HU195494B

HU195494B - Process for production of antibiotical ethers

Info

Publication number: HU195494B
Application number: HU834048A
Authority: HU
Inventors: Louis H Foley; Lilian H Sello; John Wetsley
Original assignee: Hoffmann La Roche
Priority date: 1982-11-29
Filing date: 1983-11-25
Publication date: 1988-05-30
Also published as: PT77750A; IL70324A; AU575791B2; HUT35258A; GR81298B; NO156793C; NO834374L; PH18658A; FI74023C; EP0112517B1; NZ206388A; EP0112517A1; CA1218059A; US4565862A; IE56648B1; PT77750B; DK158740C; IE832787L; FI74023B; IL70324A0

Description

Találmányunk az A-14868A antibiotikum (I) általános képletű új étereinek (a képletben R jelentése kis szénatomszámú alkil- vagy kis szénatomszámú hidroxi-alkil-csoport és e vegyületek bázisokkal képezett, gyógyászatilag alkalmas sóinak előállítására vonatkozik.

A leírásban használt „kis szénatomszámú alkilcsoport” kifejezésen - feltéve, hogy mást nem közlünk egyenes- vagy elágazóláncú, 1—7, előnyösen 2—6 szénatomos szénhidrogéncsoportok értendők (pl. etil- butil-, hexilcsoport stb.).

Az általános képletekben szereplő „Me” jelölés a metilcsoport rövidítése.

Az X-14868A antibiotikum az 1981. július 14-e'n nyilvánosságra hozott 4 278 663? sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett ismert ve- 15 gyület. Ebben a szabadalmi leírásban az X—14868 A antibiotikumnak a Nocardia sp. X—14868A törzs felhasználatával történő előírását is leírták;.' a Nocardia sp. X-14868 törzs az American Type Culture Collection (Rockville, Maryland) törzsgyűjteményben ATCC 31 585 számon került deponálásra és a törzs a köz számára hozzáférhető.

Az (I) általános képletű vegyületeket - azaz az R helyén metilcsoportot tartalmazó ismert vegyületet és R helyén 2-7 szénatomos alkil- vagy 2-7 szénatomos hidroxi-alkil-csoportot tartalmazó új vegyületeket — a találmányunk tárgyát képező eljárás szerint oly módon állítjuk elő, hogy a (II) képletű X-14868A antibiotikumot valamely primer vagy szekunder, 1 -7 szénatomos alkohollal vagy kétértékó 2—7 szénatomos alkohollal - azaz diollal - reagáltatunk, H*-formában levő savas ioncserélő (pl. H -formában levő szulfonsavas gyanta, mint pl. IT-formában levő DOWEX 50 W) je5 len,étében. A reakciónál közegként az alkohol vagy diói fölöslege vagy inért oldószer szolgál. A reakciót szobahőmérséklet körüli hőmérsékleten végezhetjük el.

Alkoholként egyenes- vagy elágazóláncú, 1 —7 szénatomos alkoholokat (pl. etanolt, n-propanolt, izopro10 panolt, n-butanolt, n-hexanolt stb.) alkalmazhatunk. Dióiként 2-7 szénatomos kétértékű alkoholokat (pl. etilén-glikolt, n-buti,én-g,ikolt stb.) használhatunk.

Találmányunk bizonyos éterek (R)- és (S)-konfi gurációjú formáinak előállítására egyaránt kiterjed.

A találmányunk szerinti eljárással előállítható vegyületek antikokcidiosztatikus szerként alkalmazhatók, így pl. az X—14868A antibiotikum n-propilétere és etilétere kéthetes csibéken vegyes Eismeria tenyészetek ellen kb. 20-35 ppm koncentrációban aktivitást 20 mutat. Az alkalmazott teszt a kokcidiózis meghatározására szolgáló rutin laboratóriumi eljárás. A teszt során fertőzetlen kezeletlen kontrol,okát (UUC) és fertőzött kezeletlen kontrollokat (IUC) alkalmazunk. A csibéket két nappal a fertőzés előttől számítva 8 egymást követő 25 napon gyógyszeresen kezeljük. A csibéket E.avervulina, E. mivati, E. maxima, E. necatrix és E. tenella törzs 40 000 vegyes oocisztájával megfertőzzük. Minden csoporthoz 10 csibét alkalmazunk. Az eredményeket az I. Táblázatban foglaljuk össze.

