HU211911A9 - A-típusú humán monoamin-oxidázt meghatározó DNS Az átmeneti oltalom az 1-5. igénypontokra vonatkozik. - Google Patents

A-típusú humán monoamin-oxidázt meghatározó DNS Az átmeneti oltalom az 1-5. igénypontokra vonatkozik. Download PDF

Info

Publication number
HU211911A9
HU211911A9 HU9500593P HU9500593P HU211911A9 HU 211911 A9 HU211911 A9 HU 211911A9 HU 9500593 P HU9500593 P HU 9500593P HU 9500593 P HU9500593 P HU 9500593P HU 211911 A9 HU211911 A9 HU 211911A9
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
mao
dna
human
cell
gene
Prior art date
Application number
HU9500593P
Other languages
English (en)
Inventor
Xandra Breakefield
Yun-Pung Hsu
Original Assignee
Breakefield
Hsu
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Breakefield, Hsu filed Critical Breakefield
Priority to HU9500593P priority Critical patent/HU211911A9/hu
Publication of HU211911A9 publication Critical patent/HU211911A9/hu

Links

Landscapes

  • Preparation Of Compounds By Using Micro-Organisms (AREA)
  • Micro-Organisms Or Cultivation Processes Thereof (AREA)

Description

A találmány a NIH által odaítélt NS 21 921 sz. kormánytámogatással került kidolgozásra. A kormány ezért a találmánnyal kapcsolatban bizonyos jogokkal rendelkezik.
A találmány humán monoamin-oxidáz A-ra és rekombináns dezoxi-ribonukleinsav technikákra vonatkozik.
A találmány háttere
A monoamin-oxidáz (monoamino: O2 oxido-reduktáz EC 1.4.3.4.; MAO) nagyszámú táplálékként szolgáló amin és neurotranszmitter (mint például a dopamin, norepinefrin vagy szerotonin) oxidatív dezaminációját katalizálja. A monoamin-oxidáz a külső mitokondriális membrán egy belső proteinje, és minden típusú sejtben jelen van. Két izoenzim alakot (A és B típus) azonosítottak, és tudományos vélemények szerint ezek hasonló, de nem azonos proteinek.
A MAO több neurofiziológiás megbetegedésben szerepet játszik, a MAO inhibitorokat antidepresszánsként használják. A MAO-B metabolizálja az 1 -metil-4fenil-l,2,3,6-tetrahidro-piridin (MPTP) neurotoxint, az átalakulás után a molekula egy aktív alakja jön létre, amely szerepet játszik a Parkinson-kór szimptómáinak megjelenésében (Markey és munkatársai, 1984). Különböző pszichiátriás zavarokkal küszködő páciensekben a normális MAO aktivitással alacsonyabb értékeket figyeltek meg.
A humán MAO-A és MAO-B proteineket valószínűleg olyan, egymástól elkülönült gének kódolják, amelyek szorosan kötődnek az X kromoszómához. A humán X kromoszóma Xpll.3 régiójának szubmikroszkopikus deléciójakor az ember MAO-A és MAO-B aktivitása elveszik.
A találmány összefoglalása
Általánosságban szólva, a találmány tárgya egy olyan vektor dezoxi-ribonukleinsav, amely érett humán monoamin-oxidáz A (MAO-A) proteint meghatározó szakaszt tartalmaz. Ahogy az a későbbiek során nyilvánvalóvá lesz, az „érett humán monoamin-oxidáz A” kifejezés alatt biológiailag aktív MAO-A molekulát értünk; így a leírásban használt kifejezés elég széles ahhoz, hogy beleértsük azt a dezoxi-ribonukleinsav szekvenciát (genomi vagy előnyösebben cDNS), amely legalább az érett humán MAO-A molekulát kódolja, és amely kódolhat ezenkívül humán vagy más (például borjú, élesztő vagy baktérium) szignál szekvenciákat vagy hibrid szignál szekvenciákat.
Előnyösen Escherichia coli sejtekben a MAO-A polipeptid expressziójára olyan MAO-A dezoxi-ribonukleinsavat használunk, amely szabályozó DNS kontrollja alatt áll, ez a szabályozó szekvencia pedig egy promoterből és egy szignál peptidet meghatározó szekvenciából áll; előnyösen a lac promotert és az OmpA, phoA vagy pelB szignál szekvenciát használjuk. Az élesztőben történő kifejezéshez a MAO-A dezoxi-ribonukleinsav az MFalfal promoter és szignál szekvencia szabályozása alatt áll. Emlős sejtekben a MAO-A dezoxi-ribonukleinsav egy vírus hosszú terminális ismétlődő (LTR) szekvenciájának szabályozása alatt áll.
AMAO-Adezoxi-ribonukleinsavat terápiás célokra használhatjuk, továbbá olyan betegségek diagnosztizálásakor, amelyekben a MAO-A és MAO-B gén termékei szerepet játszanak, például a MAO-A gén valószínűleg a mentális retardációkban és betegségekben szerepet játszik, ezért a dezoxi-ribonukleinsav vagy ribonukleinsav diagnosztizáláskor próbaként használható fel a MAO-A gén változásainak vagy pontmutációinak vizsgálatára, továbbá az olyan MAO ribonukleinsav koncentrációk meghatározásakor, amelyek változásai szerepet játszanak a mániás depresszióban vagy pszichotikus állapotokban, köztük azokban, amelyek MAO inhibitorokkal történő kezelést igényelnek. A MAO-A gén terápiásán felhasználható a MAO gén hibáinak génterápiás korrigálásában is.
A találmány szerinti vektorokkal E. coli, élesztő, előnyösen Saccharomyces cerevisiae sejtek vagy emlős sejtek, például NIH3T3 vagy BHK21 sejtek transzformálhatók, amiután biológiailag aktív humán MAO-A keletkezhet. A MAO-A polipepüdet felhasználhatjuk olyan MAO inhibitorok kutatására, amelyeket azután terápiásán használhatunk fel pszichotikus elváltozások kezelésére vagy bizonyos táplálékok emésztésekor felszabaduló monoaminok metabolízálására, olyan páciensek esetén, ahol a monoamin-oxidázt hibás transzmitterként ható gyógyszerekkel gátoljuk. Ezenkívül a tisztított rekombináns MAO-A polipeptidet MAO-hiányos egyének kezelésére is alkalmazhatjuk. Ugyancsak alkalmazható a MAO-A diagnosztikumként oly módon, hogy monoklonális antitesteket készítünk, amelyek azután a humán megbetegedésekkel összefüggő, megváltozott MAO enzim értékek detektálására alkalmas.
A találmány szerinti eljárás előnyös kiviteli módjainak és igénypontjainak leírásából nyilvánvalóvá válnak az eljárás egyéb jellemzői és előnyei is.
A leíráshoz mellékelt ábrák a következők:
Az 1. ábrán egy peptidet mutatunk be, amelyet felhasználhatunk a dezoxi-ribonukleinsav szekvencia megtervezésekor, amely egy szintetikus, 47 tagból álló próba.
A 2. ábrán bemutatjuk a humán MAO-A komplementer dezoxi-ribonukleinsav, HM 11 teljes nukleotid szekvenciáját és a megfelelő aminosav sorrendet.
A találmány előnyös megvalósítási módjai
A humán MAO-A komplementer dezoxi-ribonukleinsavat emberi máj komplementer dezoxi-ribonukleinsavból és emberi méhlepény komplementer dezoxi-ribonukleinsav könyvtárból izoláltuk, amiután ezt a komplementer dezoxi-ribonukleinsavat felhasználtuk a humán genomi kozmid könyvtárból való genomi MAO-A gén izolálására. A humán MAO-A cDNS szekvencia és a genomi dezoxi-ribonukleinsav előállításának stratégiája a következő volt: először a borjú MAO-B peptid fragmenst tisztítottuk és szekvenáltuk, ezután ezt a szekvenciát felhasználva, próbát készítettünk a borjú cDNS könyvtárhoz.
