HUT66588A - Method and inlet device for feeding flat sand traps and settling tanks with waste water - Google Patents

Description

A találmány tárgya továbbá eljárás lapos homokfogók ill. ülepítőmedencék megtöltésére.

A homoknak a szennyvizekből való kiválasztása céljából

- ismert módon - a tisztítóberendezésekbe homokfogókat helyeznek be azzal a céllal, hogy a szennyvíz hozzáfolyásának ingadozásaitól függetlenül tiszta, azaz szerves szennyeződésektől messzemenően mentes homokot nyerjenek. A különböző kivitelű homokfogó szerkezetekben közös jellemző az, hogy a homoknak a szennyvízből történő leválasztására a nehézségi erőt (lapos homokfogóknál) vagy a nehézségi erőt és a centrifugális erőt (hidrociklonoknál és kerek medencéknél) használják ki. Az utóbb említett homokfogók előnye azonban az előzőekhez képest, amelyek kizárólag a nehézségi erő elvén működnek, a viszonylag csekély sugárirányú gyorsulás miatt, osztályozási hatás szempontjából nem nagyon nagyra értékelhető. A homok lényegében a nehézségi erő hatására válik le. A szennyvíznek a homokfogók alakja által létrehozott kör- vagy spirál-alakú mozgását leginkább a homokgyűjtő térben a szilárd anyagok szállítására használják.

Lapos homokfogók építésének technológiai háttere az, hogy az ásványi anyagokat 0,1-0,2 mm leválasztás! nagyságig el kell távolítani a szennyvizekből, míg a szerves komponenseket az utána kapcsolt tisztító fokozatba kell továbbszállítani. Ehhez főleg lapos homokfogókat alkalmaznak. A lapos homokfogók megtöltése vízszintesen történik, egy csővezetéken keresztül. Gyakran a beömlés tartományában az áramlás egyenletessé tétele érdekében rácsot vagy terelőlapot alkalι

- 3 maznak, amelyek azonban Dr.-Ing.H.Patt: Institut für Wasserwesen című (Universitát dér Bundeswehr München, 1990, ISSN 0720-1273) könyve szerint semmilyen befolyást nem fejtenek ki az együttes visszatartó tényezőre. A lapos homokfogók vízszintes átáramlásakor a szennyvízben lévő szerves részecskék a nehézségi erő hatására a különböző süllyedési sebességek szerint lesznek szétválasztva. Ahhoz, hogy az ülepedés végbemenjen, a hozzávezetett mennyiségtől függően egy bizonyos minimális homokfogó hosszra van szükség, amelyet Camp szerint a felületi terhelés méretezésével lehet meghatározni.

Másrészt ismeretes az ülepítőmedencéknél, hogy azokat egy beömlő vezetéktől kiindulva bizonyos számú beömlőcsövön keresztül töltsék meg. Az ülepítőmedencéknél arról van szó, hogy lehetőleg gyorsan egyenletes és csekély áramlást hozzanak létre.

A találmány feladata, hogy szerkezetileg egyszerű szerkezetet hozzon létre egyrészt lapos homokfogók szennyvízzel való megtöltésére, másrészt ülepítőmedencék szennyvízzel való megtöltésére, amely szerkezet segítségével ugyanazon töltés esetén az eddig szükséges homokfogók hossza 50%-kal csökkenthető, illetve ülepítőmedencék esetében azonos töltésnél és medencenagyságnál a hidraulikus hatásfok 50%-ról 90%-ra növelhető.

Ezt a feladatot a találmány értelmében lapos homokfogók szennyvízzel való megtöltésére szolgáló beömlőszerkezet esetében azáltal érjük el, hogy a medencéhez való hozzávezetés beömlőkamraként van kialakítva fenéklemezzel, amelyen a teljes homokfogó szélességen átnyúló, ahhoz képest állítható terelőlap van ágyazva, és ez egy vízszintesen vele szembenfekvő eltérítőhengerrel állítható kiömlőrést képez.

