HU201779B - Process for producing ester derivatives of deglucitheicoplanine carboxylic acid and pharmaceutical compositions containing them as active components - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás a teikoplanin nevű antibiotikum peptid-maradéka új (I) általános képletű származékainak és ezek gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sóinak előállítására; e képletben

R jelentése 1-10 szénatomos alkil-, hidroxi-(l-4 szénatomos)-alkil-, halogén-(l-6 szénatomos)-alkil-, morfolino-(l-3 szénatomos alkil)-, fenil-(l-4 szénatomos)-alkil- vagy (1-3 szénatomos)-alkoxi(1-4 szénatomos)alkil-csoport, mely utóbbi leg-

szalicÜidin- vagy terc-butiloxi-karbonil-csoport,

A, B és Z jelentése hidrogénatom.

Az itt használt jelentése hidrogénatom.

Az itt használt jelentésben az „alkil” kifejezés jelentése egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogén csoport, közelebbről az 01-10 szénatomos alkil” kifejezés 1-10 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alifás szénhidrogén maradékokra vonatkozik, amilyenek pl. a következők: metil-, etil-, propil, 1-metil-etil-, butil-, 1-metil-propil-, 1,1-dimetiletil-, pentil-, 1-metil-butil-, 2-metil-butil-, 1-hexanil-, 2-hexanil-, 3-hexanil-, 3,3-dimetil-l-butil-, 4metil-l-pentanil-, 3-metil- 1-pentanil-, 2,2-dimetil3-pentanil-, 2,4-dimetil-3-pentanil-, 4,4-dimetil-2pentanil-, 5-metil-2-hexanil-, 1-heptanil-, 2-heptanil-, 5-metil-l-hexanil-, 2-etil-l-hexanil-, 2-metil-3hexanil-, 1-oktanil-, 2-oktanil-, 2-ciklopentil-etanil, 1-nonanil-, 2-nonanil-, 1-dekanil-, 2-dekanil-, 3dekanil- stb. csoport. Az „1-4 szénatomos alkil” kifejezés 1-4 szénatomos egyenes vagy elágazó szénhidrogén láncot jelent. Az „1-3 szénatomos alkoxi” kifejezés 1-3 szénatomos alkoxicsoportot jelent, amilyen a metoxi-, etoxi-, η-propiloxi-, izopropiloxi-csoport.

A „halo-(l-6 szénatomos)-alkil” kifejezés mono- vagy polihalogénezett alkilcsoportokat jelent, amelyekben a halogénatom klór-, fluor- vagy brómatomot jelent. Példák a ha-l-(l-ó szénatomos)-alkil-csoportokra a következők: monoklór-etil-, diklór-etil-, triklór-etil-, diklór-fluor-etil-, difluorklór-etil-, difluor-etil-, trifluor-etil-, diklór-propil-, l,l,l,3,3,3-hexafluor-2-propil-, monoklór-butil-, difluor-butil- vagy trifluor-butil- és tetrafluor-butilstb. csoport.

A „teikoplanin mag”, „degiukoteikoplanin”, „teikoplanin aglukon maradék”, „degiukoteikoplanin maradék” kifejezés a teikoplanin antibiotikum heptapeptid maradékára vonatkozik és olyan előbbi (I) általános képlettel írható le, amelyben R és R¹ jelentése hidrogénatom és A, B és Z jelentése hidrogénatom.

Az (I) általános képletű vegyületek egy bázisos funkciós csoportot tartalmaznak, amely sóképzésre képes. Ezért a vegyületek ismert eljárásokkal gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sókká alakíthatók át.

Az (I) általános képletű vegyületek jellegzetes és megfelelő savaddíciós sói azokat a sókat foglalják magukba, amelyeket a szokásos reakcióban szerves, ill. szervetlen savakkal képzünk. Ilyen savak pl. a következők: sósav, kénsav, foszforsav, ecetsav, borostyánkősav, citromsav, tejsav, maleinsav, fumársav, palmitinsav, kólsav, pamoinsav, nyálkasav, glutaminsav, kámforsav, glutársav, glikolsav, ftálsav, borkősav, laurinsav, sztearinsav, szalicilsav, metánszulfonsav, benzolszulfonsav, szorbinsav, pikrinsav, benzoesav, fahéjsav stb.

A találmány szerinti szabad amino-vegyületek átalakítása a megfelelő savaddíciós sóvá és a fordított eljárás (azaz egy, találmány szerinti vegyület savaddíciós sójának átalakítása a nem-só vagy szabad amino-alakká) a szakember tudásához tartozik és a találmány ezekre kiterjed.

Mivel az (I) általános képletű vegyületek és sóik tulajdonságai hasonlók, az, amit a leírásban az (I) általános képletű vegyületek biológiai aktivitásával kapcsolatban említünk, vonatkozik ezek gyógyászati szempontból elfogadható sóira is és viszont.

A találmány szerinti vegyületek félszintetikus antibakteriális szerekként vagy ilyen anyagok közti vegyületeiként használhatók fel. Ezek a teikoplanin antibiotikumok agluko-magjának származékai. Közelebbről a találmány szerinti vegyületek a teikoplanin aglukon maradék karboxi-csoportjával képzett észter-származékok (azaz degiukoteikoplanin észterek), az N-védett deglukoteikoplaninok és az N-védett degiukoteikoplanin észterek. Valamennyi ilyen vegyület antimikrobiális aktivitással rendelkezik, azonban az N-védett deglukoteikoplaninok és az N-védett degiukoteikoplanin észter-származékok főként közti termékként használhatók fel az antimikrobiálisan aktív degiukoteikoplanin észterek előállításához.

A teikoplanin egy, korábban teichomicinnek nevezett antibiotikum nemzetközi szabad neve (INN). A teichomicin az Actinoplanes teichomyceticus nov. sp. ATCC 31121 törzs asszimilálható szén- és nitrogénforrásokat és szervetlen sókat tartalmazó táptalajban való tenyésztésével állítható elő (lásd a 4.239.751. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást). Az idézett szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint az elkülönített fermentléből egy — teichomicin Ai-t, A₂-t és A3-t tartalmazó—antibiotikum komplex nyerhető ki oly módon, hogy azt megfelelő vízoldhatatlan szerves oldószenei extraháljuk és az extraháló oldószerből a terméket ismert módon kicsapjuk. A teichomicin A₂-t, amely az elkülönített antibiotikum komplex fő komponense, Sephadex^R-en végzett oszlopkromatográfia segítségével választjuk el a többi komponenstől.

A 2121401. számú közzétett brit szabadalmi bejelentés azt ismerteti, hogy a teichomicin A₂ antibiotikum ténylegesen 5, egymáshoz igen hasonló, együtt képződő fő komponens keveréke.

Újabb szerkezet-vizsglatok szerint a teikoplanin A₂ (a korábbi teichomicin A) 1., 2., 3., 4. és 5. fő komponense olyan előbbi (I) általános képlettel írható le, amelyben R és R¹ jelentése hidrogénatom, A jelentése -N-(l-10 szénatomos)-alifás acilbéta-D-glukozaminil-csoport, B jelentése N-acetilbéta-D-glukozaminil-csoport és Z jelentése alfaD-mannozil-csoport. Ezek a cukor-maradékok, ha jelen vannak, O-glukozid-kötésen keresztül kapcsolódnak a teikoplanin maghoz.

Ezenkívül azt találtuk, hogy a teikoplanin, egy tiszta faktora vagy az ilyen komponensek tetszőleges arányú keveréke egy vagy két cukor-maradék

-2HU 201779 Β szelektív hidrolízis segítségével való eltávolítása segítségével antibiotikus hatású termékekké alakíthatók át. Ez az L 17054 antibiotikum és az L 17046 antibiotikum, amelyet a 01119575, illetve a 0119574. számú európai közzétett szabadalmi bejelentésben írnak le.

Az L17054 antibiotikum előállításához a kitüntetett hidrolízis-körülmények a következők: kb. 0,5N sósav 70 ’C és 90 ’C közötti hőmérsékleten, általában 15-90 perc közötti időtartamon át.

Az L17054 antibiotikum olyan (előbbi (I) általános képlettel írható le, amelyben R és R¹ jelentése hidrogénatom, A jelentése hidrogéncsoport, B jelentése N-acetil-beta-D-glukozammil-csoport és Z jelentése alfa-D-mannozŰ-csoport, amelyben a cukor-maradékok O-glukozid-kötésen keresztül kapcsolódnak a peptid-maghoz.

Az L17046 antibiotikum előállításához kitüntetett hidrolízis körülmények a következők: kb. 1-3 n sósav, 50 ’C-90 ’C közötti hőmérsékleten és általában 30-60 perc közötti időtartamon át.

Az L17046 antibiotikum olyan előbbi (I) általános képletű vegyülettel írható le, amelyben R és R¹ jelentése hidrogénatom, A és Z jelentése egymástól függetlenül hidrogén csoport és B jelentése N-acetil-béta-D-glukozaminil-csoport, amelyben a cukor-maradék O-glukozid-kötésen keresztül kapcsolódik a peptid-maghoz.

A teikoplanin-vegyületek valamennyi cukor-maradékának teljes szelektív lehasítása egy aglukonmolekulát eredményez, amelyet L17392 antibiotikumnak vagy deglukoteikoplaninnak neveznek és amely olyan előbbi (I) általános képlettel írható le, amelyben R és R¹ jelentése hidrogénatom és A, B és Z jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom.

Ugyanilyen szerkezeti képletű vegyületet írnak le a 0090578. számú közzétett európai szabadalmi bejelentésben; ezt A 41030 antibiotikum B faktornak nevezik. Ezt a vegyületet mikrobiológiai úton állítják elő, amely a következő lépéseket foglalja magában: a Streptomyces Virginiáé NRRL 12525 vagy a Streptomyces Virginiáé NRRL 15156 törzs fermentációja megfelelő táptalajon és az A 41030 antibiotikum — egy legalább 7 komponensből álló antibiotikum — elkülönítése, tisztítása és összetevőire bontása, ideértve az A 41030 antibiotikum B faktort.

Az előbbiekben említett valamennyi vegyület — azaz a teikoplanin, egy teikoplanin-komponens, az ilyen faktorok bármilyen arányú keveréke, az L 17054 antibiotikum, az L17046 antibiotikum, és az L17392 antibiotikum-kiindulási vegyületként szolgálhat a találmány szerinti észter-származékok előállítására.

A tárgyalás megkönnyítése érdekében a leírásban bármilyen említett kiindulási vegyületre (azaz a 4.239.751. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint előállított teikoplanin komplexre, ennek további tisztítási termékeire, egy olyan előbbi (I) általános képletű vegyületre, amelyben R és R¹ jelentése hidrogénatom, A jelentése hidrogénatom vagy (10-11 szénatomos)-alifás acil-béta-D-glukozamínil-csoport, B jelentése hidrogénatom vagy N-acetil-béta-D-glukozaminilcsoport és Z jelentése hidrogénatom vagy alfa-D4 mannozil-csoport, és az előbbiek bármilyen arányú keverékére (általános alakban úgy fogunk hivatkozni, mint „teikoplanin-szerű vegyületre”.

A (10-11 szénatomos)-alifás acil-csoportokra jellemző és kitüntetett példák a következők: n-dekanoil-, béta-metil-nonanoil-, Ζ-4-decenoil-, 8-metil-dekanoil- és 9-metil-dekanoil-csoport.

Az (I) általános képletű deglukoteikoplaninésztereket úgy állítjuk elő, hogy egy megfelelő teikoplanin-szerű vegyületet ellenőrzött körülmények között észterezésnek vetünk alá.

Ezek az észterezési körülmények függnek a kiindulási vegyületként alkalmazott konkrét teikoplanin-szerű vegyületből, és bizonyos mértékig attól az észtertől, amelyet konkréten elő kívánunk állítani.

Az észterezési eljárás reakciókörülményei általában olyanok, hogy elkerülhető legyen a „teikoplanin mag” módosulása és abban az esetben, ha a kiindulási teikoplanin-szerű vegyület A, B és Z helyettesítője nem egyaránt hidrogénatom, az észterezési eljárás reakciókörülményeit úgy kell megválasztanunk, hogy a kiindulási vegyület valamennyi cukor-maradéka hidrolizálódjék a fő reakció befejeződése előtt.

A találmány tárgya tehát egyrészt eljárás egy deglukoteikoplamin-észter előállítására, amelyre jellemző, hogy

a) egy teikoplanin-szerű vegyületet, amelyben szabad vagy aktivált karboxilcsoport van jelen, ellenőrzött észterezési eljárásnak vetünk alá, és

b) ha a kiindulási vegyület olyan (I) általános képletű vegyület, amelyben legalább az A, B és Z helyettesítők közül az egyik cukor-maradék, olyan reakcióközeget biztosítunk, amely alkalmas a teikoplanin-mag cukor-helyettesítőinek szelektív hidrolízisére anélkül, hogy ez befolyásolná a teikoplanin-magot vagy az újonnan kialakított karbonsavészter-funkcióit.

A szakember számára ismert, hogy a teikoplanin-szerű vegyületek szabad aminocsoportot tartalmaznak, amely befolyásolhatja a reakció lefolyását, ezért egyes esetekben az észterezési eljárás megkezdése előtt ezt az aminocsoportot védőcsoporttal szükséges ellátni.

