HUT68885A

HUT68885A - New process for steroidal peracyl glycosides

Info

Publication number: HUT68885A
Application number: HU9403765A
Authority: HU
Inventors: Stanley W Walinsky; Frank R Busch; Kathleen D Goggin; John F Lambert; Russell J Shine
Original assignee: Pfizer
Priority date: 1992-06-26
Filing date: 1993-04-02
Publication date: 1995-08-28
Also published as: KR950702202A; UY23601A1; DE69314031D1; EP0647235B1; JP2566384B2; JPH07504920A; IL106053A0; FI946082A0; AU4044293A; US5606041A; NO944999D0; DE69314031T2; FI946082A; NO944999L; IS4039A; ATE158299T1; WO1994000479A1; TW228526B; NZ252006A; MA22913A1

Description

A találmány szteroid glikozidok szintézisére, és különösen az előállításukhoz közbenső termékként használt szteroid peracil-glikozidok előállítására vonatkozik.

A tigogenin-béta-O-cellobióz ismert vegyület, amely hiperkoleszterinémia és ateroszklerózis kezelésére hasz·nálható /Malinow, 4,602,003 és 4,602,005 számú Amerikai Egyesült Államok-beli sz.adalmi bejelentés; Malinow és munkatársai, Steroids 48, 197-211 /1986//. A fenti két szabadalom szerint a vegyületet alfa-D-cellobióz-oktaacetátból szintetizálják különböző módon: az első szintézisül glikozil-bromid-heptaacetaton át történik, amelyet tigogeninhez kapcsolnak ezüst-karbonát jelenlétében, majd hidrolízist végeznek; a másik szintézisutnál a cellobióz-oktaacetátot ón-kloriddal katalizálva, közvetlenül kapcsolják esszé tigogeninnel metilén-kloridban, majd itt is hidrolízist végeznek. Malinow és munkatársai a fenti közleményük szerint cellobióz-oktaacetátot titán-tetrabromiddal reagáltatnak és a kapott cellobiozil-heptaacetátot higany/II/-cianid segítségével tigogeninhez kötik, majd hidrolizálják. E módszerek komoly hátránya, hogy gyógyszerként való felhasználáshoz nagyterjedelmű anyagot állítanak elő. A találmányunk segítségével elérhető, kitűzött cél olyan szintetikus módszerek kifejlesztése, amelyekhez nincs szökség toxikus és/vagy költséges reagensekre, és amelyekkel a tigogenin-béta-O-cellobióz tisztán állítható elő, mellőzve a fárasztó és kötséges tisztitó műveleteket.

• V « « · « · ··-··· · « » *

- 3 Schmidt /Angew. Chem. Int. Ed. Engl., 25. 212-235 /1986// felülvizsgálta az O-glikozil-triklór-acetimidátok szintézisét és reakcióit; e vegyületeket 1-hidroxilcsoportot /és egyéb védett, például benzil- vagy acetilcsoporttal megvédett hidroxilcsoportokat/ tartalmazó cukrok triklór-acetonitrillel való reagáltatása utján, bázis jelenlétében állítják elő. Bázisként nátrium-hidridet használva preferenciálisan alfa-anomer, és bázisként kálium-karbonátot használva preferenciálisan béta-anomer képződik. A tetrabenzil-glukozil-triklór-acetimidát alfa-anomerjét koleszterinhez kötve anomer keverék képződik, amely változik a katalizátortól /p-toluolszulfonsav vagy bór-trifluorid-éterát/ és a hőmérséklettől /-4O°-tól +20° C/ függően. Másrészt leírták, hogy a tetraacetil-glukozil-analóg alfa- és béta-anomerje is kizárólag béta-anomer terméket eredményez.

így e területen folyamatos kutatások folynak tökéletesebb eljárások kifejlesztése érdekében, amelyekkel szteroid glikozidok kontrollált sztereokémiái szintézise valósítható meg. Például Gilbert Stork, J. Am. Chem. Soc. 114, 1087 /1992/ és e közleményben idézett más szerzők is hangsúlyozzák a tökéletesebb sztereoszelektiv glikozidszintézisek szükségességét.

Találmányunk 1-0-szteroid-peracil-béta-glikozidok szintézisére vonatkozik, amellyel nagyobb béta-anomer szelektivitás érhető el, és a melléktermékek és mellékreakciók csökkennek. Az eljárás szerint heptaacil-D-cellobiozil-1-halogenidet, tetraacil-D-glukozil-l-halogenidet vagy tetraacil-D-galaktozil-l-halogenidet triszubsztituált szilil-3-O-szteroiddal - ahol a szteroid tigogenin, hekogenin, 11-keto-tigogenin, dioszgenin vagy koleszterin - reagáltatunk cink-fluorid jelenlétében, megfelelő körülmények között. A halogenid jellemzően bromid, klorid vagy fluorid, az acilcsoport 1-6 szénatomos alkanoilcsoport, benzoil- vagy toluoilcsoport, és a szililcsoportot 1-6 szénatomos alkilcsoport, fenil- vagy fenil-/l-6 szénatomos alkil/-csoport szubsztituálja.

A találmány egy előnyös kivitelezésénél a fémsó cink-fluorid, az acilrész acetát, a szilil-szubsztituens metilcsoport és a peracil-glikozil-halogenid alfa-anomer. Egy különösen hatásos és előnyös eljárásban lényegében sztöchiometrikus mennyiségű glikozilvegyületeket reagáltatunk a szteroidok trimetil-szilil-éterével. Ez a korábbi eljárásokkal szemben jelentős előnyt jelent, amelyeknél fölös mennyiségű glikozil-halogenidet alkalmaztak.

A leírás és az igénypontok egyéb sajátságokat és előnyöket világítanak meg.

A szilil-szterin-éter és a glikozilvegyületek sztereospecifikus összekapcsolásához használt fémsó cink- 5 -fluorid, cink-bromid vagy cink-cianid lehet. Különösen előnyben részesítjük a cink-fluoridot, amely feltehetően akkor működik a legjobban, ha morfológiája rőmbuszos kristály.

