HUT61756A

HUT61756A - Process for producing 3-aminosydnone imine derivatives and pharmaceutical compositions comprising same

Info

Publication number: HUT61756A
Application number: HU912900A
Authority: HU
Inventors: Karl Schoenafinger; Rudi Beyerle; Helmut Bohn; Melitta Just
Original assignee: Cassella Ag
Priority date: 1990-09-10
Filing date: 1991-09-09
Publication date: 1993-03-01
Also published as: ZA917142B; IE913158A1; EP0475156A1; PT98909A; DE4028679A1; CA2050977A1; KR920006353A; JPH04279582A; HU912900D0; US5204475A

Description

A találmány tárgyát farmakológiailag hatásos (I) általános képletü helyettesített 3-amino-szidnonimin-származékok - a képletben n értéke 0 vagy 1 -, valamint farmakológiailag elfogadható sóik és savaddíciós sóik képezik.

A találmány tárgyát képezi továbbá egy eljárás a találmány szerinti vegyületek előállítására, valamint azok alkalmazására.

Az (I) általános képletü vegyületekben a karboxilcsoport előnyösen a 2-, 3- vagy 4-helyzetben, különösen előnyösen a 2-helyzetben van a heterociklusos szubsztituenshez viszonyítva. A heterociklusos szubsztituens egy pirrolidino-csoport n = 0 jelentés esetén, és piperidino-csoport η = 1 jelentés esetén.

Az (I) általános képletü vegyületekben a karboxilcsoportot hordozó szénatom asszimetrikus. így a találmány szerinti vegyületek előfordulhatnak racemátokként vagy enantiomerekként.

A találmányunk magában foglalja mind a racemátokat, mind a (S)- és (R)-enantiomereket.

Előnyös (I) általános képletü vegyület a 3-(2-karboxi-piperidino)-szidnonimin, az (S)-3-(2-karboxi-pirrolidino)-szidnonimin és a 3-(4-karboxi-piperidino)-szidnonimin. Különösen előnyösek az említett vegyületek hidrokloridjai.

Az (I) általános képletü vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy egy (II) általános képletü vegyületet - a képletben n értéke 0 vagy 1 - ciklizálunk, és adott esetben farmakológíailag elfogadható sójává vagy savaddíciós sójává alakítjuk.

A (II) általános képletü vegyületeknek az (I) általános képletü vegyületekké való ciklizálását megfelelő szerves vagy szervetlen oldószerben, diszpergálószerben vagy hígítószerben folytatjuk le ciklizálószer adagolásával egyidejűleg, általában -10 °C és 40 ’C, különösen 0 ’C és 40 ’C, előnyösen 0 ’C és 20 ’C közötti hőmérsékleten.

Ciklizálószerként olyan vegyületek alkalmasak, amelyek vizes oldatban 3 alatti pH-értéket szolgáltatnak, ilyenek az ásványi savak, így a kénsav, a salétromsav és a foszforsav, előnyösen a sósav, vagy az erős szerves savak, így a trifluor-ecetsav. A ciklizálást általában jéghűtés közben folytatjuk le.

A ciklizálószert 1 mól (II) általános képletü vegyületre számítva például 0,1 - 10 mól, előnyösen 1-5 mól mennyiségben alkalmazzuk. A ciklizálószert általában feleslegben használjuk. A ciklizálásnál általában az (I) általános képletü vegyület savaddíciós sóját kapjuk.

Megfelelő oldószerek, diszpergálószerek, illetve hígítószerek például a következők: alkoholok, például 1-8 szénatomos alkoholok, különösen 1-6 szénatomos, előnyösen

1-4 szénatomos alkoholok, így a metanol, az etanol, az izoés n-propanol, az izo-, szék- vagy terc-butanol, az η-, izo-, szék-, terc-pentanol, az n-hexanol, a 2-etil-butanol, a 2-etilhexanol, az izooktil-alkohol, a ciklopentanol, a ciklohexanol, a metil-ciklohexanol (elegy), a benzilalkohol; az éterek, különösen a 2 - 8 szénatomos éterek, így például a dietil-éter, a metil-etil-éter, a di-n-propil-éter, a diizopropil-éter, a metil-n-butil-éter, a metil-terc-butil-éter, az etil-propil éter, a dibutil-éter, a tetrahidrofurán, az 1,4-dioxán, az 1,2-dimetoxi-etán, a bisz-B-metoxi-etil-éter; az oligoetilénglikol-dimetil-éterek, így például a tetraglim és a pentaglim; a karbonsav-alkil-észterek, különösen a 2 - 10 szénatomos észterek, így például a hangyasav-metil-, -etil-, -butil- vagy -izobutil-észter, az ecetsav-metil-, -etil-, -propil-, -izopropil-, -butil-, -izobutil- vagy -szek-butil-, -amil-, -izoamil-, -hexil-, -ciklohexil- vagy -benzil-észter, a propionsav-metil-, -etil- vagy -butil-észter; a ketonok, különösen a 3 10 szénatomos ketonok, így például az aceton, a metil-etil-keton, a metil-n-propil-keton, a dietil-keton, a 2-hexanon, a