így izolálhattuk a borjú cDNS-t. A borjú cDNS ezek után felhasználható volt a humán komplementer dezoxi-ribonukleinsav könyvtár szkrinelésére, amiután a kapott humán komplementer dezoxi-ribonukleinsavat felhasználva izolálhattuk a humán genomi szekvenciát.
HU 211 911 A9
A borjú MAO cDNS izolálása
A borjú MAO komplementer dezoxi-ribonukleinsav izolálására elkülönítettünk egy MAO cDNS kiónt, amit G1 jellel jelöltünk. A John Powell által kivitelezett izolálási technika során az XOB3 jellel jelölt, tisztított borjú MAO-B fragmens aminosav szekvenciájából indultunk ki. Az 1. ábrán megadjuk az XOB3 peptid aminosav sorrendjét, ebből következtetve terveztük meg a borjú MAO-B 47 tagú szintetikus oligonukleotid szekvenciát. A 47 tagú oligonukleotidot egy Applied Biosystems 380A szintetizátorral állítottuk elő foszfoamidit módszerrel, a terméket poliakril-amid gél-elektroforézissel tisztítottuk. 100 ng oligonukleotidot gamma (32P)-adenozin-trifoszfáttal radioaktívan jelöltünk (7000 Ci/mMol. NEN., Boston, MA) T4-polinukleotidkináz enzimet (Boehringer Mannheim, Indianapolis, Indiana). Az oligonukleotidot degenerációk nélkül szintetizáltuk, a megfelelő aminosavakat meghatározó, leggyakrabban jelentkező kodonfelhasználást figyelembevéve (Grantham és munkatársai, 1980, Nucleic Acids Rés. 8, 49). A 47 tagú oligonukleotidot ezután felhasználtuk a borjú komplementer dezoxi-ribonukleinsav könyvtárának szkrinelésére.
A komplementer dezoxi-ribonukleinsav könyvtár előállítására borjú adrenális velő ribonukleinsavat használtunk, ebből azután a 47 tagú oligonukleotidot próbával vizsgáltunk borjú MAO klón jelenlétére.
A borjú adrenális velőből poli(A)-ribonukleinsavat izoláltunk, és LoMedico és Saunders módszere szerint (1976, Nucleic Acids, Rés., 3, 381) tisztítottuk. Komplementer dezoxi-ribonukleinsav könyvtárat állítottunk elő pBR322 plazmidban Gubler és Hoffman módszer (1983, Gene, 25, 263) szerint. Összesen körülbelül 14 000 különböző kolóniát szkrineltünk. 7 000 kolónia mindegyikét 20 x 20 cm méretű nitrocellulóz szűrőre juttattunk, és Grunstein és Hogness módszere szerint (1975, Proc. Nat. Aca. Sci., 72, 3961) lizáltuk, majd a szűrőket 37 ’C hőmérsékleten 4 órán át hibridizációs pufferban előhibridizáltuk. A hibridizációs puffer az alábbi jelű illetve összetételű: 6 x SSC; 5 x Denhardt; 50 mmol nátrium-foszfát (pH = 6,5); 100 pg/ml forralt hering dezoxi-ribonukleinsav; 20 térfogat% ionmentes formamid; 0,1 g/ml dextrán-szulfát, molekulasúlya: 500 000. Ezután a szűrőket hibridizációs pufferban az oligonukleotiddal (100 000 cpm/ml) hibridizáljuk 37 ’C hőmérsékleten, 12 órán át. 37 ’C hőmérsékleten 30 percen át 1 x SSC/0,1% nátrium-lauril-szulfát-oldattal mossuk, többszöri puffercserével a nitrocellulóz szűrőket, majd intenzifikáló szűrőn át egy éjszakán át -70 ’C hőmérsékleten exponáljuk. A pozitív telepeket kiemeljük, és hasonló körülmények között újra vizsgáljuk.
G1 jellel jelölt, 14 000 komplementer dezoxi-ribonukleinsav klónból kiválasztott egyetlen, erősen hibridizáló kiónt elkülönítettünk, és a plazmid dezoxi-ribonukleinsavat PstI restrikciós enzimmel emésztettük, amiután 500 nukleotidból álló inszertet kaptunk. A borjú és a humán MAO körülbelül 59 650 dalton molekulasúlyú, ez megfelel 527 aminosavnak vagy 1581, a dezoxi-ribonukleinsav kódoló szakaszát alkotó nukleotidnak. Ezért a borjú G1 klón nem kódolja a teljes borjú MAO proteint.
Hosszabb boíjú MAO klón előállítására a G1 kiónt ribonukleinsavvá írtuk át, ezt pedig ezután próbaként használtuk fel a borjú adrenális velőből nyert komplementer dezoxi-ribonukleinsav könyvtár szkrinelésére (a könyvtárt Icangelo és munkatársai szerint állítjuk elő, Natúré, 323, 82, 1986; a szkrinelést pedig Maniatis és munkatársai szerint végezzük, Molecular Cloning, A Laboratory Manual, Cold Spring Harbor, New York). Az 500 kb-ból álló G1 inszertet a pGEM2 vektor (Promega Biotec, Madison, WI) Pstl helyére építjük be, az SP6 fág promotertől 3’-irányban, majd a rekombináns plazmidot használjuk templátként az inszertnek megfelelő komplementer ribonukleinsav próba SP6 promoterrel történő transzkripciójához.
A ribonukleinsav próba hibridizációját a nagyobb borjú komplementer dezoxi-ribonukleinsav könyvtárhoz az alábbi összetételű elegyben végezzük: 20 térfogat% formamid, 6 x SSC, 5 x Denhardt-oldat (lásd előbb), 0,1 tömeg% nátrium-lauril-szulfát, 0,2 mg/ml denaturált lazac sperma dezoxi-ribonukleinsav, 0,2 mg/ml élesztő transzfer ribonukleinsav, 1 mmol etilén-diamin-tetraecetsav. A reakcióelegyet 48 órán át 50 ’C hőmérsékleten inkubáljuk. A szűrőket 2 x SSC/0,1 tömeg% nátrium-lauril-szulfát elegyben mossuk háromszor, a mosást egyenként 10-10 percen át végezzük szobahőmérsékleten, majd megismételjük 50 ’C hőmérsékleten, 30-30 percen át két alkalommal, 0,5 x SSC/0,1 tömeg% nátrium-lauril-szulfát eleggyel.
A 200 000 kolóniából álló könyvtárból 8 pozitív kiónt kapunk, mindegyik vagy egy 2,7, vagy egy 1,2 kb nagyságú inszertet tartalmaz. A restrikciós enzimmel végzett térképezés szerint az 1,2 kb nagyságú inszert a 2,7 kb nagyságú klón része. Egyetlen, 34 - 3A jellel jelölt, 2,7 kb nagyságú kiónt használunk a további kísérletekhez.
A G1 és 34 - 3A borjú kiónok restrikciós fragmenseit M13mpl8 és M13mpl9 plazmidokban szubklónozzuk, és dezoxi-ribonukleinsav szekvenciájukat didezoxi-módszerrel meghatározzuk 35S-jeIzett dATP-t használva (Williams és munkatársai, 1986, Biotechniques, 4, 138; Reed és munkatársai, 1986, Biotechniques, 4, 306). Henikof és munkatársai (Gene, 28, 351, 1984) szerint exonukleáz III enzimmel kezeljük a dezoxi-ribonukleinsavat a szekvencia-analízishez szükséges további kiónok előállítására. A 47 tagból álló oligonukleotid próbával komplementer, 0,5 kb nagyságú inszert régiója kódolja azt a protein szekvenciát, amely azonosítható a megfelelő borjú máj MAO peptiddel, kivéve három eltérést. Ennek e két borjú MAO kiónnak a dezoxi-ribonukleinsavából következő, várható aminosav szekvenciáját összehasonlítva a borjú máj MAO-B tripszines kezelés után kapott peptidjeivel, 73%-os homológiát találunk. Ez azt jelenti, hogy bár a G1 és 34 - 3A kiónokat a MAO-B peptid szekvenciából számított oligonukleotid próbával azonosítottuk, az izolált komplementer dezoxi-ribonukleinsav kiónok MAO-A kiónok.
A humán MAO-A cDNS izolálása
