HU190348B - Process for preparing glucose-isomerase - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás glükóz-izomeráz enzim előállítására, amely abban áll, hogy enzimtermelő törzsként a 143. letéti számú 765. számú Streptomyces-törzset induktorként xilózt tartalmazó táptalajon 36-72 órán át tenyésztünk 24-36 °C hőmérsékleten, a tenyészetet a tenyésztés kezdetén 6,5-9,0 pH értékre beállítva, majd az izomerizálást 50-90°C hőmérsékleten, 6,0-9,0 pH értéken 1 · 10 4-l · 10 * mól MgSO, ■ 7 H2O koncentrációval és 0,1-3 mól szubsztrátum-koncentrációval végezzük. -1-

Description

A találmány tárgya eljárás glükóz-izomeráz

Streptomyces-törzsböl való előállítására.

Ismeretes, hogy a D-glükóz D-fruktózzá alakulása a glükóz-izomeráz enzim hatására valósul meg. A D-fruktózt az élelmiszeriparban és a fogyasztási cikkeket előállító iparban, továbbá a fejlett országok diétás élelmezésében egyre kiterjedtebben használják. Keményítőlebontó enzimek (aamiláz es glükoamiláz) komplexével kombinálva a glükóz-izomeráz lehetővé teszi glükóz-fruktózszirupok keményítőből való közvetlen előállítását.

Glükóz-izomeráz előállítására alkalmas eljárások 1957 óta ismeretesek: ekkor mutatták ki első Ízben, hogy D-glükóz a 491. és 492. számú Pseudomonas hydrophyla baktériumtörzs sejtjeinek segítségével közvetlenül D-fruktózzá konvertálható. A glükóz-izomeráz előállításának céljára legtöbb esetben Streptomyces-törzshöz tartozó mikroorganizmusokat alkalmaztak. Mindmáig a glükózizomeráz bioszintézis elengedhetetlen feltételének tartják, hogy a tenyésztésre szánt táptalajokban különböző ásványi sóknak kell jelen lenni. Az irodalomban és szabadalmi leírásokban közölt táptalajok magnéziumsóként MgSO₄ 7 H₂O-t, kobaltsóként CoCl, · 6 H₂O-t tartalmaznak [Agr. Bioi. Chem. 25, 272 (1961)]. A táptalajokba a tenyésztés céljából beágyazott sók koncentrációja az enzimtermelő mikroorganizmus jellegétől függ; MgSO₄ · 7 H₂O esetében többnyire 0,02-0,5%, CoCl₂ · 6 H₂O esetében 0,005-0,024% között váltakozik [Appl. Microbiol. 30, 1247 (1966)].

Egyes Streptomyces-fajok alkalmazása során még akkor is, ha az aktiválás céljából magnéziumionokat adagolnak - a kobaltionok jelenléte abszolút módon szükséges a glükóz-izomeráz képződéséhez [Appl. Microbiol. 21, 588 (1971); Academic Press Inc. 1969, 561; Agr. Bioi. Chem. 31, 902 (1967)].

Állandóan folyik a kutatás olyan, glükóz-izomerázt termelő törzsek és mutánsok felfedezése céljából, amelyek akkor is képesek kielégítő hozammal enzimet termelni, ha a tenyésztéshez alkalmazott táptalajban kobaltionok nincsenek jelen. Ismeretesek a C1C International Inc. mutánsai (1 411 763., 1411 764. és 1 411 765. számú nagy-britanniai szabadalmi leírások) és olyan Artrobacter-fajok (1 32S 970. és 1 362 365. számú nagy-britanniai szabadalmi leírások), amelyek nem igénylik kobalt jelenlétét a glükóz-izomeráz bioszintéziséhez.

I la glükózoldatokhoz az izomerizálás során kobalt- és magnéziumionokat adunk, akkor ez az enzimaktivitást ugyanolyan erősen befolyásolja. Kimutatták, hogy ezek a fémek az enzim kofaktorai, tehát a glükóz-izomeráz a fémenzimek közé sorolható [Agr. Bioi. Chem. 35,997 (1971)]. Megállapították, hogy az YT 5,4 számú Streptomyces-faj glükóz-izomeráz enzim egy molekulája 1 kobaltatomot és 33 magnéziumatomot tartalmaz. Feltételezik [Agr. Bioi. Chem. 35, 977 (1971)], hogy a magnézium és kobaltion glükóz-izomerázzal alkotott vegyülete az enzim aktív formájának kialakulásához szükséges. Hasonlóképpen azt is feltételezik, hogy e folyamat során az enzim konformációja megváltozik. Egyes szerzőknek az a véleménye, hogy kobaltionok - különösen magnéziumionokkai együttes - bevitelének hatására a glükóz-izomeráz enzim hőstabilitása lényegesen megnő [Agr. Bioi. Chem. 35, 997 (1971); Appl. Microbiol. 29, 745 (1975)].

