HU198074B - Process for producing new bis-indole derivatives and pharmaceutical compositions comprising these compounds - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű vegyületek — ahol a képletben

Rí hidrogénatomot vagy acetil-csoportot,

R₂ hidrogénatomot,

R₃ α-térállású etil-csoportot,

R₄ 0-térállású hidroxil-csoportot

R_s hidrogénatomot jelent, vagy

Rí hidrogénatomot vagy acetil-csoportot,

R₂ és R₃ együttesen egy —0- hidat,

R₄ 0-térállású etilcsoportot,

R_s hidrogénatomot jelent,

A jelentése pedig 1-10 szénatomszámu alkilcsoport vagy ω-hclyzetbcn hidroxil-, 2-5 szénatomszámú alkanoil-oxi-, karbamoil-, formil-amino-csoporttal helyettesített 1—4 szénatomszámu alkil-csoport vagy fenilcsoport vagy benzil-csoport vagy piridilcsoport vagy furil-csoport — és savaddíciós sóik előállítására.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületekhez hasonló szerkezetű vegyületeket a 181 745 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás ismertet. Ezeknél a vegyületeknél a biszindol-váz Nj atomjához —CII₂-OR-csoport kapcsolódik — ahol a képletben Rjelcntése alkil-csoport.

Azt találtuk, hogy ha ezeket a vegyületeket megfelelő körülmények között tioalkohollal reagáltatjuk, akkor a biszindol-váz N j-atomjához kapcsolódó —CH₂-csoportra változatos összetételű —S—A csoport vihető fel.

A találmány szerint egy (II) általános képletű vegyületet - ahol a képletben Rj, R₂, R₃ és R, jelentése a fenti, -Ζ—X egy lehasadó-csoportot jelent, amelyben belül Z oxigén vagy kén-atomot jelent - egy (III) általános képletű tioalkanollal - ahol a képletben A jelentése a fenti - sav jelenlétében oldószerben, előnyösen halogénezett szénhidrogénben 20 °C alatti hőmérsékleten reagáltatunk, a reakcióelegyet íúgosítjuk, kívánt esetben az így kapott (I) általános képletű vegyületet — ahol R₂, R₃, R₄, Rs és A jelentése a fenti, R₍ pedig acetil-csoport - dezacetilezzük, vagy _az igy kapott (I) általános képletű vegyületet - ahol Rj, R₂, R₃, R₄ és R_s jelentése a fenti, A jelentése ω-helyzctben hidroxil-csoporttal helyettesített 1-4 szénatomszámú alkil-csoport — acilezzük, és a

2θ kapott (I) általános képletű vegyületet, kívánt esetben savaddíciós sóvá alakítva, izoláljuk.

A fenti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületek sz.ignifikáns cítoszlalíkus hatást mutatnak és kevésbé toxikusak, mint az ismert, gyógyszerként is forgalomban levő vinblasztin-típusú bisz-indolalkaloidok. Ilyen módon a daganatos megbetegedések terápiáját gazdagító gyógyszerkészítmények hatóanyagai lehetnek.

A hatástani vizsgálatokhoz a vízben nem oldható 30 vizsgálandó anyagokból 1—1 csepp Twecn-80 segítségével és fiziológiás sóoldaltal készítettük az. injektálandó oldatokat. Az injekciós oldatokat íntraperítoneálisan adagoltuk.

Az új vegyületek hatását i. p. transzplantálható 35 tumorokra (P388 egérleukémia) a következőkben ismertetjük.

A P388 leukémiát DBA/2 beltcnyésztett egerekben tartjuk fenn és a kísérletekben 6-6 BDFj hybrid egérből álló csoportoknak 10⁶ tumorsejttel/állat ip, transzplantáljuk. A transzplantálást követő 24. órában kezdjük meg az új vegyületekkel a naponta adott i.p. kezelést, és az állatok testsúlyát és állapotát minden nap ellenőrizzük, A kezelést 5 napon át folytattuk, majd 2 nap szünet után további 3 napig kc45 zcltük (naponta egyszer) az állatokat. Λ kezelt állatokon elért hatást a kontroli-csoport napokban kifejezett átlagos élettartamához viszonyított százalékban (=T/C %) fejezzük ki.

Az alábbi, I. táblázatból kitűnik, hogy a vizsgált

I. Táblázat

Dózis mg/kg ip/T/C%

Sorszám a példákban	Kémiai szerkezet*	Napi dózis
0,05	0,1	0,2	0,4	0,7 1 2 4	8	16 20 40
Φ	VCR	143— 196	165- 220	183- 234	167— 207	tox.
Φ	VLB	115	165	177— 221	170	— tox.

198 074

I. Táblázat (folytatás) Dózis mg/kg ip/T/C%

Sorszá™ Kémiai szerkezet* a példákban

Napi dózis

0,05 0,1 0,2 0,4 0,7 1 2 4 8 16 20 40

2. VLB>N-CH₂-S-CH₂-CH₃ - - 105 - 108 100 183 144 - - 3. VLB% N -C1I₂S(CII₂)_óCII.-j

108

111

115

150 142 5-6. VLB > N-CH₂S-CH₂

O>

105 - 99 107 191 171 165 121 124

10. VLB>NCH₂-S-(CH₂)₂OH

120 142 163 209 263 215 172 175 208 118 180 205 218 211

14. LE> NCH₂-S(CH₂)₂OH

106 - - - 131 158 165 139

13. VLB>NCH₂-S-(CH₂)₂OAc

HO - - 114 159 152 - 119 12. 17-dezacetíI-VLB> N-CII₂-S - (CII₂)₂-OH

145 - 135 182 178 190 215 162 139 170 származékok a P388 leukémiás egerek élettartamát egy-egy meghatározott dózistartományban szignifikánsan meghosszabbítják.

