HU198532B - Upper construction for tanks with brick-formed metallic corp applied by producing of aluminium with hall-heroult process - Google Patents

Description

A .találmány tárgya felsőszerkezet Hall-Heroult alumíniumgyártó eljárásnál alkalmazott téglalapalapú fémházzal kialakított kádhoz, ahol a kád rövidebb oldalaira támaszkodó legalább egy, a kád hossztengelyével párhuzamosan elrendezett gerendából kialakított felsőszerkezet van elsősorban az anódszerkezet és a sorban előbbi kádból átvezetett árambevezető elem, valamint az anód hordozására.

A technika állása szerint ismeretesek különböző elektrolizáló alumíniumgyártó eljárásoknál használt kádkonstrukciók, amelyeknél egy vagy több vízszintes helyzetű, acélból készült gerendát támasztanak a gerenda végeire szerelt lábakkal a kádhoz és amelyet egyrészt az anódszerkezet, valamint az árambevezető elem megtartására, valamint másrészről a-ι timföld ellátó rendszerek hordozására szolgának (timföldtartály, timföldkéreg- törő szerkezet, tlmfoldadagoló rendszer). Ugyancsak ezek a felsorolt szerkezeti elemeket hordozó felsőszerkezetek használatosak az ancdok felfelé és lefelé irányuló mozgásának szabályozására és gyakori, hogy ezeken helyezik el a metallurgiai folyamatokban felhasznált anyagok továbbító vezetékét, valamint a kád által kibocsátott gázok és porok elvezető vezetékeit.

A felsőszerkezet meghatározó részét alkotó gerenda végeinél lábakkal támaszkodik az elektrolízis kádat körülvevő, illetve alkotó fémházra. Ez a típusú szerkezeti elrendezés lehetőséget ad arra, hogy a kádakhoz, azok hosszanti oldalai mentén az alumínium elektrolízissel történő előállításánál hagyományosan szükséges műveleteket elvégezzék, így pl. az anódok cseréjét, továbbá ez a szerkezeti elrendezés lehetővé teszi, hogy a felsőszerkezethez a működésben lévő kádból eredő hő által létrehozott, a kádat körülvevő fémházban keletkező dilatációs hőmozgások ne továbbítódjanak.

A technika állása szerint ismeretes megoldásoknál jellemző az a műszaki fejlesztési törekvés, amely a kád hosszának növelésére, valamint a kádak kapacitásának növelésére irányul. Ennek következtében gyakorivá váltak azok a kád konstrukciók, amelyek 15-20 m hosszúságúak, és amelyek 250 kA-es és annál magasabb áramerősséggel'működnek.

Az említett műszaki fejlesztési, illetve konstrukciós irányzatok megvalósításánál felmerült, illetve tapasztalható néhány olyan hiányosság, amelyek rendkívül nehezen megvalósíthatóvá teszik azokat a fontos

Í;eometriai helyzetmeghatározási feladatokat, ameyek az anódsík pontos beállításánál felmerülnek stb.A felsőszerkezet által alátámasztott, illetve hordozott anódokkal szemben támasztott követelmény, hogy a különböző technológiai műveleteknél előadódó geometriai beállítási helyzetek (pl. anódsík beállítás) maradéktalanul megvalósíthatók legyenek.

Ebből a célból a felsőszerkezetnek olyan kialakításúnak kell lennie, hogy megfelelő szilárdsággal rendelkezzék az önsúlyból eredő mechanikai igénybevételek felvételére, továbbá megfelelő szerkezeti szilárdságú legyen a tlmföldkéreg vagy az elektrolitkéreg letörésénél fellépő erőhatások felvételére. A felsőszerkezettel szemben támasztott fontos követelmény, hogy a kád teljes hossza mentén biztosítsa az anód- katód távolság állandóságának betartását, illetve megvalósítható, ságát. Ez a távolság nagyságrendileg mintegy 40 mmes.

