HUT73634A - Use of sabeluzole for preparing pharmaceutical compositions againt chronic neurodegenerative diseases - Google Patents

Description

SZABELUZOL ALKALMAZÁSA KRÓNIKUS NEURODEGENERATÍV BETEGSÉGEK KEZELÉSÉRE ·Ή·ϊ·< ,·< c .W

Janssen Pharmaceutica N.V., Beerse, BE

Feltalálók:

CLINCKE Gilbert Henri Camiel, Vosselaar, BE, TRITSMANS Luc Remi Mathilde, Vlimmeren, BE, GEERTS Hugó Alfons Gábriel, Berchem, BE

A bejelentés napja: 1994. 04. 13.

Elsőbbségei: 1993. 04. 26. (93201193.5) EP

1993. 05. 18. (93201411.1) EP

A nemzetközi bejelentés száma: PCT/EP94/01177

A nemzetközi közzététel száma: WO 94/25029

81946-3689 Sí

- 2 A találmány a szabeluzol alkalmazására vonatkozik gyógyszerek előállítására, krónikus neurodegeneratív betegségben, például Alzheimer típusú elmebajban (DAT) vagy Alzheimer-kórban, amiotrófiás laterális szklerózisban (ALS), Parkinson-kórral kapcsolatos elmebajban, vagy egyéb olyan központi idegrendszeri betegségben szenvedő betegek kezelésére, amelyre jellemző a progresszív elmebaj. A fenti kezelés értelmében a szabeluzolt a fenti krónikus neurodegeneratív betegségek lefolyásának és/vagy tüneteinek javítására, szintentartására, késleltetésére vagy enyhítésére hatásos mennyiségben alkalmazzuk. A találmány krónikus neurodegeneratív betegségben szenvedő betegek kezelésére szolgáló eljárásra is vonatkozik, amelynek értelmében a betegeknek a fenti neurodegeneratív betegségek lefolyásának és/vagy tüneteinek javítására, szintentartására, késleltetésére vagy enyhítésére hatásos mennyiségben szabeluzolt adagolunk. A találmány tárgya továbbá az idegsejtek pusztulásának csökkentése a normálistól eltérően foszforilált tau-proteinnel kapcsolódó epitópok expresszióját indukáló, faktorokkal érintkező idegsejtekben, továbbá eljárás normálistól eltérően foszforilált tau-proteinből álló, neurofibrilláris csomók képződésének gátlására idegsejtekben, főleg a fenti eljárások értelmében a sejteket a sejtpusztulást gyengítő vagy a fenti csomók képződését gátló mennyiségű szabeluzollal hozzuk érintkezésbe. A találmány tárgyát képezi továbbá egy eljárás idegsejtekben a normálistól eltérően foszforilált tau-proteinnel kapcsolatódó epitópok expressziójának indukálására, amely eljárás értelmében a sejteket néhány napon keresztül szérumra nézve kiéheztetett, sejtekből nyert és szerzett citotoxikus aktivitással rendelkező kondicionált közeggel hozzuk érintkezésbe. A találmány továbbá a szebeluzol egy új, jobb oldhatósági tulajdonságokkal rendelkező polimorfjára, a fenti új po- 3 • · · • · · · · · limorfot tartalmazó készítményekre, és a fenti polimorf vagy a polimorfot tartalmazó készítmények előállítására szolgáló eljárásra is vonatkozik.

Az US 4 861 785 számú szabadalmi leírásban antihipoxiás és antianoxiás tulajdonságokkal rendelkező vegyületeket ismertetnek, amelyek sokk, kardiális elzáródás és súlyos vérveszteség indikációja esetén alkalmazhatók. A fenti vegyületek között van a 4-(2-benzotiazolil-metil-amino)-a-[(4-fluor-fenoxi)-metil]-1 -piperidinetanol is (olvadáspontja 101,7 °C), amely generikus néven szabeluzolként ismert. A fenti vegyülettel végzett további vizsgálatok azt mutatták, hogy pozitívan befolyásolja az állatok adaptív tanulási viselkedését [Drug Dev. Rés., 8, 381-385 (1986)] és az optimálisnál gyengébb memóriafunkciókkal rendelkező emberek memóriáját [Psychopharmacology, 96, 309-310 (1988); Curr. Ther. Rés., 44, 966-974 (1988)]. Ismert az is, hogy a szabeluzol jelentősen fokozza idegsejtekben a szubmikrométeres vezikulák gyors axonális transzportját [Experimental Neurology 117, 36-43 (1992)]. A neuritek kinövésére kifejtett gyorsító hatása is ismert [Restorative Neurol. Neurosci., 4, 24-32 (1992)].

