HU201632B - Method and apparatus for loosening soils - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás és berendezés talaj fellazítására.

A találmány szerint az alsó és felső talajrétegekben ásószerű szerszámok a talajt feltörik. Az ásószerű szerszám ásóélét ellipszis pályán mozgatják, és ene a mozgásra szuperponálódik a haladásból adódó egyenes vonalú mozgás. Az ellipszis nagytengelye a talajfelszíntől a talajba irányul, és a menetirányhoz viszonyítva lejtő.

A mezőgazdaságban szükség van arra, hogy megromlott szerkezetű, beteg talajokat műveljenek meg. Sok esetben a talaj a modem gazdálkodási módszerek és az egyre nagyobb súlyú mezőgadasági gépek hatására, illetve következtében az eketalp környezetében erősen tömörül. Ennek nedvességtorlódás és kiszáradásos károsodások a következményei. Az érzékeny növénygyökérzet nem tudja legyőzni lefelé hatolásakor az ellenállást. Ezáltal csupán korlátozott élettér áll rendelkezésére, és a növekedést szolgáló talajnak csak korlátozott víztároló kapacitása van.

A mélytalajlazító eszközök segítségével az ilyenfajta talajszerkezcti károsodások kiküszöbölhetők. Járulékos szerkezet segítségévei egyidejűleg elvégzett mélytrágyázás revén lehetséges az újonnan létrehozott talajstruktúra, talajszerkezet stabilizálása. A bevezetőben ismertetett eljárásmódot tartalmazza a 340 331 lsz. DEOS, ahol is az ellipszisek karakterisztikája állandó marad, és változtatásuk a kinematikát megváltoztatja. Ez nagy ráfordítást és nagy méreteket jelent, és ugyanakkor nincs arra lehetőség, hogy az ellipszist hozzáigazítsák a mindenkori körülményekhez. Emellett a karakterisztika úgy van meghatározva, hogy csak egy beszúrásra és leválasztásra kerül sor, továbbá csak gyomlálásra van lehetőség. A mélylazítás viszonyaira való átvitelhez ez a megoldás nem megvalósítható méreteket és súlyokat eredményezne. Ezen túlmenően a forgattyús tengelyen olyan nyomatéklefolyás adódna, ami nem megengedhető nyomatékcsúcsokkal járna. Az ismert és itt leírt talajművelő gépnek vízszintesen elrendezett tartógerendája van, és ásószerszámként egyenkénti ujjak vannak alkalmazva. Az elliptikus mozgás létrehozására forgattyús hajtás szolgál, mi mellett a tartógerendát egy csukló tartja. Ez a gép emiatt csak a felső talajréteg megművelésére alkalmas, éspedig mintegy 20-25 cm megmunkálási mélységig.

A talajművelés egy további alkalmazási területeként adódik az erdőművelés, és az erdőpusztulás elleni harc. Az erdőpusztulás okaiként a savas eső, a savanyú talaj, a tápanyaghiány, a szárazság, valamint egy sor egyéb tényező említhető. Mivel ezek a befolyások jelen vannak, és a jövőben még inkább jelen lesznek, ezért utat és módot kell találni arra, hogy hatását kiküszöböljük. A legésszerűbb és valószínűleg a leghatásosabb megoldás bizonyára az lenne, ha fokoznánk a fák ellenállóképességét. Ez azt jelenti, hogy egyrészt abszolút hiány esetén a tápanyagokat kiegészítjük (felszíni és mélytrágyázás), másrészt, hogy a talajban lévő tápanyagokat a talaj dinamikai befolyásolása (indirekt trágyázás) révén mobilizáljuk. Eközben a levegőztetés, a vízháztartás (például laza talajnál mutatkozó tárolóképcsscg), a hőmérséklet és a talajreakció is döntő szerepet játszik.

Meliorációs műveleteket az erdőkben csupán kb. minden 50 évben végezhetünk, éspedig akkor, amikor ritkítást végzünk, és még nem ment végbe egy természetes megfiatalítás. A meliorációnak egy további lehetősége közvetlenül egy mesterséges ültetést megelőző időszak. Ilyen feltételek mellett a fiatal növények előnyös körülmények közé kerülnek az intenzív meggyökeresedésükhöz, kellően nagy élettérhez jutnak, ami gyors növekedést és nagy ellenállóképesség kialakulását teszi lehetővé. Azoknál a rendszereknél, amelyek pusztán a felszíni trágyázásból állnak, fellép az a hátrány, hogy időben erősen késleltetett és legyengült hatásúak, mivel a talajt mechanikus behatásokkal nem változtatják meg. Az erdők kipusztulása feletti heves viták alapján a jelen időpont igen kedvező az erdőkben végzendő meliorációs intézkedések keresztülviteléhez.

A gyümölcsösökben, kertekben és szőlőkben az ilyenfajta meliorációs intézkedések szintén igen nagy jelentőségűek. Itt is nagyrészt érvényesek az előzőekben elmondott érvek. Ezeknél a kultúráknál azonban kb. 20 éves élettartamidőkből indulnak ki. Egy további különbséget arra alapíthatunk, hogy ezeknél a sorok közötti közlekedés és megművelés mindenkor lehetséges, és ezáltal a közlekedési nyomoknál erős tömörödés jön létre. A sorok közötti munkánál a mélytalajlazító szerkezetek, mivel ezek kevéssé károsítják a gyökéizetet és kedvező vonóerővel dolgoznak, egyidejű mélytrágyázással igen előnyösek. Ismeretes, hogy a monokultúrás gyümölcsösökben a föld alatt betokosodott gyökerek a talajtömörödés következtében a tápanyagaikat nem tudják szabaddá tenni, és ráadásul még toxikus reakciókat is kiváltanak. Az ily módon előállított negatív hatás jelentős.

További alkalmazási területként jön szóba még az útépítésnél a talajsbatilizálás. A talajstabilizálás az útépítésben gyakran nagy nehézségeket okoz. Ezalatt értik a kb. 50 cm vastag útalépítmény rétegesen történő felhordását törmelékkel, mész hozzákeverésével, és ezt követő tömörítéssel vibrációs hengerek vagy egyéb tömörítők segítségével. A hivatalos kikötéseket a mész egzakt, egyenletes bekeverése tekintetében igen szigorúan be kell tartani. Főként kövekkel kevert talajoknál jelent a hozzákeverés nagy problémát. A talajmarók például igen érzékenyen reagálnak a kövekre. Égy további kellemetlen szempont a mészpor behatása a be- és kihordó eszközök kezelőszemélyzetére.

A mélylazításnál fontos, hogy az összetömörült talajt a lehető legkisebb rögökre aprózzuk és a szántással ellentétben, ahol a termékeny felső talajréteget alulra juttatjuk, itt a talajrétegek helyét legalább nagyjából megtartjuk. Csupán kivételes esetekben szükséges az alsó- és felső talajrétegek kismértékű összekeverése.

Az ez idáig szokásos fellöréses lazításnál, amennyiben mozgatható szerkezetekről vagy szerszámokról (mozgatott ekék) van szó, sok esetben teljesül ez az elv. Mivel a lazítás intenzitása az eke környezetében a legnagyobb, ezért meghatározott talajszerkezeteknél az e felett elhelyezkedő rétegekre, mint például az eketalp környezetére, nem terjed ki kellő intenzitással. A merev készülékek rendszerint nem elégítik ki ezeket a következményeket A merev, fellöréses lazítórendszereknél az egész lazítóteljesítmény, míg a mozgórendszereknél annak kb. 60-80%-a a haladást biztosító hajtástól ered, ami mindkét esetben igen nagy vonóerőigényt jelent.

Ismeretes, hogy az említett rendszereknél csak igen kedvező időjárási körülmények között, és ráadásul még évszakokhoz kötött, illetve korlátozott meliorációs munkálatokat lehet csak végezni. így például nedves talajnál a jelenleg érvényes szabályok szerint a talaj kifordítási határa alatt minőségi talaj-mélylazítást a leg-23

HU 201 632 Β több talajfajtánál nem lehet végrehajtani. Speciálisan a felszínen nedves, azonban alul száraz (fellazítandó) talajoknál legtöbbször vonóerő hiányában a meliorációs műveletet a feltöréses rendszerrel, gyakran még lánctalpas vontatókkal sem lehet elvégezni. Továbbá a szükségszerűen magas megcsúszási arány rossz hatásfokot eredményez, nagymértékű kopást és ily módon gazdaságtalan üzemet tesz csak lehetővé. Az egyidejű mélytrágyázáshoz az ilyen rendszerek azért problematikusak, mert a beviteli mechanizmus egyes elemei állandóan eltömődnek és a bejuttatás csak sávszerűén (rétegesen) lehetséges az eke mögött. A gyakran a fellazítás alja felett koncentráltan elhelyezkedő trágya rendszeres talajvíz-szennyeződést eredményez.

Minőségi méiytrágyázást (meliorációs trágyázást) ezzel szemben akkor érhetünk el, ha a meliorációs trágyát a teljes fellazítási mélység mentén egyenletes eloszlásban visszük be. Az ezáltal előálló erős gyökéraktivitás az altalajban gyökérhumuszt hoz létre, és a talajstruktúra stabilizálódik. Ilyen körülmények mellett a trágya megkötődik, és nem tud a talajvízhez eljutni.

A találmány kapcsán az a feladat, hogy olyan eljárást és berendezést hozzunk létre, amellyel lehetővé válik a tömörödött talajnak mintegy 60-80 cm mélységig való fellazítása rendkívül kis vontatóteljesítménnyel, illetve rendkívül alacsony mértékű megcsúszással, a talajrétegződés megtartása mellett, és szükség esetén egyidejű felszíni rétegműveléssel, valamint minőségi mélytrágyázás elvégzésével anélkül, hogy trágyabejuttató szerszámokat a talajba kellene bevezetni, illetve a talajban mozgatni.

A kitűzött feladatot a találmány szerinti eljárás révén úgy oldjuk meg, hogy legalább egy szerszámot úgy vezetünk a talajba, hogy a talajba hatolásakor a talaj felső rétegét a haladási iránnyal ellentétes irányban jobban elmozdítón billentjük, mint az alsó talajrétegeknél a vágóéit, majd a szerszámot úgy emeljük ki, hogy közben az a talaj felső rétegét jobban tolja el a menetiránnyal szemben, mint alul.

A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosífcási módjánál a szerszám talajba hatolása mellett adalékanyagot, péídáui trágyázószert fújunk vagy szórunk a talaj szerszám melletti hasadékába.

Célszerű a találmány szerinti eljárást úgy foganatosítsam, hogy a szerszám talajba vezetése közben a felső részével a talajt előlazítjuk, a szerszám kiemelésekor pedig az alsó részével a talajban finomlazítást végzünk.

A kitűzött feladat megoldását biztosító találmány szerinti berendezés lényege pedig, hogy egy lengőtartóí gépkereíhez kapcsoló lengőrúdja, ezt a lengőrtartóval összekötő csuklója és a gépkerettel összekötő csuklója és forgattyúkart a lengőtartóhoz kapcsoló csuklója van, továbbá, hogy a lengőrud gépkereten lévő csuklója és a forgattyúkart a lengőrűddal összekötő csukló közötti távolság mindenkor kisebb, mint a lengőrúd hosszának és a Iengőrudat a lengőtartóhoz kapcsoló csukló és a forgattyúkart a lengőkarhoz kapcsoló csukló közötti távolságnak az összege, valamint, hogy a lengőrúd hosszabb, mint a forgattyúkar, továbbá, hogy a lengőrúd mindenkor kívül van a forgattyúkörön.

A találmány szerinti berendezés egy előnyös kiviteli alakjánál a lengőtartónak a forgattyúkart hozzácsatlakoztató csuklók előtti és/vagy mögötti szakaszához szerszám van rögzítve.

Célszerű úgy kialakítani a találmány szerinti berendezést, hogy a forgattyús mechanizmusnak a vontató járművel kapcsolatban álló hajtótengelye vagy külön hidrosztatikus hajtóműve legyen.