Abból a célból, hogy a felsőszerkezetet az előbb felsorolt, általában valamennyi felsőszerkezet típussal szemben támasztott követelménynek megfelelő szilárdságú tulajdonsággal felruházzák, a konstrukciókat általában robusztusabb kivitelű, pl. a gerenda szerkezeti vastagságát óhatatlanul megnövelő kivitellel gyártáják, amelyhez természetesen nagyobb szerkezeti tömeg járul. Ugyancsak megnövekszik a gerenda keresztmetszete, amely méretnövekedésnek a műhely csarnok-épület belső magassága szab határt. Természetesen mind az épület nagyobb belső méreteit, mind pedig a robusztusabb szerkezeti kialakítást realizáló konstrukciók lényegesen nagyobb beruházási költségvonzatúak. Számos esetben azonban a felsorolt módon történő szerkezeti szilárdságnövelő műszaki intézkedéseknek a konkrét elrendezési és költség-felhasználási lehetőségek objektív határokat, illetve akadályokat jelentenek.

találmánnyal célunk az említett hiányosságok kiküszöbölése, illetve az alumíniumgyártó eljárásnál alkalmazott, a bevezetőben leírt kádhoz csatlakoztatott, illetve arra támaszkodó felsőszerkezet továbbfejlesztése, amely lényegesen jobb működési hatásfokkal jellemezhető, mint az ismert megoldások.

találmánnyal feladatunk a Hall-Heroult alumíniumgyártó eljárásnál alkalmazott elektrolízis kádhoz felhasznált felsőszerkezet továbbfejlesztése, amely a mindinkább teret hódító és a kádak szerkezeti méreteinek és teljesítményének növelésében megnyilvánuló konstrukciónak megfelelő nagy szerkezeti szilárdságú és teherbírású felsőszerkezet kialakítását teszi lehetővé a mechanikai igénybevételt felvevőhordozó szerkezeti elemek (gépelemek) szerkezeti méreteinek és a tömegének jelentős növelése nélkül, lehetőség szerint az adott, illetve meglévő üzemcsarnok épület méretek figyelembevételével, továbbá lehetőség szerint minél alacsonyabb beruházási-fejlesztési költséggel.

találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat megoldódik, ha a felsőszerkezettel szemben támasztott megnövekedett teherbírási és műveleti mérettartás pontossági követelményeket újszerű geometriai elrendezéssel és a berendezés további szerkezeti elemmel való kiegészítésével oldjuk meg.

kitűzött feladatot a bevezetőben leírt típusú felsőszerkezetnél a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy minden egyes gerenda legalább egy közbenső portálemelőrésszel van alátámasztva.

Célszerű továbbá az olyan kiviteli alak, amelynél a portálemelőrésznek négy lába van.

A találmány szempontjából továbbá előnyös, hogy a portálemelőrész legalább két fél-darabból van kialakítva, amelyek mindegyike két lábbal van ellátva.

A találmány szerint felsőszerkezetet a továbbiakban részletesen konkrét kiviteli példák és rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az

1. ábra egy modem elektrolízis kád (Pecltiney típusú) keresztmetszeti szerkezeti képe, a

2- 5. ábrák konkrétan a találmányunk szerinti felsőszerkezet különböző szerkezeti részelt szemléltetik.

A találmányunk szerinti megoldással könnyűszerrel megoldható a napjainkban általánosan alkalmazott nagyteljesítményű elektrolízis kádak létesítésénél fellépő, a szerkezeti szilárdság növeléséből fakadó, robusztus méreteket és nagy szerkezeti tömegeket eredményező konstrukció nehézkességben és magas beruházási költségekben megnyilvánuló számos további hiányossága.

Ezek a napjainkban használt nagyteljesítményű, 200,000-500.000 A áramerősséggel működő elektrolízis kádak üzemeltetésénél gyakran szükséges az anódok cseréje, amely művelethez a kádnak megfelelő kialakításúnak kell lennie.

