HU182841B - Chromogenous composition containing pyridylblue, and process for producing pyridylblue - Google Patents

Description

A találmány piridilkéket tartalmazó kromogén kompozíciókra, valamint pirídílkék előállítására vonatkozik. A találmány szerinti eljárással kapott piridilkék mint kromogén anyag oldószeres oldat formájában átíróanyag. Nyomásra érzékeny, több lapból álló lapsorozat gyártására használható. Bár átírópapírról beszélünk, a bázisként hozzá használt lap definíciószerűen lehet papírtól eltérő anyag, például műanyag is.

A nyomásérzékeny átíróanyaghoz alkalmazott színképzőrendszerek általában egy lényegében színtelen kromogén (vagyis színképző) anyagból egy színelőhívóból (amely a kromogén anyaggal reagálva képes színváltozást előidézni) és egy oldószerből (amelyben a színképző reakció végbemegy) állnak. A színképőrendszer reakcióképes komponenseit egymástól távol kell tartani a felhasználás időpontjáig. Ezt rendszerint úgy érik el. hogy a komponensek egyikének valamilyen oldószerrel kézsül oldatát mikrokapszulázzák. A felhasználás időpontjában nyomás alkalmazása következtében ezek a mikrokapszulák összetörnek és következésképpen leadják a bennük levő oldatot. Ennek következtében a kromogén anyag és a színelőhívó képesek egymással reakcióba lépni és olyan színes tükörképet létrehozni, amely pontosan megfelel az alkalmazott nyomást közvetítő tárgy alakjának. Ilyen módon tehát a nyomásérzékeny átíróanyag alkalmazható másolatok létrehozására, szénmásolópapír felhasználása nélkül.

Az átírólapokra a reakcióképes színképző komponensek és az oldószer igen sokféle elrendezésben felvihetők. Az egyik ilyen elrendezés szerint - amelyet kétkompenensű elrendezésnek nevezhetünk - a színképző komponensek egykének mikrokapszulázott oldatát és a színképző komponensek közül a másikat egymással összekeverjük. majd a kapott keveréket egy lapba bedolgozzuk, vagy pedig a lap ugyanazon oldalát bevonjuk az egyik mikrokapszulázott oldatával és a másikkal. Egy másik elrendezés értelmében — ezt a szakirodalomban transzfer-elrendezésnek nevezik - a színképző komponensek egyikének mikrokapszulázott oldatával bevonják egy lap (az angolszász szakirodalomban ..CB-sheet névvel jelölt lap, amelyet a továbbiakban ..CB-típusú lap''-ként fogunk említeni) egyik oldalát, míg a másik színképző komponenssel egy másik lap (az angolszász szakirodalomban ezt a ..CF-sheet névvel jelölik, és mi a továbbiakban ,.CF-típusú lappként fogjuk említeni) egyik oldalát. A két lapot ezután lapsorozattá állítják össze olymódon, hogy bevonatos oldalai egymással érintkezzenek. így tehát ha a CB-típusú lap bevonatmentes oldalára nyomást alkalmazunk, akkor a másik oldaláról az oldat felszabadul és a CF-típusú lap bevonatos oldalára jut, miáltal azon végbemegy a színreakció. A lapsorozat tartalmazhat egy vagy több közbenső lapot (ezeket az angolszász szakirodalomban ..CFB-sheet névvel jelölik, és mi ,.CGB-típusú lap-ként fogjuk említeni), amelynek vagy amelyeknek az egyik oldala az egyik színképző komponens mikrokapszulázott oldatával, míg a másik oldala a másik színképző komponenssel van bevonva. Ilyen módon további másolatok kaphatók egészen addig, míg az egyes lapok megfelelően vannak elrendezve abból a célból, hogy az átviendő’ oldat a nyomásra érzékeny CB-típusú lapról a nyomást érzékelő CFvagy CFB-típusú lapokra jusson.

Adott optikai tulajdonságokkal rendelkező tükörkép létrehozásának biztosítása céljából rendszerint különböző kromogén anyagok kombinációit hasznosítják.

o

A kromogén anyagok közül egyike talán a legelterjedtebben használtaknak a kristályibolya-lakton (amelyet a továbbiakban a „CVL rövidítéssel fogunk jelölni: 4 szabatos kémiai neve: l.l-bisz[4-(dimetil-amino)-leni]5 (dimetil-amino)-1.3-dihidro-benzo[c]-furán-3-on). amelyet más kromogén anyagokkal kombinációban rendszerint kék vagy fekete színű tükörkép létrehozására hasznosítottak. A CVL-el készült tükörkép azonban viszonylag könnyen elszíntelenedik. Tovább: hátrányként jelentkezik. hogy a környezeti körülmények, például napfény hatása melletti tárolás eredményeképpen a CVL, színképző aktivitása csökken, vagyis egyre kevésbé lesz képes színelőhívóal érintkezve megfelelő intenzitású tükörkép létrehozására. Ezt az aktivitáscsökkenést

- amely végbemegy attól függetlenül, hogy a CVL mikrokapszulázva van vagy sem — az angolszász szakirodalommal összhangban a továbbiakban CBromlásnak fogjuk nevezni szokásos transzferelrendezések esetén. A CB-romlás még nagyobb mértékű lehet, ha a CVL-t olyan oldószerekkel alkotott kromogén oldat formájában hasznosítjuk, mint például a 2,2,4-trimetil1,3-pentándiol-diizobutirát (amelyet a továbbiakban a , TX1B rövidítéssel fogunk jelölni). Mindazonáltal — függetlenül az említett hátrányoktól -. a CVL-t elteijedten használták jobb és kereskedelmileg hozzáférhető kromogén anyag hiányában.

A 75- 03426 sz. japán szabadalmi leírásból (Chemical Abstracts, 83, 29895v) ismeretesek a későbbiekben ismertetett piridilkékkel szerkezetileg analóg piridinkarbonsav-laktonok. de ebben a leírásban maga a piridilkék nincs ismertetve. A kiviteli példák között szereplő összehasonlító példákból azonban látható, hogy a kromogén anyagok még nagyfokú szerkezeti analógia esetén is erősen eltérő hatásúak. Így ebből a leírásból kiindulva szakember nem juthatott el a piridilkékhez.

Felismertük, hogy a piridilkéknek nevezett kromogén anyagot tartalmazó kromogén kompozíció használata biztosítja az átíróanyagnak a légkör pusztító hatásával szembeni fokozott ellenállóképességét.

Említett előnyein túlmenően a piridilkék tartalmú kompozíció igen gyors színképzésre hajlamos, ugyanakkor kitűnő intenzitású és színstabilitású. Ugyanakkor a piridilkék reakcióképessége az átíróanyagok gyártásában használt alapanyagokkal szemben igen kis mértékű.