1. Táblázat

Hatóanyag cc a takarmányban ppm	Tömeg- Morta- gyara- látás podás % %	Sérülések száma
Felső í	íözépső	Cekális	Átlagos
UUC 0	100 0	0,0	0,0	0,0	0,0
IUC 0	48 40	3,1	3,0	3,2.	3,1
35	73 0	o,o	0,0	0,0	0,0
X-14868A 25	75 0	0,5	0,0	0,0	0,2
etiléter 20	81 0	1,5	1,5	1,6	1,5
35	55 0	0,0	0,0	0,0	0,0
X-14868A 25	87 0	0,1	0,0	0,0	0,03
n-propiléter 20	72 0	1,5	1,5	1,4	1,5
Az (1) általános képletű vegyületek maláriaellenes				II. Táblázat
szerek hatóanyagaként is alkalmazhatók. Az X-14868A
antibiotikum etilén-glikol-, η-hexil-, etil-, n-butil- és	Teszt-vegyület		Plasmodium falciparum
n-propiléterének hatását két ismert maláriaellenes szer			13. törzs	T9 klón 96
- Chloroquin és Pyrimethamin -	aktivitásával hasonlít-
juk össze. A teszt-vegyületek hatékonyságát in vitro	Chloroquin		390-550	44-75
screening teszt során két Plasmodium falciparum	Pyrimithamin		55-61	68-70
törzzsel szemben határozzuk meg	, Az aktivitást (LD₅₀)	X-14868A n-propiléter	300-840	560-450
Mg/l-ben fejezzük ki. Az eredményeket két értékben a	X-14868A etiléter	142-270	205-145
II. Táblázatban adjuk meg.		X-14868A n-butiléter
Az X-14868A antibiotikum 1,3-propándiol-étere an-	(nátriumsó)		500-1200	1500-830
tikokcidiosztatikus hatásának értékelése céljából kéthe-	X-14868A etilén-glikol-
tes csibéken vegyes Eismeria fajjal további tesztet vég-	éter (nátriumsó)	39-76	43-39
zünk el. A teszthez felhasznált Eimeria törzseket keres-	X-14868A n-hexiléter
kedelmi úton beszerezhető, korábbi kísérletekhez fel	(nátriumsó)			930-650

195 494

IL Táblázat folytatása

Teszt-vegyület Plasmodium falciparum

13. törzs T9 klón 96 ₅

X-1486 8-A n-pentiléter (nátriumsó) 1600-800 nem használt csibékből nyerjük. Összehasonlítás célja- 10 ból a Monensin, Lasolocid és X-14868A antibiotikumot alkalmazzuk. A kísérlethez tenyésztőintézetből kereskedelmi úton beszerzett, kéthetes, dró talapzat tál ellátott elektromosan fűtött telepen tartott csibéket alkalmazunk. Minden három azonos csoportban 10—10 15 db, testtömeg és nem (50% nőstény és 50% hím) szerint kiválasztott csibét használunk. A csibéket 2 nappal a fertőzés előtt gyógyszeresen kezeljük és a teszt befejezéséig — azaz 6 nappal a fertőzés utánig — antibiotikummal való kezelés alatt tartjuk. Minden teszthez 20 nem fertőzött kezeletlen kontrollt és fertőzött kezeletlen kontrollt alkalmazunk.

Indító csibetápként gyógyszermentes teljes alaptápot alkalmazunk. A teszt-vegyületet úgy juttatjuk a csibék szervezetébe, hogy az alaptáphoz a megfelelő arányban a teszt-vegyületet hozzákeverjük. Az egyenletes keveredés biztosítása céljából az egyes teszt-vegyület mennyiségeket gondosan bekeverjük az alaptápba. A teszt-vegyületet tartalmazó tápot minden esetben két nappal a fertőzés előtt kezdjük adagolni és 8 egymás utáni napon etetjük meg az állatokkal.

Az állatokat orálisan fertőzzük meg.E. acervulina/E. mivati - 500 000; E, maxima - 100 000; E. tenella — 100 000 és E. brunetta — 50 000 sporulázó oociszta 1 ml desztillált vízzel képezett és alaposan összerázott szuszpenziójából 1 ml-t kalibrált injekciós fecskendővel ellátott tompa tű segítségéve] a csibék begyébe fecskendezünk.

A kísérlet befejezése után a túlélő csibéket leöljük és a durva sérülések vizsgálata céljából felboncoljuk. A teszt során elpusztult csibéket is felboncoljuk. A diagnózis a sérülések helyén és morfológiáján alapul. Az eredményeket, mint az átlagos fertőzöttségi fokot (ADI) az alábbi skála segítségével fejezzük ki:

- normál; 1 = enyhe; 2 = közepes; 3 = súlyos; 4 = halálos.

Az eredményeket a III. Táblázatban tüntetjük fel. A III. Táblázat a súlygyarapodást (%) is tartalmazza.

III Táblázat

Antibiotikum	Hatóanyag cc. a takarmányban ppm	Tömeg- gyara- podás %
UUC	0	100
1UC	0	50
X-14868A	15	71
1,3-propán-diol-	12,5	81
éter	10	96
	7,5	91
	5	82
	2,5	59
X-14868A	10	86
antibiotikum	7,5	100
	5	83
Lasalocid	100	99
Monensin	100	80

Felső	Középső	Cekális	ADI
0,0	0,0	0,0	0,0
2,7	2,4	2,8	2,6
0,0	0,0	0,0	0,0
0,0	0,0	0,07	0,02
0,1	0,03	0,1	0,1
0,7	0,3	0,5	0,5
,0	0,9	1,1	1,0
2,3	2,1	2,2	2,2
0,1	0,07	0,2	0,1
0,4	0,2	0,6	0,4
1,3	1,1	1,2	1,2
0,5	0,5	0,9	0,6
1,1	1,1	2,0	1,4

A leírás további részében az X-14868A antibiotikum (I) általános képletű étereit „antibiotikum”-nak vagy „antibiotikus hatású vegyület”-nek nevezzük. Az antibiotikumok a ketózist megelőzik és gyógyítják, valamint kérődzők vagy sertés takarmányhasznosítását javítják. A ketózisért felelős mechanizmus lényege a propionát-vegyületek csökkentett termelése. A ketózis kezelésére javasolt módszer szerint az állatoknak propionsavat,'. vagy előnyösen propionátokat termelő takarmányt adnak. Nyilvánvaló, hogy a szokásos takarmány propionát-termelésének elősegítése a ketózist gátolja.

