HUT72683A - Epicyclic roller gear with two round bodies provided with teeth and segments which may be successively pressed on the teeth - Google Patents

Description

A találmány tárgya körfutógörgős hajtómű két, fogazással ellátott forgástesttel és a fogazásra egymás után rászorítható szegmensekkel.

A találmány tárgya pontosabban olyan körfutógörgős hajtómű, amely két, belső vagy külső kerületén profílos felülettel vagy fogazással ellátott forgástesttel, főként gyűrűvel rendelkezik, ahol az egyik forgástest helyben álló, míg a másik forgástest az elsőhöz képest párhuzamosan és koaxiálisán van elrendezve és az első forgástesthez képest forgathatóan van ágyazva, és ahol a két forgástest profílos felületén vagy fogazásán levő fogszám egymástól eltérő, rendelkezik továbbá a forgástestek profílos felületére vagy fogazására egymás után rászorítható szegmensekkel, amelyek a forgástestek ezen profílos felületéhez vagy fogazásához illeszkedő és az álló illetve a forgatható forgástest fogazására egyidejűleg rányomódó ellenfogazással vannak ellátva, valamint legalább egy, a szegmensek forgástestektől távolabb eső oldalán körbefutó, a szegmenseket önmagukkal párhuzamosan radiális irányban a forgástestek felé elmozdítható rászorító elemmel, ahol a két forgástesten levő különböző fogszám következtében a forgatható forgástest az álló forgástesthez képest elmozdítható és ahol a visszatérítő erő egy szegmenseket kapcsolódás után kioldja a fogazásból.

Egy ilyen kialakítású körfutógörgős hajtómű ismerhető meg például a DEAS 1 182 011 sz. szabadalmi leírásból. Ennél a megoldásnál az egyes szegmensek két homlokoldaluk felől tengelyirányban meg vannak vezetve, hogy radiális irányú elmozdulásaik során oldalirányú kitéréseiket meg lehessen akadályozni. Emellett ebben a nyomtatványban egy olyan kiviteli példa is szerepel, amelynél az egyes • ♦ · szegmensek egymás között keresztcsapok révén össze vannak kötve, hogy egy körbefutó szegmensláncot képezzenek és ezzel az egyes szegmensek jobb megvezetését és rögzítését lehessen biztosítani. Mindkét esetben tehát egy mechanikailag bonyolult hajtómű jön létre, amelynél az egyes szegmensek egymáshoz képesti ágyazása és rögzítése nagy gyártási és szerelési ráfordítást igényel, emellett a szegmensek kétoldali megvezetése nagy helyigénnyel jár.

Az US-A-2 943 513 sz. szabadalmi leírásból ismert egy az előbbivel összevethető körfutógörgős hajtómű, amelynél nem szegmensek sorozata, hanem egy végtelenítetten körbefutó fogasszíj kerül alkalmazásra, amely azonban csak viszonylag kis forgatónyomatékokat képes átvinni, és a rászorító elem vagy elemek körbefutása során jelentkező állandó deformációja következtében, amely rászorító elemek egyrészt benyomják a gyűrűk belső fogazásába, másrészt pedig a szomszédos helyeken abból visszahúzzák, ez a fogasszíj nagymértékű kopásnak van kitéve.

Ezen korábbról ismert hajtóműveknél az egy vagy több rászorító elemhez egy ovális ágyazásra van szükség, hogy a szegmensek vagy a fogasszíj mindig tartományonként nyomódjanak a gyűrűk belső fogazásaiba, ugyanakkor a szomszédos tartományok azokból kimaradjanak vagy kihúzódjanak. Az ilyen ovális ágyazás szintén nagy gyártási ráfordítást és rendkívül pontos megmunkálást tesz szükségessé.

A találmány által megoldandó feladat ezért egy a bevezetőben vázolt jellegű olyan körfutógörgős hajtómű létrehozása, amelynél a fogazott szegmensek tovább ra is egyenként radiálisán önmagukkal párhuzamosan elmozdíthatok maradnak, anélkül, hogy ehhez kétoldali megvezetésükre vagy egymással való kölcsönös kapcsolódásukra volna szükség, tehát a szegmensek kétoldali megvezetéstől és/vagy kölcsönös kapcsolódástól függetlenül is precízen mozgathatók, egyúttal pedig ki van küszöbölve a rászorító elem ovális ágyazásának vagy kialakításának a szükségessége.

A kitűzött feladatot a bevezetőben ismertetett felépítésű körfutógörgős hajtóműből kiindulva a találmány értelmében azáltal oldottuk meg, hogy a kerület mentén egymás mellett elrendezett - egymással adott esetben érintkező - szegmensek egyenként és egymástól függetlenül két-két párhuzamos, egymással mereven összekötött rúd- vagy laprugón ezek visszatérítő erejével szemben kitéríthetően vannak ágyazva, ahol a két rugó radiális irányban egymás mögött van elrendezve és ezek az adott szegmens rászorításakor úgy téríthetők ki, hogy az adott szegmens önmagával párhuzamosan elmozdítható legyen.

Ezen elrendezés révén minden egyes szegmens számára helyzetének precíz és pontos rögzítése adódik és egyúttal a szegmensek ezen befogása révén a visszatérítő erő is biztosított, így az egyes szegmensek a velük szomszédos szegmensektől függetlenül radiális irányban kitéríthetők, miközben a két párhuzamosan elrendezett rugó következtében önmagukkal párhuzamosan mozdulnak el és terhelésük után maguktól visszatérnek kapcsolódásmentes kiindulási helyzetükbe. A kettős rugóágyazáson alapuló párhuzamos elmozdulás biztosítja a kívánt kapcsolódást az ellenfogazásokkal a teljes tengelyirányú foghosszon és ily módon a lehető legjobb erőátvitelt a lehető legkisebb kopás mellett. A szegmensek kétoldali megvezetése vagy a szegmensek bonyolult kölcsönös összeköttetése egy szegmenslánc létrehozása céljából ily módon kiküszöbölhető, mivel a szegmensek mind egyenként vannak felfüggesztve és ezáltal egy pontosan meghatározott helyzettel rendelkeznek, amit megőriznek.

