HU207112B

HU207112B - Foaming agent suitable for foaming plastics

Info

Publication number: HU207112B
Application number: HU884808A
Authority: HU
Inventors: Hans Joergen Oestergaard
Original assignee: Hans Joergen Oestergaard
Priority date: 1987-07-16
Filing date: 1988-07-14
Publication date: 1993-03-01
Also published as: EP0367798A1; RO107663B1; CA1318455C; IL87084A; US4966921A; GB9000122D0; OA09437A; GB2232161B; CN1013679B; NZ225403A; PT87994A; GB2232161A; BR8807612A; AR243211A1; WO1989000594A1; HUT52799A; KR890701670A; CN1033819A; PL161008B1; JPH03500546A

Description

A találmány tárgya műanyagok, elsősorban poliuretán habosítására alkalmas habosítószer.

A habosított poliuretán (továbbiakban PU) termékek széles körű előállítása egy poliol-rendszerből és egy habosítószerből álló keverék alkalmazásán alapul, ahol a habosítószer egy viszonylag alacsony forráspontú folyadék. A keveréket izocianáttal reagáltatva a poliol poíimerizálódik. Az ezzel járó hőfejlődés hatására a folyadék felforr és a keletkező gőz hólyagokat vagy sejteket alakít ki az anyagban.

Ilyen típusú habosítószerként általánosan alkalmazható a monofluor-triklór-metán, vagy más néven Freon 11, CFC-11 vagy R-ll, amelynek forráspontja mintegy 24 °C, vagyis a habosítás szobahőmérsékleten megvalósítható. Az adott termékek nagy részét hőszigetelési célra használják, és ebből a szempontból fontos az is, hogy az R-ll nagy móltömeget mutat és a sejteket kitöltő gőz nagy szigetelési kapacitással rendelkezik.

A habosított PU termékek előállítása évek óta folyik a viszonylag olcsó és könnyen hozzáférhető R-ll felhasználásával, de az utóbbi időben kiderítették, hogy ez a megoldás környezetszennyezési problémákat vet fel, mivel úgy tűnik, az R-l 1 felelős a földet körülvevő védőhatású ózonréteg megsértéséért.

Ezért jelentős erőforrásokat mozgósítottak az R-ll megfelelő anyaggal történő helyettesítésére, de eddig eredmény nélkül. A laboratóriumokban egy sor javaslat született, de az említett anyagok közös hátránya, hogy kereskedelmi méretekben sem most, sem a közeli jövőben nem állítható elő.

Az R-ll helyettesítésére vonatkozó kísérletek elsődlegesen a rokon folyadékokra, vagyis a halogénezett szénhidrogénekre koncentrálódik, amelyek néhány képviselője kívánt magas móltömeggel rendelkezik. Néhány szóban forgó folyadék habosítószerként felhasználható anélkül, hogy károsan befolyásolná az említett ózonréteget, de szerencsétlen módon ezek több hátránnyal rendelkeznek. így például a 47 °C főnáspontú metilén-klorid felhasználható lenne, de károsítja az egészséget. Ha az adott vegyületcsaládból kiválogatjuk a korábban felhasználhatatlan anyagokat, csak nagyon kevés folyadék marad, és ezek hátránya, hogy forráspontjuk vagy túl magas, vagy túl alacsony ahhoz, hogy a habosítás szobahőmérsékleten elvégezhető legyen. így például az R-22 forráspontja -40 °C.

Az R-22 (C1CHF₂) habosítószerként történő felhasználása az ózonlyukkal kapcsolatos kutatások előtt is ismert volt. így a 3 391 093 számú USA-beli szabadalmi leírás szerint az R-22 előnyösebben alkalmazható, mint az R-12 (C1₂CF₂), mivel könnyebben oldódik a poliolban és ez döntő szempont az alacsony sűrűségű habosított termékhez szükséges gőz előállítása vonatkozásában. Nyilvánvaló azonban, hogy az R-ll (C1₃CF) több előnnyel rendelkezik az R-12-vel összehasonlítva, részben azért, mert oldékonysága még jobb, részben azért, mert szobahőmérsékleten is használható.

