HU195142B - Marking tool - Google Patents

Description

A találmány előrajzoló szerszám, ami elsősorban különböző anyagból készült lapokra történő pontok feljelölésénél használható.

Ilyen előrajzoló szerszámot ismerhetünk meg pl. a 2,289.877 sz. francia leírásból. Ennek két egymásra merőleges karja van. A két kar egyikén egy tolóka fut, amin viszont egy ide-oda tolható szán található, benne egy pontozóval. Az a kar, amelyiken a tolóka mozog, valamint maga a tolóka méretbeosztással van ellátva. Amikor az előrajzoló szerszámot karjaival egy lapra helyezzük, a méretbeosztások segítségével egy adott pontot pontosan beállíthatunk, és a pontozóval feljelölhetjük. Minden egyes ponthoz külön be kell állítani a tolókát és/vagy a szánt.

A 616.035 sz. NSZK közzétételi irat olyan előrajzoló szerszámot ismertet, ami egy alaplapra szerelt két derékszögű vonalzót és két egyenes vonalzót tartalmaz. A derékszögű vonalzókat felhelyezzük az alaplapra, amire a feljelölendő munkadarabot is ráhelyezzük. A derékszögű vonalzókban számos furatot találunk, amelyek segítségével bizonyos meghatározott, de nem tetszőleges helyen lévő pontokat lehet felrajzolni. Az egyenes vonalzókat zárócsapok segítségével be lehet ültetni a derékszögű vonalzókba. Ezzel vonalozást lehet megvalósítani. Az egymást keresztező vonalok pontokat jelölnek meg. Amennyiben több pontot kell felrajzolni a derékszögű vonalzók által befogott területen, akkor minden egyes pontnál legalább az egyik egyenes vonalzót át kell helyezni.

A találmány szerinti előrajzoló szerszámra az jellemző, hogy legalább egy első és legalább egy második karral rendelkezik, amelyek csuklósán vagy mereven csatlakoznak egymáshoz. Az egyik első karon fut egy első tolóka, míg egy második karon legalább két tolóka található.

A találmány szerinti előrajzoló szerszám azt a felismerést hasznosítja, hogy a felrajzolandó pontok a legtöbb szokványos munkadarabnál a szélekkel párhuzamosan helyezkednek el. Ha pl. két pontot kell előrajzolni, akkor az a szokásos előrajzoló szerszámokkal úgy törént, hogy az előrajzoló szerszám egyik karját ahhoz az élhez helyeztük, amelyikhez képest a két pontot összekötő egyenes párhuzamosan helyezkedik el. Utána egy vonalzót vagy egy tolókát beállítottunk úgy, hogy az a két feljelölendő pontot összekötő egyenes mentén halajdjon, majd egy második vonalzót vagy tolókát kellett előbb az egyik, majd utána a másik pontra beállítani. Nagyobb számú azonos munkadarab előrajzolásánál az előbb említett lépések mindegyikét újra el kellet végezni.

A találmány szerinti szerszámnál azáltal lehet mindkét pontot egyidejűleg beállítani, hogy legalább az egyik karon két tolóka található. Az első beállítás után az előrajzoló szerszámot további utánállítás nélkül tetszőleges számú azonosan előrajzolandó munkadarabra lehet felhelyezni. Amennyiben mind2 két karra két vagy több tolókát helyezünk el, úgy ennek segítségével megfelelő számú pontot lehet előre beállítani.

A háromszögalakú alkatrészeknél pl. gyakran az előrajzolandó pontokat összekötő egyenesek a háromszög oldalaival párhuzamosan fu⁴nak. Ezért előnyös, ha az előrajzoló szerszám úgy van kialakítva, hogy a tolókákat a háromszög oldalaival párhuzamosan lehessen eltolni. Ehhez azonban — az egyik előnyös kiviteli formának megfelelően — arra van szükség, hogy csuklós kapcsolat legyen egyrészt a karok között, másrészt a karok és a tolókák között.