Általában az ilyen körfutógörgős hajtóműnek forgástestként két egymástól eltérően fogazott gyűrűje van, amelyek közül az egyik forgathatóan van ágyazva, van továbbá egy hajtótengelye, valamint egy rászorító elemekkel vagy görgőelemekkel felszerelt és a hajtótengellyel mereven összekötött tartója. Egy ilyen körfiitógörgős hajtómű egyik lehetséges kiviteli alakjára az jellemző, hogy a belső profilozású illetve fogazású gyűrűknek legalább egy érintkezési pontjuk van az egyes külső fogazású szegmensekkel, amelyek például egy, kettő, három vagy több foggal vannak ellátva, és ezek a szegmensek a párhuzamos rugórendszer segítségével egy hordozógyűrűn vannak ágyazva. Elsősorban az olyan körfutógörgős hajtóművek váltak be, amelyeknél a gyűrűként kialakított forgástestek belső kerületükön vannak profílos felülettel vagy fogazással ellátva. Ilyen esetben tehát a találmány szerinti megoldás különösen előnyös módon alkalmazható, mivel az egyes szegmensek egymástól függetlenül szoríthatók bele fogaikkal a gyűrűk belső fogazásaiba, hogy ezáltal az eltérő fogszámú forgatható gyűrűt forgásba hozzuk és a rászorító elemet a kerület mentén mozgató hajtótengelyhez képest kellően nagy lassító áttételt hozzunk létre.

A találmány értelmében különösen kedvező, ha a radiális irányban egymás mellett elrendezett, egy-egy szegmenset ágyazó két rugó befogási tartományaiktól adott távolságra egy merev keresztrúd vagy maga a szegmens által össze van kötve egymással, ahol a keresztrúd vagy az összeköttetés főként radiális irányban terjed ki, ugyanakkor radiális irányban a keresztrúd egy a két rugó összeköttetése mellett van a fogazással ellátott szegmens elrendezve vagy rögzítve. Ily módon a két rugó, ezek befogási tartományai és összeköttetésük egy négyszöget képez legalább két, a rugók által képzett párhuzamos, általában hosszabb oldallal, azonban adott esetben ezen négyszög rövidebb oldalai is lehetnek egymáshoz képest párhuzamosan tájolva. Az ezen „négyszögön” rögzített szegmens kitérítésekor a szegmens ezen ágyazás révén nagyjából önmagával párhuzamosan mozdul el egy visszatérítő erő ellenében, tehát a rászorító elem általi ráhatást követően visszaállítódik alaphelyzetébe.

A fentiek mellett célszerű, ha a szegmens a két rugó között középen, vagy a középtengellyel lényegében párhuzamosan húzódó ezen rugók egyikének folytatásában, főként a radiális irányban legkívül elhelyezkedő rugó folytatásában van elrendezve. Ez egy helytakarékos építésmódot tesz lehetővé, mivel az ilyen belső fogazású gyűrűket tartalmazó körfutógörgős hajtóműveknél a radiális irányban beljebb eső laprugó így felfekhet abban a tartományban, ahol a rászorító elem tengelyirányban szomszédosán - körbefut és helyet igényel. Itt a forgástestek vagy gyűrűk fogai és a szegmensek fogai szokásos módon lényegében párhuzamosan * · · vannak a hajtótengely és a hajtott tengely illetve a forgástestek vagy gyűrűk közép tengelyével elrendezve.

Ahhoz, hogy a rászorító elem egyszerű esetben mint körbefutó csúszóelem vagy mint egy a rászorítás és a körbefutás során legördülő görgő legyen kiképezve és emellett lehetőleg lökésmentesen és minimális súrlódással futhasson körbe a mindenkori radiálisán eltolt szegmenseken, jóllehet egy benyomott szegmens és a szomszédos szegmens között egy lépcsős szintkülönbség jön létre, a rászorító elem és a szegmenseknek a forgástestektől vagy gyűrűktől távolabb eső oldalai között egy rugalmas közvetítőgyűrű lehet elrendezve. Ez a közvetítőgyűrű a körbefutó rászorító elem számára egy megszakítás nélküli végigmenő felületet képez, jóllehet a fogazott szegmensek egymáshoz képest radiális irányban elmozdulnak és így újabb és újabb lépcsős szintkülönbségeket hoznak létre. Ezeket a szintkülönbsége ket hidalja át és enyhíti a közvetítőgyűrű.

Meg kell még említenünk, hogy a fogak száma az egyes szegmenseken an nál nagyobb lehet, minél nagyobb a forgástestek vagy gyűrűk fogszáma. Hy módon kellően jó átfedést lehet elérni.

A találmány egyik önmagában is oltalomképes, különösen célszerű kiviteli alakja értelmében a forgatható forgástest vagy gyűrű kerületének egy részén a fog szám egyenlő az álló forgástest vagy gyűrű megfelelő kerületi tartományán levő fogszámmal, ugyanakkor a forgatható forgástest vagy gyűrű előzővel szomszédos kerületi tartományai eltérő fogszámokkal vagy fogosztásokkal vannak kialakítva.

Ezáltal elérhetjük azt, hogy a rászorító elem körbefutása során bizonyos ideig, mialatt a fogazott szegmensek a két forgástest vagy gyűrű adott kerülethosszon azonos fogszámmal rendelkező tartományaiba vannak benyomva, a hajtótengely járó hajtás mellett továbbforog, a hajtott tengely viszont helyben áll és csak akkor indul meg, ha az eltérő fogszámmal vagy fogosztással rendelkező szomszédos kerületi tartományok válnak hatásossá. Emellett a forgásirány tetszés szerint választható egyik vagy másik irányba, attól függően, hogy a fogszám vagy fogosztás a szomszédos kerületi tartományban nagyobb vagy kisebb, mint az álló gyűrű megfelelő kerületi tartományában. Ennélfogva az így kialakított hajtómű felhasználható léptető hajtásként vagy adott esetben bizonyos tartományokhoz irányváltóműként illetve lengőmozgást létrehozó hajtóműként is. Ezen váltakozó fogszámú vagy fogosztású kerületi tartományok számának és hosszának megválasztásától függően kisebb vagy nagyobb amplitúdójú lengőmozgások hozhatók létre. Ez az elrendezés egyébként egymás között összekötött szegmensekkel rendelkező, fogasszíjas vagy hasonló körfütógörgős hajtóműveknél is alkalmazható. Különösen kedvező azonban, ha a szegmensek egyenként párhuzamos rugókra vannak felfüggesztve, hogy egy precíz és minimális kopással járó mozgást tegyünk lehetővé helytakarékos kialakítás mellett, ami különösen akkor kedvező, ha a hajtóművön belül az említett, váltakozó fogszámokat vagy fogosztásokat alkalmazó intézkedések következtében a körbefutás során gyorsulások vagy lassulások jelentkeznek a hajtott oldalon.