Az 1. ábrán egy hagyományosan ismert és mindennaposán használt elektrolízis kád fontosabb szerkezeti elemei láthatók: az 1 fémház, a 2 belső szigetelés, a 3 katód és a 4 katódrúd, az 5 folyékony alumíniumréteg, a 6 folyékony kriolit fürdő, amelyet a 7 megszilárdult timföldkéreg fed be, továbbá a 8 anódok, amelyeket 9 rudakkal tímföldkéreg fed be, továbbá a 8 anódok, amelyeket a 9 rudakkal függesztettünk fel és rögzítettünk a 10 anódkeretszerkezethez. Látható, hogy a felsőszerkezetet két, a szilárdsági követelményeknek megfelelő merev 11 gerenda alkotja, amely hordozza a 10 anódkeretszerkezetet, a 8 anódokat, valamint a 12 tlmföldadagoló rendszert, továbbá az ahhoz tartozó 13 tárolósilót, amelyet gyakran a két 11 gerenda között helyeznek el, valamint a metallurgiai adalékokat vezető csöveket, amelyeket itt nem ábrázoltunk.

A 2. ábrán látható a találmány szerinti felsőszerkezet egyik kiviteli alakja, amely fémház felső 15 peremére támaszkodik fel. A gerendák, amelyek a felsőszerkezetet alkotják, két részre vannak osztva, nevezetesen a 1 ÍA és 1 IB gerendákra, amelyeknek a szélső végeiken kialakított 16A és 16B lábai a kád (a téglalapalapú kád) rövldebb oldalaira támaszkodnak fel, míg a gerendák középső végeiknél a találmány szerinti megoldásunkra jellemző közbenső 17 portálemelőrészre támaszkodnak fel.

Jóllehet nem mondana ellent a találmány szerinti gondolatmenetnek az a kiviteli változat sem, hogy a gerendákat egyetlen, hosszantilag elrendezett darabból alakítsuk ki (természetesen eltekintve a szállításukkal és a beállításukkal járó problémáktól), hosszanti lineáris méretük mindazonáltal a szerkezeti méretezésnél, a konkrét mechanikai igénybevételek fellépte miatt jelentős tervezési porblémákat okoznak a felsőszerkezet kialakításánál. A 2. ábrán látható az előbb említett közbenső portálemelőrész, amelynek négy 18 lába van, amelyek az 1 fémház középső részének felső 15 peremére fekszenek fel. Az alátámasztó rendszer kialakításánál figyelembe kellett vennünk a magas hőmérsékletű technológiai műveletek következtében fellépő hődilatációs mozgásokat, konkrétan különösen átlós irányban, amelynek következtében az alátámasztó szerkezetnek a konstrukciója a szükséges teherbírási, de méglnkább pontossági követelményeknek nem felelne meg.

A kontrukciót ebből kifolyólag az ilyen irányú mozgást szabaddá tevő módon kell megoldanunk, az 1 fémház kiterjedés!, illetve elmozdulási irányában.

Ezt az elmozdulási lehetőséget olymódon oldottuk meg, hogy pl. az erősen dörzsölő hatású technológiai melléktermékként keletkező portól, amely a timföldből, illetve az elektrolit egyéb összetevőiből keletkezik, célszerűen gördülő csapágyas elrendezésű, megfelelő burkolattal megóvtuk.

Az elmozdulás lehetőségét az 1 fémház 15 pereme magasságában, illetve szintjében vagy ezen szint felett néhány cm-re vagy legfeljebb dm-re tettük lehetővé. Figyelembe kellett vennünk továbbá a szerkezeti elrendezésnél a 29 árambevezető elemek által elfoglalt helyet (a 29 árambevezető elemek a sorban megelőző ' kádból vannak a kád 10 anódkeretszerkezetéhez csatlakoztatva, ábránkon csupán egyetlen árambevezető elemet ábrázoltunk).