Nagyobb mennyiségű kobaltion jelenléte a fruktóz-szirupokban nem kívánatos [Arch. Pediat. 78, 200 (1961)], annak ellenére, hogy kobaltionok nyommennyisége szükséges az ember táplálkozásához (1 411763., 1411764. és 1411 765. számú nagy-britanniai szabadalmi leírások). A fruktózszirup kobaltion-tartalma körülbelül 1 millimól (3 623 953. számú egyesült államokbeli szabadalmi leírás); kimutatták azonban, hogy ez a koncentráció patkányokon határozottan toxikus jelenségeket idéz elő [Arch. Biochem. 27, 34 (1950)]. Abból a célból, hogy az izomerizálási folyamat befejeződése után a glükóz-fruktóz-szirupokból a kobaltionokat eltávolítsák, a szirupokat a maximális mértékű leválasztás céljából ioncserélő gyantákkal kell feldolgozni. Ez a kiegészítő folyamat ipari méretű, automatizált ioncserélő rendszerek létesítését igényli. A Mi-Car International cég teljesen automatizált ioncserélő rendszereket alkalmaz, amelyek a kation-anion-részek két szektorával (erősen savas Duolite C 25-D kationcserélő és Duolite S—56 gyengén alkálikus anioncserélő gyanta) működnek. Ez az ioncserélő rendszer savakkal vagy bázisokkal végzett, szakaszos regenerálást és nagy mennyiségű, tiszta vizet igényel. Abból a célból, hogy az ioncserélő rendszerrel feldolgozott glükóz-fruktózszirupokban a kobaltionok mennyiségét ellenőrizzék, automatizált abszorpciós spektrofotométerrel végeznek vizsgálatot úgy, hogy az áramló szirupból folyamatosan mintát vesznek, és ennek alapján szabályozzák a kationcserélő rendszer működését. E feldolgozás során a kobaltionokat 5 ppb (rész/billió rész) koncentrációig 25% S mellett el kell távolítani [Isomerized Syrup Process; MFG Information (Mi-Car International Inc.) (1975)]. Ez a folyamat az előállítást megnehezíti, és mind a hatékonyságra, mind az önköltségre negatív hatással van.

A találmány célja olyan eljárás biztosítása glükóz-izomeráznak termelő törzsből való előállítására, amely az enzim bioszintéziséhez, valamint a D-glükóz D-fruktózzá való izomerizálási reakciójához kobaltionokat nem igényel, és ennek következtében gazdaságossági eredményt jelent.

A glükóz-izomerázt termelő 765. számú Streptomyces sp. törzset bulgáriai talajokból izoláltuk. E felfedezés céljából 874 Streptomyces-törzset vizsgáltunk meg. A szűrővizsgálatot (screenelést) az 1. számú Krassilnikow-féle, módosított szintetikus táptalajon végeztük, és ennek során a kiválasztást két szubsztrátumszinten, xilóz és xilán alkalmazásával hajtottuk végre. E körülmények között 18 olyan Streptomices-törzset fedeztünk fel, amelyek lehetőséget nyújtottak a fejlesztésre és a glükózizomeráz enzim termelésére; ezek közül a 765. számú Streptomices sp. képesnek bizonyult arra, hogy tenyésztő táptalajon kobaltionok hiányában is glükóz-izomerázt termeljen.

E törzset az NDK-bán az Állami Gyógyszerellenőrző Intézetben (Staatliches Institut für Kontrolié dér Arzneimittel) 1979. szeptember 29-én le-21

190 348 tétbe helyeztük, s a törzs a 143. számot kapta. E törzs alaktani és biokémiai jellemzői a következők:

1. számú táptalajon, ásványi nitrogénforrással (G. F. Gause és munkatársai módszere szerint) a kolóniák általában kerek formájúak, széleik simák, középen boltozottak, duzzadtak és kis méretű kráterszerű bemélyedést mutatnak, sugaras irányban is erősen redőzöttek. Növekvésük kedvező. A sporangiumok (spóratömlők) a fiatal tenyészetekben kiterjedtek, monopodiálisan rendezettek, a spirálisokon 3-5 gyürűcskével; idősebb tenyészetekben ezek kis fürtökké préselödnek.

