HU211297A9 - 1O-Dezacetoxi-taxol-származékok Az átmeneti oltalom az 1-20. igénypontokra vonatkozik. - Google Patents

1O-Dezacetoxi-taxol-származékok Az átmeneti oltalom az 1-20. igénypontokra vonatkozik. Download PDF

Info

Publication number
HU211297A9
HU211297A9 HU9500295P HU9500295P HU211297A9 HU 211297 A9 HU211297 A9 HU 211297A9 HU 9500295 P HU9500295 P HU 9500295P HU 9500295 P HU9500295 P HU 9500295P HU 211297 A9 HU211297 A9 HU 211297A9
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
hydroxy
hydrogen
compound
group
protected
Prior art date
Application number
HU9500295P
Other languages
English (en)
Inventor
Robert A Holton
Shu-Hui Chen
Vittorio Farina
Original Assignee
Univ Florida
Bristol Myers Squibb Co
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Univ Florida, Bristol Myers Squibb Co filed Critical Univ Florida
Priority to HU9500295P priority Critical patent/HU211297A9/hu
Publication of HU211297A9 publication Critical patent/HU211297A9/hu

Links

Landscapes

  • Pharmaceuticals Containing Other Organic And Inorganic Compounds (AREA)
  • Epoxy Compounds (AREA)