Ismert továbbá több habosítószer, így R-ll és R-12 vagy R-ll és R-22 különböző arányú keverékeinek alkalmazása is, de az R-ll nélküli keverékekkel iparilag alkalmazható eredmények nem érhetők el. A 2 ' legtöbb esetben, amikor R-ll nélkül dolgoznak, olyan habosítóberendezésre van szükség, amelyben a habosodás az adagoló fúvókában lévő egyik keverékkomponens hatására beindul, míg a másik komponenst a fúvóka környezetében külön adagolják, mert így lehetőség nyílik arra, hogy a komponenseket összekeverésig a megfelelő hőmérsékleten és nyomáson egymástól elkülönítve kezeljék. A gyakorlatban azonban sokkal előnyösebb olyan habosítószer alkalmazása, amely tartalmazza az összes szükséges komponenst, szobahőmérsékleten és légköri nyomáson könnyen feldolgozható és az izocianáttal egyszerűen elkeverhető. Ezek azok az előnyök, amelyek az R-Π alkalmazásával járnak.

A találmány feladata olyan habosítószer kidolgozása, amely ipari méretekben alkalmazható az R-ll helyettesítésére. Azt találtuk, hogy kiváló habosítószer nyerhető két olyan folyadék keverékéből, ahol az egyes komponensek önmagukban, szobahőmérséklettől lényegesen eltérő forráspontot mutatnak. Az egyik ilyen anyag az 1,1,1 -triklór-etán, amelynek forráspontja 7576 °C, a triklór-etilén vagy a perklór-etilén, míg a másik anyag a difluor-monoklór-metán, vagyis az említett R-22, amelynek forráspontja -41 °C, a bután, propán vagy pentán,

A találmány tárgya tehát műanyag habok előállítására alkalmas habosítószer, amely egyik komponensként 1,1,1-triklór-etán, triklór-etilén és perklóretilén közül legalább az egyiket, és másik komponensként difluor-monoklór-metán, bután, propán és pentán közül legalább az egyiket tartalmazza, ahol az egyik komponens 100 tömegegységére vonatkoztatva a másik komponens mennyisége 5-30 tömegegység.

Az 1,1,1-triklór-etán egy olcsó, könnyen oldódó és könnyen kezelhető anyag, amelynek nagy móltömege van. A viszonylag magas forráspont az alacsony forráspontú R-22 adagolásával lecsökkenthető, ahol az R-22 önmagában is könnyen kezelhető és viszonylag jól oldódó anyag. A két anyag egymástól nagyon távol eső forráspontja ellenére azt találtuk, hogy előnyösen alkalmazhatók olyan keverékek előállítására, amelyek fonáspontja vagy forráspont-tartománya közel esik az R-ll forráspontjához és ezért a találmány szerinti keverék önmagában közvetlenül felhasználható az R-ll helyettesítésére. További külön előny, hogy a forráspont több vagy kevesebb R-22 adagolásával beállítható. Az R-22 és az 1,1,1-triklór-etán előnyös aránya 5-30 tömegrész 100 tömegrészre számolva.

Fontos előny, hogy a találmány szerinti keverék nagyon jól oldódik a szokásos poliol-rendszerekben. A keverési aránytól függően a keverék forráspontja 5-25 °C között változtatható, míg poliol-rendszerben feloldva a rendszer kezdeti forráspontja mintegy 25-40 °C, ami optimális és nagymértékben megegyezik az R-ll alkalmazásakor elérhető kezdeti forrásponttal.

Az R-22 önmagában nem oldódik annyira, mint az R-ll, de az 1,1,1-triklór-etán, triklór-etilén vagy perklór-etilén jelenléte megváltoztatja az oídékonysági viszonyokat, és a keverékkel az R-l 1-hez hasonló mértékű habsűrűség érhető el. Meglepőnek minősül az a

HU 207 112 Β tény, hogy a két különböző tulajdonságú és egymástól több mint 100 °C értékkel különböző forráspontú anyag keveréke az R-l i-hez hasonlóan viselkedik.

Ez bizonyos mértékben igaz az egységes és megfelelően gyors habképzés és a hab kiülepedése biztosítására alkalmazott katalizátorokra is. Bizonyos esetekben megfelelő habképzés biztosítható, ha az R-ll-et közvetlenül a találmány szerinti habosítószerrel cseréljük és egyéb szempontból betartjuk a szokásos előírásokat és körülményeket. Az iparban több különböző előírást alkalmaznak, ezek némelyike titkos, de azt találtuk, hogy megfelelő hab előállítása biztosítható az itt leírt eljárással, amely az R-l 1-re vonatkozó szokásos eljárásokon alapszik.