A spórák hosszúkásak, lekerekített végződésekkel; 16 000-szeres nagyítással a spórák felületén szőrszerű képződmények figyelhetők meg. Kisebb nagyítás mellett a spórák simáknak látszanak; a spórák hosszúsága 0,9-1,2 mikron, szélességük 0,4-0,6 mikron.

A levegő- és szubsztrátum-micélium színét az A. S. Bondarzew színskála és a Tresner- és Backus skála szerint határoztuk meg. A különböző táptalajok esetében a szén- és nitrogénforrásoktól függően a levegő-micélium színe a fehértől (d¹) a világosszürkén át az ibolyaszínig (a⁵-d³) váltakozik. Az 1. számú táptalajon, ásványi nitrogénforrás jelenlétében (G. F. Gause és munkatársai módszere szerint) a levegő-micélium színe világosszürkétől egérszürkéig (a⁵-d³), szerves nitrogénforrást tartalmazó táptalajon (G. F. Gause és munkatársai módszere szerint) sötétszürkétől ibolyaszürkéig (a²-a³) terjed.

Különböző szén- és nitrogénforrásokat tartalmazó táptalajokon a levegő-micélium színe szürkészöld.

Az 1. számú, ásványi nitrogénforrást tartalmazó táptalajon (G. F. Gause és munkatársai módszere szerint) a szubsztrátum-micélium színe galambszürkétől ultramarinig terjed (I⁶-v¹). A szerves nitrogénforrást tartalmazó 2. számú táptalajon (G. F. Gause és munkatársai módszere szerint) a szubsztrátum-micélium színe ultramarin (ν’), amely tartós tenyésztés során feketébe (a¹) megy át.

Különböző szén- és nitrogénforrásokat tartalmazó táptalajokon a szubsztrátum-micélium színe sötét vöröstől feketéig terjed.

Hús-pepton-agar táptalajon: szaporodása gyenge, a levegő-micélium rózsaszínű, szélein téglavörös, a szubsztrátum-micélium téglavörös.

Burgonya-glükóz-agar táptalajon: a törzs igen jól szaporodik, a levegő-micélium szürkéskék, a szubsztrátum-micélium színe kéktől sötétkékig terjed.

Tschapek-féle, szaccharózt tartalmazó táptalajon : szaporodása gyenge, a levegő-micélium rózsaszínű, a szubsztrátum-micélium színe halványvörös.

Tschapek-féle, glükózt tartalmazó táptalajon: szaporodása mérsékelt, a levegő-micélium világoskék, a szubsztrátum-micélium színtelen, a levegőmicélium színével satírozott.

Szaccharózt tartalmazó táptalajon: szaporodása kedvező, a levegő-micélium égszínkék, a szubsztrátum-micélium színe sötétkéktől feketéig terjed.

Keményítő-agar táptalajon: szaporodása kedvező, a levegő-micélium szürke, a szubsztrátum-micélium színe kék.

Mischustin-féle, keményítő-ammónia táptalajon: szaporodása nagyon kedvező, a levegő-micélium szürke, a szubsztrátum-micélium színe borvöröstől sötét-borvörösig terjed.

A Krassilnikow-féle, szintetikus táptalajon: szaporodása mérsékelt, a levegő-micélium világoshamuszürke, a szubsztrátum-micélium színe rózsaszíntől liláig terjed.

A Krassilnikow-féle CP 1 táptalajon: szaporodása kedvező, a levegő-micélium szürkéskék, a szubsztrátum-micélium színe vörösbarna.

A Krassilnikow-féle CPU táptalajon: szaporodása gyenge-mérsékelt, a levegő-micélium kék, a szubsztrátum-micélium színe sötétdrapp.

A Krassilnikow-féle CP IV táptalajon: szaporodása gyenge, a levegő-micélium világosszürke, a szubsztrátum-micélium színtelen, a levegő-micélium színével satírozott.

A Krassilnikow-féle CP III táptalajon: szaporodása kedvező, a levegő-micélium színe szürkétől ultramarinig terjed, a szubsztrátum-micélium borvörös.

A Krassilnikow-féle CP V táptalajon: szaporodása kedvező, a levegő-micélium szürke, a szubsztrátum-micélium színe sötétlila.

A Wachsmann-féle szintetikus táptalajon: szaporodása mérsékelt, a levegő-micélium szürkeegérszürke, a szubsztrátum-micélium színe sötétdrapptól sötétbarnáig terjed.

