HU187038B - Eljárás magas műtárgy építésére és/vagy karbantartására, valamint önjáró állványzat - Google Patents

Abstract

A magas műtárgyak építésére és/vagy karbantartására szolgáló eljárások esetében eleddig függőleges sávokban szakaszosan jártak el. A továbbfejlesztés értelmében az építést és/vagy karbantartást a műtárgy teljes kerülete mentén körben egyidejűleg végezzük, mimelett az építési és/vagy karbantartási technológiának megfelelően felfelé vagy lefelé, adott esetben szakaszosan felfelé és lefelő haladunk. Az ismert állványzatnak vázszerkezete és ennek vízszintes konzolján munkaszintje van. A továbbfejlesztés értelmében a vázszerkezethez legalább két talp (7) van rendelve, amik egymástól függetlenül oldható kötéssel vannak a műtárgy (1) külső felületéhez (4) kapcsolva és az egyik talp (8) a vázszerkezethez van helytálló módon rögzítve, a többi talp (7) pedig hosszváltoztatásra képes elemmel van az első talphoz (7) és/vagy egymáshoz kapcsolva.

Description

A találmány tárgya eljárás magas műtárgy építésére és/vagy karbantartására, valamint olyan önjáró állványzat önmagában záródó körvonallal határolt függőleges műtárgy számára, amelynek vázszerkezete és a vázszerkezet vízszintes konzolján kiképzett munkaszintje van. Az ilyen önjáró állványzat célszerűen felhasználható a találmány szerinti eljárás foganatosításához is.

A magas műtárgyakon végzendő munkálatokhoz szükséges állványzat régóta megoldatlan kérdés. Az eddig ismertté vált, mozgatható állványzatokat két alapvető csoportba lehet sorolni.

Az egyik csoportba az ún függesztett állványzatok tartoznak, ahol az állványzatok stabil függesztési ponthoz, például valamilyen konzolhoz vagy födémhez vannak erősítve. Ezeknek a pontoknak természetesen magasabban kell lenniük, mint ahol a munkavégzés helye van. Azon túlmenően, hogy stabil konzolt vagy födémet igényelnek, amihez csatlakoztatni lehet őket, hátrányuk még az is, hogy csak egy függőleges sávban lehet velük dolgozni, labilisak és kevésbé terhelhetőek. Példa erre a 330.437 sz. osztrák szabadalmi leírásban ismertetett megoldás. Itt a munkakosarat víztorony felső pereméről függesztik a víztorony külső felületén való munkavégzéshez

A mozgatható állványzatok másik nagy csoportja az. ún támasztott állványok, amik az állványzandó műtárgytól független támasztó acélszerkezetre adják át terhelésüket. Ebből egy sor hátrány származik. A szerelőszint merev, nem követi a műtárgy alakját sem vízszintes, sem pedig függőleges irányban. Támasztott állványt ismertet a 918 407 sz. szovjet szabadalmi leírás.

Az eddig ismertté vált mozgó állványok nem teszik lehetővé a műtárgy teljes kerülete mentén a munkavégzésre alkalmas munkaszint kialakítását. Emiatt a segítségükkel végzett munkálatok, karbantartás és szerelés csak szakaszosan, függőleges sávokban végezhetők. Nincs lehetőség a műtárgynak adott szinten történő körbejárására sem. A hagyományos kialakítás statikai hátrányokkkal jár és túlméretezést tesz szükségessé. A magas műtárgy építésekor vagy karbantartásakor ezért úgy jártak el, hogy a munkálatokat egy sávban végezték el és utána továbbhaladtak. A következő sávon végzett munkálatok során ugyanarra a munkaszintre többször is vissza kellett térni, miközben adott esetben a már elkészült sáv Is sérült.

