HU195445B - Eljárás pozitív vagy negatív szerszám, különösen buborék (blister-) csomagolás fóliáját vákuum-formázógépen előállító szerszám készítésére - Google Patents

Abstract

A pozitív vagy negatív szerszám, különösen buborék (Mister-) csomagolás fóliáját vákuum-formázógépen előállító szerszám készítésére szolgáló eljárás során először a becsomagolandó tárgyat (1) vagy mintát a vákuum-formázógép asztalára (2) helyezik, majd a — célszerűen keretbe zárt — előzetesen meglágyított fóliát (3) a tárgyra (1) szívják. Ezt követően a fóliát (3) a benne lévő tárgy (I) függőleges vetülete'n kívül perforálják, azaz szívólyukakkal (4) látják el és egy második, szükség esetén még további fóliarétege(ke)t visznek fel, mindegyik szívást megelőzően elvégezve a már említett perforálást. Végül a fóliarétege(ke)t (3, 5) leveszik a tárgyról (1) vagy mintáról, s ezzel mint szerszámformával pozitív, illetve negatív formát készítenek oly módon, hogy először a fóliarétege(k) (3, 5) külső (6), illetve belső (7) felületét — előnyösen gipszoldattal — kiöntik, majd az így kapott pozitív, illetve negatív forma segítségével elkészítik a negatív, illetve pozitív szerszámot, annak — pl. hőre keményedő — műanyaggal való kiöntése útján.

Description

A találmány tárgya eljárás pozitív vagy negatív szerszám, különösen buborék (blister-j csomagolás fóliáját vákuum-formázógépen előállító szerszám készítésére.

Napjainkban egyre határozottabb a vásárolók azon igénye, hogy a különböző árukat — pl. szerszámok, alkatrészek, autóápolási cikkek, élelmiszerek stb. — praktikus, korszerű, az árut jól láthatóvá tévő csomagolásban szerezhessék be. A csomagolási módszerek emiatt az utóbbi időben sok irányban fejlődtek. A módszerek a fent említett szempontokon túlmenően az árunak sérüléstől, korróziótól, a környezet hatásaitól való védelmét is szolgálja, de természetesen törekszik az áru esztétikus megjelenésének és a róla szerezhető információk fokozására.

Ezen csomagolási követelményeket igyekszik kielégíteni a vákuum-csomagolás, amelynek többféle módja fejlődött ki.

A vákuum-forntázó eljárásnál a csomagolásra szolgáló műanyag fóliát vagy lemezt először sugárzó hővel felmelegítik az optimális alakíthatósági hőfokra, majd vákuum segítségével alakszerszámra szívják rá, végül lehűtik, amikoris megtartja a szerszám által nyert alakot.

Lényegileg kétféle vákuum-formázó eljárást különböztethetünk meg. Egyik a szívó, vagy negatív eljárás, másik a nyújtó, vagy pozitív eljárás.

A szívó, vagy negatív eljárásnál a keretbe zárt műanyag fóliát fűtőtesttel meglágyítják, majd vákuum segítségével a szerszámüregbe szívják, amikoris a fólia felveszi a szerszám belső alakját. Hűtés után a kész formázott fóliadarabot levegőnyomással távolítják el a szerszámból.

A nyújtó vagy pozitív eljárásnál a tartókeretbe foglalt és felmelegített, azaz meglágyított fóliát vákuummal rászívják a pozitív szerszámra, majd hűtés után a kész fóliadarabot leveszik a szerszámról.

Az utóbbi időkben fokozatosan előtérbe kerül a pozitív eljárás, mellyel mélyebb formák is kialakíthatók, kisebb élsugarakkal. Ugyancsak lehetővé válik vékonyabb formatestek alkalmazása is. Maga a pozitív eljárás két lépcsőből áll. Első lépcsőben a keretbe zárt fólia felmelegítése és a pozitív szerszámra húzása történik, éspedig vagy úgy, hogy a pozitív szerszámot a fóliába belenyomják, vagy úgy, hogy a melegített fóliakeretet húzzák a pozitív szerszámra. A fólia mindkét esetben befedi a szerszámot. A második lépcsőben a szerszámot befedő meleg fóliát vákuum segítségével teljesen rászívják a szerszám alakjára, majd a kész alakos fóliát hideg levegő befúvásával leemelik a szerszámról.