Figyelembe kell vennünk továbbá a konstrukció szerkezeti kialakításánál az anódcsere műveletét, amelyet szintén oldalról végezhetünk el (a rajzon ugyan csupán egyetlen anódot ábrázoltunk, de legalább húsz ilyen anódot alkalmaznak manapság a nagyteljeslt ményű kádaknál), az elrendezést célszerűen olymódon alakítottuk ki, hogy az alátámasztó lába vagy lábai a felsőszerkezetnek a csatlakozó szerkezeti részekkel azonos illesztési hézaggal(játékkal) rendelkezzenek. ’

A találmányunk szerinti megoldás azon kiviteli változatánál, ahol a felsőszerkezetet két egymástól független 11A és 11B gerendával alakítottuk ki, amelyek a találmányunk szerinti 17 portálemelőrész megfelelő oldalaira illeszkednek, megszűnik bizonyos hajlító feszültségek kialakulása a 17 portálemelőrész közelében, ráadásul a két egymástól független 11A és í IB. gerendából kialakított megoldás révén egyszerűsödik a szóbanforgó szerkezeti elemek gyártása, szállítása és műveleti helyzetbe illesztése, továbbá a felsorolt egyszerűsítő lépések jelentős költségcsökkentést eredményeznek, hiszen számottevő a szerkezeti elemek külső méreteinek és szerkezeti tömegének csökkenése.

A 1 ÍA és 1 IB gerendák végei célszerűen a közbenső 17 portálemelőrészen fekszenek fel és ezáltal lehetővé válik a 11A és 1 IB gerendák bizonyos mértékű relatív elmozdulása, amelyet a megoldás jellegéből eredően a felső portálemelőrész elnyel, illetve felvesz. Egyszerű megoldás, hogy a 11A és 1 IB gerendák középső végei szabadon fekszenek fel a 17 portálemelőrész 19 felső részén.

A 10 anódkeretszerkezetet célszerűen szintén két részből alakítottuk ki, hogy a hődilatációs jelenséget, illetve annak következményeit kompenzáljuk, Illetve elosszuk a felsőszerkezet közepén. Erre a célra egy megfelelő elmozduló csatlakozó jöhet szóba, amely az elektromos érintkezést biztosítja, ilyen lehet pl. egy alumínium hevederekkel vagy más megfelelő eszközökkel megoldott szerkezeti elem, amelyet az áramvezető sín két része közé illeszthetünk.

A 17 portálemelőrész négy lába lehetővé teszi, hogy a 17 portálemelőrész, mint szerkezeti elem stabil elrendezésű és helyzetű legyen, továbbá a felsőszerkezet alátámasztó hordozó és csatlakozó eleme gyanánt használhat fel, mely két egymástól független szerkezeti részből van kialakítva. Mindezeken túlmenően a 17 portálemelőrész lehetővé teszi, hogy rajta helyezzük el az anódok felfelé - lefelé Irányuló mozgásainak megvalósításához szükséges szervomotorokat, továbbá a 17 portálemelőrész központi mértani helyzete egyidejűleg előnyös a szerkezetre ható mechanikai terhelések egyenletes szétosztására.

Amint korábban említettük a 17 portálemelőrész 18 lábal a fémház 15 peremén illeszkedhetnek fel, de lehetséges, hogy a fémház 15 peremén kívül (azaz a fémháztól kissé távolabb) speciális alátámasztó testen vagy vasbetonból készített pilléreken feküdjenek fel. Az az elrendezés, amely a keresztirányú fétnház mozgását lehetővé teszi, olyan konstrukció kialakítást tesz szükségessé, amely a kádak közötti nagyobb távközök kialakításával jár, azonban ez az épület méreteire is hatással lenne, aminek függvényében a létesítési költségek változnának. „

A találmány szerinti megoldás egyik további kiviteli változatát ábrázoltuk a 3, ábrán, ahol a 11A és 11B gerendákat két egymástól független 20 A és 20 B portálemelőréssze támasztjuk alá, amelyeknek két 23A és 23B lába van, az egyik a 24A végződések részére a 11A gerendáknál. Ebben az esetben és abból a célból, hogy javítsuk a stabilitást, minden egyes 20A és 20B portálemelőrészt a 11 A, illetőleg a 1 IB gerendákhoz kell hegeszteni a 21A és a 21B alátámasztó szerkezeti részeknél, i

Különböző szerkezeti kialakításoknál a 10 anódkeretszerkezet, illetve anódkeretszerkezetek részére 22 nyílások alakíthatók ki a közbenső portálemelőrész felső vízszintes részében.

