HU210156B - Process for producing sulphonylcainides with high purity - Google Patents

Abstract

A találmány eljárás nagy tisztaságú klór-cián-őldat előállítására klórés egy fém-cianid reakciója útján, őly módőn, hőgy 3–20 tömeg%nátriűm-klőridőt és 0,02–0,1 tömeg% sósavat tartalmazó v zben 0 řC—–10řC hőmérsékleten 8–15 tömeg% klórt visznek be, majd azőnőshőmérséklet-tartőmányban pH=5–7 érték eléréséig 15–27 tömeg%mennyiségben egy fém-cianidőt, előnyösen egy alkálifém-cianidőt,élszerűen nátriűm- vagy káliűm-cianidőt adagőlnak, kívánt esetben akeletkezett klór-cián vizes őldatát valamely szintézisnélfelhasználják. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás (I) általános képletű, nagy tisztaságú optikailag inaktív vagy optikailag aktív szulfonil-cianidok - a képletben

R (1-4) szénatomszámú alkilcsoportot, - előnyösen metil-, etil-, vagy propilcsoportot -, fenilcsoportot, halogénatommal, nitro-, vagy (1-4) szénatomszámú alkoxicsoporttal - előnyösen klóratommal, célszerűen 4-helyzetű klóratommal, 4-helyzetű nitrocsoporttal vagy 4-helyzetű (1-4) szénatomszámú alkoxicsoporttal, célszerűen 4-helyzetű (1-3) szénatomszámú alkoxicsoporttal, így 4-helyzetű metoxicsoporttal - szubsztituált fenilcsoportot, fenil-(l— 4 szénatomos alkil)-csoportot, - előnyösen benzilcsoportot - vagy racém vagy optikailag aktív kámforilcsoportot jelent előállítására (II) általános képletű szulfinátok - a képletben

R jelentése az előzőekben megadott,

Me hidrogéniont vagy alkálifémiont, előnyösen nátrium-, vagy káliumiont jelent és klór-cián reakciója útján.

A találmányunk szerint előállított (I) általános képletű szulfonil-cianidok, a szintézisükhöz használt (II) általános képletű szulfinátok, valamint a klór-cián ismert vegyületek. A szulfinátok egy része kereskedelmi forgalomban is kapható.

A szulfonil-cianidokat először van Leusen és munkatársai állították elő szulfonil-metilén-foszforánből és nitrozil-kloridból (A. M. van Leusen, A. J. v. Iedema, J. Strating, J. Chem. Soc., Chem. Comm. 440/1968). A gyenge hozam, a tisztítással kapcsolatos probléma és a kiindulási vegyületek kellemetlen tulajdonságai miatt a módszer inkább elvi jelentőségű.

Előállításuk a szulfonil-cianidok tioizocianátok szerves peroxidos oxidációjával, valamint izocianátok és szulfinsavak reakciójával is. [R. Pews, J. Chem. Soc., Chem. Comm. 1187 (1969)]. A hozam és a termék tisztasága e módszernél sem kielégítő. A szerves peroxid használata miatt az oxidáció robbanásveszélyes, az izocianátok a vegyszer és nedvességérzékenységük miatt nehezen tárolhatók. A metilszármazék tulajdonságai különösen kellemetlenek (pl. alacsony forráspont).

A szulfonil-cianidok legegyszerűbben és a legjobb hozammal a szulfinátok és klór-cián reakciója útján állíthatók elő (BrCN használatakor nem cianid, hanem bromid keletkezik.) A reakciót először J. M. Cox és R. Gosh írta le [Tetrahedron Letters 3351 (1969)].

A metil- szulfonil-cianid [Org. Synth. Coll. Vol. VI. 727 (1988)] ésatozil-szulfonil-cianid(USP4 939 252) szintézisét részletesen szabadalmi leírásunk példái végén, mint ellenpéldákat (11. és 12. példa) ismertetjük.

A klór-cián szintézisét a Beilstein Ε. III.: 75. o., Brauer 1.: 587. o., valamint a Houben Weyl V/3 kötete 633. illetve VIII. kötete 90-91. oldalán írja le.

