HU202871B - Process for producing novel rifamycin derivatives and pharmaceutical compositions comprising same - Google Patents

Description

A találmány a rifamicin új, hipolipidémiás hatású diacil- származékaira, azok optikai izomerjeire és sóira azaz olyan (I) általános képletű vegyületekre vonatkozik, amelyekben

R kevés szénatomos alkilcsoport és

Ritri(kevés szénatomos)alkil-metil-karbonil-csoport és az -A1-A2-, -A3-A4-, -A5-A6- szerkezeti elemek mindegyike viniléncsoport, vagy az -A1-A2- és -A3-A4- mindegyike etiléncsoport és az -A5-A6 viniléncsopot.

A találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű vegyületek és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására, valamint azok alkalmazása.

A leírásban alkalmazott számozások például a 4 005 077 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban használtaknak felelnek meg.

Kevés szénatomos alkilcsoportként R előnyösen legfeljebb négy szénatomot tartalmaz, így etil-, propil, izopropil-, η-butil-, izobutil- vagy terc-butil-csoport lehet, de előnyösen metilcsoport.

A tri(kevés szénatomos)alkil-metil-karbonil-csoportban a kevés szénatomos alkilcsoport általában legfeljebb négy, előnyösen legfeljebb két és különösen egy szénatomot tartalmaz, így jelentése többek között η-propil-, izopropil-, η-butil- vagy terc-butil-csoport, előnyösen etilcsoport és különösen metilcsoport.

A 4 005 077 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban például olyan rifamicin-származékokat ismertetnek, amelyek antituberkulotikus hatásúak.

Ezzel szemben mi azt találtuk, hogy az (I) általános képletű új vegyületek meglepő módon szignifikáns hipolidémiás hatást mutatnak.

Az. 1. példa szerinti vegyület hipolipidémiás hatását a következőképpen vizsgálhatjuk: Nyolc, 250-300 g testsúlyú hím Wistar patkányt két négyes csoportba osztunk. Az egyik csoportnak orálisan, négy napon át, napi egy alkalommal, délelőtt 10 órakor az (I) általános képletű vegyület PEG 600-zal készült oldatát adjuk 10 mg/kg-testtömeg mennyiségben. A második csoportot kontrollként használjuk és ezek az állatok a fent említett időpontokban csak PEG 600-t kapnak. A patkányok tetszőleges mennyiségű táplálékot fogyaszthatnak. Az utolsó adag után 24 órával a patkányokat barbituráttal elaltatjuk és szívpunkcióval vérmintákat veszünk. Ezekhez 3,8%-os trinátrium- citrát-antikoagulánst adunk (1:7 ml vér hígításban) és az összes koleszterin, valamint a HDL koleszterin mennyiségét egy Boehringer-tesztkit segítségével meghatározzuk. A kísérletet újabb nyolc patkánnyal megismételhetjük, azonban az (I) általános képletű vegyületek napi dózisát 1 mg/kg testtömegre csökkentjük. Az (I) általános képletű vegyületek ennél a nagyon kis dózisnál szignifikáns csökkenést idéznek elő az összes koleszterin és a HDL koleszterin mennyiségében. Pl. az (I) általános képlet körébe tartozó, az 1. példában leírt vegyület az össz-koleszterint 10 mg/kg dózisban 63%kal csökkenti.

A lipidcsökkentő tulajdonságokat még tovább vizsgálhatjuk a szíriai aranyhörcsögben, amelyet például kukoricaolajat vagy kókuszolajat tartalmazó félszintetikus táplálékkal etettünk. Hasonlóképpen, a hipolipidémiás hatást normolipidémiás tengerimalaccal végzett kísérletben is bizonyíthatjuk. A plazma koleszterinszintjének szignifikáns csökkenését beagle kutyákban is meghatározhatjuk.

A találmány szerinti vegyületekkel való kezelés után a szérum lipoproteinekt ultracentrifugálással elválasztjuk és koleszterin- és trigliceridtartalmukat enzimatikusan analizáljuk. A napi körülbelül 1 és körülbelül 30 mg közötti dózistartományban a találmány szerinti vegyületek orálisan adagolva szignifikánsan csökkentették a plazma triglicerid- és koleszterinszintjét.

A rifamicin-származékok antibiotikus hatásának meghatározására használt klasszikus vizsgálati módszerekkel a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek meglepő módon semmilyen elfogadható dózisban nem fejtettek ki kimutatható antibiotikus hatást. Bármilyen antibiotikus hatás, különösen hosszú ideig tartó adagolás esetén, előnytelennek tekinthető, mivel antibiotikumokkal szemben rezisztens mikroorganizmusok kialakulásához vezethet.

Különösen a hipolipidémiás tulajdonságaik miatt a találmány szerinti vegyületeket gyógyszerként, például hiperlipidémia, különösen a Ha és Ilb típusú hiperlipidémia kezelésére hipolipidemikumokként és arterioszklerózis kezelésére alkalmazhatjuk, különösen, ha a hiperlipoproteinémia jelenléte rizikófaktort jelent.

A találmány körébe tartozik a találmány szerinti vegyületek gyógyászati készítmények, különösen hipolipidemikumok és arterioszklerotikumok előállítására és terápiás és megelőző kezelésére való alkalmazása is. A hatóanyag kereskedelmi célra való formulázása is e körbe tartozhat.

A találmány különösen olyan (I) általános képletű vegyületekre vonatkozik, amelyekben az Rí csoportok előnyösen azonos jelentésűek. A találmány előnyösen azokra az (I) általános képletű vegyületekre vonatkozik, amelyekben R metilcsoport és minden Rí pivaloilcsoport.

