HU181499B - Tűzoltó porkeverékek és eljá ás hatóanyagok előállítására - Google Patents

Description

A tűzoltási gyakorlatban már hosszúf ideje alkalmaznak különböző típusú porkeverékeket tűzoltó ágensként. A legelteijedtebben alkalmazott porkeverékek hatóanyagait a következők szerint csoportosíthatjuk:

1. alkálifém-hidrogén-karbonátok, 5

2. alkálifém-hidrogén-karbonát adduktumök,

3. alkálifém-halogenidek,

4. foszfátkeverékek (alkálifém-, ammóniumfoszfátok, stb.),

5. alkálifém-szulfátok, borátok keverékei. 10

A fenti csoportok közül az 1. és 2. csoport anyagai a speciális lángolté porkeverékek, a 3. csoport szerinti anyagok a könnyűfém tüzek oltására alkalmas porkeverékek, míg a 4. és 5. vegyületek parázsoltó porkeverékek hatóanyagai. A lángoltó porkeverékek a hatóanyagon kívül még tar- 15 talmaznak hidrofóbizáló, folyóképesség-növelő és esetleg egyéb adalékokat is. Jelenleg legkorszerűbb lángolto porkeverékeknek tekinthetők a 2. csoportba sorolt adduktum hatóanyagú porok. Karbamid és alkálifém (Na vagy K) vegyület (karbonát, -bikarbónát, -hidroxid, szilárd fázisú, 20 130—150 C° hőmérsékleten végzett reakcióját ismerteti az I 118 215 számú nagybritanniai szabadalmi leírás.

Az 1 168 092 számú nagybritanniai szabadalmi leírás szerint karbamidot és alkálifém-vegyületet (Na- vagy K-bikarbamát, -karbonát, szeszkvikarbonát, -hidroxid) reagáltat- 25 nak szilárd fázisban, 150 C° alatti hőmérsékleten.

Az 1 190 132 sz. nagybritanniai szabadalmi leírás alkáli fémbikarbonát illetve alkálifémkarbonát reakcióját ismerteti diciándiamiddal.

Az ilyen típusú hatóanyagot tartalmazó porkeverékek30 oltóhatása a klasszikusnak tekinthető alkálifém-hidrokarbonát-bázisú porkeverékek oltóhatásának 3—5-szöröse. Ezen adduktumök stabilitása, inertsége kielégíti az igényeket, ugyanakkor hátrányos tulajdonságaik: az oltáshoz szükséges aránylag kis szemcseméret, ami korlátozza a kilövellési távolságot, valamint a magas előállítási költség. Jelen találmány célkitűzése ezen problémák kiküszöbölése.

A lángoltó porkeverékek hatóanyagainak alapvető oltási tulajdonsága az égés gyökös láncreakciójának inhibitálása. Ez az inhibíció lehet heterogén, illetve homogén fázisú. Az első esetben a lángzónába került por-részecske, mint egy „elemi fal” szerepel, míg a homogén fázisú reakcióban a hatóanyag felületéről elgőzölög az alkálifém-részecske, és gőzállapotban rekombinálja az égési folyamatot továbbvivö részecskéket. Az inhibíciós hatás függ a hőbomlás során keletkező részecskék természetétől, a részecske nagyságától — ami a kilövellési paraméterekkél együtt megszabja a porrészecske lángzónában való tartózkodásának idejét — valamint a részecske felületének nagyságától, ami befolyásolja a heterogén rekombinációt, valamint a szekunder, homogén rekombinációt az elpárolgott ionok számán keresztül. Az inhibíciós mechanizmus vizsgálata azt mutatja, hogy előnyös, ha a megfelelően kiválasztott hatóanyag típus esetén lehetőség van a por-alakú részecske felületének növelésére, és a részecske lángzónában való tartózkodásának növelésére. A lángoltó hatás alapvető inhibíciós mechanizmusa mellett még jelentkezik a hatóanyag hőbomlásakor keletkező inért gázok oxigén kiszorító hatása is, mint másodlagos oltóhatás. Ezért a lángoltó porkeverékek hatóanyagai általában olyan anyagok, amelyekből nagy mennyiségű inért gáz