A találmány szerinti eljárásban alkalmazható Nvédőcsoport egyike azoknak a védőcsoportoknak, amelyek a szakember számára ismeretesek (ilyenek leírását tartalmazzák például a következő kézikönyvek: T.W. Greene, Védőcsoportok a szerves szintézisben; J. Wiley & Sons, New York, 1981, p. 323-326 és M.Mc. Omie, védőcsoportok a szerves kémiában, Plenum Press, New York, 1973) és amelyek a következő tulajdonságokkal rendelkeznek: olyan kötést képeznek a teikoplanin-szerű származék aminocsoportjaival, amely a reakció körülményei között stabil; nem befolyásolja kedvezőtlenül a fő észterezési reakciót és a reakciófolyamat végén könnyen lehasítható és eltávolítható a reakcióközegből anélkül, hogy az,újonann kialakított deglukoteikoplanin észter kötés károsodna.

Jellegzetes példák a találmány szerinti eljárásban előnyösen alkalmazható N-védőcsoportokat képező vegyületekre a karbamátképző reagensek, amelyek a következő oxikarbonil-csoportokkal jellemezhetők: 1,1-dimetil-propinil-oxikarbonil-,

-3HU 201779 Β terc.butoxikarboml-, vmil-oxikarbonil-, alkoxikarbonil-, cinnamiloxikarbonil-, 4,5-difenil-3-oxazolin-2-on, benziloxikarbonil-, p-nitro-benziloxikarbonil-, 3,4-dimetoxÍ-6-nÍtro-benziloxikarbonil-, 2,4-diklór-benziloxikarbonil-, 5-benziloxazil-metoxikarbonil-, 9-antranil-metoxikarbonil-, difenilmetoxikarbonil-, izonikotinil-oxikarbonil-, S-benziloxikarbonil- stb. csoport.

Más, megfelelő N-védőcsoportot képező reagensek tekinthetők azok az aldehidek és ketonok, illetve ezek származékai, amelyek képesek Schiffbázisokat képezni a megvédendő teikoplanin-mag aminocsoportjaival.

A Schiff-bázis képző reagensekre kitüntetett példák a benzaldehidek, és különösen kitüntetett a

2-hidroxi-benzaldehid (szalicilaldehid).

Mint ez a szakember számára nyilvánvaló, a konkrét N-védőcsoport végső kiválasztása az előállítani kívánt konkrét észter jellemzőitől függ. Ennek az észternek ténylegesen stabilnak kell lennie az N-védőcsoportok eltávolításának körülményei között. Mivel a különböző N-védőcsoportok eltávolításának körülményei ismertek, a szakember képes a megfelelő védőcsoport kiválasztására. Ha például benzilésztert kívánunk előállítani, el kell kerülnünk a katalitikus hidrogénezéssel eltávolítható N-védőcsoportok — amelyek savas körülmények között távolíthatók el (amilyen például a terc-butoxikarbonil-csoport).

A találmány szerinti vegyületek előállítására irányuló általános eljárás tehát magában foglalja azt a lépését, amelynek során egy N-védett vagy szabad aminocsoporttal rendelkező teikoplanin-szerű vegyületet savas közegben egy alkohollal reagáltatunk, vagy egy N-védett deglukoteikoplanin származékot egy alkilhalogeniddel (előnyösen bromiddal, kloriddal vagy jodiddal) reagáltatunk, továbbá egy aktivált karboxilfunkcióval rendelkező, N-védett deglukoteikoplanin szubsztrátumot egy kiválasztott alkohollal reagáltatunk.

Az „aktivált karboxil-funkció” kifejezés a teikoplanin-szerű vegyület karboxilcsoportjának olyan átalakítására utal, amely ezt a karboxilcsoportot reakcióképessé teszi az alkohol-reagenssel való összekapcsolódás szempontjából annak az észter-kötésnek a kialakítása közben, amely a találmány szerinti vegyületeket jellemzi.

A karboxil-funkció aktiválása szempontjából a találmány szerinti eljárás keretében kitüntetett aktiválószerek például a karbodiimid-származékok - például az Ν,Ν’-diciklohexil-karbodümid, N,N’diizopropil-karboxiimid stb. —, amelyek reakcióképes közti származék kialakítására képesek. Ez utóbbiakat — instabilitásuk folytán — általában nem különítjük el, hanem in situ reagáltatjuk a kiválasztott alkohollal a keresett észter keletkezése közben.

Közelebbről a találmány szerinti deglukoteikoplanin-észter származékok előállítására használható ellenőrzött észterezési eljárások a következőket foglalják magukban: olyan észterezési eljárások, amelyek savas-alkoholos körülményeket alkalmaznak egy N-védett teikoplanin-szerű származék vagy előnyösen egy szabad teikoplanin-szerű származék jelenlétében; olyan észterezési reakciók, amelyek során a teikoplanin-szerű vegyület kiválasztott alkanol feleslegével hozzuk össze (ennek az alkoholnak a reakció hőmérsékletén cseppfolyósnak kell lennie), cc. sósav jelenlétében, és a reakcióelegyet vákuumban tartjuk, mimellett időnként kismennyiségű oldószert adunk hozzá, amely vízzel minimális azeotróp elegyek képzésére képes és a keletkezett azeotrópot csökkentett nyomáson ledesztilláljuk; olyan észterezési reakciók, amelyek során egy N10 védett deglukoteikoplanin származék alkálifém-, ezüst- vagy ólom-sóját közömbös szerves oldószerben egy R-X általános képletű halogeniddel reagáltatjuk — e képletben R jelentése az előzőkben meghatározott, a halogénalkil-csoportok kivételé15 vei, és X jelentése klór-, vagy előnyösen bróm- vagy jódatom —, előnyösen egy tercier amin, például trietilamin, pikolin stb. jelenlétében.

Ezért egy általános eljárás (I) általános képletű észterek előállítására — amelyben az alkohol-ma20 radék egy nagy szénatomszámú alkoholból vezethető le és ez az alkohol a reakció hőmérsékletén folyékony és kissé vízoldható vagy gyakolatilag vízoldhatatlan — abból áll, hogy a teikoplanin-szerű vegyületet reagáltatjuk a megfelelően kiválasztott alkohol oldatával, ásványi sav, előnyösen egy hidrogénhalogenid jelenlétében. A reakció hőmérséklete előnyösen 50-80 °C. Kitüntetett hidrogénhalogenid a hidrogénbromid és a hidrogénklorid, elsősorban a hidrogénklorid.

Az ezzel az eljárással előállítható (I) általános képletű észterekre jellegzetes példák a következők: alkil-, hidroxi-alkil-, halogénalkil-, morfolino-alkilés fenil-alkil-észterek.

Az ezen eljárás során alkalmazott magasabb al35 koholok tehát előnyösen olyan ROH általános képletű alkohol-származékok, amelyekben

R jelentése 4-10 szénatomos alkil-, (1-3 szénatomos)-alkoxi-(l-4 szénatomos)-alkil-csoport, 4 vagy több szénatommal, halogén-(l-6 szénato40 mos)-alkil-, fenil-(l-4 szénatomos)-alkil- és morfolino-(l-3 szénatomos)-alkil-csoport. Bármelyik, az előbbiekben felsorolt teikoplanin szerű vegyület és ezek bármely arányú keveréke felhasználható kiindulási anyagként a találmány szerinti ezen eljárás45 bán.

Egy másik általános eljárás szolgál az olyan (I) általános képletű észterek előállítására, amelyekben az alkohol-maradék olyan alkoholból vezethető le, amely a reakció hőmérsékletén cseppfolyós, a következők kivételével: 1-3 szénatomos alkanolok, meghatározott helyettesített fenolok, és 2-3 szénatomos glikolok, azaz olyan ROH általános képletű glikolok, amelyekben R jelentése

H-[O-(CH₂)_m]-„ általános képletű csoport, amelyben m értéke 2 vagy 3 és n értéke 1.

Ez az eljárás abból áll, hogy egy teikoplanin-szerű vegyületet egy ROH általános képletű megfelelő alkohol feleslegével reagáltatunk—e képletben

Rjelentése az előbbiekben meghatározott, a következők kivételével: 1-3 szénatomos alkil-, helyettesített fenil-, és -H-[O-(CH2)_m]-n, amelyben mértéke 2 vagy 3 és n értéke 1 —,

-4HU 201779 Β savas katalizátor, pl. 37%-os sósav jelenlétében. Az ROH általános képletű alkohol előnyösen a reakció hőmérsékletén cseppfolyós, úgyhogy a reakcióközeg szerepét is betöltheti, más megfelelő oldószer hozzáadása nélkül. A reakciót előnyösen csökkentett nyomáson hajtjuk végre. A reakció hőmérséklete általában 50-80 °C, ha a reakció kb. 2670 Pa nyomáson megy végbe. Szükség esetén időnként, az elpárolgó reakcióközeg pótlására 37%-os sósavból és a megfelelő alkoholból álló elegyet adagolunk.

Ugyancsak hozzáadunk a reakcióelegyhez adagokat a megfelelő közömbös oldószerből, amely vízzel minimális azeotróp elegy képzésére alkalmas és a képződött azeotrópot vákuumban ledesztilláljuk.

Jellegzetes példák az olyan oldószerekre, amelyek vízzel minimális azeotróp elegyet képesek képezni: benzol, toluol, butiléter, széntetraklorid, kloroform, ciklohexán, 2,5-dimetil-furán, hexán, nonán, m-xilol stb.

Ezeket az egymásutánt műveleteket — sósav/alkohol elegy hozzáadása, vízzel minimális azeotrópot képező közömbös oldószer hozzáadása és a vizes azeotróp ledesztillálása—többször megismételjük, amíg a reakció teljessé válik (azaz a keresett észter-származék elfogadható vagy optimális kitermeléssel képződik).

Jellegzetes példák az ezekkel az eljárásokkal előállítható (I) általános képletű észter-származékokra a következők: deglukoteikoplanin- n-butilészter, deglukoteikoplanin- 1-metil-propilészter, deglukoteikoplanin- 1,1-dimetil-etil-észter, deglukoteikoplanin-pentilészter, deglukoteikoplanin-1metil-butilészter, deglukoteikoplanin- 2-metil-butilészter, deglukoteikoplanin- 1-hexanilészter, deglukoteikoplanin- 2-hexanilészter, deglukoteikoplanin-3-hexanilészter, deglukoteikoplanin- 3,3-dimetil-l-butanilészter, deglukoteikoplanin- 4-metil-lpentanilészter, deglukoteikoplanin- 3-metil-1-pentanoilészter, deglukoteikoplanin- 2,2.-dimetíl-3pentanilészter, deglukoteikoplanin-2,4-dimetil-3pentanilészter, deglukoteikoplanin-4,4-dimetíl-2pentanilészter, deglukoteikopIanin-5-metil-2-hexanilészter, deglukoteikoplanin-l-heptanilészter, deglukoteikoplanin- 2-heptanilészter, deglukoteikoplanin- 5-metil-1-hexanilészter, deglukoteikoplanin- 2-etil-l-hexanilészter, deglukoteikoplanin2- metil-3-hexanilészter, deglukoteikoplanin- 2-metil-3-hexanilészter, deglukoteikoplanin- 1-oktanilészter, deglukoteikoplanin- 2-oktanilészter, deglukoteikoplanin- 1-nonanilészter, deglukoteikoplanin- 2-nonanilészter, deglukoteikoplanin- 1-dekanilészter, deglukoteikoplanin- 2-nonanilészter, deglukoteikoplanin- l-dekanilészter, deglukoteikoplanin- 2-dekanilészter és deglukoteikoplanin3- dekanílészter, deglukoteikoplanin- 1-undecilészter, deglukoteikoplanin- 2-dodecilészter, deglukoteikoplanin-benzilészter, deglukoteikoplanin-mklór-benzilészter, deglukoteikoplanin-o-fluor-benzilészter, deglukoteikoplanin-m-fluor-benzilészter, deglukoteikoplanin-p-fluor-benzilészter, deglukoteikoplanin-m-metil-benzilészter, deglukoteikoplanin-m-metoxi-benzilészter, deglukoteikoplanin-o-etoxi-benilészter, deglukoteikoplanin-m-bu8 toxi-benzilészter, deglukoteikoplanin-p-terc.butoxi-benzilészter, deglukoteikoplanin-p-terc.butilbenzilészter, deglukoteikoplanin-fenetilészter, deglukoteikoplanin-p-klór-fenetilészter, deglukoteikoplanin-m-klór-fenetilészter, deglukoteikoplanin-o-metoxi-fenetilészter, deglukoteikoplanin-mmetoxi-fenetilészter, deglukoteikoplanin-o-propilfenetilészter, deglukoteikoplanin-o-etoxi-fenetilészter, deglukoteikoplanin-p-fluor-fenetilészter, deglukoteikoplanin-p-bróm-fenetilészter, deglukoteikoplanin-o-propoxi-fenetilészter, deglukoteikoplanin-o-butoxi-fenetilészter, deglukoteikoplanin- l-(p-izopropil-fenil)-etilészter, deglukoteikoplanin- 3-fenil-l-propilészter, deglukoteikoplanin- 2-fenil-l-propilészter, deglukoteikoplanin- 4fenil-l-butilészter, deglukoteikoplanin-2-klór-propilészter, deglukoteikoplanin-3-fluor-propiIészter, deglukoteikoplanin-4-bróm-butilészter, deglukoteikoplanin-4-fluor-butilészter, deglukoteikoplanin-5-jód-pentilészter, deglukoteikoplanin- 2bróm-2-metil-propilészter, deglukoteikoplanin- 3klór-2-metil-propilészter, deglukoteikoplanin- 4klór-3-metil-butilészter és ezek savaddíciós sói.

