HUT76969A - Glutamát receptor - Google Patents

Glutamát receptor Download PDF

Info

Publication number
HUT76969A
HUT76969A HU9701680A HU9701680A HUT76969A HU T76969 A HUT76969 A HU T76969A HU 9701680 A HU9701680 A HU 9701680A HU 9701680 A HU9701680 A HU 9701680A HU T76969 A HUT76969 A HU T76969A
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
receptor
dna
hmglur
leu
hmglur2
Prior art date
Application number
HU9701680A
Other languages
English (en)
Inventor
Peter Josef Flor
Thomas Knöpfel
Rainer Kuhn
Kristin Lindauer
Irene Püttner
Original Assignee
Novartis Ag.
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Novartis Ag. filed Critical Novartis Ag.
Publication of HUT76969A publication Critical patent/HUT76969A/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K14/00Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • C07K14/435Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from animals; from humans
    • C07K14/705Receptors; Cell surface antigens; Cell surface determinants
    • C07K14/70571Receptors; Cell surface antigens; Cell surface determinants for neuromediators, e.g. serotonin receptor, dopamine receptor
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A01AGRICULTURE; FORESTRY; ANIMAL HUSBANDRY; HUNTING; TRAPPING; FISHING
    • A01KANIMAL HUSBANDRY; AVICULTURE; APICULTURE; PISCICULTURE; FISHING; REARING OR BREEDING ANIMALS, NOT OTHERWISE PROVIDED FOR; NEW BREEDS OF ANIMALS
    • A01K2217/00Genetically modified animals
    • A01K2217/05Animals comprising random inserted nucleic acids (transgenic)
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K2319/00Fusion polypeptide

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Cell Biology (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Immunology (AREA)
  • Toxicology (AREA)
  • Zoology (AREA)
  • Gastroenterology & Hepatology (AREA)
  • Biomedical Technology (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Biophysics (AREA)
  • Neurology (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Proteomics, Peptides & Aminoacids (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Micro-Organisms Or Cultivation Processes Thereof (AREA)
  • Peptides Or Proteins (AREA)
  • Preparation Of Compounds By Using Micro-Organisms (AREA)