Ez azért fontos, mert egy szokásos transzfer-elrendezésben használva a piridilkéket nem vagy csak csekély mértékben jelentkezik az úgynevezett CB-romlás. azaz az az elszíneződés, amely annak hatására jön létre, hogy a CB-típusú lap bázisát képező anyag, például papír és a CF-típusú lapra még át nem jutott kromogén oldal között reakció megy végbe.

A piridilkék tehát olyan anyag, amely a csatolt rajzokon látható képletekkel, vagy azok egyikével jellemezhető. vagyis a két sztereoizomer keverékének is fel fogható. A kétféle képlet szerinti vegyület szabatos megnevezése 5-( 1 -etil-2- metil-3-indo!il)-5-[4-(dietil-amino)-2etoxi-fenil]-5.7-dihidro-furo[3.4-b]piridin-7-on [a rajzon ₄ a (1) képletű], illetve 7-( 1 -etil-2-metil-3-indolil)-7-[4(dietil-amino)-2-etoxi-fenil]-5.7-dihidro-furo(3,4)piridin-5-on [a rajzon a (II) képletű], %

E kétféle sztereoizomer bármelyike használható kromogén anyagként, bár a pridin-5-on izomer használata hatásosabb. A pridilkék előállítására hasznosítható eljárások (lásd például az 1 367 567. számú nagy-britan-21

182 841 niai vagy a 3 775 424. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást) alkalmazása során azonban rendi szerint izotnerelegy képződik, ebből az elegyből viszont í az egyes izomerek elválasztása hagyományos technikákkal. például kromatografálással nehéz, időt rabló és ipari méretekben igen költséges is.

Felsimertük. hogy a pridilkéknek megfelelő két izomer közül a piridin-5-on izomer igen jó hozammal állítható elő. ha egy 2-(A-CO)-3-karboxi-piridin-származékot és/vagy 2-karboxi-3-piridil-izomerét valamely B-H általános képletű vegyülettel - A és B közül az egyik 4-(dimetil-amino)-2-etoxi-feniI-csoportot és a másik 1etil-2-metil-3-indolil-csoportot jelent - reagáltatunk egy dehidratálószer jelenlétében.

Dehidratálószerként célszerűen savanhidridet, például ecetsavanhidridet használunk, és a reagáltatást előnyösen megemelt hőmérsékleten, például 65-75 °C-on hajtjuk végre.

Amennyiben A l-etil-2-metil-2-indolilcsoportot jelent akkor a megfelelő 3-karboxi-piridin-származékot úgy állítjuk elő. hogy 2.3-piridin-dikarbonsavat 1-etil2-metiI-indollal reagáltatunk. rendszerint 60-70 °C-on.

Amennyiben A jelentése 4-(dietil-amino)-2-etoxifenilcsoport. akkor a megfelelő 3-karboxi-piridin-származékot úgy állítjuk elő. hogy 2.3-pirídin-dikarbonsavat N.N-dietil-3-fenetidinnel reagáltatunk. A reagáltatást rendszerint oldószerben egy katalizátor, például alumínium-klorid jelenlétében 35-40 °C-on hajtjuk végre.

A jelentése előnyösen 1 -etil-2-metil-3-indolilcsoport, tekintettel arra. hogy a megfelelő karbonsav oldószer és katalizátor használata nélkül előállítható. Ugyanakkor az ilyen karbonsavból kiindulva végzett piridilkék-szintézisnél nagyobb hozammal képződik a piridin-5-on izomer, mint A helyén 4-('díetíl-amino)-2-etoxí-fenilcsoportot hordozó kiindulási vegyülettel végrehajtott szintézis esetén. A gyakorlati tapasztalatok szerinti A helyén l-etil-2-metil-3-indolilcsoportot hordozó kiindulási vegyületet használva valóban olyan termékkeverék állítható elő. amelyben a piridin-5-on izomer mennyisége legalább 90 h. sőt akár 95 %.

A találmány értelmében a piridilkék előállítható továbbá úgy is. hogy 2.3-piridin-dikarbonsavat. 1-etil2- metil-indolt és N.N-dietil-3-fenetidint egyidejűleg reagáltatunk egy dehidratálószer. például a korábbiakban említett dehidratálószerek valamelyike jelenlétében.

Ez az utóbb ismertetett változat azonban a legkevésbé előnyös, minthogy a képződött piridin-7-on izomer mennyisége meglehetősen magas lehet, rendszerint a termckclcgy 25 -35 ⁽ί.

A találmány szerinti eljárás fentiekben ismertetett változatainak valamelyikével előállított piridilkék természetesen más kromogén anyagokkal kombinálható a tükörkép egy adott színének és intenzitásának biztosítása céljából, illetve a kromogén anyagok reakcióképességnek csökkenése meggátiására. így például a következőkben felsorolt kromogén anyagok közül egy vagy több használható a piridilkékkel kombinációban: 2‘-anilino-6‘(dimetil-amino)-3'-metil-fluorán (rövidítve: N102), 3.3bisz (l-etil-2-inetil-3-indolil)-ftalid (továbbiakban: indolilvörös). spiro-7-klór-2.6-dimetil-3-(etil-amino)-xantén9.2-Í2H )-naftol-( 1.8-bc)furán, 7-k 1 ó r-6-tne til-3-(die til amino)-fluorán. 3-(dietil-amino)-benzo(b)fluorán. 3-[4(dietil-aniino)-2-etoxiJ-3-(2-meti!-l-etil-3-indolil)-ftalid,

3- [4-( dietil-amino )-2-butoxi]-3-(2-metil-1 -e tíl-3-indolil)ftalid és 3.7-bisz (dietil-amino)-10 benzoil-benzoxazin közül egy vagy több. A felsorolt kromogén anyagokon túlmenően a piridilkéket használhatjuk a CVL-lel együtt vagy e helyett.

