HU185283B - Process for producing new phosphoryl-muramyl-peptides - Google Patents

Description

A találmány új foszforil-muramil-peptidek előállítási eljárására vonatkozik. A találmány tárgyát képezik még az említett foszforil-muramil-peptideket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítási eljárása.

A találmány különösen az (I) általános képletü vegyületek, valamint ezen vegyületek sói előállítási eljárására vonatkozik, ebben a képletben

X jelentése karbonilcsoport,

1% jelentése rövidszénláncú alkil- vagy fenilcsoport,

R₃ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport,

R_s jelentése rövidszénláncú alkilcsoport,

A, jelentése amino-csoport és

Aj jelentése valamely (II) általános képletü csoport, melyben

T jelentése iminocsoport vagy oxigénatom,

Y jelentése etiléncsoport vagy egy Illa, Illb vagy lile általános képletü csoport, ahol

Y, és Y₂ jelentése függetlenül egymástól rövidszénláncú alkiléncsoport,

W jelentése 10-25 szénatomos alkilcsoport vagy koleszterilcsoport.

Az aikilgyökök egyenes vagy elágazó szénláncúak és tetszőleges helyen kapcsolódhatnak.

Y, és Y₂ együttesen több mint 2 szénatomszámúak.

A leírásban és a szabadalmi igénypontokban a „rövidszénláncú” jelzővel megjelölt gyökök, csoportok és vegyületek legfeljebb négy szénatomot tartalmaznak.

A leírás megelőző részében és a továbbiakban is az általános fogalmak jelentése a következő lehet:

A rövidszénláncú aikilgyök például n-propil-, η-butil-, izobutil-, szek-butil- vagy terc-butil-, de elsősorban metil- vagy etilgyök.

Az (I) általános képletü vegyületek izomerelegyek vagy tiszta izomerek formájában létezhetnek. Az oxigénatomhoz kapcsolódó — CH(R₃)—C(=0)—általános képletü csoport, amennyiben R₃ egy rövidszénláncú alkilcsoportot jelent, optikailag aktív formában, D-formában van jelen, míg az—NH—CH(R_S)—,C(=O)—általános képletü aminosavmaradék, ugyancsak optikailag aktív alakban, ugyanis L alakban van jelen és a terminális α-amino-glutársavmaradék szintén optikailag aktív alakban, ugyanis D alakban van. Továbbá az 1-hidroxilcsoport a- vagy β-konfigurációjú lehet, így az (I) általános képletü új vegyületek la- és Ιβ-izomerek keveréke formájában fordulnak elő.

Az (I) általános képletü vegyületekben lévő és a foszforatomhoz oxigénatomon át kapcsolódó protont bázisok segítségével könnyen lehasithatjuk. Az (I) általános képletü vegyületek általában a szabad vegyületek és ezek sói keverékének formájában fordulnak elő. így a példákban leírt (I) általános képletü muramil-peptidek 40-55%-ban sóik alakjában fordulnak elő. Ezek a sók is a találmány tárgyát képezik.

A találmány különösen az (I) általános képletü vegyületek gyógyászatban alkalmazható, nem toxikus sóira vonatkozik. Ellenionokként elsősorban a fémionokat vagy ammóniumionokat, így az alkálifém- és az alkáliföldféinionokat, például a nátrium-, 2 kálium-, magnézium- vagy kalciumiont, illetve az ammónium-hidroxidból vagy megfelelő szerves aminokból, így rövidszénláncú alkil-aminokból, mint pl. trietil-aminból származó ammóniumionokat említjük meg. Izolálás vagy tisztítás céljában a gyógyászatban nem alkalmazható sókat is fel lehet használni. Terápiás felhasználásra azonban csak a gyógyászatban alkalmazható és nem toxikus sók felelnek meg, ezért ezeket előnyben részesítjük.

A találmány szerinti új foszforil-muramil-peptidek számos értékes farmakológiai tulajdonsággal rendelkeznek, különösen kifejezett immunpotenciáló hatásuk van.

így ezen vegyületek in vivő jelentősen fokozzák egerek antitestképzési képességét. NMRl egereket 10 pg csapadékmentes bovin szérumalbumin (BSA) intraperitoneális iniciálásával a 0. napon immunizálunk. 9, 15 és 29 nap múlva szérummintákat veszünk és azok anti-BSA antitest koncentrációját passzív hemagglutinációs módszerrel meghatározzuk. Az oldható BSA az alkalmazott dózisban a kísérleti állatokra nézve szubímmunogén, vagyis antitestek képződését egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben váltja ki. Az egereknek bizonyos immunpotenciáló anyagokkal történő további kezelése az antigén adása előtt vagy után az antitest-titer emelkedését eredményezi a szérumban. A kezelés hatásosságát az elért score-értékkei, vagyis a három vérvételi napnak megfelelő log₂ titerkülönbségek összegével fejezzük ki.

Ebben a tesztben az (1) általános képletü vegyületek 0,5-5 mg/(kísérleti állat) testsúly kg mennyiségben a BSA-val történő immunizálás után öt egymást követő napon intraperitoneálisan vagy szubkután alkalmazva az anti-BSA antitest termelését szignifikánsan fokozzák, és ebben a tekintetben jelentősen felülmúlják az ismert hidrofil muramil-peptideket. Az említett vegyületek segítségével a sejtek által közvetített immunitás manifesztációit in vivő is potencírozhatjuk:

Amíg tengerimalacok BSA-val történő szenzibilizálása inkompíett Freund-adjuvánsban csak Immorális antitestképződést okoz, addig a találmány szerinti muramil-peptidektnek az antigén-olaj emulzióhoz 5-50 pg dózisban való hozzákeverése egy késői típusú túlérzékenységet indukál BSA-val szemben. Az immunizálás után 3 héttel adott intrakután BSA-injekció ezeknél az állatoknál helyi gyulladásos reakciót vált ki eritémával és a bőr megvastagodásával; ezek 24-28 órán belül érik el a maximumot. Ezek a kései típusú reakciók mind kvantitatív, mind kvalitatív értékelésben megfelelnek azoknak, melyeket a szokásos módon BSA-val történő immunizálással komplett Freünd-adjuvánsban (vagyis mikrobaktériumok hozzáadásával) kapunk. Az ED_S0-érték = 10-20 pg (a szükséges mennyiség pg-ban kifejezve állatonként, ami a reakciótérfogatban - eritémafelület * bőrvastagodás - már különbséget indukál a kezeletlen és a 200 pl-el kezelt állatoknál a reakció kezdete után 24 órával).

Különösen ki kell emelni ezen foszforil-muramilpeptideknek azon képességét, hogy BSA-val együtt iiposzómákban, vagyis a toxikus ásványolajkomponensek nélkül alkalmazva (tojáslecitin: ko-21 .185 283 leszterin = 4 1 ; 4 mg/állat) tengernnalacokon egy késői típusú túlérzékenységet indukálnak BSA-val szemben. Ezek a késői típusú reakciók mind kvalitatív, mind kvantitatív szempontból azonosak az olyan reakciókkal, melyeket BSA-val történő immunizálásnál komplett Freund-adjuvánsban kapunk. Az EDj₀-érték 100-300 pg/állat.

Az (I) általános képletü új vegyületek a hidrofil muramildipeptidekhez képest további minőségi előnyöket mutatnak:

Balb/c egereket 1 x 10⁴ P 815 masztocitóma-sejt intraperitoneális injekciójával immunizáltunk a kísérlet 0. napján. A 15. napon az így immunizált állatok lépsejtjeit a P 815 masztocitóma sejtek ellen irányuló, citotoxikus T-limfocitákra in vitro vizsgáljuk. Ez úgy történik, hogy a P 815 célsejteket ⁵¹Cr-el jelöljük és a citotoxikus reakció mértékét a tenyészetből kiálló részek radioaktivitásának mérése útján határozzuk meg. Az alkalmazott dózisban a P 815 masztocitómasejtek a kísérleti egerek számára szubimmunogének, vagyis a citotoxikus Tsejtek képződését egyáltalán nem, vagy csak igen mérsékelten indukálják. Az említett (I) általános képletü muramil-peptideknek 1-50 pg mennyiségben történő egyidejű intraperitoneális alkalmazása a citotoxikus T-sejlek képződését szignifikánsan fokozza (a faktor 10-30 a kezeletlen egerekhez képest).

Az (1) általános képletü új vegyületek immunpotenciáló tulajdonságai a transzplantációs antigénekkel szembeni fajlagos immuntolerancia indukálásának esetében is kimutathatók egereken, adjuvált autoblasztokkal történő immunizálásnál.

A leendő transzplantátum-befogadók (C57BI/6J egerek) lép-limfocitáit a leendő transzplantátumdonorok (CBA/J egerek) besugárzott lépsejtjeivel vegyes limfocitatenyészetben inkubáljuk. Proliferálnak és olaszcokká alakulnak azok a T-limfociták, melyek a donor hisztokompatibilitási antigénje számára specifikus receptorokkal rendelkeznek; ezeket a többi sejttől ülepítés útján el lehet választani. A specifikus blasztok expriinálják a membránreceptorok fontos idiotipusos fajlagosságait és azokat a prospektiv transzplantátum-befogadókba (C57BI/6J) - komplett Freund-adjuvánssal (CFA) mint autoimmunogénnel adjuválva - befecskendezzük, a szóban forgó transzplantációs antigénekkel szembeni fajlagos tolerancia indukálása végett. Az immunizálást négy alkalommal végezzük, négy hetes időközökben, autológ anti-CBA/J T-limfobíasztokkal. A T-autoblasztoknak az (I) általános képletü új vegyületekkeí alkotott adszorbátumai (Í0⁹ blasztot 20 mg anyagnak 20 ml PBS-sel készített oldatába szuszpendálunk, majd 2 órás inkubálás után a sejteket centrifugáljuk és kétszer PBS-el mossuk) képesek CFA távollétében specifikus immuntoleranciát indukálni, mimellett ezen adszorbátumok ugyanolyan hatásosak, mint a limfoblasztok CFA-ban.

Az (1) általános képletü új vegyületek ezenkívül normális egerek lépsejttenyészeteiben - 0,5-100 gg/ ml koncentrációban alkalmazva - az antitesteket termelő sejtek képződését indukálni képesek (a 19 S-plakk-képző sejtek szaporodásának faktora 10-30 a kontrolihoz képest [stimuláló anyagok távollétébenj). így az említett vegyületek jelenlétében birkavörösvérsejtek elleni specifikus antitestek képződnek anélkül, hogy a tenyészethez birkavörösvérsejteket adnánk immunizálás végett. Másfelől a fent említett anyagok ugyanazon koncentráció-tartományban a T-sejtekben szegény lépsejttenyészetek (veleszületetten tímuszhiányos nu/nu egereké) immunológiai reakcióképességét is fokozni képesek egy normálisan tímuszfüggő antigénnel ⁰ (birkavörösvérsejt) szemben (a faktor értéke 10-30, a kezeletlen kontrollokhoz viszonyítva). Az említett vegyületek azonban közvetlenül vagy közvetve - in vitro - nemcsak a B-limfociták (vagyis a potenciálisan antitest-képző sejtek) proliferációs és szin^b tézisteljesítményét indukálják, hanem a T-limfocitákra is hatással vannak (ezekhez tartoznak a szabályozó aktivitással rendelkező segítő- és szupresszorsejtek, valamint a citotoxikus effektorsejtek). Így az említett vegyületek 1-20 pg/ml koncentrációban alkalmazva kortizonrezisztens timusz-sejtek azonos módon besugárzott stimulátorlimfocitákkal szembeni reakcióképességét jelentős mértékben (tízszeres értékig bezárólag) potencírozni képesek.

^!5 A fentiekben említett hatások valószínűleg indirekt módon úgy jönnek létre, hogy ezek a foszforilmuramil-peptidek makrofágokat aktiválnak és ezek a T- és B-limfociták reakcióképességét növelik. Ténylegesen kimutatható, hogy a szóban forgó ¹⁰ vegyületek már alacsony koncentrációban (0,5-10 jig/I) is nagymennyiségű „colony stimulating activity”-t (CSA) tesznek szabaddá egér-makrofágokbó! (150-200 telep indukálódik 7 napon belül, 10^s egér-csontvelősejtből kiindulva, miután az anyag⁵ gal 24 óráig indukált makrofág-tenyészelből 20%nyit adtunk hozzá, míg kezeletlen makrofág-tenyészet hozzáadására csak 0-5 telep jön létre). A CSA egy biológiai közvetítő, amely a csontvelő-törzssejteknek a makrofágoktól és a polimorfmagvas leu⁰ kockáktól való differenciálására szükséges. Az említett vegyületek ezáltal az olyan sejtek fokozott mértékű szaporodásának irányába hatnak, melyeknek igen nagy jelentőségük van a nem fajlagos ellenállóképesség, valamint a fajlagos (limfociták '⁵ által közvetített) immunreakciók indukálására, amplifikációja és expressziója tekintetében.

Az új vegyületek immunpotenciáló hatását in vivő is ki lehet mutatni. Egy találmány szerinti muramilpeptid-foszfoiipid-származék injekció 3-9 órán belül a szérum CSA-koncentrációjának nagyfokú emelkedését eredményezi (120 telepig bezárólag 10⁵ egér csontvelő-sejtenként, kloroformmal extrahált szérum [végkoncentráció = 5'%] hozzáadása után; összehasonlításul; a kezeletlen állatok'5 nál a telepek száma 0-5). Ennek megfelelően a szóban forgó vegyületek alkalmazása egerek antitestképző képességét in vivő jelentékenyen potencírozza.

Az (I) általános képletü új vegyületek immunpo>0 tenciáló tulajdonságait tumormodelleken, így pl.

egerek Ehrlich-ascitesénél is ki lehet mutatni.