A találmány egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a fogatható forgástest vagy gyűrű kerületének meghatározott szögtartományaiban több, más szögtartományaiban pedig kevesebb foggal rendelkezik, mint az álló forgástest • · · vagy gyűrű szemközti kerületi tartománya. Ez a forgásirány már említett megfordulásához vezet a hajtott oldalon, miközben a meghajtás forgásiránya változatlan marad.

Az egyező fogszámú kerületi tartományok és az eltérő fogszámú kerületi tartományok közötti átmeneti tartományban vagy a különböző fogszámú kerületi tartományok közötti átmeneti tartományban a fogazásátmenetek olyan áttételi függvénye lehet előirányozva, amely legalább az első deriváltnál nullától különböző értékkel illetve lökésmentességgel rendelkezik. Ezáltal az átmenet a helybenállásról a forgómozgásra vagy a hajtott oldal egyik forgásirányából a másik forgásirányba rángásmentessé tehető.

A találmány értelmében célszerű, ha rászorító elemként legalább egy körbefutó görgő vagy legalább egy, a szegmensek mentén körbehaladó és azokat a belőle kiinduló sugárral egymás után rugózó felfüggesztésük ellenében kapcsolódási helyzetbe hozó, nyomóközeget, főként sűrített levegőt kibocsátó fuvóka van felszerelve. Ez a megoldás az egyes szegmensek gyakorlatilag súrlódásmentes működtetését eredményezi.

A körfutógörgős hajtómű ugyancsak súrlódásmentes működtetését érhetjük el, ha a hajtómű egy mágneses vagy elektromágneses rászorító szerkezetet tartalmaz, ahol a szegmensek mágnesek, amelyek egy a forgástesttől távolabb eső oldalukon körbefutó mágnes, mint rászorító elem által az azonos pólusok egymással szemközti elrendezése révén rugózó ágyazásuk ellenében ellökhetők és kitéríthetek. Ez a megoldás is súrlódásmentes működtetést eredményez.

Egy szerkezetileg igen kedvező elrendezés, amely a szerelés szempontjából is célszerű, a találmány értelmében úgy van kialakítva, hogy az egymással párhuzamos rugók vagy laprugók befogási tartományukon belül, főként egy darabot képező módon egy gyűrűn keresztül össze vannak kötve. Ennek megfelelően például egy eredetileg széles, kettősfalú gyűrű tengelyirányú bevágásokkal különálló párhuzamos laprugókká osztható fel, ahol a bevágások a gyűrűt nem teljesen választják szét. Ily módon egy önálló alkatrész adódik, amelynél azonban az egyes szegmensek egymástól függetlenül radiális irányban az őket hordozó kettős rugókkal szemben kitéríthetők. Ennek megfelelően egyszerűvé válik ezen viszonylag sok szegmens szerelése.

Meg kell még említenünk, hogy a rászorító görgők olyan fogazással lehetnek ellátva, amely a körbefutás és a szegmensek rányomása során a szegmenseken levő megfelelő fogazással kapcsolódik. A szegmensek tehát ebben az esetben mindkét kerületi oldalukon fogazással vannak ellátva. Ezáltal a rászorító görgő vagy rászorító görgők körbefutásakor a benyomott és be nem nyomott szegmensek között képződő lépcsős szintkülönbség ellenére egy puhább átmenet és puhább körbefutás adódik.

Amennyiben szükséges és kívánatos az egyes szegmensek rugózását puhábbra venni, anélkül, hogy ez nagyobb vagy lényegesen nagyobb tengelyirányú beépítési hosszt venne igénybe, a két rúd alakú rugó legalább két irányváltás mellett lényegében S vagy Z alakúra lehet kiképezve, ahol ezen rugók, főként irányváltásaikat tekintve egymáshoz képest tükörszimmetrikusan vannak elrendezve és a szegmenssel összekötött végeik közelebb vannak egymáshoz, mint befogott végeik. A rugók lényegében változatlan tengelyirányú hossza mellett ezáltal megnövelhető a hatásos rugóhossz, tehát puhább rugózás érhető el.

Az egyenletes körfutás és a megfelelő tömegkiegyenlítés érdekében célszerű, ha önmagában ismert módon legalább két, egymással egy átmérőn szembenfekvő vagy három, a kerületen egyenletesen elosztott rászorító elem vagy görgő van felszerelve, amelyek célszerűen közös, a hajtótengellyel együtt forgatható bordákon vagy tartókon vannak rögzítve vagy ágyazva, és ezekkel illetve a hajtótengellyel együtt futnak körbe.

A körfutógörgős hajtómű egyik lehetséges kiviteli változata úgy alakítható ki, hogy a forgástestek vagy gyűrűk vagy tárcsák egy külső fogazással vannak ellátva, ugyanakkor az egyes szegmensek ehhez kívülről hozzászoríthatók és egy belső fogazással vannak ellátva, ahol a rászorító elem vagy rászorító görgő a szegmensek külső oldalán körbefutó módon van elrendezve. Ily módon a forgástestek külső fogazásokkal is előállíthatok, ami egyszerűbb, mint a belső fogazások készítése.

A találmányt részletesebben kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti körfutógörgős hajtómű keresztmetszete a 2. ábra A-A metszetvonala szerint, három görgőként kiképzett rászorító elem és az ezek által elmozdítható, egy-egy foggal rendelkező különálló szegmensek néze-

