HU211500A9

HU211500A9 - Az átmeneti oltalom az 1. és 3. igénypontra vonatkozik.

Info

Publication number: HU211500A9
Application number: HU9500305P
Authority: HU
Inventors: Raymond Cvetovich
Original assignee: Merck & Co Inc
Priority date: 1995-06-21
Filing date: 1995-06-21
Publication date: 1995-11-28

Description

A bejelentés a 07/545 229 alapszámú, 1990. június 28-án benyújtott, most megszüntetett bejelentés részben folytatólagos bejelentése.

A találmány háttere

A Mrozik-féle 4 427 663 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban leírják a 4-dezoxi4-amino-avermektin Bla/Blb és szubsztituált amino avermektinek szintetikus előállításának módjait. Az

1989. október 17-én közzétett 4 874 749 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban mezőgazdasági inszekticid tulajdonságokkal rendelkező 4dezoxi-4-epi-metilamino-avermektin-hidrokloridról írnak. A találmány szerinti vegyületek az ismert hidroklorid sóhoz képest mutatott fokozott stabilitása hosszabb tárolási időt biztosít ezen mezőgazdasági inszekticidnek.

A találmány tárgya 4-dezoxi-4-epi-metilaminoavermektin Bla/Blb vegyületek elegyének savaddiciös sója. melyet leginkább az (I) általános képlettel lehet jellemezni, ahol

R jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport,

X jelentése

a) benzoesav.

b) egy. kettő vagy három alábbi szubsztituensek valamelyikével szubsztituált benzoesav:

i) halogénatom (klór-, bróm-. fluor- vagy jódatom).

ii) hidroxilcsoport.

iii) karboxilcsoport.

iv) 1-6 szénatomos alkilcsoport és

v) 1-6 szénatomos alkoxicsoport.

c) benzolszulfonsav

d) citromsav.

e) foszforsav.

f) borkősav vagy

g) maleinsav.

Ha R metilcsoportot jelent, akkor a vegyület 4-dezoxi-4-epi-metilamino-avermektin Bla és ahol R hidrogénatom, a vegyület 4-dezoxi-4-epi-metilaminoavermektin Blb.

Előnyösek a savaddiciös sók, a benzoesavval, szalicilsavval, galluszsavval, benzolszulfonsavval és citromsavval képezett sók.

A legelőnyösebb savaddiciös só a benzoesavval képezett só.

Stabilitás vizsgálatok azt mutatják, hogy a benzoesav só stabilabb, mint a megfelelő hidroklorid só. A 2. táblázat 12. példája szerinti benzoesav só lényegében nem mutat változást szobahőmérsékleten és 47 °C hőmérsékleten 32 hét után az első mintában, és egy enyhe csökkenés mutatkozik a második mintában 47 °C-on. A

2. táblázat 12. példája szerinti benzoesav só adatai, összevetve az 1. táblázat 12. példájában lévő hidroklorid só adataival azt mutatják, hogy a benzoesav lényegesen rezisztensebb a bomlással szemben. Az adatok azt is mutatják, hogy a 3. táblázat 13. példája szerinti benzoesav só 32 hét után szobahőmérsékleten és 47 °C-on jobban ellenáll a bomlásnak, mint a foszfát, tartarát, citrát. gallál, szalicilát, benzolszulfonát vagy maleátsók. melyek 8 hét után kisebb bomlásfokot mutattak, mint a hidroklorid. A benzolszulfonát és maleátsók csökkenést mutatnak 47 °C-on 16 hét után a tisztaságban százalékosan, azonban a benzoátsó nem mutat változást 47 °C-on 32 hét után.

A találmány szerinti vegyületeket általában két vegyület elegyeként használjuk, azaz Bla és Blb elegyeként, minthogy a szerkezeti különbségek igen csekélyek, azaz a szekunder butil és izopropil csoportban különböznek, a két vegyület lényegében azonos kémiai aktivitást és biológiai hatást mutat.

A Bla/Blb nómenklatúrát használjuk az egyes vegyületek jelzésére, továbbá ezen vegyületek elegyére egyaránt.

A fenti vegyületek két sztereokémiái formában léteznek, ahol a metilamino csoport a gyűrű síkja alatt van, az az a, vagy ha a gyűrű síkja felett van, az a β epiizomer. A β vegyület előállításánál nagyobb feleslegben keletkezik a vegyület, mint az a vegyület. Mindkét vegyület vizsgálatakor azonban lényegében azonos biológiai hatást figyeltünk meg.

A találmány szerinti vegyületet avermektin Bla/B 1 b-ből állítjuk elő, amely a 4”-hidroxil szubsztituenst tartalmazza a 4-epi-metilamino szubsztituens helyett. Az avermektin Bla/Blb izolálását a fermentléből a 4 310 519 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban írják le, amelyet 1982. január 12-én nyomtattak ki. A fenti vegyület további feldolgozását a 4 427 663 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban leírt szintetikus módszerrel végezhetjük, amely az 5-O-t-butil-dimetil-szilil-4-oxo-22,23dihidro-avermektin előállítására vonatkozik. A 4ketocsoport reduktív aminálódik nátrium-ciano-bórhidriddel, és a megfelelő aminnal. Ugyanezt a szintézist használtuk a 4-dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Bla/Blb előállítására.