Balb/c egereknek intraperitoneálisan injiciált 10⁶ szingen Ehrlich-ascites daganatsejt átlag 18 nap alatt az állatok elhullásához vezet. Amennyiben az 55 egerekbe intraperitoneális injekcióval 10’ (1. cso3

-3I

-185 283 port), 10° (2. csoport) vagy 10⁵ (3. csoport) olyan ascites tumorsejtet juttatunk be, melyeket az (I) általános képletü új vegyületekkel in vitro kezeltünk [a kezelés abból áll, hogy 10® ascites-tumorsejtet 40 mg vizsgálandó hatóanyagnak 20 ml puíferezett (foszfát) fiziológiás konyhasóoldattal (PBS) készült oldatában felszuszpendálunk, majd 2 órai 37 °C-on történő inkubálás után a sejteket centrifugáljuk és PBS-el kétszer mossuk; a sejtek a vizsgálandó anyagot a sejtmembránon megkötik], úgy 18 napon belül daganatnövekedés nem következik be. A 19. napon az állatokat intraperitoneálisan beadott 10⁶ natív Ehrlich-ascites tumorsejttel fertőzzük meg. A következő hatásokat lehet megfigyelni;

1. csoport:

állat közül 8 túlélő van a 80. napon

2. csoport:

állat közül 6 túlélő van a 80. napon

3. csoport;

az állatok 18 nap alatt elhullottak, csakúgy, mint a kontrollállatok.

A jelen találmány szerinti vegyületek mindezeken túlmenően csak kis mértékben toxikusak. Egereknek öt alkalommal öt egymást követő napon 100 mg/kg/nap egyszeri dózist adtunk be intraperitoneálisan, ezt az állatok szemmel láthatóan tünetmentesen elviselték. Minthogy az immunstimuláiáshoz szükséges dózisok nagyon kicsinyek, az új vegyületek terápiás szélessége igen nagy.

A jelen találmány szerinti új vegyületek alkalmasak a celluláris, de különösen a humorális immunitás jelentős fokozására, mégpedig mind az antigénnel való keverék alakjában (adjuváns hatás a szó szorosabb értelmében), mind időben és térben az antigéninjekciótól elválasztott beadás (szisztemikus immunpotenciálás) esetén.

A jelen találmány szerinti új vegyületek ezért oltóanyagokhoz hozzákeverve adjuvánsként használhatók. Ezzel az oltás sikeres voltát segítjük elő és az antitestek és/vagy a celluláris immunitás által nyújtott védelmet tesszük jobbá a különféle baktériumos, vírus- és parazita-jellegü kórokozók által okozott fertőzésekkel szemben.

A leírt vegyületek végül különféle antigénekkel keverve a terápiás és diagnosztikai célokra szolgáló antiszérumok kísérleti és ipari jellegű előállításánál, valamint a sejttranszfer-eljárás számára irnmunológiailag aktivált limfocitapopulációk indukálásánál adjuvánskánt alkalmazhatók.

Ezen túlmenően az új vegyületeket antigének egyidejű hozzáadása nélkül is fel lehet használni arra, hogy a küszöb alatt lefolyó immunreakciókat mind embereken, mind állatokon fokozzák. A szóban forgó vegyületek ennélfogva különösen a szervezet védekezésének stimulálására alkalmasak, így pl. idült és heveny fertőzések esetén, vagy szelektív (antigénspecifikus) immunológiai defektusoknál, továbbá veleszületett vagy szerzett általános (vagyis nem antigénspecifikus) immunológiai defeklállapotoknál; ahogyan ezek idős korban súlyos elsődleges megbetegedések folyamán, de mindenekelőtt ionizáló sugarakkal végzett gyógykezelés vagy iminunszupresszív hatású hormonokkal történő kezelés után fellépnek. Az említett vegyületek tehát előnyösen antibiotikumokkal, ke4 moterápiás szerekkel vagy egyéb más gyógyszerekkel kombinálva is használhatók. A leírt vegyületek végső soron alkalmasak a különféle fertőző beteg₅ ségek kel szembeni átalános megelőzés céljára, mind emberek, mind állatok esetében.

A találmány szerinti muramil-peptidek kombinálása a különféle antibiotikumokkal az antibiotikum aktivitását növeli. E cél érdekében az antibio_1Q tikum hatásos adagját, vagy a hatásosnál kisebb ^u adagot kell használni az antibiotikum fajtája szerint, pl. kb. egyszeri dózisként 20 mg-tól kb. 750 mg-ig terjedő mennyiséget.

Az (I) általános képletü muramil-peptideket egy₁₅ szeri dózisban kb. 5 mg-tól kb. az antibiotikum felének megfelelő mennyiségig használjuk. Emellett a muramil-peptid-származékot legfeljebb 24 órával az antibiotikum beadása előtt vagy után, előnyösen azonban nagyjából az antibiotikummal egyidejűleg ₂₀ lehet alkalmazni.

Az antibiotikumot a szokásos módon, így pl. szubkután, intravénásán vagy orálisan alkalmazzuk, míg a muramil-peptideket - különösen ha azokat az antibiotikumoktól külön alkalmazzuk ₂₅ legtöbbször szubkután adjuk be.

Ezen eljárás során egyaránt használhatunk egyes antibiotikumokat és antibiotikumok keverékét. Az antibiotikumkészitmények, melyeket az jellemez, hogy azok egy vagy több az előbbiekben említett antibiotikumot és legalább egyféle (I) általános ^u képletü muramil-peptidet tartalmaznak, az antibiotikumból a szokásos mennyiséget - pl. 20 mg és 1000 mg között, de előnyösen kb. 200 mg és 500 mg között - az (I) általános képletü muramil-peptidekből 5 mg-tól az antibiotikum feléig terjedő mennyi^ö ségeí tartalmaznak. Ezek a készítmények a szokásos mennyiségben tartalmazhatnak ezen kívül még farmakoiógiai hordozóanyagokat, töltő- és/vagy hígítószereket, különösen abban az esetben, ha orális beadásra készülnek.

Az új készítmények és az új eljárás nagymértékű antibiotikus hatását „in vivő” végzett kísérletekkel is kimutathatjuk. Ezeket a kísérleteket különböző állatfajtákon, elsősorban emlősökön, így különösen egereken végezzük ei. Az állatokat valamely ¹⁵ patogén mikroorganizmus letális vagy szubletális dózisával megfertőzzük, majd az említett új készítménnyel, illetve a muramil-peptid és az antibiotikum egyszeri adagjával kezeljük. A hatásosságot az ED_5G értékkel fejezzük ki, ez azt a dózist jelenti, ⁵⁰ aminek hatására a kezelt állatok 50%-a túléli a fertőzést.

Meglepő módon azt találtuk, hogy a patogén mikroorganizmusok által okozott fertőzéseket, különösen a kevésbé befolyásolható Gram-negatív ⁾⁵ baktériumok (pl. Aerobakter-, Brucella-, Escherichia-, Klebsiella-, Malleomyces-, Neisseria-, Pasteurella-, Proteus-, Pseudomonas-, Shigella és Vibriotörzsek), de a Gram-pozitiv baktériumok (pl. Aktinomyceták, Clostridiák, Corynebaktériumok, Dip>0 lokokkuszok, Mykobaktériumok vagy Staphylokokkuszok), illetve gombák (mint pl. Candida albicans, Cryptococcus neoformans, Plastomyces dermatitides vagy Hystoplasma capsulatum) által okozottakat is nagy mértékben gátolhatjuk és le>5 küzdhetjük őket.

.185283

A találmány szerinti murainil-pcptidckkel való kombinálásra szóba jövő antibiotikumok közül különösen a β-laktám-antibiotikumokat, az aminoglikozidokat, a tetraciklineket, a makrolid-antibiotikumokat, a linkomicinckct, a polién-anlibiotikunrokat, a polipeptid-antibiotikumokat, az antraciklineket, a klóramfenikolokat és tiamfenikolokat, a cikloszerineket, a fuzidinsavakat és a rifamicineket említjük meg.

A β-laktám-antibiotikumok közül különösen előnyösnek bizonyultak a penicillinek, a cefalosporinok, a penem-származékok, a nokardicinek, a tienamicinek és a klavulánsavak.

A penicillin-antibiotikumok elsősorban az alábbiak lehetnek: Amoxycillin, Ampicillin, Carbenicilíin, Cloxacillin, Cyclacillin, Dicloxacillin, Mecillinam, Methicillin, Penicillin G, Penicillin V, Pivampicillin, Sulbenicillin, Azlocillin, Ticarcillin, Mezlocillin, Pivmeciliinam, vagy 6-(-4-endo-aza-triciklo[5.2.2.0²·⁶] undec-8-enil)-metilénamino-penicillánsav.

A cefalosporinok csoportjából példaképpen a következőket lehet említeni: Cefaclor, Cefazaflur, Cefazolin, Cefadroxil, Cefoxitin, Cefuroxim, Cephacetril, Cephalexin, Cephaloglycin, Cephaloridine, Cephalotin, Cefamandol, Cephanon, Cephapirin, Cefatrizin, Cephradin, Cefroxadin (7β-[ϋ-2amino-2-( 1,4-ciklohexadienil)-acetamido]-3-metoxi-3-cefém-4-karbonsav = CGP 9000), Cefsulodin, Cefotaxim, Cefotiam, Ceftezol, Cafazedon.

A nokardicinek közül például a Nocardicin A-t, a tienamicinek és a klavulánsavak közül pl. a Thienamycint illetve a klavulánsavat magát nevezzük meg.

Az aminoglikozidok közül különösen a sztreptomicineket, pl. a Streptomycint és a Streptomycin A-t, a neomicineket, pl. a Neomycin B-t, a tobramicineket, pl. a Tobramycint vagy Dibekacint, a kanamicineket (pl. a Kanamycin A, B és C keveréket), amikacinokat, a gentamicineket (pl. a Gentamycin A, Cj, C₂ vagy C_k, keverékeket) és a sziszomicineket, mint pl. a Sisomieint vagy Netilmicint, továbbá a Lividomycint, a Ribocamycint és a Paromomycint említjük meg.

Tetraciklinként elsősorban a Tetracyclin, a Doxycyclin, a Chlortetracyclin, az Oxytetracyclin vagy a Methacyclin említhető.

A makrolid-antibiotikumok közül pl. a Maridomycin,aszpiramicinek, így a Spiramycin I, II és III, az eritromicinek, pl. az Erythromycin, az oleandomicinek, pl. az Oleandomycin és a Tetraacetyloleandomycin, míg a linkomicinek közül pl. a Lincomycin és a Clindamycin érdemel megemlítést.

Polién-antibiotikumként különösen említésre méltó az Amphothericin B és ennek metilésztere vagy Nystatin.

A polipeptid antibiotikumok közül különösen az alábbiakat emeljük ki: Colistin, Gramicidin S, Polymyxin B, Virginamycin, Tyrothricin, Viomycin és Vancomycin.

Végül a rifamicinek közül elsősorban a Rifamycin S, a Rifamycin SV és a Rifamycin B, vagy ezek félszintetikus származékai, így különösen a Rifampicin jön tekintetbe.

A találmány szerinti eljárás előnyösen olyan (I) általános képletü vegyületek és sói előállítására vonatkozik, amelyek képletében

X jelentése karbonilcsoport,

R, jelentése 1-3 szénatomszámú alkilcsoport,

R, jelentése mctilcsoport, vagy hidrogénatom,

R₅ jelentése rövidszénláncú alkilcsoport,

A! jelentése aminocsoport,

A₂ jelentése egy II általános képletü csoport, ahol

T jelentése iminocsoport,

W 10-25 szénatomszámú alkilcsoport vagy koleszterilcsoport, és

Y jelentése etiléncsoport vagy egy II1C általános képletü csoport, ahol

Y, és Y₂ jelentése függetlenül egymástól rövidszénláncú alkiléncsoport.

A találmány különösképpen a példákban ismertetett új muramil-peptidekre vonatkozik.

Az (I) általános képletü új vegyületeket önmagában véve ismert módszerekkel lehet előállítani.

így előállíthatjuk azokat oly módon, hogy valamely (V) általános kcplctü vegyületet, vagy ennek egy fémszármazékát, melyben X és R, a fent megadott jelentésű és R₉. R,_o és R_n a szénhidrát-kémiában ismert, könnyen lehasítható védőcsoportot jelent, egy (VI) általános képletü vegyülettel melyben Z egy reakcióképes, észterezett hidroxilcsoportot jelent, R₃, A, és A₂ a fentiekben megadott jelentésű - reagáltatunk, és a jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk.

A reakcióképes, észterezett hidroxilcsoport különösen egy erős szervetlen vagy szerves savval észterezett hidroxilcsoport, elsősorban olyan, amely valamely hidrogén-halogeniddel, így hidrogén-kloriddal vagy -bromiddal, de leginkább hidrogén-jodiddal van észterezve.

A fémszármazék különösen a megfelelő alkálifémszármazék, pl. nátrium- vagy káliumszármazék lehet. Ezt például úgy állítjuk elő, hogy valamely (V) általános képletü vegyületet egy alkalmas bázissal, így egy megfelelő alkálifémvegyülettel, így nátrium-hidriddel, nátrium-amiddal vagy butil-Iítiummal kezelünk.

A hidroxilcsoportok könnyen lehasítható védőcsoportjaiként azok alkalmazhatók, amelyek a peptidkémiából, illetve a szénhidrátkémiából ismertek. Főként az aciicsoportok, például a rövidszénláncú alkanoilcsoportok, így az acetilcsoport, aroilcsoportok, így a benzoilcsoport és mindenekelőtt a szénsavszármazékokból levezethető csoportok, így a benzil-oxi-karbonil-csoport, vagy rövidszénláncú alkoxi-karbonil-csoport, vagy alkilcsoportok, különösen a terc-butil-csoport, továbbá adott esetben nitro- vagy rövidszénláncú alkoxicsoporttal vagy halogénatommal helyettesített benzilcsoport, adott esetben halogénatommal vagy rövidszénláncú alkoxicsoporttal, így metoxicsoporttal helyettesített trifenil-metil-csoport, tetrahidropiranilcsoport, vagy adott esetben helyettesített olyan alkilidéncsoportok, melyek a glükózrész 4- és 6helyzetében lévő oxigénatomokat kötik össze. Az említett alkilidéncsoport különösen valamilyen rövidszénláncú alkilidéncsoport, elsősorban azonban metilidén-, izopropilidén- vagy propilidéncsoport,

-5185283 vagy pedig egy adott esetben helyettesített benzilidéncsoport lehet.

Ezeket a védőcsoportokat önmagában ismert módon hasíthatjuk le. A lehasítás történhet savas hidrolízissel, de a benzil- vagy benzilidéncsoportok hidrogenolitikusan is eltávolíthatók, pl. hidrogénnel, valamilyen nemesfém-katalizátor, így palládium- vagy platinakatalizátor jelenlétében.