a 2. ábra a 3. ábra a 4. ábra az 5. ábra a 6. ábra a 7a ábra a 7b ábra a 7c ábra a 7d ábra tével, az 1. ábra szerinti körfutógörgős hajtóművet mutatja, félig hosszmetszetben, félig oldalnézetben, egy körfutógörgős hajtómű 1. ábrának megfelelő keresztmetszete a 2. ábra A-A metszetvonala szerint, ahol az egyes szegmensek két-két foggal rendelkeznek, egy körfutógörgős hajtómű 3. ábrához hasonló keresztmetszetét tünteti fel, ahol az egyes szegmensek három-három foggal rendelkeznek, egy körfutógörgős hajtómű 1., 3. és 4. ábrához hasonló ábrázolású keresztmetszete a 6. ábra A-A metszetvonala szerint, ahol a körbefutó görgők és az egyes fogazott szegmensek között egy rugalmas közvetítőgyűrű van elrendezve, így a rászorító mozgás a rászorító görgőkről közvetetten adódik át a fogazott szegmensekre, az 5. ábra szerinti körfutógörgős hajtóművet mutatja, félig hosszmetszetben, félig oldalnézetben, egy két foggal rendelkező különálló fogazott szegmens elölnézete, a 7a ábra szerinti fogazott szegmens oldalnézete a szegmenset hordozó párhuzamos rugókkal együtt, a rugók befogott végeinek és a fogazott szegmens ezen rugókhoz közelebb eső, a rugókat mereven összekötő oldalának hátulnézete, a fogazott szegmens és ezen szegmens rugó13 rendszerének felülnézete radiális irányban, a 8. ábra egy találmány szerinti körfutógörgős hajtómű egy belső fogazású gyűrűjét tünteti fel vázlatosan, három olyan tartománnyal, amelyekben a másik gyűrű megfelelő szögtartományaihoz azonos fogszám van hozzárendelve, míg a három fennmaradó tartományban eltérő fogszám van kialakítva, a 9. ábra egy belső fogazású gyűrűt tüntet fel három olyan tartománnyal, amelyekben az álló gyűrű megfelelő szögtartományaival szemben különböző fogszámok vannak kialakítva, a 10. ábra egy az 1., valamint a 3-5. ábrákhoz hasonló keresztmetszetet mutat a 11. ábra A-A metszetvonala szerint, ahol a rászorító elemként kiképzett körfutógörgők egy külső fogazással, míg a kívül levő fogaikkal a gyűrűk belső fogazásaiba kapcsolódó szegmensek járulékosan egy belső fogazással is rendelkeznek, amellyel a rászorító görgők külső kerületein levő fogazás kapcsolódik, a 11. ábra a 10. ábra szerinti körfutógörgős hajtóművet tünteti fel, félig hosszmetszetben, félig oldalnézetben, a 12. ábra egy találmány szerinti körfutógörgős hajtómű hosszmetszete behajtással és kihajtással, a 13. ábra a találmány szerinti körfutógörgős hajtómű egyik kiviteli alakjának keresztmetszete, míg a 14. ábra ezen hajtómű hosszmetszete, amely hajtóműnél a rászorító elemek a fogazásokkal ellátott gyű14 rűk vagy tárcsák külső oldalán futnak körbe és az ott található szegmenseket radiálisán befelé szorítják.

Az alábbiakban ismertetésre kerülő kiviteli példáknál a funkciójukat tekintve egymással megegyező alkatrészeket különböző szerkezeti felépítésük esetén is egymással azonos vagy lényegében azonos hivatkozási számokkal jelöltük.

Egy összességében 10 hivatkozási számmal jelölt találmány szerinti körfutógörgős hajtómű, melyet a továbbiakban röviden 10 hajtóműnek nevezünk, két, belső kerületén profílos felülettel vagy fogazással ellátott 1 és 4 gyűrűvel rendelkezik, ahol az egyik 1 gyűrű helyben álló, míg a másik 4 gyűrű az első 1 gyűrűhöz képest párhuzamosan és koaxiálisán van elrendezve és ezen első 1 gyűrűhöz képest forgathatóan van ágyazva. A két 1 és 4 gyűrű profílos felületén illetve fogazásán levő fogszám egymástól eltérő.

A 10 hajtóműhöz tartoznak továbbá az 1 és 4 gyűrű profílos felületére illetve fogazására rászorítható 6.1-6.3 illetve 6D szegmensek, amelyek az 1 és 4 gyűrűk fogazásához illeszkedő ellenfogazással vannak ellátva és ennélfogva egyidejűleg benyomhatok az álló 1 gyűrű és a forgatható 4 gyűrű fogazásába, így a két 1 és 4 gyűrű eltérő fogszáma következtében a forgatható 4 gyűrű nagy csökkentő áttétel melletti elfordulása jön létre egy 2 hajtótengelyhez képest.

A 6.1, 6.2, 6.3 és 6D szegmenseken az 1 és 4 gyűrűk fogazásától távolabb eső oldalon legalább egy rászorító elem, az adott kiviteli példában legalább egy 3 görgő fut körbe, amelynek révén az egyes szegmensek radiális irányban, önma«·»· gukkal párhuzamosan úgy mozdíthatók el, hogy kapcsolódásba kerüljenek az 1 és 4 gyűrűk fogazásával. A 3 görgő körbefutását a 2 hajtótengely forgása hozza létre. Egy a későbbiekben még ismertetésre kerülő visszatérítő erő gondoskodik arról, hogy a 6 szegmensek később kioldódjanak a fogazással való kapcsolódásból. Meg kell említenünk, hogy a bemutatott kiviteli példában három-három rászorító elemként szolgáló 3 görgő fut körbe egymástól egyenletes távolságban a 6 szegmensek belső oldalán, így a 10 hajtóművön belül mindig három zónában áll fenn alakzáródás.

A 2., 6., 7. és 11. ábrák szerint a kerület mentén egymás mellett elrendezett

6.1, 6.2, 6.3 és 6D szegmensek egyenként, tehát egymástól függetlenül mozdíthatók el az 1 és 4 gyűrűk belső fogazásaiba és azokból kifelé, és ebből a célból mindegyikük két párhuzamos, egymással mereven összekötött 7 rúd- vagy laprugón ezek visszatérítő ereje ellenében kitéríthetően van ágyazva. Az említett ábrákból jól kitűnik, hogy ezeknél a kiviteli alakoknál a 7 rugók radiális irányban egymás mögött vagy mellett vannak elrendezve és a mindenkori 6 szegmens rászorításakor úgy téríthetők ki, hogy az adott 6 szegmens a kívánt módon, önmagával párhuzamosan mozduljon el. Ezt a 7 rugók, ezek befogási tartományai és ezek merev öszszeköttetése által alkotott négyszög biztosítja, amelynek két hosszabbik oldalát a 7 rugók képezik. Ezen egyszerű és célszerű intézkedés révén kiküszöbölhetővé váltak a nagy ráfordítást igénylő megvezetések illetve a szegmensek egymás közötti összeköttetései.

··· * «

Valamennyi kiviteli alaknál két párhuzamos, belső fogazással ellátott 1 és 4 gyűrű van előirányozva. Elképzelhető azonban másféle forgás testek alkalmazása is, mint például külső fogazással ellátott tárcsák, fogaskerekek vagy gyűrűk alkalmazása, amint az a 13. és 14. ábrán látható, ahol a szegmensek az előzőekkel analóg módon, de kívülről vannak rászorítva. Ez azáltal lehetséges, hogy a 6 szegmenseket a 7 rugók stabilan helybentartják, így tehát azok megfelelő forgástestek külső oldalán is ágyazhatok anélkül, hogy nagy ráfordítást igénylő tartószerkezetre lenne szükség és anélkül, hogy le kellene zárni az erőráhatás oldalát az így kívülről körbefutó 3 görgők vagy hasonló rászorító elemek számára.