A találmány különösen a példákban említett új vegyületekre és azok előállítási eljárására vonatkozik.

A találmány tárgyát képezi a találmány szerinti vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítási eljárása is.

A vegyületek lehetnek sóik, különösen gyógyászatilag elfogadható sóik formájában is.

Az (I) általános képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy szerves oldószerben egy (H) általános képletű vegyületet feloldunk, a képletben -A1-A2-, -A3A4-, -A5-A6- jelentése viniléncsoprot, R és Rí jelentése a fenti, és addig melegítjük vagy besugározzuk az oldatot, amíg az átalakulás végbemegy, majd a terméket elkülönítjük, és olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyekben -A1-A2-, -A3-A4jelentése etiléncsoport, a megfelelő kettős kötéseket hidrogénezzük, és kívánt esetben az eljárással kapott izomerelegyet elválasztjuk, és/vagy az eljárással kapott sót szabad vegyületté vagy más sóvá vagy az eljárással kapható szabad vegyületet sóvá alakítjuk.

HU 202 871 Β

Az eddig leírt és az ezután ismertetett reakciókat szükséges esetben zárt edényben, nyomás alatt, közömbös atmoszférában, például nitrogén alatt és/vagy vízmentes körülmények között hajtjuk végre.

A szerves oldószer lehet alkohol, például metanol, etanol vagy izopropanol, keton, így aceton vagy metiletil-keton, klórozott szénhidrogén, például kloroform vagy triklór-etán, éter, így dietil-éter, bázis, például piridin vagy trietil-amin vagy nitril, így például acetonitril. Előnyös oldószerek az izopropanol és piridin.

Ha a hőmérséklet túl alacsony, az átalakulás nem vagy csak nagyon lassan következik be. Ha a hőmérséklet túl magas, nagymennyiségű nem kívánt melléktermék képződik. Az alkalmas hőmérséklet 50 és 90 ’C közötti, előnyösen 75 ’C.

A besugárzás önmagában ismert módon, például hagyományos sugárforrásokkal, így mikrohullámú sugárzással történik.

A keletkezett terméket kromatográfiásan és/vagy alkalmas oldószerből, például petroléterből való átkristályosítással tisztíthatjuk.

A (II) általános képletű vegyületeket önmagában ismert módon, például egy (ΙΠ) általános képletű vegyületből olyan acilezőszerrel állíthatjuk elő, amely a tri(kevés szénatomos)alkil-metil-karbonil-csoportot a 8-as helyzetbe és a gyűrű amid-nitrogénatomjára bevezeti. A vegyület általában olyan izomert is tartalmazó elegyként keletkezik, amelyben a tri(kevés szénatomos)alkil-metil-karbonil-csoport a 8- és 21-helyzetben található. A termékeket ismert módon választhatjuk el. A vegyületekben az atomok számozása például a 4 005 077 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban használtnak felel meg.

A tri(kevés szénatomos)alkil-metil-karbonil-csoportoknak a kívánt helyzetbe való bevezetése önmagában ismert módon, az ilyen csoportok bevitelére alkalmas szokásos acilezőszerek legalább két ekvivalensnyi mennyiségének alkalmazásával történik. Használhatunk például egy megfelelő karbonsavat, ha szükséges, alkalmas kondenzálószer, például diciklohexilkarbodiimid jelenlétében; de előnyösen az ilyen karbonsavak rekacióképes származékaival, így anhidriddel, különösen vegyes anhidriddel, amelyet a sav például hidrohalogénsavval, különösen hidrogén-kloriddal vagy hidrogén-bromiddal (ilyen a megfelelő savhalogenid, például savklorid), vagy szerves savval, például trifluor-ecetsawal vagy egy alkalmas szénsavmonoészterrel képez, vagy szimmetrikus anhidriddel vagy belső anhidriddel, például a megfelelő keténnel dolgozunk.

Ha acilezőszerként karbonsavszármazékot használunk, a reakciót előnyösen bázis jelenlétében végezzük; megfelelő bázikus reagens például egy nem acilezhető szerves bázis, például a heteroaromás bázisok, így a piridin, kollidin vagy kinolin, valamely tercieramin, például a trietil-amin, N-etil-piperidin, N-metilmorfolin vagy 1,4-dimetil- piperazin vagy az 1,5-diazabiciklo[5.4.O]undec-5-én.

Az acilezési reakciókat általában oldószer vagy hígítószer jelenlétében hajtjuk végre, ilyen célra az acilezőszer feleslegét vagy az acilezőszerrel együtt használt bázis, például piridin feleslegét is alkalmazhatjuk. Más számításba vehető és valamely bázissal együtt használható oldószerek például a nem acilezhető szerves oldószerek, így a szénhidrogének, például a pentán, hexán vagy ciklohexán, halogénezett szénhidrogének, például a metilén-klorid vagy kloroform, éterek, például díetil-éter, etilénglikol-dimetil-éter, tetrahidrofurán vagy dioxán, savészterek, például etilacetát és savamidok, például az acetamid és dimetilformamid.

A reakciót általában szobahőmérsékleten vagy kissé magasabb hőmérsékleten, például legfeljebb körülbelül 70 ’C-on, és ha szükséges, közömbös gáz jelenlétében végezzük. Az acilezési reakció körülményeit, különösen az alkalmazott acilezőszer mennyiségét, a reakcióközeget, a hőmérsékletet és a reakcióidőt úgy kell megválasztanunk, hogy mindkét acilcsoport belépjen, előnyösen a példákban részletesebben ismertetett módszereknek megfelelően járunk el. A reakció lefutását előnyösen szokásos analitikai módszerekkel, különösen vékonyréteg-kromatográfiásan követjük.