Description

A humán metabotrop glutamát receptor altípus egy tisztított humán metabotrop glutamát receptor (hmGluR2).
A nukleinsavakat az jellemzi, hogy egy, a találmány szerinti receptort vagy egy variánsát kódoló nukleinsavat tartalmaznak.
A receptor előállítására szolgáló eljárást az jellemzi, hogy egy alkalmas gazdasejtet in vivő vagy in vitro sokszoroznak.
A receptor az aktivitását módosító vegyületek szkrínelésére használható.
• ·
I · · · · · · ?'/Ρ- it 1 63Α7Ί/ΖΕ
AA
Nemzetközi Szabadalmi Iroda
1-1062 Budapest, ^drássy ut _ relefon·· 34-24-950, Fax'· 34-24-323
A)
Glutamát receptor
NOVARTIS AG, BÁZEL, CH
Feltalálók:
FLÓR Peter Josef, FREIBURG, DE KUHN Rainer, LÖRRACH, DE PÜTTNER Iréné, BÁZEL, CH KNÖPFEL Thohas, RHEINFELDEN, CH
A bejelentés napja: 1995. 07. 12.
Elsőbbsége: 1994. 08. 19. (9416554.5), GB
A nemzetközi bejelentés száma: PCT/EP95/02728
A nemzetközi közzététel száma: WO 96/06167
-2A találmány tárgya egy humán metabotrop glutamát receptor (hmGluR) altípus, az azt kódoló izolált nukleinsavak, a találmány szerinti fehérjét termelő gazdasejtek, az ilyen fehérje, nukleinsavak és gazdasejtek felhasználása valamint az előállításukra szolgáló eljárások. A találmány további tárgya a találmány szerinti hmGluR fehérjével szembeni antitestek.
A metabotrop glutamát receptorok (hmGluR) a G-proteinnel (guaninnukleotidkötő fehérje) kapcsolt receptorok osztályába tartoznak, amelyek egy glutamaterg ligandum megkötése után egy intracelluláris (sejten belüli) másodlagos messenger (hírvivő) rendszer - például kalciumionok, egy gyűrűs nukleotid. diacil-glicerin, inozit-l,4,5-trifoszfát (hexaoxi-ciklohexán-1,4,5trifoszfát) - útján egy extracelluláris (sejten kívüli) jelet fiziológiai válasszá tudnak átalakítani. A metabotrop glutamát receptorok általános szerkezetét az jellemezi, hogy van hét feltételezett, a membránon átívelő szegmensük, amelyeket egy széles, sejten kívüli aminoterminális dómén előz meg és egy széles karboxiterminális dómén követ. Nakanishi [Science 258, 597-603 (1992)] szerint az mGluR osztály az aminosav-szinten mutatott szekvenciaazonosság alapján két, különböző receptor-altípusokat tartalmazó alosztályra bontható. Az egyes mGluR altípusokat egy-egy egyedi gén kódolja. Ami egy adott mGluR altípusnak egy másik alosztály egy másik altípusához viszonyított homológiáját illeti, az aminosavszekvencia megegyezése körülbelül 50%-nál kisebb. Egy alosztályon belül az aminosavszekvencia megegyezése általában 70%-nál kisebb. Tehát egy adott altípus jellemezhető az aminosavszekvenciának egy másik mGluR altípushoz - különösen egy azonos emlősfajból származó altípushoz - viszonyított homológiájával. Továbbá egy adott altípus jellemezhető a régiójával és a szövet-eloszlással, celluláris és szubcelluláris expressziós mintájával vagy egyedi fiziológiai profiljával, például elektrofiziológiai és farmakológiai tulajdonságaival.
Minthogy az L-glutamát aminosav a major excitátoros neurotranszmitter, a glutamaterg rendszerek feltehetően fontos szerepet játszanak sokféle idegi folyamatban, amilyen például a gyors excitátoros szinapsziszos transzmisszió, a neurotranszmitter kibocsátások szabályozása, a hosszú időtartamú potencionálás. tanulás és emlékezés, fejlődési szinapsziszos plaszticitás, hipoxiás-isémiás károsodás és neuronsejthalál, epilepszia-szerű rohamok valamint néhány neurodegeneratív betegség kórfejlődése. Jelenleg semmiféle információnk nincs a humán metabotrop glutamát receptor (hmGluR) 2-es altípusra, például annak aminosavszekvenciájára vagy szöveteloszlására vonatkozóan. Ez az ismerethiány különösképpen akadályozza az olyan humánterápiás szerek kutatását, amelyek a glutamaterg rendszer valamely hiányosságának tulajdonítható betegségeket specifikusan képesek befolyásolni. Tekintettel a metabotrop glutamát receptor potenciális fiziológiai és patológiai jelentőségére, szükség van humán receptor altípusokra és olyan sejtekre, amelyek ezen altípusokat az eletrofiziológiai és farmakológiai tulajdonságaik kiderítéséhez elegendő mennyiségben termelik. Például a gyógyszerszkrínelési vizsgálatokhoz tisztított humán receptor szükséges aktív alakban, ami jelenleg nem hozzáférhető.
Tehát a találmány egyik tárgya ezen igény kielégítése, vagyis 2-es altípuséi hmGluR, egy azt kódoló nukleinsav és az altípust termelő gazdasejt. A hmGluR2-t hatásosan aktiválja a (2S,3S,4S)-ct-(karboxi-ciklopropil)-glicin (LCCG-I), és ha kínai hörcsög petefészeksejtekben (CHO) vagy fiatal hörcsög vesesejtekben (BHK) expresszálják, akkor a G-proteinen keresztül negatívan kapcsolódik az adenilát-ciklázhoz. Ha a hmGluR2-re reagáló gyógyszerek szkríneléséhez egy találmány szerinti rekombináns hmGluR altípust tartalmazó rendszert használunk, akkor többek között nagyobb sejtenkénti receptorszámot érünk el, nagyobb lesz a reagens kihozatala és a vizsgálat jel/zaj aránya,
-4továbbá megnövekszik a receptor-altípus specifikussága (esteleg a biológiai és betegség-specifikusság is növekszik).
A találmány tárgya közelebbről hmGluR2, amelynek aminosavszekvenciája a 2. azonosítószámon megadott.
A találmány leírásában a hmGluR altípus egy tisztított fehérjét jelent, amely a G-proteinnel kapcsolt receptorok osztályába tartozik, és egy glutamaterg ligandum megkötése után egy extracelluláris jelet egy intraeelluláris második messenger rendszer útján átalakít. Ez esetben a találmány szerinti altípust az jellemzi, hogy egy gyűrűs nukleotid (cAMP. cGMP) szintjét módosítja. A jelátalakítás a találmány szerinti receptor altípushoz kapcsolt G-protein és egy másik membránfehérje - például egy ioncsatorna - közötti közvetlen kölcsönhatás útján is végbemehet. Úgy véljük, hogy a hmGluR2-t egy külön gén kódolja, amely más metabotrop glutamát receptor altípust nem kódol. Egy altípus jellemezhető egyedi fiziológiai profiljával, előnyösen jelátalakítási és farmakológiai tulajdonságaival. Ilyen farmakológiai tulajdonság például az agonista és antagonista válaszok szelektivitása.
A glutamaterg ligandum a leírásban például L-glutamátot vagy más olyan vegyületet jelent, amely egy hmGluR altípussal glutamátszerűen reagál vagy ily módon kötődik hozzá. Ilyen például az ACPD (lS,3R-l-amino-ciklopentán-l,3-dikarbonsav), egy ACPD-szerű ligandum, például QUIS (kviszkalát), L-2amino-4-foszfovajsav (AP4), L-CCG-I és hasonlók. Más ligandumok - például az (R,S)-a-metil-4-karboxi-fenil-glicin (MCPG) vagy az a-metil-L-AP4 - úgy reagálhatnak a találmány szerinti receptorral, hogy egy glutamaterg ligandum kötődését megakadályozzák.
A fentiekben vagy későbbiekben használt tisztított vagy izolált jelző egy dúsított vagy tiszta alakban jelenlévő találmány szerinti molekulára vonat-5kozik, amely természetes forrásból vagy génsebészet útján nyerhető. A találmány szerinti tisztított fehérje, DNS és RNS felhasználható olyan célokra, amelyekre a természetben előforduló alakjukban nem használhatók, például olyan vegyületek azonosítására, amelyek a találmány szerinti hmGluR expresszióját vagy aktivitását szelektíven modulálják.
A találmány szerinti tisztított hmGluR azonosított hmGluR2-t jelent, amelz természetes környezetének egy vagy több komponensétől gyakorlatilag mentes. Ilyen tisztított hmGluR a rekombináns sejttenyészetben lévő hmGluR. Az altípus dúsított formája olzan készítményt jelent, amely ay altípust a természetesnél nagyobb koncentrációban tartalmazza, például egy, az altípust tartalmazó sejtmembrán-frakció. Ha az altípus tiszta alakban van jelen, akkor más makromolekuláktól, különösen a természetben előforduló fehérjeszerü szennyezésektől gyakorlatilag mentes. Kívánt esetben az altípus szolubilizálható. Előnyös tisztított találmány szerinti hmGluR2 egy rekombináns fehérje. A találmány szerinti altípus előnyösen aktív állapotban van, ami azt jelenti, hogy ligandumkötő és jelátalakító hatást egyaránt mutat. A receptor-aktivitást a szakmában ismert módszerekkel, így kötési vagy funkcionális vizsgálatokkal - például egy később ismerteti módszerrel mérjük.
en körülbelül 20 aminosavból állnak.
A találmány oltalmi köre találmány szerinti receptor altípus variánsait is magába foglalja. Például a találmány szerinti hmGluR altípusnak egy variánsa az altípus funkcionális vagy immunológiai ekvivalense. Funkcionális ekvivalens egy olyan emberi fehérje, amelynek fiziológiai profilja lényegében megegyezik a 2. azonosítószámú aminosavszekvenciát mutató hmGluR2-re jellemző proflillal. Továbbá a funkcionális ekvivalens aminosavszekvenciája több mint 70 %-ban, előnyösen több mint 90 %-ban azonos a 2. szekvencia• · • *
-6azonosítószámon megadottal. Tehát a funkcionális ekvivalens nem lehet az adott alosztály egy másik altípusa, például hmGluR3. Az in vitro és in vivő fiziológiai profil tartalmazza a receptor effektor funkciót, az elektrofiziológiai és tarmakológiai tulajdonságokat, például az agonistákkal vagy antagonistákkal szemben fellépő szelektív kölcsönhatásokat. A funkcionális ekvivalensek lehetnek például egy primer transzkriptum eltérő illesztésével létrehozott rnRNS által kódolt illesztési (splice) variánsok, aminosav-mutánsok vagy glikozilezési variánsok. A 2. azonosítószámon megadott aminosavszekvenciájú hmGluR2 immunológiai ekvivalense egy olyan fehérje vagy peptid, amely ezen altípussal szemben specifikus antitesteket képes létrehozni. Különösen hasznos immunológiai ekvivalensnek tekinthetők a receptor sejten kívüli doménjének részei, például olyan peptidek, amelyek legalább 6-8, előnyösen körülbelül 20 aminosavból állnak.
A találmány oltalmi körébe tartozó további variánsok a memebránhoz kötött vagy oldható fragmentumok és a más kémiai egységekkel képzett kovalens vagy aggregációs konjugátok, amelyek egy vagy több receptorfunkciót mutatnak, amilyen például a ligandum megkötése vagy a jelátalakítás. A találmány szerinti fragmentumok előállíthatok természetes forrásból, kémiai szintéssel vagy rekombinációs módszerekkel. Ezeket a ligandumkötő domént tartalmazó fragmentumokat - minthogy a találmány szerinti hmGluR altípus endogén ellendarabjával képesek versenyezni annak endogén ligandumáért, fragmentumaiért vagy származékaiért - terápiás szereknek tekintjük.
A kovalens származékok közé tartoznak például egy receptor karboxilcsoportjának alifás észterei vagy amidjai, a hidroxilcsoportot tartalmazó aminosavak O-acil-származékai és az aminocsoportot tartalmazó aminosavak N-acilszármazékai. Ilyen származékok a receptorfehérje oldalláncain valamint N- és C-terminusán található funkciós csoportokkal kialakított kötések révén • · ·
- 7 állíthatók elő. A találmány szerinti fehérjét megjelölhetjük egy kimutatható, például radioaktív csoporttal, kovalens módon köthetjük ritka földfémek kelátjaihoz vagy egy fluoreszcens molekularészhez kapcsolhatjuk.
További származékok a találmány szerinti fehérjének egy másik fehérjével vagy peptiddel képzett kovalens konjugátjai (fúziós proteinek), például azok. amelyek különböző glutamát-receptorok különböző részeit tartalmazzák. Ilyen fúziós proteinek felhasználhatók a G-proteinekhez való kötődés megváltoztatására és/vagy egy funkcionális vizsgálat érzékenységének javítására. Például az ilyen fúziós proteinekben vagy kiméra receptorokban a találmány szerinti altípus sejten belüli doménjei egy másik mGluR altípus különösen egy hmGluR. például egy másik alosztályba tartozó hmGluR altípus - megfelelő doménjeivel lehetnek helyettesítve. Az ilyen chimer receptorok felépítésére különösen alkalmasak egy olyan receptor sejten belüli doménjei, amely a foszfolipáz C/Ca2+-szignál válaszutat aktiválja, mint például a Masu és munkatársai [Natúré 349, 760-765] által leírt mGluRl vagy azmGluR5. Kicserélhető sejten belüli dómén például a második sejten belüli hurok, amit i2nek is nevenek [lásd: Pin és munkatársai, EMBO J. 13, 342-348 (1994)]. így például egy kalcium-ion-vizsgálattal meghatározhatjuk azt a kölcsönhatást, ami egy vizsgált vegyület és egy találmány szerinti receptor ligandumkötő doménje között lép fel. A találmány szerinti chimer receptor szintetizálható rekombinációs módszerekkel vagy a szakmában a fehérjék térhálósítására alkalmasként ismert reagensekkel.
Aggregációs származékok például a sejtmembránokkal képzett adszorpciós komplexek.
Egy másik megvalósításban a találmány tárgya egy készítmény, amely a találmány szerinti hmGluR altípust tartalmazza.
-8A találmány szerinti fehérjék felhasználhatók például immuogénként, gyógyszerszkrínelési vizsgálatokban, immunvizsgálatok reagenseiként továbbá tisztítási eljárásokban, például egy kötő ligandum affinitást tisztítására.
A találmány szerinti fehérjék előállíthatok természetes forrásból például agyszövetből izolálva -, kémiai szintézissel vagy rekombinációs módszerekkel.
A találmány további tárgya eljárás a találmány szerinti hmGluR altípus előállítására, amely abból áll, hogy a találmány szerinti receptor altípust termelő alkalmas gazdasejteket in vitro vagy in vivő szaporítjuk. A gazdasejteket előnyösen transzformáljuk (transzfektáljuk) egy hibrid vektorral, amely egy promotert és egy, a szóbanforgó altípust kódoló DNS-szekvenciát tartalmazó expressziós kazettát tartalmaz, amelyben a DNS-t az említett promoter szabályozza. Ezután a találmány szerinti hmGluR altípust kinyerhetjük. A kinyerés jelentheti például azt, hogy a találmány szerinti altípust az altípust tartalmazó gazdasejtekből, például a tápoldatból izoláljuk. Különösen előnyös egy funkcionálisan aktív receptor előállítására szolgáló eljárás.
A hmGluR muteinjei előállíthatok egy, a találmány szerinti hmGluR fehérjét kódoló DNS-ből, amelyen előzetesen mutagenézist hajtottunk végre, és ennek következtében végbement egy vagy több aminosav addíciója, cseréje vagy deléciója. A találmány szerinti hmGluR altípus szubsztitúciós, deléciós vagy inszerciós variánsai előállíthatok például rekombinációs módszerekkel, és szkrínelhetők a hmGluR natív formáival mutatott immun-keresztreakciókra.
A találmány szerinti fehérje in vitro is előállítható a szakmában ismert hagyományos módszerekkel.
Az alkalmas gazdasejtek közé tartónak az eukarióta sejtek, például állati, növényi és gombasejtek; a prokarióta sejtek, például a gram-pozitív és gram-9negatív baktériumok, amilyen például az E-coli. Előnyösen alkalmazhatók a kétéltűekből vagy emlősökből származó eukarióta gazdasejtek.
A leírásban az in vivő kifejezés jelentése: ex vitro, tehát beleértendők a sejt- és szövettenyészetek is.
A találmány további tárgya egy nukleinsav (DNS vagy RNS), amely egy, találmány szerinti altípust kódoló tisztított, előnyösen rekombináns nukleinsavat (DNS vagy RNS), vagy egy ilyen nukleinsavnak egy fragmentumát tartalmazza. Ezek a nukleinsavak nemcsak a fent említett rekombináns hmGluR fehérjék előállítására használhatók, hanem szondaként is, ezáltal az átlagosan müveit szakember könnyen azonosíthatja és/vagy izolálhatja a találmány szerinti hmGluR fehérjét kódoló nukleinsavat. A nukleinsav adott esetben meg lehet jelölve egy kimutatható molekularésszel. Ezen kívül a találmány szerinti nukleinsav felhasználható például egy, a hmGluRjelenlétének kimutatására szolgáló eljárásban, amely abból áll, hogy a hmGluR-t kódoló vagy vele komplementer DNS-t (vagy RNS-t) a vizsgált nukleinsavval hibridizáljuk, és a hmGluR jelenlétét kimutatjuk.
A találmány szerinti, hmGluR2-t kódoló tisztított nukleinsav magába foglalja az olyan nukleinsavat, amely mentes legalább egy olyan szennyező nukleinsavtól, amellyel a hmGluR nukleinsav természetes fonásában eredetileg együtt fordult elő. Tehát a tisztított nukleinsav a természetben előfordulótól eltérő formában vagy összetételben van jelen. A tisztított hmGluR2 nukleinsav azonban magába foglaja a rendes körülmények között hmGluR-t expresszáló sejtekben lévő hmGluR2 nukleinsavat, ha a nukleinsav a természetes sejtekétől eltérő kromoszomális helyen van jelen, vagy valamilyen, a természetben találhatótól eltérő DNS-szekvenciájú oldalláncot tartalmaz. A hmGluR2 a genetikai térképen az emberi 3-as kromoszómában található.
• · ·
- 10A találmány tárgya közelebbről egy olyan tisztított vagy izolált DNSmolekula. amely a találmány szerinti hmGluR2 fehérjét kódolja, vagy az ilyen DNS-nek egy fragmentuma. A definíció szerint ilyen DNS lehet egy egyfonalas kódoló DNS; egy kétfonalas DNS. amely egy említett egyfonalas kódoló DNSböl és egy vele komplementer DNS-böl áll; vagy lehet maga ez az (egyfonalas) komplementer DNS. Előnyösen alkalmazható az előző bekezdés elején említett előnyös hmGluR2-t kódoló DNS vagy annak egy fragmentuma. A találmány további tárgya egy DNS, amely egy, a fent említett előnyös hmGluR2-t kódoló DNS-t vagy annak egy fragmentumát tartalmazza.
Közelebbről előnyös a hmGluR2-t kódoló DNS vagy annak egy része, különösen az olyan DNS, amelynek aminosavszekvenciája a 2. azonosítószámon megadott, például az, amelynek nukleotidszekvenciája a 1. azonosítószámon megadott.
A találmány szerinti nukleinsavszekvenciák további hmGluR2 altípusokat kódoló DNS-ek azonosítására használhatók. így például a találmány szerinti nukleinsavszekvenciák felhasználhatók az ugyanazon receptor alosztályba tartozó további hmGluR2 altípusokat kódoló DNS-ek azonosítására. Egy ilyen DNS azonosításának egyik módszere, hogy humán DNS-t összehozunk egy fent leírt nukleinsav-próbával, és meghatározzuk, hogy mely nukleinsav(ak) hibridizálnak ezzel a próbával.
A példákban szereplő találmány szerinti nukleinsavak úgy is jellemzhetők, mint olyan nukleinsavak, melyek egy találmány szerinti hmGluR altípust kódolnak, és az 1. azonosítószámon megadott szekvenciájú DNS-sel vagy annak egy választott részével (fragmentumával) hibridizálnak. Előnyösek azok a találmány szerinti hmGluR-t kódoló DNS-molekulák, amelyek a fenti DNS-ekkel szigorúan meghatározott körülmények között hibridizálnak.
A hibridizációs körülmények szigorú meghatározottsága azon • ·
«··· ·«··
- 11 körülményekre vonatkozik, amelyek között a polinukleinsav hibridek stabilak. Ezek a körülmények az átlagosan művelt szakember számára nyilvánvalóak. Ismert, hogy a hibridek stabilitását tükrözi az olvadáspont (Op), amely a szekvencia homológiájának 1 %-os csökkenésével körülbelül 1-1,5 %-kal csökken. A hibridek stabilitása általában a nátriuvnion-koncentrációtól és a hőmérséklettől ftigg. A hibridizációs reakciót rendszerint szigorúan meghatározott körülmények között, az azt követő mosásokat pedig változó szigorúságú körülmények között hajtjuk végre.