Jelenleg a krónikus neurodegeneratív betegségeket tekintik idősebb emberekben a progresszív elmebaj fő okozójának. A fenti betegségek közül legfontosabb az Alzheimer típusú elmebaj (DAT) vagy Alzheimer-kór, amelynek arányát körülbelül 50%-ra becsülik a súlyos elmebetegségek között. Kevésbé gyakoriak az elmebaj egyéb formái, például a több infarktus okozta elmebaj, amely agyvérzést vagy agysérülést követő idegrendszeri sérülés következtében jön létre. Azonban ezeket rendellenességeket gyakran súlyosbítják a krónikus neurodegeneratív betegségek. A progresszív elmebajra jellemző a

memória, a beszéd és a térbeli látás képességének romlása. Ezek a változások hosszú időn keresztül mennek végbe, 6-20 vagy még több éven keresztül. Rendszerint a tünetek fellépését követő 7-10 éven belül a beteg kóros feledékenység miatt meghal.

Az Alzheimer-kórban szenvedő emberek agyára jellemző neuropatológiai tulajdonságok az alábbiak:

amiloid (β) protein lerakódásokból álló szóródott kongofil aggregációk az agy parenchimában és a leptomeningeális erek falában; neurofibrilláris csomóként ismert csavarodott szálak képződése és felszaporodása, amelyek a neuronokon belül és az agy parenchimában halmozódnak fel;

neurites vagy szenilis plakk néven ismert, csavarodott szálak kialakulása és összegyűlése az amiloid (β) protein lerakódások parenchimás kongofil aggregációi körül;

jelentős neuronveszteség az agy memória és felismerési tulajdonságok szempontjából esszenciális régióiban, amelyek végződései az agykéregben vannak;

neurotranszmitterek (különösen acetil-kolin) mennyiségének csökkenése, azaz multineurotranszmitter-hiány betegség; és a betegség kifejlődése olyan mindent elsöprő, hogy végül az agykéreg teljes területére kiterjed.

Jelenleg az Alzheimer-kór és a kimutatható neuropatológiás tünetek és jelek közötti legközvetlenebb kapcsolat az amiloid és neurofibrilláris csomók megjelenése. A sejtekben és neurotranszmitterekben bekövetkező veszteség inkább másodlagos esemény, mint kiváltó ok a betegség kifejlődésében.

A jelenlegi kezelés főleg szimptómás, és többek között neurotranszmitter helyettesítésből áll, amely főleg a kolinerg veszteség

- 5 helyettesítésére irányul. Általában a jelenlegi terápiák csekély javulást eredményeznek az ember felismerési viselkedésében, és nem késleltetik, állítják meg vagy fordítják vissza a krónikus neurodegeneratív betegségek végzetes lefolyását. Ezenkívül a jelenleg alkalmazott gyógyszerek hátránya, hogy nem kívánatos mellékhatásokat, például depressziót (fizostigmin) és más toxicitást (takrin) okoznak.

A találmány a szabeluzol alkalmazására vonatkozik gyógyszerek előállítására, amelyek krónikus neurodegeneratív betegségben, például Alzheimer típusú elmebajban (DAT) vagy Alzheimer-kórban, amiotropiás laterális szklerózisban (ALS), Parkinson-kórral kapcsolatos elmebajban vagy más központi idegrendszeri betegségben szenvedő betegek kezelésére alkalmazható, amely betegségekre jellemző a progresszív elmebaj.

