HU177563B - Turnable lifting mechanism to a seismic source of enrgy movable on the ground - Google Patents

Description

A találmány tárgya elfordítható emelő szerkezet talajon mozgatható szeizmikus energiaforráshoz, amely főként a talajban végzett szeizmikus felmérésekhez vagy kutatásokhoz használt szeizmikus energiaforrás gerjesztő szerkezetrészének mozgatására és elforditására szolgál.

A talajban végzett szeizmikus kutatások során a talaj felületének egy kívánt helyén vagy a helyek egy csoportján, az úgynevezett „lövésponton” vagy „lövéspontokon'’ erős szeizmikus impulzusokat adnak át a talajnak, és ezeket az impulzusokat gyakori periódusszámmal ismételhetik. Az erős hangimpulzusok talajba vitelének pontjától, illetve lövéspontjaitól távolabb levő különböző pontokon mutatkozó eredmények észlelésére és regisztrálására geofónok hálózatát használják. Ezek a geofónok a talajjal kapcsolódnak és fölfogják azokat a szeizmikus energiákat, amelyeket a felszín alatti, geológiai talajrétegek és más felszín alatti képződmények visszavernek és/vagy megtörnek. Ezután a szeizmikus energiát gerjesztő szerkezetet a talaj felületéről fölemelik és a következő lövésponthoz vagy iövéspontok csoportjához mozgatják, ahol ismét szeizmikus energiát visznek be a talajba, és így tovább. Ilyen módon a felmért területen információkat kapnak a geológiai talajképződmények állapotairól és jellemzőiről. Ilyen szeizmikus kutatás végezhető mezőgazdasági talajon, kavicsos területe®, sziklás vidéken, mocsaras és iszapos talajon, homokon, tőzegtelepeken vagy sekély vizekben, ahol az energiaforrás a talaj felületére helyezhető és ehhez nyomható.

Az ilyen tagion mozgatható energiaforrásokat tömör konstrukciós alakban készítik, amelynél a szeizmikus energiát gerjesztő szerkezetnek egy fordított kupola alakú tartálya lehet, amelynek alján mozgatható membránfal vagy hasonló van, és a tartály belsejében egy összenyomhatatlan folyadék, például víz van. A tartály belsejében gázkibocsátást lehetővé tevő egy vagy több nagyteljesítményű levegő-pisztoly van és ezek nagynyomású levegőt vagy más alkalmas gázt tároló tartállyal vannak összeköttetésben, amely tartályba a gázt egy nagynyomású gázforrás, például egy nagynyomású légkompresszor szolgáltatja. A membránfal és a talaj között egy fémedény van elhelyezve, úgyhogy a nagynyomású gáznak hirtelen, robbanásszerűen folyadékba áramlása esetén a hajlékony membránfal lökésszerűen lefelé mozdul el a fémedényen, az edény alatt a talaj egy részét helyéről elmozdítja és ezáltal egy erős szeizmikus impulzust hoz létre, amelyet a földbe továbbít.

Az erős szeizmikus impulzus talajba való vitelének reakciójaként a szeizmikus energiát gerjesztő szerkezet a talajról fölemelkedik, és ezért a szeizmikus energiát gerjesztő szerkezeteket általában úgy szerkesztik, hogy a szeizmikus impulzus átadásakor a reakcióerők hatására a szerkezet keretén belül szabadon tud elmozdulni. Gyakran fölfogó hidraulikus munkahengereket is alkalmaznak annak érdekében, hogy az impulzus gerjesztése után egy rövid időtartamra távol tartsák az energiafejlesztő szerkezetet a talaj felületétől és ezáltal megakadályozzák szórt szeizmikus jelek kialakulását, amelyek akkor jöhetnek létre, ha az energiagerjesztő szerkezet fölemelkedése után azonnal vissza tud esni kiinduló helyzetébe.

A szeizmikus energiát gerjesztő szerkezetnek talajon levő működő helyzetből működésen kívüli, szállítási hely-

zeteket használnak. Az ismert megoldásoknál a szeizmikus energiát gerjesztő szerkezet általában csap körül elfordithatóan van egy tartókeretre függesztve, és e tartókeret egy iv mentén fölfelé fordul el annak érdekében, hogy fölemelje a szeizmikus energiát gerjesztő szerkezetet.

Az ismert talajon mozgatható szeizmikus energiaforrásokra vonatkozóan részletes információk találhatók az e találmány feltalálója által létrehozott találmányok 3,800,907 számú és 3,779,335 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásaiban. A találmány szerinti elfordítható emelőszerkezethez használható gerjesztőszerkezetet szintén szabadalmi leírás ismerteti.

A találmány szerinti elfordítható emelőszerkezet előnyös tulajdonságai közé tartozik, hogy a szeizmikus energiát gerjesztő szerkezet üzemelése közben könnyen alkalmazkodik a talaj felülete lejtésének helyi változásaihoz, továbbá lehetővé teszi erős szeizmikus energiaimpulzusoknak talajba való vitelét, annak ellenére, hogy a gerjesztőszerkezet el van fordulva függőleges helyzetéből.

A találmány szerinti elfordítható emelőszerkezet további előnyös tulajdonsága, hogy segítségével a gerjesztőszerkezet az ezt tartó járműhöz viszonyítva vízszintestől eltérő helyzetben is könnyen helyezhető a talajra. A felmérő kutatócsoport hatásos és eredményes szeizmikus kutatómunkát tud végezni annak következtében, hogy az energiát gerjesztő szerkezet vízszintestől eltérő, lejtős talajra is könnyen ráhelyezhető és ezen is használható, majd a következő lövésponthoz való szállítás céljából fölemelhető.

A találmány további előnyös tulajdonsága, hogy a talaj erős szeizmikus energiaimpulzusok révén való vizsgálatára szolgáló, talajon mozgatható szeizmikus energiaforrásnak a szeizmikus energiát gerjesztő szerkezetet a mozgatható i járműhöz kapcsolt külső tartókerethez viszonyítva függőlegesen vezető szerkezetrésze van. A függőleges vezető szerkezetrész elfordíthatóan van a külső tartókeretre szerelve és egy lényegében vízszintes tengely körül fordítható el. Emelő szerkezetrész emeli fel a szeizmikus energiát gerjesztő szerkezetet a függőleges vezető szerkezetrészhez viszonyítva annak érdekében, hogy a gerjesztőt egy új lövéspontra való szállítás megkönnyítésére a talajon levő működési helyzetből egy működésen kívüli helyzetbe emelje.

A találmány egy további jellemzője szerint a függőleges vezető szerkezetrésznek két merev, egyenes és cső alakú csatornája, a gerjesztőnek pedig nyúlványai vannak, amelyek a cső alakú csatornákba illeszkednek és ezekkel csúsztathatóan kapcsolódnak. A nyúlványoknak szilárd, sima műanyag polimer hüvelyeik vannak, amelyek a cső alakú csatornákban ezekkel egytengelyűén elhelyezett hengeres, függőleges rudakat legalább részben körülveszik.