Ilyen 22 nyílások kialakítása nem szükséges akkor, ha a portálemelőrész a 10 anódkeretszerkezet alatt vagy felett van elrendezve,

A 4. ábra a találmányunk szerinti megoldás egyik további kiviteli változatát szemlélteti. Ezen konkrét kiviteli változat jellegzetessége, hogy a közbenső portálemelőrész A betűre emlékeztető keresztmetszeti alakú, amint azt az ábrán a 25 hivatkozási jellel jelöltük. Itt látható, hogy a 11 gerendát az A-alakra jellemző 26 hivatkozási jelű keresztrúdja támasztja alá.

Ezen konkrétan előnyös konstrukciós változat két A-alakú elemet tartalmaz, amelyek egymáshoz vannak csatlakoztatva, miáltal egy merev portálemelőrészt kéSznek, amelynek két eleme egymáshoz képest olyan ízközre van elrendezve, hogy közöttük a 29 árambevezető elem, amely a 10 anódkerctszerkezethez csatlakozik, elférjen. Bizonyos esetekben szükségessé válhat az anódokat kissé eltávolítani (lásd 8A hivatkozási jel), amely andódok az A-alakú 25 portálemelőrész megfelelő oldalain vannak, hogy lehetővé tegyük az elhasználódott anódok kicserélési műveleteit.

A portálemelőrész pontos helyzet meghatározását úgy végezzük, hogy legalább az egyik 29 áramvezető elem, amely a sorában megelőző kádtól van átvezetve, teljes egészében illeszkedjék a portálemelő rész szerkezetével, amelynek kettő és négy lába lehet a 2. és 3. ábrán bemutatott változat szerint.

Végül az 5. ábrán a találmány szerinti megoldás egyik további kiviteli változatát mutattuk be, amely egy meglehetősen leegyszerűsített konstrukció, mivel egyetlen vízszintesen elrendezett 27 alátámasztó gerendából van kialakítva, amelynek két 28 lába van (a második láb nem látható az 5. ábrán).

A vízszintesen elhelyezett 27 alátámasztó gerenda egy négyszögkeresztmetszetű csőszerű profilból van kialakítva, de ezenkívül bármilyen más hagyományos keresztmetszeti alakú profilból Is kialakítható pl. 1-keresztmetszetből, amelynek méretei a szerkezeti szilárdság számításra vonatkozó önmagában ismert képletek alapján meghatározhatók. '

A szóbanforgó kiviteli alaknál szintén célszerű a 29 árambevezető elem egyikét ellátni alátámasztó gerendával, közbenső 27 és 28 lábbal, azaz gyakorlatilag ugyanabban a függőleges síkban, mint amelyben az alátámasztás van, 30 rugalmas fóliákkal megoldani az elektromos érintkezést a 29 árambevezető elemhez és a 10 anódkeretszerkezetet olymódon csatlakoztatni a 31 felületen, hogy az elhasználódott 8 és 8A anódok kicserélési mozzanataihoz a legteljesebb műve_;.

letl teret biztosítsuk. ’

Még konkrétabban és még pontosabban ez az elrendezés olymódon is leírható, illetve meghatározhatók, hogy ha azon keresztmetszeti képet vesszük, amely úgy állítható elő, ha az ábrán bemutatott függőleges keresztirányú P jelzésű síkkal metsszük a szerkezetet, amely P sík merőleges a kád A-A tengelyére. Ez a süt, amely átmetszi a 29 árambevezető elem X tengelyét, továbbá a P függőleges sík, amely áthalad a megfelelő közbenső portálemélőrész Y tengelyén egy. máshoz képest párhuzamosan olyan távolságra helyezkednek el, hogy a lábak és az áramvezető minimális helyet foglaljanak el.

Noha a találmányunk szerinti megoldás leírt kiviteli formája olyan konkrét helyzetet ismertet, ahol a 11 gerendák két egymástól független részre vannak osztva és egy központi portálemelőrészre fekszenek fel, nyilvánvaló a technika állásában járatos szakember számára, hogy nagyobb geometriai méretű és nagyobb teljesítményű kádaknál, amelyeknél a 11 gerendák több, mint két részre vannak felosztva, pl. három részre, amely részek azonosak vagy különbözőek lehetnek, úgy vannak alátámasztva, illetve úgy oldható meg alátámasztásuk, hogy két közbenső portálemelőrészt alkalmazunk, amelyet kettő vagy négy lábbal alakítottunk ki.

