HUT78066A - Konténerrögzítő eszköz - Google Patents

Description

A találmány tárgya forgóretesz típusú konténerrögzítő eszköz egymásra helyezett konténerek reteszelt összekapcsolásához, konténereknek a hajó fedélzetéhez való rögzítéséhez és hasonló feladatokhoz, felhasználva ehhez a konténer szabványos sarokelemét és ennek a hosszúkás nyílását, amely eszköznek van egy forgóretesz-háza, valamint egy-egy felső és alsó forgóretesz-kapcsolóeleme, amelyeket egy a házon átnyúló közös tengely hordoz ahol az alsó kapcsolóelemet fogantyúként használva, a tengely forgatásával oldott helyzetbe fordítható felső kapcsolóelemet előfeszített rugó tartja reteszelt helyzetben, továbbá a háznak a konténer megfelelő sarokelemének nyílásába benyúló és hozzá együttműködve illeszkedő alakú függőleges felső és alsó nyakrésze van. A találmány tárgyát képezi továbbá a találmány szerinti konténerrögzítő eszköz használata is egymásra helyezett konténerek reteszelt összekapcsolásához, amelyeknek egymásra helyezésük után az egyik végük pedig gyakorlatilag hozzáférhető, a másik végük lényegében hozzáférhetetlen.

A jelenleg használt típusú konténerek két szabványos méretben készülnek, mégpedig 20 illetve 40 láb hosszúsággal. (A konténereknél ez a nemzetközileg elfogadott méretmegadás, kb. 6 illetve 12 m.) Ha hajón szállítják, de ugyanígy, ha dokkokban, rakpartokon, raktárakban és egyebekben mozgatják, a konténerek normális körülmények között egymásra vannak helyezve. Egy modern konténerszállító hajónak 4000 TEU (Twenty-foot Equivalent Units : húsz-lábas konténer-egyenérték) a kapacitása, azaz 4000 db a húszlábas konténerekből. A közeljövőben olyan konténerszállító hajókat is lehet majd látni, amelyeknek 6000 TEU a ka85713-2636B Sps/str • · pacitása, kb. 300 m hosszúak és kb. 42 m szélesek. A rakodási magasságot 10 -15 db, egyenként 2,5 m magasságú konténer teszi ki, azaz a teljes magasság több, mint 25 m. Következésképpen elsőrendű igény, hogy a konténerek biztonságosan legyenek egymáshoz és a hajó fedélzetéhez rögzítve, hogy ne csúszhassanak el vagy ne szabaduljanak el, például zord időjárási viszonyok között.

A konténerek minden sarkán úgynevezett sarokelemek vagy saroköntvények vannak, amelyek, csakúgy mint a nyílásaik, szabványosítva vannak. Ezeket a sarokelemeket használják a konténerek rögzítéséhez és lehorgonyzásához.

Az évek során számos különböző konténerrögzítő eszközét fejlesztettek ki a konténerek egymáshoz rögzítéséhez, felhasználva a konténer alján illetve tetején lévő sarokelem-nyílásokat. A konténerrögzítő eszközek egyik típusa, amelyet elterjedten használnak évek óta, az úgynevezett forgóretesz. A közönséges forgóretesznek van egy forgóretesz-háza egy alaptesttel, amellyel a felső konténer az alsó konténerre támaszkodik, ahol ezen alaptest el van látva felfelé és lefelé álló nyakrésszel, amely a sarokelem-nyílásába illeszkedik, továbbá felső és alsó forgatható reteszelőkúpokkal, amelyek a sarokelem-nyílásba való behelyezésük után aláfognak a sarokelem szomszédos felülete alá, továbbá van egy működtető eszközük a reteszelőkúp oldott állapotba fordításához. A normál használat során, a konténer rakodásakor, a felemelt konténer minden alsó sarokelemére egy-egy forgóretesz van felerősítve, ezután a felemelt konténert az alsó konténerre helyezik, az alsó reteszelőkúpokat az alsó konténer sarokelemeinek velük kapcsolódó nyílásai elfordítják, és az előfeszítési erő automatikusan visszafordítja kapcsolt helyzetükbe a sarokelembe való pontos behelyezésük után. Kirakodáskor az alsó reteszelőkúpot oldott állapotba forgatják a működtető eszközzel, ezután a • · felső konténert felemelik és dokk területére viszik, ahol a forgóreteszt kioldják a felemelt konténerből. Ez a műveletsor egyúttal a konténerrögzítő eszköz használatának legkedveltebb eljárását is illusztrálja.

Az ilyen típusú konténerrögzítő eszközek egyike a bejelentő által gyártott és forgalmazott ALL SET C5AM forgóretesz. Ezt a forgóreteszt az SE 9003041-1.sz. szabadalommal ekvivalens WO 92/05093.sz. szabadalmi bejelentés leírása mutatja be. Ennél a forgóretesznél az említett működtető eszköz egy hajlékony huzalon át csatlakozó fogantyú. A forgó- vagy reteszelőkúpokat, amelyeket rugó feszít reteszelt helyzetükbe, a fogantyú meghúzásával lehet különböző meghatározott helyzetekbe forgatni. A fogantyú a fedélzetről működtethető egy úgynevezett működtető pózna segítségével.

Speciális probléma lép fel akkor, amikor a konténerek nagyon szorosan vannak egymás mellé téve, ami azt jelenti, hogy többé-kevésbé lehetetlen a forgóreteszek oldása a földről az említett működtető póznával a konténerek szorosan elhelyezett végeinél. Ez szükségessé teszi, hogy a fogantyút a felrakott konténerek tetejéről működtessék, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy munkásnak fel kell másznia a legfelső konténer tetejére. Az ebben rejlő nagy balesetveszély miatt manapság általános hatósági előírássá vált számos országban, hogy ez a munkahely nem megengedett, mindazonáltal amúgyis ez nagyon időigényes és gyenge hatásfokú.

A szorosan elhelyezett konténerek problémája akkor jelentkezik, amikor 20-lábas konténereket használnak a 40-lábas konténerek rakodásához tervezett fedélzeten, vagy amikor egy 40-lábas konténert raknak két 20lábas konténer tetejére. Ilyenformán, ha két 20-lábas konténert helyeznek ugyanakkora helyre, mint amekkora a 40-lábas konténer, ennek az a kö4 vetkezménye, hogy egy mindössze 7,62 cm (3) széles közbülső hézag marad a két 20-lábas konténer szomszédos vége között.