-1181499 (többnyire C0₂, NH₃) szabadul fel az oltás során. A lángoltó porkeverékek hatékonyságának a jó oltóképességen kívül feltétele a megfelelő folyóképesség, jó stabilitás, kis hidrofóbitás. A jó oltóképesség és megfelelő folyóképesség együttes biztosítása meglehetősen nehéz probléma, mivel az oltóképesség szempontjából a kis, folyóképesség szempontjából a nagy szemcseméret az előnyös. Adalékanyagokkal lehet ugyan a kis méretű részecskék folyóképességét is növelni, ezzel azonban a lángzónában való tartózkodási érték egy adott szinten marad, és a kilövés távolsága aránylag kicsi lesz.

A 2 258 256 számú NSzK-beli szabadalmi leírás szerint porlasztva szárítással is előállíthatok karbamid-alkálifémhidrokarbonát adduktumok. Az ott leírt eljárással előállított termékek azonban elég kevés — átlagosan 55—70% — hatóanyagot tartalmaznak. További, nem csekély időigényű (átl.

1—1,5 órás) fluidágyas kezeléssel is csak átlagosan 80—84% ra emelhető a termékek adduktum-tartalma, a fennmaradó és az el nem reagált kiindulási anyagokat tartalmazza. Ezen eljárás kiindulási anyaga a nátrium, vagy káliumkarbonát, -bikarbónát, szeszkvikarbonát vagy ezek keveréke, vagy nátrium- illetve kálium-hidroxid, valamint karbamid.

Az eljárás porlasztva szárítást alkalmaz, melynek során oldószerként előnyösen vizet használnak. A porlasztva szárítóba belépő levegő hőmérsékleté: 300—600 C°, a kilépőé célszerűen 125—150 C°. Az alapoldatba adott esetben szilárd anyagok is adagolhatok: SiO₂, homok, fluorid, BaS0₄, gipsz vagy a reakciókomponensekkel szemben inért tűzoltószerek. (pl. KC1, diciándiamid vagy K₂SO₄). Ezen anyagokat azonban csak a végtermék — azaz tűzoltó porkeverék — kialakítására, a folyóképesség javítására adagolják. Ezt mutatja az is, hogy az előállított terméket csak akkor lehet tűzoltóporkeverékekben alkalmazni, ha a karbamidkoncentráció 5 s% alatt van, ezért a szabad karbamidot oldószerrel extrahálják ki. Más módon a nem átalakított, szabad karbamidot, illetve az egyéb nem kívánatos melléktermékeket (pl. cianátokat) oly módon „távolítják el”, hogy az adduktumot legalább 5 tf% CO₂-ot és legalább 10 tf% vízgőzt tartalmazó forró levegővel fluidágyon utókezelik. A kezelés 90—140 C°-on történik. Az utókezelés ideje: 30—90 perc. A kapott adduktum összegképlete: MC₂N₂H₂O₃, ahol M nátrium- vagy káliumatom.

A találmány célkitűzése olyan eljárás kialakítására lángoltó porkeverékek hatóanyagának előállítására, amely az imént említett hátrányos tulajdonságokat kiküszöböli.

A találmány szerint úgy járunk el, hogy a lángoltó hatóanyag előállítására 1—60 m²/g fajlagos felületű, és 100 μ-nál kisebb szemcseméretü részecskéken porlasztva szárításos eljárással 200—500 C°-os belépő és 100—200 C°-os kilépő hőmérsékleten hordozóanyag, ammóniumhidrogénkarbonát és/vagy ammóniumkarbonát és oldó- illetve hígítószer jelenlétében az alábbi anyagokat, illetve ezek keverékeit kondenzáltatjuk:

a) karbamid, guanidin, diciándiamid, tiokarbamid, mélamin, szemikarbazid,

b) és alkálifém karbonátok, hidrokarbonátok, alkálifémhidroxidok.