A találmány szerinti eljárással kapott reakcióelegy feldolgozását és a reakciótermék elkülönítését önmagában ismert módon, például úgy végezhetjük, högy az elegyet vízzel hígítjuk és/vagy adott esetben semlegesítjük, vagy egy vizes sawal, például szervetlen vagy szerves savval, így ásványi savval vagy előnyösen citromsavval legfeljebb körülbelül 3-as pH^ig megsavanyítjuk, vízzel nemelegyedő oldószert, például klórozott szénhidrogént, így kloroformot vagy metilén-kloridot adunk hozzá, a reakciótermék a szerves fázisba megy át, amelyből szokásos módon, így szárítással, az oldószer lepárlásával és a maradék kristályosításával és/vagy kromatografálásával, vagy más szokásos tisztítási módszerrel kaphatjuk a tisztított terméket.

A fenti reakció eredményeként általában két diacilezett vegyület keverékét kapjuk, amelyben rendszerint a 8-O,N-diacilezett vegyület van túlsúlyban. A keveréket önmagában ismert módon, például frakcionált kristályosítással, kromatográfiásan stb. a kívánt diacilvegyületekre választhatjuk szét.

A (III) általános képletű ős kiindulási anyagok ismertek és önmagában ismert módon állíthatók elő; ezzel kapcsolatban például a WO 87/02361 számóh nyilvánosságra hozott PCT bejelentésre utalunk. “

Az (I) általános képletű vegyületek hidrogénézéssel másik (I) általános képletű vegyületté alakítása önmagában ismert módon történhet.

Például az -A1-A2- és -A3-A4- helyén etiléncsoportot és -A5-A6- helyén viniléncsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket az -A1-A2-, -A3-A4- és -A5-A6- helyén viniléncsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek viniléncsoportjaiban lévő kettős kötések telítésével állíthatjuk elő.

A kettős kötések telítését önmagában ismert módon, például katalitikus hidrogénezéssel végezhetjük. Erre a célra környezeti vagy annál nagyobb nyomáson, a homogén vagy heterogén katalízis körülményei között

HU 202 871 Β hidrogéngázt használunk. Alkalmas katalizátorok a fémkatalizátorok, például A Raney fémek, így a Raney nikkel, vagy nemesfémkatalizátorok, például a palládium, platina, platina-oxid vagy a ródium, amely hordozóra, például kalcium-karbonátra vagy bárium-szulfátra lehet adszorbeálva. Homogén katalízis esetén különösen komplex ródiumvegyületeket, például trisz(trifenil-foszfin)-ródium(I)-kloridot használunk.

A hidrogénezés körülményeit úgy módosítjuk, hogy a kevésbé reaktív, izolált 28,29 kettős kötés egyidejűleg ne redukálódjon. Ezt úgy érhetjük el például, hogy két ekvivalens hidrogén felvétele után a hidrogénezést megszakítjuk, és a keletkezett 16,17,18,19tetrahidro-származékot elkülönítjük. Erre a célra enyhébb katalizátort, például hordozóra, így aktív szénre vagy kalcium-karbonátra felvitt palládiumot használunk, ekkor a normál nyomáson és szobahőmérsékleten végzett reakció két ekvivalens hidrogén felvétele után spontán leáll. Erősebb katalizátor, például platina, különösen platina-oxidból in situ kapható formában lévő platina alkalmazása esetén a hidrogénezés során mind a három kettős kötés telítődhet.

A hidrogénezés során a 16-os szénatom asszimetriássá válik, így olyan epimerek elegye keletkezik, amelyek a 16-os szénatomhoz kapcsolódó metilcsoport térbeli elhelyezkedésében különböznek. Mivel az epimerek fizikai módszerekkel való elválasztása bonyolult és emellett nagy veszteséggel jár, a kapott epimerelegyet különítjük el és homogén termékként használjuk fel.

A találmány szerinti vegyületek közé tartoznak a savaddíciós, különösen a gyógyászatilag elfogadható, szervetlen vagy szerves savakkal, így hidrogén-kloriddal, hidrogén-bromiddal, kénsavval, foszforsavval, salétromsavval vagy perklórsavval, alifás, karbociklusos, különösen aromás vagy heterociklusos karbonsavakkal vagy szulfonsavakkal, például hangyasavval, ecetsavval, propionsavval, borostyánkősavval, glikolsavval, tejsavval, almasavval, borkősavval, citromsavval, fumársavval, maleinsavval, hidroxi-maleinsavval, pirosszőlősavval, fenil-ecetsavval, benzoesavval, p-amino-benzoesavval, antranilsavval, p-hidroxi-benzoesavval, szalicilsavval, embonsavval, metánszulfonsavval, etánszulfonsavval, hidroxi- etánszulfonsavval, etiléndiszulfonsavval, halogénezett benzolszulfonsavakkal, toluolszulfonsavval, naftalinszulfonsavval vagy szulfanilsavval, metioninnal, triptofánnal, lizinnel, argininnel vagy aszkorbinsavval képzett savaddíciós sók.

A sók képzése és szabad vegyületekké való átalakítása önmagában ismert módon történhet. Például, a savaddíciós sókat valamely sóképzésre alkalmas savval, így a fentebb említettek egyikével való kezeléssel állítjuk elő, míg a sókat szabad vegyületekké bázikus reagensekkel, így szervetlen hidroxidokkal, karbonátokkal és hidrogén-karbonátokkal, vagy szerves bázisokkal és ioncserélőkkel alakítjuk át. A fentebb említett savakkal képzett vagy más sókat, így például az oxalátokat vagy pikrátokat használhatjuk a kapott vegyületek tisztítására is, oly módon, hogy a szabad vegyületeket sóvá alakítjuk, ezeket elkülönítjük, és a sóból a vegyületet ismét felszabadítjuk.