A találmány egy további jellemzője szerint a függőleges vezető szerkezetrész önbeálló gömbcsukló révén egy külső tartókeretre elfordíthatóan van szerelve, és a függőleges vezető szerkezetrész elforduló mozgásának szögértékét határoló szerkezetrésze van.

A találmány egy további jellemzője szerint a függőleges vezető szerkezetrész elfordulását határoló szerkezetrésznek a függőleges vezető szerkezetrészre szerelt első elemei és a külső tartókeretre szerelt, az első elemekkel együttdolgozó második elemei vannak. Ezeknek az elemeknek kis súrlódási tényezőjű csúszópárnái vannak, amelyek megakadályozzák, hogy a függőleges vezető szerkezetrészek a gömbcsuklók körül egyedileg forduljanak el. Az egyik vázolt példaképpen! kiviteli alaknál a függőleges vezető szerkezetrészek egyikétől és a külső tartókerettől kinyúló vízszintes nyúlvány, és a másik függőleges vezető szerkezetré szen és külső tartókereten egy idom van. Az idomban egy a nyúlványt befogadó horony van, amely ívelt kialakítású. A nyúlvány a függőleges vezető szerkezetrész elforduló mozgását követve a horony mentén mozog, azonban moz5 gását a horony végei megállítják és ezáltal korlátozzák az elforduló mozgást. Egy másik vázolt kiviteli alaknál egy homloklap csúszó terelőpályát képez, amelyhez csúszópárnák vannak nyomva és ezen ívelt pálya mentén tudnak mozogni, és az ívelt pályán az elforduló mozgás ivét korlátozó ütközők vannak.

A találmány egy további jellemzője szerint a gerjesztő elfordíthatóan van a külső tartókerethez erősítve és egy olyan vízszintes tengely körül fordítható el, amely gyakorlatilag keresztülmegy a gerjesztő súlypontján. A külső tartókeretnek olyan tartói vannak, amelyek gyakorlatilag vízszintesen nyúlnak ki a jármű alvázkeretétől.

A találmány egy előnyös kiviteli alakjánál a szeizmikus energiát gerjesztő szerkezetet egy tartókeret a szállítójárműhöz viszonyítva keresztirányú forgástengely körül elfordíthatóan tartja. A jármű kerekeinek futófelületei közötti távolság lényegében hasonló nagyságú, mint a szeizmikus impulzusokat terjesztő szerkezetrész talajban hagyott nyomának átmérője. Ennek megfelelően a jármű vezetője a járművet a lövésponthoz viszonyítva úgy állítja be, hogy a kerekek oldalirányú helyzete határozza meg a gerjesztő kívánt oldalirányú elfordulását, amire azért van szükség, hogy a gerjesztő az egyik földrajzi koordinátairányban illeszkedjen a talaj lejtéséhez. Ekkor a keresztirányú forgástengely lehetővé teszi, hogy a gerjesztő egy az elsőre merőleges második földrajzi koordináta irányában is illeszkedjen a talaj helyi lejtéséhez. A gerjesztő keresztirányú forgástengely körüli elfordulása mértékének korlátozására a tartókereten elfordulást határoló szerkezetrész van.

A találmány szerinti elfordítható emelőszerkezet előnyös tulajdonsága az is, hogy lehetővé teszi a szeizmikus energiát gerjesztő szerkezet megbízható működését, azaz a kívánt erős szeizmikus energiaimpulzusnak talajba juttatását még akkor is, amikor a gerjesztő egyidejűleg két irányban van függőleges normál helyzetéből elfordulva, azaz amikor a talaj két irányban lejt. Lehetővé teszi, hogy a gerjesztőt erősen, a talaj felületével egyvonalban lévőén nyomjuk a talajra annak ellenére, hogy a talaj felülete a lövéspontban két földrajzi koordináta irányában lejt. Következésképpen egy felmérő kutatócsoport a szeizmikus vizsgálatot az előre meghatározott, tervezett vonal mentén az egymástól egyforma távolságokban levő lövéspontokon tudja elvégezni annak ellenére, hogy a napi munkák végzése folyamán a kutatócsoport a talaj szabálytalan lejtésű szakaszain is dolgozik. Ezáltal pontosan és megbízhatóan lehet a kutatást végezni, mivel a kutatócsoport által ténylegesen használt lövéspontok megegyeznek az előre meghatározott programban szereplő lövéspontokkal.

Más szavakkal a találmány nyújtotta lehetőség arra készteti a kutatást végző dolgozókat, hogy munkájukat az előre meghatározott kutatási programnak megfelelően végezzék és ne térjenek el a meghatározott útvonaltól azért, mert munkájuk során nagyobb mértékben lejtő talajfelület kerül útjukba.

Az a tény, hogy a találmány szerinti elfordítható emelőszerkezet lehetővé teszi, hogy a szeizmikus energiagerjesztő nehéz talajon is megfelelően és megbízhatóan dolgozzon, előnyösebb és fontosabb, mint ahogy első hallásra tűnik. A földi szeizmikus kutatásban két új technológiai eljárás van, amire tekintettel kell lenni.

Az egyik figyelmet érdemlő adat, hogy az újabb keletű földi szeizmikus kutatási programok aránylag nagy számú egyedi „lövést”, azaz szeizmikus energiaimpulzust adnak át mindegyik szeizmikus energiagerjesztő révén a vizsgálati vonal minden 1,6. km-én. A kutatási program például meghatározza, hogy egy-egy szeizmikus energiagerjesztő

1,6 km-enként körülbelül 500 „lövést” szolgáltasson. Ha a kutatócsoport egy meghatározott sorban három kutatójárművet használ, akkor az ilyen program azt kívánja meg, hogy a kutatócsoport a kutatási út minden 1,6 km-én 1500 „lövést” végezzen. Azonban minden egyes „lövést” egy előre pontosan meghatározott földrajzi koordináta helyen kell végezni ahhoz, hogy az eredményként kapott adatokat összegyűjtve ezeket megfelelően és célszerűen lehessen számológépekkel földolgozni.

A másik figyelmet érdemlő adat, hogy az összegyűjtött adatokat digitális számológéppel magával a kutatással párhuzamosan, a terepen lehet feldolgozni. Az ilyen terepen való feldolgozáshoz megfelelő hordozható mikroprocesszorok állnak rendelkezésre. A kutatás végzése folyamán kapott adatoknak terepen való ilyen feldolgozása lehetővé teszi a kutatócsoport számára, hogy a kapott eredmények alapján stratégiai döntéseket hozzon. Ezek a stratégiai döntések lehetnek például különböző paraméterek változtatásai, így a lövéspontok közötti és lövéspontok sorai közötti távolságok megváltoztatása, mindegyik lövésponton a szeizmikus impulzusok számának változtatása, és a geofónok helyének változtatása. Mindezek a paraméterek azért szorulhatnak változtatásra, hogy a felszín alatti geológiai szerkezetekre vonatkozóan megbízhatóbb és jellemzőbb adatokat lehessen kapni.