A találmánnyal megoldandó feladat most már a korábbi megoldások hátrányainak kiküszöbölése mellett olyan önjáró állványzat kialakítása önmagában záródó körvonallal határolt függőleges műtárgy számára, ami nem tesz sem függesztő szerkezetet, kon zolt vagy födémet, sem pedig alátámasztó állványzatot szükségessé, segítségével adott szinten a műtárgy teljes kerülete mentén körbejárható és amely ráadásul önjáró módon önmagának a műtárgyon való szintbeli áthelyezésére is alkalmas. Az állványzatnak a vonatkozó teherbírási és biztonsági előírásokat is kell elégítenie. Feladat még az olyan eljárás kialakítása is, amellyel egyszerűbben, gyorsabban és főként biztonságosabban lehet az építési vagy karbantartási munkálatokat elvégezni.

Az eljárás találmány szerinti továbbfejlesztése értelmében az építést éslvagy karbantartást a műtárgy külső és/vagy belső felületén adott munkamagasságban a műtárgy teljes kerülete mentén körben egyidejűleg végezzük, mimellett az építési és/vagy karbantartási technológiának megfelelően felfelé vagy lefelé, adott esetben szakaszosan felfelé és lefelé haladunk.

Az önjáró állványzat találmány szerinti tovább2 Tesztése értelmében a vázszerkezethez legalább t talp van rendelve, amik egymástól függetlenül oldható kötéssel vannak a műtárgy külső felületéhez kapcsolva és az egyik talp a vázszerkezethez van helytállóan rögzítve, a többi talp pedig hosszváltozás· ra képes elemmel van az első talphoz és/vagy egymáshoz kapcsolva.

Ennek a megoldásnak a legfőbb jelentősége az, hogy semmiféle külső függesztő vagy alátámasztó szerkezetre nincsen szükség, mégis tetszőleges magasságban lehet munkaszintet kialakítani, itt a műtárgyat körbejárni, a Szükséges munkálatokat elvégezni Ráadásul a munkaszint magasságának lefelé vagy fel· felé történő változtatása is magával az önjáró áll· ványzattal oldható meg.

Az egyik, két talpat alkalmazó célszerű kiviteli alak szerint a vázszerkezetnek a műtárgy külső falával párhuzamos tartójához van a két talp rendelve, az egyik talp ehhez a tartóhoz van helytállóan rögzítve, amásik talp pedig a tartón való elcsúsztatásra képes kialakítású és a két talp van a hosszváltozásra képes elemmel összkötve.

Igen egyszerű az. a kiviteli alak, amelyben az oldható kötést a talapk és a műtárgy külső felülete között súrlódással hozzuk létre, a súrlódáshoz szükséges normális irányú erőt pedig a műtárgy körül körbenfutó változtatható feszítettségű és a talpakat a külső felületre szorító elemmel teremtjük meg.

Célszerű az a kiviteli alak, amelyben a talpnak a vázszerkezet tartóját magába foglaló hüvelye, a szorítóelemet a talpon átvezető hornya és a műtárgy külső felületéhez kapcsolódó tapadófelülete van. Ékkor célszerű, ha a horony a tapadófelülethez képest hegyes szöget zár be olyan módon, hogy a horonynak a műtárgy tetejéhez- közelebb eső vége távolabb van a tapadófelülettől, mint a horony alsó vége.

Célszerű továbbá az a kiviteli alak is, amelyben a hosszváltoztatásra képes elem pneumatikus vagy hidraulikus munkahengerként van kialakítva.

Az állványzat mozgatását könnyíti meg az a cél· szerű kiviteli alak, amelyben a műtárgy külső felületével párhuzamosan tartóhoz a külső felülethez kapcsolódó legalább két görgő van rendelve.

A biztonság növelése érdekében célszerű, ha az állványzatnak zuhanásgátló készüléke is van, amely egymástól független szorítóelemekkel a műtárgy külső felületére feszített, legalább két biztonsági talppal van ellátva, A biztonsági talpak mindegyikének a szorítóelemet átvezető hornya és a műtárgy külső felületéhez kapcsolódó tapadó felülethez képest hegyes szöget zár be. A többi talppal ellentétben azonban a biztonsági talp hornyának a műtárgy tetejéhez közelebb eső vége közelebb van a tapadófelülethez, mint a horony alsó vége.