Az így kapott kész, alakos fólia a szerszám méreteihez képest zsugorodik. Ezen zsugorodás mértéke függ a lemez vagy fólia anyagától, vastagságától, valamint a felmelegítés hőmérsékletétől.

Az alakos fóliákat a formázási művelet után megfelelő alakra vágják, vagy stancolják.

Ezzel a módszerrel lágy vagy kemény PVC, cellulózacetát, cellulózacetobutirát, etilcellulóz, polisztirol, polietilén, poliamid, sztirolkopolimer, polipropilén, polikarbonát fóliák és lemezek dolgozhatók fel.

Az eljáráshoz használt vákuum-formázógép tárgyasztala perforált, hogy lehetővé tegye a levegő átszívását. Ugyancsak perforálni kell a tárgyasztalra helyezett szerszámot is.

A vákuum-fonnázással készíthető különféle csórna9 golásmódok:

1. Hártyacsomagolás - skin-pack,

2. Buborckcsomagolás — blister-pack,

3. Két részből álló fóliacsomagolás — easy-pack,

4. Csomagolóanyagok áruelválasztó betétjei,

5. Ezen kívül készülhetnek olyan öntőformák is, melyek a fémek vákuum-formázással való öntéséhez használhatók.

A felsorolt csomagolásmódokat röviden az alábbiakban ismertetjük.

1. A hártya — skin — csomagolásnál a becsomagolandó árut speciális ragasztóval bevont kartonlapra helyezik, majd a fóliát a lágyulási hőmérsékleten rászívatják az árucikkre. A fólia ebben az esetben teljesen rásimul a becsomagolt árura és körülötte összetapad a kartonnal, ily módon az árut ahhoz hozzárögzíti. Itt a burkolófóliát nem formázzák, azaz szerszámra nincs szükség, mivel a fóliacsomagolás kialakítását maga az árucikk hozza létre. Ez tehát olcsó eljárás, kis mennyiségek esetében is gazdaságos. Hátránya azonban, hogy mivel a fólia rászorul az árura, ezért az áru a fólia károsodása nélkül nem emelhető ki. Másik hátrány, hogy az áru csomagolása közvetlenül az ún. skin-gépen történik, tehát ez a gép eleve meghatározza a csomagolás sebességét, azaz a csomagolási kapacitást. Mivel az áru nem függetleníthető a géptől, hőre érzékeny anyagokat ilyen módszerrel nem lehet csomagolni. A hőfokhatár kb. 80 °C.

2. A buborék - blister - csomagolás szintén fólia és karton kombinációjából áll, azonban itt először szerszám segítségéve] egy burkot képeznek, amely csomagoláskor az árura kerül, de nem szorul arra rá. Ez a módszer tehát kiküszöböli a sk:n-pack előbb említett hátrányait, ugyanakkor alkalmazásának határt szab a szerszámok magas ára, ami miatt csak nagy darabszámok mellett kifizetődő. Nagy előnye, hogy mivel a csomagoló fólia külön készül, ezért egyszerre nagy mennyiségű áru csomagolható, azaz a csomagolás sebessége független a vákuum-formázógép sebességétől. A csomagolás tehát ebben az esetben két lépésben történik. Első lépés az ún. buborék elkészítése, a második lépésben pedig a buboréknak — a benne lévő áruval — a kartonhoz való rögzítésére kerül sor.

Mivel — mint a bevezetőben erről szó volt — a találmány tárgya pozitív vagy negatív szerszám, elsősorban buborék - blister - csomagolás fóliájának előállítását szolgáló szerszám készítési eljárása, ezért most röviden ismertetjük a buborékkészítés ismert módját és szerszámait, valamint azok készítését.

A buborék készítése jelenleg úgy történik, hogy először a műanyag fóliából kialakítják a formát. Ez a forma lehet ún. semleges buborékforma, vagy lehet az áru alakját követő forma, de használnak más, speciális formákat is.

Az ún. semleges buborékformánál egyetlen buborékon belül nagyobb számú apró cikk - pl. szögek, csavarok, elektromos alkatrészek stb. — helyezhetők el. A buborék tehát egyáltalán nem követi a becsomagolt áruk alakját, általában valamilyen egyszerű geometriai formája van, azaz hasáb-, kocka-, henger- stb. alakú.