A felhasznált kiindulási anyagok ismertek, vagy önmagában ismert módon előállíthatok.

A találmány szerinti új vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy valamely (VII) általános képletü vegyületet, melyben X. R, és R₃ jelentése az előbbiekben megadott, R₉, R₁₀, és R,,, hidrogénatomot vagy valamilyen, a szénhidrátkémiában ismert, könnyen lehasítható védőcsoportot jelent, vagy ezen vegyületek egy savszármazékát, egy (Vili) általános képletü vegyülettei - ahol R₅, A, és A₂ jelentése az előbbiekben megadott - reagáltatunk és a jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk.

Ezt a kondenzációs reakciót pl. úgy hajtjuk végre. hogy az aktivált formában lévő (VII) általános képletü savat a (Vili) általános képletü aminovegyülettel reagáltatjuk. Az aktivált karboxilcsoport például egy savanhidrid, előnyösen egy vegyes anhidríd, így pl. egy szénsav-(rövidszéniáncú)-alkilészterrel, így szénsav-etil-észterrel vagy -izobutilészterrel képezett, továbbbá egy savazid vagy egy savamid, így egy imidazolid, vagy egy aktivált észter lehet. Aktivált észterként különösen a következőket említjük meg: ciánmetil-észter, karboxi-metilészter, p-nitro-fenil-tio-észter, p-nitro-fenil-észter, 2,4,5-triklór-fenil-észter, pentaklór-fenil-észter, Nhidroxi-szukcinimid-észter, N-hidroxi-ftálimidészter, 8-hidroxi-kiriolin-észter, N-hÍdroxi-1,2dihidro-1 -etoxi-karbonil-kinolin-észter, N-hidroxipiperidin-észter vagy enolészterek, amelyeket Netil-5-fenii-izoxazo!Íum-3'-szulfonáttal képezünk. Aktivált észtereket kaphatunk adott esetben egy karbodiimiddel is, N-hidroxi-szukcinimid hozzáadása mellett, vagy pedig nem helyettesített, vagy például halogénatommal, metil- vagy metoxicsoporttal helyettesített 1-hidroxi-benzotriazollal, illetőleg 3-hidroxi-4-oxo-3,4-dihidro-benzo[d]-1,2,3triazinnal.

Az aktivált savakkal végzett reakciók közül különösen megemlkendők azok, melyek N-etil-5-fenil:ZOxazolium-3'-szulfonáttal (Woodward-reagens K), vagy 2-etoxi-l,2-dihidro-l-eíoxi-karbonilkinolinnal vagy karbodiimidekkel valósítunk meg.

A hidroxilcsoportok könnyen lehasítható védőcsoportjaiként a peptidkémiábói, illetve a szénhidrátkémiából ismert csoportokat használjuk. Főként acilcsoportok, például rövidszénláncü alkanoilcsoportok, így az acetilcsoport, aroilcsoportok, így benzoilcsoport, és mindenekelőtt a szénsavszármazékokból levezethető csoportok, így a benziloxi-karbonil-csoport, vagy a rövidszénláncü alkoxikarbonil-csoportok, vagy alkilcsoportok, különösen a terc-butil-csoport, adott esetben nitro- vagy rövidszénláncü alkoxicsoporttal illetőleg halogénatommal helyettesített benzilcsoport, adott esetben haiogcnatoinmal vagy rövidszénláncü alkoxicsoporttal, így incloxicsoporllal helyettesített trifcnilmetil-csoport vagy lelrahidropiranilcsoport, vagy adott esetben helyettesített alkilidéncsoport, amely a glükózrész 4- és 6-helyzetű oxigénatomjait köti össze. Ilyen alkilidéncsoportok különösen a rövidszénláncú alkilidéncsoportok, elsősorban a metilidén-, az izopropilidén- vagy a propilidéncsoport, ''agy pedig adott esetben, előnyösen p-helyzetben helyettesített benzilidéncsoport.

Ezeket a védőcsoportokat önmagában ismert módon hasíthatjuk le. A lehasítás történhet savas hidrolízissel, a benzil- vagy benzilidéncsoportok hidrogenolitikusan is eltávolíthatók. pl. hidrogénnel, valamilyen nemesfém-katalizátorral, így pl. palládium- vagy platinakatalizátor jelenlétében.

A felhasznált kiindulási anyagok ismertek, vagy önmagában ismert módon előállíthatok.

Egy további módszer a találmány szerinti új vegyüietek előállítására abból áll, hogy valamely (IX) általános képletű vegyületet vagy reakcióképes savszármazékot, melyben X, R,, R, és R₅ jelentése az előbbiekben megadott, R₉, R₁₀ és R,, hidrogénatomot vagy valamilyen, a szénhidrátkémiában ismert könnyen lehasítható védőcsoportot jelent egy (X) általános képletü vegyülettei - melyben A, és A₂ az előbbiekben megadott jelentésű - reagáltatunk és a jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk.

Ezt a kondenzációs reakciót pl. oly módon valósítjuk meg, hogy az aktivált formában lévő (IX) általános képletü savat reagáltatjuk a (X) általános képletü aminovegyülettel. Az aktivált karboxilcsoportot például egy savanhidrid, előnyösen egy vegyes anhidríd, egy savamid, vagy valamilyen aktivált észter lehet. Ilyen aktivált csoportként különösen az előbbiekben megnevezett savanhidridek, savamidok vagy észterek jönnek tekintetbe.

A könnyen lehasítható védőcsoportok is az előbbiekben már megnevezett csoportok lehetnek. Ezeket önmagában ismert módon, savas hidrolízissel hasíthatjuk le, a benzil- vagy benziiidéncsoportok hidrogenolitikusan is lehasithatók például hidrogénnel, valamilyen nemesfém-katalizátor, így palládium- vagy platinakatalizátor jelenlétében.

A kiindulást anyagokat önmagában ismert módón lehet előállítani. így például a megfelelő és 3-helyzetben helyettesítetlen cukorszármazékot valamilyen halogén-R₃-ecetsav-R₄-amiddal reagáltatunk, vagy pedig egy (VII) általános képletü vegyületel a fentebb leírt módon egy olyan R₄-amino-R₅ecetsavval reagáltatunk, melynek karboxilcsoportja védett, majd a védőcsoportokat lehasítjuk.

Egy további eljárás az olyan (I) általános képletü új vegyületek előállítására, melyekben T jelentése iminocsoport, abból áll, hogy valamely (XI) általános képletü vegyületet, ahol X, R,. R₃, R₅ és A, az előbbiekben megadott jelentésű, R_o, R_I0 és R,, hidrogénatom, vagy valamilyen, a szénhidrátkémiában ismert, könnyen lehasítható védőcsoport és A₂ aktivált hidroxilcsoportot jelent, egy (XII) általános képletü vegyülettei - melyben Y és W jelentése az előbbiekben megadott - reagáltatunk és adott esetben jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk.

A—COA₂ ^e általános képletü aktivált karbonsavcsoport például egy savanhidrid, például valamely szcn.sav-(rövidszénláneú)-alkil-észterrel, így szénsav-etil-észterrel vagy -izobutil-észterrel alko-61 .185 283 tott (vegyes) anhidrid, egy savazid, továbbá egy savamid, így egy imidazolid vagy izoxazolid, vagy pedig egy aktivált észter lehet. Aktivált észterként különösen az alábbiakat nevezzük meg: ciánmetilészter, karboxi-melil-észter, p-nitro-renil-tiocszter, metoxi-etil-tioészter, aeetil-amino-etil-tioészter, p-nitro-fenil-észter, 2,4,5-triklór-fenil-észter, N-hidroxi-szukcinimid-észter, N-hidroxi-ftálimid-észter, 8-hidroxi-kinolin-észter, N-hidroxipiperidin-észter. Aktív észtereket állíthatunk elő adott esetben egy karboimiddel N-hídroxTszukcinimid hozzáadásával, vagy egy helyettesítetlen vagy pl. halogénatommal, illetőleg metil- vagy metoxicsoporttal helyettesített l-hidroxi-benzotriazollal, vagy 3-hÍdroxi-4-oxo-3,4-dihidro-benzo[dj-1,2,3triazinnal.

Aktív észterként azok előnyösek, melyeket Nhidroxi-szukcinimiddel vagy ennek szénatomon helyettesített származékaival (így N-hidroxi-metilvagy -dimetil-szukciniinid) képezünk, vagy valamely karbodiimiddel - így a karbodiimiddel vagy l-etil-3-(3-dimetil-amino-propil)-karbodiimiddel való reagáltatással kapunk.

Az ehhez használt kiindulási anyagok ismertek, vagy önmagában ismert módon előállíthatok.

Az olyan (I) általános képletü vegyületeket, amelyek képletében T jelentése oxigénatom, úgy állíthatunk elő önmagában ismert módon, hogy valamely (Xla) általános képletü vegyületet, melyben X, R,, R₃, R_s és A, az előbbiekben megadott jelentésű, R₉, R_1o és R,, hidrogénatom vagy valamilyen, a szénhidrátkémiában ismert könnyen lehasítható védőcsoport és A₂° jelentése hidroxilcsoport, egy (XXa) általános képletü vegyülettel, melyben Y és W jelentése az előbbiekben megadott, emellett a (Xla) általános képletü sav vagy a (Xlla) általános képletü alkohol reakcióképes alakban van, önmagában ismert módon reagáltatunk és adott esetben jelen lévő védöcsoporíokaí lehasítjuk.

Ezt a reakciót úgy valósítjuk, meg, hogy a szabad savat az alkohollal valamilyen vízlehasitó szer, így egy karbodiimid, például diciklohexil-karbodiimid és valamely amin, így piridin vagy dimetil-aminopiridín vagy valamilyen trialkil-amin, például trimeíil-amin jelenlétében észterezzük. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a karbonsavat pl. valamely sója, például nátrium- vagy kálÍLimsója formájában az alkoholnak valamilyen reakcióképes észterével, pl. egy erős szervetlen vagy szerves savval, így valamely hidrogén-halogeniddel. mint pl. hidrogénkloriddal, hidrogén-bromidda! vagy hidrogénjodiddal, illetve egy szerves szulfonsavval, így ptoluolszulfonsavval vagy metán- vagy etánszulfonsavval képezett észterével reagáltatjuk.

Az is lehetséges továbbá, hogy adott esetben valamilyen sója, például nátrium- vagy káliumsója alakjában lévő alkoholt reagáltatjuk valamilyen aktivált karbonsavval. Aktivált karbonsavszármazékként különösen az anhidridek és elsősorban a vegyes savanhidridek, továbbá a savazidok, savhalogenidek és az aktivált észterek említhetők. Néhány példa az utóbbiakra: ciánmetil-észter, karboximetilészter, p-nitro-fenil-tioészter, p-nitro-fenilészter, 2,4,5-triklór-fenil-észter, pentaklór-fenilészter, N-hidroxi-szukcinimid-észter, N-hidroxiftálimid-észter, 8-hidroxi-kinolin-észter, 2-hidroxi1,2-dihidro-l-etoxi-karbonil-kinolin-észter, Nhidroxi-piperidin-észter vagy enolészterek, melyeket N-etil-5-fenil-izoxazolium-3'-szuIfonáttal állítunk elő. Aktivált észtereket kapunk még adott esetben egy karbodiimiddel N-hidroxi-szukcinimid hozzáadásával, vagy nem helyettesített, illetve például halogénatommal, metil- vagy metoxicsoporttal helyettesített l-hidroxi-benzotriazollal, vagy 3hidroxi-4-oxo-3,4-dihidrobenzo[d]-1,2,3-triazinnal.

A hidroxilcsoporttal könnyen lehasítható védőcsoportjai a peptidkémiából, illetve a szénhidrátkémiából ismertek, főként acilcsoportok, pl. rövidszénláncú alkanoilcsoportok, így az acetilcsoport, aroilcsoportok, pl. a benzoilcsoport, de mindenekelőtt a szénsavból levezethető csoportok, mint pl. a benzil-oxi-karbonil- vagy rövidszénláncú alkoxikarbonil-csoportok, továbbá alkilcsoportok, így különösen a terc-butil-csoport, adott esetben nitrovagy rövidszénláncú alkoxicsoporttal illetve halogénatommal helyettesített benzilcsoport, adott esetben halogénatommal vagy rövidszénláncú alkoxicsoporttal, így például metoxicsoporttal helyettesített trifenil-metil-csoport, vagy a tetrahidropiranilcsoport, vagy adott esetben helyettesített alkilidéncsoport, amely a glükózrész 4- és 6-helyzetű oxigénatomját kapcsolja össze. Az ilyen alkilidéncsopcrtok különösen rövidszénláncú alkilidéncsoportok lehetnek, így elsősorban etilidén-, izopropilidén- vagy propilidéncsoport, de adott esetben, előnyösen p-helyzetben helyettesített benzilidéncsoport is lehet.

Ezeket a védőcsoportokat önmagában ismert módon hasíthatjuk le. A lehasítás történhet savas hidrolízissel, de a benzil- vagy benzilidéncsoportok hidrogenolitikusan is eltávolithatók, például hidrogénnel, valamilyen nemesíemkatalizátor, így pl. palládium- vagy platinakatalizátor jelenlétében.

Az (1) általános képletü új vegyületeket oly módon is előállíthatjuk, hogy valamely (XIII) általános képletü vegyület - ebben a képletben R,, R₃, R_s, A, és A₂ az előbbiekben megadott jelentésű és R_lz valamilyen alkilidén- vagy cikloalkilidéncsonortot jelent - oxazolin- és dioxolángyürüjét savas ioncserélővel vagy erős szervetlen vagy szerves savval felhasítjuk.

Az alkilidéncsoport ezen vegyületekben főleg rövidszénláncú alkilidéncsoport, így izopropilidéncsoport. míg a cikloalkilidéncsoport elsősorban ciklopentílidén- vagy ciklohexilidéncsoport.