Hús-keményítő-agar táptalajon: szaporodása gyenge, a levegő-micélium fehér, a szubsztrátummicélium színe sötétdrapp.

Pepton-agar táptalajon: szaporodása kedvező, a levegő-micélium szürke, a szubsztrátum-micélium színtelen, a levegő-micélium szürke satírozásával.

Glükóz-aszparigin-agar táptalajon: szaporodása kedvező, illetve nagyon kedvező. A levegő-micélium színe szürkétől ultramarinig, a szubsztrátummicélium színe kékesibolyától sötétszürkéig terjed.

Glicerin-aszparagin-agar táptalajon: szaporodása kedvező, a levegő-micélium ultramarin színű, a szubsztrátum-micélium színe sötétlilától feketéig terjed.

Tirozin táptalajon: szaporodása kedvező, a levegő-micélium színe kékesszürkétől ultramarinig terjed, a szubsztrátum-micélium vörösbarna.

Tirozin-kazein-nitrát-agar táptalajon: szaporodása gyenge, a levegő-micélium fehér, a szubsztrátum-micélium krémszínű.

Glükóz-tirozin-agar táptalajon: szaporodása mérsékelt, a levegő-micélium színe krémszíntől szürkéig terjed, a szubsztrátum-micélium ibolyaszínű.

Szaccharóz-nitrát-agar táptalajon: szaporodása kedvező, a levegő-micélium színe szürkétől ultramarinig terjed, a szubsztrátum-micélium színe kék -sötétkék.

Glicerin-kalcium-maláta-agar táptalajon: szaporodása kedvező, a levegő-micélium színe kéktől ultramarinig terjed, a szubsztrátum-micélium sötétlila.

Pepton-marhahús-agar táptalajon: szaporodása mérsékelt, a levegő-micélium szürke a szubsztrá3

-3190 348 tum-micélium színtelen, a levegő-micélium szürke satírozásával.

Zab-agar táptalajon: szaporodása mérsékelt, a levegő-micélium szürke, a szubsztrátum-micélium színe borvörös.

Paradicsom-agar táptalajon: szaporodása kedvező, a levegő-micélium szürke, a szubsztrátummicélium színe sötétdrapptól terakottáig terjed.

Ólom-acetát-agar táptalajon: szaporodása gyenge, a levegő-micélium barna, a szubsztrátum-micélium színtelen, a levegő-micélium szürke árnyalatával.

Vas-pepton-agar táptalajon: szaporodása kedvező, a levegő-micélium szürke, a szubsztrátum-micélium színtelen, a levegő-micélium szürke árnyalatával.

Élesztő-maláta-agar táptalajon: szaporodása mérsékelt, a levegő-micélium szürke-egérszürke, a szubsztrátum-micélium sötét-krémszínű.

A törzs tűrőképessége (toleranciája) nátriumkloriddal szemben: a táptalajban fennálló nátriumklorid koncentrációval szemben tolarenciája csekély: a maximális koncentráció 4%. E koncentráció mellett a törzs szaporodása gyenge, a levegő-micélium világoskék, a szubsztrátum-micélium sötétkék. Ha a nátrium-klorid koncentrációja 2%-nál nagyobb, akkor ennek a spóraképzésre negatív hatása van.

A törzs a zsírtalanított tejet koagulálja; a zselatint nem folyósítja el. Szaccharóz táptalajon kedvezően szaporodik, a szaccharózt azonban nem hasznosítja. Keményitő-agaron nagyon kedvezően szaporodik, és jól hidrolizálja a keményítőt. A cellulózt nem bontja el, a nitrátokat nitritekké redukálja, kénhidrogént választ el. Burgonyán szaporodni képes. Hemolízis-negatív, tirozináz-pozitív, meianoidokat képez.

Pridham-Gottlieb-féle alaptáptalajon kedvező szaporodás figyelhető meg a következő szénforrásokkal: glükóz, fruktóz, laktóz, levulóz, xilóz, mannóz, cellobióz, galaktóz, mannit, inozit, arabinóz, dextrin, ribóz és glicerin,

A szalicint gyengén adszorbeálja.

Szorbitot, szaccharózt és raffinózt tartalmazó táptalajon nem szaporodik. A szénforrástól függően különbségek figyelhetők meg a levegő- és szubsztrátum-micélium pigmentálódásában.