Más a helyzet, ha egyesével, vagy egy-két darab becsomagolásáról van szól. Ilyenkor alkalmazzák az áru formáját követő fóliát. Ekkor a becsomagolt áru csak kismértékben mozdulhat el, mivel a fólia követi annak alakját. Ez az alakkövetés kiemeli az áru előnyös tulaj-2195 425 donságait és azt vonzóbbá teszi a vevő számára. Ugyanakkor az áru megvédi a csomagolófóliát a behorpadástól, deformálódástól. Ez a forma közelíti meg leginkább a skin-pack előnyös tulajdonságait, azzal a különbséggel, hogy a fólia nem szorul az árura, hanem csak követi annak alakját.

Alkalmazható az előző kct típus kombinációja is, amikor a butorék követi ugyan az áru alakját, de ugyanakkor még egyéb követelményt is kielégít. Ilyen követelmény lehet például a buborék olyan módosítása, ami megkönnyíti az áru kiemelését a csomagolásból, de lehet az is, hogy a buborékban az áruval együtt valamilyen tartozék, garancialevél, kezelési utasítás stb. is elhelyezhető legyen.

A fentiek szerint kialakított buborékformákat azután speciális ragasztóval ellátott kartonra préselik speciális pákával, vagy csomagológépen, negatív szerzámba helyezve.

Ezen módszerekkel nem oldható kötés jön létre, hasonlóan a skin-pack eljáráshoz. Amennyiben arra van szükség, hogy az áru a csomagolásból többször is kivehető legyen, akkor a butorék oldható kötéssel is rögzíthető a kartonhoz. Ilyenkor pl. a fólia szélein peremet alakítanak ki, majd ennek segítségével ráhúzzák a megfelelően előkészített — kivágott - kartonlapra. Ilyen módon lehetővé válik, hogy az árut vásárláskor bemérés, a garancialevél lepecsételése stb. okából ki lehessen venni, majd újból vissztenni a csomagolásba.

3. Az easy-pack eljárásnál a becsomagolandó árut két oldalról formázott fólia veszi körül. A szétnyitható csomagot a közéjük helyezett karton rögzíti. Ennek a kartonnak csupán záró, valamint információhordozó szerepe van. Az itt használt fóliák formázása az előzőekben leírthoz hasonló, szerszám segítségével történik, vákuum-formázógépen.

4. A csomagolóanyagok áruelválasztó betétjei az egy dobozon belül elhelyezett több kisebb árucikk elválasztására, s egyúttal rögzítésére szolgál, hogy megóvjuk azokat a keveredéstől és sérülésektől. Ezek a betétek akkor látják el jól a feladatukat, ha az áru alakját követik, ugyanakkor az egyes darabok könnyen kivehetők. Az ilyen betétek előállítása ugyancsak vákuumformázógépen, szerszám segítségével történik.

5. Fémek vákuum-eljárással történő öntéséhez szolgáló öntőformák készítését Bakó Károly: „Öntödei formázó anyagok” c. könyvéből ismerhetjük meg, így ezzel itt részletesebben nem foglalkozunk.

Az 1.-5. alatti eljárásokhoz szükséges szerszámokat, így például a bonyolult, nem geometriai formájúakat, jelenleg többféleképpen alakítják ki, készítik el. Elsőként említjük a kézi megmunkálással való elkészítést, ami lassú és igen drága, a szakember kézi munkája következtében. Emiatt ez a mód nagy darabszámok esetében fizetődik ki.

Másik módszer a forgácsolással való előállítás. Ez akkor jöhet szóba, ha a szerszám — vagyis a csomagoló buborék alakja — forgácsolással előállítható testek kombinációjából áll. Az így kialakított forma persze csak a geometriai és forgácsolási törvényszerűségek szerint követi a csomagolandó áru alakját. Alkalmazható még a gépi másolási eljárás, amikoris a mintadarab gépi úton való letapogatásával alakítjuk ki a formát. Mivel ehhez nagypontosságú, bonyolult gépi berendezés szükséges, ezért a módszer csak egészen kivételes esetekben, nagy darabszámoknál jöhet szóba.

A találmány feladata ezek után olyan eljárás létrehozása, amely lehetővé teszi a fenti három alapvető eljárással szemben kielégítő pontosságú szerszám könnyű és gyors, ugyanakkor olcsó elkészítését. Kiküszöböli az elkészítés során a kézi formázás, valamint a forgácsolás műveleteit, miáltal már kisebb darabszámoknál is gazdaságos lehet a szerszám elkészítése. Az eljárással készült szerszám lehetővé teszi a becsomagolandó áru kontúrjait híven követő, de az árutól kisméretű, egyenletes réssel elválasztott fóliabuborék készítését.

