HU189443B - Washery - Google Patents

Description

A találmány tárgya mosóberendezés, például bányászati művelet útján kitermelt anyagok szétválasztására, különböző sűrűségű frakciókra.

Például a szénbányászatban a kibányászott termék szénből és meddőből, például palából áll, és a szenet automatikus gépezet segítségével el kell választani a palától. Hagyományosan erre a célra mosókádat alkalmaznak, (amire a következőkben mint a „meghatározott fajtájú mosókád”-ra fogunk hivatkozni); ez lényegileg egy tartály, amely függőlegesen több rétegező rekeszből és egy selejtrekeszből áll, és a rekeszek felső része fölött perforált rácslemez van elhelyezve. A tartály egy bizonyos szintig a rácslemez fölött folyadékkal, például vízzel van töltve, és a nyersanyagot az egyik oldalon a rácslemezre helyezik, míg a rácslemezen keresztülfolyó víz igyekszik az anyagot a rácslemezen átvinni.

A berendezésnél olyan eszközt alkalmaznak, amely a két rekeszben levő folyadékot lényegileg függőleges irányban lüktetőmozgásba hozza; ez a rácslemezen levő nyersanyagot ezáltal keveri, és igyekszik a nehéz anyagot (a palát) a rácslemezhez közeli fenékre lesüllyeszteni, míg a könnyebb anyagot a tetejére emelni. Ilyen módon, amikor a nyersanyag a rácslemezen keresztül áramlik és különösen a rácslemeznek azon a részén keresztül, amely a rétegező rekesz fölött van, a nyersanyag rétegeződik. A nehezebb anyag, amely a rácslemez közelében van, a rácslemezről a selejteltávolitó kamrába hullik és a könnyű anyag egy kapu vagy küszöb fölött halad át (amely a rácslemez fölött kis távolságnyira helyezkedik el), és a mosókádból egy első nyíláson át kiáramlik.

Az ilyenfajta meghatározott mosókádakban kívánatos, hogy olyan pontosan vezéreljék a mosókád működését, amennyire csak lehetséges, és előnyösen olyan eszközök útján, amelyek lehetővé teszik automatikusan működő szerkezetek használatát.

Például, ilyen mosókádakban szükséges, hogy vezéreljék a rétegező rekeszben, a rácslemezen levő súlyosabb anyagrétegnek a vastagságát, hogy biztosítsák az anyagok megbízható szétválasztását. Amennyiben a nehéz anyagréteg túlságosan vastag, úgy a nehéz frakció részei a könnyebb anyaggal együtt fognak távozni, a kapu vagy küszöb fölött. Ellenkező esetben, amennyiben a nehezebb anyagréteg túlságosan vékony, a könnyebb frakció részecskéi a selejteltávolitó kamrába ürülnek a nehezebb anyaggal együtt.

Fentiek miatt javasolták, hogy a meghatározott fajtájú mosókádban érzékeljék a rétegező rekeszben levő nehezebb anyag rétegének vastagságát, és amikor ennek a rétegnek vastagságát csökkenteni kell, hozzanak létre lüktető mozgást a selejteltávolító kamrában levő folyadékban, vagy pedig amennyiben már alkalmaztak lüktető mozgást növeljék meg az eddig alkalmazott lüktetés amplitúdóját, úgy, hogy a nehezebb anyag részecskéi áthaladjanak a rácslemez fölött és onnan biztosabban behulljanak a selejteltávolitó kamrába.

Hagyományosan a rácslemezen levő nehezebb anyag rétegének vastagságát úgy mérték, hogy egy úszót alkalmaztak, amely a nehezebb anyag felső felületén nyugszik és ennek az úszónak a helyzetét használták fel a selejtrekeszben alkalmazott lüktető mozgás vezérlésére.

Járulékosan, minthogy az a nyomás, amelyet a rétegező rekeszben keltenek, függ annak a nyersanyagnak a súlyától, amely a rácslemezen nyugszik, javasolták azt is, hogy egy függőleges csövet kössenek össze a rétegező rekesszel, amely a rácslemez alatt kezdődik és amelybe a rácslemez alatti folyadék áramlik, és érzékeljék a csőben levő folyadék szintjének közepes vagy átlagos helyzetét olyan mechanikus eszköz használatával, amely a csőben elhelyezett úszót tartalmaz és ezáltal kijelzi a nehezebb anyag rétegének vastagságát. Ilyen módon az úszó helyzetét fel lehet használni a selejtrekeszben alkalmazott lüktető mozgás amplitúdójának vezérlésére.

Változatképpen alkalmaztak ilyen csőben elhelyezett elektródákat, hogy érzékeljék, amikor a folyadékszint a csövön belül előre meghatározott szint fölé emelkedik (ami a rácslemezen levő nehezebb anyagréteg nemkívánatosán nagy vastagságának felel meg), és ezáltal a selejtrekeszben alkalmazott lüktető mozgás amplitúdóját megnöveljék vagy pedig érzékeljék, hogy a csőben levő folyadék szintje előre meghatározott pont alá süllyedt (ami a rácslemezen levő nehezebb anyag nemkívánatosán vékony rétegének felel meg), és ezáltal csökkentsék annak a lüktető mozgásnak amplitúdóját, amelyet a selejtrekeszben alkalmaztak.

Míg valamennyi korábbi javaslat arra vonatkozott, hogy ezeket az értékeket kielégítően változtassák, ez a fajta szabályozási mód nem mutatkozott kielégítőnek a probléma megoldására, amellyel az anyagok szétválasztásánál találkozunk, különösen ami a szénbányászatot illeti.

Ezért amikor a szenet kézi úton termelték ki a fejtés alatt álló munkahelyről, a nyersanyag viszonylag csekély mennyiségű nehezebb fajsúlyú meddőt tartalmazott, például a nyersanyag 10%-át. Mindamellett a legutóbbi időkig szénfejtő gépezet használatával, olyan telérekből bányászták a szenet, amelyek viszonylag vastagok és megbízhatóak voltak. így lehetséges volt, hogy a szénfejtő gépeket úgy használják, hogy a munkahelyről a szénnel együtt kitermelt anyagban a nehezebb anyag részesedése viszonylag még mindig csekély volt, bár aránylag nagyobb mennyiségű, mint amennyit a kézi bányászással kaptak.

Jelenleg azonban van olyan tendencia, amely szerint csökkenő megbízhatóságú rétegekből is fejtik a szenet, és ez időnként azt is szükségessé teszi, hogy túlnyomórészben meddő anyagot fejtsenek ki és olyan ereket, amelyek vékonyak, amelyeknél az erek fölött és/vagy alatt is végeznek fejtést, hogy biztosítsák minden szénmennyiség kibányászását annak ellenére, hogy ennek következtében szükségképpen ugyanakkor növekszik a meddőanyag termelése.

Ilyen módon a nyersanyagnak nemcsak a meddőtartalma növekszik (gyakran egészen 70%-ig), de a meddőanyag részesedési aránya a kitermelt anyagban viszonylag rövid időtartamokon belül jelentős mértékben változhat.

189 443

Fentiek következtében az előzőkben meghatározott fajtájú mosókádak működésének vezérlésére szolgáló ismert technika ezért pontosság szempontjából már nem kielégítő, és nehézségeket okoz, ha biztosítani akarjuk, hogy minimális mennyiségű meddőt tartalmazzon a szén, és ugyanakkor minimális szén kerüljön a meddőbe.

A találmányunk szerint olyan fentiekben meghatározott fajtájú mosókádat alakítunk ki, amelyben egy cső nyúlik ki fölfelé a rétegező rekeszből, és a mosókád vezérlőszerkezetet tartalmaz, amely a csőben levő vízszint hatására működik és ilyen módon annak a nyomásnak a hatására, amely a rétegező rekeszben van, és a berendezést az jellemzi, hogy a vezérlőmechanizmus egy adót tartalmaz, amely egy sugarat bocsát ki a cső mentén a bennelevő víz irányában, és a cső mentén haladó sugár a csőben levő folyadék felszínéről visszaverődik; továbbá egy vevőt is tartalmaz, amely a visszavert sugár hatására működik; továbbá egy kimenő készüléket tartalmaz, amely kimenő jelet állít elő annak az időnek a függvényében, amelyet a sugár az emittertől a vevőig való haladásához igényel.

Ilyen módon eléggé érzékeny eszközt biztosítunk, amely meghatározza a rácslemezen levő nyersanyag súlyát és eléggé érzékeny, hogy lehetővé tegye a mosókád finom vezérlését annak működése folyamán.

Például a kimenő jelet fel lehet használni arra, hogy vezérelje a selejtrekeszben alkalmazott lüktető mozgást. Ilyen módon amennyiben a nyersanyag súlya a rétegező rekeszben levő rácslemezen megnövekszik (ami jelzi, hogy a rácslemezen levő meddőanyag mennyisége növekedett), a selejtrekeszben alkalmazott lüktető mozgás frekvenciája vagy nagysága növelhető és ezáltal növeli a meddőanyag eltávolításának sebességét a rácslemezről a selejteltávolító kamrába és ezáltal csökkenti a lehetőséget, hogy a kívánt anyaggal (például szénnel) együtt meddőanyag jusson ki az első kiömlőnyíláson keresztül. Ezzel ellentétben, amennyiben a nyersanyag súlya a rétegező rekeszben levő rácslemezen csökken (jelezve, hogy a rácslemezen levő meddőanyag mennyisége csökkent), a selejtrekeszben alkalmazott lüktető mozgás mértéke csökkenthető, és ezáltal csökken a meddőanyag eltávolításának sebessége a rácslemezröl a selejteltávolító kamrába, amivel csökken annak a lehetősége, hogy a kívánt anyag (például szén) hulljon a rácslemezről a selejteltávolító kamrába.

