HU197798B - Blood thinner for general diagnostic purpose - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya vérhígítószer, általános diagnosztikai célokra, mely nátrium-klorid és kálium-klorid 25:1—40:1 tömegarányú keverékéből álló, 0,8-1,0 vegyes%-os sóoldat 1 literében olvad 1 — 15 mmóT barbiturát vagy 5,5’-dietil-barbiturát puffért, I0-5—10-3 mmól N-klór-4-metil-benzolszulfonamid-nátriumsót, ΙΟ 2—10 4 mmól etiléndiamin-tetraecetsav-nátrium- (vagy kálium) sót, és adott esetben 10—20 μΐ π-oktil-alkoholt tartalmaz. -1-

Description

A találmány tárgya vérhígítószer, amely széles körben alkalmazható a vér hígítására, különös tekintettel a vérdiagnosztikai meghatározásokra, beleértve a trombociták számának, térfogatának és eloszlásának meghatározását is.

A vérminták in vitro hígítására a haematológia számos területén — például optikai vizsgálatok, sejtszámlálás, térfogat és eloszlás vizsgálatok, stb. — sor kerül. Az alkalmazott hígítószernek több követelményt kell kielégítenie. Ezek közül a legfontosabb, hogy a hígítószernek a sejteket épségben kell hagynia, és a térfogatukat sem szabad befolyásolnia; továbbá elengedhetetlen az oldat stabilitása, valamint a befertőződés kizárása vagy legalábbis a mikroorganizmusok szaporodásának megakadályozása; nem tartalmazhat a mérési tartomány felett és a mérési határok között alakos részecskéket; elektromos méréseknél megfelelő vezetőképességgel kell rendelkeznie és az elektromos áram hatása alatt is viszonylag stabilnak kell maradnia, vagy legalább a bomlástermékeknek nem szabad a jelenlevő komponensekkel csapadékot képezni.

A különféle szabadalmi leírásokban — például a 3 962 125,4 185 964,4 213 876,4 244 837, 4 324 686 vagy 4 346 018 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban, és a 7 758 993 számú japán közrebocsátási iratban — ismertetett, illetve forgalomban lévő hígítószerek általában csak részben felelnek meg az említett követelményeknek. Gyakoriak az olyan hígítószerek — különösen a foszfát-puffert tartalmazó hígítószerek — amelyekben bizonyos tárolási idő után már nem pusztulnak el a mikroorganizmusok, sőt szaporodásuk sem gátolt, ami a hígítószer minőségének romlásához vezet. Más hígítószerek vér jelenlétében reagálnak a proteikus vagy lipid részekkel, gyengítik a sejtfalakat, a minta haemolizál, vagy a sejtek térfogata és ezáltal a téríogateloszlás is megváltozik.

A fenti változások mérhetők, és időtartamuk különböző reagenseknél pár perc és pár óra között változik. Végül vannak hígítószerek, amelyek a vérrel viszonylag stabil mintát képeznek, de csak egyensúlyi állapotban. Ha a mintán elektromos áramot vezetünk át, az egyensúly felborul és a bomlástermékekből csapadék képződik, amely egyrészt befolyásolja a mérést, másrészt a berendezésben lerakódva gyakran a berendezést is károsítja. A fenti hátrány kiküszöbölésére bizonyos esetekben a mérőberendezést meghatározott időközökben a lerakódások eltávolítása céljából mosószerrel mossák át.

A találmány célja olyan vérhígítószer előállítása volt, amelynek használatával a fenti hátrányok kiküszöbölhetők.

A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a barbiturátok, amelyeket a proteinek elektroforézisénél használnak, nem denaturálják a proteineket, ugyanakkor bizonyos fertőtlenítő hatással is rendelkeznek, és ezt a fertőtlenítő hatást a kloramin T — az ivóvíz fertőtlenítésére régóta használt, egészségre nem ártalmas fertőtlenítőszer — jelenléte erősen fokozza.