Az ilyen kád felsőszerkezeteket modulszerűen Is kialakíthatjuk és így szerkezeti hosszúságuk a továbbiakban nincs korlátozva akár a gerendák súlya miatt, akár a szállítással vagy a helyzetmeghatározásukkal, együttjáró gondok miatt, amelyek a gerendák behajlásából jelentkező problémákhoz adódnak.

Megemlítjük továbbá végezetül, hogy a találmányunk szerinti megoldással lehetővé válik a gerendák hődilatációs jelenség miatti alakváltozásának kiküszöbölése, illetve annak figyelembevétele. ·

A gyakorlatban a vízszintes elrendezésű támasztógerendák, mint pl. a 26 keresztrudak és 27 alátámasztó gerendák olyan hőingadozásoknak vannak kitéve, amelyek a timföldet fedő timföldkéreg hőmérséklete függvényében alakulnak. A legmagasabb hőmérséklet akkor alakul ki, amikor az anódot ezen gerenda közelében cserélik és ez a körülmény a megszilárdult elektrolitkéreg töréséhez vezet és mintegy 930-960 °C-os hőmérsékletű hősugárzás irányul a felsőszerke-. zetre. A felső rész és az alsó rész közötti termikus grádienstől függően alakul a gerenda meghajlása. Ha ez a hajlítóhatás nem vethető össze a kád szabályozásával, szükségessé válik a termikus grádlens csökkentése. A kiterjedés megfelelő szabályozása lehetővé teszi, hogy a portálemelorész alátámasztási pontjait egyszerűsítsük a fémházon, ha a kiterjedési (diíatáviós) jelenség hasonló. .

Ebből a célból különböző megoldásokat dolgoztunk ki, amelyek a meghajlást okozó tényezők (a gerenda meghajtását okozó tényezők) ellenében hatnak:

a) az anyagban rejlő lehetőségek: a gerenda anyagául célszerűen nikkel ötvözésű acélanyagot választunk, amelynek hődilatációs mértéke csupán a fele a szokványos acélénak,

b) megpróbáltuk a hőterjedést ménékelni, vagy megszüntetni olymódon, hogy levegőt áramoltatunk fkeringtetünk) a gerenda körül, vagy a gerendában (a keresztmetszeti kialakítástól függően),

c) a hőt Caloduc-al próbáljuk eltávolítani, ez egy olyan megoldást jelent, ahol zárt csővezetékekben,

198.532 amelyekben az elpárologtatási hőmérsékleten lévő folyadék van elhelyezve, ezzel a hűtőhatást gyakorló csőrendszerrel érintkeztetjük a gerenda alsó részét, valamint a kádat,

A felmelegített gerendarész elpárologtatja, elgőzölögteti a folyadékot, amely továbbhalad egy távolabbi csővezetékrész irányába, ott az elgőzölögtetett anyag folyékony halmazállapotban lecsapódik és a magával szállított hőt leadja,

d) hőmérsékleti kiegyenlítés, a gerenda alsó része és felső része közé egy termikus hidat illeszthetünk be. Ezt a termikus hidat jó hővezetőképességű anyagból készítjük célszerűen alumíniumból,

e) hőárnyékoló emyő, egy visszavező és/vagy hőszigetelő ernyőt helyezünk a gerenda alá, amely megóvja azt az anód cserénél fellépő hősugárzás hatásától.

A találmányunk szerinti megoldás előnye, amint azt számos kiviteli változatnál ismertettük az előzőekben az, hogy a találmányunk szerinti megoldás révén felülkerekedhetünk azokon az akadályokon, amit az 500.000 A áramerősséggel (vagy nagyobb áramerősséggel) működő kádak konstrukciós kialakítása jelent és a találmányunk szerinti megoldás révén rendkívül attraktív műszaki- és gazdasági előnyökkel jellemezhető konstrukciók valósíthatók meg.