A szorítóelemet láncként is kialakíthatjuk. Célszerűbb azonban, ha a szorítóelem kötél, közelebbről sodronykötél.

A szorítóelemek változtatható feszítettséget a találmány értelmében a legegyszerűbben úgy oldhatjuk meg, ha minden szorítóelemhez legalább egy, ahhoz csatlakozó feszítőt rendelünk. A legegyszerűbb, ha ez pneumatikus vagy hidraulikus kötélfeszítő.

Célszerűnek mutatkozik a találmány szerinti állványzat azon kiviteli alakja is, amelyben a műtárgy külső felületével párhuzamos tartóhoz daruszerkezet gémje van erősítve és a daruszerkezettel belső munka-21

187.038 színt van a műtárgy belsejébe belógatva. A belső munkaszintnek vázszerkezete, ennek munkaszint gyanánt pallóterítése, lengéscsillapítós tartói és zuhanásgátlói lehetnek, álról a zuhanásgátlók csuklósán lehetnek a vázszerkezethez, kapcsolva és tapadófelülettel ellátott talpak útján lehetnek a műtárgy belső felületéhez csatlakoztatva A daru szerkezetek közül egyet vagy többet is a belső munkazsint kiszolgálására használhatunk fel,

A találmány további részleteit kiviteli példák kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással mutatombe. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti önjáó állványzat egyik célszerű kiviteli alakjának felülnézete működés közben, a

2. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak oldalnézete, részben metszete, a

3. ábra további kiviteli alak oldalnézete, részben metszete, a

4. ábra még további kiviteli alak részlete, az

5. ábra további kiviteli alak hátulnézete, a

6. ábra további részlet: a biztonsági berendezés, a

7. ábra újabb részlet; a pallóterítés rugalmas csap szegének metszete.

Ahogy az az 1. ábrán felülnézetben látható, a találmány szerinti önjáró állványzat eme kiviteli alakja önmagában záródó körvonallal rendelkező 1 műtárgy körül van elhelyezve, amelynek anyaga monolit beton, téglafal vagy bármi egyéb lehet. Az állványzat vízszintes 2 konzoljain 3 pallóterítés van kialakítva, ami a munkaszintet .'jelenti. A 2 konzolok az állványzat egész vázszerkezetével együtt - később még részletezendő módon - az 1 műtárgy 4 külső felületéhez vannak oldható kötéssel kapcsolva.

Mint ahogy az a 2. ábrán oldalnézetben jól látható, az önjáró állványzatnak ebben a kiviteli alakban háromszög alakú vázszerkezete van, amelynek a 3 pallóterítése a vízszintes 2 konzolon van elhelyezve. A vázszerkezetnek ezen kívül az 1 műtárgy 4 külső felületével párhuzamos 5 tartója van, valamint a 2 konzolt és az 5 tartót a háromszög átfogójaként összekötő 6 konzolja. A vázszerkezetnek természetesen más alakja is lehet, lényeges azonban, hogy a munkaszintet hordozó vízszintes konzolja és a műtárgy külső felületével párhuzamos tartója legyen.

A vázszerkezethez ebben a kiviteli alakban két 7 talp van rendelve, mégpedig az 1 műtárgy 4 külső felületével párhuzamos 5 tartóhoz. Ezek egymástól függetlenül oldható kötéssel vannak az 1 műtárgy 4 külső felületéhez kapcsolva. A két 7 talp az 5 tartót magába foglaló 8 hüvellyel és a 4 külső felülethez kapcsolódó 9 tapadófelülettel vannak ellátva. A 8 hüvely úgy van kialakítva, hogy a 7 talp a 9 tartón elcsúsztatható legyen. A találmány értelmében vízszint a 7 talpak közül az egyiknek a vázszerkezethez, itt az 5 tartóhoz kell rögzítve lennie és csak a másik 7 talpnak szabad elcsúsznia. Ezt ebben a kiviteli alakban úgy oldottam meg, hogy a felső 7 talpat az 5 tartó felső végénél helyeztem el és lefelé történő elmozdulását az 5 tartóhoz kapcsolt 10 ütközővel akadályozom meg.