3-hexanon, a di-n-propil-keton, a diizopropil-keton, a diizobutil-keton, a ciklopentanon, a ciklohexanon, a metil-ciklohexanon, a dimetil-ciklohexanon, a benzofenon, az acetofenon; az alifás szénhidrogének, így például a hexán, a heptán, az alacsony és magas forráspontú petroléterek, a speciál-benzinek és a teszt-benzinek; a cikloalifás szénhidrogének, így például a ciklopentán, a ciklohexán, a metil-ciklohexán, a tetralin, a dekalin; az aromás szénhidrogének, így például a benzol, a toluol, az ο-, m- és p-xilol, az etil-benzol; a halogénezett alifás vagy aromás szénhidrogének, így például a metilén-klorid, a kloroform, a széntetraklorid, az 1,2-diklór-etán, a klór-benzol, a diklór-benzol; hexametil-foszforsav-triamid; a szulfoxidok, így például a dimetil-szulfoxid; a tetrametilén-szulfon; a víz. A különböző oldószerek és hígítószerek elegyeit is, így például víz/metanol, vagy előnyösen etil-acetát/metanol elegyet is alkalmazhatunk.

Az (I) általános képletű vegyületek szervetlen vagy szerves savakkal savaddíciós sókat képeznek. Megfelelő savak azok, amelyek farmakológiailag elfogadható savaddíciós sókat szolgáltatnak. Ilyenek például a hidrogén-klorid, a hidrogén-bromid, a naftalin-diszulfonsavak, különösen a naftalindiszulfonsav(l,5), a foszforsav, a salétromsav, a kénsav, az oxálsav, a tejsav, a borkősav, az ecetsav, a szalicilsav, a benzoesav, a hangyasav, a propionsav, a pivalinsav, a dietil-ecetsav, a malonsav, a borostyánkősav, a pimelinsav, a fumársav, a maleinsav, az almasav, a szulfaminsav, a fenil-propionsav, a glükonsav, az aszkorbinsav, az izonikotinsav, a metánszulfonsav, a p-toluolszulfonsav, a citromsav és az adipinsav. A savaddíciós sókat ismert módon a komponenseknek célszerűen megfelelő oldószerben vagy hígítószerben való reagáltatásával állítjuk elő.

A szintézis során az (I) általános képletű vegyületek általában savaddíciós sókként válnak ki.

Az (I) általános képletű vegyületek belső sóikként is előfordulhatnak.

A (II) általános képletű kiindulási vegyületeket egyszerűen ismert módon állíthatjuk elő az a) reakcióvázlat szerint.

Eszerint a (III) általános képletű heterociklusos savat például alkálifém-cianáttal reagáltatjuk savas vizes oldatban, és a kapott (IV) általános képletű karbamid-származékot Hoffmann-lebontással az (V) általános képletű hidrazin-származékká alakítjuk. Az (V) általános képletű vegyületet előállít-

- 6 hatjuk a (III) általános képletü vegyület N-nitrozo-származékából is redukciós úton [az 1-amino-ptolinra vonatkozó irodalom például Biochemistry 6, 173 (1967)]. Az (V) általános képletü vegyületet végül a (VI) általános képletü vegyületté cián-metilezzük, és ezt a (II) általános képletü vegyületté nitrozáljuk.

A karbamid-származékoknak aminokból alkálifém-cianáttal savas vizes oldatban való előállítása ismert az irodalomból [például Houben-Weyl, Methoden dér organischen Chemie, 4. kiadás, E4. kötet, 362. oldal]. Alkálifém-cianátként előnyösen kálium-cianátot használunk. A Hoffmann-lebontás, azaz aminoknak a megfelelő amidből hipoklorittal vagy hipobromittal való előállítása szintén az irodalomból ismert [Houben-Weyl, Methoden dér Organischen Chemie, 4. kiadás, XI/1. kötet, 854. oldal].