Azt találtuk, hogy az X-14868A éterei orális adagolás mellett kérődzők takarmányhasznosítását fokozzák.

Az antibiotikumok adagolásának legegyszerűbb módja az állattakarmányba való bekeverés.

Az antibiotikumot más hasznos módszerekkel is az ✓ állatok szervezetébe juttathatjuk. így pl. az antibiotikumot tablettába, itatófolyadékba, boluszba vagy kapszulába bedolgozhatjuk és így adhatjuk be az állatoknak. Az antibiotikus hatású vegyületet tartalmazó dozirozási formákat — készítményeket — az állatgyógyászatban szokásos módszerekkel állíthatjuk elő.

A kapszulákat általában oly módon készíthetjük el, hogy bármely formájú zselatinkapszulát a kívánt antibiotikummal megtöltünk. Az antibiotikumot kívánt esetben inért szilárd hígítóanyaggal (pl. valamely cukor 3

195 494 ral, keményítővel vagy kristályos cellulózzal) hígíthatjuk, a térfogatnak célszerűségi okokból történő növelése céljából.

A tablettákat szokásos gyógyszeripari eljárásokkal állíthatjuk elő. A tabletták a hatóanyag mellett általában tablettaalapanyagot, szétesést elősegítő anyagot, abszorbenst, kötőanyagot és csúsztatóanyagot tartalmaznak. Alapanyagként általában pl. tejcukor, finom porcukor, nátrium-klorid, keményítő és mannit alkalmazható. A keményítő a szétesést elősegítő anyag szerepét is betölti; e célra továbbá pl. alginsav is felhasználható. Bizonyos esetekben felületaktív anyagokat (pl. nátrium-lauril-szulfátot vagy dioktil-nátrium-szulfoszukcinátot) is alkalmazhatunk. Adszorbensként általában keményítő és tejcukor, míg olajos anyagoknál magnézium-karbonát használható. Kötőanyagként leggyakrabban zselatint, gumiarábikumot, keményítőt, dextrint és különböző celluló-zármazékokat alkalmazhatunk. Csúsztatóanyagként általában magnézíum-sztearát, talkum, paraffinviasz, különböző fémszappanok és polietilén-glikol nyerhet felhasználást.

Az antibiotikum továbbá késleltetett hatású bólusz alakjában is adagolható. A bóluszokat az antibiotikum kioldását késleltető anyagot tartalmazó tabletta alakjában állítjuk elő. A bólusz célja az antibiotikum hoszszabb időn át történő felszabadulásának biztosítása. A lassú oldódást pl. az antibiotikum megfelelően vízoldhatatlan formájának megválasztásával idézhetjük elő. Más módszer szerint a bólusz sűrűségének növelése céljából vasreszeléket adunk hozzá és ily módon a bólusz a bendő fenekén marad.

Az antibiotikum lassú feloldását továbbá oly módon biztosíthatjuk, hogy a hatóanyagot oldhatatlan anyag mátrixába ágyazzuk be. E célra pl. növényi viaszokat, tisztított ásványi viaszokat és vízoldhatatlan polimer anyagokat alkalmazhatunk.

Az itatófolyadékokhoz az antibiotikumok vízoldható formáit adjuk. Oldhatatlan antibiotikum formák felhasználása esetében szusz.penziókat állítunk elő. Az itatófolyadék készítéséhez kívánt esetben fízológiai szempontból elfogadható oldószereket (pl. polietilén-glikolt) is alkalmazhatunk.

A szuszpenziókat oly módon is elkészíthetjük, hogy az antibiotikumot annak oldására képtelen oldószerben vesszük fel. Ilyen oldószerként az antibiotikumtól függően pl. növényi olajokat (pl. mogyoró-, kukorica-vagy szezámolajat), glikolokat (pl. propilén-glikolt vagy polietilén-glikolt) vagy vizet alkalmazhatunk.

Az antibiotikumot gyógyászati szempontból alkalmas megfelelő adalékanyagok segítségével tartjuk szuszpenzióban. Adalékként pl. sűrítőanyagok (pl. karboxi-metil-cellulóz, polivinil-pirrolidon, zselatin és algínátok) alkalmazhatók. Az antibiotikum továbbá különböző típusú habképző szerek segítségével tartható szuszpenzióban. Az antibiotikumot nem oldó folyékony oldószerben képezett szuszpenziók készítéséhez pl. lecitint, alkil-fenol/polietilén-oxid adduktot, naftalin-szulfonátokat, alkil-benzol-szulfonátokat és polioxietilén-szorbitán-észtereket alkalmazhatunk.

A szuszpenziók továbbá a hidrofilitást, sűrűséget és felületi feszültséget befolyásoló további adalékokat is tartalmazhatnak. így szuszpendálószerként pl. szilikon-típusú habzásgátlókat, glikolokat, szorbitot és cuktor alkalmazhatunk.