A találmány szerinti berendezésnek egy előnyös kiviteli alakjához jutunk, ha a vontatójárműhöz szerelt tartóhoz kapcsolt, a haladási irányhoz képest keresztirányban lévő, szerszámokkal ellátott több lengőtartót alkalmazunk.

Egy további előnyös kiviteli alakja a találmány szerinti berendezésnek az olyan megoldás, amelynél a vontatójárműhöz rögzített homloklappal és ehhez kapcsolt oldallapokkal ellátott tartójának forgattyús hajtóműve és lengőtartót hordozó kereszttartója van, továbbá, ha a kereszttartóhoz rögzített újabb oldallapjai, továbbá ezek és a lengőtartó közé kapcsolt lengőrúdjai vannak.

Az utóbb említett kiviteli alak továbbfejlesztését képezi az a megoldás, amelynél az oldallapokon a lengőrudak csatlakoztatására több furat van.

Még további fejlesztését képezi a legutóbb említett megoldásnak az a szerkezet, amelynél az oldallapokon a lengőrudak fokozatmentes eltolására hasítékok vannak.

Célszerű a találmány szerinti berendezést úgy kiképezni, hogy a homloklap és a kereszttartók között a haladási irányhoz képest keresztirányban rugózó, függőleges irányban merev oldallapok legyenek.

Célszerű az olyan kialakítás is, amelynél a lengőtartónak hosszirányú befogófalai, ezeken a szerszámok rögzítésére szolgáló furatrendszerek, a középrészén a forgattyúkar csapágya van.

Egy újabb kiviteli alakja lehet a találmány szerinti berendezésnek az olyan megoldás, amelynél nyéllel felfüggesztett ekevas alkotta szerszám van menetirányban a forgattyúkar mögött.

Egy továbbfejlesztett célszerű kialakítása a találmány szerinti berendezésnek az olyan megoldás is, amelynél egyes oldallapok a kereszttartótól a menetirányban előre, más oldallapok hátrafelé állanak.

Egy újabb előnyös kiviteli alak esetében a szerszámokat a lengőtartóhoz kapcsoló keresztirányú lengést lehetővé tevő szervek vannak alkalmazva.

Célszerű lehet a találmány szerinti berendezést úgy kialakítani, hogy a tartó oldallapja és a hozzá rugalmasan kapcsolt lengőrúd közé iktatott csillapítótagja legyen.

Egy további előnyös kiviteli alakja a találmány szerinti berendezésnek az olyan megoldás, amelynél a szerszám egy helyen rugózásmentesen, egy másik helyen rugózó elem révén van a lengőtartóhoz kapcsolva.

A találmány szerinti berendezés még egy újabb kiviteli alakjánál a lengőtartóhoz kapcsolt rugózó szerszám van alkalmazva.

Előnyös az olyan kialakítás is, miszerint a tartóhoz kapcsolt, adalékanyagot - például trágyázószert - a talajba irányító kijuttató szeikezet van alkalmazva.

Célszerű továbbá úgy megépíteni a berendezést, hogy az adalékanyagot kijuttató szerkezetnek adagolóhoz csatlakoztatott csöve legyen.

Ajánlható, hogy a korábbiakban említett adagolónak zsilipként kialakított cellás kivitele legyen, és ez levegővezeték útján kompresszorhoz legyen csatlakoztatva.

A most vázolt kiviteli alakok továbbfejlesztésénél célszerű az olyan megoldás, amelynél az adagoló egy kcverőművel ellátott tartály kivezető részéhez van szerelve.

HU 201 632 Β

Még további fejlesztése e megoldásnak az olyan szerkezeti kialakítás, amelynél a tartály és az adagoló között tolókával zárható nyílás van.

Előnyös, ha a tartály fenékrészébe épített, a berendezés haladási sebességével arányos hajtású cellás adagoló van, ezalatt pedig állítható helyzetű terelőlemez van ilkannazva.

Ésszerű konstrukciós megoldást jelent, ha a cellás adagoló mellett további ilyen adagoló van alkalmazva.

Előnyös úgy kiképezni a találmány szerinti berendezést, hogy a most tárgyalt tartályban rázófogakkal ellátott, az adagolóval hajtókapcsolatban álló, laprugószerű rázószerv legyen.

Előnyös továbbá az olyan megoldás is, amelynél a tartály aljánál a berendezés haladási sebességével arányos hajtású szállítószalag van alkalmazva.

Célszerű a javasolt berendezést úgy kialakítani, hogy a tartót a lengőtartóval, valamint a tartályt az adagolóval együtt hordozó utánfutó legyen.

Sok esetben ajánlatos, ha úgy alakítják ki a berendezést, hogy legalább egy, oldalnézetben sarló alakú szerszáma van.

Más esetekben az lehet célszerű, ha nyélre erősített, alsó és felső részén vágóéllel ellátott ckevassal rendelkező szerszáma van.

Sokszor hasznos az olyan találmány szerinti berendelés, amelynél a lengőtartóhoz rögzítve a haladási irányban előbb egy lazítást végző szerszám, cmögött pedig ísólemezcs szerszám van alkalmazva.

Egy újabb előnyös kiviteli alak esetében olyan szerszám van alkalmazva, amelynek lefelé nyúló alsó része és ennek tetejénél kiálló oldalrészck vannak.

A találmány szerinti berendezés egy újabb kiviteli alakját képezheti az a szerkezeti kialakítás, amelynél a haldási irányban elöl lévő leélezett oldalakkal rendelkező szerszám, emögött pedig biztosítórugóval felfüggesztett szerszámok, például fcltalaj-ckcvasak vannak.

Egyes esetekben előnyös, ha a találmány szerinti berendezésnél lazítószerszámként szolgáló mélyművelő fog van alkalmazva.

Az utóbb említett kiviteli alak egy változatát képezheti az a megoldás, amelynél a lengőtartóhoz rögzített többféle fog, például mélyművelőfog és hátsó fog van.

A találmány szerinti berendezés egy újabb célszerű kiviteli alakjánál a lengőtartó hátsó részénél a haladási irányban eltoltan rögzített ekevasak vannak.

Ajánlható az olyan kialakítása a találmány szerinti berendezésnek, amelynél a lengőtartóhoz rögzített, különféle mélységű lúdtalp alakú szerszámok vannak alkalmazva.

Célszerű a találmány szerinti berendezést úgy megszerkeszteni, hogy a lengőtarló egy paralelogramma alakú csuklós szerkezet egyik rúdja legyen.

A találmány szerinti eljárást, valamint a találmány tárgyát képező berendezést a csatolt rajzokon szemléltetett, a találmány szerinti berendezés példaként! kiviteli alakjait szemléltető képek segítségével magyarázzuk. A rajzok a következő felsorolás tükrözte tartalmúak. Az

7. ábra a találmány szerinti berendezés egy pcldakénti alakjának vonalas vázlata, amely oldalnézetben szemlélteti a példakénti berendezést A

2. ábra a találmány szerinti berendezés egy másik példakénti kivitelének vonalas vázlata, szintén oldanézetben. A

3. ábra az egyik szerszámnak a talajba mélyítését és a talajból való eltávolítását szemlélteti a folyamatok egy-egy képével. A

4. ábra egy újabb szerszámnak a talajba juttatását, illetve onnan történő kiemelését szemlélteti a folyamatok egyes lépéseinek feltüntetésével. Az

5. ábrán olyan példakénti berendezés látható vonalas ábrázolásban és felülnézetben, amelynél egy berendezéshez tartozó négy lengőtartó van alkalmazva, amely lengőtartókon szerszámok vannak rögzítve. A

6. ábra a szerszám felerősítésére szolgáló tartó egy példakénti kiviteli alakját perspektivikus képben tünteti fel. A

7. ábra a találmány szerinti berendezés egy példakcnti kiviteli alakjának oldalnézetét mutatja vonalas vázlatban. A

8. ábra a találmány szerinti berendezés egy újabb kiviteli alakjának oldalnézetét jelenti szintén vonalas ábrázolásban. A

9. ábra a találmány szerinti berendezés egy újabb pcldakcnti kiviteli alakját szemlélteti oldalnézetben, és ugyancsak vonalas ábrázolásban. A

70. ábrán a találmány szerinti berendezés olyan példaként! kiviteli alakja szerepel oldalnézetben, ahol szerszámként egy rugózó szerszám szerepel. A

77. ábra a találmány szerinti berendezés egy újabb pcldakcnti kiviteli alakját szemlélteti oldalnézetben és vonalas ábrázolásban. A

72. ábra egy további példakénti kiviteli alak oldalnézete. A

13. ábra a találmány szerinti berendezés egy további példakénti kivitelét szemlélteti oldalnézetben. A

14. ábra a találmány szerinti berendezés olyan kiviteli alakját szemlélteti oldalnézetben, amely trágyázó szerkezettel is el van látva. A

75. ábra a találmány szerinti berendezés olyan példakénti kiviteli alakját szemlélteti oldalnézetben, amelyen jól látható a trágyázó berendezés is. A

16. ábrán a trágyázó berendezéshez tartozó adagoló szerkezet szerepel metszetben, míg a

7. ábra a 16. ábra szimmetria síkjában vett metszetet mutatja. A

18. ábra a trágyaszóró berendezés egy példakénti kiviteli alakját szemlélteti vonalas vázlatban, a

79. ábra a trágyaszóró berendezés egy újabb kiviteli alakját mutatja vonalas vázlatban és oldalnézetben. A

20. ábra a trágyaszóró berendezés egy újabb kiviteli alakját tünteti fel, szintén oldalnézetben. A

21. ábrán a találmány szerinti berendezésnek olyan kiviteli alakja látható, amelynél maga a találmány szerinti bemdezés egy utánfutóra van szerelve, A

22-28. ábrákon a találmány szerinti berendezéssel kapcsolatban alkalmazott különféle szerszámkialakítások szerepelnek vonalas ábrázolásban. A

29. ábrán egy olyan vonalas vázlata szerepel a találmány szerinti berendezésnek, ahol egy csuklós paralelogramma egyik rúdját képezi a szerszámokat hordozó lengőtartó. A

30. ábra a találmány szerinti berendezésnek egy olyan vonalas vázlatát mutatja, ahol szintén egy csuklós rendszernek az egyik rúdját képezi a szerszámokat hordozó lengőtartó.

Az 1. ábrán a találmány szerinti berendezés fontosabb alkatrészeinek vonalas vázlata látható. A berendezésnek a szerszámokat hordozó és mozgásukat meghatározó 1 lengőtartója van. Az 1 lengőlartó a 3 lengőrúddal a P₄

HU 201 632 Β csukló révén áll kapcsolatban, míg a 3 lengörúd másik vége a berendezésnek valamely részéhez kapcsolt Pi csuklóhoz van kötve. A P! csukló elvileg több helyen szerepelhet attól függően, hogy milyen hosszú 3 lengőrúdra van szükség a berendezés kívánt működése érdekében. így feltüntettünk néhány, a P! csuklótól eltérő P₂ és P₃, amelyek adott esetben a 3 lengörúd kapcsolási helyeit jelenthetik. Feltüntettünk továbbá szaggatott vonallal egy jelzés nélküli csuklóhelyet is a 3 lengőrúdnak a berendezéshez való kapcsolata végett. Az 1 lengőtartóhoz csatlakozik még a 4 forgattyúkar, amely P₃ csukló révén van csatlakoztatva az 1 lengőtartóhoz, másik vége pedig a berendezésnek P_k csuklójához van kötve. Egyébként a 4 forgattyúkarhoz csatlakoznak a hajtást biztosító elemek, melyeket azonban a rajzon nem tüntettünk fel. Ezen hajtásbiztosító elemekkel együtt a 4 forgattyúkar tulajdonképpen egy forgattyús mechanizmust alkot, és ez biztosítja a berendezés hatásos részeinek a mozgatását. Az 1. ábrán feltüntettük a forgattyúkar P₃ csuklójának forgási körét is. Az 1 lengőtartóhoz vannak kapcsolva - rögzítve - a kívánt hatás érdekében alkalmazott szerszámok. A berendezésnek a haladási irányában elöl lévő 2 szerszáma az 1 lengőlartóhoz a P₆ pontnál van rögítve, míg vágóclcnck egy pontját a P₇ pont jelzi. A berendezés haladási irányában a 2 szerszám mögött van rögzítve a példakenii esetben a 2 szerszámnál lényegesen rövidebb, tehát kisebb melységbe hatolni képes 2’ szerszám. A haladásirányban leghátul a 2” szerszám van rögzítve, amely az 1 lengőtartóhoz P_n pontnál van rögzítve, míg vágóélénck egy pontját a P₁₀ pont jelzi. A berendezés haladási irányában a v sebességvektorral jellemzett sebességgel halad. A rajzon feltüntetett egyéb jelzéseket a berendezés általános működésének leírása során fogjuk érinteni.