A reakcióhoz desztillációval tisztított és palackozott klór-ciánt használnak. Az ismert receptúrák alapján készült reakcióelegyekben a klór-, illetve a ciánsófelesleg miatt olyan szennyezett klór-cián van, amely ilyen módon használva a fenti vegyületek jelenléte miatt nem alkalmas szulfonil-cianidok előállítására.

Ismeretes, hogy a klór-cián igen mérgező [0,4 g/m³ (159 ppm) egy órán át belélegezve halálos], polimerizációs hajlama miatt (cianur-klorid-képződés) robbanásveszélyes vegyület. Könnyeztető, mérgező hatása miatt palackokban tárolva és ebből adagolva használata életveszélyes. Stabilizátorok használata ellenére a robbanásig gyorsuló polimerizáció a kiszerelt, palackozott, cseppfolyós klór-ciánnal is előfordulhat.

A szulfonil-cianidok - többek között - intermedierjei a HÍV vírusok okozta immunhiány-betegségek potenciális kezelésére alkalmas gyógyszereknek, továbbá a cephalosporinoknak és penicillinek, valamint egyes antibakteriális szereknek (USP 4 526 978; USP 4 939 252; EP0014 064 Bl; DOS 2 248 940; DOS 2 248 941).

Találmányunk célkitűzése olyan új eljárás kidolgozása, amely kiküszöböli, de legalábbis jelentős mértékben csökkenti a klór-cián, valamint a szulfonil-cianidok szintézisének veszélyes voltát és amellyel nagytisztaságú termék állítható elő.

Kísérleteink során azt találtuk, hogy kellően alacsony hőmérsékleten a klór vizes oldatából egy fém-ciamiddal igen tiszta vizes klór-cián oldat állítható elő, ha a reakció lefutását, főként annak befejezését potenciometrikus módszerrel folyamatosan ellenőrizzük (potenciometrikus titrálás). Ily módon sem fém-cianid, sem klórfelesleg nem marad az oldatban. Ha ezt a nagytisztaságú klór-cián-oldatot egy alkálifém-szulfináttal reagáltatjuk, olyan tiszta szulfonil-cianid keletkezik, amely HPLC módszerrel mérve legalább 98%, de a legtöbb szulfonil-cianid esetében 99-99,5%-os. Ily módon nincs szükség tisztított, esetleg palackozott klór-cián használatára és a veszteséggel és külön manipulációkkal járó tisztítási műveletekre.

A találmány tárgya eljárás (I) általános képletű, nagytisztaságú szulfonil-cianidok

- a képletben

R (1—4) szénatomszámú alkilcsoportot, - előnyösen metil-, etil-, vagy propilcsoportot -, fenilcsoportot, halogénatommal, nitro-, vagy (1-4) szénatomszámú alkoxicsoporttal - előnyösen klóratommal, célszerűen 4-helyzetű klóratommal, 4-helyzetű nitrocsoporttal vagy 4-helyzetű (1-4) szénatomszámú alkoxicsoporttal, célszerűen 4-helyzetű (1-3) szénatomszámú alkoxicsoporttal, így 4-helyzetű metoxicsoporttal — szubsztituált fenilcsoportot, fenil-(l— 4 szénatomos alkil-csoportot, - előnyösen benzilcsoportot - vagy racém vagy optikailag aktív kámforilcsoportot jelent előállítására (II) általános képletű szulfinátok - a képletben

R jelentése az előzőekben megadott,

Me hidrogéniont vagy alkálifémiont, előnyösen nátrium-, vagy káliumiont jelent és klór-cián reakciója útján, oly módon hogy 3-20 tömeg% nátrium-kloridot és 0,02-0,1 tömeg% sósavat tartalmazó vízben 0-(-10) ’C hőmérsékleten 8-15 tömeg% klórt viszünk be, majd azonos hőmérséklet-tartományban pH = 5-7 értékek eléréséig 15-27 tömeg% mennyiségben egy alkálifém-cianidot, előnyösen nátrium- vagy kálium-cianidot adagolunk,

