HU184135B - Harvesting unit for multiple-row harvester - Google Patents

Description

A találmány tárgya betakarító egység többsoros aratógéphez és célja az, hogy tovább fejlesztett módon lehetővé tegye több, levágott gabonaszárból álló egyedi sor összeszedését, éspedig egy viszonylag keskeny szárkibocsátó zónához annak érdekében, hogy felülről és hátulról, szabályos, akadálytalan módon átadódjanak az etetőgörgőknek. amelyek összepréselik a szárakat és hátrafelé szórják azokat egy forgó, motolla-típusú aprítóhengerbe.

A továbbiakban a behordóegységeket és vágóeszközöket együttesen betakarító egységnek nevezzük.

A többsoros aratogépeknél mindig nehéz problémát jelentett a levágott gabonaszárak továbbítása az aratógép elején lévő alsó, kiterjedt helyzetükből a viszonylag keskeny garathoz, vagy kibocsátó zónához, amely a vágószerkezet hátsó felső végén helyezkedik el, közvetlenül azonban az etetőhengerekkel. Minél szétszóródottabbak, kiteijedtebbek a gabonaszárak a vágószerkezet előtt, és minél nagyobb az összetartás hátrafelé, annál súlyosabb ez a probléma.

A probléma nagyrészt abból adódik, hogy a kibocsátó zóna szélessége korlátozott, ami rendkívüli módon megnehezíti a szárbehordó egységek valamennyi kibocsátó-nyílásának ugyanazon tartományban való tömörítését, ami azután számos gyártót arra kényszeritett, hogy feláldozza a gabonaszárak egy részének irányítását ezen a helyen, éspedig olymódon, hogy csak a külső szárbehordó egységek végződtek közvetlenül a szárkibocsátó zónánál, mig a középső szárbehordó egység végződését (ez az eset a háromsoros modelleknél) valamivel a szárkibocsátó zóna elé helyezték. Ez azonban azt is jelenti, hogy a középső szárbehordó egység által továbbított szárak jóval előbb eleresztődnek, mint azok, amelyeket a két szélső szárbehordó egység továbbított, ezáltal létrejöhet a szárak keveredése és elakadása annak következtében, hogy hiányzik azok irányítása és hogy túl korán történik meg az elengedésük.

Néhány géptípusnál azon törekvés során, hogy biztosítsák azt a nagyfokú irányítást, amely az etetőgörgökhöz való szabályos, akadálytalan továbbításhoz szükséges, a behordóelemek komplex labirintusát alkalmazták, amelyek több, különböző függőleges szintben helyezkedtek el. Jóllehet ezen mechanizmusokkal elérhető volna a megkívánt rendkívüli mértékű szárirányítás, az ilyen egység éppen komplexicitásánál fogva túlzottan költséges és hajlamos a mechanikai meghibásodásokra, miáltal megnövekszik a kritikus aratási időszak alatti időkiesés.

Egy olyan sikeres megoldás, amely arra irányult, hogy kevésbé bonyolult, olcsóbb és megbízhatóbb háromsoros betakarító egységet hozzanak létre, amelynél biztosított a szárak megkívánt mértékű irányítása, a 3,736.733 sz. USA-szabadalmi leírásban van ismertetve, amelyet Feli és társainak adtak ki, s amelynek a jelen találmány engedményese a tulajdonosa. Ezen szabadalom szerinti vágószerkezet eredményesen megvalósítja a levágott gabonaszárak kielégítő mértékű irányítását, éspedig csupán egy rétegben elhelyezett szárbehordó elemekkel. Az ilyen megnövelt irányítás azáltal válik lehetségessé, hogy a középső szárbehordó egység behordó elemei részben átlapolják a két szélső szárbehordó egység behordó elemeit és hátrafelé lényegében egyazon függőleges síkban érnek véget, a szárkibocsátó zónánál. Emellett mindhárom szárbehordó egység kibocsátónyílásai ugyanabban a viszonylag keskeny szárkibocsátó zónában vannak elhelyezve, és a gabonaszárak, amelyek a középsó' szárbehordó egységbejutnak, nem eresztődnek el túl korán ahhoz, hogy erőteljes irányításukat fenn lehessen tartani.

