HU180527B - Industrial process for the synthesis of vinyl- and isopropenyl-chloro-formiate and -thiochloro-formiate - Google Patents

Industrial process for the synthesis of vinyl- and isopropenyl-chloro-formiate and -thiochloro-formiate Download PDF

Info

Publication number
HU180527B
HU180527B HU78SO1211A HUSO001211A HU180527B HU 180527 B HU180527 B HU 180527B HU 78SO1211 A HU78SO1211 A HU 78SO1211A HU SO001211 A HUSO001211 A HU SO001211A HU 180527 B HU180527 B HU 180527B
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
solvent
dielectric constant
mixture
reaction
mercury
Prior art date
Application number
HU78SO1211A
Other languages
English (en)
Inventor
Marc D Piteau
Shunichi Hashimoto
Original Assignee
Sumitomo Chemical Co
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Sumitomo Chemical Co filed Critical Sumitomo Chemical Co
Publication of HU180527B publication Critical patent/HU180527B/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07CACYCLIC OR CARBOCYCLIC COMPOUNDS
    • C07C329/00Thiocarbonic acids; Halides, esters or anhydrides thereof
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07CACYCLIC OR CARBOCYCLIC COMPOUNDS
    • C07C68/00Preparation of esters of carbonic or haloformic acids
    • C07C68/02Preparation of esters of carbonic or haloformic acids from phosgene or haloformates
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07FACYCLIC, CARBOCYCLIC OR HETEROCYCLIC COMPOUNDS CONTAINING ELEMENTS OTHER THAN CARBON, HYDROGEN, HALOGEN, OXYGEN, NITROGEN, SULFUR, SELENIUM OR TELLURIUM
    • C07F3/00Compounds containing elements of Groups 2 or 12 of the Periodic Table
    • C07F3/10Mercury compounds

Landscapes

  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Organic Low-Molecular-Weight Compounds And Preparation Thereof (AREA)

Description

A találmány tárgya eljárás vinil- és izopropenilklór-formiát és -tioklór-formiát üzemi méretű szintézisére. Ezek a vegyületek a
R ch2 = C—0—C—-Cl z
általános képlettel írhatók le, amelyben az R jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, míg Z oxigén- vagy kénatom helyett áll.
Az izopropenil-klór-formiátot a Journal of American Chemical Society-ben megjelent közlemény szerint [(1934) 56, 2007] Matuszak, M.M. állította elő először szintetikusan, foszgén és aceton reagáltatásával közönséges hőmérsékleten, rendkívül kis hozammal. Az eljárás nem volt reprodukálható. Ebből következik, hogy az izopropenil-klór-formiát előállítására jelenleg semmiféle eljárás sem áll rendelkezésre, annak ellenére, hogy a vegyület jelentősége nyilvánvaló, hiszen nagy reakcióképességű, polimerizálható molekuláról van szó.
Tudomásunk szerint nem ismeretes olyan eljárás, amellyel a vinil- és izopropenil-tio-klór-formiátot lehetne szintetizálni.
A vinil-klór formiát mind monomerként, mind intermedierként nagy jelentőségű vegyület. Szá mos cég végzett kutatást, és nem sikerült olyan eljárást kidolgozniuk, amelynek segítségével üzemi méretben gazdaságosan lehetne előállítani ezeket a vegyületeket.
A vegyület elsőként Kung, F. E. szintetizálta 1945-ben. A 2 377 085 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett szintézis lényege a glikol-bisz(klór-formiát) 450 C° hőmérsékleten végrehajtott hidrolízise. A hozam nem haladja meg a 11%-ot.
Csaknem 20 esztendei várakozásra volt szükség, Schaefgen az 1964. évi, amerikai egyesült államokbeli 3 118 862. számú szabadalmi leírásban, Lee pedig a Journal of Organie Chemistryben [(1965) 30, 3943] megjelent közleményében olyan eljárásokat ismertettek, amelyek már jobb hozamokról, 30%-ról, illetve a kedvezőbb esetben 44%-ról számolnak be. Az eljárás alapelve azonban változatlan maradt, és a hozamban elért javulást, mely még így sem volt kielégítő, az iparban nehezen alkalmazható műveletek jellemezték. A pirolízis jelentős mennyiségű energiát igényel (450 C°) és a vinil-klór-formiát elválasztása a pirolízis egyéb termékeitől nehézségekbe ütközik (60 elméleti tányérra van szükség), ennek ellenére, az eljárást még 1973-ban is elterjedten alkalmazták, amint erről Beák és munkatársai a Journal of Organie Chemistryben [35 (16), 2771] beszámolnak.
A divinil-karbonát szintézisének kutatása kap
180 527
180 527 csán 1965-ben Murahashi és munkatársai a Bulletin de la Société Chimique du Japon-ban [,?<§, (11) 1905] megjelent közleményükben mégis azt a véleményüket fejtették ki, hogy e szintézis során foszgénnak a higany(II)-diacetaldehiddal történő reakciója során intermedierként vinil-klór-formiátot tartalmazó tetrahidrofurános oldatnak kell képződnie, az alábbi reakcióvázlat szerint:
COCl2 + 2Hg(CH2CHO)2 - CH2 = CH—0—C—
O—CH = CH2 + 2C1 Hg CH3 CHO (A)
A fenti szerzők által ismertetett körülmények között a vinil-klór-formiát hozama a higany(II)-diacetaldehidra vonatkoztatva nem lehetett több 19,4%-nál, mivel a foszgén nem reagál a higany vegyes sójával (A).
Ha kísérletet teszünk arra, hogy a foszgén és a higany(II)-diacetaldehid reakcióját — például valamilyen tercier amin bevitelével — teljessé tegyük, higany(II)-kloridot (HgCl3) kapunk azonban, amint ezt a 1 129 229. számú nagy-britanniai szabadalmi leírás is ismerteti, ismét csak divinil-karbonát van jelen.
Murahashi és munkatársai közleménye szerint az eljárás hátránya egyrészt a csekély hozam, másrészt nehéz a reakciót a vinil-klór-formiát stádiumban megállítani, és ez utóbbit a vegyületek egymáshoz igen közeli forráspontjai miatt a tetrahidrofurántól elválasztani. Meg lehet kísérelni a reakciót kedvezőbb forráspontú oldószerben, azonban ha a reakció sikerül is toluolban, és az elválasztás is könnyebb, a hozam még mindig rendkívül csekély (22%).
Kutatásaink során olyan eljárást találtunk, amely lehetővé teszi klór-hangyasav és tio-klórhangyasav vinil- és izopropenil-észtereinek üzemi méretű előállítását kedvezőbb körülmények között és lényegesen nagyobb hozammal.
A találmány szerinti eljárást az jellemzi, hogy karbonil-dikloridot vagy tiokarbonil-dikloridot 20C° körüli hőmérsékleten 10 és 3,75 közötti relatív dielektromos állandójú oldószerben vagy oldószerelegyben valamely XHgCH3CRO általános képletű higanysóval reagáltatunk. Ebben az általános képletben:
— R jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport;
— X jelentése klóratom vagy egy további CH3CRO-csoport.
A reakció közegéül szolgáló és a találmány értelmében nagy polaritású oldószerek előnyösen mertek a foszgénnal és a tiofoszgénnal szemben, azaz nem tartalmaznak mobilis hidrogénatomokat. Az oldószerek közül előnyösen kizártak a tercier aminok, mint például a piridin, valamint az olyan önállóan használt amidok, amilyenek például a dimetil-formamid vagy a hexametil-foszfor-triamid. A 10-nél nagyobb dielektromos állandójú megfelelő oldószerek között említhetjük meg a halogénezett alifás szénhidrogéneket, az alifás nitrátokat, az alifás nitrileket, így például a diklór-etánt, nitro-metánt, nitro-etánt vagy acetonitrilt, valamint a molekula polaritása szempontjából kedvező helyzetben a molekula polaritását növelő atomokkal vagy atomcsoportokkal, így például halogénatomokkal vagy nitrocsoportokkal szubsztituált aromás származékokat, így nitrobenzolt, nitro-toluolokat vagy az l-klór-2-nitro-benzolt.
Alkalmazhatunk nem inért, például mozgékony hidrogénatomot tartalmazó oldószereket is, feltéve, ha a mozgékony hidrogénatomokat klórgázárammal közömbösítjük. Az ilyen típusú oldószernek 20 C°-on 10-nél nagyobb dielektromos állandóval kell rendelkeznie. A jelentős klórfogyasztás folytán ezeknek az oldószereknek azonban lényegesen kisebb a gyakorlati jelentőségük.
Természetesen oldószerelegyeket is használhatunk, így például kevéssé poláros vagy apoláros oldószerek poláros oldószerekkel alkotott elegyét, a kapott közeg 20 C'-on mért dielektromos állandójának azonban ez esetben is 10-nél nagyobbnak kell lennie. Hasonlóképpen alkalmazhatjuk két egymással nem elegyedő cseppfolyós fázis olyan elegyét, amelyben az egyik komponens 10-nél nagyobb dielektromos állandóval rendelkezik, míg a másik komponens kevéssé poláros vagy apoláros. Ilyen rendszerként használhatjuk például nitrometán toluollal készült szuszpenzióját. Végül, alkalmazhatunk — bár ez a megoldás nem tartozik rz előnyösök közé — a klórral reagáló erősen poláros oldószert, mint amilyen például a hexametilfoszfor-triamid, kevéssé poláros oldószerben, azzal a céllal, hogy az említett reakcióképességet és a szintézis időtartamát mérsékeljük illetve szabályozzuk.
A találmány szerint az oldószerközeget alkotó előnyös oldószerek azok, amelyek a fentiekben említett tulajdonságokon kívül a reakcióban keletkező termékek forráspontjától jelentősen eltérnek, és előnyösen azokénál jelentősen nagyobb forráspontúak, ami megkönnyíti szétválasztásukat, desztillálás útján.
A reagensek bevezetésének sorrendje nem alapvető fontosságú kérdés. Eljárhatunk úgy, hogy a foszgént vagy a tiofoszgént adjuk a higany(II)-diacetaldehid vagy klór-higany-acetaldehid a már fentiekben leírt valamely, oldószerre] vagy oldószereleggyel készült oldatához, de végezhetjük úgy is, hogy a higanysót adagoljuk a foszgén vagy a tiofoszgén említett oldószerrel vagy oldószerelegygyel készült oldatába. Megjegyezzük, hogy ez utóbbi módszert — különösen abban az esetben—, ha a higany szimmetrikus sóját alkalmazzuk, előnyösebbnek találjuk.
A reagenseket előnyösen viszonylag alacsony hőmérsékleten reagáltatjuk, mivel a reakció hőfelszabadulással jár. Célszerűen úgy végezzük, hogy a reaktort ebben a fázisban —80 C° és 10 C°, előnyösen —20 C° és 0 C° közötti hőmérsékleten tartjuk.
A reakcióhőmérséklet —20 C° és +80 C° között lehet. Általában a legkedvezőbb hőmérsékletet 20 C° és 60 C° közötti, a reakció sebessége 20 C° alatti hőmérsékleten lelassul, 70 C1 fölötti hőmér
180 527 sékleteken viszont a higanysó bomlásának párhuzamos reakciója figyelhető meg. A hőmérsékletet változtathatjuk a reakció folyamán, például a reagenseket előbb a reakció megindításához szükséges vagy annál valamivel magasabb 'hőmérsékleten hagyjuk, majd a reakciót a fentiekben említett tartományon belüli, más hőmérsékleten fejezzük be.
Abban az esetben, ha a reaktort alacsony hőmérsékleten tartjuk, akkor az egyik reagenst minden várakozási idő nélkül hozzátölthetjiik a másik reagens oldatához.
A tulajdonképpeni reakcióidő a reaktor hőmérsékletének és az alkalmazott oldószernek a függvénye. Általánosságban a reakcióidő annál rövidebb, minél aktívabb (nagyobb polaritású) az oldószer közeg és minél nagyobb a reakcióhőmérséklet. 3—6 órai reakcióidő ezért általában lehetővé teszi a lehető legnagyobb hozam elérését.
A különböző reagensek szükséges és egymáshoz viszonyított mennyiségei megfelelnek a sztöchiometriai arányoknak, tapasztalataink szerint azonban előnyösebb a foszgént vagy a tiofoszgént a sztöchiometrikus feleslegben, akár 50%-ig terjedő feleslegben alkalmazni. Ennél nagyobb felesleg használata sem hátrányt, sem pedig előnyt nem jelent. Az alkalmazandó oldószer mennyisége az oldószernek a reagenseket oldó képességétől függ, az oldószer általában a reagensek mennyiségének egyszerese és tízszerese közötti mennyiségű legyen.
Előnyös a reakcióközeget a tulajdonképpeni reakció időtartama alatt keverni. A higanysó ugyanis elég rosszul oldódik, ezért tulajdonképpen végig heterogén fázisban reagálnak egészen annak befejeztéig, amikor is a kapott higany(II)-klorid még a kiindulási higanysónál is rosszabbul oldódik.
A kiindulási vegyületként alkalmazható higany (Il)-diacetaldehidet, klór-higany-acetaldehidet, higany-diacetont vagy klór-higany-acetont például a Lucsenko és munkatársai a Dók. Akad. Nauk-ban (SZU) [(1955) 102, 97—9] megjelent közleményében ismertetett módszer szerint állíthatjuk elő. Ez a módszer, amellyel könnyen elérhető 90%-ot meghaladó hozam, lényegében az alábbi egyenlet szerinti reakciót jelenti higany(II)-acetát nyomok jelenlétében és vizes-alkoholos közegben:
2CH2=CH—O—R + H2O + HgO -> —>Hg (CH2CRO)2 + 2ROH, ahol az R rövid szénláncú alkilcsoportot jelent.
Mivel a találmány szerint eljárásban foszgént vagy tiofoszgént alkalmazunk, ajánlatos a szokásos biztonsági előírásokat betartani. A reakcióelegy keverését és a hőmérsékletét különösen a reakció befejező fázisában kell figyelemmel kísérni. Tekintettel az alkalmazott reagensekre és a kapott termék tulajdonságaira — mely utóbbi magmágneses rezonancia-spektrummal, infravörös színképpel és elemanalízissel azonosítható — mind a reagensekből, mind a berendezésből célszerű a víz nyomait is eltávolítani.
A találmány szerinti eljárás hozama foganatosítás! módtól függően változó, azonban lényegesen felülmúlja valamennyi eddig ismert eljárás hozamát.
A vinil- és izopropenil-klór-formiát esetében a találmány szerinti reakció hozama meghaladja a 60%-ot és általában 75% fölött van.
Megállapítottuk, hogy a reakció végén kapott higany(TI)-klorid lúgos kezeléssel igen könnyen visszaalakítható higany-oxiddá, amely viszont felhasználható a kiindulási higanysó előállításához.
A találmány szerinti eljárás a szakember számára váratlan, egyáltalán nem volt nyilvánvaló, hogy az eljárás feltételeinek találmány szerinti megválasztásával a higany(II)-diacetaldehid és a foszgén reakcióját a vinil-klór-formiát stádiumában megállíthassuk, mivel ismert tény, hogy ez a reakció a divinil-karbonát keletkezéséhez vezet. Megjegyezzük egyébként, hogy találmány megcáfolja a technika állásának azt a tanítását, hogy a klór-higany-acetaldehid vagy nem reagál a foszgénnel, vagy pedig vinil-karbonát keletkezik. Végül, a vinil-klór-formiát forráspontja alapján a reakció valamely nehezebb oldószerben is elvégezhető volna, ami lehetővé teszi a szintézissel előállított termék elkülönítését, a találmány szerinti eljárással elérhető nagy hozamok azonban meglepőek.
E vonatkozásban megjegyezzük, hogy több, mint 30 évig kellett várni olyan szintézisre, amelylyel a könnyen elkülöníthető tiszta terméket csaknem kvantitatív hozammal kapjuk, annak ellenére, hogy ilyen eljárás kidolgozását már számos kutató vizsgálta.
Az izopropenil-klór-formiát előállítási eljárása egyáltalán nem volt ismert. Számos kísérletünk ellenére sem sikerült a fent említett Matuszak-féle eljárást reprodukálni, és így az izopropenil-klór-formiátot akárcsak nyomokban is megkapni. A találmány szerinti eljárással viszont kitűnő hozammal, tökéletesen azonosítható izopropenil- klór-formiát állítható elő.
A találmány szerinti eljárással hasonlóképpen előállítható a vinil-tioklór-formiát és az izopropenil-tioklór-formiát. E vegyületek eddig nem voltak ismertek, és az ismert eljárásokkal, a megfelelő kénvegyületek alkalmazásával nem voltak előállíthatok.
A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek nagy jelentőségűek, tekintettel arra, hogy reakcióképes csoportokat hordozó monomerek.
Az eljárás számos, már leírt változata a szakember számára ismert. A következő példákban a találmánj' szerinti eljárás legelőnyösebb változatait ismertetjük ugyan, nyilvánvaló azonban, hogy eltérő gazdasági tényezők jelenlétében találhatók más, jelenleg többé-kevésbé előnyöseknek tűnő változatok is, amelyek azért teljes egészükben a találmány oltalmi körébe tartoznak. Az összehasonlító példák sorozatában igyekszünk bemutatni, milyen meglepő az oldószer befolyása — egyébként azonos egyéb feltételek mellett — a kitermelésre.
1. példa
A higany-diacetaldekid előállítása
Mechanikus keverővei, hőmérővel, visszafolyató hűtővel és csepegtető csővel ellátott 500 ml-es reak3
180 527 torba 162 g (0,75 mól) sárga (Merck-gyártmányú, 99%-os tisztaságú) higany-oxidot, 6 g higanyacetátot (Merek, purum), 90 ml etanolt és 30 ml vizet adagolunk. Szobahőmérsékleten félórán át keverjük, majd 15 perc alatt 118,8 g (1,65 mól) etil-vinil-étert (Aldrick-gyártmányú, 99%-os tisztaságú) adunk hozzá. A hőmérséklet ekkor 50 °C-ig emelkedik. A reakcióelegyet melegen szűrjük,.és hűtőszekrényben, hagyjuk átkristályosodni. A kristályok megszárítása után 193 g, 90 °C-on olvadó (az irodalmi adat szerint 90—93 °C) kívánt sót kapunk.
A terméket P2O5 jelenlétében szárítószekrényben tartjuk.
Az így kapott higany-diacetaldehidet magmágneses rezonancia-spektruma alapján azonosítjuk:
Hg (CILCHO),.
(a) (b)
A négy Ha protont a dublett felbomlása alapján 2,62 ppm-nél azonosítjuk, a ΗΉ csatolási állandója Jab = 6—Hz.
A dublettek felbomlása az említett protonok és a rlHg között kialakult kölcsönhatásnak tulajdonítható, amelynek magspin-értéke 1/2 és természetes gyakorisága 16,86% (az integrálásból származó adatok alapján 16,6%). A JI99HgHa 210 Hz körül.
A két Hb proton 9,3 ppm-nél triplettnck felel meg.
2. példa
Vinil-klór-formiát előállítása nitro-benzolban
Mechanikus keverővei, hőmérővel és lúgos mosóoszlophoz kapcsolt, aceton—szárazjég keverékkel működő hűtővel ellátott 250 ml-es reaktort alkalmazunk. A :—78 C° hőmérsékletre hűtött reaktorba 120 ml vízmentes nitro-benzolt és 20 ml (0,21 mól) foszgént vezetünk be. Az elegjdiez ugyanezen a hőmérsékleten, szilárd anyag adagolására alkalmas tölcsér segítségével gyorsan 30 g (0,105 mól) mennyiségű szilárd, az 1. példában leírt módszerrel előállított higany-diacetaldehidet adunk.
A reakcióelegyet 55—60 °C-ra melegítjük és ezen a hőmérsékleten 4 órán keresztül keverjük.
A kapott reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk hűlni. Ezután a szárazjeges hűtő visszafolyató feltétjét kis Vigreux-oszlopon (10 cm magas, 1 cm átmérőjű) cseréljük ki. Az elgőzölögtető hőmérsékletét 140 C°-on tartva 20,2 g mennyiségű vinil-klór-formiátot kapunk, amely 66 °C-on desztillál át.
Az elért hozam 71%-os. A kapott termék tulajdonságai a következők:
Klórtartalom: 32,6-j-0,2 (az elméletileg számított: 33,3)
Infravörös színkép: elnyelési sávok 1780 cm-1-nél (klór-formiát- C=O) 1650 cnr’-nél (vinil- C=C) 1160 cm-i-nél (C—O)
Magmágneses rezonancia-spektrum:
Cl—co \
Ο H (b) \ / c=c / \
Η H (a) (c)
1H’ proton: dublett felbomlás 4,71 ppm-nél csatolási állandók:
J,b = 2,5 Hz és
J.0 = 6 Hz
Hb proton: dublett felbomlás 5 ppm-nél csatolási állandók:
J.b 2,5 Hz és J„ = 6 Hz
H“ proton: dublett felbomlás 7,68 ppm-nél csatolási állandók:
Jao = 6 Hz és Joh = 13,6 Hz
Összehasonlító példák
É kísérletek során összehasonlítjuk különböző jellemző oldószereknek a hozamra gyakorolt hatását, a reakciókörülmények a következők: a reaktorba 9 ml (0,125 mól) foszgén 50 ml vízmentes oldószerben készült oldatát adjuk és ehhez az oldathoz 14,325 g (azaz 0,05 mól) higany-diacetaldehidet adunk. A higany-diacetaldehid bevezetésekor minden esetben ügyelünk arra, hogy a közeg hőmérséklete ne lépje túl a 0 C°-ot.
Miután a reagenseket ezen a hőmérsékleten félórán át reagáltatjuk, ezt 4 órán át 60 C°-on folytatjuk. Az alábbi eredményeket kapjuk:
Relatív g leda- Oldószer dielekt- o Megjegyzés szára romos állandó*
3. Hexán 1,8 igen nem mér-
kicsi hető nyomok
4. Toluol 2,3 22
5. Dibutil-éter 3,08 28,4
6. Diklór-benzol 9,93 35,7
7. Hexametilfoszfor-triamid 30 0 bomlás
8. Diklór-etán 10,3 66
9. Nitro-metán 28 63.
10. Nitro-benzol 34 ’ 63,9'
11. Acetonitril 37,Γ ’
12. Diklór-benzol 1 (0,05 mól
+ acetonitril acetonit-
10 43 ril)
13. Toluol + di- (0,05 mól
raetil-anilin dimetil-
10 4,3 -anilin)
* + 20 C°-on mérve.
180 527
A 3—6. példákból kitűnik, hogy bármely olyan oldószerrel, amelynek dielektromos állandója 10-nél kisebb, csak igen közepes hozamokat érhetünk el, míg ha a dielektromos állandó értéke a 10-et meghaladja, a hozam lényegesen nagyobb (8—11. példák, illetve kísérletek).
Minden egyes oldószercsaláddal kapcsolatban hasonlóképpen megállapíthatjuk, hogy a hozam annál jobb, minél inkább ionizált az oldószer.
A 12. példa alapján látható, hogy ha kis mennyiségű poláros és polarizáló oldószert adunk valamely nem vagy kevéssé poláros oldószerhez, az így keletkezett reakcióközeg nem teszi lehetővé a hozam lényeges mértékű javítását abban az esetben, ha a dielektromos állandó 10-nél kisebb.
A 13. példa alapján azt is láthatjuk, hogy tercier amin jelenléte az oldószerben igen rossz kitermelést eredményez.
14. példa
Viwil-lclór-Jormiát szintézise klór-higany-acetaldehidből kiindulva
Keverővei, hőmérővel, aceton—szárazjeges hűtőkeverékes hűtővel és merülőcsővel ellátott 1 literes reaktorba beviszünk 800 ml nitro-benzolban 245 g (0,878 mól) klór-higany-acetaldehidet. Az elegyet 60 °C-ra melegítjük, majd ezen a hőmérsékleten tartva, két óra alatt 110 g (1,1 mól) foszgéngázt vezetünk az elegyhez.
Λ gázadagolás befejezése után az elegyet keverés közben még két órán át 60 °C-on tartjuk.
Ezután vákuumban elpárologtatjuk a kapott reakcióelegy illékony alkotórészeit (a vinil-klórformiátot és a foszgént), amelyeket —78 °C-on tartott csapdában fogunk fel. A csapdában gyűjtött anyagokat légköri nyomáson desztillálva, 65,2 g igen tiszta vinil-klór-formiátot kapunk. A reakció hozama 70%.
15. példa
Az izopropenil-klór-formiát szintézise
Az előző példában ismertetett berendezést és módszert alkalmazzuk.
A felhasznált vegyszerek mennyiségei és arányai a következők: 117,24 g (0,4 mól) klór-higany-aceton, 46 g foszgén (azaz 15 mól %-os felesleg) és 300 ml nitro-benzol.
A klór-higany-acetont Neszmejanovnak az Izveszt. Akad. Nauk-ban (SZU) — 601—606 (1949) — leírt eljárása szerint állítjuk elő (1. a Chemical Abstractsban is 44, 7225 c).
g izopropenil-klór-formiátot kapunk. A hozam 73%.
Az izopropenil-klór-formiát színképi tulajdonságai a következők:
CH3 (a)
I H(b)
I /
Cl—C—0—c = c
Ő H (c)
IR-spektrum: C=O-ra jellemző sáv 1790 cm-1-nél C=C-re jellemző sáv 1685 cm-1-nél C—O-ra jellemző sáv 1140 cm_1-nél
NMR-spektrum: 3 (H“) proton, szingulett 2 ppmnél (HB) és (H°) proton,
4,75 ppm-nél és 4.89 ppm-nél két csúcs mutatkozik.
A kapott termék klórtartalma az elméletileg számított 29,45%-kal szemben 29,0±0,2%.
A termék forráspontja 93 °C, ami igazolja az elméletit, 20 °C-on meghatározott sűrűsége 1,007 g/ml, az ugyanezen a hőmérsékleten mért törésmutatója pedig 1,415.
Ugyanezt az eljárást alkalmazva higany-diaceton esetében, ismét izopropenil-klór-formiáthoz jutunk, amelynek fizikai és színképi jellemzői megegyeznek az előző módszerrel kapott termék jellemzőivel.
16. példa
Megkíséreljük Matuszaknak a Journal of American Chemical Society 56, 1934. évi számának 2007. lapján ismertetett reakcióját reprodukálni.
E célból 70 ml tiszta acetont és 7 ml foszgént 25 °C-on 15 percig, 30 percig, 2 órán át illetve 24 órán át reagáltatunk. A kapott reakcióelegyet desztilláljuk. Mindegyik esetben csak a kiindulási vegyületeket, azaz a foszgént és az acetont kapjuk.
A reakciókeverékek infravörös színképei egyébként hasonlóképpen nem mutatnak más elnyelési sávokat, mint a foszgénre és az acetonra jellemzőket.
17. példa
100 ml-es reaktorba 10 g klór-higany-acetaldehidet és 35 ml nitro-benzolt viszünk be. Az elegyet 60 °C-ra melegítjük, majd cseppenként, 30 perc alatt, keverés közben 3 ml tiofoszgént adunk hozzá.
A tiofoszgén beadagolását követően az elegyet további 1 órán át 60 °C-on keverjük.
A kapott reakcióelegyet ezután vákuumban desztilláljuk, és az illékony alkotórészeket hidegcsapdában fogjuk fel. A csapdában levő keverék viniltioklór-formiátból, divinil-karbonátból és CH2 + +CH—S- -C—0—CH=CH2 képletü vegyes karboI!
o nátból áll.
Az elegyet frakcionált desztillálásnak vetjük alá, amikor is kb. 0,5 ml vinil-tioklór-formiátot kapunk (kb. 10%-os hozam), amelynek IR-spektruma az alábbi elnyelési sávokat mutatja:
C=C-kötés: 1640 cm_1-nél
C=S-kötés: 1030 cm_1-nél
C—Cl-kötés: 775 cm-»-nél.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (7)

  1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK
    R
    1. Eljárás a CH2=C—0—C—Cl általános képleII z tű vegyületek előállítására — ebben a képletben — R jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport; és — Z jelentése oxigén- vagy kénatom —,
    -511
    180 527 azzal jellemezve, hogy —80 °C és +10 °C — előnyösen —20 CC és 0 °C — közötti hőmérséklet- tartományban —, előnyösen a feleslegben alkalmazott — karbonil-dikloridot vagy tiokarbonil-dikloridot valamilyen 5
    R z X Hg CH2C
    V o higanysóval — amelynek általános képletében — R jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport; és — X jelentése klóratom vagy egy további —CH2CRO általános képletü csoport — elegyítünk, majd +15 °C és + 70 °C közötti hőmérsékleten keverés közben, 3—6 órán át reagál tatunk karbonil-dikloriddal vagy tiokarbonil-dikloriddal szemben inért, 20 °C-on 10,3 és 37,5 közötti relatív dielektromos állandójú oldószerben vagy oldószerelegyben, adott esetben két olyan egymással nem elegyedő fázisból álló oldószerben, amelyben az egyik oldószer relatív dielektromos állandója 20 °Con 10,3 és 37,5 közötti, a másik pedig kevésbé poláros.
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a reakció időtartama 3 és 6 óra közötti, és a reakcióelegy hőmérséklete + 20 °C és + 60 °C közötti.
  3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a higanysót oldószeres közegben levő foszgén vagy tiofoszgén oldathoz adjuk.
  4. 4. Az 1—3. igénypont bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az oldószeres közeg legalább egy olyan poláros oldószert tartalmaz, amelynek relatív dielektromos állandója 20 °C-on 10,3 és 37,5 között van, és ez az oldószer halogénezett alifás szénhidrogén és/vagy legalább egy halogénatommal, vagy legalább egy nitrocsoporttal helyettesített aromás szénhidrogén.
  5. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az oldószeres közeg diklór-etán, acetonitril, nitro-metán, nitro-benzol vagy ezeknek bármilyen összetételű elegye.
  6. 6. Az 1—5. igénypont bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja izopropenil-klór-formiát előállítására, azzal jellemezve, hogy az
    R z
    X Hg CH..C általános képletü higanysót — amely w o képletben R jelentése metilcsoport és X jelentése klóratom egy 10,3 és 37,5 közötti dielektromos állandójú oldószerben — előnyösen nitro-benzolban — foszgénnel reagáltatunk.
  7. 7. Az 1—5. igénypont bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja vinil-tioklór-formiát előállítására, azzal jellemezve, hogy egy
    R z
    0 X Hg C'H2C általános képletűhiganysót — a kép\v o
    letben X jelentése klóratom és R jelentése hidro15 génatom — egy 10,3 és 37,5 közötti dielektromos állandójú oldószerben, előnyösen nitro-benzolban reagáltatunk.
    A kiadásért felel: a Közgazdaságlés Jogi Könyvkiadó Igazgatója
    83. 32 210 Petőfi Nyomda, Kecskemét—Felelős vezető: Ablaka István igazgató
HU78SO1211A 1977-02-25 1978-02-24 Industrial process for the synthesis of vinyl- and isopropenyl-chloro-formiate and -thiochloro-formiate HU180527B (en)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
FR7705641A FR2381739A1 (fr) 1977-02-25 1977-02-25 Procede de synthese industrielle du chloroformiate de vinyle

Publications (1)

Publication Number Publication Date
HU180527B true HU180527B (en) 1983-03-28

Family

ID=9187264

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU78SO1211A HU180527B (en) 1977-02-25 1978-02-24 Industrial process for the synthesis of vinyl- and isopropenyl-chloro-formiate and -thiochloro-formiate

Country Status (18)

Country Link
US (1) US4210598A (hu)
JP (2) JPS53105427A (hu)
BE (1) BE864309A (hu)
BR (1) BR7801129A (hu)
CA (1) CA1113111A (hu)
CH (1) CH627150A5 (hu)
DE (1) DE2807338A1 (hu)
DK (1) DK83678A (hu)
ES (1) ES466909A1 (hu)
FR (1) FR2381739A1 (hu)
GB (1) GB1567429A (hu)
HU (1) HU180527B (hu)
IE (1) IE46548B1 (hu)
IL (1) IL53953A (hu)
IT (1) IT1107028B (hu)
LU (1) LU79111A1 (hu)
NL (1) NL179048C (hu)
SE (1) SE443135B (hu)

Families Citing this family (3)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
FR2475558A1 (fr) * 1980-02-07 1981-08-14 Poudres & Explosifs Ste Nale Procede de synthese de polymeres et de copolymeres a base de chloroformiate de vinyle
IL67077A (en) * 1981-11-10 1986-04-29 Poudres & Explosifs Ste Nale Preparation of alpha-chloromethyl chloroformate
US8273914B1 (en) * 2011-06-27 2012-09-25 Bausch & Lomb Incorporated Process for preparing vinyl chloroformate