Következésképpen az egyes lövéspontok földrajzi helyének pontossága igen nagy jelentőségű ahhoz, hogy a szeizmikus kutatási program optimális hatásossággal legyen végezhető. Ha figyelembe vesszük, hogy járművenként és

1,6 km-enként mintegy 500 impulzust hozunk létre, beláthatjuk, hogy a talaj felületi alakjától függetlenül megfelelő és megbízható munkát lehet a találmány alkalmazása révén végezni, ami a kutatás gyakorlati értéke szempontjából döntő jelentőségű.

A találmány szerinti, talajon mozgatható szeizmikus energiaforráshoz használható, elfordítható emelőszerkezetet részleteiben a rajzokon vázolt példaképpeni kiviteli alakokkal kapcsolatban ismertetjük.

Az 1. ábra egy találmány szerinti elfordítható emelőszerkezet és az általa tartott, mozgatható, földi szeizmikus energiaforrás vázlatos oldalnézete. Az ábrán a szeizmikus energiát gerjesztő szerkezet a járműtől távolodva emelkedő talajfelületre van helyezve.

A 2. ábra az 1. ábrához hasonló oldalnézeti vázlat, ennél azonban a szeizmikus energiát gerjesztő szerkezet a járműtől távolodva lejtő talajfelületre van helyezve.

A 3. ábra oldalnézeti vázlat, amely az 1. ábrán is látható gerjesztőt és tartókeretet nagyított méretben mutatja.

A 4. ábra a 3. ábrán is látható geijesztő és tartókeret 3. ábrán föltüntetett 4—4 vonal menti síkból látható hátulnézete, amelyen a gerjesztő vízszintes helyzetben van föltüntetve.

Az 5. ábra a 4. ábrán is látható energiagerjesztő és a tartókeret vázlatos fölülnézete.

A 6. ábra a 3. és 4. ábrákon is látható csapágyszerelvény vázlatos hátulnézete, részben metszete. A 6. ábra lényegében a 3. ábrán föltüntetett 6—6 vonal menti, nagyított méretű metszet.

A 7. ábra a 3. és 4. ábrákon is látható elforduláshatároló szerkezetrész vázlatos hátulnézete, részben metszete. A 7.

ábra lényegében a 3. ábrán föltüntetett 7—7 vonal menti nagyított méretű metszet.

A 8. ábra a kosárszerű keretből kinyúló és a cső alakú emelő vezető csatorna belsejében elhelyezett kar és rúd vázlatos hátulnézete. A 8. ábra lényegében az 5. ábrán föltüntetett 8—8 vonal menti nagyított méretű metszet.

A 9. ábra a 8. ábrán föltüntetett 9—9 vonal menti metszet.

A 10. ábra a 7. ábrához hasonló vázlatos hátulnézet, részben metszet, amely az elforduláshatároló szerkezetrész egy módosított kiviteli alakját szemlélteti.

All. ábra a 10. ábrán föltüntetett 11—11 vonal menti vázlatos nézet, részben metszet.

A talajba átadott erős szeizmikus energiaimpulzusokat az 1. és 2. ábrákon látható 22 gerjesztőszerkezet állítja elő. Az I. és 2. ábrákon a 22 gerjesztőszerkezet a talaj felületére van helyezve és a gerjesztöszerkezetet 23 tartókeret tartja. E 23 tartókeret szokásos 24 járműhöz van erősítve. Az ilyen szokásos 24 jármű lehet egy teherautó, rönkhordáshoz szokásos kétkerekű jármű, forgó keréktalpas jármű stb., a kutatni kívánt terület típusától függően. A szeizmikus energiát előállító 22 gerjesztőszerkezetnek egy belső, kosárszerű 26 kerete és ebben tartott, szeizmikus energiát előállító 28 gerjesztője van. A 28 gerjesztőnek acél anyagú 30 edénye van, amely a talaj felületére van fektetve akkor, amikor szeizmikus impulzust kívánunk gerjeszteni és a talajba juttatni.

Mint az 1. ábrán látható, a találmány szerinti emelőszerkezet a 23 tartókeret révén tartott 29 csapágyszerelvény körül elfordíthatóan van beszerelve, úgyhogy az egész gerjesztő helyzete, a 22 gerjesztőszerkezet helyzete úgy állítható be, hogy ez illeszkedik a talaj felülete lejtésének helyi változataihoz. így a fém anyagú 30 edény alja pontosan hozzáfekszik az olyan talajnak felületéhez is, amely a járműhöz viszonyítva ferde, lejtős. Amint a 2. ábrán látható, az elfordítható emelőszerkezet akkor is hozzáfekszik a talaj felületének azon a helyen levő részéhez, ha ez a rész — az 1. ábrán láthatótól eltérően — a járműhöz viszonyítva lefelé lejt.

A szeizmikus energiát előállító 22 gerjesztőszerkezet a nagyított méretű 3. és 4. ábrán részletesebben látható. A belső, kosár alakú 26 keretnek egy alsó 31 kör alakú része van, amelyen ettől lefelé nyúló 33 lökéscsillapitók vannak fölerősítve. E lökéscsillapítók a 30 edény fölső széléhez vannak nyomva. Amikor a 22 gerjesztőszerkezet működési helyzetében van, akkor a kosárszerű 26 keret a 30 edényt lefelé a talajra nyomja.

Amikor erős szeizmikus impulzust juttatunk a talajba, a 30 edény gyorsan lefelé mozog és a talajban erős impulzust kelt, ugyanekkor reakcióhatásra a 28 gerjesztő gyors fölfelé mozgásra kényszerül. A gerjesztő reakcióhatásra való fölfelé mozgásának csökkentésére és a szeizmikus impulzus nagyságának növelésére 32 súlyok vannak mereven a gerjesztőhöz erősítve. Mint a 3,779,335 számú és más amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti, egy 34 víz/levegő elválasztó van a találmány szerinti emelőszerkezetben, amely azt a levegőt választja ki a gerjesztő rajzon nem látható, vizet tartalmazó tároló tartályából, amelyet a szintén nem látható légpisztoly vagy légpisztolyok juttatnak a tároló tartályban levő vízbe. így a levegő el tud távozni a környező légtérbe.

Amikor egy szeizmikus impulzust keltünk, a 28 gerjesztő a 32 súlyaival együtt hirtelen fölfelé mozdul el. Amikor a szeizmikus impulzus reakciójának hatására fölfelé moz177563 gó 28 gerjesztő eléri mozgásának fölső határát, fojtószelepekkel ellátott 36,38 hidraulikus hengerek megakadályozzák, hogy a gerjesztő lezuhanjon. A hidraulikus hengerekhez tartozó csővezetékek úgy vannak kialakítva, hogy ezek hatására a gerjesztő az edénnyel együtt lágyan, lassan süllyed vissza eredeti, az edénynél fogva a talajhoz fekvő helyzetébe, amikor újabb impulzusnak talajba juttatásához megfelelő helyzetbe kerül. Ilyen megfelelő csővezetékrendszert ismertet például a 3,779,335 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. A 36 és 38 hidraulikus hengerek fölső végei a kosárszerű 26 keret tetején levő, megfelelő önbeálló 40 és 42 kötőszerkezetek révén vannak fölerősitve, és hasonló önbeálló kötőszerkezetek szolgálnak a 36 és 38 hidraulikus hengerekből kinyúló 37 és 39 dugattyúrudak alsó végeinek folerösítésére is.