Ilyen körülmények között a vezérlő szerkezet előnyösen egy vezérlőkészüléket tartalmaz, amely változtatni tudja a kimenő jel értéke és a selejtrekesznél alkalmazott lüktető mozgás értéke közötti viszonyt a kimenő jel vezérlése mellett. Ilyen módon változtatható a kimenő anyag minősége, például egy felső határ és egy alsó határ között, ahol a felső határnál a kimenő anyag, amely az első kiömlőnyilásból származik, gyakorlatilag nem tartalmaz alacsonyabbrendű anyagot, míg az alsó határnál a nyíláson kijövő anyag kisebb mennyiségű alacsonyabbrendű anyagot is tartalmaz. A mosókád ilyenfajta finom vezérlése különösen azért fontos, mert a szétválasztásnál maximális hatékonyságot biztosit a kibocsátott anyag utolsó felhasználójának követelményei szerinti határokig.

Változatképpen vagy járulékosan, a kimenő készülék által előállított kimenő jel felhasználható annak a sebességnek a változtatására, amellyel a nyersanyagot a rácslemezre tápláljuk.

Ezért miközben a kimenő jel növekedése jelezheti, hogy a rétegező rekesz fölött a rácslemezre helyezett meddőanyag részesedési aránya növekszik, jelezheti azt is, hogy a rácslemezen a nyersanyag teljes vastagsága növekszik. Ilyen módon, amikor a vezérlöszerkezet szokatlanul nagy kimenő jelet állít elő (például olyat, amely a selejtrekeszben maximális lüktetések alkalmazásának lehetőségét jelentené) kívánatos lehet, hogy lassítsuk vagy megszüntessük a nyersanyag táplálását a mosókádba. Ezzel ellentétben, amikor szokatlanul kicsi kimenő jelet állít elő a vezérlőszerkezet (például olyat, amely a lüktető mozgás teljes elhagyásának felelne meg a selejtrekeszben), szükségesnek mutatkozhat, hogy növeljük a nyersanyagnak a mosókádba való betáplálást sebességét.

Változatképpen vagy járulékosan a kimenő készülék által szolgáltatott kimenőjelet fel lehet használni különböző biztonsági műveletek ellátására. Ilyen módon amikor összetett mosókádról van szó, amely két rétegező rekeszt tartalmaz, és egy selejtrekeszt, amelyik mindegyik rétegező rekesszel kapcsolatban áll és mindegyik rétegező rekeszből kifelé és felfelé egy cső nyúlik ki, míg a mosókád két ilyen vezérlöszerkezetet tartalmaz, és egy-egy vezérlőszerkezet egy-egy ilyen csőhöz tartozik és arra használjuk őket, hogy vezéreljék azokat a lüktető mozgásokat, amelyeket a hozzájuk tartozó selejtrekeszben egymástól függetlenül alkalmazunk, és amikor a két vezérlőszerkezet által előállított kimenő jel egy előre meghatározott mennyiségnél nagyobb mértékben különbözik egymástól, riasztó jel kelthető.

Például amennyiben a második selejtrekeszhez csatlakozó selejt eltávolító kamra eltömődik, ezen szakasz vezérlőszerkezete által szolgáltatott kimenőjel nagysága, növekedni fog annak következtében, hogy ennek a szakasznak rétegező rekeszében a meddőanyag felhalmozódik. Ezáltal egy előre meghatározott biztonsági szintnél riasztójel idézhető elő, amelynek következtében a kezelőszemélyzet a szükséges beavatkozást elvégzi.

A sugár, amelyet az adó a cső mentén kibocsát, alkalmasan diszkrét impulzusokból áll és a kimeneti készülék olyan kimenő jelet állít elő, amely attól az időtől függ, amely egy impulzus számára szükséges ahhoz, hogy az adótól a vevőhöz jusson. Ez a sugár elektromágneses sugárzás lehet, de tekintettel az itt előforduló csekély távolságokra, előnyösebb, ha a sugár nagyfrekvenciás hangsugárzás.

Nagypontosságú vezérlés biztosítására előnyösen az a frekvencia, amelyen az impulzusokat az adó kibocsátja, többszöröse annak a frekvenciának, amelyekkel a lüktetéseket a rétegező rekeszben levő vízre alkalmazzuk. Ennek következtében a rétegező rekeszre alkalmazott minden egyes impulzus ideje alatt a kimeneti készülék számos kimenő jelet állít elő, miközben a víz szintje a csőben először növekszik, majd azután csökken. Ezért a vezérlőszerkezet előnyösen el van látva egy kiválasztó készülékkel, amely olyan módon működik, hogy a kimeneti készülék által előállított kimenőjel annak a maximális vízszintnek felel meg, amelyet a rétegező rekeszben alkalmazott lüktetés minden egyes ciklusában a csőben meghatározunk.

Hagyományosan mind az adó, mind a vevő rezgőrésszel, például piezoelektromos készülékkel van ellátva, és a vezérlőszerkezet olyan eszközt tartalmaz, amely a piezoelektromos készüléket rezgeti, és ezáltal azt adó üzemben működteti, és rezgésérzékelőt tartalmaz, amely a piezoelektromos készülékben indukált rezgéseket érzékeli, amikor a vevő üzemben működik.

A találmány tárgyát képezi a fentiekben meghatározott fajtájú olyan mosókád is, amelynél egy cső nyúlik ki fölfelé a rétegező rekeszből, és a mosókád vezérlőszerkezetet tartalmaz, amely az említett csőben levő víz szintjének hatására működik, és ezáltal annak a nyomásnak a hatására, amely a rétegező rekeszben van, és vezérli a lüktetéseket, amelyeket a selejtrekeszben alkalmazunk annak a nyersanyagnak súlyától függően, amely a rétegező rekeszben levő rácslemezen van és az jellemzi, hogy az a frekvencia, amelynél a lüktetéseket alkalmazzuk a selejtrekeszben, többszörösen (előnyösen háromszorosan) meghaladja azt a frekvenciát, amelyen a lüktetéseket alkalmazzuk a rétegező rekeszben, és a vezérlőszerkezet folyamatosan reagál a csőben levő víz szintjére, míg a lüktetéseket alkalmazzuk a rétegező rekeszben és az említett vezérlőszerkezet kimeneti készüléket tartalmaz, amely kimenő jel előállítására alkalmas annak hatására, hogy a csőben levő víz maximális szintjét elért minden egyes ilyen lüktetésnél és a mosókád szelepszerkezetet tartalmaz, amely a kimeneti készülék kimenő jelének hatására működik és ezáltal megváltoztatja a selejtrekeszben alkalmazott lüktetések nyomását.

Korábban a fentiekben meghatározott fajtájú mosókádakban ugyanazt a szállítóeszközt használták a nagyobb darabokból álló nehezebb meddőanyag eltávolítására, amely a rácslemez széle fölött halad át a selejteltávolító kamrába, mint amelyet a kisebb darabokból álló nehezebb meddőanyagnál alkalmaztak, amely a rácslemez nyílásain halad át, és a rétegező és selejtrekesz aljára hullik ki. Ennek következtében hagyományosan serleges felvonót alkalmaztak, mind a nagyobb, mind a kisebb meddőanyag-darabok eltávolítására és ez a felvonó a rétegező és selejtrekeszek feneke alatt levő helytől kiindulva, a mosókádban levő folyadék felső szintje fölött levő ürítési pontig terjedt. Ezért ennek a felvonónak hosszú útszakasza volt függőleges irányát tekintve, és hosszú házra volt szükség, amelynek vízzárónak kellett lennie a kádban levő folyadékszintnél magasabb szintig. Ebből a körülményből gyakorlati problémák támadtak olyankor, amikor a felvonónál javítási vagy karbantartási munkát kellett végezni, mert ahhoz, hogy hozzá lehessen férni a felvonóhoz, le kellett csapolni a mosókádat, ami időrabló művelet annak következtében, hogy az jelentős mennyiségű vizet tartalmaz.

Járulékosan az is szükséges volt, hogy a felvonó elég nagy méretű legyen ahhoz, hogy emelni tudja a nehezebb frakciónak mind a nagyobb, mind a kisebb darabjait elhelyezkedési helyüktől. Ez viszonylag nagy és költséges felvonószerkezetet igényelt.

Jelen találmány egy másik jellemzője szerint olyan fentiekben meghatározott fajtájú mosókádat alkalmazunk, amelynél egy első szállítóeszköz van annak az anyagnak a mozgatására, amely a rácslemez széle fölött halad át a selejteltávolító kamrába, és a kádban levő folyadékszint fölött elhelyezkedő ürítési pontra kerül és egy második szállítóeszköz is van, amely az anyagot a rétegező és selejtrekesz alján levő kiömlőnyílásoktól a folyadékszint fölötti ürítési pontig szállítja.