A találmány egy kiviteli példáját a következőkben 1. ábra segítségével részletesebben is ismertetjük. Az 1. ábra a találmány szerinti olyan előrajzoló szerszámot mutat axonometrikus ábrázolásban, aminek két karja és karonként két tolókája van. A további kiviteli példákat ábrára való hivatkozás nélkül ismertetjük.

Az ábra szerinti 10 előrajzoló szerszámnak van egy 11 első karja és egy 12 második karja, amelyek egymással derékszöget zárnak be, és lapos fémdarabból készülnek. A 11 első karon két darab 13.1 és 13.2 első tolóka fut, a 12 második karon ugyancsak két 14.1 és 14.2 második tolóka fut. Mindegyik tolóka az alábbi részekből tevődik össze: a 15 tolókavezetőből, aminek a segítségével a tolóka a hozzátartozó karon eltolhatóan van rögzítve, és a 16 tolókavonalzóból, ami lapos, vonalzószerű fémdarabból készül, benne a 17 hosszanti hasítékkal. A 13,1 és 13,2 első tclókákon lévő 16 tolóka vonalzók mereven csatlakoznak a hozzájuk tartozó 15 tolókavezető felső széléhez, és a vezető fele magasságát teszik ki, míg a 14.1 és 14.2 második tclókákon lévő 16 tolókavonalzók a hozzájuk tartozó 15 tolókavezetők alsó széléhez csatlakoznak mereven, és ugyancsak tolókavezetők fele magasságát teszik ki. Ezáltal a 13.1 és a 13.2 első tolókákat könnyen el lehet tolni a 14.1 és 14.2 második tolókák fölött.

Minden 15 tolókavezető részlegesen körülfogja a hozzátartozó kart, ami a 13 és 14 tolókák biztos megvezetését szolgálja a 11 és 12 karok mentén. A kiválasztott helyzetben történő rögzítéshez minden 15 tolókavezetőben két-két 18 rögzítő csavar található. Mindegyik 15 tolókavezetőben van egy-egy ablak, amin keresztül látni lehet a hozzá tartozó 11 és 12 karon lévő 19 milliméterbeosztást. összeállított helyzetben a 19 milliméterbeosztáshoz eső peremén a 20 noniuszbeosztás található. A 19 milliméterbeosztás és a 20 noniuszbeosztás segítségével a 13 és 14 tolókákat tizedmilliméter pontossággal lehet beállítani. A beállított távolság a beállított tolóka 17 hosszanti hasítékának középvonalától a vele párhuzamos kar párhuzamos külső éléig terjed.

A 13.1 és 13.2 első tolókák a velük párhuzamos 12 karral azonos hosszúságúak, míg a 14.1 és a 14.2 második tolókák a velük

-2195142 párhuzamos 11 karral azonos hosszúságúak. Ezeknek a méreteknek köszönhető, hogy a 13 és 14 tolókák teljes eltolási tartományában legyen metszéspontjuk a 17 hosszanti hasítékoknak. A két egymást keresztező 17 hosszanti vágat által szabadon maradó felületen történik az előrajzolás. Legcélszerűbb, ha erre a célra egy a hosszanti hasítékokhoz illesztett szerszámot használunk, ezáltal a szerszám nagy beállítási pontosságát teljesen ki tudjuk használni.

Az ábrázolt kiviteli alaknál két-két 13 és 14 tolóka található mindegyik 11 és 12 karon. Minél több 13 és 14 tolókát alkalmazunk, annál több pontot lehet előzetesen beállítani, majd utána felrajzolni. A 13 és 14 tolókák számának növelése érdekében célszerű nemcsak két kart, hanem akár három vagy négy kart is alkalmazni, azaz U-alakúra vagy téglalap alakúra kialakítani a szerkezetet.

A tolókák vonalzóit ebben az esetben vastagság és magasság szempontjából úgy kell méretezni, hogy a különböző karokon futó tolókák egymást ne akadályozzák. Azáltal, hogy a különböző karokon egymással párhuzamos tolókákat használunk, felére lehet csökkenteni a beállítható pontok közötti távolságot.