A szabad formában és sói formájában lévő vegyületek közötti szoros összefüggés következtében a korábbiakban és a következőkben is, amennyiben ez nyilvánvaló és célszerű, a szabad vegyületek a megfelelő sókat is jelentik.

A találmány szerinti vegyületek belső sókat is képezhetnek, amelyeket például a semleges vagy izoelektromos pontig végzett, szokásos titrálással kaphatunk.

A vegyületek és sóik hidrátjaik formájában is előállíthatok, vagy a kristályaik például a kristályosításhoz használt oldószert foglalhatják magukba.

A reakciótól és/vagy a kiindulási anyagok típusától függően az (I) általános képletű vegyületeket racemátok, racém keverékek vagy optikai antipódok formájában kaphatjuk.

A racém elegyeket a racemátok között lévő fizikaikémiai különbségek alapján ismert módon, például kromatográfiásan és/vagy frakcionált kristályosítással választhatjuk szét tiszta racemátokra vagy diasztereoizomerekre.

A racemátokat elvileg önmagában ismert módszerekkel, például optikailag aktív oldószerekből való átkristályosítással, alkalmas mikroorganizmusok segítségével vagy oly módon választhatjuk szét optikailag aktív antipódokra, hogy valamely (I) általános képletű, sóképző tulajdonságú, például bázikus vegyületet egy optikailag aktív sóképző reagenssel, így optikailag aktív savval reagáltatunk, és az ily módon kapott sók keverékét például az eltérő oldhatóságuk alapján diasztereoizomer sókra bontjuk, amelyekből az antipódokat például bázissal való kezeléssel felszabadíthatjuk. A diasztereoizomer .elegyet önmagában ismert módon, például frakcionált kristályosítással is szétválasztjuk. Előnyösen a gyógyászatilag hatásosabb izomert vagy antipódot különítjük el a diasztereoizomer vagy racemát elegyből.

A találmány azokat a foganatosítási módokat is magába foglalja, amelyek során egy kiindulási anyagot származéka, például sója formájában használunk fel, vagy a reakció körülményei között állítjuk elő.

A találmány szerinti eljárásokban használt kiindulási anyagok előnyösen azok, amelyek a leírás elején különösen értékes vegyietekként említettek előállítására alkalmasak. A kiindulási anyagokat speciálisan a találmány szerinti vegyületek előállítása céljából szintetizáltuk, a változók jelentése megegyezik az egyes esetekben előnyösként említett (I) általános képletű vegyületek változóinak jelentésével.

A találmány szerinti gyógyászati készítmények például körülbelül 10 és körülbelül 95%, előnyösen körülbelül 20 és körülbelül 90% közötti mennyiségben legalább egy találmány szerinti hatóanyagot legalább egy gyógyszerkészítésben használt hordozóval vagy segédanyaggal együtt tartalmaznak. A találmány szerinti készítmények lehetnek például egységdózisok, például drazsé, kapszula vagy szuppozitórium és ampulla formájúak is. Az ilyen készítmények dózisegységenként például 10 és 500 mg, előnyösen 25 és 250 mg közötti mennyiségű hatóanyagot tartalmaznak.

HU 202 871 Β

A találmány szerinti gyógyászati készítmények magában ismert módon, például hagyományos keverési, granulálási, bevonási, oldási és liofilezési folyamatok segítségével gyárthatók.

Orális alkalmazásra szánt készítményeket például úgy állíthatunk elő, hogy a hatóanyagot szilárd hordozóval keverjük, adott esetben a keveréket granuláljuk és a keveréket vagy granulátumot, szükséges vagy kívánt esetben alkalmas segédanyagok hozzáadása után tablettákká vagy drazsémagokká alakítjuk. Alkalmas hordozók különösen a töltőanyagok, ilyenek a cukrok, például a laktóz, szacharóz, mannit vagy szorbit, a cellulóz-készítmények és/vagy a kalcium-foszfátok, például a trikalcium-foszfát vagy kalcium-hidrogén-foszfát, a kötőanyagok, így a keményítőpaszták, például a kukorica-, búza-, rizs- vagy burgonyakeményítő, zselatin, tragantmézga, metil-cellulóz és/vagy poli(vinil-pirrolidon), és/vagy kívánt esetben a szétesést elősegítő anyagok, így például a fentebb említett keményítők, a karboxi-metil-keményítő is, a térhálós poli(vinil-pirrolidon), agar, alginsav vagy valamely sója, például a nátrium-alginát. A segédanyagok között különösen a folyást szabályozó szerek és a csúsztatóanyagok, például a kovasav, talkum, sztearinsav vagy sói, így a magnézium-sztearát vagy kalcium-sztearát és/vagy a polietilénglikol említhetők. A drazsémagokat megfelelő, adott esetben a gyomomedveknek ellenálló bevonattal látjuk el, erre a célra többek között tömény cukoroldatokat használunk, amelyek gumiarábikumot, talkumot, poli(vinil-pirrolidon)-t, polietilénglikolt és/vagy titándioxidot, a gyomomedveknek ellenálló bevonat készítésére szerves oldószerrel vagy oldószerelegyekkel készült lakkolda.tokat, megfelelő cellulózszáimazékokat, például acetil-cellulóz-ftalát- vagy hidroxi-propil-metil-cellulóz-ftalát-oldatokat tartalmazhatnak. A tablettákhoz vagy drazsé bevonatokhoz például azonosítási célból, vagy a különböző hatóanyagtartalom jelzésére festékeket vagy színezékeket is adhatunk.