Annak eredményeként, hogy a mosókádban különálló szállítóeszközt biztosítunk a nehezebb anyag nagyobb darabjai számára, amelyek áthullanak a rácslemez széle fölött, és a nehezebb anyag kisebb darabjai számára, amelyek áthullanak a szállítóeszközt, amely a nagyobb darabokat üríti, viszonylag magas szinten helyezzük el, például nem alacsonyabban, mint a mosókád felső része. Ilyen módon, amikor a nagyobb darabokat ürítő első szállítóeszköz javítása vagy karbantartása válik szükségessé, ehhez a szállítóeszközhöz sokkal gyorsabban és egyszerűbben tudunk hozzáférni, minthogy az ürítendő víz szintje, amelyet csökkenteni kell, hogy a szállítóeszköz házát vízmentessé tegyük, sokkal kisebb. Járulékosan - minthogy a nehezebb anyagnak a nagyobb darabjai azok, amelyek meg szokták rongálni a szállítóeszközt, vagy pedig kopást okoznak - további előny származik abból, hogy a karbantartási idő csökken annál az elrendezésnél, amelynél az első szállítóeszköz ilyen könnyen hozzáférhető.

Továbbá, minthogy a nehezebb anyag mosókádból kiürített kisebb darabjainak tömege csak töredékrészét képezi a nehezebb anyag kiürített nagyobb darabjai tömegének, ezért jelentősen csökkenthető a második szállítóeszköz kapacitása, (és ennek következtében a költsége), minthogy már nem szükséges, hogy ez a nagyobb darabokat is ürítse. Példaképpen említjük, hogy amennyiben a második szállítóeszközt serleges felvonóként képezzük ki, belátható, hogy ha ennek serlegei 15-23 cm szélesek, ezek elégségesek volnának a nehezebb meddőanyag kisebb darabjainak az ürítésére, míg a meddőanyag nagyobb és kisebb darabjainak egyidejű ürítésére hagyományosan olyan serleges felvonó szükséges, amelynek serlegei 107 cm szélesek.

A fentiekben meghatározott fajtájú mosókádból annak alapvető kialakításában, amint azt az előző bekezdésben kifejtettük, kettőt összeillesztve, mindössze egy rétegező rekeszt, egy selejtrekeszt és egy selejteltávolító kamrát tartalmaz.

További előnyöket tudunk biztosítani azonban akkor, ha a mosókád két vagy több rétegező rekeszt tartalmaz, és ezek a selejtrekesszel és a selejteltávolító kamrával sorban vannak elrendezve, a rácslemez a rétegező és selejtrekesz felső részén át lejtősen helyezkedik el úgy, hogy az anyag, amelyet a rácslemez magas végén táplálunk a mosókádba, egy rétegező rekesz fölött, valamennyi rétegező re4

189 443 kész felső részén forogva áthalad és vagy áthalad a rácslemez széle fölött a selejteltávolító kamrába, vagy pedig elhagyja a mosókádat a könnyebb frakció számára biztosított elsődleges nyílásán át. Igen előnyösen a második szállítóeszköz az anyagot a ⁵ selejtrekesz és valamennyi rétegező rekesz aljáról fogja elvinni.

További előny származhat abból is, hogy a mosókád olyan összetett mosókád, amely két vagy több rácslemezt tartalmaz, és minden egyes rácsle- ¹⁰ mez saját rétegező és selejtrekesszel, valamint selejt-. eltávolító kamrával van ellátva. Példaképpen két vagy több alap mosókád egység, amilyet az utolsó közvetlenül megelőző bekezdésben ismertettünk, négyesével egymáshoz vannak illesztve, egy sorban ¹⁵ van elrendezve, és ezek egy összetett mosóedényt képeznek, amelyet a továbbiakban részletesebben fogunk ismertetni.

Egy ilyen összetett mosókádban két vagy több selejteltávolító kamra van a nehezebb selejtanyag ²⁰ nagyobb darabjainak befogadására, és mindegyik selejteltávolító kamrának előnyösen különálló első szállítóeszköze van. Mindamellett az is lehetséges, hogy néhány vagy valamennyi alapvető mosókád egységnél, amelyek az összetett mosókádat alkotják, közös második szállítóeszközt alkalmazunk és ilyen módon tovább csökkentjük a szerelési költségeket.

Előnyösen a mosókád selejteltávolító kamráját (vagy pedig összetett mosókád esetén minden egyes 30 eltávolító kamrát) a környezet felé nyitottan tartunk, és a selejteltávolító rekesz vagy minden egyes selejteltávolító rekesz előnyösen el van látva egy első szállítóeszközzel, amely olymódon van elrendezve, hogy a rekeszre kiterjed, és az első (vagy 35 mindegyik) szállítóeszköz rendelkezik egy szállító útvonallal, amelynek egy része a hozzátartozó rácslemez szélének hossza mentén helyezkedik el, ezen szélnek szintje alatt és lényegileg vízszintes irányban nyúlik, míg egy további része az ürítési pontig ⁴0 emelkedik.

Az a körülmény, hogy a folyadék feletti tér a selejteltávolító rekeszben vagy rekeszekben nyitva van a környezet felé, teszi lehetővé olyan első szállítóeszköz használatát, amilyet az előző bekezdésben 45 ismertettünk, mert ha ezt a teret légmentesen el kellene zárni, egy szelep vezérlése útján, hogy ezáltal vezéreljük a szomszédos selejtrekeszben levő lüktetéseket, nem lehetne használni ilyen első szállítóeszközt, azon nehézség miatt, hogy a selejtrekesz 50 vagy minden egyes selejtrekesz fölötti teret légmentesen kellene lezárni.

A fent ismertetett első szállítóeszköz, amelynél a szállítóút egy része lényegileg vízszintes, alkalmas annak az anyagnak kezelésére, amely két vagy több 55 rácslemez széle fölött halad át.

Ilyen módon a találmány biztosítja olyan mosókád együttes kialakítását, amely két vagy több fent ismertetett kialakítású mosókádat tartalmaz, amelyekből kilenc van egyesítve, és ezeknek közös első θ₀ szállítóeszközük van.

A találmány tárgyát és további jellemzőit példakénti kiviteli alak kapcsán, rajz alapján ismertetjük részletesebben.

Az 1. ábra a találmány szerinti mosókád hosszmetszetét mutatja.

A 2. ábra az 1. ábra 2-2 vonala menti metszetet mutat.

A 3. ábra az 1. ábra A nyilának irányából vett felülnézet,,amely kisebb léptékben van rajzolva.

A 4. ábra az 1. ábra 4-4 vonala mentén vett metszetet mutat.

Az 5. ábra a mosókád légszelepének sugárirányú metszetét szemlélteti.

A 6. ábra az 5. ábra 6-6 vonala mentén vett metszetet ábrázol.

A 7. ábra nagyobb léptékben szemlélteti vázlatosan a nehezebb anyag útját a rácslemeztől a selejt eltávolító kamrába és a könnyebb anyagot, amely a mosókádbó) az elsődleges nyíláson keresztül távozik.

A 8. ábra vázlatos oldalnézet, amely a mosókád működésének vezérlését magyarázza.

A 9. ábra nagyobb léptékben vázlatosan mutatja egy vezérlöszerkezet előnyös kiviteli alakját. Végül a 10. ábra a 9. ábrán bemutatott elemek részletesebb ábrázolása.

A találmány szerinti előnyös kivitelű mosókád a fentiekben meghatározott fajtájú összetett mosókád, amely 10 edényt tartalmaz, amely víz tárolására szolgál, szén és pala keveréke halad át rajta, amelyet a vízben elkülönítünk egymástól. A szén és pala keveréke az edény egyik végén lép be 11 csúszdán keresztül, és a könnyebb anyag, amely legalábbis túlnyomórészben szénből áll, a másik végen 12 csúszdán keresztül hagyja el az edényt; ez a 12 csúszda képezi a szén számára az elsődleges kiömlőnyílást.

A 10 edény baloldala hat darab 14-19 rekeszre van osztva, 20-26 falak segítségével, amelyek közül a 26 fal képezi a 13 osztóegyüttes (lásd 1. ábrát) baloldali falát. A 15-18 rekeszek rétegező rekeszeket alkotnak, míg a 14 és 19 rekeszek selejtrekeszeket képeznek. A 20, 21, 22 és 23 falak felső végén perforált 27 rácslemez helyezkedik el, amely a 23 faltól a 20 fal felé lejt. Hasonlóképpen perforált 28 rácslemez helyezkedik el a 23, 24, 25 és 26 falak felső végein és ez a 23 faltól a 26 fal felé lejt. A 23 falnak felső 29 végrésze van, amely a 27 és 28 rácslemezek fölé nyúlik. Mindkét 27 és 28 rácslemeznek 27b keretszerkezete van és ez 27a hálólemezt tart. A 27 rácslemez baloldali végén 30 duzzasztólap van, míg a 28 rácslemez jobboldali végén 31 duzzasztólap helyezkedik el.

Előnyösen a duzzasztólapok magassága szabályozható. A 30 duzzasztólap mögött (az 1. ábra baloldalán) lefelé nyúlik a 33 selejteltávolító kamra, míg a 31 duzzasztólap mögött (az 1. ábra jobboldalán) 34 selejteltávolító kamra nyúlik lefelé.

A 27 rácslemez baloldali vége fölé 35 etetőküszöb nyúlik, amelynek szabályozható 36 zsiliptagja van. Hasonlóképpen a 28 rácslemez jobboldali vége fölé 37 kiömlő küszöb nyúlik, amelynek ugyancsak szabályozható 38 zsiliptagja van.

A fentiekhez hasonlóan az edény jobboldala négy rekeszre, nevezetesen három 57, 58 és 59 rétegező rekeszre, valamint egy 60 selejtrekeszre van osztva. Ezen rekeszek fölött perforált 61 rácslemez helyezkedik el. A 61 rácslemez jobboldali végén el .