A szigorúan meghatározott körülmények a leírásban olyan körülményeket jelentenek, amelyek csak olyan nukleinsav-szekvenciák hibridizációját teszik lehetővé, amelyek 1M nátriumion-koncentrációjú oldatban 65-68°C-on stabil hibrideket képeznek. Szigorúan meghatározott körülményeket hozhatunk létre például úgy, hogy a hibridizációt 6x SSC-t, 5x Denhardt-oldatot, 1 % SDS-t (nátrium-dodecil-szulfát), 0,1 % nátrium-pirofoszfátot és nem-specifikus kompetitorként (versenytársként) 0,1 mg/ml denaturált lazacsperma-DNS-t tartalmazó vizes oldatban hajtjuk végre. A hibridizálás után néhány lépésben mosást végezhetünk szigorúan meghatározott körülmények között, majd egy végső (körülbelül 30 perces) mosást végzünk a hibridizációs hőmérsékleten 0,2-0, lx SSC-t és 0,1 % SDS-t tartalmazó oldatban.
A közepesen szigorú körülmények azt jelentik, hogy a hibridizálást a fenti oldatban, de körülbelül 60-62°C-on hajtjuk végre. Ez esetben a végső mosást a hibridizációs hőmérsékleten, lx SSC-t és 0,1 % SDS-t tartalmazó oldatban végezzük.
A kevéssé szigorú körülmények azt jelentik, hogy a hibridizálást a fenti oldatban, de körülbelül 50-52°C-on hajtjuk végre. Ez esetben a végső mosást a ·· ··»· ·«··
- 12hibridizációs hőmérsékleten, 2x SSC-t és 0,1 % SDS-t tartalmazó oldatban végezzük.
Ezek a körülmények különféle, például formamid-alapú pufferek és különböző hőmérsékletek alkalmazásához adaptálhatók, és így megsokszorozhatok. A Denhardt-oldat és az SSC a szakmában jól ismert, más alkalmas hibridizációs pufferek leírása megtalálható például az alábbi szakirodalmi helyeken: Sambrook, J., Fritsch, E.F. és Maniatis, T.: Molecular Cloning: A Laboratory Manual (2nd edition) [Cold Spring Harbor Laboratory Press, Cold Spring Harbor, USA (1989)] vagy Ausubel, F.M. és munkatársai: Current Protocols in Molecular Biology [Green and Wiley, USA (1993)]. Az optimális hibridizálási körülményeket kísérleti úton kell meghatározni, továbbá a próba hosszúsága és GC-tartalma (guanin-citozin hányad) is szerepet játszik.
A leírás segítségével a találmány szerinti nukleinsavak a szakmában ismert módszerekkel előállíthatók. A találmány oltalmi körébe tartozik egy eljárás is az ilyen nukleinsavak előállítására.
Egy találmány szerinti DNS-molekula például előállítható kémiai szintézissel, rekombináns DNS-technikával vagy polimeráz láncreakcióval (PCR). A rekombináns DNS-technikával történő előállítás jelentheti egy alkalmas cDNS vagy genom könyvtár szkrínelését. Egy találmány szerinti DNS előállítására alkalmas módszer lehet például az, hogy egy sor oligonukleotidot szintetizálunk, ezeket PCR módszerekkel amplifikáljuk (sokszorozzuk), majd összekapcsoljuk, hogy megkapjuk a kívánt DNS-szekvenciát. E célra alkalmas, például a példákban alkalmazott könyvtárak kereskedelmi forgalomban kaphatók, vagy neurális vagy neuronális (ideg- vagy idegsejti) szövetekből - például hippocampusvagy cerebellum-szövetekből sejtvonalakból és hasonlókból előállíthatók.
Egy egyedi hmGluR altípusra (és illesztési variánsaira) nézve az expressziós minta a neurális vagy neuronális szövetben változó lehet. Tehát egy • ·· ······· · · ··«·· · · · • ···· · ·· « · · · ♦ ·
- 13 adott altípust (vagy illesztési variánst) kódoló cDNS izolálásához előnyös, ha különböző alkalmas szövetekből vagy sejtekből előállított könyvtárakat szkríneliink. Szkrínelési próbaként használhatunk olyan DNS-t vagy RNS-t, amely lényegében az egész hmGluR2 kódoló szakaszt tartalmazza, vagy egy ilyen DNS-en alapuló alkalmas oligonukleotid próbát. A hibridizációt is magába foglaló szkríneléshez alkalmas oligonukleotid próba egy egyfonalas DNS vagy RNS. amelynek nukleotid-szekvenciája legalább 14 olyan szomszédos bázist tartalmaz, amelyek az 1. számon megadott szekvencia tetszőleges 14 vagy több szomszédos bázisával azonosak vagy komplemeterek. A próba a kimutatás megkönnyítésére meg lehet jelölve egy alkalmas kémiai molekularésszel. A próba céljára kiválasztott nukleínsav-szekvenciáknak kellő hosszúságúnak és egyértelműeknek kell lenniük, hogy a téves pozitív eredményeket minimálisra csökkentsük.
Próbák készítéséhez előnyösen használható régiók az 5'- és/vagy 3'kódoló szekvenciák, amelyek feltehetően ligandumkötő vagy hasonló helyeket kódolnak. Próbaként használható például a találmány szerinti teljes hosszúságú cDNS klón vagy annak fragmentumai. A találmány szerinti nukleinsav-próbák előnyösen meg vannak jelölve valamilyen alkalmas jelölési módszerrel, hogy hibridizálás után könnyen kimutathatók legyenek. Alkalmas jelölési módszer például egy radioaktív jelölés. Egy DNS-fragmentum jelölésére előnyösen használható az a szakmában ismert módszer, hogy egy random rendszerű lánchosszabbítási reakcióban DNS-polimeráz Klenow-fragmentumának alkalmazásával 32p_Vel jelzett α-dATP-t építünk be. Az oligonukleotidok általában 3 2P-vel jelzett γ-dATP-vel és polinukleotid kinázzal végcímkézettek, de a fragmentum vagy oligonukleotid címkézésére más (például nem radiaktív) módszereket is alkalmazhatunk, amilyenek például az enzimes jelölés vagy a biotinilezés.
·· *r*» «>· • · « • *·· · a · «
- 14Miután a könyvtárt például egy, az egész hmGluR2 kódoló szakaszt tartalmazó DNS-sel vagy az ilyen DNS-nek egy szakaszán alapuló alkalmas oligonukleotiddal szkríneltük. a pozitív kiónokat egy hibridizációs jel kimutatása révén azonosítjuk; az azonosított kiónokat restrikciós enzim térképpel és/vagy DNS szekvenciaelemzéssel jellemezzük, azután például a találmány szerinti szekvenciákkal összehasonlítva vizsgáljuk annak eldöntésére, hogy tartalmaznak-e egy teljes hmGluR-t kódoló DNS-t (vagyis a tranlásziót indító és lezáró kodonokat). Ha a választott kiónok inkomplettek (nem teljesek), akkor ugyanazon vagy egy másik könyvtár ismételt szkrínelésével felhasználhatók arra, hogy átfedő kiónokat kapjunk. Ha genom-könyvtárról van szó, akkor az overlap (átfedő) kiónok lehetnek exonok vagy intronok cDNS-könyvtár esetén az overlap kiónok egy nyílt leolvasási keretet tartalmaznak. A komplett kiónok mindkét esetben a találmány szerinti DNS-ekkel és az azokból levezetett aminosavszekvenciákkal végzett összehasonlítás útján azonosíthatók.
Egy endogén hmGIuR2 valamely abnormalitásának kimutatására a genetikai szkrínelést végezhetjük úgy, hogy hibridizációs próbaként egy találmány szerinti nukleotid szekvenciát alkalmazunk. Továbbá a találmány szerinti nukleinsav- szekvenciákat felhasználhatjuk antiszenz típusú terápiás szerek tervezésére.
Várható, hogy a találmány szerinti nukleinsav nukleotid szubsztitúcióval, nukleotid deléeióval, nukleotid inszercióval, egy nukleotid szakasz invertálásával vagy ezek bármely kombinációjával könnyen módosítható. Az ilyen módosított szekvenciák felhasználhatók egy olyan mutáns hmGluR altípus előállítására, amely a természetben található receptor-altípusoktól eltérő. A mutagenézis lehet előre megjósolható (helyspecifikus) vagy véletlenszerű. Nem szabad, hogy egy nem csendes mutáció szekvenciákat távolítson el a leolvasási keretekből, és a mutáció előnyösen nem képez olyan komlementer régiókat, ·· · «♦» »·* « ·« • · 9 • «· • * · ··
- 15amelyek hibridizálva másodlagos mRNS szerkezeteket és hurkokat vagy hajtűket képeznének.
A találmány szerinti natív vagy mutáns hmGluR-t kódoló cDNS-t vagy genom DNS-t további maniplációkhoz beépíthetjük vektorokba. A találmány további tárgya egy hibrid vektor rekombináns DNS, amely a fent említett DNSek közül legalább egyet tartalmaz.
A találmány szerinti hibrid vektorok tartalmaznak egy replikációs kiindulási pontot vagy egy önálló replikáló szekvenciát, egy vagy több domináns marker (jelző) szekvenciát, továbbá adott esetben expressziós szabályozó szekvenciákat, szignál-szekvenciákat és további hasítási helyeket is tartalmaznak.
A találmány szerinti hibrid vektor előnyösen tartalmaz egy fenti nukleinsav inszertumot egy később ismerteit expressziós szabályozó szekvenciával operábilis (működőképes) kapcsolatban.
A vektorok a kompatibilis (összeférhető) gazdasejtekkel együttműködve rendszerint kétféle feladatot teljesítenek. Egyrészt megkönnyítik a találmány szerinti hmGluR altípust kódoló nukleinsavak klónozását, vagyis használható meny-nyiségü nukleinsav előállítását (klónozó vektorok). Másik funkciójuk, hogy egy alkalmas gazdaszervezetben kromoszómán kívüli elemként megmaradva vagy a gazdaszervezet kromoszómájába beépülve replikáció és expresszió céljára génszerkezeteket termeljenek (expressziós vektorok). A klónozó vektorok tartalmazzák a fenti DNS-eket, egy replikációs kiindulási pontot vagy egy önálló replikáló szekvenciát, választható marker szekvenciákat, adott esetben szignál-szekvenciákat és további hasítási helyeket. Az expressziós vektorok ezen kívül tartalmaznak olyan expressziós szabályozó szekvenciákat, amelyek a találmány szerinti DNS transzkripciójához (átírás) és transzlációjához (átfordítás) alapvetően fontosak. Tehát az expressziós vektor • ·
- 16egy rekombináns DNS-szerkezetet jelent, így lehet például egy plazmid, egy fág. egy rekombináns vírus vagy más olyan vektor, amely egy alkalmas gazdasejtbe beépítve a klónozott DNS expresszióját eredményezi. Az alkalmas expressziós vektorok a szakmában jól ismertek, ilyenek például az eukarióta és/vagv prokarióta sejtekben replikálható vektorok.
A legtöbb expressziós vektor az élő szervezeteknek legalább egy osztályában képes a replikációra, de az expresszióhoz átültethető (transz fektálható) egy másik szervezetbe. Például egy vektort E. Coli-ban klónozunk, majd ugyanezt a vektort élesztő- vagy emlős-sejtekbe ültetjük át, bár a gazdasejt kromoszómájától függetlenül nem képes replikálódni. A DNS sokszorozását (amplifikálását) végezhetjük úgy is, hogy a gazdaszervezet genomjába inszertáljuk. De a hmGluR-t kódoló genom DNS-t nehezebb kinyerni, mint az exogén módon replikáit vektort, mert a hmGluR DNS kimetszéséhez restrikciós enimes emésztést kell alkalmazni. A DNS-t polimeráz láncreakcióval (PCR) is sokszorozhatjuk, és replikáció nélkül, közvetlenül átültethetjük a gazdaszervezetbe.
Az expressziós és a klónozó vektor előnyösen tartalmaz egy szelekciós gént, amit jelzőgénnek is szoktak nevezni. Ez a gén egy olyan fehérjét kódol, amely szelektív táptalajon tenyésztett, transzformált gazdasejtek fennmaradásához vagy szaporodásához szükséges. A szelekciós gént tartalmazó vektorral nem transzform ált gazdasejtek nem maradnak meg a tenyésztő közegben. A tipikus szelekciós gének olyan fehérjéket kódolnak, amelyek antibotikumokkal és más toxinokkal - mint ampicillin, neomicin, methotrexát vagy tetraciklin - szembeni ellenállást adnak, pótolják az auxotróf defekteket vagy az összetett közegben nem található, kritikus jelentőségű tápanyagokat nyújtanak.
- 17Minthogy a vektorok sokszorozását a legkönnyebben E. Coli-ban végezzük, ezek előnyösen egy E. Coli jelzögént és egy E. Coli replikációs kiindulópontot is tartalmaznak. Ezek megkaphatok E. Coli plazmidokból, amilyen például a pBR322, a Bluescript vektor vagy valamilyen UC plazmid.
Emlősök sejtjeihez szelekciós génként olyan gének alkalmasak, amelyek lehetővé teszik a hmGluR nukleinsav felvételéhez szükséges sejtkomponensek azonosítását - például a dihidrofolát-reduktáz (DHFR, metotrexáttal szembeni ellenállás), timidin-kináz - vagy ellenállást nyújtanak a G418-cal vagy a higromieinnel szemben. Az emlősök sejtjeit szelekciós nyomás alá helyezzük, amelyet csak azok a tranfektánsok képesek egyedülálló alkalmazkodásuk révén túlélni, amelyek a markert felvették és expresszálják.
Az expressziós és a klónozó vektorok rendszerint tartalmaznak egy promotert, amelyet a gazdaszervezet felismer, és amely operábilisan kapcsolódik a hmGluR nukleinsavhoz. Ez a promoter lehet indukálható vagy konstitutív. A promotereket úgy kapcsoljuk operábilisan a hmGluR-t kódoló DNS-hez, hogy hogy a promotert restrikciós enzimmel végzett emésztéssel eltávolítjuk a kiindulási DNS-ből, majd az izolált promoter-szekvenciát a vektorba inszertáljuk.
A természetes hmGluR2 promoter-szekvencia és sok heterológ promoter is használható a hmGluR DNS közvetlen sokszorozására és/vagy expresszálására. Azonban előnyösebbek a heterológ promoterek, mert általában nagyobb mértékű transzkripciót és az expresszált hmGluR2-ből nagyobb kihozatalt adnak, mint a természetes hmGluR2 promoter.
Prokarióta gazdaszervezetekhez alkalmas promoterek például a β-laktamáz és laktóz promoter-rendszerek, az alkalikus foszfatáz, egy triptofán (trp) promoter-rendszer, továbbá hibrid promoterek, például a tac promoter. Nukleotidszekvenciájukat az irodalomban ismertették, ezáltal a gyakorlott szakember képessé vált arra, hogy ezeket a promotereket linkerek vagy adaptorok alkal• ·
- 18mazásával operábilisan kapcsolja a hmGluRt kódoló DNS-hez, és így tetszőleges hasítási helyeket alakűtson ki. A bakteriális rendszerekben használatos promoterek általában egy - a hmGluRt kódoló DNS-hez operábilisan kapcsolt - Shine-Delgrano szekvenciát is tartalmaznak.
A hmGluR2 génnek emlős gazdasejtekben vektorokból végzett transzkripcióját a gazdasejt-rendszerrel kompatibilis, például vírusok genomjából származó promoterekkel szabályozhatjuk. A találmány szerinti hmGluR altípusnak eukarióta gazdasejtekben, különösen emlős-sejtekben végbemenő expressziójához alkalmas plazmidok például a citomegalovírus (CMV) promotert tartalmazó vektorok, az RSV promotert tartalmazó vektorok, az S V40 promotert tartalmazó vektorok és az MMTV LTR promotert tartalmazó vektorok, szabályozásuk természetétől függően a promoterek lehetnek konstitutívak vagy az kísérleti körülményekkel szabályozhatók.
Egy találmány szerinti hmGluR altípust kódoló DNS-nek magasabbrendű eukariótákkal végzett transzkripciója fokozható oly módon, hogy a vektorba egy enhancer szekvenciát inszertálunk.
A vektor DNS különböző DNS-szegmensei operábilisen kapcsoltak, vagyis egymás mellett helyezkednek el, és egymással funkcionális kapcsolatban állnak.
A találmány szerinti vektorok felépítéséhez a hagyományos ligációs módszereket alkalmazzuk. Az izolált plazmidokat vagy DNS-fragmentumokat hasítjuk, szabjuk és a kívánt plazmid kialakításához szükséges formában ismét összekapcsoljuk. Kívánt esetben a szekvencia pontosságának ellenőrzésére a megszerkesztett plazmidokat a szakmában ismert módszerek valamelyikével elemezzük. Az expressziós vektorok szerkesztésére, in vitro transzkriptumok előállítására, DNS-nek gazdasejtekbe történő bevitelére valamint a hmGluRexpresszió és -funció meghatározására szolgáló módszerek az átlagosan művelt • · · · · ·
- 19szakember számára ismertek. A gén jelenléte, az amplifikáció és/vagy expresszió egy mintában közvetlenül mérhető, például az mRNS transzkripciójának mennyiségi meghatározását végezhetjük a hagyományos Southern biot vagy northen biot módszerrel, a DNS- vagy RNS-elemzéshez használhatunk dot-blot módszert, egy találmány szerinti szekvencián alapuló, megfelelően jelzett próba alkalmazásával végezhetünk in situ hibridizálást. továbbá alkalmazhatunk kötési, immundetekciós és funkcionális vizsgálatokat. Alkalmas módszerek azok. amelyeket a példákban részletesen ismertetünk. Az átlagosan müveit szakember könnyen átlátja, hogy ezeket az eljárásokat kívánt esetben hogyan kell módosítani.
A találmány további tárgyát képezik a találmány szerinti hmGluR altípust termelni képes, és az ilyen altípust kódoló heterológ (idegen) DNS-t tartalmazó gazdasejtek.
A találmány szerinti nukleinsavak sokféle gazdasejtben expresszálhatók, például a fent említett sejtekben, amelyek a megfelelő expressziós vektorral transzform áltak vagy transzfektáltak. A találmány szerinti receptor (vagy annak egy része) fúziós fehérjeként is expresszálható. Ezután a rekombináns sejteket olyan körülmények között tenyészthetjük, amelyek lehetővé teszik a találmány szerinti DNS által kódolt egy vagy több fehérje expresszióját.
Az alkalmas prokarióták közé tartoznak az eubaktériumok, például Gram-negatív vagy Gram-pozitív szervezetek, így például az E. Coli törzsek, mint az E. Coli K-12, a DH5a és a HB 101 valamint a Bacillusok. A hmGluR-t kódoló vektorok számára alkalmas gazdasejtek továbbá eukarióta mikrobák, például fonalas gombák vagy élesztők, amilyen például a Saccharomyces cerevisiae. A magasabbrendű eukarióta sejtek közé tartoznak például a rovarok, kétlakiak és gerincesek, különösen az emlősök sejtjei, például a neuroblastoma sejtvonalak vagy a fibrobastból származó sejtvonalak. Az emlősök sejtei közül
···· ····
-20előnyösek például a HEK 293, a CHO, a CVI, a BHK, az L. az LLCPK-1, a GH3 és a COS sejtek. Az utóbbi években a kétlaki sejteknek kultúrában (szövetkultúrában) végzett tenyésztése rutin-eljárássá vált. A leírásban a gazdasejtek” kifejezés mind az in vitro kultúrában mind pedig egy gazdaállatban jelenlévő sejtekre vonatkozik.
Egy aktív rekombináns hmGluR expressziójára alkalmas gazdasejtek előnyösen endogén vagy rekombináns G-fehérjéket expresszálnak. Előnyösek azok a sejtek, amelyek legfeljebb egy kevés endogén metabotrop glutamát receptort termelnek. A DNS lehet stabilan beépítve a sejtekbe, vagy hagyományos módszerekkel átmenetileg expresszálható.
Stabilan transzfektált emlőssejteket úgy állíthatunk elő, hogy a sejteket egy szelekciós markergént tartalmazó vektorral transzferáljuk, majd a sejteket a markergén expressziójához alkalmas szelektív körülmények között szaporítjuk. Átmeneti tranfektánsok előállítására az emlőssejteket egy riporter génnel transzferáljuk, hogy a transzfekció hatásosságát mérhessük.
Ahhoz, hogy a találmány szerinti hmGluR előállításához stabilan vagy időlegesen transzfektált sejteket kapjunk, a sejteket megfelelő mennyiségű, hmGluR-t kódoló nukleinsavval kell transzferálni. A találmány szerinti hmGluR-t kódoló DNS pontos mennyiségének meghatározása kísérleti úton végezhető és egy adott sejthez és vizsgálathoz optimalizálható.