Előnyösen mintegy 0,1 - 1,5 ekvivalens /a továbbiakban az ekvivalenseket a glikozil-halogenidre vonatkoztatjuk/, különösen előnyösen 0,2 - 0,7 ekvivalens fémsót használunk. A glikozidos kapcsolásnak a ZnF₂ ekvivalenseitől való függését az alábbi 4.táblázat mutatja. A cinksók Lewis-savakkal és ásványi savakkal is kombinálhatok, amelyek hatásosan gyorsítják a reakciót, a 3· táblázatban leírtak szerint. Különösen előnyös sav-katalizátor a hidrogén-bromid, hidrogén-jodid, hidrogén-fluorid és kénsav. A reakciósebesség fokozása érdekében előnyös, ha mintegy 0,05 - 1 ekvivalens, és különösen mintegy 0,1 - 0,5 ekvivalens sav-katalizátort használunk. Különös előnyt jelent azonban a glikozidos kapcsolás savas katalízise; rendkívül előnyös, hogy sav-katalizátorként hidrogén-halogenidet használunk, amely nyomnyi mennyiségű vízzel történő reakció folyamán képződik.

A szilil-szterin-éterrel való kapcsoláshoz használt peracil-D-glikozil-l-halogenid előnyösen heptaacil-D-cellobiozil-l-halogenid, tetraacil-D-glukozil-l-halogenid vagy tetraacil-D-galaktozil-l-halogenid. A peracil meghatározás azt jelenti, hogy a szacharidilrész minden rendelkezésre álló hidroxi-helyzetében acilcsoport szubsztituens helyezkedik el. Noha a peracil-D-glikozil-l-halogenid béta- 6 -

béta-anomer is lehet, előnyösen alfa-anomert alkalmazunk. Ezenfelül bár a halogenid bromid, fluorid vagy klorid lehet, előnyben részesítjük a bromidot. Az acilcsoport előnyösen 1-6 szénatomos alkanoilcsoport, benzoil- vagy toluoilcsoport, legelőnyösebben acetilcsoport. A vegyületek szokásos kiindulási anyagokból állíthatók elő Freudenberg K. és Nagai W. eljárása szerint /Ann. 63, 494 /1932//. Különösen előnyös, hogy lényegében sztöchiometrikus mennyiségű peracil-D-glikozil-l-halogenidet használunk, minthogy igy elkerülhető a reagens-felesleg alkalmazása, de ugyanakkor kitűnő sztereospecificitás és magas kitermelés érhető el.

A reakcióban bármilyen közömbös oldószer használható. A reakcióban közömbös oldószer megjelölés olyan oldószerekre vonatkozik, amelyek nem reagálnak a kiindulási anyagokkal, reagensekkel, közbenső termékekkel vagy termékekkel, és ezáltal nem befolyásolják hátrányosan a várt termék hozamát. Az oldószer általában egységes lehet, vagy több komponenst tartalmazhat. Az oldószer előnyösen aprotikus indifferens oldószer; kiváló sztereoszelektivitása miatt különösen előnyös az acetonitril. Egyéb oldószer lehet a metilén-klorid, etil-acetát és nitro-metán.

A tigogenin előállítását Rubin a 2,991,282 és 3,303,187 számú Amehkai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban, Lökén B. a 3,935,194 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban és Caglioti és munkatársai a ·♦· ·

- 7 Tetrahedron 19. 1127 /1963/ közleményben Írták le. A tigogenin növényekből izolálható természetes termék. Szerkezetét az /1/ képlet szemlélteti.

A hekogenin előállítását szteroid szapogeninekkel kapcsolatos közleményében Russell E. Marker és munkatársai Írták le /J. Am. Chem. Soc. 69, 2167-2211 /1947//. Növényekből izolálható természetes termék. Szerkezetét a /2/ képlet mutatja be. A 11-keto-béta-tigogeninben a 12helyzetü karbonilcsoport a 11-helyzetbe irányitódik át. A 11-keto-béta-tigogenin hekogeninből állítható a következő eljárással. Conforth és munkatársai szerint /J. Chem. Soc. 907, 1954/ a hekogenin acetilezése, brómozása és nátrium-hidroxiddal való kezelése utján a 12-hidroxi-ll-keto-analóg jön létre. Ezután a 12-hidroxi-ll-keto-analógot acetilezik és kalciummal és ammóniával redukálva ll-keto-tigogenin képződik.

A dioszgenin előállítását Asolkar L.V., Chada Y.R. és Rawat P.S. a Diosgenin and other Steroidal Drug Precursors kézikönyvben, Council of Scientific and Industrial Research, New Delhi, India, 183. oldal, 1979, és Kawasaki T. és munkatársai a Chem. Pharm. Bull., Japan 10, 698 /1962/ közleményben írták le. A növényekből izolálható termék szerkezetét a /3/ képlet mutatja.

A koleszterin könnyen hozzáférhető vegyület, szerkezetét a /4/ képlet ábrázolja.

- 8 » * ·· ·

Bár a fenti szteroidok bármely triszubsztituált szilil-étere /3-hidroxi-szubsztitució/ összekapcsolható a peracil-glikozil-halogenidekkel, előnyösen 1-6 szénatomos alkilcsoporttal vagy arilcsoporttál·,/például fenil-, /1-6 szénatomos alkil/-fenil-csoport7 triszubsztituált szilil-étert használunk. Különösen előnyös 1-6 szénatomos trialkil-szilil-étert, főként trimetil-szilil-étert, terc-butil-dimetil-szilil-étert, triizopropil-szilil-étert alkalmazni.

A fenti szilil-éter-szteroidok úgy állíthatók elő, hogy egy triszubsztituált szilil-trifluor-metánszulfonátot a megfelelő szteroiddal reagáltatunk trialkil-amin /például trietil-amin/ jelenlétében, 10°C alatti hőmérsékleten, mintegy 0,5-6 órán át. Alkalmas eljárások találhatók a következő munkákban is: Birkofer L. és Ritter A., Newer Methods in Prepárative Organic Chemistry, V. kötet, 211. oldal, Academic Press, New York, NY, 1968; vagy Pierce A.E., Silylation of Organic Compounds”, Pierce Chemical Co., Rockford III,, 1968, és Klebe J.E., Acc. Chem. Rés. 299, 1970.

A kapcsoló reakcióban előnyösen 0,5 - 1,5 ekvivalens szteroid szilil-étert használunk. Különösen előnyös alapvetően sztöchiometrikus mennyiségű szteroid szilil-étert használni, mivel ezáltal elkerülhetők a reagens-feleslegek és ugyanakkor kitűnő sztereospecificitás érhető el.