A rászorító elemként szolgáló 3 görgők 5 görgőtartón keresztül, melyet a továbbiakban röviden 5 tartónak hívunk, úgy vannak mereven összekötve a 2 hajtótengellyel, hogy ezen 2 hajtótengely hajtás általi forgatása az egy vagy több 5 tartót forgásirányban mozgatja, így a 3 görgők a 6 szegmensek belső oldalán legördülnek és a 6 szegmenseket ezáltal egymás után, a már említett módon önmagukkal párhuzamosan elmozdítva kapcsolódásba hozzák, ahol ezen elmozdított 6 szegmensek a 3 görgő elhaladása után a 7 rugók visszatérítő erejének hatására ismét kilépnek a kapcsolódásból.

A belső fogazású illetve profilozású 1 és 4 gyűrűknek a fentiek során legalább egy-egy érintkezési helyük van a kívül fogazott szegmensekkel, amelyek a különböző ábrák szerint egy (1. ábra), két (3. ábra), három (4. ábra) vagy még több foggal lehetnek ellátva. A 6 szegmensek egyébként a párhuzamos rugórendszer • * segítségével egy hordozógyurűn, az adott kiviteli példában az álló 1 gyűrűn vannak ágyazva.

Különösen jól látható a két 7 rugó ágyazása a 12. ábrán. Itt világosan kitűnik, hogy egy adott 6 szegmens ágyazására szolgáló, radiális irányban egymás mellett elrendezett két 7 rugó 7A befogási tartományuktól adott távolságra egy 7B keresztrúd vagy maga a 6 szegmens teste által van összekötve. A 7B keresztrúd vagy a 6 szegmens általi összeköttetés radiális irányban teljed ki és a fogazással rendelkező 6 szegmens tengelyirányban a 7B keresztrúd vagy a két 7 rugó összeköttetése mellett van elrendezve és rögzítve. A 6 szegmens a 7A befogási tartomány, a két 7 rugó és ezek összeköttetése által alkotott négyszögön kívül helyezkedik el, így a 6 szegmens kitérítése önmagával párhuzamosan történik az ennek során deformálódó 7 laprugókkal illetve azok visszatérítő erejével szemben. Itt egyébként kis kitérési utak is elegendőek ahhoz, hogy a 6 szegmensek kapcsolódásba kerüljenek az 1 és 4 gyűrűk belső fogazásaival illetve profilos felületeivel. A 7 rugók illetve a laprugórendszer deformációja a 2., 6. és a 11. ábrán némileg túlozva van bemutatva.

A 2., 6., 7b és 11. ábrák szerint a 6 szegmens a két 7 rugó között nagyjából középen, a 12. ábrán, a középtengellyel nagyjából párhuzamosan húzódó ezen 7 rugók egyikének meghosszabbításában, előnyösen a radiális irányban legkívül elhelyezkedő 7 rugóval párhuzamosan van elrendezve. Ezen utóbbi, a 12. ábra szerinti elrendezésnek az az előnye, hogy a radiális irányban beljebb levő 7 rugó a rászorító 3 görgő forgástengelyének magasságában fel tud feküdni, így a 10 hajtó18

mű egésze a lehető legkisebb radiális mérettel rendelkezik. Mind a forgástestek vagy az 1 és 4 gyűrűk fogai, mind pedig a 6 szegmensek fogai lényegében a 2 hajtótengely és a 12 hajtott tengely középtengelyével párhuzamosan vannak elrendezve, ahol a 12 hajtott tengely a forgatható 4 gyűrűvel szilárdan - például egy 11 harangon vagy tárcsán keresztül - össze van kötve.

A körfutógörgős 10 hajtóműnél tehát bolygókerekek helyett fogazott 6 szegmensek vannak felszerelve. Az 5 görgőtartó, amely a rászorító 3.1-3.3 görgőket hordozza, szilárdan össze van kötve a 2 hajtótengellyel, így tehát azzal együtt forog. Ahogy a 2 hajtótengely meghajtásra kerül, a 3.1-3.3 görgők a fogazott 6 szegmenseket bevezetik az 1 és 4 gyűrűk fogazásába. A 7 laprugók rugóereje azután visszatéríti a fogazott 6 szegmenseket kiindulási helyzetükbe.

Ha ennél a kialakításnál a hajtott 4 gyűrű több foggal van ellátva, mint az álló 1 gyűrű, akkor az 5 görgőtartónak az 1 gyűrű körüli körülfordulása során a 6 szegmensek valamennyi foga benyomásra kerül az 1 és 4 gyűrűk fogazásába a 3 görgők által, ami a 7 rugók visszatérítő erejével szemben történik. Ily módon a hajtott 4 gyűrű egy nem teljes körülfordulása megy végbe, mégpedig az 1 gyűrűhöz képesti fogszám-különbség mértékében. Három 3 görgő esetén például az 1., 2. és

3. ábrán a mozgatható 4 gyűrűn három foggal több van kialakítva. Ily módon egy elmozdulás jön létre a hajtott 4 gyűrűn, mégpedig azáltal, hogy a 4 gyűrű a 3 görgők minden körülfordulása után az álló 1 gyűrűhöz képest előresiet.

Ha a hajtott 4 gyűrű azonos számú, teljesen azonos profillal vagy foggal lenne ellátva, mint az 1 gyűrű, akkor a két 1 és 4 gyűrű között a 3 görgők körbefutá• * · · sakor nem jönne létre egymáshoz képesti elmozdulás. A hajtott 4 gyűrű bizonyos értelmében megakad abba a tartományban, amelyben az álló 1 gyűrűvel azonos profillal rendelkezik. Ha a fogszám kisebb, akkor egy ellenkező irányú forgás következik be.

Mivel a rászorító 3 görgők körbefutásakor mindig egyes különálló szegmensek mozdulnak el radiális irányban, mialatt a szomszédos szegmensek radiálisán beljebb helyezkednek el, ezen különböző radiális helyzetet elfoglaló 6 szegmensek között egy kis lépcsős szintkülönbség jön létre. Ez alig érezhető az 1. ábra szerinti kiviteli példában szereplő, kerületi irányban keskeny 6.1 szegmenseknél, amelyek csak egy-egy foggal rendelkeznek. A 3. ábra szerinti viszonylag keskeny 6.2 szegmenseknél is csak alig érzékelhető ez a lépcsős szintkülönbség, mivel a 3 görgő az 1. ábrához hasonlóan még itt is egyidejűleg több 6 szegmenst mozdít el kisebb vagy nagyobb mértékben radiális irányban. Minél szélesebbek azonban a 6 szegmensek kerületi irányban, annál hamarabb adódnak jól érzékelhető lépcsős szintkülönbségek, gyakorlatilag az egyes 6.3 szegmensek radiális kitérítésének nagyságától. Az ezáltal esetlegesen fellépő zajok vagy lökések csillapítására vagy kiegyenlítésére a 4. és 5. ábra szerinti kiviteli alaknál a rászorító elemek, vagyis a 3 görgők és a 6 szegmenseknek a 4 gyűrűtől távolabb eső oldalai között egy rugalmas 8 közvetítőgyűrű van elrendezve. Ezáltal egy lényegében folyamatos érintkezési felület jön létre a körbefutó 3 görgők számára.