A táblázatból megállapítható, hogy a találmány szerinti vegyületek hatásos dózistartománya a vinkriszténnél 10—40-szer magasabb, de kevésbé toxikusak. A csoportból kitűnik az 1 és a 4 jelzésű vegytilctckkel való kezelés által okozott élettartam-meghosszabbodás, ezeknél a hatás a vinkriszténével azonos nagyságrendű (T/C >200%), továbbá a terápiás indexük a vinkrisztinnél kedvezőbb.

A fent kiemelt két vegyület előnyös tulajdonsága a vinkrisztinnél szemben,hogy egyszeri nagy dózisban is hatékonyak, míg a vinkrisztinnek nem található olyan dózisa (a toxikus régióig bezárólag: ->-1,5 mg/kg), amelyben egyszer adva ezen a tumorinodellen hatásos.

A vegyületek további előnye, hogy a hatékony dózisokkal való több napos kezelés során és azt követően sem találkoztunk a vinkrisztinnél megismert, a

III. Táblázat Terápiás indexek

Vegyület neve
Vinkrisztin	0,4/0,05 =8
Vinblasztin	0,4/01 = 4
1 = N-Dezmetil-N-(2-hidroxi-etiltio-metil)-vinblasztin	8,0/0,7 =11,4
2 = N-Dezií íc til-N-(2-bidroxi-etiltio-metil)-lcuroz.in	16/4 = 4
3 = N-Dczmctil-N-(2-acetoxi-ctiItio-inetil)-vinblasztin	8/4 = 2
4 = N-DezmetiI-17-dezacetil-N(2-hidroxi-etil-tio-metil)vinblasztin	16/0,4 =40

₆₅ —------3 * a VLB >N-, ill. LE > N-jelölés a vinblasztin- ill. leurozin molekulát szimbolizálja, melynek N_ratomj át helyettesítjük.

198 074 ncurotoxikus hatásokra utaló hátsóvégtag és hólyagbénulással.

A találmány szerinti eljárás egy előnyös kivitelezési módja szerint az alábbi módon járhatunk el:

A kiindulási (II) általános képletű vegyületet egy (III) általános képletű tioalkohol nagy fölöslegével reagáltatjuk. A (II) általános képletű vegyület közül előnyös olyat használni, ahol a képletben —Z-X jelentése könnyen lehasadó -O-CH₃ vagy -O-C₂H₅csoport. Ilyen vegyületeket ismertet a már a bevezetőben említett 181 745 sz. magyar szabadalmi leírás.

Használhatunk kiindulási anyagként -Z-X jelentésében —S—CI1₂ CIl₃-csoportot tartalmazó vegyületet is, amelynek előállítását a 2. példában ismertetjük. A (III) általános képletű alkoholt célszerűen a (II) általános képletű vegyületre számolt 30-50 mólekvivalens mennyiségben alkalmazzuk.

A (II) és (III) általános képletű vegyületek reakcióját szerves oldószerben végezzük. Oldószerként például éter-típusú oldószereket, mint amilyen a dietiléter, tetralúdrofurán vagy dioxán, vagy klórozott szénhidrogéneket, mint amilyen például a diklórmetán, kloroform, széntetraklorid, benzolt, vagy benzol-homológot (toluol, xilol), vagy egyéb oldószereket, mint például etil-acetátot, acetont vagy dimetil-formamidot, vagy magát a reagensként alkalmazott (III) általános képletű alkoholt alkalmazhatunk. A felsorolt oldószerek legelőnyösebb képviselői a klórozott szénhidrogének, melyeket vízmentes formában alkalmazzuk.

A reakciót sav jelenlétében előnyösen pH = 3—5 közötti értéken végezzük. A pH beállításához elsősorban ásványi savakat, mint például sósavat, kénsavat, vagy valamely Lewis-savat, mint például bórtrifluorid-dietiléterátot alkalmazhatunk.

A reakcióhőmérsékletet a választott oldószer fagyás- és forráspontját figyelembe véve választjuk meg, általában —60 °C és +25 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk.

A reakció lefutása után a reakcióelegy pH-értékét 7—9-re állítjuk be, például ammónium-hidroxid vagy telített kálium-karbonát-oldattal.

A reakcióelegyből a terméket extrakciós és/vagy bcpárlásos módszerrel nyerjük ki és kívánt esetben kromatográfiás és/vagy kristályosítási módszerrel tisztítjuk, A kromatografálást részlegesen dezaktivált alumínium-oxid- vagy finomszemcsés szilikagél adszorbensen végezzük.

A találmány szerinti eljárásban rígy is eljárhatunk, hogy a kapott (I) általános képletű terméket még tovább alakítjuk. így eljárhatunk olyan módon, hogy de/.acctile/.ésscl J7-dezacctil-származ.ékot készítünk vagy ecetsavanhidriddel az A szubsztituens hidroxilcsoportját acetilezzük.

A találmány szerinti eljárást az alábbi példákban mutatjuk be.