A találmány szerinti DNS transzgénikus állatokban is expresszálható, erre különösen alkalmasak a melegvérű transzgénikus állatok. Transzgénikus állatok - például egerek, patkányok, nyulak, juhok és sertések - a szakmában ismertek, leírásuk leírása megtalálható például Hammer és munkatársai [Natúré 315, 680-683 (1985)] közleményében. Megtermékenyített tojások pronucleusába (előmag) beviszünk egy expressziós egységet, amely egy
-21 találmány szerinti. hmGluR-t kódoló DNS-t tartalmaz a megfelelő helyeken lévő expressziós szabályozó szekvenciákkal együtt. Ez megoldható például mikroinjeketálással. A beinjektált DNS beépülését például a megfelelő szövetmintákból származó DNS blot-analízisével mutatjuk ki. A DNS előnyösen úgy épül be a az állat csíravonalába (germ line), hogy az állat utódjába is átmegy.
Továbbá létrehozhatunk knoek-out állatokat oly módon, hogy az mGluR szekvenciába egy mutációt viszünk be, és ennek következtében az állat már nem fogja expresszálni a funkcionális mGIuR2 gént. Az ilyen knock-out állatok télhasználhatók a metabotrop glutamát receptornak az anyagcserében különösen a normális és zavart agy funkciókban - játszott szerepének tanulmányozására.
Közelebbről: egy mutált vagy vad típusú hmGluR2 gén bevitelével knock-out állatok (amelyek már nem expresszálják az endogén mGluR2 gént) fejleszthetők ki. Knock-out egerek és patkányok létrehozására szolgáló módszerek a szakmában ismertek. A knoek-out állatok nemcsak egy adott metabotrop glutamát receptor szerepének tanulmányozására használhatók, mint például F. Conquet és munkatársai [Natúré 372, 237-243 (1994)] vagy A. Aiba és munkatársai [Cell 80, 757-765 (1995)] közleményében, hanem elsősorban olyan állatmodellként, amelynek genetikai háttere megfelelő a homológ humán receptort és/vagy annak külömféle izoformáit kódoló transzgének beviteléhez és expresszálásához. Humán receptor ellendaraboknak (counterpart) egy knockout hátterű homológ génen való expressziója azzal az egyedülálló előnnyel jár, hogy a gyógyszereknek egy adott receptorra (ez esetben az mGluR2-re) gyakorolt hatásában kizárja a a faj specifikus szekvencia-eltérésekből adódó különbségeket.
Gazdasejteket az előző bekezdés elején említett expresszióval vagy a
-22találmány szerinti klónozó vektorokkal transzferálunk és transzformálunk, majd a sejteket promoterek beviteléhez, transzformánsok szelekciójához vagy a kívánt szekvenciákat kódoló gének sokszorozásához alkalmasan módosított hagyományos tápközegben tenyésztjük. Heterológ DNS a gazdasejtekbe bevihető bármilyen ismert módszerrel, például úgy, hogy a sejtet kalciumfoszfátos együttes kicsapás, elektroporáció vagy lipofektin-mediációs eljárás alkalmazásával egy heterológ DNS-t kódoló vektorral transzfektáljuk. Az e területen átlagosan müveit szakember sokféle transzfektál ás i módszert ismer. A transzfekció sikerességét általában úgy ismerjük fel, hogy a gazdasejtben ez a vektor valamiféle működés jelét mutatja. A transzformációt a felhasznált gazdasejtekhez megfelelő szokásos eljárásokkal végezzük.
Kónozott DNS beépítése egy alkalmas expressziós vektorba, eukarióta sejtek transzfektálása egy plazmid vektorral vagy ilyen vektorok keverékével - amelyek mindegyike egy vagy több különböző gént kódol - vagy lineáris DNS-sel valamint a transzfektált sejtek szelektálása a szakmában ismert, ezek leírása megtalálható például Sambrook és munkatársai Molecular Cloning: A Laboratory Manual (2nd edition) [Cold Spring Harbor Laboratory Press, Cold Spring Harbor, USA (1989)] című kézikönyvében.
A transzfektált vagy transzformált sejteket a szakmában ismert közegek és módszerek alkalmazásával tenyésztjük, előnyösen olyan körülmények között, amelyek révén a DNS által kódolt hmGluR expresszálódik. Az alkalmas közeg összetételét az átlagosan müveit szakember ismeri, így könnyen elő tudja állítani. Akalmas tenyésztő közegek a kereskedelemben is kaphatók.
Bár a találmány szerinti DNS bármilyen alkalmas gazdasejtben expresszálható, a funkcionális hmGluR-t kódoló DNS expresszálásához előnyösen eukarióta expressziós renszereket, főleg emlős expressziós
-23 renszereket alkalmazunk, amelyek lehetnek a kereskedelemben kapható vagy más, a müveit szakember számára ismert a rendszerek.
A találmány szerinti hmGluR2-t vagy hmGluR altípusok speciális kombinációit - beleértve a hmGluR2-t - kódoló transzformált sejtvonalak előállítására az mGluR2 DNS-t egy vektorba ligáljuk, és bevisszük egy alkalmas gazdasejtbe. Az így kapott sejtvonal azután olyan mennyiségben termelhető, amely egy receptor-specifikus agonista. antagonista vagy alloszterikus modulátor hatásainak reprodukálható minőségi és mennyiségi elemzéséhez elegendő. Ezen kívül az mRNS előállítható egy találmány szerinti altípust kódoló DNS in vitro átírásával. Ezt az mRNS-t Xenopus oocitákba (primitív petesejtek) injektálhatjuk, ahol az mRNS az aktív receptor altípus szintézisét irányítja. Egy másik módszer szerint közvetlenül az altípust kódoló DNS-t injektáljuk az oocitákba. A transzfektált emlős-sejteket vagy oocitákat felhasználhatjuk a későbbiekben leírt gyógyszerszkrínelési vizsgálatban. Ezek a gyógyszerek a találmány szerinti hmGluR altípus patogenézisével kapcsolatos betegségeknél használhatók. Ilyenek például a glutamát túlzott - a hmGluR-ek által preferenciálisan médiáit (közvetített) - hatásából eredő betegségek, például a stroke, epilepszia és krónikus neurodegeneratív betegségek. A találmány szerinti hmGluR-t expresszáló, stabilan transzfektált sejtvonalak különösen jól használhatók a vegyületek és a találmány szerinti speciális hmGluR altípusok közötti specifikus kölcsönhatások meghatározására.
Tehát a találmány szerinti hmGluR-t expresszáló gazdasejtek felhasználhatók gyógyszerszkrínelésre, és a találmány további tárgya eljárás egy, a hmGluR2 aktivitását módosító vegyület vagy szignál azonosítására, amely eljárás abból áll, hogy a találmány szerinti hmGIuR-t kódoló heterológ DNS-t tartalmazó sejteket, amelyek funkcionális hmGluR2-t termelnek, kitesszük legalább egy olyan vegyület vagy szignál hatásának, amelynek a hmGluR2
-24aktivitását módosító hatását kívánjuk meghatározni, majd figyeljük, hogy ez a módosítás milyen változásokat okoz a sejtekben. Ezzel a vizsgálattal azonosíthatók a találmány szerinti hmGluR agonistái, antagonistái és alloszterikus modulátorai.
A találmány további tárgya egy vizsgálat a hmGluR2 aktivitását módosító vegyületek azonosítására, amely az alábbi lépésekből áll:
- a sejteket, amelyek egy aktív hmGluR2-t expresszálnak, és a találmány szerinti hmGluR altípust kódoló heterológ DNS-t tartalmaznak, összehozzuk legalább egy olyan vegyülettel, amelynek ezen receptor aktivitását módosító hatását kívánjuk meghatározni, és
- figyelj ük a sejteket, hogy tapasztalható-e változás a másodlagos messenger aktivitásban.
A vizsgálat eredményét egy negatív kontrollként használható vizsgálattal hasonlítjuk össze.
A vizsgálati eljárások sok esetben különféle kontroliokkal való összehasonlítást igényelnek. A receptor aktivitásában vagy a másodlagos messenger szintjében bekövetkezett változást akkor tulajdonítunk a vizsgált vegyület hatásának, ha ilyen változás a vizsgált vegyület távollétében nem következik be. Akkor mondjuk, hogy a vizsgált vegyületnek egy találmány szerinti receptor altípusra gyakorolt hatását az adott receptor mediálja, ha ez a hatás nem tapasztalható olyan sejtekben, amelyek a receptort nem expresszálják.
A leírásban a találmány szerinti hmGluR2 aktivitását módosító vegyület vagy szignál olyan vegyületet vagy szignált jelent, amely (a hmGluR távollétében fennálló állapothoz viszonyítva) megváltoztatja a hmGluR2 által medáiált válasz lefutását a sejten belül. A válasz lefutását egy sejten kívüli inger aktiválja, amely a másodlagos messenger koncentrációjában vagy az enzim-aktivitásban változást idéz elő, vagy megváltoztatja egy memebránhoz
-25 kötött fehérje, például egy receptor vagy ioncsatorna ativitását. Sokféle válaszút alkalmazható, például az adenilát-cikláz pálya, a foszfolipáz C/ sejten belüli kalcium ion-koncentráció válaszút vagy egy olyan válaszút, amelyen a receptor egy ioncsatornához kapcsolódik. Az adenilát-cikláz koncentrációjának meghatározására szolgáló módszerek ismertek, egy ilyen módszer leírása megtalálható például az alábbi szakirodalmi helyen: Nakajima és munkatársai [J. Bioi. chem. 267, 2437-2442 (1992)].
Ily módon a hmGIuR2-t expresszáló sejtek felhasználhatók olyan, főleg kis tömegű molekulák azonosítására, amelyek glutamát-agonistaként vagy -antagonistaként képesek működni. Előnyösek az 1000 Daltonnál kisebb tömegű molekulák. A leírásban az agonista olyan molekulát jelent, amely a hmGluR2-vel kölcsönhatásba tud lépni, és így az L-glutamát hatását utánozza.
A glutamát-agonista azzal jellemezhető, hogy képes kölcsönhatásba lépni a találmány szerinti hmGluR-rel, és ezáltal növelni vagy csökkenteni egy válaszút stimulációját a sejten belül. Egy agonista például éppúgy növel vagy csökkent egy mérhető paramétert a gazdasejten belül - például egy érett messenger koncentrációját - mint ahogy a természetes ligandum növeli vagy csökkenti ezt a paramétert. Egy alkalmas vizsgáló rendszerben, amelyben a találmány szerinti hmGluR negatívan kapcsolódik az adenilát-ciklázhoz - például hmGluR2-t expresszáló CHO vagy BHK sejtekben - egy ilyen agonista például úgy tudja módosítani a hmGluR2 működését, hogy a cAMP sejten belüli koncentrációja csökken.
Ha viszont a hmGluR2 aktivitását csökkenteni kívánjuk, akkor antagonizáló vegyületeket használhatunk. A leírásban az antagonista olyan vegyületet jelent, amely képes a hmGluR2-vel kölcsönhatásba lépni, de nem stimulál egy a sejten belüli válaszutat. A glutamát antagonistát általánosan az jellemzi, hogy a találmány szerinti hmGluR2-vel kölcsönhatásba tud lépni, és ezáltal a ·* · ·· · ·♦ · · * · • « · · · • · · · · · ·
-26természetes ligandumnak egy sejten belüli válaszutat stimuláló képességét csökkenti. például megakadályozza az L-glutamát kötődését a találmány szerinti hmGIuR-hez vagy a hmGluR működéséhez szükséges egyéb sejtfunkciókat gátol. így például egy alkalmas - például hmGluR2-t expresszáló CHO vagy BHK sejtekkel végzett - vizsgálatban egy glutamát antagonista úgy tudja változtatni a találmány szerinti hmGluR aktivitását, hogy a természetes ligandumnak a cAMP sejten belüli koncentrációját csökkentő hatását gyengíti. Az antagonista hatás elérésének egy másik módja, hogy az antiszenz hmGluR RNS túltermelését használjuk fel. Előnyösek az olyan agonisták és antagonisták. amelyek szelektíve hatnak a hmGluR2-re. Különösen előnyösek az olyan agonisták és antagonisták, amelyek a hmGluR2 aktivitását anélkül módosítják, hogy bármely más altípus aktivitását befolyásolnák.
Egy találmány szerinti hmGluR alloszterikus modulátora a receptorfehérjére nem az L-glutamáttól eltérő helyen hat, így agonistaként vagy antagonistaként viselkedik. Ezért az itt ismertetett vizsgálatok egy találmány szerinti receptor alloszterikus modulátorának kimutatására is használhatók. Például egy agonistaként működő alloszterikus modulátor a találmány szerinti hmGluR és az L-glutamát közötti specifikus kölcsönhatást megnövelheti. Ha egy alloszterikus modulátor antagonistaként működik, akkor a receptor-fehérjével való kölcsönhatása például azt eredményezheti, hogy az agonista kötődése funkcionálisan kevésbé hatásos lesz.
A glutamát agonista vagy antagonista vizsgálatokhoz szükséges lehet elegendő mennyiségű találmány szerinti hmGluR előállítása funkcionális alakban, rekombinációs DNS módszerek alkalmazásával. Ezután megtervezzük a hmGluR2 fehérje egy funkcionális tulajdonságának, például egy glutamaterg ligandummal való kölcsönhatásásának mérését. A találmány szerinti hmGluR tér9 9·*' ♦
-2Ί melését akkor tekintjük elegendő mennyiségűnek, ha a receptor mérhető választ ad.
Emlős-sejteket, például az American Tissue Type Culture Collection-tól beszerezhető HEK 293, L, a CHO-K1, a CVI, LLCPK-1 vagy GH3 sejteket csökkentett glutamát-tartalmú, előnyösen glutamátmentes közegben történő szaporításhoz adaptálunk. A sejtekbe például az Ausubel, F.M. és munkatársai [Current Protoeols in Molecular Biology [Green and Wiley, USA (1993)] által leírt kaleium-foszfátos kicsapásos módszerrel átmenetileg transzfektálunk egy hmGluR. expressziós plazmidot, például a példákban ismertett plazmidok valamelyikét. A találmány szerinti hmGluR-t stabilan expresszáló sejtvonalakat például a Southern és Berg [J. Mól. Appl. Génét. 1, 327-341 (1982)] által leírt módon, egy hmGluR2 expressziós plazmáddal és egy szelekciós markergént, például a G-418 rezisztenciagént kódoló p-SV2-Neot plazmidvektort tartalmazó plazmiddal végzett, lipofektin-mediált transzfekció útján állíthatunk elő. A szelekciót túlélő sejteket elválasztjuk, és a szelekciós közegben szaporítjuk. A rezisztens klonális sejtvonalakat vizsgáljuk például az altípusra nézve specifikus antitestekkel szembeni immunreaktivitás szempontjából, vagy agonista hozzáadása után mérjük a hmGluR reakcióját. A kívánt hmGluR altípust termelő sejteket a találmány szerinti hmGluR-hez kötődő vegyületek kimutatására vagy glutamát agonisták és antagonisták azonosítására szolgáló eljárásokban használjuk
Egy további megvalósításban a találmány tárgya eljárás a hmGluR2-höz kötődő vegyületek azonosítására, amely abból áll, hogy a találmány szerinti hmGluR altípust egy kompetitív kötési vizsgálatban alkalmazzuk. A kompetitív kötési vizsgálat alapelve a szakmában ismert. Röviden: a kötési vizsgálatot úgy végezzük, hogy a vizsgált vegyületet a hmGluR2 célmolekula kötődési helyéért egy ismert, célszerűen jelzett glutamerg ligandummal versenyeztetve mérjük a
-28vegyület kötődési kapacitását a hmGluR-hez. A célszerűen jelzett ligandum lehet például egy radioaktív címkével ellátott ligandum - például [3H]-glutamát - vagy egy optiaki tulajdonságai, például fényelnyelése vagy fluoreszcenciája alapján kimutatható ligandum. A kötetlenül maadt ligandum és vizsgált vegyület eltávolítása után mérjük a hmGluR2-öhöz kötődött jelzett ligandum mennyiségét. Ha a jelzett ligandum mennyisége a vizsgált vegyület jelenlétében csökken, akkor azt mondjuk, hogy a vizsgált vegyület kötődik a célmolekulához. A kompetitív kötési vizsgálatot végezhetjük a találmány szerinti hmGluR-t expresszáló transzformált vagy transzfektált gazdasejtekkel vagy a találmány szerinti hmGluR-t tartalmazó sejtmembrán-frakcióval.
A hmGluR2 célmolekulához kötött vegyület megváltoztathatja a hmGluR2 funkcionális tulajdonságait, ezért egy funkcionális vizsgálatban glutamát-agonistaként vagy -antagonistaként azonosítható.
A funkcionális vizsgálatokat a találmány szerinti hmGluR2 funkcionális aktivitásában bekövetkező változások kimutatására használjuk. Ilyen például egy funkcionális reakció, amely például a vizsgált vegyület és a hmGluR közötti kölcsönhatás eredményeként lép fel. Funkcionális reakció például egy releváns érett messenger koncentrációjának változása (eltérése) vagy egy másik, membránhoz kötött fehérje aktivitásának változása (a negatív kontrolihoz viszonyítva), amit a találmány szerinti receptor befolyásol a funkcionális hmGluR2-t expresszáló sejtekben. Az átlagosan művelt szakember könnyen ki tud választani egy sejten belüli érett messenger szintjének változását - ami az aktív hmGluR2 expresszióját jelzi - kimutató vizsgálatot (funkcionális vizsgálat). Ilyenek például aNakajima és munkatársai [J. Bioi. Chem. 267, 2437-2442 (1992)] által leírt cAMP vizsgálatok, a Steiner és munkatársai [J. Bioi. Chem. 247, 1106-1113 (1972)] által leírt cGMP vizsgálatok, a Nakajima és munkatársai [J. Bioi. Chem. 267, 2437-2442 (1992)] által leírt foszfatidil• ·
-29inozit (Pl) ciklusvizsgálatok, az Ito és munkatársai [J. Neurochem. 56. 531-540 (1991)] által leírt kalcium-ionáram vizsgálatok, a Felder és munkatársai [J.
Bioi. Chem. 264, 20356-20362 (1989)] által leírt arachidonsav-felszabadítási vizsgálatok, és hasonlók.
Közelebbről: a találmány szerinti eljárás egy glutamát-agonista kimutatására a következő lépésekből áll: (a) egy vegyületet egy válaszúthoz kapcsolt találmány szerinti hmGluR altípus hatásának teszünk ki olyan körülmények között és annyi ideig, amennyi a szükséges ahhoz, hogy a vegyület és a receptor közötti kölcsönhatás és az arra adott válasz az adott pályán végigmenjen, és (b) kimutatjuk a válaszút stimulációjának a vizsgált vegyület távollétében mért értékhez képest fellépő növekedését vagy csökkenését, amit a vegyület és a hmGluR2 közötti kölcsönhatás okoz, és ebből megállapítjuk, hogy glutamátagonista van-e jelen.
A glutamát-antagonista kimutatására szolgáló eljárás a következő lépésekből áll: (a) egy vegyületet egy ismert glutamát-agonista jelenlétében egy reakciópályához kapcsolt hmGluR2 hatásának teszünk ki olyan körülmények között és annyi ideig, amennyi a szükséges ahhoz, hogy az agonista és a receptor közötti kölcsönhatás és az arra adott válasz az adott pályán végigmenjen, és (b) kimutatjuk a válaszút stimulációjának az agonista által indukált gátlását - amit a vegyület és a hmGluR2 közötti kölcsönhatás okoz - a stimuláció azon értékéhez viszonyítva, amit a glutamát-agonista egymagában idéz elő, és ebből megállapítjuk, hogy glutamát-antagonista van-e jelen. A gátlás kimutatható például, ha a vizsgált vegyület a glutamát-antagonistával versenyez a hmGluR2-ért. Ezzel a módszerrel szkrínelhetők például a hmGluR2-höz specifikusan kötődő blokkoló antitestek. Továbbá ez a vizsgálat felhasználható az L-glutamáttal reagáló vegyületek szkrínelésére. Ez ezestben az agonista hatást a vizsgált vegyületnek az agonistához való kötődése • ·
-30semlegesíti vagy csökkenti, ily módon befolyásolja az agonista és a receptor közötti kölcsönhatást. Ilyen vegyületek például az olyan oldható hmGluR fragmentumok, amelyek a ligandumkötő dómén egy részét vagy egészét tartalmazzák.
Az agonista vagy antagonista és a hmGluR2 közötti kölcsönhatást előnyösen az jelzi, hogy az agonista vagy antagonista a hmGluR-hez kötődik.
A feltételezett glutamát-agonista vagy -antagonista és a receptor közötti kölcsönhatáshoz elegendő idő a receptor eredetétől függően változó, de a kötéshez megfelelő körülmények általában a következők: körülbelül 4°C és körülbelül 40°C közötti, előnyösen körülbelül 4°C és körülbelül 37°C közötti hőmérséklet egy pH=5 és 9 közötti, előnyösen 6,5 és 8 közötti pufferoldatban, amely körülbelül 0 és 2M között, előnyösen körülbelül 0 és 0,9M közötti, még előnyösebben 0,1M nátrium-kloridot tartalmaz. A kötődéshez és válaszhoz elegendő idő az érintkezéstől számítva általában 1 ms és 24 óra közé esik.