Annak megakadályozására, hogy „lövés” előtt a 30 edény elbillenjen a talaj felületéhez szorosan hozzáfekvő helyzetéből, több pneumatikus fölfelé húzó 44, 45 visszatartó henger szolgál, amelyek már szabadalmi leírásból ismertek. Mindegyik visszatartó henger fölső vége a kosár alakú 26 kerethez van erősítve. A megfelelő 46 és 48 dugattyúrudak fölfelé húzó 50 és 52 kötőrudak révén vannak a 30 edényhez erősítve. Egy a rajzokon nem látható, hajlékony, nagynyomású csővezeték túlnyomású levegőt táplál mindegyik visszatartó hengerbe az ebben levő dugattyú alá, minek eredményeként az edény kerületén egy erős fölfelé húzó erőt keltünk, amely az edényt a légpisztoly vagy légpisztolyok működésbe lépése előtt a 33 lökéscsillapítókhoz szorítja. így ha a kezelő személy a gerjesztőszerkezet 30 edényét véletlenül az edény alatt excentrikusán levő szikladarabra vagy hasonlóra helyezi, az 50 és 52 kötőrudak fölfelé húzó ereje megakadályozza, hogy a szeizmikus energiát előállító gerjesztőszerkezet állványához viszonyítva az edény lövés előtt elbillenjen. A légpisztoly vagy légpisztolyok működésbe lépése után a 30 edény lefelé mozgása lehetővé válik azáltal, hogy ezt a 46 és 48 dugattyúrudaknak kifelé való eltolódása megengedi.

Az egyik lövéspontról a másikra való átszállítás folyamán a 22 gerjesztőszerkezetet a talaj felületéről fölemeljük, mint ezt a következőkben még részletesen ismertetjük. A 28 gerjesztőt ekkor a 37 és 39 dugattyúrudak tartják, amelyek ekkor teljesen kinyúlnak a 36 és 38 hidraulikus hengerekből, és a 30 edényt több hajlékony, nyújtható, ívelt 54, 56 tartószalag tartja fenn. Ezek a tartószalagok eléggé hajlékonyak és nyújthatóak ahhoz, hogy a szeizmikus impulzus talajba juttatása folyamán lehetővé tegyék a 30 edény lefelé mozgását. Ezek lazíthatok is és a 4. ábrán látható módon ívelt alakot vehetnek föl akkor, amikor a 30 edény a 28 gerjesztő működtetése előtt a talajhoz van nyomva.

Ha kívánatos, a fölfelé húzó 44,45 visszatartó hengerek és 50, 52 kötőrudak el is hagyhatók. Ebben az esetben az 54, 56 tartószalagok össz-számát megnöveljük, például hatra vagy nyolcra.

A 23 tartókeretnek egy fő 58 alsó járma és egy 59 fölső járma van (3., 4. és 5. ábra). A 29 csapágyszerelvények az alsó járomra vannak szerelve, mint a következőkben még részletesen ismertetjük, és ezek egy vízszintes 63 forgástengelyt képeznek, amely körül a szeizmikus energiát előállító 22 gerjesztőszerkezet el tud fordulni. Az 59 fölső jármon az elforduló mozgás mértékét határoló szerkezetrész van, mint a következőkben még ismertetjük.

Az 58 alsó jármot és 59 fölső jármot tartalmazó 23 tartókeret helyett a két járom egyetlen járommá is egyesíthető, amint ezt a következőkben még részletesen ismertetjük.

Amint az 5. ábrán látható, az 58 alsó járomnak és 59 fölső járomnak lényegében U alakja van és részben körülfogja a szeizmikus energiát előállító 22 gerjesztőszerkezetet. A szeizmikus energiát előállító 22 gerjesztőszerkezet fő tartóját az 58 alsó járom képezi és ennek egy pár 60 és 62 tartója van, amelyek lényegében vízszintesen nyúlnak ki a 24 jármű 61 jármüalvázának hátsó részéből (1. és 2. ábra). A szeizmikus energiát előállító gerjesztőszerkezet függőleges emelő szerkezetrész mentén vezethető, amelynek hoszszú, függőleges, vezető 64 és 66 csatornája van (3., 4. és 5. ábra). E csatornák közül egy látható a 6., 7., 8. és 9. ábrákon is. A csatornák cső alakúak és mindegyikben függőleges, hosszirányú nyílás van, amelyek a szeizmikus energiát előállító 22 gerjesztőszerkezet felé néznek, azaz befelé. Ezek a csatornák 29 csapágyszerelvények révén elfordíthatóan vannak a külső 60, 62 tartókhoz szerelve, úgyhogy a gerjesztő a hozzá tartozó függőleges vezető szerkezetrészekkel együtt a vízszintes 63 forgástengely körül el tud fordulni abból a célból, hogy alkalmazkodjon a talaj felületének különböző helyi lejtéseihez.

A cső alakú 64 és 66 csatornákat az 58 alsó járom 60 és 62 tartóihoz elfordíthatóan erősítő két 29 csapágyszerelvény egyike részleteiben a 6. ábrán látható. Egy 72 forgáscsapnak nagy 73 karimája van és 74 laphoz van erősítve, amely egy kis hosszúságú 76 csatornához van hegesztve. Ez a 76 csatorna a cső alakú 64 csatornához nyeregként illeszkedik és ehhez van hegesztve. A 72 forgáscsap 73 karimájánál fogva 75 rögzítő lap révén van egy 74 laphoz erősítve. Az összeerősítést 77 csavarok végzik. A 72 forgáscsapon szokásos önbeálló 78 gömbcsukló van, amely egy konkáv 80 perselyben elfordíthatóan van tartva. A 80 persely a 60 tartó 86 gerinclemezében kiformált 79 nyílásban van központosán elhelyezve és ezt egy pár egymással szemben levő 82, 84 szorítólap tartja helyén, amely szorítólapokat a 86 gerinclemezen átmenő több 85 csavar fog össze. A 80 persely edzett acél és 88 zsírozó szemölcs segítségével kenhető. A zsírzó anyag veszteség megakadályozására 89 tömítés szolgál.

Az 58 alsó járom fő 60 és 62 tartóján kívül a 23 tartókeretnek 59 fölső járma is van, amelynek a 3., 4. és 5. ábrákon látható fölső 90 és 92 tartója van. Az 58 alsó jármot és 59 fölső jármot egy függőleges 94 keretlap és mindkét oldalon egy-egy függőleges 95 támaszgerenda tartja mereven össze. A 95 támaszgerendákból csak egy látható a 3. ábrán. Az 59 fölső járom a járműhöz merev, átlós 96 és 98 rudakkal van erősítve, amelyek csőből vannak képezve.