A4''-dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Bla/Blb avermektin Bla/Blb-ból származik, amely a 4-helyzetben hidroxilcsoportot tartalmazó vegyület. Ezt a vegyületei ketonná oxidáljuk, majd ez utóbbit reduktív aminálásnak vetjük alá metilaminnal, és így képződik a 4-dezoxi-4-metilamino csoport. Az eljárás során az eredeti hidroxilcsoport a-konfigurációja lényegesen átalakul β-helyzetűvé, és a 4-dezoxi-4-metilamino szubsztituenst kisebb mennyiségben kapjuk, mint a 4''dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Bla/Blb fő terméket. A reakciót az 1. reakcióvázlattal szemléltetjük, ahol csak a terminális α-L-oleandrozil molekula csoportot mutatjuk. A molekula maradék része változatlan az (I) képletnek megfelelően.

A fenti 1. reakcióvázlat első lépésében az avermektin Bla/Blb-t 4-oxo vegyületté oxidáljuk. Az eljárás során az 5-hidroxilcsoportot a további reakciók megakadályozására védve kell tartani. Előnyös védőcsoport a t-butil-dimetil-szilil-csoport. Az 5-0-védett avermektin Bla/Blb oxidálásánal oxalil-kloridot vagy trifluor-ecetsav anhidridet használunk dimetil-szulfoxidban. N-klór-szukcinimidet dimetil-szulfidban. stb. A reakciót általában inért oldószerben hajtjuk végre, például metilén-kloridban, -50 - -80 ⁰ C-on. és általában 2 óránál rövidebb idő alatt befejeződik. A terméket

HU 211 500 A9 ismert módon izoláljuk. A következő lépésben a 4keto vegyületet metilamin sókkal, előnyösen metilamin-acetáttal amináljuk, így kapjuk a 4-metilamino szubsztituenst. A reakciót -25 - +10 ’C-on hajtjuk végre inért oldószerben, például rövidszénláncú alkanolban. A metil-ammóniumsó komplexet redukáljuk például nátrium-ciano-bórhidriddel, és így 4-dezoxi4”-metilamino vegyületet kapunk. A vegyületet ismert módon izoláljuk.

A találmány szerinti új vegyületek jelentős parazita ölő hatással rendelkeznek, mint antelmintikumok, ektoparaziticidek, inszekticidek és akaricidek, a humán és állatgyógyászatban, és a mezőgazdaságban.

A betegségek azon csoportját, illetve azt a betegséget, amelyet általában helmintiázisnak nevezünk, az állati gazda fertőzése okozza parazita férgek, ismertebb nevén helminták által. A helmintiázis lényeges és komoly gazdasági problémát okoz a háziállatoknál, például sertésnél, juhnál, lónál, szarvasmarhánál, kecskénél, kutyánál, macskánál és baromfinál. A helmintek között a legelterjedtebbek a nematódákként ismert férgek. ezek gyakran különböző állatfajok komoly fertőzését idézik elő. Az állatokat fertőző nematódák leggyakoribb nemzetségei a Haemonchus, Trichostrongylus. Ostertagia. Nematodirus, Cooperia, Ascaris, Bunostomum. Oesophagostomum. Chabertia, Trichuris, Strongylus. Trichonema. Dictyocaulus, Capillaria. Heterakis. Toxocara. Ascaridis. Oxyuris, Ancylostoma, Uncinaria. Toxascaris és Parascaris. Ezek közül például a Nematodirus. Cooperia és Oesophagostomum elsősorban a bélrendszert támadják meg, míg mások, például a Haemonchus és az Ostertagia inkább a gyomorban támadnak, míg ismét mások, például a Dictyocaulus a tüdőben találhatók. Továbbá egyéb paraziták lokalizálhatok más szövetekben és a lest más szerveiben, például a szívben és a vérerekben, szubkután és limfatikus szövetben, stb. A parazita fertőzések, melyeket helmintiázisként ismerünk, anémiához, alultápláltsághoz. gyengeséghez, súlyveszteséghez és a béltraktus falának komoly károsodásához, valamint más szövetek és szervek károsodásához vezetnek kezeletlenül hagyva, és ezért a fertőzött gazda halálát eredményezhetik. A találmány szerinti szubsztituált avermektin vegyületek váratlanul jó hatást mutatnak ezen élősködők ellen, és ezenkívül hatnak még kutyákban a Dirofilaria ellen, a rágcsálókban a Namatospiroides, Syphacia és Aspiculuris ellen, továbbá az állatok ízeltlábú ektoparazitái ellen, és a madarak ízeltlábú ektoparazitái ellen, ilyenek például a kullancsok, atkák, tetvek, bolhák és döglégy; juhban a Lucilia sp. ellen; és harapó rovarok és migráló kétszárnyú lárvák ellen, például Hydoperma sp., szarvasmarhában és Gastrophilus ellen lónál; és Caterebra sp. ellen rágcsálókban.

A találmány szerinti vegyületeket az embert fertőző paraziták ellen is használhatjuk. Az ember gyomor-bél traktusának legismertebb parazitái az Ancylostoma, Necator. Ascaris, Strongyloides, Trichinella. Capillaria, Trichuris és Enterobius nemzetséghez tartoznak. Más fontos parazita nemzetségek, melyek a vérben vagy más szövetben vagy szervben találhatók a gyomor-bél traktuson kívül, a filáriák (fonalas férgek), mint például a Wuchereria, Brugia, Onchocerca és Loa, Dracunculus és a Strongyloides és Trichinella a bél férgek bélen kívüli stádiumában. A vegyületek értékesek emberen lévő élősködő ízeltlábúak, harapó rovarok és az embert dühítő egyéb kétszárnyú kártevők ellen. A vegyületek hatnak háztartási kártevők ellen is, mint például a svábbogár, Blatella sp., moly, Tineola sp., Nagy múzem bogár, Attagenus sp. és a házilégy Musca domestica.