' 5

189 443 van látva 62 duzzasztólappal, amely fölött az anyag a rácslemezről a 63 selejteltávolító kamrába áramolhat.

Az összetett mosókád, amely a találmány tárgyának egy előnyös kiviteli alakját képezi, ezek szerint a fentiekben meghatározott fajtájú, sorban elrendezett három alapvető mosókád egységet tartalmaz, közülük az egyik egység 33 selejteltávolító kamrával, 14 selejtrekesszel, és 15 és 16 rétegező rekesszel van ellátva, a második egység 17 és 18 rétegező rekeszeket, 19 selejtrekeszt és 34 selejteltávolító kamrát tartalmaz, míg a selejtrekeszt és 34 selejteltávolító kamrát tartalmaz, míg a harmadik egység az 57, 58 és 59 rétegező rekeszeket, továbbá a 60 selejtrekeszt és a 63 selejteltávolító kamrát tartalmaz.

Az edénynek függőleges 39 oldalfalai és összetartó 40 fenékfalai vannak (lásd a 2. ábrát). A baloldali 39 oldalfaltól kiindulva, befelé nyúlik 41 fedőlap. Az egymással szomszédos 20, 21; 21, 22; 22, 23; 23, 24; 24, 25; és 25, 26 falak között 50, 45, 46, 47,48 és 51 elválasztó lapok vannak, amelyek mindegyik rekeszt U alakú keresztmetszetűvé teszik, amint az a 2. ábrán látható. Az elválasztó lapok együttműködnek a 41 fedőlappal és a baloldali 39 oldalfallal kapcsolatban sűrítőteret képeznek mindegyik rekesz bal oldali tagjának tetején, ahogy azt a 19 selejtrekesz 42 kamrája mutatja a 2. ábrán.

Az edényben 44 vízszintmagasságig van víz. A 21-25 falak teljesen elválasztják egymástól a rekeszek mellettük levő jobboldali tagjait a rácslemezek alatti résztől kezdődően ezen falak alsó széléig, amint azt az 1. és 2. ábrán az X jelzi.

Mindegyik rekesz sürítőtere különálló 14’—19’, valamint 57’-60’ forgószeíeppel van ellátva (lásd 3. ábrát), és ezek össze vannak kötve 53 sűrített levegő vezetékkel. Ezek a forgószelepek úgy vannak elrendezve, hogy periodikusan összekötik a hozzájuk tartozó sűritöteret az 53 sűrített levegő vezetékkel, és ilyen módon nyomást gyakorolnak a hozzájuk tartozó rekeszben levő vízre. Valamennyi 14’-19’ és 57’-60’ forgószelepet közös 52 hajtótengely hajtja. A 14’, 19’ és 60’ forgószelepek úgy vannak elhelyezve, hogy a 14, 19 és 60 selejtrekeszekben a vizet lüktető mozgásba hozzák, olyan frekvencián, amely kétszerese vagy háromszorosa annak a frekvenciának, amellyel a 15-18 és 57-59 rétegező rekeszekben levő víz lüktető mozgását végzi.

Járulékosan a 14’, 19’ és 60’ forgószelepek között változó nyílású 14”, 19” és 60” szelepek vannak elrendezve, és az 53 sűrített levegő vezeték, hogy vezéreljék azt a levegőnyomást, amelyet a 14’, 19’ és 60’ forgószelepekre táplálunk annak érdekében, hogy lehetővé tegyük a 14, 19 és 60 selejtrekeszekben alkalmazott lüktetés amplitúdójának változtatását.

A mosókád működése folyamán nyomás alatt levő levegőt bocsátunk a 15-18 rétegező rekeszek sűrítőterébe, 15-18’ forgószelepek segítségével, és ezáltal a bennük levő vizet lüktető mozgásba hozzuk. Amikor a víz lüktető mozgást végez, miközben felfelé és lefelé halad a rácslemezen keresztül, rétegezi azt az anyagot, amelyet a 11 csúszdán keresztül táplálunk be, miközben az anyag a 27 és 28 rácslenezek fölött halad át, úgy, hogy a könnyebb anyag, amely a szén és agyagpala szétválasztásánál a szenet tartalmazza, áthalad a 37 kiömlő küszöb fölött, míg a nehezebb anyag, amely általában az agyagpalát tartalmazza, vagy leülepedik a 27 vagy 28 rácslemezekre, vagy pedig - amennyiben túl kicsi ahhoz, hogy a rácslemezeken megmaradjon áthalad a rácslemezeken és lehull a rekesz aljára, ahonnan azt 43 szállítócsiga továbbítja. A 27 és 28 •ácslemezeken levő agyagpala a 30 és 31 duzzasztólapok fölött halad át a 33 és 34 selejteltávolító kamrákba és ezt a 100 és 101 szállítóeszközök eltávolítják.

Eközben az az anyag, amely túlnyomórészben szenet tartalmaz, a 37 kiömlő küszöb fölött halad át és lerakódik a 61 rácslemezre, ahol az 57, 58 és 59 rétegező rekeszekben levő víz hatására ismét rétegeződik, úgy, hogy az agyagpala túlnyomórészben a rácslemez közelében ülepedik le és végső soron a 62 duzzasztólap fölött a 63 selejteltávolító kamrába távozik, míg a szén és a víz a 12 csúszda által képezett elsődleges kiömlőnyíláson keresztül távozik.

A 15 rétegező rekesz fölött levő rácslemezen elhelyezkedő agyagpala szintjét 57 cső érzékeli, amely a rétegező rekeszből fölfelé kinyúlik. Minthogy a nyomást a rétegező rekeszben levő vízre alulról gyakoroljuk, a víznek a perforált rácslemezen keresztül történő folyásával szemben keletkező ellenállás nyomásnövekedést hoz létre az 57 csövön belül és ilyen módon az a szint, amelyet a víz a 15 rétegező rekeszben bekövetkező minden lüktetés folyamán a csőben elér, jelezni fogja azt az anyagmennyiséget, és különösen a nehezebb anyag mennyiségét, amely a rácslemezen a 15 rétegező rekesz fölött helyezkedik el.

Az előnyös kiviteli alaknál - miközben az a lüktetést frekvencia, amelyet a 14 selejtrekeszben alkalmazunk, rögzített ahhoz a frekvenciához képest, amellyel a lüktetéseket a 15 rétegező rekeszben alkalmazunk és nagyobb, mint az a lüktetési frekvencia, amelyet a rétegező rekeszben használunk eszközt biztosítunk, amely alkalmas arra, hogy a selejtrekeszben alkalmazott lüktetések amplitúdóját változtassuk attól függően, hogy mekkora mennyiségű anyag helyezkedik el a rácslemezen a hozzátartozó 15 rétegező rekesz fölött, valamint attól, hogy az 57 csőben milyen magasságot ér el a víz.

Hasonlóképpen vezérlést alakítunk ki a 19 és 60 selejtrekeszekben alkalmazott lüktetés amplitúdójával kapcsolatban is, összhangban azzal az anyagmennyiséggel, amely a 18 rétegező rekesz fölött levő 28 rácslemezen, valamint az 59 rétegező rekesz fölötti 28 rácslemezen helyezkedik el. Erre a célra 58 cső nyúlik ki felfelé a 18 rétegező rekeszből, és 65 cső nyúlik ki fölfelé az 59 rétegező rekeszből.

A levegővezérlő 14’, 19’ és 60’ forgószelepek, amelyeknek segítségével sűrített levegő impulzusok at vezetünk a 14,19 és 60 selejtrekeszek sűrítőtereibe, egymáshoz hasonlók, és részleteit az 5. és 6. ábrán mutatjuk be.

Mindegyik szelepnek 150 háza van, amelyben 151 belsőkamra van kiképezve és ebben üreges hengeres 152 szeleptag van forgathatóan felszerelve .189 443 közös 52 hajtótengelyre, amely a házban ágyazott 161 csapágyakban forgatható.

A 151 belsőkamrának 155 beömlőnyílása és 156 kiömlőnyílása van, továbbá 157 szállítónyílása, amely úgy van elrendezve, hogy összeköthető a hozzátartozó selejtrekesz sűrítőterével. A 152 szeleptag a kerület mentén távközökkel elhelyezett három 158, 159 és 160 nyílással van ellátva. Ezen nyílások mindegyike úgy van elrendezve, hogy a szeleptag forgása közben egyvonalba kerül a beömlőnyílással és a kiömlőnyílással.

A szeleptagot 52 tengely tartja két 154 küllős kerékagy közbeiktatásával úgy, hogy a szeleptag végei nyitottak, és - amint az az 5. ábrán látható - a szeleptag belseje ilyen módon állandó kapcsolatban áll a 157 szállítónyílással.

Amikor a 158 nyílás fedésben van a 155 beömlőnyílással, a 152 szeleptag belseje, és ilyen módon a

157 szállítónyílás is össze van kötve 53 sűrítettlevegő vezetékkel a 155 beömlőnyílás útján. A nagynyomású levegő egy impulzusa hat ilyenkor a hozzátartozó sűrítő térre; ezen impulzus időtartama függ a szeleptag forgási sebességétől; valamint a

158 nyílás méretétől.

Amikor a szeleptag az óramutató járásával megegyező irányban forog, amint az a 6. ábrán látható, a 158 nyílás a 155 beőmlőnyílással való fedési helyzetéből elmozdul úgy, hogy most már a sűrített levegő nem jut a 157 szállítónyíláshoz. Miután az összeköttetés a 158 nyílás és a 155 beömlőnyílás között megszakadt, a 159 nyílás fedésbe kerül a 156 kiömlőnyílással úgy, hogy a sűrített levegő, amely a sűrítőtérben van, az atmoszférába távozhat a 152 szeleptag üreges belsején keresztül.