Mint már előzőleg említettük, a 23 tartókeret 58 alsó járma és 59 fölső járma egyetlen járommá is egyesíthető. Az alsó és fölső járomnak ez az egyesítése úgy végezhető, hogy a függőleges oldalsó 95 támaszgerendákat a rajzokon nem látható, aránylag nagy felületű oldallapokkal helyettesítjük, amelyeket a fölső és alsó megfelelő tartók, azaz a 90 és 60, illetve 92 és 62 tartók között elnyúlva hegesztünk helyükre. Ha ez a két oldallap az alsó 60 és 62 tartó mentén eléggé messze nyúlik előre és mindegyik oldallap elülső végének formája úgy van kialakítva, hogy bekötőlemez módjára fölfelé és hátrafelé ferde, akkor ez a két oldallap helyettesítheti az átlós 96 és 98 rudakat is.

A szeizmikus energiát előállító 22 gerjesztőszerkezet vízszintes 63 forgástengely körüli lehetséges elfordulásának határolása céljából egy pár hasonló, 100 és 101 elforduláshatároló szerkezetrész (3., 4. és 7. ábra) van az 59 fölső járom 90, illetve 92 tartóján kialakítva. Mint a 3. ábrán látható, a doboz alakú 90 tartó belső függőleges 99 gerinclemezében egy ívelt 102 horony van kiképezve, és ebben az ívelt horonyban a cső alakú 64 csatornához erősített 104 csap mozgatható. E 102 hornyot olyan körív határozza meg. amelynek középpontja egybeesik a 63 forgástengely forgási középpontjával. A 22 gerjesztőszerkezet elforduló mozgása közben a 104 csap a horony mentén halad, azonban mozgását a horony végei leállítják. Ennél a kiviteli alaknál az ívelt horony végei 10 -kai vannak a 63 forgástengely forgási középpontján átmenő függőleges vonal előtt és mögött, és így a 22 gerjesztőszerkezet mindkét irányban 10 -kai fordulhat el a 23 tartókerethez viszonyítva, azonban ha kívánatos, ennél kisebb vagy nagyobb elforduiásszög is kialakítható.

A 100 elforduláshatároló szerkezetrész metszetét a 7. ábra mutatja. A 104 csap 103 laphoz van hegesztve, amely

105 csavarok révén 109 tartólaphoz van erősítve. A 109 tartólap 111 csatornához van hegesztve, amely szintén hegesztve van a cső alakú 64 csatornához. Az elfordulást határoló 104csapa 102 hornyon keresztül kifelé nyúlik. A 99 gerinclemez előre és hátra nyúló, függőleges oldallapként szolgál, lényegében csúszólapot képez, és a 102 horony közelében egy pár erős, sima műanyag 106 és 107 csúszópárnával van közrefogva. A csúszópárnák anyaga nagymolekulájú politén lehet. A külső 106 csúszópárnához a 104 csap segítségével acél anyagú nagy 108 alátét van szorítva. E csúszópárnák tehát erős csúszós anyagból vannak, ezért még akkor is kis ellenállást fejtenek ki a gerjesztőszerkezet elfordulásával szemben, ha szoros csúszóillesztéssel vannak csatlakoztatva. A 104 csaphoz és ívelt 102 horonyhoz való hozzáférés megkönnyítése céljából a doboz alakú 90 tartó külső függőleges gerinclemezében levő nyílás fölé eltávolítható 110 fedőlap van erősítve.

Abból a célból, hogy megakadályozzuk a cső alakú 64 csatornának saját tengelye körüli, kellő helyzetből való elfordulását, ami egyébként a gömbcsukló jellegű 29 csapágyszerelvény következtében előfordulhat (6. ábra), a

106 és 107 csúszópárnák erősen hozzá vannak nyomva a függőleges 99 gerinclemezhez. Annak érdekében, hogy a 106 és 107 csúszópárnák mindegyikével folyamatosan erős nyomást fejthessünk ki, a nagy 108 alátétet erős 120 rugók nyomják. Ezek a 120 rugók 123 rugótartó 121 mélyedéseiben vannak. A 123 rugótartót a 104 csapon egy csavaranya tartja.

A szeizmikus energiát előállító 22 gerjesztő szerkezet fölemelésének lehetővé tételére ez a kosárszerű 26 keretből kinyúló, vízszintes 112, 114, 116 és 118 karok révén a cső alakú, függőleges vezető 64 és 66 csatornákra van szerelve (4. ábra). Mintáz 5. ábrán látható fölülnézetből kitűnik, a fölső pár kinyúló kar, a 114 és 116 kar a hosszirányú nyílásokon át benyúlik a cső alakú, vezető 64 és 66 csatornákba, és az alsó pár kinyúló kar, azonos, illetve hasonló módon van kialakítva. Az egyik kar és cső alakú vezető csatorna részleteiben a 8. és 9. ábrán látható.

A 114 kar a kosár alakú 26 keretből nyúlik ki és ennek belső végéhez hengeres fémből levő 122 rúd van hegesztve. A rúd a cső alakú emelő vezető 64 csatorna belsejében van elhelyezve és ezzel egytengelyű. Egy például erős, csúszós műanyagból, előnyösen nagymolekulájú politénből vagy nylonból levő 124 hüvely van a 122 rúd köré hajlítva és a rúd alsó 126 válla révén van tartva. A műanyag hüvelyt 128 alátét és 132 csavar tartja a rúdon. A csavar a rúdba van behajtva. Mivel a műanyag hüvely egy erős, csúszós polimer, ezért jó csapágyanyag, és amikor a rúd a cső alakú 64 csatorna 131 vezető csatornarészében van elhelyezve, egy jó csúszó illesztés jön létre, amely nem akadályozza a 22 gerjesztőszerkezet 131 vezető csatomarész menti emelését. A vezető 64 csatornában hosszirányú 133 nyílás van, mint a 9. ábra mutatja.

A műanyag 124 hüvely rendkívül tartós. Ha ezt ki kell cserélni, a 128 alátét könnyen eltávolítható, ami után az elkopott hüvely is megfelelő módon eltávolítható. Bár a műanyag 124 hüvelynek nagyobb az átmérője a 133 nyílás szélességénél, a hüvely a 133 nyíláson keresztül eltávolítható. Az eltávolítás úgy történik, hogy először a 124 hüvelyt fölfelé mozgatjuk az emelő vezető csatornarész mentén mindaddig, amíg a 124 hüvely a 122 rúd teteje fölé nem kerül. Ekkor a 124 hüvelyt 90 -kai el lehet fordítani és a 133 nyíláson keresztül el lehet távolítani. A 124 hüvely X irányú szélessége kisebb a 133 nyílás Y irányú szélességénél, és igy ha a hüvelyt 90 -kai elfordítjuk, ez könnyen eltávolítható. A 133 nyíláson keresztül ekkor egy új hüvely helyezhető a 131 vezető csatornarészbe és ezt 90 -kai elfordítv: az új hüvely megfelelő szöghelyzetbe kerül. Ezt az új hüvelyt ezután a 131 vezető csatornarészben lefelé csúsztatjuk a 122 rúd körüli helyzetébe. így nincs szükség szűk mérettűrésekkel készített, drága fém alkatrészek cseréjére, ami nagyon előnyös.