A találmány szerinti vérhígítószer nátrium-klorid és kálium-klorid 25:1—40:1 arányú keverékéből álló, 0,8—1,0 vegyes%-os fiziológiás sóoldat egy literében oldott 1 —15 mmól, előnyösen 12 mmól barbiturát- vagy 5,5’-dietil-barbiturát-puffert, 10~ ⁵—10~³ mmól, előnyösen 10^-4 mmól N-klór-4-metil-benzolszulfonamid-nátriumsöt, 10^-2—10^-4 mmól, előnyösen 10^-3 mmól nátrium (vagy kálium)-etiléndiamin-tetraacetátot és 1—20 pl, előnyösen 10 μΐ n-oktil-alkoholt tartalmaz. A találmány szerinti vérhígítószer pH-ja 25°C-on 7,41.

A találmány szerinti vérhígítószerben a fiziológiás sóoldatban jelenlévő barbitursav vagy 5,5'-dietil-barbitursav-alapú puffer kíméli a vér-proteinek peptidkötését, mennyisége (1 —15 mmól/1) meghatározza a pufferkapacítását, és egyúttal fertőtlenítő hatása is van.

Az N-klór-4-metil-benzolszulfonamid-nátriumsó (ismert nevén kloramin T) önmagában is fertőtlenítő hatással rendelkezik, de jelentése nagy mértékben fokozza a puffer fertőtlenítő hatását. Koncentrációja 10^_í>— 10~³ mmól/1 lehet.

A 10~²—10^-4 mmól/1 koncentrációban jelenlévő nátrium (vagy kálium) -etiléndiamintetraacetát ismert módon komplexáló és agglutinációt gátló hatást fejti ki. Az 1—20 μΙ/Ι koncentrációban jelenlévő n-oktil-alkohol ismert habzásgátló hatása mellett baktericid hatással is rendelkezik. Ugyanakkor az oldat előállításánál elősegíti a puffer oldódását.

A találmány szerinti vérhígítószert szilárd, koncentrált, vagy felhasználási töménységű formában egyaránt előállíthatjuk A komponensek bármely arányú keveréke stabil.

Ha a vérhígítószert szilárd formában álltjuk elő — amelyet közvetlenül felhasználás előtt oldunk sterilre szűrt, ioncserélt vízben — a megfelelő arányban összemért komponenseket az összemérés után finomra őrölhetjük, az őrléssel megkönnyítjük az oidatkészítésnél a szilárd anyagok oldódását.

Ha a vérhígítószert koncentrált oldat vagy közvetlenül felhasználható oldat formájában készítjük el, az oldódás gyorsítására az n-oktil-alkoholt a pufferre csepegtetjük, majd az így előkészített anyagot kevés vízben szuszpendáljuk, és a fennmaradó komponensek hozzáadása után a kívánt végtérfogatot vízzel beállítjuk.

A találmány szerinti vérhígítószer előnye, hogy egyszerű receptúra alapján, egyszerű módon elkészíthető, ugyanakkor a vérhígítószer kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. A hígított vérben a sejtek még 24 óra elteltével is stabilak. A vérben lévő proteint nem denaturálja. A hígított vérben még elektromos áram hatására sem képződnek olyan bomlástermékek, amelyek kicsapódást okoznának, így a berendezést is kíméli.

A találmányt közelebbről az alábbi példák segítségével kívánjuk ismertetni.

1. példa összemérünk 0,18 g nátrium-hidroxidot, 2,3 g etiléndiamin-tetraecetsavat, 0,03 g kloramin T-t, 2,3 g 5,5’-dietil-barbitursavat, 9 g nátrium-kloridot, 0,305 g kálium-kloridot és 10 μΐ n-oktil-alkoholt, és az elegyet finomra őröljük.