A humán MAO-A komplementer dezoxi-ribonukleinsavat tartalmazó kiónok izolálására humán máj komplementer dezoxi-ribonukleinsavat könyvtárat (Kwok és munkatársai, Biochem., 24, 556, 1985) és humán placenta komplementer dezoxi-ribonukleinsav könyvtárat szkrinelünk, próbaként a 34 - 3A borjú MAO komplementer dezoxi-ribonukleinsav kiónt használjuk. A humán máj mind a MAO-A és MAO-B proteint expresszálja, a placenta viszont csak a MAOA-t. A HM11 jellel jelölt, egyetlen pozitív klón 2,0 kb inszertet hordoz, amely a humán máj könyvtárból származik, ugyanakkor 4 pozitív klón 2,8 kb, 2,5 kb, 0,5 kb és 0,2 kb nagyságú inszertet hordoz a humán placenta könyvtárból.
A könyvtárral való azonosítást a borjú komplementer dezoxi-ribonukleinsav próbával végezzük. A pozitív kiónok inszertjeit M13mpl8 dezoxi-ribonukleinsav vektorba szubklónozzuk, és didezoxi-módszerrel szekvenálunk (Williams és munkatársai, továbbá Reed és munkatársai, lásd előbb). A máj komplementer dezoxiribonukleinsav klón szekvenálásának elősegítésére irányított deléciókat hoztunk létre, és a kétséges régiókat szintetikus helyspecifikus primerekkel helyettesítettük.
A mellékelt 2. ábrán megadjuk a humán májból származó (HM11), 2,0 kb nagyságú cDNS teljes nukleotid szekvenciáját. 527 aminosavat meghatározó, ún. nyitott íremet (open reading frame) tartalmaz, amely az
51. sorszámú nukleotidnál ATG triplettel kezdődik, és az 1632. nukleotidnál TGA triplettel fejeződik be. Ha a 161 aminosavból 156-ot megvizsgálunk a humán placenta MAO-A proteolitikusan kapott peptidjeivel, úgy az aminosavak 97%-a azonos. Arra vonatkozóan, hogy a HM 11 egy MAO-A klón további bizonyítékot jelent az, hogy az összehasonlításkor használt 1,2 kb nagyságú régióban elhelyezkedő humán placenta klón és a HM 11 között több mint 99%-os homológja mutatható ki. Azokon a helyeken, ahol a HM11 és a MAO-A peptidek között eltérés mutatkozik (Asp-150, Asp-153, Gly-224, Gln-225 és Met-231) a két hosszabb placenta klón és a HM 11 máj klón azonos aminosavakat tartalmaz. így igen valószínűtlen, hogy ezek az eltérések a dezoxi-ribonukleinsav klónozásból és a szekvenálás hibáiból erednek; valószínűsíthető, hogy dezoxi-ribonukleinsav polimorfizmussal vagy heterogén MAO-A alegységekkel állunk szemben.
A HM 11 májból származó klón olyan transzlációs iniciációs nukleotidokat tartalmaz, amely a magasabbrendű eukarióták optimális transzlációs iniciációjának megfelelő konszenzus szekvenciával azonosíthatók (Kozák, Cell., 44, 283, 1986); a HM11 első ATG triplettje körül 2 nukleotid, egy adenin három bázissal 5’-irányban (lásd a 2. ábra 48. nukleotidját), továbbá egy guanin közvetlenül 3’-irányban (az 54. nukleotid). A HM 11 mukleotid szekvenciája 88%-os homológiát mutat a borjú MAO-A cDNS molekulával a teljes kódoló régiót figyelembevéve. Ezzel szemben az első ATG triplettöl 5'-irányban a szekvencia teljesen eltérő, 26 nukleotidból csak 11 azonos. Ez megfelel egy 5’nem transzlatálódó régiónak. Az első leolvasási fázisba eső stop kodont a HM 11 szekvenciában 60 nukleotid követi 3’-irányban, ebben két további stop kodon (TGA és TAA) található. A 3’-végen adenin-sorozat látszik, ezt a poliadenilező szignál (AATAAA) követi az 1870-es pozíció körül. A számított protein várható molekulasúlya 59 677, ami a biokémiailag meghatározott értékkel (Cawthon és munkatársai, Neurochem., 37,363, 1981) megegyező.
Ezek a tulajdonságok azt jelzik, hogy a HM 11 klón tartalmazza a MAO-A teljes kódoló régióját (a HM 11 szekvenciát hordozó E. coli törzset az American Type Culture Collection törzsgyűjteményébe helyeztük letétbe, ahol a mikroorganizmus a 67 740 sorszámot kapta).
A humán MAO-A genomi dezoxi-ribonukleinsav izolálása.
Egy humán genom kozmid könyvtárból izoláljuk a MAO-A proteint kódoló genomi kiónt (A2). Az izoláláshoz a MAO-A-t kódoló, a HM 11 klónból származó inszertet használjuk próbaként. A könyvtárt humán genomi dezoxi-ribonukleinsavból állították össze kozmid vektorban (C2XB; Bates és munkatársai, Gene, 26, 137, 1983; Bates és munkatársai, Methods Enzymol., 753, 82, 1987). Az A2 klón egy körülbelül 30 kb nagyságú genomi dezoxi-ribonukleinsav inszertet tartalmaz, amelyen belül exonok helyezkednek el, és amelyek együttesen kódolják a MAO-A proteint (az A2 szekvenciát hordozó E. coli sejteket az American Type Culture Collection törzsgyűjteményébe helyeztük letétbe, ahol a törzs az sorszámot kapta).
A humán MAO expresszálása E. coli sejtekkel az alábbiak szerint történik.
A humán MAO-A gént baktérium gazdasejtekben expresszálhatjuk és a terméket szekretálhatjuk, előnyösen E. coli baktériumban, oly módon, hogy a pUC típusú plazmid vektorokat használjuk fel (Yanisch-Perron és munkatársai, Gene, 33, 103, 1985). Ezek a plazmidok lac promoter-operátor rendszert tartalmaznak (lac P/O), ami izopropil-béta-D-tio-galaktozidázzal (IPTG) indukálható (Yanisch-Perron és munkatársai, lásd fent). A processzált protein membránon való átvitelét az E. coli sejt periplazmatikus terébe vagy a termék szekrécióját a táptalajba, a következő gének szignál szekvenciáival oldhatjuk meg:
1) az A külső membrán protein (ompA; Movva és munkatársai, J. Bioi. Chem., 255, 27, 1980),
2) alkalikus foszfatáz (phoA; Inouye és munkatársai,
J. Bact., 149, 434, 1982), vagy
3) pektát liáz (pelB; Lei és munkatársai, J. Bact., 769,
4379, 1987).
A HM11 komplementer dezoxi-ribonukleinsav klón MAO-A kódoló régióját pontosan kapcsolhatjuk olyan dezoxi-ribonukleinsav fragmensekhez, amelyek szignál szekvenciát határoznak meg. A kapcsolást standard dezoxi-ribonukleinsav módszerekkel végezhetjük. A kódoló régiót egy riboszóma kötőhely követi, a transzláció iniciációjának biztosítása érdekében. A ligáit dezoxi-ribonukleinsavat ismert technikákkal E. coli sejtekbe transzformálhatjuk, és a rekombináns plazmidokat tartalmazó transzformánsokat restrikciós enzimes analízissel vizsgálhatjuk. Ezután a humán MAO-A
HU 211 911 A9 polipeptid termelhető a plazmidot hordozó törzzsel és a táptalajból vagy a sejtek lizátumából tisztítható. Ha a humán MAO-A polipeptidet az E. coli proteolitikus enzimei hasítják, úgy a polipeptid expresszióját biztosíthatjuk oly módon, hogy egy kisebb proteáz rezisztens aminosav vezető szekvenciát kapcsolunk a molekulához, ahogy azt Sung és munkatársai megadják (Methods in Enzymology, 153, 385, 1987).
A humán MAO-A expressziója élesztő sejtekben.
A MAO-A gén élesztő szekréciós vektorral, például a palfaC3 plazmiddal élesztő sejtekkel expresszálható.
