HU184900B - Method for high-capacitty storing fish as well as forming floating coop advantageously for such method - Google Patents

Description

A találmány egyrészt olyan nagyteljesítményű haltároló eljárásra vonatkozik, amellyel a halak lényegében élettelen vizekben, előnyösen bányatavakban tárolhatók, másrészt olyan úszóketrec kialakítására vonatkozik, amely előnyösen az említett eljárásnál alkalmazható.

Napjainkban, amikor az élővizek egyre szennyezettebbek, a halak nagytömegű tárolása mind nagyobb problémát jelent. Mind egészségügyi, mind a hús minősége szempontjából az lenne az előnyös, ha a halakat tiszta vízben lehetne tárolni.

A bányatavak vize megfelelően tiszta lenne, azonban halgazdálkodásra alkalmatlanok, mert általában nagy kiterjedésűek és mélyek, vizük hűvös és tápanyagokban szegény, lehalászásuk a tófenék tagoltsága miatt lehetetlen. E hátrányok miatt ezeket a tavakat legfeljebb sporthorgászat céljára hasznosítják.

Az ismertetett hátrányok a tárolásnál szinte előnyként jelentkeznének^ csak a halak tárolását kell technikailag megoldani. Erre az úszó ketrec rendszerek a legalkalmasabbak.

Az úszó hal tartó ketrecek már korábban is ismertek voltak, ilyeneket mutat be pl. az USA-ban engedélyezett 4 003 338., 4 013 042. és 4 079 698 számú szabadalom leírása. Ezeket mind tárolásra, mind tenyésztésre használták már eddig is, azonban az ismert eljárások kisebb halmennyiség mozgatását igényelték, így ezek a nagyteljesítményű haltartási eljáráshoz nem eléggé mobilisak.

A feladat tehát olyan eljárás kialakítása, amellyel pl. bányatavakban nagy mennyiségű hal huzamosabb ideig tárolható, és a technikai berendezések gyors, könnyű mozgatást biztosítanak.

A találmány eljárás halak nagyteljesítményű tárolásához lényegében élettelen vizekben, előnyösen bányatavakban, amelynek során a vízbe egy vagy több önmagában ismert úszó haltartó ketrecet helyezünk, a betárolni kívánt halakat élősködők ellen fertőtlenítjük, a fertőtlenített halakat maximum 120 kg/m³ népesítési aránnyal a ketrecekbe telepítjük, mégpedig egy-egy ketrecbe vagy az azonos tartási feltételeket igénylő, vagy adott esetben egymástól maximum 30%,-ban eltérő egyedsúlyú különféle fajtájú halakat, a ketrecekbe a halfajtától függően legalább 10 C°-os vfzhőmérséklct felett, de legfeljebb a vízhőmérséklet 0 C°-ra csökkenéséig haletetöt helyezünk, ebbe a betárolt halfajtának megfelelő összetételű, fehérjét, növényi rostokat, zsiradékot és vitaminokat tartalmazó haltakarmányt teszünk, a ketrecek közelébe gépi meghajtású vízkeverő berendezést helyezünk, amelyet a ketrecek feletti vízfelszín jegesedésének kezdetekor (—4 C°—0 C°) bekapcsolunk, végül a rendszer részleges lehalászása esetén a halállományt célszerűen összetelepítjük úgy, hogy a népesítési arány minél jobban megközelítse a 120 kg/m³-t.

A találmány továbbá úszó ketrec kialakítás előnyösen nagyteljesítményű haltároló eljáráshoz, ahol a ketrec vízszintes tartókra függesztett zsákszerűén vízbe lógó háló, a hálót felfüggesztő vízszintes tartók legalább a végeikkel bójákon nyugszanak, mely bójáknak úszótestük, ennek tetejére épített oszlopuk van, az oszlop a vízszintes tartók alátámasztására alkalmas elemmel, előnyösen vízszintes furattal van ellátva, és adott esetben legalább két ketrec alkalmazása esetén a ketrecek legalább két bójája páronként egymás szomszédságában van elhelyezve, és ezek a -bóják vagy csak a kettő közötti állandó távolságot biztosító, előnyösen hajlékony távtartó elemmel, vagy merev távtartókkal vannak öszszekötve, mely merev távtartókra kezelő járda helyezhető, és a távtartók csatlakoztatására a bóják oszlopán további alkalmas elem, előnyösen vízszintes futat van kialakítva, és mind a hálót függesztő vízszintes tartók, mind a távtartók hosszirányú elmozdulás ellen az oszlophoz o'dható módon rögzítve vannak.