Orálisan adagolható gyógyászati készítmények továbbá a szárazon töltött zselatin kapszulák és a lágy, zselatinból és lágyítóból, például glicerinből vagy szorbitból álló leforrasztott kapszulák. A hatóanyag granulátum formájában, például töltőanyagokkal, így Iaktózzal, kötőanyagokkal, így keményítőkkel és/vagy síkosítőanyagokkal, így talkummal vagy magnéziumsztearáttal és kívánt esetben stabilizátorokkal együtt kerül a szárazon töltött kapszulákba. A lágy kapszulák a hatóanyagot előnyösen megfelelő folyadékokban, így zsírolajokban, paraffin olajban vagy folyékony polietilénglikolokban oldva vagy szuszpendálva tartalmazzák, és kívánt esetben stabilizátorokat is adunk az elegyekhez.

A rektális adagolásra alkalmas gyógyászati készítmények között említhetjük például a szuppozitóriumokat, amelyek a hatóanyagot valamilyen szuppozitórium-alappal együtt tartalmazzák. Ilyen szuppozitórium-alapként említhetjük például a természetes vagy szintetikus triglicerideket, a paraffin szénhidrogéneket, polietilénglikolokat és a többszénatomos alkanolokat. Rektális zselatin kapszulákat is alkalmazhatunk, amelyek a hatóanyagot bázisanyaggal, például folyékony trigliceridekkel, polietilénglikolokkal és paraffin szénhidrogénekkel együtt tartalmazzák.

Parenterális adagolásra különösen alkalmasak a hatóanyag vízoldható formájának, például a vízoldható sójának vizes oldatai, a hatóanyag szuszpenziói, például a megfelelő olajos injekciós szuszpenziók, amelyek alkalmas lipofil oldószereket vagy vivőanyagokat, például zsírolajokat, így szézámolajat vagy szintetikus zsírsavésztereket, például etil-oleátot vagy triglicerideket vagy a vizes injekciós szuszpenziók, amelyek viszkozitást növelő anyagokat, például nátrium-karboxi-metil-cellulózt, szorbitot és/vagy dextránt és kívánt esetben stabilizátorokat is tartalmaznak.

A találmány szerinti gyógyászati készítmények önmagában ismert módon, például a szokásos keverési, granulálási, bevonási, oldási és liofilezési eljárásokkal állíthatók elő. így orálisan adagolandó gyógyászati készítményeket úgy kaphatunk, hogy a hatóanyagot szilárd hordozókkal keverjük, a kapott keveréket adott esetben granuláljuk, és kívánt vagy szükséges esetben megfelelő segédanyagok hozzáadása után tablettákká vagy drazsémagokká alakítjuk.

A találmány az (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik gyógyászéiként, különösen hipolipidemikumokként, előnyöd sen gyógyászati készítmények formájában való alkak mazására is vonatkozik. A dózis a melegvérű állat fa-, jától, korától és egyéni állapotától, valamint azadagolás módjától függ. A napi dózis körülbelül 1 körülbelül 100 mg/kg közötti, és például körülbelül. 70 kg testsúlyú melegvérű állat esetében körülbelül 3_ és körülbelül 50 mg/kg között van.

A találmányt a következő példákkal szemléltetjük,, a korlátozás szándéka nélkül.

1. példa

0,75 g (0,69 mól) 8-0J'í-dipivaloil-3-[4-(2,4,6-trimetil-benzil)-piperazin-l-il]-rifamicin-S 35 ml száraz piridinnel készült oldatát 75 ’C-on nitrogén alatt melegítjük. Hat óra eltelte után az oldat sötétbíbor színe sötétvörösre változik. A kovasavgélen, 2% metanolt tartalmazó kloroform futtatóeleggyel készült vékonyréteg-kromatogramon a reakciótermék 0,15 Rf-értékű vörös foltként jelenik meg.

Ezután csökkentett nyomáson az oldószert eltávolítjuk, és a visszamaradó nyersterméket gyorskromatográfiás eljárással, kovasavgélen, 2% metanolt tartalmazó kloroformmal tisztítjuk, így olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben R metilcsoport és mindegyik Rí pivaloilcsoport, az -A1-A2-, A3-A4- és -A5Aő- szerkezeti elemek mindegyike viniléncsoport, a vegyület sötétvörös színű szilárd anyag (0,39 g; 53%). Petroléterből való átkristályosítás után 113-115 ’C, bomlás közben olvadó tiszta terméket kapunk

Elemanalízis:

számított C:67,69%; H:7,73%; N:3,88%; talált: C:67,84%; H:7,88%; N:3,88%.

A tömegspektrum szerint M⁺ 1082, ami a feltételezett szerkezetnek megfelel.