Az ábrázolt kiviteli alaknál a minimális távolságot a 16 tölókavonalzó szélessége adja meg. Ha ugyanis két egymással párhuzamos tolókát, pl. a 13.1 és 13.2 első tolókát ütközésig egymás mellé toljuk, akkor a 17 hosszanti hasítékok közötti távolság pontosan a 13 tolóka szélességének felel meg. Ennél közelebb nem lehet összetolni a tolókákat. Ez csak az előbb említett kiviteli alaknál lehetséges, ahol a párhuzamos karokon lévő tolókákat egymás alá lehet tolni. Az egymás alá tolásnak azonban csak addik van értelme, amíg az egyik tolóka a másik tolókának a hosszanti hasítékát el nem takarja. Mindenesetre az egyik tolókának a hosszanti hasítéka közvetlenül rátolható a másik tolókára, miáltal a két tolóka hosszanti hasítékai közötti távolság most már csak a tolóka szélességének a fele lesz.

Elsősorban rácsszerkezeteknél, pl. az acéliparban, kell olyan lapokat előrajzolni, amelyek élei nem 90°-os szöget zárnak be egymással, hanem pl. 60°-ot, vagy más,a 90°-tól eltérő szöget. Ilyen esetekben kedvező a felrajzolás szempontjából, ha a 10 előrajzoló szerszám 11 és 12 karjai által bezárt szöget hozzá lehet illeszteni az élek által bezárt szöghöz. Ebből a célból előnyös, ha a két kar csuklósán, de rögzíthetően kapcsolódik egymáshoz. Ahhoz, hogy a tolókák így is párhuzamosan fussanak a karokhoz képest, tehát hogy a 17 hosszanti hasíték és a 19 mm-beosztással ellátott kar éle közötti távolságot pontosan be lehessen állítani, szükséges, hogy minden 16 tolókavonalzót megfelelő szögben elforgathassunk a hozzá tartozó 15 tolókavezetőhöz képest. Tehát a szögbe beállítha4 tó karokkal rendelkező előrajzoló szerszámnál a 16 tolókavonalzók is csuklósán, de rögzíthetően kell csatlakozzanak a 15 tolókavezetőkhöz.

A 10 előrajzoló szerszám 11 és 12 karjai erősen eltérő hosszúságúak lehetnek. Előnyös, ha az egyik kar kb kétszer olyan hosszú, mint a másik. Minden esetben az a fontos, hogy legyen két egymást keresztező tolóka, amelyek a karokon futnak. Az említett elrendezéssel egyszerűen és pontosan lehet beállítani a felrajzolandó pontokat, és utána tetszőleges számú munkadarabot lehet könynyedén előrajzolni. Ez főleg a vasiparban előnyös, ahol gyakran több különböző előrajzolási mintát kell viszonylag nagyobb darabszámú lemezre felrajzolni, de a darabszám nem akkora, hogy gazdaságos lenne speciális sablont készíteni.

Amikor a találmány szerinti előrajzoló szerszámot beállítottuk az előrajzolandó pontokhoz, az előrajzolás történhet karctűvel, amit a hasítékok keresztezés] pontjánál vezetünk, vagy történhet közvetlenül pontozóval, a vágatok keresztezési pontjainál. Annak érdekében, hogy a pontozó mindig kéznél legyen, és főleg, hogy a pontozót tisztán és sérülés nélkül lehessen vezetni, előnyös, ha minden tolókára eltolható pontozóvezetőt szerelünk, amiben a pontozó a tolóka síkjára merőlegesen elmozgathatóan van befogva. A pontozót ilyen esetben a pontozóveszsző segítségével toljuk a két hosszanti vágat keresztezési pontjába, majd elvégezzük a feljelölést.

A kitűzött feladat egy lehetséges megoldása szerint a találmány szerinti szerszám rendelkezik legalább az egyik karon futó egy olyan tolókával, amin legalább egy csúszóka található. így a tolókának a karon történő mozgatásával beállítható a feljelölendő pont egyik koordinátája, míg a másik koordináta beállítható a csúszókának a tolókán történő elmozgatásával.