A vegyületek hasznosak tárolt gabonák rovarkártevői ellen is, mint például a Tribolium sp., Tenebrio sp., és mezőgazdasági növények kártevői ellen, például takácsatkák, (Tetranychus sp.), levéltetvek (Acyrthiosiphon sp.), vándorló egyenesszárnyúak ellen, például sáskák, és a növényi szöveteken élő rovarok éretlen stádiumaiban is. A vegyületeket használhatjuk talaj nematódák ellen nematocidként, növényi paraziták ellen, például Meloidogyne sp., ez a mezőgazdaságban fontos. A vegyületek más növényi kártevők ellen is hatnak, például seregeslégy és Mexikói babbogár lárvák ellen is.

A vegyületeket adagolhatjuk orálisan egységdózis formában, például kapszula, bolus vagy tabletta formájában, vagy folyékony elegy formájában, ahol emlősöknek adagoljuk anthelmintikumként. A folyékony elegy rendszerint oldat, szuszpenzió vagy diszperzió formában tartalmazza a hatóanyagot rendszerint vízzel együtt, és egyéb szuszpendálószerrel, például bentonittal és nedvesítőszerrel, vagy hasonló segédanyaggal. Általában ezek az itató elegyek tartalmaznak habzásgátló szert is, ezek az itató elegyek általában 0,001-0,5 tömeg hatóanyagot tartalmaznak, előnyösen a hatóanyagtartalom 0,01-0,5 tömeg%.

Kívánt esetben az avermektin származékokat száraz szilárd egységdózis formában, például kapszula, bolus vagy tabletta formájában adagoljuk, melyek a kívánt mennyiségben tartalmazzák a hatóanyagot. Ezek a dózisformák intim alapos keveréssel készülnek, a hatóanyagot homogénre keverjük megfelelő finomeloszlású hígítóval, töltőanyaggal, szétesést elősegítő szerrel és/vagy kötőanyaggal, például keményítővel, laktózzal, talkummal, magnézium-sztearáttal, növényi gumival, stb. Az ilyen egységdózis készítmények széles körben variálhatók a hatóanyag össztömegére és az antiparazitaszer tartalomra tekintettel számos tényező függvényében, mint amilyen a fertőzés típusa és a gazda súlya.

Hogy ha állati takarmánnyal együtt adagoljuk a hatóanyagot, akkor ezt alaposan diszpergáljuk a tápanyagban, vagy pedig egy dresszing formájában adagoljuk, vagy pelletek formájában, melyeket ezután a kész tápanyaghoz keverünk és adott esetben külön adagolunk. Az antiparazita vegyületeket adagolhatjuk parenterálisan az állatnak, például intraruminálisan, intramuszkulárisan, intratracheálisan vagy szubkután injekcióval, ez esetben a hatóanyagot a folyékony hordozóanyagban feloldjuk vagy diszpergáljuk. Parenterális adagolásnál a hatóanyagot előnyösen összekeverjük megfelelő hordozóval, előnyösen növényi olajjal, például mogyoróolajjal, gyapotmagolajjal, stb. Más pa3

HU 211 500 A9 renterális oldószer lehet szerves készítmény, amelyben solketalt, glicerin formált és vizes parenterális készítményeket használhatunk. Az avermektin vegyületet vagy vegyületeket feloldjuk vagy szuszpendáljuk parenterális készítményben, az ilyen készítmények általában 0,005-5 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak.

Bár az antiparazita találmány szerinti szerek elsődlegesen helmintiázisban, ennek kezelésében és/vagy megelőzésében hasznosak, használhatók más paraziták által előidézett betegségek kezelésére és megelőzésére, ilyenek például az ízeltlábú paraziták, például kullancsok, tetvek, bolhák, atkák és más harapó rovarok, melyek a háziállatokat és baromfikat károsítják. A vegyületek hasznosak lehetnek más állatokban, illetve az emberen előforduló parazita betegségek kezelésében is.

A használatos optimális mennyiség a legjobb eredmény elérésére természetesen a használt vegyülettől függ. továbbá a kezelendő állat fajtájától, a parazita fertőzés komolyságától és típusától, és a fertőzés fokától. Általában jó eredményeket kapunk az új vegyületekkel orális adagolásnál 0,001-10 mg/testsúly kg dózisban az állatok esetén, az ilyen ossz dózist egy alkalomra adjuk meg, vagy osztott dózisokat adunk meg viszonylag rövid idő periódusra, például 105 napra. A találmány szerinti előnyös vegyületek kiválóan használhatók paraziták ellen, állatok esetében, oly módon, hogy egy egyszeri dózisban 0,025-0,5 mg/testsúly kg dózist adagolunk. Ismételt kezeléseket alkalmazunk szükség szerint az újrafertőzódés legyőzésére, és ezek a kezelések függnek a parazita fajától és az állattenyésztési technikától. Ezen anyagok adagolási módja az állatnál ismert az állatgyógyászati területen jártas szakember számára.

Ha a találmány szerinti vegyületeket az állatok takarmányának komponenseként vagy az ivóvízben feloldva vagy szuszpendálva adagoljuk, akkor olyan készítményeket állítunk elő, amelyekben a hatóanyag vagy hatóanyagok alaposan diszpergálva vannak egy inért hordozóban vagy hígítóban. Inért hordozóként olyan hordozót értünk, amely nem reagál az antiparazita szerrel, és amelyet állatoknak biztonságosan adagolhatunk. Előnyösen a táplálékkal együtt történő adagolásnál olyan hordozót használunk, amely az állat étkezésének egy komponense.