Meglepő módon a klinikai kísérletek azt mutatták, hogy Alzheimer-kóros betegek krónikus kezelése szabeluzollal képes a betegség lefolyását és/vagy hatásait késleltetni, szintentartani sőt még megfordítani is ezekben a betegekben. A klinikai adatok - amelyeket részletesebben ismertetünk és tárgyalunk a klinikai példákban - azt mutatják, hogy a betegekben nemcsak szimptómás javulás tapasztalható, hanem a betegség kifejlődése ténylegesen késleltetődik, és, hogy számos felismerési pont szignifikánsan megőrződik a placebo kontrollokkal összehasonlítva. A krónikus kezelés - amelynek eredményeit a klinikai példákban alább részletesen ismertetjük - abból áll, hogy a betegeket naponta kétszer 5, 10 vagy 20 mg, vagy naponta egyszer 10, 20 vagy 40 mg dózissal kezeljük legalább 6-12 hónapon keresztül. A naponta kétszeri adagolással biztosítjuk egész nap folyamán a hatékony plazmaszinteket, de egy naponta egyszeri dózis, vagy a napi mennyiség szétosztása három, négy vagy több dózisra • · · · ·

- 6 hasonló eredményeket adhat. Az optimális dózis az egyedi válaszokat is figyelembe véve körülbelül 2 mg kétszer naponta és körülbelül 10 mg kétszer naponta közötti, és legelőnyösebben körülbelül 5 mg kétszer naponta.

A szabeluzol kombinált terápiája tüneti javulást kiváltó gyógyszerekkel, különösen a neurotranszmitterekre ható gyógyszerekkel, például takrinnal vagy velnakrinnel, nyilvánvalóan további előnyt jelent a beteg számára, sőt még szinergetikus eredményeket is elérhetünk az adott neuropatológiás tulajdonságok és felismerési pontok vonatkozásában, amelyeket az Alzheimer-kór értékelő skálája (ADAS) szerint határozunk meg. A szabeluzol takrinnal és velnakrinnal alkotott fenti kombinációi szintén a találmány tárgykörébe tartoznak.

A gyógyászati beavatkozás a betegség eltérő szakaszaiban valószínűleg minőségileg különböző eredményeket eredményez: ha a beavatkozás korai fázisban történik, a betegség folyamatának javulása, szintentartása vagy lassítása érhető el. Azokban a betegekben, ahol genetikus hibát diagnosztizáltak, a hatások enyhítése érhető el.

Egy új vizsgáló rendszert alkalmazva - amely az Alzheimer-kórra használható modellt jelenthet - biokémiai vizsgálatokkal is megerősítettük a szabeluzol alkalmazhatóságát például Alzheimer típusú elmebajban szenvedő betegek kezelésében.

Mint azt fent említettük, a krónikus neurodegeneratív betegségek, például az Alzheimer-kór és a kimutatható neuropatológiás állapot közötti legközvetlenebb kapcsolat jelenleg a neurofibrilláris csomók megjelenése az idegsejtekben. Ezek a csomók főleg a normálistól eltérően foszforilált tau-proteinből állnak, amely egy mikrotubulusokhoz kapcsolódó protein. Ennek normális funkciója, hogy a • · ·

- 7 mikrotubulus rendszert stabilizálja. A betegségben a tau-protein módosulása valószínűleg lépcsőzetes, kezdetben egyszerű disszociáció megy végbe a tau-protein és a mikrotubulusok között, ezáltal az Alz-50 epitópok maszkírozatlanná válnak, és a változás a 199-es és a 202-es helyzetben lévő szerin-maradékok tiszta patológiás foszforilezésén keresztül (amelyet célszerűen AT-8 antitesttel követhetünk Mercken módszere szerint [Acta Neuropathologica 84, 265-272 (1992)] végül a páros hélixes, szálas szerkezetekhez vezet.