A bevezetőben ismertetett kétkomponensű, illetve transzfer-elrendezéseknél a piridilkéket használhatjuk önmagában vagy mikrokapszulázott kromogén oldatként. A kromogén anyagok oldására alkalmas oldószerekre példaképpen a dialkil-ftalátokat (amelyeknek alkilrésze 4—13 szénatomot tartalmaz; ilyen például a dibutil-. dioktil-. dinonil- vagy a di-tridecil-ftalát). TXIBTXlB-t (4 027 065. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), etil-difenil-metánt (3 996 405. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), alkilbifenileket (így például a mor.o-izopropil-bifenilt; 3 627 581. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás). C₁₀-i4 alkii-benzolokat (például a dodecilbenzolt). diaril-étereket (például a difenil-étert). diaralkil-étereket (például a dibenzil-étert), aril-aralkil-étereket (például a fenil-benzil-étert). legalább 8 szénatomot tartalmazó folyékony halmazállapotú dialkil-étereket. legalább 9 szénatomot tartalmazó folyékony halmazállapotú alkil-ketonokat. alkil- vagy aralkil-benzoátokat (például a benzil-benzoátot). alkilezett naftalinokat és a részlegesen hidrogénezett terfenileket említhetjük. A leginkább előnyösen használható oldószerek közé tartoz k az etil-difenil-metán és a TXIB. Ezeket a lényegében szagtalan oldószereket használhatjuk önmagukban vigy egymással alkotott kombinációk formájában. Felhasználhatók továbbá valamilyen hígítóval kombinálva is. a találmány szerinti kromogén kompozíció előállítási költségeinek csökkentése céljából. Természetesen az alkalmazható hígítónak az oldószerrel vagy a kromogén kompozíció bármely más komponensével szmben kémiailag közömbösnek, továbbá az oldószerrel legalább részlegesen elegyedőnek (hogy egyetlen fázist alkossanak) kell lennie. A hígítót olyan mennyiségben használjuk. ami egyrészt költségmegtakarítást teszleheő\é. másrészt viszont nem rontja a kromogén anyag oldhatóságát. Ilyen jellegű hígítók jól ismertek. Előnyös példaként a Magnaflux-olajat említjük, amely egy, 188 °C és 260 °C között átdesztilláló telített szénhidrogén olaj.

A piridilkéknek a kromogén oldathoz használt menynyisége természetesen a konkrét követelményektől függ. általában azonban mintegy 0.3—6 súly%.

A kromogén oldat mikrokapszulázását végezhetjük bármely, e célra jól ismert módszerrel, például zselatint l lásd például a 2 800 457, vagy 3 041 289. számú amerikai egyesült államokbeli), karbamid-formaldehid gyantát llásd például a 4 001 140.. 4 087 376. vagy a 4 089 802. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokat) vagy különöző melamin formaldehid gyantákat (lásd például a 4 100 103. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást) használva.

A találmány szerinti eljárással előállítható piridilkékkei együtt hasznosítható színelőhívók a szakirodáimból jól ismertek. Példaképpen savas jellegű anyagokat. továbbá a 3 672 935., 3 732 120. és a 3 737 410. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban ismertetett típusú fenol formaldehid novolakgyanták olajoldható fémsóit említhetjük. Az e célra alkalmazható gyantákra előnyös példaként egy cinkkel módosított, olajoldható fenol-formaldehid gyantát, például a 4-oktil-fenolból és formaldehidből előállított gyanta cinksóját vagy 4-fenil-fenolbó! és formaldehidből előállított gyanta cinksóját említhetjük.

182 841

Fordított transzfer-elrendezés esetén a piridilkéket nem mikrokapszulázzuk kromogén oldatként, hanem az 1 337 924. számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett módon vízben nem oldódó, kémiailag csaknem közömbös pigmenten adszorbeáltatjuk. A színelőhívót — amely például a korábban említett gyanta típusú lehet - azonban oldatként mikrokapszulázzuk. Az e célra használható oldószereket, illetve módszereket a fentiekben már ismertettük.

Piridilkéket tartalmazó kromogén oldatok az 1 337 924. számú nagy-britanniai, továbbá a 3 624 581., 3 775 424. és 3 853 869. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban ismertetett módszerekkel alakíthatók bevonó formulázásokká, illetve rétegezhetők átírópapírok előállítása céljából.

A találmányt közelebbről a következő kiviteli példákkal kívánjuk ismertetni.

1. példa: Piridilkék előállítása

0,21 mól 2,3-pridin-dikarbonsavandhidrid és 0,33 mól l-etil-2-metil-indol elegyét rakcióedényben 65—70 °C-on órán át keverjük, majd a reakcióelegyet lehűtjük és benzollal (vagy klór-benzollal) mossuk, (1 —etil-2-metil3-indolin)-(3-karboxi-2-piridil-keton és izomerjét kapva.

Az utóbbi izomer elegyből összesen 58 g (0,188 mól), 35,3 g (0,188 mól) N,N-dietil-3-fenetidin és 250 ml ecetsavanhidrid keverékét 60—65 °C-on 2 órán át keverjük, majd 500 ml vízbe öntjük és az ecetsavanhidridet 450 ml 29 súly %-os ammónium-hidroxid-oldat lassú adagolása útján hidrolizáljuk. 2 órán át tartó keverést követően a kivált csapadékot kiszűrjük, majd egymás után vízzel. 200 ml 40 térfogat % metanoltartalmú vízzel és 50 ml 60-110°C forráspontú petroléterrel mossuk. A csapadékot ezután állandó súlyig szárítjuk 75 °C hőmérsékletű szárítószekrényben, amikor összesen 80,5 g (90 %) mennyiségben a 7-(l-etil-2-metil-3-indolil)-7-[4(dietil - amino) - 2 - etixi - fenil] - 5,7 - dihidro - furo(3,4 - b)piridin - 5 - on és az 5 - (1 - etil - 2 - metil -3 indolil) - 5 - [4- (dietil - amino) - 2 - etoxi - fenil] · 5,7 dihidro - furo(3,4 - b)piridin - 7 - on 9:1 súly arányú, 134—137 C olvadáspontú elegyét kapjuk.

2. példa: Piridilkék előállítása (1 - etil - 2 - metil - indol - 3 - il) - (3 - karboxi - 2 piridil) - keton és izomeije elegyéből 3,62 g (0,0117 mól), 2,26 g (0,0117 mól) N,N-dietil-3- fenetidin és 17 ml ecetsavanhidrid alkotta elegyet 4 órán át 60 °C-on tartunk, majd a rekacióelegyet 150 ml, 18,4 g nátriumhidroxidot tartalmazó vízbe öntjük. A meleg (5060 °C hőmérsékletű) reakcióelegyet 1 órán át intenzíven keverjük, majd szűrjük. A kapott terméket többször vízzel, ezután 30 térfogat % metanolt tartalmazó vizes elegyből 10 ml-rel és végül 60—110 °C forráspontú petroléterrel mossuk. így összesen 5,66 g mennyiségben a piridin-5-on izomer és a piridin-7-on izomer 20:1 arányú, 148—150 °C olvadás pontú elegyét kapjuk.