Az antibiotikumot szuszpenzió vagy a hígítás céljára 4 szolgá’ó megfelelő segédanyaggal ellátott száraz, keverek alakjában bocsáthatjuk az. állattenyésztő rendelkezésére.

Az antibiotikumot a kérődzők ivóvízéhez is hozzáadhatjuk. Ez esetben az antibiotikum vízben oldódó vagy szuszpendáló formáját adjuk megfelelő mennyiségben az ivóvízhez. Az antibiotikumot az itatófolyadékok készítésével analóg módon keverhetjük az ivóvízhez.

Az antibiotikumot célszerűen a takarmánnyal együtt juttathatjuk az állatok szervezetébe. E célra tetszés szerinti takarmányt — pl. szokásos száraztakarmányt folyékony takarmányt vagy tablettázott takarmányt - alkalmazhatunk.

A gyógyszert jól ismert módszerekkel vihetjük be az állattakarmányba. A gyógyszertartalmú takarmány előállításához általában koncentrált elő-keveréket (premix) készítünk. 1 tonna premix általában 0,1—25 g gyógyszert tartalmaz. A fenti intervallum tág szélső értékeit a kész takarmány kívánt tág koncentráció-intervalluma teszi szükségessé. A premix folyékony vagy szilárd lehet.

A pontos mennyiségű antibiotikumot tartalmazó kérődzőtakarmányt jól ismert módszerekkel állíthatjuk elő. A takarmány készítése során csupán az alábbiakat ke 11 figyelembe venni;az egyes állatoknak beadandó hatóanyag mennyisége kiszámítandó; a premix elkészítésénél az állat által elfogyasztott napi takarmánymennyiség és a premix antibiotikum-koncentrációja figyelembe veendő; végül a takarmány pontos antibiotikum-koncentrációját vagy premix-tartalmát ki kell számítani.

A kérődzők takarmányának formázására, keverésére és tablettázására szolgáló ismert eljárások az (1) általános képletű antibiotikumokat tartalmazó takarmányok készítésénél is alkalmazhatók.

A találmányunk szerinti eljárással előállítható antibiotikumok orális adagolásának hatására — mint már említettük - a bendőben a termelt propionát és acetát aránya kedvezően megváltozik.

Megállapítható tehát, hogy a fenti eljárás a szálasrostos növényi anyagokat a vakbélben megemésztő egygyomrú állatok esetében is kedvező eredményekkel jár, minthogy az antibiotikum orális beadagolása után a propionát/acetát arány előnyösen megváltozik. így pl. a ló. sertés és nyúl a takarmány egy részét a vakbélben megemészti.

Folyékony zsírsavak termelésének meghatározása

A bendőfolyadék forrásaként szolgáló szarvasmarha bendőjén fisztula révén beavatkozást hajtottunk végre. A bendő integritását bendőkanül (Bar Diamond Labs, Parma, Idaho) segítségével biztosítjuk; a kanül a bendőfolyadékminta vétele céljából nyitott. Az állatokat naponta kétszer 68% koncentrátum (AHRES arány 39) és 20% gabona keverékével etetjük. A bendőfolyadékból a reggeli etetés előtt veszünk mintát. A bendőfolyadékot négyréteges kendőn keresztül 4,54 literes Nalgene-tartályba rétegezzük és szén-dioxid alatt tároljuk. 1000 ml szűrt bendőfolyadékot 2000 ml jéghideg pufferhez adunk (a puffért Cheng és tsai írták le: J. Dair. Sci., 38, 1225 /1955/). A puffer összetétele a következő:

-4Ί

195 494

Na₂HPO₄	0,316 g/1	MgS0₄	0,112
KH₂PO₄	0,152	CaCl₂	0,038
NaHCO₃	2,260	FeSO₄.7H₂O	0,008
NaCl	0,375	ZnSO₄.7H₂O	0,004
KC1	0,375	CuSO₄.5H₂O	0,002

A pufferolt bendőfolyadékot 1 literes választótölcsérben tartjuk. A pufferolt bendöfolyadék anaerob jellegének és homogenitásának biztosítása céljából a folyadékon állandóan szén-dioxidot vezetünk keresztül. Az egyes fermentációkhoz 125 ml-es Erlenmeyer-lombikokat alkalmazunk. A teszt-vegyület befogadására szolgáló lombikok 0,75 g, 80% koncentrátumból és 20% alfaalfaszénából álló finomra őrölt keveréket tartalmaznak. A teszt-vegyület mentes kontroll befogadására szolgáló lombikok 0,82 g finomra őrölt alaptakarmányt tartalmaznak. 0,6 ml teszt-vegyületet megfelelő oldószerben oldunk, a teszt céljait szolgáló egyes lombikokhoz adunk és egy éjjelen át állni hagyjuk. Minden teszt-vegyület végső koncentrációja 50 ppm. A kontroll fermentációs lombikokhoz teszt-vegyületet nem tartalmazó oldószert adunk. Pozitív kontrollként 50 ppm Monensin szolgál.

A tesztvegyületet tartalmazó lombikokhoz 60 g pufferolt bendőfolyadékot és a kontroli-lombikokhoz 65,9 g pufferolt bendőfolyadékot adunk. Az összes komponenst tartalmazó lombikokat egyirányú gázszeleppel ellátott zárral lezárjuk; az egyirányú gázszelepen keresztól a fermentációból képződő gázok eltávozhatnak. Minden kontroli-lombikból 6 ml mintát veszünk (,,0idő-próba). A lombikokat rázogatás közben (percenként 120 mozgatás) 4 órán át inkubáljuk.