A találmány egyik megvalósításban a válaszút egy membránhoz kötött adenilát-cikláz pálya, és egy agonista detektálása abból áll, hogy mérjük a membránhoz kötött adenilát-cikláz válaszút által végzett cAMP-termelés csökkenését vagy növekedését - előnyösen csökkenését - a megfelelő kontrolirendszer cAMP-termeléséhez képest. A találmány céljára előnyös, ha a cAMPtermelés csökkenése vagy növekedése azonos vagy nagyobb, mint az IC5Q-nek megfelelő koncentrációban alkalmazott L-glutamát által előidézett csökkenés vagy növekedés. Egy antagonista detektálása azon alapul, hogy az antagonista jelenlétében az L-glutamát a membránhoz kötött adenilát-cikláz válaszút által végzett cAMP-termelést kisebb mértékben csökkenti vagy növeli, mint az antagonista távollétében. A cAMP-t mérhetjük a sejtek elroncsolása után vagy a sejtbe bevitt, a cAMP-re érzékeny molekuláris próbával, például egy
-31 fluoreszcens színezékkel, amely a cAMP megkötése után megváltoztatja a tulajdonságait, például a fluoreszcenciáját.
A ciklikus AMP termelését a szakmában ismert módszerekkel, például a Nakajima és munkatársai fent említett közleményében leírt módon vagy a kereskedelemben beszerezhető, például radioaktív jelzéssel ellátott cAMP-t mint [,-N]cAMP vagy [3HcAMP] - tartalmazó kitek alkalmazásával mérhetjük. Ilyen például az Amersham Scintillation Promixity Assay Kit-je amely a cAMP termelését úgy méri, hogy jódozott cAMP cAMP antitestekkel vesenyez - vagy az Amersham Cyclic AMP [3H] Assay Kit-je.
Az olyan vizsgáló rendszerekben, amelyek az adenilát-cikláz pályához negatívan kapcsolt hmGluR2-t expresszáló sejteket alkalmaznak, tehát stimulálás hatására a cAMP-t csökkentik, és a stimulálás csökkenésének hatására a eAMP-t növelik, a sejteket a (feltételezett) receptor-agonista vagy antagonista hozzáadása előtt előnyösen egy olyan vegyület hatásának tesszük ki. amely az adenilát-ciklázt reverzibilisen vagy irreverzibilisen stimulálja - mint például a forskolin - vagy pedig egy foszfodiészteráz inhibitor, például izobutil-metil-xantin (IBMX).
A találmány egy másik megvalósításban a reakcióválaszút a Pl hidrolízis / kalciumion-mobilizációs pálya. Az ilyen vizsgálat, amelynek célja a vizsgált vegyület és a találmány szerinti hmGluR altípus specifikus kölcsönhatásának meghatározása, funkcionálisan kapcsolódhat a sejten belüli kalciumion-koncentráció változásához. A sejten belüli kalciumion-koncentráció változásának mérésére a szakmában többféle módszer ismert, például egy kalciumionra érzékeny fluoreszcens színezéket - mint például a fura-2, amelynek leírása az alábbi szakirodalmi helyen található: Grynkiewisz és munkatársai [J. Biol. Chem. 260, 3440-3450 (1985)], a fluo-3 vagy Indo-1 - alkalmazó eljárások, így a Charest és munkatársai [J. Biol. Chem. 259, 8679-8773 (1993)] által leírt kai• ·
-32cium-fluor-QuinZ mószer vagy a Nakajima és Shidama [Proc. Natl. Acad. Sci. USA 88. 6878-6882 (1991)] által leírt aequorin fotoprotein módszer. A találmány egyik megvalósításban a sejten belüli kalciumion-koncentrációt mikro fluorimetriásan mérjük kalcium-érzékeny fIuo-3 vagy fura-2 fluoreszcens színezékkel töltött rekombináns sejtekben. Ezeket a méréseket végezhetjük egy t'edőlemezen tenyésztett sejteken, ami lehetővé teszi invertált mikroszkóp és videofelvételi technikák vagy egy fluoreszcens fotométer alkalmazását, hogy a kalciumion-koncentrációt az egyedi sejt szintjén mérhessük. Mindkét esetben egy hmGluR2-t expresszáló plazmiddal transzform ált sejteket kell a kalciumindikátorral megtölteni. E célból a szaporító közeget eltávolítjuk a sejtekből, és fura-2-t vagy ttuo-3-at tartalmazó oldattal helyettesítjük. A sejteket előnyösen 8 óra múlva használjuk fel a kalcium meghatározásához. A mikrofluorimetriát a szokásos eljárásokkal végezzük.
A vegyületek és a célmolekula funkcionális kölcsönhatásából származó Ca2+ (kalciumion) -jelek átmenetiek lehetnek, ha a vegyületet korlátozott ideig alkalmazzuk, például egy perfúziós renszerrel. A vegyületek átmeneti alkalmazásával ugyanazon sejteken több mérést végezhetünk, így vizsgálhatjuk a belső szabályozást és sokféle vegyületet.
A találmány szerinti hmGluR funkcionális kapcsolása a Ca2+ -jeladáshoz például CHO sejtekben különböző módszerekkel oldható meg:
(i) egy találmány szerinti rekombináns hmGluR és egy olyan rekombináns feszültségfúggő kationcsatoma együttes expressziója, amelynek aktivitása funkcionálisan kapcsolódik a hmGluR2 aktivitásához;
(ii) egy olyan kimer hmGluR receptor expressziója, amely a PI/Ca2+ válaszutat közvetlenül stimulálja;
(iii) egy találmány szerinti rekombináns hmGluR és egy rekombináns Ca2+ áteresztő, cAMP-függő kationcsatorna együttes expressziója.
• ·
-33 Más expressziós rendszerekben a hmGluR2-nek a Ca2+ -jeladáshoz való kapcsolása megoldható a találmány szerinti hmGluR transzfektálásával, ha ezek a sejtek természetes úton expresszálnak (i) volt-kapus kalcium-csatornákat, amelyeknek aktivitása funkcionálisan kapcsolódik a hmGluR-ek aktivitásához vagy (ii) Ca-+ -áteresztő, cAMP-fuggő ioncsatornákat.
További sejt-alapú szkríning vizsgálatok tervezhetők például olyan sejtvonalak szerkesztésével, amelyekben egy riporter-fehérje, például egy könnyen vizsgálható fehérje - mint β-galaktozidáz, chloramphenicol-acetil-transzferáz (CAT) vagy luciferáz - expressziója a találmány szerinti hmGluR működésétől függ. Például egy cAMP válaszadó elemet tartalmazó DNS-szerkezetet operábilisan kapcsolunk egy luciferázt kódoló DNS-hez, és az így kapott, enzim-DNS-t tartalmazó DNS-t egy gazdasejtbe stabilan transzfektáljuk.
Ezután a gazdasejtet transzfektáljuk egy második DNS-szerkezettel. amely tartalmaz egy első, a találmány szerinti hmGluR-t kódoló DNS-szegmenst operábilisan összekapcsolva a receptor expresszálásához szükséges további DNS-szegmensekkel. Ha például egy agonista megkötése a találmány szerinti hmGluR-en csökkenti a cAMP szinteket, akkor a luciferáz expressziója a választott promotertől függően növekszik vagy csökken. A luciferázt lueiferinnal reagáltatjuk, és a luciferin oxidációja következtében kibocsátott fotonokat mérjük.
A találmány szerinti gyógyszerkrínelési vizsgálatok lehetővé teszik a receptor-altípusra specifikus vegyületek, különösen a hmGluR2-höz kötődő ligandumok felismerését és tervezését, és ez egy betegségre specifikus gyógyszer kifejlesztéséhez vezet. Ha a gyógyszert úgy tervezzük, hogy csak egyetlen hmGluR altípussal (vagy a hmGluR altípusok egy előre meghatározott körével) álljon nagyon specifikus kölcsönhatásban, akkor valószínűleg sokkal kevesebb nem kívánt mellékhatása lesz, mint egy olyan gyógyszernek, amelyet sokféle • ·
-34(ismeretlen) receptor altípust expresszáló sejtekkel végzett szkríneléssel határoztak meg. Továbbá egy egyedi, találmány szerinti receptor altípusnak vagy különböző receptor-altípusok specifikus kombinációinak különböző feltételezett agonistákkal és antagonistákkal végzett vizsgálata további információkat nyújt az egyedi hmGluR2 fehérje működésére és aktivitására vonatkozóan, és szükségszerűen elvezet olyan vegyületek meghatározásához és tervezéséhez, amelyek igen specifikus kölcsönhatásba tudnak lépni egy vagy több receptor altípussal.
A találmány további tárgya a hmGluR2-vel szemben termelt poliklonális és monoklonális antitestek. Ilyen antitestek felhasználhatók például immunvizsgálatokhoz - így immun-hisztokémiai vizsgálatokhoz - továbbá diagnosztikai és terápiás célokra. Például a hmGluR2 sejten kívüli doménjére vagy annak egyes részeire specifikus antitestek az endogén hmGluR altípus blokkolására használhatók
A találmány szerinti antitestek a szakmában ismert módszerekkel állíthatók elő, amelyekben antigénként a találmány szerinti hmGluR-t vagy egy fragmentumát vagy ezt az altípust vagy fragmentumot expresszáló sejtet alkalmazunk. Az antigén jelentheti a találmány szerinti receptor aktív vagy inaktív alakját. Az antitestek képesek lehetnek az aktív és inaktív alak megkülönböztetésére. Ha altípus-fragmentumokat választunk antigénként (szintetikus peptid vagy fúziós fehérje alakjában), akkor figyelebe kell venni többek között az antigén jelleget, a hozzáférhetőséget (például sejten kívüli vagy citoplazmikus domének) és az adott altípus egyediségét.
Különösen jól használhatók azok az antitestek, amelyek szelektíve felismerik a hmGluR2-t és így ötödnek hozzá. A találmány szerinti antitesteket az arra rászoruló egyénnek a szokásos módszerekkel adjuk be. Az átlagosan
-35 müveit szakember a beadás választott módjának függvényében könnyen meg tudja határozni a dózisformákat, diétát és hasonlókat.
Az alábbi példák a találmány részletes ismertetésére szolgálnak, annak oltalmi körét nem befolyásolják.
1. Példa: hmGluR-t kódoló cDNS klónozása és expressziója
1.1 cDNS klónozása emberi agyból
Patkány elöagy egyfonalas cDNS-éböl polimeráz láncreakcióval (PCR) patkány mGluR2 cDNS N-terminális és C-terminális fragmentumokat [aTaban és munkatársai [Neuron 8, 169-179 (1992)] által leírt nt 192-518 és nt 19832810 fragmentumok] hozunk létre.
Az egyfonalas cDNS szintéziséhez 1 pg patkány elöagy poli(A)+ RNS-t, 80 U M-MLV reverz transzkriptázt (BRL), 25 ml pH=8,3-as Tris-sósavat,
37,5 mM kálium-kloridot, 1,5 mM magnézium-kloridot, 10 mM ditiotreitolt, a dATP. dCTP dGTP, dTTP mindegyikéből 1-lmM-t, 50 ml oligo-dT|?.ig-at (Pharmacia) és 2 U RNSsin-t (Promega) használunk. A szintézist 37°C-on 60 percig végezzük. A PCR során 3' és 5' primerként az N-terminális fragmentumhoz (192-518. nukleotid) ATGGAATCACTGCTTGGGTT/TGAGGCAGGCACAAAGTCCA-t, a C-terminális fragmentumhoz pedig (1983-2810. nukleotid) GTCAAGGCTTCCGGTCGGGA/TCAAAGCGACGACGTTGTTGA-t használunk. A PCR reakciókat GeneAMP DNS ampliftkációs kit (Perkin Elmer Cetus) alkalmazásával az alábbi körülmények között hajtjuk végre: 0,5 percig 93°C, 1,5 percig 56°C, és 3 percig 72°C, 40 cikluson át. A sokszorozással kapott DNS-eket géltisztítás után pBluescipt SK-ba klónozzuk az Smal helyen, és Sequenase T7 polimerase Kit-en (United States Biochemicals) végrehajtott DNS-szekvenálással jellemezzük. Emberi magzati agy és felnőtt emberi hippocampus cdDNS könyvtárból - amelyet Lambda-ZAPII-ben (Stratagene) oligo-36(dT)-böl és random rendszerű lánchosszabbítással kapott poli(A)+ RNS-ből építettünk fel - 2 χ 106 plakkot N- és C-terminális patkány mGluR2 próbákkal egymás után szkrínelünk. A metabotrop mGluR próbákat a géltisztítással kezelt fragmentumok random lánchosszabbításával, [ct-22P]dCTP alkalmazásával állítjuk elő. A hibridizálást egy éjszakán át 60°C-on, 5x SSC-t, 5x Denhardtoldatot, 50mM dinátrium-hidrogén-foszfátot, 10 mM etilén-diamintetraeeetsavat (EDTA), 1 % SDS-t, 50 pg/ml Herring Testis DNS-t és 20 pg/ml élesztő RNS-t tartalmazó oldatban hajtjuk végre. A mosást 25°C-on, egyenként 30 percen át. 5xSSC-t és 0,2 % SDS-t, azután 2xSSC-t és 0.2 % SDS-t, majd IxSSC-t és 0,2 % SDS-t tartalmazó oldattal végezzük. Az N-terminális és Cterminális patkány mGluR2 fragmentumkai hibridizáló plakkok közül ötöt a szkríning egy második és harmadik futtatásával tisztítunk, és öt cDNS inszertumot in vivő hasítással Bluescript SK fágmid közegbe mentünk ki. A cDNS inszertumokat restrikciós enzim térképpel és DNS-szekvenálással jellemezzük. A cDNS kiónok restrikciós térképei csak a 3' és 5' végen mutatnak eltérést. A legnagyobb cDNS klón, a hmGluR2.1 egy 4,1 kilobázispáros (kb) KpnI/NotI fragmentumot tartalmaz. Mindkét szálon a teljes kódoló szekvenciát szekvenáljuk. A hmGluR2 fehérjét kódoló DNS-szekvencia és az abból származó aminosavszekvencia az 1. illetve 2. szekvencia-azonosítószámon látható.
1.2 hmGluR2-t expresszáló szerkezet felépítése és expresszió emlős sejtekben
A 4,1 kb-os hmGluR2.1 cDNS inszertumot a pMSC emlős expressziós vektorba (lásd: Asselbergs és Grand, 1993), az egér CMV promoter után található letetett Notl/KpnI helyekre klónozzuk, így megkapjuk a pSMCChmGluR2s expressziós szerkezetet. Kínai patkány petesejteket (CHOKl) egyidejűleg pSMCChmGluR2s-sel és pSV2-Neo-val [lásd: Southern és • ·
-37Berg [Jouranl of Molecular and Applied Genetics 1, 327-341 (1982)] transzfektálunk lipofektin-mediált géntranszfer alkalmazásával (Gibco-BRL). 32 G-418-cal szemben rezisztens sejtvonalat izolálunk, és egy anti-hmGluR2 antitesttel szemben mutatott immunreaktivitás (immundetekció, lásd később) valamint az agonista hozzáadását követő, cAMP radioimmun vizsgálattal mért funkcionális válaszok alapján meghatározzuk az mGluR2 fehérje expressziót.
2. Példa: A hmGluR2 fehérje expresszió immundetekciója az altípusra nézve specifikus hmGluR antitestekkel
A hmGluR2 expressziót immun-citokémiai vizsgálattal, az altípusra nézve specifikus hmGluR antitestek (lásd: 5. Példa) alkalmazásával határozzuk meg. A transzfektálás után 1-3 nappal a sejteket foszfáttal pufferolt nátrium-klorid-oldattal (PBS) kétszer átmossuk, 4 % paraformaldehidet tartalmazó PBS-sel 10 percig fixáljuk, majd PBS-sel mossuk. A sejteket 0,4 % Triton Χ-100-at tartalmazó permeabilizáljuk (áteresztővé tesszük), azután 10 mM glieint tartalmazó PBS-sel, majd PBS-sel mossuk. A sejteket PBSTB-vel (lx PBS / 0,1 % Triton X-100 /1 % BSA) 1 órán át blokkoljuk, azután PBSTBben oldott 0,5 - 2,0 g/ml immuntisztított hmGluR antiszérummal 1 órán át inkubáijuk. PBS-sel végzett háromszori mosás után a sejteket nyúlban készített ellenanyaggal szemben kecskében készített, PBSTB-ben 1:200 arányban oldott alkáli-peroxidáz IgG konjugátummal (Jackson Immuno Research) 1 órán át inkubáijuk. Ezeután a sejteket PBS-sel háromszor átmossuk, és az immunreaktivitást a következő összetételű oldatban vizsgáljuk: 0,4 mg/ml naftol-foszfát (Biorad) / 1 mg/ml Fást Red (Biorad) / 10 mM Levamisole (Sigma) / 100 ml pH=8,8-as Tris-sósav / 100 mM nátrium-klorid / 50 mM magnézium-klorid. A reakciót 15 perc elteltével leállítjuk, majd a sejteket PBSΓ · • · • · · 9
-38sel mossuk. A hmGluR2-t homogénen expresszáló sejtvonalak közül négyet immunfestéssel azonosítunk.
3. Példa: hmGluR2-t expresszáló stabil sejtvonalak felhasználása modulátorok vagy receptor-aktivitás szkrínelésére
HmGluR2-t expresszáló stabil sejtvonalakat használunk agonisták, antagonisták és alloszterikus modulátorok szkrínelésére. Ezeket a vegyületeket [’H]-glutamátot és/vagy a sejten belüli másodlagos messenger ([cAMPj, [Ca2+]) szintek mérését alkalmazó kötési vizsgálatokkal azonosítjuk.
3.1 cAMP radioimmun-vizsgálat
A ligandum-megkötést és a cAMP forskolin-stimulált akkummulációjának agonista által indukált csökkenését (vagyis a sejten belüli cAMP-koncentráció változását) cAMP radioimmun-vizsgálattal (Amersham) határozzuk meg. A sejteket 12-lyukú lemezekre oltjuk 0,5 - 2,0 sejt/lyuk sűrűséggel, és 2-4 napig, összefüggő sejtréteg kialakulásáig szaporítjuk. A sejteket PBS-sel kétszer mossuk, és 1 mM 3-izobutil-l-metil-xantint (IBMX) tartalmazó PBS-oldatban 20 percig inkubáljuk, majd az inkubálást friss, 10 μΜ forskolint. 1 mM IBMX-et és egy ismert hmGluR agonistát tartalmazó PBSoldatban további 20 percen át folytatjuk. Ekkor az agonista hatást leállítjuk, és a gyógyszert tartalmazó közeg leszívása után a sejtek által termelt cAMP-t 100 ml etanol. 50 ml víz és 1 ml 1M sósav-oldat elegyéből 1 ml-t hozzáadva felszabadítjuk. A cAMP szintet [3H]-cAMP-t alkalmazó radioimmunvizsgálattal (Amersham) határozzuk meg.
A CHO sejtekben expresszált hmGluR2 negatívan kapcsolódik az adenilát-ciklázhoz. Az agonista megkötése a cAMP forskolin által indukált akkummulációját gátolja. Az agonisták hatásfokának nagyság szerinti sorrendje a következő: (2S,3S,4S)-ct-(karboxi-ciklopropil)-glicin > (lS,3R)-l-amino-ciklopentán-l,3-dikarbonsav = L-glutamát > kviszkalát.
-393.2 A sejten belüli kalciumion-koncentráció mérése
Egy hmGluR expressziós plazmiddal, például a fenti expressziós plazmiddal transzformált sejteket egy kalcium-érzékeny színezékkel, például fura-2 vagy tluo-3 fluoreszcens színezékkel töltünk. Ezeket a sejteket adott esetben fedőlemezzel ellátott egyedi lyukakba vagy 96-lyukú lemezre oltjuk, és 1 - 5 napon át, 50-100 %-ban összefüggő sejtréteg kialakulásáig szaporítjuk. A lyukakat egyensúlyi sóoldattal (BBS) háromszor átmossuk, 1 órán át BBS-ben inkubáljuk. majd BBS-sel ismét háromszor átmossuk. Ezután a sejteket 20 - 60 percig 50 gg fura-2AM-et (vagy fluoro3-AM-et, Molecular Probes, Inc.) 4,99 ml BBS-t. 75 μΐ dimetil-szulfoxidot (DMSO) és 6,25 gg Pluronic-ot (Molecular Probes, Inc.) tartalmazó oldatban inkubáljuk. A sejteket ezután 2 mg/ml borjúalbumint tartalmazó BBS-sel háromszor átmossuk, 10 percig pihentetjük, azután mikrofluorometriás mérésekkel meghatározzuk a kalciumionkoncentrációt.
A sejteket átvisszük egy fluorometriás berendezésbe, például inverz mikroszkópba, spektrofluoriméterbe vagy egy fluoreszcencia-leolvasóba. A fura-2 vagy fluo-3 kalcium-indikátort a színezék gerjesztési spektrumának (ez fura-2nél 340-380 nm, fluo-3-nál 480 nm) megfelelő hullámhosszúságú fénnyel megvilágítva gerjesztjük. A sejten beüli szabad kalciumion-koncentráció növekedését a fúra-2 vagy fluo-3 340 nm-nél illetve 480 nm-nél gerjesztett fluoreszcenciájának növekedése, vagy a fura-2 380 nm-nél gerjesztett fluoreszcenciájának csökkenése jelzi.
Pozitív kontrollként L-glutamátot adunk a sejtekhez saját EC50 értékének megfelelő koncentrációban, ezzel a sejten beüli kalciumionkoncentráció mérhető növekedését idézzük elő. A vizsgált vegyületet akkor nevezzük agonistának, ha a glutamáttal indukált jellel összemérhető kalciumion-jelet ad. A vizsgált vegyületet antagonistának nevezzük, ha a
-40glutamáttal indukált kalcium-jel a vegyület jelenlétében kisebb, mint ha a vizsgált v egyület nincs jelen.
4. Példa: hmGluR2 kiméra (mozaik)