A problémára javasolt megoldás szerint a fent leírt típusú hagyományos forgóreteszt használják a konténer szabadon hozzáférhető végénél, és egy úgynevezett merev típusú konténerrögzítő eszközt a konténer hozzáférhetetlen végénél. Az említett merev típusú konténerrögzítő eszközök általános tulajdonsága, hogy automatikusan összekapcsolt állapotba csúsznak, amikor a felső konténert lehelyezik, illetve kicsúszik az összekapcsolt állapotból, amikor a hagyományos forgóreteszek oldása után a konténert felemelik.

Egy merev típusú konténerrögzítő eszközt mutat be az US-3,973,684.sz. szabadalmi leírás. Ennek a konténerrögzítő eszköznek van egy sík alapeleme egy felfelé álló csatlakozócsappal, amelynek lejtős csúszófelülete van, és a sík alapelem ellenkező oldalán egy peremes talpcsatlakozója. Használat közben a talpcsatlakozót behelyezik az alsó konténer sarokelemébe, ezután a konténerrögzítő eszközt elfordítják a függőleges tengelye körül, ezáltal összekapcsolva a peremét a sarokelem belsejével. Amikor a felső konténert lehelyezik, az említett csatlakozócsap benyúlik a felső konténer nyílásába, és elcsúsztatva az említett lejtős csúszófelületen az említett csatlakozócsap szabad vége a sarokelem függőleges nyílásába kerül. Egy hasonló, merev típusú konténerrögzítő eszközt hoz forgalomba a Peck & Halé cég Lock-Matic Stacker F733 néven; egy másikat a Ceman cég Selflock G3.7 néven; egy továbbit az International Lashing Systems America Inc. cég Self-locating Stacker IF14 néven. Az összes ilyen merev típusú konténerrögzítő eszköznek a legnagyobb hátránya, hogy ezeket első lépésben az alsó konténer felső sarokelemébe kell berögzíteni, és ezután kell a felső konténert rájuk tenni. A konténerek kirakodásakor ezeket a konténerrögzítő eszközöket a • · »· ··· • · · • · · ·· ·· ·· *· konténerből egy, a tetején dolgozó munkásnak kell kioldania, amely, ahogy korábban már szó volt róla, veszélyes és rossz hatásfokú művelet.

Következésképpen ezek a konténerrögzítő eszközök nem illeszkednek a konténerrögzítő eszközök berakodás - kirakodás alatti kezelésénél előnyben részesített eljárásokhoz.

A Conver OSR GmbH cég által forgalomba hozott, úgynevezett Automatic fixing cone AFC-1 eszköz a merev típusú konténerrögzítő eszközök egy eltérő megközelítését képviseli, amelynek egy háza van rögzített felső és alsó kapcsolóelemmel, minden kapcsolóelem el van látva rögzített orrelemmel, amely a sarokelem-nyílásának hosszanti irányában helyezkedik el, és egy reteszelőelemmel, amely megakadályozza a hosszirányú mozgást. A használat során a felső kapcsolóelemet behelyezik a felemelt konténer hozzáférhetetlen végén lévő sarokelembe úgy, hogy a felső kapcsolóelem orreleme belenyúlik a sarokelem függőleges nyílásába. Ebben a helyzetben az említett reteszelőelem záró helyzetbe kerül, ezáltal a konténerrögzítő eszköz biztosítva van, megakadályozva a nyílás irányába eső elcsúszását. Amikor a felső konténert lerakják az alsó konténerre, az említett alsó kapcsolóelem egy lejtős felülete mentén elcsúszik a sarokelem-nyílásának mellső végére, ezáltal addig mozgatják hosszirányban a konténert, míg az orreleme be nem lép a nyílásba. Ezután a konténer az ellenkező hosszanti irányban mozog, ezzel az alsó kapcsolóelem orrelemét reteszelt helyzetbe hozza az alsó konténer sarokelemének függőleges nyílásában, végül utolsó lépésként a konténer másik végénél lévő közönséges forgóreteszek kapcsolódnak össze az alsó konténer megfelelő sarokelemeivel. Kirakodáskor az alsó kapcsolóelemek orreleme a konténer másik végében lévő forgóreteszek oldása után kicsúsztatható a kapcsolódásból.

·· · ·

Következésképpen ez a konténerrögzítő eszköz rakodáskor az összekapcsolási lépések meghatározott sorrendjét kívánja meg abban az értelemben, hogy az alsó kapcsolóelem orrelemének el kell érnie a reteszelő helyzetét, mielőtt a forgóreteszek a konténer másik végén öszszekapcsolódnak, máskülönben ugyanis a konténert nem lehet hosszanti irányban mozgatni, lehetővé téve ezzel, hogy a rögzített orrelemek az alsó sarokelembe elmozduljanak. Ezért ezek a konténerrögzítő eszközök a hajónak majdnem pontos vízszintes helyzetét kívánják meg, ami a rakodás során megváltozhat. Másszóval, ennek a konténerrögzítő eszköznek a működőképessége a rakodás alatt függ a hajónak mind a trim-jétől (hosszirányú kiegyensúlyozásától), mind a lisf-jétől (oldalirányú dőlésétől), ami nyilvánvalóan hátrányos. Egy másik hátrány, hogy ezek a konténerrögzítő eszközek meglehetősen törékenyek és kicsik, így nehéz a vastag védőkesztyűbe bújtatott kézzel kezelni. További hátránya, hogy ez a konténerrögzítő eszköz jelentős hézagot hagy függőleges irányban.

A Conver OSR GmbH bejelentő EP-91116305.3.SZ. szabadalmi bejelentésének a leírása az előbb ismertetett Automatic fixing cone nevű konténerrögzítő eszköznek egy módosított változatát mutatja be. Eszerint a változat szerint a felső és alsó kapcsolóelemek egyetlen darabban készülnek, amely az említett házban egy hosszúkás függőleges átmenő furatban mozgatható, és az említett egység elő van feszítve az említett orrelemek irányában. Ebben az esetben is egy reteszelőelemet használnak a ház helyzetének rögzítéséhez hosszirányban a felső konténer sarokelemének nyílásában azután, hogy a felső kapcsolóelemet pontosan belehelyezték. A konstrukció viszonylag bonyolult, mivel sok alkatrészből áll, amelyek közül néhány aránylag kisméretű, és emiatt nem igazán jól illeszthetők a viszonylag kis pontosságú gyártási eljárásba, amely egyébként előnyösen alkalmazható, beleértve az öntött és kovácsolt alkatré·· szék alkalmazását is. Ennek és az előbb ismertetett változatnak közös hátránya az a körülmény, hogy az említett reteszelőelemeknek, amelyek viszonylag törékeny alkatrészek, ellen kell állniuk a hajó hossztengelyével párhuzamos vízszintes erőknek, amelyek a házra hatnak, amikor az alsó kapcsolóelem kapcsoló helyzetébe csúszik, ez a negatív tulajdonság, amely a konstrukciós elv egyenes következménye, megköveteli, hogy a felső rögzített kapcsolóelemet a sarokelem-nyílásában a berögzítéséhez a ház segítségével el lehessen fordítani. Emiatt nem lehet olyan felfelé álló, a sarokelem-nyílásába illeszkedő nyakrésze a ház alaplapjának a felső oldalán, amilyen az alsó oldalán van. Ezeknek a hátrányoknak az összessége a magyarázza azt a tényt, hogy az utolsóként ismertetett változat nem terjedt el a piacon.