A 2. ábrán a találmány szerinti berendezésnek egy másik példakénti kiviteli alakja van vonalasán ábrázolva. Ez a berendezés az 1. ábrán szemléltetett berendezéstől abban tér el, hogy a forgattyús meheanizmus és ennek megfelelően a 4 forgattyúkar a menetirányban értelmezve a 3 lengörúd mögött helyezkedik el. Ilyen elrendezés mellett nyilvánvalóan más kinematikai helyzet áll elő az egyes szerszámok üzem közbeni mozgásainál.

A 3. ábrán egy példakénti 2 szerszám működés közbeni néhány helyzete szerepel, és a szerszám 7 vágóélének egy pontja által leírt pályát is feltüntettük ezen az ábrán. A 3. ábrán a felső sorban lévő képek a példakénti 2 szerszámnak a talajba hatolása folyamatát szemlélteti, míg az alsó képsor a 2 szerszámnak a talajból történő kiemelkedés! folyamatát mutatja. A példakénti esetben egy ekeszerű 2 szerszámot vettünk alapul, amelynek 7 vágóélét tüntettük fel, illetve a 7 vágóéi egy pontját. Látható, hogy a 2 szerszámnak a talajba hatolása során a vastag nyíllal jelzett irányokban miként befolyásolja a talaj egyes részeit maga a 2 szerszám. A 3. ábra bal oldalán feltüntetett görbesorozatnál a 7 vágóéi egy pontjának a helyzeteit tüntettük fel és kis arab számokkal azokat a pontokat jelöltük, amely pontokban van a 7 vágóéi egy pontja az ugyancsak kis arab számokkal jelölt képek esetében. Ezen az ábrán felüntettük még azt is, hogy miként lehet a 2 szerszám mögött előálló talajhasadékba juttatni különféle vegyszereket, például műtrágyát

A 4. ábra lényegében a 3. ábrához hasonló képsorozatban tünteti fel azt, hogy miként hatol be a talajba a szerszám, illetve milyen mozgást végez a talajból történő kiemelkedése során. A 4. ábrán azonban olyan 2 szerszámot tüntettünk fel példaként, amelynél a 6 ekevas az 5 nyélre van felfüggesztve és a 6 ekevas felső cs alsó részénél 7 vágóéi van kialakítva. A 4. ábrának a bal oldalán szintén egy görbesor látható, amelynél a szerszám működési folyamatát szemléltető képsornak megfelelően vannak feltüntetve a 7 vágóéi egy pontjának helyzetei a talajba hatolás, illetve a talajból történő kiemelkedés során azoknak a helyzeteknek megfelelően, amelyekben a feltüntetett képsor ábrázolja az illető szerszámot.

A találmány szerinti berendezés esetében általában az 1., illetve 2. ábrán szemléltetett vonalas vázlattal bemutatott lengőtartóból és természetesen a hozzákapcsolt szerszámokból rendszerint egymással párhuzamosan többet is szoktak alkalmazni. Az 5. ábra olyan megoldást tüntet fel vázlatosan, ahol a vastag nyíllal jelzett haladásirányban, a haladásiránnyal párhuzamosan egymás mellett négy olyan rendszer van alkalmazva, mint amilyen az 1., illetve 2. ábrán szerepel. Itt az 5. ábrán csak vázlatosan jelöltük, hogy a haladás irányában egymás mellett négy 6 ekevas látható, amint egymáshoz képest a haladásirányban eltolva helyezkednek el. Ezen az ábrán egyébként felüntettük azt a 8 csövet is, amelyen keresztül a jobb szélső 6 ckevas mögött kialakuló hasítékba lehet juttatni különféle kemikáliát, például műtrágyát.

A 6. ábrán az 1 lengőtartónak egy példakénti kiviteli alakja látható, amelynek hajtása forgattyús mechanizmus segítségével történhet, amely forgattyús mechanizmushoz hidarulikus vagy például olyan mechanizmus hajtószerkezet tartozik, amely utóbbi csapos tengelyen át működteti az 1 lengőtartót. Ennél a példakénti megoldásnál az 1 lengőtartónak a középtáján van kialakítva a 9 csapágy, amelybe a 4 forgattyúkar kapcsolható nyilván csuklós kapcsolat révén. A 9 csapágynál vannak rögzítve a 10 bcfogófalak, illetve all befogófalak. Ezek egymás között távközzel helyezkednek cl. A10 befogófalakon a 12, illetve 12’ furatrendszerek vannak kiképezve, hogy a szükséglet szerint különféle 2 szerszámokat lehessen rögzíteni a 10 befogófalakhoz. All befogófalakon pedig a 13 furatok vannak kialakítva, szintén azért, hogy ezeknek segítségével szerszámokat lehessen rögzíteni az 1 lengőtartóhoz. Ezen a 6. ábrán a 14 nyíl az omlasztásos tartományt, a 15 nyíl pedig a feltöréses lazítási tartományt akarja szemléltetni.

A 7. ábrán a találmány szerinű berendezésnek kissé részletesebb, de még mindig vonalas ábrázolása látható. A találmány szerinti berendezést rendszerint egy vontató járműhöz kell csatlakoztatni, amely vontatójárműhöz való kapcsolatot a 16 tartó szolgálja. Ez a 16 tartó végeredményben a 18 oldallapokat tartalmazza, és ezek a 17 homloklap révén vannak a pontvonallal vázolt vontatójárműhöz rögzítve. A vontatójárműről a hajtás a 23 hajtótengely segítségével biztosítható. A 18 oldallapok a 19 kereszttartóhoz vannak kapcsolva. A 19 kereszttartóhoz az „a” menetiránnyal átellenes oldalon, tehát hátrafelé állóan vannak a 20 oldallapok rögzítve, amelyen 21 furatok vannak kiképezve a 3 lengörúd kapcsolatához. A 3 lengőrúdhoz van egyébként az 1 lengőtartó kapcsolva, míg az 1 lengőtartó mozgatását a 4 forgattyúkar biztosítja, amely a hajtását a korábban már említett 23 hajtótengelytől kapja. Ezen az ábrán egyébként konkrétabb formában látható a haladásirány5

HU 201 632 Β bán legelöl lévő 2 szerszám, amely az 1 lengőtartóhoz van rögzítve, továbbá az emögölt lévő 2’ szerszám és a hátul lévő szerszámok, amelyek a példakénti esetben a 22 boronafogat, továbbá a 22’ lúdtalp alakú szerszámot jelentik.

A 8. ábrán a találmány szerinti berendezés olyan példakénti kiviteli alakja látható, amely köves talajon alkalmazható előnyösen. Ennél a megoldásnál a 16 tartóval van szintén a vontatógéphez kapcsolva a berendezés. Itt is a 20 oldallapokhoz van csatlakoztatva a 3 lengőrúd, amely tulajdonképpen a példakénti 2 szerszámmal ellátott 1 lengőtartót hordozza. A 24 kő mutatja a talajban lévő egyik akadályt. A 24 kőbe vagy hasonló kemény akadályba ütköző 2 szerszám tönkremenetelét van hivatva megakadályozni a 25 csillapítótag, amely spirál rugó lehet, de hidarulikus vagy pneumatikus működésű csillapítóhengert is alkalmazni lehet. Ez a 25 csillapítótag képes felvenni a 3 lengőrúd, illetve a 20 oldallapok révén közvetített lökőerőt.

A 9. ábrán a találmány szerinti berendezés egy további példakénti kiviteli alakja látható, ahol az 1 lengőtartóhoz a 2 szerszám van rögzítve, de úgy, hogy a 2 szerszám egy részről van csak az 1 lengőtartóhoz kapcsolva, míg másik része a 26 rugózó elem révén van ahhoz kapcsolva. Ily módon a lökésszerű túlterheléseket ez a 26 rugózó elem képes felvenni,

A 10. ábrán szereplő további példakénti kiviteli alak ssclében olyan 27 rugózó szerszám van alkalmazva, amelynek kialakítása biztosítja azt, hogy a talajban lévő kövek, vagy más nagy ellenállást jelentő részletek hatására nem törik el a szerszám és egyáltalán nem megy tönkre, hiszen a 27 rugózó szerszám saját kialakítása révén képes olyan rugalmas deformációra, amely a károsodást megelőzi.

All. ábra a találmány szerinti berendezésnek egy újabb kiviteli alakját szemlélteti, amely különösen akor alkalmazható előnyösen, ha a berendezést feltöréses lazítás céljából alkalmazzák. Ennél a megoldásnál is a 16 tartó és 17 homloklap segítségével van a berendezés a vontatógéphez csatlakoztatva, ahol a 16 tartó lényegében a 18 oldallapokból áll. Itt is a 18 oldallapok a 19 kereszttartóhoz vannak csatlakoztatva, amelyhez a menetiránnyal átellenes oldalon a 20 oldallapok csatlakoznak. Ezeken a 20 oldallapokon vannak a 21 furatok, amelyek valamelyikéhez van kapcsolva a 3 lengőrúd, amely az 1 lengőtartó hordozását biztosítja. Ugyancsak az 1 lengőtartóhoz van csatlakoztatva az a forgattyús mechanizmus, amelyet a 23 hajtótengely működtet. A most ismertetett példakénti kiviteli alaknál a 4 forgattyúkar tulajdonképpen egy körhagyós szerkezet révén alakul ki. A sajátos kiképzésű 1 lengőtartóhoz az 5 nyélre rögzített 6 ekevas van kapcsolva, ahol is az 5 nyélen felfüggesztett 6 ekevas együttesen a 2” szerszámot jelenti. Megjelöltük ezen az ábrán a 6 eke vasnak a működés szempontjából lényeges 7 vágóélél, valamint a későbbi magyarázat szempontjából szükséges 7’ végrészét.

A 12. ábra a találmány szerinti berendezésnek egy újabb példakénti kiviteli alakját szemlélteti, ahol a 19 kereszttartóhoz a korábbiakhoz hasonlóan van kapcsolva a 16 tartót alkalmazó két 18 oldallap, és ezek szinten a 17 homloklap segítségével vannak a vontatógéphez rögzítve. Ennél a megoldásnál azonban a 19 kereszttartóhoz viszonyítva a haladásiranyba állóan helyezkednek el a 20 oldallapok, amelyen a 21 furatok egyikéhez van kapcsolva a 3 lengőrúd, amely az 1 lengőtartót függeszti fel. Ezen a rajzon is feltüntettük a 4 forgattyúkart, amely az 1 lengőtartó mozgatását végzi. A most ismertetett példakénti kiviteli alaknál a 2 szerszám szintén az 5 nyélre rögzített 6 ekevasból áll, amelynek a működés szempontjából jelentős 7 vágóéle van.