A tau-protein izolátumok AT-8 reaktivitását szakirodalomban ismert immuncitokémiai módszerekkel vagy Western Blottal mutathatjuk ki. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy idegsejtekben (például humán TR 14 és IMR-32 neuroblasztoma sejtekben) lehetséges indukálni a normálistól eltérően foszforilált tau-proteinhez kapcsolódó jellegzetes epitópok expresszióját. A módszer abból áll, hogy a fenti sejteket erős összefolyásig tenyésztjük alacsony szérumtartalom mellett néhány napon keresztül a közeg cseréje nélkül. Az így kapott, szérumra nézve kiéheztetett, és glükóz-megvonásos sejtekből izolált tau-protein egy tiszta AT-8 pozitív sávot ad Western Blot-ban, amely enyhén felfelé van eltolódva a normális tau-proteinhez képest, célszerűen Tau-1 antitesttel festhető, és lúgos foszfatáz-dependens (azaz az izolátumokat lúgos foszfatázzal kezelve az AT-8 reaktivitás eltűnik, és a sávok újra megjelennek alacsonyabb móltömeg értéknél, amelyet a Tau-1 antitesttel mutatunk ki). Ezek a megfigyelések teljes összhangban vannak az AT-8 viselkedésével Alzheimer-kóros agy metszeteken. Még fontosabb, hogy az enyhe összefolyásnál frissen leoltott idegsejtek inkubálása a szérumra nézve kiéheztetett, glükóztól megfosztott sejtekből kapott tápközeggel (amelyet a továbbiakban szérumra nézve kiéheztetett sejtekből kondicionált közegnek neve- 8 • · ♦ ♦ · · · • · · *· ··· « · · zünk) könnyen megfigyelhető anti-AT-8 immuncitokémiai reakciót indukált 5-6 nap alatt. Ezek az adatok azt sugallják, hogy egy oldható faktor biztosítja az idegsejt-tenyészetek AT-8 immunreaktivitását. Az AT-8 immunreaktivitás megjelenése továbbá korrelációban van a citotoxicitással, és a TR 14 sejtek neuritjaiban az axonális szűkületi helyek megjelenésével, ahol mozgó vezikulumok felhalmozódása figyelhető meg, valószínűleg a mikrotubuláris rendszer hiányos funkciója miatt. Összefoglalóan, a találmány egy eljárásra is vonatkozik idegsejtekben a normálistól eltérően foszforilezett tau-proteinnel kapcsolódó epitópok expressziójának indukálására, amely eljárás értelmében a fenti sejteket egy néhány napon keresztül, szérumra nézve kiéheztetett sejtekből kondicionált és szerzett citotoxikus aktivitással rendelkező közeggel hozzuk érintkezésbe.

A fent ismertetett eljárás valószínűleg alkalmas eszközt jelent az Alzheimer-kór ellenes gyógyszerek kiszűrésére, mivel szabeluzollal olyan eredményeket kaptunk, amelyek jó korrelációban vannak a klinikai bizonyítékokkal. Valójában, ha IMR-32 sejteket 3 napon keresztül inkubálunk 10 napon keresztül szérumra nézve kiéheztetett sejtekből kondicionált közeggel, a szabeluzol kimutathatóan gyengíti a neurotoxicitást (idegsejtek pusztulását) egy limitált dózistartományban, maximális védelem körülbelül 0,1 pmol/l koncentrációnál tapasztalható. Ennek megfelelően a találmány tárgyát képezi egy eljárás idegsejtek pusztulásának gyengítésére, amelynek értelmében a sejteket a normálistól eltérően foszforilált tau-proteinnel kapcsolódó epitópok expresszióját indukáló faktorokkal hozzuk érintkezésbe; és egy eljárás főleg az Alz-50 és AT-8 epitópokat hordozó, a normálistól eltérően foszforilált tau-proteinből álló neurofibrilláris csomók képződésének gátlására idegsejtekben, a fenti eljárások értelmében a • · ·

- 9 sejteket a sejtpusztulást gyengítő hatást kifejtő mennyiségben szabeluzollal hozzuk érintkezésbe.

Előnyös, ha a szabeluzol mikronizált formáját alkalmazzuk, különösen olyan anyagot, amelynek átlagos részecskemérete 100 mikronnál kisebb, előnyösen 75 mikronnál kisebb, és különösen előnyösen átlagos részecskemérete nem nagyobb 15 mikronnál. A szabeluzol mikronizált formájának az az előnye, hogy gyorsabban oldódik nagy fajlagos felülete miatt. A szabeluzol mikronizált formáit szakirodalomból jól ismert mikronizációs módszerekkel állíthatjuk elő, például megfelelő malmokban történő őrléssel, és megfelelő szitákon történő átszitálással.