Ezt a hasítást valamilyen savas ioncserélővel, különösen olyannal, amely szulfonsavcsoportokkal rendelkezik, így pl. Amberlite lR-120-szal (sztirolgyanta erősen savanyú szulfoncsoportokkal), vagy Dowex 50-nel (polisztirol-szulfonsavak), vagy valamilyen erős szervetlen vagy szerves savval, így pl. hidrogén-kloriddal, hidrogén-bromiddal, kénsavval, vagy egy szulfonsavval, például inetánszulfonsavval, vagy az aromás gyűrűben adott esetben helyettesített feniiszuifonsavval, így p-toluolszulfonsavval vagy trifluor-ecetsavval. Amennyiben víz jelenlétében dolgozunk, úgy az 1-helyzetben szabad hidroxilcsoportot kapunk.

.185283

A felhasznált kiindulási anyagokat például úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő oxazolinra, amely a cukor-rész 3-helyzetében egy szabad hidroxilcsoporttal rendelkezik, az R₃-acetil-amino-peptidcsoportot egy vagy több részletben rákapcsoljuk.

Az olyan (1) általános képletü vegyületeket, melyek képletében A₂ olyan (II) általános képletü csoport, ahol T és W jelentése a fenti és Y jelentése egy (lile) általános képletü csoport, X, R,, R₃ és R, jelentése a fenti, úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (XIV) általános képletü vegyületet, - ahol X, R,, R₃, R₅ és A! jelentése a fentiekben megadott és A₂ egy (XV) általános képletü csoportot jelent, ahol T és Yj jelentése a fenti és M, egy karbonsavcsoportot vagy ennek egy aktivált származékát jelenti, egy XVÍ általános képletü vegyülettel - ahol Y₂ és W jelentése a fenti, és M₂ jelentése egy szabad aminocsoport vagy ennek egy aktivált származéka - kondenzálunk.

A felhasznált kiindulási anyagok ismertek, vagy önmagában véve ismert módon előállíthatók.

A kondenzáció megvalósítható pl. oly módon, hogy a (XIV) általános képletü vegyületet aktivált karbonsav formájában reagáltatjuk a (XVI) általános képletü aminovegyülettel, de eljárhatunk úgy is. hogy a (XIV) általános képletü savat aktivált aminocsoporttal rendelkező (XVI) általános képletü vegyülettel reagáltatjuk. Az aktivált karboxilcsoport például valamely savanhidrid, előnyösen egy vegyes savanhidrid, így pl. szénsav-(rövidszénláncú)-a!kií-észterekkei, mint szénsav-etil-észterre! vagy -izobutil-észterrel képzett anhidrid, valamely savazid vagy savamid, mint pl. egy ímidazolid vagy izoxazolid, vagy pedig valamilyen aktivált észter iehet. Aktivált észterként különösen az alábbiakat nevezzük meg: cián-metil-észter, karboxi-metilcszter, p-nitro-fenil-tioészter, p-nitro-fenil-észter, 2,4,5-triklór-íeni'-észter, pentaklór-fenii-észter, Nhidroxi-szukcinimid-észter, N-hidroxi-ítálimidészter, 8-hidroxi-kinolin-észter, 2-hidroxi-l,2dihidro-l-etoxi-karbonil-kinolin-észter, N-hidroxipiperidin-észter vagy enolészterek, melyeket N-etil5-fenil-izoxazolium-3'-szulfonáttal kapunk. Aktivált észtereket kaphatunk még adott esetben valamely karbodiimiddel N-hidroxi-szukcinimid hozzáadásával, vagy nem helyettesített, illetve pl. halogénatommal, metil- vagy metoxiesoporttal helyettesített 1-hidroxi-bsnzotriazollal vagy 3-hidroxi-4oxo-3,4-dihidro-benzo[d]-l,2,3-triazinnal.

Az aminocsoportot például egy foszfáttal reagáliatva aktiváljuk.

Az aktivált savakkal végzett reakciómódszerek közül különösen kiemeljük azokat, melyeknél Netil-5-fenil-izoxazolium-3'-szulfonáttal (Woodward-reagens K) vagy 2-etoxi-l,2-dihidro-l-etoxikarbonil-kinolinnal vagy karbodiimiddel aktiválunk.

Az olyan (1) általános képletü vegyületeket, ahol A₂ olyan (II) általános képletü csoportot jelent, amelyben T és W jelentése a fentiekben megadott, Y jelentése egy (Illa) vagy (IIIb) általános képletü csoport és R,, R₃ és R₅ jelentése a fentiekben megadott, úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (XVII) általános képletü vegyületet - ahol X, R,, R₃, R₅ és A! jelentése a fenti, R„ R₁₀ és R,, valamely, a 8 ' szénhidrálkémiában ismert, könnyen lehasítható védőcsoportot jelent, A₂ egy (XVIII) általános képletü csoportot jelent, egy (XIX) általános képletü vegyülettel - emellett a (XVIII) általános képletü csoportban és a (XIX) általános képletü vegyületben T, Y,, Y₂ és W jelentése a fenti és M₃ és M₄ közül az egyik szabad hidroxilcsoportot, a másik szabad karboxilcsoportot jelent, emellett adott esetben M₃ és M₄ közül az egyik csoport reakcióképes alakban van jelen, önmagában véve ismert módon észterezzük és adott esetben jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk.

Ezt a reakciót úgy valósítjuk meg, hogy a szabad savat az alkohollal valamilyen vízlehasító szer, így egy karbodiimtd, így diciklohexil-karbodíimid, és valamely amin, így piridin vagy dimetil-amino-piridin vagy valamilyen trialkil-amin, így trimetil-amin jelenlétében észterezzük. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a karbonsavat pl. valamely sója, mint pl. nátrium- vagy káliumsója formájában az alkoholnak valamilyen reakcióxépes észterével, pl. egy erős szervetlen vagy szerves savval, így valamely hidrogén-halogcniddel, mint pl. hidrogén-kloriddal, hidrogén-bromiddal vagy hidrogén-jodiddal, illetve egv szerves szulfonsavval, így pl. p-toluolszulfonsavval vagy metán- vagy etánszulfönsavval képezett észterével, reagáltatjuk.

Az is lehetséges továbbá, hogy adott esetben valamilyen sója, mint pl. nátrium- vagy káliumsója alakjában lévő alkoholt reagáltatjuk valamilyen aktivált karbonsavval. Aktivált karbonsavszármazékként különösen az anhidridek és elsősorban a vegyes savanhidridek, továbbá a savazidok, savhalogenidek és az aktivált észterek említhetők. Néhány példa az utóbbiakra: ciánmetil-észíer, karboximetil-észter, p-nitro-fenil-tioészter, p-nitro-fenilészter. 2,4,5-trikIór-fenil-észter, pentaklór-feniiészter, N-hidroxi-szukcinimid-észter. N-hidroxiftálimid-észter, 8-hidroxi-kinolin-észter, 2-hidroxii ,2-dihidro-1 -etoxi-karbonil-kinoiin-észíer, Nhidroxi-piperidin-észter, vagy enolészterek, melyeket N-etil-5-fenil-izoxazolium-3'-szulíonáttal álhtunk elő. Aktivált észtereket még hclyettesítetlen, vagy adott esetben pl. halogénatommah metil- vagy metoxiesoporttal helyettesített 1-hidroxi-benzotriazollal, vagy 3-hidroxi-4-oxo-3,4-dihidro-benzo[dj1,2,3-triazinnal is kaphatunk.

A hidroxilcsoportok könnyen lehasítható védőcsoportjai a peptidkémiából, illetve a szénhidrátkémiából ismertek, főleg aciicsoportok, pl. rövidszén· láncú alkanoilcsoportok, így az acetiiesoport, aroilcsoportok, mint pl. a benzoilcsoport, de mindenekelőtt a szénsavból levezethető csoportok, mint pl. a benzil-oxi-karbonil-csoport, vagy a rövidszénláncú alkoxi-karbonil-csoportok, továbbá alkilcsoportok, így különösen a terc-butil-csoport, adott esetben nitro- vagy rövidszénláncú alkoxicsoporttal illetve lialogénatommal helyettesített benzilcsoport, vagy a tetrahidropiraniícsoport vagy valamely adott esetben helyettesített alkilidéncsoport, amely a glükóz-rész 4- és 6-helyzetü oxigénatomját kapcsolja össze. Az ilyen alkilidéncsoportok különösen rövidszénláncú alkilidéncsoportok lehetnek, így elsősorban etilidén-, izopropilidén- vagy propilidéncsoport, de adott.esetben helyettesített benzili-81

..185 283 déncsoport is lehet, melynek helyettesítője előnyösen p-helyzetben van.

Ezeket a védőcsoportokat önmagában véve ismert módon hasíthatjuk le. A lehasítás történhet savas hidrolízissel, a benzil- vagy benzilidéncsopor- ⁵ tok hidrogenolitikusan is eltávolíthatók, pl. hidrogénnel, valamilyen nemesfém-katalizátor, így palládium- vagy platinakatalizátor jelenlétében.

A felhasznált kiindulási anyagok ismertek, vagy önmagában véve ismert módon előállíthatok. ¹⁰

Egy még további eljárásmód az (1) általános kép- letü új vegyületek előállítására abból áll, hogy valamely (XX) általános képletü vegyületet, melyben X, R,, R₃, R_s és A, jelentése az előbbiekben megadott, R₉, R₁₀ és R_n valamilyen, a szénhidrát- ¹⁵ kémiában ismert, könnyen lehasítható védőcsoportot jelentenek, az A'j—T—Y—OH általános képletü csoportot jelent, amelyben T és Y az előbbiekben megadott jelentésű, valamely a (XXI) általános képletü csoport - ebben a képletben =M5 jelentése ²⁰ elektronpár vagy oxocsoport és W jelentése az előbbiekben megadott - leadására képes vegyülettel reagáltatunk, és ha =M5 elektronpárt jelent, a kapott vegyületet valamilyen gyenge oxidálószerrel oxidáljuk, végül a jelenlevő védőcsoportokat leha- ²⁵ sitjuk.

A (XXI) általános képletü csoport leadására alkalmas vegyületek közül kiemeljük a (XXla) általános képletnek megfelelő vegyületeket - ebben a képletben W és =M , jelentése az előbbiekben meg- ³⁰ adott, M6 hidrogénatomot vagy valamilyen könynyen lehasítható védőcsoportot, M7 adott esetben reakcióképes hidroxilcsoportot jelent. Amennyiben M6 hidrogénatom, úgy a (XXI) általános képletü csoport leadására alkalmas vegyületek túlnyomó- ³⁵ részt tautomer alakjukban vannak, ezekben M6 közvetlenül a foszforatomhoz kapcsolódik.

Könnyen lehasítható védőcsoportként M₆ főleg rövidszénláncú alkilcsoportot, így metil- vagy etilcsoportot, rövidszénláncú aikenilcsoportot, így ⁴⁰ etenilcsoportot vagy aiiilcsoportot vagy 1-metilpropenil-csoportot, illetve benzilcsoportot képvisel.

Adott esetben reakcióképes alakban lévő M₇ hidroxilcsoport elsősorban szabad hidroxilcsoport, 45 vagy pedig valamilyen erős szervetlen vagy szerves savval, így pl. egy hidrogén-halogeniddel, vagy valamilyen rövidszénláncú alkánkarbonsavval, illetve aril- vagy alkilszulfonsavval, mint pl. p-toluolszulfonsavval, metán- vagy etánszulfonsavval észtere- 50 zett hidroxilcsoport. Az M₇ helyettesítő azonban fenoxi- vagy rövidszénláncú alkoxicsoport is lehet.

A reakciót előnyösen valamilyen savmegkötőszer, így piridin, valamilyen tri-(rövidszénláncú)alkil-amin, mint pl. trietil-amin vagy trimetil-amin, 55 egy imidazol, valamilyen szervetlen bázis, mint pl. nátrium- vagy kálium-hidroxid, vagy pedig egy nátrium- vagy kálium-alkoholát jelenlétében valósítjuk meg és oldószerként előnyösen valamilyen aprotikus oldószert, mint pl. dimetil-szulfoxidot 60 vagy acetonitrilt használunk.

Amennyiben a kapott vegyületekben =M₅ egy elektronpárt képvisel, úgy az oxidálást pl. egy persavval, így perbenzoesavval, vagy valamely alkilhidroperoxiddal végezzük. 65

Az M₆ védőcsoport lehasítása a legtöbb esetben a többi védöcsoport lehasításával együtt végbemegy. Ezeket önmagában véve ismert módon távolíthatjuk el, például hidrogenolitikus úton, vagyis pl. hidrogénnel, valamilyen nemesfém-katalizátor, így palládium- vagy platinakatalizátor jelenlétében, vagy pedig savas hidrolízissel.

A kiindulási anyagok ismertek, és azok önmagában véve ismert módon, így pl. az előbbiek során megemlített és alkalmasan megválasztott módszerekkel előállíthatok.

Az (I) általános képletü új vegyületeket még oly módon is elő lehet állítani, hogy valamely (XXIII) általános képletü vegyületet, melyben X, R„ R₃, R₅ és A, az előbbiekben megadott jelentésű, R₉, R₎₀ és R,, valamilyen könnyen lehasítható védőcsoportot jelent, és Árjelentése egy (XXIV) általános képletü csoport, ahol T, Y jelentése a fenti, =M₅ jelentése elektronpár vagy oxocsoport, M₆ jelentése hidrogénatom vagy valamilyen védőcsoport, M₇ jelentése adott esetben reakcióképes alakban jelenlévő hidroxilcsoport, egy (XXV) általános képletü vegyülettel - ahol W jelentése az előbbiekben megadott - reagáltatunk és amennyiben M₅ elektronpárt jelent, a vegyületet valamilyen gyenge oxidálószcrrcl oxidáljuk, végül a jelenlévő vcdőcsoportokat lehasitjuk.

Az M₆ könnyen lehasítható védőcsoport különösen egy rövidszénláncú alkilcsoport, így metilvagy etilcsoport, valamely rövidszénláncú alkenilcsoport, így etenil- vagy allilcsoport, vagy 1-metilpropenil-csoport, illetve benzilcsoport lehet.

Adott esetben reakcióképes formában lévő M₇ hidroxilcsoport különösen a szabad hidroxilcsoport vagy valamilyen erős savval, így valamely hidrogén-halcgeniddel, nitro-alkánkarbonsavval illetve aril- vagy alkilszulfonsavval, mint pl. p-toluolszulfonsavval, metán- vagy etánszulfonsavval észterezett hidroxilcsoport lehet. M₇ még fenoxi- vagy rövidszénláncú alkoxicsoportot is jelenthet.