A kívánt szteroid peracil-glikozidok előállításához bármilyen környezet vagy körülmények /például hőmér• * ·**« * * · · · • · ·♦ * • · · · • · · ·

- 9 séklet, idő, nyomás, oldószer/ használhatók, melyek alkalmasak /azaz képesek/ a kivánt vegyületek előállítására. Mégis előnyös, ha a reakció mintegy 20° - 100°C között, előnyösen mintegy 50° - 80°C között megy végbe. 20°C alatt a reakció lassú lehet és 100°C felett nemkivánt mellékreakciók /például anomerizáció/ mehetnek végbe. A reakciót kényelmesen környezeti nyomáson hajtjuk végre, de mintegy 0,5«10 3*10^ Pa nyomás is alkalmazható.

Előnyösen a szteroid szilil-étert, fémsót, oldószert visszafolyatás közben forraljuk és azeotróposan elegendő oldószert desztillálunk le a víznyomók eltávolítása céljából. Ezután a peracil-glikozil-halogenidet és adott esetben a katalizátort hozzáadjuk a fenti keverékhez és mintegy 0,5 - 6,0 órán át hevítjük, jellemzően nitrogéngáz alatt. A várt vegyületet azután szokásos eljárásokkal izoláljuk. Például a nyers átszűrt reakciókeverékből /például acetonitriles oldatból/ a glikozidok mintegy 25% - 75% vizet tartalmazó alkohollal /például metanol/ csaphatok ki. A termék kicsapása a vizes metanol/acetonitril oldószerelegyből egyszerűbb eljárás az extrakciós izolálásnál, és nagyobb tisztaságú terméket eredményez. A szteroid szilil-éter' azonban izolálás helyett elő is állítható és közvetlenül kapcsolható össze a peracil-glikozil-halogeniddel.

Bár a fenti eljárás célja béta-konfigurációju glikozidok szintetizálása, a termodinamikailag stabilabb • »

- 10 alfa-anomerek és béta-glikozidok sav-katalizálta izomerizációja utján állíthatók elő. Ezért peracil-szteroid-alfa-O-glikozidok peracil-szteroid-béta-O-glikozidokból úgy állíthatók elő, hogy a béta-glikozidokat szerves oldószerekben, mint hidrogén-bromidot tartalmazó metilén-kloridban melegítjük.

A IMS-O-tigogenin és alfa-cellobiozil-bromid-heptaacetát ZnF£-közvetítette glikozidos kapcsolását különböző oldószerekben és különböző hőmérsékleteken hajtottuk végre. Ξ paraméterek változtatásának hatásait az alábbi 1. táblázatban összegeztük. Az eredmények azt mutatják, hogy ellenőrzött sztereokémiáju glikozid-szintézishez legelőnyösebb oldószer az acetonitril.

- 11 « ·

1, táblázat

ZnF₂-közvetitette glikozidos reakciók TMS-O-tigogeninnel

Oldószerek hatása

A reakció sztöchiometriája:

alfa-cellobiozil-bromid-heptaacetát /1,0 ekvivalens/ TMS-O-tigogenin /1,0 ekvivalens/

ZnF₂ /O»55 ekvivalens/ oldószer

Reakció	Kitermelés
Oldószer	Idő	Hőmérséklet	/^-Glikozid	o(-Glikozid
ch₃cn	2,5 h	65°C	71%	4%
DMF	4,0 h	70°C	2%	1%
Nitro-metán	2,0 h	65°C	22%	18%
MEK	3,25 h	65°C	8%	2%
ch₂ci₂	8,5 h	43°C	23%	8%
EtOAc	4,75 h	65°C	37%	18%
THF	4,0 h	67°C	15%	3%
Toluol	12 h	68°C	10%	41%

A Zn?₂-ot különböző Lewis-savakkal is helyettesítettük rögzített sztöchiometrikus arányok fenntartása mellett. Mindezeket a kísérleteket az előnyös acetonitril oldószerben hajtottuk végre.

• «·

- 12 A TMS-éter glikozidos kapcsolását különböző vegyületekkel segítettük elő. E vegyületekkel kapott eredmények az. alábbi

2. táblázatban szerepelnek.

2. táblázat

Glikozidos reakciók TMS-O~tigogeninnel

Lewis--savak hatása

A reakció sztöchiometriája:

alfa-cellobiozil-bromid-heptaacetát /1,0 ekvivalens/

TMS-O-tigogenin /1,0 ekvivalens/

Lewis-sav /0,55 ekvivalens/ ch₃cn

Reakció Kitermelés

Lewis-sav	Idő	Hőmérs.	/3-Glíkozid	cX-Glikozid
^ZnP2	3,0 h	65°C	72%	4%
Hg/CN/₂	1,0 h	65°C	7%	0,2%
Zn/CN/₂	5,5 h	65°C :	10%	0,2%
BF^·Et₂O	2,0 h	55°C	nyomokban	-
SnCl₄	2,0 h	65°C	1%	4%
MgBr₂ »Et₂O	3,0 h	65°C	1%	0,5%
TMS-triflát	20,0 h	65°C	2%	3%
0,1 ekv./
ZnBr₂	1,0 h	65°C	3%	10%
MgF₂	12,0 h	65°G	4%	3%
HgF₂	1,0 h	65°C	44%	2%

- 13 A TMS-O-tigogenin és az alfa-cellobiozil-bromid-heptaacetát cink-fluorid-közvetitette összekapcsolását különböző sav-katalizátorok jelenlétében, különböző reakcióidőket alkalmazva hajtottuk végre. E savval katalizált reakciók eredményeit a 3. táblázat foglalja össze. Ebből kitűnik, hogy a cink-fluoriddal elősegített TtíS-éter kapcsolás egyes Lewis-savak vagy ásványi savak kis mennyiségeivel meggyorsítható.

3. táblázat

ZnFg-közvetítette glikozid szintézisek TMS-O-tigogenint használva

Savak és bázisok hatása

Reakció sztöchiometria:

CH^CN

ZnF₂ /0,55 ekvivalens/

Sav/Bázis

Sav vagy bázis Reakció Oldószer Kitermelés /ekvivalens/

	Idő	Hőmé rs ·	CH^CN A-Glikozid cX-	-Glikozid
/Téri.	/
HOAc/O.2/	1,5 h	65°C	7,4	57%	5%
HBr/0,2/	0,5 h	65°C	7,4	54%	3%
BF₃.Et₂0/0,2/	1,0 h	65°C	7,4	53%	4%
TEA/0,2/	7,0 h	65°C	7,4	26%	2%
A	MS-0-tigogenin és	az alfa-cellobiozil-	-bromid-

-heptaacetát ZnF₂-közvetitette glikozidos kapcsolását változó mennyiségű ZnF₂ jelenlétében hajtottuk végre. A ZnF₂-szint • · « · ···· · · *

értékelésének eredményeit az alábbi 4. táblázat foglalja össze. Látható, hogy magas hozamok és nagy szelektivitás érhető el sztöchiometrikus mennyiségű szteroidot és glikozidot használva alacsonyabb koncentrációjú fémsó-promóterek jelenlétében. A Koenigs-Knorr féle glikozidos kapcsolásban a fémsó-promótereket általában magas /2-3-szoros/ szinten alkalmazzák.