A 22 gerjesztőszerkezet 64 és 66 csatornák menti emelésére és süllyesztésére egy pár hidraulikus emelő és süllyesztő 134 és 136 munkahenger szolgál (3., 4. és 5. ábra). F.zek a munkahengerek 138 és 140 fejes-sasszeges csapok segítségével a vezető 64 és 66 csatornák fölső végeihez erősített 142, illetve 144 tartókhoz vannak kötve. A megfelelő 146 és 148 dugattyúrudak lefelé nyúlnak és végeiken 150 és 152 kengyelek vannak. A dugattyúrudak 154 és 156 fejes-sasszeges csapok révén a kosárszerű 26 keret alsó 31 kör alakú részén levő 158, 160 tartókhoz vannak erősítve. A 146, 148 dugattyúrudaknak 134. 136 munkahengerekbe való visszahúzása révén a kosárszerü 26 keret és így az egész szeizmikus energiát előállító 28 gerjesztő az emelő vezető 64 és 66 csatornák mentén felemelhető. A 136. 134 munkahengerek emelő hatásának átváltásakor a 146, 148 dugatvtyúrudak kinyúlnak és így a 26 keretet és 28 gerjesztőt süllyesztik. A 33 lökéscsillapítók hozzányomódnak a 30 edény 157 pereméhez és így az edényt erősen a talaj felületéhez, lefelé nyomják.

Munka közben a szeizmikus energiát előállító 22 gerjesztőszerkezetet a 24 jármű révén, fölemelt helyzetben szállítjuk a kutatás helyére. Ekkor a 146 és 148 dugattyúrudak teljesen visszahúzott állapotban vannak, és így a kosárszerű 26 keretet a kinyúló 112, 114, 116 és 118 karok révén vezetve, fölemelt helyzetben tartják. A kutatási helyen vagy „iövésponton” a 24 járművet úgy helyezzük el, hogy a 30 edény teljes alsó felületével erősen a talaj felszínéhez nyomható csupán azáltal, hogy a vízszintes 63 forgástengely körül kellő szöghelyzetbe állítjuk. A 30 edénynek ez a helyi lejtés ellenére végezhető erős talajfelülethez nyomása előnyösen végrehajtható, mivel a 24 jármű oldalsó keréktávolsága alig nagyobb a gerjesztőszerkezet ugyanilyen irányú méreténél. így a vezető a leállított 24 járművet úgy állítja be, hogy ennek oldalirányú elbillenése, dőlése határozza meg a szeizmikus energiát előállító 22 gerjesztőszerkezet szükséges oldalirányú dőlését.

A vízszintes 63 forgástengely kereszt irányban nyúlik el, tehát ez párhuzamos a jármű tengelyeinek irányával, amely az oldalirányú keréktávolság iránya is. Ez az oldalirányú keréktávolság hívható „oldalsó kerékalapnak” is és ez általában közel olyan méretű, mint a szeizmikus impulzusokat gerjesztő szerkezet alsó részének talajon képzett lenyomata, illetve „lábnyoma”, ami azonos a 30 edény talajjal való érintkező felületének átmérőjével. Az oldalsó kerékalap sokkal kisebb, mint a jármű hosszirányú kerékalapja, amelyet a jármű legelöl és leghátul levő tengelye közötti távolság határoz meg. Ennek megfelelően a vezető úgy állítja be a járművet, hogy az oldalsó kerékalap helyzete eléri a kívánt, 22 gerjesztőszerkezethez tartozó oldalirányú dőlést annak érdekében, hogy ez az egyik koordináta irányban alkalmazkodjon a talaj lejtéséhez, és így a 30 edény a lövésponton egészében ráfeküdjön a talajfelületre. A jármű ilyen beállítása mellett a 146 és 148 dugattyúrudak kinyúlnak és a szeizmikus energiát keltő 22 gerjesztőszerkezetet süllyesztik, beleértve a kosárszerű 26 keretet és 28 gerjesztőt is. A süllyedés addig tart, amíg a 30 edényt a rugalmas 33 lökéscsillapítók egész felületén rá nem nyomják a talaj felületére. Amikor a lövésponton a felület a 24 jármű hosszirányú kerékalapjától az 1. ábrán látható módon emelkedőén ferde, a jármű kismértékben előre mozgatható akkor, amikor a 30 edényt a talajhoz nyomjuk. Amikor a 63 forgástengely előre mozog, a gerjesztőszerkezet önműködően elfordul, úgyhogy a 30 edény gyorsan egyvonalba hozható a talaj felületével.

Ha a lövésponton a talaj felülete a jármű hosszirányú kerékalapjához viszonyítva a 2. ábrán látható módon lefelé lejt, akkor a 24 jármű kismértékben hátrafelé mozgatható a 30 edény talajra helyezésekor, úgyhogy a gerjesztőszerkezet az ábrán látható helyzetbe fordul el.

Végeredményben az oldalsó kerékalap beállítása alkalmazkodik a talaj lejtéséhez az egyik földrajzi koordináta irányban, és ekkor a keresztirányú 63 forgástengely alkalmazkodik az elsőre merőleges, másik földrajzi koordináta irányban a talaj helyi lejtéséhez.

A jármű előre és hátra mozgásának a 30 edény talaj felületével való egy síkba hozásánál kívánatos csökkentése céljából előnyös, ha a gerjesztöszerkezet forgástengelye alacsonyan van. A forgástengely általában a gerjesztöszerkezet súlypontján halad keresztül. Egy adott szögbeállitáshoz a jármű szükséges előre és hátra mozgása csökken, ha a forgástengelyt süllyesztjük. A szükséges vízszintes kiegyenlítés mértéke úgy tekinthető, hogy ez az állítási szög szinuszának és a 63 forgástengely, valamint a 30 edény alsó felülete közötti távolságnak szorzata. A forgástengely süllyesztése révén ez a távolság és igy a szükséges vízszintes kiegyenlítés is csökken.

Bár a fönti okokból előnyös, ha a 63 forgástengely alacsonyan van elhelyezve, a legmegfelelőbb, ha ez a forgástengely nincs a szeizmikus energiát előállító 22 gerjesztőszerkezet súlypontja alatt akkor, amikor az egész gerjesztőszerkezet legfölső helyzetében van. Ha a forgástengely a súlypont alatt volna, a gerjesztőszerkezetet nehezen lehetne felemelni és kényelmetlen volna kezelni. így a 63 forgástengely a 22 gerjesztőszerkezet súlypontjának közvetlen közelében vagy kismértékben e fölött lehet, azonban nem lehet a súlypont alatt.