A 13. ábrán a találmány szerinti berendezésnek egy sajátos példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. Ez a megoldás olyan berendezésre utal, amely a talajban lévő hirtelen nagy ellenállást jelentő kő, vagy gyökér, vagy egyéb test esetében nemcsak a haladás irányában értelmezve tud engedékenyen kitérni a nagy lökőerő elöl, hanem oldalirányban is. Ennél a szerkezetnél is a 16 tartót képező 18 oldallapoka 17 homloklap segítségével vannak a vontatógéphez kapcsolva. A 16 tartó a korábbiaknak megfelelően szokásos módon van a 19 kereszttartóhoz rögzítve, és ennél a megoldásnál is az „a” haladásirányba nézőén foglalnak helyet a 20 oldallapok a 19 kereszltartóhoz viszonyítva. Ennél a megoldásnál a 3 lengőrúd szerepet betöltheti a 25 csillapítótag, amelyhez az 1 lengőtartó van egyrészről kapcsolva, másrészről viszont a 23 hajtótengellyel működtetett 4 forgattyúkar van az 1 lengőtartóhoz csatlakoztatva. Ebben az esetben is lehet a 4 forgattyúkar körhagyó exccntricitásaként kiképezve. A most ismertetett példakénti kiviteli alak esetében is a 2” szerszám az 5 nyélre rögzített 6 ckevasból áll, amelynek 7 vágóéle van. Az eltérés a korábban ismertetett megoldásokhoz képest az, hogy az 5 nyél és az 1 lengőtartó közé az 56 csuklópánt van iktatva, amely biztosítja a haladás irányához képesti oldalirányú kitérést, ha a szerszám kőbe vagy más hasonló nagy ellenállást reprezentáló testbe ütközik.

A 14. ábrán szereplő példakénti kiviteli alaknál feltüntettük az adalékanyagnak - például tragyázószemek - bejuttatására szolgáló 28 kijuttató szerkezetet is. Egyébként ennél a berendezésnél is feltüntettük a korábban már ismertetett szerepű 16 tartót, valamint a 3 lengőrudat és a példaként vett 2 szerszámot.

A15. ábrán feltüntetett példakénti kiviteli alaknál az előbbi ábrán csak vázlatosan szereplő 28 kijuttató szerkezetet kissé részletesebben mutatjuk be. Ennél a példakénti berendezésnél a korábban említett alkatrészeket lényegében nem is szerepeltetjük, pusztán körvonalakkal mutatjuk be, egyedül a 23 hajtótengelyt láttuk el számmal a berendezés egészének tájolása végett. A talajba kijuttatni szándékolt hatóanyag a 31 tartályban foglal helyet. Ebben a tartályban van a 32 keverőmű, amely biztosítja, hogy ne álljon össze az esetleg por alakú, és összetapadásra hajlamos anyag a 31 tartályban. A tartály alján van kiképezve a 29 adagoló, amely célszerűen forgő-cellásadagoló lehet A 29 adagolóból a 30 csövön keresztül tud a kívánt helyre jutni az adalékanyag, például trágyázószer. A 30 cső helyzete változtatható, így feltüntettük például a másik helyzetben lévő 30’ csövet is. A kiadagolásban szerepet játszik a 34 kompresszor által szolgáltatott sűrített levegő, amely a 33 levegővezeléken és az ehhez csatlakoztatott fúvószerkezeten keresztül jut a 29 adagolóba.

A 16. és 17. ábrán kissé részletesebben látható a 28 kijuttató szerkezet. Mint arra korábban már utaltunk, a

17. ábra a 16. ábra szimmetriasíkjában vett metszet. Itt jól látható, hogy a 31 tartálynak az alsó falrészében 36 nyílás van kiképezve, amelynek nagysága a 37 tolókával változtatható. Ezen a 36 nyíláson keresztül tud az adalékanyag a cellás adagoló révén jutni a 30 csőbe. A cel-611

HU 201 632 Β lás adagolónak a kerekén 35 bütyök van alkalmazva, az oldaltömítés biztosítására, amely oldaltömítést a rajz síkjával párhuzamos határolófalak mentén kell biztosítani.

A 18. ábra a trágyát vagy hasonló anyagot kijuttató szerkezetnek egy példakénti kiviteli alakját tünteti fel metszetben. Itt az 57 tartályban foglal helyet a kijuttatni szándékolt anyag, és az 57 tartály alján az 58 adagoló van feltüntetve, amely forgó, kerekes adagolóként szerepel. Szükséghez képest egy további 59 adagoló is elhelyezhető az 57 tartály kiömlőnyílásának környezetében az adagolás irányítása végett. E példakénti kiviteli alak esetében egyébként a kiadagolt anyagnak a további irányítása a 61 csukló körül elmozgatható 60 terelőlemez segítségével történhet.

A 19. ábra az előbbi ábrán szemléltetett berendezés egy változatát szemlélteti, ahol az 57 tartályban a 63 rázófogakkal ellátott 62 rázószerv van alkalmazva azért, hogy a porszerű anyag beboltozódását megakadályozza. Az 57 tartály alsó részében az anyag kijuttatásának biztosítására szintén egy 58 adagoló van alkalmazva. Itt is a kijuttatott anyag a 61 csukló körül elmozgatható 60 terelőlemez segítségével jut a kívánt irányban a megcélzott helyre.

A 20. ábrán a kijuttató szerkezetnek olyan példakénti kiviteli alakja szerepel, ahol négyszög keresztmetszetű 65 tartály van alkalmazva, és ennek alsó részében a vízszinteshez képest ferde helyzetű olyan 64 szállítószalag van alkalmazva, amelynek szalagján 66 bütykök vannak rögzítve és ez a 64 szállítószalag biztosítja a 65 tartályban lévő anyagnak a kijuttatását a kívánt helyre.

A 21. ábra a találmány szerinti berendezésnek egy olyan példáját mutatja, amelynél a tulajdonképpeni találmány szerinti berendezés egy 38 utánfutóra van szerelve, illetve ehhez van kapcsolva. Látható ennél a berendezésnél, hogy a 38 utánfutóhoz van rögzítve a 16 tartó, amely lényegében hordozza az 1 lengőtartót, amelyen a 2 szerszám van rögzítve. Feltüntettük ezen az ábrán a kiszórni szándékolt anyagot befogadó 31 tartályt is, valamint a szóban forgó anyagot vezető 30 csövet. Itt is a 31 tartály alsó részénél van elhelyezve, illetve kiképezve a 29 adagoló. A 38 utánfutónak a kerékfelfüggesztó elemeihez csatlakozik a 39 hidraulikus henger, amely a talaj egyenetlenségeiből a 38 utánfutóra ható lökőerőket van hivatva csillapítani.

A 22. ábrán a találmány szerinti szerszámokkal ellátott 1 lengőtartó látható, amelynél a lö befogadófalakhoz, illetve 11 befogófalakhoz sajátos szerszámok vannak rögzítve. így a haladás irányában elöl lévő 2 szerszámot az 5 nyélre függesztett, illetve rögzített 6 ekevas képezi, amelynek mind az alsó részénél, mind a felső végénél 7 vágóéi van kiképezve. A haladásirányban hátrébb lévő szerszám a 41 ásólemezt jelenti. A 40 szerszám, mintáz ábrából is látható, lényegében többlépcsős talajmegmunkálás céljait szolgálja. A 40 szerszámhoz tartozó 41 ásólemez a haladás irányához képest keresztirányú, viszonylag széles szerszámot jelent. A 23. ábrán olyan megoldást tüntettünk fel, ahol az 1 lengőtartónak a 10 befogófalaihoz, illetve a 11 befogófalaihoz olyan 42 szerszám van kapcsolva, amely a haladás irányában nézve kereszthez hasonlít, nevezetesen a lefelé álló 43 alsó részéhez fönt kétoldalra 44 oldalrészek csatlakoznak. Itt is felüntettük, de csak jelképesen a 28 kijuttató szerkezetet, amelynek segítségével műtrágya vagy hasonló juttatható a 42 szerszám által képezett talajhasadékba.

A 24. ábrán szemléltetett példakénti kiviteli alaknál az 1 lengőtartóhoz, annak 10 befogófalaihoz, illetve 11 befogófalaihoz a haladásirányban elöl lévő olyan 2 szerszám van alkalmazva, amelynek oldalt leélezett 6’ ekevasa az 5 nyélhez van rögzítve, és ennek révén van a 10 befogófalakhoz kapcsolva. A haladás irányában emögött vannak felfüggesztve az 53 feltalaj-ekevasak, amelyek sajátossága, hogy 54 biztosítórugők segítségével vannak az 1 lengőtartóhoz csatlakoztatva, azért, hogy rugalmas felfüggesztésük révén a sérülésük minél inkább kizárt legyen.

A 25. ábrán szemléltetett kiviteli példánál az 1 lengőtartó 10 befogófalaihoz, illetve 11 befogófalaihoz 45 mélyművelő fog van rögzítve. A főábra melletti vázlaton bemutattuk azt, hogy ez a 45 mélyművelő fog a talaj alsó részében lévő 46 tömörült rétegbe tud hatolni, és így azt is meg tudja bontani.

A 26. ábrán szemléltetett kiviteli példánál az 1 lengőtartó 10 befogófalaihoz, illetve 11 befogófalaihoz a 47 szerszám van csatlakoztatva, amelynek fogszerű 48 mélyművelő fogai vannak, a már említett 11 bcfogófalak hátsó részénél pedig a 49 hátsó fog van rögzítve.

A 27. ábrán feltüntetett kiviteli példánál az 1 lengőíartónak a 10 bcfogófalaihoz, illetve 11 befogófalaihoz a hátrafelé kinyúló karon rögzített 50 ekevasak vannak elrendezve, amelyeknek a szerepét a berendezés működését ismertető későbbi leírásrész tartalmazza.

A 28. ábrán olyan példakénti kivitel alak szerepel, amelynél az 1 lengőtartóhoz a 10 befogófalaknál, illetve 11 befogófalaknál a haladás irányában elöl lévő olyan 2 szerszám van rögzítve, amelynél az 5 nyél hordozza a 6” lúdtalp alakú szerszámot Az 1 lengőtartó középtáján van kiképezve az 55 agyrész, amelyhez az 51 lúdlalp alakú szerszámok vannak kapcsolva.

A találmány szerinti berendezésnek a 29. ábrán szemléltetett példakénti kiviteli alakjánál az 1 lengőtartóhoz rögzített 2 szerszám az 52 tartó révén van a 3 lengőrúdhoz kapcsolva, és így tulajdonképpen egy négycsuklós paralelogramma-szerkezetet képez. Ennél a megoldásnál is az 1 lengőtartóhoz van kapcsolva a forgattyús mechanizmus 4 forgattyúkarja. A példakénti esetben két változat is szerepel, nevezetesen az egyik változat esetében a 4 forgattyúkar a korábban már említett négycsuklós paralelogrammán belül van elhelyezve, míg a másik példakénti kivitel esetében ez a 4 forgattyúkar a négycsuklós paralelogrammán kívül foglal helyet.

A 30. ábrán az előbb ismertetett 29. ábrán szereplő kiviteli példának egy további változatát szemléltettük. Itt is egy négycsuklós paralelogramma-szerkezet képezi a 2 szerszámhoz tartozó hajtást. Itt azonban a 2 szerszámnak az alakja eltér, és a haladás iránya is megváltoztatott a 29. ábrán példaként bemutatott berendezés haladási irányához képest. Nyilvánvaló, hogy a most tárgyalt 30. ábrán szereplő példakénti kivitel esetében a 2 szerszámnak a kinematikája is megváltozik a 29. ábrán szemléltetett 2 szerszám kinematikájához képest.

A találmány szerinti berendezést a rajzokon szemléltetett példakénti kiviteli alakok kapcsán ismertetjük, mármint a működést illetően. Tekintettel arra, hogy az 1. és 2. ábrán szemléltetett vázlatokon lényegében csak a kinematika szempontjából eltérő beendezések szerepelnek, ezért a 2. ábra szerinti megoldás működésének ismertetésétől eltekintünk, annál is inkább, mert az 1.

-713

HU 201 632 Β ábrán szemléltetett berendezés kompaktabb felépítésű, mint amit a 2. ábrán mutattunk be.