A találmány alapgondolata az, hogy ha a becsomagolandó árut vagy tárgyat fóliával leszívatjuk, majd ezen fóliát az áru függőleges vetülete mentén perforálva egy második, vagy akár több fóliaréteget is egymásra vihetünk, ahol a perforáció következtében a fóliák mindenkor követik az előző fóliaréteg alakját és (gy az árunak egy előre beállított térközzel megfelelő buborék alakítható ki. A legfelső fóliaréteg lesz a szerszám alapja, ebbe a formába öntjük a szerszám magját, majd a magról akár fém-, akár műanyag szerszámot készítünk.

A fenti találmányi alapgondolat alapján a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a pozitív vagy negatív szerszám, különösen buborék — blister csomagolás fóliájának vákuum-formázógépen való előállítását szolgáló szerszám készítése során először a becsomagolandó tárgyat vagy mintát a vákuum-formázógép asztalára helyezzük, majd a — célszerűen keretbe zárt — hőhatássá’ előzetesen meglágyított fóliát a tárgyra szívatjuk, ezt követően a fóliát a benne lévő tárgy függőleges vetülete mentén perforáljuk, azaz szívólyukakkal látjuk el és egy második fóliaréteget viszünk fel rászivással, ezután szükség esetén még további fóliarctege(ke)t viszünk fel úgy, hogy mindegyik szívást megelőzően elvégezzük a már említett perforációt, végül a fóliarétege(ke)t levesszük a tárgyról vagy mintáról, s ezzel mint szerszámformával pozitív, illetve negatív formát készítünk oly módon, hogy először a fóliarétege(ke)t külső, illetve belső felületét - előnyösen gipszoldattal - kiöntjük, majd az így kapott pozitív, illetve negatív forma segítségével elkészítjük a negatív, illetve pozitív szerszámot, a formának — pl. hőre keményedő - műanyaggal való kiöntése útján.

Az eljárásnál előnyös lehet bizonyos esetekben, ha a becsomagolandó tárgynak vagy mintának a vákuumformázógép asztalára helyezésekor a tárgy elmozdulását akadályozó és/vagy a buborék magasságát meghatározó alátéte(ke)t alkalmazunk.

Valamely speciális forma kialakítása esetén kiegészítő formá(ka)t alkalmazunk, melye(ke)t a csomagolandó tárggyal együtt szívatunk le fóliával.

Abban az esetben, ha két részből álló fóliacsomagoláshoz — ún. easy-pack — készítünk szerszámot, a fóliarétegek leírt módon való elkészítése után azt a legnagyobb külmérete magasságában az asztallal párhuzamosan elvágjuk, ezután a tárgyat 180°-kal elforgatjuk és újból az asztalra helyezzük, majd a fóliaréteg készítési műveleteit megismételjük, a fóliarétege(ke)t a legnagyobb külmérete magasságában az asztallal párhuzamosan elvágjuk, végül az így nyert két fóliafelületet kíilön-külön kiöntjük — célszerűen gipszoldattal - és ezen formák segítségével elkészítjük a két szerszámot.

Előnyös lehet, ha a tárgyat vagy mintát nem közvetlenül a vákuum-formázógép asztalára, hanem egy, a tárgy (1) vagy minta függőleges vetülete mentén elhe3

-3195 445 lyezkcdő szívólyukakkal ellátott alátétlapra helyezzük, s azzal együtt tesszük a gépasztalra.

A másodszori, vagy többszöri fóliás leszívás biztosítja a fólia zsugorodása után is a megfelelő méreteket. A rászívott fóliaréteg száma egyúttal meghatározza annak a legrésnek a méretét, ami a találmány szerinti eljárással készített szerszámból kikerülő buborék, valamint a becsomagolandó tárgy vagy áru között keletkezik.

A találmány szerinti szerszámkészítési eljáráshoz felhasználható minden olyan becsomagolandó áru vagy tárgy, amely a skin-pack csomagoláshoz megfelelne, azaz amely elviseli azt a hőt, ami a fóliaréteg felvitelekor fellep.

A találmány szerinti szerszámkészítési eljárással nemcsak műanyagszerszám, hanem például bonyolult alakú öntőformák is készíthetők.