A megfelelő készítményekhez tartoznak a tápanyag premixek vagy tápanyag kiegészítők, amelyekben a hatóanyag viszonylag nagy mennyiségben van jelen, és amelyek alkalmasak az állat közvetlen táplálására, vagy a tápanyag kiegészítésére közvetlenül, vagy azután, hogy először felhígítjuk vagy összekeverjük. Az ilyen készítményekben használatos hordozók vagy hígítók lehetnek például szeszgyári gabonatörköly, kukorica liszt, citrus liszt, fermentációs maradékok, őrölt osztriga héj, búza hulladék, oldható melasz, kukorica szár liszt, ehető bab őrlemény takarmány, szójapor, őrölt mészkő stb. Az avermektin hatóanyagot alaposan diszpergáljuk a hordozóval, például őrléssel, keveréssel. aprítással, vagy forgatással. A 0,005-2 törne gU hatóanyagot tartalmazó készítmények különösen alkalmasak takarmány premixekhez. Takarmány kiegészítők, melyeket közvetlenül adagolunk az állatnak, 0,0002-0,3 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak. Ezeket a kiegészítő két az állati takarmányhoz olyan mennyiségben adagoljuk, hogy a hatóanyag végső koncentrációja a takarmányban megfeleljen a parazita betegségek kezelésére, illetve meggyógyítására. Bár a kívánt hatóanyag koncentráció számos előbb említett tényező függvénye, továbbá függ a használt avermektin származéktól, a találmány szerinti vegyületeket rendszerint 0,00001-0,002% koncentrációban adagoljuk a takarmányban ahhoz, hogy a kívánt parazitaölő hatást elérjük.

A találmány szerinti avermektin vegyületek hasznosak a haszonnövényeket károsító mezőgazdasági kártevő ellen, melyek a haszonnövények növekedése vagy tárolása közben támadnak. A vegyületeket ismert módon alkalmazzuk, például permetezéssel, porozással, emulzió formájában, stb. A növekvő vagy tárolt haszonnövényt kezeljük, hogy megvédjük az ilyen mezőgazdasági kártevők ellen.

A találmány szerinti vegyületek alkalmazásánál előállíthatjuk az egyedi szubsztituált avermektin vegyületeket, és ebben a formában is adagolhatjuk. Más mód szerint két vagy több avermektin vegyületet keverünk össze, és ezt az elegyet, valamint az eredeti avermektin vegyületek elegyét, más avermektin vegyületeket vagy más nem-avermektin hatóanyagokat használhatunk a találmány szerinti vegyületekkel együtt.

A találmány szerinti 4-epi-metiIamino sók értékes antibiotikumok, melyek különböző gram-pozitív és gram-negatív baktériumok ellen hatásosak, és ennek megfelelően a humán és állatgyógyászatban egyaránt hasznosíthatók. A találmány szerinti vegyületekre érzékeny patogének a következő : Staphylococcus aureus, Escherichia coli, Klebsiella pneumonise, Bacilhus subtilis, Salmonella typhosa, Pseudomones és Bacterium proteus. A találmány szerinti antibakteriális szereket nem korlátozzuk gyógyszerként történő alkalmazásukra, alkalmazhatók minden módon az iparban, például állati takarmány adalékként, élelmiszer tartósításra, fertőtlenítőként és más ipari rendszerekben, ahol a baktériumok elleni harc kívánatos. így például alkalmazhatók vizes készítményekben, 0,1-100 rész antibiotikum/millió rész oldat koncentrációban, a káros baktériumok növekedésének gátlására, orvosi vagy fogászati berendezésen, és baktericidként ipari alkalmazással, például víz alapú festékekben és a papír malmok fehér vizében a káros baktériumok növekedésének meggátlására.

A találmány szerinti termékeket számos gyógyszerkészítményben is használhatjuk. Alkalmazhatók kapszula. por forma, folyékony oldat vagy szuszpenzió formájában. Adagolhatok különbözőképpen, különösen érdekesek az orális, topikális vagy parenterális adagolási módok injekció útján (intravénásán vagy intramuszkulárisan).

Az orális adagolásra alkalmas tabletták vagy kapszulák egységdózis formában lehetnek és tartalmazhatnak szokásos segédanyagokat, például kötőanyagot,

HU 211 500 A9 például szirupot, gumiarábikumot, zselatint, szorbitot, tragantmézgát vagy polivinilpirrolidont, töltőanyagokat, például laktózt, cukrot, kukoricakeményítőt, kalcium-foszfátot, szorbitot vagy glicerint, csúszást elősegítő szert, például magnézium-sztearátot, talkumot, polietilén-glikolt, szilicium-dioxidot, szétesést elősegítő szereket, például burgonya keményítőt, megfelelő nedvesítőszereket, például nátrium-lauril-szulfátot. A tablettákat az irodalomból ismert módon bevonattal láthatjuk el. Az orális folyékony készítmények lehetnek vizes vagy olajos szuszpenziók vagy oldatok, vagy előállíthatók a használat előtt vízzel vagy más megfelelő közeggel hígítható száraz termék formájában. Az ilyen folyékony készítmények tartalmazhatnak szokásos adalékokat, például szuszpendálószert, például szorbitot, metil-cellulózt, glükózt, cukorszirupot, zselatint, hidroxi-etil-cellulózt vagy karboxi-metil-cellulózt. A kúpok a szokásos kúp bázisokat, például kakaóvajat vagy más glicerint tartalmazhatnak.