• ·· *444 4 *♦*· • · · · 44 *

4·· · «4 ···· · · « 4· • 4«· · ··« * táblázat

		•H
¢0 ra 'cd -P			tq O A A
	A							*ξ£
cd		Φ	A		cn	'φ	M·	cn	in	A
A		Φ	CJ						CM
		'Φ	1
Λ4		A	ö
Φ		Φ
A		g	A
A		H	A
A		Φ	ISJ
t<3		A	O							VI
02		•h	A		cn	A	A	A	cr\	A
t		A	A		A	t—	C—	CM
C	j		A
Pm			ÜJ
A			1
IS3		R
<4		Φ
	S	ÍS5	4
•	Φ	Ö	«Η	o	O	O	•sT	M-	3·
aj		Ό	<n R		•	4»	·»	4»
>		A	A	'Φ	in	in	in	Ι-	Ε-	Ε-
A		A	ü	-P
'co		O
A

CQ			•
Cd			CO		o	u	o	Ο	ϋ	ϋ
A			R		o	o	o	O	O	O
		Ό	'Φ		in	in	in	in	in	in
A		A	a		A	A	A	A	A	A
O		O	*o
1		A	M
c	j	cd
Ph r-J		Φ (A			A	A	A	A	A	A
tej		*O		O	o	in
			A		4k	4«	4*	A	m	CM
ro			A		rH	A	CM	A	CM	CM
'Φ
A
A
A			CM					lí>	in
a			PM		LT\	O	in	CM	CM	A
φ			£J		4¾	4*	•k	•k	•k	4k
öí			tS3		rH	i—1	o	o	o	o
o
ti
A
A				a
1				A
o				a
				φ
W			1	&o	o	o	o	o	o	o
ís!			o	o	4»	Vk	4*	4*	•k	•k
EH			1	60	rH	rH	rH	rH	rH	rH
			CQ	A
ro			*s	A
'cd			A	1
A
O
m
o
		A	1	1
aj		Φ	A	cd
A		ro	A	•P
		c	N	&
co		φ	O	φ
o		A	A	A
A		cd	A	1	o	o	o	O	o	o
A		>	O	Ό	4*	·»	•k	*	•k	4«
tej		A	A	A -P	H	rH	rH	rH	rH	A
o		>	A	S '<d
A		A	Φ	O -P
A			O	R Φ
A			1	A O
e>				1 co

- 17 A találmány jelentős előrelépést jelent a szteroid glikozidok területén, minthogy hatásos eljárást dolgoztunk ki peracil-tigogenin-, hekogenin-, 11-keto-tigogenin-, dioszgenin- vagy koleszterin-béta-O-glikozidok előállítására. Az eljárás kitűnő hozamot, kiváló béta-anomer szelektivitást, csökkent melléktermék képződést /például peracil-glikozil-halogenid/ biztosit és sztöchiometrikus kapcsolást tesz lehetővé a hozam és szelektivitás fenntartása mellett. A dezacetilezett végtermékek antihiperkoleszterinémiás szerekként használhatók.

A találmány nem korlátozódik a bemutatott és leirt sajátos kivitelezésekre, és különböző változtatások és módosítások hajthatók végre az igénypontokban meghatározott uj koncepció hatókörétől és szellemétől való eltérés nélkül.

1. példa Dioszgenil-béta-O-galaktozid-tetraacetát előállítása Mechanikus keverővei, nitrogénbevezetéssel ellátott visszafolyó hűtővel és hőmérővel felszrelt 3-nyaku gömblombikba bemérünk acetobróm-alfa-D-galaktózt /24,0 g, 58,4 mmol/, TMS-O-dioszgenint /28,4 g, 58,4 mmol/, cink-fluoridot /3,32 g, 32,1 mmol/ és 240 ml acetonitrilt. A keveréket 60°C-on nitrogéngáz alatt melegítjük. A 60°C-on 3,0 óra múlva elvégzett vékonyréteg kromatográfia /etil-acetát-metilén-klorid 1:1 eluens/ a reakció teljességét • «··· • · 99 • · · ·9 • ••· · ·· • ·· · •

• • 99 mutatja. A keveréket lehűtjük szobahőmérsékletre, majd 200 ml toluolban oldjuk. A toluolos oldatot telített nátrium-hidrogén -karbonát-oldattal /100 ml/, vízzel /100 ml/, telitett konyhasóoldattal /20 ml/ mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk. A keveréket Celite-en átszűrjük és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott olaj további töményitéskor kikristályosodik. A kristályokat etanollal /150 ml/ eldörzsöljük, leszűrjük és vákuumban 50-55°C-on megszáritjuk. 31,51 g nyersterméket kapunk.

A nyersterméket /31,51 g/ 126 ml toluolban szuszpendáljuk, majd feloldás céljából mintegy 110°C-on melegítjük. Az oldatot lassan lehűtjük 80°C-ra és 15θ ml izopropanolt adunk hozzá. A kapott sürü szuszpenziót lassan lehűtjük

5-10°C-ra, majd 1 órán át szemcsésitjük. A terméket leszűrve és vákuumban megszáritva /50°-55°C/ 21,1 g /49% teljes kitermelés/ fehér kristályos terméket kapunk /olvadáspont

242,5 - 244,0°C/, amely kromatográfia alapján homogénnek

13 bizonyul. Az H-és 0-NMR spektrumok összeegyeztethetők a termék szerkezetével.