Azt találtuk azonban, hogy a levágott gabonaszárak középső folyamának vagy folyamainak idő előtti elengedése nem ártalmas abból a szempontból, hogy az etetőhengerekhez szabályos, akadálytalan áramlást biztosíthassunk, mint ahogy ezt korábban hitték, feltéve, hogy a középső szárbehordó egység vagy szárbehordó egységek kibocsátónyilásai az oldalsó szárbehordó egységek szintje alatt helyezkednek el.

Ha a középső szárbehordó egységtől érkező szárakat korábban elengedjük, mint a külső szárbehordó egységektől érkezőket, az nem hat hátrányosan arra, hogy a középső szárbehordó egységtől a szárakat szabályosan átadhassuk az etetőgörgőknek, mivel az oldalsó szárbehordó egységek jobban felemelt szárait ott vesszük át, ahol a középső szárbehordó egységek munkájukat abbahagyják és szó szerint behúzzák a középső szárakat az etetőgörgökhöz, az előbbiekkel együtt.

Ennek megfelelően a találmány célkitűzése az, hogy az említett 3.736.733 sz. USA-szabadalomban leirt és védett megoldást továbbfejlessze és változatait kidolgozza.

Részleteiben, amint már fentebb kimutattuk, a találmány feladata az, hogy biztosítsa a levágott gabonaszárak szabályos, akadálymentes továbbítását egy viszonylag keskeny összetartási pontba három vagy több, viszonylag távoli helyről, éspedig azáltal, hogy a középső szárbehordó egységet vagy egységeket hátulról úgy határoljuk az oldalsó szárbehordó egységekkel, hogy azok előbbre, ugyanakkor szintben egy kissé alattuk helyezkedjenek el, miközben a külső, illetve oldalsó szárbehordó egységek a középső szárbehordó egységet vagy egységeket legalábbis részben túlfedik.

A találmány célja továbbá az, hogy biztosítsa a lényegileg egyenletes tarlómagasságot a levágás, illetve aratás után, annak ellenére, hogy a középső szárbehordó egység vagy egységek alacsonyabb szinten helyezkednek el, mint a szélső, illetve külső szárbehordó egységek.

Ezen túlmenően, a találmány célja még az is, hogy az elmondottakat összességükben egy olyan betakarító egységnél valósítsa meg, amelynek legalább négy különálló és elválasztott szártovábbító szállítópályája van, amelyek egy közös, viszonylag keskeny szárkibocsátási zóna felé tartanak össze, éspedig felfelé és hátrafelé haladva, továbbá ahol a négy szállítópálya alkalmas arra, hogy befogadjon és feldolgozzon négy különálló szársort, a betakarító egység előrehaladása közben.

Ugyancsak fontos célkitűzése a találmánynak, hogy mindegyik szállítópálya elülső végénél önálló szárvágó eszközt biztosítson, amely szárvágó eszköznél forgó „tárcsát’ alkalmaz, s egy helybenmaradó nyírókéssel dolgozik együtt, miközben mindkettő a nekik megfe3

-2lelő szállítópálya ugyanazon oldalán van felszerelve, illetve felerősítve. Továbbá a forgó és a nyírókés közötti rést, amely a megfelelő nyírás célját szolgálja, igen gondosan be lehet állítani és beállított helyzetében megtartani, tekintet nélkül arra, hogy a szállítópálya átellenes oldalai a szerkezet működése közben egymáshoz képest kismértékben emelkedhetnek és süllyedhetnek.

A találmányt a továbbiakban annak egy példaképpeni kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül:

- az 1. ábra egy 4-soros takarmányaratógép betakarító egységének baloldalról vett perspektivikus rajza, amelynél a találmány elvét megvalósítottuk;

- a 2. ábránk nagyított léptékű felülnézetben mutatja be a betakarító egységet, éspedig merőlegesen arra a lejtős síkra, amelyben a szárbehordó egységek elhelyezkednek; a rajzon néhány alkatrészt, mint például a védőrácsot, eltávolítottuk, a konstrukció részleteinek bemutatása érdekében;

- a 3. ábrán betakarító egység egy részének hátulnézete látható:

- a 4. ábra vázlatosan mutatja a betakarító egység metszetét, lényegileg a 2. ábra 4—4 vonala mentén véve, s szemlélteti a középső, valamint a szélső szárbehordó egységek kétsíkú elrendezését;

- az 5. ábrán nagyított léptékben mutatjuk be az egyik jellegzetes szárvágó eszköz egy részének felülnézetét, végül

- a 6. ábra a szárvágó eszköz egy részét keresztmetszetben mutatja, az 5. ábra 6-6 vonala mentén.

