HU187459B - Fastening tightening key - Google Patents

Description

A találmány rögzítő feszítőék rögzitőék-testtel és azzal szemben feszitőhelyzetbe előretolható feszítőbetéttel, amelynél a rögzítőék-test hátsó részén a tengelyirányban ható erők kifejtésére támasztóelemekkel, mellső részén pedig a feszítőék hossztengelye felé irányuló, rögzítőék-test mellső vége irányában a kerület körvonala felé közelítő, a feszítőbetét megtámasztására szolgáló felületekkel rendelkezik, és amelynél a rögzítőék-test és a feszítőbetét feszítés nélküli helyzetben együtt szabályos körkeresztmetszetet képeznek.

Megkülönböztetnek rögzítő feszítőékeket utánfeszítési és utánfeszités nélküli sajátosságokkal. AZ utánfeszítési sajátosság annyit jelent, hogy a feszítőék terhelés hatására még inkább megfeszül. Ilyen sajátosság főként olyan felerősítéseknél kívánatos, amelyek dinamikus terhelésnek vannak kitéve. Az utánfeszítési sajátosság azonban statikus igénybevételeknél is előnyökkel jár, mint amilyen például a biztonság fokozása.

Az utánfeszítési sajátosságot általában úgy érik el, hogy a rögzítőék-test mellső vége irányában egy vagy több dimenzióban kiszélesedik és a feszitőbetét ennek megfelelően elkeskenyedik. Egy ismert kivitelű rögzítő feszítőék esetében a feszítőbetéten mellső vége felé irányuló ékalapú lapolás van kialakítva, a rögzítőék-testen pedig a feszítőbetét számára megfelelő kimunkálás található. A feszítőbetét egy, a feszítőék hossztengelye felé irányuló, a rögzítőék-test mellső vége irányában a kerület körvonala felé közelítő támasztófelületen fekszik fel. A feszítőbetét előretolásakor az a támasztófelületen csúszik és eközben sugárirányban kifelé tolódik.

Mivel a támasztófelület sík, a feszítőbetétnek nincs oldalirányú megvezetése. A feszitőbetét így középhelyzetéből kifelé eltolódhat.

Egy másik ismert kivitelű rögzítő feszítőéknél a rögzitőék-test üreges hengerként van kialakítva. A feszítőbetét így csak peremével van a rögzítőéktest falánál végighaladó támasztófelületen megtámasztva. így a feszítőbetéten a feszítési folyamattal · létrehozott feszítőnyomás alakváltozást eredményezhet.

A találmányi gondolat célja olyan utánfeszíthető rögzítő feszítőék létrehozása, amely a feszitőbetétnek a rögzítőék-testben történő oldalirányú megvezetése és központosított megtámasztása következtében a terhelés legkedvezőbb elosztását, és így magasfokú rögzítési jellemző értékeket eredményez. Ezt a feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a támasztófelületet egy, központosán elhelyezett, a tengellyel párhuzamos síkban futó horony fenekéből képezzük ki. A feszítőbetét vezetése így a horony oldalfalaival történik. A központosán elhelyezett támasztófelület a feszítőbetétet a legnagyobb fellépő feszítőerők síkjában támasztja meg.

A horony elvileg tetszőleges kialakítású lehet. A feszítőbetét megvezetése szempontjából azonban célszerű a horony keresztmetszetét U-alakúra ki képezni. Az U-keresztmetszet feszítőszárai lehetnek egymással párhuzamosak, össze-, vagy széttartóak. Gyártástechnikai szempontból mindenesetre az egymással párhuzamosan elhelyezkedő feszítőszárak a legcélszerűbbek.

A találmány szerinti rögzítő feszítőék feszítésekor a támasztófelületeknél igen magas feszítönyomás lép fel. Hogy a feszítőnyomás elosztása lehetővé váljon, célszerű a horonyfeni ’ t ívelt keresztmetszetűre kialakítani. így a támasztófelület homorú. Ezáltal a rögzitőék-test a feszítőbetétet csapágycsészeként támasztja alá.