A fenti plazmid 1,7 kb nagyságú élesztő genomi fragmenst hordoz az MFalfal stmktúrgénnel, hordozza továbbá ennek promoterét és transzkripciós terminációs szekvenciáját egy pBR322 alapú vektorban (Zsebo és munkatársai, J. Bioi., Chem.; 261, 5858, 1986). A MAO-A-t kódoló HM11 klón egy restrikciós fragmensét (szükség esetén megfelelő adapter vagy linker szekvenciákkal a végek módosíthatók; New England Biolabs., Beverly. MA) a palfaC3 HindlII-Sall fragmense helyére építhető be 3’-irányban, az alfa-faktort meghatározó fragmenshez képest; ekkor a lizin-arginin dipeptid a MAO-A első kodonjától közvetlenül 5’-irányba esik. A lizin-arginin dipeptid felismerő helyet képvisel a KR endoproteáz számára, ez úgy helyezkedik el, hogy az alfa-faktor szekvencia kihasíthatja a hibrid proteint az alfa-faktor peptid és a humán MAO-A közül. A BamHI élesztő fragmens úgy tartalmazza az MFalfal szekvenciát, hogy az közvetlenül kapcsolódik a MAO-A génhez, a boxot egy élesztő alapú vektorba építjük, például az egyetlen BamHI helyet tartalmazó pYE DNS vektorba, így biztosítva az expressziót élesztő sejtekben. A rekombináns dezoxi-ribonukleinsavat élesztőbe, előnyösen Saccharomyces cerevisiae fajba transzformálva, a transzformánsokat megfelelő körülmények között tenyésztve MFalfal-humán MAO-A fúziós peptid keletkezik. A kódolt termék tartalmazza a natív alfa-faktor prekurzor első 83 aminosavát, ez magába foglalja a fúziós polipeptid élesztőben való szekrécióját biztosító szignál peptid szekvenciát. Ez a fúziós polipeptid tartalmazza a KR endoproteáz felismerő szekvenciáját, és így a 83 aminosavból álló prekurzor a sejtben lehasad a MAO-A polipeptidről. A karboxilvég nem igényli a proteolitikus folyamatot az éréshez, mivel a MAO-A gén végén transzlációs terminációs kodon helyezkedik el.
A humán MAO-A expressziója emlős sejtekben.
A humán MAO-A előállítható emlős sejtekkel, például NIH3T3 vagy BHK21 sejtekkel, megfelelő emlős sejt vektor DNS-eket használva, például a retrovírus shuttle vektorral: pZIP-NeoSVX (Cepko és munkatársai, Coll, 37, 1053, 1984). Ezen felül egy metallo-theionein promotert (Choo és munkatársai, DNA, 5, 529, 1986) is beépíthetünk a MAO-A géntől 5’-irányban, amikor a MAO-A expresszió indukálható lesz.
A HM11 kiónból származó MAO-A-t meghatározó restrikciós fragmens a SVX vektor LTR (long terminál repeat) helyzetéről 3’-irányban eső BamHI helyére beépíthető, megfelelő adapter szekvenciák használatával, így például a humán MAO-A gén kihasítható a HM 11 kiónból, és beépíthető az SVX vektorba úgy, hogy először EcoRI és Dral restrikciós enzimekkel emésztünk, és izoláljuk a MAO-A proteint kódoló fragmenst. A fragmens EcoRI-Dral végei BamHI végekké alakíthatók Dral/BamHI adapter molekulákkal, és ezután a MAO-A BamHI inszertet Iigáljuk a BamHI enzimmel emésztett SVX-hez. Természetesen felhasználhatjuk a HM 11 klón vagy az SVX vektor más, megfelelő restrikciós helyeit is. A ligáit dezoxi-ribonukleinsavat E. coli sejtekbe transzformálhatjuk, mivel az SVX dezoxi-ribonukleinsav vektor E. coli és emlős sejtekben is fennmarad. Ily módon szelektálhatjuk a MAO-A-SVX rekombináns kiónt, és ezután NIH3T3 vagy BHK21 sejtekbe juttathatjuk. A Dulbecco módosított Eagle, 10% borjú szérummal kiegészített táptalajban fenntartott NIH3T3 sejteket Graham és van dér Eb kalciumfoszfát technikájával transzformálhatjuk a MAO-ASVX ingázó vektorral (Parker és Stark, J. Virol., 31, 360, 1979). A BHK21 sejteket hasonlóképpen transzformálhatjuk Wigler és munkatársai kalcium-foszfátos módszerével (Cell, 14, 725, 1978), és GIBCO táptalajban, G418 antibiotikum rezisztenciára szelektálhatunk.
A MAO-A proteinek tisztítása
A fenti rendszerekkel kifejezett rekombináns MAO-A proteineket a sejt felülúszóból izoláljuk Weyler és Salach módszerei szerint (J. Bioi. Chem., 260, 13 199,1985).
Diagnosztikumként és terápiás célokra való használat.
A humán MAO-A gén vagy ennek komplementer ribonukleinsava diagnózisra vagy egészségügyi zavarok kezelésére használható fel, ideértve a MAO-A és MAO-B géneket és a gén által meghatározott termékeket. így például a humán MAO-A génben bekövetkező változások megváltoztathatják a gén kifejeződését, vagy egy megváltozott protein termelését eredményezhetik, ez viszont zavarokat okozhat, például mentális problémákat, mániás depressziót vagy pszichikai tüneteket. Ilyen változások, például átrendeződések, pontmutációk vagy mutációk a szabályozó szekvenciákban okozhatnak megváltozott MAO-A ribonukleinsav szintézist, ezeket a változásokat a MAO-A dezoxi-ribonukleinsavval vagy ribonukleinsavval diagnosztizálhatjuk. A génváltozások háromféle detekciós rendszerének leírását az alábbiakban adjuk meg.
MAO-A próbák
A MAO-A dezoxi-ribonukleinsav vagy ribonukleinsav radioaktívan jelezhető, és próbaként használható fel a Southern biot vizsgálatokban, ahogy azt Maniatis és munkatársai (lásd fent) megadják. Ezzel a módszerrel a teljes humán dezoxi-ribonukleinsavban felismerhetjük a MAO-A gént. A MAO-B gén ezekkel a technikákkal szintén detektálható, ha bizonyos paramétereket variálunk, például a hibridizációs hőmérsékletet vagy a sókoncentrációt. A MAO-A dezoxi-ribonukleinsav próba előállítására a MAO-A-t kódoló, a HM11 fragmensből kihasított EcoRI szegmenst ismert módszerekkel elkülönítjük, és Maniatis és munkatársai szerint (lásd előbb) radioaktívan jelezzük. A MAO-A ribonuklein5 sav próba előállítására a MAO-A EcoRI dezoxi-ribonukleinsav fragmenst SP6 vektor dezoxi-ribonukleinsavba építjük be, és a MAO-A dezoxi-ribonukleinsav értelmes szálját templátként használjuk a transzkripcióhoz, radioaktív nukleotidok jelenlétében.
A dezoxi-ribonukleinsav biot analízis A radioaktívan jelzett dezoxi-ribonukleinsavat vagy ribonukleinsav próbát felhasználhatjuk a MAO-A gén kimutatására a teljes humán dezoxi-ribonukleinsavból, ami utóbbit előzőleg egy vagy több restrikciós enzimmel emésztettünk. A próba egy vagy több restrikciós fragmenst fog azonosítani, ezek a MAO-A gén egy részét vagy teljes szekvenciáját hordozzák. A MAO-A génben bekövetkező nagyobb átrendeződéseket úgy detektálhatjuk, hogy a dezoxi-ribonukleinsavat a génhez közel vagy a génen belül két vagy csak néhány helyen hasító restrikciós enzimekkel emésztünk, a gén kisebb régióiban bekövetkező átrendeződéseket nagy valószínűséggel úgy detektálhatjuk, hogy a dezoxi-ribonukleinsav emésztését a génhez közel, vagy a génen belül több helyen hasító restrikciós enzimmel végezzük. A MAO-val összefüggő megbetegedésben szenvedő egyének dezoxi-ribonukleinsav mintáját összehasonlíthatjuk egészséges egyénekből származó humán dezoxi-ribonukleinsavval, és abnormális emésztési kép alapján feltárhatjuk a MAO-val összefüggő rendellenességeket.