A találmány a mellékelt rajzok alapján ismerhető meg, ahol az 1. ábra a haltárolási rendszer elhelyezését és technikai felszereléseit, a 2. ábra az úszó haltartó ketrecek kialakítását, a 3. ábra az úszó haltartó ketrecet tartó bója perspektivikus képét, a 4. ábra a bója oszlopát függőleges metszetben mutatja.

A bányatóban, ott ahol a vízmélység a 3,0 m-t meghaladja, két sorban az 1., 2., 3., 4., 5. és 6. úszó ketrecek vannak elhelyezve. A ketrecek egymástól függetlenek, csak összekötő elemekkel vannak egymáshoz kapcsolva. Az egyes ketrecek hasznos térfogata 60 m³. A két sor között a ketreceket összekötő elemekre a 6. járda van fektetve. A ketrecekbe a 8 haletető függeszthető, amely lényegében egy hálóból készült 1 m²-es lapos kosár, amelynek az alja és az oldalának az alsó része kb. 10 cm magasságig fóliával van fedve. A ketrecsor egyik végén a 9 kis ’utajon a villanymotorral hajtott 10 lapátkerék van. A rendszerhez tartozik a parton a 11 kiszolgáló épület, amelyben többek között a haltáp tárolható, és egy halszivattyú is van benne. A halszivattyú 12 csöve a víz fölé nyúlik és így rendkívül könnyű a ketrecek lehalászása.

Az eljárást a ponty tárolásán mutatjuk be. A különböző módon tenyésztett halakat a halgazdaságok a tél beállta előtt lehalásszák. A lehalászott halak szállító járművön érkeznek a bányatóba. A szállítás — mint ismeretes — oxigénnel dúsított vizes medencében történik. A halakat először fertőtleníteni kell, mert a nagy népesítési arány miatt az élősködők hatványozott veszélyt jelentenek. Ezért a szállító medence vizébe fertőtlenítőszert töltünk és ebben 15 percig fürdetjük a halakat. A fertőtlenítőszer pl. a következő összetételű lehet; 1 m³ vízhez 2 kg konyhasó, 2 dl FLIBOL E, 10 gr KMnO₄.

A fertőtlenített halakat a medencéből hálóval kiemeljük, és egy — parthoz vontatott — úszó ketrecbe helyezzük. Az úszó ketreceket addig töltjük, amíg a 120 kg/m³ népesítési arányt el nem érjük. A megtöltött ketrecet visszahelyezzük a többi közé. A halak életműködése a vízhőmérséklet csökkenésével fokozatosan lassul, és fajtától függő hőmérséklet alatt táplálékot már nem vesznek fel. Ez az érték pontyok esetén 10 C°. Amíg a víz alá nem hűl, a halak takarmányozásáról kell gondoskodni. Ezért a ketrecbe behelyezzük a haletetőt, amelybe annyi haltápot teszünk, mint a ketrecben levő halak súlyának 4%-a. A haltáp 30—50% állati fehérjét, pl. vágóhídi húshulladékot, 10—15% növényi nyersrostot, 30—40% szénhidrátot, 6—8% zsírt, szójaolajat, meszet és halvitaminokat tartalmaz. Az említett tápmennyiség egy átlagos őszi vízhőmérséklet mellett, tehát 16—18 C°-nál szükséges, a hőmérséklet csökkenésével a mennyiség csökkenthető, és 10 C°-nál még a halak testsúlya 0,5%-ának megfelelő mennyiséget kell adni, 10 C° alatt mint említettük, már nem kell a halakat etetni.

-2184900

Mivel a bányatavakban oxigént leadó élőlények alig vagy egyáltalán nincsenek, a víz oxigént csak a levegőből vehet fel. Ezért a téli időszakban a víz felszínének befagyását legalább a ketrecek feletti részen feltétlenül meg kell akadályozni. A halak a nagy népesítési arány miatt a vizet olyan mértékben mozgásban tartják, hogy az csak kb. —36° alatt fagyna be. Legalább ekkor be kell kapcsolni a lapátkerekes vízlevegőztetőt.