1. példa

N-Dezmctil-N-(2-hidroxi-ctil-tio-metil)-viiiblaszti>ihidroklorid mg (0,08 mmól) N-dezmetil-N-(metoxi-inetil)vinblasztin absz. diklór-metán (3 ml) és 2-merkaptoetanol (0,5 ml, 7,5 mmól) elegyében készült 0 ^uC-os oldatát absz. éteres sósavoldattal pH = 3-ra savanyítjuk, a reakció előrehaladását vékonyrétegkromatográfiás módszerrel (a továbbiakban VRK-val) ellenőrizzük (szilikagél, Cn₂CI₂-McOH 20/3, Rf kiind. > térnék). A reakció végpontján (5 perc, 0 °C) az oldatot ibsz. éterrel (15 ml) hígítjuk. A hidroklorid-só fehér csapadék formájában válik le, melyet leszívatunk, és ibsz. éterrel (3 ml), majd pentánnal (3 ml) mosunk. A fenti úton 65 mg (83%) a cím szerinti terméket kapunk. Átkristályosítása absz. DMF-éterből történhet, hidegen. Vízben jói oldódik, olvadáspontja nem jellemző érték, bomlik.

2. példa

N-Dezmetil-Bdetil-tio-metilj-vinblasztin

N-Dczmctil-N-(inctoxi-inetil)-vinblasztin nyerstermék (0,80 g) [előállítását lásd 181 745 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban] absz. diklórmetán (40 ml) és etil-merkaptán (1,7 ml, 23 mmól) elegyében készült oldatot 0 °C-on absz. éteres sósavoldattal pH = 3-ra savanyítjuk, és a reakcióelegyet 10 percen áí keverjük. A reakció végpontján (VRK: CII₂C1₂ — -MeOH = 20/2, R_f: tennék >kiindulási anyag) megindul a termék sósavas sójának kiválása, melyet absz. éter (50 ml) és petroléter (20 ml) hozzáadásával teljessé teszünk. A sót éter-peírolétcr 2 :1 eleggyel (kétszer 10 ml) mossuk, majd vákuumban szárítjuk. A bázis felszabadítása céljából a sósavas sót vízben (15 ml) oldjuk, az oldatot cc. ammóniaoldattal pH = ~9,5-re lugosítjuk, majd diklór-metánnal (négyszer 20 ml) extrahálunk. Az oldat vizes mosása (kétszer 5 ml), szárítása és vákuumbepárlása után 0,72 g nyersterméket kapunk, melyet 20 g szilikagél adszorbensen (0,04—0,063 mm) oszlopkromntográfiával tisztítunk. Az anyagot diklór-metános oldatban visszük oszlopra, a kifejlesztést diklórmetánnal (100 ml), az eluálást 1%, illetve 2% metanolt tartalmazó diklór-metánnal végezzük. Az eluátum első 150-200 ml-e anyagot nem tartalmaz. A fenti úton 490 mg (52%) cíin szerinti terméket nyerünk.

Olvadáspont: 194—196 °C (amorf); C^H^N^OsS;

[α]_θ + 26° (c= l.CHClj), la]₅46 + 35° (c=1,CHCI₃).

3. példa

Nd)czmctil-N-(hepiil-tio-mvtil)-vinblasztin

N-Dezmetil-N-(metoxi-metil)-vinblasztin nyerstermék (0,80g) absz, diklór-metán (40 ml) és heptil-merkaptán (3,5 ml, 23 mmól) elegyében készült 0 °C-os oldatát absz. étercs sósavoldattal pH = 3-ra savanyítjuk, 10 percen át ezen a hőmérsékleten, majd 10 percig szobahőmérsékleten keverjük. (VRK: Cií₂Cl₂—MeOH = 20/2, Rf: termék >kiind. anyag). 50 ml absz. éter és 20 ml petroléter hozzáadásakor kiválik a reakciótermék sósavas sója, ezt leszűrjük, majd éterpetroléter 2 :1 arányú eleggyel (20 ml) mossuk. A lég4

198 074 száraz sót vízben (15 ml) oldjuk, koncentrált ainmóníaoldattal pH = 9,5-re lúgosítunk, és az olajosán leváló bázist diklór-metánnal (négyszer 20 ml) extrabáljuk. Utóbbiból vizes mosás, szárítás és bepárlás után 0,74 g nyersterméket nyerünk, melyet 20 g szilikagél adszorbensen (0,04—0,063 mm) oszlopkromatográfiával tisztítunk. A felvitelt és a kifejlesztést diklór-metánnal (15 és 100 ml), az eluálást 1%, Illetve 2% metanolt tartalmazó diklór-metánnal (100 és 250 ml) végezzük. Az oszlopon maradt vink tisztin és N-dezmetil-vinblasztin frakciót metanollal (70 ml) mossuk le. Az eluátum első 200 ml-e anyagmentes. A 2% metanolt tartalmazó frakcióból 490 mg (47%) cím szerinti terméket nyerünk.

Olvadáspont: 225—226 °C (amorf); CsjII-^^OjS; [tt]_D + 41° (c=1,CHC1₃), (_a]_s46 + 57° (c = 1,CHCI₃).

4. példa

17-Dezacetil-N-dczmeti.l-N-(lieptil-tio-metÍl)vinblasztin

120 mg (0,12 mmól) N-dezmetil-N-(heptil-tiometil)-vinblasztin 0,5 N nátrium-metilátban (7 ml) készült oldatát szobahőmérsékleten állni hagyjuk, a reakciót VRK-n követjük (CH₂Cl₂-MeOH = 20/2, Rf: kiind. > termék). 24 óra múlva a bázist 0,21 ml jégecettel közömbösítjük, az oldatot vákuumban bepároljuk, majd a maradékot diklór-metánban (25 ml) oldjuk, és pH = 9,5-nél (1:1 ammóniaoldat) extrahálunk. A szerves fázisból vizes mosás, szárítás, majd bepárlás után 110 mg nyersterméket kapunk, melyet szilikagél adszorbensen (0,04-0,063 mm) oszlopkromatográfiával tisztítunk. Az oldást diklór-metánnal (20 ml), az eluálást 1 %, 3 %, illetve 5 % metanolt tartalmazó diklór-metánnal (100, 200 és 300 ml) végezzük. 87 mg (76%) cím szerinti terméket kapunk.