3. példa: Piridil kék előállítása

3,75 g (0,01096 mól) (3 karboxi-2-piridil)-[4-(dietilamino)-2-etoxi-fenil]-keton, 1,74 g (0,01096 mól) l-etil-2-metil-indol és 35 ml ecetsavanhidrid elegyét 5 órán át 75 °C-on tartjuk, majd 250 ml, 38,8 g nátriumhidroxidot tartalmazó vízbe csepegtetjük. Néhány órán át tartó keverést követően a terméket kiszűrjük, majd többször vízzel és végül petroléterrel mossuk. így 3,37 g (65 %) mennyiségben olyan terméket kapunk, amely vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatának tanúsága szerint csak igen kis mennyiségű piridin-7-on izomert tartalmaz.

Hasonló módon megy végbe a reakció akkor, ha kiindulási anyagként izomer ketonok keverékét használjuk, de ilyenkor a kapott termék nagyobb mennyiségben mennyiségben tartalmaz piridin-7-on izomert.

4. példa: Kromogén oldatok előállítása

Sorozatban kromogén oldatokat állítunk elő a következőkben megadott súlyrészekben az ugyancsak a következőkben megadott komponenseket összekeverve.

1. táblázat

	1	2	3	4	5	6 7
Piridilkék		1,2	1,8	2,4		1,2 1,2
CVL	3,4	2,8	2,2	1,6	3,4	2,8 2,8
Irdolilvörös	1,1	1,2	1,2	1,2	1,1	1,2 1,2
N-102	1,1	-	-	-	1,1	0,6 -
Aikylate 215'	130,0	130,0	130,0	130,0	130,0	130,0 200,0
Eil-difenil-
metán	70,0	70,0	70,0	70,0	70,0	70,0 -

	8	9	ro	11	12	13
Piridilkék		__	2,0	2,0		2,0
CVL	3,4	3,4	2,0	2,0	3,4	2,0
Irdolilvörös	1,1	1,2	1,2	1,2	1,1	1,2
N-102	1,1	1,2	-	-	11	-
Más kromogén anyag				1,0’	ü _	i,d”
Aikylate 215	126,4	130,0 200,0 200,0	130,0	180,0
Etil-difenil-metán	68,0	70,0	-	-	70,0	-
Más adalék	-	-	-	-	-	20, (f>

' C,„__1S alkil-benzolok keveréke

Η)

3,7-bisz (dietil-aminot-lO-benzoil-benzoxazin ^b) BLMB

c) metil-nurisztat

5. példa:Mikrokapszulázott kromogén kompozíciók előállítása

Az 1. táblázat bán felsorolt 1-13. sorszámú kromogén oldatok mindegyikét a 4 001 140. számú amerikai egyesült állapokbeli szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint mikrokapszulázzuk. Röviden a következőképpen járunk el:

A kromogén oldatból 180 súlyrészt emulgeálunk egy olyan, 3,5-es pH-ra beállított elegyben, amely 35 súlyrész 10 súly %-os vizes EMA 31 oldatból (az EMA 31 a

182 841

Monsanto Chemical Co. amerikai egyesült állaokbeli cég által szállított. 75 000-90 000 molekulasúly-tartományú. etilénből és maleinsavanhidridből álló kopolimer), 32 súlyrész 20 súly %-os vizes EMA 1103 oldatból (az EMA 1103 a Monsanto Chemical Co. által szállított, 5000-7000 molekulasúly-tartományú, etilénből és maleinsavanhidridből álló kopolimer), 133 súlyrész vízből, 10 súlyrész karbamidból és 1 súlyrész rezorcinból áll. Az emulgeálást követően a reakcióelegyhez 29 súlyrész 37 súly %-os formaldehidoldatot adunk, majd a reakcióelegyet 55 °C hőmérsékletű vízfürdőn keverjük. 2 óra elteltével a vízfürdő hőmérsékletét szobahőmérsékletre hűlni hagyjuk állandó keverés közben.

6. példa: Mikrokapszulázott bevonó kompozíciók előállítása

Az 1 — 13. kromogén oldatokból az 5. példában előállított mikrokapszulázott oldatok mindegyikét bevonó kompozícióvá alakítjuk a következőkben felsorolt minőségű és mennyiségű anyagokkal:

	Súlyrész (nedves)	Súlyrész (száraz)
Mikrokapszulázott
kromogén oldat	80	40
Szemcsés búza-
keményítő	10	10
10 súly %-os Penford
230'	40	4
Víz	100	-

¹ a Penick and Ford Ltd. nagy-britanniai cég által szállított. éterezett kukoricakeményítő bázisú kötőanyag

7. példa: CB-típusú átírólapok előállítása

A 6. példa szerint előállított 1 — 13. sorszámú bevonó kompozíciók mindegyikét felhordjuk papírra mint bázisanyagra. a papíron szétterítjük 12. számú, kábelalakú bevonó hengerrel és a bevonatokat hőpuskával megszárítjuk.

Az 1-13. sorszámú CB-típusú átírólapok mindegyikét frógépintenzitási (TI rövidítéssel jelöljük ezt a kifejezést a továbbiakban) kísérletnek vetjük alá. A kísérlet során azonos betűt gépelünk egy olyan lappárra. amely egy találmány szerinti CB-típusú és egy CFtípusú lapból áll (az ezekben a kísérletekben használt CF-típusú lapokat a 3 732 120. vagy a 3 737 410. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett, cinkkel módosított fenolos gyantával vonjuk be). így a gépelt betűnek megfelelő színes nyomott tükörképet hozunk létre a CF-típusú lapon, majd a tükörkép intenzitását áttetszőségmérövel meghatározzuk.

Az így mért intenzitás a színmegjelenés mértéke, illetve tulajdonképpen a nyomott tükörkép fényvisszaverésének a nem nyomott területére vonatkoztatott aránya (I/Io) százalékokban kifejezve. így egy nagy érték gyenge színmegjelenést, míg egy k is érték nagymértékű színmegjelenést reprezentál.

A TI kísérletet elvégezzük a CB-típusú lapok fluoreszcens fénnyel való besugárzás előtt, közvetlenül utána és két órával utána. Mindegyik esetben az intenzitásmérést a nyomott tükörkép létrehozása utáni 20. percben hajtjuk végre.

A fluoreszcens fénnyel végzett vizsgálatokhoz alkalmazott berendezés legfontosabb része egy olyan megvilágító doboz, amelyben 18 nappali fényű fluoreszcens lámpa (mindegyik 53,3 cm hosszú és 13 watt névleges teljesítményű) alkotta lámpasor van vertikálisan szerelve közel 25 mm-es központi tartókonzolokra. A CB-típusú lapokat a lámpáktól 2,5-3,8 cm távolságban helyezzük el.