A (VI) általános képletü vegyületeknek cián-metilezéssel való előállítását szintén ismert módon folytatjuk le az (V) általános képletü vegyületnek formaldehiddel vagy hidrogén-cianiddal, illetve nátrium-cianiddal megfelelő oldószerben, például vízben való reagáltatásával. A nitrozálást ismert módon folytatjuk le előnyösen vízben, például 0 és 10 °C közötti hőmérsékleten. A salétromossavat általában alkálifém-nitritből, például nátrium-nitritből és sósavból állítjuk elő. Az előző lépésekben használt vizes oldat pH-értékét előnyösen sósavval 1 és 3 közötti értékre állítjuk be és az alkálifém-nitritet vizes oldat formájában keverés közben adjuk a vegyület lehűtött oldatához.

* · ·

- 7 A (III) általános képletü vegyületek ismertek, és kereskedelemben hozzáférhetők és/vagy ismert módon állíthatók elő. A (III) általános képletü vegyület különösen prolin, pirrolidin-3-karbonsav, pipekolinsav, nipekotinsav és izonipekotinsav.

Ha a (III) általános képletü vegyületeket racemátjaikként használjuk, úgy az (I) általános képletü vegyületeket is racemátokként kapjuk. Hasonló az (S)~ illetve (R) - alakú (I) általános képletü vegyületek előállítása, ahol a (III) általános képletü vegyületek megfelelő enantiomerjeit alkalmazzuk.

Az (I) általános képletü vegyületek (S)- illetve (R)alakjai előállíthatok a racém elegyekből ismert módon is, például a racemátnak optikailag aktív alkohollal való észterezése, a kapott diasztereomer elegy elválasztása és az észter elszappanosítása útján.

Az (I) általános képletü vegyületek és farmakológiailag elfogadható sóik és savaddíciós sóik értékes farmakológiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Fiziológiai körülmények között nitrogén-monoxidot szabadítanak fel, és így erősítik az endoteliumból származó relaxációs faktor (EDRF) antiaggregációs, antiadhéziós és izomrelaxációs hatását. A vegyületek alkalmazhatók tehát olyan megbetegedések esetén, ahol a természetes endoteliális nitrogén-monoxid szabaddáválás nem kielégítő, így például az angina pectoris és trombózis esetén.

Más szidnonimin-származékokkal összehasonlítva a találmány szerinti vegyületek lassabb nitrogén-monoxid szabaddáválást • «

- 8 biztosítanak, és ez egy egyenletes és hosszú hatással jár együtt.

Az (I) általános képletű vegyületek és farmakológiailag elfogadható savaddíciós sóik alkalmazhatók tehát embereknél gyógyításra, vagy pedig egymással való keverékeik formájában vagy gyógyászati készítmények formájában, amelyek alkalmasak enterális vagy parenterális adagolásra, és amelyek hatóanyagként legalább egy (I) általános képletű vegyületnek vagy ennek sójának vagy savaddíciós sójának a hatásos mennyiségét tartalmazzák a szokásos gyógyászati hordozóanyagokkal és ada1ékanyagokka1 együtt.

A gyógyászati készítményeket adagolhatjuk orálisan, például pirulák, tabletták, lakkbevonatú tabletták, drazsék, kemény és lágyzselatin kapszulák, oldatok, szirupok, emulziók vagy szuszpenziók, vagy aeroszolos keverékek formájában. Az adagolás történhet rektálisan is, például kúpok formájában, vagy parenterálisan, például injekciós oldatok formájában, vagy perkután, például kenőcsök vagy tinkturák formájában.

A gyógyászati készítmények előállításához gyógyászati szempontból inért szervetlen vagy szerves hordozóanyagokat alkalmazunk. A pirulák, tabletták, drazsék és keményzselatin kapszulák esetén ezek lehetnek például laktóz, búzakeményítő vagy ennek származékai, talkum, sztearinsav, vagy ennek sói, a lágyzselatin kapszulák és kúpok esetén a hordozóanyagok lehetnek például zsírok, viaszok, félszilárd és folyékony poliolok, természetes vagy keményített olajok. Az oldatok és szirupok esetén a hordozóanyag például víz, szacharóz, invert

- 9 cukor, glükóz vagy poliolok, az injekciós oldatoknál hordozóanyagként alkalmasak például a víz, az alkoholok, a glicerin, a poliolok vagy a növényi olajok.

A gyógyászati készítmények a hatóanyagok és a hordozóanyagok mellett még adalékanyagokat, így töltőanyagokat, kötőanyagokat, szétesést elősegítő anyagokat, sikosítószereket, nedvesítőszereket, stabilizálószereket, emulgeálószereket, konzerválószereket, édesítőszereket, színezékeket, ízjavító és aroma anyagokat, pufféranyagokat, továbbá oldószereket, oldást közvetítőket vagy depót hatás elérésére szolgáló szereket, valamint az ozmotikus nyomás megváltoztatására szolgáló sókat, bevonószereket vagy antioxidánsokat tartalmazhatnak.