Claims (3)

Szabadalmi igénypontok

1. Felsőszerkezet Hall-Heroult alumíniumgyártó eljárásnál alkalmazott téglalapalapú fémházzal kialakított kádhoz, ahol a kád rövidebb oldalaira támaszkodó legalább egy, a kád hossztengelyével párhuzamosan elrendezett gerendából kialakított felsőszerkezet van, elsősorban az anódszerkezet és a sorban előbbi kádból átvezetett árambevezető eíem, valamint az anód hordozására, azzal jellemezve, hogy minden egyes gerenda (11, 11 A, 11B) legalább egy portálemelőrésszel (17, 25) van alátámasztva,

2. Az 1, igénypont szerinti felsőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a portálemelőrésznek (17/ 25) négy stabilizáló lába (18) van.

3. Az 1, igénypont szerinti felsőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a portálemelőrész (17, 25) legalább két fél-darabból van kialakítva (20A, 20B), amelyek mindegyike két lábban (23A.23B) van ellátva,

4. Az 1. igénypont szerinti felsőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a portálemelőrész (17, 25) egyetlen vízszintes helyzetű alátámasztó gerendából (27) van kialakítva, amelynek két iába (28) van.

5. Az 1. igénypont szerinti felsőszerkezet, azzal

5 jellemezve, hogy minden egyes gerenda (11) legalább két részből (11 A, 11B) van kialakítva, amelyenke középső végeik (24A, 24B) a portálemelőrésznél (17, 20A, 20B) fekszenek fel.

9. A 2-4. igénypont bármelyike szerinti felsőszer_n kezet, azzal jellemezve, hogy a lábak (18 ¹⁰ 23A,23B,28), amelyek a gerendák (11A.11B) szélső végeit, alátámasztják, a fémház (1) peremén (15) fekszenek fel.

10. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti felsőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a lábak ₁₅ (18,23A,23B,28), amelyek a gerendák (ΙΙΒ,ΙΙΒ) végei a fémház (1) külső pereménél (15) fekszenek fel.

11. Az 1 4. igénypontok bármelyike szerinti felsőszerkezet, azzal jellemezve , hogy a portálemelőrész (17,25) lábai (18,23a,23b,28) a fémház (I)

20 peremén (15) olymódon vannak alátámasztva, amely lehetővé teszi a viszonylagos elmozdulást, a lábak áramlásirányban vagy az áramlással ellentétes irányú oldalon csapkörül rögzítve vannak, a fémház (1) peremén (15) felszerelve, és a forgás- elmozdulás meghatározó csapok tengelye párhuzamos a kád hossztenge25 lyével, továbbá a lábak az áramlás irányra és az áramlás ellentétes irányú oldalon a házra támaszkodnak.

12. Az I -4. igénypontok bármelyike szerinti felsőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a kád tengelyére (A, A) (A,A) merőleges függőleges sík (T) amely áthalad az. árambevezető elem (29) tengelyén (Y) és függőleges sík (P), amely áthalad a közbenső portálemelőrész (17, 25) tengelyén (Y) egybeesik.

13. Az 1- 4. igénypontok bármelyike szerinti felsőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a vízszintes alátámasztó gerenda (27) a közbenső portálig emelőrésznél legalább egy féle, az elektrolízis fürdő hősugárzásától védő eszközt tartalmaz.

14. A 13. igénypont szerinti télsöszerkezet, a z zal jellemezve, hogy a hősugárzástól védő eszköz a vízszintes gerenda alatt elhelyezett hőámyékoló emyő.

40 15- A 13. igénypont szerinti felsőszerkezet, a z zal jellemezve, hogy a hősugárzástól védő eszköz a vízszintes alátmasztó gerenda által elnyelt hőszállító közeget áramoltatva tartalmazó eszköz vagy termikus híd, amelynek anyaga jó hővezető, célszerűen alumínium vagy réz és amely a gerenda alsó

45 és felső része között van elhelyezve.

3 db rajz