A találmány szerinti berendezésnél annak lehetővé tételével, hogy a legkülönfélébben kialakított szeszámokat a legkülönbözőbb helyeken lehet rögzíteni - az 1. ábra szerint például a 2, 2’, illetve 2” szerszámokat 'ehetőség van arra, hogy a legkülönfélébb talajmegmunkálási hatásokat érjük el.

Az ,/* sugarú forgattyúkar, amit tulajdonképpen a 4 forgattyúkamak a hatásos hossza képez, a P_k pont körül végzi a forgását és ennek révén mozgatja az 1 lengőtartót, amely még a 3 lengőrúdhoz is hozzá van kapcsolva. Attól függően, hogy a 3 lengőrúd a berendezésnek milyen helyzetű csuklójához van kapcsolva, annak megfelelően változik nyilvánvalóan a 3 lengőrúd hatásos hossza.

Feltételezve az összhangot a 3 lengőrúd és a 4 forgattyúkar, valamint az li/l₃ áttételi viszony között, a 2 szerszámnak az 1 lengőtartóhoz való rögzítési helyét jelölő P₆ pontja az Ei ellipszist fogja leírni.

Az 1₂ és a HS 1 mindenkori nagysága szerint a 2 szerszám vágóélének egy P₇ pontja az E₂ ellipszist írja le. Ha a komplett berendezést az 1. ábrán feltüntetett „a” irányban v sebességgel mozgatjuk, a 4 forgattyúkarral biztosított mozgató hatást fejtjük ki a forgattyúkörben feltüntetett nyíl szerint, és a 3 lengőrudat, a Pj csuklónál kapcsoljuk a gépvázhoz, akkor a korábban már említett ?·, pont a K₇ görbét fogja leírni, amely görbe tulajdonképpen egy ciklois.

Hasonlóképpen, azonban a megfelelő arányok szerint fog viselkedni a rajzon feltüntetett P₆ pont; a P₈ pont, valamint a P₉ pont és a P₁₀ pont, illetve P_u pont is.

Amiközben a K₇ görbénél a v sebesség a P₇ pont által végrehajtott mozgására vonatkozóan kivonóértelmű változást hoz létre, a K₁₀ görbénél a haladási sebesség P₁₀-re vonatkozóan hozzáadódóan viselkedik.

Ez tehát azt jelenti, hogy a 3 lengőrúd előtti szerszámok, mint például a 2 és 2’, az ezen berendezési típusnál domináló omlasztásos rendszerben fog dolgozni, addig csupán a talaj felső részének megmunkálására szolgáló, a 3 lengőrúd mögött elhelyezkedő szerszámok - mint például a 2” - dolgoznak a feltöréses rendszer szerint.

APi, P₂ vagy a P_x pontoknál különböző hosszak (1₅, 1₅), valamint különböző 2,2’, 2” stb. szerszámformák, HS1, HS2, HS3, HSx magasságok és 1₂,1₃ stb. hosszak révén a lengőtartó számára a legkülönbözőbb fajtájú mozgási jellegek adódnak, ami a sokoldalú alkalmazhatóság szempontjából fontos szerepet játszik.

A lengőtartó és a lengőrúd geometriai ábrázolásából közvetlenül adódik, hogy meghatározott lengőrúdhosszakat és távolságokat kell betartani ahhoz, hogy a rendszer működőképes legyen. Az első követelmény az, hogy a 3 lengőrúddal kapcsolatban szóba jöhető P„ csukló és a 4 forgattyúkar egyik végét megfogó P_s csukló közötti távköz minden 4 forgattyúkarállás esetén kisebb legyen, mint az 1₅ és lj hosszak összege, mert különben a forgattyús hajtómű reteszelődik, azaz blokkol. Egy további kívánalom az, hogy a 4 forgattyúkar által leírt körpálya - vagyis a forgattyúkör valamint a 3 lengőrúdhoz tartozó P„ csuklópontot és a 4 forgattyúkar ágyazását jelentő P₄ csuklópontot összekötő egyenes ne metsződjön, ami ugyancsak a hajtómű elakadásához, blokkolásához vezetne. Ezen két követelményből az alábbiak mondhatók ki:

l_s > 1,5 r li = 3 r

Hasznosnak bizonyult továbbá, ha az 1 lengőtartó alaphelyzetében (amikor a 3 lengőrúd és a 4 forgattyúkar párhuzamosan függőleges helyzetben állanak, mint az 1. ábrán) a menetirányban 15-20*-os lejtéssel a felső holtpontban pedig kb, ugyanilyen mértékben a menetirányban ellentétes lejtéssel rendelkezik.

A könnyebb kezelhetőség érdekében a feltárt határok keretén belül érvényes, hogy minél messzebbre kerül a felfüggesztés a 3 lengőrúd felső vége oldalán, annál laposabb lesz az E₂, illetve E₂, ellipszis és minél messzebbre kerül a felfüggesztés a 3 lengőrúd esetében a P₃ irányában, annál meredekebb lesz az E₂, 1¼. ellipszis. Az E₂· arányosan, ellentétes értelemben viselkedik.

Végül harmadik követelményként adódott, hogy a 3 lengőrúd hosszának nagyobbnak kell lennie, mint a 4 forgattyúkar által leírt kör sugara.

Az 1 lengőtartó által az omlasztásos tartományban hordott 2 szerszámot az f és 1₂, valamint a HS1 vonatkozásában úgy kell elhelyezni, hogy a forgási és a haladómozgás összeadódásakor (szuperponálódásakor) P₇nél egy K₇ görbe adódjon. Hasonlóan - azonban megfelelő irányeltolással - történik ez P₆-nál, az li/l₃ viszonyból adódóan.

Ha a P₇ és P₆ között egy meghajlított ekevasat képzelünk cl, és az, mint ahogy leírtuk, állandó ismétlődéssel beleszúródik, belehatol a talajba, akkor az omlasztáshoz, s adott esetben a melytrágyázáshoz fontos hatás jönt létre (3. ábra).

Mialatt a 2 szerszám a találmány szerinti berendezés által biztosított igen kedvező vágószöggel behatol a talajba úgy, hogy a 7 vágóélnél egy nyílásszög jön létre, ezzel egyidejűleg létrejön egy talajeltolás a menetiránnyal szemben, éspedig az átbillenés következtében a felső talajrétegben feltétlenül erősebb mértékben, mint alul, ami egyben egy fellazító hatást is eredményez a leomlasztott anyagban. (Ez jól szemlélhető a 3. ábra felső képsorán.) Ezen ábrasorból továbbá azt is felismerhetjük, hogy a 2 szerszám kiemelésekor is, éppen a kinematikai viszonyokból adódóan előáll egy, a menetiránnyal szemben történő eltolódás, s ezáltal további fellazító hatás érhető el. (Ez szemlélhető a 3. ábra alsó képsorán). Emellett fontos, hogy ellentétben az eddigi meliorációs eljárásokkal, ahol a talajt összekeverik vagy megforgatják (tehát a jó talaj lefelé mozdul el), a talaj rétegződése messzemenő pontossággal megmarad. Az ezen eljárási műveletnél adódó hasítás alkalmas arra, hogy a trágyát por vagy granulátum alakban befújjuk vagy beszórjuk anélkül, hogy bejuttató szerszámokkal kellene a talajt érinteni vagy eltömni.

A 3. ábrán feltüntetett képsoron szemléltetett szerszámmozgás révén az a hordozójárműre tolóhatás adódik át, ami az ilyen meliorációs berendezések alkalmazását még rossz vontatási körülmények között és emelkedéseken is lehetővé teszi.

Mivel a lengőtartón csupán a 4 forgattyúkar által biztosított hajtás és a Pj, valamint célszerűen még a P₄ helyzete állandó, minden más méret, illetve nagyság átbelyezéses úton vagy a szerszám sajátos kialakítása útján változtatható, így a K₇ - és értelem szerint a K, és K_w - görbe, valamint a talajba való behatoláskor a

-815

HU 201 632 Β nyílásszög és az eltolás karaktere tetszés szerint befolyásolható.

így például erdőben történő alkalmazásánál a meliorációs trágya beviteléhez más viszonyok adódnak, mint a szántóföldön stb.

A 4. ábrán szemléltetett folyamat értelmében a 2 szerszám alkalmazásánál lehetségessé válik a szerszámnak a talajba való behatolásakor, illetve előlazításkor az ellenállás minimálisra csökkentése. Ez jól szemlélhető a 4. ábrának a felső képsora mentén, továbbá a kiemeléskor a 6 ekevas alsó részével Finomlazítás végezhető el, amint az a 4. ábra alsó képsora alapján érzékelhető. Egy ilyen szerszámkialakításnál a talajba való behatoláskor, azaz beszúráskor egy toló- és emelőerő, a kiemeléskor egy behúzó- és vonóerő hat a hordozó-, illetve vontatójárműre. A 6 ekevasat az igénynek megfelelően a legkülönbözőbb - mindenkori alkalmazásnak megfelelő - méretekkel lehet kialakítani. A szerszám vágóélének a szöge és a kiadódó K₇ görbealak azonban úgy választandó meg, hogy a talajba beszúródáskor mindenképp legyen egy nyílásszög.

A találmány szerinti berendezésnek az 1. ábrán vázlatosan szemléltetett példakénti kiviteli alakja rendszerint legalább két lengőtartót és hozzátartozó rendszert foglal magába, míg a leghasználatosabb kivitel négy ilyen rendszerből itt. A lengőtartóval meghatározott rendszer kettős kombinációjánál 180’-kai, míg a négyes kombinációnál egymáshoz képest 90-kal eltoltan dolgoznak ezek a lengőtartók és a hozzájuk tartozó rendszerek. Az 5. ábrán szemléltetett berendezésnél az egyes 6 ekevasak a vastag nyíl által mutatott menetirányban haladnak. A 8 csövön keresztül például trágyázó anyagot lehet bejuttatni a talajba. Az 5. ábrán jobb oldali 6 ekevasnál x-szel jelöltük az eltolási mértéket, és a 6 ekevasat a behatolás és eltolás utáni helyzetben tiintettük fel. A 6 ekevas mögött, az x távközzel érzékeltetett hasítás, illetve hasíték adódik, a behatolási és az eltolási folyamat során.

A 6 ekevasak oldal távköze 50 és 80 cm között adódik, illetve ilyen értékben választandó meg, míg az excenter sorrend a négyszeres berendezéseknél rendszerint jobbról bal felé halad. A mindenkori alkalmazási területtől és szerszámoktól függően azonban más sorrendre is szükség lehet.

A 6. ábrán a hidraulikusan vagy csapostengelyen át meghajtható 1 lengőtartó van perspektivikusan bemutatva. Az 1 lengőtartó megközelítően közép részén 9 csapággyal van ellátva, és ebbe nyúlik bele a 4 forgattyúkar. A 9 csapágy mindkét oldalánál egymástól lávközzel a 10 befogófalak, illetve 11 befogófalak vannak. A 10 befogófalakon a 12 furatrendszer, illetve a 12’ furatrendszer van kialakítva, hogy a szükséglet szerint különféle 2 szerszámokat lehessen a használt vágószögnek megfelelően alkalmazni. Az 1 lengőtartó hátsó részén vannak a 13 furatok, a további megmunkálószerszámok rögzítéséhez. A 6. ábrán a 14 nyíl az omlasztásos lazítási tartományt, a 15 nyíl pedig a fellöréses lazítási tartományt érzékelteti.