Egy további általános eljárás a találmány szerinti vegyületek előállítására — azoknak a kivételével, amelyekben R jelentése halogén-(l-6 szénatomos)-alkil-csoport — abban áll, hogy egy N-védett teikoplanint, nem-só alakban és egy hidrogénhalogenid akceptor jelenlétében, vagy alkálifém- (K, Na, Cs)-só, ezüst- vagy ólomsó alakjában egy RX általános képletű halogenid-származékkal reagáltatunk, ahol R jelentése az előbbi — a halogén-illő szénatomos)-alkil-csoport kivételével — és X jelentése klór- vagy előnyösen bróm- vagy jódatom, közömbös szerves oldószerben. A reakció hőmérséklete -5 °C-50 °C, előnyösen 15-20 °C. Az N-védett deglukoteikoplanin-észter-származékból ezután az előbbiekben vázolt vagy egyébként a szakember számára ismert eljárások segítségével eltávolítjuk az N-védőcsoportot.

Példák a megfelelő közömbös szerves oldószerekre a következők: poláris aprotikus oldószerek, amilyen a dimetilformamid, dimetoxietán, hexametil-foszforamid, dimetilszulfoxid, benzol, toluol stb.

Példák a megfelelő hidrogénhalogenid akceptorokra: a tercier szerves aminok — pl. a trietilamin, pikolin stb. —, valamint a szervetlen bázisok, így az alkálifém-hidrogénkarbonátok, például a nátriumvagy a káliumhidrogénkarbonát.

A. oldat: 9:1 25 mmól NalhPOocetonÍtril, 0,1 n NaOH-dal pH 6,0-ra beállítva;

Egy másik eljárás a találmány szerinti vegyületek előállítására abból áll, hogy egy karboxil-aktivált N-védett deglukoteikoplanin-származékot közömbös szerves oldószerben egy megfelelő alkohollal reagáltatunk.

Ez az eljárás különösen hasznos olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyekben R jelentése fenil-, alkil- vagy halogén-alkil-csoport, és általában egy sztéríkusan gátolt csoport, amely vegyületek az előbbiekben leírt eljárásokkal nehezen vagy nagyon alacsony kitermeléssel állíthatók elő.

Ezen eljárás szerint N-védett deglukoteikoplanin-észterhez jutunk, amelyből a védőcsoport ismert eljárások segítségével távolítható el. Az N-vé5

-5HU 201779 Β dett deglukoteikoplanin-származék „aktiválási” lépését is az élőbbekben leírt és a szakember számára ismert eljárásokkal végezzük. Egy másik megoldás szerint az N-védett deglukoteikoplanin-származékot és a megfelelő alkoholt közömbös szerves oldószerben oldjuk és hozzáadjuk a kondenzálószert, ugyanebben az oldószerben oldva. A reakció hőmérséklete minden esetben -5 ’C és a szobahőmérséklet között (előnyösen 0 ’C és 15-20 ’C között) van.

Közömbös szerves oldószerek az előbbiekben meghatározott poláris aprotikus oldószerek, míg megfelelő kondenzálószerek azok a vegyületek, amelyeket az előzőekben a deglukoteikoplanin mag karboxilcsoportja „aktiválásának” tárgyalása kapcsán leírtunk.

Az ezzel a módszerrel előállítható (I) általános képletű észter-származékokra jellegzetes példák a következők: deglukoteikoplanin-2,4,6-triklór-fenilészter, deglukoteikoplanin-4-metil-2-klór-fenilészter, deglukoteikoplanin-4-metil-2-bróm-fenilészter, deglukoteikoplanin-4-metoxi-2-klór-fenilészter, deglukoteikoplanin- 1-bróm-etilészter, deglukoteikoplanin-1,1-diklór-etilészter, deglukoteikoplanin-1-fluor-etilészter, deglukoteikoplanin1,1-difluor-etilészter, deglukoteikoplanin-l-bróm2-klór-etilészter, deglukoteikoplanin-l,l-diklórpropilészter, deglukoteikoplanin-l-klór-l-metiletilészter, deglukoteikoplanin-l,l-diklór-2-metilpropilészter, deglukoteikoplanin-l-bróm-2-metilpropilészter, deglukoteikoplanin-1,1,1-trifluormetilészter, deglukoteikoplanin- 1-klór-metilészter, az ilyen vegyületek N-védett közti termékei és ezek savaddíciós sói.

A szakember számára nyilvánvaló, hogy az előbbiekben leírt észterezési eljárásokban a reakcióidő változik a konkrét reakciókörülmények és az alkalmazott kiindulási anyagok függvényében. Mivel azonban a találmány szerinti vegyületek, valamint a teikoplanin-szerű kiindulási anyagok TLC vagy HPLC eljárásokkal könnyen kimutathatók, a szakember is képes a reakció lefolyásának követésére és annak meghatározására, hogy az mikor fejeződik be.

A következőkben bemutatunk egy példát arra, hogy a reakció lefolyása HPLC-vel hogyan követhető.

A reakcióelegyból meghatározott időnként 20 μΐ-es mintákat veszünk, ezeket 50:50 (térf/térf.) 0,2%-os vizes ammóniumformiát:acetonitril eleggyel kb. 2 mg/ml végkoncentrációra hígítjuk és beinjektáljuk a HPLC rendszerbe.

A HPLC rendszer részei a következők: Varian 5000 kromatográf, Rheodyne 7125 kacs-injektorral (20 μΐ) felszerelve; 254 nm-en mérő UV detektor, a Merve cég által gyártott LiChrosorb RP-8-cal (10 μπι) elő-töltve.

Eluálószerek: lineáris grádiens 5% B az A-ban és 60% B az A-ban értékek között, 30 perc alatt, kb. 3 ml/perc áramlási sebesség mellett.

A oldat: 0,2%-os vizes ammóniumformiát,

B oldat: acetonitril.

Néhány, a találmány szerinti jellegzetes vegyület relatív retenciós időit az előbbi rendszerben a következő I. Táblázatban mutatjuk be. A csillaggal jelzett értékeket az előbbi eljárások szerint eljárva kapjuk, de a következő eluciós rendszer alkalmazásával:

A oldat: 0,1 mól vizes NaH2PO4,

B oldat: acetonitril, grádiens: B% az A-ban t O-%B 15,110-%B 30,120 - %B 60,125 - %B 80, t30-%B15.

áramlási sebesség: 2,0 ml/perc.

A szakember számára nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti vegyületek akár egy lényegében tiszta teikoplanin-szerű vegyületből, akár egy nyers teikoplanin-szerű vegyületből előállíthatók.

Az előbbi esetben olyan találmány szerinti vegyületekhez juthatunk, amelyek nem igényelnek további tisztítást, míg az utóbbi esetben egy végső tisztítási lépésre van szükség. Ha azonban egy további tisztítási lépésre van szükség vagy ennek elvégzése kívánatos, ez a szokásos tisztítási technikák segítségével, különösen oszlopkromatográfiával történhet.

Egy kitüntetett tisztítási eljárás fordított fázisú oszlopkromatográfia alkalmazását foglalja magában. Ebben az esetben kitüntetett adszorbens a 0,06-0,2 mm részecske-eloszlási tartománnyal rendelkező szilanizált szilikagél.

Az eluálószer egyike lehet a tisztítási technikák szerint használható hidrofil keverékeknek. Az ilyen hidrofil eluensekre jellegzetes példák a szerves savak ammóniumsói híg vizes oldatainak acetonitrillel vagy vízoldható rövidszénláncú alkanolokkal alkotott keverékei.

A szerves savak ammóniumsói híg vizes oldataira jellegzetes példák a vizes 0,1-6%-os ammóniumformiát oldatok, mint a megfelelő alkoholokra példa a metanol, etanol, propanol stb.

Kitüntetett eluálószer a vizes ammóniumformiát oldat és acetonitril pH 6-8 elegye vagy vizes ammóniumformiát oldat és metanol elegye.

Egy kitüntetett eljárás szerint először fordított fázisú kromatográfiát végzünk szilanizált szilikagélen (0,06-0,2 mm); a kifejlesztést lineáris lépcsős grádienssel végezzük 5-60% acetonitrilt tartalmazó 0,2%-os vizes ammóniumformiáttal és egy második oszlopkromatográfiás lépést hajtunk végre, amelynek során eluálószerként 6:4 (térf/térf.) acetonitrihvíz elegyet alkalmazunk.

Egy másik kitüntetett eljárás a következőket foglalja magában:

a) a nyers antibiotikumot 1:2:3 0,2%-os vizes ammóniumformiát:metanol:butanol elegyben oldjuk és az oldatot szilanizált szilikagéllel hozzuk érintkezésbe, majd az oldószereket sztrippeléssel eltávolítjuk,

b) a maradékot felvisszük egy szilanizált szilikagél oszlop tetejére (0,06-0,2 mm), a kifejlesztést 9:1 0,6%-os vizes ammóniumformiát:acetonitrii elegyével végezzük, elvetjük az eluátumot és folytatjuk az eluciót acetonitril lineáris grádiensével vízben, amelyet úgy állítunk elő, hogy 1:9 acetonitril-víz elegyet és 7:3 acetonitrikvíz elegyet 200 ml/óra sebességgel elegyítünk.

A leírásban szereplő antibiotikumok tekintetében a „lényegében tiszta” kifejezés olyan anyagokra utal, amelyek HPLC titere 95%-nál nagyobb (%-os

-6HU 201779 Β csúcs-terület, az előre meghatározott UV hullámhosszúságon, 254 nm-en); víz és oldószer tartalma 10-15 (tömeg) % és szervetlen maradék tartalma 0,5%-nál (tömeg) alacsonyabb.

A találmány szerinti jellegzetes vegyületek fizi12 kokémiai jellemzőit a következő I., II. és III. táblázatban foglaljuk össze. E vegyületekben A, B és Z jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom és R és R¹ jelentése az I. táblázatban megadott.

I. táblázat

Példa száma	R	R1	IRa)	Kb)	pK,c>
1.	n-butil	H	1720	1,65	6,57
2.	n-oktil	H	1715	2,17	6,82
3.	benzil	H	1730	1,69	6,67
4.	H	benzoxikarbonil	-	2,01	5,02
5.	pivaloiloximetil	benzoxikarbonil
6.	»	H	1740		6,52
7.	etil	benzoxikarbonil
8.	etil	H
9.	4-klór-butil	H	1725	1,72	6,60
10.	H	terc-butoxikarbonil	kb.1730	1,44
11.	metil
12.	tt	H		1,25
13.	N-morfolinil-etil	terc-butoxikarbonil
14.	»>	»		1,64	5,3 és 7,5
15.	HOCH2CH2-	tt
16.	tt	H		1,18
17.	BrCH2CH2-	benzoxikarbonil	1730
18.	tt	H	1740
19.	FCH2CH2-	benzoxikarbonil
20.	tt	H	1735

Megjegyzések az I. táblázathoz:

a) lambdamax, cm'¹, nü&zter-CO, nujolpólyában Perkin Elmer 850 készülékkel felvéve

b) K= tR észter/tR deglukoteikoplanin = relatív retenciós idő az előbbiekben leírt HPLC rendszerben Tr deglukoteikoplanin ebben a rendszerben kb. 11,4 perc

c) a mintákat 4:1 (térf/térf.) metilcelloszolv:víz elegyben oldjuk, feleslegben hozzáadunk ugyanezzel az eleggyel elkészített 0,01 mól sósavat és a kapott oldatot ugyanezzel az eleggyel elkészített 0,01 mól NaOH-dal titráljuk.

II. táblázat

UV (lambdamax) (nm)

Példa metanol száma pH = 1,0 pH=7,4 pH = 13,0

280	279	279	298
280	279	279	298
280	279	278	297
280	n.v.	280	297
280	n.v.	n.v.	n.v.
280	279	278	298

Umcam SP 800 spektrométerrel felvéve n.v. = nem vizsgáltuk

-7HU 201779 Β

III. táblázat Elemanalízis

Példa száma	Szám. képlet (MS)	C%a) számVtal.	H%a) szám./tál.	N%a) c) d) szám./tal.
1.	C62H53N7CI2O18.HCI (1291,54)	57,66/57,28	4,21/4,40	7,59/7,34
2.	C66H61N7CI2O18.HCI (1347,64)	58,82/58,68	4,64/5,13	7,28/7,07
3.	C65H51N7CI2O18.HCI (1325,55)	58,90/58,57	3,95/4,14	7,40/7,28
4.	C66H51N7CI2O20.HCI (1333,10)	59,46/59,75	3,86/4,33	7,36/6,97
5.	C72H55N7CI2O22 (1447,25)	59,75/59,89	4,25/4,60	6,78/6,82
6.	C64H55N7CI2O20.HCI	56,95/56,22	4,18/4,31	7,26/7,36
7.	C68H55N7CI2O20 (1361,13)	60,00/59,20	4,07/4,40	7,20/7,10
9.	C62H52N7CI3O18 (1289,5)	57,75/57,02	4,06/4,17	7,60/7,42
10.	C63H53N7CI2O20 (1299)	58,25/57,95	4,11/4,80	7,54/7,93
17.	C68H54N7BrCl2O20e) (1440)	56,71/56,59	3,78/4,15	6,80/6,65
20.	C60H48N7CI2O18.HCI (1281,5)	56,24/56,35	3,85/4,20	7,65/7,32

Példa száma	Cl%/Összes)b^ szám./tal.	Cl% (ionos)b) számVtal.	szervetlen maradék,%c'	tömeg- veszt
1.	8,24/8,75	2,75/3,30	0,1	9,5
2.	7,89/8,55	2,63/3,13	0,2	10,6
3.	8,02/7,90	2,67/2,66	0,2	10,1
4.	5,32/5,23	-	0,15	10,3
5.	4,90/5,20	-	0,20	10,5
6.	7,88/7,48	2,62/3,02	0,15	9,5
7.	5,20/5,75	-	0,4	10,5
9.	8,25/8,22	—	0,3	8,4
10.
17.	4,92/4,55		0,1	6,7
20.			0,3	6,7

a) Előzetesen 140’C-on nitrogén atmoszférában szárított mintákban meghatározva.

b) Súlyveszteségre és szervetlen maradékra korrigálva.

c) A minták oxigén atmoszférában 900 ’C-ra való hevítése után meghatározva.

d) Termogravimetriás elemzéssel 140 ’C-on meghatározva.

e) Előzetesen nitrogén atmoszférában 140 ’C-on szárított mintákban meghatározva: Br% szám. 5,54; talált 5,13.

f) Előzetesen nitrogén atmoszférában 140 ’C-on szárított mintákban meghatározva: F% szám. 1,48, talált 1,53.