A fenti módon előállított porított minta két évi tárolás alatt sem kövesedik meg, oldódása néhány perc alatt végbemegy. A fenti pormintából 1 liter végtérfogatú oldatot készítünk és 0,2 pm pórusú szűrőn átszűrjük. A kapott oldat paraméterei (sűrűség, pH, ozmolalitás, elektromos vezetőképesség, törésmutató, stb.) megegyeznek egy azonos összetételű frissen készített oldat paramétereivel.

A fenti hígítószerrel előállított standard vérminták mérésénél a készülék az előírt szó197798 ráson belül mért, és újabb egy év eltelte után a paraméterek még mindig változatlanok.

2. példa

5 g 5,5’-dietil-barbitursavat, 20 μΐ n-oktil-alkohollal és 20 ml vízzel keverünk, majd hozzáadjuk a többi komponenst, azaz 1,2 g kloramin T-t, 1,225 g etiléndiamin-tetraecetsav-nátriumsót, 2,8 g kálium-kloridot, 90 g nátrium-kloridot, 0,37 g nátrium-hidroxidot. Az elegyet összerázzuk és 1 literre hígítjuk. A fenti módon 10-szeres töménységű koncentrátumot kapunk. A kapott oldatot 0,2 pm pórusméretü szűrőn szűrjük. Polietilén kanná15 bán 1—2 évig tárolható. Szűrt, ioncserélt vízzel 10:1 arányban hígítva 1 év után is tökéletesen megfelel vérhígítószerként.

3. példa

2C A találmány szerinti vérhígítószert Baker 810 típusú trombocita-számláló berendezés esetén hasonlítottuk össze a fenti berendezésben eredetileg használt vérhígítóval.

A mérési eredményeket az 1. táblázatban ismertetjük.

1. táblázat: Vérhígítók összehasonlítása Coulter C-4 s tandardon

Találmány szerinti vérhígító	Baker-hígító
standard minőség			standard minőség
normál			kóros			normál		kóros
PLT	MPV	PCT	PLT	MPV	PCT	PLT	MPV	PCT	PLT	MPV	PCT
dbxlO3	/um^	%	dbxlO5	3 /um	%	dbxlO5	/um'’	%	ibxlO^	3 /um	%
331	6,4	0,21	51	12,0	0,06	308	6,7	0,20	72	12,3	0,01
314	6,6	0,20	55	12,9	0,07	323	6,5	0,21	69	11,4	0,0r
348	6,5	0,22	51	11,3	0,05	355	6,7	0,23	69	11,5	0,01
320	6,7	0,21	48	11,8	0,05	331	6,8	0,22	69	11,8	0,01
285	6,'5	0,18	46	11,2	0,05	330	6,7	0,22	72	11,8	0,01
379	6,6	0,25	44	11,9	0,05	357	6,6	0,23	67	11,4	0,0'
315	6,8	0,21	48	11,6	0,05	320	6,5	0,20	76	11,1	o,oí
316	6,6	0,21	50	11,9	0,06	327	6,7	0,22	71	11,7	0,01
368	6,4	0,23	52	11,7	0,06	326	6,7	0,22	69	12,2	0,01
378	6,7	0,25	53	11,4	0,06	323	6,7	0,21	66	11,8	0,0'