A bendőfolyadékot 25x125 ml-es üvegcsövecskékbe öntjük és a durva anyag leválasztása céljából jégfürdőn 15 percen át állni hagyjuk. 13 ml-es polikarbonát-centrifugacsövecskékben (Autoclear IEC0)2 ml 25 tömeg/ térfogat %-os metafoszforsavat (J. T. Baker) 6 mlbendőfolyadékkal elegyítünk. A csövecskéket lezárjuk és tartalmukat alaposan összekeverjük. A csövecskéket 30 percen át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd 10 percen keresztül, percenkénti 16 000 fordulat mellett „874 angle head” IEC B20 centrifugában centrifugáljuk. Ezután 4 ml felül levő anyaghoz 1 ml belső standardot (0,25% 2-metil-valeriánsav, Aldrich Chemical Company) adunk. A kapott elegyet „Swinnex” szűrő és 5 ml-es fecskendő segítségével 0,22 mikronos millipórusú szűrőn átszűrjük. A szűrletet 1 ml-es üvegcsövecskékben fogjuk fel, amelyeket rászorított gumimembránnal zárunk le.

Minden különálló fermentációt reprezentáló csövecske illékony zsírsav tartalmát gázfolyadékkromatográfiás úton határozzuk meg.

Minden csövecskét az oszlopon keresztül történő háromszori egymásután! átfecskendezéssel analizálunk. Az acetát-, propionát-, izobutirát-, η-butirát-, izovalerát- és n-valerát-koncentrációt folyékony zsírsavak standard-oldataival kapott elemzésekkel való összehasonlítással, belső standardizációs módszer felhasználásával számítjuk ki.

A teszt-vegyület aktivitását a propionát (C₃), illetve acetát (C₂) és n-butirát (C₄) termelés relatív változásával határozzuk meg, azaz meghatározzuk az illékony zsírsavak

C₃

C₂ + C₄ mólarányát. A fenti hányadosnak a teszt-vegyület hatására a kontrolihoz viszonyított növekedését a pozitív kontrollal kapott növekedés százalékának tekintjük. Az eredményeket a IV. Táblázatban foglaljuk össze.

IV. Táblázat

A teszt-vegyületek jelenlétében (50 ppm) végzett fermentációk során előállított illékony zsírsavak mólaránya

Teszt-vegyület	C₃/C₂<₄ illékony zsírsavak mólará- nya	Kontrolihoz viszonyított növekedés	Monen- sinliez viszo- nyított növek. %
Kezeletlen kontroll	0,356
Monensin	0,549	0,193	100,0
X-14868A n-propil-
éter	0,497	0,141	73,1
X-14868A etiléter	0,541	0,185	95,9
X-14868A n-butil-
éter	0,502	0,146	75,6
X-14868A etilén-
-glikol-éter	0,574	0,218	113,0
X-14868A n-hexil-
-éter	0,549	0,193	100,0
X-14868A n-pentil-
éter	0,482	0,126	65,3
X-14868A butilén-
-glikol-éter		0,174	99,4

A savformában levő éterek sóit a poliéter-vegyületek kémiájában jól ismert módszerekkel állíthatjuk elő. így pl. a szabad savat a megfelelő bázis vagy só oldatával mossuk. A sók előállításához gyógyászatilag alkalmas bázisokat alkalmazhatunk, pl. alkálifém-bázisokat (mint pl. nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, litium-hidroxidot stb.), alkáliföldfém-bázisokat (pl. kalcium-hidroxidot, bárium-hidroxidot stb.), vagy ammónium-hidroxidot.

A poliéter-vegyületekkel gyógyászatilag alkalmas sókat képező szerves bázisként pl. kis szénatomszámú alkil-aminokat és primer, szekunder éstercier hídroxi (kis szénatomszámú alkil)-aminokat (pl. etil-amint, izopropil-amint, dietil-amint, metil-n-butil-amint, etanol-amint vagy dietanol-amint) alkalmazhatunk.

Sóképző aminként különösen előnyösen N-metil-glükamint alkalmazhatunk. Az N-metil-glükaminnal képezett sók ugyanis jó vízoldhatóságuk révén parenterális felhasználásra különösen értékesek.

A találmányunk szerinti eljárással előállítható vegyületeket kérődzők takarmányhasznosítási koefficiensének javítása céljából előnyösen kb. 0,003—0,75 mg/kg/ nap mennyiségben adagolhatjuk. A legkielégítőbb eredményeket kb. 0,03-0,075 mg/kg/nap dózisokkal kapjuk.

Találmányunk további részleteit az alábbi példákkal ismertetjük anélkül, hogy az oltalmi kört a példákra korlátoznánk.