A találmány által megoldandó feladat olyan konténerrögzítő eszköz kialakítása, amely nem szenved a technika állásához tartozó előbb ismertetett eszközek hátrányaitól. Egy másik feladata olyan konstrukciójú konténerrögzítő eszköz kialakítása, amely előnyös és biztonságos eljárás alkalmazását teszi lehetővé ezek használatánál a konténerek berakodása és kirakodása során. Egy további megoldandó feladat olyan konstrukciójú konténerrögzítő eszköz kialakítása, amely megőrzi az öntött és kovácsolt alkatrészek alkalmazásából származó megbízhatóság és az alacsony költségek előnyét. A találmány további céljai és az általa biztosított előnyök nyilvánvalóvá válnak a további ismertetésből.

A megoldást a jelen leírás első bekezdése szerinti készülékből kiindulva a találmány értelmében olyan konténerrögzítő eszköz adja, ahol az említett alsó kapcsolóelemnek egy reteszelőorra van, amely a tengelyhez viszonyítva merőlegesen húzódik, és amikor az alsó kapcsolóelem elfoglalja kapcsolási helyzetét a felső sarokelemben, az említett reteszelőorr az említett nyílás hosszanti irányában helyezkedik el, és ugyanebben az • ·· • · · ··· ··« irányban a tengelyhez képest elmozdítható, hogy reteszelten összekapcsolódjon az alsó konténer sarokelemével. A találmány szerinti konténerrögzítő eszközeknek az az előnyük, hogy a felső konténert tökéletesen függőlegesen le lehet helyezni, és hogy egyszerűen oldhatók a reteszelőorr kapcsolódásból való kicsúsztatásával azután, hogy a másik végen lévő forgóreteszeket szétkapcsoltuk, továbbá hogy a használói ergonómia jó, mert amikor a konténerrögzítő eszközei a felemelt konténer alsó sarokelemébe kell rögzíteni, olyan forgató művelet alkalmazható a felső kapcsolóelemnek oldott helyzetbe hozatalához, amilyet a konténer másik végénél lévő forgóreteszhez alkalmaznak, mindkét esetben az alsó kapcsolóelemet használva fogantyúként. Ez kizárja az összecserélés lehetőségét, amikor a konténerrögzítő eszközét a rakparton kapcsolják fel vagy oldják le. Egy másik előny, hogy a közönséges forgóretesz alapkonstrukciója és a teljes körűen ellenőrzött konstrukciós elemei nagymértékben felhasználhatók.

A találmány szerinti konténerrögzítő eszköz egyik előnyös kialakításának megfelelően az említett mozgatható reteszelőorr a mozgási irányában rugalmasan elő van feszítve. Az előfeszítés a reteszelőorrot automatikusan összekapcsolja a sarokelem szomszédos felületrészével.

Egy másik előnyös kialakítás az, ahol az említett alsó csatlakozóelemnek lényegében kúp alakú teste van, amelynek az alaplapja csatlakozik a házhoz, és jellemző tulajdonsága az, hogy a reteszelőorr a kúp alak egy mellső végrészével van kiképezve, amely mozgatható a függőleges tengelyhez képest. Ennek az első változatánál a reteszelőorr az említett kúp alakú test alsó részeként, mint egy csonka kúp van kialakítva, amely a benne kialakított függőleges hosszúkás furat segítségével mozgathatóan van a tengelyre építve. Egy második változatnál a tengely alsó vége el van látva egy vízszintes csappal, amelyhez a kúp alakú test egy hosszúkás furat segítségével van hozzáépítve. Ennél a két változatnál, ha lefelé irányuló erő hat a reteszelőorr végére, az említett csonka kúp alakú alkatrész vagy az említett kúp alakú test meg fog billeni a csapja körül, és az erőt a felső hátsó végrész és a ház közötti érintkezőfelület fogja felvenni. Ennek az az előnye, hogy nem fog hajlítónyomaték átadódni a tengely végére. Egy előnyös kialakításnál az említett hátsó végnél lévő érintkezőfelület súrlódó felületet képez, amelyet a konténerrögzítő eszközre ható emelőerő a háznak szorít. Az így keletkező súrlódás biztosítja a reteszelőorr összekapcsolt helyzetét.

Előnyös az említett két változatnál, hogy a tengely függőlegesen mozgatható, és az említett csonka kúp alakú alkatrésznek, illetve a másik változatban a furatnak szélesedő-ék funkciója van a reteszelőorr kapcsolási irányában. Ebből következik, hogy ha a reteszelőorr kapcsolási irányban mozog, a tengely az említett ék funkció következtében lefelé fog mozogni, miáltal csökken a konténerrögzítő eszköz teljes függőleges játéka. Ez a tulajdonság jelentősen javítja és biztonságossá teszi a konténerrögzítő eszköz összekapcsolási funkcióját, és különösen fontos lehet a magas konténerrakatoknál.

A találmány szerinti konténerrögzítő készülék további előnyös kiviteli alakjai megismerhetők a csatolt igénypontokból.

A találmány tárgyát képezi egy eljárás is az olyan felső és alsó konténerek összekapcsolásához a találmány szerinti konténerrögzítő eszköz alkalmazásával, amelyeknek az egymásra helyezés után az egyik végük szabadon hozzáférhető, míg a másik végük lényegében hozzáférhetetlen, és amely eljárás megvalósítása úgy történik, hogy a konténerrögzítő eszköznek, előnyösen forgóretesznek a felső kapcsolóelemét, az alsó kapcsolóelemet fogantyúként használva, kézzel oldott állapotba forgatjuk, • ·· ·»··*· • · · « · , **·· *· ·# · * _t a felső konténer aljára a szabadon hozzáférhető sarkok sarokelmének a nyílásába a fogantyúval működtethető forgóreteszt, a hozzáférhetetlen végen lévő sarokelemek nyílásába a reteszelőorrot tartalmazó alsó kapcsolóelemet lefelé fordítva, konténerrögzítő eszközét helyezünk, az alsó kapcsolóelemet elengedve, és az előfeszítés segítségével automatikusan kapcsolt helyzetbe forgatva a forgóreteszt és a konténerrögzítő eszközét rögzítjük, majd a felső konténert pontosan függőlegesen az alsó konténerre leengedjük, a lefelé álló alsó kapcsolóelemet az alsó konténer sarokelemeinek nyílásásba helyezzük és automatikus bekapcsolásukkal a felső konténert az alsó konténerhez rögzítjük, végül az adott szállítási művelet után a forgóreteszeket a fogantyúk működtetésével oldjuk, és a szabadon hozzáférhető konténervéget felszabadítjuk, ezután a felső konténert megbillentjük és elcsúsztatjuk, és a hozzáférhetetlen végeken lévő konténerrögzítő eszköznek a reteszelőorrát kihúzzuk a kapcsolódásból.