-8HU 201779 Β

A találmány szerinti vegyületek antibakteriális aktivitása in vitro a standard agar-hígításos vizsgálatok segítségével mutatható ki.

A Staphylococcusok, illetve a streptococcusok tenyésztésére Isosensitest levest (Oxoid), illetve Todd-Hewitt levest (Difco) használunk. A leves-tenyészeteket úgy hígítjuk, hogy a végső inokulum kb. 10⁴ telepképző egységet (CFU) tartalmazzon milli16 literenként. Minimális gátló koncentrációnak (MIC) azt a legalacsonyabb koncentrációt tekintjük, amely mellett 18-24 órán át 37 °C-on végzett inkubálás után nincs látható növekedés. Jellegzetes (I) általános képletű vegyületek antibakteriális vizsgálatának eredményeit a következő IV: táblázatban összegezzük.

IV. táblázat

Mikroorganizmus	1	A következő példák szerinti vegyületek MIC értékei (jig/ml) 2	3
S.aureus ATCC 6538	0,05	0,2	0,4
S.aureus TOUR (103CFU/ml)	0,1	0,2	0,4
„ (106CFU/ml)	0,4	0,8	0,4
„ + 30% szarvasmarha-szérum	0,4	0,8	0,8
S.epidermidis ATCC 12228	0,05	0,1	0,1
S.pyogenes C 203 SKF13400	0,1	0,05	0,05
S.pneumoniae UC 41	0,1	0,05	0,2
S.faecalis ATCC 7080	0,2	0,4	0,4
E.coli SKF 12140	50	100 felett	12,5

A gram-pozitív baktériumokkal szemben mutatott antimikrobiális aktivitás mellett a találmány szerinti jellegzetes vegyületek bizonyos mértékű 30 aktivitással rendelkeznek gram-negatív baktériumokkal szemben is.

Az előbbiek folytán a találmány szerinti vegyületek hatásosan alkalmazhatók antimikrobiális készítmények aktív komponenseiként, amelyeket az 35 ember- és állatgyógyászatban patogén baktériumok által okozott fertőző betegségek megelőzésére és kezelésére használnak, amely patogén baktériumok érzékenyek az említett aktív komponensekre. 40

Az ilyen kezelések során ezek a vegyületek önmagukban vagy tetszőleges arányú keverékek alakjában is alkalmazhatók. A találmány szerinti vegyületek orálisan, helyileg vagy parenterálisan adagolhatók be, azonban előnyben részesítjük a parente- 45 rális bevitelt. A beadagolás módjától függően ezek a vegyületek különböző adagolási alakokban készíthetők ki. az orális bevitelre szánt készítmények kapszula, tabletta, folyékony oldat vagy szuszpenzió alakjában jelenhetnek meg. Mint ez a szakem- 50 bér számára ismert, a kapszulák és tabletták az aktív komponensen kívül szokásos adalékanyagokat, így hígítókat (pl. laktózt, kalciumfoszfátot, szorbitot stb.), kenőanyagokat (pl. magnéziumsztearátot, talkumot, polietilénglikolt), kötőanyagokat 55 (pl. polivinilpirrolidont, zselatint, szorbitot, tragakantát, akácmézgát), ízanyagokat, valamint elfogadható szétesést elősegítő és nedvesítő szereket tartalmazhatnak. A folyékony készítmények általában vizes vagy olajos oldat vagy szuszpenzió alakú- 60 ak és szokásos adalékanyagokat, pl. szuszpendálószereket tartalmazhatnak. Helyi alkalmazás céljából a találmány szerinti vegyületek olyan alakokban is kikészíthetők, amelyek alkalmasak az orr és a torok nyálkahártyáján vagy a légúti szöveteken ke- 65 resztül való felszívódásra és előnyösen folyékony permet vagy inhalálószer, gyógycukorka vagy torok-ecsetelő készítmény alakúak lehetnek. A szem vagy a fül kezeléséhez a készítmény folyékony vagy félfolyékony alakban készíthető el. Helyi alkalmazásra a készítmények hidrofób vagy hidrofil alapanyagokkal kenőcs, krém, rázókeverék, festék vagy por alakjában állíthatók elő.

Az injekciós készítmények szuszpenzió, oldat vagy emulzió alakúak lehetnek olajos vagy vizes hordozókban és a kikészítést elősegítő anyagokat, így szuszpendálószereket, stabilizáló és/vz-gy diszpergáló anyagokat tartalmazhatnak.

Egy másik megoldás szerint az aktív komponens por alakú lehet és a bevitel időpontjában megfelelő vivőanyaggal, pl. steril vízzel állítható elő az injekciós készítmény.

A beviendő aktív komponens mennyiség különböző tényezőktől függ, amilyen a kezelendő beteg súlya és állapota, a bevitel módja és gyakorisága és a betegséget kiváltó konkrét tényező.

A találmány szerinti vegyületek általában aktívak kb. 0,5-kb. 30 mg aktív komponens/testtömeg kg napi dózisban. Ezt előnyösen napi 2-4 alkalommal visszük be. Különlegesen előnyösen azok a készítmények, amelyeket egység-adagolási alakban készítünk ki; ezek kb. 20 - kb. 300 mg hatóanyagot tartalmaznak egységenként.

A következőkben jellegzetes példákat mutatunk be a gyógyszerkészítmények előállítására.

Parenterális oldatot állítunk elő oly módon, hogy

100 mg deglukoteikoplanin-benzilészter-hidrokloridot ml steril pro inj. vízben oldunk.

Parenterális oldatot állítunk elő oly módon, hogy

250 mg deglukoteikoplanin-n-butilészter-hidrokloridot ml steril pro inj. vízben oldunk.

-9HU 201779 Β

Helyi alkalmazásra szánt kenőcsöt állítunk elő a következő komponensekből:

200 mg deglukoteikoplanín-n-oktilészter-hidroklorid,

3,6 g polietilénglikol USP 4000,

6,2 g polietilénglikol USP 400.

Gyógyszerként való aktivitásuk mellett a találmány szerinti vegyületek állati növekedést gyorsító hatással is rendelkeznek és ilyenekként felhasználhatók.

E célból egy vagy több, találmány szerinti vegyületet megfelelő takarmányban orálisan viszünk be. Az alkalmazott pontos koncentrációt annak figyelembe vételével határozzuk meg, hogy mekkora mennyiség szükséges az aktiv anyag növekedést elősegítő, hatásos mennyiségben való biztosításához abban az esetben, ha normál mennyiségű takarmány fogyasztása tételezhető fel.

A találmány szerinti aktív vegyületeknek az állati takarmányhoz való hozzáadását előnyösen úgy végezzük, hogy egy megfelelő táp-premixet készítünk, amely az aktív vegyületeket hatásos mennyiségben tartalmazza és a premixet hozzáadjuk a teljes takarmányhoz.

Egy másik megoldás szerint egy, az aktív komponenst tartalmazó átmeneti koncentrátum vagy takarmányadalék keverhető össze a takarmánnyal.

Kézikönyvek ismertetik azokat a módszereket, amelyekkel az ilyen takarmány-premixek és teljes takarmányok előállíthatók és beadagolhatók. Ilyen pl. a következők: W. H. Freedman and Co., „Alkalmazott Állat-Takarmányozás”, San Francisco, AEÁ, 1969 vagy „Takarmányok és Takarmányozás”, O és B Könyvek, Corvallis, Oregon, AEA, 1977 (amelyeket a hivatkozás révén a leírás részeivé teszünk).

AzL 17054 antibiotikum fiziko-kémiai jellemzői

Az L 17054 antibiotikum a következő tulajdonságokkal rendelkezik:

a) fajlagos forgatás, [a]²⁰D = -34° (c = 1, DMF)

b) korlátlanul oldódik vízben pH 8,0 felett, dimetilformamidban, dimetilszulfoxidban, propilénglikolban és metilcelloszolvban; kissé oldható metanolban, csaknem oldhatatlan etiléterben és acetonban.

c) UV abszorpciós spektruma a következő abszorpciós maximumokat mutatja:

- 0,ln sósavban: Kmax 278 nm (E^1%i_cm = 60,6)

- 0,ln nátriumhidroxidban: Kmax 297 nm (E^1%i«= 118,8)

- pH 7,4 foszfát-Dufferben:

Xm«277nrn(E^1%icm= 70,3)

d) IR abszorpciós spektruma nujolban a következő abszorpciós maximumokat mutatja (cm⁴): 3700-200, 2970-2850 (nujol), 1655, 1610, 1595, 1515, 1490,1460 (nujol), 1375 (nujol), 1300,1230, 1145,1QÍ0,1020,970,890,850,820,720 (nujol)

e) elem-analízise — amelyet a minta előzetes, 140 °C-oa közömbös atmoszférában való szárítása (súlyveszteség 7,8%) után végeztünk — a következő (átlagos) százalékos összetételt mutatja: C: 55,46; H: 4,50,; N: 7,20; klór: 4,67; hamu 0,2.

f) Rf értékei az alábbi TLC rendszerekben a következők:

eluáló rendszer	Rf érték
(térfytérf.) I. acetonitrihvíz 75:25	0,32
(Merck 60 F254 szilikagél) II. acetonitril:5%-os
vizes nátriumszulfát	0,61
(Merck 60 F254 szilanizált szilikagél)

kimutatás: UV fény 254 nm-en; 3%-os etanolos ninhidrin; 1%-os metanolos fluoreszkamin

g) tR (retenciós idő) 8,3 perc a következő elemzési körülményeket (HPLC) alkalmazva: 150:4,0 mm-os Zorbax ODS oszlop (5-6 μΐη); a Zorbax megnevezés a Dupont Co. védjegye egy oktadecilszilán szilikagél mátrixra; az eluálást lineáris grádienssel végezzük, 0-50% B oldat az A oldatban rendszerben, 40 perc alatt (A. oldat: 9:125 mmól vizes NaH2P04:acetonitril elegy 0,1 n NaOH-dal pH 6,0-ra pufferolva; B. oldat: 3:7 25 mmól NaH2PO4:acetonitril elegy, 0,1 n NaOH-dal pH 6,0-ra pufferolva áramlási sebesség 2 ml/perc (belső standard: 3,5-dihidroxi-toluol, tR 5,60 perc)

h) az Ή NMR spektrumot 270 MHz-en vesszük fel Bruker WH-270 spektrométerrel, DMSO-d6ban 60 °C-on és 20 mg/ml minta-koncentráció mellett (belső standard TMS, delta = 0,00 ppm). Néhány Ή NMR adatot — amelyet D2O-csere és szelektív szétkapcsolást kísérletek után kaptuk—a következőkben mutatunk be (delta ppm, multiplicitás):

1,88, s; 2,85, d; kb. 3,5, dd; 3-4; 4,20, d; 4,48, d; 4,50, d; 4,62, s; 4,96, ddd; 5,18, d; 5,31, s; 5,35, d; 5,39, s; 5,68, d; 5,71, s; 6,20, d; 6,41, s; 6,51, s; 6,56, s; 6,74, d; 6,77, s; 6,80, s; 6,80, d; 6,98, d; 7,08, s; 7,15, d; 7,21, d; 7,28, d; 7,35, d; 7,50, d; 7,56, d; 7,64, d; 7,73, d; 7,86, s; 8,42, d.

i) a potenciometrikus titrálási görbe 3 titrálási lépcsőt mutat, amelyek pH 1/2 értékei a következők: 5,0 (1 egyenérték); 7,0 (1 egyenérték) és 11 (5 egyenérték) 4:1 metilcelloszolv:víz elegyben; a görbét úgy vesszük fel, hogy a vizsgálandó vegyület oldatát — amely 4:1 metilcelloszolv:víz eleggyel elkészített 0,01 n HCl oldat felesleget tartalmaz— ugyanezzel az oldószerrel elkészített 0,01 n NaOHdal titráljuk.

l) sóképzésre képes savas funkció

m) sóképzésre képes bázisos funkció

n) két cukor-maradék, nevezetesen alfa-D-mannozil- és N-acetil-glukozaminil-csoport.