A két 7 talp a találmány értelmében hosszváltoztatásra képes elemmel van egymához kapcsolva, amely ebben a kiviteli alakban 11 munkahenger, akár pneumatikus, akár hidraulikus. Alkalmazható lehetne helyette természetesen valamilyen csavarorsó» megoldás is.

A 7 talpakon a 8 hüvely és a 9 tapadófelület között a szorítóelemet a 7 talpon átvezető 12 horony ki van alakítva. A szorítóelem ebben a kiviteli alakban 13 sodronykötél, ami itt háromszor van az 1 műtárgy körül körbevezetve. Mint ahogy a 2. ábrán látható, a kötélvezető 12 horony mind a felső, mind pedig az alsó 7 talp esetében a 9 tapadófelülethez képest hegyesszöget zár be, mégpedig olyan módon, hogy a 12 horonynak az 1 műtárgy tetejéhez közelebb eső vége távolabb van a 9 tapadófelelettől és Ilyen módon működés közben az 1 műtárgy 4 külső felületétől is, mint a 12 horony alsó vége.

Az 1 műtárgy 4 külső tatával párhuzamos 5 tartóhoz még a 4 külső felülethez kapcsolódó két 14 görgő van rendelve. Ez a két 14 görgő a 2, ábrán látható kiviteli alak esetében az 5 tartó két vége körzetében van a vázszerkezethez képest forgathatóan ágyazva.

A 3. ábrán az önjáró állványzatnak a fent ismertetetthez képest kismértékben változtatott kiviteli alakja látható. Itt az 5 tartó a 3 pallóterítés felett felfelé meg van hosszabbítva, a hozzá képest elmozduló 7 talp pedig itt, a 3paUóterítés felett van hozzákapcsolva. Ugyanígy, az egyik 14 görgő is az 5 tartónak ehhez a meghosszabbított részéhez van csatlakoztatva, méghozzá magasságban állítható módon. Itt is látható a 2 és 6 konzol, a 11 munkahenger, valamint a két egymástól független 13 sodronykötél. A 7 talpak kialakítása is megegyezik az előzőekkel. A vázszerkezet 29 függesztőkkel van kiegészítve, amikhez további szerkezetrészek függeszthetők,

A 4. ábrán a két 7 talp és az őket összekötő 11 munkahenger további kiviteli alakja nagyobb léptékben látható. Az 5 tartó ebben az esetben is a 3 pallóterítés felett meg van hosszabbítva, a 4. ábrán eme meghosszabbításnak csak a vége látható. Itt mind a két 7 talp a munkaszint felett van elhelyezve, a meghosszabbított 5 tartó pedig az alsó 7 talpra van függesztve.

Hasonló kiviteli alakot mutat az 5. ábra is. A vázszerkezet a munkaszint 3 pallóterítése alatt az alsó 7 talpra van függesztve, amely viszont all munkahengerrel és a felső 7 talppal együtt a 3 pallóterítés felett van elrendezve.