Az injekciós készítmény, amely előnyös adagolási mód. előállítható egységdózis formájában ampullában vagy mullidózisú konténerben. A készítmények lehetnek szuszpenzió, oldat vagy emulzió formájában, olajos vagy vizes közegben, és formálóanyagokat tartalmazhatnak. A hatóanyag lehet por formájában, amelyet használat előtt hígítunk megfelelő közeggel, például steril vízzel. A készítmények előállíthatók megfelelő formában, az orr nyálkahártyáján keresztül, vagy a torokban vagy a hörgő szöveteiben történő abszorpció céljára is. és így lehetnek folyékony sprayk vagy inhalálószerek. cukorkák vagy torok ecsetelő szerek. A szem vagy fül kezelésére a készítmény lehet folyékony vagy félig szilárd formájú. Helyi adagolásra megfelelők a hidrofób vagy hidrofil bázisok, kenőcs, krém, lotion. ecsetelőszer vagy por formájában.

Az adagolandó dózis nagymértékben a kezelendő paciens állapotától és méretétől, az adagolás módjától, az adagolás gyakoriságától függ, általában a fertőzésekre, a parenterális úton adagolt injekció az előnyös. Az adagolás módja azonban az orvos diszkréciójára van bízva, az antibiotikumok körében jól ismert elvek alapján. Általában a napi dózis 0,1-5 mg hatóanyag/testsúly kg egy vagy több kezeléssel naponta. Az előnyös napi dózis felnőttnél 0,1-20 mg hatóanyag/testsúly kg, a pontos dózistartományt befolyásoló további tényező a fertőzés természetétől eltekintve és a kezelendő paciens jellegzetes tulajdonságaitól eltekintve a találmány szerinti szén fajta molekula súlya.

Humán adagolásra a készítmény egységdózisonként attól függetlenül, hogy folyékony vagy szilárd, 0,1-99% hatóanyagot tartalmaz. Az előnyős tartomány 10-60%. A készítmény általában 5-50 mg hatóanyagot tartalmaz, általában azonban előnyös, hogyha 5 mg és 100 mg közötti dózis mennyiséget használunk. A parenterális adagolásnál az egységdózis rendszerint steril vizes oldatban vagy oldható por formájában lévő tiszta (I) általános képletű vegyület, melyet szintén feloldunk.

A találmány szerinti eljárás kiindulási anyagaként szolgáló avermektin vegyületek fermentléből történő izolálásánál azt találjuk, hogy a különböző avermektin vegyületeket nem egyenlő mennyiségben állítottuk elő. Különösen az a sorozathoz tartozó vegyületet nagyobb arányban kapjuk, mint a b sorozathoz tartozó vegyületet. Az a és b sorozat közötti különbség állandó az avermektin vegyieteknél, és a különbség a

25-helyzetben lévő szek-butil, illetve izopropilcsoportban rejlik. Ez a különbség azonban nem játszik szerepet egyik reakcióban sem. Különösen nem szükséges a b komponenseket az a komponenstől elválasztani. Ezen szorosan rokon vegyületek elválasztását általában nem hajtjuk végre, minthogy a b vegyület csak kis tömeg%-ban van jelen, és a szerkezeti különbség elhanyagolható hatással van a reakció lefolyására és a biológiai hatására.

Azt találtuk külünösen, hogy a találmány szerinti vegyületek kiindulási anyagait gyakran 80 % avermektin Bla vagy Ala és 20 % avermektin Blb vagy Alb arányban állítjuk elő. így a találmány szerinti előnyös készítmény 80 % a komponenst és 20 % b komponenst tartalmaz.

Az alábbi példák arra szolgálnak, hogy a találmányt még jobban megértsük. A példák nem korlátozó jellegűek.

1. Példa

5-O-terc-Butil-dimetil-szilil-avermektin Bla/Blb g avermektin Bla/Blb (foszfor-pentoxid felett magas vákuumban súlyállandóságig szárítva), 24 g imidazol és 24 g terc-butil-dimetil-szilil-klorid 400 ml vízmentes Ν,Ν-dimetil-formamiddal készített oldatát 50 percig keverjük szobahőmérsékleten. A reakcióelegyet 1,5 liter jéghideg vízbe öntjük, és a vizes fázist négyszer extraháljuk 200 ml éterrel. A szerves fázist kétszer mossuk vízzel, vizes nátrium-klorid-oldattal, magnézium-szulfát felett szárítjuk, vákuumban bepároljuk, fehér habot kapunk. A nyersterméket szilikagél oszlopon kromatografál ássál tisztítjuk, metilén-klorid és etil-acetát 90:10-70:30 oldószer elegyével eluáljuk,

46,5 g 5-O-t-butil-dimetil-szilil avermektin Bla/Blb-t kapunk amorf hab formájában, melyet ’HNMR-rel és tömegspektrummal azonosítunk.