Olvadáspont: 145-147 °C (amorf); C₅jH7₀N₄0₈S;

[a]_D=+47° (c = 1,CHC1₃).

5. példa

N-Dezrnetil-N-(benzil-tio-metil)-viiiblasztm

N-Dezmetil-N-(metoxi-metil)-vinblasztin nyersterméket (0,80 g) absz. diklór-metán (40 ml) és benzilmerkaptán (2,8 ml, 23 mmól) elegyében oldjuk, majd a 0 °C-ra lehűtött oldatot absz. éteres sósavoldattal pH = 3-ra savanyítjuk. A reakcióelegyet 10 percen át ezen a hőmérsékleten keverjük, a reakciót VRK-n követjük (CHj—Cl₂—MeOH = 20/2, R_f. termék > kiind. anyag). Az oldatból hamarosan megindul a termék sósavas sójának kiválása, ezt absz. éter (50 ml) és petroléter (20 ml) hozzáadásával teljessé tesszük. A kivált sót leszívatjuk, éter-petroléter 2:1 eleggyel (20 ml) mossuk, vákuumban szárítjuk. Az így kapott sót vízben (10 ml) szuszpendáljuk, koncentrált ammóniaoldattal pH — 9-re lúgosítjuk, a kivált bázist diklórmetánban (négyszer 20 ml) átrázzuk. Utóbbit vízzel mossuk, az oldat szárítása és bepárlása után 0,70 g nyersbázist kapunk, melyet 20 g szilikagél adszorbensen (0,04—0,063 mm) osziopkromatografiával tisztítjuk. A felvitelt és a kifejlesztést diklór-metánnal (15 és 100 ml), az eluálást 1%, majd 2% metanolt tartalmazó diklór-metánnal (100 és 250 ml) végezzük. Az eluátum első 150—200 ml-c anyagot nem tartalmaz. A fenti úton 480 mg (47%) cím szerinti terméket kapunk.

Olvadáspont: 176—178 °C (amorf); CssH^hUCUS; [a]_D + 87° (c=l,CHCl₃), [a]₅₄₆ + 105° (c = 1, CHCI₃).

6. példa

N-Dezinetil-N-(benzil-tio-metil)-vinblasztin mg (0,01 mmól)N-dezmetil-N-0reptil-tio-metil)vinblasztin absz. diklór-metán (3 ml) és benz.il-merkaptán (0,05 ml, 40 mmól) elegyében készült 0 °C-os oldatát absz. étercs sósavoldaltal pll = 2-rc savanyítjuk, a reakciót VRK-val követjük (CH₂C1₂—MeOH = = 20/2, R_f: kiind.anyag>termék)a 24 óra múlva akivált sósavas sót egy csepp metanollal oldatba visszük, a reakcióelegyet diklór-metánnal (3 ml) hígítjuk, majd 1 :1 hígítású ammóniaoldattal (2 ml) a savat közömbösítjük. A szerves fázisból vizes mosás, szárítás, majd bepárlás után 8 mg cím szerinti terméket nyerünk.

7. példa

N-DezmetiI-N-{fenil-tio-metil)-leurozin

Az N-(metoxi-metil)-leurozin nyerstermék (1,2 g) — melyet leurozin-szulfátból készítettünk a 181 745 sz. magyar szabadalmi leírás szerint eljárva — absz. diklórmetán (50 ml) és tiofenol (4 mi) elegyében készült 0 °C-os oldatát intenzív keverés közben, részletekben adagolt absz. éteres sósavoldatta] pll=2-es értékre savanyítjuk. A reakció előrehaladását VRK-n követjük (CH₂C1₂-MeOH = 20/2, R_f: termékek >kiind. anyag). A reakció végpontján (kb. 30 perc, 0 °C) éter-petroléter 1:1 clegyévcl (100 ml) a termék sósavas sóját leválasztjuk, majd a Tenti oldószcrelcggyel a reagensfelesleget kimossuk. A légszáraz sót vízben (15 ml) oldjuk, majd ammónium-hidroxidos kezelés után pH = 9-nél a bázist diklór-metánnal (négyszer 20 ml) extraháljuk. Az egyesített szerves fázist vízzel (kétszer 15 ml) mossuk, majd szárítás után vákuumban bepároljuk. A terméket osziopkromatografiával tisztítjuk. Ilyen módon 440 mg (29 %) N-dezinetilN-(fenil-tio-metil)-leurozint nyerünk. Megjegyezzük, hogy a termelést leurozin-szulfátra számolva adjuk meg. Az egyes anyagok ismételt tisztítása további kromatográfiás tisztítással történhet.

Olvadásponl: 178 180 °C (amorf); C,₂II_M,N₄O₉S; la]_D + 96° (c= 1,C11C1₃), hU+122° (c= 1,CHC1₃).