Az eljárásban a szilárd hordozóanyagot az a) és b) komponensek összmennyiségére vonatkoztatva 1 : 3 és 1 : 1 közötti súlyarányban alkalmazzuk.

A találmány szerint a porlasztva szárítással feldolgozandó oldatba megfelelően megválasztott minőségű és szemcseeloszlású, nagy fajlagos felületű hordozóanyagokat adagolunk, és a kiindulási anyagok közötti reakciókat ezek felületén játszatjuk le. Az ily módon, nagy felületen végzett reakció2 val rövidebb tartózkodási idők alatt a kiindulási anyagokra számítva lényegesen magasabb — átlagosan 88—92%-os — konverziófok várható el, mint a már említett NSzK-beli szabadalmi leírás szerint. A találmány szerint így előállított hatóanyagok előnye, hogy csak csekély mértékben tartalmaznak el nem reagált amino-, illetve imino-vegyületeket (lásd alább), ezért utókezelést nem igényelnek. Az említett magas konverziófokot fentiek mellett az is elősegíti, hogy a találmány szerint a feldolgozandó kiindulási anyaghoz ammóniumhidrokarbonátot, illetve ammóniumkarbonátot is adagolunk. Ezen anyagok ugyanis hőbomlások következtében a porlasztó kamrában CO₂ és NH₃ tartalmú vízgőzatmoszférát biztosítanak.

Az a) illetve b) csoport anyagai között kondenzációs reakció megy végbe, a reakció során a kiindulási vegyületeknek megfelelő adduktum, illetve víz keletkezik.

Meglepő módon azt találtuk, hogy az említett (nagy fajlagos felületet biztosító) szilárd anyagok (hordozók) a fenti reakciót nagymértékben képesek katalizálni.

Az említett szilárd (hordozó) anyagok előnye:

— jelentős mértékben katalizálják a kondenzációs reakciót, és így a konverzió foka magas lesz, és az előállított termék utókezelést nem igényel;

— az előállított lángoltó porkeverékek ballisztikus tulajdonságait a hordozó megfelelő megválasztásával széles határok között lehet változtatni;

— a hatóanyag előállítása, illetve annak a tűzoltásra való tényleges felhasználása jóval gazdaságosabb lesz (tűzoltásnál a hatóanyag jelentősebb része veszendőbe megy);

— folyóképesség növelő adalék vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mennyiségben szükséges a lángoltó porkeverékben.

A reakció során olyan lángoltó hatóanyag keletkezik, mely az alkalmazott hordozót, annak felületén az adduktumot, valamint 5—8% kiindulási anyagot tartalmaz, mely célszerűen valamely b) csoportba tartozó vegyület.

A találmány szerinti eljárás további előnye, hogy az előállított tűzoltópor kilövellési távolságát — azonos körülmények mellett — a hordozóanyagnak, illetve közepes szemcseméretének és szemcse-eloszlásának módosításával tág határok között tudjuk változtatni. További előnye a találmány szerinti eljárásnak, hogy a hatóanyag előállítása, illetve annak a tűzoltásra történő tényleges felhasználása jóval gazdaságosabb, mint a hordozóanyagot nem tartalmazó por esetében.

Nagy felületű hordozóanyagként alkalmazhatók például a timföldek (alumíniumoxidok, alumíniumoxihidrátok), perlitek, természetes éa mesterséges zeolitok, bentonitok, azbeszt, kvarchomok, stb.

Az eljárás célszerű megvalósításakor az a) és a b) komponensek megfelelő mólarányú keverékeiből (0,7—1,2 : 1—2) az ammóniumhidrogénkarbonát vagy ammóniumkarbonát 10 súly%-ig terjedő bekeverésével telített vizes oldatot készítünk. Ebbe a telített vizes oldatba visszük be a hordozóanyagot 0,5—90%-os mennyiségben a bevitt szárazanyagra nézve, valamint a stabil szuszpenzió előállítása érdekében célszerűen 0,5—2% cellulózétert (például metilcellulózt, karboximetilcellulózt) adunk hozzá. Az így elkészített szuszpenziót használjuk a porlasztó szárító táplálására. A porlasztó szárító üzemeltetési paraméterei:

— belépő levegő hőmérséklete: 200—500 C°, — kilépő levegő hőmérséklete: 100—180 C°, — tartózkodási idő: 5—25 perc.