A jelen leírásban és az igénypontokban a vízszintes, függőleges, felső”, alsó és hasonló kifejezéseket a konténerrögzítő eszköz normál alkalmazási helyzetére vonatkozóan használjuk, hogy világossá tegyük a leírást és ezzel megkönnyítsük a találmány megértését. Mindazonáltal hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a kifejezéseket nem használjuk semmiféle korlátozó értelemben.

A találmányt részletesebben az alábbi kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az 1. ábra a technika állása szerinti közönséges forgóreteszt mutatja perspektivikus nézetben, ··· · · · a 2. ábra a találmány szerinti konténerrögzítő eszköz első kiviteli alakját tünteti fel, egy konténer-sarokelemmel összekapcsolt helyzetben, a 3a., b., c. ábrák a találmány szerinti készülék egy második kiviteli alakját szemléltetik oldalnézetben, felülnézetben, valamint keresztmetszetben, a 4. ábra a találmány szerinti készülék egy harmadik kiviteli alakját mutatja, oldalnézetben, az 5. ábra a találmány szerinti készülék egy negyedik kiviteli alakját tünteti fel, oldalnézetben, a 6. ábra a találmány szerinti alsó kapcsolóelem-test hátulnézete, a 7. ábra az 5. ábra szerinti konténerrögzítő eszközt tüntet fel egy konténer-sarokelemmel összekapcsolt helyzetben, a 8. ábra a találmány szerinti alsó kapcsolóelem egy előnyös kiviteli alakját mutatja felülnézetben, míg a 9. ábra a konténer rakodási műveletét szemlélteti.

A technika állása szerinti, általánosan ismert forgóreteszt az 1. ábrán látható, a bejelentő által forgalomba hozott ALL SET C5AM forgóretesz illusztrálja. Ennek a forgóretesznek van egy 1 háza, valamint egy felső kúpként is emlegetett felső 2 kapcsolóeleme, és egy alsó kúpként is emlegetett alsó 3 kapcsolóeleme, amelyeket elforgathatóan hordoz egy átmenő 7 tengely, amelyet az 1. ábrán csak a tengelyvonala jelez. Az 1 ház egy 4 alaptestből és egy ebből lefelé és felfelé kiálló 5 illetve 6 nyakrész• · bői áll. A 4 alaptesten keresztül támaszkodik a felső konténer az alsó konténerre. A 5, 6 nyakrészek alakja a konténer sarokelemének az ISO 1161-1984(E) szabvány szerint kialakított hosszúkás nyílásához igazodik. A forgóretesz használata során az 5, 6 nyakrész benyúlik a sarokelemnyílásába, ezzel meghatározza a forgóretesz vízszintes helyzetét, és felfogja forgóreteszre ható vízszintes erőket. A 4 ház két függőleges házfélből áll, amelyeknek osztását a 8 vonal jelzi. A házfeleket 9 csavarok fogják össze. Egy hajlékony huzalon át csatlakozó 10 fogantyú segítségével az említett felső 2 kapcsolóelemet és alsó 3 kapcsolóelemet reteszelő illetve oldott helyzetbe lehet forgatni.

A találmány szerint a forgóretesznek ezt a fajtáját a konténerek szabadon hozzáférhető végeinek sarokelemeinél kell használni úgy, hogy a 10 fogantyú a konténer szabad mellső vége felé mutató irányban helyezkedjen el.

Az 1. ábrán a felső 2 kapcsolóelem reteszelő helyzetben van bemutatva, azaz keresztben helyezkedik el az 5 nyak, valamint a vele kapcsolatban lévő sarokelem-nyílásának a hosszirányához képest. Egy az 1 ház belsejében elrendezett rugó a felső 2 kapcsolóelemet a bemutatott helyzete irányába feszíti. Az alsó 3 kapcsolóelemet fogantyúként használva a 7 tengely segítségével felső 2 kapcsolóelem az előfeszítéssel szemben oldott, azaz az 5 nyakkal párhuzamos helyzetébe forgatható. Ebben a helyzetben a felső 2 kapcsolóelem és az 5 nyak behelyezhető a felemelt konténer sarokelemének nyílásába, és elengedve az alsó 3 kapcsolóelemet, az említett előfeszített rugó a felső 2 kapcsolóelemet automatikusan visszafordítja reteszelő helyzetébe.

A konstrukció további részletei, valamint a 10 fogantyú használata a WO

92/05093.SZ. szabadalmi leírásból ismerhetők meg. Az ilyen forgórete13 szék általános jellemzője, hogy a 10 fogantyú huzalja hajlékony és így eltörhetetlen, továbbá, hogy viszonylag kis számú alkatrészből vannak összeállítva, amelyek közül az 1 ház és a 7 tengely kovácsolt acélból van készítve.

A 2. ábra a találmány szerinti konténerrögzítő eszköz egyik előnyös kiviteli alakját mutatja be oldalnézetben azután, hogy be lett helyezve egy felső C1 konténer illetve egy alsó C2 konténer sarokelemébe, amely utóbbi konténer 11 sarokeleme vázlatosan metszetben látható. A 11 sarokelem megfelel az ISO szabványnak, és egy 12 élrésszel rendelkezik a tetején lévő hosszúkás nyílás mellső végénél. A 12 élrész alsó oldala képezi a csatlakozó felületet a találmány szerinti mozgatható reteszelőorr részére.

