HU208504B

HU208504B - Clamp particularlyh hand catch

Info

Publication number: HU208504B
Application number: HU91490A
Authority: HU
Inventors: Joseph Sorensen; Dwight Gatzemeyer
Original assignee: Petersen Mfg Co Ltd
Priority date: 1990-02-14
Filing date: 1991-02-14
Publication date: 1993-11-29
Also published as: GB9103189D0; CN1054024A; FR2658107A1; HUT58581A; CS37891A2; DE4104563A1; GB2242386A; DE9116237U1; HU910490D0; US5094131A; CA2036328A1; HU910489D0; GB2242386B; AU7109991A; AU628717B2

Description

A találmány tárgya szorítószerkezet, amely főleg kézi befogókészülékként, például munkadarabok ragasztásához, hegesztéséhez, vagy egyéb célból történő befogására való. A találmány szerinti szorítószerkezetnél az állítható pofa hosszan vagy előre megválasztható hosszúságú, kisebb távközökkel meneszthető.

Adott esetben a találmány szerinti szorítószerkezet alkalmazható két munkadarab szétfeszítésére is. Az állítható pofa gyors menesztése és a jó kezelhetősége miatt állítható csavarkulcsként például franciakulcsként, sőt vágószerkezetként is alkalmazható.

Az utóbbi években különböző szorítószerkezeteket fejlesztettek ki munkadarabok befogására, amelyek egyik csoportjánál például a fogantyúk excentrikus fecskefarok-hatását hasznosítják. Ilyen megoldást ismertet például a 4088 313 és a 4563 921 számú USAbeli szabadalmi leírás. A fenti megoldások hiányossága, hogy az állítható befogópofa állítása igen körülményes és nem kellően pontos. Gyakran az állítható pofa szabadon elmozdulhat mindaddig, amíg a helytálló és az állítható pofák közé befogandó munkadarab szorítása el nem kezdődik.

Ismert továbbá a 4057 239 számú USA-beli szabadalmi leírásból olyan asztalra lefogható, satuszerű szorítószerkezet, amelynek fix pofája és viszonylagosan állítható pofája van, ez utóbbi csavarorsóval rúdszerű vezeték mentén meneszthető. Ez a szerkezet a hagyományos satupadokkal mutat rokonságot.

A 2 178689 számú brit szabadalmi közrebocsátási irat kézi befogókészüléket ismertet. Ennek C alakú, súlyos és anyagigényes kerete van, amely rögzíti egyrészt a helytálló pofát, másrészt a szembenfekvő vége képezi magát a befogószerkezetet, amelyben a rúddal összekapcsolt, állítható pofa axiálisan meneszthető. Ez a szerkezet kioldóemelővel is rendelkezik, amely azonban a fogantyúrész hátsó részén, és a tolórúdra keresztirányban, közel merőlegesen helyezkedik el, ami a használatot tovább nehezíti. További hiányossága a fenti megoldásnak, hogy a fékezőelem a hátsó támasztóegységen, a fix pofától távol helyezkedik el. Ilyen elrendezésű befogókészülék kényszerűen tetemes hosszúsággal és súllyal rendelkezik, így kéziszerszámként való használata csak korlátozottan jöhet szóba. A C alakú keret a gyártási anyagigényen túlmenően jelentősen megnöveli a befogókészülék méreteit, így szűk szerelési helyeken nem használható.

Végül ismert megoldásként hivatkozunk a 2221641 számú brit szabadalmi közrebocsátási iratra, amely a jelen bejelentő korábbi megoldását tartalmazza. Ez olyan gyorsszorító szerkezet, amelynek helytálló pofája, állítható pofája és az állítható pofával öszszekapcsolt tolórúdja van, amely támasztóegységben eltolhatóan van ágyazva. A tolóegység fogantyúval van ellátva a kézi használathoz, a támasztóegységből pedig a helytálló pofa kinyúlik. A helytálló pofa és a támasztóegység között fékezőemelő billenthetően van ágyazva. Továbbá, olyan menesztőegysége van, amely oldható, de a bekapcsolt állapotában a tolórudat az állítható pofával együtt egyirányban képes meneszteni. Ennek a menesztőegységnek legalább egy hajtókarja van, amellyel a támasztóegységen elbillenthetően ágyazott kioldóemelő működik együtt. Ennél az elrendezésnél tehát a kézi fogantyú és a kioldóemelő - beleértve annak markolatát is - lényegében merőleges helyzetű a tolórúd hosszirányára. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a működtetéshez szükséges helyigénye miatt szűk szerelési helyeken nem vagy csak körülményesen alkalmazható.

A jelen találmánnyal célunk olyan tökéletesített szorítószerkezet létrehozása, amely univerzálisan alkalmazható, ugyanakkor az állítható pofája gyorsan a munkadarabbal érintkezésbe hozható, továbbá amely akár egyetlen kézzel is működtethető.

A kitűzött feladat megoldásához a legutóbb említett, saját korábbi szorítószerkezetünkből indultunk ki. Ezt a jelen találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, hogy a támasztóegység fogantyúja, valamint a kioldóemelő markolata a tolórúd mentén, hosszirányban vannak elrendezve, továbbá a fékezőemelő a helytálló pofa és a támasztóegység mellső részének csatlakozási körzetében kiképzett befogadóegységben van billenthetően ágyazva.

A fenti intézkedéseknek köszönhetően a szorítószerkezet használathoz szükséges térigénye tetemesen csökkenthető, hiszen a fogantyú és a kioldóemelő akár egyetlen kézzel kezelhető részei a tolórúd mentén hosszirányban helyezkednek el. A fékezőemelőnek a támasztóegység mellső részén történő ágyazásával és a javasolt elrendezésével a helyigényt tovább csökkentettük, a kezelhetőséget pedig javítottuk.

A kitűzött feladat olyan szorítószerkezettel is megoldható a találmány szerint, amely gépasztallal van társítva. Ennek lényegében sík felületű asztala van, amelyen a helytálló pofa megfelelően tájolva és eltávolíthatóan rögzítve van. Támasztóegysége az asztalhoz szomszédosán helyezkedik el, és ahhoz eltávolíthatóan kapcsolódik. Ez ágyazza a tolórudat, amelyen állítható pofa van rögzítve. Továbbá, olyan oldható, egyirányú menesztőegységgel van ellátva, amely bekapcsolt állapotában a tolórudat az állítható pofával együtt egyirányban elmozdítani képes, majd a menesztés utáni helyzetében képes az állítható pofát megtartani. Ez a menesztőegység legalább egy hajtókarral rendelkezik. E megoldás lényege, hogy a támasztóegységen billenthetően ágyazott befogófogantyúja van, amely a hajtókarral együttműködik. Ez az együttműködés úgy történik, hogy a befogófogantyú a tolórúdra keresztirányú helyzetében a menesztőegységet a tolórúdtól oldott állapotban tartja, a tolórúddal lényegében párhuzamos helyzetében viszont az egyirányú menesztőegységet a tolórúddal menesztő kényszerkapcsolatban tartja.

A találmány szerinti további szorítószerkezetnél a sík felületű asztal nyílások sorozatával van ellátva. E megoldás lényege, hogy a helytálló pofa az asztal felületén tájolt szerelőoszlopon van rögzítve, és az asztal nyílásainak egyikében a szerelőoszloppal együtt eltávolíthatóan van rögzítve. Továbbá, a szerelőoszlop ennél kör-keresztmetszetű, és a támasztóegységben, illetve az asztal egyik nyílásában kiemelhetően van rögzítve. A támasztóegységben billenthetően ágyazott, abból

HU 208 504 Β kinyúló befogófogantyú van elrendezve, amely a hajtókáira! együttműködő kapcsolatban van. Ez a tolórúdra keresztirányú helyzetben van a menesztőegységnek a tolórúdtól oldott állapotában, viszont a tolórúddal lényegében párhuzamos helyzetében az egyirányú menesztőegységet a tolórúddal menesztő kényszerkapcsolatban tartja.

A fenti elrendezéssel széles mérethatárok között, egyszerű és gyors befogást érünk el.

A találmány szerint olyan további szorítószerkezet is lehetséges, amelynél a támasztóegységen billenthetően ágyazott és kinyúló befogófogantyú hajtókarral együttműködő kapcsolatban van. A befogófogantyú tolórúdra keresztirányú helyzetében a menesztőegység a tolórúdtól oldott állapotban van, viszont a befogófogantyúnak a tolórúddal közel párhuzamos helyzetében a menesztőegységet a tolórúddal menesztési kényszerkapcsolatban tartja.

Célszerűen a kioldóemelő billentőcsapja a támasztóegység mellső és hátsó részei között helyezkedik el.

A támasztóegységnek az állítható pofa felőli mellső részéből előnyösen kinyúlik a fékezőemelő kapcsolórésze.

A kioldóemelő és a fékezőemelő egyazon kézzel működtethetoek, amihez a hüvelykujjat a fékezőemelő kapcsolórészére, egy további ujjat pedig a kioldóemelőre kell a használónak helyezni.

Előnyösen a mutatóujj a fékezőemelő kapcsolórésze alatt helyezkedik el és azt az állítható pofa irányába meneszteni képes, ugyanakkor egy másik ujj a kioldóemelőt fogja közre.

Az állítható és a helytálló pofák a tolórúdra keresztirányú támasztófelülettel rendelkeznek, amelyek adott esetben védősapkával láthatók el.

Vágószerkezetkénti alkalmazáshoz az állítható és a helytálló pofa vágóelemei, főleg vágótárcsákkal szerelhető föl.

A fékezőemelő akaratlan működtetését megakadályozhatjuk előnyösen olyan reteszelőegységgel, amely a támasztóegységben van elrendezve.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:

- az 1. ábra a találmány szerinti szorítószerkezet kézi befogókészülékként kialakított változatának oldalnézete;

-a2. ábra az 1. ábra szerinti megoldás részletének képe, részben kitörve;

- a 3. ábrán az 1. ábra további részletének, nevezetesen a fékezőemelőnek a felülnézetét tüntettük fel;

-a 4. ábra az 1. ábra szerinti megoldás hajtókarjának felülnézete;

- az 5.

ábrán a találmány szerinti szorítószerkezet második példakénti kiviteli alakjának oldalnézete látható;

- a 6. ábra harmadik kiviteli alak oldalnézete;

- a 7. ábrán vágókészülékként kialakított további kiviteli alak oldalnézetben látható;

- a 8. ábrán reteszelőegységgel felszerelt újabb kiviteli alak oldalnézetét tüntettük fel;

- a 9. ábra ismét további kiviteli alak oldalnézete;

-a 10.

ábrán a kéziszerszámként kialakított szorítószerkezet további változatának oldalnézete látható;

-all. ábra a 10. ábrán látható A-A vonal mentén vett metszet;

- a 12. ábra all. ábra szerinti megoldás további változata;

- a 13. ábra munkapadra szerelhető szorítószerkezet példakénti kiviteli alakját felülnézetben szemlélteti;

-a 13A ábrán a készülék szerelőoszlopának és az azt befogadó nyílás két változatát tüntettük fel;

- a 14. ábra a 13. ábra szerinti megoldás hosszmetszete;

- a 15. ábra a 13. ábra szerinti megoldás hajtókarját felülnézetben szemlélteti;

- a 16.

ábrán a 13. ábrán nyitott állapotban feltüntetett szorítószerkezet zárt helyzetben látható;

- a 17. ábra a 16. ábra szerinti megoldás oldalnézete részben metszve;

- a 18. ábra a 13. ábra szerinti megoldás támasztóegységét viszonylag nagyobb léptékben, részben kitörve mutatja;

-a 19.

ábrán a 13. ábra szerinti szorítószerkezetet felfogó asztalon különböző méretű munkadarabokat szemléltettünk;

- a 20. ábra a 13. ábra szerinti megoldás további változata;

-a21.

ábrán a 20. ábra szerinti megoldás részletének további változata felülnézetben látható.

Jóllehet, a rajzok alapján csupán néhány példakénti kiviteli alakot ismertetünk az alábbiakban, a találmány számos más kiviteli alakja és változata is elképzelhető, ezek a változtatások és módosítások azonban a találmány alapgondolatának ismeretében a szakember számára nem szorulnak magyarázatra.

Az 1. és 2. ábrán a kéziszerszámként kialakított találmány szerinti (10) szorítószerkezetnek állítható (12) pofája van, amely (14) tolórúdon van rögzítve. A (14) tolórúd (18) támasztóegység (25, 27 és 29) nyílásaiban eltolhatóan van ágyazva. Az állítható (12) pofával szemben helytálló (22) pofa nyúlik ki a (18) támasztóegységből.

A (18) támasztóegységet részletesebben a 2. ábra szemlélteti. Ennek (19) háza van, amely mellső (41) résszel és hátsó (43) résszel rendelkezik.

Az egyik oldalon a mellső és hátsó (41, illetve 43) részt (20) fogantyú köti össze, amely a (18) támasztóegység A-A hosszközépvonala mentén helyezkedik el, amely hossztengely egyúttal a (14) tolórúd hosszközépvonalával is egybeesik. A (20) fogantyútól távközzel első (45) támaszelem van kialakítva, amely a másik

HU 208 504 Β oldalon köti össze a mellső és hátsó (41, illetve 43) részt.

Amint a 2. ábrán látható, az első (45) támaszelem lényegében párhuzamos a (18) támasztóegység hossztengelyével. Megjegyezzük azonban, hogy az első (45) támaszelem más helyzete is lehetséges. Továbbá, a (18) támasztóegységnek közbenső elrendezésű második (47) támaszeleme is van, amely a mellső és a hátsó (41, illetve 43) részek között távközzel van kiképezve és a (20) fogantyúra és az első (45) támaszelemre keresztirányú. A (25,27 és 29) nyílások a mellső (41) részben, a közbenső második (47) támaszelemben és a hátsó (43) részben vannak kialakítva.

Az 1. és 2. ábrán feltüntetett esetben a (14) tolórúd A-A hosszközépvonala lényegében párhuzamos és/vagy egybeesik a (25, 27 és 29) nyílások közös középvonalával. A (18) támasztóegységben a (14) tolórúd a (20) fogantyú és az első (45) támaszelem között helyezkedik el. A (14) tolórúd elmozdulását a mellső és hátsó (41, illetve 43) részekben, valamint a közbenső második (47) támaszelemben kiképzett (25, 29, illetve 27) nyílások palástfelülete vezeti. Az ilyen többszörös megvezetés a (14) tolórúd esetében nagyban javítja a befogási merevséget.

Adott esetben a (14) tolórúd számára járulékos támasztást nyújthatunk például (28) áttörés elhagyásával. A (25 és 26) nyílások szükség esetén hosszabbra is választhatók.

Az 1. ábrán látható, hogy a (18) támasztóegységben elbillenthetően ágyazva (24) kioldóemelő van elrendezve, amelynek a forgástengelyét (26) billentőcsap képezi. A jelen esetben ez a (26) billentőcsap a második (47) támaszelem közelében helyezkedik el. Ennek helyzete azonban adott esetben másként is megválasztható.

A billentési mozgás eredményeként a (24) kioldóemelő legalább egy része a (18) támasztóegység (28) áttörésébe nyúlik. Ezt a (28) áttörést a (20) fogantyú, a mellső (41) rész és a közbenső második (47) támaszelem határolja. A (20) fogantyú, valamint a második (47) támaszelem és a hátsó (43) rész között második (30) áttörés van kiképezve.

A (14) tolórúdon egyirányú menesztöegység részeként (32) hajtókar van elrendezve, amely a (32) hajtókar (34) nyílásán halad keresztül. A (32) hajtókar és a (30) áttörés (38) felülete közötti (36) nyomórugó a (32) hajtókart a (24) kioldóemelő hátsó (40) vége felé kényszeríti. A (24) kioldóemelőnek legalább ez a hátsó (40) vége villaszerűén úgy van kialakítva, hogy közrefogja a második (47) támaszelemet és a (14) tolórudat. A (36) nyomórugó ereje a (24) kioldóemelőt határoló (42) ütközőre szorítja a (19) ház belsejében, amivel készenléti állapotot hozunk létre.

Ebben a készenléti állapotban a (32) hajtókar lényegében merőleges a (14) tolórúd (44) nyíllal jelölt mozgásirányára. A (24) kioldóemelőnek a (26) billentőcsap körüli elmozdulását (17) nyíl jelöli, miközben a (14) tolórúd a (36) nyomórugó hatására a (32) hajtókaron áthalad.

A 10-12. ábrákon a (24) kioldóemelő és a (18) támasztóegység kapcsolatának további változatát tüntettük fel. A 10. és 11. ábrák szerint a (24) kioldóemelő (21 és 23) oldalai (55) csatornákkal vannak ellátva, amelyek a (40) végtől kezdődően a (24) kioldóemelő testébe nyúlnak. A közbenső második (47) támasztóelem, vagy a (18) támasztóegység bármely más megfelelő része (53) nyúlványokkal van ellátva, amelyeket az (55) csatornák befogadnak.

A 12. ábrán olyan változatot tüntettünk fel, amelynél az (55) csatornák a közbenső második (47) támasztóelemben, vagy a (18) támasztóegység más megfelelő részében vannak kiképezve, az (53) nyúlványok viszont a (21 és 23) oldalakból kinyúlóan van kiképezve.

A 10. ábra szerinti kéziszerszám készenléti állapotában a (24) kioldóemelő hátsó (40) vége kapcsolódik a határoló (42) ütközővel, továbbá kapcsolódik a (32) hajtókarral és (13) kapcsolóelem (15) nyúlványával. A (36) nyomórugó nyomóereje a (32) hajtókart és a (24) kioldóemelőt a (42) ütközőre kényszeríti. Az (53) nyúlványok és az (55) csatornák fentebb ismertetett kapcsolódása biztosítja a megfelelő csuklós kapcsolatot a (24) kioldóemelő és a (18) támasztóegység között.

A 10-12. ábrák szerinti elrendezés lehetővé teszi a kéziszerszám egyszerű kezelését, és különösképpen leegyszerűsíti a (24) kioldóemelő szerszámon belüli tájolását.

A (14) tolórúd a (46) fékezőemelő (48) nyílásán halad keresztül. A (46) fékezőemelő (50) vége a találmány szerinti (52) befogadóegységben billenthetően van elrendezve, ezáltal a (46) fékezőemelő a jelen esetben horony szerű (52) befogadóegység felületei által határolt térben, valamint a (46) fékezőemelőnek a (14) tolórúddal való kapcsolata révén elbillenthető, ha a (46) fékezőemelőben kialakított (48) nyílás szélei kapcsolódnak a (14) tolórúd végével.

Amint az 1. ábrán feltüntettük, az (52) befogadóegység a mellső (41) rész és a helytálló (22) pofa csatlakozási körzetében horonyként van kialakítva. A (19) házban (56) bevágás van kiképezve, amelyben legalább egy (54) nyomórugó ül. Ennek nyomóereje a (46) fékezőemelő szabad végét a mellső (41) résztől távolítani igyekszik. A (46) fékezőemelő elmozdulását korlátozza az a feszítő és/vagy kapcsoló kölcsönhatás, ami a (46) fékezőemelő (48) nyílása és a (14) tolórúd oldalai között van.

Az 1. ábrán feltüntetett példakénti kiviteli alaknál a (46) fékezőemelő a (20) fogantyúval azonos irányban nyúlik ki az (52) befogadóegységből, ezáltal annak a kapcsoló (33) vége jól hozzáférhetően a szerszámkezelő ujjával működtethető.

Az 5. ábrán további kiviteli változat látható. Ennél a (46) fékezőemelő mindkét irányban kinyúlik az (52) befogadóegységből. A (46) fékezőemelő másik (31) vége a (33) véggel szemközti oldalon kiemelkedik a (18) támasztóegység (19) házából és a használó mutatóujja számára (37) kapcsolófelületet képez.

Adott esetben az 5. ábrán feltüntetett mindkét változat használható, ilyenkor a szerszám használója a működtetéshez bármelyik változatot használhatja. Megjegyezzük azonban, hogy az egyik esetben a (46)

HU 208 504 Β fékezőemelőt a hüvelykujjal kell lenyomni, a másik esetben viszont a mutatóujjal kell azt felfelé nyomni.

Megjegyezzük, hogy az 1. ábra szerinti készenléti állapotban a (32) hajtókar lényegében merőlegesen helyezkedik el a (14) tolórúd hosszközépvonalára, ugyanakkor a (46) fékezőemelőnek a (14) tolórúddal kapcsolódó része a (14) tolórúd hossztengelyére keresztirányban helyezkedik el és azzal hegyesszöget zár be. Ebben az állapotban, ha a (44) nyíllal jelölt irányban erő hat az állítható (12) pofára, a (14) tolórúd szabadon elcsúszhat a (18) támasztóegység (25,27 és 29) nyílásaiban.

Mivel a (46) fékezőemelő szabadon elbillenthető az (54) nyomórugó erejével szemben, ha a (44) nyíl irányában erő terheli a (12) pofát, a (46) fékezőemelő nem képez akadályt a (14) tolórúd fent említett elmozdulásához, vagyis az állítható (12) pofa folyamatosan meneszthető a helytálló (22) pofa irányába.

Az 1. ábrán feltüntetett készenléti állapotban ugyanakkor a (46) fékezőemelő (48) nyílásának szélei a (14) tolórúd vége felé reteszelődnek, ha az állítható (12) pofára a (44) nyíllal ellentétes értelmű erő hat. Ilyenkor az állítható (12) pofa a helytálló (22) pofától nem húzható tovább vissza. Az (54) nyomórugó azáltal feszíthető elő, ha a (44) nyíl irányában a kezelő az ujjával lenyomja a (46) fékezőemelőt. Ilyenkor a (14) tolórúd és vele együtt az állítható (12) pofa visszahúzható a helytálló (22) pofától a legtávolabbi helyzetébe.

Az (54) nyomórugó ereje a (46) fékezőemelő (33) végét a (14) tolórúd csúszásirányára merőleges helyzetbe hozza, következésképpen a (14) tolórúd ezután mindkét irányban szabadon eltolható a (46) fékezőemelő (48) nyílásán keresztül.

A (24) kioldóemelőt a (17) nyíllal jelölt irányban meneszthetjük [a (14) tolórúd felé], aminek következtében a (14) tolórúd az állítható (12) pofával együtt egyirányban meneszthető, azaz a helytálló (22) pofa felé. Ha a (24) kioldóemelőt a szerszámkezelő keze és a (20) fogantyú közé szorítjuk, az elbillenhet a (26) billentőcsap körül, amikor is a (24) kioldóemelő hátsó (40) vége is elbillen és lényegében a (44) nyíl irányába mozdul el. Ez azzal jár, hogy a (32) hajtókar elbillen a (35) vége körül, aminek következtében az már nem merőleges helyzetű a (14) tolórúd (44) nyíllal jelölt elmozdulási irányára.

A (32) hajtókar elbillentése a (36) nyomórugót összenyomja, ami azzal jár, hogy a (34) nyílás szélei a (32) hajtókaron keresztül kapcsolódnak a (14) tolórúd végének felületeivel. Ezzel tehát létrejön a kapcsolat közöttük, hiszen a (32) hajtókar már nem merőleges helyzetű a (14) tolórúd (44) nyíllal jelölt mozgásirányára.

A (24) kioldóemelő további elmozdulása a (32) hajtókart elmozdítja a (44) nyíllal jelölt irányba. Ez az elmozdulás azzal is jár, hogy a (36) nyomórugót összenyomjuk a (32) hajtókar és a (14) tolórúd közötti összeköttetés és/vagy feszítőkapcsolat révén, ezáltal menesztjük a (14) tolórudat és az azzal összekapcsolt állítható (12) pofát a helytálló (22) pofa felé.

Az állítható (12) pofa maximális menesztési lökete a (24) kioldóemelő löketével van korlátozva, ha a (36) nyomórugó teljesen össze van nyomva, vagy a (24) kioldóemelö felütközik a (19) ház belső (58) felületén.

A (24) kioldóemelő elmozdulása azonban bármilyen vonal mentén történhet, következésképpen az állítható (12) pofa távolsága akár a (24) kioldóemelő ív mentén történő egyetlen elmozdulásával is megtehető. Természetesen a (24) kioldóemelő több menetben is működtethető, amíg az állítható (12) pofa és a helytálló (22) pofa záródik, vagy amíg a munkadarab (külön nem ábrázoltuk) helytállóan be nincs fogva közéjük.

Miután a (24) kioldóemelőt a (26) billentőcsap körül (17) nyíl irányában teljesen elfordítottuk, annak kioldásakor a (24) kioldóemelő, valamint a (32) hajtókar és a (36) nyomórugó visszatér az 1. ábrán feltüntetett alaphelyzetébe. Ilyenkor a (36) nyomórugó a szerkezeti részeket az állítható (12) pofa irányába terheli.

A (14) tolórúd szabad végén keresztülmenő (60) keresztcsap megakadályozza, hogy a (14) tolórudat kihúzzuk a (16) hüvelyből, ha a (46) fékezőemelőt a (44) nyíl irányában lenyomjuk és az állítható (12) pofát kézzel húzzuk hátra a helytálló (22) pofától. Hangsúlyozzuk, hogy a (24) kioldóemelő működése hatástalan akkor, ha a (14) tolórudat a (44) nyíllal ellentétes irányban mozdítjuk el.

Az állítható (12) és a helytálló (22) pofa adott esetben védősapkával és/vagy speciális burkolattal látható el. Az állítható (22) pofa a (14) tolórúdon rögzíthető bármely hagyományos módon, például szoros illesztéssel, hegesztéssel, ragasztással, furatos csapos kapcsolattal.

Az 1. ábra szerinti kivitelnél a (14) tolórúd téglalap keresztmetszetű. Olyan kivitelek is lehetségesek azonban, amelyeknél a tolórúd más keresztmetszetű, így például négyzet, kör, vagy háromszög alakú. A (32) hajtókarban és a (46) fékezőemelőben kiképzett (34, illetve 48) nyílások, valamint a (18) támasztóegység (25, 27 és 29) nyílásai mindenkor értelemszerűen igazodnak a (14) tolórúd ágyazandó keresztmetszetéhez.

Amennyiben a munkadarabot az állítható (12) pofa és a helytálló (22) pofa közé kívánjuk befogni, az állítható (12) pofát a helytálló (22) pofa felé menesztjük, csökkentve a távközt közöttük egyetlen folyamatos műveletben, vagy a (24) kioldóemelő működtetésével több lépésben haladva a (44) nyíl irányában.

Adott esetben eljárhatunk úgy is, hogy először nagyobb léptetést végzünk, majd azt rendre kisebb menesztő léptetések követik, attól függően, hogy a munkadarabra mekkora erőt kell kifejteni. E menesztési művelet során a (46) fékezőemelő mindenféle hátrafelé mozgást akadályoz [a (44) nyíllal ellentétes értelmű tolórúdelmozdulás] miután egy-egy menesztési lépés befejeződött. Miközben a (46) fékezőemelő megtartja a (14) tolórudat, a (24) kioldóemelő oldható. Ilyenkor a (36) nyomórugó a (24) kioldóemelőt és a (32) hajtókart az 1. ábrán feltüntetett alaphelyzetébe téríti vissza, amelyben azok készek egy további menesztési löketre.

Bármikor, ha a szerszám kezelője az állítható (12) pofát el akarja távolítani a helytálló (22) pofától például a munkadarab kivétele céljából -, csupán annyit kell tennie, hogy az állítható (12) pofát a (44)

HU 208 504 Β nyíllal ellentétes irányban kell húznia és ezzel egyidejűleg a (46) fékezőemelő (33) végének (44) nyíl irányában történő lenyomásával elő kell feszítenie az (54) nyomórugót.

Hangsúlyozzuk, hogy a (24) kioldóemelő és a (46) fékezőemelő működtetése egyazon kézzel végezhető, ugyanakkor a másik kezével a kezelő magát a (10) szorítószerkezetet tarthatja.

Az 1. ábrán feltüntetett előnyös kiviteli alaknál a hüvelykujj a (46) fékezőemelő (33) végén helyezkedik el, a kéz többi ujjai körülveszik a (24) kioldóemelőt, a (20) fogantyút pedig ugyanennek a kéznek a tenyérrésze tartja.

A kéziszerszám általános használata során az egy kézben tartott szerkezet (24) kioldóemelőjének akaratlan működtetése is előfordulhat esetleg és ezáltal az állítható (12) pofa menesztése. Ennek elkerülésére (49, illetve 61) kapcsolókörzetet képeztünk ki az ujjak számára.

Az 5. ábra szerinti kivitel lényegében a fenti módon működtethető. Megjegyezzük azonban, hogy a (46) fékezőemelő másik (31) vége is használható a (37) kapcsolófelület működtetésére. Ilyen esetben az egykezes működtetés megvalósításához a mutatóujj a (49) kapcsolókörzetben működteti a (46) fékezőemelőt, mégpedig a (37) kapcsolófelület (44) nyíllal ellentétes elmozdítása révén. A többi ujj körülveszi a (24) kioldóemelőt, a (20) fogantyú pedig a tenyérben ül.

Az 1-12. ábrák szerinti gyorsműködtetésű (10) szorítószerkezet lényegében lapos készülék, kis helyet vesz igénybe és akár szűk helyeken is jól használható. Ehhez a kéziszerszámhoz értelemszerűen különböző hosszúságú (14) tolórudak használhatók.

A munkadarabnak az állítható (12) és a helytálló (22) pofa közé való befogása igen határozott és biztos, így ez a találmány szerinti kéziszerszám előnyösen alkalmazható csavarkulcsként, például franciakulcsként. Ilyen, vagy más alkalmazások esetén a munkadarabbal való még jobb kapcsolat elérése végett az állítható (12) pofa és a helytálló (22) pofa megnövelt támfelületekkel láthatók el, amelyeket a 6. ábrán 12’vel és 22’-vel jelöltünk.

Ha a találmány szerinti (10) szorítószerkezetet kézi csavarkulcsként használjuk, miután a munkadarabot, így például csavaranyát stb. az állítható (12) pofa és a helytálló (22) pofa közé befogtuk, a munkadarabra kifejtendő forgatónyomatékot a (18) támasztóegységen keresztül fejtjük ki.

A 7. ábrán a találmány szerinti szorítószerkezet olyan további alkalmazási lehetőségét tüntettük fel, amely vágószerkezetként van kialakítva. E célból az állítható (12) és a helytálló (22) pofa vágóegységekkel, például (70) vágótárcsákkal vannak ellátva az ábrázolt módon. Adott esetben mindkét pofát egyetlen (70) vágótárcsa is alkalmazható.

A 7. ábra szerinti kivitelnél a (70) vágótárcsák szabadon forgathatóan vannak ágyazva. Az állítható (12) pofa egyetlen (70) vágótárcsájával szemben a helytálló (22) pofa előnyösen két (70) vágótárcsával van ellátva.

Annak érdekében, hogy a (46) fékezőemelő akaratlan működtetését megakadályozzuk, a (18) támasztóegység célszerűen ellátható megfelelő reteszelőszerkezettel, illetve mechanizmussal, amelyre a 8. ábrán adunk példát. Ennek a (80) reteszelőegységnek (82) bütyke van, amely (86) csap körül elfordítható elrendezésű. A (82) bütyök kifele nyúló (84) ujjal rendelkezik, ez könnyíti az elfordítását.

A (80) reteszelőegység reteszelt helyzetét a 8. ábrán folytonos vonallal jelöltük. Ebben a helyzetben a (82) bütyök a (18) támasztóegység mellső (41) részének külső (39) felülete mögé nyúlik és kapcsolódik a (46) fékezőemelő belső (88) felületével. Ez a kapcsolat megakadályozza, hogy a (46) fékezőemelőt akaratlanul működtessük a (44) nyíl irányába történő lenyomásával.

A (80) reteszelőegység oldott állapotát a 8. ábrán vékony, szaggatott vonallal jelöltük. Ebben az állapotban a (82) bütyök a (44) nyíl irányával szemben lefelé helyezkedik el. Ilyenkor nem akadályozza semmi, hogy a (46) fékezőemelőt lenyomjuk.

Az 1. ábra szerinti példakénti kivitelnél az állítható (12) pofa és a helytálló (22) pofa a (18) támasztóegység egyik oldalán, egymással szemben helyezkedik el. Ezért a (32) hajtókarnak a (24) kioldóemelővel történő működtetésekor a (14) tolórúd és vele együtt az állítható (12) pofa a helytálló (22) pofa irányába mozdul el.

A 9. ábrán egy további elrendezésváltozatot tüntettünk fel, amelynél a helytálló (22) pofa és az állítható (12) pofa működő felülete kívül van és ezek a (18) támasztóegység két szemben lévő oldalán helyezkednek el. Ennél az elrendezésnél a (14) tolórúd úgy van átvezetve a (18) támasztóegységen, hogy az egyik végén elrendezett (60) keresztcsap működik együtt a (46) fékezőemelővel, a (14) tolórúd másik végén elrendezett állítható (12) pofa pedig a (18) támasztóegység hátsó (43) része körzetében helyezkedik el.

A 9. ábra szerinti szétfeszítőszerkezet működtetésekor a (24) kioldóemelő (17) nyíl irányú elmozdításakor [a (14) tolórúd irányába] az működteti a (32) hajtókart (itt külön nem ábrázoltuk) és következésképpen meneszt! a (14) tolórúddal Összekapcsolt, állítható (12) pofát a helytálló (22) pofával ellentétes irányba.

A 9. ábrán feltüntetett készenléti állapotban a (46) fékezőemelő kapcsolódik a (14) tolórúddal és az A-A hosszközépvonalhoz képest az arra merőleges iránnyal hegyesszöget zár be. Ha a (44) nyíl irányában erő hat az állítható (12) pofára, a (46) fékezőemelő nem akadályozza a (14) tolórúd elmozdulását.

Ha viszont az állítható (12) pofára a (44) nyíllal ellentétes irányú erő hat, akkor a (46) fékezőemelő és a (14) tolórúd felületei közötti kapcsolat lehetetlenné teszi, hogy az állítható (12) pofát tovább hátrahúzzuk a helytálló (22) pofától.

Szükség esetén tehát a munkadarab szétfeszíthető az állítható (12) pofa és a helytálló (22) pofa széthúzása révén. Ehhez az állítható (12) pofa a helytálló (22) pofától viszonylag távolítható, mégpedig a (24) kioldóemelő és a (32) hajtókar működtetésével.

Tipikusan az állítható (12) pofa állandó kapcsolattal van rögzítve a (14) tolórúd egyik végén, a határoló

HU 208 504 Β ütközőként szereplő (60) keresztcsap pedig a másik végén. Azonban az állítható (12) pofa a (14) tolórúdhoz (72) csavarral, vagy más megfelelő rögzítőelemmel is rögzíthető. A (60) keresztcsap a (14) tolórúdhoz csavaros kapcsolattal, vagy más módon is rögzíthető oldható kötéssel.

Az 1. ábra szerinti (10) szorítószerkezetnél az egymással szemben elhelyezkedő állítható (12) pofa és a helytálló (22) pofa könnyen átalakítható olyan kéziszerszámmá, amilyet például a 9. ábra szemléltet. Ennél a (12 és 22) pofák kifelé vannak fordítva.

A fenti átalakításhoz az állítható (12) pofát rögzítő (72) csavart kell csupán oldani és azt lehúzni a (14) tolórúdról. Ezután a (60) keresztcsapot eltávolítjuk és a visszaszerelést a 9. ábrán látható módon végezzük el. Az ábrázolt esetben a (14) tolórúd nyílásaiban lévő menetes furatok azonosak, így a (72) csavar és a (60) keresztcsap menetes része mindkettővel kapcsolódhat. Megjegyezzük, hogy a (14) tolórúd egyik végétől a (60) keresztcsap A távköze a jelen esetben megegyezik a (14) tolórúd másik végétől a (72) csavar B távközével.

A találmány szerinti szorítószerkezet további példakénti kiviteli alakja olyan szerkezet, amely asztalra van szerelve és a legkülönbözőbb munkadarabok befogására használható.

A 13-18. ábrán az asztalra szerelt (100) szorítószerkezetnek állítható (112) pofája van, amely (114) tolórúdon van rögzítve. A (114) tolórúd (118) támasztóegység (125 és 127) nyílásaiba eltolhatóan van ágyazva. A (118) támasztóegységnek (119) szerelőoszlopa van, amely áthelyezhetően, de helytállóan illeszkedik (123) asztal (121) nyílásainak egyikében. A (123) asztal a jelen esetben olyan munkapadnak tekintendő, amely fából, vagy kemény műanyagból készült és azonos méretű és alakú (121) nyílások sorozatával van ellátva.

A 13., 14. és 18. ábrák szerint a (119) szerelőoszlop hengeres alakú, hasonlóképpen a (121) nyílás is, következésképpen a (118) támasztóegység és a vele együtt mozgatható, azaz állítható, (112) pofa (135) nyíllal jelölt irányban elforgatható a (119) szerelőoszlopnak a (121) nyílásban való elfordításával.

A szerelőoszlop és a hozzá tartozó nyílások kialakítására további két példát mutat a 13A ábra, ahol a négyszög, illetve hatszög alakú szerelőoszlopot 119’vel, a hozzá tartozó nyílást pedig 121’-vel jelöltük.

Az állítható (112) pofával szemben helytálló (122) pofa van elrendezve, amely a (123) asztalhoz (119’), szerelőoszlopon keresztül van rögzítve, azaz a (119’) szerelőoszlop a (121) nyílásban ül, a fentiekhez hasonlóan a helytálló (122) pofa (135’) nyíl irányában elfordítható.

A 13. ábrán (133) munkadarab van befogva a helytálló (122) pofa és az állítható (112) pofa közé. A (118) támasztóegység és a helytálló (122) pofa a (123) asztal különböző (121) nyílásaiban tájolható. A

19. ábrán vázlatosan feltüntetett módon a legkülönbözőbb alakú és méretű (133’) munkadarabok foghatók be.

Az állítható (112) pofa és a helytálló (122) pofa ellátható levehető (131) védősapkával, ezek készülhetnek megfelelő ismert anyagokból, feltéve, ha azok enyhén összenyomhatók és kellően ellenállóak.

A 19. ábra szerint adott esetben egynél több helytálló (122’) pofa alkalmazható, amelyek egyetlen állítható (112’) pofával működnek együtt.

A (118) támasztóegységet részletesebben a 18. ábrán mutatjuk be, amelynek (129) teste mellső (141) résszel és hátsó (143) résszel rendelkezik.

A 13. és 14. ábrák szerint a (114) tolórúd A-A hosszközépvonala lényegében párhuzamos a (123) asztal síkjával és/vagy egybeesik a (125 és 127) nyílások közös középvonalával. A (114) tolórúd megvezetését és támasztását a mellső (141) rész és hátsó (143) részben kiképzett (125 és 127) nyílások végzik a (118) támasztóegységben. Az ilyen többszöri megtámasztás nagyban segíti a (114) tolórúd egyértelmű megvezetését és a befogási művelet stabilitását.

A (118) támasztóegységhez (126) csapon keresztül hosszirányú (124) befogófogantyú csatlakozik csuklósán, amelyet a 13. ábrán nyitott állapotban tüntettünk fel. Ábrázolási okokból ezt a csuklós kapcsolatot a (128) áttörés közelében tüntettük fel.

A (124) befogófogantyú elfordítása eredményeként (a zárt helyzetét a 16. ábrán tüntettük fel) a (124) befogófogantyúnak legalább egy része a (118) támasztóegység (128) áttörésébe nyúlik. A (128) áttörést a mellső (141) rész és a hátsó (143) rész határolja.

A 13. ábrán a hosszirányban elhelyezkedő (124) befogófogantyú nyitott helyzetben van, amikor is a (114) tolórúd hosszközépvonalára keresztirányban helyezkedik el, és a menesztőegység részét képező (132) hajtókar a (114) tolórúdtól ilyenkor el van választva, azaz oldott.

A (132) hajtókar a (114) tolórúdon van elrendezve és/vagy függesztve, amely áthalad a (132) hajtókar (134) nyílásán. A (132) hajtókar és a (128) áttörés (138) felülete között (136) nyomórugó van elrendezve, amely a (132) hajtókart a (124) befogófogantyú bütykös (140) vége felé téríti.

Legalább a (124) befogófogantyú bütykös (140) vége villaszerűén úgy van kialakítva, hogy az közrefogja a (129) test (147) bordáját, valamint a (114) tolórudat.

A (136) nyomórugó ereje terheli a (132) hajtókart, amely viszont nyomást fejt ki a bütykös (140) végre, amivel készenléti állapotot biztosít a (132) hajtókar számára, amely a (114) tolórúdtól le van választva és a (124) befogófogantyú lényegében keresztirányú a (114) tolórúdhoz képest.

Ezt a készenléti, illetve nyitott állapotot szemlélteti a 13. ábra. Itt a (132) hajtókar lényegében merőleges a (114) tolórúd (144) nyíllal jelölt mozgásirányára. A (124) befogófogantyú (126) csap körüli, (117) nyíllal jelölt elfordulása során a 16. ábrán feltüntetett zárt állapotba hozzuk a szerkezetet. Eközben a (114) tolórúd a fentiekben már ismertetett módon elmozdul a (136) nyomórugó erejével szemben.

A 13. ábrán feltüntetett és a fentiekben ismertetett nyitott, illetve készenléti állapotban a (132) hajtókar

HU 208 504 Β lényegében keresztirányban helyezkedik el a (114) tolórúd A-A hosszközépvonalára és a (132) hajtókar ilyenkor nincs kapcsolatban a (114) tolórúddal. Ha ebben az állapotban az állítható (112) pofát a (144) nyíllal jelölt irányban terheljük, akkor a (114) tolórúd szabadon el tud mozdulni a (118) támasztóegység nyílásaiban és az állítható (112) pofa mindaddig előre meneszthető, amíg kapcsolatba kerül a befogandó (133) munkadarabbal, amelyet a másik oldalon a helytálló (122) pofa támaszt.

A (124) befogófogantyú zárt, illetve reteszelt helyzetbe fordítása után (16. ábra) a (124) befogófogantyú bütykös (140) végének elmozdulása elbillenti a (132) hajtókart a (135) vége körül, következésképpen az már nem merőleges a (114) tolórúdra, így ráfeszül a (114) tolórúd végére és e kényszerkapcsolat révén meneszti az állítható (112) pofát a (133) munkadarab irányába.

Ha a (144) nyíllal ellentétes értelmű nyomást kap az állítható (112) pofa, akkor a (132) hajtókar (134) nyílásának szélei reteszelődnek a (114) tolórúd felületein, ezért ilyenkor az állítható (112) pofát nem lehet hátrahúzni a helytálló (122) pofától és a (133) munkadarabtól, vagyis helyzetében reteszelődik.

A (124) befogófogantyúnak a (117) nyíllal jelölt elfordításakor [a (114) tolórúd irányába], a (114) tolórúd az állítható (112) pofával együtt eltolódik a helytálló (122) pofa felé. Miközben a (124) befogófogantyút ilyen értelemben elfordítjuk, az elfordul a (126) csap körül, eközben elbillenti a (132) hajtókart a (135) vége körül. Ilyenkor tehát a (132) hajtókar többé már nem merőleges helyzetű a (114) tolórúd (144) nyíllal jelölt mozgásirányára, hanem közel párhuzamos azzal.

A (132) hajtókar fenti elfordításakor a (136) nyomórugó összenyomódik és a (132) hajtókar (134) nyílásának szélei reteszelődnek a (114) tolórúd oldalfelületein. Ilyenkor tehát kényszerkapcsolat jön létre, hiszen a (132) hajtókar már nem merőleges a (114) tolórúd (144) nyíllal jelölt mozgásirányára. Az állítható (112) pofa maximális menesztő lökete a (124) befogófogantyú elfordításával érhető el tehát a fenti módon, amelyet az határolja, hogy a (136) nyomórugó teljesen összenyomott állapotba kerül, vagy a (124) befogófogantyú felütközik a határoló (142) ütközőn.

Miután a (124) befogófogantyút teljesen elfordítottuk a (126) csap körül a (117) nyíllal jelölt irányban (16. ábra), a (124) befogófogantyú elengedésekor az a (117) nyíllal ellentétes irányban fog elfordulni, azaz igyekszik visszatérni az alaphelyzetébe. Ilyenkor a (132) hajtókar és a (136) nyomórugó is igyekszik a nyitott helyzetnek megfelelő állapotot felvenni (13. ábra) a (136) nyomórugó erejének hatására. Ez a rugóerő távolítani igyekszik a fent említett szerkezeti egységeket az állítható (112) pofától, ami végül a nyitott, illetve készenléti állapotot eredményezi.

A 20. és 21. ábrákon olyan elrendezést mutatunk be, amelynél az állítható (112) pofát és a (114) tolórudat a munkadarab befogás után megtartjuk helyzetében még akkor is, ha a (124) befogófogantyút nyitott helyzetbe állítjuk. A (114) tolórúd és a vele együtt meneszthető, állítható (112) pofa szakaszosan meneszthető a (124) befogófogantyú nyitott helyzetből zárt helyzetbe fordításával, amint ez látható a 20. ábrán.

Nyitott állapotban (ezt a 20. ábrán vékony szaggatott vonallal jelöltük) a (114) tolórúd összekapcsolt állapotban marad a (146) kioldófüllel mindaddig, amíg a (146) kioldófület az enyhén ferde helyzetéből ki nem mozdítjuk a (160) nyíllal jelölt irányban.

A 20. ábrán feltüntetett zárt, azaz befogási helyzetben a (114) tolórúd szabadon keresztülhaladhat (144) nyíllal jelölt irányban a (146) kioldófül (148) nyílásán, de ellenkező irányban a (114) tolórúd és a (146) kioldófül között reteszelt kapcsolat van.

A (146) kioldófül (150) vége elbillenthetően (152) befogadóegységben van ágyazva, így a (146) kioldófül bizonyos határok között elbillenthető, amely határokat itt a horonyként kialakított (152) befogadóegység oldalfelületei képezik. A 20. ábrán látható ferde helyzetében tehát a (146) kioldófül a (114) tolórúddal alakzáró reteszelt kapcsolatban van, hiszen a (148) nyílásának felületei kapcsolódnak a (114) tolórúd oldalfelületeivel.

Amint a 20. ábrán látható, a (152) horony a (118) támasztóegységben úgy van kiképezve, hogy az az állítható (112) pofától viszonylag távol és a határoló (142) ütköző közelében helyezkedjék el. A (118) támasztóegység (156) bemélyedésében legalább egy (154) nyomórugó ül, amely a (146) kioldófül szabad végét a hátsó (143) rész felé téríti, amelyben az kapcsolatban van a (114) tolórúddal. A (146) kioldófül kitérített helyzetét korlátozza a kapcsoló és/vagy feszítő kapcsolat a (146) kioldófül (149) nyílásának felső és alsó (151, illetve 149) széle és a (114) tolórúd oldalfelületei között.

A 20, ábra szerinti kivitelnél a (146) kioldófül a (152) befogadóegységből kiemelkedik, így annak a külső és kapcsolódó (137) része távol helyezkedik el a (152) befogadóegységtől, így az ujjal könnyen lenyomható, a (160) nyíllal jelölt irányban.

A 20. ábrán látható zárt helyzetben az állítható (112) pofa támasztja a (133) munkadarabot, a (132) hajtókar pedig a (114) tolórúd hossztengelyére merőleges síkkal enyhén szöget zár be. A (144) nyíl irányú erő hatására a (114) tolórúd meneszthető, de ellenkező irányú erőhatásnál a (132) hajtókarban kiképzett (134) nyílás szélei kapcsolódnak a (114) tolórúd oldalfelületeivel és akadályozzák a fenti elmozdulást.

A 20. ábrán vékony szaggatott vonallal jelöltük a (124) befogófogantyú nyitott helyzetét. Ebben az állapotban a (146) kioldófül kapcsolódik a (114) tolórúddal az ábrázolt enyhén ferde szöghelyzetében. Ha viszont ujjnyomással a (146) kioldófület (160) nyíl irányában megnyomjuk a (154) nyomórugóval szemben, a (146) kioldófül (148) nyílásának felső és alsó széle és a (114) tolórúd oldalfelületei közötti kapcsolat megszűnik. Ilyenkor az állítható (112) pofa a helytálló (122) pofa irányába, vagy azzal ellentétes irányba is elmozdítható.

A (146) kioldófül lenyomásának megszüntetése után a (154) nyomórugó visszatéríti a (146) kioldófület

HU 208 504 B az enyhén ferde reteszelő alaphelyzetébe, amelyben az tehát kapcsolódik a (114) tolórúddal.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Szorítószerkezet, főleg kézi befogókészülék, amelynek helytálló pofája; állítható pofája; és tolórúdja van, amelyen az állítható pofa van rögzítve; támasztóegysége van, amely a tolórudat ágyazza, és fogantyúval van ellátva; a támasztóegységből a helytálló pofa kinyúlik, ennek mellső része pedig az állítható pofával szemben helyezkedik el; a helytálló pofa és a támasztóegység között fékezőemelő billenthetően van ágyazva, amelynek kinyúló, működtető vége van; továbbá oldható, de bekapcsolt állapotában a tolórudat és a vele összekapcsolt, állítható pofát egyirányban meneszteni képes menesztőegysége van, amelynek legalább egy hajtókarja van, továbbá a támasztóegységen a hajtókarral együttműködő kapcsolatban lévő kioldóemelő billenthetően van elrendezve, azzal jellemezve, hogy a támasztóegység (18) fogantyúja (20), valamint a kioldóemelő (24) markolata (51) a tolórúd (14) mentén, hosszirányban vannak elrendezve, továbbá a fékezőemelő (46) a helytálló pofa (22) és a támasztóegység (18) mellső részének csatlakozási körzetében kiképzett befogadóegységben (52) van billenthetően ágyazva. (Elsőbbsége: 1990. 02. 14.)
2. Az 1. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a tolórúd (14) hosszközépvonala a támasztóegység (18) hossztengelyével párhuzamos. (Elsőbbsége: 1990. 02. 14.)
3. Az 1. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztóegység (18) mellső részét (41) és hátsó részét (43) a fogantyú (20) kapcsolja össze. (Elsőbbsége: 1990. 02. 14.)
4. A 3. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztóegység (18) mellső részében (41) első nyíáls (25), a hátsó részében (43) pedig második nyílás (29) van kiképezve, ezekben a nyílásokban (25, 29) van a tolórúd (14) a támasztóegység (18) hosszirányában eltolhatóan ágyazva. (Elsőbbsége: 1990. 02. 14.)
5. A 4. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztóegységnek (18) első támaszeleme (45) van, ez a fogantyútól (20) távközzel helyezkedik el, a mellső részt (41) és a hátsó részt (43) pedig egymással a fogantyúval (20) szemközti oldalon köti össze. (Elsőbbsége: 1990. 02. 14.)
6. Az 5. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy az első támaszelem (45) a támasztóegység (18) hossztengelyével párhuzamos. (Elsőbbsége: 1990.02. 14.)
7. Az 5. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztóegységnek (18) második támaszeleme (47) is van, amely a fogantyúra (20) és az első támaszelemre (45) keresztirányban helyezkedik el, valamint a tolórudat (14) ágyazó harmadik nyílással (27) van ellátva. (Elsőbbsége: 1990.02.14.)
8. A 7. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a nyílások (25,29,27) középvonalai a támasztóegység (18) hossztengelyével egybeesnek. (Elsőbbsége: 1990.02. 14.)
9. A 8. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a nyílásokban (25, 29) ágyazott tolórúd (14) a fogantyú (20) és az első támaszelem (45) között helyezkedik el. (Elsőbbsége: 1990,02. 14.)
10. A 9. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a tolórúd (14) a harmadik nyíláson (27) is át van vezetve. (Elsőbbsége: 1990.02, 14.)
11. Az 5. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a kioldóemelő (24) billentőcsapja (26) a támasztóegység (18) mellső része (41) és hátsó része (43) között van elrendezve. (Elsőbbsége: 1990. 02. 14.)
12. Az 1. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztóegységnek (18) az állítható pofa (12) felőli részén olyan mellső része (41) van, amelyből a fékezőemelő (46) működtető vége (33) kinyúlik. (Elsőbbsége: 1990. 02. 14.)
13. Az 1. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a kioldóemelő (24) és a fékezőemelő (46) egykezes működtetőelemekként vannak kialakítva és elrendezve, ahol a hüvelykujj (46) a fékezőemelő működtető végével (33), ugyanennek a kéznek a további ujjai pedig a kioldóemelővel (24) hozhatók működtető kapcsolatba. (Elsőbbsége: 1990. 02. 14.)
14. Az 1. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a kezelő egyik kezének mutatóujja az állítható pofa (12) irányába menesztési állapothoz a fékezőemelő (46) működtető vége (33) alatt helyezhető el, míg ugyanezen kéz többi ujja a kioldóemelőt (24) fogja közre. (Elsőbbsége: 1990. 02. 14.)
15. Az 1. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy az állítható pofa (12) és a helytálló pofa (22) a tolórúdra (14) merőleges befogadófelülettel rendelkezik. (Elsőbbsége: 1990. 02. 14.)
16. Az 1. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy az állítható pofa (12) és a helytálló pofa (22) vágóelemekkel, főleg vágótárcsákkal (70) van társítva. (Elsőbbsége: 1990. 02. 14.)
17. Az 1. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztóegység (18) a fékezőemelő (46) akaratlan működtetését akadályozó reteszelőegységgel (80) van felszerelve. (Elsőbbsége: 1990.02.14.)
18. Az 1. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy az állítható pofa (12) és a helytálló pofa (22) munkadarabbal érintkező szorítófelületei kívül helyezkednek el. (Elsőbbsége: 1990. 02. 14.)
19. A 18. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy az állítható pofa (12) a tolórúdnak (14) a fékezőemelőtől (46) távolabbi végén van elrendezve. (Elsőbbsége: 1990. 02. 14.)
20. Szorítószerkezet, főleg kézi befogókészülék, amelynek helytálló pofája és ezzel szemben elrendezett állítható pofája és tolórúdja van, amelynek az egyik végén az állítható pofa van rögzítve, a tolórúd az állítható pofának a helytálló pofához képesti viszonylagos elmozdítását biztosítóan, eltolhatóan van elrendezve; támasztóegysége van, amely a tolórudat támasztja, és

HU 208 504 Β amely a helytálló pofával és fogantyúval van felszerelve; oldható, de bekapcsolt állapotában a tolórudat és a vele összekapcsolt, állítható pofát egyirányban meneszteni képes menesztőegysége van; a menesztőegységnek hajtókarja és fékezőemelője van, amely alaphelyzetében a tolórúddal kapcsolódik, és ebben az állapotában akadályozza az állítható pofának a helytálló pofától távolítását, viszont a tolórúdtól oldott állapotban az állítható pofának a helytálló pofától távolítását engedi; a támasztóegységen a hajtókarral együttműködő kapcsolatban lévő kioldóemelő billenthetően van elrendezve, azzal jellemezve, hogy a támasztóegység (18) fogantyúja (20), valamint a kioldóemelő (24) markolata (51) a tolórúd (14) mentén, hosszirányban vannak elrendezve, továbbá a fékezőemelő (46) a helytálló pofa (22) és a támasztóegység (18) mellső részének csatlakozási körzetében kiképzett befogóegységben (52) van billenthetően ágyazva. (Elsőbbsége: 1990. 02. 14.)
21. Szorítószerkezet, amelynek lényegében sík felületű asztala van; ezen helytálló pofa van tájolva és eltávolíthatóan rögzítve; tolórúdja van, amelyen állítható pofa van rögzítve; támasztóegysége van, amely a tolórudat tartja és az asztallal szomszédosán van elrendezve, és ahhoz eltávolíthatóan kapcsolódik, a helytálló pofa a támasztóegységtől távközzel és az állítható pofával szemben helyezkedik el, oldható, a tolórudat és a vele összekapcsolt, állítható pofát bekapcsolt állapotában egyirányban meneszteni képes, és ebben a menesztés utáni helyzetében megtartó menesztőegysége van, amelynek legalább egy hajtókarja van, azzal jellemezve, hogy a támasztóegységen (118) billenthetően ágyazott befogófogantyúja (124) van, amely a hajtókarral (132) együttműködő kapcsolatban van, és a tolórúdra (114) keresztirányú helyzetben van a menesztőegységnek a tolórúdtól (114) oldott állapotában, a tolórúddal (114) lényegében párhuzamos helyzetében viszont az egyirányú menesztőegységet a tolórúddal (114) összekapcsolt állapotban tartja. (Elsőbbsége: 1991.01. 10.)
22. A 21. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztóegység (118) - előnyösen horonyszerű - fogadóegységgel (152) van ellátva, ez az egyirányú menesztőegységtől távközzel helyezkedik el és olyan kioldófüllel (146) van ellátva, amely a támasztóegység (118) befogadóegységében (152) csuklósán van ágyazva, valamint olyan kapcsolódó résszel (137) van ellátva a tolórúd (114) körzetében, amely a támasztóegységből (118) kiemelkedik és a tolórúddal (114) oldható kapcsolatban lévő befogófogantyútól (124) távközzel helyezkedik el. (Elsőbbsége: 1991.01. 10.)
23. A 21. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a helytálló pofa (122) és a támasztóegység (118) legalább egy-egy szerelőoszloppal (119) van ellátva, ezek előnyösen azonos keresztmetszetűek, az asztal (123) viszont a szerelőoszlopokat (119) kivehetően befogadó nyílások (121) sorozatával rendelkezik. (Elsőbbsége: 1991. 01. 10.)
24. A 21. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a helytálló pofa (122) és a támasztóegység (118) szerelőoszlopai (119) azonos körkeresztmetszetűek, a sík felületű asztal (123) viszont a szerelőoszlopokat (119) kivehetően befogadó nyílásokkal (121) van ellátva, amelyek előnyösen a szerelőoszlopot (119) elfordíthatóan ágyazó hengeres furatként vannak kialakítva. (Elsőbbsége: 1991.01.10.)
25. A 23. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztóegység (118) szerelőoszlopa (119) a tolórúdra (114) keresztirányú. (Elsőbbsége: 1991.01. 10.)
26. A 21. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy az asztal (123) nyílások (121) sorozatával van ellátva, továbbá a támasztóegység (118) olyan szerelőoszloppal (119) rendelkezik, amely az asztal (123) nyílásaiban (121) kiemelhetően van rögzítve. (Elsőbbsége: 1991.01. 10.)
27. Szorítószerkezet, amelynek lényegében sík felületű asztala van, ez nyílások sorozatával van ellátva; helytálló pofája és állítható pofája van; továbbá tolórúddal van ellátva, amelynek az egyik végén az állítható pofa van rögzítve, és amely az állítható pofának a helytálló pofához való közelítése, illetve távolítása értelmében eltolhatóan van elrendezve; támasztóegysége van, amely a tolórudat eltolhatóan ágyazza, és amelytől a helytálló pofa távközzel, az állítható pofával szemben van elrendezve; egyirányú, a tolórudat és az azzal összekapcsolt, állítható pofát az egyik helyzetéből a helytálló pofához közelebbi, másik helyzetébe meneszteni képes, és ebben megtartó menesztőegysége van; a menesztőegységnek hajtókarja és kioldófüle van, amely a tolórúdhoz oldhatóan kapcsolódik, és összekapcsolt állapotában a tolórúdnak a helytálló pofától távolodó értelmű elmozdulását reteszelő kialakítású, azzal jellemezve, hogy a helytálló pofa (122) az asztal (123) felületén tájolt szerelőoszlopon (119) van rögzítve, és az asztal (123) nyílásainak (121) egyikében a szerelőoszloppal (119) együtt eltávolíthatóan van elrendezve, továbbá a szerelőoszlop (119) kör-keresztmetszetű, és a támasztóegységben (118), valamint az asztal (123) egyik nyílásában (121) kiemelhetően van rögzítve, továbbá a támasztóegységen (118) billenthetően ágyazott, abból kinyúló befogófogantyúja (124) van, amely a hajtókarral (132) van kapcsolatban, és ez a tolórúdra (114) keresztirányú helyzetben van a menesztőegységnek a tolórúdtól (114) oldott állapotában, viszont a tolórúddal (114) lényegében párhuzamos, másik helyzetében az egyirányú menesztőegységet a tolórúddal (114) összekapcsolt állapotban tartja, ezáltal a befogófogantyúnak (124) a tolórúd (114) felé befordított másik helyzetében a hajtókar (132) a tolórúddal (114) a helytálló pofa (122) irányába menesztési kényszerkapcsolatban van. (Elsőbbsége: 1991. 01. 10.)
28. Szorítószerkezet, főleg befogókészülék, amelynek állítható pofája és tolórúdja van, amelyen az állítható pofa van rögzítve, továbbá támasztóegysége van, amely a tolórudat ágyazza, és az asztalhoz áthelyezhetŐen kapcsolódik; a tolórudat és az azzal összekapcsolt állítható pofát az egyik helyzetéből a helytálló pofához

HU 208 504 B közelebbi, másik helyzetébe meneszteni képes, és ebben megtartó, egyirányú menesztőegysége van, amely legalább egy hajtókarral van felszerelve, azzal jellemezve, hogy a támasztóegységen (118) billenthetően ágyazott, abból kinyúló befogófogantyúja 5 (124) van, amely a hajtókarral (132) együttműködő kapcsolatban van, továbbá a befogófogantyú (124) a menesztőegységnek a tolórúdtól (114) oldott állapotában a tolórúdra (114) keresztirányú helyzetben van, de a tolórúddal (114) lényegében párhuzamos, másik 10 helyzetében a menesztőegységet a tolórúddal (114) összekapcsolt állapotban tartja. (Elsőbbsége: 1991.

01. 10.)
29. A 28. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztóegységben (118) az egyirá- 15 nyú menesztőegységtől távközzel befogadóegység (152) van kiképezve, ebben kioldófül (146) csuklósán van ágyazva, amelynek a tolórúd (114) körzetében a támasztóegységből (118) kifelé nyúló, kapcsolódó része (137) van, ez tolórúddal (114) való oldható kapcsolódáshoz a befogófogantyútól (124) távközzel helyezkedik el. (Elsőbbsége: 1991.01. 10.)
30. A 28. igénypont szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztóegység (118) körkeresztmetszetű szerelőoszloppal (119) van ellátva. (Elsőbbsége: 1991.01. 10.)
31. A 28. igénypont szerint szerinti szorítószerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztóegység (118) szerelőoszlopa (119) a tolórúdra (114) keresztirányban helyezkedik el. (Elsőbbsége: 1991.01. 10.)