A porlasztó szárítóba adagolt szuszpenzió a porlasztófejben apró részecskékre bomlik, és a szárítóba vezetett meleg

-2181499 levegő hatására a víz elpárolog, és lejátszódik a kondenzációs reakció a hordozóanyag felületén, valamint kisebb mértékben az oldatból keletkezett részecskéken. A két folyamat viszonya függ az alkalmazott reakciókomponensek minőségétől, az alkalmazott hordozóanyag minőségétől, szemcse- 5 nagyságától, mennyiségétől, valamint a porlasztó szárítás üzemi jellemzőitől. Ezek megfelelő beállításával elérhető, hogy a hordozófelületen lejátszódó reakció legyen a döntő.

A reakció az a) és b) komponensek között megy végbe, és az előzőekben leírtak szerint adduktumok keletkeznek. Az 10 ammóniumhidrogénkarbonát és ammóniumkarbonát nem vesz részt a reakcióban, hanem elbomolva CO₂ és NH₃ tartalmú vízgőz atmoszférát biztosít a reakciótérben, ami katalizálja a hordozó felületén végbemenő reakciót. A porlasztó szárítás terméke a hordozó szemcséken felépült ad- 15 duktum, azaz a lángoltó hatóanyag, melynek szemcsemérete, ballisztikus tulajdonsága szabályozható a hordozó szemcse tulajdonságainak megváltoztatásával.

Az oltás folyamán a hordozófelületről elpárolgó, alkáli ionok hatásos inhibíciót fejtenek ki, elpárolgásuk nagy se- 20 bessége miatt a találmány szerint előállított lángoltó hatóanyagok oltóképessége lényegében megegyezik az NSzK szabadalmi leírás szerinti tiszta, fluidágyon utókezelt adduktumokéval.

A találmány szerint előállított lángoltó hatóanyagok por- 25 keverékek alakjában nyernek alkalmazást, melyek a hatóanyagot és egyéb inért adalékanyagokat, melyek a komponensekkel nem reagálnak, például talkumot, trikalciumfoszfátot, alkálifém-halogenideket, alkálifémfoszfátokat, ammóniumfoszfátokat, ammóniumszulfátot, alkálifémszulfátot, 30 borútokat, bórsavat, alkáli- vagy alkáliföldfém-bikarbonátokat és karbonátokat, polimer anyagokat (pl. PVC-t, polietilént, poliamidot, epoxigyantát, poliésztergyantát), báriumszulfátot, szilikagélt tartalmazzák. Ezekben a lángoltó porkeverékekben a lángoltó hatóanyag 15—97%, míg az 35 adalék 3—25%-ban van jelen. Az inért anyagok a lángoltó porkeverékek fizikai tulajdonságait, így raktározóképességét, folyékonyságát, töltési tömörségét, hidrofóbitását javítják, illetve kiegészítő oltóhatásuk van.

A lángoltó porkeverékek előállításakor a jelen módszerrel előállított hatóanyagok esetén kevesebb az adalékanyagfelhasználás, mivel folyóképesség-növelő adalék vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mennyiségben szükséges.

Eljárásunkkal mód van arra, hogy a felhasználási módoknak megfelelően egyszerűen változtassuk, a lángoltó hatóanyag szemcse-tulajsonságait. így kisméretű, valamint a hordozó mennyiségének csökkentésével előállított lángoltó hatóanyagból nyerhető megfelelő oltási és ballisztikus tulajdonságú porkeverék. Nagyobb készülékek, illetve járművek töltésére alkalmas porkeverék hatóanyagának előállításakor nagyobb hordozó szemcseméretet és nagyobb mennyiségű hordozót választunk.