A fenti reakciót előnyösen valamilyen savmegköíőszer jelenlétében folytatjuk le. Ilyenek pl. a piridin, a tri-(rövidszénláncú)-alkil-aminok, mint pl. a trietil-amin vagy trimetil-amin, valamilyen imidazol, vagy egy szervetlen bázis, mint pl. nátrium- vagy kálium-hidroxid. vagy valamely nátriumavagy kálium-alkoholát. Emellett oldószerként előnyösen valamilyen aprotikus oldószert, pl. dimetilszulfoxidot vagy acetonitrilt alkalmazunk.

Amennyiben a kapott vegyületekben ==M₅ jelentése elektronpár, az oxidálást valamilyen persavval, így perbenzoesavval vagy egy alkil-hidroperoxiddal végezzük.

Az M₆ védőcsoport lehasítása a legtöbb esetben a többi védöcsoport lehasításával együtt végbemegy. Ezeket önmagában véve ismert módon távolíthatjuk el, például hidrogenolitikus úton, vagyis pl. hidrogénnel, valamilyen nemesfém-katalizátor, így palládium- vagy platinakatalizátor jelenlétében, vagy pedig savas hidrolízissel.

A kiindulási anyagok ismertek, és azok önmagában véve ismert módon, így pl. az előbbiek során megemlített és megfelelően megváltoztatott módszerekkel előállithatók.

Az (I) általános képletü vegyületeket még úgy is

-9ί 85 283 .

előállíthatjuk, hogy az olyan (1) általános képletü vegyületeket, ahol egy vagy több funkcionális csoport védőcsoporttal védett, a védőcsoportokat lehasítjuk.

A védőcsoportok a pepiid- illetve a szénhidrátkémiában ismert védőcsoportok. A karboxilcsoportok védőcsoportjai főleg terc-butil-, benzilcsoport, adott esetben halogénatommal vagy rövidszénláncú alkoxicsoporttal, így metoxicsoporttal szubsztituált triienil-metil-csoport vagy benzhidrilcsoport, és a hidroxilcsoportok védőcsoportjai főként acilcsoportok, például rövidszénláncú alkanoilcsoport, így acetilcsoport, aroilcsoport, így benzoilcsoport és mindenekelőtt szénsavakból levezethető csoportok, így benzil-oxi-karbonil-csoport vagy rövidszénláncú alkoxi-karbonil-csoport vagy alkilcsoport, főként terc-butil-csoport, adott esetben nitrocsoporttal, rövidszénláncú alkoxicsoporttal, vagy halogénatommal helyettesített benzil- vagy tetrahidropiranilcsoport vagy adott esetben helyettesített alkilidéncsoport, amely a glükózrész 4-6 helyzetében lévő oxigénatomokat köti össze. Ilyen alkiiidéncsoportok főként a rövidszénláncú alkilidéncsoport, elsősorban etilidén-, izopropilidénvagy propilidéncsoport, vagy adott esetben szubsztituált, előnyösen para-helyzetben szubsztituált benzilidéncsoport.

A védőcsoportokat önmagában ismert módon lehasíthatjuk, így például savas hidrolízissel, a benzil- vagy a benzilidéncsoportokat hidrogenolitikus úton, például hidrogénnel, nemesfém-, így palládium- vagy platinakatalizátor jelenlétében.

A fenti eljárásokat önmagában ismert módon végezhetjük el, hígító- vagy oldószer jelenlétében vagy anélkül, szükség esetén hűtéssel vagy melegítéssel, nagyobb nyomáson és/vagy inért gáz-, így nitrogénatmoszférában.

A fentieken túlmenően tekintettel kell lenni a molekulában lévő összes szubsztituensre és szükséges esetben - főleg könnyen hidrolizálható O-aciícsoportok esetén - különösen kíméletes reakciókörülményeket kell alkalmazni. Ilyenek pl. a rövid reakcióidő, az enyhén savas vagy bázisos szerek kis koncentrációban történő alkalmazása, sztöchiometrikus mennyiségi viszonyok, a megfelelő katalizátor, oldószer, hőmérsékleti és/vagy nyomásviszonyok megválasztása.

A találmány az (1) általános képletü vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítményekre is vonatkozik, A találmány szerinti gyógyszerkészítmények melegvérűekné! enterálisan, így orálisan, nazálisán vagy rektálisan, továbbá parenterálisan alkalmazhatók és a farmakológiailag hatásos anyagot a gyógyszertechnológiában szokásos segédanyagokkal együtt tartalmazzák. A hatóanyag adagolása a kezelendő melegvérű fajtájától, annak életkorától, egyéni állapotától és az alkalmazási módszertől függ.

Az új gyógyszerkészítményekben a hatóanyag mennyisége kb. 10—95%, előnyösen kb. 20-90%. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények pl. adagolási egységek, így drazsék, tabletták, kapszulák, kúpok vagy ampullák alakjában lehetnek.

A találmány szerinti gyógyszerkészítményeket önmagában véve ismert módon, pl. a szokásos keverési, granuláló, drazsirozó, oldó vagy liofilez eljárásokkal állítjuk elő. Az említetteken kívül, kü Ionosképpen az orális alkalmazásra szolgál ₅ gyógyszerkészítményeket úgy is előállíthatjuk hogy a hatóanyagot szilárd hordozóanyagokká kombináljuk, a kapott keveréket adott esetber granuláljuk és a keveréket, illetőleg a'granulátu mot - kívánt vagy szükséges esetben alkalmas segéd anyagok hozzátétele után - tablettákká vagy dra zsémagokká dolgozzuk fel. Ezeket olyan műanyag hordozókba is beépíthetjük, melyek a hatóanyagot adagokban adják le, illetve azokból a hatóanyag adagokban diffundál.

Alkalmas hordozóanyagok különösképpen a töltőanyagok, így bizonyos cukorféleségek, pl. a laktóz, a szacharóz, a mannit vagy a szorbit, cellulózszármazékok és/vagy kalcium-foszfátok, pl. a trikalcium-foszfát vagy a kalcium-hidrogén-foszfát, _2θ továbbá a kötőanyagok, így pl. a kukorica-, búza-, rizs- vagy burgonyakeniényítőből készült keményítőcsiriz, zselatin, tragakanta, metilcellulóz, hidroxipropil-metilcellulóz, nátrium-karboximetilcellulóz és/vagy polivinilpirrolidon, és/vagy kívánt esetben ₂₅ a szétesést elősegítő szerek, mint pl. a fent említett keményítőféleségek, továbbá a karboximetil-keményítők, a térhálósított polivinilpirrolidon, az agar, az alginsav vagy annak valamilyen sója, pl. a nátrium-alginát. A segédanyagok elsősorban csúsztató_3Q és kenőszerek, mint pl. kovasav, talkum, sztearinsav vagy annak valamilyen sója, mint pl. magnézium- vagy kalcium-sztearát, és/vagy polietilénglikol. A drazsémagokat megfelelő, adott esetben gyomorsavval szemben ellenálló bevonattal látjuk _3g el, ennek során egyebek mellett adott esetben még arab mézgát, talkumot, polivinilpirroüdont, poiietilénglikolt és /vagy titán-dioxidot tartalmazó tömény cukoroldatot, megfelelő szerves oldószerben vagy oldószerelegyben oldott lakkoldatokat, vagy - a gyomorsavvaí szemben ellenálló bevonatok előállítása céljából. - megfelelő cellulózszármazékoldatokat, mint pl. acetilcellulózftalát- vagy hidroxi-propil-metilcellulóz-ftalát oldatot használunk. A tablettákhoz vagy a drazsébevonatokhoz színezéket vagy pigmenteket adhatunk, pl. azonosítás cél4$ jából, vagy a különböző hatóanyag-dózisok jelölése végett.

A következő példák bemutatják az előzőekben leírt találmányt, de annak terjedelmét semmiképpen sem korlátozzák. A hőmérsékleti adatokat Cel⁵⁰ sius-fokoköan adjuLmeg.

A találmány szerinti (i) általános képletü vegyületeket nem lehet olvadáspontjukkal jellemezni és egyértelmű jellemzésükre a spektroszkópiai adatok (pl. NMR- vagy IR-spektrum) sem alkalmasak. Pontosabb jellemzésükre az R_rértékek megadása sem alkalmas, a lipid-rész domináns jellege miatt. Az R_g értékeket Merck Kieselgel lemezen való futtatással kapták.

De mivel a kiindulási anyagok szerkezete ponto⁶⁰ san ismert és mert azok kapcsolódása egyértelmű, a molekulát felépítő résznek szekvenciája a végtermékben és ennek szerkezete biztosítva van.

-101 _ 185 283

1. példa

1,4 mmól 2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)etilaminnak és 3 mmól trietilaminnak 25 ml 65 : 25 : 4 arányú kloroform-mctanol-viz eleggyel készült oldatához hozzácsepegtetünk 2 mmól Nacetil-muramil-L-alanil-D-izoglutamin-N-hidroxiszukcinimidésztert 6,5 ml dimetilacetamidban oldva. Az oldatot 18 órás, 20 °C-on történő keverés után csökkentett nyomáson kb. 15 ml térfogatra betöményítjük, így egy emulziót kapunk. Ezt 100 ml vízzel hígítjuk és fagyasztva szárítjuk. A maradékot 25 ml vízben szuszpendáljuk és vízzel szemben extenzíven dializáljuk. A belső dializátum tartalmazza a kívánt terméket, ezt fagyasztva szárítjuk. Az N-acetil-muramil-L-alanil-D-izoglutamin2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamidot kromatográfiával tisztítjuk, melyet Sephadex L-20 töltésű oszlopon végzünk 25 : 15:4:2 arányú kloroform-metanol-ecetsav-víz eleggyel. A hozam 789 mg, az elméleti kitermelés 57%-a. R_r = 0,24 (kloroform, metanol és víz 65 : 25 :4 arányú elegyével).

Az új vegyületet analitikailag oly módon jellemezhetjük, hogy a molekulát felépítő részek közül az N-acetilmuraminsavat, a hexadekanolt, a foszfátot, az L-alanint és a D-izoglutaminsavat menynyiségileg meghatározzuk:

Az N-acetil-muraminsavat mennyiségileg spektrofotometriás módszerrel határozzuk meg a J. M. Ghuyson és szerzőtársai által módosított [Methods in Enzymology 8, 629 (1966)] Morgan-Elson reakcióval,

A foszfátot Lowry és szerzőtársai [J. Bioi. Chem. 2Ö7.1 <1954)] módszerével határoztuk meg mennyiségileg.

Az amínosavakat és a hexadekanolt teljes hidroJizátumbói (6 n sósav, 24 óra, ilO’C) aminosavanalizálorral, illetve gázkromatográfiásán határoztuk meg mennyiségileg, belső standardként norleucint illetve pentadekanolt használva.

A kiindulási anyagként használt N-acetil-muramil-L-alanil-D-izogiutamin-N-hidroxi-szukcinimidésztert például a következő módon lehet előállítani:

mmól N-acetil-muramil-L-alanil-D-izoglutamint, 2,2 mmól N-hidroxi-szukcinimidet és 2,2 mmól diciklohexil-karbodiimidet 6,5 ml dimetilacetamidban oldunk és az oldatot 18 órán át 20°Con keverjük. A kivált diciklohexil-karbamidot elkülönítjük és az oldatot közvetlenül felhasználjuk a foszfolipidde! való kondenzációhoz.

A 2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamin - melyet ugyancsak kiindulási anyagként alkalmaztunk - a kereskedelmi forgalomban kapható szintetikus termék.

2. példa

a) l mmól (350 mg) lu-bcnz.il-2-acelamido-2dezoxi-4,6-izopropi!idén-glükózt 10 ml abszolút dimetoxietánban addig reagáltatunk 1 mmól ásványolajban diszpergált nátriumhidriddel, amíg a hidrogénfejlődés befejeződik. A reakcióelegyet ezután 0 °C-ra hütjük, majd erős keverés közben és a nedvesség kizárása mellett 5 ml dimetoxietánban oldott 1 mmól klóracetil-L-alaníl-D-izoglutamin-2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamidot adunk hozzá, piridinsó formájában. A reakcióelegyet hagyjuk szobahőmérsékletre felmelegedni, majd szobahőmérsékleten történt 3 órás állás után az elegyet vákuumban szárazra pároljuk és szilikagélen (Kieselgel Merck), 7:3 arányú kloroform-metanol eleggyel kromatografáljuk. A kívánt végterméket tartalmazó frakciók vékonyréteg-kromatográfiás lemezen (Kieselgel Merck) pozitív reakciót adnak a V. E. Vaskovsky és E. Y. Kostetsky szerinti foszfátreagensse! [J. Lipid. Rés. 9, 396 (1968)] és ugyancsak pozitívan reagálnak hevítés közben 2 n kénsavval (a cukor barna elszíneződése). Ezeket a frakciókat bepároljuk, majd a védőcsoportok eltávolítása céljából az anyagot előbb 1 órán át 12 ml jégecet és 8 ml víz elegyében tartjuk 50 °C-on, majd szobahőmérsékleten és légköri nyomáson 2 súly% 10%-os palládium-szén katalizátor jelenlétében hidrogénezzük. Az α-benzil-csoport teljes leszakadása 20 óra múlva következik be, ekkor a katalizátort kiszűrjük és a szürletet vákuumban szirupsürüségüre bepároljuk. Ily módon az N-acetil-dezmetilmuramil-L-alanil-D-izoglutamin-2-(hexadeciloxihidroxifoszforiloxi)-etilamid piridiniumsóját kapjuk szirup formájában, ezt előbb 10%-os nátriumklorid oldattal szemben, ezt követően desztillált vízzel szemben dializáljuk és így félnátriumsóvá (heminátriumsóvá) alakítjuk. A hozam fagyasztva szárítás után 2,10 mg, az elméleti hozam 24%-a, trihidrátra számítva. Az anyagot aminosav-analízissel, a P : Na viszony meghatározásával és a muraminsav Morgan-Eison módszerrel történő meghatározásával (1.1 példa) jellemezzük.