Kimutatták, hogy az mGluRl sejten beüli doménjei, különösen a második intracelluláris hurok (i2) és a C-terminális régió a meghatározók a Gfehérje megkötésében, amely a foszfolipáz C / kalciumion jelző válaszutat aktiválja anélkül, hogy a receptor farmakológiai profilját megváltoztatná {lásd: Pin és munkatársai [EMBO J. 13, 342-348 (1994)]). A hmGluRs2 sejten beüli doménjei hagymányos PCR mutagenézis eljárásokkal felcserélhetők a hmGluR 1 megfelelő doménjeivel. Stabil CHO sejtvonalak hozhatók létre hmGluR2/l kimér expressziós szerkezetekkel, amelyek segítségével kalciumion-fúggő vizsgálatokkal elemezhetjük a (hmGluR2) receptor-aktivitás modulátorainak hatását.
i) A kiméra szerkesztéséhez a hmGluR2.1 cDNS kiónt használjuk.
ii) A hmGluR 1 membránon túli régióit PCR-rel klónozzuk, ehhez a Masu és munkatársai [lásd fent, (1991)] által leírt primereket használunk. Szenz primerként a Masu szekvencia nt 1753-1774 szakaszának megfelelő
5' -T ATCTTG AGTGG AGTG AC AT AG-3 ’ oligonukleotid szekvenciát alkalmazzuk. Az antiszenz primer szekvenciája:
5’-ACTGCGGACGTTCCTCTCAGG-3', ez a Masu szekvencia nt 2524-2544 szakaszának felel meg. Az la, lb és le illesztési variánst PCR-rel, a Masu és munkatársai (1991), Tanabe és munkatársai [lásd fent, (1992)] illetve Pin és munkatársai [Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 89 10331-10335 (1992)] által leírt primerek alkalmazásával hasítjuk. Ehhez szenz primerként a Masu szekvencia nt 2521 - nt 2543 szakaszának megfelelő
5’-AAACCTGAGAGGAACGTCCGCAG-3'
-41 oligonukleotid szekvenciát alkalmazzuk. A hmGluR la-hoz. lb-hez illetve léhez antiszenz primerként a Masu szekvencia nt 3577 -3600 szakaszának megfelelő
5’-CTACAGGGTGGAAGAGCTTTGCTT-3', a Tanabe szekvencia nt 2698 -2721 szakaszának megfelelő
5'-TCAAAGCTGCGCATGTGCCGACGG-3', illetve a Pin szekvencia nt 2671 -2694 szakaszának megfelelő
5'-TCAATAGACAGTGTTTTGGCGGTC-3' szekvenciájú oligonukleotidokat használunk.
A PCR fragmentumot pBIuescript íl-be klónozzuk, és teljes egészében szekvenáljuk.
(iii) A kiméra cDNS fragmentumot, amelyben a hmGluR2 i2 hurka (az 1. azonosítószámú szekvencia nt 1966-2037 szakasza) a megfelelő hmGluR 1 szekvenciákul van helyettesítve, a Pin és munkatársai (1994) által fent leírt módon PCR-rel generáljuk. A fragmentumot Bsu36I-gyel és DralII-mal emésztjük, ezek az i2-hurkot határoló egyedi restrikciós helyeken végzik el a hasítást.
A Bsu36I/DraIII kiméra fragmentumot a hmGluR2.1 klón Bsu36I/DraIII fragmentumával helyettesítjük.
(iv) A hmGluR2 C-terminális doménjében további helyettesítéseket végzünk a fenti hmGluR 1 illesztési variánsainak megfelelő szekvenciáival a hmGluR2 C-terminális végét határoló DralII és KpnI egyedi restrikciós helyek felhasználásával.
(v) Az így kapott hmGluR2/hmGluRl kiméra cDNS-t szekvenáljuk, majd KpnI-gyel és Notl-gyel emésztjük, ezáltal a teljes cDNS-t kinyerjük a Bluescriptből. A stabil expresszió eléréséhez a kiméra cDNS végeit leetetjük, és a pCMV-T7-2 emlős expressziós vektor leetetett NotI helyére klónozzuk, így a CHO sejtek a hmGluR2/l kiméra receptort stabilan fogják expresszálni.
-42 5. példa: Anti-hmGluR2 antitestek generálása és alkalmazása
A hmGluR2 elméletileg meghatározott C-terminális aminosavszekvenciájának megfelelő peptideket szintetizáljuk és ovalbuminhoz (tojásfehérje) vagy Tentagelhez kapcsoljuk. Nyulakban poliklonális antiszérumok jönnek létre. A humán mGluR2 specifikus antitesteket peptid-oszlopokon végzett immunaffinitási kromatográfiával nyerjük ki az antiszérumokból. A hmGluR2 specifikus antitesteket ELISA reakcióval és E. Coli-ban előállított glutation-Stranszferáz/hmGluR fúziós proteinekkel vagy emberi agykivonttal végzett immunblottal vizsgájuk. A hmGluR2-re specifikus antitesteket hmGluR2 receptoroknak transzfektált sejtekben való kimutatására és a hmGluR2 fehérjék celluláris és szubcelluláris expressziós mintájának emberi agyszövet agyszövetmetszetekben végzett elemzésére használjuk.
Különböző. hmGluR2-re specifikus, 20 aminosavat tartalmazó peptidekkel és E. Coli-ban expresszált fúziós fehérjékkel szembeni antitesteket képzőnk. A peptideket szilárd fázisú szintézissel állítjuk elő gutáraldehiddel tapadócsiga hemocianinhoz (KLH) vagy tojásfehérjéhez kapcsolva. A hmGluR2 teljes feltételezett sejten belüli fragmentumát tartalmazó PCR fragmentumokat BamHI/EeoRI fragmentumok alakjában pGEX-2T E. Coli expressziós vektorba klónozzuk a Guan és Dixon [Analytical Biochemistry 192 262-267 (1991)] által leírt módon, így glutation-S-transzferáz(GST)/hmGluR fúziós gének jönnek létre. Az E. Coli DH5a sejteket (Gibco-BRL), amelyek a GST/hmGluR fúziós géneket tartalmazó expressziós plazmidokat hordozzák, egy éjszakán át 37°Con, 100 mg/ml ampicillint tartalmazó LB közegben szaporítjuk. A tenyészeteket LB-vel 1:30 arányban hígítjuk, és 2 órán át 30°C-on szaporítjuk. A fúziós fehérjék expresszióját 0,1 mM izopropil-b-D-tiogalakto-piranoziddal 3 órán át 30°C-on végzett kezeléssel indítjuk meg. A sejteket 5000 g-vel végzett
-43 centrifugálással elválasztjuk. A fúziós fehérjét glutation affinitási kromatográfíával izoláljuk.
-44SZEKVENCIALISTA (1) Általános információ:
(i) Bejelentő:
(A) Név: Ciba-Geigy AG (B) Utca: Klybeckstr. 141 (C) Város: Bázel (E) Ország: Svájc (F) írányítószám: (ZIP): 4002 (G) Telefon: +41 61 69 11 11 (H) Telefax: +41 61 696 79 76 (I) Telex: 962 991 (ii) A találmány címe: Glutamát receptor (iii) Szekvenciák száma: 2 (iv) Computerrel olvasható forma:
(A) Médium típusa: Floppy disk (B) Computer: IBM PC kompatibilis (C) Operációs rendszer: PC-DOS/MS-DOS (D) Software: Patentln Release #1.0, Version #1.25 (EPO) (2) Információ az 1. azonosítószámú szekvenciához:
(i) Szekvencia jellemzők:
(A) Hosszúság: 2618 bázispár (B) Típus: nukleinsav (C) Lánctípus: egyfonalas (D) Topológia: lineáris (ii) Molekulatípus: cDNS • · ·
-45 (ix) Jellegzetességek:
(A) Név/kulcsszó: CDS (B) Elhelyezkedés: 1..2618 (D) Más információ: (product = hmGluR2 (xi) Szekvencialeírás: 1 azonosítószámú szekvencia
ATG Met 1 GGA Gly TCG Ser CTG Leu CTT GCG Leu Alá 5 CTC Leu CTG Leu GCA CTG CTG Leu CCG Pro CTG Leu TGG Trp GGT Gly 15 GCT Alá
Alá Leu 10
GTG GCT GAG GGC CCA GCC AAG AAG GTG CTG ACC CTG GAG GGA GAC TTG
Val Alá Glu Gly Pro Alá Lys Lys Val Leu Thr Leu Glu Gly Asp Leu
20 25 30
GTG CTG GGT GGG CTG TTC CCA GTG CAC CAG AAG GGC GGC CCA GCA GAG
Val Leu Gly Gly Leu Phe Pro Val His Gin Lys Gly Gly Pro Alá Glu
35 40 45
GAC TGT GGT CCT GTC AAT GAG CAC CGT GGC ATC CAG CGC CTG GAG GCC
Asp Cys Gly Pro Val Asn Glu His Arg Gly Ile Gin Arg Leu Glu Alá
50 55 60
ATG CTT TTT GCA CTG GAC CGC ATC AAC CGT GAC CCG CAC CTG CTG CCT
Met Leu Phe Alá Leu Asp Arg Ile Asn Arg ASp Pro His Leu Leu Pro
65 70 75 80
GGC GTG CGC CTG GGT GCA CAC ATC CTC GAC AGT TGC TCC AAG GAC ACA
Gly Val Arg Leu Gly Alá His Ile Leu Asp Ser Cys Ser Lys Asp Thr
85 90 95
CAT GCG CTG GAG CAG GCA CTG GAC TTT GTG CGT GCC TCA CTC AGC CGT Arg 336
His Alá Leu Glu 100 Gin Alá Leu Asp Phe 105 Val Arg Alá Ser Leu 110 Ser
GGT GCT GAT GGA TCA CGC CAC ATC TGC CCC GAC GGC TCT TAT GCG ACC 384
Gly Alá Asp Gly Ser Arg His Ile Cys Pro Asp Gly Ser Tyr Alá Thr
115 120 125
CAT GGT GAT GCT CCC ACT GCC ATC ACT GGT GTT ATT GGC GGT TCC TAC 432
His Gly Asp Alá Pro Thr Alá Ile Thr Gly Val Ile Gly Gly Ser Tyr
130 135 140
AGT GAT GTC TCC ATC CAG GTG GCC AAC CTC TTG AGG CTA TTT CAG ATC 480
Ser Asp Val Ser Ile Gin Val Alá Asn Leu Leu Arg Leu Phe Gin Ile
145 150 155 160
CCA CAG ATT AGC TAC GCC TCT ACC AGT GCC AAG CTG AGT GAC AAG TCC 528
Pro Gin He Ser Tyr Alá Ser Thr Ser Alá Lys Leu Ser Asp Lys Ser
165 170 175
CGC TAT GAC TAC TTT GCC CGC ACA GTG CCT CCT GAC TTC TTC CAA GCC 576
Arg Tyr Asp Tyr Phe Alá Arg Thr Val Pro Pro Asp Phe Phe Gin Alá
180 185 190
AAG GCC ATG GCT GAG ATT CTC CGC TTC TTC AAC TGG ACC TAT GTG TCC 624
Lys Alá Met Alá Glu Ile Leu Arg Phe Phe Asn Trp Thr Tyr Val Ser
195 200 205
ACT GAG GCC TCT GAG GGC GAC TAT GGC GAG ACA GGC ATT GAG GCC TTT 672
Thr Glu Alá Ser Glu Gly Asp Tyr Gly Glu Thr Gly Ile Glu Alá Phe
210 215 220
GAG CTA GAG GCT CGT GCC CGC AAC ATC TGT GTG GCC ACC TCG GAG AAA 720
Glu Leu Glu Alá Arg Alá Arg Asn Ile Cys Val Alá Thr Ser Glu Lys
225 230 235 240
GTG GGC CGT GCC ATG AGC CGC Arg GCG GCC TTT GAG GGT GTG GTG CGA GCC 768
Val Gly Arg Alá Met 245 Ser Alá Alá Phe 250 Glu Gly Val Val Arg 255 Alá
CTG CTG CAG AAG CCC AGT GCC CGC GTG GCT GTC CTG TTC ACC CGT TCT 816
Leu Leu Gin Lys Pro Ser Alá Arg Val Alá Val Leu Phe Thr Arg Ser
260 265 270
GAG GAT GCC CGG GAG CTG CTT GCT GCC AGC CAG CGC CTC AAT GCC AGC 864
Glu Asp Alá Arg Glu Leu Leu Alá Alá Ser Gin Arg Leu Asn Alá Ser
275 280 285
TTC ACC TGG GTG GCC AGT GAT GGT TGG GGG GCC CTG GAG AGT GTG GTG 912
Phe Thr Trp Val Alá Ser Asp Gly Trp Gly Alá Leu Glu Ser Val Val
290 295 300
GCA GGC AGT GAG GGG GCT GCT GAG GGT GCT ATC ACC ATC GAG CTG GCC 960
Alá Gly Ser Glu Gly Alá Alá Glu Gly Alá Ile Thr Ile Glu Leu Alá
305 310 315 320
TCC TAC CCC ATC AGT GAC TTT GCC TCC TAC TTC CAG AGC CTG GAC CCT 1008
Ser Tyr Pro Ile Ser Asp Phe Alá Ser Tyr Phe Gin Ser Leu Asp Pro
325 330 335
TGG AAC AAC AGC CGG AAC CCC TGG TTC CGT GAA TTC TGG GAG CAG AGG 1056
Trp Asn Asn Ser Arg Asn Pro Trp Phe Arg Glu Phe Trp Glu Gin Arg
340 345 350
TTC CGC TGC AGC TTC CGG CAG CGA GAC TGC GCA GCC CAC TCT CTC CGG 1104
Phe Arg Cys Ser Phe Arg Gin Arg Asp Cys Alá Alá His Ser Leu Arg
355 360 365
GCT GTG CCC TTT GAA CAG GAG TCC AAG ATC ATG TTT GTG GTC AAT GCA 1152
Alá Val Pro Phe Glu Gin Glu Ser Lys Ile Met Phe Val Val Asn Alá
370 375 380
-481200
GTG Val 385 TAC GCC ATG GCC CAT His 390 GCG CTC CAC AAC ATG CAC CGT GCC CTC TGC Cys 400
Tyr Alá Met Alá Alá Leu His Asn Met 395 His Arg Alá Leu
CCC AAC ACC ACC CGG CTC TGT GAC GCG ATG CGG CCA GTT AAC GGG CGC
Pro Asn Thr Thr Arg Leu Cys Asp Alá Met Arg Pro Val Asn Gly Arg
405 410 415
CGC CTC TAC AAG GAC TTT GTG CTC AAC GTC AAG TTT GAT GCC CCC TTT
Arg Leu Tyr Lys Asp Phe Val Leu Asn Val Lys Phe Asp Alá Pro Phe
420 425 430
CGC CCA GCT GAC ACC CAC AAT GAG GTC CGC TTT GAC CGC TTT GGT GAT
Arg Pro Alá Asp Thr His Asn Glu Val Arg Phe Asp Arg Phe Gly Asp
435 440 445
GGT ATT GGC CGC TAC AAC ATC TTC ACC TAT CTG CGT GCA GGC AGT GGG
Gly Ile Gly Arg Tyr Asn Ile Phe Thr Tyr Leu Arg Alá Gly Ser Gly
4 50 455 460
CGC TAT CGC TAC CAG AAG GTG GGC TAC TGG GCA GAA GGC TTG ACT CTG
Arg Tyr Arg Tyr Gin Lys Val Gly Tyr Trp Alá Glu Gly Leu Thr Leu
465 470 475 480
GAC ACC AGC CTC ATC CCA TGG GCC TCA CCG TCA GCC GGC CCC CTG GCC
Asp Thr Ser Leu Ile Pro Trp Alá Ser Pro Ser Alá Gly Pro Leu Alá
485 490 495
GCC TCT CGC TGC AGT GAG CCC TGC CTC CAG AAT GAG GTG AAG AGT GTG
Alá Ser Arg Cys Ser Glu Pro Cys Leu Gin Asn Glu Val Lys Ser Val
500 505 510
CAG CCG GGC GAA GTC TGC TGC TGG CTC TGC ATT CCG TGC CAG CCC TAT
Gin Pro Gly Glu Val Cys Cys Trp Leu Cys Ile Pro Cys Gin Pro Tyr
515 520 525
1248
1296
1344
1392
1440
1488
1536
1584
GAG TAC CGA Arg TTG Leu GAC GAA TTC ACT TGC GCT GAT TGT GGC CTG GGC Gly TAC Tyr 1632
Glu Tyr 530 Asp Glu Phe Thr 535 Cys Alá Asp Cys 540 Gly Leu
TGG CCC AAT GCC AGC CTG ACT GGC TGC TTC GAA CTG CCC CAG GAG TAC 1680
Trp Pro Asn Alá Ser Leu Thr Gly Cys Phe Glu Leu Pro Gin Glu Tyr
545 550 555 560
ATC CGC TGG GGC GAT GCC TGG GCT GTG GGA CCT GTC ACC ATC GCC TGC 1728
Ile Arg Trp Gly Asp Alá Trp Alá Val Gly Pro Val Thr Ile Alá Cys
565 570 57 5
CTC GGT GCC CTG GCC ACC CTG TTT GTG CTG GGT GTC TTT GTG CGG CAC 1776
Leu Gly Alá Leu Alá Thr Leu Phe Val Leu Gly Val Phe Val Arg His
580 585 590
AAT GCC ACA CCA GTG GTC AAG GCC TCA GGT CGG GAG CTC TGC TAC ATC 1824
Asn Alá Thr Pro Val Val Lys Alá Ser Gly Arg Glu Leu Cys Tyr Ile
595 600 605
CTG CTG GGT GGT GTC TTC CTC TGC TAC TGC ATG ACC TTC ATC TTC ATT 1872
Leu Leu Gly Gly Val Phe Leu Cys Tyr Cys Met Thr Phe Ile Phe Ile
610 615 620
GCC AAG CCA TCC ACG GCA GTG TGT ACC TTA CGG CGT CTT GGT TTG GGC 1920
Alá Lys Pro Ser Thr Alá Val Cys Thr Leu Arg Arg Leu Gly Leu Gly
625 630 635 640
ACT GCC TTC TCT GTC TGC TAC TCA GCC CTG CTC ACC AAG ACC AAC CGC 1968
Thr Alá Phe Ser Val Cys Tyr Ser Alá Leu Leu Thr Lys Thr Asn Arg
645 650 655
ATT GCA CGC ATC TTC GGT GGG GCC CGG GAG GGT GCC CAG CGG CCA CGC 2016
Ile Alá Arg Ile Phe Gly Gly Alá Arg Glu Gly Alá Gin Arg Pro Arg
660 665 670
TTC Phe ATC AGT CCT GCC TCA Ser CAG Gin GTG GCC ATC Ile TGC CTG GCA CTT ATC TCG Ser 2064
Ile Ser 675 Pro Alá Val 680 Alá Cys Leu Alá 685 Leu He
GGC CAG CTG CTC ATC GTG GTC GCC TGG CTG GTG GTG GAG GCA CCG GGC 2112
Gly Gin Leu Leu Ile Val Val Alá Trp Leu Val Val Glu Alá Pro Gly
690 695 700
ACA GGC AAG GAG ACA GCC CCC GAA CGG CGG GAG GTG GTG ACA CTG CGC 2160
Thr Gly Lys Glu Thr Alá Pro Glu Arg Arg Glu Val Val Thr Leu Arg
705 710 715 720
TGC AAC CAC CGC GAT GCA AGT ATG TTG GGC TCG CTG GCC TAC AAT GTG 2208
Cys Asn His Arg Asp Alá Ser Met Leu Gly Ser Leu Alá Tyr Asn Val
725 730 735
CTC CTC ATC GCG CTC TGC ACG CTT TAT GCC TTC AAT ACT CGC AAG TGC 2256
Leu Leu He Alá Leu Cys Thr Leu Tyr Alá Phe Asn Thr Arg Lys Cys
740 745 750
CCC GAA AAC TTC AAC GAG GCC AAG TTC ATT GGC TTC ACC ATG TAC ACC 2304
Pro Glu Asn Phe Asn Glu Alá Lys Phe Ile Gly Phe Thr Met Tyr Thr
755 760 765
ACC TGC ATC ATC TGG CTG GCA TTG TTG CCC ATC TTC TAT GTC ACC TCC 2352
Thr Cys Ile Ile Trp Leu Alá Leu Leu Pro Ile Phe Tyr Val Thr Ser
770 775 780
AGT GAC TAC CGG GTA CAG ACC ACC ACC ATG TGC GTG TCA GTC AGC CTC 2400
Ser Asp Tyr Arg Val Gin Thr Thr Thr Met Cys Val Ser Val Ser Leu
785 790 795 800
AGC GGC TCC GTG GTG CTT GGC TGC CTC TTT GCG CCC AAG CTG CAC ATC 2448
Ser Gly Ser Val Val Leu Gly Cys Leu Phe Alá Pro Lys Leu His He
805 810 815
ATC Ile CTC Leu TTC Phe CAG Gin 820 CCG CAG AAG AAC Asn GTG Val 825 GTT AGC CAC His CGG Arg GCA CCC ACC Thr 2496
Pro Gin Lys Val Ser Alá 830 Pro
AGC CGC TTT GGC AGT GCT GCT GCC AGG GCC AGC TCC AGC CTT GGC CAA 2544
Ser Arg Phe Gly Ser Alá Alá Alá Arg Alá Ser Ser Ser Leu Gly Gin
835 840 845
GGG TCT GGC TCC CAG TTT GTC CCC ACT GTT TGC AAT GGC CGT GAG GTG 2592
Gly Ser Gly Ser Gin Phe Val Pro Thr Val Cys Asn Gly Arg Glu Val
850 855 860
GTG GAC TCG ACA ACG TCA TCG CTT TG 2619
Val Asp Ser Thr Thr Ser Ser Leu
865 870
(2) Információ a 2. azonosítószámú szekvenciához (i) Szekvencia jellemző:
(A) Hosszúság: 872 aminosav (B) Típus: aminosav (D) Topológia: lineáris (xi) Szekvencialeírás: 2 azonosító számú szekvencia
Met 1 Gly Ser Leu Leu Alá Leu Leu Alá Leu Leu Pro Leu Trp Gly Alá
5 10 15
Val Alá Glu Gly Pro Alá Lys Lys Val Leu Thr Leu Glu Gly Asp Leu
20 25 30
Val Leu Gly Gly Leu Phe Pro Val His Gin Lys Gly Gly Pro Alá Glu
35 40 45
- 52 Asp Cys Gly Pro Val Asn Glu His Arg Gly Ile Gin Arg Leu Glu Alá 50 55 60
Met Leu Phe Alá Leu Asp Arg Ile Asn Arg Asp Pro His Leu Leu Pro
70 75 80
Gly Val Arg Leu Gly Alá His Ile Leu Asp Ser Cys Ser Lys Asp Thr
90 95
His Alá Leu Glu Gin Alá Leu Asp Phe Val Arg Alá Ser Leu Ser Arg 100 105 110
Gly Alá Asp Gly Ser Arg His Ile Cys Pro Asp Gly Ser Tyr Alá Thr 115 120 125
His Gly Asp Alá Pro Thr Alá Ile Thr Gly Val Ile Gly Gly Ser Tyr 130 135 140
Ser Asp Val Ser Ile Gin Val Alá Asn Leu Leu Arg Leu Phe Gin Ile 145 150 155 160 ( Pro Gin Ile Ser Tyr Alá Ser Thr Ser Alá Lys Leu Ser Asp Lys Ser
165 170 175
Arg Tyr Asp Tyr Phe Alá Arg Thr Val Pro Pro Asp Phe Phe Gin Alá 180 185 190
Lys Alá Met Alá Glu Ile Leu Arg Phe Phe Asn Trp Thr Tyr Val Ser 195 200 205
Thr Glu Alá Ser Glu Gly Asp Tyr Gly Glu Thr Gly Ile Glu Alá Phe 210 215 220
Glu Leu Glu Alá Arg Alá Arg Asn Ile Cys Val Alá Thr Ser Glu Lys 225 230 235 240 ·· ··.· ···· .··, « « · · · ’ • ···. .· ··.
Val Gly Arg Alá Met Ser Arg Alá Alá Phe Glu Gly Val Val Arg Alá 245 250 255
Leu Leu Gin Lys Pro Ser Alá Arg Val Alá Val Leu Phe Thr Arg Ser 260 265 270
Glu Asp Alá Arg Glu Leu Leu Alá Alá Ser Gin Arg Leu Asn Alá Ser 275 280 285
Phe Thr Trp Val Alá Ser Asp Gly Trp Gly Alá Leu Glu Ser Val Val 290 295 300
Alá Gly Ser Glu Gly Alá Alá Glu Gly Alá lle Thr He Glu Leu Alá
305 310 315 320
Ser Tyr Pro lle Ser Asp Phe Alá Ser Tyr Phe Gin Ser Leu Asp Pro
325 330 335
Trp Asn Asn Ser Arg Asn Pro Trp Phe Arg Glu Phe Trp Glu Gin Arg 340 345 350
Phe Arg Cys Ser Phe Arg Gin Arg Asp Cys Alá Alá His Ser Leu Arg 355 360 365
Alá Val Pro Phe Glu Gin Glu Ser Lys lle Met Phe Val Val Asn Alá 370 375 380
Val Tyr Alá Met Alá His Alá Leu His Asn Met His Arg Alá Leu Cys
385 390 395 400
Pro Asn Thr Thr Arg Leu Cys Asp Alá Met Arg Pro Val Asn Gly Arg
405 410 415
Arg Leu Tyr Lys Asp Phe Val Leu Asn Val Lys Phe Asp Alá Pro Phe 420 425 430 i
-54Arg Pro Alá Asp Thr 435
Gly Ile Gly Arg Tyr 450
Arg Tyr Arg Tyr Gin 465
Asp Thr Ser Leu Ile 485
Alá Ser Arg Cys Ser 500
Gin Pro Gly Glu Val 515
Glu Tyr Arg Leu Asp 530
Trp Pro Asn Alá Ser 545
Ile Arg Trp Gly Asp 565
Leu Gly Alá Leu Alá 580
Asn Alá Thr Pro Val 595
Leu Leu Gly Gly Val 610
His Asn Glu Val Arg Phe 440
Asn Ile Phe Thr Tyr Leu 455
Lys Val Gly Tyr Trp Alá 470 475
Pro Trp Alá Ser Pro Ser 490
Glu Pro Cys Leu Gin Asn 505
Cys Cys Trp Leu Cys Ile 520
Glu Phe Thr Cys Alá Asp 535
Leu Thr Gly Cys Phe Glu 550 555
Alá Trp Alá Val Gly Pro 570
Thr Leu Phe Val Leu Gly 585
Val Lys Alá Ser Gly Arg 600
Phe Leu Cys Tyr Cys Met 615
Asp Arg Phe Gly Asp 445
Arg Alá Gly Ser Gly 460
Glu Gly Leu Thr Leu 480
Alá Gly Pro Leu Alá 495
Glu Val Lys Ser Val 510
Pro Cys Gin Pro Tyr 525
Cys Gly Leu Gly Tyr 540
Leu Pro Gin Glu Tyr 560
Val Thr Ile Alá Cys 575
Val Phe Val Arg His 590
Glu Leu Cys Tyr Ile 605
Thr Phe Ile Phe Ile 620
- 55 Alá Lys Pro Ser Thr Alá Val Cys Thr Leu Arg Arg Leu Gly Leu Gly
625 630 635 640
Thr Alá Phe Ser Val Cys Tyr Ser Alá Leu Leu Thr Lys Thr Asn Arg '
645 650 655
Ile Alá Arg Ile Phe Gly Gly Alá Arg Glu Gly Alá Gin Arg Pro Arg 660 665 670
Phe Ile Ser Pro Alá Ser Gin Val Alá Ile Cys Leu Alá Leu Ile Ser 675 680 685
Gly Gin Leu Leu Ile Val Val Alá Trp Leu Val Val Glu Alá Pro Gly 690 695 700
Thr Gly Lys Glu Thr Alá Pro Glu Arg Arg Glu Val Val Thr Leu Arg
705 710 715 720
Cys Asn His Arg Asp Alá Ser Met Leu Gly Ser Leu Alá Tyr Asn Val
725 730 735
Leu Leu Ile Alá Leu Cys Thr Leu Tyr Alá Phe Asn Thr Arg Lys Cys 740 745 750
Pro Glu Asn Phe Asn Glu Alá Lys Phe Ile Gly Phe Thr Met Tyr Thr 755 760 765
Thr Cys Ile Ile Trp Leu Alá Leu Leu Pro Ile Phe Tyr Val Thr Ser 770 775 780
Ser Asp Tyr Arg Val Gin Thr Thr Thr Met Cys Val Ser Val Ser Leu
785 790 795 800
Ser Gly Ser Val Val Leu Gly Cys Leu Phe Alá Pro Lys Leu His Ile
805 810 815
56Ile Leu Phe Gin Pro Gin Lys Asn Val Val Ser His Arg Alá Pro Thr 820 825 830
Ser Arg Phe Gly Ser Alá Alá Alá Arg Alá Ser Ser Ser Leu Gly Gin 835 840 845
Gly Ser Gly Ser Gin Phe Val Pro Thr Val Cys Asn Gly Arg Glu Val 850 855 860
Val Asp Ser Thr Thr Ser Ser Leu
865 870
I
-57SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (26)