A 16 különböző CB-típusú átírólappai kapott eredményeket a következőkben adjuk meg:

CB-átírólap sorszáma	Kezdeti TI	Változás a T 1-ben a CB-bevonatok fluoreszcens fénnyel való kezelése után
1 órás kezelés	2 órás kezelés
1	44	-20	-33
2	48	-12	-24
3	41	-12	-20
4	47	-12	-19
5	35	-15	-31
6	44	-14	-24
7	46	-14	-24
8	36	-13	-34
9	35	-18	-32
10	43	-8	-13
11	43	-8	-14
12	39	-13	-34
13	39	-5	-11

A még elfogadható nagyságú CB-romlás természetesen a CB-bevonatra gyakorolt fénybehatás hosszúságától függ. 2 órás fénybehatás esetén mintegy 26 egységnél nagyobb veszteség, illetve romlás elfogadhatatlanul nagy. így a 2.. 3., 4., 6., 7., 10.. 11. és 13. sorszámú átírólap - amelyek piridilkéket tartalmaznak - még elfogadható mértékű CB-romlást mutatnak. Az 1., 5., 8., 9. és 12. sorszámú átírólapok (amelyek piridilkéket nem tartalmaznak) esetén a CB-romlás elfogadhatatlanul nagy.

9. példa: Kromogén oldatok előállítása

További kromogén oldatokat állítunk elő a következő minőségű és mennyiségű komponensek összekeverése útján:

Komponens	14	15	16
piridilkék	91.8	91.8	—
CVL	21.6	21.6	91.8
indolilvörös	27.0	27.0	14.8
N-102	16.2	16.2	29,7
2.3.4,-trimetil-l .3-
pentándiol-diizobutirát	3485,6	-	3509,1
magnaflux-olaj	1747.8	3146.0	1754,6
dibutil-ftalát	-	2097.4	-

182 841

10. példa: mikrokapszulázott kromogén oldatok előállítása

A 9. példa szerinti 14—16. sorszámú kromogén oldatok mindegyikét a 4 100 103 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett módon mikrokapszulázzuk. Közelebbről a következőképpen járunk el:

A kromogén oldatból 5400 súlyrészt emulgeálunk 1000 súlyrész 10 %-os vizes EMA 31 oldat és 5600 súlyrész víz 3,7-es pH-ra beállított keverékében, majd az igy kapott emulzióhoz hozzáadjukl 000 súlyrész 20 súly %-os vizes EMA 1103 oldat, 1000 súlyrész víz és 30 súlyrész Resimene 714 gyanta (a Monsanto Chemical Co. metilezett metilol-melamin gyantája) 4.0-ás pH-ra beállított keverékét. A reakcióelegyet ezt követően 55 °Cos vízfürdőn keverjük 2 órán át, majd a keverést folytatva a vízfürdőt szobahőmérsékletre hűlni hagyjuk.

11. példa: Mikrokapszulázott bevonó kompozíciók előállítása

A 14—16. sorszámú kromogén oldatokból a 10. példában előállított mikrokapszulázott okiatok mindegyikét bevonó kompozíciókká alakítjuk a következőképpen:

Súlyrész (száraz)

Mikrokapszulázott kromogén oldat	70,40
Szemcsés búzakeményítő Éterezett kukoricakeményítő bázisú	21,10
kötőanyag	4.25
Poli(vinil-alkohol) kötőanyag	4,25

Elegendő mennyiségű vizet adagolunk ahhoz, hogy 17,4 súly % szárazanyag-tartalmú bevonó kompozíciót kapjunk.

12. példa: CB-tipusú átírólapok előállítása

A példa szerint előállított, 14—16. sorszámú kompozíciókkal papír bázist bevonunk, félüzemi légkaparó rendszerű bevonó berendezést használva.

13. példa: CB-romlási összehasonlító kísérletek

A 14—16. sorszámú CB-típusú átírólapok mindegyikét pontosan a 8. példában ismertetett módon az ugyanott leírt kísérleteknek vetjük alá. a következő eredményeket kapva:

Változás a Tl-ben a CBCB-átírólap Kezdeti bevonatok fluoreszcens fénnyel sorszáma TI való kezelése után

	1 órás kezelés	2 órás kezelés
14	46	—2	—9
15	47	-1	-3
16	53	-17	-30

A 8. példában a minőség megítélésével kapcsolatosan ismertetett kritériumokat figyelembe véve a 14. és 15. sorszámú, piridilkéket tartalmazó átírólapok nyilvánvaló rtódon kielégítő minőségűek. A 16. sorszámú, piridilkéket nem tartalmazó átíró lap nyilvánvaló módon nem kielégítő.

14. példa: Piridilkéket tartalmazó, CF-tipusú átirólap előállítása

a) 150 ml acetonban feloldunk 1 g piridilkéket, majd az így kapott oldathoz hozzákeverünk 70 g precipitált kalcium-karbonátot, 20 g Cabolite 10 márkanevű karbamid-formaldehid gyantát (előállítását lásd a 3 988 522 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás-

bán) pigmentként és 10 g cink-oxidot (Green Seal 8 márkanéven a New Jersey Zinc Co. amerikai egyesült államokbeli cég hozza forgalomba). Ezután a kapott diszperziót fülkében beszáradni hagyjuk. b) Az a) lépésben kapott terméket bevonó kompozícióvá dolgozzuk fel a következőekben ismertetett arányokban vett komponensekkel.
	Súlyrész nedves száraz	Súly % (száraz állapotban)
a) lépésbeli termék	84	84	83,4
Penford Gum 260 márkanevű módosított kukoricakeményítő'	100	10	9,9
Dow Latex 620 márkanevű, karboxilezett sztirolból és butadiénbó'l álló látex	12	6	6,0
Tamol 731 (egy polimer karbonsav nátriumsójának 25 %-os oldata; szállítója a Rohm and Haas amerikai cég)	3	0,75	0,7
Víz	250
	449	100,75	100,0

c) A b) lépésben kapott kompozíciót Mayer-hengerrel felvisszük 15.42 kg súlyú papírkötegre. majd megszárítjuk. A száraz állapotra vonatkoztatott bevonósúly mintegy 2,04 kg 63,5X96,5 cm méretű lapokból álló 500 darabos rizsmára.

15. példa (ellenpélda): CVL-t tartalmazó, CF-tipusú átírólap előállítása

A 14. példa a), b) és c) lépéseiben ismertetett módon járunk el, mindössze azzal a különbséggel, hogy a piridilkéket CVL-lel helyettesítjük.