Felismertük a szabeluzolvegyület egy új polimorfját is, amely előnyös tulajdonságokkal rendelkezik. A magasabb olvadáspontú I. polimorf a szabeluzol ismert formája (olvadáspont: 101,7 °C, maximum 105,3 °C, olvadáshő: 99,6 J/g), amelyet könnyen megkülönböztethetünk DSC jellemzői alapján az új, alacsonyabb olvadáspontú II. polimorftól (olvadáspont: 88,9 °C, maximum 91,6 °C, olvadáshő:

84,2 J/g). Röntgendiffrakciós analízissel megerősítettük a két polimorf létezését. A II. polimorf metastabil, és jelentősen gyorsabban oldódik, mint az I. polimorf, különösen enyhén savas pH értékeken, például pH 4,5-ön. Ez különösen előnyös, mivel ez a pH érték teljesen normális az idősebb betegek gyomortartalmában, és ezáltal biztosítja a II. polimorf problémamentes felszívódását az ilyen betegekben. A II. polimorf krisztallográfiásan alapvetően tiszta állapotban stabil minden gyakorlati alkalmazásra.

A II. polimorfot célszerűen úgy állíthatjuk elő, hogy a szabeluzol szabad bázis formáját megfelelő oldószerből, például rövid szénláncú alkanolból, mint például etanolból, propanolból vagy butanolból,

- 10 előnyösen izopropanolból átkristályosítjuk. A fenti átkristályosítás abból áll, hogy a szabad bázis formát a forró oldószerben oldjuk, adott esetben csontszénnel kezeljük, szűrjük, újra forráspontig melegítjük, lehűtjük, és beoltjuk a II. polimorffal. A krisztallográfiásan alapvetően tiszta II. polimorf előállítása céljából a beoltást alacsony hőmérsékleten, ez esetben 30 °C-on, vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten kell végezni. Mivel a beoltott oldat hőmérséklete tovább csökkenhet, a II. polimorf kicsapódik. Adott esetben ezt a kicsapódási folyamatot felgyorsíthatjuk az elegy további hűtésével, vagy társoldószer, például víz hozzáadásával. A csapadékot leszűrjük, mossuk, szárítjuk, és összegyűjtjük. Mikronizálással és szitálással a fentiek szerint mikroflnom terméket kapunk.

Előállítási példák

1. példa

Körülbelül 1 mól szabeluzolt körülbelül 0,8 1 izopropanolban visszafolyató hűtő alatt addig forralunk, amíg az összes szilárd anyag oldódik. Az oldatot még forrón szűrjük, és újra reflux hőmérsékletre melegítjük. Az oldatot ezután fokozatosan szobahőmérsékletre hagyjuk hűlni, és amikor hőmérséklete 30 °C alá csökken, az oldatot beoltjuk egy előzőleg előállított II. polimorf kristályaival. A reakcióelegyet ezután hagyjuk tovább hűlni, és így krisztallográfiásan alapvetően tiszta II. polimorf csapadékot kapunk. A kristályokat leszűrjük, mossuk, szárítjuk, és összegyűjtjük; olvadáspont: 88,9 °C.

Formálási példa

2. példa

Fluidágyas granulátorban 300 g II. polimorf szabeluzolból, 3,036 kg laktózból, 1,200 kg kukoricakeményítőből és 150 g Prejel PA5®-ből homogén elegyet állítunk elő. Permetező oldatot állítunk elő oly

módon, hogy 9 g nátrium-lauril-szulfát 110 g sómentesített vízzel készült oldatát 60 g poli(vinil-pirrolidin) (PVP K90) 1600 g sómentesített vízzel készült, kevert oldatába öntjük. A kapott oldatot a granulátumra permetezzük. A granulátumot szárítjuk, szitáljuk, majd 1,200 kg mikrokristályos cellulózzal és 30 g Aerosillel® elegyítjük egy keverőberendezésben. Ezután a kevert elegyhez 60 g magnézium-sztearátot adunk. A kapott terméket tablettázó készülékben (Courtoy Excenterpers) fehér, enyhén ívelt rúd alakú tablettákká préseljük, amelyek hosszúsága 10,5 mm, szélessége 5 mm és tömege 180 mg.

Klinikai példák

3. példa

Az első nyílt, klinikai vizsgálatban - amelyet 9 betegen végeztünk enyhén előrehaladott DAT-vel - az összes beteg stabilizálódott a 6 hónapos kezelési periódus alatt. Ezenkívül 3 betegnél jelentős javulást észleltünk a rokonok felismerése és a némaság remissziója tekintetében.

4. példa

Ezt követően három több-központú, kettő vakos placebo-kontrollált, parallel csoportos vizsgálatot végeztünk, hogy meghatározzuk a DAT szabeluzollal történő kezelésének hatékonyságát és biztonságosságát.