198 074

8. példa

17-Dezacctil-N-dezmetil-N-(feml-tio-mctil)leurozin mg N-dezmetil-N-(fenil-tio-inetil)-leurozin 0,5 N nátrium-metilátban (3 ml) készült oldatát szobahőfokon állni hagyjuk, a reakciót VRK-n követjük (CI1₂C1₂ McOII = 20/2, R_f: kiind. > termék). 24 óra múlva a bázist ckv. (0,09 ml) jégecet hozzáadásával közömbösítjük, az oldatot vákuumban bepároljuk. A maradék diklór-metánban (30 ml) készült oldatát telített kálium-karbonáttal (3 ml) összerázzuk, majd vízzel mossuk, szárítás (MgSO₄) után vákuumban bepároljuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával tisztítjuk. A fenti úton 17,6 mg (61,5%) cím szerinti terméket nyerünk.

Olvadáspont: 170-172 °C (amorf); C_5oH₅₈N₄O_sS;

[a]_D + 131° (c = 0,35, CHC1₃), [a]₅₄₆ + lő5° (c = 0,35, CHCI3).

9. példa

N-Dezmetil-N-{2-piridil-tio-metilj-leuroziti

Az N-dezmetil-N-(metoxi-metil)-leurozin nyerstermék (1,1 g) és a 2-merkapto-piridin (1,8 g) absz. diklór-metánban (70 ml) készült 0 °C-os oldatát erőteljes keverés közben, részletekben adagolt absz. étcrcs sósavoldattal pH = 2-re savanyítjuk. Az átacetálozást VRK-n követjük (CH₂Cl₂-MeOH = 20/l, R_f: termékek >kiind. anyag). A reakció végpontján a sósavat telített kálium-karbonát-oldattal (20 ml) közömbösítjük, és a fázisok elválasztása után a vizes részt diklórmetánnal (kétszer 20 ml) extraháljuk. Az egyesített szerves fázist vízzel (ötször 10 ml) mossuk, majd szárítás után vákuumban bepároljuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával tisztítjuk,szilikagél adszorbensen, 1—3% metanolt tartalmazó diklór-metán eluenssel. Ilyen módon 260 mg (20 %) N-dezmetil-N-(2-piridiltio-metil)-leurozint kapunk.

Olvadáspont: 188-192 °C (amorf); C₅,H_S9N₅O,_oS;

[a]_D+151° (c=l,CHCl₃), [a]₅₄₆ + 194° (c — 1,CHC1₃).

10. példa

N-Dezmetil-N-{2-hidroxi-etil-tio-metil)-vinblasztin

N-Dezmetil-N-(metoxi-nretil)-vinblasztin nyerstermék (1,6 g) absz. diklór-metánban (120 ml) készült oldatához 2-merkapto-etanolt (4 ml, 56 mmól) adunk, a reakcióelegyet 0 °C-ra hűtjük le, majd intenzív keverés közben részletekben adagolt absz. étercs sósavval a pH-t 2 -es értékre állítjuk be. A reakció előrehaladását VRK-n követjük (CH₂Cl₂-MeOH = 20/2, R_f: kiind. anyag. > termék). A reakció végpontján (általában 30 perc/0 °C) a savat telített kálium-karbonátoldattal (20 ml)közömbösítjük, a fázisok elválasztása után a vizes oldatot diklór-metánnal (háromszor 20 ml) extraháljuk. Az egyesített szerves fázist vízzel 6 mossuk, majd szárítás után vákuumban bepároljuk. Olajos terméket nyerünk, melyből a reagensfelesleget pctrolétcrcs digerálással (háromszor 20 ml) távolítjuk el. A kapott anyagól vákuumban szárítjuk, majd oszlopkromatográfiával tisztítjuk. : .

Adszorbens: szilikagél 0,04-0,063 mm,

VRK: CH₂C1₂: MeOH = 20 :2 oszlop: 0:30 mm, L: 120 mm, diklór-metánban, oldás és bemosás: CII₂C1₂: 20 + 50 ml, kifejlesztés: CI1₂C1₂: 100 ml, eluálás: 1% MeOH-CH₂Cl₂: 200 ml

3% MeOH-CH₂Cl₂ : 200 ml 5% MeOII-CH₂Cl₂: 600 ml 7% MeOH-CH₂C1₂: 600 ml 10% MeOH-CH₂Cl₂: 200 ml A tioéter általában 5—7% metanolt tartalmazó diklórmetánnal eluálható. A fenti úton 70 mg szennyezett, és 800 mg (41%) tiszta terméket kapunk, melyet a drapp színezőanyagoktól alumínium-oxid adszorben_;,en történő ismételt kromatográfiával tisztíthatunk meg.

Olvadáspont: 198 200 °C (amorf); C4gIl(,2N₄O₁₀S;

[α]_υ+21° (c= LCIICH), [a]₅₄₆ + 28° (c = 1, CHC1₃).

11. példa

A-Dezmetil-N-(2-hidroxi-etil-tio-metil)-vmblasztiti

Az N-dc/.inetil-N-(2-liidroxi-elil-oxi-iiictil)-vinblasztin (10 mg, 0,01 mmól) absz. diklór-metán (5 ml) és 2-merkapto-etanol (0,05 ml, 0,64 mmól) elegyében készült 0 °C-os oldatát absz. éteres sósavoldattal nil = 3-as értékre savanyítjuk. A reakcióelegyet 5 percen át kevertetjük (VRK: CI1₂C1₂ McOlI = 20/2, Rj: termék > kiind. anyag), majd telített kálium-karbonát-oldattal (1,5 ml) a savat közömbösítjük. A szerves fázisból vizes mosás (kétszer 1,5 ml), szárítás, majd bepárlás után kapott terméket VRK-val tisztítjuk [szilikagél PF₂₅₄ + _36C, CH₂Cl₂-MeOH= 100/10]. 7 mg N-dezmeti!-N-(2-hidroxi-etil-tio-metil)-vinblasztint nyerünk, mely minden tulajdonságában azonos 3 10. példában leírt úton előállított termekkel.