Ugyanezt a feladatot ülepítőmedencék szennyvízzel való megtöltésére szolgáló beömlőszerkezetnél azáltal érjük el, hogy a medencéhez való hozzávezetés beömlőkamraként van kialakítva, amelynek kiömlésénél az ülepítőmedence teljes szélességén végigérő, ehhez képest állítható terelőlap van ágyazva, amely a vele vízszintesen szembenfekvő terelőívvel állítható kiömlőrést képez.

Célszerűen a beömlőkamra az eltérítőhenger tartományában felfelé le van zárva.

Általában az eltérítőhenger a homokfogó teljes szélessége mentén saját testként van kialakítva.

Előnyösen a Coanda-hatás kihasználásával a beömlőkamrába vízszintesen beömlő szennyvizet először függőlegesen lefelé és azután vízszintesen vagy függőlegesen felfelé eltérítő eszköze van.

Ismeretesek eljárások, amelyek a nehézségi erő és a centrifugális erő kihasználásával hozzák létre az ásványi részek leválasztását a szennyvízből. Ez azonban nem ismert lapos homokfogóknál, az ún. Coanda-hatás kihasználásával.

Közismerten a lapos homokfogók méretei a hozzáfolyástól és a nehézségi erő által létrehozott ülepedéstől függenek. Az egyre növekvő szennyvízmennyiségek következtében ezért a homokfogók mindig nagyobbak lesznek. Ezzel azonban ellenté tes a gyakran hiányzó helyszükséglet a tisztítóberendezésekben. Itt jelent meglepő új lépést a találmány szerinti megoldás.

A találmány szerinti lapos homokfogók legfőbb előnye, hogy a folyékony fázis eltérítése és vezetése a résből való kilépés után a henger peremén, a Coanda-hatás kihasználásával megy végbe és ezért pontosan előre kiszámítható. Ugyanakkor a nehézségi erő mellett a folyékony fázissal magával vitt ásványi részecskékre a hengeren való eltérítés következtében centrifugális erő hat. Ezeknek az erőknek az ellenében csak egy egész kicsi, a sugár íveltségéből eredő nyomóerő hat, amely a forgás középpontja felé irányul. A homokszemcsék tehát a folyékony fázis eltérítésekor kényszerűen kiröpülnek belőle és azonnal a homokfogó feneke irányába lesüllyednek. Ezenfelül az eközben lefolyó fizikai jelenségeket előre ki lehet számítani.

Az ülepítőmedencénél a beömlőszerkezet következtében hengerlési rendszer jön létre, amelyet egyrészt az eltérített sugár indukál, másrészt a sugarat a vezetőszerkezet elhagyása után a felület felé irányítja. Ez a szakterületen a sugár felfelé billentéseként nevezett jelenség valójában az iszap-víz keverék kissé nagyobb sűrűségét és ezáltal a lesüllyedési hajlamát kompenzálja.

A beömlőszerkezet előnye az ülepítőmedencénél az, hogy a vezetőszerkezet végénél egy pontosan kiszámítható sebességprofil jön létre. Ezáltal pontosan ismert, hogy hogyan áramlik a tulajdonképpeni ülepítőtér felé a folyadék. Ideális .: ··♦: .··.

• · · · • · · · ♦ ···· esetben az iszap-víz keverék a beömlőszerkezetet vízszintesen hagyja el a leválasztó- és tároló-szakasz határán.

A kitűzött feladatot, hogy azonos terhelés mellett az ülepítőmedence hidraulikus hatásfoka 50%-ról 90%-ra nőjön, elértük.

Általában Coanda-hatás alatt értjük egy sugár eltérítését egy íves fal felé. A falra való rásimulás a sugár fal felé eső szélének tartományában kialakuló vákuumhatáson alapul .

Ismeretes már, hogy egy keresztirányban átáramoltatott ülepítőmedencében, amelyben mozgatható közbenső fenekek vannak, egy beömlést javasoltak Coanda-hatással, anélkül azonban, hogy egy pontos szerkezeti kialakítást megadtak volna (2.051.021 sz. DE közrebocsátási irat). Ennek a szabadalomnak nem tárgya egy olyan beömlőkamra, amely vezérlőtárcsával és kényszerű réses kiömléssel van ellátva a Coanda-hatás kihasználása mellett. Az említett szabadalom tanítása nem megy túl azon, mint ami Henry Coanda alapszabadalmában a 792.754 sz. DE szabadalomban áll (1936.06.10.).