Először egy nemzetközi vizsgálatot végeztünk, amelyben 5 mg szabeluzollal naponta kétszer, 10 mg szabeluzollal naponta kétszer és placeboval végzett kezeléseket hasonlítottunk össze egy 6 hónapos kezelési periódusban. Az összes beteg (370 beteg) statisztikai analízise nem mutatott különbséget a három kezelt csoport között az összes Alzheimer-kór becslési skála szerinti (ADAS) felismerést tekintve, amely az elsődleges hatékonysági változók között volt.

···

- 12 Azonban a további kimerítő analízis érdekes eredményeket hozott. Egy 170 betegből álló alcsoportban 338 beteg közül 12 hónapos adatokkal azokból az országokból, ahol a placebo csoport romlását detektálták, szignifikáns különbséget találtunk a szabeluzol javára az 5 mg szabeluzollal kétszer naponta és a placeboval kezelt csoport között az összes ADAS felismerésre (p = 0,0096) 6 hónapos kezelés után. Az országok ezen alcsoportját leválasztottuk, miután az első vizsgálat teljes analízise a vártnál kisebb romlást mutatott a placeboval kezelt csoportban 6 hónapos kezelés után a DAT természetes lefolyásához képest. Ez néhány, főleg nem-angol nyelvű ország miatt volt, ahol 3 és 6 hónap után stabilitást vagy javulást jelentettek a placebo csoportban, amely szignifikáns kezelés-ország kölcsönhatást eredményezett (p = 0,0094). Ennek számos lehetséges magyarázata van. Először is, a kísérlettel kapcsolatos hatást tételezhetünk fel a DAT-betegeken néhány országban. Másodszor, diagnosztikus hibák is előfordulhattak a stabil vagy reverzibilis állapotban lévő betegeken. Harmadszor, a felismerési diagnosztikus Mini Mentális State Exam (MMSE) és az értékelési (ADAS) eszközök kevésbé megbízhatók lehetnek más nyelveken, mint angolul.

5. példa

A második vizsgálat az első vizsgálatban résztvevő betegek egy részének további 6 hónapon keresztül folytatott kezeléséből állt, kettős-vak körülmények között (N = 108). 12 hónapos kezelés után szignifikáns különbséget észleltünk a naponta kétszer adott 5 mg szabeluzol javára a placeboval összehasonlítva az ADAS felismerési pontok összegében (p = 0,03), a teljes ADAS pozitív tendenciájával (p = 0,09). A felismerési pontok összegére kifejtett hatás a beszédtartományban kifejtett jelentős hatások következménye volt: a tárgyak

• ·· megnevezése (p = 0,04), beszélt nyelv megértése (p = 0,008), szóbeli beszédkészség (p = 0,007), szavak megtalálásának nehézsége (p = = 0,04) és a szerkesztési gyakorlatban mutatott különbség (p = 0,03). Nem találtunk hatást a memória-tesztekben. A placeboval kezelt betegek állapota átlagosan 5 ponttal romlott az összes ADAS felismerésben, míg az 5 mg szabeluzollal naponta kétszer kezelt betegek állapota 2,5 ponttal romlott. A 10 mg szabeluzollal naponta kétszer kezelt csoportban az egyedi eredmények a placeboval és az 5 mg szabeluzollal naponta kétszer kezelt csoport között voltak, de nem lehetett statisztikai különbséget kimutatni a placeboval kezelt csoporttal szemben. Az első vizsgálat azt mutatta, hogy a szabeluzollal végzett kezelés jól tolerálható és biztonságos volt klinikai, biokémiai, hematológiai és ECG vizsgálatok szerint.