Ha a szokásos eljárásokon belül az R-11 helyett a találmány szerinti habosítószert alkalmazzuk, még nem kapunk változatlan minőségű habosított terméket. A habosítószer széles forráspont-tartománya megváltoztatja a körülményeket, és jól megfigyelhető, hogy a gőzképződési folyamat a habosodás vége felé olymértékben lecsökken, hogy az anyag teljes mértékben polimerizálódik és stabilizálódik, mielőtt a hab teljesen kifejlődne, és ezáltal a habosított termék sűrűsége túlságosan magas lesz. Azt találtuk azonban, hogy ez a hátrány könnyen kiküszöbölhető, ha a kezdeti katalizátort egy olyan további katalizátorral egészítjük ki, amely működését a habosítandó anyagban a hőmérséklet növekedésével kezdi meg.

Ez a kívánt hatás a gyakorlatban könnyen biztosítható a közismert katalizátorokkal, amelyeket a habosított termék végső ülepedésének gyorsítására alkalmaznak. Ilyen katalizátorok például a tercieraminok, például a DABCO 33 LV és DABCO WT (Air Products, USA), amelyek minden habosítószernél elősegítik a visszamaradó mennyiség elpárolgását, de az R-l 1 alapú rendszerekben a visszamaradó mennyiség lényegesen kisebb, mint a találmány szerinti habosítószernél. Ennek oka, hogy a találmány szerinti habosítószer forráspontja szélesebb határok között változhat. Azt találtuk azonban, hogy ezek az ismert katalizátorok még viszonylag kis mennyiségben alkalmazva is elősegítik a viszonylag nagy mennyiségű visszamaradt habosítószer nagy hőmérsékleten történő elpárolgását. Bár ezeket a katalizátorokat az R-l 1 alapú rendszerekre fejlesztették ki, úgy tűnik, hogy közvetlenül alkalmazhatók a találmány szerinti eljárás során is. így lehetővé válik alacsony sűrűségű, így 15-20 kg/cm³ sűrűségű habosított termékek R-l 1 nélkül történő előállítása.

Ismert, hogy kis mennyiségű víz alkalmazása főként a habosodás kezdeti fázisában előnyös, mivel a víz reagál az izocianáttal és így szabad széndioxid fejlődik, ami elősegíti a habosodási folyamatot. Ismert továbbá, hogy bizonyos kezdeti katalizátorok, így a pentametil-dietilén-triamin (PM-DETA), elősegíti a gőzképződési folyamatot, különösen a habosodás kezdeti fázisában. Egy másik ilyen típusú katalizátor a trietilamin, amelynek azonban kellemetlen szaga van. Fontos körülmény, hogy a találmány szerinti megoldáson belül mind a víz, mind a kezdeti katalizátor előnyösen alkalmazható.

Az R-l 1 ismert felhasználása során az anyagok az R11 párolgása következtében jelentős mértékben lehűlnek, ezért a hab növekvő hőmérsékletéhez szükséges gyors eneigiaközlés csak viszonylag nagy mennyiségű katalizátor alkalmazásával biztosítható. A találmány szerinti megoldás lehetővé teszi a katalizátor mennyiségének csökkentését, mivel a habosítószer elpárolgása kevésbé hirtelen módon következik be egy szélesebb hőmérséklet-tartományon belül, ami csökkenti az energiaigényt és így a felhasznált katalizátor költségeit is.

A habosított termékek ismert előállítása során a sejtfal stabilizálására speciális stabilizálószereket, úgynevezett felületaktív anyagokat alkalmaznak. Az R-l 1 alapú rendszereknél megfelelő oldékonyságú felületaktív anyagokat fejlesztettek ki, de az elsőnek kifejlesztett és viszonylag olcsó felületaktív anyagokat alacsony oldékonyságuk miatt nagy mennyiségben kell alkalmazni. A találmány szerinti megoldás lehetővé teszi a viszonylag alacsony oldékonyságú és olcsó felületaktív anyagok felhasználását, mivel a habosítószer keverék nagyon hatásos oldószer és, mivel a felületaktív anyagok hajlamosak arra, hogy teljes oldódás esetén elveszítsék hatásukat, a jobb oldékonyságú és ezért drágább felületaktív anyagok a találmány szerinti megoldásnál kevésbé előnyösek.