A találmány a továbbiakban az eljárással készülő cs kész szerszám, valamint a szerszámmal készített csomagolás néhány példaképpeni kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben az ábrák segítségével, amelyek közül:

- az 1. ábra egy bonyolult, szabálytalan alakú becsomagolandó tárgyat mutat hosszmetszetben;

- a 2. ábra az 1. ábra szerinti tárgyat a vákuum-formázógép asztalára téve látjuk, az első fóliaréteg rászívása után;

- 3. ábránk a 2. ábrán látott fázishoz képest abban tér el, hogy itt a fóliaréteg már perforálva van;

- a 4. ábrán látható egy következő fóliaréteg rászívása utáni helyzet;

- az 5. ábra bemutatja, hogy a 4. ábrán látható fóliaforma segítségével pozitív és negatív forma készíthatő;

- a 6. ábrán bemutatjuk a találmány szerinti eljárással készült szerszámban előállított buborékot a kész csomagolásban. Jól látható, hogy a becsomagolt tárgyat egyenletes légréssel követi a buborék;

- a 7. ábrán pohár csomagolására szolgáló, az előző ábrák szerinti módon készült buborékcsomagolást látunk;

- a 8. ábránkon két részből álló fóliacsomagoláshoz szolgáló szerszám készítésének egy fázisa látható, a felső fóliafél elvágásával;

- a 9. ábrán a 8. ábra szerinti csomagolás alsó fóliafelének elkészítését mutatjuk be, ugyancsak az elvágással;

- a 10. ábrán a 8. és 9. ábra szerint készült fóliafelekkel elkészített szerszám segítségével előállított két félből álló fóliacsomagolás — easy-pack — szemlélhető.

Rátérve az 1 -6. ábrákra, azok alapján végigkísérhetjük a találmány szerinti eljárás fontosabb lépéseit. Az 1. ábrán maga a becsomagolandó 1 tárgy, vagy minta látható, mely teljesen szabálytalan alakú, úgyhogy pl. forgácsolással nem készíthető hozzá szerszám.

A 2. ábrán a becsomagolandó 1 tárgy a vákuum-formázógép 2 asztalára van helyezve. A 2 asztal el van látva — az ábrán nem látható — levegőnyílásokkal, melyeken át a vákuum kifejti hatását. Előnyös lehet, ha az 1 tárgyat nem közvetlenül helyezzük a 2 asztalra, hanem egy - nem ábrázolt — alátétlemez közbeiktatása'val, amelyben a csomagolandó tárgy körvonalának megfelelően szintén levegűnyílások, szívólyukak vannak kialakítva. Ugyancsak kedvező lehet, ha az 1 tárgyat elmozdulással szemben pl. a 8. és 9. ábrán látható 10. 11 alátétekkel támasztjuk meg. Ezek a 10, 1 1 alátétek egyúttal meghatározzák a majdan készítendő buborék megfelelő magasságát is. A továbbiakban a - nem látható - keretbe zárt 3 fóliát meglágyítjuk, majd az 1 tárgyra húzzuk. Ez a helyzet látható a 2. ábrán. Ekkor a 3 fóliaréteg szorosan az 1 tárgyra simul, s ha az olyan alakú, esetleg alá is szívódik. Ennek megakadályozását szolgálja az előzőekben említett alátétlemez alkalmazása.

A.3. ábrán látható a következő fázis, amikoris az első 3 fóliaréteget a benne lévő tárgy függőleges körvonala, vetülete mentén perforáltuk, azaz 4 szívólyukakkal láttuk el annak érőikében, hogy biztosítva legyen a levegő szabad áramlása, illetve, hogy a vákuum érvényesülhessen. Itt jegyezzük meg. hogy a megfelelő szívóhatás eléréséhez legalább 0,6 mm átmérőjű 4 levegőnyílások szükségesek. A 4 szívólyukak elhelyezése elsősorban a vákuum mértékétől és az alkalmazott fólia anyagminőségétől függ, de befolyásolják azt is, hogy a második 5 fóliaréteg mennyire fogja majd követni az 1 tárgy alakját. A tárgy 20 alátétlemezre van helyezve.

A 4. ábrán az a fázis látható, amikor a vákuum-formázógéppel egy második 5 fóliaréteget vittünk fel a 3 fóliarétegre. A 4 szívólyukak megfelelő elhelyezése esetén ez a második 5 fóharéteg tökéletesen fogja követni az első 3 fóliaréteg alakját, ami viszont megfelel a becsomagolandó 1 tárgy alakjának.