Ezután a 160 nyílás a 155 beömlőnyílással kerül fedésbe és ismét összeköti a 157 szállítónyílást a sűrített levegő tápforrásával. Ezt követően a 158 nyílás fedésbe kerül a 156 kiömlőnyílással, ismét összekötve a kiömlőnyílást a szállítónyílással.

A műveletsorozatot, amelyet a forgószelep végez, az a helyzet zárja le, amelyikben a 159 nyílás fedésbe kerül a 155 beőmlőnyílással, és a 160 nyílás fedésben van a 156 kiömlönyílással.

Ilyen módon a 152 szeleptag minden fordulatánál a 157 szállítónyílás háromszor van összekötve a 155 beőmlőnyílással és háromszor a 156 kiömlőnyílással.

A forgószelep egy fordulata alatt szolgáltatott sűrített levegő lüktetéseinek száma, könnyen változtatható azáltal, hogy változtatjuk a szeleptagban levő nyílások számát. Például két, négy vagy öt lüktetést kaphatunk egy-egy fordulat esetén akkor, ha két, négy vagy öt nyílást alakítunk ki a szelep tagban.

Az 1-4. ábrán bemutatott mosókád rétegező rekeszeinek sűrítőterei 15’-18’, valamint az 57-59’ forgószelepek útján sűrített levegővel vannak ellátva; ezeknek általános alakját az 5. és 6. ábrák mutatják, itt azonban kevesebb nyílást ábrázoltunk. Ilyen módon az előnyös kiviteli alaknál a selejtrekesznél alkalmazott levegő lüktetések frekvenciája nagyobb, mint az a levegőlüktetési frekvencia, amelyet a rétegező rekeszeknél használunk.

Minthogy a különböző selejtrekeszekhez és rétegező rekeszekhez tartozó vezérlő forgószelepeket azonos forgási sebességgel forgatja, a közös 52 hajtótengely, az a frekvencia, amelyen a lüktetéseket alkalmazzuk, az illető rekeszek sűrítőtereinél szigorú arányban vannak egymással. Részleteiben, az előnyösen használt vezérlőszelepek konstrukciója folytán az a frekvencia, amellyel a lüktetést alkalmazzuk, például a 14 selejtrekesz süritőterében egységnél nagyobb egész számú többszöröse annak a frekvenciának, amelyet a 14 selejtrekeszhez tartozó 15 rétegező rekesz sűrítőtérben alkalmazunk a lüktetések előidézésére.

Használat közben a 15-18’ és 57-59’ forgószelepek olymódon vannak kialakítva, hogy a 15-18 és 57-59 rétegező rekeszekben azonos frekvenciájú lüktetést hozzanak létre.

Járulékosan, minthogy valamennyi forgószelepet a közös 53 sűrített levegő vezetékről tápláljuk, az a nyomás, amellyel a különböző forgószelepek lüktetést idéznek elő a különböző rekeszekben, azonos lehet, de kézi szelepek működtetésével szükség esetén változtathatók.

A találmány tárgyának előnyös kiviteli alakját képező összetett mosókád mindegyik 57, 58 és 65 cső számára vezérlőszerkezetet tartalmaz, amely többek között - alkalmas a lüktetés amplitúdójának vezérlésére annál a selejtrekesznél, amelyhez tartozó rétegező rekeszből az említett cső kinyúlik. A három vezérlőszerkezet egymáshoz hasonló, úgy, hogy egyszerűség kedvéért ezek közül csak egyet ismertetünk.

Alapvetően a vezérlőszerkezet egy adót tartalmaz, amely egy sugarat bocsát ki hullám alakjában a cső mentén, a bennelevö víz felé, a sugár a cső mentén halad és visszaverődik a csőben levő víz felszínéről; ezenkívül tartalmaz egy vevőt, amely a visszavert sugár hatására működik. Szokásosan a sugarat rövid diszkrét impulzusok alakjában adjuk le.

A vezérlőszerkezet időmérő készüléket is tartalmaz, annak az időtartamnak a mérésére, amely az adás pillanata és a víz-levegő határról történt reflektálás vételének ideje között eltelik, és tartalmaz egy adókészüléket, amely alkalmas olyan kimenő jel keltésére, amely ennek az időtartamnak a függvénye.

Bár a sugár elektromágneses sugár lehet, az itt előforduló igen rövid távolságok miatt előnyösebb, hogyha a sugár nagyfrekvenciás hangsugár. Járulékosan a kényelem érdekében az adó és a vevő egyetlen ultrahangos átalakítóval lehet ellátva, előnyösen piezoelektromos kristály alakjában, amely gerjesztett állapotban adóként működik, és alkalmas arra, hogy a visszavert sugár hatására rezegjen, és ezen rezgést érzékelő eszközzel van ellátva az átalakítóba bevezetett rezgések érzékelésére olyankor, amikor eblien az üzemben dolgozik.

Az alábbiakban az 57 csőhöz rendelt vezérlőszerkezetet fogjuk ismertetni, de nyilvánvaló, hogy hasonló vezérlőszerkezeteket szerelünk az 58 és 65 csövekre is.

Az 57 cső felső végét B sapka zárja le, amelyik ultrahangos C átalakítót tartalmaz (lásd a 9. ábrát). Annak érdekében, hogy a por behatolását elkerüljük, és ugyanakkor elkerüljük a levegő kompressziót a csövön belül, egy lélegzőcsövet al'7 .189 443 kalmazunk, amelynek D levegőszűrője van. A C átalakító piezoelektromos anyagból levő lapból van levágva, amelynek természetes rezonanciafrekvenciája kb. 40 kHz. A kristály párhuzamos felületein elektródákkal, van ellátva, hogy megkönnyítsük csatlakoztatását külső áramkörre.

A vezérlőszerkezet E oszcillátort tartalmaz, amely úgy van kialakítva, hogy az átalakítóra keskeny feszültségimpulzusok folyamatos sorozatát adja, amelyeknek tipikus időtartama 1 msec és ismétlődési frekvenciáját számítással határozzuk meg a mérendő maximális távolságból és a hangnak a levegőben való terjedési sebességéből. A kristályra alkalmazott minden egyes impulzus hatására az átalakító röviden rezonál és egy kis akusztikus energíaimpulzus terjed a levegőn keresztül az 57 csőben a víz felé. Amikor ez' eléri a levegó/víz határt, a kibocsátott energia egy része visszaverődik a csőbe, felfelé, eredeti sebességével, és amikor beleütközik az átalakítóba, ismét átalakul kis villamos impulzussá.

Annak érdekében, hogy mérjük azt az átmeneti időt, amely eltelik a víz felülethez és onnan vissza történő haladás alatt, az E oszcillátorból kibocsátott minden egyes impulzust arra használjuk fel, hogy a G vevőben levő bistabil elemet kapcsoljuk be az F összekötő vonalon keresztül. A visszavert impulzust G vevőben erősítjük, és ez újra bekapcsolja a bistabil elemet. Ilyen módon az az idő, amely alatt a bistabil elem „bekapcsolt” állapotában van, megegyezik az energiaimpuízus haladási idejével a vízfelülethez és vissza. Ilyen módon a G vevőből érkező kimenő jel négyszöghullám impulzus lesz, amelynek jellemzője, hogy a távolsági arány megfelel az 57 csőben levő víz pillanatnyi magasságának. Minthogy a víznek az 57 csőben levő rezgőmozgása közelítően szinuszos, ezért a G vevőből kibocsátott impulzusok sorozatának távolsági aránya szintén közelítően szinuszos lesz.

A G vevőből kibocsátott négyszöghullám impulzusokat a H konverterbe tápláljuk, amely integrálja azt a területet, amelyet a rávezetett impulzusok pozitív része határol. Ilyen módon a H konverter szinuszos feszültséghullámot kelt, amelynek csúcstól-csúcsig terjedő amplitúdója arányos az 57 csőben levő víz csúcsmagasságával.

Az a sebesség, amellyel az átalakító impulzusokat küld az 57 csőbe, sokkal nagyobb, mint az a frekvencia, amellyel a lüktetéseket alkalmazzuk a 15 rétegező rekesznél, és minthogy a 15 rétegező rekesz fölötti 27 rácslemezen levő anyagmennyiség vezérli azt a maximális nyomást, amely a 15 rétegező rekeszen belül előfordul, szükséges az, hogy mérjük azt a legmagasabb szintet, amelyet az 57 csőben levő víz elért.

Ennek megvalósítására a H konverterből kibocsátottjelet a J kondenzátorba tápláljuk, amelynek második kivezetése nulla potenciálra van kapcsolva K ellenálláson át. A kondenzátor kapacitását és az ellenállást úgy választjuk meg, hogy nem okoz csillapítást a hanghullámban az előforduló frekvenciák tartományán belül. A J kondenzátor második kivezetése össze van kötve L egységgel is, amelyet részleteiben a 10. ábra mutat.