A szeizmikus energiát előállító gerjesztőszerkezet megbízhatóan dolgozik, megbízhatóan adja át a talajnak az erős szeizmikus energiaimpulzusokat akkor is, ha egyidejűleg két földrajzi irányban van elbillenve, azaz olyan talajon dolgozik, amely két irányban is lejtős. A szeizmikus impulzusokat előállító gerjesztőszerkezet 30 edényének alsó. 162 membránszerű záró felülete alkalmasan van kiképezve arra, hogy a 134. 136 munkahengerek segítségével teljes egészeben, erősen a talaj felületére nyomjuk annak ellenére, hogy' a iövésponton a talaj két földrajzi koordináta irányban lejtős, és ezáltal a talaj felületével jól kapcsolódik, minek következtében az erős szeizmikus impulzusokat megbízhatóan adja át a talajnak. ·

A 10. és 11. ábrán egy más kivitelű, 100A elforduláshatároló szerkezetrész látható. Egy hasonló elforduláshatároló szerkezetrész használható a 22 gerjesztőszerkezet ellenkező oldalán is. A 23 tartókeret fölső 90 tartójára egy függőleges, csúszólapként szolgáló 99A gerinclemez van szerelve. A 99A gerinclemez előre és hátra nyúlik. All. ábrán a 99A gerinclemez pont-vonalas vonallal van föltüntetve, mivel a ll—11 metszéssíkon kívül van.

A cső alakú, emelő vezető 64 csatornához egy rövid 111 csatorna van hegesztve, amelyhez 109 tartólap van hegesztve. A 109 tartólapra egy pár erős, csúszós műanyagból, így nagymolekulájú politénből levő 107 csúszópárna van szerelve. Mindegyik 107 csúszópárna körül 164 karima van és e karimákat 11>6 rögzítő lapok tartják, és így a csúszópámákat helyükön rögzítik. A 166 rögzítő lapban egy pár négyszögü 168 nyílás van (11. ábra), amelyen a két 107 csúszópárna úgy tud keresztülnyúlni, hogy érintkezésbe kerül a csúszólapként szolgáló 99A gerinclemezzel. A rögzítő lapot mindkét végén több 105 csavar erősíti a 109 tartólaphoz.

Mint all. ábrán látható 170 nyíl mutatja, a cső alakú, emelő vezető 64 csatorna a csúszópárnás 100A elforduláshatároló szerkezetrészével együtt hátra és előre fordítható el. A 107 csúszópárnák a 99A gerinclemez belső felületén levő egy ívelt pálya mentén csúsznak. Ennek az elforduló mozgásnak korlátozására a csúszólapként szolgáló 99A gerinclemez mindegyik végén 174 tartó és erre erősített rugalmas 172 lökéscsillapító van. Ennél a példaképpeni kiviteli alaknál az elfordulás határa a függőlegestől előre és hátra körülbelül 10', azonban a mindenkori kívánságnak megfelelően ennél kevesebb vagy több is lehet, a 99A gerinclemez hosszától függően.

A 107 csúszópárnák előre és hátra irányban egymástól térközzel vannak elválasztva és ezek erősen hozzá vannak nyomva a 99A gerinclemezhez, ezeken csúsznak. Ezáltal megakadályozzák azt, hogy a cső alakú, emelő vezető 64 csatornák kívánt helyzetükből saját tengelyük körül elforduljanak, ami egyébként a gömbcsuklót tartalmazó 29 csapágyszerelvény következtében előfordulhat (6. ábra).

Más szavakkal all. ábrán látható 107 csúszópárnák erősen kapcsolódnak a 99A gerinclemez egyik oldalával és a cső alakú, emelő vezető 64 csatornát stabilizálják a saját tengely körüli elfordulással szemben. Hasonló módon a 7. ábrán az aránylag széles 106 és 107 csúszópárna pár erősen kapcsolódik szendvics-szerűen a csúszólapként szolgáló 99 gerinclemez ellentétes felületeihez, és így a cső alakú, emelő vezető 64 csatornát a saját tengely körüli elfordulás ellen stabilizálja. Természetesen all. ábrán látható két 107 csúszópáma helyettesíthető egy nagy csúszópárnával, amely elég nagy ahhoz, hogy a kívánt stabilizálást szolgáltassa.

Az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli alaknál a 23 tartókeret a 24jármű hátsó részéből nyúlik ki konzolszerűen. Ez azt jelenti, hogy a szeizmikus energiát előállító 22 gerjesztő szerkezet „külső” helyzetben van.

Természetesen a földi szeizmikus kutató járművek úgy is kialakíthatók, hogy az alvázkereten belül, az elülső és hátsó kerekek között olyan nagy térköz, olyan nagy nyílás van, amely alkalmas a szeizmikus energiát előállító gerjesztő szerkezet „belül” való elhelyezésére. Egy ilyen megoldást ismertet e találmány feltalálójának 3310 128 számú amerikai egyesült államokbeli korábbi szabadalma. Ennél a 23 tartókeret a 22 gerjesztő szerkezet tartására a jármű alvázkeretében az elülső és hátsó kerekek között kialakított nagy nyílásban helyezhető el. Ilyen esetben az oldal6 só fő 60 és 62 tartók az alvázkeretben levő nagy nyílás közelében vannak az alvázkerethez erősítve, ott, ahol a szeizmikus energiát előállító gerjesztő szerkezet el van helyezve, és a 63 elfordulástengely a járműhöz viszonyítva keresztirányban nyúlik el (4. ábra).

Abban az esetben, ha a jármű alvázkerete úgy van megszerkesztve, hogy ennek egymástól térközzel elválasztott és a talaj fölött megfelelő magasságban elhelyezett két fő tartója van, akkor az alvázkeret tartók megfelelő részei közvetlenül tarthatják a 29 csapágyszerelvényeket, mint a 6, ábrán látható. Ekkor az alvázkeret tartó gerinclemezében egy lyuk van. A 7. vagy 10. és 11. ábrákon látható elfordulás-határoló szerkezetrészek egy tartó kerethez vannak erősítve, amely hasonló a 23 tartókerethez, és amely a belülre szerelt 22 gerjesztő szerkezet mindegyik oldalán a jármű alvázkerete fölé nyúlik.

A belülre szerelt, szeizmikus energiát előállító gerjesztő szerkezet az előzőekben ismertetett módon dolgozik, feladatának elvégzésére alkalmas és megbízható. A talaj oldalirányú lejtéséhez az egész jármű és az ebben levő 22 gerjesztő szerkezet oldalirányú dőléssel, billenéssel alkalmazkodik, a talaj előre vagy hátra lejtése esetén pedig a lövésponton úgy történik az alkalmazkodás, hogy a 22 gerjesztő szerkezet a keresztirányú 63 forgástengely körül elfordul ugyanúgy, mint a 22 gerjesztő szerkezet kívül való elhelyezésével kapcsolatban ismertettük.

A megfelelő és megbízható működési jellemzők eredményeként a kutató csoport a szeizmikus vizsgálatokat az előre meghatározott vonal mentén és a vonalon egyenletes távolságokban előre kijelölt lövéspontokon tudja végezni még akkor is, ha a kutató csoport terv szerinti előrehaladása folyamán egyébként nehézségeket okozó talajfelületek, két irányban is lejtő talajfelületek kerülnek útjába. így pontos és megbízható kutatási munkát tudnak végezni, megbízható adatokat tudnak összegyűjteni. A kutató csoport által ténylegesen használt lövéspontok megfelelnek az előre elkészített kutatási programban meghatározott lövéspontoknak. A találmány mintegy arra serkenti a kutató csoportot, hogy betartsa az előre meghatározott kutatási programot és ha nehéz, lejtős talajrészhez ér, ne térjen el a meghatározott útvonaltól. A talajon fölmerülő nehézségektől függetlenül a szeizmikus kutatási munka nagyon hatásosan és eredményesen végezhető.