A lapátkerekes vízkeverő a víz felszínének mozgatásával nemcsak a befagyását akadályozza meg, hanem elősegíti az oxigénfelvételt is. Ezért még melegebb időszakban is bekapcsoljuk napi 1 órára a v ízkeverőt.

A halak lehalászása úgy történik, hogy a lehalászni kívánt ketrecet lekapcsoljuk, kivontatjuk a parthoz és a halszivattyúval a halat szállítótartályba szivattyúzzuk. Lényegében hasonló módon kell a többi halfajtát is tárolni. A különbségek a következők.

A harcsánál a haltápban legalább 50% az állati fehérje tartalom, és legfeljebb 5% a növényi nyersrost tartalom.

A pisztrángnál a haltáp összetétele lényegében azonos a harcsáéval, azonban az életfunkciójuk alacsonyabb hőfoknál lassul le, ezért még 0 C°-os vízhőmérsékletnél is kell a halak testsúlya 0,5%-ának megfelelő tápot adni, ez alatt már nem.

A pisztrángnak a tápot nem kell etetőkosárba tenni. A halak vegyesen is telepíthetők, mégpedig kétféleképpen. Egy ketrecbe rakhatók — egyednagyságtól függetlenül — az azonos tartási feltételeket igénylő halak, pl. ponty, busa, amur. Egy ketrecbe telepíthető az említett halakkal a harcsa 2, ekkor a halak egyednagysága közel azonos kell legyen, legfeljebb 30% eltérés engedhető meg.

Fokozott mértékben kell gondoskodni a víz oxigénellátásáról, ha a tárolóban busa is van, ezért a vízkeverőt naponta 2—3 alkalommal is járatni kell 1-1 óráig.

Az előnyösen nagyteljesítményű haltartó rendszerekhez alkalmazható, találmány szerinti úszó haltartó ketrecek telepítése egy kiviteli példán bemutatva a következő (2. ábra):

A 13 háló a vízszintes 14, 15 kereszt-, és az ezekre merőleges 16, 17 hossztartókra van függesztve. A keresztés hossztartók korrózió ellen védett acélcsövek, melyekre a háló fel van kötözve, mégpedig úgy, hogy megfelelő belógása legyen és így téglalap alapú zsákot alkosson. Pl. 6 x4 m-es alapterületek és 2,5 m-es hasznos belógással (a háló vízben levő része) 60 m³-cs hasznos térfogatú ketrec nyerhető.

A vízszintes 14, 15, 16, 17 tartók a 18, 19, 20, 22, 23 bójákra vannak. elhelyezve. ‘A bóják a 24 úszótestből és a tetejére épített 25 oszlopból állnak. Kicsúszás ellen a vízszintes tartókat az oszlop függőleges tengelyében megvezetett és a vízszintes tartókban levő furatokon átdugott 30 csapszeg biztosítja. Arra az esetre, ha a ketrecben olyan hal van, amely csak etetőkosárból etethető, az etetőkosár felfüggesztésére a ^bójákon egy további tartó helyezhető el. A két vízszintes hossztartót középen alátámasztó 19 és 22 bójáknak a kereszttartók számára kialakított 26 furatába a 31 tartó van befűzve, amely teljesen azonos kialakítású, mint a hálót tartó kereszttartó. A 31 tartóra van felfüggesztve a 32 etetőkosár.

A ketrecekből sorok állíthatók össze oly módon, hogy célszerűen a rövidebb oldalaikkal egymás mellé vannak helyezve és a ketrec szomszédos 20, 33, ill. 21, 34 sarokbójája 35, ill. 36 hajlékony távtartó elemmel van össze4 kötve. Ez a hajlékony távtartó elem két végén egy-egy csodarabba fogott nagyszilárdságú vászonbetétes gumicső, de a gumicső helyettesíthető vékony, pl. 10 mm átmérőjű acélsodronnyal is.

Több ketrccsor egymás mellé köthető. Ez megoldható az előbb ismertetett hajlékony távtartó elemmel is, azonban a ketrecek kiszolgálása miatt célszerűbb a ketrecsorok közé járdát tenni. Ezért a ketrecsorok szomszédos 2, 37; 22, 38, ill. 23, 39 bólyáit a 40, 41, 42 merev távtartókkal kell összekapcsolni. Ez a távtartó lehet ugyanolyan cső, mint a háló tartó csövek. A merev távtartókra a 7 járda fektethető.