Description

Utalás rokon bejelentésekre E bejelentés részbeni folytatása az 1992. április 6-án 07/863 849 számon benyújtott egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésnek, amely viszont az 1991. szeptember 23-án 07/763 805 számon benyújtott egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés részbeni folytatása. s amelyről most lemondunk. Ez a bejelentés továbbá az 1992. június 18-án 07/900 408 számon benyújtott egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés részbeni folytatása.
A találmány háttere
A jelen találmány új tumorellenes szerekre vonatkozik. Közelebbről a jelen találmány 10-dezacetoxitaxolra és származékaira vonatkozik.
A taxol a tiszafa kérgéből kivont természetes eredetű anyag. Kimutatták, hogy in vivő állatkísérleti modelleken kiváló daganatgátló hatást mutat; újabb vizsgálatok felderítették különleges hatásmódját; ez abban áll. hogy hatására a tubulin abnormálisán polimerizál, és a mitózis (sejtoszlás) megszakad. A taxolt jelenleg klinikán vizsgálják az Egyesült Államokban és Franciaországban petefészek-, emlőrák és más rákbetegségek kezelésében. A kezdeti eredmények igazolták, hogy a taxol igen sokat ígérő kemoterápiás hatóanyag. A taxol szerkezetét és vázának általánosan használt számozási rendszerét az (A) képlet mutatja. Ugyanez a számozás alkalmazható a jelen találmány szerinti vegyületekre is.
A találmány összefoglalása
A találmány tárgyai közé tartozik az új taxánszármazék. a 10-dezacetoxitaxán és annak tumorellenes aktivitást mutató származékai.
A találmány szerinti vegyületek szerkezetét az (1) általános képlet szemlélteti
ahol
R2 jelentése hidrogénatom; hidroxilcsoport; vagy védőcsoporttal ellátott (védett) hidroxilcsoport;
R3 és R4 jelentése egymástól függetlenül; hidrogénatom; hidroxilcsoport; védett hidroxilcsoport; metilcsoport; -SH, -NH2 vagy -NR8R9 általános képletű csoport;
R5 jelentése R]0 vagy -ORi0 képletű csoport;
R6 és R7 jelentése egymástól függetlenül: hidrogénatom; alkilcsoport; vagy arilcsoport;
Rg és R9 jelentése egymástól függetlenül: hidrogénatom; alkil-, alkenil-, alkinil- vagy arilcsoport; és R]0 alkoxi-, alkil-, alkenil-, alkinil- vagy arilcsoportot jelent.
A találmány körébe tartoznak mind a 10-dezacetoxitaxol, mind a 10-dezoxitaxoter vegyületek.
A találmány tárgyának további szempontjait és jellemző tulajdonságait az alábbiakban megvilágítjuk és részletesen kifejtjük.
A találmány részletes leírása
Az alábbiakban: ,Ar” jelentése arilcsoport; „Ph” fenilcsoportot. „Ac acetilcsoportot, „R” alkilcsoportot jelent; „11-én” azt jelenti, hogy az (1) általános képletű vegyület 11- és 12-helyzetű szénatomja között kettős kötés van; és „10,12-dién” azt jelenti, hogy az (1) általános képletű vegyület 10- és 11-, valamint 12- és 18-helyzetű szénatomjai között két kettős kötés helyezkedik el. A „hidroxil-védőcsoport” jelentése (azonban korlátozás nélkül): étercsoport, így metil-, terc-butil-, benzil-, p-metoxi-benzil-, ρ-nitro-benzil-, allil-. tritil-, metoxi-metil-. (metoxi-etoxi)-metil-, etoxi-etil-, tetrahidropiranil-, tetrahidro-(tio-piranil)-csoport; vagy trialkil-szilil-éter-csoport, például trietil-szilil-, trimetilszilil-. dimetil-aril-szilil-. triizopropil-szilil- vagy tercbutil-dimetil-szilil-éter-csoport; a hidroxil-védőcsoport továbbá észtercsoport is lehet, például benzoil-, acetil-, fenil-acetil-, formil-, mono-, di- vagy tri halogén-ace ti 1csoport, amilyen a klór-acetil-, diklór-acetil-, triklóracetil- vagy trifluor-acetil-csoport; a hidroxil-védőcsoport továbbá karbonát-észter, például 1-6 szénatomos alkil-karbonát-csoport, így olyan karbonát is lehet, amelynek szénatomjához metil-, etil-, η-propil-, izopropil-, η-butil-, terc-butil-, izobutil- vagy n-pentil-csoport kapcsolódik; a hidroxil-védőcsoport lehet továbbá egy vagy több halogénatommal szubsztitutált, 1-6 szénatomos alkil-karbonát-csoport, így 2,2,2-triklóretoxi-metil- vagy 2,2,2-triklór-etil-karbonát-csoport; továbbá lehet 2-6 szénatomos alkenil-karbonát-csoport, így vinil- vagy allil-karbonát-csoport; a hidroxilvédőcsoport továbbá 3-6 szénatomos cikloalkilcsoportot tartalmazó cikloalkil-karbonát-csoport is lehet, amilyen a ciklopropil-, ciklobutil-. ciklopentil- vagy ciklohexil-karbonát-csoport; továbbá adott esetben a gyűrűn egy vagy több. 1-6 szénatomos alkoxicsoporttal vagy nitrocsoporttal szubsztituált fenil- vagy benzil-karbonát-csoport is lehet.
A jelen találmány az (1) képletű új 10-dezacetoxitaxol származékokat nyújtja:
HU 211 297 A9
ahol
Rí jelentése: hidrogénatom; hidroxilcsoport; vagy védőcsoporttal ellátott (védett) hidroxilcsoport;
R3 és R4 jelentése egymástól függetlenül: hidrogénatom: hidroxilcsoport; védett hidroxilcsoport; metilcsoport; -SH, -NH2 vagy -NRgR9 általános képletű csoport;
R5 jelentése R]0 vagy -OR)0 képletű csoport;
R6 és R7 jelentése egymástól függetlenül: hidrogénatom; alkilcsoport; vagy arilcsoport;
Rg és R9 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom; alkil-, alkenil-, alkinil- vagy arilcsoport; és Rlo alkoxi-, alkil-, alkenil-, alkinil- vagy aril-csoportot jelent.
A fenti általános képlet körébe tartoznak például a következő' vegyületek:
Rj és R4 közül előnyösen az egyiknek a jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, míg a másik hidroxilvagy védett hidroxilcsoportot jelent. Előnyösen Rs jelentése fenil-, p-szubsztituált fenil- vagy rövid szénláncű alkoxicsoport, legelőnyösebben fenil-, metoxi-etoxi- vagy terc-butoxicsoport. R^ és R7 közül előnyösen az egyik hidrogénatomot vagy rövid szénláncú alkilcsoportot, míg a másik fenil- vagy naftilcsoportot jelent. R8 előnyös jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport; R9 előnyösen amin-védőcsoportot jelent.
A találmány szerinti (1) általános képletű vegyületek egyik előnyös megvalósítási formája szerint: R2 hidroxilvagy védett hidroxilcsoportot jelent; R3 hidrogénatomot jelent; R4 jelentése hidroxil- vagy védett hidroxilcsoport; Rs jelentése fenilcsoport; hidrogénatomot, R7 fenilcsoportot jelent. Egy másik előnyös kiviteli alakban R5 jelentése terc-butoxicsoport. Amennyiben R3 vagy R4 védett hidroxilcsoportot jelent, akkor ez előnyösen karbonát-típusú, legelőnyösebben (2,2,2-triklór-etoxi)-karbonil-, (allil-oxi)-karbonil- vagy (benzil-oxi)-karbonil-csoport; vagy R3 és R4 közül az egyiknek a jelentése trialkilszilil-, legelőnyösebben trietil-szilil-éter-védőcsoport. Az (1) általános képletű vegyületek legelőnyösebb megvalósítási formája a 10-dezacetoxitaxol és a 10-dezoxitaxoter.
Az (1) képletű vegyületek előállítására szolgáló módszert az I. reakcióvázlatban megadott reakciósorozat szemlélteti.
HU 211 297 A9
I. reakcióvázlat
PhCONH 0
Ph
ÓH
Az (I) reakcióvázlat szerint az (1) általános képletű 35 vegyűletek előállításához kiindulási anyagként 10-dezacetiltaxolt használunk, amelyet úgy állíthatunk elő, hogy a taxolt kloroform és metanol keverékében cinkbromiddal kezeljük G. Samaranayake és munkatársai eljárása szerint [J. Org. Chem. 56, 5114-5115 (1991)]. 40
Az (I) reakcióvázlatban P, jelentése hidroxil-védőcsoport. így az első reakciólépésben a 10-dezacetiltaxol 2'-hidroxilcsoportját védőcsoporttal látjuk el; a védőcsoport csak olyan csoport lehet, amelynek bevezetése és eltávolítása a molekula többi részének megvál- 45 tozása nélkül végezhető. Még előnyösebben használhatunk olyan védőcsoportot, amely a 2'-hidroxilcsoporton preferenciálisan kötődik a gyűrűn elhelyezkedő másik két szekunder hidroxilcsoporttal - azaz a 7- és 10-hidroxilcsoporttal - ellentétben. A hidroxilcsoport 50 védelmét jól ismert módszerekkel végezhetjük: például úgy, hogy egy karbonsavat, vagy annak reakcióképes acilező származékát alkalmazzuk, s így észter-védőcsoportot alakítunk ki, vagy a hidroxilvegyületet bázis jelenlétében alkil-halogeniddel reagáltatva étert alaki- 55 tünk ki; vagy a hidroxilvegyületét klór-formiát-észterrel reagáltatva karbonát-észter alakjában védjük.