Ebben a kiviteli alakban mind a felső 7 talpak, mind pedig az alsó 7 talpak esetében három, egymástól független 13 sodronykötelet alkalmazok, amelyeknek mindegyik égy-egy 15 kötélfeszítővel van megfeszítve. Az 5. ábrán továbbá 17 létrát és védőrácsot il feltüntettem. Az ilyen, az 1 műtárgy 4 külső felületért lévő tárgyak akadályt képeznek a 13 sodronykötél körbevezetése számára, úevhogy ezekez az akadályokat meg kell kerülni. Ezt a célt: szolgálják a 13 sodornyköteletbe iktatott 18 kötélkiváltók, amik szekrényes tartókként vannak kialakítva. Az alsó és felső kötélpályákban elhelyezett 18 kötélkiváltókat a 11 munkahengerekhez hasonló munkahengerekkel lehet páronként összekötni és a 4 külső felületen való könnyebb mozgatás érdekében a 18 kötélkiváltóknál meg vannak szakítva, és a 13 sodronykételek végei mindkét oldalon hozzájuk vannak erősítve. A 18 kötélkiváltók átviszik a terhelést az egyik kötélvégtől a másikig, miközben megkerülik a 4 külső felületen található tárgyat, az 5. ábra esetében a 17 létrát és biztonsági rácsot.

A biztonság növelése érdekében a 13 sodronykötelekre még 16 biztonsági talpak is fel vannak fűzve, ahogy ez az 5. ábrán is látható. Kialakításuk a 6, ábrán külön is részletezve van. Közöttük és az 1 műtárgy között szintén súrlódás révén jön létre oldható kötés. Az ehhez szükséges szorítóelemek és a 16 biz-31 tón sági talpak zuhanásgátló készülékként szolgáinak az egész, önjáró állványzat számára. Mindegyik 16 biztonsági talpnak van az itt 13 sodronykötélként kialakított szorítóelemet átvezető 12 hornya és a külső felületet érintő 9 tapadófelülete. A 12 horony itt is ferdén van elhelyezve, hegyesszöget zár be a 9 tapadófelülethez képest, itt azonban a 12 horony felső vége van közelebb a 9 tapadófelülethez és alsó vége van messzebb tőle. Megjegyzem, hogy a 17 létra és biztonsági rács, a 18 kötélkiváltó, a 15 kötélfeszítő és a 16 biztonsági talpak az 1. ábrán is láthatóak.

A találmány szerinti önjáró állványzat a következőképpen működik.

Mint ahogy már említettem, az állványzat két 7 talpa egymástól függetlenül oldható kötéssel van az 1 műtágy 4 külső felületéhez kapcsolva. Ezt az oldható kötést surlódóerő révén alakítom ki, az ehhez szükséges normális irányú (a 4 külső felülethez képest merőleges) nyomóerőt pedig a szorítóelemként szereplő 13 sodronykötéllel alakítom ki. Annak érdekében, hogy a kötés oldható legyen és a két 7 talp esetében egymástól független legyen, mindegyik 7 talphoz külön-külön 15 kötélfeszítőket (1. ábra) iktatok be. Alap helyzet ben mindkét 13 sodronykötélhez rendelt mindkét 15 kötélfeszítő megfeszített állapotban van, ami által létrehön a 7 talpak 9 tapadófelületei és az 1 műtárgy 4 külső felülete között a szükséges súrlódóerő. Ez a surlódóerő meggátolja, hogy a 7 talpak 9 tapadófelületei a 4 külső felülethez képest elmozduljon.

A megfelelő súrlódáshoz szükséges normális irányú erő létrejöttét elősegítik a 7 talpakon lévő kötélvezető hornyok is. Ha ugyanis a terhelés hatására a vázszerkezet lefelé akar elmozdulni, akkor a 12 hornyokban lévő 13 sodronykötelek a 12 horonyban felfelé csúsznak, aminek következtében egyre nagyobb átmérőre kerülnek. Emiatt a húzóerő a 13 sodronykötelekben és így a normális irányú erő a 9 tapadófelületek és a 4 külső felület között is egyre növekszik, ami végülis a lefelé csúszás megállítását eredményezi