A készítmények tartalmazhatnak két vagy több (I) általános képletü vegyületet vagy ennek farmakológiailag elfogadható savaddíciós sóját, és emellett más gyógyászatilag hatásos anyagot.

Ilyen gyógyászatilag hatásos anyagok például a B-receptor-blokkoló szerek, így például a propranolol, a pindolol, a metoprolol; az értágító szerek, így például a karbokromén; a nyugtatószerek, így például a barbitursav-származékok, az 1,4benzodiazepinek és a metrobamát; a diuretikumok, így például a klór-tiazid; a szivet tonizáló szerek, így például a digitális készítmények; a vérnyomáscsökkentő szerek, így például a hidralazin, a dihidralazin, a prazoszin, a klonidin, a Rauwolfia-alkaloidák; a vér zsírtükörszintjét csökkentő szerek, így például a bezafibrát, a fenofibrát; a trombózis megelőzésére szolgáló szerek, így például a fenprocumon.

Az (I) általános képletü vegyületek, farmakológiailag » · ·

- 10 elfogadható sóik és savaddíciós sóik, valamint az (I) általános képletü vegyületeket vagy farmakológiailag elfogadható savaddíciós sóikat hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények alkalmazhatók embereknél a kardiovaszkuláris rendszer megbetegedéseinek a leküzdésére illetve megelőzésére, például vérnyomáscsökkentő szerként különböző eredetű magas vérnyomás esetén, az angina pectoris és a trombózis leküzdésére vagy megelőzésére. Az adagolás széles határok között változhat, és függ az adott körülményektől. Általában orális adagolás esetén embereknek a napi dózis mintegy 0,5 és 100 mg közötti, előnyösen 1 és 20 mg közötti, más adagolási formák esetén a napi adag a hatóanyagok jó reszorpciója következtében hasonló határok között változhat, azaz általában szintén 0,5 és 100 mg/ember mennyiség közötti. A napi adagot általában több, például 2-4 részadagra osztjuk.

Az (I) általános képletü vegyületek farmakológiai hatását Godfraind és Kaba módosított módszere szerint [Arch. Int. Pharmacodyn. Ther. 196 (Suppl.) 35 - 49, 1972] és Schüman és munkatársai [Naunyn-Schmiedeberg's Arch. Pharmacol. 289. 409418, 1975] szerint vizsgáltuk. Ennek során tengerimalacok artéria pulmonális-ából származó spirális csíkokat kiegyensúlyozás után kalciummentes tirod-oldadtban 40 mmól/liter káliummal depolarizáltunk. Ezután 0,5 mmól/liter CaC12~vel kontrakciót váltottunk ki.

A vizsgált vegyületek relaxáló hatását 1/2 lóg 10 lépéseknek megfelelő koncentrációban való adagolást követően határoztuk meg. A koncentráció-hatás görbéből (abszcissza - lóg • * ·

- 11 mol/1 vizsgált vegyület, ordináta: a maximális kontrakció százalékos gátlása, 4-6 véredény csík átlagértéke) meghatároztuk a vizsgált vegyületnek azt a koncentrációját, amely a kontrakciót 50 %-ban gátolta (= IC5Q, mol/1). A vizsgált vegyületek hatástartamából megkaptuk azt az időt, amely a vizsgált vegyület adagolását követően ahhoz szükséges, hogy a kiindulási értéket érjük el. A következő táblázatban megadjuk az így kapott eredményeket.

A vegyület ^IC50 Hatástartam (perc) előállítási példa száma

1.	6-10^-6	>300
2.	2,4-10^-5	>300
3.	2-10^-5	>300

Összehasonlító

vegyület
SIN-1	1-10^-6	90
Molszidomin	3-10^-4	120

SIN-1

Molszidomin = N-(etoxi-karbonil)-3-morfolino-szidnonimin

3-morfolino-szidnonimin-hidroklorid

····

Példák

1. példa

3-(2-Karboxi-piperidino)-szidnonimin-hidroklorid

129 g (D,L)-pipekolinsavnak, 500 ml víznek és 122 g kálium-cianátnak az elegyét rövid ideig forraljuk, és 5 perc elteltével jégfürdőben lehűtjük, és 200 ml 50 %-os kénsav-oldattal megsavanyítjuk. A kapott karbamidot [l-(amino-karbonil)-piperidin-2-karbonsav] leszivatjuk és szárítjuk. Kitermelés: 149 g Olvadáspont: 148 °C (bomlás)