1. Tisztított humán metabotrop glutamát receptor (hmGluR) 2.
2. Egy 1. igénypont szerinti receptor, amelynek aminosavszekvenciája a
2. szekvencia-azonosítószámon megadott.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti receptor egy variánsa.
4. Készítmény, amely egy 1. igénypont szerinti receptort tartalmaz.
5. Eljárás egy 1. igénypont szerinti receptor előállítására, azzal jellemezve, hogy egy alkalmas gazdasejtet in vitro vagy in vivő sokszorozunk.
6. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti receptor felhasználása olyan vegyületnek szkríneléssel történő keresésére, amely ezen receptor aktivitását módosítja.
7. Fúziós protein, amely az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti receptort tartalmaz.
8. Olyan nukleinsavat tartalmazó nukleinsav, amely az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti receptort vagy annak egy fragmentumát kódolja.
9. A 8. igénypont szerinti nukleinsav, amely egy DNS.
10. Egy 9. igénypont szerinti DNS, amelynek nukleotidszekvenciája az
1. azonosítószámon megadott.
11. Nukleinsav-próba, amely a 9. vagy 10. igénypont szerinti DNS-nek legalább 14 egymással szomszédos bázisát vagy azok komplementerét tartalmazza.
12. Eljárás all. igénypont szerinti nukleinsav előállítására.
13. Egy 9. igénypont szerinti DNS, amely egy hibrid vektor.
14. Egy 9. igénypont szerinti DNS-t tartalmazó gazdasejt.
-5815. Egy 14. igénypont szerinti eukarióta gazdasejt, amely egy 1.
igénypont szerinti fehérjét kódoló DNS-t expresszál.
ló. Egy 9. igénypont szerinti DNS-sel transzfektált gazdasejt.
17. Egy 16. igénypont szerinti gazdasejt, amely emlős-sejt.
18. Egy 16. igénypont szerinti gazdasejt felhasználása egy 1. igénypont szerinti receptor aktivitását módosító vegyület szkrínelésére.
19. Eljárás a 14. igénypont szerinti gazdasejt előállítására,
20. A 9. igénypont szerinti DNS-sel komplementer tisztított mRNS.
21. Eljárás az 1. igénypont szerinti hmGluR altípust kódoló DNS azonosítására, azzal jellemezve, hogy humán DNS-t érintkezésbe hozunk egy 11. igénypont szerinti próbával, és azonosítjuk a próbával számottevő mértékben hibridizáló (egy vagy több) DNS-t.
22. Eljárás a hmGluR2-höz kötődő vegyületek azonosítására, azzal jellemezve. hogy kompetitív kötési vizsgálatban egy 1. igénypont szerinti receptorfehérjét alkalmazunk.
23. A hmGluR aktivitását módosító vegyületek azonosítására szolgáló vizsgálat, azzal jellemezve, hogy
-a 15. igénypont szerinti sejteket legalább egy olyan vegyülettel vagy szignállal hozzuk érintkezésbe, amelynek a receptor aktivitását módosító képességét kívánjuk meghatározni, majd
- a sejteket megvizsgáljuk a receptor által közvetített funkcionális válasz eltérése szempontjából.
24. A 23. igénypont szerinti vizsgálat, azzal jellemezve, hogy
-a 15. igénypont szerinti sejteket legalább egy olyan vegyülettel vagy szignállal hozzuk érintkezésbe, amelynek a hmGluR aktivitását módosító képességét kívánjuk meghatározni, majd
-59- megvizsgáljuk a sejteket, hogy történt-e változás egy másodlagos messenger szintjében.
25. Eljárás egy 1. igénypont szerinti hmGluR altípus jelátalakító hatásának módosítására, azzal jellemezve, hogy az altípust érintkezésbe hozzuk legalább egy. a 23. igénypont szerinti vizsgálattal azonosított vegyület hatásos mennyiségével.
26. Egy 23. igénypont szerinti vizsgálattal azonosított agonista, antagonista vagy alloszterikus modulátor.
27. Eljárás egy glutamát agonista vagy a hmGluR2 egy agonista hatású alloszterikus modulátorának kimutatására, azzal jellemezve, hogy (a) egy vegyületet egy válaszúthoz kapcsolt 1. igénypont szerinti hmGluR hatásának teszünk ki olyan körülmények között és annyi ideig, amennyi szükséges ahhoz, hogy a vegyület és a receptor közötti kölcsönhatás és az arra adott válasz az adott válaszúton végigmenjen, és (b) kimutatjuk a válaszút stimulációjának a vizsgált vegyület távollétében mért értékhez képest fellépő növekedését vagy csökkenését, amit a vegyület és a hmGluR2 közötti kölcsönhatás okoz, és ebből megállapítjuk, hogy jelen van-e egy agonista vagy egy alloszterikus modulátor.
28. Eljárás egy glutamát antagonista vagy a hmGluR2 egy antagonista hatású alloszterikus modulátorának azonosítására, azzal jellemezve, hogy (a) egy vegyületet egy ismert glutamát-agonista jelenlétében egy válaszúthoz kapcsolt 1. igénypont szerinti hmGluR hatásának teszünk ki olyan körülmények között és annyi ideig, amennyi szükséges ahhoz, hogy az agonista és a receptor közötti kölcsönhatás és az arra adott válasz az adott válaszúton végigmenjen, és
HU9701680A 1994-08-19 1995-07-12 Glutamát receptor HUT76969A (hu)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
GB9416554A GB9416554D0 (en) 1994-08-19 1994-08-19 Glutamate receptor