Meg kell említenünk, hogy a fogak száma az 1 szegmenseken annál nagyobb, minél nagyobb a forgástestek vagy 1 és 4 gyűrűk fogszáma.

A találmány szerinti 10 hajtómű egyik egészen különleges kialakítási lehetőségét szemléltetjük vázlatosan a 8. és 9. ábrán. Ezen kialakítás értelmében a forgatható 4 gyűrű kerületének egy részén a fogszám azonos az álló forgástest vagy 1 gyűrű ugyanazon kerületi tartományán levő fogszámmal, míg a forgatható forgástest vagy 4 gyűrű előbbiekkel szomszédos kerületi tartományai eltérő fogszámokkal rendelkeznek. A 8. ábrán egy forgatható 4 gyűrű van feltüntetve, amelynél három zll, zl3, zl5 tartomány megegyező vagy azonos profil- vagy fogszámmal rendelkezik, mint az álló 1 gyűrű azonos szögtartományai. Ezekben a tartományokban tehát a hajtott 4 gyűrűn a 3 görgők körbefutásakor egy nyugalmi fázis jön létre, vagyis amikor a 3 görgő ezeken a tartományokon áthalad, a 12 hajtott tengely nem végez forgómozgást. A hajtott 4 gyűrű bizonyos értelemben nyugalmi fázisban van. A 2 hajtótengely állandó fordulatszáma mellett tehát itt a 12 hajtott tengely szakaszos forgatása jön létre.

Az előbbieknek egyik változata van a 9. ábrán bemutatva. Ittazll,zl3 és zl5 tartományokat egy fél foggal többel, míg a zl2, zl4 és zló tartományokat egy fél foggal kevesebbel kell ellátni, mint az álló 1 gyűrű azonos szögtartományait, így a mozgatható hajtott 4 gyűrű kerületi irányában az álló 1 gyűrűhöz képest kisebb fogszámú tartományok az 1 gyűrűhöz képest nagyobb fogszámú tartományokkal váltakoznak. Ily módon egy lengő mozgás jön létre a 12 hajtott tengelyen vagy egy egyéb hajtott szerkezeten, mivel a mozgatható 4 gyűrű felváltva különböző irányokba fordul el, amikor a 2 hajtótengely és az általa meghajtott 3 görgők egyenletesen körbefutnak. A mozgatható forgástest vagy 4 gyűrű tehát kerületének bizonyos szögtartományaiban több, más szögtartományaiban pedig kevesebb foggal rendelkezhet mint az álló forgástest vagy az 1 gyűrű szemközti kerületi tartománya, hogy ezáltal egyfajta módosított mozgást hozzunk létre a hajtott oldalon.

Ennél a kiviteli alaknál célszerű, ha az egyező fogszámú kerületi tartományok és az eltérő fogszámú kerületi tartományok közötti átmeneti tartományban vagy az olyan különböző fogszámú kerületi tartományok közötti átmeneti tartományban, amely kerületi tartományok részben több foggal részben pedig kevesebb foggal rendelkeznek mint az álló 1 gyűrű, a fogazásátmenetek olyan áttételi függvénye van előirányozva, amely legalább az első deriváltnál O-tól eltérő értékkel illetve lökésmentességgel rendelkezik, vagy ilyet eredményez. Az áttételi függvény itt gondoskodik arról, hogy a sebességi együttható 0-ról egy maximális értékre, majd ismét 0-ra változzon. Ez oly módon történik, hogy a fogszámkülönbséget vagy profíleltérést egy szinusfuggvénynek megfelelően például a tartomány teljes fogszámára felosztjuk. Ezáltal az átmenetek környezetében profilazonosság jön létre a hajtógyűrű és a hajtott gyűrű között. Egy a 2 hajtótengelyről bevezetett folyamatos mozgásból ily módon a hajtott oldalon a belül fogazott 4 gyűrű megfelelő cseréjével folyamatos lassító áttételt, start-stop mozgást vagy lengőmozgást tudunk létrehozni.

Említettük már, hogy a kiviteli példákban rászorító elemként az egyes 6 szegmensek radiális elmozdításához körbefutó 3 görgők vannak felszerelve. Egy érintés nélküli működtetéshez azonban az is elképzelhető lenne, hogy rászorító elemként egy nyomóközeget, főként sűrített levegőt kibocsátó egy vagy több fúvó kát alkalmazzunk, amely a 6 szegmenseken körbefut és amely az általa kibocsátott közegsugár segítségével a 6 szegmenseket azok rugózó felfüggesztésével szemben kapcsolódási helyzetbe hozza. Ha a fúvóka túlhaladt körbefútása során az adott rászorítandó 6 szegmensen vagy szegmenseken, akkor a 6 szegmenseket 7 rugóik visszatérítik alaphelyzetükbe, vagyis azokat kapcsolódáson kívüli helyzetbe hozzák.

Egy szintén érintés nélküli és ennélfogva csekély súrlódású vagy súrlódásmentes kialakítás adódik, ha egy elektromágneses rászorító szerkezetet szerelünk fel, amelynél a 6 szegmensek például mágnesként vannak kialakítva, amelyek egy a forgástestektől vagy az 1, 4 gyűrűktől távolabb eső oldalukon körbefútó mágnes mint rászorító elem által az egymással szemben azonos pólusú elrendezés következtében rugózó ágyazásukkal szemben ellökhetők és így normál helyzetükből kitéríthetők, miáltal kapcsolódásba hozhatók a forgástestekkel vagy gyűrűkkel.

A viszonylag sok 6 szegmens egyszerű szereléséhez célszerű, ha a mindenkori egymással párhuzamos 7 rugók vagy laprugók főként 7A befogási tartományukban egymással össze vannak kötve, például egy darabot képeznek, tehát egyfajta összekötő vagy hordozó gyűrűvel rendelkeznek vagy ilyenként vannak kialakítva. Ily módon a 7 rugók és az általuk hordozott 6 szegmensek egymástól függetlenül kitéríthetők, azonban a 7A befogási tartományon belül összefüggnek egymással, így tehát összességükben gyűrűként szerelhetők.