Amint az 1. ábrán látható, a 10 betakarító egység, amely egy vontatott, vagy saját hajtással rendelkező járműhöz kapcsolható a függőlegesen felfelé nyúló 12 karok útján (ezek közül csupán egyet láthatunk az 1. ábrán), öt lefelé és előrefelé nyúló, illetve hajló 14, 16, 18, 20 és 22 behordó elemmel rendelkezik. Ezek között található a négy 24, 26, 28 és 30 szállítópálya, amelyeknek segítségével a 10 vágószerkezet egyidejűleg négy sor szárat tud learatni. A 10 betakarító egység hátsó, felső végén található a központi 32 szárkibocsátó zóna, amely normális körülmények között közvetlenül a (nem ábrázolt) forgó etetőhengerek előtt helyezkedik el. Az etetőhengerek fogadják be a 24-30 szállító pályákról érkező száras anyagot, ezt összepréselik és ezután hátrafelé szórják, egy motolla-rendszerű aprítóhoz (amelyet szintén nem ábrázoltunk) ezért, hogy az szétaprítsa, összetörje a szárakat. A függőlegesen felfelé elhelyezett 34 cs 36 szerkezeti elemek a 32 szárkibocsátó zóna átellenes oldalain biztosítják az utóbbi oldalsó behatárolását, továbbá irányítják a szárvágó eszközök felett lévő szárakat; ezt a szerkezetet összességében 38 „bikaszarv” néven ismerik. Ezek a 38 bikaszarvak a 32 szárkibocsátó zóna felső szakaszán áthaladó 40 keresztrúddal együttesen biztosítják, hogy a függőlegesen álló szárak, amelyek a 24—30 szállítópályákon haladnak végig, befelé nyomódnak és hátrafekszenek úgy, hogy áthaladva a 32 szárkibocsátó zónán lényegileg vízszintes helyzetben jutnak az etetőhengerekhez.

A 2., 3. és 4. ábrán a behordóelemek borítólemezeit eltávolítottuk annak érdekében, hogy bemutathassuk a konstrukciós részleteket; így ezeken az ábrákon jól látható, hogy a 14—22 behordóelemek tartói a hátsó végüknél el vannak látva 42 keresztgerendával, amely öszszeköti a 12 karokat, utóbbiak homlokoldalán, a 14-22 behordóelemek alatt. Egy további keresztirányú 44 csatorna a 14-22 behordóelemek alatt, azok elülső végénél gondoskodik azok helyzetben tartásáról, azaz biztosítja meghatározott helyzetüket.

A 2. ábrán látható, hogy négy független, s elkülönített 46, 48, 50 és 52 szárbehordó egység foglal helyet a burkolólemezek alatt, amelyek mindegyike lefelé és előrefelé széttartóan halad, a közös 32 szárkibocsátó zónától kiindulva. A 46 és 52 szárbehordó egység képviseli a külső, vagy szélső szárbehordó egységeket a négy közül a két külső gabonasor számára, amelyeket a 10 betakarító egység learat, míg a 48 és 50 szárbehordó egységek jelentik a középső szárbehordó egységeket a négy learatandó gabonasor közül a belső sorok számára. A külső 46 és 52 szárbehordó egységek a 24 és 30 szállitópályákhoz 54 bevezetőnyílásokkal rendelkeznek, amelyek kissé előbbre vannak eüielyezve. mint a középső 48 és 50 szárbehordó egységek 26 és 28 szállítópályáihoz tartozó 56 bevezetönyílások. A külső 46 és 52 szárbehordó egységnek a 24 és 30 szállítópályáktól érkező levágott gabonához szolgáló 58 kibocsátónyílásai közös függőleges síkban vannak elhelyezve a 32 szárkibocsátó zónán belül, míg a középső 48 és 50 szárbehordó egység 26 és 28 szállítópályáihoz szolgáló megfelelő 60 kibocsátónyílások olyan közös függőleges síkban helyezkednek el, amely az 58 kibocsátónyílások síkjától valamivel előbbre található. A külső 46 és 52 szárbehordó egységek 58 kibocsátónyílásainál egyedi, viszonylag rövid, gabonabefogadó 62 tálcák vannak függőleges 64 oldalfalakkal, míg a középső 48 és 50 szárbehordó egységek 60 kibocsátónyílásai egy közös, lényegesen nagyobb méretű gabonabefogadó 66 tálcával rendelkeznek, melynek ugyancsak függőleges 68 oldalfalai vannak.