HU 210 156 A a keletkezett klór-cián vizes oldatához (-5)(-10) °C hőmérsékleten 0,03-0,2 mólfeleslegben egy (II) általános képletű szulfinátot - a képletben R és Me jelentése az előzőekben megadott - adagolunk vizes oldatban, ezt követően a reakcióelegyet 5-20 ’C hőmérsékletre melegítjük és 15-45 percig utánkeverjük, a képződött (I) általános képletű szulfonil-cianidot - a képletben R jelentése az előzőekben megadott ismert módon a reakcióelegyből kinyerjük.

Találmányunk értelmében oly módon járunk el, hogy 3-20 tömeg% (a továbbiakban t%) NaCl-ot és 0,02-0,1 t% HCl-t tartalmazó vizes oldatba 0—(—10) ’C hőmérsékleten 8-15 t% klórt viszünk be, majd azonos hőmérsékleten 15-27 t% mennyiségben egy fém-cianidot adunk mindaddig, amíg az oldat pH-értéke 5-7 tartományban stabilizálódik.

A fogyott fém-cianidra számítva 1,1-1,02 mólfeleslegben a (II) általános képletű szulfinsav sójának vizes oldatát adagoljuk (-5)-(-10) ’C hőmérsékleten. A beadagolást követően a reakcióelegyet 5-20 ’C hőmérsékletre melegítjük, majd 15-60 percig utánkeverjük.

A reakcióelegyből a végterméket extrakcióval nyerjük ki. Az extraháló oldószer kiválasztásánál elsődleges szempont a termék oldhatósága, a szerves és vizes fázis közötti megoszlás, a szennyvíz-problémák miatt nem hagyagolandó el azonban az oldószer vízoldhatósága sem. A kiválasztásánál segítséget nyújt az oldószer és az előállítandó anyag kémiai szerkezetének ismerete is. Extraháló oldószerként vízzel nem elegyedő oldószert vagy oldószerelegyet választunk. Ilyen extraháló oldószerek lehetnek például a klórozott oldószerek, mint a kloroform, a szén-tetraklorid, a perklóretilén stb., előnyösen diklór-etánt használunk.

Az extrakciót legalább egy ízben, célszerűen azonban többször megismételjük. A fázisokat hagyjuk elválni, majd az extraháló oldószert eltávolítva kapjuk a végterméket.

Találmányunk egy előnyös foganatosítási módja szerint 12-15 t% NaCl-ot és 0,04-0,05 t% HCl-t tartalmazó vizes oldatban (-2)-(-5) ’C hőmérsékleten 1112 t% klórt viszünk be, majd (-3)-(-5) ’C hőmérsékleten 21-23 t% mennyiségben egy alkálifém-cianidot előnyösen nátrium-, célszerűen kálium-cianidot adunk hozzá, mindaddig amíg az oldat pH-értéke pHmérő műszerrel mérve 6,2-6,5 értéken stabilizálódik. A pH-érték változását a reakció során az 1. ábrán mutatjuk be. A görbéből láthatjuk, hogy a kezdeti pH-érték a kálium-cianid adagolása során a kezdeti 0,1-0,2 pH-értékről először -2,6-ra csökken, majd ezen érték körül ingadozva egy ideig alig változik. Ezt követően rohamosan pH = 5-7, előnyösen 6,2-6,5 értékre csökken, illetőleg ezen az értéken stabilizálódik. Amennyiben a pH-értéke az alkálifém-cianid beadagolása után a fentihez képest csökken vagy növekszik, a reakcióelegyhez további klóroldatot vagy egy alkálifém-cianidot adunk, míg a végső érték a fenti pH 6,2-6,5-re be nem áll és tovább már nem változik. A klór-cián vizes oldatához a fogyott alkálifém-cianidra számított 1,03-1,05 mólfeleslegű alkálifém-szulfinátot adagolunk (az alkálifémszulfinát feleslegre azért van szükség, mert a klór-ciánt gyakorlatilag kvantitative kívánjuk reagáltatni és ehhez ez a minimális felesleg szükséges). A szulfinát feleslege a termék extrakciójakor az anyaglúgban marad. A reakcióelegy hőmérsékletét a szulfinát képzése alatt is (-2)-(-5) ’C-on tartjuk, majd a reakció gyakorlati lejátszódása után a hőmérsékletet 8-12 ’C-ra emeljük, ezt követően 20-40 perc utánkeverést alkalmazunk.