Közismert, hogy az R-l 1 alkalmazása esetén nemkívánatos habosodás indul be közvetlenül a szobahőmérséklet felett, mivel az R-l 1 forráspontja mintegy 24 °C. A találmány szerinti habosítószer magasabb forráspont-tartománya miatt ez a hátrány is kiküszöbölődik, vagy jelentős mértékben csökken a találmány szerinti megoldásnál. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a poliolból, katalizátorból, stabilizátorból és habosítószerből álló keverék a szokásos tárolóedényekben melegebb körülmények között is szállítható anélkül, hogy a nyomás emelkedésére kellene számítani.

Az 1,1,1-triklóretán móltömege csak kismértékben alacsonyabb, mint az R-l 1 móltömege, vagyis a találmány szerint előállított hab közel azonos hőszigetelő hatást mutat, mint az R-ll-gyel előállított hab. Fontos körülmény azonban, hogy az R-l 1 viszonylag alacsony forráspontja miatt nem tölti ki stabilan és tartósan a sejteket és fokozatosan levegővel cserélődik ki. Ezzel szemben a találmány szerinti habosítószer tartósan kitölti a sejteket. Ennek következményeként a szigetelőhatás időtartama az R-l 1 alkalmazásához viszonyítva lényegesen hosszabb.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a találmány szerinti habosítószer alkalmazása egy sor előnnyel jár, hátrány eddig nem volt megfigyelhető.

A találmány szerinti habosítószer keverékként önmagában előállítható és a kereskedelemben forgalmazható, de előnyösebb, ha a poliolból, habosítószerből és más komponensből álló keveréket forgalmazzuk, amely az izocianáttal a szokásos módon reagáltatható.

A habosítószer keverék előállításához az R-22-t a tárolására szolgáló nyomástartó edényből folyékony halmazállapotban az 1,1,1-triklór-etán, triklór-etilén vagy perklór-etilén tárolására szolgáló nyomástartó edénybe juttatjuk. A kapott keveréket szobahőmérsékleten a poli3

HU 207 112 B ol, katalizátor, felületaktív anyag és kívánt esetben más adalékanyag keverékéből álló folyadékhoz keverjük, keveréssel homogenizáljuk és a teljes keveréket a szokásos tárolódobokba töltjük és forgalmazzuk.

A felhasználás helyén ez a keverék lényegében az R-ll alapú rendszerekkel azonos módon kezelhető, vagyis az izocianáttal keverhető és a habosodás minden különleges kezelés nélkül biztosítható. Az egyetlen feltétel csupán, hogy olvadéktartály alkalmazása esetén annak falát viszonylag magasabb hőmérsékletre kell melegíteni, mint az R-li alapú rendszereknél. A gyakorlatban az olvadéktartály falát általában 40 °C hőmérsékletre melegítik a hab felületének összeesése elkerülésére, ami a habosítószer hűtő hatásának a következménye. Mivel a találmány szerinti habosítószer forráspont-tartománya magasabb, a tartály falát előnyösen 50-60 °C hőmérsékletre melegítjük.

A találmány szerinti eljárást közelebbről az alábbi példákkal világítjuk meg anélkül, hogy az oltalmi kör a példákra korlátozódna.

1. példa

Hőszigetelő habot állítunk elő például távfűtés csővezeték összekötő burkolócsövének in situ kitöltéséhez a szokásos poliol- és katalizátorrendszer felhasználásával, azzal a különbséggel, hogy habosítószerként az R-ll helyett a találmány szerinti habosítószert alkalmazzuk. A keverék összetétele:

ICI Daltolac P 160 alappoliol (OH érték 540) 0,373 kg

ARCO Arcol 3541 alappoliol

ARCO Arcol 3770 (aromás amin
polioxipropilénéter poliol) Goldschmidt Tegostab B 1048	0,074 kg
(felületaktív anyag)	0,015 kg
víz BASF-PM-DETA	0,007 kg
(amin katalizátor) Air Products DABCO 33 LV (tercier-	0,003 kg
amin katalizátor) habosítószer „20”	0,012 kg
(lásd az 1. példát)	0,314 kg 1,000 kg
A keverékhez Shell Caradata 30 MDI izocianátot
adunk 1:1 tömegarányban. A készítmény az alábbi tulajdonságokkal rendelkezik:
besűrűsödés kezdete	21 másodperc
gélesedési idő	75 másodperc
habosodás	90 másodperc
tapadásmentesség	90 másodperc
habsűrűség	22,4 kg/m³
maghőmérséklet maximális maghő-	119°C
mérséklet elérése	570 másodperc

3. példa

A 2. példában leírt módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy habosítószer „20” helyett 1,1,1-triklóretán, R-22 és bután 85: 10:5 tömegarányú keverékét alkalmazzuk. Egyéb szempontból minden lépést válto30 zatlanul megismétlőnk és gyakorlatilag változatlan eredményt kapunk azzal a különbséggel, hogy a sűrű-

(OH érték 490)	0,373 kg		ség 21 kg/m³.
Shell Caradol 36-3 alappoliol
(OH értéke 36)	0,046 kg		4. példa
glicerin (99 tömeg%-os)	0,025 kg	35	Félig rugalmas poliuretán habot állítunk elő bútor-
víz	0,008 kg		hoz használható karfa előállításához.	Az alapkeverék
BASF trietilamin (amin katalizátor)	0,011 kg		összetétele:
BP Polyurax SR 242			Shell Caradol 36-3 alappoliol
(felületaktív anyag)	0,014 kg		(OH értéke 36)	0,680 kg
habosítószer „20” (100 tömegrész		40	BASF butándiol-1,4	0,136 kg
1,1,1 -triklór-etán és 20 tömegrész R-22) 0,150 kg		TCPP (tűzálló anyag)	0,068 kg
	1,000 kg		DMEA (amin katalizátor)	0,014 kg
A fenti keverékhez 1 kg ICI Suprasec DNR MDI		DBTL (ó katalizátor)	0,001 kg
izocianátot adunk. A kapott készítmény az alábbi tulaj-		habosítószer (3. példa)	0,102 kg
donságokkal rendelkezik:		45		1,000 kg
besűrűsödés kezdete	45 másodperc		A keverékhez ICI Suprasec VM	10 tiszta MDI
gélesedési idő	200 másodperc		izocianátot adunk 1:0,4 tömegarányban. A keverék az
habosodás	250 másodperc		alábbi tulajdonságokkal rendelkezik:
tapadásmentesség	250 másodperc		besűrűsödés kezdete	15 másodperc
habsűrűség	48 kg/m³	50	gélesedési idő	20 másodperc
maghőmérséklet	131 °C		habosodás	20 másodperc
maximális maghő-			tapadásmentesség	25 másodperc
mérséklet elérése	840 másodperc		habsűrűség	357,0 kg/m³
			maghőmérséklet	110°C
2. példa		55	maximális maghő-
Hűtőszekrény hőszigeteléséhez messzemenően ho-		mérséklet elérése	420 másodperc
mogén és alacsony sűrűségű habot	állítunk elő. Az
alapkeverék összetétele:
ARCO Árcol 3544 (közepes			5. példa
móltömegű polioxipropilén poliol)	0,576 kg	60	Építőipari célokra, például tetőszigetelésre, stabili-