A teljes berendezést a 7. ábrán tüntettük fel. A berendezésnek egy vontatójárműre való csatlakoztatását szolgálja a 16 tartó, amelynek 17 homloklapja van, és ehhez vannak rögzítve a 18 oldallapok, amelyek viszont a 19 kereszttartóhoz vannak kapcsolva. A példakénti kivitelnél a 19 kereszttartó csőként van kiképezve, és ennek a 18 oldallapokhoz képesti átellenes oldalához vannak rögzítve a 20 oldallapok. A 16 tartó járműhöz való csatlakoztatása az ismert hárompontos karok vagy paralelogramma rendszerek segítségével történhet, megfelelő csapágyhelyek útján. A 19 kereszttartón van felfüggesztve a 4 forgattyúkar és ezzel együtt, illetve ennek révén történik az 1 lengőtartónak is az egyik felfüggesztése. Az 1 lengőtartó másik felfüggesztését a 3 lengőrúd biztosítja, amely tehát egyrészt az 1 lengőtartóhoz, másrészt a 20 oldallapokhoz, van csatlakoztatva. Tekintettel arra, hogy a 3 lengőrúdnak a csatlakoztatását szolgáló több 21 furat van a 20 oldallapokon kiképezve, így a 3 lengőrúdnak a csatlakoztatási helyét megváltoztatva befolyásolható az egész hatásos szeikezetnek a mozgásviszonya. A 21 furatok megfelelő elhelyezésével fokozatmentes állíthatóság érhető el. A 20 oldallapok a feszültségcsúcsok elkerülése céljából a menetirányhoz képest keresztirányban szándékoltan labilisak, azaz kívánatos azok oldalirányú kilengését lehetővé tenni, Függőleges irányban viszont általában merev kialakításúak.

Az 1 lengőtartóra különféle 2 szerszámok lehetnek rögzítve, ahol az „a” haladási irányban legelöl lévő szerszám az omlasztásos rendszernek megfelelő mély fellazításra szolgál, a mögötte elhelyezkedő 2’ szerszám a felületi megmunkálást, valamint az omlasztásos rendszernél visszamaradt aratási maradványok leválasztását, illetve felaprítását végzi. Végül a 22 boronafogak a talajfelület finomművelésére, a 22’ lúdtalp alakú szerszámok pedig a fellöréses rendszer szerinti megmunkálást szolgálják. A 4 forgattyúkar hajtása a 23 hajtótengely útján van biztosítva a járműről.

Ha a 2 szerszám beleütközik a talajban lévő 24 kőbe, vagy egyéb akadályba, erre az esetre szolgál a 8. ábra szerinti túlterhelés-biztosító megoldás, amely egy 23 csillapítótagot jelent, ami adott esetben spiiálrugő vag£ például légrugó, esetleg hidraulikus munkahenger lehet. Ez a 25 csillapítótag a 3 lengőrúd és a 16 tartó 20 oldallapjai között helyezkedhet el. Ajánlatos a csillapítási karakterisztikát igen laposra választani, hogy a hajtóelemeket ne terheljék túl nagy csúcsnyomatékok, és az ezekkel összefüggő emelőerő is korlátok között maradjon. A 25 csillapítótag „h” rugóútja az akadály elhelyezkedésétől függ. Az akadályt csupán egy meghatározott nagyságú erő érné, éspedig addig, amíg a 4 forgattyúkar egy bizonyos meghatározott szöghelyzeténél a 2 szerszám ismét elemelkedik. így a 2 szerszám áthalad az akadályon, ami visszamarad a talajban, és a 2 szerszám biztosítva van a kopással és a törésveszéllyel szemben.

Túlterhelés biztosítása nélküli berendezéseknél a biztosítás abban áll, hogy egy süllyesztő-hidraulikával összekapcsolton az egész készülék egyszerűen felemeíődik a talajról vagy talajtól vagy túlterhelés, illetve akadályba ütközés következik be. Ajánlatos azonban, ha ezt az utat csak a kistömegű kétfogas berendezéseknél alkalmazzuk, mivel az ilyen berendezések egyébként is korlátozott mélységnél és kevés akadály esetén alkalmazottak.

A 9. ábrán feltüntetett példakénti kiviteli alaknál látható, hogy az 1 lengőtartó, valamint az 1 lengőtartóra csuklósán kapcsolt 2 szerszám közé 26 rugózó elem van beépítve. Ezáltal biztosított a túlterhelés elleni védelem. A 10. ábrán bemutatott példakénti kiviteli alaknál az 1 lengőtartóra a 27 rugózó szerszám van rögzítve. Ez vízszintes és függőleges irányban is rugózó tulajdonságokat tud biztosítani. Mivel a szerszám vízszintes irány9

-917

HU 201 632 Β bán c'.asztikusabb, mint függőleges irányban, ezért abból kell kiindulni, hogy a szerszámcsúcs az alsó holtpont táján a forgattyú „a” tartományában csaknem helyben marad. A forgattyú útja alatt az ekevas „0” felső környezetében az „a/’ nagyságú eltolódás adódik, vagyis egy erősebb toló- és lazítóhatás lép fel a vízszintes Lányban. Továbbá az ezen pillanatban előálló Sp íalajrés - barázda - nagyobb, mint az eddig bemutatott szerszámoknál és ezért igen jól alkalmazható a trágyázószer befúvása esetén.

A forgattyú „b” tartományában az ekevas kissé megemelődik, úgyhogy az ekevas alsó tartományában rugóenergia szabadul fel, amely azután az „x” nyíl irányában egy járulékos lazító hatást hoz létre. Szélsőséges körülmények esetén alkalmazhatunk egy teljes körű biztosítást olyan formában, hogy kombináltan használunk egy már ismertetett - például a 8. és 9. ábra kapcsán ismertetett - ingás-emelős biztosítást is.

Az 1. ábra ismertetésekor már említettük, hogy a 2” szerszám a feltöréses lazítási rendszerben működik. A 11. ábra egy ilyen típusú berendezés egyik szerkezeti kialakítását tünteti fel példaként, ahol a 4 forgattyúkar szerinti hajtás „e” excentricitású körhagyóval van helyettesítve. Az említett körhagyó az 1 lengőtartót hajtja meg, amely a 6. ábrán bemutatotthoz hasonlóan a legkülönbözőbb féle felfogási lehetőségekkel rendelkezik. Az 1_H hosszúságú 3 lengőrúd, amelyet a Pj - P₅ -ig terjedő pozícióban lehet felfüggeszteni, arról gondoskodik, hogy a P₆ csuklópont csaknem vízszintes irányú, illetve enyhén ívelt rövidlöketű mozgást végezzen. Az 1 íengőtartóban rögzített 5 nyél alsó végén a 7 vágóéllel ellátott ekevasat hordozza. A mozgási viszonyok az ekevas mozgására úgy hatnak ki, hogy a hj, h₂, h₃,1/H, „a”, Pi. P2, Pj, P4, P5 vagy P„ valamint az „e” értékeitől függően a legkülönfélébb E_b illetve E₂ ellipszisek jönnek létre.

Alapvető azonban, hogy a kinematikát úgy válasszuk meg, hogy az E_H ellipszis lapos és inkább vízszintes fekvésű legyen, míg az E₂ ellipszis nagyobb felületű és inkább függőleges elhelyezkedésű legyen. Ezáltal biztosítható, hogy az ekevas csúcsától egy beszúró, s a 7’ vágóéi tartományától egy emelő felfelé toló hatás legyen elérhető. A lazítási intenzitásra továbbá erős befolyással van az a szög, az S! ckevashossz, a hj magasság, valamint az ekevasszélesség. Az „a” méretet egyrészt az 5 nyélnek a_rgyel történő eltolása, másrészt valamely más pozícióban való rögzítése révén ugyancsak befolyásolni lehet. Ej és E₂ ellipsziseknek a haladási sebességgel való szuperponálódása révén itt is cikloisok adódnak, úgyhogy a 7 vágóéi egy pontjának behatolása, beszúródása nagy sebességgel és a szöggel történik, a feltörés viszont szinte álló 7 vágóéllel és felfelé mozgó ekevasvéggel megy végbe. Az alkalmazástól függően azonban másmilyen viszonyok is választhatók. Ha a vonószerkezet tengelyterhelése az ekevas felületre ható, lefelé irányuló erők hatására túlságosan nagy lenne, akitor a megfelelő helyeken támasztókerekeket lehetne alkalmazni.

A 12. ábra all. ábrához hasonló berendezést szemléltet, ahol a 20 oldallapok az előbbi példában alkalmazotthoz képest mintegy 180‘-kai vannak elfordítva a 19 kereszttartóhoz képest Itt is az előzőekben ismertetettekhez hasonlóan viselkedik a szerszám, ennek megfelelően a szerszám-kinematika is hasonló az előbbiekhez.

Itt azonban a hajtás forgásértelme ellentétes a korábbi esethez viszonyítva.

A13. ábrán látható példakénti berendezés el van látva a menetirányban, valamint arra keresztirányban ható nagy ellenállás, például kő, vagy gyökér hatásával szembeni biztosítással. Ennél a példakénti megoldásnál a berendezés hosszirányában ható biztosítás a 20 oldallapok és az 1 lengőtartó közé iktatott 25 csillapítótag útján van megoldva. A keresztirányú biztosításhoz az 5 nyél az 1 lengőtartóra egy 56 csuklópánt útján van felfüggesztve úgy, hogy a 6 ekevas normál üzemben, feltehetően a talaj reakcióerők révén függőlegesen stabilizált, s így egy akadályba való beleütközéskor oldalra fog kitérni. Oldalirányú kő elleni biztosítást azonban oly módon is elérhetünk, hogy az 5 nyelet az „a” menetirányban stabilan, oldalirányban pedig labilisán, illetve rugózóan alakítunk ki. A 11. ábrán látható kiviteli alaknál alkalmazott hosszanti biztosításnál a 3 lengőrúdban az erők fordítottan hatnak.

A 14. ábrán szemléltetett példakénti kiviteli alaknál feltüntettük az adalékanyag - például trágyázószer bejuttatására szolgáló 28 kijuttató szerkezetet, amely a 16 tartóra van felerősítve. Ez a kiviteli alak különösen erdőben történő alkalmazáskor előnyös, amikor a meliorációs trágyát lehetőleg gyorsan és jól elosztottan kell a gyökerekhez eljuttatni. Ez oly módon történik, hogy egy erősen hátra görbített 2 szerszám hatol be a talajba, azt megemeli és a hasíték létrejöttének pillanatában a trágyát oda fújja be a berendezés. Ehhez a 3 lengőrudat a P₂ csuklóponton rögzítjük, hogy egy lehetőleg lapos görbe alakot érjünk el a szerszám mozgása során. Ez a „c” jelű görbe a rajzon pontvonallal van szemléltetve.

A 15. ábrán tulajdonképpen a 28 kijuttató szerkezet részletesebb szemlélése biztosított A 28 kijuttató szerkezethez tartozik egy 29 adagoló, amely például egy cellás adagoló lehet, és ehhez 30 cső csatlakozik. A 29 adagoló felett van a 31 tartály, amely 32 keverőművel van ellátva. A 29 adagoló a 33 levegővezetéken keresztül össze van kötve egy 34 kompresszornál úgy, hogy a kiszórandó anyagot megfelelő levegőnyomással lehet kijuttatni. A 34 kompresszor hajtása történhet a 23 hajtótengelyről, de másként is. A 30 cső célszerűen elforgatható a 29 adagoló mentén, mint ez a 15. ábrán jelzett, szaggatott vonalú helyzet alapján is látható. A 28 kijuttató szerkezet építőszekrény-elv alapján állítható össze, és mint ilyen rögzíthető a 16 tartóra. Fennáll emellett annak a lehetősége, hogy a trágyát lökésszerűen, az egyes beszúrásokkor előálló földhasítékba lehessen befújni, vagy pedig folyamatosan annak figyelembevételével, hogy a szerszám egyes fázisaiban a trágyát a felszínre fújjuk. A lökésszerű behíváskor biztosítani kell, hogy a szerszámnak a pontosan meghatározott helyzetében a üágyabevezetés meg legyen szakítva, azaz, hogy a forgattyútengely és a szórókészülék tengelye közötti áttételviszonynak egy 35 bütyök révén történő megszakítása meghatározottá váljék. Ha egyetlen 35 bütyköt alkalmazunk, akkor például 1:1, két 35 bütyök alkalmazása mellett pedig 2 : 1 arany áll elő a hajtásnál. Továbbá a 35 bütyöknek a szerszám behatolása és kihúzása közbeni különböző fázisaiban el kell fedni a 36 nyílást. Az adagolás a 37 tolóka segítségével, a kiömlési keresztmetszet megfelelő beállításával történhet A folyamatos adagolásnál a 29 adagoló csak továbbító nyúlványokat tartalmaz. A mennyiségi szabályozás itt ugyancsak egy adagoló tolóka, vagy pedig

-1019

HU 201 632 Β fokozatmentes fordulaszám-szabályozás segítségével történik, amely utóbbi esetben az adagoló tolóka elhagyható. Itt nincs arra szükség, hogy a forgattyútengely fordulatszámával összefüggés álljon fel, azonban egy haladási sebességtől függő szabályozással kell összekapcsolni az adagolót. A folyamatos adagolású tartályt a hordozójárműn is el lehet helyezni.