Family Cites Families (6)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US2337172A (en) * 1941-05-21 1943-12-21 Hooker Electrochemical Co Halogenated alkyl carbonates and process for producing the same
US2377085A (en) * 1943-09-29 1945-05-29 Pittsburgh Plate Glass Co Unsaturated chlorocarbonates and method of preparation
US3118862A (en) * 1960-07-05 1964-01-21 Du Pont Copolymers of vinyl chloroformate, with acrylonitrile or vinyl acetate
US3165544A (en) * 1960-09-06 1965-01-12 Stauffer Chemical Co Chlorothiolformates and preparation thereof
US3574699A (en) * 1966-11-01 1971-04-13 Air Reduction Co Ltd Process for the preparation of divinyl carbonates
US3905981A (en) * 1973-10-12 1975-09-16 Research Corp N-dealkylation of tertiary amines

Also Published As

Publication number Publication date
NL7801737A (nl) 1978-08-29
SE443135B (sv) 1986-02-17
LU79111A1 (fr) 1979-09-06
DK83678A (da) 1978-08-26
IE780206L (en) 1978-08-25
DE2807338C2 (hu) 1988-08-18
BR7801129A (pt) 1979-01-02
CH627150A5 (hu) 1981-12-31
JPS53105427A (en) 1978-09-13
JPS5751821B2 (hu) 1982-11-04
ES466909A1 (es) 1978-10-01
IT1107028B (it) 1985-11-18
IL53953A (en) 1981-05-20
NL179048B (nl) 1986-02-03
NL179048C (nl) 1986-07-01
CA1113111A (en) 1981-11-24
FR2381739B1 (hu) 1980-11-28
JPS625422B2 (hu) 1987-02-04
DE2807338A1 (de) 1978-08-31
IT7867289A0 (it) 1978-02-13
SE7802063L (sv) 1978-08-26
BE864309A (fr) 1978-08-24
JPS5686135A (en) 1981-07-13
US4210598A (en) 1980-07-01
FR2381739A1 (fr) 1978-09-22
GB1567429A (en) 1980-05-14
IL53953A0 (en) 1978-04-30
IE46548B1 (en) 1983-07-13

Similar Documents

Publication Publication Date Title
Wadsworth Jr et al. The chemistry of dimethylamino isocyanate. A novel nitrogen ylid
HU180527B (en) Industrial process for the synthesis of vinyl- and isopropenyl-chloro-formiate and -thiochloro-formiate
EP0006999B1 (en) A process for the production of 2-chlorobenzonitrile derivatives
SU509212A3 (ru) Способ получени пери-инденонов
Hoover et al. Chemistry of Isocyanic Acid. II. Reactions with α, β-Unsaturated Ethers
KR20010005943A (ko) 0-(3-아미노-2-히드록시-프로필)-히드록심산할라이드의 제조방법
US3910958A (en) Process for preparing arylacetic acids and esters thereof
Ikeda et al. Synthesis of cyclic aminimines with perfluoroalkyl groups.
JPS61229852A (ja) 1−メチル−5−ヒドロキシピラゾ−ルの製造法
Beletskaya et al. Preparation of unsymmetrical diaryl selenides in nucleophilic substitution reactions with activated aryl fluorides
RU2813466C1 (ru) 3-(4-Нитратометил-1Н-1,2,3-триазол-1-ил)-4-нитро-1,2,5-оксадиазол и способ его получения
JPH01186838A (ja) 3−(4’−ブロモビフェニル)−4−フェニル酪酸の製造方法
Rozentsveig et al. Synthesis and Properties of N-(2, 2, 2-Trichloroethylidene) trifluoromethanesulfonamide and Its Derivatives
US4074052A (en) Process for preparation of isocyanuric acid triesters
Chambers et al. Polyfluoroaryl organometallic compounds. Part IX. Reactions of polyfluoroaryl-lithiums with dimethyl carbonate. Octafluorofluoren-9-one
US4446068A (en) N-Substituted fluoroaziridines and process for making
Liu et al. Tris-and tetrakis (dimethylphenylsilyl) methane
Sasaki et al. Synthesis of adamantane derivatives. II. Preparation of some derivatives from adamantylacetic acid
JPS6411016B2 (hu)
JP2717995B2 (ja) 1,2,3−トリアゾールの製法
US3686280A (en) Process of preparing aliphatic monofunctional oximes
SU979337A1 (ru) Способ получени 2- или 2,3-замещенных пирролов
JPS6151574B2 (hu)
US3332994A (en) Alkoxycyanamides and their preparation
KR900001082B1 (ko) 인다졸류의 제조방법

Legal Events

Date Code Title Description
HU90 Patent valid on 900628
HMM4 Cancellation of final prot. due to non-payment of fee