R, = 0,25, Kieselgel Merck vékonyréteg-kromatográfiás lemezen; a futtatószer térfogat szerint >55 : 25 : 4 arányú kloroforrn-metanol-víz elegy.

b) A kiindulási anyagkénL alkalmazott a-benzil2-acetamido-2-dezoxi-4,6-izopropilidén-glükóz fizikai állandói a következők: olvadáspont 136-137 ’C, - +110° (CHCIj, c = 1), R_f = 0,55 (Kieselgel Merck vékonyréteg-kromatográfiás lemezen·, diklórmetán-metanol 5 : 1 arányú eleggyel).

A klóracetil-L-alanil-D-izoglutamin-2-(hexadeci’ioxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamid piridiniumsóját úgy állítjuk elő, hogy 2 mmól klóracetil-L-alanil-D:?.ogíutamin-2-hidroxi-etilamidot 1.5 mmól foszforsav-hexadecilészterrel és 4,5 mmól triizopropilbenzolszulfonsavkloriddal szobahőmérsékleten piridinben reagáltatunk. 15 óra múlva az elegyhez 2 ml vizet adunk. 1 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot desztillált vízzel szemben dializáljuk. A kívánt foszforsav-diészter a dializáló tömlőben marad. A tömlő tartalmát szirupsürűségre bepároljuk, majd a víznek azeotrop elegy formájában történő eltávolítása céljából az anyagot négyszer piridinnel kezeljük és bepároljuk. A még megmaradt vizel a további reakció előtt molekulaszitával távolíthatjuk el, dimetoxietánban.

R_f = 0,35 (kloroform : metanol : víz = 65 : 25 : 4, Kieselgel Merck vékonyréteg-kromatográfiás lemezen).

-111 _ 185 283 .

3. példa

a) 15 ml dimetilformamid, 10 ml tetrahidrofurán és 2 ml piridin elegyében lévő 410 mg (1 mmól) la-benzil-N-acetil-4,6-izopropilidén-dezmetilmuI raminsavhoz és 0,9 mmól L-alanil-D-izoglutaminj 2-(hexadeciloxi-hidroxi-foszforiloxi)-etilamidhoz f hozzáadunk 1,2 mmól diciklo-hexil-karbodiimidet ! és 1,3 mmól N-hidroxi-szukcinimidet. A reakció : szobahőmérsékleten 24 óra elteltével befejeződik.

A reakcióelegyhez néhány csepp vizet adunk, a képződött dicikiohexil-karbamidot leszívatjuk és a szürletet vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen (Kieselgel Merck) végzett kromatografálással tisztítjuk és kloroform-metanol 7:3 arányú elegyet használunk (lásd: 2 példa). A végterméket tartalmazó frakciókat a 2. példával azonosan feldolgozzuk, a védőcsoportokat eltávolítjuk, végül a leírt módon dializáijuk. Ily módon az N-acetil-dezmetilmuramil-L-alanil-D-izoglutamin!-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamid félnátriumsóját kapjuk, amelynek 1%-os vizes oldata 6,5 pH-értéket mutat.

Fagyasztva szárítás után a terméket trihidrát alakban kapjuk, a hozam 592 mg (az elméleti kitermelés 74%-a). R_r ~ 0,25 kloroform, metanol és víz 65 : 25 : 4 arányú elegyével).

b) A kiindulási anyagként felhasznált L-alanilD-izoglutamin-2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxí)-etüamidot a 2. példa b) pontjával analóg módon állítjuk elő oly módon, hogy t-butoxi-karbonilL-aIanil-D-izoglutamin-2-hidroxi-etilamidot piridinben foszforsav-hexadecilészterrel és 3 egyenér| ték triizopropil-benzolszulfonsavkloriddal kondeni zálva reagáltatunk, majd t-butoxikarbonil-csoporí tót 20%-os metilénkloridos trifluorecetsavval szobahőmérsékleten lehasítjuk. Az elegyet ezután vá! kuumban szárazra pároljuk és a.maradékot 7 pH| jú foszfátpufferrel szemben, majd vízzel szemben : dializáijuk. Az etilamid a dializálótörnlőben marad ^! és a belső dializátum fagyasztva szárítás útján nyeri nető ki. A liofiüzátumnak etilacetáttal végzett exlrakciójával a triizopropilbenzolszulfonsavas sók maradványait el lehet távolítani.

A kapcsoláshoz alkalmas la-benzil-4,6-izopropiliden-N-acetil-dezmetilmuraminsavat a megfelelő metilészterből állítjuk elő metanolos kálium-hidroxid oldatta! szobahőmérsékleten végzett elszappanosítássa', majd a pH-értéket 1 n sósavval - pHmérőmüszer használata mellett - 6 értékre állítjuk be. Az említett metilészter fizikai állandói: olvadáspont 122-125 ’C, «=+150’, (kloroform, c - 1), R_f = 0,53 (diklórmetán : metanol = 15:1, Kieselgel Merek vékonyréteg-kromatográfiás lemezen).

4. példa

a) A 3. példával analóg módon 1 mmól labenzil-N-acetil-4,6-izopropilidén-dezmetilmuramil-L-alanint 1 mmól D-izoglutamin-2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamiddal, dicikiohexilkarbodiimiddel és hidroxiszukcinimiddel kondenzálunk dimetilformamid és tetrahidrofurán elegy12 ben. Az anyagot az ismertetett módszerekkel feldolgozzuk és a védőcsoportokat lehasitjuk. így az N-acetil-dezmetilmuramil-L-alanil-D-izoglutamin2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamid piri³ diniumsóját kapjuk, amely analízis és R_rérték szerint azonos a 2. és a 3. példa szerint kapott anyaggal. A piridinium-sót nátrium-klorid oldattal szemben 7 pH-értéken végzett dialízis útján könnyen félnátriumsóvá alakíthatjuk. A félnátriumsó 3H₂O ⁰ hozama fagyasztva szárítás után 653 mg (az elméleti kitermelés 73%-a). R_f = 0,25 (kloroform, metanol és víz 65 : 25 : 4 arányú elegyével).

b) A kiindulási anyagként használt D-izoglutamin-2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforíloxi)-etilami³ dót a 2. példa b) pontjával analóg módon állíthatjuk elő oly módon, hogy foszforsav-hexadecilésztert t-butoxikarbonil-D-izoglutamin-2-hidroxietilamiddal, továbbá 3 egyenértéknyi triizopropil20 benzolszulfonsavkloriddal piridinben kondenzálunk és ezt követően 20%-os metilénkloridos trifluorecetsavval szobahőmérsékleten (4^h) végzett kezeléssel a t-butoxi-karbonil-csoportot (BOC) lehasítjuk. Vízzel szembeni dialízis szolgáltatja végül 2g a belső só formájában lévő tiszta hidroxi foszfor) 1Az la-benzil-N-aeetil-4,6-izopropilidén-dezmetilmuramil-L-alanint la-benzil-N-acetil-4,6-izopropiiidén-dezmetilmuramil-L-alanÍn-benzilészter_3Q bő! állítjuk elő, 5%-os palládium-szén jelenlétében íetrahidrofuránban végzett katalitikus hidrogénezéssel (30'). Az említett észter fizikai állandói: [a] = +73° (kloroform, c = 1), Rf — 0.25 (etilaeeíát, Kieselgel Merck vékonyréteg-kromatográfiás lemezen).

5, példa

a) 1 mmól la-benzil-N-acetil-4,6-izopropilidéndezmetilmuramií-L-alanil-D-izoglutamint 0,8 mmói ⁰ 2-(hexadeciloxi-hidroxifoszfori!oxi!-etano'kí! észterezünk szobahőmérsékleten piridinben, 1,2 mmói diciklohexilkarbodiimid, 1,2 mmól N-hidroxiszukcinimid és 0,1 mmól 4-dimetiíamino-piridin [előállítható Stegiich módszerével, lásd: B. Neises ⁴⁵ és W. Stegiich: Angew. Chem. 90, 556 (1978)} jelenlétében. Szobahőmérsékleten való 24 órai reagáltatás után az anyaghoz néhány csepp vizet adunk és a keletkezett dicikiohexil-karbamidot leszívatás útján elkülönítjük. A szüredéket vákuumban száraz⁵⁰ ra pároljuk, 20 ml 80%-os ecetsavval felvesszük és az izopropilidéncsoportot 1 óra alatt 50 ’C-on lehasítjuk. Az oldatot ezután a 2. példával analóg módon hidrogénezzük és a katalizátortól mentesített és 50 ml vízzel hígított oldatot pulferozott náttiumklorid oldattal szemben 7 pH-értéken, majd desztillált vízzel szemben dializáijuk. Ily módon az Nacetil-dezmeti!muramil-L-alanil-D-izoglutamin-2(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilészter félnátriumsóját kapjuk, R_r = 0,25 (kloroform : meta5° nol : víz 65 : 25 :4, Kieselgel Merck vékonyrétegkromatográfiás lemezen). A trihidrátra számítva a hozama fagyasztva szárítás után 544 mg, az elméleti hozam 76%-a.

b) A kiindulási anyagként használt 2-(hexadecil65 oxi-hidroxifoszforiloxi)-etanolt önmagában véve

-121 .185283 ismert módon foszforiloxikloridból és hexadekanolból kiindulva állítjuk elő. Ezeket tetrahidrofuránban reagáltatjuk, amit egy etilénglikollal és trietilaminnal végzett reakció és a kapott termék tetrahidrofurán-viz-nátrium-hidroxid elegyben szobahőmérsékleten megvalósított bázisos hidrolízise követ. Lásd: H. Eibl és A. Nicksch, német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat 2.345059 sz. és Chabrier, P. és mtsai: C. R. Acad. Sci., Paris, Serie C 283, 229 (1976).

6. példa

a) 1 mmól l,2-[2-fenil-A²-oxazolin(4,5)]-5,6izopropilidén-D-glükofuranozil-3-O-metilkarbonilL-alanil-D-izoglutamin-2-(hexadeciIoxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamid-piridinsót 10 ml metilénkloridból és 10 ml trifíuorecetsavból álló elegyben szobahőmérsékleten 20 órán át állni hagyunk. Az elegyet vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot előbb 7 pH-η pulferozotl nulrium-klorid oldattal szemben, majd desztillált vízzel szemben dializáljuk, végül a dializálótömlő tartalmát fagyasztva szárítjuk. Ily módon N-benzoil-dezmetilmuramilL-alanil-D-izoglutamin-2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamidot kapunk félnátriumsó formájában.

R_f = 0,27 (kloroform : metanol : víz = = 65 : 25 : 4, Kieselgel Merck vékonyrétegkromatográfiás lemezen). A hozam 906 mg (2,97 mól H₂O-t tartalmaz molekulánként), az elméleti kitermelés 95% -a.

b) A kiindulási anyagot a következő módszerrel kapjuk meg:

A 3. példával analóg módon 1 mmól 2-fenil-4,5p-karboximetil-5,6 izopropilidén-D-glükofurano]A²-oxazolmt 0,8 mmól L-alanil-D-izoglutamin-1(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamiddal kondenzálunk 10 ml dimetilformamid és 10 ml tetrahidrofurán elegyében, emellett a kondenzációt 1,2 mmól diciklohexil-karbodiimiddel és 1,3 mmól Nhidroxi-szukcinimiddel segítjük elő. A reakcióelegyet 24 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd néhány csepp vizet adunk hozzá, a kicsapódott diciklohexil-karbamidot leszívatással eltávolítjuk és az oldatot vákuumban szárazra pároljuk. Szilikagélen (Kieselgel Merck), kloroform és metanol 7 : 3 elegyében végzett kromatografálással kapjuk a szirupszerü l,2-[2-fenil-A²-oxazoIin(4,5)]-5,6-izopropiiidén-D-glükofuranozil-3-0-metilkarbonil-LalanÍ!-D-izoglutamin-2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamidot, belső só formájában. R_r = 0,40 (kloroform : metanol : víz = 65 : 25 :4, Kieselgel Merck vékonyrétegkromatográfiás lemezen).

7. példa

a) Az 5. példával analóg módon 1 mmól tabenzil-N-acetil-4,6-izopropilidén-dezmetilmuramil-L-alanil-D-izoglutamin-2-hidroxi-etilamidot

0,8 mmól hexadeciloxi-hidroxiíoszforiloxi-ecetsavval észterezünk Steglich és társai módszerével [B.

Neises és W. Steglich, Angew. Chem, 90, 556 (1978)]. Szobahőmérsékleten történő 20 órai állás után a reakcióelegyhez néhány csepp vizet adunk, majd a képződött diciklohexil-karbamidot leszivatjuk és a szürletet vákuumban szárazra pároljuk. Szilikagélen (Kieselgel Merck), kloroform és metanol 7 : 3 arányú elegyében végzett kromatografálással kapjuk a muramilpeptid-foszfolipid konjugátumot, ennek védőcsoportjait a 2. példával analóg módon lehasítjuk és a célvegyületet dialízissel tisztítjuk. így N-acetil-dezmetilmuramil-L-alanil-Dizoglutamin-2(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi-metilkarboniloxi)-etilamidot kapunk félnátriumsó formájában. R_r = 0,27 (kloroform : metanol : víz = 65 : 25 : 4, Kieselgel Merck vékonyréíegkromatográfiás lemezen). Fagyasztva szárítás után a hozam, trihidrátra számítva 206 mg, ami az elméleti kitermelés 21%-a.

b) A kiindulási anyagként használt la-benzil-NacetiI-4,6-izopropilidén-dezmetiImuramil-L-aIanilD-izoglutamin-2-hidroxi-etilamidot a 3. példával analóg módon, lu-benzil-N-acetil-4,6-izopropilidén-demetilmuramil-L-alanil-D-izoglutaminnak 2amino-etanollal történő kondenzálása útján kapjuk. A színtelen amorf anyag fizikai állandói: [α]^2θ = +85° (kloroform, c = 1), R,- = 0,38 (kloroform : metanol: víz = 70 : 30 : 5, Kieselgel Merck vékonyréteg-kromatográfiás lemezen).

Az 1 a-benzil-N-acetil-4,6-izopropilidén-dezmeti!muramil-L-alani!-D-izoglutamin eduktum ugyanezen futtatószerben 0,34 R_f-értéket mutat. A megfelelő R_r-érlékek etilacetát : n-butanol : piridin : ecetsav : víz = 42 : 21 : :0,6 : 10 rendszerben 0,50 az eduktum esetében és 0,64 a hidroxiletilamid esetében.