HU 207 112 Β zálásra alkalmazható permet folyamatos előállításához

az alábbi keveréket készítjük el:
Shell Caradol 585 aminnal iniciált poliol (OH szám 585)	0,323 kg
ICI Daltolac P 160 alappoliol (OH szám 540)	0,143 kg
ARCO Arcol 3541 poliéter poliol (OH szám 490)	0,143 kg
trietanolamin, 85 tömeg%-os (amin katalizátor)	0,034 kg
Tall olaj	0,041 kg
Texaco DMEA (amin katalizátor)	0,039 kg
BASFPM-DETA (amin katalizátor)	0,008 kg
DBTL szerves ón katalizátor	0,001 kg
triklór-propilén- foszfát (tűzálló anyag)	0,103 kg
Goldschmidt Tegostab B 1048 (felületaktív anyag	0,124 kg)
víz (kívánt esetben)	0,002 kg
habosítószer „20” (1. példa)	0,147 kg
A keveréket Bayer Desmoduer 44V20 MDI izocia-
náttal keverjük 1:1 tömegarányban. A készítmény tu-
Újdonságai: besűrűsödés kezdete	7-8 másodperc
gélesedési idő	15 másodperc
habosodás	30 másodperc
tapadásmentesség	20 másodperc
habsűrűség	42,4 kg/m³
maghőmérséklet	165 °C
maximális maghőmérséklet elérése	300 másodperc
6. példa Könnyű poliéter habot állítunk elő bútoripari célra
az alábbi összetételű keverékből: Shell Caradol 36-3 alappoliol	0,832 kg
DBTL (szerves ón katalizátor)	0,003 kg
Goldschmidt Tegostab BF 2370 (felületaktív anyag)	0,008 kg
BASFPM-DETA (amin katalizátor)	0,002 kg
víz	0,030 kg
habosítószer „20” (1. példa)	0,125 kg

A keverékhez Bayer toluol-diizocianátot (TDI 80/20) keverünk 1:0,383 tömegarányban. A készítmény az alábbi tulajdonságokkal rendelkezik:

besűrűsödés kezdete 5 másodperc habosodás 80 másodperc habsűrűség 30,2 kg/m³

7. példa

Tűzálló poliizocianurát kitöltőhab (PIUR) előállításához az alábbi összetételű keveréket alkalmazzuk: ARCO Arcol 3541 (polioxipropilénpoliéter poliol, OH szám 475) 0,689 kg

Air Products DABCO TMR-2 (trimerizációs katalizátor) 0,024 kg

Goldschmidt Tegostab B 1048 (felületaktív anyag) 0,010 kg víz 0,002 kg habosítószer „20” (1. példa) 0,275 kg

Γ,000 kg

A fenti keverékhez Bayer Desmodur 44V20 MDI izocianátot keverünk 1:1 tömegarányban. A kapott termék az alábbi tulajdonságokkal rendelkezik: besűrűsödés kezdete 30 másodperc gélesedési idő 65 másodperc habosodás 77 másodperc tapadásmentesség 75 másodperc habsűrűség 39,2 kg/m³ maghőmérséklet 155 °C maximális maghőmérséklet elérése 390 másodperc

8. példa

Összehasonlításul standard poliolból és R-ll, valamint „20” (lásd az 1. példát) habosítószerből álló két azonos keveréket állítunk elő mindkét esetben azonos módon.

Polioxipropilén-poliéter poliol (OH szám 475) 0,714 kg habosítószer 0,286 kg.

Mindkét esetben 33 °C forráspontú keveréket kapunk. Jelentős különbség mérhető a gőznyomás értékében, mivel a habosítószerként R-ll-et tartalmazó keverék 25 °C hőmérsékleten 0,17 bar gőznyomást mutat, míg a habosítószerként „20” keveréket tartalmazó készítmény esetében mérhető gőznyomást nem észleltünk.

Általánosságban megállapítható, hogy a találmány szerinti habosítószer kis mennyiségű bután adagolásával módosítható, amely jó habosító kapacitással, vagyis viszonylag magas gőztérfogattal rendelkezik. Elvileg az R-22 komponens butánnal helyettesíthető, de bizonyos R-22 tartalom a gyakorlatban előnyös a habosítószer megfelelő oldékonyságának biztosításához. A bután helyett alkalmazhatók megfelelő ekvivalensek is, így propán vagy pentán, vagyis 3-5 szénatomos telített szénhidrogének. Ezek előnyös mennyisége mintegy 5-10 tömeg%.

A legtöbb példában a „20” jelű habosítószert alkalmaztuk, amely 20 tömegrész R-22-ből és 100 tömegrész 1,1,1 -triklór-etánból áll. Vizsgálataink szerint ez az arány előnyösen alkalmazható Dániában, de melegebb éghajlat esetén az alapvegyület forráspontja előnyösen valamivel magasabb, vagyis az R-22 mennyiségét le kell csökkenteni, például mintegy 10-15 tömegrész mértékre, míg hidegebb éghajlat esetén az R-22 arányát növeljük. Az R22 mennyisége 100 tömegrész 1,1,1-triklór-etánra vonatkoztatva általában 10-25 tömegrész, de különleges esetekben az R-22 mennyisége 5 tömegrész alá csökkenthető, illetve 20 tömegrész fölé növelhető.