Az 5. ábra azt mutatja, hogy miután két, vagy több fóliaréteget a már ismertetett módon — tehát az előző réteg megfelelő perforálásával - felvittünk, a rétegeket levesszük az 1 tárgyról, s ez az egy- vagy többrétegű fólia képezi majd a szerszám formáját. Az ábrán egyrészt látható ez a 3+5 fóliaréteg, másrészt az, hogy 7 pozitív formát úgy kapunk, ha a fóliaréteg belsejét, negatív formát pedig úgy, ha a fóliaréteg külső felületét öntjük ki gipszoldattal. Mind az így nyert 6 negatív forma, mind a 7 pozitív forma fényes felületű lesz, így ezeket a forma'kat közvetlenül fel lehet használni arra, hogy a 6 negatív formáról pozitív szerszámot, a 7 pozitív formáról pedig negatív szerszámot készítsünk hőre keményedő műanyagöntéssel. A műanyag szerszám öntésekor figyelemmel kell lenni a műanyagok zsugorodására, ami a méreteket befolyásolja.

A 6. ábrán bemutatjuk a találmány szerinti eljárással készített szerszám segítségével előállított vákuumformázószerszámban kialakított 9 blister-fóliával és a 8 blister-kartonnal becsomagolt 1 tárgyat. Az ábrán jól látni, hogy az 1 tárgy és a 9 blister-fólia között a kontúrok mentén végig egyenletes méretű 16 hézag van, ami biztosítja egyrészt a becsomagolt 1 tárgy formájánake esztétikusjói látható érvényesülését, másrészt azt, hogy az 1 tárgy a csomagolásban gyakorlatilag mozgásmentesen legyen rögzítve anélkül, hogy hozzászorulna a 9 blister-fóliához, vagy hogy az abból való kiemelése nehézségbe ütközne.

A 7. ábrán egy más jellegű formát mutató 18 pohár csomagolására szolgáló, a találmány szerinti eljárással kialakított csomagolást mutatunk be. Itt a 8 blisterkartonhoz erősített 9 blister-fólia a 16 hézaggal követi a 18 pohár kontúrját. A megfelelően elhelyezett szívónyílások biztosították azt, hogy ez a kontúrkövetés a tárgy függőleges felületeinél is bekövetkezzék.

A 8-10. ábrán a két részből álló fóliacsomagolás - easy-pack — szerszámának legfontosabb elkészítési fázisait, illetve a kész csomagolást láthatjuk. A 8. ábrán látható a 19 tárgy, airelyet — lekerekített, síkfelület

195 445 nélküli -- formája miatt a 20 alátétlemezen a 10 alátétekkel támasztottunk meg. Ezek a 10 alátétek az elmozdulás megakadályozásán kívül még arra is szolgálnak, hogy meghatározhassuk a majdani buborék magasságát. Az ábrán a 4 levegőnyílások segítségével felvitt 3 fóliaréteg, valamint 5 fóliaréteg látható. Ezen fóliarétegeket a legnagyobb kerületük magasságában a 12 elvágási helyen elvágjuk, majd a 19 tárgyat kiemelve,

180 -kai megfordított helyzetben tesszük újból a 20 alátétlemezre. Ekkor a 11 alátétekkel gondoskodunk ] a 19 tárgy megfelelő kitámasztásáról.

A 9. ábrán az a fázis látható, amikor a már megfordított 19 tárgyon elvégeztük a 3 és 5 fóliarétegek rászívását, majd a 13 elvágási helyen — a legnagyobb kerület magasságában — elvágjuk a fóliarétegeket. ·]

A 8. és 9. ábrán látottak szerint elkészült fóliarétegek segítségével a már ismertetett módon állítjuk elő a vákuum-formázó szerszámfeleket, ezekkel pedig a 14 és 15 kétoldalas fóliafeleket.

A 10. ábrán bemutatjuk a 19 tárgyat, ahogyan a 14 2 és 15 fóliafelekben elhelyezkedik, easy-pack jellegű csomagolással.

Az eddig ismertetett példák alapján belátható, hogy a találmány alapgondolatának felhasználásával minden további nélkül egyszerűen elkészíthetők a csomagoló- 2 anyagok betétjeihez való szerszámok. Itt különösen fontos, hogy a szerszámnak követnie kell ugyan a tárgy alakját, de csak annyira, hogy a tárgy a csomagból könnyen kiemelhető legyen.