16. példa: Piridilkéket tartalmazó, CF-tipusú átirólap előállítására szolgáló alternatív módszer

a) Attritorban (koptató-keverő berendezésben) 300 g piridilkéket, 600 g kalcium-karbonátot, 10 % szilárdanyagtartalmú Penford Gum 320 készítményből (rnódo-61

182 841 sított kukoricakeményítő) 300 g-ot, 25 % szilárdanyagtartalmú Tamol 731 márkanevű készítményből 30 g-ot és 1200 g vizet 45 percen át összeőrlünk, a habzás csökkentése céljából néhány csepp oktanolt adagolva.

b) Az a) lépésben kapott terméket bevonó kompozícióvá dolgozzuk fel a következőkben ismertetett arányokban vett komponensekkel:

Súly %

Súlyrész (száraz

	nedves	száraz	állapot- ban)
a) lépésbeli termék	6,3	2,0	3,0
kalcium-karbonát	43.4	43.4	65.8
Ansilex-agyag (3 586 523 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás)	9,9	9,9	15,0
Penford Gum 230	6,0	6,6	10,0
Dow Latex 620	8.0	4.0	6,0
Calgon T (ömlesztett nátrium-cink-foszfát-üvegpor komppzíció)	0,1	0,1	0,1
VÍZ	110,3
	244.0	66.0	99.9

Bevonó kompozíció szilárdanyag-tartalma: 27 %

Bevonó kompozíció viszkozitása: 58 cPs

c) A b) lépés szerinti formulázást légkaparó rendszerű bevonóval felvisszük 15.42 kg súlyú papírkötegre, majd megszárítjuk. A száraz állapotra vonatkoztatott bevonósúly mintegy 2,04 kg 63,5X96,5 cm méretű lapokból álló 500 darabos rizsmára.

17. példa (ellenpélda): CVL-t tartalmazó, CF-típusú átírólap előállítása

A 16. példa a), b) és c) lépéseiben ismertetett műveleteket megismételjük, azzal a különbséggel, hogy pirídilkék helyett CVL-t, továbbá az a) lépésben 300 g kalcim-karbonát helyett 300 g cink-rezinátot használunk. A c) lépésben felhasználásra kerülő bevonó formulázás szilárdanyagtartalma 27 %, míg viszkozitása 57 cPs.

18. példa: Savas gyantát mint színelőhívót tartalmazó CB- és CFB-típusú lapok előállítása

a) 1200 g 4-fenil-fenol bázisú gyantát (a továbbiakban egyszerűen PPP-gyantaként említjük) melegítés és keverés közben feloldunk 3200 g dibenzil-éter és 1600 g Magnaflux-olaj keverékében. Ugyanakkor 200 g ..EMA 31 márkanevű polimert (75 000 és 90 000 közötti molekulasúlyú, etilénből és maleinsavanhidridből készült kopolimer) is feloldunk melegítés és keverés közben 1800 g ionmentesített vízben. A kapott EMA-oldatot 6000 g ionmentesített vízzel hígítjuk, majd pH-ját 20 súly%-os nátrium-hidroxid-oldattal 4,0-ra beállítjuk. A PPP-gyanta olajos oldatát ezután Cowles-típusú, szilárd anyagok oldására alkalmas berendezésben 25 °Con az EMA-oldatban emulgáljuk, az emulgálást addig végezve, míg az olajcseppecskék átlagos mérete közel 2 mikron lesz, a cseppméreteloszlás mintegy 0,5 és mintegy 15 mikronos szélső értékei mellett. A kapott emulziót ezután 55 °C-on tartott vízfürdőben helyezzük el, majd gyors keverés közben 1000 g, 1000 g ionmentesített vízzel hígított 80 súly%-os Resloom 714 márkanevű aryagot (éterezett metilol-melamin) adagolunk. Az így kapott reakeióelegyet 55 °C-on tartjuk 2 órán át állandó sebességű keverést biztosítva és így a kapszulák képződi sét elősegítve. 2 óra elteltével a hőmérsékletet lassan a környezet hőmérsékletére beállni hagyjuk, majd a keverést még további 16 órán át folytatjuk.

b) A PPP-gyantának az a) lépésben ismertetett módon előállított, mikrokapszulázott oldatát bevonó kompozícióvá dolgozzuk fel a következőkben ismereteit arányokban vett komponensekkel:

Súly %

Súlyrész (száraz

	nedves	száraz	állapot- ban)
a) lépésbeli kapszulázott oldat	26,60	12,50	17,4
stilt-keményítő	3,20	3,12	17,9
Sayco-S keményítő	6,30	0,63	3,6
Dow Latex 638 (karboxilezett sztirolból és butadiénből készült látex) víz	2,50 26,40	1,25	7,1
	65.00	17.50	100.0

A kapott bevonó kompozícióban a szilárdanyagtartalom 27 s %, míg a viszkozitás 68 cPs.

c) A b) lépésben kapott bevonó kompozícióval légkaparó típusú berendezést használva 15,42 kg súlyú papírköteget vonunk be, majd megszárítjuk. A száraz állapotra vonatkoztatott bevonósuly mintegy 1,7 kg 63,5X96,5 cm méretű lapokból álló 500 darabos rizsmára.

Az előző bekezdésben ismertetett bevonási lépésen túlmenően a 16. és a 17. példákban ismertetett eljárással előállított átírólapok hátoldalát is bevonjuk a b) lépésben kapott bevonó kompozícióval, CFB-típusú álírólapokat kapva.

19. példa: Savas gyantát mint színelőhívót tartalmazó

CB-típusú lap előállítására szolgáló alternatív módszer

a) Elkészítjük 1400 g 4-oktil-fenol alapú gyanta (a továbbiakban egyszerűen POP-gyantaként említjük) Oldatát 3200 g dibenzil-éterrel és 1600 g Magnafluxo'ajjal. elegendő mértékű melegítést és keverést alkalmazva ahhoz, hogy az oldódás végbemenjen. Az így kapott olajos oldatot ezután a 18. példa a) lépésében ismertetett módon mikrokapszulázzuk.

b) és c) A 18. példa b) és c) lépéseiben ismertetett műveleteket megismételjük, azzal a különbséggel, hogy nedves állapotra vonatkoztatva 26,60 súlyrész helyett 27,30 súlyrészt alkalmazunk a példa a) lépése szerint előállított, POP-gyantát tartalmazó kapszulákból, illetve

182 841 az előállított bevonó formulázást csak CB-típusú lap előállítására hasznosítjuk.