8. példa

a) A 7. példa b) pontjában leírt 1 mmól labenzil-N-acetiI-4.6-izopropilidén-dezmetilmuramii-L-alanil-D-izoglutamin-2-hidroxi-etilamidot piridinben 1 mmól foszforsav-hexadecilészterrel kondenzáljuk, a 2. példa b) pontjában leírt módszerrel. így a megfelelő foszforsavdiészter piridinsóját kapjuk, ezt a 3. példával analóg módon tisztítjuk, védöcsoportjait eltávolítjuk és dializáljuk. A belső dializátumot fagyasztva szárítjuk, és így kapjuk az N-acetil-dezmetilmuramil-L-alanil-Dizoglutamin-2-(hexadeci1oxi-hidroxifoszforiloxi)etilamid végterméket, amely 0,5 egyenérték Na⁺iont tartalmaz trihidrát alakban. A hozam 157 mg, az elméleti hozam 18%-a. R_r = 0,25 (kloroform, metanol és víz 65 : 25 : 4 arányú elegyével).

b) 1 mmól la-benzil-N-aceti!-4,6-izopropilidéndezmetilmurami!-L-alaniI-D-izoglutamin-2-[dihidroxi-foszforiloxi]-etilamid-piridiniumsót a 2. példa b) pontjában leírt módon piridinben 2 mmól hexadekanollal kondenzálunk. A 2. példa a) pontja szerinti feldolgozással, a védőcsoportok lehasitásával, dialízissel és a belső dializátum lioíilezésével kapjuk a végterméket, az N-acetil-dezmetilmuramil-Lalanil-D-izoglutamin-2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamidot trihidrátként. A hozam 85 mg, az elméleti kitermelés 9,5%-a. R_f = 0,25 (kloroform, metanol és víz 65 :25:4 arányú elegyével).

-131

..185 283

9. példa

1,4 mmól 2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)etilamidnak és 3 mmól trietilaminnak 25 ml kloroform-metanol-viz 65 :25 : 4 arányú oldószerelegygyel készült oldatához hozzácsepegtetünk 6,5 ml dimetilacetamidban oldott_2 mmól N-acetil-muramil-L-alanil-D-izoglutamin-N-hidroxi-szukcinimidésztert. 18 órás 20°C-on történő keverés után az oldatot csökkentett nyomáson kb. 15 ml térfogatra betöményítjük, amikor is egy emulzió keletkezik. Ezt 100 mi vízzel hígítjuk és fogyasztva szárítjuk. A maradékot 25 ml vízben szuszpendáljuk és 4 °C-on a következő sorrend szerint dializáljuk: 18 órán át vízzel szemben, 24 órán át 0,1 mólos nátriumfoszfátpuffer - 0,1 mólos 7 pH-jú nátriumklorid oldat eleggyel szemben, 48 órán át vízzel szemben. Az utolsó dialízis után a belső dializátumnak kloridmentesnek kell lennie. A kívánt terméket tartalmazó belső dializátumot 20 °C-on 30 percig 10000 g-vel centrifugáljuk és a felülúszót fagyasztva szárítjuk. Ekkor 1050 mg (az elméleti kitermelés 38%-a) kromatográfiailag tiszta N-acetil-muramilL-alanil-D-izoglutamin-2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxij-etilamid. 3H₂O-t kapunk, amely 0,54 egyenértéknyi mennyiségű nátriumionna! alkotott só alakjában van jelen. A vegyület szilikagélen felvett vékonyréteg-kromatogrammja a következő R_f értéket mutatja: 0,24 (kloroform : metanol: víz = 65:25: 4), illetve 0,58 (kloroform : ecetsav : víz = 25 : 15 : 4 : 2).

Az új vegyületet analitikaiíag oly módon jellemezhetjük, hogy az N-acetil-muraminsavat, a hexadekanolt, a foszfátot, a Na⁺-ionokat, az Lalanint és a D-glutaminsavat - melyekből a molekula felépül - mennyiségileg meghatározzuk.

Az N-acetii-muraminsavat spektrofotometriásán határozzuk meg a J. M. Ghuyson és mások által módosított [„Methods in Enzimology” 8, 629 (1966)] Morgan-Elson-reakció segítségével.

A foszfát mennyiségi meghatározására Lowry és mások ÍJ. Bioi. Chem. 207, 1 (1954)] által leirt módszer szolgál.

Az aminosavakat és a hexadekanolt egy teljes hidrolizátumból (6 n sósav, 24 óra, 110 °C) aminosavanaüzátorral, illetve gázkromatográfiásán határozzuk meg mennyiségileg, belső standardként norleucint illetve pentadekanolt használva.

A talált mólarányok a foszfátra vonatkoztatva a következők:

P0₄: N-acetilmuraminsav: L-alanin : D-giutarrsinsav : nexadekanol : Na⁺ = 1 : 0,93 : 0,94 :

:0,91 : 1,1 :0,94

10. példa

1000 db, egyenként 105 mg hatóanyagot tartalmazó kapszula előállítása:

Összetétel:

Rifampicin 100 g

N-acetil-dezmetilmuramil-L-alanin-D-izoglutamin-2-(hexadeciloxi- 5 g

-hidroxifoszforiloxi)-etilamid Etilcellulóz 3 g Sztearinsav 3 g

Hl g '

Elkészítés: az etilcellulózt és a sztearinsavat 120 ml metilénkloridban oldjuk, összedolgozzuk az antibiotikummal és a masszát 0,6 mm csomósűrűségű szitán áttörjük kb. 40 °C hőmérsékleten, miközben a metilénklorid elpárolog, A kapott granulátumból kapszulatöltőgépen 0,5 ml-es zselatinkapszulákba 156 mg-ot töltünk.

11. példa

0,005% hatóanyagot tartalmazó táp előállítása:

El őke ver ék:

Rifampicin vagy klórtetraciklin 30 g

N-acetil-dezmetilmuramil-L-alanil-D-izoglutaminil-L-alanin-2-(hexadeciloxihidroxifoszforiloxi)-etilamid 10 g

Porcukor 50 g

Szójababtáp (oldószerrel extrahált) 275 g

365 g

Adalékanyagok:

Kukoricaliszt 500,0 kg

Szójaliszt (44% protein) 300,0 kg

A’.faifaüszt 13,5 kg

Dikalcium-foszfát 18,0 kg

Kalcium-karbonát (őrölt) 4,5 kg

Konyhasó 2,3 kg

Halliszt (60% protein) 18,0 kg

Zsiradék (stáb.) 27,0 kg

Tejsavó (száraz) 18,0 kg

Mangán-szulfát 0,2 kg

Cink-oxid 1,3 kg dl-Metionin 0,7 kg

Vitamin-előkeverék 4,5 kg

908,0 kg

A 4,5 kg vitamin-előkeverék 16000 000 NE A-vitamint, 1000000 NE D₃-vitamint, 5000 NE E-vitamin-acetátot, 6 g K₃-viíamint, 6 mg Bj₂-vitamint, 3 g ribofiavint, 30 g niacint, 5 g kalciumpantotenátot és 100 g ethoxyquin-t (l,2-dihidro-6etoxi-2,2.4-trimetií-kinolin) tartalmaz, ezt kukoricaliszttel 4,5 kg-ra egészítjük ki.

Előállítási módszer: A hatóanyagokat és a cukrot alaposan összekeverjük, 0,6 mm csomótávolságú szitán átdolgozzuk, majd a szójaliszttel összekeverjük. Ezután az előkeveréket a kívánt végkoncentrációnak megfelelő mennyiségben hozzáadjuk a táphoz és az egészet vízszintes dobkeverőben homogenizáljuk.

12. példa

Injekciók céljára szolgáló steril szárazanyag előállítása (Porkeverék-töltet).

500 mg steril cefszulodinből és 15 mg steril Npropionil-dczmctilmuramil-L-alanil-D-izoglulainin-2-(hexadecÍloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamidból aszeptikus körülmények között homogén keveréket készítünk, és ezt egy ampullaüvegbe töltjük. A száraz anyagot vízben vagy valamilyen fiziológiás oldatban történő oldás után parenterálisan alkalmazhatjuk.

-141

185 283

13. példa

2,04 g (2,94 mmól) L-alanin-2-(koleszt-5-én-3poxihidroxi-foszforiloxi)-etilamid-trifluoracetátot kloroform, izopropanol és víz 70: 32 arányú 25 mlnyi elegyesen oldunk, szobahőmérsékleten keverés közben 15 perc alatt 5 ml fenti elegyben oldott 0,648 ml (5,88 mmól) N-metilmorfolint csepegtetünk hozzá. Az enyhén zavaros oldathoz keverés közben 3,71 g (4,41 mmól) N-acetil-muramil-Lalanil-D-izoglutaminil-N-hidroxi-szukcinimidészter (70%-os, a maradék diciklohexil-karbamid) adunk 20 perc alatt, szilárd alakban (4 adagban). 5 óra után egy további adag (0,25 g) aktívésztert adunk hozzá. Összesen 6 óra után a szuszpenziót rotációs bepárlóban 30 ’-on szárazm pároljuk és a maradékot 300 ml kétszer desztillált vízzel felveszszük, az oldhatatlan dieiklohexil-karbamidot leszűrjük. A szürletet egy AMÍCON-dializáló cellába (402 modell, PM 10 ultraszürő, átmérő 76 mm, előállító: Amicon Corporation, Denvers, Massachusetts, 01932 Amerikai Egyesült Államok, poliszulfon alapon lévő inért, nemionos polimerek, közepes pórusméret: 10Á) helyezzük és 2-3 bar nyomáson 0,5 liter kétszer desztillált vízzel és foszfátpuffer/natrium-klorid (0,1 mól mindegyike 1 : 1 arányban pH = 7) 0,3 1-ével és 1 liter kétszer desztillált vízzel kloridmentessé dializáljuk. A cellában maradó oldatot (50 ml) liofilezzük és utólag még 100 g kovasavgélen (60, legtisztább, Merck, szemcseméret: 63-250 μηι ASTM) kloroform, metanol és víz 70 :30:5 arányú elegyévei (2 mi-es frakciók) tisztítjuk. A 171-420-as frakciókban kapott anyagot összegyűjtjük és 100 ml kétszer desztillált vízzel 'elvesszük (0,45 μ) millipor-szürőn szűrjük és liofi(czzük. 1,87 gN-acetil-muramil-L-aianil-D-izogluíamin’!-L-alanifi-2-(koIeszt-5-én-3p-oxihidroxiíoszforiioxij-etilamidot nátriumsókéní kapjuk (4,3 mól H₂O) színtelen laza porként, az elméleti hozam 55%-a. R._f = 0,12 .kloroform, metanol és víz : 30 : 5 arányú elegyévei).

A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: 2,0 g (2,94 mmól) terc-butil-oxi-karbonil-Laianin-2-(koleszt-5-én-3p-oxihidroxi-foszíoriloxi)etilamidot 8 ml diklór-metánban oldunk és 0 ’-on 2 mi trifiuorecetsavval elegyítjük. Szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni és 3 óra után 200 ml dioxánt adunk hozzá és liofilezzá;·:. Nátrium-hídroxid (Merck) fölötti szárítás után 2,1 g színtelen port {az elméleti hozam 100%-a), L-aIanin-2-(koleszt-5enit-3β-ο 'őhidroxi-foszforiloxij-etilanúdot trifluorécctátként kapunk.

R_f = 0,33 (kloroform, metanol, víz 70 ; 30 : 5 arányú elegyévei).

A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: 5,09 g (10 mmól) 2-(koleszí-5-én-3p-oxihidroxi-foszforiloxi)-etilamint (előállító: a Berchtolt cég, Bern. Svájc, Cholesterylphosphorylaethonalamin néven) kloroform és dimetilformamid 1 : 1 arányú 50 ml-nyi elegyében szuszpendálunk és 4,29 g (15 mmól) terc-butiloxi-karbonil-L-alanin-N-hidroxiszukcinimidésztert és 2,08 mi (15 mmól) trietilamint adunk hozzá és az egészet szobahőmérsékleten keverjük, a nehezen oldódó koleszterinszármazék lassan oldódik. 24 óra után egy második adag aklívésztert (0,51 g) adunk hozzá. További 24 óra után a sárgás, csaknem tiszta oldatot 30 ’-on szárazra bepároljuk. A maradékot (13,8 g) 500 g kovasavgélen (60, Merck, szemcsenagyság: 63-250 pm, ASTM) kloroform, metanol 95 : 5 arányú elegyével (2 liter) kezdve, 60 : 40 arányú eleggyel folytatva (0,5 literes frakciók) tisztítjuk. A 6-12 frakciókban kapott anyagot (7,3 g) 250 ml etil-acetátban szuszpendáljuk és hidegen, először négyszer 5-5 ml pH = 1,5 pufferoldattal (azonos térfogatú 0,5 mólos kálium-szulfát- és kálium-hidrogén-szulfátoldat elegyével) keverjük, kálium-kloriddal telítjük, ezt követően ötször 5-5 ml telített kálium-kloridoldattal extraháljuk. A vizes fázist 250 ml jégecettel extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat vízmentes nátriunuszulfát felett szárítjuk és az oldószert bepároljuk. A maradékot 300 ml dioxánnal felveszszük és liofilezzük. 5,75 g, ami az elméleti hozam 85%-a, terc-butiloxi-karbonil-L-alanin-2-(koleszt5-én-3P-oxihidroxi-foszforiloxi)-etilamidot kapunk színtelen porként. R_f = 0,40 (kloroform, metanol és víz 70 ; 30 : 5 arányú elegyével).