A találmány nem korlátozódik az ismertetett példaképpeni kiviteli alakokra. Ezek egyes alkatrészeit vagy szerkezetrészeit hasonló működésű és hatású más alkatrészekkel, illetve szerkezetrészekkel helyettesítve a találmány védelmi köre nem változik meg.

Claims (12)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Elfordítható emelő szerkezet talajon mozgatható szeizmikus energiaforráshoz, amely révén erős szeizmikus energia impulzusok juttathatók a talajba, és amelynek egy aránylag nagy membránszerű záró felülettel kialakított, szeizmikus energiát előállító gerjesztő szerkezete van, a membránszerű záró felület a talaj felületére egészében ráfektethető, a talaj felületével aránylag nagy területen erősen érintkezik és ezáltal erős impulzusokat tud a talajba juttatni, azzal jellemezve, hogy egy járműhöz erősíthető külső tartókerete (23), a külső tartókerethez viszonyítva a függőleges irányban mozgó, szeizmikus energiát előállító gerjesztői, szerkezetet (22) vezető, párhuzamos és a járműhöz viszonyítva keresztirányban elnyúló, vízszintes forgás tengely (63) körül elfordithatóan a külső tartókeretre (23) csapágy szerel vény (29) révén erősített csatornája (64, 66), valamint a szeizmikus energiát létrehozó gerjesztő szerkezetet a talajjal érintkező működési helyzetből szállításra kész helyzetbe, a vezető csatornákhoz képest fölemelő munkahengerei (134, 136) vannak.
2. 2. Az 1. igénypontban meghatározott elfordítható emelő szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vízszintes forgástengely (63) a szeizmikus energiát előállító gerjesztő szerkezeten (22) keresztirányban, a súlypontnál nyúlik keresztül.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott elfordítható emelő szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a függőleges vezető csatornák (64, 66) két merev, egyenes csatornaként vannak kialakítva, és hogy a szeizmikus energiát előállító gerjesztő szerkezetnek (22) kifelé nyúló karjai (112, 114, 116, 118) vannak, amelyek a csatornákba illeszkednek és ezeken belül hosszirányban szabadon mozgathatóan vannak kiképezve.
4. 4. Az 1. vagy 3. igénypontban meghatározott elfordítható emelő szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az emelő munkahengerek (134, 136) hidraulikus munkahengerek, ezeknek belőlük kinyúló egy-egy dugattyúrúdja (146, 148) van, és hogy a hidraulikus munkahengerek és dugattyúrudak a hozzájuk tartozó függőleges, párhuzamos vezető csatorna (64, 66) és a gerjesztő szerkezet (22) között vannak összekapcsolva.
5. 5. Az 1., 3. vagy 4. igénypontok bármelyikében meghatározott elfordítható emelő szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a csatornák (64, 66) cső alakúak, mindegyikben egy hosszirányú, befelé, a szeizmikus energiát előállító gerjesztő szerkezet (22) felé nyíló nyílás (133) van, a gerjesztő szerkezettől kinyúló karok (112, 114, 116, 118) keresztülnyúlnak a hosszirányú nyílásokon (133), és hogy a karok végein egy-egy csúszócsapágyként szolgáló, egy függőleges hengeres rudat (122) legalább részben körülfogó, a cső alakú csatorna vezető csatornarészén (131) belül elhelyezett hüvelye (124) van.
6. 6. Az 1. vagy 5. igénypontban meghatározott elfordítható emelő szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a csúszócsapágyként szolgáló hüvelyek (124) külső átmérője nagyobb a cső alakú csatornában (64, 66) levő hosszirányú nyílás (133) szélességénél, a hüvely normál helyzetében a cső alakú csatorna vezető csatornarészének (131) belsejében hosszirányban csúsztathatóan van befogva, és hogy a csúszócsapágyként szolgáló hüvelynek C alakú keresztmetszete van.
7. 7. Az 1—6. igénypontok bármelyikében meghatározott elfordítható emelő szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a függőleges vezető csatornák elforduló mozgásának szögtartományát határoló, elfordulás-határoló szerkezetrésze (100, 101, 100A) van.
8. 8. Az I. vagy 7. igénypontban meghatározott elfordítható emelő szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a függőleges vezető csatornák (64, 66) a külső tartókeretre gömbcsuklót (78) és perselyt (80) tartalmazó csapágyszerelvény (29) révén elfordithatóan vannak erősítve.
9. 9. Az l., 7. vagy 8. igénypontok bármelyikében meghatározott elfordítható emelő szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a függőleges vezető csatorna elfordulását határoló szerkezetrésznek a függőleges vezető csatorna (64,66) és a külső tartókeret (23) egyikéből vagy másikából kinyúló csapja (104) vagy csúszópámája (107) és a függőleges vezető csatorna és külső tartókeret másikán levő gerinclemeze (99,99A) van, a gerinclemezen a csapot befo- gadó horony (102) vagy a csúszópárnát vezető ívelt pálya van, és az ívelt horony vagy pálya egytengelyű a forgástengellyel (63).
10. 10. Az 1. vagy 9. igénypontban meghatározott elfordítható emelő szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a függőleges vezető csatorna (64, 66) és a külső tartókeret (23) egyikéből vagy másikából kinyúló csapja (104) van, az ívelt pálya egy a gerinclemezben (99) kialakított ívelt horony (102), és hogy a csap a horony mentén együtt mozgatható a függőleges vezető csatorna (64, 66) elforduló mozgásával, azonban a horony végein a függőleges vezető csatorna elforduló mozgásának határolására megállítható.
11. 11. Az 1. vagy 9. igénypontban meghatározott elfordít- ható emelő szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a függőleges vezető csatorna (64. 66) és külső tartókeret egyikéből vagy másikából kinyúló csúszópárnája (107) van, az ívelt pálya egy a gerinclemezen (99A) kialakított 5 iveit csúszó felület, és hogy a függőleges vezető csatorna (64, 66) elforduló mozgását megállító, az iveit pálya ellentétes végein levő, rugalmas lökéscsillapítói (172) vannak.
12. 12. Az 1—11. igénypontok bármelyikében meghatározott elfordítható emelő szerkezet kiviteli alakja, azzal jelle10 mezve, hogy a külső tartókeretnek egy pár oldalirányban térközzel elválasztott, a jármű alvázkeretének hátsó részéből vízszintesen kinyúló tartója (60,62) van, és hogy a függőleges vezető csatornák (64, 66) csapágyszerelvények (29) révén elfordithatóan vannak a tartókra erősítve.

    5 rajz, 11 ábra