Az RFLP és a kapcsolódási analízis módszer. Véletlenszerűen vett dezoxi-ribonukleinsav mintákat vizsgálhatunk abból a szempontból, hogy a MAOA kódoló régiókban és a kapcsolódó szekvenciákban egyetlen nukleotid különbség van-e. Úgy járunk el, hogy a dezoxi-ribonukleinsav mintát restrikciós enzimekkel kezeljük, és a kapott restrikciós fragmenseket Southern hibridizációval elkülönítjük. A módszert Maniatis és munkatársai korábban megadott munkájából ismerhetjük meg. A MAO-A komplementer dezoxi-ribonukleinsav klón meghatároz egy EcoRV RFLP-t (lásd előbb), amit felhasználhatunk a MAO-A lókusz és a megbetegedési státusz összefüggéseinek feltárásában. A MAO-A genomi kiónt felhasználhatjuk a restrikciós fragmens hosszúságában bekövetkező polimorfizmus (RFLP) feltárásában is, ami a MAO-A génben előfordulhat, például az Mspl RFLP. Az A2 genomi kiónt próbaként használhatjuk az ismétlődő szekvenciák eltávolítását követően. Az ismétlődő szekvenciákat úgy távolítjuk el, hogy az A2 kiónt először EcoRI vagy PstI és Sau3A, vagy bármely megfelelő olyan enzimpárral emésztünk, amely a kiónból kihasítja a MAO-A iszertet, és ezt ffagmensekké hasítja. Az emésztett MAO-A gént meghatározó dezoxi-ribonukleinsavat ezután EcoRI vagy PstI és BamHI enzimekkel emésztett pBR322 plazmid dezoxi-ribonukleinsavba szubklónozzuk, és a szubklónozott fragmenseket radioaktívan jelzett humán dezoxi-ribonukleinsavval vizsgáljuk. Az ismétlődő dezoxi-ribonukleinsavat hordozó szubklónok erősen fognak hibridizálódni, és ezek kizárhatók. A negatív szubklónokat a HM 11 klónnal újra vizsgáljuk, és a vizsgálat során pozitívnak bizonyultakat kiemeljük, és RFLP próbaként használjuk fel. Az RFLP módszert Drayna és munkatársai szerint vitelezzük ki (Biotechniques, 4,412,1986; lásd továbbá Watkins és munkatársai, Biotechniques, 6, 310, 1988).
A ribonukleáz A hasítási reakció
A Southern hibridizációval ki nem mutatható MAO-A génen belüli változásokat, például deléciókat, inszerciókat, átrendeződéseket, bázispár-növekedéseket, pontmutációkat úgy tudjuk detektálni, hogy a MAO-A RNS : DNS vagy RNS : RNS duplexek idegen bázispáijait ribonukleáz A enzimmel hasítjuk. A humán bőr fibroblasztok és limfociták használhatók fel, sorrendben, a MAO-A és MAO-B ribonukleáz forrásaként. A ribonukleáz A hasítási reakció azon a tényen alapszik, hogy egyes hibás helyek a ribonukleinsavval vagy dezoxi-ribonukleinsavval alkotott ribonukleinsav hibridekben ribonukleáz A enzimmel hasíthatók. Bázishelyettesítődést egyetlen ribonukleinsav próbával azonosíthatunk, átfedő próbák párjait haszálhatjuk fel mutált helyek egyértelmű lokalizálására. Egyelőre nem világos az, hogy mi szükséges a ribonukleáz A érzékenységhez, valószínűnek látszik, hogy a lehetséges egyetlen bázis hiba 30-50%-os valószínűséggel hasad. A deléciókból, inszerciókból vagy átrendeződésekből származó hibás báziskapcsolódások nagy lehetőséget nyitnak a ribonukleáz A hasításhoz, mivel a hibrideken belül jelentősebb mértékben vannak jelen egyszálú régiók. A ribonukleáz A hasítási reakciót (részleteiben lásd Gibbs és munkatársai. Science, 236, 303, 1987) úgy végezzük, hogy a HM 11 MAO-A komplementer dezoxi-ribonukleinsavból származó humán MAO-A gént hordozó radiokatívan jelzett restrikciós fragmenst, vagy ebből a dezoxi-ribonukleinsavból szintetizált radioaktívan jelzett értelmetlen (antiszensz) ribonukleinsavat izolálunk.
Az antiszensz ribonukleinsav szintézisére a MAOA restrikciós fragmenst először pSP6 vektor dezoxi-ribonukleinsavba építjük be, és az értelmes szálról ribonukleinsavat szintetizálunk. A dezoxi-ribonukleinsav eltávolítására dezoxi-ribonukleázos kezelést alkalmazunk. A radioaktívan jelzett MAO-A próbát poli(A)-ribonukleinsavhoz hibridizáljuk, ez utóbbit ismert módszerekkel állítjuk elő (lásd Maniatis és munkatársai, lásd előbb). A hibrideket ezután ribonukleáz A enzimmel hasítjuk, az egyszálú régiók emésztésére és a belső, hibás bázispárosodások megszüntetésére, majd ezt követően a kapott fragmenseket poliakril-amid gélelektroforézissel (denaturált körülmények között) és autoradiográfiával analizáljuk. A ribonukleáz A mérés további módosításait az alábbi irodalmi forrásokból ismerhetjük meg: Winter és munkatársai, Proc. Nat. Aca. Sci., 82, 7575, 1985; és Myers és munkatársai, Science, 230, 1241, 1985).
A genomi dezoxi-ribonukleinsav szekvenálása
A MAO-A komplementer dezoxi-ribonukleinsav szekvencia felhasználható a MAO-A kódol régióban jelenlevő mutációk keresésére. Először a dezoxi-ribonukleinsav polimeráz láncreakciót (PCR) használjuk
HU 211 911 A9 (Saiki és munkatársai, Science, 230, 1350, 1985), amit Lee és munkatársai módosítottak (Science, 239, 1288, 1988). Ily módon a genomi dezoxi-ribonukleinsavból származó MAO-A kódoló szekvenciát a HM11 primerként használt oligonukleotid szekvenciát felhasználva, enzimatikusan sokszorosítjuk. Egy primemek komplementernek kell lennie a (-) lánccal, a másiknak a MAO-A gén (+) lánchoz. Másodszor, a sokszorosított dezoxi-ribonukleinsavat didezoxi-módszerrel szekvenáljuk (Sawyer, PNAS, 74, 5463, 1977; Read és munkatársai, Biotechniques, 4, 306, 1986). Ha egyszer a MAO-A mutációt szenvedett helyén a szekvenciát meghatároztuk, a mutációt átfedő szintetikus oligonukleotidot szintetizálunk és használunk a továbbiakban próbaként, a hasonló mutációk rutinszerű szkrinelésére; ezt genomi szelektív hibridizációval végezzük.
A restrikciós helyek próbáinak használata
Ha a mutációt szenvedett szekvencia egy restrikciós enzim által felismert helyen belül fekszik, akkor a minta dezoxi-ribonukleinsavat az alábbiak szerint szkrineljük, a mutáció felderítésére. A genomi dezoxi-ribonukleinsavban, vagy a sejtes ribonukleinsavban jelenlevő MAO-A mutációt először sokszorosítjuk oly módon, hogy a dezoxi-ribonukleinsavat vagy a ribonukleinsavat olyan szintetikus oligonukleotid primerhez hibridizáljuk, amelynek szekvenciáját a MAO-A szekvenciára specifikáltuk. Ezután a sokszorosított dezoxi-ribonukleinsavhoz egy radioaktívan jelzett szintetikus oligonukleotid próbát, vagy egy, a vad típusú MAO-A génnel komplementer dezoxiribonukleinsav fragmenst hibridizáljunk. A próba szekvenciáját úgy választjuk meg, hogy az átfedje a genetikai mutációt. Egy második, referencia restrikciós enzim által felismert hasítási hely is benne van a próba szekvenciájában, de ez nem tartalmaz genetikai mutációt. Amikor a próba hibridet alkot a vad típusú dezoxi-ribonukleinsavval, a két adott restrikciós hasítási helyet a megfelelő restrikciós enzimekkel hasítjuk, és ekkor olyan fragmensek keletkeznek, amelyeket poliakril-amid gélen vagy agarózon megfigyelhetünk. Ugyanakkor, amikor a próba hibridet képez a mutáns dezoxi-ribonukleinsavval, akkor a hibrid egy báziscserélődést hordoz, és az ezt tartalmazó restrikciós hely az adott restrikciós enzimmel nem hasad; ellentétben a hasítható referencia restrikciós hellyel. Tehát a mutáns hibridek emésztésekor keletkező restrikciós fragmensek a gélen a vad típusú hibridektől különböző látható képet fognak mutatni.