2. példa Tigogenil-béta-O-cellobiozid-heptaacetát one-pot szintézise

Mechanikus keverővei, hőmérővel és desztilláló feltéttel ellátott 3-nyaku gömblombikba bemérünk béta• ·

- 19 -tigogenint /3,00 g, 7,20 mmol/ és 50 ml acetonitrilt. A sűrű szuszpenziót nitrogéngáz alatt visszafolyatásig forraljuk /82°C/ és körülbelül 14 ml-t ledesztillálunk. A szuszpenzióból mintát veszünk Kari Fischer szerinti vizmeghatározáshoz /K.F. = 0,09%/· A szuszpenziót lehűtjük 70°C-ra és 1,08 ml hexametil-diszilazánt /5,12 mmol/ adunk hozzá. A fehér szuszpenziót 70°C-on 3,3 órán át melegítjük, majd vékonyrétegkromatográfiát /EtOAc-hexán 1:1 eluens/ végzünk, amely szerint a szililezés teljesen végbement. A reakciókeveréket lehűtjük 35°C-ra, majd alfa-cellobiozil-bromid-heptaacetátot /4,78 g, 6,84 mmol/ és cink-fluoridot /0,35 g, 3,42 mmol/ adunk hozzá. A hig szuszpenziót ismét felmelegitjük 65°C-ra és 20 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk. A vekonyréteg-kromatogram a cellobiozil-bromid teljes eltűnését és némi béta-glikozid. képződését mutatja.

A nyers reakciókeveréket nagynyomású folyadékkromatográfiával /HPLC/ elemezzük, mely szerint a címben megadott béta-glikozid kitermelése 9,0%.

3. példa

Tigogenil-béta-O-glukozid

Felül nitrogénbevezető csatlakozással ellátott hűtővel, mechanikus keverővei és hőmérővel felszerelt 250 ml-es 3-nyaku gömblombikba bemérünk alfa-D-glukozil-bromid-tetraacetátot /24,0 g, 58 mmol/, trimetil-szilil-O-tigogenint • ·

- 20 /28,5 g, 0,058 mól/, cink-fluoridot /3,32 g, 32 mmol/ és acetonitrilt /120 ml/. A reagenseket nitrogéngáz alatt, keverés közben 60°C-on melegítjük, 2 órán át 60°C-on tartjuk, és vékonyréteg-kromatográfiához mintát veszünk. Az elemzés a reakció teljes lezajlását jelzi. A szuszpenziót lehűtjük 25°C-ra és 120 ml metilén-klorid hozzáadása után barnás oldat képződik. Az oldatot átszűrjük és a szürletet 5% NaHCO^oldattal /100 ml/, vízzel /100 ml/ és még egyszer vizzel /100 ml/ mossuk. A mosások folyamán némi emulzióképződés figyelhető meg. A szerves réteget vízmentes MgSO^ felett /8 g/ szárítjuk, majd Celite-en átszűrjük. Az oldatot csökkentett nyomáson bepároljuk és a kapott olajhoz 600 ml 2B etanolt adunk. A keveréket visszafolyatásig melegítjük, majd a termék kritályositása céljából lassan lehűtjük szobahőmérsékletre. Éjszakán át szemcsésedni hagyjuk, majd a glikozidot leszűrjük, 100 ml etanollal mossuk, majd csökkentett nyomáson 4,5 órán át 45°C-on szárítjuk. Tigogenil-béta-O-glukozid-tetraacetátot /24,1 g/ izolálunk 55,4% kitermeléssel. Az anyag fizikai és spektrális tulajdonságai azonosak a vonatkoztatásként használt standard tulajdonságaival.

Tigogenil-béta-O-glukozid-tetraacetátot /22,0 g,

29,5 mmol/ adunk 83 mg kálium-hidroxidot tartalmazó 330 ml abszolút metanolhoz. A szuszpenziót nitrogéngáz alatt 50 55°C-on melegítjük. 3,5 óra múlva a vékonyréteg-kromatográfiás elemzés /CHgClg-MeOH 4:1 eluens/ szerint a dezacetilezés teljes és a szuszpenziót lehűtjük 0 - 5°C-ra. A fehér terméket le- szűrjük, metanollal mossuk és vákuumban 40°C-on éjszakán át szárítjuk. A tetraacetátból tigogenil-béta-O-glukozidot /16,5 g/ izolálnuk 96,8% hozammal. Az analitikai és spektrális jellemzés adatai megegyeznek a termék szerkezetével.

4. példa

Tigogenil-béta-O-cellobiozid-heptaacetát előállítása

Mechanikus keverővei, hőmérővel és visszafolyó hűtővel felszerelt 12 literes palackba bemérünk trimetil-szilil-O-tigogenint /873,3 g, 1,79 mól/, alfa-cellobiozil-bromid-hepataacetátot /1250,0 g, 1,79 mól/, cink-fluoridot /101,6 g, 0,98 mól/ és 6,25 liter acetonitrilt. A berendezést átöblitjük nitrogéngázzal és sztatikus nitrogénatmoszféra alatt tartjuk. A heterogén reakciókeverékből Kari Fischer meghatározáshoz mintát veszünk /K.F. = 0,04% H₂0/. A reagenseket ezután 65 + 3°C-ra melegítjük fel. 1,75 óra múlva vékonyrét eg-kromatográf iával a reakció befejeződése állapítható meg. A homályos barna oldatot lehűtjük szobahőmérsékletre és 6,3 liter metilén-kloridot adunk hozzá. HPLC elemzéshez 1 ml alikvotot veszünk ki az oldatból. A kapott tigogenil-glikozidokban a jellemző alfa/béta anoraer arány 0,06. A reakciókeveréket Celite-en átszűrjük és a szürőtésztát 1 liter metilén-kloriddal mossuk. A szürletet és a mosófolyadékokat egyesítjük. A CH₂Cl₂-oldatot vízzel /4 liter/, 5% NaHCO^ oldattal /4 liter/ mossuk és végül vízmentes MgSO^ felett /250 g/ szárítjuk. A MgSO^-ot leszűrjük és friss C^Clg-dal mossuk /1 liter/. A szürletet és a mosófolyadékokat egyesítjük és légköri desztillációval térfogatának felére /7,5 liter/ bepároljuk. A meleg /65°C/ oldathoz 7 liter 2B-etanolt adunk és a légköri lepárlást folytatva további 6 liter desztillátumot távolítunk el. Ismét metanolt /12 liter/ adunk a keverékhez, ismét 9 liter desztillátumot távolítunk el, majd a fehér szuszpenziót lehűtjük szobahőmérsékletre. A szilárd anyagot 8 órán át szemcsésitjük, majd leszűrjük. A terméket etanollal /500 ml/ mossuk, majd éjszakán át vákuumban, 45°C-on szárítjuk. 95,5% kitermeléssel 1762,2 g nyersterméket kapunk. A HPLC-elemzés szerint a nyerstermék 81,3% tigogenil-béta-O-cellobiozid-heptaacetátot és csak 3,6% tigogenil-alfa-O-cellobiozid-heptaacetátot tartalmazott, béta-Cellobiozil-fluoridot nem tudtunk kimutatni.