Mivel a levegő befúvása a 29 adagolóra - zsilipre valamint az adagolókerék továbbító nyúlványaira is, illetve bütykeire is keresztirányban történik, ezáltal egy állandó tiszü'tóhatás jön létre és elkerülhető az adagolóberendezés eldugulása. Továbbá a 30 cső lehet rövid és csupán cgyeüen nagy ívvel ellátott, ami szintén elősegíti a zavarmentes üzemelést. A 30 csövet tömlőként is ki lehet alakítani. Ebben az esetben egy állítható rögzítéssel összekötve optimális ráirányítás érhető el a földhasítékra. Továbbá ilyen igény esetén arra is ad lehetőséget az említett kiképzés, hogy a 2 szerszámokhoz szolgáló 30 csövek közé például 30’ csöveket helyezhessünk el a talajfelszín szerszámai részére.

Annak érdekében, hogy megakadályozzuk a 31 tartályba a levegő beáramlását, a 35’ bütyköknek egyben tömítő és szállító funkciókat is el kell látniuk. Ezt azáltal lehet biztosítani, hogy elasztikus és tarlós anyagot használunk a bütykökhöz. Olyan megoldások is szóba jöhetnek, amelyeknél a trágyát levegőfuvatás, azaz kompresszor nélkül, célzott szabadeséssel vagy szóróberendezés segítségével juttatjuk a talajba kialakult barázdába.

A 15-17. ábrákon bemutatott példaként! berendezés esetében lényegesen le lehet egyszerűsíteni a kijuttató szerkezetet.

A 18. ábrán szemléltetett példakénti kiviteli alaknál az 57 tartály alsó részénél a fencknyílásnál 58 adagolót lehet elhelyezni, amely egy cellás adagoló lehet. Ezt az 58 adagolót egy, a talajra támaszkodó kerékről lehet meghajtani. Az 58 adagoló alatt a 61 csukló körül lengethető és így beállítható lejtésű 60 terelőlemez van, és ennek segítségével a kiszórandó anyagot a kívánt helyre lehet irányítani. Az 58 adagoló mellett, ahhoz kapcsolódóan egy további 59 adagoló is alkalmazható, hogy megakadályozzuk az eldugulásokat.

A19. ábrán szemléltetett berendezésnél az 57 tartályban a 62 rázószerkezet van alkalmazva, amely tulajdonképpen a 63 rázófogakkal ellátott laprugóhoz hasonlítható. Egy ilyen rázószerkezet megakadályozza, hogy az 57 tartályban a porszerű anyag boltozódjon.

A találmány szerinti berendezés egy további példakénti kiviteli alakja látható a 20. ábrán. Itt a 66 bütykökkel ellátott 64 szállítószalag van alkalmazva a 65 tartály alsó részénél. Ez olyan esetben is alkalmazható, amikor a 65 tartály négyszög keresztmetszetű. A 64 szállítószalag mozgási sebességétől függően történik a tartályban lévő anyagnak a kiszórása. A kiszórt anyagnak az irányítása céljából a 64 szállítószalag alatt a lehulló anyagnak az útjába a rajzon fel nem tüntetett terelőlapokat lehet beépíteni. A 18-20. ábrákon szemléltetett megoldások a morzsalékos adalékanyagokkal és trágyázószerckkel szemben nem érzékenyek.

A 21. ábrán látható példaként! kiviteli alaknál a tulajdonképpeni találmány szerinti berendezés, nevezetesen az 1 lengőtartó, a 16 tartó, valamint a 29 adagoló, a 31 tartállyal és a 30 csővel egy 38 utánfutóra van építve, ahol a 31 tartály úgy van elrendezve, hogy az kiegyenlítősúlyként - ellensúlyként - szolgáljon a fellazító szerszámként szereplő példakénti 2 szerszámhoz képest. A fel- és lefelé irányuló mozgást egy vagy akár két 39 hidraulikus henger segítségével lehet végeztetni a vontatójármű hidraulikáján keresztül, vagy egy saját hidraulikával, amely a vontató vezetőüléséből távvezérléssel irányítható.

A 22. ábrán szereplő példakénti megoldásnál az 1 lengőtartó 10 befogófalaihoz van rögzítve a 2 szerszám, amelynek megközelítően olyan alakja van, mint amit a

4. ábrán már szemléltettünk. Itt is az 5 nyélhez van kapcsolva a 6 ekevas, amely lényegében mélylazítás, illetve mélylrágyázás céljait szolgálja. Az 1 lengőtartón a menetirányhoz képest hátrébb a 40 szerszám van alkalmazva, amelynek széles 41 ásólemeze van, s ez jó tulajdonságokat biztosít a talaj megmunkálása során, így az aratási maradványok átvágását is, továbbá azok talajba való bedolgozását. Továbbá a mélytrágyázáshoz hasonlóan, a feltalaj környezetében a talajbarázda mögött, vagy a talaj felső részére trágyát lehet kifújni és beadagolni.

A talaj felső környezetében a 6 ekevas szándékosan úgy van elrendezve, hogy a felső talajrész megforgatása, illetve kavarása létrejöjjön.

A 23. ábrán szemléltetett példakénti kiviteli alaknál a 42 szerszám van alkalmazva, amelyet úgy alakítottunk ki, hogy az egy melyrehatoló 43 alsó résszel rendelkezzen. Ehhez a 43 alsó részhez vannak csatlakoztatva felül az oldalra kiálló 44 oldalrészek annak érdekében, hogy a talajban a hasíték nyílását a trágya beviteléhez megnagyobbítsuk. Egyidejűleg elérhető ezzel a megoldással a talaj felső részének megmunkálása és az aratási maradékok biztonságos szctvagdalása is.

A 24. ábrán látható kiviteli példánál a példakénti 2 szerszám a 22. ábrán szemléltetett kiviteli alakhoz képest kismértékben eltér, itt ugyanis a 6’ mélylazító ekevas van alkalmazva, amely az oldalainál le van élezve és így ez a szerszám jobb oldalhatást biztosít. Az 1 lengőlarlónak, mintegy a középrészén az 53 feltalaj-ekevasak vannak elrendezve, amelyeket a túlterheléssel szemben az 54 biztosítórugók védenek meg. Az 54 biztosítórugókhoz a legkülönbözőbb szerszámok, mint talajlazító ekevas, lúdtalp alakú művelőtest stb. kapcsolható.

A 25. ábrán bemutatott példakénti kiviteli alak esetében az 1 lengőtartóra 45 mélyművelőfog van rögzítve. Az ilyen szerszám alkalmas az igen kemény talaj durva előlazílására azért, hogy például jó fagy-behatást tegyünk lehetővé. A szerszám emellett igen jól be tud hatolni a 46 tömörült rétegbe, és ezáltal kiküszöböli a nedvességtorlódást. Ezen rétegek túlzottan durva átszúrása és feltörése révén biztosítva van a mélybe való vízáramlás. A menetesebesség ebben a helyzetben lényegesen nagyobb lehet, minta finom fellazításnál, ami egy megfelelően nagyobb felületteljesítménynek felel meg. A nagyobb haladási sebességnek a forgási ellipszissel való szuperponálásából olyan eredő görbemenet adódik, mint ezt a 25. ábrán látható felső kép mutatja. A szerszám megfelelően meredek állását, mint ezt a 25. ábra szemlélteti, figyelembe kell venni.

A 26. ábrán látható 47 szerszám két 48 mélyművelő foggal van ellátva az omlasztási tartományban, továbbá van egy 49 hátsó fog is a felszakítási tartományban, amit egy közepesen durva talajmegmunkáláshoz szántunk.

A 27. ábrán szereplő 1 lengőtartóhoz a felszakítási tartományban egymáshoz képest eltoltan elhelyezett két

-1121

HU 201 632 Β eV /as van alkalmazva. A hosszanti eltolás révén speciálisan a többtartós rendszernél, ahol az ekevasak cikcakkban vannak elhelyezve, jobb áteresztőképességet lehet biztosítani.

A 28. ábrán szemléltetett példakénti kiviteli alaknál o1v?· ' szerszámot látunk, amely az 5 nyél révén van az . tóhoz rögzítve és ab! az 5 nyél alsó végéhez lúdtalp alakú szerszám csatlakozik. Az ilyen szerszám mögött célszerű még mintegy az 1 lengőtartó közép részén lévő 55 agyrészhez kapcsoltan elhelyezni az 51 lúdtalp alakú szerszámokat. Ez utóbbiak a felső talajréteg megművelésére szolgálnak, miáltal egy ilyen szerszámkombináció alkalmas a kettős kiemeléshez, és olyan használatra, ahol keverőhatás is szükséges. A lúdalp alakú művelő szerszámok kengyeleinek középen történő megfogása történhet oldalirányú rugalmasságot oíztosító módon, illetve oldalt kilengően is. Ezáltal optimális védelem adódik az egyik oldalon történő akadályba ütközés esetére.

A 29. és 30. ábrán az 1. és 2. ábra szerinti példakénti kiviteli alakok változatai láthatók. Itt az 1 lengőtarló cs s 2 szerszám járulékos 52 tartók útján vannak összeköts, melyek egy paralelogrammát alkotnak. Ezek a rendesek azonban költségesebbek és érzékenyebbek, misei négy csukló helyett ezen a kombináción hét csuklót ¹ : alkalmazni. A bemutatott forgási ellipszis az emelő ; ok, az excentricitás és az exccnter helyzet revén b,; cs szerint befolyásolható. Emellett a 4 forgattyúkar ását a paralelogrammán kívül is el lehet helyezni, m’·> tí ezt a 4’forgattyúkar szemlélteti. A haladási irányt kaszthatjuk a 29. ábrán szemléltetett nyílnak megfele. . n, de lehet ellentétes irányú is, amint ezt a 30. ábrán ' vő nyíl mutatja, ahol is ez a megoldás a többlépcsős negmunkáló szerszámok és a trágyázás vonatkozásában nagy hátrányokat jelenthetnek, azonban az áteresztőképességre nézve megvannak az. előnyei, mivel a szerszámok mögött nem következnek íerigenyes alkatrészek.

Az újabban elterjedt felépítésű, homlokoldali hajtő .ogclycsonkkal ellátott traktorok esetében az is lehetc v, hogy súlykiegyenlítes érdekében homlok- és : /‘dalon egyidejűén alkalmazunk ilyen berciidezése.. el.

A találmány szerinti eljárás és berendezés azzal az előnnyel jár, hogy az omlasztásos rendszerben működik, és, hogy az alkalmazástól függően nem, vagy csak cse kély vontatási teljesítményt igényel. A domináló telje sítményhányad kényszerűen a hajtó tengelyesünkön keresztül érkezik. Az ugyancsak, az omlasztásos rendszerbe sorolható berendezések, mint a talajmarók, ásógépek, és hasonlók ez idáig a felső talajréteg megműveléséhez szolgálhatlak csak. A mély talajmarőkat szórványosan alkalmazták talajszint alatti - azaz alsó talajrétegekben való - meliorációhoz is, azonban az igen kis felületi teljesítményük és a rendkívül nagy teljesítményigényük, valamint az alsó és felső talajrétegek túl intenzív elkeverése miatt hátrányosnak bizonyultak.