A beállítás lehetőségek sokrétegűsége ennél a megoldásnál sokkal nagyobb, mint annál a megoldásnál, ahol csak a karokon elmozgatható tolókák vannak. Itt ugyanis a felrajzolandó pontoknak csak az egyik koordinátája van rögzítve a tolóka által, míg a másik koordinátát több csúszókával több pont számára is be lehet állítani. Enné! a kiviteli alaknál is össze lehet kapcsolva a legalább egy tolókával rendelkező kar egy másik karral, ami lehetővé teszi, hogy a nem derékszögű élekkel rendelkező munkadarabra is pontosan fel tudjuk helyezni a szerszámot.

Az is lehetséges, hogy több kart alkalmazunk U-alakban, és az egymással párhuzamos karokon több tolókát helyezünk el, több csúszókával. A tolókák és a csúszókák mindig rögzíthető kivitelben készülnek. Ezáltal a megadott koordinátákat egyszerűen és biztosan lehet beállítani. A csúszókákat a 3

-3195142 fentieknek megfelelően ki lehet alakítani pontozóvezetőnek, aminek eredményeként a szerszám beállítása után már csak egy kalapáccsal rá kell ütni a pontozóra, és máris kezelésbe lehet venni az azonosan feljelölendő munkadarabot.

Annak érdekében, hogy a találmány szerinti szerszámot pontosan lehessen felhelyezni a munkadarabra, célszerű a 15 tolókavezetőkre a 21 bordákat elhelyezni, amelyek lefelé túllógnak a 11 és 12 karokon. A 21 bordák méreteit és helyzetét úgy választottuk meg, hogy a karokon lévő 19 mm-beosztás annak a munkadarabnak a sarkától számítson valamelyik 17 hosszanti hasíték középvonaláig, amelyikre a 10 szerszámot felhelyeztük.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Előrajzoló szerszám, ami legalább egy első karral, legalább egy második karral és legalább egy első tolókával rendelkezik, az első tolóka pedig az első karon eltolható és lényegében a második kar hosszúságával azonos hosszúságú, azzal jellemezve, hogy legalább két második tolókával (14,1 és 14.2) rendelkezik, a második tolókák (14.1 és 14.2) pedig a második karon (12) eltolhatóak, és lényegében az első kar (11) hosszúságával azonos hosszúságúak.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szerszám, azzal jellemezve, hogy az első karon (11) több első tolóka (13.1 és 13.2) van elhelyezve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szerszám, azzal jellemezve, hogy a két kar (11, 12) egymással 90°-os szöget zár be, és egymással mereven össze van erősítve.
4. 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szerszám, azzal jellemezve, hogy a karok (11, 12) csuklósán, de rögzíthetően vannak egymással összekapcsolva, a tolókák (13, 14)

   10 mindenkor egy tolókavonalzót (16) és a hozzátartozó karon csúszó tolókavezetőt tártál maznak, ahol minden tolókavonalzó (16) csuklósán, de rögzíthetően csatlakozik a hozzá tartozó tolókavezetőhöz (15).
5. 5. Az 1.—4. igénypontok bármelyike szerinti szerszám, azzal jellemezve, hogy két első karral (11) rendelkezik, amelyek a második kar (12) végeihez csuklósán, de rög20 zíthetően csatlakoznak.
6. 6. Az 1.—5. igénypontok bármelyike szerinti szerszám, azzal jellemezve, hogy két második karral (12) rendelkezik, amelyek az első kar (11) végeihez csuklósán, de rög25 zíthetően csatlakoznak.
7. 7. Az 1.—6. igénypontok bármelyike szerinti szerszám, azzal jellemezve, hogy minden tolóka (13, 14) egy hosszanti hasítékkal (17)

   3θ rendelkezik.
8. 8. Az 1,—7. igénypontok bármelyike szerinti szerszám, azzal jellemezve, hogy minden tolóka (13, 14) legalább egy rögzítő csavarral (18) rendelkezik.