Az alábbi példákon mutatjuk be eljárásunk gyakorlati megvalósítását.

1. példa

Az 1. táblázatban összefoglalt példákban, az a), b), komponensek, illetve az ammóniumhidrogénkarbonát és ammóníumkarbonát (c) komponens megadott mennyiségeit összemérve telített vizes oldatot készítünk, majd hozzáadjuk a megadott hordozóanyagot, és 1—2% metilcellulózzal stabilizáljuk a szuszpenziót. A porlasztó szárítás után vizsgáljuk a kapott anyag szemcse-eloszlását (lásd 1. táblázat). A fenti anyagok megfelelő adalékolás után a tűzoltóképességet, felhasználási jellemzőket vizsgáltuk. A táblázatban összegezett példákon kívül elkészítettük az 1. anyag olyan változatát, ahol nem alkalmaztunk c) anyagot, és nem használtunk hordozóanyagot sem, ezt tekintettük kontrollként. Ezt az anyagot elkészítése után fluidágyon utókezeltük hatóanyagtartalmának növelése céljából. Fluidágyas utókezelés előtt a kontroll hatóanyag-tartalma 65% volt.

1. táblázat: Hatóanyag előállítási példák

Szám	Reakciókomponensek	hordozóanyag	Porlasztó szárító paraméterei	Termékszemcse- nagyság μ
a.) (1 mól)	b.) (1,2 mól)	C.) (0,5 mól)	T„	Ttó	tooo
1	karbamid	KHC03	(NH4)2C03	5—20 μ-os timföld 30%	380	140	20	10-40
2	karbamid	KHCO3	(NH4)2C03	20—50 μ timföld 40%	370	130	15	30-70
3	karbamid	KHCOj	(NH4)2CO3	50—100 μ-os timföld 50%	360	120	10	80—140
4	karbamid	KHCOj	(NH4)2CO3	10—20 μ-os Al/SiO2 35%	375	135	15	15-40
5	karbamid	KHCO-,	(NH4)2CO3	10—20 μ-os Al/SiO2 40%	375	135	15	20—50
6	karbamid	NaHCO3	(NH4)2CO3	5—20 μ-os timföld 30%	380	140	20	15—45
7	karbamid	NaHCO3	(NH4)2CO3	10—20 μ-osAl/SiO, 40%	375	135	15	20—55
8	diciándiamid	KHC03	(NH4)2CO3	5—20 μ-os timföld 30%	470	175	15	10-30
9	diciándiamid	KHCO3	(NH4)2CO3	10—20 μ-os Al/SiO2 40%	490	185	15	15—35
10	karbamid	khco3	(NH4)2CO3	5—20 μ-os timföld 30%	380	135	20	20—50
11	karbamid	khco3	(NH4)2CO3	10—20 μ-os Al/SiOz 30% 8% bentonit	380	135	20	30—70
12	karbamid	khco3	(NH4)2C03	5—20 μ-os timföld 30% 5% perlit + 5% bentonit	380	135	18	15—45
13	karbamid	khco3	(NH4)2CO3	18—20 μ-os Al/SiO2 30% 5% perlit + 5% bentonit	380	135	18	25—65
14	karbamid	NaHCO3	(NH4)2COj	20—50 μ-os timföld 40% 5% perlit+ 5% bentonit	365	130	15	45—90
15	karbamid	NaHCO3	(nh4)2co3	20—50 μ-os timföld 40% 8% bentonit	365	130	15	50—100

-3181499

Az oltóképesség vizsgálatára a különböző szabványokban leírt „B” tüzosztályú egységtűz modell kicsinyített mását használtuk, amely egy 21/perc levegőáramot biztosító légfúvóból, egy 3 g befogadóképességű portartállyal ellátott fúvókából, a fúvókát beállító szabályozó pádból, valamint 5 db (3,5,7,9,11,13 cm átmérőjű) korong-alakú fémtálból állt.

Az 1 cm magasságú tálakba 0,5 cm magasságig vizet, majd erre 0,4 cm benzinréteget öntünk. A fúvóka portárolójába 1 g vizsgálandó porkeveréket teszünk. A vizsgálathoz használt tálakba öntött benzint meggyújtva 10 sec előégetési idő után a fúvókára kapcsoljuk a légáramot, és a port a lángzónába juttatjuk. A kísérlet során fokozatosan növeljük a tálak átmérőjét, és addig végzünk oltási kísérletet, míg a bemért anyag már nem lesz képes eloltani a tüzet. A legnagyobb eloltott tűz átmérőjével jellemezzük az oltóképességet. Tűzoltási kísérlethez az alábbi összetételű oltóport használjuk:

— hatóanyag 97,5%, — hidrofóbizáló anyag 2,0%, (káliumsztearát vagy szilikon) — csillámpor 0,5%.

A tűzoltási eredményeket mutatja a 2. táblázat.

2. táblázat:

Tűzoltási kísérletek eredménye

Minta megnevezés	Sikeresen eloltott tűz mérete	Oltásra felhasznált anyagmennyiség (g)
összehasonlító	9	1
anyag
1	9	1
2	9	1
3	7	1
4	9	1
5	7	1
6	7	1
10	9	1
11	7	1
összehasonlító	5	0,5
anyag
1	5	0,5

A táblázat adatai azt mutatják, hogy az oltóhatás lényegében azonos a fluidágyon utókezelt összehasonlító anyagéval. Ezt megerősítették a makroszkopikus méretben kézi oltókészülékkel végrehajtott oltáspróbák is.

2. példa

Az 1. példában leírt kísérletet ismételjük meg azzal az eltéréssel, hogy c) anyagként az ammóniumkarbonát helyett egyenértéknyi mennyiségű ammóniumhidrogénkarbonátot, illetve 0,25 mól ammóniumhidrogénkarbonát elegyét használjuk. Az így módosított készítményeket, melyek egyébként a 8. és 14. számú anyagoknak feleltek meg, a leírt tűzoltási kísérletekben vizsgálva a 2. táblázatban ismertetett eredményekkel egyenértékű értékeket kapunk.

3. példa

Az 1. táblázat 7. és 8. számú hatóanyag előállítását ismételjük meg, azzal a különbséggel, hogy b) komponensként egyenértékű mennyiségű káliumkarbonátot illetve nátrium4 hidroxidot, valamint 0,5 mól nátriumhidrogénkarbonátot és 0,7 mól káliumhidroxid elegyét használjuk. Az így módosított anyagokat a leírt tűzoltási kísérletben vizsgálva a 2. táblázatban ismertetett eredményekkel egyenértékű értékeket kapunk.

4. példa

Az 1. táblázat 7. számú hatóanyag előállítását ismételjük meg, azzal a különbséggel, hogy a) komponensként egyenértéknyi mennyiségű guanidint, tiokarbamidot illetve szemikarbazidot, valamint karbamid és szemikarbazid (1:1) elegyét, illetve karbamid-diciánamid (2:1) elegyét használjuk. Az így módosított anyagokat a leírt tűzoltási kísérletben vizsgálva, a 2. táblázatban ismertetett eredményekkel egyenértékű értékeket kapunk.

Az eljárásunkkal előállított hatóanyag felhasználásával előállított lángoltópor keverékek tartalmazhatnak hidrofóbizáló anyagot (például káliumsztearátot, szilikonolajat, súrlódáscsökkentő adalékot, például grafitot, csillámot, stb., egyéb inért adalékanyagokat, például talkumot, trikalciumfoszfátot, báriumszulfátot, szilikagélt. Például:

5. példa 1. sz. hatóanyag	92%,
káliumsztearát	2%,
csillám	1,5%,
trikalciumfoszfát	2,5%,
szilikagél	3%·
6. példa 1. sz. hatóanyag	87%,
dimetil-diklór-szilán	2%,
grafit	1%,
báriumszulfát	io%.
7. példa 2. sz. hatóanyag	91%,
szilikonolaj	2%,
trikalciumfoszfát	3%,
talkum	4%.
8. példa 3. sz. hatóanyag	88%,
szilikonolaj	2%,
báriumszulfát	10%·
9. példa 10. sz. hatóanyag	94%,
kalciumsztearát	2%,
trikalciumfoszfát	3%,
csillám	1%-
10. példa 1. sz. hatóanyag	50%,
szilikonolaj	2%,
ammóniumszulfát	50%.
11. példa 1. sz. hatóanyag	15%,
metil-triklór-szilán	1%,
káliumklorid	20%,
ammónium-dihidrogénfoszfát	62%,
szilikagél	2%·
12. példa 2. sz. hatóanyag	40%,
dimetil-diklór-szilán	2%,
diammónium-hidrogénfoszfát	38%,
PVC-por	20%.
13. példa 2. sz. hatóanyag	60%,
szilikonolaj	1%,
bórsav	10%,
káliumszulfát	10%,
trikalciumfoszfát	9%.
polietilén-por	10%.
14. példa 3. sz. hatóanyag	75%,
nátriumhidrogén-karbonát	10%,

-4181499 szilikonolaj 1%, nátriumhidrogénfoszfát 9%, poliésztergyanta-por 5%.

A fenti 5—14. példákban leírt lángoltó porkeverékekkel végzett tűzoltási kísérletek a 2. táblázatban megadottakkal egyenértékű eredményeket adtak.

Claims (5)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás karbamid, guanidin, diciándiamid, tiokarbamid, melamin vagy szemikarbazid és alkálifémkarbonát és/ vagy -hidrogénkarbonát és/vagy -hidroxid kondenzátumát tartalmazó lángoltó hatóanyag előállítására, azzal jellemezve, hogy 1—60 m²/g fajlagos felületű és ΙΟΟμ-nál kisebb szemcseméretű szilárd hordozóanyag-részecskéken porlasztva szárításos eljárással 200—500 C°-os belépő és 100— 180 C°-os kilépő hőmérsékleten oldó- illetve hígítószer és ammónium-hidrogén-karbonát és/vagy ammónium-karbonát jelenlétében

   a) karbamidot, guanidint, diciándiamidot, tiokarbamidot, melamint, szemikarbazidot illetve ezen anyagok keverékeit, és

   b) alkálifém-karbonátokat, és/vagy alkálifém-hidrokarbonátokat és/vagy alkálifém-hidroxidokat kondenzáltunk, és a szilárd hordozóanyagot az a) és b) komponensek összmennyiségéhez viszonyítva 1 : 3 és 1:1 közötti súlyarányban alkalmazzuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja,

   5 azzal jellemezve,hogy az a) illetve b) pontok szerinti kiindulási komponenseket a):b) = 0,7—1,2: 1—2 mól arányban kondenzáltatjuk.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy szilárd hordozóanyagként timföldet

   10 (aluminiumoxidot), alumínium-oxihídrátot, természetes és mesterséges zeolitokat, perlitet, bentonitot, kvarchomokot, azbesztet használunk.
4. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foga15 natosítási módja, azzal jellemezve, hogy oldószerként vizet alkalmazunk.
5. 5. Karbamid, guanidin, diciándiamid, tiokarbamid, melamin vagy szemikarbazid és alkálifémkarbonátot és/vagy hidrogénkarbonátot és/vagy -hidrocid kondenzátumát tar20 talmazó tűzoltó porkeverék, azzal jellemezve, hogy 15— 97%-ban valamely 1. igénypont szerint előállított lángoltó hatóanyagot és 3—85%, a hatóanyaggal szemben inért tűzoltó adalékot, előnyösen hidrofóbizáló, csúsztató, színező, habokkal való összeférhetőséget vagy folyékonyságot bizto25 sító, felületaktív anyagok közül egyet vagy többet tartalmaz.