AzL 17046 antibiotikum fizikokémiai jellemzői

Az L 17046 antibiotikum a következő tulajdonságokkal rendelkezik:

a) fajlagos forgatás, [a]²⁰D = -44° (c= 1, DMF)

b) korlátlanul oldódik vízben pH 8,0 felett, dimetilformamidban, dimetilszulfoxidban, propilénglikolban és metilcelloszolvban; kissé oldható metanolban, csaknem oldhatatlan n-hexánban, etiléterben és acetonban.

c) UV abszorpciós spektruma a következő abszorpciós maximumokat mutatja:

- 0,ln sósavban: Kmax 278 nm (E^1%i_cm = 67,1)

- Ó,ln nátriumhidroxidban: Kmax 297 nm (E ^oiem⁼ 124,1)

-10HU 201779 Β

- pH 7,4 foszfát-nufferben:

Xmax 277 nm (E¹ ’icm = 75,0)

d) IR abszorpciós spektruma nujolban a következő abszorpciós maximumokat muatja (cm ): 3700-2000, 2970-2850 (nujol), 1655, 1610, 1595, 1515, 1490,1460 (nujol), 1375 (nujol), 1300,1230, 1145,1060,1010,890,850,820,720 (nujol).

e) elem-analízisre—miután a mintát előzetesen kb. 140 ’C-on közömbös atmoszférában szárítottuk (súlyveszteség 8,4%) — a következő közelítő átlagos százalékos összetételt mutatja: C: 56,74; H: 4,27; N: 7,99; Cl 5,11; hamu 0,6.

f) Rf értékei a következők az alábbiakban feltün-

tetett TLC rendszerekben:
eluáló rendszer (térf./térf.)	Rf érték
1.75:25 acetonitrihvíz (merek 60 F254 szilikagél) II 30:70 acetonitril:5%-os	0,53
vizes nátriumszulfát (Merck 60 F254 azilinizált szilikagél)	0,54

Kimutatás: UV fény 254 fény 254 nm-en; 3%-os etanolos ninhidrin; 1%-os metanolos fluoreszkamin

g) ír retenciós idő 10,8 perc, az elemzést a következő körülmények között végezve: inverz fázisú HPLC, 150x4,0 mm-es Zorbax^K ODS oszlop (5-6 μΐη); a Zorbax megjelölés a Dupont Co. védjegye egy oktadecilszilán-szilikagél mátrixra; az eluálást lineáris grádiens alkalmazásával végezzük: 0-50% B. oldat az A. oldatban, 40 perc alatt;

A. oldat: 9:1 25 mmól NaH2PO4:acetonitril, 0,1 n NaOH-dal pH 6,0-ra beállítva;

B. oldat: 3:7 25 mmól NaH2PO4:acetonitril, 0,1 n NaOH-dal pH 6,0-ra beállítva, ml/perc áramlási sebességgel (belső standard:

3,5-dihidroxi-toluol, tR 5,60 perc)

h) Az ÍH-NMR spektrumot 270 MHz-en veszszük fel, Bruker WH-270 spektrométerrel, DMSO-dő-ban, 60 ’C-on, 20 mg/ml minta-koncentráció mellett (belső standard TMS, delta = 0,00 ppm).

Néhány *H NMR adatot—melyet D2O-csere és szelektív szétkapcsolást kísérletek után kaptunk — a következőkben mutatunk be (δ ppm, multiplicitás):

1,86, s; 2,81, d; 3,5, dd; kb. 3-4; 4,12, d; 4,32, d; 4,37, d; 4,56, s; 4,95, ddd; 5,07, s; 5,31, d; 5,39, s; 5,31, s; 5,66, d; 6,12, d; 6,29, s; 6,32, s; 6,37, s; 6,42, s; 6,60, d; 6,62, s; 6,64, d; 6,92, d; 7,09, s; 7,12, d; 7,21, d; 7,25, d; 7,43, d; 7,64, d; 7,66, d; 7,70, d; 7,85, s; 8,12, d; 8,46, d;kb.9,5s.

i) A potenciometrikus titrálási görbe három titrálási lépcsőt mutat, amelyek pH 1/2 értékei: 5,0-1 egyenérték; 7,0-1 egyenérték és 11-5 egyenérték; ezeket az adatokat úgy kapjuk, hogy a vizsgálandó vegyület 4:1 metilcelloszolv:víz eleggyel elkészített oldatát—amely feleslegben tartalmaz 4:1 metilcelloszolv:viz eleggyel elkészített 0,01n HCl oldatot— ugyanezzel az oldószereleggyel elkészített 0,01n NaOH oldattal titráljuk

l) egy sóképzésre képes savas funkció

m) egy sóképzésre képes bázisos funkció

n) N-acetil-béta-D-glukozaminil-csoport mint cukor-maradék.

AzL 17392 antibiotikum fizikokémiai jellemzői

Az L 17392 antibiotikum a következő tulajdonságokkal rendelkezik:

a) oldható vízben pH 9 felett, valamint vizes metanolban, etanolban és acetonban; kissé oldható etilalkoholban és dimetilformamidban;

b) UV abszorpciós spektruma a következő abszorpciós maximumokat mutatja:

- 0,ln sósavban: Xmax 279 nm (E^1%i«n = 82,9)

- Ó,ln nátriumhidroxidban: kmax 297 nm (E^1%icm= 155,6)

c) IR abszorpciós spektruma nujolban a következő jelentősebb abszorpciós maximumokat mutatja (cm¹):

3250 (nNH és v fenolos OH)

1645 (amid I)

1610 (v COO)

1595(vNH₃ ⁺)

1520 (amid II)

d) Az^H NMR spektrumot 270 MHz-en Bruker WH-270 spektrométerrel vesszük fel, DMSO-dőban 50 ’C-on (belső standard TMS δ = 0,00 ppm).

Néhány ^XH NMR adatot — amelyet IhO-csere és szelektív szétkapcsolási kísérletek után kaptunk — a következőkben mutatunk be (δ ppm, multiplicitás):

2,85-3,30,2dd; 4,12, dd; 4,37, d; 4,45, d; 4,50, s; 5,00, ddd; 5,11, d; 5,14, d; 5,35, d; 5,56, d; 5,60, d; 6,3-7,9, m; 6,55, d; 7,37, d; 7,50, d; 7,61, d; 8,28, d;

8,5-10,2, br d= dublett dd= a dublett dublettje ddd = a dublett dublettjének dublettje s= szlngulett m= multiplett br= széles

e) elemanalízis a következő átlagos százalékos összetételt mutatja: C 58,27; H 3,73; N 7,86; Cl 6,04 (korrigálva a súlyveszteségre — amelyet termogravimetriásan határozunk meg—és a szervetlen maradékra, amelyet a minták oxigén atmoszférában 900 ’C-ra való hevítése után határozunk meg)

f) molekulatömege 1199, amelylet a FAS-MS elemzés is megerősít

g) képlete (a rendelkezésre álló adatok alapján). C58H45CI2N7O18

h) ír retenciós ideje 12,2 per a következő HPLC elemzési körülményeket alkalmazva: 5 cm-es, Perisorb RP8-cal (30 pjn, Merck) töltött élő-oszlop, amelyet egy LiChrosorb RP8-cal (10 μηι) elő-töltött Hibar RT250-4 oszlop (Merck) követ; az eluálást lineáris lépcsős grádienssel végezzük (10-30% acetonitril 0,2%-os vizes ammóniumformiátban); áramlási sebesség 2 ml/perc (belső standard: a 2121401 közzétételi számú brit szabadalmi bejelentés szerint előállított teikoplanin A2 2. komponens, Tr= 22,4 perc)

i) sóképzésre képes savas funkció

l) sóképzésre képes bázisos funkció

m) cukor-maradék nincs jelen.

A következő példák a találmány gyakorlati alkalmazásának módját szemléltetik, de mint ilyenek nem tekinthetők korlátozónak a találmány általá11

-11HU 201779 Β nos terjedelme vonatkozásában.

A kiindulási vegyületek előállítása

a) Az L17054 antibiotikum előállítása g teikoplanint erőteljes keverés közben hozzáadunk 60 ml 0,5n vizes sósavhoz, amelyet 80 ’C-ra előmelegítettünk. A kevertetést folytatjuk és a hőmérsékletet 30 percen át kb. 80 °C-on tartjuk. Ezután a keveréket gyorsan szűrjük, a szűrletet 0-5 ’C-ra hűtjük le és 10 ml 6n sósavat adunk hozzá. A kapott szuszpenziót kb. 15 percen át keverjük, miközben a hőmérsékletet 0-5 “C-on tartjuk. A csapadékot összegyűjtjük, 20 ml hideg ín HCl-lel, majd etiléterrel mossuk és csökkentett nyomáson szobahőmérsékleten szárítjuk. így a nyers L17054 antibiotikum hidrokloridjához jutunk (4,5 g).

g, az előbbiek szerint előállított nyers L17054 antibiotikum-hidrokloridot 95:5 (térfVtérf.) 0,2%os vizes HCOONH4/CH3-CN elegyében (150 ml) szuszpendálunk. A pH-t In NaOH-val kb. 7,5-re állítjuk be és a terméket feloldjuk. A kapott oldatot felvisszük egy oszlopra, amely 150 g 0,06-0,2 nm-es szilanizált szilikagélt (Merck) tartalmaz, ugyanebben az oldószer-elegyben. Az oszlopot lineáris grádiens elucióval fejlesztjük ki, 5-21%-os acetonitrilkoncentráció alkalmazása mellett 0,2%-os vizes ammóniumformiátban (térfVtérf.). 20 ml-es frakciókat szedünk, amelyeket HPLC-vel követünk. Egyesítjük az L 17054 antibiotikumot tartalmazó frakciókat (70-96.) és az acetonitrilt vákuumban eltávolítjuk. A visszamaradó vizes oldatot felviszszük egy oszlopra, amely 10 g szilanizált szilikagélt tartalmaz desztillált vízben. Az oszlopot a sók teljes eltávolításáig desztillált vízzel mossuk, majd a terméket 1:1 (térfVtérf.) CH3CN:H2O eleggyel eluáljuk. Az egyesített oldatot vákuumban betöményítjük, kis térfogatra, és az antibiotikumot aceton hozzáadásával kicsapjuk.

Szobahőmérsékleten való szárítás után 0,9 g lényegében tiszta L17054 antibiotikumot kapunk.

tyAzL 17046 antibiotikum előállítása g teikoplanint kevertetés közben hozzáadunk 150 ml 80 ’C-ra előmelegített In sósavhoz.

Kb. 45 perc múlva a reakcióelegyet 0-5 ’C-ra hűtjük le és hozzáadunk kb. 30 ml sósavat. A keverést kb. 10 percen át folytatjuk, majd a kivált csapadékot szűréssel kinyeijük, 20 ml 2n HCl-lel, majd etiléterrel mossuk és egy éjjelen át káliumhidroxid pelletek fölött szobahőmérsékleten szárítjuk. 8,3 g nyers L17046 antibiotikum-hidrokloridot kapunk.

6,2 g előbbi nyers terméket 500 ml 80%-os metanolban oldunk és az oldathoz hozzáadunk 30 g szilikagélt (Merck; 0,06-0,2 mm). 200 ml n-butanol hozzáadása után az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot ezután felvisszük egy kromatográfiás oszlopra, amely 300 g szilikagélt tartalmaz acetonitrilben. Az oszlopot úgy fejlesztjük ki, hogy egymás után 300-300 ml-t veszünk a következő oldószerclegyekből: acetonitril, 95:5 acetonitrikvíz, 90:10 acetonitrikvíz, 85:15 acetonitrikvíz. Az eluátumokat elvetjük és az oszlopot lineáris grádiens elucióval fejlesztjük ki, 3,5-3,5 liter összekeverésével a következő oldószerekből: 83:17 acetonitrikvíz és 70-30 acetonitrikvíz, 375 ml/óra sebességgel.

ml-es frakciókat szedünk és ezeket HPLC-vel vizsgáljuk. Az L 17046 antibiotikumot tartalmazó frakciókat (170-200.) egyesítjük. 400 ml n-butanolt adunk az egyesített frakciókhoz és a kapott elegyet kis térfogatra töményítjük be. A zavaros oldathoz acetont adunk és 10 ’C-ra való lehűtés után csapadék képződése indul meg. Megfelelő idő elteltével a kicsapódás teljessé válik és ekkor a szilárd anyagot szűréssel összegyűjtjük, acetonnal mossuk, majd éteres mosást végzünk, és vákuumban szobahőmérsékleten szárítjuk. A cím szerinti vegyületet kapjuk, lényegében tiszta alakban (1,9 g).

c) a deglukoteikoplanin előállítása g teikoplanint 250 ml 90%-os vizes trifluorecetsavban oldunk és az oldatot kb. 2 órán át kb. 80 ’C-on tartjuk. Szobahőmérsékletre való lehűtés után a reakcióelegyet 1 liter jéghideg etiléterbe öntjük. A kapott csapadékot szűréssel összegyűjtjük, etiléterrel mossuk és levegőn szárítjuk. 6,3 g nyers deglukoteikoplanin-trifluoracetátot kapunk.

5,3 g ilyen nyers anyagot feloldunk 1 liter 1:2:3 0,2%-os ammóniumformiát:metanol:n-butanol elegyben és az oldathoz hozzáadunk 20 g szilanizált szilikagélt (Merck, 60, 0,06-0,2 mm). Megfelelő keverés után az oldószerekét vákuumban sztrippeléssel eltávolítjuk és a maradékot felvisszük egy kromatográfiás oszlop tetejére, amelyet 750 g szilanizált szilikagéllel (0,06-0,2 mm, Merck), vízben, állítunk elő. Az oszlopot 9:1 0,6%-os vizes HCOONH4:CH3CN eleggyel fejlesztjük ki. Az eluátumot elvetjük, majd az eluálást lineáris grádienssel folytatjuk (1:9-3:7 acetonitrikvíz), 200 ml/óra áramlási sebességgel, kb. 30 órán át.

ml-es frakciókat szedünk és ezeket HPLC-vel követjük. A deglukoteikoplanint tartalmazó frakciókat (200-250.) összeöntjük és az elegyhez n-butanolt adunk. Keverés után az elegyet kis térfogatra töményítjük be, etilétert adunk hozzá és a kicsapódó szilárd anyagot szűréssel összegyűjtjük, etiléterrel mossuk és 40 ’C-on vákuumban szárítjuk. 0,9 g lényegében tiszta deglukoteikoplanin antibiotikumot kapunk.

d) X teikoplanin előállítása

A teikoplanint az Actinoplanes teichomyceticus ATCC 331121 törzs tenyésztésével állítjuk elő, a 4.239.751. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint és Sephadex¹¹ oszlopkromatográfiával vagy más, egyenértékű tisztítási technikával tisztítjuk.