-3197798

Táblázat /folytatás/

TaláLmány	szerinti vérhígító	Baker-	-hígító
standard, minőség normál	kóros	standard minősé normál	g kóros
PLT MPV PCT dbxlO^ /nm^ %	PLT MPV dbxlO^	PCT %	PLT MPV PCT ibxLO^ %	PLT MPV PCT ibxlO^ ynm^ %
356	6,4	0,23	48	11,2	0,05	336	6,4	0,21	69	12,0	0,08
307	6,7	0,20	46'	11,6	0,05	303	6,5	0,19	68	11,9	0,08
318	6,7	0,21	48	11,3	0,05	322	6,6	0,21	65	11,4	0,07
347	6,8	0,23	50	11,1	0,05	334	6,6	0,22	74	12,0	0,08
350	6,6	0,23	47	11,9	0,05	366	6,6	0,24	66	11,6	0,07
332	6,6	0,21	49	11,5	0,05	334	6,7	0,22	62	12,2	0,07
328	6,4	0,21	58	11,9	0,06	340	6,7	0,22	65	11,6	0,07
346	6,5	0,22	52	11,2	0,05	335	6,6	0,22	64	11,7	0,07
316	6,6	0,20	50	10,8	0,05	317	6,6	0,21	68	11,8	0,08
305	6,3	0,19	33	10,7	0,03	324	6,7	0,21	74	11,8	0,08
332	6,6	0,21	49	11,4	0,05	314	6,4	0,20	65	12,0	0,07
301	6,6	0,20	45	11,3	0,05	313	6,7	0,21	65	11,5	0,07
309	6,6	0,20	51	11,1	0,05	307	6,8	0,20	72	11,*4	0,08
358	6,8	0,24	51	11,0	0,05	321	6,6	0,21	75	11,2	0,08
330	6,8	0,22	48	11,3	0,05	322	6,7	0,21	57	11,1	0,06
342	6,7	0,23	49	11,6	0,05	314	6,2	0,19	112	13,0	0,04
340	6,8	0,23	49	11,1	0,05	335	6,6	0,22	212	12,9	0,07
342	6,5	0,22	51	11,9	0,06	326	6,5	0,21	44	10,6	0,04
209	6,4	0,13	52	11,2	0,04	335	6,6	0,22	134	12,8	0,07
350	6,7	0,23	51	11,7	0,06	338	6,6	0,22	55	11,0	0,06

PLT: trombocita-szám

MPV: trombocita átlagtérfogat

PCT: trombokrit

-4197793

A táblázat adatait vizsgálva megállapítható, hogy a találmány szerinti vérhígító és az ismert Baker-hígító esetén mért értékek között nagyságrendi eltérés nincs.

A lényeges különbség a kétféle hígító között az, hogy a Baker-hígítóval történő mérésnél a következő hibák figyelhetők meg:

— a véranalizáló készülék beindításakor végzett háttér-vizsgálatnál csak 20—60 ellenőrzés után lehet megkezdeni a tényleges méréseket;

— a készülékben gyakori a dugulás, és ennek következté ben a szerviz-munkát igénylő javítás.

Ezek a hibák tapasztalataink szerint azért fordulnak elő, mert az elektródokra protein-természetü anyagok rakódnak le, ami a vérhígító összetételére vezethető vissza.

A találmány szerinti vérhígító alkalmazása esetén a fenti hibák nem következnek be, még akkor sem, ha a vérhígítót folyamatosan használjuk.

Claims (2)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Vérhígítószer, általános diagnosztikai célokra, amely fiziológiás közegben oldott puffért, konzerválószert, habzásgátlóként n⁵ -oktil-alkoholt és komplexáló- és agglutinációt gátló szerként etiléndiamin-tetraecetsav-nátrium(vagy káliumjsót tartalmaz, azzal jellemezve, hogy nátrium-klorid és kálium-klorid 25:1—40:1 tömegarányú keverékéből álló, 0,8—1,0 vegyes%-os sóoldat 1 literében oldva 1 — 15 mmól barbiturát vagy 5,5’-dietil-barbiturát puffért, 10^-5—10³ mmól N-klór-4-metil-benzol szül fon amid-nátriumsót,

   10^—2—10^—4 mmól etiléndiamin-tetraecetsav-nátrium-(vagy káliumjsót, és adott esetben

   10—20 μΐ n-oktil-alkoholt tartalmaz.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti vérhígítószer, azzal jellemezve, hogy 12 mmól barbiturát vagy 5,5’-dietil-barbiturát puffért, 10^-4 mmól ⁰ N-klór-4-metil-benzolszulfonamid-nátriumsót,

   10^-3 mmól etiléndiamin-tetraecetsav-nátrium(vagy káliumjsót és 10 μΐ n-oktil-alkoholt tartalmaz a fiziológiás sóoldat 1 literében.