6. példa

A harmadik klinikai kísérlet egy két-vakos placebo-kontrollos egy éves kísérlet volt (N = 201 beteg 12 hónap után) feltehetőleg Alzheimer—kóros betegeken, két különböző szabeluzol dózissal (10 és 20 mg kétszer naponta). A szabeluzol vizsgálataink szerint 10 mg kétszer naponta dózisban lassította a beteg leromlását; a megfigyelt esetek analízise szerint 0,04 szignifíkanciát találtunk a placebo és a kétszer naponta 10 mg dózissal kezelt betegek között az összes ADAS felismerésre. Ez a szignifikancia 9 felismerési pontra adódott egy p = 0,018 értékből, míg nem mutatkozott hatás a memória-tesztben. Az összes ADAS felismerést tekintve az átlagos leromlás 5,7 pont volt a placebo csoportban (amely összhangban van az Alzheimer-kór természetes lefolyásának longitudinális adataival), és 3,5 pont volt a naponta kétszer 10 mg dózissal, 5,5 pont a naponta kétszer 20 mg dózissal kezelt betegekre. Az eredmények főleg egy, a

közepesen súlyos csoportban (MMSE 14-21) kapott tiszta hatásból származnak. A kezelésre reagálók értékelése (betegek száma, amelyekben az ADAS növekedése <4, <2,5, <0) hasonló eredményeket adott (62 42%-kal, 48 33%-kal, illetve 34 26%-kal szemben 10 mg kétszer naponta, illetve placebo esetén). Nem láttunk hatást a Clinical Global Impression (CGI) vagy a Geriatrics Evaluation by Relatives Rating Instrument (GERRI) skála szerint. A szabeluzol nagyon jól tolerálható volt; a kóros tünetek miatt a kísérletből kihagyott személyek száma hasonló volt naponta kétszer 10 mg dózissal, illetve a placeboval kezelt betegek esetén. Csak a nagyobb, naponta kétszer 20 mg dózissal kezelt csoportban észleltünk valamivel több káros tünetet, amely miatt a beteget a kísérletből ki kellett hagyni.

A THA-val szemben valójában a szabeluzol nem okozott tolerancia problémát: míg a THA-val végzett kezelés esetén a betegek 25%-a kiesett az abnormális májfunkció teszt (LFT) miatt (értékek nagyobbak, mint a felső határ háromszorosa), szabeluzollal végzett kezelés esetén csak hét beteg (akik közül kettő kapott naponta kétszer 10 mg, és öt, naponta kétszer 20 mg dózis kezelést) mutatott abnormális májfunkciót. Az első nemzetközi vizsgálatban (n = 338 beteg 6 hónapon keresztül kezelve) csak egy esetben jelentettek magasabb LFT értékeket a kétszer naponta 10 mg dózissal kezelt csoportban. Az összes LFT-változás szabeluzol kezelés esetén reverzibilis és aszimptomás volt. Más kísérletekben, amikor betegeket néhány kezelés után 4 éven keresztül megfigyelés alatt tartottuk, nem találtunk abnormális LFT értékeket szabeluzollal végzett kezelés esetén.

Biokémiai példa

7. példa

Humán TR14 és IMR-32 neuroblasztoma sejteket erős összefolyásig tenyésztettünk 0,015 HEPES-szel, 1% FCS-el és 5 mg/ml gentamicinnel kiegészített DMEM-ben. Egymást követő napokon a fenti szérumra nézve kiéheztetett sejtek tápközegéből mintát vettünk, és ezt követően meghatároztuk az ilyen kondicionált tápközegben inkubált TR14 sejtek tápközeg mintát vettünktúlélési arányát. A szérumra nézve kiéheztetett sejtekből ismert eljárásokkal izoláltuk a tau-proteineket, és SDS-poliakrilamid gél-elektroforézissel (PAGE) ellenőriztük. Az összes kísérletben Bio-Rad mini gél-rendszert alkalmaztunk 75 mm-es gélekkel. Az SDS gélt ezután fél-gyógyszer blottoló módszerrel (Western Blotting) blottoltunk, majd az immobilizált PDVF-membránt 5 vegyes%-os BSA-oldattal blokkoltuk TBST-ben. AT-8 antitesttel és Tau-1 antitesttel végzett immundetektálással kimutattunk egy foszfatáz-érzékeny AT-8 immunreaktivitást, amely a Tau-1 jeleket tekintve enyhén eltolódott mindkét sejttípusból nyert tau-izolátumban.