A találmány által kitűzött feladatot a lapos homokfogónál teljes mértékben elértük, amely 50%-kal rövidebbre építhető ugyanazon terhelés mellett. Ezáltal lényegesen kevesebb helyre van szükség, ami a sűrűn lakott országokban mind nagyobb jelentőséggel bír. Ilymódon ún. kompakt homokfogót lehet létrehozni.

A találmány egy előnyös kivitele szerint, lapos homokfogónál, az eltérítőhenger eltérítőszögének változtatásával a • ·

- 7 homokfogóba befolyó sugár iránya befolyásolható, mivel a geometriai leválási pont előre pontosan megadható. Ezáltal egy további lehetőség adódik, hogy az ülepítési eljárást tovább erősítsük. Megfelelő potenciál-különbség esetén (beömlőkamra vízszintje és homokfogó vízszintje közötti különbség) , ill. az eltérítőhenger sugara és a kiömlőrés szélessége közötti viszony esetén az eltérítőhenger peremén egészen 180°-ig terjedő eltérítések valósíthatók meg. Fontos, hogy a találmány szerinti szerkezet lehetővé tegye, hogy a kiömlőrés kilépőfelületét a terelőlap változtatásával változtatni tudjuk. Ilymódon lehetőség van arra, hogy a szerkezetet utólag, egyszerű módon az üzemmódbeli változásokhoz hozzáigazítsuk. Ez érvényes megfelelő változtatásokkal az ülepítőmedencére is.

Előnyösen lapos homokfogóknál a beömlőkamrában a kiömlőrés előtt gereb van elhelyezve. Ezáltal a durva anyagokat vissza lehet tartani, ami az előülepítés idejét lerövidíti, másrészt az áramlást az előkamrában egyenletesebbé teszi.

A beömlőkamrában a viszonyok rendkívül előnyösen szabályozhatók azáltal, ha a terelőlap teljesen állíthatóan van kialakítva, azaz helyzete egyszer az alaplaphoz képest - amelyen ágyazva van - változtatható, másrészt a eltérítőhengerhez képest is állítható.

A találmány tárgya továbbá az eljárás lapos homokfogók szennyvízzel való megtöltésére. Ezt az eljárást az jellemzi, hogy a Coanda-hatást az ásványi részek leválasztásához és késleltetett, egyenletes bevezetéséhez használjuk.

Előnyösen a folyékony fázist egy domború testen eltérítjük és a lapos homokfogóknál az ásványi részecskéket centrifugális erő hatásának tesszük ki.

Ha ezen eljárás szerint ülepítőmedencéket töltünk meg szennyvízzel egy hozzávezetésből a Coanda-hatás kihasználásával, akkor a szennyvizet a hozzávezetésből egyenletes vízszintes távolságban elhelyezett beömlőcsöveken keresztül a medence teljes szélességén végigérő beömlőkamrába vezetjük és ebből réses áramlással egyenletesen vezetjük ki, a Coanda-hatást pedig a járulékosan a folyékony fázissal magával vitt ásványi anyagok leválasztására és a medencébe való késleltetett, egyenletes bevezetésre használjuk.

A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti beömlőszerkezet példakénti kiviteli alakját tüntetik fel.

Az 1. ábra egy első kiviteli alakot ábrázol vázlatosan, a 2. ábra B-B vonala mentén vett metszetben.

A 2. ábra az 1. ábra A-A nyilai irányából vett felülnézet.

A 3. ábra a találmány egy másik kivitelét mutatja vázlatosan, az 1. ábrához hasonló metszetben.

A 4. ábra egy további kivitelt ábrázol vázlatosan, az 1. ábrához hasonló metszetben.

Az 5. ábra egy ülepítőmedence részletét mutatja vázlatosan, metszetben.