1. példa

A deglukoteikoplanin antibiotikum n-butilészter-hidrokloridjának előállítása

a) L17046 antibiotikumból

1,75 g L 17046 antibiotikumot 56 ml n-butanolban oldunk. Az oldathoz keverés közben, szobahőmérsékleten 4,5 ml butanolos 6,5 mól sósavat adunk. A reakcióelegyet 60-65 ’C-ra melegítjük fel és 12 órán át keverjük. A keletkező tiszta oldatot egy éjjelen át szobahőmérsékleten tartjuk, majd vákuumban kis térfogatra (kb. 30 ml) töményítjük be. 200 ml vizet adunk a maradékhoz és a kapott keveréket 200 ml etilacetáttal extraháljuk. A szer-12HU 201779 Β vés réteget elkülönítjük, 1,2 ml 1 mól butanolos sósavoldatot adunk hozzá és az oldatot vákuumban kis térfogatra (kb. 20 ml) töményítjük be. 3:1 (térf./térf.) éter:aceton elegy hozzáadására szilárd anyag válik ki, amelyet összegyűjtünk, éterrel mosunk és vákuumban 8 órán át 40 °C-on szárítunk. 0,93 g deglukoteikoplanin-n-butilészter-hidrokloridot kapunk.

Lényegében az 1. példa szerinti eljárást követve, de kiindulási anyagként az L 17046 antibiotikum helyett teikoplanint, teikoplanin A2 2. komponenst, L17053 antibiotikumot vagy ezek bármilyen arányú keverékét alkalmazva ugyanezt a cím szerinti vegyületet kapjuk, hasonló kitermeléssel (0,80-1,1 g, a reagenseket az 1. példa szerinti moláris mennyiségben alkalmazva).

2. példa

A deglukoteikoplanin antibiotikum n-oktilészter-hidrokloridjának előállítása

a) L17046 antibiotikumból

0,93 g L 17046 antibiotikumot 180 ml 1 mól oktanolos sósavoldatban szuszpendálunk és a szuszpenziót 10 órán át 70 °C-on keverjük. A keletkező tiszta oldatot 15 °C-ra hűtjük, hozzáadunk 800 ml étert és a kicsapódó szilárd anyagot összegyűjtjük, éterrel mossuk és vákuumban szobahőmérsékleten egy éjjelen át szárítjuk. 0,72 g nyers, cím szerinti észtert kapunk. Ezt 60 ml 80:20 (térf./térf.) Ch3OH:H2Ö elegyben oldjuk, az oldathoz 400 ml vizet adunk, majd 1 ml 1 n HCl-t és a kapott zavaros keveréket kétszer extraháljuk 400 ml etilacetáttal. A szerves kivonatokat egyesítjük és az oldathoz hozzáadunk 1 ml 1 n HCl-t, 100 ml n-butanolban. Az oldatot kb. 80 ml végtérfogatra töményítjük be és hozzáadunk 100 ml 3:2 (térf/térf.) etilacetát:éter elegyet. A kapott zavaros oldatot 3 napon át 10 ’C-on tartjuk. Szilárd anyag válik ki, amelyet összegyűjtünk, éterrel mosunk és vákuumban szobahőmérsékleten egy éjjelen át szárítunk. 0,16 g cím szerinti oktilésztert kapunk.

b) A deglukoteikoplanin antibiotikumból

0,7 g deglukoteikoplanint 40 ml 1 mól oktanolos sósavoldatban szuszpendálunk és a szuszpenziót 1 órán át 65 ’C-on keverjük. A keletkező tiszta oldatot az előbbiek szerint feldolgozzuk. így 0,41 g cím szerinti n-oktilésztert kapunk.

Lényegében a 2.a) példa szerinti eljárást követve, de kiindulási anyagként az L17046 antibiotikum helyett teikoplanint, teikoplanin A2 2. komponenst vagy L17054 antibiotikumot alkalmazva a cím szerinti vegyületet kapjuk, hasonló kitermeléssel (kb. 0,15-kb. 0,2 g), az említett példa szerinti moláris mennyiségben alkalmazva a reagenseket.

3. példa

A) A deglukoteikoplanin antibiotikum benzilészter-hidrokloridjának előállítása

a) Az L 17046 antibiotikum, benzilalkoholos 1 mól sósavval való kezelésével g lényegében tiszta L 17046 antibiotikumot 600 ml 1 mól benzilalkoholos sósavban szuszpendálunk és a szuszpenziót 60 ’C-on kevertetjük. 15 perc múlva tiszta oldat képződik, amelyet további 3 órán át ugyanezen a hőmérsékleten keverünk, majd az oldatot 15 “C-ra hűtjük le és a keverést szobahőmérsékleten további 12 órán át folytatjuk. 4 liter 4:3 (térf/térf.) n-hexán:éter elegy hozzáadása után szilárd anyag válik ki, amelyet összegyűjtünk, 1 liter éterrel mosunk és 150 ml metanolban újra feloldunk. Az oldatot 1 liter KfeO-val hígítjuk és pH

2,5-n kétszer extaháljuk 2 liter etilacetáttal. A szerves rétegeket egyesítjük és az egyesített elegyhez hozáadunk 10 ml 1 n HCl-t 200 ml n-butanolban, majd az oldatot kis térfogatra töményítjük be. 1 liter 3:2 (térf./térf.) n-hexán:éter elegy hozzáadására szilárd anyag válik ki, amelyet összegyűjtünk, éterrel mosunk és vákuumban 40 ’C-on 8 órán át szárítunk. 8,5 g deglukoteikoplanin-benzilészter-hidrokloridot kapunk. Elemzési eredmények: deglukoteikoplanin-benzilészter-hidroklorid 70%, víz és oldószerek 15%, nem azonosított szennyezések 15%.

b) Az L 17054 antibiotikum, 90%-os vizes benzilalkohollal elkészített 1 mól sósavval való kezelésével g lényegében tiszta L 17054 antibiotikumot 90 ml benzilalkoholban szuszpendálunk és a szuszpenzióhoz keverés közben hozzáadunk 10 ml 37%os sósavat, 40 ’C-on. A reakcióelegyet 70 ’C-ra melegítjük és a keverést 30 percen át folytatjuk, majd a vizet vákuumban (2670 Pa/70 ’C-on/fürdóhőmérséklet) eltávolítjuk. A maradékhoz benzolt adunk és a keveréket csökkentett nyomáson betöményítjük, azeotróp desztilláció segítségével, a vizes maradék eltávolítására. A keveréket ezután 100 ml vizes benzilalkoholos (az előbbiek szerint előállított) 1 mól sósavval hígítjuk. Az így kapott tiszta oldatot 6 órán át 65 ’C-on keverjük, majd 15 ’C-ra hűtjük és a 3b) példa szerinti módon feldolgozzuk. 4,85 g deglukoteikoplanin-benzilészterhidrokloridot kapunk. Elemzési eredmények: deglukoteikoplanin-benzilészter-hidroklorid 75%, víz és oldószerek 15%, nem azonosított szennyezések 10%.

c) A teikoplanin, 80%-os vizes benzilalkohollal elkészített 2 mól sósavval, vákuumban, benzol és 37%-os sósav ismételt hozzáadása mellett végzett kezelésével g lényegében tiszta teikoplanint 80 ml benzilalkoholban szuszpendálunk és a szuszpenzióhoz keverés közben 40 ’C-on 20 ml 37%-os sósavat adunk. A keveréket kb. 60 percen át vákuumban tartjuk, kb. 2670 Pa-on, miközben a hőmérsékletet kb. 65 ’C-on (fürdő-hőmérséklet) tartjuk, majd 50 ml benzolt adunk az elegyhez és azt vákuumban kb. 65 ’C-on bepároljuk. 30 perc múlva 5 ml 37%-os sósav és 25 ml benzilalkohol elegyét adjuk a reakciókeverékhez, amelyet ezután ismét a „vákuum alatti” eljárásnak vetünk alá (kb. 20 Hgmm, kb. 65 ’C, 30 perc). Ezután 50 ml benzolt adagolunk és az elegyet az előbbiek szerint bepároljuk.

A továbbiakban felváltva adagolunk 5 ml 37%-os sósavból, 15 ml benzilalkoholból és 50 ml benzolból álló elegyeket és két hozzáadás között a „vákuum alatti” eljárást alkalmazzuk. Ezt a művelet-sort 30 percenként megismételjük, 8 órán át. Ezt követően 20 ml 37%-os sósavat és 100 ml benzolt adagolunk, miközben a vizet és a benzolt vákuumban ledesztilláljuk és a kapót tiszta oldatot szobahőmérsékleten

-13HU 201779 Β és légköri nyomáson keverjük, argon atmoszférában, 12 órán át, majd a reakcióelegyet 1,5 liter éterbe öntjük, szilárd anyag válik ki, amelyet öszszegyűjtünk, éterrel mosunk és vákuumban szobahőmérsékleten egy éjjelen át szárítunk. 10 g, cím szerinti nyers észtert kapunk. Ezt a terméket 150 ml metanolban oldjuk és erőteljes keverés közben 300 ml vizet és 300 ml etilacetátot és 300 ml 1:2 (térf./térf.) n-butanol:víz elegyet adagolunk. A vizes réteg pH-ját 3,5-re állítjuk be és a szerves fázist elkülönítjük. A vizes fázist kétszer extraháljuk 600600 ml etilacetáttal. A szerves rétegeket egyesítjük, 400 ml vízzel mossuk és vákuumban kis térfogatra töményítjük be. Éter hozzáadására szilárd anyag válik ki, amelyet összegyűjtünk, éterrel mosunk és vákuumban szobahőmérsékleten egy éjjelen át szárítunk. 6,1 g nyers deglukoteikoplenin-benzilészter-hidrokloridot kapunk. Elemzési eredmények: deglukoteikoplanin-benzilészter-hidroklorid 75%, víz és oldószerek 15%, nem azonosított szennyezések 10%.

B) A deglukoteikoplanin-benzilészter tisztítása szilikagél oszlopkromatográfiával g szilikagél 60-at (0,06-0,1 mm, Merck) adunk

2.5 g nyers deglukoteikoplanin-benzilészter (titer: 65%) 100 ml 90%-os vizes metanollal elkészített oldatához. Az oldószert vákuumban teljesen ledesztilláljuk és a maradékot felvisszük egy kromatográfiás oszlopra, amely acetonitrilben szuszpendálva 250 g szilikagélt tartalmaz.

Az oszlopot úgy fejlesztjük ki, hogy egymás után a következő oldószer-elegyeket alkalmazzuk: CH3CN 250 ml

97:3 (térf./térf.)CH₃CN:

:H₂O 500 ml

94:6 (térf./térf.)

CH3CN:H₂O 500 ml

Az eluátumokat elvetjük, majd az oszlopot lineáris grádiens (acetonitril vízben) alkalmazásával eluáljuk oly módon, hogy 200 ml/óra sebességgel

1,5-1,5 liter 94:6 (térf./térf.) CH₃CN:H₂O elegyet és 70:30 (térf/térf.) CH3CN:H₂O elegyet keverünk össze. 25 ml-es frakciókat szedünk és ezeket HPLC-vel vizsgáljuk. A deglukoteikoplanin-benzilésztert tartalmazó frakciókat egyesítjük (700 ml), 250 ml n-butanolos 0,05 mól sósavat adunk hozzá és az oldószereket kb. 30 ml végtérfogat eléréséig ledesztilláljuk. 300 ml éter hozzáadására szilárd anyag válik ki, amelyet összegyűjtünk, éterrel mosunk és vákuumban 40 °C-on 48 órán át szárítunk.

1.6 g lényegében tiszta deglukoteikoplanin-benzilészter-hidrokloridot kapunk.

Lényegében a 3.a) példa szerinti eljárást követve, de kiinduási anyagként az L17046 antibiotikum helyett teikoplanint, teikoplanin A₂ 2. komponenst, deglukoteikoplanint vagy L 17054 antibiotikumot használva ugyanezt a cím szerinti vegyületet kapjuk, hasonló kitermeléssel (a reagensekből ugyanazokat a moláris mennyiségeket alkalmazva, mint az előbbi példában).

A cím szerinti vegyületet úgy is előállíthatjuk, hogy teikoplanin A₂ 2. komponensből, L 17046 antibiotikumból vagy deglukoteikoplaninból indulunk ki és lényegében a 3.b) vagy c) példa szerinti eljárást követjük. Lényegében az előbbiekkel azo14 nos kitermeléseket érhetjük el.

4. példa

N-benziloxikarbonil-deglukoteikoplanin (NCBZ-deglukoteikoplanin) k0,45 ml klórhangyasav-benzilésztet 10 ml acetonban oldunk és az oldatot csepegtetve hozzáadjuk egy olyan oldathoz, keverés közben, amely 2,5 g deglukoteikoplanint és 0,5 g nátrium-hidrogénkarbonátot tartalmaz 150 ml 1:2 (térf./térf.) v£z:aceton elegyben. Az adagolást 0-3 °C-on végezzük. 30 perc elteltével 500 ml vizet adunk hozzá és a kapott oldatot 500 ml etiléterrel extraháljuk A szerves réteget elvetjük, míg a vizes fázis pH-ját 1 n HCl-lel

3,5-re állítjuk be és 600 ml 2:1 (térf./térf.) etilacetát:n-butanol eleggyel extraháljuk. A szerves réteget elkülönítjük, 200 ml vízzel mossuk, majd csökkentett nyomáson kis térfogatra töményítjük be. Etiléter hozzáadására szilárd anyag válik ki, amelyet összegyűjtünk, éterrel mosunk és vákuumban egy éjjelen át 40 °C-on szárítunk. 2,7 g lényegében tiszta N-benziloxi-karbonil-deglukoteikoplanint kapunk.