Ribonukleinsv hibridizációs analízise
Egy MAO-A dezoxi-ribonukleinsav vagy ribonukleinsav próbát is használhatunk a Northern hibridizációhoz az abnormális MAO-A gén expressziójának detektálására, ahogy azt Maniatis és munkatársai (lásd előbb) leírják, amivel azonosítjuk a ribonukleinsavat kódoló MAO-A-t. A MAO-B ribonukleinsav a MAO-A ribonukleinsav próbával szintén azonosítható oly módon, hogy megfelelően változtatjuk a technika kivitelezése során a hibridizációs hőmérsékletet vagy a sókoncentrációt. A MAO-A gén abnormalitásait, például a reguláló szekvenciákban bekövetkező mutációkat vagy génátrendeződéseket úgy mutathatjuk ki, hogy összehasonlítjuk a MAO-A specifikus ribonukleinsavat abnormális és egészséges egyénektől származó mintákban, vagy detektálunk egy megváltozott transzkripciós nagyságot.
A MAO-gátlás mérését az alábbiak szerint végezzük.
A fentiek szerint expresszált és tisztított MAO-A polipeptidet tesztvegyületként használhatjuk fel bizonyos pszichotikus rendellenességek kezelésére potenciálisan felhasználható MAO-inhibitorok vizsgálatára. Ezeket a vegyületeket hozzáadjuk egy olyan reakcióelegyhez, amelyben megfelelő reakciókörülmények között MAO-katalizált oxidatív dezamináció játszódik le (aminok dezaminációja).
A módszert Edelstein és Breakefield írták le (Cell. Mól. Neurobiol., 6, 121, 1986).
A továbbiakban ismertetjük a MAO mérését.
A MAO-A molekulát felhasználhatjuk diagnosztikumként is oly módon, hogy a MAO-A proteinnel vagy protein ffagmensekkel monoklonális antitesteket készítünk a humán megbetegedésekkel együttjáró, megváltozott MAO enzimaktivitás vizsgálatára. A MAO-A és MAO-B vagy a MAO-A egyedüli kimutatására képes monoklonális antitesteket ismert módszerekkel állíthatjuk elő, ahogy azt például Kohler és Milstein leírták (Euro. J. Immunoi., 6, 511, 1976). A monoklonális antitesteket ismert módon ELISA tesztben használjuk, az emberi szöveti minták, például vérsejtek vagy bőrsejtek MAO enzim-tartalmának kvantitatív meghatározására. Szokatlanul magas vagy alacsony MAO koncentrációk jelezhetik a MAO génekben bekövetkező genetikai zavarokat, és bizonyos MAO-val összefüggő megbetegedéseket is.
A MAO-A terápiás adagolása.
A MAO-A polipeptidet használhatjuk lokálisan, például a gyomorban, a táplálékokból felszabaduló monoaminok dezaminációjának katalizálására; ezeket fals transzmittereknek nevezzük. A MAO inhibitorokkal kezelt páciensek abnormálisán alacsony MAO-aktivitással rendelkeznek, és ezért nem képesek a kezelés alatt a monoaminokat dezaminálni. Ekkor a monoaminokat tartalmazó élelmekkel szemben fokozott érzékenység nyilvánul meg.
A MAO-A a MAO-A-t igénylő pácienseknek olyan kapszulákban is adagolható, amelyek sav-rezisztensek, adagolható orálisan vagy intravénás injekcióval, testtömegkilogrammra számítva 0,1-5 mg mennyiségben.
A MAO-A gén vagy a rekombináns MAO-A polipeptid felhasználható MAO-hiányos egyének kezelésére, például mániás depressziókor vagy olyan betegek esetén, akik Norrie megbetegedésekben szenvednek, amit egyes esetekben a MAO-A és a MAO-B gének teljes hiánya jellemez.
A humán MAO-A gént hordozó komplementer dezoxi-ribonukleinsav kiónt felhasználták Norrie megbetegedésben szenvedő két hímnemű unokatestvér deléciót szenvedett génjeinek helyreállításához. Fibroblasztjaikban MAO-A aktivitás nem volt detektálható. Ugyancsak nem volt detektálható ezen betegek MAOB aktivitása vérlemezkéikben és fibroblasztjaikban.
HU 211 911 A9
Ezen felül a major katekol-amin metabolitok, köztük a vanillil-mandelsav, homovanillinsav, és a 3-metoxi-4hidroxi-fenil-glikol jelentősen csökkent koncentrációban volt jelen vizeletükben. Ezek a megfigyelések azt jelzik, hogy ezekben a betegekben a MAO-A és MAOB aktivitásokhoz szükséges gének deletálódtak. Ez a genetikai deléció tudomásunk szerint az X kromoszóma Xpll.3 régiójában következik be. A rekombináns humán MAO-A polipeptidet a MAO-A deficiens, fentiekhez hasonló pácienseknek adagolható. Eljárhatunk úgy is, hogy a humán MAO-A gént génterápiában a MAO-A forrásaként használjuk fel. A MAO-A hibáival összefüggő betegségeket okozó metabolikus defektek tartós helyreállítása érdekében a génszekvenciát expresszálható formában kell bevezetnünk a sejtekbe, mégpedig olyanokba, amelyek rendelkeznek szaporodási képességgel, és regenerálják a szövetet. Az alábbiakban ismertetjük a géntranszfert.
Génbevitel
Az élő állatokba való génbevitelhez nagyszámú sejtet kell hatékonyan transzformálnunk. A dezoxi-ribonukleinsav irányított géntranszfer technikái tenyésztett sejtekkel végzett kísérletekben felhasználhatók, azonban nem alkalmasak primer sejttenyészetek vagy élő állatok sejtjeinek transzformálására. Ezért igen hatékony módszereket fejlesztettek ki, amelyek során a rekombináns géneket génsebészettel előállított vírusrészecskékbe zárják, és a rekombináns vírussal kivitelezett fertőzéssel juttatják a sejtekbe. Ezt a technikát vírus által szabályozott géntranszfernek hívják, és a rekombináns vírusokat vírusvektoroknak nevezik. Bizonyos esetekben előnyös lehet, ha a bevitt gén csak bizonyos szövetekbe fejeződik ki, vagy csak bizonyos szövetekben szabályozódik a gén kifejeződése. Előállítható olyan expressziós vektor, amelynek promotere mindegyik sejtben, vagy csak előre kiválasztott sejtekben funkcionál, például a majom vírus (simian viral 40) vagy az adeno vírus promoterek hatékony transzkripciót biztosítanak gyakorlatilag az összes sejtben. Egyes promoterek a direkt kifejeződést szövetspecifikus módon szabályozzák. A hemoglobin gének promoterei a transzkripciót csak bizonyos csontvelőből származó sejtekben szabályozzák, míg a neurofilamentekből származó promoterek, a tirozin-hidroxiláz vagy a gliafibrilláris savas protein (GFAP) gének promoterei a transzkripciót csak az idegrendszer bizonyos sejtjeiben irányítják. Más promoterek csak különböző hormonok vagy gyógyszerek jelenlétében aktívak. Az expressziós vektorokban ilyen promotereket használva, a rekombináns gén transzkripciója in vivő regulálható. Ami a MAO-A hiányos páciensek terápiáját illeti, MAO-A gént hordozó vírusokkal fertőzött tenyésztett sejtekkel kezelhetők, oly módon, hogy ezeket a test megfelelő régióiba transzplantáljuk.
A leírásban megadott mikroorganizmusokat az alábbi helyeken tettük letétbe:
A HM 11 és A2 szekvenciákat tartalmazó E. coli sejteket az American Type Culture Collection, Rockville, Maryland helyeztük letétbe, 1988. június 30-án, ahol a „Budapest Egyezmény” értelmében az alábbi sorszámokat kapták: 67 740 és 67 741.