Ugyancsak hasonlóképpen készíthetők el a speciális 2 alakú buborékok szerszámai, ahol azonban ehhez a csomagolandó tárgyon kívül még ún. kiegészítő formákat is alkalmazunk, melyeket akár hagyományos módszerekkel is kialakíthatunk, majd együtt kell leszívatni a csomagolandó áruval, hogy megkapjuk a kész alakkö- q vető buborék előállítását szolgáló szerszámhoz való fóliaformát. Ettől kezdve az eljárás megegyezik a már elmondottakkal. A találmány szerinti eljárásnál felhasznált elvek alapján még egyéb formák, pl. öntőminták is készíthetők, természetesen figyelembe véve az öntő- / szerszámoknál fennálló egyéb követelményeket, pl. beöntő öblök készítését stb.

A találmány szerinti szerszámkészítésí eljárás legfőbb előnyei úgy foglalhatók össze, hogy magát a csomagolandó - vagy öntendő — tárgyat használhatjuk / fel a szerszámforma készítéséhez, ezért nem kell költséges és időigényes forgácsoló vagy alakkövető műveleteket végezni, hanem egy, vagy több fóliaréteg rászívatásával elkészíthetjük a kiöntendő formát, amelynek segítségével megvalósítható maga a vákuumalakító szer- t szám, vagy öntőszerszám, akár pozitív, akár negatív szerszámról van szó. Maga az eljárás igen egyszerű, nem igényel külön gépi berendezést, mivel a fóliarétegek rá8 szívatása magán a buborékgyártó vákuum-formázógépen elvégezhető.

Claims (5)

1. Eljárás pozitív vagy negatív szerszám, különösen buborék (blister-) csomagolás fóliáját vákuum-formázógépen előállítható szerszám készítésére, azzal jellemezre, hogy először a becsomagolandó tárgyat (I), vagy mintát a vákuum-formázógép asztalára (2) helyezzük, majd a - célszerűen keretbe zárt - előzetesen meglágyított fóliaréteget (3) a tárgyra (1) szívatjuk, ezt követően a fóliát (3) a benne lévő tárgy (1) függőleges vetületén kívül perforáljuk, azaz szívólyukakkal (4) látjuk el és egy második fóliaréteget (5) viszünk fel rászívással, ezután szükség esetén még további fóliarétege (ke)t viszünk fel, mindegyik szívást megelőzően elvégezve a már említett perforációt, végül a fóliarétege(ke)t (3, 5) levesszük a tárgyról (1) vágj' mintáról, s ezzel mint szerszámformával, pozitív vagy negatív formát készítünk oly módon, hogy először a fóliaréteg(ek) (3, 5) külső (6), illetve belső (7) felületét előnyösen gipszoldattal — kiöntjük, majd az így kapott pozitív, illetve negatív forma segítségével elkészítjük a negatív, illetve pozitív szerszámot, úgy, hogy a formát hőre keményedő műanyagokkal kiörtjük.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a becsomagolandó tárgynak (1) vagy mintának a vákuum-formázógép asztalára (2) helyezésekor a tárgy (1) elmozdulását akadályozó és/vagy a buborék magasságát meghatározó alátéte(ke)t (10, 11) alkalmazunk.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy valamilyen speciális forma kialakításához kiegészítő formát alkalmazunk, melyet a csomagolandó tárggyal együtt szívatunk le.

4. Az 1 -3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fóli.irétegek (3, 5) elkészítése után azt a legnagyobb külméret magasságában elvágjuk (12), ezután a tárgyat (1) 180°-kal elforgatjuk és újból az asztalra (2) helyezzük, majd a fóliaréteg(ek) (3, 5) készítési műveleteit megismételjük, a fóliarétege(ke)t (3, 5) a legnagyobb külméret magasságában elvágjuk, végül az így nyert két fóliafelet külön-külön kiöntjük - célszerűen gipszoldattal - és ezekkel elkészítjük a két negatív szerszámot.

5. Az 1 - 4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tárgyat (1) vagy mintát egy alátétlapra (20) téve helyezzük a vákuum-formázógép asztalára (2). ahol is az alátétlap (2) a tárgy (1) vagy minta függőleges vetülete mentén elhelyezkedő szívólyukakkal (4) van ellátva.