A J kondenzátor második kivezetésén levő váltakozó feszültséget VI vonalon keresztül A1 differenciál összehasonlító körre vezetjük, amely második bemenetével nulla potenciálra van kötve. Mindaddig, amíg a bemenő feszültség negatív értékű, a nulla potenciálhoz képest, az összehasonlító áramkör kimenetén logikai 0 van, amely a XI vonalon keresztül üzemen kívül helyezi a Dl bináris számlálót. Abban a pillanatban, amikor az A1 differenciál összehasonlító körre csatlakozó bemenet pozitívvá válik a 0 potenciálhoz képest, az XI vonal a logikai 0 állapotot logikai 1 állapotra kapcsolja, és kezdeményezi a Dl bináris számláló működését.

A B1 oszcillátor órajel impulzusokat ad Cl ÉSkapun keresztül; ezeket az impulzusokat Dl bináris számláló számlálja. A B1 oszcillátor frekvenciáját, valamint a bináris számlálóban levő fokozatok számát a kívánt megoldás határozza meg, és N bináris fokozat 2-től N-l digit eredményt szolgáltat. Minden egyes számlálófokozatról érkező kimenő jelet súlyozott F ellenálláshálözatra vezetünk többszörös E vonalak útján; a hálózatot konstans feszültségű forrásról tápláljuk, amely úgy van elrendezve, hogy a hálózatra alkalmazott feszültség lineáris függvénye a számlálóban levő bináris számnak. Az ellenálláshálózat kimenő feszültségjelét egy második G1 differenciál összehasonlító körre vezetjük Y: vonalon keresztül, míg a G1 differenciál összehasonlító kör második bemenete az A1 differenciál összehasonlító körre táplált nullára vonatkoztatott jelhullám. Mindaddig, amíg a VI vonalon a feszültség pozitívabb, mint az FI ellenálláshálózatról jövő kimenő jel, a G1 differenciál összehasonlító kör kimenetén logikai 1 van, és a Cl ÉS-kaput nyitva tartja, és fenntartja a Dl bináris számlálóban a növekvő számlálást.

A feszültséghullám csúcsánál azonban a feszültség kezd csökkenni, úgy, hogy a VI vonal kevésbé pozitívvá válik, mint az FI ellenálláshálózat jelkimenete és ezáltal a G1 differenciál összehasonlító kör állapota megváltozik úgy, hogy kimenete logikai 0-ra változik. Ez a művelet zárja a Cl ÉS-kaput és megakadályozza Dl bináris számlálót abban, hogy tovább számláljon, és nyitja a Hl egység digitális reteszeit.

A Hl egység ugyanannyi reteszt tartalmaz, mint ahány számlálófokozat van a Dl bináris számlálóban, és amikor ezek nyitottak, a Hl egység felveszi azokat a logikai állapotokat, amelyek a számláló kimenetein vannak, és ezáltal tárolót alkot. Egy második súlyozott J1 ellenálláshálózat, amely az FI ellenálláshálózattal azonos kialakítású, össze van kötve a Η1 egységgel, és olyan kimenő feszültséget állít elő a KI vonalon, amelyik egyenlő a jelhullám csúcsértékével.

Abban a pillanatban, amikor a V1 vonal negatívvá válik, A1 differenciál összehasonlító kör eredeti állapotába áll vissza, vagyis kimenetén logikai 0 lesz, és kimenetével visszaállítja Dl bináris számlálót, de minthogy a Hl egység reteszei érintetlenek maradnak, a csúcsérték továbbra is fennmarad a KI vonalon. Ilyen módon minden egyes jelhullám ciklus folyamán a csúcsérték meghatározása megtörténik és mindaddig fennmarad, amíg a következő ciklus folyamán nem történik értékében javítás.

189 443

Megjegyezzük, hogy mindössze minden egyes ciklus felének a csúcsamplitúdóját mérjük, de ez megengedhető, minthogy a pozitív és negatív felek egyenlők.

Előnyösen egy alkalmasan kalibrált mérőeszköz van a KI vonalra kötve, amely jelzi azt a csúcsértéket, amely a víz az 57 csőben elért. Járulékosén a KI vonal össze van kötve R összehasonlító áramkörrel, amely szintén csatlakozik egy kalibrált Q feszültségforrásra, és ez utóbbi úgy van beállítva, hogy a referenciafeszültsége megfelel a víz kívánatos csúcsig való mozgásának az 57 csőben, és következésképpen megfelel a nyersanyag kívánt súlyának a 27 rácslemezen, a 15 rétegező rekesz fölött.

Egyenlőség esetén, amikor a KI vonalon levő feszültség megegyezik a Q feszültségforrás által szolgáltatott referenciafeszültséggel, az R összehasonlító áramkör kimenőjele nulla lesz és nem történik változás abban a lüktető mozgásban, amelyet a 14 selejtrekeszben alkalmaztunk. Amikor azonban a KI vonalon a feszültség pozitivabbá válik, mint a referenciafeszültség, az R összehasonlító áramkörről pozitív kimenőjel megy az U szervomotorra és ezáltal a szervomotor hajtja a változtatható nyílású 14” szelepet (9. ábra), és megnöveli azt a nyomást, amelyen a levegőszállítás történik a 14’ forgószelep számára, és ezáltal a lüktető mozgás amplitúdóját a selejtrekeszben megfelelő mértékben megnöveli, és meggyorsítja az agyagpala mozgását a 27 rácslemezen keresztül jobbról balra (1. ábra) és megnöveli azt a sebességet, amellyel az agyagpalát a 30 duzzasztólap fölött a 33 selejteltávolító kamrába tápláljuk.

Ezzel ellentétben, amennyiben a feszültség csökken a KI vonalon, negatív kimenő jel keletkezik az R összehasonlító áramkörön és ez az U szervomotor útján zárja a 14” szelepet, ami által megfelelő mértékű csökkenést idéz elő a lüktető mozgás amplitúdójában, 14 selejtrekeszben, és csökkenti az agyagpala mozgását a 27 rácslemezen keresztül, és csökkenti azt a sebességet, amellyel az agyagpalát a 33 selejteltávolító kamrába tápláljuk.

A vezérlő mechanizmus olyan eszközt is tartalmaz, amely megakadályozza a túlterhelést abban az esetben, ha a beérkező nyersanyag agyagpala tartalma jelentősen nagy és/vagy az a sebesség, amely mellett a nyersanyag a mosókádba érkezik, meg nem engedhetően magas. Erre a célra a vezérlőszerkezet P összehasonlító áramkört tartalmaz, amelynél a referenciaforrás N feszültsége úgy van beállítva, hogy lényegesen nagyobb, mint a Q feszültségforrás feszültsége úgy, hogy amikor a KI vonalon levő feszültségérték meghaladja az N feszültséget, a B összehasonlító áramkör külső szerkezetet kapcsol be, hogy ezáltal csökkentse a nyersanyag bevitelének sebességét a mosókádba, vagy pedig amennyiben szükséges, leállítsa a betáplálást és ha kívánatos, riasztást szólaltasson meg.

Járulékosan a vezérlőszerkezet eszközt tartalmaz arra, hogy minimumra csökkentse a mosóedény kihasználatlanságát abban az esetben, ha a nyersanyag agyagpala tartalma kicsi, és/vagy az a sebesség, amelyen a nyersanyagot a mosókádba tápláljuk, csökkentett. Erre a célra a T összehasonlító kör szolgál, amelynek referenciafeszültségét S feszültségforrás szolgáltatja, és amely kisebb szintre van állítva, mint a Q feszültségforrás, úgy, hogy ha a víz csúcsszintje a mosókád kihasználásának alsó szintje alá csökken, a T összehasonlító kör külső berendezést kapcsol be, és ez növeli a bemenő mennyiségét és/vagy megszólaltatja a riasztóberendezést.

Abban az esetben, ha kívánatos, hogy változtassuk az agyagpala szintjét a rácslemezen (például ha jobb vagy rosszabb minőségű kimenő anyagot kívánunk), a Q feszültségforrás által szolgáltatott referenciajel változtatható. Hasonlóképpen a referenciajelek, amelyeket az N és S feszültségforrások szolgáltatnak, ugyancsak változtathatók.

Előnyösen összehasonlító eszközt is alkalmazunk, amelynek segítségével az R összehasonlító áramkörnél a három vezérlöszerfcezet kimenőjeleit összehasonlítjuk úgy, hogy abban az esetben, ha az összehasonlítandó szintek között eltérés van, amely egy bizonyos előre meghatározott szintet túllép, riasztó jelet adunk. Az ilyenfajta eltérést például az okozhatja, hogy a meddőanyagnak az útvonala le van zárva a 34 selejteltávolító kamra felé, vagy pedig a 63 selejtkivonó kamra felé.

Az összetett mosókád működése folyamán a selejtanyag nagyobb darabjai áthullanak a 30, 31 és 62 duzzasztólapok fölött a selejteltávolító kamrákba, amelyekben a 100, 101 és 102 szállítóeszközök vannak elhelyezve. Ez a három szállítóeszköz konstrukció szempontjából lényegileg azonos lehet és csak a kívánt méretben különbözik egymástól, ezért csak a középső 101 szállítóeszközt ismertetjük részletesebben.

Amint a 4. ábrán látható, a 101 szállítóeszköznek szállitóútja lényegileg vízszintes 103 részt tartalmaz, amely 31 duzzasztólap alatt, lényegileg azzal párhuzamosan helyezkedik el, és tartalmaz egy további 104 részt, amely a 105 ürítési pontig emelkedik, amely a mosókádban levő folyadék 106 felső szintje fölött van (4. ábra). A szállítási útvonal vízszintes része, amint az a 4. ábrán látható, valójában eléggé hosszú ahhoz, hogy lehetővé tegye egy második 107 összetett mosókád elhelyezését; ezt a

3. és 4. ábrán pontozott vonallal ábrázoltuk. A 107 mosókád anyaga a 101 szállítóeszköznek ugyanezen vízszintes részére ürül. Amennyiben csak a 3. és 4. ábrán teljes vonallal bemutatott mosókádból történik az ürítés a 100, 101 és 102 szállítóeszközökre, úgy a szállítóeszközök vízszintes részeinek hossza megfelelően csökkenthető.