5. példa

N-benziloxikarbonil-deglukoteikoplanin-pival oiloximetilészter

0,7 g N-benziloxikarbonil-deglukoteikoplanint 20 ml dimetilformamidban oldunk és az oldathoz keverés közben, szobahőmérsékleten hozzáadunk 0,1 ml trietilamint (TEA), 0,1 ml klórmetil-pivalátot és 35 mg nátriumjodidot. A reakcióelegyet 4 órán át 45 °C-on tartjuk, majd további 0,1 ml TEA-t és 0,15 ml klórmetil-pivalátot adagolunk. Ezt a keveréket kb. 4 órán át 45 °C-on, majd egy éjjelen át szobahőmérsékleten tartjuk. Ezután további 0,1 ml TEA-t és 0,1 ml klórmetil-pivalátot adagolunk. Ezt az elegyet kb. 24 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd erőteljes keverés közben 400 ml étert adunk hozzá. A kiváló olajos vegyületet 200 ml 1:9 (térf./térf.) aceton:éter eleggyel kezeljük, majd összegyűjtjük, éterrel mossuk és egy éjjelen át vákkuumban, szobahőmérsékleten szárítjuk. 0,72 g nyers N-benziloxikarbonil-deglukoteÍkoplanin-pivaloiloximetilésztert kapunk. Ez a termék eléggé tiszta ahhoz, hogy a védőcsoport-eltávolítási műveletnek vethessük alá.

AzI-III. táblázatban mutatjuk be egy olyan minta elemzési eredményeit, amelyet szilikagél oszlopkromatográfiával tisztítottunk, az eluálást 95:550:50 (térf./térf.) metilénklorid:metanol lineáris grádiense alkalmazásával végezve.

6. példa

Deglukoteikoplanin-pivaloiloximetilészter a) 1,6 g nyers N-benziloxikarboml-deglukoteikoplanin-pivaloiloximetilésztert — amelyet az 5. példa szerint állítottunk elő — 400 ml metanolban oldunk és az oldathoz 1,2 g 5%-os palládium/szenet adagolunk. A kapott szuszpenziót szobahőmérsékleten légköri nyomáson hidrogenolízisnek vetjük alá. 30 perc alatt kb. 96 ml hidrogén abszorbeálódik. A reakció ezzel befejeződik. A katalizátort kiszűrjük, 600 ml 8:2 (térf./térf.) metanol:0,l n HCl eleggyel mossuk és elvetjük. Az egyesített szűrlet-14HU 201779 Β hez hozzáadunk 400 ml n-butanolt és a kapott oldatot csökkentett nyomáson kis térfogatra töményítjük be. Etiléter hozzáadására szilárd anyag válik ki, amelyet összegyűjtünk, éterrel mosunk és vákuumban egy éjjelen át szobahőmérsékleten szárítunk. 1,33 g nyers deglukoteikoplanin-pivaloiloximetilésztert kapunk.

b) A deglukoteikoplanin-pivaloiloximetilészter tisztítása

1,33 g, a 6a) példa szerint előállított terméket 100 ml 15:85 (térf/térf.) metanohacetonitril elegyben oldunk és a kapott oldatot felvisszük egy oszlop tetejére, amely acetonitrilben szuszpendálva 300 g szilikagél 60-at (0,06-0,2 mm) tartalmaz. Az oszlopot egymás után a következő oldószerekkel (500500 ml) fejlesztjük ki: 90:10, 85:15, 80:20, 75:25, 70:30 és 65:35 (térf./térf.)Ch₃CN:CH3OH elegy. Az eluálást 450 ml/óra sebességgel végezzük, mimellett 150 ml-es frakciókat szedünk. A terméket tartalmazó frakciókat (14-19. frakció) összeöntjük, n-butanolos 0,05 mól sósavat adunk hozzá és az oldószereket vákuumban 35 °C-on ledesztilláljuk, kb. 150 ml végtérfogatra. A kivált szilárd anyagot összegyűjtjük, etiléterrel mossuk és egy éjjelen át vákuumban szobahőmérsékleten szárítjuk. 0,44 g lényegében tiszta deglukoteikoplanin antibiotikum pivaloiloximetilészter-hidrokloridot kapunk.

7. példa

N-benziloxikarbonil-deglukoteikoplanin-etilés zter g, a 4. példa szerint előállított N-benziloxikarbonil-degliikoteikoplanint 30 ml dimetilformamidban oldunk és 70 mg finomra porított káliumkarbonátot adunk hozzá.

Az elegyet addig keverjük, amíg oldat képződik, majd 0,2 ml etilbromidot adunk hozzá.

Az elegyet szobahőmérsékleten keverjük a reakció befejeződéséig, majd a reakcióelegyet 500 ml vízbe öntjük és a pH-t káliumhidrogénkarbonáttal kb. 8-ra állítjuk be. Ezt a keveréket 3x300 ml etilacetáttal extraháljuk és a szerves fázist összeöntjük, vízzel mossuk és csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot 50 ml etilacetátban oldjuk és a reakcióterméket etiléter hozzáadásával kicsapjuk. Amikor a kicsapódás teljessé vált, a szilárd anyagot szűréssel összegyűjtjük és szárítjuk. 0,8 g N-benziloxikarbonil-deglukoteikoplanin-etilészte rt kapunk.

8. példa

Deglukoteikoplanin-etilészter

544 mg, az előző példa szerint előállított N-benziloxikarbonil-deglukoteikoplanin-etilsztert 5 ml etanolban oldunk. Ehhez az oldathoz hozzáadunk 50 mg 5%-os palládium-szenet. A kevert reakcióelegybe atmoszféranyomáson és szobahőmérsékleten hidrogént buborékoltatunk.

Amikor a reakció befejeződött, a reakcióelegyet szűrjük, az összegyűjtött katalizátort etanollal mossuk és elvetjük, és az egyesített etanolos oldathoz 200 ml etilétert adunk. Csapadék keletkezik, amelyet szűréssel összegyűjtünk és levegőn szárítunk. 450 mg fehéres színű termékként kapjuk a deglukoteikoplanin-etilésztert.

9. példa

A deglukoteikoplanin-4-klór-n-butilészterének előállítása g (kb. 5,4 mmól) teikoplanint 400 ml száraz tetrahidrofuránban szuszpendálunk és a szuszpenzióba száraz sósavgázt buborékoltatunk, miközben a hőmérsékletet 45-50 ’C-on tartjuk. 36 óra után a kapott oldatot csökkentett nyomáson 35 ’C-on kis térfogata töményítjük, éterrel mossuk és újra feloldjuk 1 liter 20:80 (térf./térf.) acetonitrihvíz elegyben. A kapott oldatot felvisszük egy oszlopra, amely 0,6 kg szilanizált szilikagélt (Merck/0,05-0,1 mm) tartalmaz 0,2%-os vizes anunóniumformiátban. Az oszlopot lineáris grádienssel fejlesztjük ki (30-90% CH3CN H2O-ban), 20 óra alatt kb. 300 ml/óra sebességgel, miközben 20 ml-es frakciókat szedünk. A cím szerinti vegyületet tartalmazó frakciókat összeöntjük, azonos térfogatú n-butanolt adunk hozzá és az oldószereket vákuumban 45 ’C-on ledesztilláljuk. A szilárd maradékot éterrel eldörzsöljük, majd összegyűjtjük, éterrel mossuk és vákuumban 40 ’C-on szárítjuk egy éjjelen át. 3,2 g cím szerinti tiszta vegyületet kapunk szabad bázis alakjában.

10. példa

Az N-BOC-deglukoteikoplanin előállítása

1,25 g (1 mmól) deglukoteikoplanin-hidrokloridot 20 ml DMF-ban oldunk és az oldathoz keverés közben hozzáadunk 340 mg (1,1 mmól) 2,4,5-triklór-terc-butilkarbonátot (Janzsen) és 0,7 ml trietilamint. Az elegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten tartjuk, majd 200 ml vizet adunk hozzá és a pH-t 1 n HCl hozzáadásával 2-re állítjuk be. A terméket 150 ml 3:1 (térf./térf.) etilacetát:n-butanol eleggyel extraháljuk. A szerves rétegeket összegyűjtjük és kb. 40 ml-re töményítjük be, ezután 250 ml étert adagolunk. Egy éjjelen át 0 ’C-on való állás után a szuszpenziót szűrjük, a kinyert terméket éterrel mossuk és vákuumban 50 ’C-on szárítjuk. 1,1 g, cím szerinti tiszta vegyületet kapunk.

11. példa

Az N-BOC-deglukoteikoplanin metilészterének előállítása

500 mg (0,385 mmól) N-BOC-deglukoteikoplanint 10 ml DMF-ben oldunk és az oldathoz keverés közben 40 mg finomra porított KHCO3-t és 30 μ,Ι metiljodidot adagolunk. Az elegyet szobahőmérsékleten keverjük, amíg a reakció befejeződik (3 óra), majd 100 ml vizet adunk hozzá és a keveréket háromszor extraháljuk 100 ml n-butanollal. A szerves kivonatokat vízzel mossuk és vákuumban 50 ’Con betöményítjük. A reakcióterméket 200 ml éter hozzáadásával kicsapjuk. Egy éjjelen át 0 ’C-on való állás után a terméket szűréssel összegyűjtjük, éterrel mossuk és vákuumban 50 ’C-on szárítjuk. 320 mg, cím szerinti terméket kapunk.

12. példa

Adeglukoteikoplanin-metilészter-triíluoracetát előállítása

Az előbbiek szerint előállított N-BOC-deglukoteikoplanint 2 ml trifluorecetsawal keverjük. 30 perc múlva a terméket éter hozzáadásával kicsap15

-15HU 201779 Β juk, szűrjük, éterrel mossuk és szárítjuk. 300 mg, cím szerinti terméket kapunk.

13. példa

Az N-BOC-deglukoteikoplanin-2-(N-morfolinil)-etilészter előállítása

Mágneses keverővei és szárítószeleppel ellátott lombikban 4 ml DMF-ban a következő sorrendben adagolva feloldjuk az alábbi komponenseket: 430 mg (0,331 mmól) N-BOC-deglukoteikoplanin,

132,5 mg (1,32 mmól) KHCO₃ és 123,1 mg (0,662 mmól) N-(2-klór-etil)-morfolin-hidroÚorid. Az oldatot szobahőmérsékleten 50 órán át keverjük, majd további 60 mg N-(2-klór-etii)-morfolin-hidroŰoridot adagolunk 30 mg KHCCb-tal együtt és a reakciót további 15 órán át folytatjuk. A reakcióelegyet 30 ml vízzel hígítjuk és 2x50 ml n-butanollal extraháljuk. A szerves rétegeket összeöntjük és vákuumban 50 ’C-on bepároljuk. A maradékhoz 100 ml étert adunk, ezután összegyűjtjük és levegőn szárítjuk. 450 mg, cím szerinti terméket kapunk, nyers állapotban, amelyet „pillanat-kromatográfiával” tisztítunk, 100 g szilikagélen (0,067-0,037 mm szita lyukbőség, Merck). Az eluálást 80:20:1 CH2Cl2:MeOH:NH3 eleggyel végezzük. A tiszta terméket tartalmazó frakciókat összeöntjük és vákuumban bepároljuk. A szilárd maradékot éterrel kezeljük, szűrjük és levegőn szárítjuk. 150 mg, cím szerinti terméket kapunk.

14. példa

A deglukoteikoplanin-2-(N-morfolinil)-etilészter-trifluoracetát előállítása

150 mg, az előbbiek szerint előállított N-BOCdeglukoteikoplanin-2-(N-morfolinil)-etilésztert 1 ml Ch2Cl2-ben szuszpendálunk és keverés közben 1 ml trifluorecetsavat adunk a szuszpenzióhoz. 20 perc múlva a keverékhez 60 ml etilétert adunk és 30 perces állás után a szilárd anyagot összegyűjtjük, éterrel mossuk és egy éjjelen át 50 ’C-on vákuumban szárítjuk. 150 mg, cím szerinti terméket kapunk.

15. példa

Az N-BOC-deglukoteikoplanin-2-hidroxi-etilészterének előállítása

450 mg (0,346 mmól) N-BOC-deglukoteikoplanint 5 ml DMF-ben oldunk és az oldathoz egymás után hozzáadunk 105 mg (1,05 mmól) KHCCb-t és 430 mg (3,46 mmól) 2-bróm-etanolt, majd a keverést szobahőmérsékleten egy éjjelen át folytatjuk. Ismét hozzáadunk 50 mgKHCO3-t, majd az elegyet 4 órán át 50 ‘C-on tartjuk. A szuszpenziót lehűtjük, vízzel (60 ml) hígítjuk és 2x50 ml n-butanollal extraháljuk. A szerves fázisokat összeöntjük, vízzel mossuk és vákuumban 50 ’C-on betöményítjük. A maradékot 1 ml metanolban oldjuk és az oldatból 100 ml éter hozzáadásával kicsapjuk. A terméket szűrjük, éterrel mossuk és levegőn szárítjuk. 455 mg nyers, cím szerinti vegyületet kapunk, amelyet „pillanat-kromatográfiás oszlopon” tisztítunk. Ez 60 g Lichroprep RP-8-at (40-63 μΐη, Merck) tartalmaz 90:10 H₂O:acetonitril elegyben. Az oszlopot lineáris grádienssel fejlesztjük ki (10-40% CH3CN vízben), 50660 Pa nyomáson. 15 ml-es frakciókat szelő dünk. A tiszta vegyületet tartalmazó frakciókat összegyűjtjük, azonos térfogatú n-butanollal hígítjuk és az oldószert 50 ’C-on vákuumban ledesztílláljuk. A maradékot éterrel eldörzsöljük, szűrjük és vákuumban 50 ’C-on szárítjuk. 190 mg tiszta, cím szerinti vegyületet kapunk.