Az állványzatnak a 2. ábrán mutatott kiviteli alakja esetében az 1 műtárgyon felfelé történő menesztéshez először a felső 7 talp és a külső felület között szüntetjük meg a kötést olyan módon, hogy ezen 7 talpon átmenő 13 sodronykötél feszítettségét szüntetjük meg a benne lévő egy vagy több 15 kötélfeszítő oldásával. Miután megszűnt a 7 talp és az 1 műtárgy között a kötés, működtetjük a 11 munkahengert, dugattyúját kitoljuk, hosszát megnöveljük. Minthogy eközben az alsó 7 talp és az 1 műtárgy között fennmarad kötés, az egész állványzat az 1 műtárgyon leifelé fog elmozdulni, miközben a 14 görgők támasztják a 4 külső felületen az állványzatot. Ha a kellő magasságot elértük vagy a 11 munkahenger lökete végére értünk, a 15 kötélfeszítőkkel megfeszítjük a felső 7 talpon átmenő 13 sodronykötelet, aminek megtörténte után meglazítjuk az alsó 7 talpban lévő sodronykötelet az ott lévő egy vagy több 15 kötélfeszítő oldásával. Ekkor itt szűnik meg a kötés a 7 talp és az 1 műtárgy között, míg a 7 felső talpnál már korábban létrejött Ismét működtetjük a 11 munkahengert, dugattyúját befelé járatjuk, hosszát rövidítjük, miközben az alsó 7 talp 8 hüvelye révén elcsúszik az 5 tartón, az egész állványzat viszont nem változtatja helyzetét az 1 műtárgyhoz képest. All munkahenger belső véghelyzetében jsmét megfeszítjük az alsó 7 talpon átmenő 13 sodronykötelet. Ha ez a munkaszint kellő magassága, akkor az áll2 ványzatot ebben a helyzetben tartjuk, viszont további emelés szükséges, akkor az ismertetett folyamatot; elölről kezdjük. Természetesen a felső 7 talp helyett az alsó 7 talppal is kezdhetünk.

A 3., 4. és 5. ábra szerinti kiviteli alakok is hasonlóan működnek ahhoz, amit az imént leírtam. A különbség csak annyi, hogy az állványzat mozgása az alsó 7 talpak mozgásakor következik be, hiszen az állványzat ezekhez az alsó 7 talpakhoz van kapcsolva.

Mint ahogy korábban említettem, az állványzat esetleges lezuhanásának megakadályozása érdekébenn biztonsági intézkedésekről is gondoskodtam.A szintén 13 sodronyköteleken elrendezett 16 biztonsági talpak a 7 talpakhoz hasonlóan a 4 külső felület és 9 tapadófelületeik közötti súrlódás révén fejtik ki hatásukat. Az állványzat esetleges megcsúszása esetén az állványzat 7 talpai ► lefelé húzzák a 13 sodronyköteleket, amik ilyen módon a 16 biztonsági talpak 12 hornyaiban is lefelé kényszerülnek. Eközben azonban folyamatosan egyre nagyobb átmérőre kerülnek a 4 külső felülettől egyre távolabbra, aminek következtében megnövekszik a húzóerő a 13 sodronykötelekben és ezzel a 9 tapadófelületek és a 4 külső felület közötti normális erő, súrlódás is egyre nagyobb lesz. Mindez pedig megakadályozza a toávbbi csúszást.

A 3 pallóterítés a 2 konzolokkal, illetve az azt alkotó pallókat egymással és a 2 konzolokkal, valamelyes elmozdulást megengedő módon célszerű összekapcsolni. Erre a célra szolgál a 7. ábrán metszetben külön is bemutatott 26 csapszeg, amelynek 25 végrésze és 24 fejrésze között flexibilis 23 sodronykötél van. A 26 csapszeget felülről kell átdugni, a pailókon, illetve a 2 konzolon és alul a 25 végrészben lévő 27 furaténállehet a kiesés ellen biztosítani.