Valamennyi 46-52 szárbehordó egység lényegileg egyforma, csupán azzal a kivétellel természetesen, hogy a külső 46 és 52 szárbehordó egységek lényegesen hoszszabbak, mint a középső 48 és 50 szárbehordó egységek. Vegyük például a külső 52 szárbehordó egységet. Láthatjuk, hogy az hosszában két 70 és 72 félre van elhasítva, amelyek a 30 szállítópálya két oldalán helyezkednek el. A 70 fél végtelenített 74 behordóelemet hordoz, amely átellenben, elől és hátul a 76 és 78 lánckerekek útján van vezetve és van egy belső 74a pályája, amely a 30 szállítópálya hosszában húzódik és abba oldalról belenyúlik. A 70 félen lévő, kiengedhető 80 feszitő, amely csatlakozik az elülső 76 lánckerékhez, arra szolgál, hogy utóbbit ki lehessen engedni, illetve visszahúzni, hogy a 74 behordóelem feszítettségét állítani lehessen.

Az 52 szárbehordó egység másik 72 fele, ugyancsak rendelkezik egy végtelenített 82 behordóelemmel, amelyet az első és hátsó végénél lévő 84 és 86 lánckerekek vezetnek. Ennek is van egy 82a belső pályája, mely a 30 szállítópálya hosszában helyezkedik el és oldalirányban belenyúlik abba, mégpedig az utóbbi átellenes oldalán, ,nint ahol a 74 behordóelem belső 74a pályája. A 74 és 82 behordóelemeken lévő kapaszkodók kölcsönös beékelődése biztosítja, hogy a gabonaszárakat az utóbbi megfogja és felfelé, valamint hátrafelé továbbítsa, amikor a belső 74a és 82a pályák ebben az irányban mozognak. A 72 fél kiengedhető 88 feszítője a 90 szögemelőhöz csatlakozik, amely egy szabadonfutó 92 lánckereket hordoz, s ez kapcsolódik a 82 behordóelem 82b külső pályájához, a 82 behordóelem feszítésének állítása érdekében.

A többi 46, 48 és 50 szárbehordó egység, mint ezt már említettük, hasonló konstrukciójú, mint az ismertetett 52 szárbehordó egység, s ezért itt részletesebben nem foglalkozunk velük. Megjegyezzük, hogy a 46 és 48 szárbehordó egység tükörképei az 50, illetve 52 szárbehordó egységek.

Amint azt legjobban a 3. és 4. ábrán láthatjuk, nemcsak a középső 48 és 50 szárbehordó egységek 60 kibocsátó nyílásai vannak a külső 46 és 52 szárbehordó egységek 58 kibocsátónyílásaitól előbbre elhelyezve, hanem azok 74 és 82 behordóelemei is olyan közös, lejtős síkban találhatók, amely valamivel a külső 46 és 52 szárbehordó egységek 74 és 82 behordóelemei alatt helyezkedik el. A 46 és 52 külső szárbehordó egységek, valamint a 48 és 50 középső szárbehordó egységek egymáshoz képest függőleges eltolódása kihatással van az 32 szárkibocsátó zónánál lévő viszonyokra is, és amint ez a 3. ábrán látható, a külső 46 és 48 szárbehordó egységekhez tartozó 62 tálcák olyan szinten vannak elhelyezve, amely valamivel a középső 48 és 50 szárbehordó egységek közös 66 tálcája felett van.