A Pridham-Gottlieb-féle módosított alaptáptalajon a törzs kedvezően szaporodik a következő nitrogénforrások jelenlétében: ammónium-klorid, ammónium-szulfát, di-ammónium-hidrogén-foszfát, ammónium-dihidrogén-foszfát és karbamid.

Ammónium-nitrátot és dinátrium-hidrogénfoszfátot tartalmazó táptalajon a törzs mérsékelten, nátrium-nitrátot és nátrium-nitritet tartalmazó táptalajon egyáltalában nem szaporodik.

A törzs nagyon kedvező szaporodása figyelhető meg a következő aminosavakat tartalmazó táptalajokon: glutaminsav, aszparaginsav, alanin, valin és aszparigin. A törzs mérsékelten szaporodik olyan táptalajokon, amelyek leucint, cisztint, prolint, hidroxi-prolint, fenil-alanint és tirozint tartalmaznak. A nitrogénforrástól függően a levegő- és szubsztrátum-micélium pigmentálódásában különbségek figyelhetők meg.

Egyes ismertetőjelei szerint a 765. számú Streptomyces-törzs hasonló a Streptomyces coelicolor törzshöz, amely a Bergey-féle (1974) Gray-sorozathoz (az N. A. Krassilnikow szerinti Coelicolorcsóport Actinomyces coelicolor tagja - 1970) tartozik. Ez utóbbi egyes tenyészeti-alaktani és fiziológiai-biokémiai sajátosságaiban különbözik, melyeket a Bergey-féle (1974) és N. A. Krassilnikow-féle (1970: species jellemzés ír le. így például a Streptomyce: coelicolor a spirálisain 1-3 gyűrűcskét visel, a zsel itint lassan elfolyósítja, a zsírtalanított tejet pepto űzálja és tirozináz-negatív. Ennek alapján a 765. s 'ámú Streptomyces-törzs a hasonló Streptomyce.· coelicolor (Actinomyces coelicolor) törzzsel nem í zonos , s ezért a Bergey-féle Gray-sorozathoz (1974) és az N. A. Krassilnikow szerinti Coelicolorcsoporthoz (1970) soroljuk,

A termelő törzset 50 ml fermentációs táptalajt tartalmazó 500 ml-es Erlenmeyer-lombikban, 36-96 órán át, 24-36 °C hőmérsékleten, kezdeti

6,5-9,0 pH érték mellett, percenként 180-320 fordulatszámú rázógépen tenyésztjük.

A glükóznak fruktózzá való átalakítása (konverziója) a 765. számú Streptomyces-törzsböl származó glükóz-izomeráz segítségével a következőként végezhető: a friss micéliummal való közvetlen kezelés útján (ezt a micéliumot 12 000 percenkénti fordulatszámú centrifugálással és 0,05 mólos, 7,0 pH értékű foszfát-pufferral való háromszori öblítéssel választjuk le); vagy a szárított micéliummal (légszáraz vagy acetonnal szárított sejtek); vagy olyan enzimoldattal, amelyet a sejttömeg ultrahanggal vagy autolízissel végzett elbontásával és a felülúszó percenként 15 000 fordulatszámú centrifugálással való leválasztásával állítunk elő; valamint az extracelluláris izomerázt tartalmazó tenyészet centrifugált termékével; vagy a szilárd hordozón immobilizált sejtek segítségével.

A reakcióelegyben képződött fruktózt a ciszteinkarbazol eljárással [J. Bioi. Chem. 192, 583 (1951)] határozzuk meg, és a törzs aktivitását a kultúrafolyadék 1 milliliterében lévő fruktóz milligrammos mennyiségével vagy nemzetközi glükóz-izomeráz egységekben (GIU) fejezzük ki. A GIU az enzimnek az a mennyisége, amely 70 °C hőmérsékleten, 7,0 pH érték mellett, 1 mólos glükóz-oldatban, 0,05 mólos foszfát-pufferban, 2 10“²mól MgS0₄ · 7 H₂O jelenlétében 1 perc alatt 1 pmó! glükózt 1 pmól fruktózzá alakít.

A találmány szerinti eljárás előnyei a következők.