12. példa

17-Dczacatil-N-dczmctil-N-( 2-hidroxi-ctii-tiometill-vinblasztin

Az N-dezinetil-N-(2-hidroxi-etil-tio-metil)-vinblasztin (800 mg, 0,9 mmól) 0,5 N nátrium-metilátban (90 ml) készült oldatát szobahőmérsékleten állni hagyjuk (VRK: CH₂Cl₂-McOH = 20/2, R_f. kiind. anyag> > termék). A bázist ekvivalens jégeeettel (2,7 ml) közömbösítjük, és az oldatot bcpároljuk. A maradék diklór-metánban (100 ml) készült oldatát telített kálium-karbonáttal (20 ml) kirázzuk, a vizes fázist diklór-metánnal (kétszer 15 ml) extraháljuk. Az egyesített szerves fázisból vizes mosás (kétszer 15 ml), szárítás, majd vákuumbcpáilás után nyert nyersterméket oszlopkromatográfiával tisztítjuk.

Adszorbens: szilikagél 0,04-0,063 mm,

-611

198 074

VRK:CH₂C1₂: 20, MeOII: 2 oszlop Φ: 30 min, L: 150 mm, CH₂Cl₂-ban, oldás és bemosás: CH₂C1₂ :20 + 50 ml, kifejlesztés: 1% MeOH-CH₂Cl₂: 200 ml eluálás: 3% McOII-CH₂Ci₂: 200 ml

5% MeOH-CH₂Cl₂: 200 ml

7% MeOH-CH₂Cl₂: 800 ml

10% McOH-CH₂Cl₂: 300 mi A fenti úton 0,54 g (72%) 17-dezacetil-N-dezmetilN-(2-hidroxi-etil-tio-metil)-vinblasztint nyerünk.

Olvadáspont: 198-202 °C (MeOH); C₄₆H₆₀N₄0₉S; [űí]_d+44° (_c = 1,CHC1₃), [q]₅₄₆ +58° (c= l.CIICI,).

13. példa

N-Dezmctil-N-(2-acctoxictil-tio-metil)-vitMasztm

Az N-dezrnctiI-N-(2-lhdroxi-ctiI-tio-mctil)-vÍnblasztin (100 mg, 0,11 mmól) absz. piridinben (1,5 ml) készült oldatát ecetsavanhidriddel (0,5 ml) szobahőfokon állni hagyjuk. 3 óra alatt a reakció lejátszódik (VRK: CH₂Cl₂-MeOH = 20/2, R_f: termék >kiind. anyag). Az oldatot jeges vízre (3 ml) öntjük, a pll-t ammóniaoldattal 9,5-re áliítjuk, majd a kiváló olajat diklórmetánnal (háromszor 20 ml) extraháljuk. Az egyesített szerves fázist vízzel (kétszer 10 ml) mossuk, majd szárítás után vákuumban bepároljuk. A piridin maradékát petroléteres digerálással (háromszor 15 ml) távolítjuk el, a kapott nyersterméket oszlopkromatográfiával tisztítjuk. A fenti úton 65 mg (63%)N-dezmetil-N-(2-acetoxi-etil-tio-metil)-vinblasztÍnt kapunk.

Olvadáspont: 168-170 °C (amorf); C₅₀H_mN₄O_;iS;

[a]_D+30° (c=1,CHC1₃), [ö]_s46+38^o (c=1,CHC1₃).

oldás: CH₂C!₂: 20 ml, bemosás és kifejlesztés: CH₂C1₂: 80 + 100 ml, eluálás: 2% MeOH-CH₂Cl₂: 400 ml

4% MeOH—CH₂C1₂ : 300 ml 6% MeOII-CII₂CI₂: 400 ml

A fenti módon 700 mg (36%) cím szerinti terméket nyerünk.

Olvadáspont: 201 -203 °C; C_4gII₆₀N₄Oj₀S; [a]_D+48° (c = 1,CHC1₃), [a]₅₄₆ + 64° (c = 1,CHC1₃).

15. példa

N-Dezmetil-N-(2-hidroxi-etil-tio-metil)-leurozin

N-Dezmetil-N-(fenil-tio-metil)-leurozint (20 mg) absz. diklórmetán (30 ml) és 2-merkapto-etanol (0,4 ml) elegyében oldunk, majd a 0 °C-ra lehűtött oldatot absz. étcies sósavoldattal pH = 2 -re savanyítjuk. A reakció előrehaladását VRK-n követjük (CH₂C1₂—MeOH = 20/1, 2-szeri futtatás). A reakció végpontján (kb. 20 perc/0 °C) a savat telített káliumkarbonát-oldattal (10 ml) közömbösítjük, a fázisok elválasztása után a vizes részt diklór-inctánnal (kétszer 10 ml) extrabáljuk. Az egyesített szerves fázist vízzel (kétszer 15 ml) mossuk, majd szárítás után vákuumban bepároljuk. A visszamaradó olajos anyagról a reagensfelesleget petroléteres digerálással (kétszer 10 ml) távolítjuk el, a kapott nyersterméket VRK-val tisztítjuk (szilikagél PF_{2S4 +} 3₆₆, CH₂Cl₂-MeOH = = 100/5, kétszeri futtatás). Így 15 mg cím szerinti terméket nyerünk, mely minden tulajdonságában azonos a 14. példában előállított termékkel.