14. példa

A 13. példával azonos módon 1 mmól megfelelő muramii- illetve dezmetilmuramil-dipeptid-Nhidroxi-szukcinimidészterből és 1 mmól L-alanin2-(hexa- illetve tetradeciloxihidroxi-foszforiloxi)etilamidból kiindulva a következő vegyületeket állíthatjuk elő:

a) N-acetil-dezmetilrnuramil-L-alanil-D-izoglutaminil-L-alanin-2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamid-nátriumsó. 3 H₂O, a kitermelés 815 mg, az elméleti hozam 84%-a, R_f = 0,17 (kloroform, metanol és víz 65 : 25 : 4 arányú elegyével).

b) N-acetil-muramil-L-alanil-D-izoglutaminilL-alanin-2-(hexadeciioxi-hidraxí-fo$zforiloxi)ediamid-nátriumsó. 3 H₂O, kitermelés 806 mg, az elméleti hozam 82%-a, R_r - 0,22 (kloroform, metanol és víz 65 : 25 : 4 arányú elegyével).

c) N-acetil-muramil-L-alanil-D-ízoglutaminil-Lalanin-2-(tetradeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamid-nátriumsó. 3,28 H₂O, kitermelés 787 mg, az elméleti hozam 82%-a, R, = 0,27 (kloroform, metanol és víz 65 : 25 : 4 arányú elegyével),

d) N-benzoil-muramil-L-alanil-D-izoglutaminílL-alanin-2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-eti!amid-nátriumsó. 2.97 H₂O, kitermelés 814 mg, az elméleti hozam 78%-a, R_r = 0,39 (kloroform, metanol és víz 65 : 25 : 4 arányú elegyével) és

e) N-benzoil-muramil-L-a-aminobutiril-D-izoglutaminil-L-alanin-2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxij-etilamid-nátriumsó. 2,87 H₂O, a kitermelés 792 mg, az elméleti hozam 75%-a, R_f = 0,41 (kloroform, metanol és víz 65 : 25 : 4 arányú elegyévei).

15. példa

0,67 mmól 2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)etilamint 25 ml kloroform, izopropanol és víz 70 : 30 : 2 arányú elegyében oldunk és szobahőmér15

-15-185 283 sékleten keverés közben a fenti elegy 5 ml-ében 0,147 ml (1,33 mmól) N-metil-morfolint oldunk és 15 perc alatt hozzácsepegtetjük. Alapos keverés közben 1,0 mmól N-propionil-dezmetilmuramilL-alanil-D-izoglutaminil-L-alanin-N-hidroxiszukcinimidésztert adunk 20 perc alatt az oldathoz. 6 óra után bepároljuk rotációs bepárlóban 30 *on. A maradékot 70 ml kétszer desztillált vízzel felvesszük és szűrjük. A szüredéket AMICON dializálóban (402 modell, PM 10, ultraszűrő, 76 mm átmérő) 2-3 bar nyomáson 0,2 liter kétszer desztillált vízzel 0,1 liter foszfátpuffer nátrium-klorid mindkettőből 0,1 mól, 1 ; 1, pH = 7, és 0,3 liter vízzel kloridmentessé dializáljuk. A készülékben maradó oldatot liofilezzük és kovasavgélen kloroform, metanol és víz 70 ; 30 : 5 arányú elegyével tisztítjuk. 30 ml kétszer desztillált vízzel felveszszük. millipor szűrőn (0,45 mikron) szűrjük és liofilezzük. Ekkor 827 mg (az elméleti hozam 84%-a) N-propionil-dezmetilmuramil-L-alanil-D-izoglutaminil-L-alanin-2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)etilamid-nátriumsó. 3,05 H₂O-t kapunk R_f = 0,09 kloroform, metanol és víz 65 :25 :4 arányú elegyével.

Claims (9)

1. Szabadalmi igény pontok

   1. Eljárás az (I) általános képletű új muramilpeptidek és sóinak előállítására - ebben a képletben

   X jelentése karbonilcsoport,

   R, jelentése rövidszénláncú alkil- vagy fenilcsoport,

   R₃ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport,

   R₅ jelentése rövidszénláncú alkilcsoport,

   A, jelentése aminocsoport,

   A₂ jelentése valamely (II) általános képletű csoport, ahol

   T jelentése iminotsoport vagy oxigénatom,

   W jelentése 10-25 szénatomszámú alkilcsoport, vagy egy koleszterilcsoport, és

   Y jelentése etiléncsoport vagy egy (Illa), (Illb) vagy egy (lile) általános képletű csoport, ahol

   Y, és Y₂ függetlenül egymástól rövidszénláncú alkiléncsoportot jelentenek azzal jellemezve, hogy

   a) valamely (V) általános képletű vegyületet, vagy ennek egy íémszármazékát, ahol

   X és R! jelentése a tárgyi kör szerinti,

   R₉, R_1o és R_i; mindegyike a szénhidrátkémiában ismert könnyen lehasítható védöcsoportot jelent, egy (VI) általános képletű vegyüleltel - ahol

   Z jelentése reakcióképes, észterezett hidroxilcsoport és

   R₃ R₅, A! és Ai jelentése a tárgyi kör szerinti — reagáitatunk, majd a jelenlevő védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

   b) valamely (VII) általános képletű vegyületet, vagy ennek egy reakcióképes savszármazékát ahol a képletben

   X, R, és R, jelentése a tárgyi kör szerinti,

   R₉, R₁₀ és R,, jelentése hidrogénatom vagy a szénhidrátkémiában ismert, valamilyen könnyen lehasítható védőcsoport, egy (VIII) általános képletű vegyülettel - a képletben

   R_s, A, és A₂ jelentése a tárgyi kör szerinti reagáitatunk és a jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

   c) valamely (IX) általános képletű vegyületet, vagy ennek egy reakcióképes savszármazékát, ahol

   X, R,, R₃ és R₅ jelentése a tárgyi kör szerinti, és

   R_o, R₁₀ és R₃₁ jelentése hidrogénatom vagy valamely, a szénhidrátkémiában ismert könnyen lehasítható védőcsoport, egy (X) általános képletű vegyülettel - ahol Aj és Á₂ jelentése a tárgyi kör szerinti reagáitatunk és a jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

   d) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol

   R,, R₃, Rj és A₃ jelentése a tárgyi kör szerinti és

   A₂ jelentése egy (II) általános képletű csoport, ahol

   W és Y jelentése a tárgyi kör szerinti és

   T jelentése iminocsoport, valamely (XI) általános képletű vegyületet, ahol

   X, R,, R₃, R₅ és A, jelentése a tárgyi kör szerinti,

   Rq, R₎₀ és R,, hidrogénatomot vagy a szénhidrátkémiában ismert könnyen lehasítható védőcsoportot képvisel, és

   A§ jelentése aktivált hidroxilcsoport, egy (XII) általános képletű vegyülettel - e képletben

   Y és W jelentése a tárgyi kör szerinti - reagáltatünk és .

   adott esetben jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

   e) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol

   R,, R₃, R₅ és A! jelentése a tárgyi kör szerinti és

   A₂ jelentése egy (II) általános képletű csoport, ahol

   Y és W jelentése a tárgyi kör szerinti és

   T jelentése oxigénatom, valamely (Xla) általános képletű vegyületet, ahol

   X, R,, R₃, R₅ és A_t jelentése a tárgyi kör szerinti és

   Rq, R₎₀ és R], hidrogénatomot vagy valamely, a szénhidrátkémiában ismert, könnyen lehasítható védöcsoportot jelent, és

   A₂° jelentése hidroxilcsoport, egy (XI la) általános képletű vegyülettel - e képletben Y és W jelentése a tárgyi kör szerinti -, emellett a (Xla) általános képletű sav vagy a (Xlla) általános képletű alkohol reakcióképes alakban van -, reagáitatunk és adott esetben jelenlévő védöcsoportokat lehasítjuk, vagy

   f) valamely (XIII) általános képletű vegyületet e képletben

   R,, R₃, R₅, A, és Árjelentése a tárgyi korszerinti,

   R₁₂ jelentése egy alkilidén- vagy egy cikloalkilidéncsoport - savas ioncserélővel vagy egy erős szervetlen vagy szerves savval reagáitatunk, vagy

   -161 .185283 _

   g) olyan (1) általános képletü vegyületek előállítására, ahol

   R,, R₃, R_s és A, jelentése a tárgyi kör szerinti és

   A₂ jelentése olyan (II) általános képletü csoport, ahol

   T és W jelentése a tárgyi kör szerinti és

   Y jelentése egy (lile) általános képletü csoport, valamely (XIV) általános képletü vegyületet, ahol

   X, R_1; R₃, R_s és A] jelentése a tárgyi kör szerinti és

   A₂ csoport jelentése egy (XV) általános képletü csoport - ahol

   T és Y, jelentése a fenti és

   Mj jelentése karbonsavcsoport vagy ennek valamilyen aktivált származéka - egy (XVI) általános képletü vegyülettel - ahol

   Y₂ és W jelentése a fenti és

   M₂ jelentése szabad aminocsoport vagy ennek valamilyen aktivált származéka - reagáltatunk; vagy

   h) olyan (I) általános képletü vegyületek előállítására, ahol

   X. R,, R₃, Rj és Ai jelentése a tárgyi kör szerinti.

   A₂ jelentése olyan (11) általános képletü csoport, ahol

   T és W jelentése a tárgyi kör szerinti és

   Y jelentése egy (Illa) vagy egy (lllb) általános képletü csoport valamely (XVII) általános képletü vegyületet - ahol

   X, R,, R₃, R_s és A, jelentése a fenti, és

   Ra, R,_o és R_n jelentése a szénhidrátkémiában ismert, könnyen lehasítható védőcsoport, és

   A₂ jelentése egy (XVili) általános képletü csoport, egy (XIX) általános képletü vegyülettel - ahol a képletben

   T, Yj, Y₂ és W jelentése a fenti.

   M₃ és M₄ közül az egyik szabad hidroxilcsoportot, a másik szabad karboxiiesoportot jelent, emellett adott esetben M₃ és M₄ csoportok közül az egyik reakcióképes alakban van jelen reagáltatunk és a védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

   í) valamely (XX) általános képletü vegyületet, ahol

   X, R,, R₃, R₅ és At jelentése a tárgyi kör szerinti és

   R₉, R₁₀ és R,j valamilyen szénhidrátkémiában ismert, könnyen iehasítható védőcsoportot jelent, az

   A'₂ csoport jelentése egy —T—Y—OH általános képletü csoport, melyben

   T és Y jelentése a fenti, ölyan vegyülettel reagáltatunk, amely egy (XXI) általános képletü csoport leadására képes - ez utóbbiban = M_s jelentése elektronpár vagy oxocsoport és W jelentése a fenti - és amennyiben = M₅ elektronpárt jelent, a vegyületet egy gyenge oxidálószerrel oxidáljuk, majd a jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

   k) valamely (XXIII) általános képletü vegyületet, ahol

   X, R,, R₃, Rj és A[ jelentése a tárgyi korszerinti, és

   R,>, R₁₀ és R,i valamilyen, a szénhidrátkémiában ismert, könnyen lehasítható védőcsoportot jelent,

   A'₂''egy (XXIV) általános képletü csoport - ahol

   T és Y jelentése a fenti, = M_s elektronpárt vagy oxocsoportot és

   M_e hidrogénatomot vagy valamilyen, a peptidkémiában ismert, könnyen lehasítható védőcsoportot,

   M₇ adott esetben reakcióképes alakban lévő, hidroxilcsoportot képvisel egy (XXV) általános képletü vegyülettel, ahol

   W jelentése a fenti reagáltatunk és amennyiben = M_s elektronpárt jelent, a vegyületet egy gyenge oxidálószerrel oxidáljuk, majd a jelenlévő védöcsoportokat lehasítjuk, vagy

   1) olyan (I) általános képletü vegyüíetből, ahol a szubsztituensek jelentése a tárgyi kor szerinti és egy vagy több funkcionális csoport valamilyen védöcsoporttal védett, a védőcsoporto(ka)t lehasítjuk, és a fenti a)-l) eljárásváltozatQk bármelyikével kapott (I) általános képletü vegyületet kívánt esetben sóvá alakítjuk át.
2. 2. Az 1. igénypont b), c), d), g) vagy 1) bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja olyan (I) általános képletü vegyületek és sói előállítására, melyekben X karbonilcsoportot, R, 1-3 szénatomos rövidszénláncú alkilgyököt, R₃ hidrogénatomot vagy metilgyököt, R_s rövidszénláncú alkilgyököt jelent, A, jelentése aminocsoport, A₂ valamely (II) általános képletü csoportot képvisel, melyben T jelentése iminocsoport, W jelentése 10-25 szénatomszámú alkilcsoport vagy koleszterilcsoport, Y jelentése etiléngyök vagy valamely (lile) általános képletü csoport, ahol Y, és Y₂ egymástól függetlenül rövidszénláncú alkiléngyököt jelent, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási anyagokat alkalmazunk.
3. 3. Az 1. igénypont b), c), d), g) vagy I) bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja N-acetildezmetilmuramil-L-alanil-D-izoglutaminil-Lalanin-2-(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamid és sói előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási anyagokat alkalmazunk.
4. 4. Az 1. igénypont b), c), d), g) vagy 1) bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja N-acetilmuramil-L-alanil-D-izoglutaminil-L-alanin-2(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamid és sói előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási anyagokat alkalmazunk.
5. 5. Az 1. igénypont b), c), d), g) vagy 1) bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja N-acetilmuraniil-L-alanil-D-izoglutaminil-L-alanin-2(tetradeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamid és sói előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási anyagokat alkalmazunk.
6. 6. Az 1. igénypont b), c), d); g) vagy 1) bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja N-acetilmuramil-L-alanil-D-izoglutaminil-L-alanin-2(koleszt-5-en-3P-oxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamid és sói előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási anyagokat alkalmazunk.

   -171

   185 283
7. 7. Az 1. igénypont b), c), d), f), g) vagy I) bármelyike szerinti eljárás foganatositási módja N-benzoil-muramil-L-alanil-D-izoglutaminil-L-alanin-2(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamid és sói előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási anyagokat alkalmazunk.
8. 8. Az 1. igénypont b), c), d) vagy 1) bármelyike szerinti eljárás foganatositási módja N-acetilmuramil-L-alanil-D-izoglutamin-2-(hexadeciloxihidroxifoszforiloxij-etilamid és sói, valamint Nacetil-dezmetilmuramil-L-alanil-D-izoglutamin-2(hexadeciloxi-hidroxifoszforiloxi)-etilamid és sói előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási anyagokat alkalmazunk.
9. 9. Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, ⁵ azzal jellemezve, hogy valamely, az 1-8. igénypont bármelyike szerint előállított (1) általános képletű vegyületet vagy sóját, ahol a képletben X, R,, R₃, Rj, A, és A₂ jelentése az 1. igénypontban megadottakkal egyezik, a gyógyszertechnológiában szoká⁰ sós segédanyagokkal összekeverve gyógyszerkészítménnyé alakítunk.