Kívánt esetben a nyers glikozid hatékonyságának növelése céljából metilén-klorid/etanol elegyből átkristályositható. A további feldolgozáshoz azonban nincs szükség átkritályositásra.

A fenti preparáláshoz hasonló eljárást használva a következő szteroid glikozidok szintetizálhatok a megfelelő trimetil-szilil-aierinekből.

- 23 ZnFn-aktivalta glikozidos kapcsolás TMS-éterekkel

További példák

Tennék béta-Glikozid hozam

Koleszteril-béta-O-cellobiozid-heptaacetát 60%

Tigogenil-bé ta-O-galaktozid-tetraacetát 58%

5. példa

Tigogenil-béta-O-cellobiozid

Fix mechanikus keverővei, hőmérővel és desztillációs feltéttel felszerelt 1 literes 3-nyaku gömblombikba bemérünk acetonitrilt /700 ml/ és cink-fluoridot /6,10 g, 59 mmol/. A keveréket visszafolyatásig /82°C/ melegítjük és 105 ml párlatot eltávolítunk. A szuszpenziót lehűtjük 30°C-ra és a reakciókeverékből mintát veszünk Kari Fischer szerinti vizmeghatározáshoz /K.F. = 0,023%/. A keverékhez trimetil-szilil-0-tigogenint /52,39 g, 107 mmol/ és alfa-cellobiozil-bromid-heptaacetátot /75,00 g, 107 mmol/ adunk, majd a keveréket nitrogénatmoszféra alatt 65°C-on melegítjük. 2,5 órai melegítés után a keveréket sárgásbarna homályos oldattá hígítjuk és az elvégzett vékonyréteg-kromatográfia /etil-acetát/hexán 1:1 eluens/ alapján a reakció teljesen végbement, A homályos oldatot Celite-en átszűrjük és a szürőpogácsát 140 ml acetonitrillel mossuk. Az acetonitriles mosóoldatokat és a szürletet egyesit- 24 jük, a teljes térfogatot /840 ml/ megmérjük és 1,0 ml mintát veszünk ki HPLC elemzéshez a tigogenil-béta-O-cellobiozid-heptaacetát /72%/ és tigogenil-alfa-O-cellobiozid-heptaacetát /}%/ hozamának meghatározása céljából.

Az egyesitett szürletet és mosófolyadékot 3 literes palackba visszük át és az oldatot 50°C-on nitrogéngáz alatt melegítjük. 15 perc alatt abszolút metanolt /437 ml/ adunk hozzá, miközben a hőmérsékletet 50°C-on tartjuk. A metanol hozzáadása után 653 ml ionmentesitett vizet adunk a keverékhez 1 óra alatt. Mintegy 250 - 270 ml viz hozzáadása után a tigogenil-béta-O-cellobiozid-heptaacetát elkezd kiválni az oldatból. A keveréket visszafolyásig /73°C/ melegítjük, majd 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk, miközben a trimetil-szilil-fluorid melléktermék /forráspont = 16°C/ eltávozik. A szuszpenziót lehűtjük szobahőmérsékletre /23°C/ és éjszakán át /15 óra/ szemcsésitjük, A béta-glikozidot leszűrjük, majd metanollal /175 ml/ mossuk.

A béta-glikozid nedves pogácsáját 700 ml 2B-etanolhoz adjuk, majd a szuszpenziót visszafolyatásig melegítve /78°0/ homályos oldat képződik. 1 órán át visszafolyatás közben forraljuk, majd a homályos oldatot lehűtjük 22°C-ra és a kivált terméket 1 órán át szemcsésitjük. A szilárd anyagot leszűrjük és friss etanollal /175 ml/ mossuk.

Az etanoltól nedves pogácsát mechanikus keverővei, visszafolyó hűtővel és nitrogén-bevezetéssel ellátott 1 literes gömblombikba visszük át. Metanolt /620 ml/ ás 10 ml metanolban oldott katalitikus mennyiségű nátrium-metoxidot /0,21 g/ adunk nitrogéngáz alatt az oldószertől nedves b-ta-glikozidhoz. A keveréket visszafolatásig /66°C/ melegítjük, majd 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A vékonyréteg-kromatográfia /CH₂Cl₂-metanol 4:1 eluens/ azt mutatja, hogy a béta-glikozid teljesen tigogenil-béta-O-cellobioziddá dezacetileződött. A keveréket lehűtjük 22°C-ra és 110 ml metanolt adunk hozzá. Az amorf fehér szilárd anyagot leszűrjük és metanollal /140 ml/ mossuk.

A nedves pogácsát 980 ml metanolban ujraszuszpendáljuk, majd 2 napon át szobahőmérsékleten keverjük. Minthogy a szuszpenzió mikroszkópos vizsgálata amorf és kristályos anyag jelenlétét mutatta ki, a szuszpenziót leszűrjük és a pogácsát 200 ml metanollal mossuk. A fenti metanolos ujraszuszpendálást megismételjük azzal a különbséggel, hogy a szuszpenziót 1 órán át visszafolyatás közben forraljuk /67°C/, majd lehűtjük szobahőmérsékletre. 20 órán át szobahőmérsékleten keverjük, utána a mikroszkópos vizsgálat polimorf anyaggá történő teljes átalakulást mutat ki. A terméket leszűrjük, a pogácsát metanollal /140 ml/ mossuk, majd vákuumban 40°C-on 22 órán át szárítjuk. Tigogenil-béta-O-cellobiozidot /43,99 g/ kapunk fehér szilárd anyag formájában a trimetil-szilil-béta-O-tigogeninből /55% bruttó kitermelés/. A termék kromatográfiás és fizikai tulajdonságai azonosak a tigogenil-béta-O♦ · · ·

- 26 -cellobiozid autentikus mintájának megfelelő tulajdonságaival.