-5195 494

ΙΟ

1. példa

Az Χ-14868Λ antibiotikum etiléterének szabad sav alakjában történő előállítása

1.2 g (0,00128 mól) X-14868A antibiotikumot (szabad sav) 40 ml vízmentes etanolban oldunk, majd 2,0 g ΐΓ-formában levő AG 50W— X4 ioncserélő gyantát (200-400 mesh) adunk hozzá. (A gyantát előzetesen egy éjjelen át etanol alatt tároljuk, szűrj ük és felhasználás előtt friss etanollal mossuk.) A kapott keveréket 3 órán át szobahó'mérsékleten keverjük, a gyantát elválasztjuk és etanollal mossuk. Az egyesített etanolos szűrleteket kb. 10 ml-re bepároljuk és a visszamaradó oldatot hidegen (0—5 °C) állni hagyjuk. Az elegyet szűrjük. Fehér, 166-168 °C-on olvadó kristályok alakjában a cím szerinti vegyületet kapjuk.

2. példa

Az X-14868A antibiotikum n-propil-éterének szabad sav alakjában történő előállítása

6.2 g (0,066 mól) X-14868A antibiotikumot (szabad sav) szobahó'mérsékleten 80 ml 1-propanolban oldunk és 6,0 g, H*-formában levő AG 50W—X4 ioncserélő gyantát (200—400 mesh) adunk hozzá (a gyantát előzetesen egy éjjelen át 1-propanolban állni hagyjuk, szűrjük és felhasználás előtt 1-propanollal mossuk). A kapott elegyet 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük, vagy addig keverjük, míg a reakció vékonyrétegkromatográfiás meghatározás szerint (7:3:0,5:1:0,02 arányú éter-hexán-metanol-aceton-ammónium-hidroxid elegy) végetér. A gyantát leszűrjük és 1-propanollal mossuk. Az egyesített szürleteket előbb forgóbepárlón, majd vízsugárszivattyú által előidézett vákuumban bepároljuk. Fehér hab alakjában a cím szerinti vegyületet kapjuk. A termék minimális mennyiségű 1-propanolból kristályosítható, op.: 109-111 °C (bomlás).

3. példa

Az X-14868A antibiotikum n-butiléterének nátriumsó alakjában történő előállítása g X-14868A antibiotikum nátriumsót szobahőmérsékleten keverés közben 20 ml n-butanolban oldunk. Az oldathoz 5 g ff-formában levő AG50W—X4 (200-400 mesh) gyantát adunk (a gyantát előzetesen egy éjjelen át n-butanolban áztatjuk, szűrjük és n-butilalkohollal mossuk). A reakcióelegyet 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd szűrjük és a szürletet vákuumban bepároljuk. A maradékot etil-acetátban oldjuk és szobahőmérsékleten telített nátrium-karbonátoldattal, majd vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot acetonítrilből víz hozzáadásával kristályosítjuk. A cím szerinti vegyület 146-150 °C-on olvad.

4. példa

Az X-14868A antibiotikum n-butil-éterének nátriumsó alakjában történő előállítása g X-14868A aníibiotikum-nátriumsót szobahőmérsékleten keverés közben 20 ml n-butanolban oldunk. Az oldathoz 5 g Efformában levő AG50W-X4 gyantát (200—400 mesh) adunk (a gyantát előzetesen egy éjjelen át n-butanolban áztatjuk, szűrjük s n-buta6 nollal mossuk). A reakcióelegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük, szűrjük és vákuumban betöményítjük. A maradékot metilén-kloridban oldjuk, szobahőmérsékleten telített nátrium-karbonáttal és vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és az oldatot bepároljuk. A maradékot 200 g, metilén-kloriddal előkészített szilikagélen kromatografáljuk és 1 liter metilén-kloriddal, 3 liter 7:3:1 arányú dietil-éter/ /hexán/aceton eleggyel, végül 2 liter 7:3 arányú dietiléter/aceton eleggyel eluáljuk. A reakcióterméket tartalmazó frakciókat bepároljuk és acetonitrilből víz hozzáadásával kristályosítjuk. A cím szerinti vegyület 155 °Con olvad.

5. példa

Az X-14868A antibiotikum-n-amiléterének nátriumsó alakjában történő előállítása

A cím szerinti vegyületet a 3. példában ismertetett eljárással analóg módon állítjuk elő, azzal a változtatással, hogy n-butanol helyett n-amilalkohol alkalmazunk. Op.: 136-140 °C.

6. példa

Az X-J4868A antibiotikum n-hexil-éterének nátriumsó alakjában történő előállítása

A cím szerinti vegyületet a 3. példában ismertetett eljárással analóg módon állítjuk elő, azzal a változtatással, hogy n-butanol helyett n-hexanolt alkalmazunk, □p.; 137-139 °C.

7. példa

Az X-14868A antibiotikum ctilén-glikol-éterének nátriumsó alakjában történő előállítása g X-14868A antibiotikum nátriumsót minimális mennyiségű metilén-klorid/aceton elegyben oldunk. Ezv. tán 100 ml etilén-glikolt és 30 g hf-formában levő AG50W-X4 gyantát (200-400 mesh) adunk hozzá (a gyantát előzetesen egy éjjelen át etilén-glikolban áztatjuk). A reakcióelegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük, majd vízbe öntjük, a gyantát leszűrjük és a szűrletet dietil-éterrel háromszor extraháljuk. Az éteres fázisokat vízzel, nátrium-karbonáttal, vizzel, majd ismét vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és a folyékony fázist vákuumban eltávolítjuk. A maradékot acetonitrilből víz hozzáadásával kristályosítjuk. A cím szerinti vegyület 162-165 °C-on olvad.