Mint ahogy az 1. ábrán látható, nemcsak külső munkaszintet, de az 1 műtárgy belsejében lévő munkaszintet is ki lehet alakítani a találmány szerinti önjáró állványzat segítségével. Erre mutat célszerű megoldást a 3. ábra, ahol - mint említettem - az 5 tartó meg van hosszabítva, a munkaszint fölé is nyúlik. Ehhez a meghosszabbított 5 tartóhoz daruszerkezet 19 gémje van erősítva. A daruszerkezettel belső munkaszint van az 1 műtárgy belsejébe belógatva. Ennek is van vázszerkezete és 3 pallóterítése. A vázszerkezetnek lengéscsillapítós tartói vannak, amikhez 21 zuhanásgátlók csatlakoznak A zuhanásgátlók csuklósán vannak a vázszerkezethez kapcsolva és a 9 tapadófelülettel ellátott 7 talpakkal csatlakoznak az 1 műtárgy 28 belső felületéhez. A 21 zuhanásgátlók tulajdonképpen szintén hosszváltozásra képes elemek, amiket a 20 belső munkaszintnek az 1 műtárgy belsejében történő kellő magasságú elhelyezése után a 20 belső munkaszinthez képes hegyesszög alatt az 1 műtárgy 28 belső felülethezetéhez szorítok. Ha most már valamilyen oknál fogva megszűnne ai kapcsolat a külső állványzat és a belső állványzat között, a 28 belső felületnek szoruló 21 zuhanásgátlók megakadályozzák a 20 belső munkaszintnek az 1 műtárgy belsejében történő lezuhanását.

A külső állványzat 5 tartójához rögzített daruszerkezet közül egyet vagy többet is a 20 belső munkaszint ellátására használhatjuk fel.

Mint ahogy a fentiekből márkitűnik,, lehetővé válik a találmány szerinti eljárás olyan foganatosítása, amely során az építési és/vagy karbantartási munkálatok az 1 műtárgy körül körben, annak teljes kerülete mentén el lehet végezni akár a 4 külső felületen, akár ezzel egyidejűleg is a 28 belső felületen. A 3

187.038 pallóteritésen az 1 műtárgyat akár kívülről, akár belülről körbejárhatjuk, és úgy végezhetünk rajta munkálatokat. Külső festés esetén például célszerű a 2, ábra sz.erinti kiviteli alakot alkalmazni, amikoris az 1 műtárgy tetejéről indulink és lefelé haladunk. c Mindenegyes munkaszinten elvégezhetjük a festést az 1 műtárgy teljes kerülete mentén és az állványzat lefelé haladása közben a már befestett felületet nem károsítjuk.

Ha az. 1 műtárgyépítéshez használjuk a találmány szerinti állványzatot, akkor célszerű az. 1. vagy 3. jQ ábra szerinti kiviteli alakot alkalmazni, amivel az 4 külső felületen és a 28 belső felületen szükséges munkálatokat egyidőben körben elvégezhetjük. Ilyenkor az állványzattal természetesen felfelé haladunk.

A találmány szerinti eljárás a magas műtárgyon végzett munkálatoknak nemcsak a minőségét, hanem 15 a biztonságát is nagymértékben megnöveli.