6. példa

Tigogenil-béta-O-cellobiozid-heptaacetát előállitása

Savak hatása

Vízmentes HBr-oldatot állítunk elő, HBr-gázt /0,116 g, 1,43 mmol/ 37 ml acetonitrilbe bevezetve. Ezután a hidrobromid-oldathoz nitrogéngáz alatt cink-fluoridot /0,407 g, 3,93 mmol/, TMS-O-tigogenint /3,49 g, 7,15 mmol/ és alfa-cellobiozil-bromid-heptaacetátot /5,00 g, 7,15 mmol/ adunk. A keverékből mintát veszünk a Kari Fischer-féle vizmeghatározáshoz /K.F. = 0,014% H^O/, majd felmelegitjük 65°C-ra.

Vékonyréteg-kromatográfia alapján a reakció 0,5 óra alatt teljessé vált. A halványsárga hig keveréket lehűtjük mintegy 24°C-ra és 37 ml metilén-kloridot adunk hozzá. Szűrés után a szürlet térfogatát megmérjük, majd a fentiek szerint HPLC-vel elemezzük. Az ásványi és Lewis savak katalitikus, reakciósebességet fokozó hatását, és a szerves bázisok sebességet lassító hatását a 3. táblázat mutatja.

7. példa

Tigogenil-béta-O-cellobiozid-heptaacetát előállítása ZnFn-szintek hatása

Mágneses keverővei, visszafolyó hűtővel és hőmérővel felszerelt 15 ml-es gömblombikhoz acetonitrilt /5 ml/, alfa-cellobiozil-bromid-heptaacetátot /1,00 g, 1,43 mmol/, trimetil-szilil-béta-O-tigogenint /0,70 g, 1,43 mmol/ és vízmentes cink-fluoridot /0,22 g, 2,15 mmol/ adunk. A keveréket 65°C-ig melegítjük, majd vékonyréteg-kromatográfiával, etil-acetát-hexán 1:1 eluenst használva követjük a IMS-éter és alfa-cellobiozil-bromid-heptaacetát eltűnését. A keveréket 2,0 órán át 65°C-on tartva homályos oldat képződik és a reakció teljes végbemenése mutatható ki. Az oldatot lehűtjük szobahőmérsékletre, metilén-kloridot /5 ml/ adunk hozzá, majd az oldatot Celite-en átszűrjük. A szűrőtesztét további metilén-kloriddal /10 ml/ mossuk. A mosófolyadékot és a szürletet egyesítjük, majd a béta- és alfa-glikozid képződését mennyiségileg elemezzük, vonatkoztatási standardokat használva a törésmutatót mérő detektáláshoz. 1,5 ekvivalens cink-fluoridot alkalmazva 69% kitermeléssel képződik tigogenil-béta-O-cellobiozid-heptaacetát. Különböző ZnFg-ekvivalensek használata mellett a TMS-éter glikozidos kapcsolásából származó termékek hozamát a 4. táblázat tartalmazza.

• ·

- 28 HPLC kromatográfiás körülmények

Oszlop: Water's Nova-Pak Silica 3,9 x 150 mm

Mozgó fázis: Hexán—etil-acetát 3,2 /térf. per térf./

Átfolyási seb.: 1 ml/min

Injektálás:	50 ul
Detektálás:	refraktométer
Előkolonna:	kovasav
Retenciós idő:	tigogenil-béta-O-cellobiozid-heptaacetát 3,74 min tigogenil-alfa-O-cellobiozid-heptaacetát 4,41 min

8, példa

11-Keto-tigogenil-béta-O-cellobiozid-heptaacetát Megfelelően felszerelt 15 ml-es gömblombikba bemerünk trimetil-szilil-béta-O-ll-keto-tigogenint /0,67 g;

1,34 mmol/, cink-fluoridot /0,076 g; 0,74 mmol/, alfa-cellobiozil-bromid-heptaacetátot /0,94 g; 1,34 mmol/ és 7,2 ml acetonitrilt. A fehér szuszpenziót nitrogéngázzal átfuvatjuk, majd 65°C-ig melegítjük. 2,2 óra múlva vékonyréteg-kromatográfia /toluol—ecetsav 8:3 elüens/ alapján a cellobiozil-bromid elfogyott és a címben megadott vegyület képződött. A hig keveréket lehűtjük szobahőmérsékletre és 7 ml metilén-klorid hozzáadása után homályos oldatot kapunk. Az oldatot Celite-en átszűrjük és a szürőtésztát friss metilén-kloriddal /5 ml/

mossuk. Az egyesített szürletet és mosófolyadékot vízzel /8 ml/, telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal /8 ml/ és vízzel /8 ml/ extraháljuk, majd vízmentes magnézium-szulfát /1 g/ felett szárítjuk. Szűrés után az oldatot csökkentett nyomáson bepárolva 1,40 g nyersterméket kapunk.

A nyersterméket 29 ml metanolhoz adjuk, majd visszafolyatás közben /65°C/ forraljuk, miközben lassan ionmentesitett vizet /9,6 ml/ adunk az oldathoz. A hozzáadás befejezése után a homályos oldatot még 20 percen át visszafolyatás /72°C/ közben forraljuk, lehűtjük szobahőmérsékletre és a képződött sürü szuszpenziót 1 órán át szemcsésitjük.

A fehér kristályos terméket leszűrjük és éjszakán át vákuumban 40°C-on szárítjuk. A terméket ^H-WR-rel elemezzük és szerkezetének igazolása céljából HPLC segítségével autentikus mintával hasonlítjuk össze. 11-Keto-tigogenil-béta-O-cellobiozid-heptaacetátot izolálunk /0,90 g/ 64% bruttó kitermeléssel.

9. példa béta -Cellobiozil-fluorid-heptaacetát reagáltatása trimetil-szilil-béta-O-tigogeninnel

12-5 ml-es 3-nyaku gömblombikba cink-fluoridot /0,58 g; 5,61 mmol/, trimetil-szilil-béta-O-tigogenint /5,00 g; X0,2 mmol/ és béta-cellobiozil-fluorid-heptaacetátot • · ·

- 30 /6,50 g; 10,2 mmol/ adunk 45 ml acetonitrilhez. A keveréket nitrogéngáz alatt keverjük, majd mintát végzünk Kari Fischer szerinti vizmeghatározáshoz /K.F. = 0,01% HgO/. A keverékhez jégecettel készült 33%-os HBr-oldatot /0,2 ml; 2,0 mmol/ adunk és a kapott sürü szuszpe ziót nitrogéngáz alatt 65°C-ig melegítjük. 24 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk, majd termék-analízishez mintát veszünk. Bár a kiindulási anyag maradványainak jelenléte alapján a reakció nem ment teljesen végbe, HPLC elemzés szerint 11% kitermeléssel képződött tigogenil-beta-O-cellobiozil-heptaacetát.