Az 1. és 2. ábrán látható kivitelnél a szennyvíz vízszintesen folyik be az 1 beömlővezetéken keresztül a 2 beöm9

lőkamrába. A 2 beömlőkamra végén 3 kiömlőrés van, amelyet a terelőlap és a vele vízszintesen szembenfekvő R sugarú eltérítőhenger képez. A 4 terelőlap állíthatóan van a beömlőkamra vízszintes 6 fenéklemezére erősítve. Az 5 eltérítőhenger a 2 beömlőkamra 7 lezárófala előtt helyezkedik el. A szennyvíz a 3 kiömlőrésen át lép ki, majd az 5 eltérítőhenger eltéríti és végül ismét vízszintes irányban folyik tovább. A szennyvíz útját az 1. ábrán nyilak jelzik. A folyadékkal magával vitt ásványi részek a szaggatott vonallal jelzett pályát követik a nehézségi erő és a centrifugális gyorsulás hatására.

Az 1. ábra szerint a 2 beömlőkamrát a vízszintes 6 fal a kamra felső oldala és az 5 eltérítőhenger között lezárja. A szennyvíz a Coanda-hatás következtében az íves fal felé el van térítve, amely hatás a szennyvízre a sugárnak a fal felé eső pereme tartományában kifejtett vákuumon alapul.

A 2. ábrából látható, hogy a 3 kiömlőrés a szerkezet teljes szélességén végigér és hogy az 5 eltérítőhenger ugyancsak a szerkezet teljes szélességében van ágyazva úgy, hogy a szennyvíz vezetése az 5 eltérítőhenger alatt kényszerűen megy végbe, mivel nagy duzzasztás esetén az 5 eltérítőhenger feletti áramlást a 7 lezárófal megakadályozza.

Az áramlás lefolyása és az elkerülhetetlen veszteségek miatt a szabad felületek az 5 eltérítőhenger előtt és után olyanok, mint ahogyan az 1. ábrán láthatók, azaz eltérő magasságuk van.

Döntő fontosságú a β eltérítőszög (lásd 1. ábra), amely

lehetővé teszi, hogy a lapos homokfogóba belépő sugár irányát tudatosan befolyásoljuk.

Az, hogy a geometriai leválási pontot hogyan lehet meghatározni, jól látható a 3. ábrán, azt pedig, hogy hogyan változtatható, a 4. ábra mutatja. A 3. és 4. ábrán azonos elemeket azonos hivatkozási számmal jelöltünk. A 3. ábra olyan kivitelt ábrázol, ahol 8 gerebet alkalmazunk. Az 1 beömlővezetéken befolyó szennyvízben lévő durva anyagokat a 8 gereb visszatartja, azonkívül a 2 beömlőkamrában az áramlás egyenirányítását is elvégzi.

A 4. ábrán az 5 eltérítőhenger egy más kivitelét ábrázoltuk. A β eltérítőszög változtatásával a folyékony fázis geometriai leválási pontját előre meghatározhatjuk és ezáltal az áramlás lefolyását a lerövidített homokfogó medencében befolyásolni lehet. A henger az 5 eltérítőhenger ennél a kivitelnél gömbsüvegszerűen a geometriai leválási pont felé le van vágva.

Az 5. ábrán beömlőszerkezetet ábrázoltunk ülepítőmedencék számára az iszap-víz keverék késleltetésére és egyenletes elosztására négyszögletes utóderítő medencéknél. A beömlőszerkezet itt a medence teljes szélességén végigérő 12 beömlőkamrából áll, amelynek felső oldalán 13 terelőlappal szabályozható 14 kiömlőrés van. A 13 terelőlappal szemben a 14 kiömlőrés közvetlen folytatásaként 15 terelőív csatlakozik. A 12 beömlőkamrát általában 16 bevezetőcsatornából meghatározott számú 17 beömlőcsövön keresztül töltjük meg. A 12 beömlőkamrában az erős késleltetés és a 14 kiömlőrés t .·· • · · « · · • · · · ···« · ·♦· ·· ···« · ·4««

- 11 előtti nyomásáthelyezés következtében a réses áramlás egyenletessé válik. A 14 kiömlőrésből kilépő áram a Coanda-hatás következtében a domborúan ívelt 15 terelőíven eltérítődik. Az eltérítés alatt a sugár a szabad sugárhatáron bekövetkező folyadékbekeverés következtében erősen kibővül. Következésképpen a belépősugár és a medencében létrejövő áramlás közötti sűrűségkülönbség erősen lecsökken, a sebesség is lecsökken és ezáltal a kinetikai energia is lecsökken. Az átfolyó mennyiségtől függetlenül a sebességprofil alakja és a sugár kibővülése megmarad (hasonlósági elv). A beömlőszerkezet felett egy hengerelési-rendszer jön létre, amelyet egyrészt az eltérített sugár indukál, és amely másrészt a sugarat a vezetőszerkezet elhagyása után a felület irányába téríti el. A sugárnak ez a felfelé billentése kompenzálja, amint már előbb említettük, az iszap-víz keverék kissé nagyobb sűrűségét.