2. Példa

5-O-t-Butil-dimetil-szilil-4 -oxo avermektin

Bla/Blb

9,1 ml oxalil-klorid 230 ml vízmentes metilén-kloriddal készített oldatához, melyet -60 ⁰ C-on keverünk, hozzáadunk 15 ml vízmentes dimetil-szulfoxidot, 120 ml vízmentes metilén-kloridban feloldva 15 perc leforgása alatt. Ezután 46,5 g 4-O-t-butil-dimetil-szilil avermektin Bla/Blb-t feloldunk 230 ml vízmentes metilénkloridban, és hozzáadjuk 15 perc alatt, miközben a hőmérsékletet -60 °C-on tartjuk. A reakcióelegyet ezen a hőmérsékleten 30 percig keverjük, majd 65 ml vízmentes trietil-amint adunk hozzá. Az elegyet további 5 percig -60 °C-on keverjük, a hűtőfürdőt eltávolítjuk, és a reakcióelegyet hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni. A reakcióelegyhez vizet adunk, és metilén-kloriddal extraháljuk, az extraktumot vízzel mossuk, szá5

HU 211 500 A9 ntjuk, vákuumban bepároljuk. 45,5 g sárga habot kapunk, ezt tömegspektrummal és NMR spektrummal

5-O-t-butil-dimetil-szilil-4-oxo avermektin Bla/Blbként azonosítjuk, melyet a további kémiai reakciókhoz tisztítás nélkül használunk.

3. Példa

-Dezoxi-4 -epi-metilamino-5-O-t-butil-dimetilszilil avermektin Bla/Blb és 4-Dezoxi-4-metilaniino-5-O-t-butil-dimetil-sziltl avermektin Bla/Blb ml jégecet 300 ml metanollal készített oldatát 0 °C hőmérsékleten metilamin gázzal kezeljük, amíg az oldat pH-ja a 9-et el nem éri. Ehhez hozzáadunk

44,5 g 5-O-t-butil-dimetil-szilil-4-oxo avermektin Bla/Blb-t 200 ml metanolban tartalmazó oldatot, és a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 órát keverjük, és ezután 3,5 g nátrium-ciano-bórhidridet 75 ml metanolban hozzácsepegtetünk 10 perc alatt. 50 perc múlva a reakcióelegyet 1.5 liter hideg vizes nátrium-karbonát oldatra öntjük, a terméket éterrel extraháljuk. Az extraktumot vízzel mossuk, szárítjuk, vákuumban bepároljuk. 44,8 g sárga habot kapunk. Szilikagélen vékonyrétegkromatografáljuk. Etil-acetát és metilén-klorid 85:15 arányú elegyét használjuk eluálószerként. a nyerstermék ezen a ponton több foltot mutat. További tisztítást végzünk szilikagél oszlopkromatografálással. etil-acetát oldószer eleggyel. 4.7 g 5-O-t-butil-dimetilszilil-4-epi-avermektin Bla/Blb-t, 1,2 g 4-dezoxi-4metilamino-5-O-t-butil-dimetil-szilil avermektin Bla/Blb-t és 14 g 4-dezoxi-4-epi-metilamino-5-O-tbutil-dimetil-szilil avermektin Bla/Blb-t kapunk könynyű habok formájában, melyeket tömegspektrummal és Ή-NMR-rel és ^l?C-NMR spektrummal azonosítunk.

4. Példa

-Dezoxi-4 -epi-metilamino-avermektin Bla/Blb g 4-dezoxi-4-epi-metilamino-5-O-t-butil-dimetil-szilil avermektin Bla/Blb 200 ml metanollal készített oldatát és 7 g para-toluolszulfonsav monohidrát 500 ml metanollal készített oldatát összekeverjük és szobahőmérsékleten 45 percig keverjük, majd híg vizes nátrium-karbonát-oldatba öntjük. A terméket etil-acetáttal extraháljuk, vízzel mossuk és magnézium-szulfát felett szárítjuk. Vákuumban bepároljuk, tisztítjuk preparatív szilikagél oszlopkromatográfiásan, metilénklorid és metanol 95:5 arányú oldószer elegyét használjuk eluálószerként. 6,7 g 4”-dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Bla/Blb-t kapunk, amelyet NMR-rel és tömegspektrummal azonosítunk.

5. Példa

-Dezoxi-4 -epi-metilamino avermektin Bla/Blb foszforsav só

2,34 g, 2,64 mm 4-dezoxi-4-epi-metilamino avermektint feloldunk 10 ml acetonitrilben. hozzáadunk 0,292 g. 3 mmól foszforsavat 5 ml acetonitrilben, és az elegyet sűrű csapadék formájában kapjuk. A szuszpenzíót felhígítjuk 10 ml acetonitrillel, és intenzíven keverjük 1 óra hosszat. A szuszpenziót leszűrjük, 10 ml acetonitrillel mossuk, vákuumban egész éjjel 45 °C-on szárítjuk. A sót, amely fehér szilárd anyag, 2,36 g mennyiségben izoláljuk és ez amorf anyag. 2,25 g sót 10 ml acetonitrilben szuszpendálunk, hozzáadunk metanolt, hogy feloldjuk a sót teljesen, majd 25 ml toluollal hígítjuk. A kapott oldatot 0-2 “C-ra hűtjük és kristályosítjuk. 2 óra kristály öregedés után a kristályokat leszűrjük, acetonitril és toluol 1:2 arányú elegyével mossuk, 5 °C-ra hűtjük, vákuumban szárítjuk. 1,81 g 4-dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Bla/Blb foszforsavsót kapunk.

Molekulasúly: 984

Olvadáspont: 158 °C (sárgul) - 163 °C (bomlik)

Titrálás (bázis): 2,16 milliekvivalens/g = 1:1 só

Mikroanalízis:

Számított:

C% = 59,81, H % = 7,99, N % = 1,42, P % = 3,15; Talált:

C % = 58,80, H % = 8,25, N % = 1,39, P % = 3,03.