20. példa: Piridilkéket és CVL-t tartalmazó átírólapok összehasonlítása

Piridilkéket és CVL-t tartalmazó átírólapokat alávetünk írógép-intenzitási vizsgálatoknak, amelyek során egy standard betűt ütünk, illetve gépelünk olyan lappárra, amely egy CF- és egy CB-típusú lapot és adott esetben egy közbenső CFB-típusú lapot tartalmaz. így az betűnek megfelelő színes nyomott tükörképet hozunk létre a CF-típusú lapon vagy a CFB-típusú lap CFoldalán, majd a tükörkép intenzitását áttetszőségmérő segítségével meghatározzuk.

A mért intenzitás a színmegjelenés mértéke, illetve tulajdonképpen a nyomott tükörkép fényvisszaverésének a nem nyomott területére vonatkoztatott aránya (I/I_o) százalékokban kifejezve. Egy nagy érték gyenge színmegjelenést, míg egy alacsony érték nagymértékű színmegjelenést reprezentál.

A piridilkéket és a kristályibolya-laktont tartalmazó átírólapok összehasonlítása céljából a következő intenzitásokat határozzuk meg:

A - eredeti intenzitás, azaz egy nyomott tükörkép intenzitása 24 órával kialakulásának kezdete után

B — egy tükörkép intenzitása azt követően, hogy a következő behatásoknak tettük ki:

(i) fluoreszcens fény (ii) természetes napfény (iii) környezeti tárolás vagy (iv) kemencében való tárolás

C — egy tükörkép intenzitása olyan lapon, amelyet előzetesen a következő behatásoknak tettük ki:

(i) fluoreszcens fény (ii) természetes napfény (iii) környezeti tárolás vagy (iv) kemencében való tárolás.

A fluoreszcens fénnyel végzett vizsgálatokhoz alkal= mázott berendezés leglényegesebb eleme egy olyan meg= világító doboz, amelyben 18 nappali fényű fluoreggeens lámpa (mindegyik 53,3 cm hosszú és 13 watt névleges teljesítményű) alkotta lámpasor van vertikálisan szerelve közel 25 mm-es központi tartókonzolokra. A tükörképet tartalmazó vagy tükörkép nélküli lapokat a lámpáktól 2,5-3,8 cm távolságban 48 órán át a megvilágító dobozban tartjuk. A tükörkép létrehozását a IBM amerikai egyesült államokbeli cég ..Executive” márkanevű írógépével végezzük, ..4-bar típusú, keresztvonalkázású betűt használva.

A tükörképet tartalmazó vagy tükörkép nélküli lapokat úgy tesszük ki természetes napfény hatásának, hogy 48 órára délre néző ablakba helyezzük őket. A tükörkép létrehozását az IBM cég ..Memory márkanevű írógépével végezzük, ..X betűt használva.

A tükörképet tartalmazó vagy tükörkép nélküli lapokat úgy tesszük ki környezeti tárolásnak, hogy felakasztjuk őket egy laboratórium falára és ott hagyjuk őket 7— 9 héten át, amely időszak alatt alapok ki vannak téve levegő, természetes és fluoreszcens szobai megvilágítás. továbbá a levegő hőmérséklete és nedvességtartalma hatásának. A tükörkép létrehozását az IBM cég ..Selectric márkanevű írógépével végezzük „solid block típusú betűt használva.

A tükörképet tartalmazó vagy tükörkép nélküli lapokét úgy tesszük ki kemencében való tárolásnak, hogy 60 °C-os kemencében tartjuk őket 3 héten át, A tükörkép létrehozását az IBM cég „Executive” márkanevű 5 írógépével végezzük, ,,4-baf’ típusú, keresztvonalkázású betűt használva.

A kapott eredmények a következők:

¹⁰

Savas gyantát Átíró- j

Tartalmazó lap lap

15	18. példa szerinti CB	16. példa szerinti CF	38	48	55
	18. példa szerinti CB	17. példa szerinti CF	51	74	78
	18. és 16. példa szerinti CFB	18. és 16. példa CFB	49	51	56
20	18. és 17. példa szerinti CFB	18. és 17. példa szerinti CFB	52	68	75
25	18. példa szerinti CB	14. példa szerinti CF	A 40	B(ii) C(ii) 41 65
	16. példa szerinti CB	14. példa szerinti CF '	52	53	75
30	18. példa szerinti CB '	15, példa szerinti CF	40	U	IS

19, példa szerinti 15. példa szerinti

CB ‘	CF	56 A	74	96 1 C(iii)
3§	18 példa szerinti	16: példa szerinti			7 hét
	CB	CF	33	38	48
	19 példa szerinti	16, példa szerinti
40	CB	CF	44	56	54
18 példa szerinti CB	17- példa szerinti CF	34	45	72
	19 példa szerinti	17, példa szerinti
	CB	CF	57	73	89
45			A	B(»i) C(iii)
					9 hét
	18. példa szerinti	í 16. példa szerinti
	CB	CF	32	42	44
50	18. példa szerinti	17. példa szerinti
	CB	CF	34	54	76
	18. és 16. példa	18. és 16. példa
	szerinti CFB	CFB	33	42	45
	18. és 17. példa	18. és 17. példa
55	szerinti CFB	szerinti CF	35	55	76
		A	B(iv) C(iv)
	18 példa szerinti	16. példa szerinti
	CB	CF	40	49	52
60	18 példa szerinti	17. példa szerinti
	CB	CF	48	48	75
	18 és 16. példa	18. és 16. példa
	szerinti CFB	szerinti CFB	48	45	51
	18 és 17. példa	18. és 17. példa
65	szerinti CFB	szerinti CFB	51	51	68

182 841

Az előzőekben ismertetett példákból, de elsősorban a 8., 13. és 20. példákból világosan látszik, hogy a találmány szerinti eljárással előállított piridilkék lényegesen kedvezőbb tulajdonságú, mint a CVL. Közelebbről, megnövekedett az ellenállóképessége bomlással (beleértve a légkör hatására bekövetkező bomlást) szemben, továbbá megnövelt intenzitású és elszíntelenedése ellenállású tükörképet ad.

21. példa: Piridilkéket és vele szerkezetileg analóg vegyületeket tartalmazó átírólapok összehasonlítása

Ebben a példában a következő vegyületeket vetjük alá a piridilkék mellett vizsgálatnak:

- (1 - etil - 2 - metil - 3 - indolil) - 7 - [4 - (dietil - amino) fenil] - 5,7 - dihidro - furo[3,4 - bjpiridin - 5 - on — A. vegyület

- (1 - etil - 2 - metil - 3 - indolil) - 7 - [4-(dietil-amino)2 - metil - fenil] - 5.7 - dihidro - furo[3,4 -b] piridin-5-on — B. vegyület

- (1 - etil - 2 - metil - 3 indolil) - 7 - [4 - (dietil - amino) 2 - etoxi - fenil] - 5,7 - dihidro - furo [3,4 - b]pirazin - 5 on — C. vegyület súly % koncentrációjú kromogén oldatokat állítunk elő piridilkékkel (PB), valamint az A., B. és C. vegyülettel. oldószerként alkil-benzolok és benzilezett xilolok elegyét használva. A kapott kromogén oldatok mindegyikét a 4 300 103. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett módon mikrokapszulázzuk, majd bevonó kompozícióvá alakítjuk és a kompozícióval papírréteget bevonunk. Végül a bevonatos papírt megszárítjuk.