A 10. és 11. ábrán a 10 hajtómű olyan kiviteli alakja látható, amelynél a rászorító 3 görgők szintén fogazással vannak ellátva, amely egy a 6 szegmenseken • ·« « ·« kialakított, hozzáilleszkedő fogazással kapcsolódik a 3 görgők körbefutása a 6 szegmensek rászorítása során. Ezen kialakítás révén is biztosítható a 3 görgők puha és messzemenően lökésmentes körbefutása, jóllehet a benyomott és nem benyomott 6 szegmensek között mindig egy bizonyos lépcsős szintkülönbség jön létre. Ezt a szintkülönbséget a fogazás enyhíti vagy messzemenően kiegyenlíti.

A két 7 rugót tartalmazó rugórendszer egyik különleges kiviteli alakját mutatja a 7. ábra. Ezen az ábrán jól látható, hogy a két rúd alakú 7 rugó legalább kétkét 7C irányváltáson keresztül lényegében S alakúra van kiképezve és hosszuknak legalább egy részén önmagukkal párhuzamosan húzódnak. A 7b ábra szerint a 7 rugók irányváltásaikkal egymáshoz képest tükörszimmetrikusan vannak elrendezve, ahol ezen 7 rugóknak az adott 6 szegmenssel és egymással összekötött végeik közelebb esnek egymáshoz, mint befogott végeik. Ez azt eredményezi, hogy a 7 rugók viszonylag csekély tengelyirányú összhosszúsága ellenére hatékony rugóhosszuk tulajdonképpen megduplázódik, tehát egy puhább rugó jön létre. Ez lehetővé teszi a 10 hajtómű összméreteinek tengelyirányú megrövidítését vagy az ellenállás csökkentését a 6 szegmensek kitérítésekor és ezáltal főleg szűkös helyviszonyok mellett a hatásfok javítását.

A bemutatott kiviteli példákban mindenütt a kerület mentén egyenletesen elosztott három-három 3 görgő van rászorító elemként felszerelve. Az is lehetséges volna azonban, hogy az ilyen 10 hajtóművet csupán egyetlen ilyen jellegű rászorító elemmel vagy legalább két, egymással átmérősen szemben elrendezett rászorító ···♦ ·* elemmel lássuk el. Valamennyi esetben ezek a rászorító elemek a 2 hajtótengellyel együtt forgatható bordákon illetve 5 tartókon rögzíthetők vagy ágyazhatok.

Ha ezek a rászorító elemek vagy 3 görgők emellett a 10. ábra kapcsán említett külső fogazással rendelkeznek, egyidejűleg javítani tudjuk az egyes 6 szegmensek elmozdításának pontosságát és ezzel együtt bevezetésüket az 1 és 4 gyűrűk fogazásaiba. Az egész rendszer 7 laprugók szélessége által eredményezett torziómentességét az ilyen fogazás még jobban elősegíti.

A két, belső vagy adott esetben külső kerületén profílos felülettel vagy fogazással ellátott forgástesttel, főként 1 és 4 gyűrűvel rendelkező találmány szerinti körfutógörgős 10 hajtóműnek 2 hajtótengelye van, amellyel rászorító elemek, főként körbefutó 3 görgők különálló, egymástól függetlenül radiálisán elmozdítható, ellenprofillal vagy ellenfogazással ellátott 6 szegmenseket hoznak kapcsolódásba a forgástesteken levő, elsőként említett profilos felületekkel vagy fogazásokkal. Mivel ezek a forgástestek vagy gyűrűk egymástól eltérő fogszámmal rendelkeznek és az egyik 1 gyűrű helyben áll, míg a másik 4 gyűrű forgatható, így egy viszonylagos elmozdulás adódik, ezáltal pedig egyidejűleg egy nagy lassító áttétel a hajtó oldal és a hajtott oldal között.

A 6 szegmensek jól megvezetett és mégis független mozgatásának biztosítására, mégpedig tengelyirányban elrendezett vezetőgyűrűk vagy az egyes szegmensek szegmenslánccá való kölcsönös összekötése nélkül, a kerületi irányban közvetlenül egymás mellett elrendezett 6 szegmensek egyenként és egymástól függetlenül két-két párhuzamos, egymással mereven összekötött 7 rúdrugón vagy főként lapru25 gón vannak ezek visszatérítő ereje ellenében kitéríthetően ágyazva, ahol a 7 rugók radiális irányban egymás mögött vannak elrendezve, nagyobb szélességük azonban kerületi irányban terjed ki. Ezáltal a 6 szegmensek mindegyike önmagához képest párhuzamosan kitéríthető, tehát egy precíz kapcsolódási mozgatást, ugyanakkor a forgatható 4 forgástest vagy gyűrű mozgatását nagy hatásfokkal lehet megvalósítani.