A végterméket a reakcióelegyből extrakcióval nyerjük ki. Az extrakciót diklór-etán oldószert alkalmazva 2-4 ízben végezzük. A diklór-etános oldatból a végterméket az oldószer vákuumdesztillációval történő eltávolításával kapjuk.

Találmányunk előzőekben ismertetett foganatosítási módjai kiküszöbölik ugyan a munkahelyen a nagymennyiségű és robbanásveszélyes, cseppfolyós klór-cián tárolását, mert legfeljebb egy sarzsnak megfelelő mennyiségű vizes klór-cián-oldat van a munkatérben, melyet ugyanabban a készülékben, amelyben előállítottuk fel is használunk.

Találmányunkat legelőnyösebben úgy valósíthatjuk meg, ha a klór-cián vizes oldatának mennyiségét is csökkentjük, ily módon akkor járunk el, ha a találmány szerinti eljárást folyamatos üzemben végezzük, erre az a tény ad lehetőséget, hogy mindkét reakció (klór-ciánképzés és szulfonil-cianid-szintézis) sebessége nagy. A folyamatos Üzemű berendezés például sorba kapcsolt reaktor - kaszkád rendszer lehet.

A reakcióelegyben alkalmazott NaCl célja a keletkezett szulfonil-cianid kisózása, 3 t% alatti NaCl mennyiség még nem hatásos, 20 t% felett viszont csökkenti a klór oldhatóságát. A NaCl-ot egyrészt olcsósága, illetőleg a szennyvíz kezelhetősége szempontjából választottuk, de értelemszerűen egyéb sót is alkalmazhatunk.

A HCl-t a reakcióelegy pH-értékének beállítására alkalmazzuk. ily módon a fém-cianidokból az adagolás függvényében folyamatosan HCN szabadul fel és reagál a klórral miközben klór-cián képződik. Az oldatból esetleg kilépő HCN felesleget a reakcióelegy gázteréből enyhe depresszióval távolíthatjuk el, miközben levegő, előnyösebben inertgáz, például nitrogénöblítést alkalmazunk.

A klór-cián képzéséhez bármely ciánsó alkalmas, célszerűen azonban a kereskedelmi forgalomban kapható alkálifém-cianidok egyikét, mint amilyen a NaCN vagy a KCN, használjuk. Előnyösen KCN-ot alkalmazunk, mert a NaCN nedvszívó, ezért használata kényelmetlen.

Mind a klór-cián, mind a szulfonil-cianidok szintézisét 0-(-10) ’C hőmérséklet-tartományban végezzük. 0 ’C alatt már megindul a klór-hidrát kiválás, így a reakcióelegyben - előnyösen - nagyobb klórkoncentráció állítható elő. A klór-hidrát-szuszpenzió a keverést nem gátolja, (-10) ’C alatt azonban a reakcióelegy már technikai szempontból (keverés) nem kezelhető, mert a vizes szuszpenzió bedermed.

A találmány szerinti eljárás egyik legfontosabb eleme a klór-cián-képzódés potenciometrikus módszerrel, folyamatosan történő nyomonkísérése, ily módon sikerül ui. olyan nagytisztaságú klór-cián-oldatot előállítani, amely sem reagálatlan klórt, sem átalakulatlan fémcianidot nem tartalmaz. Ez a tény a képződött szulfonil-cianidok tisztasága szempontjából döntő jelentősé3

HU 210 156 A gű, mert az alkálifém-szulfinátok mind a klórral, mind a cianidsókkal reagálnak és a keletkezett melléktermékek szennyezik a végterméket.