A középső 48 és 50 szárbehordó egységek 56 bevezető nyílásai a külső 46 és 52 szárbehordó egységek 54 bevezető nyílásaihoz képest hátrafelé helyezkednek el, úgy hogy valamennyi 54 és 56 bevezető nyílás lényegileg azonos magasságban található, a szárbehordó egységek behordóelemeinek magassági különbségei ellenére. Ennek megfelelően valamennyi 46, 48, 50 és 52 szárbehordó egység el van látva egyedi, álló 94 szárvágó eszközzel, amelynek részleteit az 5. és 6. ábrán szemlélhetjük. Mindenesetre, a 94 szárvágó eszköz a neki megfelelő 24, 26, 28 vagy 30 szállítópálya egyik oldalára, éspedig közelebbről a 72 félre van rászerelve. Valamennyi 94 szárvágó eszköznek általában háromszögletű 96 tartóállványa van, amely a leghátsó végénél hozzá van erősítve a keresztirányú 44 csatornához és van egy általában függőleges 98 agya az elülső végénél, amely a 100 tengely csapágyazására szolgál. A körkörös 102 kerékagy körközpontosan van ráerősitve a 100 tengelyre, úgy hogy azzal együtt forog. A 102 kerékagy lényegileg sugárirányban ‘kifelé nyúló 104 késekkel van ellátva, amelyeknek sugárirányú 106 vágóélei vannak. ílymódon a 102 kerékagy, s annak 104 kései forgó tárcsaszerű 108 vágókészüléket alkotnak.

A 94 szárvágó eszköz tartalmaz még egy álló, azaz nyugalmi helyzetben maradó 110 nyírókést, amely a 96 tartóállvány alsó oldalához van erősítve, a 112 és 114 csavarok segítségével. A 110 nyírókés tulajdonképpen egy 116 lap, amely egy külső 118 nyíróéllel rendelkezik; ez úgy van elhelyezve, hogy együttműködjön a 104 ké8 sek 106 vágóéleivel, annak érdekében, hogy a gabonaszár pontos vágását biztosítsák a 108 vágókészülék forgása közben, az 5. ábrán jelzett nyíl irányában. Mind a 108 vágókészülék, mind a 110 nyírókés a 72 féltől oldalirányban kifelé benyúlik a megfelelő 24, 26 és 28, vagy 30 szállítópályákba, hogy érintkezzen a bevezetett szárakkal. Amint ezt a 6. ábrán láthatjuk, egy pár beállító 120 és 122 fejescsavar nyúlik át a 96 tartóállványon, és ezek érintkeznek a 116 lappal, úgy hogy az utóbbi elhajlik felfelé vagy lefelé, a saját rugalmassága következtében. Ílymódon változtatható a 104 kések, valamint a 116 lap közötti rés aszerint, amint az szükséges vagy kívánatos.

A 94 szárvágó eszközök 100 tengelye egyben hordozza a megfelelő 84 lánckereket úgy, hogy az utóbbinak átadott hajtóerő a 82 behordó elemen keresztül ugyancsak hozzájárul a 108 vágókészülék forgatásához. Az említett hajtóerőt a 46-52 szárbehordó egységek felső, hátsó végénél vezetjük be a 78 és 86 lánckerekek útján. Előnyösen egy 124 hidraulikus motor szolgál hajtóenergia-forrásként, amely 124 hidraulikus motor vízszintes 126 kimenőtengelye működtetőén kapcsolódik az első hosszú 128 hajtótengellyel, amely viszont a 10 vágószerkezet hátsó részén halad keresztül. Egy pár átellenesen kialakított, illetve szembefordított 130 és 132 kúpfogaskerék van ezen 128 hajtótengelyre erősítve, hogy azzal együtt forogjanak a 66 tálca ellentétes oldalainál, amint ez a 3. ábrán jól látható. Ezen 130 és 132 kúpfogaskerekek hajtó kapcsolatban vannak a nekik megfelelő, összetett 134 és 136 kúp-homlokkerekekkel. Ezen összetett 134 és 36 kerekek homlokkerék-részei a mellettük elhelyezkedő 138, illetve 140 homlokkerekekhez kapcsolódnak. Az összetett 134 és 136 kúphomlokkerekek a függőleges 142, illetve 144 tengelyekre vannak erősítve, amelyek a 46 és 52 külső szárbehordó egységek 86 lánckerekeit hordozzák, míg a 138 és 140 homlokkerekek a függőleges 146, illetve 148 tengelyekre vannak rögzítve, amelyek a külső 46 és 52 szárbehordó egységek 78 lánckerekeit hordozzák.