HU 202 871 Β ’H-NMR (300 MHz, CDC13):

7,23 (1H, dd, J-11,3, 16,2 Hz, H-18);

6,88 (2H, s, aromás protonok);

6.55 (1H, d, J-11,4 Hz, H-17);

6,11 (1H, dd, J-6,6, 16,8 Hz, H-19);

5.25 (1H, br.s., H-28);

5,13 (1H, br.d., J-7,2 Hz, H-25);

4,08 (1H, br.s, -OH);

3,59-3,79 (6H, m, piperazin-CH2- és)N-£H2-Ar);

3,35 (1H, br.s., H-27);

3,05 (1H, m, H-23);

3,02 (3H, s, -OCH3);

2,68 (4H, br.s, piperazin-CH2-);

2,41 [6H, s, ArCHi (orto)];

2.26 [3H, s, ArCH3 (para)];

2,19 (3H, s, H-14);

2,08 (3H, s, H-36);

1,95 (3H, s, H-30);

1,78 (3H, s, H-13);

1.56 (9H, s, pivaloil-CH3);

1,46 (9H, s, pivaloil-CH3);

1,06 (3H, d, J=6,6 Hz, ansagyűrű-CH3);

0,96 (3H, d, J-6,6 Hz, ansagyűrű-CH3);

0,73-0,93 (3H, m, ansagyűrű-CH3);

0,71 (3H, d, J-6,6 Hz, ansagyűrű-CH3).

¹ N-NMR (CDCI3, folyékony ammónia, nitro-metán-standard):

238,50, 60,50 és 47,40.

A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő;

a) 50 g rifamicin-S 500 ml dioxánnal készült oldatához 30 g N-(2,4,6-trimetil-benzil)-piperazint adunk, és az elegyet 18 órán át szobahőmérsékleten hagyjuk állni. Ezután 10%-os vizes citromsav-oldattal megsavanyítjuk, a reakcióterméket metilén-kloridban felvesszük. A metilén-kloridos extraktumot szárítjuk, bepároljuk, a sötétszínű maradékot etanolban oldjuk és cseppenként vizes aszkorbinsavat adunk hozzá. A 3[4-(2,4,6-trimetil-benzil)-piperazin-l-il]-rifamicin-SV sárgaszínű, 178-181 °C-on, részleges bomlás közben olvadó kristályos anyag formájában válik ki.

Hasonló eredményt kapunk, amikor 20 g 3-brómrifamicin-S-t 20 g N-(2,4,6-trimetil-benzil)-piperazinnal 200 ml tetrahidrofuránban 30 percig szobahőmérsékleten reagáltatunk, majd a reakcióelegyet a fenti módon feldolgozzuk.

b) Az a) szerint kapott SV-termék 10 g-ját 200 ml metilén-kloridban oldjuk, majd 5 percig 10 g finoman porított MnO2-vel élénken keverjük. A szilárd anyagot kiszűrjük és a szűrletet szárazra pároljuk, amikor is kékes-fekete amorf anyagként kapjuk a 3-(4-(2,4,6-trimetil-benzil)-piperazin-l-il]-rifamicin-S-et, amely az acilezési reakcióhoz való felhasználáshoz elég tiszta.

c) 25 g 3-(4-(2,4,6-trimetil-benzil)-piperazin-l-il]rifamicin-S 250 ml piridinnel készült oldatához 35,5 ml (10,5 ekvivalens) pivaloil-kloridot csepegtetünk és az elegyet szobahőmérsékleten nyolc órán át keverjük, amikor a vékonyréteg-kromatogramon kiindulási anyag már nem mutatható ki. Az oldathoz ezután 150 ml metanolt adunk, és az elegyet szobahőmérsék6 létén még egy órán át keverjük a pivaloil-klorid feleslegének elbontására, majd szárazra pároljuk. A maradékot 300 ml metilén-kloriddal vesszük fel, az oldatot szűrjük és a szűrletet 300 ml vízzel extraháljuk.

A vizes fázist 1 n sósavval 2-es pH-ra savanyítjuk, majd három alkalommal metilén-kloriddal extrahálunk. Az egyesített metilén-kloridos extraktumokat három alkalommal 100-100 ml vízzel mossuk, majd szárítjuk és szárazra pároljuk. A 29 g maradékot 1 kg kovasavgélből készült oszlopra visszük és etil-acetát és ciklohexán 1:4 térfogatarányú elegyével eluáljuk. Az első frakciók 8-0,21-O-dipivaloil-3-[4-(2,4,6-trimetil-benzil)-piperazinil]-rifamicin-S-et tartalmaznak, amelyet kovasavgélen végzett újabb kromatografálás és éterből való kristályosítás után lilásbama színű kristályok formájában különítünk el. A termék 135145 ’C-on bomlás közben olvad. A következő frakciók tartalmazzák a főterméket, azaz a 8-0,N-dipivaloil-3[4-(2,4,6-trimetil-benzil)-piperazin-1-il]-rifamicin-S-et amely dietil-éterből 157-163 ’C-on olvadó, vörösesibolya színű kristályos anyag formájában válik ki.

2. példa

100 mg (92 pmól) 8-O,N-dipivaloil-3-[4-(2,4,6- tri25 metil-benzil)-piperazin-l-il]-rifamicin-S 3 ml izopropanollal készült oldatát száraz nitrogéngáz alatt 5 órán át forraljuk. A reakciót (kovasavgélen, 3% metanolt tartalmazó kloroformban) vékonyréteg-kromatográfiásan követjük, a maximum elérése után az elegyet le30 hűtjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolíjuk. A nyers reakcióterméket aztán kovasavgélen, 3% metanolt tartalmazó kloroformmal eluálva gyorskromatográfiás módszerrel tisztítjuk (Rp-0,15), így a reakcióterméket sötétvörös színű, szilárd anyag formá35 jában különítjük el (60 mg 60%).

Petrolé térből való átkristályosítás után az 1. példa termékével azonos anyagot kapunk sötétvörös amorf kristályok formájában (op. 113-115 ’C), a két termék egyéb jellemző adatai is azonosak. Egy további, 0,433

Rf-értékű vegyületet is izoláltunk, amely szintén sötétvörös szilárd anyag; ez monopivaloilezett származék. (10 mg, 10%).