A találmányunk szerinti eljárás előnyei:

1. ) Az eddig ismert módszerektől eltérően nincs szükség tisztított gáz vagy folyadék halmazállapotú klór-ciánra. Az eljárásunk szerint a szintézis első lépéseként előállított vizes oldat olyan tiszta, hogy a keletkezett klór-cián kipreparálás és tisztítás nélkül felhasználható. Ily módon olcsón, a szállítás, tárolás és adagolás során jelentkező veszélyek kiküszöbölésével végezhetjük el a reakciót.

2. ) Mivel a klór-cián-oldat tiszta, nem tartalmaz cianur-kloridot, klórt, hidrogén-cianidot vagy ez utóbbi sóit, alkalmazása során nem keletkeznek olyan melléktermékek, amelyek miatt a szulfonil-cianidokat tisztítani kellene.

A második reakció során keletkező szulfonil-cianid legalább 98%-os, ezért további felhasználásra mindenféle tisztítás nélkül alkalmas.

3. ) A klór-cián képződése során a klór és a ciánsó elfogy. A reakcióelegy feldolgozása után a ciántartalom kisebb mint 0,1 mg/1.

A találmányunk szerinti eljárással, valamint az ismert receptúrákkal kapott tozil-cianid és metán-szulfonil-cianid kitermelését és tisztaságukra vonatkozó adatokat a következő táblázatba foglaltuk.

Táblázat

	Hozam %-ban	Op./Fp. ’C	Tiszta- ság HPCL%
tozil-cianid	+
találmányunk szerint	96	50-51	99,2
USP 4 939 252 szerint	90	47-48	-
metánszulfonil-cianid	+
találmányunk szerint	80	-	99,4
Org. Synth. Coll. Vol. VI. 727/1989 szerint	67-72	68-69 (2 kPa)	-

Találmányunkat a következő példákban ismertetjük, anélkül, hogy oltalmi igényünket a példákra korlátoznánk. A termék minősítésére szolgáló HPLC módszert részletesen az alábbiakban adjuk meg:

Oszlop: BSTSI-100-S 10 μιη

Eluens: 99,5% n-hexán, 0,5% etanol (térfogat%)

W= 1,8 ml/min Minta: detektálás: Retenciós idők:

0,1%, az eluensben oldva 254 nm tozil-klorid: 3,4 min tozil-cianid: 4,9 min

X,: 7,4 min

X₂: 12,1 min

Értékelés: területszázalék

7. példa

Tozil-cianid

12,2 1 vízben feloldunk 0,16 kg NaCl-t. 1,02 kg cc.

HCl-t adunk az oldathoz, majd hűtve 1,43 kg (20 mól) klórt vezetünk bele. Az oldatot (-2)-(-5) °C-ra hűtjük.

A klór-hidrát-szuszpenzió készítésével párhuzamosan 4,56 1 vízben feloldunk 1 kg (15,35 mól) kálium5 cianidot. A cianidoldatot állandó hűtés és keverés közben (-2)-(-5) °C hőmérsékleten a klóroldathoz csorgatjuk. Az adagolás közben folyamatosan mérjük az oldat pH-ját. Ez először pH = 3,5-3,7-ig folyamatosan csökken, majd itt egy ideig stabilizálódik. Ezt követően kevés ciánsó-adagolás hatására tovább csökken pH = 5-7-re. Az adagolást megszüntetjük. Keverés hatására a pH 4 -re csökken, de kismennyiségű adagolása után újra pH = 5-7-re áll be.