Röntgensugár: nem mutat nem-kristályos anyagot

6. Példa

-Dezoxi-4 -epi-metilamino avermektin Blb/Bla benzolszulfonsav só

2,34 g, 2,64 mmól 4-dezoxi-4-epi-metilamino avermektint feloldunk 10 ml acetonitrilben. 0,413 g,

2.61 mmól benzolszulfonsav 5 ml acetonitrillel készített oldatát adjuk hozzá, és az elegyet 15 ml toluollal hígítjuk. A kapott oldatot 0-2 “C-ra lehűtjük, és kristályosítjuk. A kristályok 2 óráig öregednek, majd a kristályokat leszűrjük, acetonitril és toluol 1:1 arányú elegyével mossuk, 5 “C-ra hűtjük, vákuumban szárítjuk. 1,81 g 4 '-dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Bla/Blb benzolszulfonsav sót kapunk

Molekulasúly: 1044

Olvadáspont: 154-156 °C (bomlik).

Mikroanalízis:

Számított:

C % = 63,28. H % = 7.82, N % = 1,34, S % = 3,07; Talált:

C% = 63,45. H % = 8,05, N % = 1,36, S % = 3,28.

7. Példa

-Dezoxi-4 -epi-metilamino avermektin Bla/Blb maleinsav só

2,65 g, 3,06 mmól 4-dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Bla/Blb 10 ml acetonitrillel készített oldatát 0,356 g. 3 mmól maleinsavval kezeljük, majd 30 ml toluollal hígítjuk. 0-2 °C-ra lehűtjük, kristályosítjuk. 2 órát öregszik, majd a kristályokat leszűrjük. Acetonitril és toluol 1:2 arányú elegyével mossuk, vákuumban 55 “C-on szárítjuk. 1,53 g 4-dezoxi-4-epi-metílamino avermektin Bla/Blb maleinsav sót kapunk (1:1 só).

Molekulasúly: 1002

Olvadáspont: 155-160 °C (bomlik).

Titrálás (bázis): 2.01 milliekvivalens/g = 1:1 só

Mikroanalízis:

Számított: C % = 63,57, H % = 7.95, N % = 1,40; Talált: C %= 63.04, H% = 8,15, N%=l,40.

HU 211 500 A9

8. Példa

4-Dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Blb/Bla citromsav só

2.65 g, 3,06 mmól 4-dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Bla/Blb-t feloldunk 10 ml acetonitrilben és 1 ml metanolban, melyhez 0,572 g, 2,98 mmól citromsavat adunk. Hozzáadunk 20 ml toluolt, és az oldatot 0-2 °C-ra hűtjük. Kristályosítás után az elegyet 2 órát hagyjuk öregedni. Leszűrjük, acetonitril és toluol 1:2 arányú elegyével mossuk, vákuumban 45 °C-on szárítjuk. 3,03 g 4-dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Bla/Blb citromsav sót kapunk (1:1).

Molekulasúly: 1078

Olvadáspont: 148 °C (sárgul) 162 °C (bomlik).

Titrálás (bázis): 2,70 milliekvivalens/g = 1:1 só

Mikroanalízis:

Számított: C % = 61,28, H% = 7,76, N%=l,30; Talált: C % = 61,30, H % = 8,04, N % = 1,27.

9. Példa

4-Dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Blb/Bla galluszsav só

2.66 g, 3,07 mmól 4-dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Bl-et feloldunk 10 ml acetonitrilben. Hozzáadunk 0.51 g. 3 mmól galluszsavat, és 0,5 ml metanolban oldjuk. 25 °C-on kristályosítjuk, 10 ml toluolt adunk hozzá, és még 30 percig hagyjuk öregedni. A kristályokat leszűrjük. 10 ml acetonitril és toluol 1:1 arányú elegyével mossuk, vákuumban szárítjuk. 2,64 g4-dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Blb/Bla galluszsav sót kapunk.

Molekulasúly: 1056

Olvadáspont: 160 °C (sárgul) 186 °C (bomlik). Mikroanalízis:

Számított: C % = 63,70. H % = 7.73. N% = 1.33; Talált: C% = 63.21, H % = 7,92, N%=1.61.

10. Példa

4-Dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Blb/Bla benzoesav só

5,10 kg, 5,75 mmól 4-dezoxi-4-epi metilamino avermektin Bla/Blb 18 liter terc-butil-metil-észterrel készített oldatát 755 g, 6,18 mmól benzoesavval kezeljük 25 °C-on. Az oldathoz 36 liter hexánt adunk, 0,5 - 1 óra alatt, ezalatt az adagolás alatt megindul a kristályosodás. A kristályos szuszpenziót lehűtjük 0-2 °C-ra, 1 órát 0-2 ’Con hagyjuk öregedni, majd leszűrjük. A szűrési lepényt terc-butil-metil-éter és hexánok 1:2 arányú elegyével mossuk, vákuumban 60 °C-on szárítjuk. 5,7 g 4-dezoxi4-epi-metilamino avermektin Bla/Blb benzoesav sót kapunk.

Molekulasúly: 1008

Olvadáspont: 133-136 °C

Mikroanalízis:

Számított: C% = 66,71, H% = 8,10, N% = 1,39; Talált: C % = 66.93, H % = 8,32, N% = l,20.