3. példa

54,5 _mg (0,0505 mmól) 8-0,N-dipivaloil-3-[4(2,4,6-trimetil-benzil)-piperazin-l-il]-rifamicin-S 200 pl acetonitrillel készült oldatát 20 percig mikrohullámú sugárzás (teljes teljesítmény, 600 W) hatásának tettük ki. A vékonyréteg-kromatogram (kloroform/meta50 nol 97%) jelentős, az 1. példa szerinti termékké való átalakulást mutat. A tisztítást kova- savgélen kromatográfiásan (28 · 1 ml kloroform/metanol 97%) végezzük.A kapott termék vékonyréteg-kromatográfiásan vizsgálva homogén és az 1. példa szerint kapott ter55 mékével azonosak a jellemző adatai (48,6 mg, 89%). 4-10. példa

Az 1. példában leírt módon további vegyületeket állítunk elő, amelyek (I) általános képletében az R és Rí csoportok jelentését a következő táblázat tartalmazza.

HU 202 871 Β

Példa	R	Rí
4.	terc-butil	pivaloil
5.	metil	2,2-dimetil-butiril
6.	metil	2-etil-2-metil-butiril
7.	metil	2,2-dietil-butiril
8.	metil	2,2-dimetil-valeril
9.	metil	2-etil-2-metil-valeril
10.	terc-butil	2,2-dietil-butiril

11. példa

Az 1. példa szerint kapott származék 2,0 g-jának 50 ml etanollal készült oldatát 22 C-on környezeti nyomáson 0,2 g, 10%-os szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében hidrogénezzük. 16 óra eltelte és 76 ml hidrogén felvétele után a katalizátort celiten való szűréssel eltávolítjuk, és a szúrletet szárazra pároljuk. A maradékot kovasavgél oszlopon két alkalommal kromatografálva tisztítjuk, metilén-klorid és metanol 20:1 térfogatarányú elegyét használva eluálószerként. Egy halvány, gyorsan mozgó sáv formájában jelentkező, kismennyiségű vörösszínű anyag eltávolítása után az erős sötétvörös sáv formájában megjelenő főterméket tisztán eluáljuk. A kapott anyag az 1. példa szerinti vegyület 16,17,18,19-tetrahidro-származéka (-A1-A2és -A3-A4- mindegyike etiléncsoport) (1,50 g; 75%). Tömegspektrum (FAB+,-): M-1085 (C61H87N3O14) ^-NMR-spektrum (360 MHz, MeOD, ppm, TMS): csak a két megmaradó olefin-proton (H-28,29) jelentkezik 6,27-nél (d, IH) és 5,3-nél (m, a Η-25-tel együtt). A CH3-3O 0,7-nél, m formájában látható.

uV-spektrum (EtOH, Xmax/emax): 261/35680, 327/13320, 415/5760, 498/6600.

12. példa

0,25 g hatóanyagot, például az 1. példa szerinti vegyületet tartalmazó kapszulákat a következőképpen állítjuk elő:

Összetétel 1000 kapszulára:

hatóanyag 250,0 g kukoricakeményítő 50,0 g poli(vinil-pirrolidon) 15,0 g magnézium-sztearát 5,0 g etanol q.s.

A hatóanyagot és a kukoricakeményítőt összekeverjük és a poli(vinil-pirrolidon) 50 g etanollal készült oldatával megnedvesítjük. A nedves masszát 3 mm száltávolságú szitán átnyomjuk, majd 45 ’C-on szárítjuk. A száraz granulátumot 1 mm száltávolságú szitán átengedjük és 5 g magnézium-sztearáttal keverjük. A keveréket 0,320 g-os részletekben 0 méretű szárazon töltendő kapszulákba adagoljuk.

75. példa

250 mg hatóanyagot, például az 1. példa szerinti vegyületet tartalmazó tablettákat a következőképpen állítjuk elő:

Összetétel 1 tablettára:
hatóanyag	250 mg
mikrokristályos cellulóz	80 mg
nátrium-karboxi-metil-keményítő	10 mg
magnézium-sztearát	3 mg
talkum	7 mg 350 mg

A hatóanyagot és a segédanyagokat homogénen elkeverjük, majd tablettává préseljük.

Filmbevonatú drazsék készítéséhez a tabletták mindegyikét 1 mg vizes lakkal vonjuk be.

Nátrium-karboxi-metil-keményítő helyett nátriumkarboxi-metil-cellulózt is használhatunk.

14. példa

100 mg hatóanyagot, például az 1. példa szerinti vegyületet tartalmazó szárazon töltött kapszulákat a következőképpen állítunk elő:

Összetétel 1000 kapszulára: hatóanyag 100,00 g laktóz 50,00 g etil-cellulóz 1,50 g sztearinsav 1,50 g

153,00 g

A hatóanyagot laktózzal összekeverjük és a kapom keveréket az etil-cellulóz (tömege tízszeresének meg»; felelő mennyiségű) metilén-kloriddal készült oldatával nedvesítjük, 3-5 mm száltávolságú szitán átnyomjuk és 40 ’C-t nem meghaladó hőmérsékleten szárítjuk. A; száraz granulátumot 0,5 mm száltávolságú szitán engedjük keresztül, és porított sztearinsavval elegyítjük* A kapott keveréket 0,153 g-os részletekben 2-es mé*retű szárazon tölthető kapszulákba adagoljuk. ·ΐϊ.