14. példa

N-Dezmetil-N-(2-hidroxi-etil-tio-metil)-leurozin

N-Dezmetil-N-(metoxi-etil)-leurozin nyerstermék (1,6 g) absz. diklórmetán (100 ml) és 2-merkaptoetanol (3,8 ml) elegyében készült 0 °C-os oldatát erőteljes keverés közben, részletekben adagolt absz. éteres sósavoldattal pH = 2 értékig savanyítjuk. A reakció előrehaladását VRK-n követjük (CH₂C1₂—MeOH = 20/2, Rf: kiind. anyag > termék). A reakció végpontján az oldathoz őter-pclroléter 1:1 elegyet (100 ml) adunk, a kiváló sót leszűrjük és a fenti oldószereleggyel savmentesre mossuk. A légszáraz sót vízben (20 ml) oldjuk, ammóniaoldattal pH = 9,5-re lúgosítjuk, és az olajosán leváló bázist diklór-metánna! (ötször 20 ml) extraháíjuk. A szerves fázisból vizes mosás (kétszer 20 ml), szárítás, majd vákuumbepdrlás után 1,4 g nyersterméket kapunk, melyet oszlopkromatográfiával tisztítunk.

Adszorbens: szilikagél: 0,04-0,063 mm,

VRK:CH₂C1₂: 20, MeOH: 2,5 oszlop Φ: 25 mm, L:200 mm CH₂Cl₂-ban,

16. példa

N-Dszmetil-N-[2-(formil-amino)-etil-tio-metil]leurozin ] ,0 g (1,2 mmól) N-dezinetil-N-(metoxi-metil)leurozin nyerstermék és 2,6 g (24 mmól, 20 ekv.) N-formil-ciszteamin 70 ml absz. diklór-metánban készült 0 °C-os oldatát, erőteljes keverés közben absz. éteres sósavoldattal pH = 3-ra savanyítjuk. A reakció lefutását VRK-n ellenőrizzük (CH₂C1₂-MeOH = 20/2, R_f kiind. anyag >termék). A reakció végpontján (15 pcre/0 °C-on, majd 30 pere/25 °C-on) a savat telített kálium-karbonát-oldattal (5 ml) közömbösítjük, a szerves fázist vízzel (kétszer 10 ml) mossuk, majd szárítás után vákuumban bepároljuk. A reagens felesleget petroléteres digerálással távolítjuk el (háromszor 10 ml), a kapott nyersterméket oszlopkromatográfiával tisztítjuk. A kromatografálás után 400 mg cím szerinti (érmékét kapunk.

Olvadáspont: 198—200 °C (amorf); C₄₉H₆₁N₅OioS (9H);

[a]_D + 102° (c = l,CHCl₃), [a]_S46 + 119° (c= 1,CHC1₃).

-713

198 074

17. példa

N-Dezmetil-N-[2-(amino-karbonil)-etil-tio-metil]vinblasztin mg (56 Aimól) N-dezmetil-N-(2-hidroxi-etil-tíometil-vinblasztin és 60 mg (560 μηιόΐ) 2-merkaptopropionamid absz. diklórmetánban (15 ml) készült 0 °C-os oldatát, erőteljes keverés közben bórtrifluoridéteráttal pH = 2-re savanyítjuk. A reakció lefutását VRK-n ellenőrizzük, (CH₂—C1₂—MeOH = 20/2, R_f: reagens >kiind. anyag >termék). A reakció végpontján (2-3 óra/0 °C) telitett káliuin-karbonát-oldatta! (2 ml) a savat közömbösítjük, az oldatot vízzel (kétszer 3 ml) mossuk, majd szárítás után vákuumban bepároljuk. A maradékot oszlopkromatográfiával tisztítjuk.

Adszorbens: szilikagél 0,04—0,063 mm,

VRK:CH₂C1₂: 20, MeOH: 2 oldás és bemosás: CH₂CI₂: 10 + 20 ml, kifejlesztés: 3% McOH--CII₂C1₂: 25 ml... reagens eluálás: 5%McOH-CH₂C1₂: 25 ml

7% MeOH-CH₂Cl₂: 25 ml

10% MeOH—CH₂C1₂: 150 ml... termék

A fenti úton 24 mg (43%) N-dezmetil~N-2-(ammokarbonilj-etil-tio-metil-vinblasztint nyerünk.

Olvadáspont: 200-202 °C; C₄₉II₆3N₅O₁₀S (913).

18. példa

N-Dezmetil-N-[2-(amino-karboiiil)-etíl-íio-melil]leurozin

1,0 g N-dezmetil-N-(metoxi-metil)-leurozin nyerstermék 0,9 mmól) és 1,2 f (11,4 mmól, ~14 ekv.) 2-merkapto-propionamid 50 ml absz. diklór-metánban készült 0 °C-os oldatát erőteljes keverés közben bórtrifluorid-éterát absz. diklórmetánnal hígított oldatával pH = 2 értékre savanyítjuk. A reakció előrehaladását VRK-n követjük (CH₂C1₂—MeOH = 20/2). A reakció végpontján [30 perc/0°C, vagy 10 perc/25 °C] a savat telített káliunr-karbonát-oldattal (2 ml) közömbösítjük, az oldatot vízzel (kétszer 5 ml) mossuk, majd szárítás után vákuumban bepároljuk. A kapott nyersterméket oszlopkromatográfiával tisztítjuk. Adszorbens: szilikagél 0,063-0,2 mm, oszlop: Φ 25 mm, L: 210 mm, diklór-metánban, oldás és bemosás: CH₂C1₂: 10 + 100 ml kifejlesztés: 1% MeOH-CH₂Cl₂: 200 ml eluálás: 3% MeOIl CII₂CI₂: 300 ml

5% MeOH-CH₂Cl₂: 800 ml 7% MeOH-CH₂CI₂: 200 ml 10% MeOH-CH₂Cl₂: 200 ml 15% MeOH-CH₂Cl₂: 200 ml

A fenti kromatográfia után 370 mg N-dezmetil-N-[2(amino-karbonil)-etil-tio-metií\-leurozint nyerünk.