Az 5. ábrán látható kivitel segítségével a 15 terelőív végénél az ülepítőmedencében egy pontosan előre meghatározható sebességprofilt kapunk. Ezáltal pontosan ismertté válik, hogy hogyan áramlik be a folyadék a tulajdonképpeni ülepítőtérbe. Ideális esetben az iszap-víz keverék a beömlőszerkezetet a T leválasztószakasz és az Sp tárolószakasz közötti határon vízszintesen hagyja el. Köztudottan a T leválasztó szakasz fölött a K tisztavíz szakasz és az Sp tárolószakasz alatt pedig az E besűrítőszakasz található. A 20 iszaptölcsér, önmagában ismert módon, az iszap összegyűjtésére és elvezetésére szolgál.

• · ·· V • Λ * 1 • · 4···« « · ··· « ·»··

Α 12 beömlőkamrának különböző nagysága és alakja lehet. Általában az ülepítőkamra fenekénél, a beömlés magasságában van elhelyezve és a beömlőcsöveken keresztül közvetlenül a fenekénél töltjük fel. Más helyeken is elhelyezhető, fontos, hogy az a követelmény teljesüljön, hogy az iszap-víz keverék a beömlőszerkezetet vízszintesen, a leválasztószakasz és tárolószakasz határán hagyja el. A beömlőszerkezetet a fenéktartományban sarkosan ábrázoltuk. Lehetséges azonban lekerekített változat is. A beömlőkamrából a kiömlés a 13 terelőlapon át tetszés szerint változtatható, fontos csupán az, hogy a sugár a 15 terelőívre feküdjön fel, továbbá, hogy a beömlőkamra a beömlés tartományában az ülepítőkamrával szemben le legyen zárva és a 14 kiömlőrés diffúzorszerűen szélesedő szerkezetbe menjen át. A 17 beömlőcsövek az ülepítőmedencében elosztva más módon is elhelyezhetők, mindaddig, amíg a 17 beömlőcsövek elrendezése és a sugár kilépése a 14 kiömlőrésből a medence teljes szélességében egyenletesen következik be.

Az 5. ábra szerinti kivitel gyakorlatilag az 1-4. ábrák szerinti kivitelnek egy változatát mutatja, amely meg van fordítva és egy utóülepítő medence számára alkalmazható.

A találmány szerinti megoldással a kiömlésnél az eddigi 180 mg/1 visszamaradt üledék helyett most csupán 5 mg/1 ma rad.

Claims (19)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Beömlőszerkezet lapos homokfogók szennyvízzel való megtöltésére négyszögletes medencéből való hozzávezetéssel és abból való elvezetéssel, azzal jellemezve, hogy a medencéhez való hozzávezetés beömlőkamraként (2) van kialakítva fenéklemezzel (6), amelyen a teljes homokfogó szélességen átnyúló, ahhoz képest állítható terelőlap (4) van ágyazva, és ez egy vízszintesen vele szembeniekvő eltérítőhengerrel (5) állítható kiömlőrést (3) képez.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti beömlőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a beömlőkamra (2) az eltérítőhenger (5) tartományában felfelé le van zárva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti beömlőszerkezet, azzal jellemezve, hogy az eltérítőhenger (5) a homokfogó teljes szélessége mentén saját testként van kialakítva .
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti beömlőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a Coanda-hatás kihasználásával a beömlőkamrába (2) vízszintesen beömlő szennyvizet először függőlegesen lefelé és azután vízszintesen vagy függőlegesen felfelé eltérítő eszköze van.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti beömlőszerkezet, azzal jellemezve, hogy az eltérítőhenger (5) eltérítőszöge (B) változtatható és az eltérítőhenger (5) a geometriai leválási pontig, adott esetben gömbsüveg alakban, le van vágva.