16. példa

A deglukoteikoplanin-2-hidroxi-etÍlészter-trifluoracetát előállítása

190 mg, az előbbiek szerint előállított N-BOCdeglukoteikoplanin-2-hidroxi-etilésztert 1 ml CH2Ch-ben szuszpendálunk és a szuszpenzióhoz keverés közben hozzáadunk 1 ml CF3COOH-t. 10 perc múlva az oldószert ledesztilláljuk és a maradékot éterrel dörzsöljük el, szűrjük és ismét éterrel mossuk, majd egy éjjelen át 50 ’C-on vákuumban szárítjuk. 155 mg tiszta, cím szerinti vegyületet kapunk.

17. példa

Az N-benziloxikarbonil-deglukoteikoplanm-2bróm-etilészter előállítása

1,5 g N-CBZ-deglukoteikoplanint 50 ml DMFben oldunk. Ehhez az oldathoz hozzáadunk 150 mg KHCO3-t és 1 ml 1,2-dibrómetánt és az elegyet 25 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet 900 ml etiléterbe csepegtetjük, majd a képződött szilárd anyagot szűrjük, éterrel mossuk és levegőn szárítjuk. 1,5 g nyers anyagot kapunk. Ezt az anyagot minimális mennyiségű MeOH-ban oldjuk és az oldatot 500 ml etilacetáttal hígítjuk. A szerves oldatot 500 ml vízzel mossuk, amely 0,5 g NaHCO3-t és 1,5 g NaCl-t tartalmaz. A szerves fázishoz kevés n-butanolt adunk és 10 ml-re töményítjük be. Ezután etilétert adagolunk és a szilárd anyagot szűrjük, mossuk és vákuumban 50 ’C-on szárítjuk. 1,2 g, cím szerinti tiszta terméket kapunk.

18. példa

A deglukoteikoplanin-2-bróm-etilészter-hidroklorid előállítása g, az előbbi példa szerint előállított N-deglukoteikoplanin-deglukoteikoplanin-2-bróm-etilész tért 30 ml In HCI és 120 ml MeOH elegyében oldunk, ehhez az oldathoz hozzáadunk 1 g katalizátort (5% palládium báriumszulfáton). Az elegyen keverés közben hidrogént buborékoltatunk át, légköri nyomáson és szobahőmérsékleten. A hidrogénezés befejezése után (3 óra) a reakcióelegyet szűrjük, az összegyűjtött katalizátort 150 ml metanollal mossuk és elvetjük. Az elegyhez 10 g (Merck) szilanizált szilikagélt adunk és vákuumban szárazra pároljuk. A szilárd maradékot felvisszük egy oszlop tetejére, amely 250 g ugyanilyen szilikagélt tartalmaz, 75:25 (térf./térf.) H₂O:CH₃CN elegyben. Az oszlopot lineáris grádienssel fejlesztjük ki (2570% CH3CN H₂O-ben) és közben 20 ml-es frakciókat szedünk. A cím szerinti tiszta vegyületet tartalmazó frakciókat egyesítjük, azonos térfogatú nbutanolt adunk hozzá és az oldószereket vákuumban 45 ’C-on ledesztilláljuk. A szilárd maradékot éterrel mossuk és vákuumban egy éjjelen át 40 ’Con szárítjuk. 100 mg cím szerinti vegyületet kapunk.

-16HU 201779 Β

19. példa

Az N-benzoxikarboniI-deglukoteikoplanin-2fluor-etilészter előállítása

1,5 g (1 mmól) N-CBZ-deglukoteikoplanint 50 ml DMF-ben oldunk és az oldathoz egymás után hozzáadunk 150 mg (1,5 mmól) KHCO3-t és 0,2 ml (2,68 mmól) l-bróm-2-fluor-etánt.

Az elegyet szobahőmérsékleten 48 órán át keverjük, majd beleöntjük 600 ml etiléter és 300 ml hexán elegyébe. A csapadékot szűrjük, éterrel mossuk és levegőn szárítjuk. 1,75 g nyers terméket kapunk. Ezt minimális mennyiségű MeOH-ben oldjuk és az oldatot beleöntjük 500 ml etilacetátba, majd a szerves oldatot először 500 ml, 1 gNaHCCbt és 5 g NaCl-t tartalmazó vízzel, ezután pedig 200 ml tiszta vízzel mossuk. A szerves fázishoz 101 ml m-butanolt adunk és az elegyet vákuumban kb. 20 ml végtérfogatra pároljuk be. Éter hozzáadására szilárd anyag válik ki, amelyet összegyűjtünk, éterrel mosunk és levegőn szárítunk. 1 g félig tiszta vegyületet kapunk. A tisztítást oszlopon végezzük, amely 250 g szilanizált szilikagélt (szilikagél 60, Merck) tartalmaz, 35%-os vizes CH3CN-ben. Az oszlopot 4 liter eluálószerrel fejlesztjük ki (lineáris grádiens, 35-55% CH3CN vízben (és 20 ml-es frakciókat szedünk. A cím szerinti tiszta vegyületet tartalmazó frakciókat összeöntjük, azonos térfogatú n-butanollal hígítjuk és az oldószereket 45 °C-on vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot éterrel eldörzsöljük, szűrjük, mossuk és vákuumban egy éjjelen át 45 ’C-on szárítjuk. 0,5 g tiszta, cím szerinti vegyületet kapunk.

20. példa

Adeglukoteikoplanin-2-fluor-etilészter-hidroklorid előállítása

400 mg, az előbbi módszer szerint előállított Nbenzoxikarbonil-deglukoteikoplanin-2-fluor-etiIé sztert 50 ml 3:7 (térf./térf.) 0,1 n HCkMeOH elegyben oldunk és az oldathoz 400 mg katalizátort (5% palládium BaSO4-n) adunk. A kapott szuszpenziót szobahőmérsékleten és atmoszféranyomáson hidrogenolízisnek vetjük alá. 2 óra múlva a katalizátort szűrjük, 50 ml MeOH-val mossuk és elvetjük. A szerves oldószereket összeöntjük és az elegyhez 5 g szilanizált szilikagél 60-at adunk. Megfelelő keverés után az oldószert vákuumban sztrippeléssel eltávolítjuk és a maradékot felvisszük egy kromatográfiás oszlop tetejére, amely 50 g szilanizált szilikagél 60-at tartalmaz 5%-os vizes, pH 3 CH3CN oldatban. Az oszlopot 1 liter eluálószerrel fejlesztjük ki (5-25% CH3CN vízben, pH3; 10% HCI), miközben 20 ml-es frakciókat szedünk. A cím szerinti tiszta vegyületet tartalmazó frakciókat (36-70.) összeöntjük, azonos térfogatú n-butanollal hígítjuk és az oldószereket vákuumban 45 ’C-on ledesztilláljuk. A maradékot éterrel eldörzsöljük, majd összegyűjtjük, mossuk és vákuumban egy éjjelen át 40 ’C-on szárítjuk. 50 mg tiszta, cím szerinti vegyületet kapunk.

21. példa

A deglukoteikoplanin-2-bróm-etilészter-hidroklorid előállítása az „N-szalicilidén” védőcsoport kialakítása útján g (2 mmól) deghikoteikoplanint 50 ml DMFben oldunk és az oldathoz hozzáadunk 0,5 ml (4,7 mmól) szalicilaldehidet, majd az oldatot 24 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A keveréket 500 ml éterbe öntjük, a csapadékot összegyűjtjük és éterrel mossuk. Az így kapott N-szalicilidén-deglukoteikoplanint 100 ml DMF-ben oldjuk, és az oldathoz hozzáadunk 300 mg KHCCb-t és 2 ml 1,2-dibrómetánt. Az elegyet 18 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd beleöntjük 1,5 liter éter és 0,5 liter n-hexán elegyébe. A kicsapódott szilárd anyagot szűréssel összegyűjtjük, éterrel mossuk és 50 ml MeOH-ban oldjuk. Ezt az oldatot 500 ml etilacetáttal hígítjuk és 2x0,5 liter vízzel mossuk. A szerves fázist elkülönítjük, n-butanolt adunk hozzá és az oldószereket kb. 30 ml végtérfogat eléréséig ledesztilláljuk, majd étert adunk a maradékhoz. A kivált szilárd anyagot összegyűjtjük, éterrel mossuk és levegőn szárítjuk. 3 g nyers N-szalicilidén-deglukoteikoplanin-2-bróm-etilésztert kapunk, ezt a terméket oszlopkromatográfiával (300 g szilikagél CH2Ch-ben) tisztítjuk. A kifejlesztést grádiens elucióval (1-15% MeOH CH2Cl2-ben) végezzük, miközben 20 ml-es frakciókat szedünk. Először az N-szalicilidén-észtert, majd a cím szerinti vegyületet kapjuk. (Ez a termék a HPLC elemzés során ugyanazt a tRértéket mutatja, mint a 18. példa szerint előállított vegyület).

Az IR, NMR és tömegspektrometriás adatok összhangban állnak az 1-20. példa szerinti vegyületek megadott szerkezetével.

Claims (6)

1. Eljárás az (I) általános képletű vegyületek és gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sóik előállítására, a képletben

R jelentése 1-10 szénatomos alkil-, hidroxi-(l-4 szénatomos)-alkil-, halogén-(l-ó szénatomos)-alkil-, morfolino-(l-3 szénatomos alkil)-, fenil-(l-4 szénatomos)-alldl- vagy (1-3 szénatomos)-alkoxi(1-4 szénatomos)alkil-csoport, mely utóbbi legalább négy szénatomot tartalmaz,

R¹ jelentése hidrogénatom, benziloxi-karbonil-, szalicilidin- vagy terc-butiloxi-karboml-csoport,

A, B és Z jelentése hidrogénatom, azzal jellemezve, hogy

a) egy teikoplanin-szerú vegyületet, nevezetesen komplex teikoplanint, ennek valamely tisztítási termékét vagy egy (I) általános képletű vegyületet — e képletben

R jelentése hidrogénatom,

R^r jelentése hidrogénatom vagy a tárgyi kör szerinti amino-védőcsoport,

A jelentése hidrogénatom vagy egy N-(10-ll szénatomos)-alifás acil)-béta-D-glukozaminil-csoport,

B jelentése hidrogénatom vagy N-acetil-béta-Dglukózaminil-csoport, és

Z jelentése hidrogénatom vagy alfa-D-mannozil-csoport, azzal a feltétellel, hogy valamennyi cukor-maradék O-glukozid-kötésen keresztül kapcsolódik a paptid-maghoz — egy ROH általános képletű alkohol feleslegével reagáltatunk — e kép17

-17HU 201779 Β egy kapott (I) általános képletű vegyület R¹ jelentése amino-védőcsoport, R, A, letben R jelentése az előbbiekben megadott — savas katalizátor, előnyösen egy hidrogén-halogenid jelenlétében, 50 és 80 °C közötti hőmérsékleten, vagy

b) olyan (I) általános képletű vegyületek előállt- 5 tására, amelyekben R jelentése a tárgyi körben megadott, a halogén-(l-ő szénatomos)-alkilcsoport kivételével; R¹, A, B és Z jelentése a tárgyi körben megadott, egy N-védett deglukoteikoplanin-származékot — ahol a védőcsoport a tárgyi 10 körben megadott — egy RX általános képletű vegyülettel reagáltatunk — e képletben

R jelentése a fenti és

X jelentése klór-, bróm- vagy jódatom-, közömbös szerves oldószerben, előnyösen egy hidrogén- 15 halogenid akceptor jelenlétében, -5 °C-50 °C hőmérsékleten, vagy

c) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyekben R jelentése halogén-(l-ó szénatomos)-alkil- vagy fenil-(l-4 szénatomos)-alkil- 20 csoport; R¹, A, B és Z jelentése a tárgyi körben megadott, egy N-védett deglukoteikoplanin-származékot—ahol a védőcsoport a tárgyi kör szerinti — közömbös szerves oldószerben egy kondenzálószerrel reagáltatunk ROH általános képletű alko- 25 hol — e képletben R jelentése a fentiekben megadott — feleslege jelenlétében, -5 ’C és a szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten, és kívánt esetben —melynél B és Z je- 30 lentése a tárgyi körben megadott — amino-védőcsoportját ismert módon lehasítjuk, és/vagy a kapott sót szabad vegyületté, vagy a szabad vegyületet sóvá alakítjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás, azzal jellemezve, hogy savas katalizátorként sósavat alkalmazunk.

3. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás, azzal jellemezve, hogy savas katalizátorként 37%-os sósavat alkalmazunk, a reakciót csökkentett nyomáson végezzük, a ledesztilláló savas alkoholt visszavezetjük a reakcióelegybe és a jelenlevő vizet úgy távolítjuk el a reakcióelegybŐl, hogy azeotróp desztillációt végzünk, egy megfelelő vizes azeotróp-képző közömbös oldószer hozzáadásával.

4. Az 1. igénypont szerinti b) eljárás, azzal jellemezve, hogy az N-védett deglukoteikoplanin-származékként előnyösen egy N-védett deglukoteikoplanin alékálifém-, ezüst- vagy ólomsóját alkalmazzuk.

5. Az 1. igénypont szerinti c) eljárás, azzal jellemezve, hogy kondenzálószerként karbodiimidszármazékot alkalmazunk.

6. Eljárás gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű hatóanyagot, ahol R, R¹, A, B és Z jelentése az 1. igénypontban megadott, gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyaggal összekeverjük és gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.