8. példa

Az X-14868A antibiotikum etilén-glikol-éterenek káliumsó alakjában történő előállítása

A cím szerinti vegyületet a 7. példában ismertetett eljárással analóg módon állítjuk elő, azzal a változtatással, hogy nátrium-karbonát helyett kálium-hidroxidoi alkalmazunk és az éteres extraktumokat a reakcióelegy celiten való átszűrésével szárítjuk. A cím szerinti vegyület 158-162 °C-on olvad.

9. példa

Az X-14868A antibiotikum 1,4-butilén-glikol-éterének nátriumsó alakjában történő előállítása

-611

195 494

A cím szerinti vegyületet a 7. példában ismertetett eljárással analóg módon, azzal a változtatással állítjuk elő, hogy etilén-glikol helyett 1,4-bután-diolt alkalmazunk. Fehér amorf hab alakjában a cím szerinti vegyületet kapjuk; [“]j/ = 22,7° (c=I%, kloroform).

10. példa

Az X-14868A antibiotikum-2-propanol-éterének szabad sav alakjában történő előállítása

Az ionofor X-14868A antibiotikum nátriumsóját (1,1 g) szobahőmérsékleten 50 ml 2-propanolban oldjuk, majd H*-formában levő AG50W-X4 antibiotikum ioncserélőgyantát adunk hozzá (1,1 g, 2-propanol alatt tárolt, szűrt és felhasználás előtt 2-propanollaI mosott gyanta). Az elegyet 24 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A gyantát szűrjük és friss izoproopilalkohollal mossuk. A szűrletet előbb forgóbepárlón, majd vízsugárszivattyúval előidézett vákuumban szárítjuk. Fehér hab alakjában a cím szerinti vegyületet kapjuk. Mikroanalizis; C₅oH₈₆Oj ₇ képletre:

számított: C% = 62,61; H% = 0,09, talált: C% = 62,73, H% = 8,81.

11. példa

Az X-14868A antibiotikum 1,3-pro pán-diói (trimetilén-glikol) étere nátriumsó alakjában történő előállítása g X-14868A antibiotikummal nátriumsót 100 ml 1,3-propán-diolban (trimetil-glikol) keverés közben szobahőmérsékleten oldunk. Az oldathoz 20 g Ff-formában levő AG502-X8 gyantát (200—800 niesh) adunk; a gyantát előzetesen trimetilén-glikolban egy éjjelen át áztattuk, szűrtük és trimetilén-glikollal mostuk. A reakcióelegyet 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd vizet adunk hozzá, a gyantát szűrjük és a szűrletet dietil-éterrel kétszer extraháljuk. Az egyesített éteres fázisokat vízzel, nátrium-karbonát-oldattal, majd ismét vízzel mossul, nátrium-szulfát felett szárítjuk, bepároljuk és a visszamaradó olajat 200 g, metilén-kloriddal preparált szilikagélt tartalmazó oszlopon kromatografáljuk és 1 liter 7:3 arányú dietil-éter/hexán eleggyel, 2 liter 7:3:1 arányú dietil-éter/hecán/aceton eleggyel, 1 liter 8:2 arányú etil-acetát/aceton eleggyel, végül 1 liter 6:4 arányú etil/acetát/aceton eleggyel eluáljuk. A reakcióterméket tartalmazó frakciókat egyesítjük. Az oldószer vákuumban történő eltávolítása után fehér hab alakjában a cím szerinti vegyületet kapjuk. A kapott habszerű terméket dietil-éterrel extraháljuk, majd vízzel és nátrium-karbonát-oldattal mossuk. Szilikagélen végzett kromatografálás után 2,6 g tiszta cím szerinti vegyületet kapunk.

Mikroanalizis: C₅₀H_8SNaO₎₈ . 1/2 H₂O (1006.23) képletre.

számított: C% = 59,68, H% = 8,62, Na% = 2,29,

H₂O% = 0,90, talált: C% = 59,91, H% = 8,76, Na% = 2,08,

H₂O%= 1,02.

Μβ = 24,3° (kloroform, c = 1%).

12. példa

Az X-14868A antibiotikum (S)- és (R)-3-(hidroxi-butilféterének nátriumsó alakban történő előállítása

A cím szerinti vegyületet all. példában ismertetett eljárással analóg módon állítjuk elő, azzal a változtatással, hogy 10 g X-14868A antibiotikum-nátriumsót használunk és triinetilénglikol helyett 1,3-bután-diolt alkalmazunk. A szilikagélkromatográfiával nyert 106113. sz. frakciókból fehér hab alakjában az X-14868A antibiotikum (S)-3-hidroxi-butil-étere nátriumsój át kapjuk.

Mikroanalizis: C₅, H₈₇NaOj ₈ (1011.25) képletre: számított: C?< =60,58, H%=8,67, Na%=2,27, talált: C% =60,52, H% = 8,62, Na%=2,29.

Μβ = 28,3° (c = 1%, kloroform).

A szilikagélkromatografálásnál nyert 126—170 sz. frakciókból fehér hab alakjában az X-14868A antibiotikum (R)-3-hidroxi-butil-étere nátriumsóját kapjuk. Mikroanalizis: C₅1 H₈₇NaO! ₈ képletre (1011.25): számított: C%= 60,58, H% = 8,67, Na%=-2,27, talált: C%= 60,08, H% = 8,99, Na% = 2,07.