   • «·44 4« 4 • · · · « 4
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti beömlőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a kiömlőrés (3) kiömlőfelületének változtatására különböző nagyságú és alakú terelőlapja (4) vannak.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti beömlőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a lapos homokfogóban magasságban változtathatóan van elhelyezve.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti beömlőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a beömlőkamrában (2) a kiömlőrés (3) előtt gereb (8) van elhelyezve.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti beömlőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a folyékony fázist a beömlőkamrában először az alaplappal párhuzamosan vezetjük, majd a kiömlőrésen keresztül lefelé, az eltérítőhengert a geometriai leoldópontig körülfolyva, majd ezt követően felfelé, és végül az eredeti vízszintes beömlőirányt követi a kiömlés felé és azon keresztül, míg az ásványi fázis és a centrifugális gyorsulás hatására lefelé leválik.
10. 10. Beömlőszerkezet, különösen ülepítőmedencék megtöltésére szennyvízzel a Coanda-effektus kihasználásával, négyszögletes medencébe való bevezetéssel és elvezetéssel, azzal jellemezve, hogy a medencéhez való hozzávezetés beömlőkamraként (12) van kialakítva, amelynek kiömlésénél az ülepítőmedence teljes szélességén végigérő, ehhez képest állítható terelőlap (13) van ágyazva, amely a vele vízszintesen szembenfekvő terelőívvel (15) állítható kiömlőrést (14) képez.

    »··< ·« « «· • · · · · · * · · · · • ♦ · ··«· ·
11. 11. A 10. igénypont szerinti beömlőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a terelőív (15) az ülepítőmedence szélességében saját testként van kialakítva.
12. 12. A 10-11. igénypontok bármelyike szerinti beömlőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a Coanda-effektus kihasználásával a beömlőkamrába (12) vízszintesen beömlő szennyvizet először függőlegesen felfelé, majd azután legalább a vízszintes irányba vagy függőlegesen lefelé eltérítő eszköze van.
13. 13. A 10-12. igénypontok bármelyike szerinti beömlőszerkezet, azzal j ellemezve , hogy a terelőív (15) ill. terelőtest terelőszöge (B) változtatható és a terelőív a geometriai leválási pontig van kialakítva.
14. 14. A 10-13. igénypontok bármelyike szerinti beömlőszerkezet, azzal j ellemezve , hogy a kiömlőrés (14) kiömlőfelületének változtatására változó nagyságú és alakú terelőlapjai (13) vannak.
15. 15. A 10-14. igénypontok bármelyike szerinti beömlőszerkezet, azzal j ellemezve , hogy a szerkezet az ülepítőmedencében magasságban változtathatóan van elhelyezve.
16. 16. A 10-15 igénypontok bármelyike szerinti beömlőszerkezet, azzal j ellemezve , hogy változtatható nagyságú és alakú beömlőkamrája (12) van.
17. 17. Eljárás lapos homokfogók, ill. ülepítőmedencék szennyvízzel való megtöltésére hozzávezetésből, a Coandahatás kihasználásával, azzal jellemezve, hogy a szennyvizet a hozzávezetésből egyenletes, vízszintes távol- • ···· ·· · ·· ·· · · · · · * • · · · · · • · · · ···· · ··· ·9 ···· « ··<·

    - 16 Ságban elhelyezett beömlőcsöveken keresztül a medence teljes szélességén végigérő beömlőkamrába vezetjük be és ebből réses áramlással egyenletesen vezetjük ki, és a Coanda-hatást a medencébe való késleltetett, egyenletes bevezetésre és lapos homokfogónál járulékosan a folyékony fázissal magával vitt ásványi anyagok leválasztására használjuk.
18. 18. A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve , hogy a folyadék réses áramlását lapos homokfogónál egy domborúan ívelt testen, és ülepítőmedencénél egy domborúan ívelt terelőíven valósítjuk meg.
19. 19. A 17. vagy 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ülepítőmedencében való alkalmazásnál a Coanda-réses áramlást lényegében felfelé irányítjuk.