Az első vízszintes 128 hajtótengely jobboldali vége kifelé túlnyúlik a jobboldali 12 karon és működtető módon van összekapcsolva a 150 lánc-lánckerék hajtóműn keresztül egy második, előrefelé elhelyezkedő keresztirányú 152 hajtótengellyel. Ezen második 152 hajtótengely négy 154, 156, 158 és 160 kúpfogaskerékkel van ellátva, amelyek annak hosszában távközökkel helyezkednek el, s úgy vannak ráerősítve, hogy azzal együttforogjanak, A 154—160 kúpfogaskerekek kapcsolódnak a megfelelő kúpfogaskerekekkel (ezek közül csak a 162 jelüt tüntettük fel a 4. ábrán) annak érdekében, hogy meghajtsák a belső 48 és 50 szárbehordó egységek 78 és 86 lánckerekeinek 164,166, 168 és 170 tengelyét, amint ez a 2. ábrán látható.

Az előzőekben ismertetett 10 betakarító egység működését az előzőekben már elmondtuk, éspedig a különféle alkatrészek, s azok egymáshoz való viszonyával kapcsolatban. Mindenesetre ezen a helyen egy rövid magyarázat még szükséges. (Kozbevetően meg kell jegyeznünk, hogy a 14-22 behordó elemeknek természetesen nem feltétlenül kell pontosan megegyezniük 5 sem számban, sem formában a négy 46—52 szárbehordó egységgel. A 14 behordóelem burkolja a 46 szárbehordó egység jobboldali 72 felét, míg a 16 behordóelem a 46 szárbehordó egység baloldali 72 felét, valamint a középső 48 szárbehordó egység joboldali 70 felét burkolja. A 18 behordóelem nemcsak a középső 48 szárbehordó egység baloldali 72 felét, hanem a szomszédos középső 50 szárbehordó egység jobboldali 72 felét is beburkolja. A 20 behordóelem a középső 50 szárbehordó egység baloldali felét, valamint a külső 52 szárbehordó egység jobboldali 72 felét burkolja, míg a 22 behordóelem csupán a külső 52 szárbehordó egység baloldali 70 felének burkolására szolgál.

Amikor a 10 betakarító egység előrehalad a talajon, amelyen sorokban áll a gabona, a négy 24, 26, 28 és 30 szállítópálya 54 és 56 bevezetőnyílásai egyvonalban kerülnek a négy szársorral úgy, hogy az álló gabonaszárak a 94 szárvágó eszközökhöz továbbítódnak. A 24—30 szállítópályák oldalán, a 94 szárvágóeszközzel átellenben lévő 74 behordóelemek érintkezésbe jutnak a megfelelő sorok gabonaszáraival, miáltal megkezdődik ezen szárak irányítása, még mielőtt a 94 szárvágó eszköz levágná azokat. A levágással egyidejűleg a levágott szárakat a szemben lévő 74 és 82 behordóelemek beékelődő fogai megragadják, így a szárak továbbítódnak felfelé és hátrafelé, az összetartó irányban haladó 24-30 szállítópályákon át a 32 szárkibocsátó zónához. Természetesen a szárak levágását a 24-30 szállítópályák 54 és 56 bevezetőnyílásainál lévő forgó 104 kések végzik, együttműködve a 116 lapokkal.