Olvadáspont: 201-202 °C (amorf); C₄₉II_6lN₅O_loS (911);

[a]_D+51° (c = l,03,CHCl₃), [α]_54β+62° (c = 1,O3,CHC1₃).

19. példa

N-dezmetil-N-(furil-tio-metil)-vinblaszíin

250 mg N-dezmetil-N-(metoxi-metil)-VLB és 1,7 ml (14,5 mmól) furfuril-merkaptán 20 ml absz. diklórmetánban készült oldatát absz. éteres sósavoldattal pH = 2-rc savanyítjuk. Néhány perc múlva sókiválás kezdődik, melyet éter (20 ml) és pctrolétcr (20 ml) hozzáadásával teljessé teszünk. A sót a fenti oldószereleggyel mossuk, majd vízben (15 ml) szuszpendáljuk, és pH = 9-nél diklór-metánban átrázzuk. 230 mg 184%) cím szerinti terméket nyerünk.

JR(KBr): 730,930,1020, J 2J0-1250,1370,1460, 1495, 1605,1730, 2950, 3430 cm^-1.

20. példa

Gyógyszerkészítmény előállítása

Bemérések: 0,1 g N-dezmetil-N-(2-hidroxi-etil-tiometil)-vinblasztin-hidroklorid

0,03 g cink-szulfát 0,02 g propil-paraoxibcnzoát

0,13 g metil-paraoxibcnzoát 0,025 g ecetsav (98%-os)

0,06 g nátrium-acetát 5 g etanol (96%-os) kiegészítve 100 nrl-ig injekciós minőségű desztillált vízzel.

Előállítás: Frissen kiforralt desztillált vízben feloldjuk a cink-szuirálot, nátrium-acetátot, hozzáadjuk az ecetsavat. Ilyen módon az oldat pH-ja 4,45 lesz. Külön oldjuk fel a propil-, illetve metil-paraoxibenzoátot etanolban, majd ezt az oldatot az alapoldalul egyesítjük. Végül ugyancsak vízben oldva a hatóanyagot is bevisszük a rendszerbe, 100 ml végtérfogatra kiegészítjük, homogenizáljuk, sterilen szűrjük és nitrogén-atmoszférában 1 ml-es üvegampullákba töltjük.

Claims (3)

1. Eljárás az (I) általános képletü vegyületek

ahol a képletben Rr hidrogénatomot vagy acctil-csoportot, R? hidrogénatomot, r₃ α-térállású etil-csoportot, r₄ 0-térállású hidroxil-csoportot, r₅ hidrogénatomot jelent vagy Rj hidrogénatomot vagy acetil-csoportot, Rj és R₃ együttesen egy -0- hidat, r₄ 0-tórállású etilesoportot, valamint Rs hidrogénatomot jelent, A jelentése pedig 1 — 10 szénatoinszámú alkilcsoport vagy ω-helyzetben hidroxil-,

-815

198 074

2-5 szénatomszámú alkanoil-oxi-, karbamoil-, formil-amino-csoporttal helyettesített 1—4 szénatoinszámú alkil-csoport vagy, fenil-csoport, vagy benzil-csoport vagy, piridii-csopoit, vagy furil-csoport — és savaddíciós sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű vegyületet — ahol a képletben R_b R₂, R₃ és R₄ jelentése a fenti, —Z—X egy lcliasadó-csoportot jeleni, amelyen belül Z oxigén vagy kén-atoinot jelent — egy (111) általános képletű tioalkanollal — ahol a képletben A jelentése a fenti — sav jelenlétében oldószerben, előnyösen halogénezett szénhidrogénben 20 °C alatti hőmérsékleten reagáltatunk, a reakcióelegyet lúgosítjuk, kívánt esetben az így kapott (I) általános képletű vegyületet — ahol R₂, R₃, R4, R₅ és A jelentése a fenti, R, pedig acetilcsoport — dezacetilezzük, vagy az így kapott (í) általános képletű vegyületet - ahol R_b R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése a fenti, A jelentése ω-helyzetben hidroxilcsoporttal helyettesített 1—4 szénatomszámú alkilcsoport - acilezzük és a kapott (I) általános képletű vegyületet, kívánt esetben savaddíciós sóvá alakítva, izoláljuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-dczmetil-N(2-hidroxÍ-etiI-tio-mctiI)-vinblaszlin előállítására, azzal jellemezve, hogy egy olyan (II) általános képletű vegyületet — ahol

Rí jelentése acetii-csoport,

R₂ jelentése hidrogénatom,

R₃ jelentése etil-csoport,

R₄ jelentése hidroxil-csoport,

R_s jelentése hidrogénatom,

-Z-X jelentése —0-CH₃ csoport — 2-merkapto-etanollal reagáltatunk.

3. Eljárás hatóanyagként az (I) általános képletű vegyületeket - ahol a képletben R_b R₂, R₃, R₄, R_s és A jelentése az 1. igénypont szerinti - tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerint előállított hatóanyagot a gyógyászati készítmények előállításánál használt vivő- és/vagy segédanyagokkal összekeverve gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.