A 101 szállítóeszköznek 108 háza van, amely 106 felső szintig vizet tartalmaz. A házban 108a lépcsőkiképzés van, amely a 37 kiömlőküszöb alá nyúlik. Ennek a lépcsőkiképzésnek az oldalai és az alja zártak és vizzáróak, míg a ház tetejének többi része nyitott. Amennyiben egy második 107 összetett mosókádat is használunk (ezt háttal helyeznénk el a 3. és 4. ábrán teljes vonallal bemutatott mosóedény háta felé), úgy a 108a lépcsőkiképzés méretét megfelelően meg kell növelni.

A 108 házon belül két 109 végtelen lánchurok van elrendezve, ezeket megfelelő 110 lánckerekek tartják. Ezen két 109 végtelen lánchurok között 111 kaparókések vannak elhelyezve és így hagyomá9 .189 443 nyos kaparó típusú láncos szállítóeszközt alkotnak.

A szállítóeszköz felső ága úgy van elrendezve, hogy ez képezi a tényleges szállítóágat, és az anyag, amely a 31 duzzasztólap fölött hullik le, egy elosztó 112 lapra esik, amely a 108 házban helyezkedik el, és a szállítóeszköz teljes hossza mentén, egészen a 105 ürítési pontig teljed, és ennek mentén vonszolják az anyagot a 111 kaparókések. Amikor az anyag eléri a 105 ürítési pontot, leszóródik a szállítóeszközről 113 csúszda kiömlőnyílásán keresztül egy további (a rajzon nem ábrázolt) szállítóeszközre, amely valamennyi 100,101 és 102 szállítóeszköz kimenő anyagát felveszi.

A visszafutáskor a szállítóeszköz kaparókései a 112 elosztólemez alatt haladnak el, amint az az 1. és 4. ábrákon látható.

Az 1-4. ábrákon látható mosókád elrendezésnél az anyag nehezebb frakcióinak kisebb darabjait elszállítjuk 14-19 és 57-60 selejt és rétegező rekeszek aljáról, és erre a célra két 43 szállítócsigát használunk, amelyek egymással ellentétes irányban forognak, és úgy vannak elrendezve, hogy egy egyedüli lényegileg központi 114 felvonószerkezetre öntik tartalmukat. A felvonószerkezet serleges felvonó lehet, de más alakban is kiképezhető, például levegővel működő felvonó vagy szivattyú. Minthogy az az anyagmennyiség, amelyet a selejt- és rétegező rekeszek aljáról szállítunk el, csak csekély töredéke a teljes selejtanyagnak, amelyet eltávolítunk a mosókádból, ez a központi 114 felvonószerkezet lényegesen kisebb kapacitású lehet, mint a hagyományosan használtak.

Amint a fenti ismertetésből nyilvánvaló, a szerelési költségmegtakarítás nagymértékben növekszik azáltal, hogy két vagy több összetett mosókádat úgy helyezünk el, hogy ugyanazokra a szállítóeszközökre ürítjük az anyagot, ahogy azt az eredményvonallal kihúzott 107 összetett mosókád mutatja. Amennyiben ilyen elrendezést alkalmaznak, a járulékos 107 összetett mosókád egy további felvonót tenne szükségessé, amely a 114 felvonószerkezetnek felelne meg, és szintén kis kapacitású lenne, amint azt a 4. ábrán a szaggatott vonallal berajzolt 115 felvonószerkezet mutatja.

Járulékosan a láncos kaparó típusú szállítóeszközök helyett, amelyeket fentiekben ismertettünk, 100, 101 és 102 szállítóeszközök, szállítószalagok, vagy serleges típusúak lehetnek, de a fő szállítási útjuk.minden esetben a 4. ábra szerinti volna, ilyen módon lehetővé téve, hogy több mosókádból ugyanarra a szállítóeszközre ürítsük az anyagot.

Változatképpen, amennyiben ez lenne a kívánság, a szállitópálya vízszintes részét egy dugattyús szerkezettel lehetne helyettesíteni, amelynek vízszintes haladási útja van, amely működések őzben a kiürített anyagot különálló szállítóeszközre továbbítja, és az az anyagot a mosókádban levő folyadék szintje fölé emeli. Ez a vízszintes' szállítás vibrátoros szállítóeszközzel is megvalósítható.

Ezeknél a változatképpen javasolt elrendezéseknél számos mosókádat hasonló módon lehetne elrendezni, úgy, hogy valamennyi ugyanazon szállitópálya vízszintes részére ürítse az anyagot, és ennek következtében az így kapott szállítási útnál biztosítani tudjuk a szerelésnél az említett gazdaságosságot.

Claims (26)

Szabadalmi igénypontok

1. Mosóberendezés, amely legalább egy mosókádat tartalmaz, amelyben függőlegesen elrendezett, egymás mellett elhelyezett több rétegező rekesz és selejtrekesz van egy tartályban kialakítva és a rekeszek fölött perforált rácslemez helyezkedik el, míg a tartály egy bizonyos szintig a rácslemez fölött vízzel feltölthetően van kiképezve és az egyik oldalon nyersanyag betápláló szerkezet van elhelyezve, és a rétegező rekeszből egy cső nyúlik ki és fölfelé, a mosókád a csőben levő víz szintjének hatására, nevezetesen a rétegező rekeszen belüli nyomásra működő vezérlőszerkezetet tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a vezérlőszerkezet egy sugarat, a cső (55, 58 vagy 65) mentén a benne levő víz felé kibocsátó adót (E és C), a cső mentén haladó és a bennelevő víz színéről visszaverődő sugarat felvevő vevőt (C és G) tartalmaz, és amely a visszavert sugár hatására működésbe lépő szervvel van ellátva, és tartalmaz egy kimenőjelet előállító készüléket (H, L és R), amely a kimenő jelet annak az időnek a függvényében állítja elő, amely eltelik ezalatt, míg a sugár az adóból (É és C) a vevőig (C és G) halad. (Elsőbbsége 1977. 01. 15.)

2. Az 1. igénypont szerinti mosóberendezés azzal jellemezve, hogy a kimenő jelet előállító készülék (H, L, R) jelkimenete a selejtrekeszben levő (14,19, vagy 60) lüktetőnyomást vezérlő szerkezetre van csatlakoztatva. (Elsőbbsége 1977. 01. 15.)

3. A 2. igénypont szerinti mosóberendezés azzal jellemezve, hogy a selejtrekeszre (14, 19 vagy 60) alkalmazott lüktető nyomást a kimenőjelet előállító készülék (H, L, R) által előállított jelnek megfelelően változtató szerve van. (Elsőbbsége 1978. 01. 09.)

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti mosóberendezés azzal jellemezve, hogy a selejtrekeszre (14, 19 vagy 60) alkalmazott lüktetés frekvenciája állandó, és nagyobb a rétegező rekeszben (15, 18 vagy 59) alkalmazott lüktetés frekvenciájánál. (Elsőbbsége 1978. 01. 09.)

5. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti mosóberendezés azzal jellemezve, hogy a vezérlőszerkezet egy első vezérlőkészüléket (Q) tartalmaz, amely a kimenőjel függvényében változtatja a kimenőjel értéke és a selejtrekeszben (14,19 vagy 60) alkalmazott lüktetés érték közötti arányt. (Elsőbbsége 1978. 01. 09.)

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti mosóberendezés azzal jellemezve, hogy a vezérlőszerkezet eszközöket tartalmaz (P, N; T és S), amelyek útján a kimenő jelet előállító készülék (H, L, R) vezérli a nyersanyagnak a mosóedénybe való táplálási sebességét. (Elsőbbsége 1978. 01. 09.)

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti mosóberendezés azzal jellemezve, hogy a sugár diszkrét impulzusokból áll, míg a kimenő jelet előállító készülék (H, L, R) által előállított kimenőjel függ attól az időtartamtól, amely egy impulzusnak az .189 443 adótól (E, C) a vevőig (C, G) való útjához szükséges. (Elsőbbsége 1977. 01. 15.)

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti mosóberendezés azzal jellemezve, hogy az alkalmazott sugár elektromágneses sugár. (Elsőbbsége 1977.01. 15.)

9. A 7. igénypont szerinti mosóberendezés azzal jellemezve, hogy az adó (E, C) által kibocsátott impulzusok frekvenciája többszöröse annak a frekvenciának, amellyel lüktetve van a rétegező rekeszben (15,18, 59) levő víz. (Elsőbbsége 1978.01.09.)

10. A 9. igénypont szerinti mosóberendezés azzal jellemezve, hogy a vezérlőszerkezet kiválasztó készüléket (Dl, FI, Hl és Jl) tartalmaz, amely olymódon működik, hogy kimenő jelet előállító készülék (H, L és R) által adott kimenő jel megfelel a csőben (57, 58 vagy 65) levő víz maximális magasságának a lüktetés minden egyes ciklusában, amelyet a rétegező rekeszre (15, 18 vagy 59) alkalmazunk. (Elsőbbsége 1978. 01. 09.)