A konténerrögzítő eszköznek van egy, az 1. ábrán bemutatotthoz hasonló felső 2 kapcsolóeleme és egy 4 alapteste, amely kinyúlik a C1 konténer 13 homlokfelületén kívülre, és egy 14 felálló elemben végződik. A 14 felálló elem megszünteti annak a veszélyét, hogy a konténerrögzítő eszköz a felemelt konténer alsó sarokelemébe 180-kal elforgatva, rossz helyzetbe kerüljön be. A 4 alaptestnek egy felső 5 nyakrésze és egy alsó 6 nyakrésze van, amelyeknek az alakja igazodik a sarokelemek nyílásához. Az alsó 3 kapcsolóelemnek egy mozgatható 15 reteszelőorra van, amely ennél a kivitelnél billenthető elemként van kialakítva, amely egy, a rajz síkjára merőleges vízszintes 16 csap körül forgatható.

Csakúgy, mint az 1. ábrán, a felső 2 kapcsolóelem és az alsó 3 kapcsolóelem egy közös forgatható tengelyen van, és ezt a tengelyt egy rugó az ábrázolt helyzetben tartja, amelyben a felső 2 kapcsolóelem a sarokelemnyílásához és a sarokelem-nyílásával párhuzamosan elhelyezkedő alsó 2 kapcsolóelemhez képest merőleges reteszelő helyzetét veszi fel.

···* ··

A billenthető 15 reteszelőorr egy, a kapcsolóelem-testben lévő, hozzá illeszkedő hasítékba van helyezve, és kibillentett állapotban van ábrázolva. Miközben az alsó 3 kapcsolóelem folyamatosan befelé halad a 11 sarokelem-nyílásába, a billegő 15 reteszelőorr elcsúszik a 12 élrész mentén, amely betolja az említett hasítékba, előnyösen egy (nem ábrázolt) rugó vagy hasonló rugalmas elem feszítő ereje ellenében. Miután túlhaladt a 12 élrészen, a 15 reteszelőorr az ábrázolt reteszelő helyzetébe mozdul/billen.

Amint az a találmány szerinti konténerrögzítő eszköz második kiviteli alakjának 3a. ábrán bemutatott oldalnézetéből látható, a konténerrögzítő eszköz egy felső 2 kapcsolóelemből, egy 4 alaptestből és 5 és 6 nyakrészből álló 1 házból épül fel, ahol a 4 alaptest meg van nyújtva és egy 14 felálló elemben végződik, összhangban azzal, ami a 2. ábrán látható. Az 1. ábra szerintihez hasonlóan a házfelek a 9 csavarok segítségével vannak összefogva. Az alsó 3 kapcsolóelem egy hosszúkás csapként kialakított, mozgatható 17 reteszelőorral van ellátva, amely elcsúsztathatóan be van illesztve egy a kapcsolóelem-testben lévő vízszintes fészekbe. A 17 reteszelőorr elő van feszítve kapcsolódási irányban (rajzon jobboldali irányban) egy 18 rugóval, amely jelen esetben egy csavarcsrugó. Hasonlóan más kiviteli alakokhoz, ez a 18 rugó megfelelő rugalmas elemmel, például egy megfelelő alakú gumielemmel is helyettesíthető. A 17 reteszelőorrnak előnyösen általános négyszög keresztmetszete van. A 17 reteszelőorr elülső végén egy 19 lejtős felület van kialakítva, amely azt biztosítja, hogy a 17 reteszelőorrot a rajta elcsúszó 12 élrész visszahúzza a kapcsolóelem-testbe. A alsó 3 kapcsolóelem hátoldalán, valamint az alsó 6 nyakrész ehhez illeszkedő hátsó oldalán 20 illetve 21 lejtős felület van kialakítva azért, hogy ezek fokozzák a konténerrögzítő eszköz működőképességét akkor, amikor leeresztve összekapcsolódik az alsó konté··· · ··«· ner sarokelemével, valamint amikor az összekapcsolódásból kiemelkedik.

A 3b. ábrán bemutatott felülnézetből látható, hogy a 4 alaptesten egy 22 félkör alakú elem van kialakítva, amely fogantyúként használható.

A 3c. ábrán a 3a. ábra A-A vonala szerinti metszet látható, bemutatva az 1 ház belső részét a függőleges 7 tengellyel, amelyen egy, az 1 házban kialakított 24 ütközőelemen felfekvő 23 ütközőkar van, amelyek együtt a 7 tengely szöghelyzetét és ezáltal a felső 2 kapcsolóelem és az alsó 3 kapcsolóelem helyzetét határozzák meg, ahogy a 3a. - 3b. ábra mutatja. Az előfeszített spirális 25 rugó, amely a 7 tengelyre van ráfűzve, a 7 tengelyt az ábrázolt helyzetben tartja.

A 4. ábra a találmány szerinti konténerrögzítő eszköz harmadik kiviteli alakját mutatja, amely egy felső 2 kapcsolóelemet, egy 1 házat egy 4 alaptesttel, valamint alsó és felső 5 illetve 6 nyakrésszel, továbbá egy, a tengelyvonalával jelzett átmenő függőleges 7 tengelyt tartalmaz, és mindezt a 3. ábrán bemutatott kivitelei alakhoz hasonlóan. A felülnézete és az A-A vonal mentén készített metszete a 3b. illetve 3c. ábrával teljesen megegyezik.

Az alsó 3 kapcsolóelem vízszintesen két szakaszra van osztva, mégpedig egy csonka kúp alakú 26 retesztestre, amelynek a mellső végén mozgatható 31 reteszelőorr van kialakítva, és egy 27 fejrészre, amely a 7 tengely alsó végéhez van rögzítve, és helyén tartja a 26 retesztestet. A csonka kúp alakú 26 retesztestben van egy átmenő függőleges 28 furat, amelynek vízszintes kiterjedését szaggatott vonal jelzi. A 7 tengely átnyúlik a függőleges 28 furaton, ezáltal a 26 retesztest vízszintes irányban el tud csúszni rajta. A 7 tengelyen egy vízszintes 29 csap van rögzítve, amelyen egy csavarrugóból kialakított, előfeszített 30 rugó van. Az emlí16 ·· ·· ·· ········ « ·· ·«···· · ···· · · · · ·· · tett 30 rugó egy mélyedésben folytatódik, amelybe a 26 retesztest mozgása közben a 29 csap is benyúlik. Erre a mozgásra (a rajzon baloldali irányban) akkor kerül sor, amikor a konténerrögzítő eszköz be van helyezve a sarokelem-nyílásába, elcsúsztatva így a 26 retesztest 19 lejtős felületét a sarokelem 12 élrésze mellett. Elérve a függőleges összekapcsolt helyzetét, a 30 rugó automatikusan visszatolja a 26 retesztestet reteszelő helyzetbe (a rajzon baloldali irányba). Ugyanebből a célból van kialakítva a 20 és 21 lejtős felület a 26 retesztest hátsó végén illetve az alsó 6 nyakrészen, ahogy ez már korábban kifejtettük.