Publications (1)

Publication Number Publication Date
HUT76969A true HUT76969A (hu) 1998-01-28

Family

ID=10759939

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9701680A HUT76969A (hu) 1994-08-19 1995-07-12 Glutamát receptor

Country Status (9)

Country Link
EP (1) EP0776364A1 (hu)
JP (1) JPH10504198A (hu)
AU (1) AU3110095A (hu)
CA (1) CA2196997A1 (hu)
FI (1) FI970633A (hu)
GB (1) GB9416554D0 (hu)
HU (1) HUT76969A (hu)
NO (1) NO970740L (hu)
WO (1) WO1996006167A1 (hu)

Families Citing this family (25)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US5912122A (en) * 1993-06-04 1999-06-15 Sibia Neurosciences, Inc. Nucleic acids encoding and method for detecting nucleic acid encoding human metabotropic glutamate receptor subtype mGluR6
WO1995008627A1 (en) 1993-09-20 1995-03-30 Ciba-Geigy Ag Human metabotropic glutamate receptor subtypes (hmr4, hmr6, hmr7) and related dna compounds
US6017697A (en) * 1994-11-14 2000-01-25 Eli Lilly And Company Excitatory amino acid receptor protein and related nucleic acid compounds
WO1999021992A2 (en) * 1997-10-23 1999-05-06 Ganimed Pharmaceuticals Gmbh Nucleic acid molecules encoding a glutamate receptor
US7262280B1 (en) 1998-04-03 2007-08-28 Nps Pharmaceuticals, Inc. G-protein fusion receptors and constructs encoding same
GB9807722D0 (en) * 1998-04-08 1998-06-10 Smithkline Beecham Plc Novel compounds
WO1999060121A1 (en) * 1998-05-19 1999-11-25 Compugen Ltd. Metabotropic glutamate receptor-like protein and encoding cdna
WO2004024936A2 (en) * 2002-09-11 2004-03-25 Merck & Co., Inc. Mutant forms of glutamate receptors mglur2 and mglur3
WO2005076014A1 (en) * 2004-01-28 2005-08-18 Bayer Healthcare Ag Diagnostics and therapeutics for diseases associated with human metabotropic glutamate receptor 2 (mglur2)
TWI417095B (zh) 2006-03-15 2013-12-01 Janssen Pharmaceuticals Inc 1,4-二取代之3-氰基-吡啶酮衍生物及其作為mGluR2-受體之正向異位性調節劑之用途
TW200845978A (en) 2007-03-07 2008-12-01 Janssen Pharmaceutica Nv 3-cyano-4-(4-tetrahydropyran-phenyl)-pyridin-2-one derivatives
TW200900065A (en) 2007-03-07 2009-01-01 Janssen Pharmaceutica Nv 3-cyano-4-(4-pyridinyloxy-phenyl)-pyridin-2-one derivatives
CN101801951B (zh) 2007-09-14 2013-11-13 杨森制药有限公司 1’,3’-二取代的-4-苯基-3,4,5,6-四氢-2h,1’h-[1,4’]二吡啶-2’-酮
ES2439291T3 (es) 2008-09-02 2014-01-22 Janssen Pharmaceuticals, Inc. Derivados de 3-azabiciclo[3.1.0]hexilo como moduladores de receptores de glutamato metabotrópicos
US8691813B2 (en) 2008-11-28 2014-04-08 Janssen Pharmaceuticals, Inc. Indole and benzoxazine derivatives as modulators of metabotropic glutamate receptors
ME01573B (me) 2009-05-12 2014-09-20 Addex Pharma Sa DERIVATI 1,2,4-TRIAZOLO[4,3-a]PIRIDINA I NJIHOVA UPOTREBA U TRETMANU ILI PREVENCIJI NEUROLOŠKIH I PSIHIJATRIJSKIH POREMEĆAJA
MX2011011962A (es) 2009-05-12 2012-02-28 Janssen Pharmaceuticals Inc Derivados de 1,2,4-triazolo[4,3-a]piridina y su uso como moduladores alostericos positivos de receptores de glutamato metabotropico (mglur2).
MY153913A (en) 2009-05-12 2015-04-15 Janssen Pharmaceuticals Inc 7-aryl-1,2,4-triazolo[4,3-a]pyridine derivatives and their use as positive allosteric modulators of mglur2 receptors
AU2011328195B2 (en) 2010-11-08 2015-04-02 Janssen Pharmaceuticals, Inc. 1,2,4-triazolo[4,3-a]pyridine derivatives and their use as positive allosteric modulators of mGluR2 receptors
US9271967B2 (en) 2010-11-08 2016-03-01 Janssen Pharmaceuticals, Inc. 1,2,4-triazolo[4,3-a]pyridine derivatives and their use as positive allosteric modulators of mGluR2 receptors
JP5852666B2 (ja) 2010-11-08 2016-02-03 ジヤンセン・フアーマシユーチカルズ・インコーポレーテツド 1,2,4−トリアゾロ[4,3−a]ピリジン誘導体およびmGluR2受容体のポジティブアロステリックモジュレーターとしてのそれらの使用
JO3368B1 (ar) 2013-06-04 2019-03-13 Janssen Pharmaceutica Nv مركبات 6، 7- ثاني هيدرو بيرازولو [5،1-a] بيرازين- 4 (5 يد)- اون واستخدامها بصفة منظمات تفارغية سلبية لمستقبلات ميجلور 2
JO3367B1 (ar) 2013-09-06 2019-03-13 Janssen Pharmaceutica Nv مركبات 2،1، 4- ثلاثي زولو [3،4-a] بيريدين واستخدامها بصفة منظمات تفارغية موجبة لمستقبلات ميجلور 2
PL3096790T3 (pl) 2014-01-21 2020-01-31 Janssen Pharmaceutica, N.V. Kombinacje zawierające pozytywne modulatory allosteryczne lub agonistów ortosterycznych metabotropowego receptora glutaminergicznego podtypu 2 i ich zastosowanie
KR20200036063A (ko) 2014-01-21 2020-04-06 얀센 파마슈티카 엔.브이. 대사 조절형 글루탐산 작동성 수용체 제2아형의 양성 알로스테릭 조절제 또는 오르토스테릭 작동제를 포함하는 조합 및 그 용도

Family Cites Families (2)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
IL105587A0 (en) * 1992-05-08 1993-09-22 Lilly Co Eli Human metabotropic glutamate receptor and related dna compounds
US5521297A (en) * 1993-06-04 1996-05-28 Salk Institute Biotechnology/Industrial Associates Nucleic acids encoding human metabotropic glutamate receptors

Also Published As

Publication number Publication date
WO1996006167A1 (en) 1996-02-29
MX9701267A (es) 1997-11-29
JPH10504198A (ja) 1998-04-28
EP0776364A1 (en) 1997-06-04
GB9416554D0 (en) 1994-10-12
NO970740D0 (no) 1997-02-18
FI970633A0 (fi) 1997-02-14
FI970633A (fi) 1997-02-14
CA2196997A1 (en) 1996-02-29
AU3110095A (en) 1996-03-14
NO970740L (no) 1997-04-14

Similar Documents

Publication Publication Date Title
HUT76969A (hu) Glutamát receptor
AU695641B2 (en) Human metabotropic glutamate receptor subtypes (HMR4, HMR6, HMR7) and related DNA compounds
JP4446737B2 (ja) Gタンパク質共役型レセプターChemR23の天然リガンドとその使用
US20030040045A1 (en) Mammalian sweet taste receptors
JPH08507441A (ja) ヒト神経細胞性ニコチン性アセチルコリン受容体組成物およびそれらの使用方法
IL150566A (en) Nucleic acids and polypeptides and nogo receptor proteins
EP0907731B1 (en) Metabotropic gaba(b) receptors, receptor-specific ligands and their uses
JPH04506752A (ja) チロトロピンレセプター活性を有するポリペプチド、このレセプターとポリペプチドとをコードする核酸、そしてこのようなペプチドの利用
WO2001098526A2 (en) Receptor fingerprinting, sensory perception, and biosensors of chemical sensants
US6589787B2 (en) T-type calcium channel variants; compositions thereof; and uses
US6365337B1 (en) Genes encoding neuronal voltage-gated calcium channel gamma subunits
US6576444B2 (en) IRAK3 polynucleotides
US7119189B2 (en) Metabotropic GABA [B] receptors, receptor-specific ligands and their uses
MXPA97001267A (en) Glutam receiver
EP1673436A2 (en) Nucleic acid molecules encoding novel human low-voltage activated calcium channel proteins, designated - alpha 1i-1 and alpha 1i-2, encoded proteins and methods of use thereof
ES2372808T3 (es) Subtipos del receptor metabotrópico de glutamato humano (hmr6) y compuestos de adn relacionados.
WO2004044162A2 (en) HUMAN ACID-SENSING ION CHANNEL 2b (hASIC2b)
Sutherland Molecular and Ontogenic Analysis of the Mammalian GABA A Receptor
JPH10117791A (ja) ヒトgタンパク質結合受容体hlyaz61
JP2000210088A (ja) 蛋白質maguin

Legal Events

Date Code Title Description
DFD9 Temporary prot. cancelled due to non-payment of fee