75. példa

500 mg hatóanyagot, például az 1. példa szerinti vegyületet tartalmazó száraz ampullákat vagy fiolákat a következőképpen állítjuk elő:

Összetétel 1 ampullára vagy fiolára: hatóanyag 0,5 g mannit 0,05 g víz

A hatóanyag és a mannit steril vizes oldatával töltött 5 ml-es ampullákat vagy 5 ml-es fiolákat aszpetikus körülmények között leforasztjuk és vizsgáljuk.

Claims (16)

1. Eljárás (I) általános képletű vegyületek - a képletben

R kevés szénatomos alkilcsoport,

Rl tri(kevés szénatomos) alkil-metil-karbonil-csoport és az -A1-A2-, -A3-A4- vagy -A5-A6- szerkezeti elemek mindegyike viniléncsoport -, és optikai izomerjeik, valamint sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű vegyületet a képletben -A1-A2-, -A3-A4-, -A5-A6-, R és Rí jelentése a fenti - szerves oldószerben oldunk, az oldatot az átalakulás befejezéséig hevítjük vagy besugározzuk, és ezután a terméket elkülönítjük, és kívánt esetben a fenti

HU 202 871 Β eljárással kapott izomerelegyet elválasztjuk, és/vagy az eljárással kapott valamely sót szabad vegyületté vagy másik sóvá, vagy az eljárással kapott szabad vegyületet sóvá alakítjuk. (Elsőbbsége: 1987.10. 27.)

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás R helyén metilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek és sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített (II) általános képletű kiindulási anyagot alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1987. 10. 27.)

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás a két Rj helyén azonos csoportokat tartalmazó (I) általános képletű vegyületek és sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített (Π) általános képletű kiindulási anyagot alkalmazunk. (Elsőbbsége:

1987. 10. 27.)

4. A 3. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek és sóik előállítására, amelyekben mindegyik Rí csoport legfeljebb 2 szénatomot tartalmaz mindegyik kevés szénatomos alkilcsoportban, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített (II) általános képletű kiindulási anyagot alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1987. 10. 27.)

5. A 4. igénypont szerinti eljárás Rí helyén pivaloilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek és sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített (II) általános képletű kiindulási anyagot alkalmazunk. (Elősbbsége: 1987. 10. 27.)

6. Az 1. igénypont szerinti eljárás R helyén metilcsoportot és mindegyik Rí helyén pivaloilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek és sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített (II) általános képletű kiindulási anyagot alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1987. 10. 27.)

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakciót 50 és 90 ’C közötti hőmérsékleten végezzük. (Elsőbbsége: 1987. 10. 27.)

8. Eljárás (I) általános képletű vegyületek - a képletben

R kevés szénatomos alkilcsoport,

Rl tri(kevés szénatomos)alkil-metil-karbonil-csoport és az -A1-A2- és -A3-A4- szerkezeti elemek mindegyike etiléncsoport, és -A5-A6- viniléncsoport és optikai izomerjeik, valamint sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (Π) általános képletű vegyületet a képletben -A1-A2-, -A3-A4- és -A5-A6-jelentése viniléncsoport és R és Rí jelentése a fenti - szerves oldószerben oldunk, az oldatot az átalakulás befejezéséig hevítjük vagy besugározzuk, és a köztiterméket, amelyben -A1-A2-, -A3-A4- és -A5- Aő- jelentése viniléncsoport, hidrogénezéssel (I) általános képletű végtermékké alakítjuk és kívánt esetben a fenti eljárással kapott izomerelegyet elválasztjuk, és/vagy az eljárással kapott valamely sót szabad vegyületté vagy másik sóvá, vagy az eljárással kapott szabad vegyületet sóvá alakítjuk. (Elsőbbsége: 1988.10.26.)

9. A 8. igénypont szerinti eljárás R helyén metilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek és sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített (II) általános képletű kiindulási anyagot alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1988. 10. 26.)

10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti eljárás a két Rí helyén azonos csoprotokat tartalmazó (I) általános képletű vegyületek és sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített (H) általános képletű kiindulási anyagot alkalmazunk. (Elsőbbsége:

1988. 10. 26.)

11. A 10. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek és sóik előállítására, amelyekben mindegyik Rí csoport legfeljebb 2 szénatomot tartalmaz mindegyik kevés szénatomos alkilcsoportban, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített (II) általános képletű kiindulási anyagot alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1988. 10. 26.)

12. A 11. igénypont szerinti eljárás Rí helyén pivaloilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek és sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített (Π) általános képletű kiindulási anyagot alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1988. 10. 26.)

13. A 8. igénypont szerinti eljárás R helyén metilcsoportot és Rí helyén pivaloilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek és sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített (II) általános képletű kiindulási anyagot alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1988. 10. 26.)

14. A 8-13. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakciót 50 és 90 ’C közötti hőmérsékleten végezzük. (Elsőbbsége: 1988. 10. 26.)

15. Eljárás hatóanyagként az 1. igénypont szerinti, szabad vagy gyógyászatilag elfogadható só formában lévő (I) általános képletű vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti eljárással előállított hatóanyagot, adott esetben szokásos segédanyagokkal és hordozókkal együtt gyógyászati készítménnyé alakítjuk. (Elsőbbsége: 1987. 10. 27.)

16. Eljárás hatóanyagként a 8. igénypont szerinti, szabad vagy gyógyászatilag elfogadható só formában lévő (I) általános képletű vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy a 8. igénypont szerinti eljárással előállított hatóanyagot adott esetben szokásos segédanyagokkal és hordozókkal együtt gyógyászati készítménnyé alakítjuk. (Elsőbbsége: 1988. 10. 26.)