Azok a gabonaszárak, amelyek a középső 25 és 28 szállítópályán haladnak, egy felfelé és hátrafelé hajló síkban mozognak, amely kissé lejjebb helyezkedik el, mint az, amelyben a külső 24 és 30 szállítópályán haladó szárak mozognak, amint ezt például a 4. ábrán láthatjuk, aholis jól kivehető, hogy a középső 48 szárbehordó egység 82 behordóeleme olyan lejtős síkban van, amely a külső 46 szárbehordó egység 82 behordó elemének síkjánál kissé lejjebb helyezkedik el. Azok a gabonaszárak, amelyeket a belső 48 és 50 szárbehordó egységek a 60 kibocsátónyílásoknál elengedtek, beáramlanak a közös 66 tálcába; és jóllehet a 74 és 82 behordóelemekkel való kapcsolódásuk már befejeződött, ezen eleresztett szárak hátrafelé mozognak a 66 tálcán át, a külső 46 és 52 szárbehordó egységektől érkező összetartó szomszédos anyagfolyam révén. Ezen anyagfolyam húzó hatása még fokozódik abból eredően, hogy a külső 46 és 52 szárbehordó egységektől érkező anyagfolyamok kissé magasabban helyezkednek el, mint a középső 48 és 50 szárbehordó egységektől érkezők, s ennek eredményeképpen valamennyi szár szabályosan, akadásmentesen továbbhalad a 32 szárkibocsátó zóna mögött lévő etetőhengerekhez. A 2. ábrához megjegyezzük, hogy a külső 46 és 52 szárbehordó egységek külső behordóelemének 82b külső pályái, valamint a belső 48 és 50 szárbehordó egységek 74 behordóelemei közötti részbeni átfedés lehetővé teszi, hogy a külső 46 és 52 szárbehordó egységek 58 kibocsátónyílásai közvetlenül a 10 vágószerkezet leghátsó végénél helyezhetők el a 32 szárkibocsátó zónán belül. Noha a 10 6 betakarító egység egyszerre négy sor gabonát tud befogadni, mégsem kell feláldoznunk a konstrukció kompaktságát és egyszerűségét, vagy a szabályos, akadály-, illetve elakadásmentes szár-továbbítást.

Jóllehet a középső 48 és 50 szárbehordó egységek 74 és 82 behordóelemei kissé magasabb szinten vannak elhelyezve, mint a külső 46 és 52 szárbehordó egységek megfelelő behordóelemei, a 10 betakarító egység mégis lényegileg egyenletes tarlómagasságot hagy maga után. Ez azért lehetséges, mivel a középső 48 és 50 szárbehordó egységek 94 szárvágó eszközei a külső 46 és 52 szárbehordó egységek 94 szárvágó eszközeihez képest hátrébb vannak elhelyezve, éspedig elegendő messze ahhoz. hogy a 116 lapok 118 nyíróélei mentén elhelyezkedő vágási pontok lényegileg közös vízszintes síkba essenek. így, a 32 szárkibocsátó zónához hátraszállított valamennyi gabonaszár lényegileg azonos hosszúságú, ami természetesen maximális terméshozam elérését teszi lehetővé.

Ugyancsak itt kell megjegyeznünk azt is, hogy mivel valamennyi 94 szárvágó eszköz együttműködő két fontos alkatrésze a megfelelő szállítópálya ugyanazon oldalán van elhelyezve, a 106 vágóélek, valamint a 118 nyíróélek közötti függőleges rés igen pontosan betartható, illetve fenntartható. Teljesen figyelmen kívül hagyható ebből a szempontból a szállítópályák másik oldalánál fellépő bármilyen vibráció vagy egyéb relatív elmozdulás, amikor a 10 betakarító egység dolgozik. Ha a megfelelő rést egyszer meghatároztuk és a beállító 120 és 122 fejescsavarok útján beállítottuk, akkor ezen rést lényegileg az egész aratási művelet során fenntarthatjuk anélkül, hogy utánállításra volna szükség.

Claims (11)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. A betakarító egység többsoros aratógéphez a gép haladási irányához viszonyítva elülső alsó véggel és hátulsó felső véggel, valamint a betakarító egység (10) felső hátulsó végénél egy szárkibocsátó zónával (32); egy pár hosszúkás, külső szárbehordó egységgel (46, 52), amelyek a szárkibocsátó zónától (32) kiindulva lefelé és előrefelé széttartóak, a levágott szárnak a betakarító egység (10) elejétől felfelé és hátrafelé a szárkibocsátó zónához (32) való továbbítására legalább egy középső szárbehordó egységgel (48, 50), amely a két külső szárbehordó egység (46, 52) között helyezkedik el és a szárkibocsátó zónától (32) lefelé és előrefelé nyúlik; mindegyik szárbehordó egységnek (46, 48, 50, 52) van egy egyszintű, általában hosszanti irányban elhelyezkedő, oldalt elválasztott, egymással együttműködő behordóelemekből (14, 82) álló szállítópályája (24, 26, 28, 30), amely a hoszszanti tengely irányában helyezkedik el, s mindegyik ilyen szállítópályának (24, 26,28, 30) van egy bevezetőnyílása (54, 56) a betakarító egység (10) homlokoldali végénél az álló terményszár részére, valamint egy kibocsátónyílása (58, 60), a betakarító egység (10) hátsó végénél a levágott szár részére; el van látva végül szárvágó eszközökkel (94), amelyek a szállítópályákkal (24, 26,