A 765. számú Streptomyces-törzs a glükózizomeráz enzimet a táptalajban kobaltionok nélkül termeli. Az így képződött enzim a D-glükózt Dfruktózzá alakítja akkor is, ha az izomerizáló elegyben kobaltionok nincsenek jelen: ennek következtében a technológiai folyamat lényegesen egyszerűbbé válik, és nem szükséges ioncserélő rendszerek alkalmazása a kobaltnak fruktózt tartalmazó szirupokból való leválasztására. A szabadalmi irodalomból ismert, glükóz-izomerázt termelő mikroorganizmus-törzsekkel és mutánsokkal összehasonlítva - amelyek a tenyésztő táptalajokban és izomerizáló elegyekben kobaltionok jelenlétét nem igénylik (1 411 763., 1 411 764. és 1 411 765., továbbá

190 348

328 970. és 1 362 365. számú nagy-britanniai szabadalmi leírások) - a 765. számú Streptomycestörzs glükóz-izomeráz aktivitása nagyobb, pH optimuma (7,0) kedvező, hőmérsékleti optimuma (80 ’C) magasabb és hőstabilitása 40-70 ’C közötti hőmérsékleteken lényeges.

A találmányt az alábbi kiviteli példákban részletesen ismertetjük.

1. példa

1. Xilóz-táptalaj:

Xilóz	20 g
Agar	20 g
Kálium-nitrát	1,0 g
Dikálium-hidrogén-foszfát	0,5 g
Magnézium-szulfát-heptahidrát	0,5 g
Nátrium-klorid	0,5 g
Kálcium-karbonát	1,0 g
Vas(II)-szulfát-vízzel	0,001 g 1 literre feltöltve.
2. Burgonya-glükóz-agar:	300 g főtt burgo-
Burgonyakivonat	nyából
Glükóz	10 g
Agar-vízzel	20 g 1 literre feltöltve.

A törzs fenntartása végett ajánlatos mindkét táptalaj váltott alkalmazása.

Az 1. vagy 2. (előnyösen az 1.) táptalajpon 10-15 napig növesztett kultúra jól kicsírázott anyagához 6 ml inokulációs táptalajt adunk, amelynek összetétele a következő: xilóz 1 %, marhahúskivonat 2%, MgS0₄ · 7 H₂O 0,1%, dikálium-hidrogén-foszfát 0,3%.

Elvégezzük a sejttömeg öblítését, majd a kémcsövet rázógépen 24 órán át 30 ’C hőmérsékleten percenként 240 fordulatszámmal mozgatjuk. Az ilyen módon adaptált tenyészetből oltást végzünk a következő összetételű inokulációs közegre: xilóz 1%, kukoricakivonat 3,0% (szárazanyag), MgSO₄ ·

- 7 H₂O 0,1%, dikálium-hidrogén-foszfát 0,25%, agar 0,1%.

A tenyésztést 50 ml fermentációs táptalajt tartalmazó 500 ml-es Erlenmeyer-lombikban 30 ’C hő⁵ mérsékleten 240 percenkénti fordulatszámú rázógépen 60 órán át végezzük. A tenyésztés kezdeti pH értéke 8,5.

A 765. számú Streptomyces-törzs 60 órás tenyésztése során 1 liter kultúrafolyadékban ¹⁰ 160-240 g nedves biomassza képződik.

2. példa ¹⁵ A glükóznak fruktózzá való izomerizálását a 765 számú Streptomyces-törzsből származó glükóz-izomeráz segítségével 70 ’C hőmérsékleten, 7,0 pH mellett, 2 · 10^-2 mól MgSO, · 7 H₂O jelenlétében, 1 mól szubsztrátum-koncentrátcióval hajtjuk végre. A 765. számú Streptomyces-törzs aktivitása 75-130 mg fruktóz 1 ml kultúrafolyadékban, azaz 7000-12 000 G1U 1 liter kultúrafolyadékban.

Claims (2)

1. ^ö Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás glükóz-izomeráz előállítására, azzal jellemezve, hogy enzimtermelő törzsként a Német Demokratikus Köztársaság Állami Gyógyszerel^u lenőrző Intézetében 1979. szeptember 29-én letétbe helyezett 143. letéti számú 765. számú Streptomyces-törzset indukátorként xilózt tartalmazó táptalajon 36-72 órán át tenyésztünk 24-36 ’C hőmérsékleten, a tenyészetet a tenyésztés kezdetén ⁵ 6,5-9,0 pH értékre beállítva, majd az izomerizálást 50-90 ’C hőmérsékleten, 6,0-9,0 pH értéken 1 · 1Ο^-4-1 · I0“² mól MgSO₄ 7 H₂O koncentrációval és 0,1-3 mól szubsztrátum-koncentrációval ₄₀ végezzük.
2. 2 Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy 1,0-2,0% xilózt,

   1,5-4,0% (szárazanyag) kukoricakivonatot és 0,25-1,0% nátrium-acetátot tartalmazó táptalajt alkalmazunk.