Claims (18)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás magas műtárgy épításáre és/vagy karban- 20 tartására, azzal jellemezve, hogy az építést és/vagy karbantartást a műtárgy külső és/vagy belső felületén adott munkaniagasságban a műtárgy teljes kerülete mentén körben egyidejűleg végezzük, mimellett az építési és/vagy karbantartási technológiának 25 megfelelően felfelé vagy lefelé adott esetben szakaszosan felfelé és lefelé haladunk.
2. 2. önjáró állványzat önmagában záródó körvonallal határolt műtárgy számára vázszerkezettel és a vázszerkezet vízszintes konzolján kiképzett munkaszinttel, azzal jellemezve, hogy a vázszer- 30 kezeihez legalább két talp (7) van rendelve, amik egymástól függetlenül oldható kötéssel vannak a műtárgy (1) külső felületéhez, (4) kapcsolva és az egyik talp (7) a vázszerkezethez van helytálló módon rögzítve, a többi talp (7) pedig hosszváltoztatásra képes elemmel van az első talphoz és/vagy egymáshoz 35 kapcsolva.
3. 3. A 2. igénypont szerinti állványzat kiviteli alakja, a z z. a 1 jellemezve, hogy két talp (7) van a vázszerkezetnek a műtárgy (1) külső falával (4) párhuzamos tartójához rendelve, amelyek közül az -egyik talp (7) a tartóhoz (5) van helytálló módon ^w rögzítve, a másik talp (7) pedig a tartón (5) való elcsúsztatásra képes kialakítású, és a két talp (7) van a hosszváltoztatásra képes elemmel összekapcsolva.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti állványzat 45 kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az oldható kötés a talpak (7) és a műtárgy (1) külső felülete (4)közötti súrlódással van kialakítva, ahol a súrlódáshoz szükséges normális irányú erő a műtárgy (1) körül körbefutó, változtatható feszítettségű és a talpakat a külső felületre (3) szorító elemmel 50 van kialakítva.
5. 5. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti állványzat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a talpnak (7) a vázszerkezet tartóját (5) magábafoglaló hüvely (8), a szorítóelemet a talpon (7) átvezető hornya (12) és a műtárgy (1) külső felületé- 55 hez (4) kapcsolódó tapadófelelüte (9) van.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti állványzat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a horony (12) a tapBdófelülethez (9) képest hegyesszöget zár be olyan módon, hogy a horonynak (12) a műtárgy (1) en tetejéhez közelebb eső vége távolabb van a tapadófelülettől (9), mint a horony (12) alsó vége.
7. 7. A 2-6. igénypontok bármelyik szerinti állványzat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a műtárgy (1) külső felületével (4) párhuzamos tartóhoz (S) a külső felülethez (4) kapcsolódó legalább két görgő (4) van rendelve.
8. 8. A 2-7, igénypontok bármelyike szerinti állványzat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a műtárgy (1) külső felületével (4) párhuzamos tartóhoz (5) a külső felülethez (4) kapcsolódó legalább két görgő (4) van rendelve.
9. 9. A 2- 8. igénypontok bármelyike sz.erinti állványzat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a zuhanásgátló készüléke van, amely egymástól független szorítóelemekkel a műtárgy (1) külső felületére (4) feszített, legalább két biztonsági talppal (16) van ellátva.
10. 10. A 9. igénypont szerinti állványzat kiviteli alakja, azzal j e
11. 11 e me z v e , hogy a horony (12) a tapadófelülethez (9) képest hegyesszöget zár be olyan módon, hogy a horonynak (12) a műtárgy (1) tetejéhez közelebb eső vége közelebb van a tapad ófel ületnez (9), mint a horony (12) alsó vége.
12. 12. A 4-11, igénypontok bármelyike szerinti állványzat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szorítóelem kötélként, közelebbről sodronykötélként (
13. 13) van kialakítva.
14. 14. A 4-J3. igénypontok bármelyike szerinti állványzat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a feszítő pneumatikus vagy hidraulikus kötélfeszítőként (
15. 15) van kialakítva,
16. 16. A 2—15. igénypontok bármelyike szerinti állványzat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a műtárgy (1) külső felületével (4) párhuzamos tartóhoz (5) a műtárgy (1) külső felületével (4) párhuzamos tartóhoz (5) daruszerkezet gémje (10) van erősítve és a damszerkezettel belső munkaszint (2) van a műtárgy (1) belsejébe belógatva
17. 17. A 16. iégnypont szerinti állványzat kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a belső munkaszintnek (2) vázszerkezete, ennek pallóterítése (3), lengéscsillapító tartói és zuhanásgátlói (21) vannak, ahol a zuhanásgátlók (21) csuklósán vannak a vázszerkezethez kapcsolva és tapadófelülettel (9) ellátott talpak (7) útján vannak a műtárgy (1) belső felületéhez (28) csatlakoztatva.
18. 18. A 17. igénypont szerintíállványzat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a daruszerkezet a belső munkaszint (2) kiszolgálására képes kialakítású.