12,9 g így kapott vegyületet és 12,6 g kálium-hidroxidot ml vízben oldunk, lehűtjük 5 °C hőmérsékletre, és 32,6 g 30 %-os kálium-hipoklorit-oldattal elegyítjük, és 15 órán át emekedő hőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyhez 3 g nátrium-szulfitot adunk, a feleslegben lévő hipokloridot elbontjuk. A kapott reakcióelegyet szűrjük, lehűtjük, és 22,5 ml 10 m sósavoldattal megsavanyítjuk. Az így kapott elegyhez 6,5 g kálium-cianidot adunk, és a reakcióelegy pH-értékét sósavval 7,6-ra állítjuk be, majd hozzáadunk 5,9 g 38 %-os formalin-oldatot. A kapott reakcióelegy pH-értékét nátrium-karbonát-oldattal 7 7,5-re állítjuk be, és a reakcióelegyet 15 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A kapott reakcióelegyet jégfürdőn lehűtjük, 10 m sósav-oldattal megsavanyítjuk (pH = 1), hozzáadunk 6,9 g nátrium-nitritet és 5 órán át emelkedő hőmérsékleten keverjük.

A kapott reakcióelegyhez 100 ml etil-acetátot adunk, és a vizes fázis pH-értékét 1-re állítjuk be. Az etil-acetátos fázist el····

- 13 • ···· választjuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk nitrogén légkörben és 25 ml 30 %-os izopropanolos sósav-oldattal elegyítjük. A reakcióelegyet egy éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd a kiváló szilárd anyagot szűréssel eltávolítjuk, és a szűrletet bepároljuk. A visszamaradó olajos anyagot 50 ml metanolban oldjuk, és aktív szénnel melegítjük, szűrjük és 800 ml etil-acetáttal hígítjuk. A kapott oldatból szilárd anyag kristályosodik ki rövid idő után, amelyet leszivatunk és szárítunk.

Kitermelés: 7,4 g Olvadáspont: 122 °C (bomlás)

2. példa

3-(4-Karboxi-piperidino)-szidnonimin-hidroklorid

A cím szerinti vegyületet analóg módon állítjuk elő izonipekotinsavból. A kapott vegyület 172 °C hőmérsékleten bomlás közben olvad.

1. példa (S)-3-(2-Karboxi-pirrolidino)-szidnonimin-hidroklorid

A vegyületet analóg módon állítjuk elő L-prolinból.

Op.: 142-144 °C (bomlás)

Forgatóképesség: αθ²⁰ = -100° (víz; c = 1,0).

Claims

1. (I) általános képletü helyettesített 3-amino-szidnonimin-származékok - a képletben n értéke 0 vagy 1 - valamint farmakológiailag elfogadható sói és savaddiciós sói.

2. Az 1. igénypont szerinti helyettesített 3-aminoszidnonimin-származékok, azzal jellemezve, hogy a karboxilcsoport a heterociklusos szubsztituens 2-helyzetében van.

3. 3-(2-Karboxi-piperidino)-szidnonimin-hidroklorid.

4. (S)-3-(2-karboxi-pirrolidino)-szidnonimin-hidroklorid.

5. 3-(4-karboxi-piperidino)-szidninimin-hidroklorid.

6. Eljárás az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletü helyettesített 3-amino-szidnonimin-származékok előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletü vegyületet - a képletben n értéke 0 vagy 1 - ciklizálunk, és adott esetben a kapott vegyületet farmakológiailag elfogadható sójává vagy savaddiciós sójává alakítjuk.

7. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletü helyettesített 3-amino-szidnonimin-származékok vagy farmakológiailag elfogadható sóik vagy savaddiciós sóik alkalmazása kardiovaszkuláris megbetegedések megelőzésére vagy leküzdésére.

8. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletü helyettesített 3-amino-szidnonimin-származékok vagy farmakológiailag elfogadható sóik vagy savaddiciós sóik alkalmazása angina pectoris és trombózis megelőzésére vagy leküzdésére.

····

9. Gyógyászati készítmények, azzal jellemezve, hogy az 1-

5. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletű helyettesített 3-amino-szidnonimin-származékot, farmakológiailag elfogadható sóját vagy savaddíciós sóját tartalmazzák gyógyászatilag elfogadható hordozóanyaggal és adalékanyaggal, és adott esetben egy vagy több további farmakológiai hatóanyaggal együtt.