Claims (12)

  1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK
    1. A humán monoamin-oxidáz A-t kifejező, tisztított dezoxi-ribonukleinsav.
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti dezoxi-ribonukleinsav, mely tartalmazza a MAO-A-t kódoló genomiális dezoxi-ribonukleinsavat.
  3. 3. Az 1. igénypont szerinti dezoxi-ribonukleinsav, mely MAO-A-t kódoló cDNS szekvenciát tartalmaz.
  4. 4. Humán monoamin-oxidáz A-t kódoló dezoxi-ribonukleinsavat tartalmazó vektor.
  5. 5. A 4. igénypont szerinti vektor, 5’—>3 irányban az alábbi működőképesen kapcsolt elemeket tartalmazza; szignál peptidet kódoló DNS, és humán MAO-A-t kódoló DNS.
  6. 6. Az 5. igénypont szerinti vektorral transzformált sejt.
  7. 7. A 6. igénypont szerinti sejt, azzal jellemezve, hogy az egy baktériumsejt.
  8. 8. A 6. igénypont szerinti sejt, azzal jellemezve, hogy az egy emlős sejt.
  9. 9. A 6. igénypont szerinti sejt, azzal jellemezve, hogy az egy élesztő sejt.
  10. 10. Eljárás rekombináns humán A-típusú monoamin-oxidáz (MAO-A) előállítására, azzal jellemezve, hogy a 7., 8. vagy 9. igénypontok bármelyikében megadott sejtet állítjuk elő, ezeket táptalajban tenyésztjük, és a tenyészetből vagy a táptalajból izoláljuk a rekombináns humán MAO-A-t.
  11. 11. A 4. igénypont szerinti vektor, dezoxi-ribonukleinsavval transzformált, ATCC 67 740 letéti számú baktérium sejt.
  12. 12. A 4. igénypont szerinti dezoxi-ribonukleinsav vektorra] transzformált ATCC 67 741 letéti számú baktérium sejt.
HU9500593P 1995-06-29 1995-06-29 A-típusú humán monoamin-oxidázt meghatározó DNS Az átmeneti oltalom az 1-5. igénypontokra vonatkozik. HU211911A9 (hu)