Ezt követően friss TR 14 sejteket inkubáltunk alacsony sejtsűrűség mellett a meghatározott időn keresztül szérumra nézve kiéheztetett sejtekből kondicionált közeggel, és 6 és 10 napos tenyésztés után meghatároztuk a túlélési arányukat.

napos inkubálás után azt tapasztaltuk, hogy citotoxicitás csak akkor látható, ha a TR 14 sejteket legalább 12 vagy annál több napon keresztül szérumra nézve kiéheztetett sejtekből vett közeggel inkubáltuk. Másrészről, 10 napos tenyészetben a citotoxikus aktivitás megmutatkozott a 9 napon keresztül szérumra nézve kiéheztetett sejtekből nyert tápközegben. Ezek a megfigyelések azt mutatják, hogy a cito-

toxikus faktor, amely AT-8 expresszióval járó neurotoxicitást kölcsönzött a frissen leoltott idegsejteknek fokozatosan vált szabaddá a szérum-éheztetés során.

Frissen leoltott IMR-32 sejtek a 10 napon keresztül szérumra nézve kiéheztetett sejtekből vett kondicionált közegben 3 napos inkubálás után alacsony denzitásnál 63% ± 3% túlélési arányt mutattak. Amint az az alábbi táblázatból látható, szabeluzol hozzáadása gyengítette a neurotoxicitást egy szűk dózistartományban (n = = 3 egymástól független kísérlet).

Szabeluzol	Túlélési arány
1 pmol/l	63 ± 5%
0,5 pmol/l	61 ± 5%
0,1 pmol/l	69 ± 3%
0,01 pmol/l	66 ± 3%

• · ···· · ’··

Claims (10)

1. Szabeluzol alkalmazása gyógyszer előállítására krónikus neurodegeneratív betegségekben szenvedő betegek kezelésére, amely betegség Alzheimer típusú elmebaj (DAT) vagy Alzheimer-kór, amiotrofiás laterális szklerózis (ALS), Parkinson-kórral kapcsolatos elmebaj vagy egyéb olyan központi idegrendszeri betegség, amelyre jellemző a progresszív elmebaj.

2. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, amelyben a szabeluzol a szabad bázis formában lévő 4-(2-benzotiazolil-metil-amino)-a-[(4-fluor-fenoxi)-metil]-l-piperidinetanol szabad bázis formájának alacsonyabb olvadáspontú polimorfja.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti alkalmazása a szabeluzolnak, és egy vagy több neurotranszmitterként ható gyógyszernek.

4. Eljárás normálistól eltérően foszforilált tau-proteinnel kapcsolódó epitópok expressziójának indukálására idegsejtekben, azzal jellemezve, hogy a sejteket egy néhány napon keresztül szérumra nézve kiéheztetett sejtekből kondicionált, és szerzett citotoxikus aktivitással rendelkező közeggel hozzuk érintkezésbe.

5. Eljárás normálistól eltérően foszforilált tau-proteinnel kapcsolódó epitópok expresszióját indukáló faktorokkal érintkező idegsejtekben az idegsejtek pusztulásának gyengítésére, azzal jellemezve, hogy a sejteket a sejtpusztulást gyengítő hatást kifejtő mennyiségű szabeluzollal hozzuk érintkezésbe.

6. Eljárás a főleg normálistól eltérően foszforilált tau-proteinből álló neurofibrilláris csomók képződésének gátlására idegsejtekben, azzal jellemezve, hogy a sejteket a csomók képződését gátló hatást kifejtő mennyiségű szabeluzollal hozzuk érintkezésbe.

7. A 4-(2-benzotiazolil-metil-amino)-a-[(4-fluor-fenoxi)-metilJ-1-piperidinetanol szabad bázis formájának alacsonyabb olvadáspontú polimorfja.

8. Gyógyászati készítmény, amely hatóanyagként a 7. igénypont szerinti polimorfot és egy gyógyászatilag elfogadható hordozót tartalmaz.

9. Eljárás a 7. igénypont szerinti polimorf előállítására, azzal jellemezve, hogy a vegyület szabad bázis formáját rövid szénláncú alkanol oldószerből átkristályosítjuk úgy, hogy a visszafolyató hűtő alatt forralt, homogén oldatot 30 °C-ra, vagy annál alacsonyabb hőmérsékletre hűtjük, és adott esetben az oldatot ezen a hőmérsékleten a polimorf kristályaival beoltjuk.

10. Eljárás a 8. igénypont szerinti készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy a 7. igénypont szerinti polimorfot egy gyógyászatilag elfogadható hordozóval bensőségesen összekeverjük.