11. Példa

4-Dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Blb/Bla szalicilsav só

2.65 g. 3,04 mmól 4-dezoxi-4-epi-metilamino avermekt B_ret feloldunk 10 ml acetonitrilben. Hozzáadunk 0,415 g, 3 mmól szalicilsavat, és homogén oldatot kapunk. 30 ml toluol hozzáadása után az oldatot vákuum desztillálással 1/3 térfogatra csökkentjük. Eközben beindul a kristályképződés. A szuszpenziót vákuumban bepároljuk, a szilárd anyagokat újra szuszpendáljuk 3 ml, illetve 10 ml acetonitril és toluol eleggyel. A kristályokat leszűijük, acetonitril és toluol 5 ml illetve 10 ml elegyével mossuk, vákuumban szárítjuk. 3,01 g4-dezoxi-4-epimetilamino avermektin Blb/Bla szalicilsav sót kapunk.

Olvadáspont: 161-163 °C (sárgul)

Molekulasúly: 1024

Mikroanalízis:

Számított: C % = 65,69, H % = 7,97, N%=1,37; Talált: C % = 67,49, H % = 8,28, N%=1,27.

72. Példa

Stabilitás vizsgálatok a 4-dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Bla/Blb benzoesav sója illetve hidroklorid sója esetén

A 10. példa szerinti termék mintáját, a benzoesav sót teszteljük a hidroklorid sóval szemben az avermektin só relatív stabilitása meghatározása céljából. A hidroklorid só és a benzoesav só mintáit -10 °C-on szobahőmérsékleten, majd 47 °C-on tartjuk. A sók mintáját, melyet -10 °C-on tartunk, kontrollként használjuk. A sók levegőn, szobahőmérsékleten és 47 °C-on történő lebomlását az idő függvényében HPLC-vel mérjük, a fagyasztott mintával összevetve. A bomlástermékek területét százalékosan a kiindulási anyaggal szemben az alábbi HPLC körülmények között határozzuk meg:

Oszlop: Vydac 5 pm Cl 8 protein 300 Angström pórus átmérő (katalógus 218 Tp), 15 cm hosszú x 4,6 mm ID

Hőmérséklet: szobahőmérséklet

Kimutatás: UV 245 nm-nél és 0,1 AUFS-nél

Áramlási sebesség: 3 ml/perc

Injekciós térfogat: 10 μί

Eluálószerek: 1) A = 0,1 % perklórsav vízben (v/v) B = acetonitril vagy 2) A = 0,1 % trifluorecetsav vízben; B = 0,1 % trifluorecetsav acetonitrilben (a trifluorecetsav oldószerrendszer megnehezíti az UV kiegyensúlyozását).

Gradiens: 65/35 A/B - 38/62 A/B 30 perc alatt. Minta: 30 mg/100 ml 90/10 acetonitril/víz

A körülmények között a Blb csúcs retenciós ideje

10,6 perc, és a Bla-é 12,5 perc. Ha a további csúcsok jobb feloldását kívánjuk, a gradienst lelassítjuk 65/35 A/B-ről 55/45 A/B-re 50 perc alatt.

Az 1. és 2. táblázat a hidroklorid só stabilitás vizsgálatának eredményeit (1. táblázat) és a benzoesav só eredményeit (2. táblázat) mutatja. (RT = szobahőmérséklet)

1. táblázat

4-dezoxi-4-epi-metilamino avermektin hidroklorid-sójának stabilitás adatai

	HPLC (tömeg%)
Idő (hét)	RT (levegő)	47 °C (levegő)
0	100	100
4	82,0	71,4
8	72,4	61,5

HU 211 500 A9

2. táblázat

4-dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Bla/Blb benzoesav-só stabilitás adatai

	HPLC (tömeg%) B1
Idő (hét)	RT (levegő)	47 °C (levegő)
1. minta
4	98,1	99,7
8	101,6	105,4
16	100,9	101,2
32	101,2	100,7
2. minta
4	100,7	99,9
8	100,1	98,5

	Idő	HPLC tömeg% Bl
Só	hét	RT (levegő)	47 °C (levegő)
Gallát	8	99,9	93,9
Szalicilát	8	98,6	88,8
Benzolszulfo- nát	16	100,4	96,5
Maleát	16	98,7	93,7
Benzoát (1)	32	100,8	100,5
Benzoát (2)	32	101,2	100,7
Benzoát (3)	32	99,9	99,7
Benzoát (4)	32	100,2	100,8

13. Példa

4-Dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Blb/Bla sóinak stabilitás vizsgálata A sók mintáit HPLC körülmények alkalmazásával a

12. példa szerint analizáltuk. A minták adatait a 3. táblázat mutatja.

3. táblázat

4-Dezoxi-4-epi-metilamino avermektin Blb/Bla sóinak stabilitás adatai

Idő HPLC tömeg% Β1

Só	hét	! RT (levegő)	47 °C (levegő)
Foszfát	8	101,2	88,3
Tartarát	8	87,9	85,4
Citrát	8	99.2	92.7

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. (I) általános képletű stabil só, ahol R hidrogénatom vagy metilcsoport,

X jelentése benzoesav.
2. Eljárás mezőgazdasági rovarok irtására, azzal jellemezve, hogy a mezőgazdasági rovarokkal fertőzött területre hatékony mennyiségű 1. igénypont szerinti stabil sót viszünk fel.
3. Parazitákkal fertőzött állatok kezelésére, illetve növények vagy növényi termékek rovar fertőzésének kezelésére szolgáló készítmény, azzal jellemezve, hogy inért hordozót és hatékony mennyiségű 1. igénypont szerinti stabil sót tartalmaz.
4. Eljárás parazita fertőzések kezelésére melegvérű állatoknál, azzal jellemezve, hogy hatékony mennyiségű 1. igénypont szerinti stabil sót adagolunk az ilyen kezelést igénylő állatoknak.