A rögzítő feszítőék behelyezésekor a feszítőnyomást a támasztófelületnek kell felvennie. Túligénybevételek elkerülésére célszerű, ha a horony szélessége a rögzítőék-test külső átmérőjének 0,3-0,7szerese, előnyösen 0,5-szöröse. Ennek az aránynak a betartása esetén a rögzitőék-testen még nem jön létre hátrányos-kihatású gyengítés.

Az ismeretes rögzítő-feszítőékeknél a rögzítőéktest keresztmetszetcsökkenése a támasztófelület hátsó végénél a legnagyobb. Ez a keresztmetszetcsökkenés erős berepedés! hajlamot eredményez. Ennek legalább részbeni elkerülésére előnyös, ha a hornyot oldalról határoló falak magassága a rögzítő feszítőék mellső vége felé csökken. így egyrészt a csökkenő magasságú oldalfalak a keresztmetszetet csökkentik, másrészt a rögzítőék-test mellső vége felé a kerület körvonala felé közelítő támasztófelület a keresztmetszetet növeli. E két tényező megfelelő összehangolásával elérhető, hogy a rögzítőék-test megmaradó keresztmetszete a támasztófelületnél csaknem állandó maradjon.

A feszitőnyomás elosztására célszerű, ha a feszitőbetét oldalfelületei között, amelyek a rögzitőéktest hornyát oldalról határoló falak magasságcsökkenésének megfelelően emelkednek, betétgerinc van kialakítva, amely a támasztófelület alakjának felel meg. A betétgerinc vezeti a feszitőbetét a rögzitőék-test hornyában. A feszítöelem mellső vége felé emelkedő oldalfelületek megnövelik a feszítőbetétnek a rögzitőfurattal érintkező palástfelületét. A feszítőbetét palástfelülete így ott a legnagyobb, ahol a tapasztalat szerint a legnagyobb feszítönyomás is fellép. A feszítőbetét palástfelülete mellső végén a kerület felére terjedhet.

A rögzítőék-test és a feszítőbetét egyszerű előállítása szempontjából a horony keresztmetszete célszerűen V-alakúra van kialakítva. A V-alakban kiképzett horonynak csak két vezetőfelülete van, amelyek ezenkívül síkfelületként vannak kiképezve. Ezenfelül a vezetőfelületek V-alakú kialakítása a feszítőbetétnek a rögzítőék-testben történő központosítását eredményezi.

A vezetőfelületek döntése elvben tetszőleges lehet. A fellépő erők optimális elosztása és ezzel az érintkező felületeken létrejövő nyomások elosztása szempontjából azonban célszerű, ha a V-keresztmetszetüre kialakított horony nyílásszöge 90’ és 120’ között van. Egy szög, amely ebbe a tarto-22

187.459 mányba esik, megfelelő nagyságú palástfelületet eredményez a feszítőbetéten is a rögzítőfuratban történő felfekvéshez. A feszítőelem ékelődő hatása így szintén a megengedett határok között marad.

A rögzítőék-test és a rögzítőfurat közötti nagyobb átmérőkülönbségek valamint nagyobb terhelések esetére a rögzítőék-testen a horonynál célszerűen egy hosszirányú bemetszés található. A hosszirányú bemetszéssel maga a rögzítőék-test sugárirányban bővíthető. Különösen V-alakban kiképzett horonnyal a rögzítőék-testen lévő hosszirányú bemetszés három irányú szétfeszítő hatást eredményez, amennyiben a hosszirányú bemetszéssel kialakított feszitőszárakat a feszítőbetét szétfeszíti.

Az alábbiakban a találmányt közelebbről az azt példaként ábrázoló rajzok alapján ismertetjük. Ezen belül ábrázolva van:

1. ábra a találmány szerinti, rögzítőék-testből és feszítőbetétből álló rögzítő feszítőék nézetben ábrázolva, és a 2. ábra az 1. ábra szerinti rögzítő feszítőék hosszmetszete részlegesen előretolt feszítőbetéttel. A 3. ábra a 2. ábra szerinti rögzítő feszitőék keresztmetszete a III—111 metszésvonalban.

A 4. ábra a találmány szerinti rögzítő feszitőék egy további kiviteli alakjának rögzítőék-teste és feszítőbetétje nézetben ábrázolva, és az 5. ábra a 4. ábra szerinti rögzítőék-test elölnézete.