Priority Applications (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
HU9500593P HU211911A9 (hu) 1995-06-29 1995-06-29 A-típusú humán monoamin-oxidázt meghatározó DNS Az átmeneti oltalom az 1-5. igénypontokra vonatkozik.

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
HU9500593P HU211911A9 (hu) 1995-06-29 1995-06-29 A-típusú humán monoamin-oxidázt meghatározó DNS Az átmeneti oltalom az 1-5. igénypontokra vonatkozik.

Publications (1)

Publication Number Publication Date
HU211911A9 true HU211911A9 (hu) 1996-01-29

Family

ID=10986539

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9500593P HU211911A9 (hu) 1995-06-29 1995-06-29 A-típusú humán monoamin-oxidázt meghatározó DNS Az átmeneti oltalom az 1-5. igénypontokra vonatkozik.

Country Status (1)

Country Link
HU (1) HU211911A9 (hu)

Similar Documents

Publication Publication Date Title
Aimi et al. De novo purine nucleotide biosynthesis: cloning of human and avian cDNAs encoding the trifunctional glycinamide ribonucleotide synthetase-aminoimidazole ribonucleotide synthetase-glycinamide ribonucleotide transformylase by functional complementation in E. coli
Delfau et al. Two different point G to A mutations in exon 10 of the porphobilinogen deaminase gene are responsible for acute intermittent porphyria.
Cain et al. Interaction between Glu-219 and His-245 within the a subunit of F1F0-ATPase in Escherichia coli.
Sumi-Ichinose et al. Molecular cloning of genomic DNA and chromosomal assignment of the gene for human aromatic L-amino acid decarboxylase, the enzyme for catecholamine and serotonin biosynthesis
HU214412B (hu) A-tipusú humán monoamin-oxidázt meghatározó dezoxi-ribonukleinsav
Stoll et al. Characterization and chromosomal mapping of a cDNA encoding tryptophan hydroxylase from a mouse mastocytoma cell line
US6210666B1 (en) Truncated α-galactosidase A to treat fabry disease
US6602693B1 (en) Gene encoding hyaluronan synthase
EP0378224A2 (en) Method of detecting small cell carcinoma and use of acylpeptide hydrolase encoding sequences therefor
US20020035078A1 (en) Enzyme having S-adenosyl-L-homocysteine hydrolase (AHCY) type activity
EP0748376A1 (en) Rna editing enzyme and methods of use thereof
WO1995023849A1 (en) Novel protein-kinase, nucleic acid sequences encoding the same and methods related thereto
HU211911A9 (hu) A-típusú humán monoamin-oxidázt meghatározó DNS Az átmeneti oltalom az 1-5. igénypontokra vonatkozik.
US5962230A (en) Diagnosis and treatment of glaucoma
US5045471A (en) Cloned DNA for P450scc and expression thereof
CA2358380A1 (en) Testis-specific gene
JP3132618B2 (ja) 安定化された改変タンパク質
WO1997026369A1 (en) A GENETIC TEST FOR α-MANNOSIDOSIS
JP2984143B2 (ja) 新規なウリカーゼ遺伝子、新規な組み換え体dna及びウリカーゼの製造法
JP2003502014A (ja) ヒトメチレンテトラヒドロ葉酸還元酵素のcDNA
JPH0656895A (ja) 新規なポリペプチド、その製造方法、そのポリペプチドをコードするdna、そのdnaからなるベクター、およびそのベクターで形質転換された宿主細胞
JPH0568571A (ja) ヒト由来グリオキサラ−ゼiをコ−ドするdna
JPH10201473A (ja) フルクトシルアミンオキシダーゼを生産する実質上純粋な微生物
WO1994026765A1 (en) Use of genes of m. tuberculosis, m. bovis and m. smegmatis which confer isoniazid resistance
JPH10248572A (ja) 改変ザルコシンオキシダーゼおよびその用途