A kálium-cianid-oldat beadagolása alatt bemérünk

2,28 1 vizet. A ciánsó-adagolás befejeztével annyi p-toluolszulfinsavas Na-ot oldunk fel benne, hogy 1 kg kálium-cianidra számított mennyisége 2,63 kg legyen. (14,77 mól, 0,039 mól felesleg). A szulfinátot feloldjuk. Az oldatot gyors ütemben a fenti klór-ciánoldathoz csorgatjuk. A reakcióelegyet 10 ’C-ra melegítjük és 30 percig ezen a hőmérsékleten keverjük. A terméket 1 x 8,5 1 majd 2x71 diklór-metánnal extraháljuk. A diklór-metánt vákuumban ledesztillálva 2,57 kg 96% tozil-cianidot kapunk. (99% feletti tisztaság, olvadás25 pont: 50-51”C.) (Irodalmi olvadáspont: 49,5-51 ’C)

2. példa

Metánszulfonil-cianid

Az 1. példa szerint járunk el, azzal a változtatással, hogy 1 g kálium-cianidra 1,51 g metánszulfinsavas nátriumot adagolunk. Termelés: 1,24 g, 80%, HPLCvel 99,4%.

3. példa

Etánszulfonil-cianid

Az 1. példa szerint járunk el, azzal a változtatással, hogy 1 g kálium-cianidra 1,72 g propánszulfinsavas nátriumot adagolunk. Termelés: 1,44 g, 82%. HPLC40 vei 99,1%.

4. példa

Propánszulfonil-cianid

Az 1. példa szerint járunk el, azzal a változtatással, 45 hogy 1 g kálium-cianidra 1,92 g propánszulfinsavas nátriumot adagolunk. Termelés: 1,57 g, 80%. HPLCvel 99,4%.

5. példa

Benzil-szulfonil-cianid

Az 1. példa szerint járunk el, azzal a változtatással, hogy 1 g kálium-cianidra 2,66 g benzil-szulfinsavas nátriumot adagolunk. Termelés: 2,54 g, 93%. HPLCvel 99,8%.

Olvadáspont: 89-91 °C, irodalmi 89,5-91 °C.

6. példa

Fenil-szulfonil-cianid

Az 1. példa szerint járunk el, azzal a változtatás60 sál, hogy 1 g kálium-cianidra 2,42 g fenil-szulfinsa4

HU 210 156 A vas nátriumot adagolunk. Termelés: 2,26 g, 92%. HPLC-vel 99,4%.

Olvadáspont: 20 ’C, irodalmi 19-20 ’C.

7. példa

4-metoxi-fenil-szulfonil-cianid

Az 1. példa szerint járunk el, azzal a változtatással, hogy 1 g kálium-cianidra 2,66 g 4-metoxi-fenil-szulfinsav nátriumot adagolunk.

Termelés: 2,27 g, 92%. HPLC-vel 98,9%.

Olvadáspont: 65,5-68 ’C, irodalmi 66-68 ’C.

8. példa

4-klór-fenil-szulfonil-cianid

Az 1. példa szerint járunk el, azzal a változtatással, hogy 1 g kálium-cianidra 2,93 g 4-klór-fenil-szulfinsav nátriumot adagolunk.

Termelés: 1,78 g, 60%. HPLC-vel 99,8%.

Olvadáspont: 57,5-59 ’C, irodalmi 57-59 ’C.

9. példa

4-nitro-fenil-szulfonil-cianid

Az 1. példa szerint járunk el, azzal a változtatással, hogy 1 g kálium-cianidra 3,09 g 4-nitro-fenil-szulfinsav nátriumot adagolunk.

Termelés: 1,88 g, 60%. HPLC-vel 99,3%.

Olvadáspont: 122-124 ’C, irodalmi 122-123,5 ’C.

10. példa

Kámforszulfonil-cianid

Az 1. példa szerint járunk el, azzal a változtatással, hogy 1 kg kálium-cianidra 3,65 kg kámforszulfmsavat alkalmazunk.

Termelés: 2,04 kg, 55%.

Olvadáspont: 110-111 ’C.

11. példa (ellenpélda)

ToziTcianid előállítása (US 4 939 252 szerint)

997,9 g (4,6 mól) p-toluolszulfinsav-Na-ot 6 1 vízben oldunk. Sós-jeges hűtéssel az oldatot 0 ’C alá hűtjük. Egy 35-45 ’C hőmérsékletű vízfürdővel melegített, 300 g (4,88 mól) klór-ciánt tartalmazó gázpalackot kapcsolunk a készülékre és a gázt olyan ütemben buborékoltatjuk és a fenti oldaton, hogy hőmérséklete ne emelkedjen 20 ’C fölé. A buborékoltatás megszűnte után a kivált szilárd anyagot szűrjük és 2 liter vízzel mossuk.