A hajlékony és merev távtartók részére van a bólyák 25 oszlopában a már ismertetett alsó 28 és 29 furat. A csapszeg a távtartókat is biztosítja.

A találmány alkalmazásával nagy mennyiségű hal tárolható szennyeződésektől mentes vízben, ez nemcsak halegészségügyi szempontból előnyös, hanem különös előnye, hogy a szennyezett vízből származó halak húsa a tárolás során a szennyeződésektől részben megtisztul, így a halhús minősége is javul.

A ketreces tárolás következtében a halak a legteljesebb mértékben a szakemberek ellenőrzése alatt állnak, ami tárolási időszakban nem közömbös.

Miután igen nagy mennyiségű hal tárolható egyszerre (csak a tó nagysága szab gátat), nagyvárosok téli halellátásánál jelentkezik elsősorban a találmány előnye.

Az úszó ketrec egyszerű, könnyen kezelhető, az egyes ketrecek könnyen lekapcsolhatok, és bármekkora rendszer összeállítható.

Claims (3)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás halak nagyteljesítményű tárolásához lényegében élettelen vizekben, előnyösen bányatavakban azzal jellemezve, hogy a vízbe egy vagy több önmagában ismert úszó haltartó ketrecet (1, 2, 3, 4, 5, 6) helyezünk, a betárolni kívánt halakat élősködők ellen fertőtlenítjük, a fertőtlenített halakat maximum 120 kg/m³ népesítési aránnyal a ketrecekbe telepítjük, mégpedig egy-egy ketrecbe vagy az azonos tartási feltételeket igénylő, vagy adott esetben egymástól maximum 30%-ban eltérő egyedsúlyú különféle fajtájú halakat telepítünk, a ketrecekbe a halfajtától függően legalább 10 C°-os vizhőmérséklet felett, de legfeljebb a vízhőmérséklet 0 C°-ra csökkenéséig haletetőt (8) helyezünk, ebbe a betárolt halfajtának megfelelő összetételű, fehérjét, növényi rostokat, vitaminokat tartalmazó haltakarmányt teszünk, a ketrecek közelébe gépi meghajtású vízkeverő berendezést (10) helyezünk, amelyet a ketrecek feletti vízfelszín jegesedésének kezdetekor (—4 C°—0 C°) bekapcsolunk, végül a rendszer részleges lehalászása esetén a halállományt célszerűen összetelepítjük úgy, hogy a népesítési arány minél jobban megközelítse a 120 kg/m³-t.
2. 2. Úszó ketrec kialakítás előnyösen nagyteljesítményű haltároló eljáráshoz, ahol a ketrec vízszintes tartókra (14, 15, 16, 17) függesztett, zsákszerűén vízbe lógó háló (13) azzal jellemezve, hogy a hálót felfüggesztő vízszintes tartók (14, 15, 16, 17) legalább a végeikkel bójákon (18, 19, 20, 21, 22, 23) nyugszanak, amely bójáknak úszótestük (24) ennek tetejére épített oszlopuk (25) van, az oszlop a vízszintes tartók alátámasztására alkalmas elemmel, előnyösen vízszintes furattal (26, 27) van ellát-3184900 va, és adott esetben legalább két ketrec alkalmazása esetén a ketrecek legalább két bójája (20, 33 és 21, 34, ill. 21, 37; 22, 38 és 23, 39) páronként egymás szomszédságában van elhelyezve, és ezek a bóják vagy a kettő közötti állandó távolságot biztosító, előnyösen hajlékony távtartó elemmel (35, 36), vagy merev távtartókkal (40, 41, 42) vannak összekötve, amely merev tartókra kezelő járda (7) van helyezve, és a távtartók csatlakoztatására a bóják oszlopán (25) további elem, előnyösen vízszintes furat (28, 29) van kialakítva, és mind a hálót függesztő vízszintes tartók (14, 15, 16, 17), mind
3. 5 a távtartók (35, 36, ill. 40, 41, 42) hosszirányú elmozdulás ellen, az oszlophoz oldható kapcsolatot biztosító elemmel (30) rögzítve vannak.