A 26 retesztest hosszúkás függőleges 28 furata lehetővé teszi, hogy a 26 retesztest elbillenjen, amikor a kapcsolódó 31 reteszelőorrot az emelkedő felső konténer lefelé nyomja. Fontos, hogy a 26 retesztest billenő mozgása anélkül menjen végbe, hogy nyomatékot vinne át a 7 tengelyre, elnyelve így az ezen ébredő hajlítóerőket. Ehelyett a nyomatékot a 26 retesztest felső, hátsó 32 súrlódó felülete fogja felfogni, amely az 1 ház vele határos felületének nyomódik. Másfelől ez olyan súrlódást hoz létre a 26 retesztest és az 1 ház között, amely biztosítja a 31 reteszelőorr vízszintes helyzetét, és ezáltal a kapcsolatát a sarokelem 12 élrészének az aljával.

A csonka kúp alakú 26 retesztestnek a rajz síkjában nézve ék alakja van, amely a 31 reteszelőorr irányában keskenyedik el. Amikor a 31 reteszelőorr kapcsolódási irányban mozog (a rajzon jobboldali irányba), az említett ék eléggé kiszélesedik, és ezáltal a 27 fejrész segítségével húzóerőt fejt ki a 7 tengelyen, lefelé mozgatva ezzel a 7 tengelyt és a felső 2 kapcsolóelemet. A 7 tengely ezen mozgásának eredményeképpen a felső 2 kapcsolóelem hozzászorul a sarokelemnek a vele érintkezésben lévő felületéhez, ezáltal csökkentve a konténerrögzítő eszköz függőleges játékát.

• · ······ · • · · · · • · · · · · ·

A találmány szerinti konténerrögzítő eszköz negyedik kiviteli alakja látható az 5. ábrán, amelynek van egy 1 háza egy 4 alaptesttel, felső és alsó 5 illetve 6 nyakrésszel, valamint a végén egy 14 felálló elemmel ellátott 22 félkör alakú elemmel, továbbá egy felső 2 kapcsolóeleme, és mindez a 3. illetve 4. ábrán bemutatotthoz hasonló kialakítású. Ennek a kiviteli alaknak ugyanolyan a felülnézete és a metszete, mint amilyet a 3b., 3c. ábra mutat.

Az alsó 3 kapcsolóelemnek van egy kapcsolóelem-teste egy belső 34 üreggel, amelyet csak szaggatott vonal jelez. A 34 üreg a kapcsolóelemtest 20 lejtős felülettel kiképzett hátsó végénél nyitott lehet. A 7 tengely alsó végén egy 35 gyűrű van felszerelve. Az említett 34 üreg mindkét oldalfalában egymással szemben egy-egy átmenő hosszúkás 36 furat van. A kapcsolóelem-test és a 7 tengely végén lévő 35 gyűrű össze van kapcsolva egymással egy vízszintes 37 csap segítségével, amely a rajz síkjára merőlegesen helyezkedik el, és átnyúlik az említett hosszúkás 36 furaton és a 35 gyűrűn. A 34 üreg megnyújtott részében egy előfeszített 30 rugó van elrendezve, amely a 35 gyűrűnek támaszkodik, miáltal a kapcsolóelem-testet kapcsolódási irányába nyomja.

A 37 csap lehetővé teszi a kapcsolóelem-test billegő mozgását, amikor egy nyomóerő hat a 33 reteszelőorr felső kapcsolófelületére. Hasonlóan a

4. ábrán látható kiviteli alakra vonatkozóan elmondottakhoz, a kapcsolóelem-test hátsó, felső 32 súrlódó felületén fellépő nyomatékot az 1 ház ezzel szemben fekvő felülete veszi fel. Ellenirányú súrlódó erő keletkezik ennél az említett érintkezési helynél, amely a 33 reteszelőorr kapcsolódó helyzetét biztosítja, továbbá lehetővé teszi a 33 reteszelőorrnál egy még lejtősebb és íveltebb felső kapcsolófelület alkalmazását, amely másfelől szorosabb illeszkedést biztosít a sarokelem kapcsolófelülete alakjához képest, miáltal lehetővé teszi, hogy a 33 reteszelőorr olyan mélyre nyúljon ···· ···· a 12 élrész alá, amennyire csak lehetséges. Ugyanígy a lejtős felső kapcsolófelületnek pozitív hatása van a működésre akkor is, amikor a 33 reteszelőorr kicsúszik a kapcsolódásból.

Az említett hosszúkás 36 furatok a 33 reteszelőorr kapcsolódási irányába lejtenek, hogy ékhatást hozzanak létre, amely a fentiekben leírthoz hasonló módon húzóerővel hat a 7 tengelyre, csökkentve ezzel a konténerrögzítő eszköz függőleges játékát.

A 6. ábra az 5. ábrán látható kapcsolóelem-testet mutatja be hátulnézetben. Ebben a nézetben világosan látható, hogy a kapcsolóelem-test ebből az irányból nézve kúp alakú. Az 34 üreg megnyújtott részét, amelyben az előfeszített 30 rugó van elhelyezve, egy kör jelzi, ezenkívül az is érzékeltetve van, hogy az említett 34 üreg nyitott a kapcsolóelem-testnek a 20 lejtős felülettel kiképzett hátsó vége irányában. Egy módosított kiviteli változatnál az említett 34 üreg minden irányban zárt lehet, kivéve felfelé, hogy a kúpos kapcsolóelem-testen folytonos felület jöjjön létre.

A 7. ábra az 5. ábra szerinti konténerrögzítő eszközét kapcsolási helyzetben mutatja be a C1 és C2 konténer között. Az ábra jól szemlélteti, hogy a lejtős kapcsolófelület a 33 reteszelőorr szoros illeszkedését engedi meg a sarokelem 12 élrészének ívelt vagy lejtős 38 hátfelületéhez, részben átnyúlva a mellső végen lévő sarokelem függőleges nyílásán. A lejtős kiképzésű 36 furat ékhatásával kombinálva, a lejtős 38 hátfelület a függőleges játék további csökkentését eredményezi, és szoros érintkezést biztosít a felső és az alsó konténer sarokeleme és a 4 alaptest közötti 39 és 40 felfekvő felületeknél.