Nyomásra érzékeny lappárokat állítunk össze ezután úgy. hogy az előző bekezdésben ismertetett módon előállított négyféle CB-típusú lapot olyan CF-típusú lappal állítjuk párba, amely cinkkel módosított fenolgyantát tartalmazó bevonattal van ellátva. A lappárokat ezután írógép-intenzitási (TI) vizsgálatoknak vetjük alá. A vizsgálatok során egy standard betűt gépelünk a lappárra és így a betűnek megfelelő színes nyomott tükörképet hozunk létre a CF-típusú lapon. A tükörkép intenzitását, azaz a nyomott tükörkép fényvisszaverésének a nem nyomott területére vonatkoztatott arányát (I/I_o) áttetszőségmérő segítségével meghatározzuk, és a mérési eredményeket százalékosan fejezzük ki. Az ilyen módon kifejezett színintenzitás a kromogén anyag színe kifejlődésének mértékét adja meg. amikor egy nagy százalékos érték gyenge színmegjelenést, míg egy alacsony érték nagymértékű színmegjelenést reprezentál.

A kezdeti színintenzitást úgy mérjük, hogy mindegyik lappárt a TI vizsgálatnak vetjük alá anélkül, hogy a mikrokapszulákat vagy a gyantabevonatot előzetes fénybesugárzásnak vetnénk alá. Ezután a nyomott tükörképeket 72 órán át fluoreszcens fénnyel besugározzuk, majd ismételten színintenzitásmérést végzünk. Minél kisebb a különbség a besugárzás előtti és utáni színintenzitások között, annál kedvezőbb a kromogén anyag ellenállóképessége elszíntelenedéssed szemben.

A TI vizsgálatokat elvégezzük mindegyik lappáron azt követően is. hogy mindegyik CB-típusú lapot 1 órán át fluoreszcens fénnyel besugárzásnak vetjük alá. Az így kapott színintenzitási értékek és a megfelelő kezdeti színintenzitások közötti különbs :gek jelzik a kromogén anyagoknak CB-romlással szemb eni ellenállóképességét:

minél kisebb a különbség, annál nagyobb ez az ellenállóképesség. A besugárzáshoz alkalmazott berendezés azonos a 8. példában ismertetett berendezéssel.

A kapott eredményeket a következő táblázatban foglaljuk össze.

Elszíntelenedés- CB-romlás sel szembeni (változás.

Kromogén Kezdeti ellenállóképesség aTl-ben anyag TI (változás a TI- 1 órás ben 72 órás besugárzás besugárzás után után)

PB	43	-18	—
A. vegyület	47	-25	-5
B. vegyület	49	-23	-10
C. vegyület	44	-25	-32

Az eredményekből látható, hogy a vizsgálat alá vetett kromogén anyagok lényegében azonos mértékben képesek jó kezdeti színintenzitású tükörképet létrehozni. Az A., B. és C. vegyületekkel létrehozott tükörképeknek azonban az elszíntelenedéssel szembeni ellenállása már jóval kedvezőtlenebb a piridilkékénél. Ugyanakkor a

3. és a C. vegyületeknek a CB-romlása is nagyobb mérékű, minta piridilkéké. Következésképpen megállapítható, hogy a piridilkéknek mint kromogén anyagnak számos előnye van mindhárom összehasonlításba vont, endkívül közeli szerkezeti analógnak tekinthető kromogén anyaghoz képest.

Claims (6)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Kromogén kompozíció, azzal jellemezve, hogy kromogén anyagként 0,3-6,0 súly% piridilkéket - azaz 7 - (1 - etil - 2 - metil - 3 - indolil) - 7 - [4 - (dietil - amino) 2 - etoxi - fenil] - 5,7 - dihidro - furo[3,4 - bjpiridin - 5 on-t és/vagy 5 - (1 - etil - 2 - metil - 3 - indolil) - 5 - [4 (dietil - amino) - 2 - etoxi - fenil] - 5,7 - dihidrofuro[3,4 - b] piridin - 7 - ont tartalmaz, a kromogén anyagot oldó szerves oldószer mellett.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti kompozíció kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy piridilkékként 7-( 1 -etil-2-metil-3indolil) - 7 - [4 - (dietil - amino) - 2 - etoxi - fenil] - 5,7 iihidrofuro[3.4 - bjpiridin - 5 - ont tartalmaz.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti kompozíció kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy piridilkékként a piridin-5-on izomer és a pii idin-7-on izomer elegyét tartalmazza.
4. 4. Az 1 3. igénypontok bármelyike szerinti kompozíció kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szerves oldószer etil-difenil-metán vagy 2.2.4-trimetil-1.3-pentándioldiizobutirát.
5. 5. Eljárás az 14. igénypontok szerinti kompozíció hatóanyagát képező 5-( 1 -etil-2-metil-3-indolil)-5-[4-dietilamino) - 2 - etoxi - fenil] - 5.7 - dihidrofuro[3,4 - b]piridin-7-on és/vagy 7-( 1 -etil-2-metil-3-indolil)-7-[4-(dietilantino) - 2 - etoxi - fenil] - 5.7 - dihidrofuro[3,4 - b]piridin-5-οη előállítására, azzal jellemezve, hogy

   a) 2-(A-CO)-3-karboxi-piridin-származékot és/vagy annak 2-karboxi-3-piridil-izomerét valamely B-H általános képletű vegyülettel - A és B közül az egyik 4-(dietil-amino)-2-etoxi-fenil-csoportot és a másik l-etil-2metil-3-indolil-csoportot jelent - reagáltatunk dehidra9

   182 841 tálószer — célszerűen savanhidrid — jelenlétében, célszerűen 65-75 °C-on, vagy

   b) 2,3-piridin-dikarbonsavat l-etil-2-metil-indollal és N,N-dietil-3-fenetidinnel reagáltatunk dehidratálószer — célszerűen savanhidrid — jelenlétében.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy savanhidridként ecetsavanhidridet használunk.

   Egy rajz