1. és 2. preparálás

Trimetil-szilil-béta-O-ll-keto-tigogenin és trímetil-szilil-hekogenin'

Szobahőmérsékleten, nitrogéngáz alatt 11-keto-tigogenint /0,93 g, 2,17 mmol/ adunk 10 ml acetonitrilhez. Enyhe füstölgés közben trimetil-szilil-kloridot /0,29 g, 4,34 mmol/ adunk a szuszpenzióhoz, majd a keveréket 45°C-on 11 órán át melegítjük. Ekkor vékonyréteg-kromatográfiával /etil-acetát-hexán 3:2 eluens/ a szililezés teljes lezajlása mutatható ki. A sürü szuszpenziót lehűtjük 25°C-ra, majd a szürőtésztát 10 ml friss acetonitrillel mossuk, éjszakán át vákuumban 40°C-on szárítjuk, majd 13 ml metanolban ujraszuszuszpendáljuk a maradék trietil-ammónium-hidroklorid. eltávolítása céljából. A szilárd anyag leszűrése után az anyagot metanollal /10 ml/ mossuk, majd csökkentett nyomáson megszáritva /35°C, 17 óra/ 0,69 g fehér kristályt izolálunk /olvadáspont 223 - 226°C/. A 11-keto-tigogenin TMS-éterének bruttó hozama 50%. Mágneses magrezonancia / H és o/, tömegspektrometria és égetéses elemzés adatai összhangban vannak a termék szerkezetével.

A hekogenin trimetil-szilil-éterét is előállítjuk a trimetil-szilil-klorid/TEA eljárással. Trimetil-szilil-hekogenint /olvadáspont 252 - 255°C/ 57% bruttó kitermeléssel izolálunk.

3. preparálás Trimetil-szilil-béta-O-tigogenin Mechanikus keverővei, hőmérővel és desztilláló feltéttel felszerelt 1 literes 3-nyaku gömblombikban béta-tigogenint /75,0 g, 0,18 mól/ szuszpendálunk 0,66 liter acetonitrilben és a keveréket visszafolyatás közben forraljuk /84-85°C/. Körülbelül 113 ml desztillátum eltávolítása után a szuszpenziót lehűtjük 70°C-ra és Kari Fischer szerinti vizmeghatározáshoz mintát veszünk /K.F. = 0,10%/. Hexametil-diszilazán /30,4 ml; 23,2 g, 0,14 mól/ hozzáadása után a keveréket 70°C-ra melegítjük. A sürü fehér szuszpenzió némileg felhígul a reakció folyamán. A 3,75 óra múlva elvégzett vékonyréteg-kromatográfia /etil-acetát-hexán 1:1 eluens/ a reakció teljes lezajlását mutatja. A szuszpenziót lassan le-

• · · hütjük 5°C-ra és 2 órán át szemcsésitjük. A terméket leszűrjük, 166 ml friss hideg acetonitrillel mossuk, majd vákuumban 40°C-on 16 órán át szárítjuk.

A trimetil-szilil-béta-O-tigogenint /83,8 g/ fehér szilárd anyag /olvadáspont 193 - 196°C/ formájában 95% kitermeléssel izoláljuk. A spektrális adatok / H és. C NMR és M.S./, az égetéses elemzések megegyeznek a IMS-éter szerkezetével. Szterinekből további trimetil-szilil-étereket állítunk elő hexametil-diszilazán-eljárást /HMDS/ használva:

Sztérinek trimetil-szilil-éterei /HMDS eljárás/

WS-éter

IMS-béta-O-dioszgenin

TMS-béta-O-kolesztérin

Olvadáspont	Hozam
176-178°C	97%
128-131°C	95%

* ·«*··« * ····

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás 1-0-szteroid peracil-béta-glikozidok előállítására, azzal jellemezve, hogy heptaacil-D-cellobiozil-l-halogenidet, tetraacil-G-glukozil-l-halogenidet vagy tetraacil-D-galaktozil-1-halogenidet - ahol a halogenid bromid, fluorid vagy klorid és az acilcsoport 1-6 szénatomos alkanoilcsoport, benzoilvagy toluoilcsoport és egy /1/ általános képletű vegyületet - ahol

R-p Rg és R^ egymástól függetlenül 1-6 szénatomos alkilcsoportot, fenil- vagy fenil-/1-6 szénatomos alkil/-csoportot és

X tigogenin-3-0-il-, hekogen-3-O-il-, tigogen-ll-keto-3-O-il-, dioszgen-3-0-il- vagy koleszter-3-0-il-csoportot jelent cink-fluorid jelenlétében 1-0-szteroid peracil-béta-glikozidok előállítására alkalmas körülmények között reagáltatunk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal j ellemezve, hogy az acilcsoport acetilcsoportot,

R^, Rg és R^ metilcsoportot jelent, a peracil-glikozil-halogenid alfa-anomer, és a reakciót aprotikus, indifferens oldószerben hajtjuk végre.

«· 4«** • 4« «
3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy X jelentése tigogen-3-0-il-csoport.
4. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy X jelentése hekogen-3-0-il-csoport.
5. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy X jelentése tigogen-ll-keto-3-0-il-csoport.
6. A 3, 4. vagy 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakciót mintegy 20° - 100°C között hajtjuk végre, és mintegy 0,5 - 1,5 ekvivalens szteroid trimetil-szilil-étért és mintegy 0,1 - 1,5 ekvivalens cink-fluoridot alkalmazunk.

7. A 6. lemez v e , hogy 8. A 7. lemez v e > hogy savakkal, vagy adott

igénypont szerinti eljárás, azzal j e oldószerként acetonitrilt használunk.

igénypont szerinti eljárás, azzal j e a reakciót a reakcióban felszabaduló esetben Lewis-savak vagy protonsavak hozzáadása utján katalizáljuk.
9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal j e

1111 e m e z v e , hogy savként hidrogén-bromidot vagy hidrogén

-fluoridot használunk
10. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal j e 11 e m e z v e , hogy az 1-0-szteroid peracil-beta-glikozidokat acetonitrilből csapjuk ki mintegy 25% - 75% vizet tartalmazó alkohol hozzáadása utján.