Bután vagy hasonló anyagok alkalmazása esetén az alacsony forráspontú habosítószer összmennyisége valamivel alacsonyabb, mint R-22 önmagában történő alkalmazása esetén, így a fent említett 85:10:5 tömegarány 100:17:6 l,l,l-triklór-etán/R-22/bután tömegaránynak felel meg.

HU 207 112 B

Megjegyezzük, hogy az 1,1,1-triklór-etán mellett azonos eredménnyel alkalmazható a triklór-etilén vagy perklór-etilén, ezért a találmány szerinti összetételben a fent említett anyag legalább részben helyettesítheti az 1,1,1-triklór-etánt.

A találmány szerinti habosítószer a PUR rendszerek mellett egyéb rendszerek és vegyületek habosítására is alkalmas, példaként említhető a PVC, epoxi, telítetlen poliészter, fenol, polisztirol és hasonló anyagok, ahol a habosítás! folyamat sokkal egyszerűbb, és ahol a magasabb szigetelő hatás gyakran olcsóbb és általában veszélytelenebb anyagok segítségével is biztosítható.

Méréseink szerint közvetlenül a habosított elegy felett csak nagyon kevés 1,1,1-triklór-etán gőz van jelen, amelynek mennyisége mintegy fele a nemzetközi TLV (threshold limit value) értéknek.

A technika más területéről közismert, hogy a különböző freon típusú anyagok is jelentős problémát jelentenek, mivel megtámadják a sztratoszféra ózon rétegét. Feltehető, hogy a találmány szerinti habosítószer vagy keverék felhasználható a megbízhatatlan freon helyettesítésére is. Az ilyen típusú felhasználás, vagyis például a hűtőközegként vagy más célú habosítószerként való alkalmazás a találmány oltalmi köréhez tartozik. Az oltalmi kör tehát magában foglalja a tárgyalt keveréket minden olyan esetben, amikor az közvetlenül vagy további feldolgozásra alkalmas alapkeverékként megfelelő célra felhasználható.

Egyes vélemények szerint az R-22 is az úgynevezett megbízhatatlan CFC vegyületek közé tartozik. Ha ez a megállapítás helytálló, akkor is igaz az a tény, hogy az R-22 a találmány szerinti készítmény két fő komponensének csak kisebb mennyiségű frakcióját jelenti, így a megbízhatatlan anyagok alkalmazásának jelentős csökkentése is fontos eredmény addig, míg jobb megoldás nem biztosítható.

Megjegyezzük, hogy a megadott példákban laboratóriumi vizsgálatok vannak ismertetve, amelyek során szabad habosodási körülmények és szobahőmérséklet, illetve 21 °C hőmérsékleten dolgoztunk. A termékek gyakorlati kipróbálása során azt tapasztaltuk, hogy a laboratóriumi eredmények gyakorlatilag pontosan olyan irányban és mértékben változnak, mint az R-ll alkalmazása esetén. Mivel ezek a változások szakember számára közismertek, ezek részletezését nem tartjuk szükségesnek.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Műanyag hab előállítására alkalmas kétkomponensű habosítószer, azzal jellemezve, hogy egyik komponensként 1,1,1-triklór-etán, triklór-etilén és perklóretilén közül legalább az egyiket, és második komponensként difluor-monoklór-metán, propán, bután és pentán közül legalább az egyiket tartalmazza, ahol az egyik komponens 100 tömegegységére vonatkoztatva a másik komponens mennyisége 5-30 tömegegység. (Elsőbbsége: 1988. július 14.)
2. Az 1. igénypont szerinti habosítószer, azzal jellemezve, hogy difluor-monoklór-metán és 1,1,1-triklór-etán legfeljebb 1 : 3 tömegarányú keverékét tartalmazza. (Elsőbbsége: 1987. július 16.)
3. Az 1. igénypont szerinti habosítószer, azzal jellemezve, hogy 1,1,1-triklór-etán, difluor-monoklór-metán, valamint bután, propán vagy pentán 85: 10:5 tömegarányú keverékét tartalmazza.