A talajba történő mindig újabb behatolás révén a felszínen található aratási maradványreszeket az egyéb rendszerekkel ellentétben, ahol azokat az egyes fogak gerebelyeszerűen megragadták, itt minden behatoláskor szélvágásra kerülnek, és minden kiemelődéskor fekve maradnak. Egy ilyen rendszer igen előnyösen hat a felszínüeg nedvesített, és már megművelt - például felszántott - talajok megmunkálásánál, mivel a felső talajréteg rossz vontatási viszonyai ellenére minőségi mélytalajlazítás válik lehetővé.

Mivel semmi, vagy csak kis húzóteljesítményt igényel, a készülék messzemenően független az emelkedőktől, és benedvesedett felső talajrétegnél is alkalmazható. Továbbá biztonsági berendezéseket is alkalmaztunk, amelyek akadályok - például kövek, tüskék, ágak stb. - előfordulása esetén is lehetővé teszik a készülék alkalmazását.

Megfelelő szerszámkombináciőkkal lehetséges az. hogy egy ilyen berendezést mélytalajlazííáshoz, mély trágyázáshoz és talajfclszíni művelésbe:: egyidejűleg vagy akár csupán a talajfelszín megműveléséhez hasz náljuk. Az ilyen szerszámkombinációkat egyszerű megvalósítani, mivel a berendezés az építőkocka elvén vsa kialakítva.

A találmány szerinti eljárás és berendezés alhűntazási területe ily módon sokoldalúan széles. A mezőgazdaságban felhasználható szerkezetileg károsult talajok alsó és felső talajrétegeinek megműveléséhez. Erdőkben, az erdők kipusztulása elleni harcban előnyös a felhasználása, mivel az erdő talajába a legkülönfélébb állagú és összetételű trágyának kb. 50 cm-es mélységig való bejuttatására alkalmas. További felhasználhatóság: terület a gyümölcsös-, kert- és szőlőgazdaságban, ahol a betelepítés rendkívül egyszerűsített feltételek között, és ily módon kedvező költséggel lehetséges. Az útépítésnél előnyösen alkalmazható az eljárás és a berendezés taíajstabilizáláshoz. Emellett ni lehetővé válik a stabilizáló mész egyidejű kijuttatása és bedolgozása is, ami ε jelenlegi gyakorlathoz képest erősen csökkend a porképződést, ugyanakkor növeli a teljesítményt.

Claims (37)

1. Eljárás talaj fellazítására, amelynek során ásószerű szerszámokkal feltörjük az alsó és felső talajrétegeket, miközben egy-egy szerszámot olyan sajátmozgással működtetünk, hogy vágóélének egy-egy pontja a tel-j felszínéhez képest ferde és a talajba irányuló nagy tengelyű ellipszist írjon le és erre szuperponálódjon a teljes berendezés haladásából származó egyenes vonalú mozgás, azzal jellerr^zvs, hogy legalább egy szerszámot (2, 2’, 2”) úgy vezetünk a talajba, hogv a talajba hatolásakcr a talaj felső rétegét a haladási iráiniyai ellentétes irányban jobban elmozdítón bíiientjük, mint az alsó talajrétegeknél a vágóéit (7), majd a szerszámot (2. 7, 7 '_t úgy emeljük ki, hogy közben az a talaj felső ré.’ >·. jcbbr : tolja el a menetiránnyá’ zemben, mint alul.

2. Az 1. igénypont szerinti c’járás, azzal jé'7smezve, hogy a szerszám. (2. 2’, 2”) talajba haíolása melleit adalékanyagot, pl. trágyázó szert fújunk vagy szórunk a talaj szerszám (2, 2’, 2”) melletti hasadékába.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jells~^zvs, hogy a szerszám (2, 2’, 2ⁿ) talajba vezetése közben & felső részével a talajt eíőlazítjuk, a szerszám (2,2’, 2”) kiemelésekor pedig az alsó részével a talajban finomlazítást végzünk.

4. Berendezés talajfellazításra, főleg az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítására, amelynek a menetiránnyal párhuzamos lengőtartója, erre rögzített szerszámja, a lengőtartót vontatott gépkerethez kapcsoló csuklós szerkezete, és ehhez képest a lengőtartót mozgató szerkezete, pl. forgattyús mechaniz-1223

HU 201 632 Β mása vagy köihagyós szerkezete van, azzal jellemezve, hogy a lengőtartót (1) a gépkerethez kapcsoló lengőrúdja (3), ezt a lengőlartóval (1) összekötő csuklója (P₄) és a gcpkcrettel összekötő csuklója (P_]} P₂, P₃) és forgattyú kart (4) a lengőtartóhoz (1) kapcsoló csuklója (P₅) van, továbbá, hogy a lengőrúd (3) gépkereten levő csuklója (Pj, P₂, P₃) és a forgattyú kart (4) a lengőrúddal (1) összekötő csukló (P₅) közötti távolság mindenkor kisebb, mint a lcngőriíd (3) hosszának (1₅,1₅.) és a lengőrudat (3) a lengőtartóhoz (1) kapcsoló csukló (P₄) és a forgaUyú kart (4) a lengőkarhoz (1) kapcsoló csukló (P₅) közötti távolságnak az összege, valamint hogy a lengőrúd (3) hosszabb, mint a forgattyúkar (4), továbbá, hogy a lengőrúd (3) mindenkor kívül van a forgattyúkörön.

5. A 4. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a lengőtartónak (1) a forgattyúkart (4) hozzácsatlakoztató csukló (P₅) előtti és/vagy mögötti szakaszához szerszám (2,2’, 2”) van rögzítve.

6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a forgattyús mechanizmusnak a vontató járművel kapcsolatban álló hajtó tengelye (23) vagy külön hidrosztatikus hajtóműve van.

7. A 4-6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a vontatójárműhöz szerelt tartóhoz (16) kapcsolt, a haladási irányhoz képest keresztirányban lévő, szerszámokkal (2, 2’, 2”) ellátott több lengőtartója (1) van.

8. A 7. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a vontatójárműhöz rögzített homloklappal (17) és ehhez kapcsolt oldallapokkal (18) ellátott tartójának (16) forgattyús hajtóművet és lengőtartót (1) hordozó kereszttartója (19) van, továbbá, hogy a kereszttartóhoz (19) rögzített újabb oldallapjai (20), továbbá ezek cs a lengőtartó (1) közé kapcsolt lengőrudjai (3) vannak.

9. A 8. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az oldallapokon (20) a lengőrudak (3) csatlakoztatására több furat (21) van.

10. A 8. igénypont szerinü berendezés, azzal jellemezve, hogy az oldallapokon (20) a lengőrudak (3) fokozatmentes eltolására hasítékok vannak.

11. A 7-10. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a homloklap (17) és a kcrcszttartó (19) között a haladási irányhoz (a) képest keresztirányban rugózó, függőleges irányban merev oldallapjai (18) vannak.

12. A 4-11. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a lengőtartónak (1) hosszirányú befogófalai (10, 11), ezeken a szerszámok (2,2’, 2”) rögzítésére szolgáló furatrendszerek (12,12’), a közép részén pedig a forgattyúkar (4) csapágya (9) van.

13. A 4-12. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy nyéllel (5) felfüggesztett ekevas (6) alkotta szerszámja (2”) van menetirányban (a) a forgattyúkar (4) mögött.

14. A 4-12. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy egyes oldallapok (18) a kcreszttartótól (19) a menetirányban (a) előre, más oldallapok (20) hátrafelé állanak.

15. A 4-14. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szerszámokat (2,2’, 2”) a lengőtartóhoz (1) kapcsoló keresztirányú lengést lehetővét tevő szervei vannak.

18. A 4-15. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tartó (

16) oldallapja (20) és a hozzá rugalmasan kapcsolt lengőrúd (3) közé iktatott csillapítótagja (25) van.

17. A 4-16. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szerszám (2) egy helyen rugőzásmentesen, egy másik helyen rugózó elem (26) révén van a lengőtarlóhoz (1) kapcsolva.

18. A 4-17. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a lengőtartóhoz (1) kapcsolt rugózó szerszáma (27) van.

19. A 4-18. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tartóhoz (16) kapcsolt, adalékanyagot - pl. trágyázószert - a talajba irányító kijuttató szerkezete (28) van.

20. A 19. igénypont szerinü berendezés, azzal jellemezve, hogy a kijuttató szerkezetnek (28) adagolóhoz (29) csatlakoztatott csöve (30) van.

21. A 20. igénypont szerinü berendezés, azzal jellemezve, hogy zsilipként kialakított cellás adagolója (29) van, és ez levegővezeték (33) útján kompresszorhoz (34) van csatlakoztatva.

22. A 20. vagy 21. igénypont szerinü berendezés, azzal jellemezve, hogy az adagoló (29) egy kcvcrőművcl (32) ellátott tartály (31) kivezető részéhez van szerelve.

23. A 20-22. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tartály (31) és az adagoló (29) között tolókával (37) zárható nyílás (36) van.

24. A 19. igénypont szerinü berendezés, azzal jellemezve, hogy kijuttató szerkezetének (28) a tartály (57) fenékrészébe épített, a berendezés haladási sebességével arányos hajtású cellás adagolója (58), ez alatt pedig állítható helyzetű terelőlcmeze (60) van.

25. A 24. igénypont szerinü berendezés, azzal jellemezve, hogy cellás adagolója (58) mellett további ilyen adagolója (59) van.

26. A 24-25. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tartályban (57) rázófogakkal (63) ellátott, az adagolóval (58) hajtókapcsolatban álló, laprugószerű rázószervc (62) van.

27. A 24-26. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tartály (65) aljánál a berendezés haladási sebességével arányos hajtású szállítószalagja (64) van.

28. A 4-27. igénypontok bármelyike szerinü berendezés, azzal jellemezve, hogy a tartót (16) a lengőtartóval (1), valamint a tartályt (31) az adagolóval (29) együtt hordozó utánfutója (38) van.

29. A 4-28. igénypontok bármelyike szerinü berendezés, azzal jellemezve, hogy legalább egy, oldalnézetben sarló alakú szerszáma (2) van.

30. A 4-28. igénypontok bármelyike szerinü berendezés, azzal jellemezve, hogy nyélre (5) erősített, alsó és felső részén vágóéllel (7) ellátott ekevassal (6) rendelkező szerszáma (2) van.

31. A 4-28. igénypontok bármelyike szerinü berendezés, azzal jellemezve, hogy a lengőtartóhoz (1) rögzítve a haladási irányban (a) előbb egy lazítást végző szerszáma (2), cmögött pedig egy ásólemezes (41) szerszáma (40) van.

32. A 4-28. igénypontok bármelyike szerinü berendezés, azzal jellemezve, hogy olyan szerszáma (42) van, amelynek lefelé nyúló alsó része (43) és ennek tetejénél oldalrészei (44) vannak.

33. A 4-28. igénypontok bármelyike szerinü berendezés, azzal jellemezve, hogy a haladási irányban (a) elöl

-1325

HU 201 632 Β lévő, .eélezett oldalakkal rendelkező szerszáma (2), emögött pedig biztosítórugóval (54) felfüggesztett szerszámai, pl. feltalaj-ekevasai (53) vannak.

34. A 4-28. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy lazítószerszámként szol- 5 gáló rcíiyművelŐ foga (45) van.

3. á 34. igénypont szerinti berendezés, azzá/ jellezve, hogy a lengőtartóhoz (1) rögzített többféle foga, például mélyművelő foga (48) és hátsó foga (49) van.

36. A 4-28. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a lengőtartó (1) hátsó részénél a haladási irányban (a) eltoltan rögzített ekevasai (50) vannak.

37. A 4-28. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a lengőtartóhoz (1) rögzített, különféle mélységű Iútíialp alakú szerszámai (6”, 51) vannak.

38. A 4-37. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a lengőtartó (1) egy para10 lelogramma alakú csuklós szerkezet egyik rúdja.