Az 1. ábrán látható rögzítő feszitőék az egészében 10 jelű rögzítőék-testből és az egészében 20 jelű feszítbetétből áll. A 10 rögzítőék-test hengeres kialakítású. A 10 rögzítőék-test mellső részén központosán elhelyezett, a tengellyel párhuzamos síkban futó 11 horonnyal van ellátva. A 11 horonynak U-alakü keresztmetszete van. A 11 horony 12 horonyfenekének keresztmetszete ívelt kialakítású és támasztófelületet képez a 20 feszítőbetét számára. A 12 horonyfenék a rögzítő feszitőék tengelye felé irányul és közelít a 10 rögzítőék-testen a 11 hornyot oldalról határoló 13 horonyfalak magasságcsökkenésének megfelelően a mellső vége felé emelkedő 21 betétoldalak, valamint a 11 horony 12 horonyfenekének megfelelő ívelt keresztmetszetű 22 betétgerinc találhatók, fgy a 20 feszitőbetét 23 betétpalástja a 20 feszítőbetét mellső vége felé növekszik. A 20 feszitőbetét 23 betétpalástja a 10 rögzitőék-test átmérőjének megfelelően domború kialakítású. A 20 feszítőbetét 22 betétgetínce beleillik a 10 rögzítőéktest 11 hornyába. A 20 feszitőbetét így feltámaszkodhat a 11 horony 12 horonyfenekén és a 10 rögzítőék-testtel szemben tengelyirányban eltolható. Feszítés nélküli helyzetben a 20 feszítbetét és a 10 rögzítőék-test együtt körkörös keresztmetszetet képeznek.

A találmány szerinti rögzítő feszítőék 2. ábrán j látható hosszmetszete a lényegében hüvelyformá- ‘ bán kialakított 10 rögzitőék-testet és a 11 horonyba behelyezett 20 feszitőbetétet mutatja. A 20 feszítőbetét a 10 rögzítőék-testtel szemben az „s” távolsággal van eltolva. Mivel a 11 horony 12 horonyfeneke a rögzítő feszítőék hossztengelye felé irányul, ezzel a 20 feszítőbetét a 10 rögzítőék-testtel szemben oldalirányban kiemelkedik. A 10 rögzítőéktesttel szemben oldalirányban kiemelkedik. A 10 rögzítőék-test hátsó részén 14 belső menet található. A 14 belső menet felfogóelemet képez tengelyirányban ható erők létrehozása céljából. A 20 feszítőbetét előretolása egy menesztőszerszámmal történhet a 14 belső menet magfuratán keresztül. A 10 rögzítőék-test terhelésekor az ennek hatására a 10 rögzitőék-testhez képest hosszirányban elmozduló 20 feszítőbetét útján utánfeszítés jön létre. Amint azt az ábra világosan mutatja, a 10 rögzítőék-testnek a 11 hornyot oldalról határoló 13 horonyfalainak magassága a rögzítő feszítőék mellső oldala felé csökken. Ezzel a 11 horonynak a feszitőék hossztengelye felé irányuló 12 horonyfenekével együtt elérhető, hogy a 10 rögzitőék-test megmaradó keresztmetszete csaknem állandó maradjon.

A 10 rögzítőék-testnek a 3. ábrán látható keresztmetszete mutatja a 11 U-alakú hornyot. A 11 horony 12 horonyfenekének keresztmetszete ívelt alakú. A 13 horonyfalak belső oldalai egymással párhuzamosak. A 11 horony „b” szélessége a 10 rögzitőék-test „D” külső átmérőjének mintegy 0,5szöröse. Ez az arány biztosítja azt, hogy a 20 feszítőbetét részére elegendő nagyságú támasztófelület áll rendelkezésre, és hogy a 10 feszítőék-test megmaradó keresztmetszete nem válik túlságosan kicsivé.

A 4. és 5. ábrán látható rögzítő feszítőék egy egészében 30 jelű rögzítőék-testböl és egészében 40 jelű feszítőbetétből áll. A 30 rögzítőék-testen, annak mellső részén a tengellyel párhuzamos síkban elhelyezkedő hosszirányú, V-alakű keresztmetszettel rendelkező 31 ékhorony található. A 31 ékhorony feneke a feszítőék hossztengelye felé irányul. A 31 ékhornyon a 40 feszitőbetét számára két 32 támasztófelület van, amelynek egymáshoz viszonyított nyílásszöge, α mintegy 90°. A 31 ékhoronynál a 30 rögzítőék-testen egy 33 hosszirányú bemetszés található, amely két, egymástól szétfeszíthető 34 feszítőszárat képez. A 30 rögzitőék-test hátsó részében 35 furat van a 40 feszítő betét behajtására.