E reakcióban a karbonát-észter előnyösen alkalmazható a 2'-hidroxilcsoport védelmére. Ennek kialakítása úgy történik, hogy a 10-dezacetiltaxolt megfele- 60 lő klór-formiát-észterrel - például allil- vagy benzil(klór-formiát)-tal alakítjuk a megfelelő karbonát-észterré. E reakciót előnyösen közömbös (inért) szerves oldószerben - például diklór-metánban, tetrahidrofuránban, acetonitrilben, dimetil-formamidban, benzolban, piridinben, p-dioxánban - előnyösen valamilyen savmegkötő, például aminbázis, így piridin, diizopropil-etil-amin, 4-amino-piridin, trietil-amin jelenlétében, vagy valamilyen szervetlen bázis, például káliumkarbonát vagy tetrabutil-ammónium-hidroxid jelenlétében, megfelelő hőmérsékleten (így -78 °C és körülbelül 50 ’C közötti hőmérséklettartományban) hajtjuk végre; a reakciókörülményeket az adott reagensekkel függően választjuk meg. Általában körülbelül 1-10 ekvivalens, védőcsoportot bevezető reagenst alkalmazhatunk a taxolvegyületre vonatkoztatva; előnyös a reakció előrehaladásának megfigyelése például vékonyréteg-kromatográfia útján, a védelem kívánt mértékének elérésére.
Ezt követően az így kapott, 2'-hidroxilcsoporton védett 10-dezacetiltaxolt 1,1,2-trifluor-2-klór-trietil-aminnal (az alábbiakban röviden: TFCT) kezeljük, s így a 2'hidroxilcsoporton védett 7-0-(klór-fluor-acetil)-10-dezacetoxi-ll,12-dihidrotaxol-10,12(18)-diénhez jutunk. A TFCT reagens dietil-aminból és trifluor-klór-etilénből állítható elő N. N. Yarovenko módszerével [J. Org. Chem.
HU 211 297 A9
USSR (angol nyelvű kiadás) 29, 2125-2128 (1959)], amelyet hivatkozásként foglalunk e bejelentésünkbe. A 2'-helyzetű hidroxilcsoportján védett 10-dezacetiltaxol és TFCT reakcióját inért szerves oldószerben - például diklór-metánban, kloroformban vagy szén-tetrakloridban - körülbelül 0 °C-tól a reakcióelegy forráspontjáig terjedő hőmérséklettartományban, előnyösen környezeti hőmérsékleten végezzük. A TFCT reagenst a taxolszármazékra számítva legalább 1 ekvivalens mennyiségben, előnyösen azonban feleslegben, például a taxolszármazékra vonatkoztatva általában körülbelül 1-10 ekvivalens mennyiségben alkalmazzuk.
A 2'-hidroxil-védőcsoport ismert módon eltávolítható: például savval vagy bázissal katalizált hidrolízis útján, redukcióval vagy hidrogenolízissel. így például az allilkarbonát-védőcsoport tributil-ón-hidriddel és tetrakisz(trifenil-foszfin)-palládiummal, a benzil-karbonátvédőcsoport katalitikus hidrogenolízissel hasítható le.
A 7-0-(klór-fluor-acetil)-10-dezacetoxi-l 1,12-dihidrotaxol-10,12(l8)-dién katalitikus hidrogénezéssel alakítható 10-dezacetoxi-7-0-(klór-fluor-acetil)-taxollá; ennek során katalizátorként például palládiumot, platinát, ródiumot használhatunk. Olyan esetekben, amidőn a reakciósor előző lépéseiben alkalmazott 2'hidroxil-védőcsoport benzil-oxi-karbonil-csoport, a katalitikus hidrogénezés során a 10,12-dién 11-én-származékká alakul, s egyszersmind a 2'-védőcsoport is lehasad. Nyilvánvaló, hogy a 2'-hidroxil-védőcsoport eltávolításának és a hidrogénezésnek a sorrendje nem kritikus jellegű, bármely sorrendben végezhető.
Egy további módszer a találmány szerinti vegyületek előállítására olyan (1) képletű vegyületeket szolgáltat, amelyek képletében R2 jelentése hidro15 génatom, hidroxil- vagy védett hidroxilcsoport; R5 jelentése fenilcsoport. Az ilyen típusú vegyületek a 10-dezacetiltaxolból vagy 10-dezacetil-7-epitaxolból állíthatók elő, amint a II. reakcióvázlatban szemléltetjük.
II. reakciővázlat
PhCONH O
ÓH
EtzNCFzCHFCl
HU 211 297 A9
A II. reakcióvázlatban Ra hidroxilcsoportot, Rb hidrogénatomot jelent; R2 OP2, csoportot, R3, hidrogénatomot jelent; vagy Ra hidrogénatomot, Rb hidroxilcsoportot, R2, hidrogénatomot és R3, hidroxilcsoportot jelent; és P2 jelentése hidroxil-védőcsoport. Ha a kiinduló anyag 10-dezacetiltaxol (azaz Ra hidroxilcsoportot, Rb hidrogénatomot jelent), akkor kívánatos mind a 2'-, mind a 7-hidroxilcsoport védelme, aminek során a 10-hidroxilcsoportot szabadon hagyjuk; védőcsoportként előnyösen (2,2,2-triklór-etoxi)-karbonil-csoportot használunk, amelyet úgy vezetünk be, hogy a taxolszármazékot valamilyen bázis, például piridin, diizopropil-amin, trietil-amin vagy (dimetilamino)-piridin jelenlétében 2,2,2-triklór-etil-(klórformiát)-tal reagáltatjuk. Abból a célból, hogy a védőcsoport bevezetésének mértékét szabályozzuk, és a 10-hidroxilcsoport blokkolását minimálissá tegyük, a bázist körülbelül 1-2 ekvivalens mennyiségben, a klór-formiátot körülbelül 0,6-1,5 ekvivalens mennyiségben alkalmazzuk a taxolszármazékra számítva. Amennyiben kiinduló anyagként 10-dezacetil-7-epitaxolt használunk (ahol Ra hidrogénatomot, Rb hidroxilcsoportot jelent), akkor csak a 2'-hidroxilcsoportot védjük, mivel a 7-hidroxilcsoport lényegesen kevésbé reakcióképes, mint a 2'-hidroxilcsoport, tehát acilezésre viszonylag kevéssé hajlamos, akár klór-formiátot. akár TFCT reagenst használunk a soron következő lépésben.
Az így kapott. 2',7-hidroxilcsoportokon védett 10dezacetiltaxolt vagy 2'-hidroxilcsoporton védett 10dezacetil-7-epitaxolt ezt követően TFCT-vel kezeljük. s így a 2',7-hidroxilcsoportokon védett 10-dezacetoxi-11,12-dihidrotaxol-10,12(18)-diénhez, illetve a 2'-hidroxilcsoporton védett 10-dezacetoxi-l 1,12-dihidro-7-epitaxol-10,12( 18)-diénhez jutunk. A TFCT reagenssel végbemenő reakciót közömbös szerves oldószerben. így halogénezett szénhidrogénben - például diklór-metánban. kloroformban vagy szén-tetrakloridban - körülbelül 0 ’C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, előnyösen környezeti hőmérsékleten játszatjuk le. A TFCT reagenst a taxolszármazékra vonatkoztatva legalább 1 ekvivalens mennyiségben, előnyösen feleslegben, általában körülbelül 1-10 ekvivalens mennyiségben alkalmazzuk. Ezt követően a 2’- és - ha jelen van - a 7-hidroxil-védőcsoportot - az adott védőcsoporl eltávolítására alkalmas módszerrel lehasítjuk, s így 10-dezacetoxi-l 1,12-dihidrotaxol-10,12( 18 )-diént kapunk. A (triklór-etoxi)-karbonil-csoportot például cinkreagenssel, a benzil-oxi-karbonil-csoportot például cinkreagenssel, a benzil-oxi-karbonil-csoportot hidrogenolizissel, az allil-karbonát-védőcsoportot tributil-ónhidrid és tetrakisz(trifenil-foszfin)palládium eggyüttesével hasítjuk le. Ezután a 10-dezacetoxi-l 1,12-dihidrotaxol-10.12( 18)-diént, illetve 10-dezacetoxi11.12-dihidro-7-epitaxol-10,12(18)diént - amint ezt fentebb leírtuk - katalitikusán hidrogénezzük, s így 10-dezaceloxi-taxolhoz, illetve 10-dezacetoxi-7-epitaxolhoz jutunk. A 2',7-helyzetben kétszeresen védett 10-dezacetoxi-11.12-dihidrotaxol-10,12(18)-diént vagy a 2’-dezacetoxi-csoportján védett 10-dezacetoxi-11,1 2-dihidro-7-epitaxol-10,12( 18 )-dié n t szintén alávethetjük katalitikus hidrogénezésnek, aminek eredményeként 2’,7-hidroxilcsoportján védett 10-dezacetoxitaxolt, illetve 2’-hidroxilcsoportján védett 10-dezacetoxitaxolt, illetve 2’-hidroxilcsoportján védett 10-dezacetoxi-7-epitaxolt kapunk. A hidroxil-védőcsoportok eltávolításával - amint ezt fentebb részleteztük - 10-dezacetoxitaxolhoz, illetve 10-dezacetoxi-7-epitaxolhoz jutunk.
Egy további módszer a találmány szerinti vegyületek előállítására olyan (1) képletű vegyületeket ad, amelyek képletében R2 hidroxi- vagy védett hidroxilcsoportot, R3 hidrogénatomot jelent; R4 jelentése hidrogénatom, hidroxil- vagy védett hidroxilcsoport; R5 jelentése terc-butoxicsoport; R6 hidrogénatomot, R7 fenilcsoportot jelent. Az ilyen típusú vegyületek a 7-helyzetben védett 10-dezacetoxibakkatin III-ból, illetve 10-dezacetoxi-7-epibakkatin III-ból kiindulva állíthatók elő a III. reakcióvázlatban szemléltetett eljárással.
III. reakcióvázlat
HU 211 297 A9
A III. reakcióvázlatban: Ra hidroxilcsoportot, Rj, hidrogénatomot jelent; R2, jelentése -OP3, és R3, jelentése hidrogénatom; vagy Rg hidrogénatomot, Rj, hidroxilcsoportot jelent, R2, jelentése hidrogénatom, és R3, jelentése hidroxilcsoport; P3 hidroxil-védöcsoportot, 5 előnyösen trialkil-szilil-csoportot, legelőnyösebben trietil-szilil-csoportot jelent. A 7-hidroxilcsoportján védett 10-dezacetoxibakkatin IlI-t, illetve 10-dezacetoxi7-epibakkatin ΙΠ-t erős bázissal, például n-butil-lítiummal kezelve a megfelelő 13-alkanolát-származékot alakítjuk ki, s ez utóbbit (3R,4S)-l-(terc-butoxi-karbonil)4-fenil-3-(védett-hidroxi)-2-azetidinonnal inért szerves oldószerven, például tetrahidrofuránban a megfelelő,
2',7-helyzetű hidroxilcsoportokon védett 10-dezoxitaxotert kapjuk. E reakciót alacsony hőmérsékleten, például körülbelül -20 °C és körülbelül 25 ’C közötti hőmérséklettartományban, előnyösen 0 ’C körüli hőmérsékleten végezzük. Ezután a hidroxil-védőcsoportokat szokásos módszerrel eltávolítva kapjuk a 10-dezoxita10 xotert; így például a trietil-szilil-csoportot sósavval végzett savas hidrolízis útján hasíthatjuk le.