Μβ = 25,9° (c = 1%, kloroform).

Az X-14868A antibiotikum (S)- és (R)-3-hidroxibutil-étere nátriumsóinak azonosságát oly módon igazoljuk, hogy a reakcióhoz 80% tiszta (S)- és (R)-l ,3-bután-diolt alkalmazunk és a vékonyrétegkromatogrammokat összehasonlítjuk.

13. példa

Az X-14868A antibiotikum 5-hidroxy-pentil-éterének nátriumsó formájában történő előállítása

A cím szerinti vegyületet all. példában ismertetett eljárással· analóg módon állítjuk elő, azzal a változtatással, hogy 10 g antibiotikum-nátriumsót és trimetilénglikol helyett 1,5-pentán-diolt alkalmazunk. A cím szerinti vegyületet fehér hab alakjában kapjuk. Mikroanalizis: C₅₂H₈₉NaO|₈ (1025,27) képletre:

számított: C% = 60,92, H% = 8,75, Na% = 2,24, talált: C% = 60,78, H% = 8,95, Na% = 2,14.

Μβ⁵ - 25,7° (c = 1%, kloroform).

14. példa

Az X-14868A antibiotikum 1,2-propándiol-éterének nátriumsó alakjában történő előállítása

A cím szerinti vegyületet all. példában ismertetett eljárással analóg módon állítjuk elő, azzal a változtatással, hogy 1,3-propán-diol helyett 1,2-propán-diolt alkalmazunk.

Claims

1. Eljárás (I) általános képletű vegyületek — a képletben R jelentése 1—7 szénatomos alkilcsoport vagy 2—7 szénatomos hidroxi-alkil-csoport — és bázisokkal képezett, gyógyászatilag alkalmas sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely (II) képletű vegyületet Ff -formában levő savas ioncserélőgyanta jelenlétében primer vagy szekunder 1 —7 szénatomos alkohollal vagy 2-7 szénatomos kétértékű alkohollal reagáltatunk, majd kívánt esetben egy ily módon kapott (1) általános képletű vegyületet valamely bázissal történő reagáltatással gyógyászatilag alkalmas sójává alakítunk. (Elsőbbség: 1982. november 29.)

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás R helyén etil-. η-propil-, izopropil-, η-butil-, η-pentil-, n-hexil, 1,27

-713

1 95 494 dihidroxí-etil- vagy 1,4-díhidroxi-butiI-csoportot tartalmazó (1) általános képletű vegyületek vagy gyógyászatilag alkalmas sóik előállítására, azzal jellemezre, bőgj' a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk. (Elsőbbség: 1982. november 29.)

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás R helyén 1,3vagy 1,2-dihidroxi-propil-csoportot, (S)- vagy (R)-3hidroxi-butil-csoportot vagy 5-hidroxi-pentil-csoportot tartalmazó (1) általános képletű vegyületek vagy gyógyászatilag alkalmas sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk. (Elsőbbség: 1983. október 24.)

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyület vagy e vegyület gyógj'ászatilag alkalmas sói előállítására, ahol r jelentése etilcsoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.

(Elsőbbség: 1982. november 29.)

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyület vagy e vegyület gyógyászatilag alkalmas sói előállítására, ahol R jelentése hidroxi-etil-csoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.

(Elsőbbség: 1982. november 29.)

6. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (1) általános képletű vegyület, vagy e vegyület gyógyászatilag alkalmas sói előállítására, ahol R jelentése n-hexil-csoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.

(Elsőbbség: 1982. november 29.)

7. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyület, vagy e vegyület gyógyászatilag alkalmas sói előállítására, ahol R jelentése 4-hidroxi-butil-csoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.

(Elsőbbség: 1982. november 29.)

8 Az I. igénypont szerinti eljárás olyan (1) általános képletű vegyület. vágj' e vegyület gyógyászatilag alkalmas sói előállítására, ahol R jelentése 3-hidroxi-propiI5 csoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.

(Elsőbbség: 1983. október 24.)

9 Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyület, vagy e vegyület gyógyászatilag alkal

10 más sói előállítására, ahol R jelentése (S)-3-hidroxi-butil-ctoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.

(Elsőbbség: 1983. október 24.)

13. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általá15 nos képletű vegyület, vagy e vegyület gyógyászatilag alkalmas sói előállítására, ahol R jelentése (R)-3-hidroxibutil-csoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.

(Elsőbbség: 1983. október 24.)

20

11. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (1) általános képletű vegyület, vagy e vegyület gyógyászatilag alkalmas sói előállítására, ahol R jelentése 2-hidroxi-propil-csoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.

25 (Elsőbbség: 1983. október 24.)

12. Eljárás antibiotikus, antikokcidiosztatikus, illetve maláriaellenes hatású vágj' kérődzők vagy sertés takarmányhasznosításának javítására felhasználható készítmény' előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely,

30 az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (1) általános képletű vegyületet — a képletben R jelentése az 1. igénypontban megadott — vagy bázissal képzett, gyógyászatilag alkalmas sóját az adott felhasználási célnak megfelelő készítménnyé alakítjuk, illetve formára hoz35 zuk. (Elsőbbség: 1982. november 29.)