A 40 feszítőbetét a 31 ékhoronynak megfelelően ékalakúra van kiképezve és a 32 támasztófelületekkel együttdolgozó 41 csúszófelületekkel rendelkezik. A 40 feszítőbetét keresztmetszete annak mellső vége felé csökken. A 40 feszítőbetétnek egy rögzítőfuratba behelyezett 30 rögzítőék-testtel szembeni behajtása esetén a 41 csúszófelületeken keresztül a 32 támasztófelületekre feszítőerő hat, amely a 34 feszitőszárak szétfeszülését eredményezi. A szétfeszítés a rögzítőfuratban így három oldalra történik, nevezetesen a 40 feszitőbetét és a két 34 feszítőszár irányába.

A 30 rögzítőék-testnek az 5. ábrán látható elölnézete a V-keresztmetszettel kialakított 31 ékhornyot mutatja. A 32 támasztófelületek α nyílásszöge célszerűen a 90* és 120’ közötti sávba esik.

Claims (9)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Rögzítő feszitőék rögzítőék-testtel (10, 30) és azzal szemben feszítőhelyzetbe előretolható feszítő- 5 betéttel (20, 40), amelynél a rögzítőék-test hátsó részén a tengelyirányban ható erők kifejtésére támasztóelemmel (14), mellső részén pedig a feszítőék hossztengelye felé irányuló, a rögzítőék-test mellső vége irányában a kerület körvonala felé közelítő, a feszítőbetét megtámasztására szolgáló felületekkel (12, 13, 32) rendelkezik, és amelynél a rögzítőéktest és a feszítőbetét feszítés nélküli helyzetben együtt szabályos körkeresztmetszetet képeznek, és amelyet az jellemez, hogy a támasztófelületet egy központosán elhelyezett, a tengellyel párhuzamos síkban futó horony (11, 31) horonyfeneke (12) képezi.
2. 2. A megelőző igénypont szerinti rögzítő feszítőék kiviteli alakja, amelyet az jellemez, hogy a horony (11) keresztmetszete U-alakúra van kiképezve.
3. 3. A megelőző igénypontok bármelyike szerinti rögzítő feszítőék kiviteli alakja, amelyet az jellemez, hogy a horony (11) fenekének (12) keresztmetszete ívelt kialakítású.
4. 4. A megelőző igénypontok bármelyike szerinti rögzítő feszítőék kiviteli alakja, amelyet az jellemez, hogy a horony (11) szélessége (b) a rögzítőéktest (10) külső átmérőjének (D) 0,3-07-szerese, célszerűen 0.5-szöröse.
5. 5. A megelőző igénypontok bármelyike szerinti rögzítő feszítőék kiviteli alakja, amelyet az jellemez, hogy a hornyot (11) oldalról határoló falak (13) magassága a feszítőék mellső vége irányában csökken.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti rögzítő feszitőék kiviteli alakja, amelyet az jellemez, hogy a feszitőbetéten (20) a rögzítőék-testnek (10) a hornyot (11) oldalról határoló horonyfalai (13) magasságcsök kenésének megfelelően a betét mellső vége felé emelkedő kétbetétoldal (21) között a támasztófelület formájának megfelelő betétgerinc (22) található.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti rögzítő feszítőék kiviteli alakja, amelyet az jellemez, hogy a horony (31) keresztmetszete V-alakúra van kiképezve.
8. 8. A 7. igénypont szerinti rögzítő feszitőék kiviteli alakja, amelyet az jellemez, hogy a V-alakú keresztmetszettel kialakított horony (31) nyílásszöge (a) 90’ és 120’ között van.
9. 9. A megelőző igénypontok bármelyike szerinti rögzítő feszitőék kiviteli alakja, amelyet az jellemez, hogy a rögzítőék-testen (30) a horonynál (31) hosszirányú bemetszés (33) található.