ΑΠΙ. reakcióvázlatban a 10-dezoxitaxoter, illetve 10dezoxi-7-epitaxoter előállítását mutattuk be; ez az eljárás azonban ugyanígy alkalmazható a 10-dezacetoxitaxol, illetve 10-dezacetoxi-7-epitaxol kialakítására is. így a 10dezacetoxitaxolt, illetve 10-dezacetoxi-7-epitaxolt hasonló módon kaphatjuk, ha a III. reakcióvázlatban látható β-laktámot (3R,4S)-l-benzoil-4-fenil-3-(védett hidroxi)2-azetidinonnal helyettesítjük.
A 10-dezacetoxitaxol további, az (1) általános képletű vegyületek körébe eső származékait könnyen előállíthatjuk úgy, hogy a C-13 helyzetű - amido-észter oldalláncot alkotó - laktám szubsztituenseit megfeleőképpen választjuk.
A 10-dezacetoxibakkatin III. és a 10-dezacetoxi-7epibakkatin III. vegyületek a 10-dezacetilbakkatin Iliből, illetve 10-dezacetil-7-epibakkatin III-ból a (IV) reakcióvázlatban ábrázolt eljárással állíthatók elő.
IV. reakcióvázlat
Βυ^ SnH AIBN
AIV. reakcióvázlatban R2 hidrogénatomot, R3 hidroxilcsoportot jelent; vagy R2 jelentése védett hidroxilcsoport, és R3 jelentése hidrogénatom. A hidroxilcsoport védelmére előnyösen trialkil-szilil-, például trietilszilil-csoportot vezetünk be. Ennek alapján a 10-dezacetilbakkatin ΠΙ-t előbb valamilyen erős bázissal, például n-butil-lítiummal kezeljük, és az így in situ kialakított alkanolátot (pentafluor-fenil)-(klór-tiono-formiát)-tal reagáltatva a megfelelő 10-(penta-fluor-fenil )-tiokarbonátot nyerjük. E reakciót inért szerves oldószerben. például tetrahidrofuránban, körülbelül -78 ’C-tól körülbelül környezeti hőmérsékletig terjedő hőmérsék50 let-tartományban hajtjuk végre. Az így kapott tiokarbonát-észtert megfelelő reagenssel - például tributil-ónhidriddel, trifenil-ón-hidriddel, trimeitl-szilánnal és tributil-ón-kloriddal, valamint nátrium-[ciano-trihidroborát]-tal kezeljük gyökképző vegyület, például azobisz(izobutironitril) (röviden AIBN) jelenlétében. E reakciót szerves oldószerben - például terc-butanolban, N-metil-pirrolidonban, dimetil-szulfoxidban, dimetilformamidban, toluolban vagy benzolban - körülbelül 80 ’C és körülbelül 115 ’C körüli hőmérsékleten játszatjuk le, s így 7-helyzetben védett hidroxilcsoportot hordozó 10-dezacetoxibakkatin ΙΠ-hoz vagy 7-epibak7
HU 211 297 A9 katin ΙΙΙ-hoz jutunk. A reakciót azonban fotokémiai körülmények között is végrehajthatjuk (triorgano-ónhidriddel. -yti, benzol. 0 °C-tól szobahőmérsékletig terjedő hőfokon). A hidroxil-védőcsoport irodalomból ismert módszerekkel eltávolítható: így a trietil-szilil-csoport sósavval végzett savas hidrolízis útján lehasítható.
A találmány szerinti 10-dezacetoxitaxol-származékok embereken és állatokon a daganatok növekedésének gátlására alkalmazható hatóanyagok. A találmány szerinti vegyületek citotoxikus hatékonyságát in vitro körülmények között értékeltük ki emberi HCT-16 és HCT-116/VM46 vastagbél-karcinómasejtekkel szemben. A HCT-116/VM46 sejteket tenipoziddal szemben mutatott ellenállásuk, valamint több gyógyszerrel szemben ellenálló fenotípust kifejező képességük alapján (beleértve a taxollal szemben mutatott rezisztenciát is) szelektáltuk. A citotoxicitást emberi HCT-116 vastagbél-karcinómasejteken XTT reagenssel {2,3-bisz(2metoxi-4-nitro-5-szulfo-fenil)-5-[(fenil-amino)-karbonil]-2H-tetrazólium-hidroxid}, D. A. Scudiero és munkatársai módszerével értékeltük ki [,,A sejtszaporodás és gyógyszerrel szembeni érzékenység mérése oldaható tetrazólium/formazán reagenssel emberi és más daganat-sejttörzsek tenyészeteiben” (angolul) Cancer Rés. 48. 4827-4833 (1988)]. A sejteket 96-üreges mikrotitráló lemezre oltottuk üregenként 4000 sejt mennyiségben. majd 24 óra elmúltával adtuk az üregekbe a hatóanyagokat, és sorozathígításokat végeztünk. A sejteket 37 °C hőmérsékleten 72 órán át inkubáltuk, és ennek befejeződése után adtuk hozzá az XTT tetrazóliumszínezéket. Az élő sejtekben jelenlévő dehidrogenáz enzim az XTT-t olyan vegyületté redukálja, amely a 450 nm hullámhosszúságú fényt elnyeli, s ennek mértéke spektrofotometriásán mennyiségileg mérhető. Minél erősebb a fényelnyelés, annál nagyobb az élő sejtek száma. A kapott eredményeket az 1C5O értékben fejeztük ki; ez a hatóanyagnak az a koncentrációja, amely a kezeletlen kontrolisejtekhez képest a sejtszaporodást 50%-bán gátolja (azaz a 450 nm hullámhossznál mért abszorpciót 50%-kal csökkenti). A 10-dezacetoxitaxol és taxol lC5o értékeit az I. táblázatban összegeztük.
/. táblázat
Taxol analógok emberi vastagbél-karcinómasejtek ellen in vitro körülmények között mutatott citotoxicitása
A vegyület IC50(pM)
HCT-H6 HCT- 116/VM46
10-Dezacetoxitaxol 0,008 1,22 (153)
Taxol 0,004 0,440(124)
Megjegyzés: A zárójelben látható érték a HCT-II6 sejtekhez viszonyított relatív rezisztencia, mint annak többszöröse.
A találmány szerinti (1) általános képletű vegyületek állatokon és embereken a daganatok növekedésének gátlására alkalmazhatók; előnyösen gyógyászati készítmények alakjában adagolhatók, amelyek egy találmány szerinti vegyület daganatgátló hatású mennyiségét gyógyászati szempontból elfogadható hígítószerrel és/vagy vivőanyaggal összekeverve tartalmazzák.
A daganatgátló készítmények a kívánt felhasználásra alkalmas bármely formában, például orális, parenterális vagy helyi adagolás céljára alkalmas formában kialakíthatók. A parenterális adagolás például intramuszkulárisan, intravénásán, intraperitoneálisan, végbélen át (rektálisan) vagy szubkután úton végezhető.
A hígító- és vivőanyag-komponenseknek nem szabad csökkenteni a daganatgátló hatóanyag terápiás hatását.
Orális adagolás céljára megfelelő gyógyszerforma például a tabletta, diszpergálható por, szemcse, kapszula, szuszpenzió, szirup és elixír. Tablettákban inért hígítószerként vagy vivőanyagként például kalcium-karbonátot, nátrium-karbonátot, laktózt vagy talkumot használhatunk. Ezenkívül a tabletták granulálási és a tabletta szétesését elősegítő szereket - például keményítőt és alginsavat - valamint kötőanyagokat, így keményítőt, zselatint, akácmézgát, továbbá síkosító (gördülékenységet elősegítő) szereket, például magnézium-sztearátot, sztearinsavat vagy talkumot tartalmazhatnak. A tablettákat készíthetjük bevonat nélkül, vagy ismert módon bevonattal láthatjuk el, például a szétesés és felszívódás késleltetése céljából. A kapszulákban inért hígítószerként vagy vivőanyagként például kalcium-karbonátot, kalcium-foszfátot vagy kaolint alkalmazhatunk. A szuszpenziók, szirupok és elixírek a szokásos vivőanyagokat, például metilcellulózt, tragakantát, nátrium-alginátot, továbbá nedvesítőszereket, például lecitint és poli(oxi-etilén)-sztearátot, valamint tartósítószert, így p-hidroxi-benzoesav-etil-észtert tartalmazhatnak.
Parenterális adagolás céljára alkalmas adagolási forma például az oldat, szuszpenzió, diszperzió vagy emulzió. E készítmények steril, szilárd alakban is előállíthatók, amelyek azután közvetlenül a felhasználás előtt steril, befecskendezhető közegben oldhatók vagy szuszpendálhatók. E készítmények ismert szuszpendáló- vagy diszpergálószereket is tartalmazhatnak.
A találmány egy további célja daganat növekedésének terápiás gátlása olyan állaton, amely a találmány szerinti vegyületekkel szemben érzékeny daganatot hordoz. E kezelési módszer abban áll, hogy ennek az állatnak egy találmány szerinti vegyület daganatgátló hatású mennyiségét adagoljuk. Könnyen érthető, hogy a találmány szerinti vegyület adott esetben előnyös mennyisége magától az adott vegyülettől, az adagolásra alkalmazott készítménytől, az adagolás módjától, az adagolás helyétől és a kezelésre szoruló betegségtől függ. A területen jártas szakember számos olyan tényezőt vesz figyelembe, amely a hatást módosítja; ilyen tényező például a kor, testtömeg, nem. étrend, az adagolás időpontja, az adagolás módja, a kiválasztás sebessége, a gazdaállat állapota, hatóanyagkombinációk, érzékenységi reakciók és azok súlyossága, valamint a kóros állapot súlyossága. Az adagolást az elviselhető maximális dózison belül folyamatosan vagy periodikusan végezhetjük. Az optimális adagolás mértékéi az adott körülmények figyelembe vételével
HU 211 297 A9 a szakmailag gyakorlott személy a fenti tájékoztatások alapján, a szokásos dózisbeállítási próbák útján könnyen meghatározhatja.
Az alábbi példákban a jelen találmányt részletesebben szemléltetjük.
1. példa
2', 7-bisz'[ 0-(2,2,2-Tríklór-etoxi-karbonil)}- 10-dezacetil-taxol (12)