A 8. ábra az alsó 3 kapcsolóelem egy előnyös kiviteli alakját mutatja be, amely egy U alakban meghajlított acélelemből készült, amely azután lett U alakra hajlítva, hogy a hosszúkás 36 furat elkészült (lásd 5. ábrát). A 33 • · · ······ · • · · · · · ···· ·· ·· · · · reteszelőorrot az U alak alja képezi. Ennek a gyártási eljárásnak az alkalmazásával a 7 tengely alsó vége T alakúra készíthető, amelynek a vízszintes ága alkotja a szaggatott vonallal jelölt 37 csapot. A T alakban kialakított 37 csap a hosszúkás 36 furatba az U alak hajlítása közben helyezhető be.

A 9A. ábra azt a helyzetet mutatja, amikor a felső C1 konténert ráhelyezzük az alsó C2 konténerre. A találmány szerinti konténerrögzítő eszközek a C1 konténer hozzáférhetetlen végén lévő sarokelemekre vannak felerősítve, míg a szemben lévő végénél hagyományos típusú forgóreteszek vannak felszerelve.

Amint az a felnagyított résznézetből látható, a találmány szerinti konténerrögzítő eszköz a 3. ábrán bemutatott típusú, kivéve azt a tényt, hogy a háza a hagyományos típusú forgóretesz házával megegyezően van kialakítva. Ahogy a fekete nyíl jelzi, a felső C1 konténer pontosan függőlegesen van letéve, és így eljárva a találmány szerinti konténerrögzítő eszköz reteszelőorra ez előbb kifejtettek szerint működik, miközben a hagyományos forgóretesz a szokásos módon.

A 9B., C., D., E. ábrák a konténer rakodásának különböző lépéseit szemléltetik, a konténer hozzáférhetetlen végénél szükséges intézkedésekre koncentrálva. A 9B. ábrán a felső kapcsolóelemet oldott helyzetébe forgatjuk a tengely forgatásával, az alsó kapcsolóelemet fogantyúként használva; ebben a helyzetben a felső kapcsolóelem és a mellette elhelyezkedő nyakrész a felfüggesztett konténer sarokelemének nyílásába van behelyezve; az alsó kapcsolóelemet elengedjük és ez a felső kapcsolóelemet reteszelt helyzetébe forgatja, ezzel a konténerrögzítő eszközei a sarokelemhez rögzítjük, ahogy a 9C ábra mutatja. Ezután a konténert egy daruval a fedélzetre emeljük és pontosan függőlegesen letesszük az alsó ···· ···· konténerre, ahogy a 9D. ábra mutatja. Az alsó kapcsolóelem belép az alsó konténer sarokelemébe, és automatikusan egymáshoz kapcsolja a két konténert, amint azt a 9E. ábra mutatja.

A találmány szerinti konténerrögzítő eszköz alkalmazásának egy másik módja konténernek a fedélzethez rögzítése. Ebben az esetben a konténerrögzítő eszköznek a felső oldalát lefelé kell fordítani, és be kell helyezni a felső 2 kapcsolóelemét a megfelelő ISO-aljba. Ezután a konténer ráhelyezhető az alsó 3 kapcsolóelemre.

Magától értetődik, hogy egy szakember a konténerrögzítő eszköz előbb bemutatott konstrukciós részleteit figyelembe véve alternatív megoldások készítésére adhat javaslatot, mindezt találmány általános területén belül. Ennek megfelelően ami erre vonatkozóan ismertetésre került, nem korlátozó példaként lett megfogalmazva.

Claims (14)

1. Forgóretesz típusú konténerrögzítő eszköz egymásra helyezett konténerek reteszelt összekapcsolásához, konténereknek hajó fedélzetéhez való rögzítéséhez és hasonló feladatokhoz, felhasználva ehhez a konténer szabványos sarokelemeit (11) és ezek hosszúkás nyílásait, amely készüléknek van egy háza (1), valamint felső kapcsolóeleme (2) és alsó kapcsolóeleme (3), amelyeket egy a házon (1) átnyúló közös (7) tengely hordoz, ahol az alsó kapcsolóelemet (3) fogantyúként használva a tengely (7) forgatásával oldott helyzetbe fordítható felső kapcsolóelemet (2) előfeszített rugó (25) fordítja reteszelt helyzetbe, továbbá a háznak (1) a konténer megfelelő sarokelemének (11) nyílásába benyúló és hozzá igazodó alakú felső és alsó nyakrésze (5, 6) van, azzal jellemezve, hogy az alsó kapcsolóelemnek (3) egy a tengelyre (7) merőlegesen kinyúló reteszelőorra (15; 17; 31; 33) van, és a felső konténer sarokelemében (11) elhelyezett felső kapcsolóelem (2) reteszelt állapotában a reteszelőorr (15; 17; 31; 33) ennek a sarokelemnek (11) a nyílásához képest hosszirányban helyezkedik el, és az alsó konténer sarokelemével való reteszelt összekapcsolásakor a tengelyhez (7) képest ugyanebben az irányban mozgathatóan van kialakítva.

2. Az 1. igénypont szerinti konténerrögzítő eszköz, azzal jellemezve, hogy a mozgatható reteszelőorr (15; 17,31; 33) a mozgási irányában rugalmasan elő van feszítve, amely reteszelőorr (15; 17, 31;

33) a sarokelem (11) nyílásával egy vonalba eső helyzetében és az alsó kapcsolóelem (3) megfelelő reteszelő helyzetbe kerülése után helyzetbe kerülése után a rugalmas előfeszítés által a konténer rövidebbik végével ······· · • ·· ··· ··· · • · ♦ · · · ···· ·· · · ·· · szomszédos végénél levő sarokelem (11) élrésze (12) alá van kényszerítve.

·· ···· · · · ·

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti konténerrögzítő eszköz, azzal jellemezve, hogy a reteszelőorr (15) egy az alsó kapcsolóelem (3) alsó végénél levő csap (16) körül billenthető és a kapcsolódóelem-testbe a kapcsolóelem (3) sarokelem-nyílásba való behelyezéskor ideiglenesen behúzható orrelemként van kialakítva, amely a kapcsolóelem (3) sarokelemben (11) való megfelelő elhelyezkedésekor kinyúlt helyzetbe hozható.

4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti konténerrögzítő eszköz azzal jellemezve, hogy az alsó kapcsolóelemnek (3) van egy visszahúzható reteszelőorra (17), amely egy, a kapcsolóelem-testben kialakított fészekben van elhelyezve és ehhez illesztve, és a reteszelőorr (17) alsó oldalán egy, az alsó kapcsolóelemnek a sarokelem (11) nyílásába való behelyezésekor a nyílással működtetett, a reteszelőorrot (17) előfeszítés ellenében a kapcsolóelem-testbe visszatérítő lejtős felület (19) van kiképezve.

5. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti konténerrögzítő eszköz, azzal jellemezve, hogy az alsó kapcsolóelemnek (3) általában kúp alakú reteszteste (26) illetve kapcsolóelem-teste van, amely az alaplapjával kapcsolódik a házhoz (1), ahol a tengely (7) irányában mozgatható, a kapcsolódási irányban rugalmasan előfeszített retesztest (26) illetve kapcsolóelem-test mellső végén egy reteszelőorr (31; 33) van kialakítva.

6. Az 1. - 5. igénypontok bármelyike szerinti konténerrögzítő eszköz, azzal jellemezve, hogy az alsó kapcsolóelemnek (3) van egy, a tengelyhez (7) kapcsolódó fejrésze (27), és egy ezzel alátámasztott, a tengelyen (7) mozgatható csonka kúp alakú reteszteste (26), ·· · * ··· · ···· • · · · · • ♦ ······ · • · · · · · ···· ·· ·· · · · amelynek egy része a reteszelőorr (31), és amelyben a tengely (7) részére egy lényegében függőleges átmenő furat (28) van kialakítva, amelynek a vízszintes mérete olyan, mint az előfeszítéssel mozgatott, és a sarokelemmel összekapcsolódó reteszelőorr (31) mozgásának hossza.

7. Az 5. igénypont szerinti konténerrögzítő eszköz, azzal jellemezve, hogy a tengely (7) függőleges játékkal van a házban (1) ágyazva, továbbá a csonka kúp alakú retesztestnek (26) a függőleges metszetében nézve, a reteszelőorr (31) reteszelt állapotában a konténerrögzítő eszköz függőleges játékát csökkentő, a reteszelőorr (31) irányában keskenyedő ék alakja van.

8. Az 5. igénypont szerinti konténerrögzítő eszköz, azzal jellemezve, hogy a kúp alakú kapcsolóelem-testnek egy, legalább felfelé nyitott ürege (34) van, amelynek a szemközti oldalaiban hosszúkás furatok (36) vannak kialakítva, és a tengely (7) alsó vége egy a két végével a hosszúkás furatokba (36) illesztett, a reteszelőorr (33) kapcsolódási irányában csúsztatható, a kapcsolóelem-testet a tengelyre függesztő csappal (37) van ellátva.

9. A 8. igénypont szerinti konténerrögzítő eszköz, azzal jellemezve, hogy a tengely (7) függőleges játékkal van a házban (1) ágyazva, továbbá a hosszúkás furatoknak (36) a reteszelőorr (33) irányában a konténerrögzítő eszköz függőleges játékát csökkentő, ékhatású lejtése van.

10. Az 8. vagy 9. igénypont szerinti konténerrögzítő eszköz, a z zal jellemezve, hogy a tengely (7) végén egy központi helyzetű furatot tartalmazó gyűrű (35) van kialakítva, a kapcsolóelem-test pedig egy U alakra hajlított, előnyösen kovácsolt testként van kiképezve, ahol az U alak alapja alkotja a reteszelőorrot (33), az U alak száraiban lévő ·· ···· ··· furatok a hosszúkás furatot (36), és a csap (37) a gyűrű (35) furatába, valamint a hosszúkás furatokba (36) van behelyezve.

11. A 8-10. igénypontok bármelyike szerinti konténerrögzítő eszköz, azzal jellemezve, hogy a kúp alakú kapcsolóelem-testnek a tengely (7) felőli oldalán, a reteszelőorral (33) ellentétes végénél egy, a csap (37) körül billegő kapcsolóelem-testet a konténerrögzítő eszközre ható erő által a házra (1) szorított, a reteszelőorr (33) kapcsolódását biztosító súrlódó felülete (32) van.

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti konténerrögzítő eszköz, azzal jellemezve, hogy a reteszelőorron (33) egy a reteszelőorrnak (33) a felső konténer lehelyezésekor illetve felemelésekor az alsó konténerbe beilleszkedését illetve kikapcsolódását biztosító, a tengelyhez (7) képest lényegében kifelé és lefelé lejtő felső kapcsolófelület van kiképezve.

13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti konténerrögzítő eszköz, azzal jellemezve, hogy a háznak (1) alapteste (4) és ehhez kapcsolódó, a konténerrögzítő eszköznek a sarokelem-nyílásához viszonyított helyzetét meghatározó felső és alsó nyakrésze (5; 6) van, és az alaptesten (4), a konténer vége felé fordított oldalánál egy, az alaptesthez (4) képest merőleges, a konténerrögzítő eszköznek a felső konténer sarokelemébe való helytelen behelyezés kockázatát megszüntető, a szabatos behelyezésekor a konténer homlokfalának külső oldala felén elhelyezkedő, felálló elem (14) van elrendezve.

14. Eljárás az olyan felső és alsó konténerek összekapcsolásához a konténerrögzítő eszköz alkalmazásával, amelyeknek az egymásra helyezés után az egyik végük szabadon hozzáférhető a másik végük pedig lényegében hozzáférhetetlen, azzal jellemezve, hogy a konté·*· · ·*·· *· ·· «· • · · · · a · «»···« · • · · · · · ···· ·· ·· · · · nerrögzítő eszköznek és előnyösen a forgóretesznak is a felső kapcsolóelemét (2), az alsó kapcsolóelemet (3) fogantyúként használva, kézzel oldott állapotba forgatjuk, a felső konténer (C1) aljára a szabadon hozzáférhető sarkok sarokelemének (11) a nyílásába fogantyúval működtethető forgóreteszt, a hozzáférhetetlen végen lévő sarokelemek (11) nyílásába, a reteszelőorrot (15; 17; 31; 33) tartalmazó alsó kapcsolóelemet (3) lefelé fordítva, konténerrögzítő eszközei helyezünk, az alsó kapcsolóelemet (3) elengedve, és az előfeszítés segítségével automatikusan kapcsolt helyzetbe forgatva a forgóreteszt és a konténerrögzítő eszközét rögzítjük, majd a felső konténert (C1) pontosan függőlegesen az alsó konténerre (C2) leengedjük, a lefelé álló alsó kapcsolóelemet (3) az alsó konténer (C2) sarokelemeinek (11) nyílásásba helyezzük és automatikus bekapcsolásukkal a felső konténert (C1)az alsó konténerhez (C2) rögzítjük, végül az adott szállítási művelet után a forgóreteszekat a fogantyúk működtetésével oldjuk, és a szabadon hozzáférhető konténer véget felszabadítjuk, ezután a felső konténert (Cl)megbillentjük és elcsúsztatjuk, és a hozzáférhetetlen végeken lévő konténerrögzítő eszköznek a reteszelőorrát (15; 17; 31; 33) kihúzzuk a kapcsolásból.