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti mosóberendezés azzal jellemezve, hogy az adó (E, C) és a vevő (C, G) egyetlen rezgőtaggal (C) van ellátva, és eszközt (E) tartalmaz, amely a rezgőtagot adó üzemben való működésnél rezgeti és eszközt (G) tartalmaz, amely érzékeli a rezgötagba (C) bevezetett rezgést, amikor az vevőüzemben működik. (Elsőbbsége 1978. 01. 09.)

12. A 11. igénypont szerinti mosóberendezés azzaljellemezve, hogy a rezgőtag (C) piezoelektromos készülék. (Elsőbbsége 1978. 01. 09.)

13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti mosóberendezés, amely összetett mosókádként van kialakítva, amely két rétegező rekeszt (15 és 18), valamint egy selejtrekeszt (14, 19) tartalmaz, az utóbbi, mindegyik rétegező rekeszhez kapcsolódik, és mindegyik rétegező rekeszből (15, 18) egy cső (57, 58) nyúlik ki felfelé, és a mosókád tartalmaz két vezérlőszerkezetet, amelyek közül egy-egy az említett egy-egy csőhöz van rendelve, azzal jellemezve, hogy mindegyik ilyen vezérlőszerkezet egyegy adót (E, C) tartalmaz, amely alkalmas egy sugárnak a cső (57, 58) mentén való kibocsátására, a csőben levő víz felé, és tartalmaz egy vevőt (C, G), amely a visszavert sugár hatására működik és egy kimenő jelet előállító készüléke (H, L és R) van, amely alkalmas kimenő jel előállítására, amely attól az időtartamtól függ, amely szükséges a sugár számára, hogy az adótól (E, C) a vevőig (C, G) haladjon, és mindegyik selejtrekeszben (14, 19) alkalmazott lüktetést vezérlő egy-egy vezérlőszerkezete van, amelyek egymástól függetlenek. (Elsőbbsége 1977. 01. 15.)

14. A 13. igénypont szerinti mosóberendezés azzal jellemezve, hogy biztonsági készüléket tartalmaz, amely működés közben a két vezérlőszerkezet kimenő jelet előállító készülékei által előállított kimenő jeleket hasonlítja össze és gerjeszti a riasztást abban az esetben, ha a két kimenőjel közötti eltérés előre meghatározott értéknél nagyobb. (Elsőbbsége 1978. 01. 09.)

15. Mosóberendezés, amely legalább egy mosókádat tartalmaz, amelyben függőlegesen elrendezett egymás mellett elhelyezett több rétegező rekesz és selejtrekesz van egy tartályban kialakítva és a rekeszek fölött perforált rácslemez helyezkedik el, míg a tartály egy bizonyos szintig a rácslemez fölött vízzel feltölthetően van kiképezve és az egyik oldalon nyersanyag betápláló szerkezet van elhelyezve, amelynél a rétegező rekeszből cső nyúlik ki- és felfelé, és.a mosókád vezérlőszerkezetet tartalmaz, amely a csőben levő víz szintjének hatására, nevezetesen arra a nyomásra működik, amely a rétegező rekeszben van, és ezáltal vezérli a selejtrekeszben alkalmazott lüktetést olyan módon, amely függ a rétegező rekeszben levő rácslemezen elhelyezkedő nyersanyag súlyától, azzal jellemezve, hogy a selejtrekeszre (14, 19 vagy 60) alkalmazott lüktetés frekvenciája többszöröse annak a frekvenciának, amellyel a lüktetés a rétegező rekeszre (15, 18 vagy 59) hat és a vezérlőszerkezet folyamatosan működik a csőben levő vizszint (57, 58 vagy 65) hatására, mialatt rétegező rekeszre lüktetés hat, és az említett vezérlőszerkezet kimenő jelet előállító készüléket (H, L és R) tartalmaz, amely alkalmas olyan kimenő jel előállítására, amely függ a csőben levő víz által elért maximális szinttől, minden egyes ilyen lüktetésnél és a mosókád szelepszerkezetet (14”, 19” vagy 60”) tartalmaz, amely a kimenőjelet előállító készülék által előállított kimenő jel hatására működik és változtatja a selejtrekeszben (14, 19 vagy 60) alkalmazott lüktetés nyomását, (Elsőbbsége 1978. 01. 09.)

16. A 15. igénypont szerinti mosóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az a frekvencia, amely mellett a lüktetéseket a selejtrekeszre (14, 19 vagy 60) alkalmazzuk, egész számú többszöröse annak a frekvenciának, amellyel a lüktetéseket a rétegező rekeszben (15, 18 vagy 59) alkalmazzuk. (Elsőbbsége 1978. 01. 09.)

17. A 16 igénypont szerinti mosóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az a frekvencia, amellyel a selejtrekeszben (14, 19 vagy 60) alkalmazzuk a lüktetést, háromszorosa annak a frekvenciának, amellyel a lüktetéseket a rétegező rekeszben (15, 18 vagy 59) alkalmazzuk. (Elsőbbsége 1978. 01. 09.)

18. Mosóberendezés, amely legalább egy mosókádat tartalmaz, amelyben függőlegesen elrendezett, egymás mellett elhelyezett több rétegező rekesz és selejtrekesz van egy tartályban kialakítva és a rekeszek fölött perforált rácslemez helyezkedik el, míg a tartály egy bizonyos szintig a rácslemez fölött vízzel feltölthetően van kiképezve és az egyik oldalon nyersanyag betápláló szerkezet van elhelyezve, azzal jellemezve, hogy első szállítóeszközt (100,101 vagy 102) tartalmaz, annak az anyagnak a mozgatására, amely a rácslemez (27, 28 vagy 61) széle fölött elhalad a selejteltávolító kamrába (33, 34 vagy 63) egy ürítőpontig, amely az edényben levő folyadék felső szintje fölött van, és második szállítóeszközt (45, 114) is tartalmaz az anyagnak a rétegező és selejtrekesz fenekén levő nyílásoktól a folyadék felső szintje feletti üritőhelyig történő mozgatására. (Elsőbbsége 1977. 04. 30.)

19. A 18. igénypont szerinti mosóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az első szállítóeszköz, amely a nagy darabokat távolítja el, viszonylag magas szinten van elhelyezve. (Elsőbbsége 1977. 04. 30.)

189 443

20. A 19. igénypont szerinti mosóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az első szállítóeszköz (100, 101 vagy 102) a selejteltávolitó kamrának (33, 34 vagy 63) alacsonyabban elhelyezkedő , határát határozza meg, amely nincs a mosókád felső felénél alacsonyabban elhelyezve. (Elsőbbsége 1977. 04. 30.)

21. A 18-20. igénypontok bármelyike szerinti mosóedény kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy két vagy több rétegező rekeszt (15 és 16, vagy 17 és ¹¹ 18, vagy 58 és 59) tartalmaz, amelyek sorba vannak kötve a selejtrekesszel (14,19 vagy 60), és a selejteltávolító kamrával (33, 34 vagy 63), míg a rácslemez (27, 28 vagy 61 a selejtrekeszen és mindkét rétegező rekeszen túlnyúlik. (Elsőbbsége 1977. 04. 30.)

22. A 21. igénypont szerinti mosóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a második szállítóeszköz (114) az anyagot valamennyi selejt- és rétegező rekesz aljától kiindulva mozgatja. (Elsőbbsége 1977. 04. 30.)

23. A 18-22. igénypontok bármelyike szerinti mosóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy összetett mosókádat tartalmaz, amely két vagy több rácslemezzel (27 és 28) van ellátva, és mindegyik rácslemez saját rétegező és selejtrekesz- ² szel (14,15,16,17,18,19) és selejteltávolitó kamrával (33, 34) rendelkezik, és mindegyik selejteltávolító kamra (33, 34) számára különálló első szállítóeszköze (100, 101) van, míg ugyanaz a második szállítóeszköz továbbítja az anyagot a selejtrekeszek és a rétegező rekeszek aljától kiindulva. (Elsőbbsége 1977. 04. 30.) .

24. A 18-23. igénypontok bármelyike szerinti ³ mosóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mosókád selejteltávolitó kamrája (33, 34, 63) (vagy mindegyik selejteltávolitó kamra egy-egy összetett mosókád) a környezet felé nyitott és a selejteltávolitó kamra (vagy mindegyik selejteltávoIÍ1Ó kamra) első szállítóeszközzel (100, 101, 102) van ellátva az egész selejteltávolitó kamrára kiterjedően és az első vagy mindegyik első szállítóeszköz szállítóútjának van olyan része, amely a hozzátartozó rácslemez (27, 28, 61) széle mentén annak teljes hosszára kiterjed, ezen szélének szintje alatt, és lényegileg vízszintes elhelyezkedésű, továbbá tartalmaz egy olyan részt, amely fölfelé emelkedik az ürítési pontig. (Elsőbbsége 1977. 04. 30.)

25. A 18-24. igénypontok bármelyike szerinti mosóberendezés, azzal jellemezve, hogy ezeknek közös első szállítóeszközük van. (Elsőbbsége 1977. 04. 30.)

26. A 25. igénypont szerinti mosóberendezés azzal jellemezve, hogy az első szállítóeszköznek (100, 101, 102) olyan szállítópályája van, amelynek egy része lényegileg vízszintes, és a rácslemezek (27, 28, 61) széle alá nyúlik, és amelyre a nehezebb anyag nagyobb darabjai a rácslemezről lehullanak és van egy felfelé irányuló lejtős része, amely az ürítési pontig emelkedik. (Elsőbbsége 1977. 04. 30.)