A mosott szilárd anyagot kb. 750 ml szén-tetrakloridban oldjuk. Az oldott anyagokat 500 ml hexánnal kicsapjuk. 684,4 g fehér, kristályos termék válik ki. Olvadáspont: 47,5-48 ’C. Termelés: 90%.

12. példa (ellenpélda)

Metánszulfonil-cianid előállítása (Org. Synth. Coll. Vol. VI. 727/1988. szerint)

1 vízben feloldunk 126 g (0,5 mól) nátrium-szulfitot és 84 g (1,0 mól) nátrium-hidrogén-karbonátot. Állandó keverés közben 30 perc alatt hozzácsepegtetünk

57,3 g (0,5 mól) frissen desztillált metánszulfonil-kloridot. A reakció enyhén exoterm és folyamatos széndioxid-fejlődéssel jár. 2 órát utánkeverjük a reakcióelegyet. Ennek végére a gázfejlódés megszűnik és színtelen, tiszta oldat keletkezik. Az oldatot jégadagolással + 10 ’C-ra hűtjük és folyamatos keverés közben a lehető leggyorsabb ütemben hozzáadunk 50 ml (1 mól) folyadék halmazállapotú klór-ciánt. Jég adagolásával + 15 ’C alatt tartjuk a hőmérsékletet. Kb. 1 perc után az oldat megzavarosodik és a termék olajos formában kiválik. A reakcióelegyet 15 percig utánkeverjük, majd 200 ml benzolt csorgatunk hozzá, 3 percig keverjük, majd elválasztjuk a fázisokat. A vizes fázist még 2 x 100 ml benzollal extraháljuk, majd az egyesített benzolos fázisokat vízzel mossuk és egy éjszakán át kálium-kloriddal szárítjuk. A benzolt a szárítószer kiszűrése után vákuumban ledesztilláljuk és a terméket 2 kPa-οπ desztillálva tisztítjuk. Forráspont: 68-69 ’C. Termelés: 35,4-37,8 g (67-72%).

Claims (5)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás (I) általános képletű, nagy tisztaságú, optikailag inaktív vagy optikailag aktív szulfonil-cianidok - a képletben

   R 1-4 szénatomszámú alkilcsoportot, - előnyösen metil-, etil-, vagy propilcsoportot -, fenilcsoportot, halogénatommal, nitro-, vagy 1-4 szénatomszámú alkoxicsoporttal - előnyösen klóratommal, célszerűen 4-helyzetű klóratommal, 4-helyzetű nitrocsoporttal vagy 4-helyzetű 1-4 szénatomszámú alkoxicsoporttal, célszerűen 4-helyzetű 1-3 szénatomszámú alkoxicsoporttal, így 4-helyzetű metoxicsoporttal — szubsztituált fenilcsoportot, fenil-(l—4 szénatomos alkil)-csoportot, - előnyösen benzilcsoportot - vagy racém vagy optikailag aktív kámforilcsoportot jelent előállítására (II) általános képletű szulfinátok - a képletben

   R jelentése az előzőekben megadott,

   Me hidrogéniont vagy alkálifémiont, előnyösen nátrium-, vagy káliumiont jelent és klór-cián reakciója útján, azzal jellemezve, hogy 3-20 tömeg% nátrium-kloridot és 0,02-0,1 tömeg% sósavat tartalmazó vízben 0-(-10) C hőmérsékleten 8-15 tömeg% klórt viszünk be, majd azonos hőmérséklet-tartományban pH = 5-7 értékek eléréséig 15-27 tömeg% mennyiségben egy alkálifém-cianidot, előnyösen nátrium- vagy kálium-cianidot adagolunk, a keletkezett klór-cián vizes oldatához (-5)(-10) ’C hőmérsékleten 0,03-0,2 mólfeleslegben egy (II) általános képletű szulfinátot - a képletben R és Me jelentése az előzőekben megadott - adagolunk vizes oldatban, ezt követően a reakcióelegyet 520 ’C hőmérsékletre melegítjük és 15-45 percig utánkeverjük, a képződött (I) általános képletű szulfonil-cianidot

   - a képletben R jelentése az előzőekben megadott ismert módon a reakcióelegyből kinyerjük.

   Elsőbbsége: 1992. 11. 16.

   HU 210 156 A
2. 2. Eljárás (I) általános képletű, nagytisztaságú szulfonil-cianidok

   - a képletben

   R 1-4 szénatomszámú alkilcsoportot, - előnyösen metil-, etil-, vagy propilcsoportot -, fenilcsoportot, halogénatommal, nitro-, vagy 1-4 szénatomszámú alkoxicsoporttal - előnyösen klóratommal, célszerűen 4helyzetű klóratommal, 4-helyzetű nitrocsoporttal vagy 4-helyzetű 1-4 szénatomszámú alkoxicsoporttal, célszerűen 4-helyzetű 1-3 szénatomszámú alkoxicsoporttal, így 4-helyzetű metoxicsoporttal - szubsztituált fenilcsoportot, fenil-( 1—4 szénatomos alkil)-csoportot, - előnyösen benzilcsoportot - jelent előállítására (II) általános képletű szulfinátok - a képletben

   R jelentése az előzőekben megadott,

   Me hidrogéniont vagy alkálifémiont, előnyösen nátrium-, vagy káliumiont jelent és klór-cián reakciója útján, azzal jellemezve, hogy
3. 3-20 tömeg% nátrium-kloridot és 0,02-0,1 tömeg% sósavat tartalmazó vízben 0-(-10) °C hőmérsékleten

   8-15 tömeg% klórt viszünk be, majd azonos hőmérséklet-tartományban pH = 5-7 értékek eléréséig 1527 tömeg% mennyiségben egy alkáli fém-cianidot, előnyösen nátrium- vagy kálium-cianidot adagolunk, a keletkezett klór-cián vizes oldatához (-5)(-10) °C hőmérsékleten 0,03-0,2 mólfeleslegben egy (II) általános képletű szulfinátot - a képletben R és Me jelentése az előzőekben megadott - adagolunk vizes oldatban, ezt követően a reakcióelegyet 5-20 °C hőmérsékletre melegítjük és 15-45 percig utánkeverjük, a képződött (I) általános képletű szulfonil-cianidot - a képletben R jelentése az előzőekben megadott ismert módon a reakcióelegyből kinyerjük.

   Elsőbbsége: 1992. 04. 10.

   3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy

   12-15 tömeg% nátrium-kloridot és 0,04-0,05 tömeg % sósavat tartalmazó vízben (-2)-(-5) ”C hőmérsékleten 11-12 tömeg% klórt oldunk, majd (—3)— (-5) °C hőmérsékleten és pH 6,2-6,5 értéken 21-23 tömegbe kálium-, vagy nátrium-cianidot adagolunk, ezt követően a klór-cián vizes oldatához (-2)-(-5) °C hőmérsékleten 0,03-0,05 mólfeleslegben egy (II) általános képletű szulfinátot - a képletben R és Me jelentése a 2. igénypontban megadott - adagolunk vizes oldatban, majd ezt követően a reakcióelegyet 812 °C-ra melegítjük és 25-30 percig utánkeverjük, a képződött (I) általános képletű vegyületet - a képletben R jelentésé a 2. igénypontban megadott kettő-négy ízben diklór-metánnal extraháljuk, az extraktumból a diklór-metánt ledesztilláljuk.

   Elsőbbsége: 1992. 04. 10.
4. 4. A 1. vagy 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a klór-cián képződését és a reakció befejeztét folyamatos potenciometrikus méréssel kísérjük nyomon.

   Elsőbbsége: 1992. 04. 10.
5. 5. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakciókat folyamatos üzemmódban végezzük.