   -511

   28, 30) együttműködve végzik az álló gabonaszárak levágását, amikor azok a betakarító egység (10) előrehaladása során abba bevezetődnek, azzal jellemezve, hogy a középső szárbehordó egység (48, 50) szállítópályája (26,

   28) a szárkibocsátó zónához (32) vezető, kibocsátónyí- 5 lása (60) előrefelé van elhelyezve a külső szárbehordó egységek (46, 52) szállítópályáinak (24, 30) kibocsátónyílásához (58) képest, továbbá, hogy a külső szárbehordó egységek (46, 52) behordóelemei (82) legalább részben átlapolják a középső szárbehordó egység (48, 50) 10 behordóelemeit (14) a középső szárbehordó egység (48,

   50) kibocsátónyílása (60) közelében.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti betakarító egység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a külső szárbehordó 15 egységek (46, 52) behordóelemei (14, 82) felfelé és hátrafelé hajló közös síkban helyezkednek el, továbbá, hogy a középső szárbehordó egység (48, 50) behordóelemei (14, 82) szintén felfelé és hátrafelé hajló síkban találhatók, amely sík alacsonyabban fekszik, mint a kül- 20 sö szárbehordó egységek (46, 52) behordóelemeit (14,

   82) tartalmazó sík, de azzal párhuzamos.
3. 3. A 2. igénypont szerinti betakarító egység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a középső szárbehordó 25 egység (48, 50) bevezetőnyílása (56) hátrébb helyezkedik el, mint a külső szárbehordó egység (46, 52) bevezetőnyílása (56), továbbá, hogy a középső szárbehordó egység (48, 50) bevezetőnyílásánál (56) lévő szárvágó eszköz (94) lényegileg ugyanolyan magasságban 30 találhatók, mint a külső szárbehordó egységek (46, 52) bevezetőnyílásainál (54) lévő szárvágó eszközök (94).
4. 4. A 3. igénypont szerinti betakarító egység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szárvágó eszközöknek 35 (94) minden egyes szállítópálya (24,26, 28, 30) számára önálló szerkezete van.
5. 5. A 4. igénypont szerinti betakarító egység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szárvágó eszközök (94) mindegyikének forgó vágókészüléke (108) van.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti betakarító egység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szárvágó eszközök (94) a forgó vágókészülékkel (108) együttműködő álló nyírókéssel (110) is rendelkeznek.
7. 7. A 6. igénypont szerinti betakarító egység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vágókészülék (108) és nyírókés (110) a közös szállítópályák (24, 26, 28, 30) azonos oldalára van felszerelve.
8. 8. A 6. igénypont szerinti betakarító egység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a középső szárbehordó egység (48, 52) szállítópályájának (26, 28) nyírókése (110) és vágókészüléke (108) közötti együttműködési pont ugyanolyan magasságban, de hátrébb helyezkedik el, mint a külső szárbehordó egységek (46, 52) megfelelő pontjai.
9. 9. Az 1,—8. igénypontok bármelyike szerinti betakarító egység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy egy pár — azaz kettő — középső szárbehordó egysége (48, 50) van, amelyek a szárkibocsátó zónától (32) távolodva, előrefelé széttartóak.
10. 10. A 9. igénypont szerinti betakarító egység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy valamennyi külső szárbehordó egység (46, 52) kibocsátónyílása (58) hosszanti irányban egyvonalban helyezkedik el a mellette lévő szomszédos középső szárbehordó egység (48, 50) bevezetönyílásával.
11. 11. A 9., vagy 10. igénypont szerinti betakarítóegység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a középső szárbehordó egységek (48, 50) széttartási szöge kisebb, mint a külső szárbehordó egységeké (46,52).