140 mg (0,173 mmol) 10-dezacetil-taxol és 3,5 ml száraz diklór-metán elegyéhez 0 °C hőmérsékleten 0,028 ml (0.346 mmol) piridint és 0,0724 ml (0,260 mmol) triklór-etil-(klór-formiát)-ot adunk. Az elegyet 1 órán át ugyanezen a hőmérsékleten állni hagyjuk, majd a hűtőfürdőt eltávolítjuk, és az elegyet másnapig szobahőmérsékleten keverjük. Ekkor az oldószert lepároljuk, és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk (az eluálásra 30-50% etil-acetátot tartalmazó hexánt alkalmazunk), s így 92,3 mg (46%) cím szerinti vegyületet kapunk hab alakjában. A további eluálással el nem reagált kiinduló anyagot regenerálhatunk 35 mg (25%) mennyiségben. 'H-NMR (300 MHz, CDC1,). δ: 8,14 (d. J = 8,5 Hz,
2H), 7.75 (d. J = 8,5 Hz, 2H), 7,65-7,35 (m, 1 IH),
6.94 (cser. d. J = 9,3 Hz, IH), 6,27 (sz t, IH), 6,04 (dd. J = 9.3 Hz. J' = 2,6 Hz, IH), 5,71 (d, J =
6.9 Hz. IH). 5,54 (d, J = 2.6 Hz, IH) 5.43-5,37 (m.
2H). 4,96 (d, J =7,9 Hz, IH), 4,85-4,67 (m, 4H),
4.29 (AB q, 2H), 4,04^4,01 (m, 2H), 2,69-1,80 (m,
14H benne szingulettek: 2,58 1,96, 1,89, 3H each),
1.20 (s, 3H). 1,09 (s, 3H).
Nagy feloldású tömegszínkép: a C5|H5,NOI7C16K összegképletre számított (MK+), érték 1198,0925; a talált érték 1198,0949.
2. példa
2', 7-bisz'l O-( 2,2,2- Triklór-etioxi-karbonil)]-10dezacetoxi-11,12-dihidrotaxol-10,12( 18)-dién (13), [(13) képletű vegyület]
92,3 mg (0,079 mmol) (12), képletű bisz-karbonát és 2 ml száraz diklór-metán elegyéhez szobahőmérsékleten 0.0384 ml (0,0238 mmol) TFCT reagenst adunk, és az oldatot szobahőmérsékleten másnapig keverjük, majd az oldószert lepároljuk, és a maradékot oszlopkromatográfiával tisztítjuk. Eluálószerként 25% etil-acetátot tartalmazó hexánt alkalmazva 42,8 mg (47,3%), cím szerinti vegyületet kapunk fehér por alakjában.
'H-NMR (300 MHz, CDC13) δ: 8,18 (d, J = 8,5 Hz, 2H),
7,69 (d, J =8,5 Hz, 2H), 7,58-7,28 (m, 11H), 6,90 (cser. d, J = 9,7 Hz, IH), 6,31 (s, IH), 6,25 (sz t, IH), 6,04 (dd, J =9,7 Hz, J' = 2,2 Hz, IH), 5,80 (d, J =
7,8 Hz, IH), 5,51 (d, J =2,2 Hz, IH), 5,38 (d, J =
2,3 Hz, IH), 5,31 (dd, J = 11,0 Hz, J' = 7,3 Hz, IH),
4,99 (d, J =2,3 Hz, IH, IH), 4,97 (sz d, IH), 4,804,65 (m, 4H), 4,30 (AB q, 2H), 3,75 (d, J = 7,8 Hz, IH), 2,60 (m, IH), 2,55 (s, 3H), 2,16-2,09 (m, 3H),
1,83 (s, 3H), 1,77 (s, IH), 1,13 (s, 3H), 1,07 (s,3H). Nagy feloldású tömegszínkép: a C51H49NOI6C16K összegképletre számított (MK+) érték 1180,0820; a talált érték 1180,0777.
3. példa
10-Dezacetoxi-ll,I2-dihidrotaxol-l0,12( 18)-dién (14)
180 mg (0,157 mmol), 2. példában előállított (13) képletű dienont 3 ml metanolban oldunk, és 300 mg (4,72 mmol) savval mosott cinkpor hozzáadása után 20 percig visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd szűrjük, és a szűrletet bepároljuk. A maradékot kromatografáljuk, eluálószerként 40-60% etil-acetátot tartalmazó hexános elegyeket alkalmazunk, s így 18 mg (14%), habszerű, cím szerinti (14) képletűvegyületet és 97 mg (77,7%) 7epi-izomert kaptunk. A (14) képletű vegyület jellemzője: ’H-NMR (300 MHz, CDC13) δ: 8,19 (d, J = 8,5 Hz,
2H), 7,69 (d, J = 8,5 Hz, 2H). 7,59-7,25 (m, 11H),
7,00 (cser. d, J = 10,4 Hz, IH), 6,20 (sz t, IH), 5,96 (s, IH), 5,83-5,77 (m, 2H), 5,18 (d, J =2,2 Hz,
IH), 4,94 (dd, J = 7,2 Hz, J' = 2,1 Hz, IH), 4,79 (d,
J = 2,2 Hz, IH), 4,72 (dd, J = 4,3 Hz, J' = 2,2 Hz,
IH), 4,30 (AB q, 2H), 4,00 (m, IH), 3,65 (d, J =
7,8 Hz, IH), 3,51 (cser. d, J = 4,3 Hz, IH), 2,60 (m,
IH), 2,40 (s, 3H), 2,30-1,80 (m, 5H), 1,70 (s, 3H),
1,16 (s, 3H), 1,06 (s, 3H).
Nagy feloldású tömegszínkép: a C42H48NOI2 öszszegképletre számítva (MH+) értéke 794,3177; talált: 794,3152.
Úgy is eljárhatunk, hogy 39 mg (0,034 mmol), (13) képletű dienont 0,5 ml metanol és 0,5 ml ecetsav elegyében oldunk, 66,4 mg (1,020 mmol) savval mosott cinkport teszünk hozzá, 1 órán át 40 'C hőmérsékleten melegítjük, majd szűrés után a szűrletet bepároljuk. A maradékot kromatografáljuk, eluálószerként 60% etil-acetátot tartalmazó hexános elegyet alkalmazunk, így 22 mg (81%) habszerű, (14) képletű kívánt terméket kapunk, amelynek színképi adatai a fenti termékével egyeznek.
HU 211 297 A9
4. példa
1O-Dezacetoxitaxol (15)
mg (0,028 mmol), 3. példában előállított (14) képletű dienont 0,7 ml etil-acetátban oldva 14,7 mg 10%-os csontszenes palládium (0,014 mmol fémpalládium) jelenlétében atmoszféranyomáson, 5,5 órán át szobahőmérsékleten hidrogénezünk, majd az elegyet szűrjük, az oldatlan részt etil-acetáttal mossuk, a szűrletet bepároljuk, és a párlási maradékot kromatografáljuk. Eluálószerként 60%r etil-acetátot tartalmazó hexánt használva fehér habszerű termék alakjában 15,0 mg (68%) 10-dezoxitaxolt kapunk.
Ή-NMR (CDCI,) δ: 8.12 (d, J = 8,5 Hz, 2H), 7,61 (d,
J = 8.4 Hz. 2H), 7,60-7,27 (m, 11H). 7,06 (cser. d,
J = 8.9 Hz. 1H). 6,09 (sz t. 1H). 5.78 (dd, J =
8.9 Hz. Γ = 2,6 Hz, 1H). 5,66 (d. J = 6,8 Hz. 1H),
4.91 (d. J = 7,6 Hz. 1H). 4,76 (dd, J = 5.1 Hz, Γ =
2.6 Hz, 1H). 4,29-4,20 (m, 3H), 4,01 (d, J = 6,8 Hz,
1H), 3.75 (d. J = 15,8 Hz. 1H). 3,60 (cser. d, J =
5,1 Hz. 1H). 3,39 (sz d. 1H), 2,60 (m. 1H), 2,34 (s.
3H). 2.34-2,22 (m. 2H). 1.90-1.71 (m, 2H), 1,62 (s,
3H). 1,61 (s. 3H), 1.53 (cser. d, J =7,8 Hz, 1H),
1.14 (s. 3H). 1.12 (s.3H).
Nagy feloldású tömegszínkép: a C^H^NO^ öszszegképletre számítva (MH+) értéke 796,3333; talált: 796,3319.
5. példa
10-Dezacetoxi-7-O-(trietil-szilil)-bakkatin 111 (16)
A. 10-Dezacetil-7-O-(trietiI-szilil)-bakkatin 111 (A vegyidet)
628.0 mg (1.150 mmol) Taxus baccata növényből származó 10-dezacetil-bakkatin III anyagot 6 ml száraz dimetil-íormamidban (a továbbiakban röviden DMF) oldunk az oldatot 0 ”C-ra hűtjük, 312,8 mg 4,595 mmol), imidazolt és 0,772 ml (4,60 mmol) klór-trietil-szilánt adunk hozzá. A reakcióelegyet 0 °C-on 4 órán át keverjük. majd 150 ml etil-acetáttal hígítjuk, és vízzel, majd konyhasóoldattal kimerítően mossuk. A szerves fázist szárítjuk, bepároljuk, és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk. Eluálószerként hexán és etil-acetát 1:1 arányú elegyét alkalmazva 586 mg (77%) habszerű A vegyületet kapunk. E vegyületet Greene és munkatársai leírták [J. Am. Chem. Soc. 110, 5917 (1988)].
B. 10-Dezacetil-7-0-(trietil-szilil)-IO-0-[(penta-fluorfenil-oxi)-tiokarbonil]-bakkatin 111 (B. vegyület)
319 mg (0,485 mmol) A vegyület és 5 ml száraz tetrahidrofurán (a továbbiakban röviden: THF) oldatát -40 °C-ra hűtjük, és 0,384 ml (0,606 mmol) 1,58 mólos hexános n-butil-lítium-oldatot adunk hozzá. Ezen a hőmérsékleten tartjuk 40 percig, majd injekciós tű segítségével 0,086 ml (0,536 mmol) pentafluorfenil-(k)ór-tiono-formiát)-ot teszünk hozzá, és a reakcióelegyet 90 percig -20 °C-on keverjük, utána telített ammónium-klorid-oldattal elbontjuk, és etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetátos fázist szárítjuk, bepároljuk, és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk. Eluálószerként 40% etil-acetátot tartalmazó hexános elegyet alkalmazva 320 mg (74%) habszerű B vegyületet kapunk.
Ή-NMR (CDCI,) δ: 8,09 (d, 2H), 7,56 (t, 1H), 7,44 (m, 2H), 6.78 (s, 1H), 5,64 (d, J =6,9 Hz, 1H), 4,96-4.89 (m, 2H). 4,49 (dd, J =10,2 Hz, J' =
6,6 Hz. 1H). 4,12 (AB q, 2H). 3,80 (d, J = 6.9 Hz, 1H), 2,55-0,44 (m, 43H).
Tömegszínkép: 884 (MH+).
C. 10-Dezacetoxi-7-O-(trietil-szilil)-bakkatin 111
119 mg fentiek szerint előállított B vegyületet (tiono-karbonátot) 3 ml száraz toluolban oldunk. 2 mg 2,2'-azo-bisz(izobutironitril)-t adunk hozzá, és az oldatot száraz nitrogén átvezetésével levegőmentesítjük. Ezután 0,55 ml (0,202 mmol) tributil-ón-hidridet adunk hozzá, és a reakcióelegyet 1 órán át 90 ’C hőmérsékleten melegítjük. Ekkor az elegyet bepároljuk, és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk. Eluálószerként 40% etil-acetátot tartalmazó hexánt alkalmazva színtelen hab alakjában 87 mg (99%c) kívánt terméket kapunk.
Ή-NMR (CDCI,). δ: 8,07 (d, J = 8,2 Hz, 2H), 7,56 (sz t, 1H), 7,44 (m, 2H). 5,57 (d, J = 6,7 Hz, 1H) 4,92 (d, J = 9,3 Hz, 1H), 4,78 (sz s, 1H), 4,48 (dd, J =
10,4 Hz, Γ = 6,6 Hz, 1H), 4,09 (AB q, 2H), 4,06 (d, J = 6,7 Hz, 1H), 3,74 (d. J = 14,8 Hz, 1H), 3,35 (sz d, 1H). 2,44 (m, 1H), 2,25 (s, 3H), 2,22-0,45 (m, 42H).
Tömegszínkép: 642 (MH+).
6. példa
10-Dezoxitaxoter (17)
HU 211 297 A9
100 mg (0,156 mmol) 5. példában előállított (16) képletű vegyületet lombikban argongáz alatt 1,5 ml száraz THF-ban oldunk, -40 °C-ra hűtjük, és előbb 0,119 ml (0,170 mmol) 1,45 mólos hexános n-butillítium-oldatot, majd 94,2 mg (0,25 mmol) (3R,4S)-1(terc-butoxi-karbonil)-4-fenil-3-(trietil-szilil-oxi)-2azetidinon és 0,5 ml THF oldatát 2 perc alatt csepegtetjük hozzá. Közvetlenül ezután a reakcióelegyet 0 ’C-ra melegítjük, 45 percig keverjük, majd 3 ml telített ammónium-klorid-oldat hozzáadásával elbontjuk. Az elegyet etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázist szárítjuk, bepároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként 30% etil-acetátot tartalmazó hexánt használunk, s így habszerű alakban 125 mg (76%) 2',7-bisz[O-(trietil-szilil)]-10dezoxitaxotert kapunk. Ebből a vegyületből 100 mg (0,098 mmol) mennyiséget rögtön 2 ml acetonitrilben oldunk -5 ’C hőmérsékleten, és 0,037 ml 36%-os (12 mólos) sósavoldatot adunk hozzá, a reakcióelegyet 2 órán át -5 ’C hőmérsékleten keverjük, majd vizes bikarbonát-oldattal elbontjuk, etil-acetáttal extraháljuk. a szerves fázist szárítjuk. A szerves fázis bepárlása után kapott maradékot etil-acetát és hexán 75:25 arányú elegyével szilikagélen eluáljuk, s így
80,5 mg (80%) cím szerinti (17) képletű kívánt terméket kapunk hab alakjában.
‘H-NMR (CDC1?) δ: 8,10 (d, J = 8,2 Hz, 2H), 7,647,29 (m, 8H), 6,11 (sz t, 1H), 5,68 (d, J =6,9 Hz,
1H), 5.43 (sz d, 1H), 5,25 (sz d, 1H), 4,93 (d, J =
7,7 Hz, 1H). 4.60 (sz s, 1H), 4,30-4,18 (m, 3H), 4,0 (d, J = 7,7 Hz. 1H), 3,80 (d. J = 15,8 Hz, 1H), 3,463,40 (m. 2H), 2,62 (m, 1H), 2,35 (s, 3H), 2,35-2,25 (m. 2H). 1,89-1,65 (m. 5H), 1,63 (s, 3H), 1,35 (s,
9H). 1.19 (s. 3H), 1.16 (s, 3H).
7. példa (3R,4S)-l-( terc-Butoxi-karbonil)-4-fenil-3-( trietilsziliToxi)-2-azetidinon [lásd az (V) reakcióvázlatot]
1.26 g (7,44 mmol) (L)-treonin-metil-észter hidrokloridot 15 ml vízmentes diklór-metánban 1,01 g (14,89 mmol) imidazollal és 2,274 g (7,816 mmol), (terc-butoxi j-difenil-szilil-kloriddal szobahőmérsékleten 16 órán át keverünk. A reakcióelegyet víz és diklórmetán között megoszlatjuk, a szerves fázist 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, s utána vízzelmossuk, szárítjuk, bepároljuk. így 2,88 g nyers, olajszerű terméket kapunk, melyet az alább következő lépésben közvetlenül, tisztítás nélkül használunk fel. ‘H-NMR (CDCl,) δ: 7,70-7,25 (m, 10H), 4,44 (m,
1H), 3,62 (s, 3H), 3,31 (d, J = 3 Hz, 1H), 2,12 (széles s, 2H). 1,3-1,15 (m, 12H).
Az így kapott olajszerű termék 548 mg (1,414 mmol) mennyiségét 10 ml vízmentes diklór-metánban 4Á méretű molekulaszita jelenlétében 0,158 ml (1,55 mmol) benzaldehiddel szobahőmérsékleten másnapig állni hagyjuk, így a (XVIIa), képletű vegyülethez jutunk in situ. Ezt az oldatot -40 °C-ra hűtjük, 0,20 ml (1,698 mmol) trietilamint, utána 0,182 ml (1,698 mmol), (XVIa) képletű acetoxi-acetil-kloridot adagolunk hozzá 10 perc alatt. Az elegyet állni hagyjuk, miközben hőmérséklete a környezeti hőmérsékletet 4 óra alatt eléri; ekkor az elegyet diklór-metán és víz között megoszlatjuk. A szerves fázist továbbá vízzel, majd tömény konyhasó-oldattal mossuk, szárítjuk, bepároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként etil-acetát és hexán 1:4 arányú elegyét alkalmazzuk, s így 411 mg (XVIIla) képletű vegyületet kapunk, amely a 3R,4S diasztereomemek a 3S,4R diasztereomerhez viszonyított körülbelül 10:1 arányú keveréke.
245,1 mg (0,414 mmol), fenti diasztereomer keveréket 2 ml száraz THF-ban oldunk, 0,15 ml ecetsavat, majd 1,20 ml 1 mólos tetrahidrofurános (tetrabutil-ammóniumj-fluorid-oldatot adunk hozzá, a reakcióelegyet 14 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd etil-acetát és 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat között megoszlatjuk, a szerves fázist szárítjuk, bepároljuk. A maradékot gyorskromatográfiával („flash”) szilikagélen tisztítjuk, eluálószerként hexán és etil-acetát 1:1 arányú keverékét használjuk, s így 66 mg (50%) (XIXa) képletű vegyületet kapunk habszerű formában (az egyik diasztereomer).
‘H-NMR (CDCl,) δ: 7,42-7,25 (m, 5H), 5,90 (d, J =
4.8 Hz, 1H), 5,09 (d, J = 4,8 Hz, 1H), 4,28 (m, 1H),
4,01 (d, J = 4,8 Hz, 1H), 3,70 (s, 3H), 1,73 (s, 3H),
1,19 (d,J = 6,6 Hz, 3H).
9.8 g (0,0305 mól) fenti (XIXa) képletű vegyület és 100 ml száraz diklór-metán oldatához -78 ’C hőmérsékleten 9,40 ml (0,0671 mól) trietil-amint és 3,50 ml (0,0457 mól) metánszulfonil-kloridot adunk, és az oldat hőmérsékletét éjszakán át szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni. Ekkor a reakcióelegyet víz és diklór-metán között megoszlatjuk, a szerves fázist 5%os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, utána sorban vizes sósavoldattal, vízzel, végül tömény konyhasóoldattal mossuk, és a szerves fázist bepároljuk. így nyers, olajszerű maradék alakjában kapjuk a (XXa) képletű vegyületet. 10,0 g nyers maradékot 250 ml diklór-metánban oldva -78 ’C hőmérsékleten ozonizálunk, amíg az oldat színe maradandó kékre nem változik. Ekkor 11 ml dimetil-szulfidot adunk hozzá, és bepároljuk. így nyers formában kapjuk a (XXla) képletű terméket.
A (XXla) képletű vegyületet 150 ml THF-ban oldjuk, -78 ’C-on 10 ml hidrazin-hidrátot adunk hozzá, és 2 órán át állni hagyjuk. Ekkor a reakcióelegyet híg vizes sósavoldat és etil-acetát keverékébe öntjük, a fázisokat elkülönítjük, a szerves fázist ismételten savval, majd vízzel, végül tömény konyhasóoldattal mossuk, és bepároljuk. A nyers maradékot szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként 1-5% metanolt tartalmazó diklór-metánt használunk, s így 4,40 g (71%) (XXIIa) képletű vegyülethez jutunk.
‘H-NMR (CDCl,) δ: 7,38-7,24 (m, 5H), 6,31 (széles s,
1H), 5,87 (széles m, 1H), 5,04 (d, J =4,8 Hz, 1H),
1,67 (s, 3H).
140 ml 1 mólos vizes kálium-hidroxid-oldat és 100 ml acetonitril -5 ’C-ra hűtött elegyéhez 2,39 g (11,22 mmol) (XXIIa) képletű vegyület 130 ml acetonitrillel készült oldatát csepegtetjük. Utána a reakcióell
HU 211 297 A9 legyet 0 ”C hőmérsékleten 1 órán át keverjük, majd 300 ml etil-acetáttal és 50 ml vízzel hígítjuk, 50 ml telített, vizes hidrogén-karbonát-oldatot adunk hozzá. Elkülönítés után a vizes fázist még háromszor extraháljuk 200 ml etil-acetáttal, a szerves fázisokat egyesítjük, szárítjuk, szűrjük, bepároljuk, és az így kapott nyers (XXIIIa) képletű vegyületet hexán és acélán elegyéből átkristályosítjuk. így 1,53 g (82%) hozammal a kívánt terméket kapjuk, op.: 184-186 °C.
580 mg (3,55 mmol) (XXIIIa) képletű azetidinon és 5,0 ml száraz THF oldatához 265,5 mg (3,90 mmol) imidazolt, majd utána 0,654 ml (3,90 mmol) trietil-a szilil-kloridot adunk, az elegyet 1 órán át keverjük, majd etil-acetátot teszünk hozzá, és a szerves fázist elkülönítjük. A szerves fázist előbb tömény konyhasóoldattal, majd 10%-os vizes sósavoldattal mossuk, és szárítjuk. A szűrlet lepárlási maradékát szilikagélen kromalografáljuk, az eluálást 25% etil-acetátot tartalmazó hexánnal végezzük, s így habszerű alakban 670 mg (68%) (XXIVa) képletű vegyületet kapunk.
V) reaUcióvóztal
2,20 g (7,92 mmol) (XXIVa) képletű vegyület és 25 ml száraz THF oldatához keverés közben 0 °C hőmérsékleten argongáz alatt 1,65 ml (9,51 mmol) etil-diizopropil-amint adunk, az oldatot 5 percig keverjük, majd 2,08 g (8,51 mmol) di(terc-butil)-karbonátot és 193,6 mg (91,58 mmol) 4-(dimetil-amino)piridint adunk hozzá, és a reakcióelegyet 0 °C-on 60 percig keverjük. Ezután a reakcióelegyet 25 ml etilacetáttal hígítjuk, és előbb tömény konyhasóoldattal, utána 10%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, végül 10%-os vizes sósavoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és bepároljuk. Az olajszerű maradékot szilikagélen „flash” kromatográfiával tisztítjuk, eluálásra 15% etil-acetátot tartalmazó hexánt használunk, így fehér, szilárd termékként 2,40 g (83%) kívánt (XVa) képletű vegyületet kapunk.
Ή-NMR (CDC13) δ: 7,28 (m. 5H), 5,03 (m, 2H),
1,38 (s, 9H), 0,76 (t, J =7,56 Hz, 9H), 0,43 (m,
6H).
D. ,Ph —Ns χνιιία
MEt, nh2nh2
AcO.
Mset % „í1
Ph
COOMa (XlXo)
AcO Ph
Π 3 · 0
NEtj
(XXo) C°°‘ (xxia )
AcOz Ph HO xPh
Y
KOH
COOMa
0^ (χχιία)
Ρ» r
(XXIII o )
TESCl
(xxivq) (xvq)
HU 211 297 A9
A fentebb elmondottakból kitűnik, hogy a találmány céljait elértük.
Mivel a fentebb leírt termékek, készítmények és eljárások különféleképpen variálhatók a találmány oltalmi körének túllépése nélkül, nyilvánvaló, hogy a fenti leírásban szereplő anyag csak illusztráló, és nem korlátozó jellegű.

Claims (20)

  1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK
    1. Az (1) általános képletű vegyületek, ahol
    Rí jelentése hidroxilcsoport; vagy védőcsoporttal ellátott (védett) hidroxilcsoport;
    R, és R4 jelentése egymástól függetlenül; hidrogénatom; hidroxilcsoport; védett hidroxilcsoport; metilcsoport; -SH. -NHi vagy -NRgR9 csoport;
    Rs jelentése R,o vagy -OR10 képletű csoport;
    R6ésR7 jelentése egymástól függetlenül: hidrogénatom; alkilcsoport; vagy arilcsoport;
    Rg és R9 jelentése egymástól függetlenül: hidrogénatom; alkil-. alkenil-, alkinil- vagy arilcsoport; és R10alkoxi-. alkil-. alkenil-, alkinil- vagy arilcsoportot jelent,
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti vegyületek. ahol
    R3 jelentése hidrogénatom;
    R4 jelentése hidroxil- vagy védett hidroxilcsoport;
    Rs fenil- vagy terc-butoxicsoportot;
    R6 hidrogénatomot és
    R7 fenilcsoportot jelent.
  3. 3. A 2. igénypont szerinti vegyületek, ahol Rs jelentése fenilcsoport.
  4. 4. A 2. igénypont szerinti vegyületek, ahol R5 jelentése terc-butoxicsoport.
  5. 5. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, ahol R3 hidrogénatomot és Rj -NH2 csoportot jelent.
  6. 6. Az 5. igénypont szerinti vegyületek, ahol R5 jelentése fenil- vagy terc-butoxicsoport.
  7. 7. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, ahol R3 metilcsoportot, R4 -SH csoportot, R6 arilcsoportot és R7 metil-csoportot jelent.
  8. 8. A 7. igénypont szerinti vegyületek, ahol R5 jelentése fenil- vagy terc-butoxicsoport.
  9. 9. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, ahol R2, R3 és R6 jelentése hidrogénatom; R» jelentése -NRgRg általános képletű csoport; Rs jelentése R10 csoport; és R7 fenilcsoportot jelent.
  10. 10. A 9. igénypont szerinti vegyületek, ahol Rg hidrogénatomot, R9 amin-védőcsoportot és Ri0 tercbutoxicsoportot jelent.
  11. 11. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, ahol Rí jelentése hidroxilcsoport.
  12. 12. A 11. igénypont szerinti vegyületek, ahol R3 jelentése hidrogénatom, R4 jelentése hidroxil- vagy védett hidroxilcsoport, R5 fenil- vagy terc-butoxicsoport, R6 hidrogénatom és R7 fenilcsoport.
  13. 13. A 11. igénypont szerinti vegyületek, ahol R3 hidrogénatomot és R4 -NH2 csoportot jelent.
  14. 14. A 13. igénypont szerinti vegyületek, ahol Rs fenil- vagy terc-butoxicsoportot jelent.
  15. 15. A 11. igénypont szerinti vegyületek, ahol R3 metilcsoportot és R4 -SH csoportot jelent.
  16. 16. A 15. igénypont szerinti vegyületek, ahol R5 jelentése fenil- vagy terc-butoxicsoport.
  17. 17. A 11. igénypont szerinti vegyületek, ahol R3 és R6 jelentése hidrogénatom; Rj jelentése -NRgR9 általános képletű csoport; R5 jelentése fenil- vagy terc-butoxicsoport; és R7 jelentése fenilcsoport.
  18. 18. A 17. igénypont szerinti vegyületek, ahol Rg hidrogénatomot és R9 amin-védőcsoportot jelent.
  19. 19. 10-Dezacetoxitaxol.
  20. 20. 10-Dezoxitaxoter.
HU9500295P 1995-06-21 1995-06-21 1O-Dezacetoxi-taxol-származékok Az átmeneti oltalom az 1-20. igénypontokra vonatkozik. HU211297A9 (hu)

Priority Applications (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
HU9500295P HU211297A9 (hu) 1995-06-21 1995-06-21 1O-Dezacetoxi-taxol-származékok Az átmeneti oltalom az 1-20. igénypontokra vonatkozik.

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
HU9500295P HU211297A9 (hu) 1995-06-21 1995-06-21 1O-Dezacetoxi-taxol-származékok Az átmeneti oltalom az 1-20. igénypontokra vonatkozik.

Publications (1)

Publication Number Publication Date
HU211297A9 true HU211297A9 (hu) 1995-11-28

Family

ID=10986308

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9500295P HU211297A9 (hu) 1995-06-21 1995-06-21 1O-Dezacetoxi-taxol-származékok Az átmeneti oltalom az 1-20. igénypontokra vonatkozik.

Country Status (1)

Country Link
HU (1) HU211297A9 (hu)

Similar Documents

Publication Publication Date Title
HU225474B1 (en) New 10-desacetoxytaxol derivatives, pharmaceutical derivatives containing them and procedure for preparing them
US5350866A (en) 10-desacetoxytaxol derivatives
JP3410518B2 (ja) デオキシパクリタキセル類
US5294637A (en) Fluoro taxols
RU2125998C1 (ru) 6,7-модифицированные паклитакселы и промежуточные соединения
US5254580A (en) 7,8-cyclopropataxanes
EP0671399B1 (en) 6,7-Epoxy paclitaxels
US5478854A (en) Deoxy taxols
HU222347B1 (hu) 6,7-Módosított paclitaxelszármazékok, ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények és eljárás előállításukra
EP0604910A1 (en) Phosphonooxymethyl ethers of taxane derivatives
JP3261550B2 (ja) フッソ化されたパクリタキセル類
CA2152771C (en) 7-o-ethers of taxane derivatives
JPH08506324A (ja) C7タキサン誘導体およびそれを含有する薬剤組成物
JP3208517B2 (ja) 7,8−シクロプロパタキサン類
HU211297A9 (hu) 1O-Dezacetoxi-taxol-származékok Az átmeneti oltalom az 1-20. igénypontokra vonatkozik.
RU2114836C1 (ru) 10-дезацетокситаксол или его производные
RU2131874C1 (ru) Фторотаксолы, промежуточные соединения, фармацевтическая композиция и способ лечения
KR100292331B1 (ko) 플루오로탁솔
JPH08508471A (ja) ピリジル置換側鎖を有するタキサン
PL173650B1 (pl) Nowy związek 7-a-fluorobakatyna III