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (17)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Körfutógörgős hajtómű, amely két, belső vagy külső kerületén profílos felülettel vagy fogadással ellátott forgástesttel, főként gyűrűvel rendelkezik, ahol az egyik forgástest helyben álló, míg a másik forgástest az elsőhöz képest párhuzamosan és koaxiálisán van elrendezve és az első forgástesthez képest forgathatóan van ágyazva, és ahol két forgástest profílos felületén vagy fogazásán levő fogszám egymástól eltérő, rendelkezik továbbá a forgástestek profílos felületére vagy fogazására egymás után rászorítható szegmensekkel, amelyek a forgástestek ezen profilos felületéhez vagy fogazásához illeszkedő és az álló illetve a forgatható forgástest fogazására egyidejűleg rányomódó ellenfogazással vannak ellátva, valamint legalább egy, a szegmensek forgástestektől távolabb eső oldalán körbefutó, a szegmenseket önmagukkal párhuzamosan radiális irányban a forgástestek felé elmozdító rászorító elemmel, ahol a két forgástesten levő különböző fogszám következtében a forgatható forgástest az álló forgástesthez képest elmozdítható és ahol egy visszatérítő erő a szegmenseket kapcsolódás után kioldja a fogazásból, azzal jellemezve, hogy a kerület mentén egymás mellett elrendezett szegmensek (6.1, 6.2, 6.3, 6.D) egyenként és egymástól függetlenül két-két párhuzamos, egymással mereven összekötött rúd- vagy laprugón (7) ezek visszatérítő erejével szemben kitéríthetően vannak ágyazva, ahol a két rugó (7) radiális irányban egymás mögött van elrendezve és ezek az adott szegmensek (6) rászorításakor úgy téríthetők ki, hogy az adott szegmens (6) önmagával párhuzamosan elmozdítható legyen.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti körfutógörgős hajtómű két eltérő belső fogazású gyűrűvel (1,4) mint forgástesttel, amelyek közül az egyik forgathatóan van ágyazva, egy forgatótengellyel, valamint egy rászorító elemekkel vagy görgőelemekkel felszerelt és a hajtótengellyel mereven összekötött tartóval (5), azzal jellemezve, hogy a belső profilozású illetve fogazású gyűrűknek (1, 4) legalább egy érintkezési pontjuk van az egyes külső fogazású szegmensekkel (6), amelyek például egy, kettő, három vagy több foggal vannak ellátva, és ezek a szegmensek (6) a párhuzamos rugórendszer segítségével egy hordozógyűrűn vannak ágyazva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti körfutógörgős hajtómű, azzal jellemezve, hogy a radiális irányban egymás mellett elrendezett, egy-egy szegmenset ágyazó két rugó (7) befogási tartományaiktól (7A) adott távolságra egy merev keresztrúd (7B) vagy maga a szegmens (6) által össze van kötve egymással, ahol a keresztrúd (7B) vagy az összeköttetés főként radiális irányban teljed ki, ugyanakkor radiális irányban a keresztrúd (7B) vagy a két rugó (7) összeköttetése mellett van a fogazással ellátott szegmens (6) elrendezve vagy rögzítve.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti körfutógörgős hajtómű, azzal jellemezve, hogy a szegmens (6) a két rugó (7) között nagyjából középen, vagy a középtengellyel lényegében párhuzamosan húzódó ezen rugók (7) egyikének folytatásában, főként a radiális irányban legkívül elhelyezkedő rugó (7) folytatásában van elrendezve.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti körfutógörgős hajtómű, azzal jellemezve, hogy hogy a forgástestek vagy gyűrűk (1, 4) fogai és a szegmensek (6) fogai a hajtótengely (2) és a hajtott tengely (12) középtengelyével lényegében párhuzamosan vannak elrendezve.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti körfutógörgős hajtómű, azzal jellemezve, hogy a rászorító elem, főként egy a rászorítás és körbefutás során legördülő görgő (3) és a szegmenseknek (6) a forgástestektől vagy gyűrűktől (1, 4) távolabb eső oldalai között egy rugalmas közvetítőgyűrű (8) van elrendezve.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti körfutógörgős hajtómű, azzal jellemezve, hogy az egyes szegmenseken (6) levő fogak száma annál nagyobb, minél nagyobb a forgástestek vagy gyűrűk (1,4) fogszáma.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti körfutógörgős hajtómű, azzal jellemezve, hogy a forgatható forgástest vagy gyűrű (4) kerületének egy részén a fogszám egyenlő az álló forgástest vagy gyűrű (1) megfelelő kerületi tartományán levő fogszámmal, ugyanakkor a forgatható forgástest vagy gyűrű (4) előzővel szomszédos kerületi tartományai eltérő fogszámokkal vagy fogosztásokkal vannak kialakítva.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti körfutógörgős hajtómű, azzal jellemezve, hogy a forgatható forgástest vagy gyűrű (4) kerületének meghatározott szögtartományaiban több, más szögtartományaiban pedig kevesebb foggal rendelkezik, mint az álló forgástest vagy gyűrű (1) szemközti kerületi tartománya.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti körfutógörgős hajtómű, azzal jellemezve, hogy az egyező fogszámú kerületi tartományok és az eltérő fogszámú kerületi tartományok közötti átmeneti tartományban vagy a Icülönböző fogszámú kerületi tartományok közötti átmeneti tartományban a fogazásátmenetek olyan áttételi függvénye van előirányozva, amely legalább az első deriváltnál nullától különböző értékkel illetve lökésmentességgel rendelkezik.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti körfutógörgős hajtómű, azzal jellemezve, hogy rászorító elemként legalább egy körbefutó görgő vagy legalább egy, a szegmensek (6) mentén körbehaladó és azokat a belőle kiinduló sugárral egymás után rugózó felfüggesztésük ellenében kapcsolódási helyzetbe hozó, nyomóközeget, főként sűrített levegőt kibocsátó fiivóka van felszerelve.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti körfutógörgős hajtómű, azzal jellemezve, hogy egy mágneses vagy elektromágneses rászorító szerkezetet tartalmaz, ahol a szegmensek (6) mágnesek, amelyek egy a forgástesttől távolabb eső oldalukon körbefutó mágnes, mint rászorító elem által az azonos pólusok egymással szemközti elrendezése révén rugózó ágyazásuk ellenében ellökhetők és kitéríthetők.
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti körfutógörgős hajtómű, azzal jellemezve, hogy az egymással párhuzamos rugók vagy laprugók (7) befogási tartományukon belül, főként egy darabot képező módon egy gyűrűn keresztül össze vannak kötve.
14. 14. az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti körfutógörgős hajtómű, azzal jellemezve, hogy a rászorító görgők (3) fogazással vannak ellátva, amelyek a szegmenseken (6) levő megfelelő fogazással a körbefutás és a szegmensek (6) rászorítása során kapcsolódásban vannak.
15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti körfutógörgős hajtómű, azzal jellemezve, hogy a két rúd alakú rugó (7) legalább két irányváltás mellett S vagy Z alakúan van kiképezve, ahol ezen rugók (7), főként irányváltásaikat tekintve egymáshoz képest tükörszimmetrikusan vannak elrendezve és a szegmenssel (6) öszszekötött végeik közelebb vannak egymáshoz, mint befogott végeik.
16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti körfütógörgős hajtómű, azzal jellemezve, hogy legalább két, egymással egy átmérőn szembenfekvő vagy három, a kerületen egyenletesen elosztott rászorító elem vagy görgő (3) van felszerelve, amelyek célszerűen közös, a hajtótengellyel (2) együtt forgatható bordákon vagy tartókon (5) vannak rögzítve vagy ágyazva, főként forgathatóan ágyazva.
17. 17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti körfutógörgős hajtómű, azzal jellemezve, hogy a forgástestek vagy gyűrűk (1, 4) vagy tárcsák egy külső fogazással vannak ellátva, ugyanakkor az egyes szegmensek ehhez kívülről hozzászoríthatók és egy belső fogazással vannak ellátva, ahol a rászorító elem vagy rászorító görgő a szegmensek külső oldalán körbefutó módon van elrendezve.

    A meghatalmazott: