HUT54697A - Process for producing sulfur- and phosphorus-containing purine derivatives and pharmaceutical compositions comprising same as active ingredient - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás az antivirális hatású (I) általános képletű vegyületek - a képletben ^R1 jelentése hidroxil- vagy aminocsoport, jelentése hidrogénatom vagy aminocsoport, jelentése hidrogénatom, hidroxi-metil- vagy aciloxi-metil-csoport,

R₄ jelentése egy (a) képletű csoport - ahol

Rg és Rg jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, adott esetben

1-6 szénatomos alkilcsoport vagy szubsztituált fenilcsoport -, és R₄ együtt egy (b) képletű csoportot jelent ahol Rg jelentése a fentiekben megadott - és gyógyászatilag elfogadható sóinak előállítására, továbbá a fenti vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására.

Az EP-A 242 482. számú szabadalmi leírás (Beecham Group p.l.c.) ismertet 9-hidroxi-alkoxi-szubsztituenssel rendelkező guanin-származékokat, melyek antivirális aktivitást fejtenek ki.

Egy uj, szerkezetileg különböző vegyületcsaládot fejlesztettünk ki, melyek szintén antivirális aktivitással rendelkeznek.

A találmány tárgya tehát eljárás az (I) általános képletű vegyületek - a képletben jelentése hidroxil- vagy aminocsoport,

R₂ jelentése hidrogénatom vagy aminocsoport, r₃ jelentése hidrogénatom, hidroxi-metil- vagy aciloxi-metil-csoport,

R4 jelentése egy (a) képletű csoport - ahol

R5 és Rg jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy adott esetben szubsztituált fenilcsoport vágj

R3 és R4 együtt egy (b) képletű csoportot jelent ahol Rg jelentése a fentiekben megadott - és gyógyászatilag elfogadható sóik előállítására, oly módon, hogy

a) egy (¹¹) általános képletű vegyületet egy imidazolgyürüt eredményező ciklizálási reakcióba visszük - a képletben X jelentése egy imidazolgyürüt eredményező ciklizáláshoz alkalmas csoport - mint például aminocsoport, vagy aminoszármazék, előnyösen formil-aminocsoport - vagy

b) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén - ahol R^ jelentése hidroxil-, R₂ jelentése aminocsoport egy (III) általános képletet - a képletben

Y jelentése amino- vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport - egy

2-es helyzetű R₂' szubsztituenst hordozó pirimidingyürü kialakítására képes kondenzálószer jelenlétében pirimidingyürüt eredményező gyűrűzárási reakcióba visszük,

c) egy (IV) általános képletű vegyületet egy az oldalláncot hordozó (V) általános képletű vegyülettel - a képletben Q jelentése egy távozó csoport - kondenzáljuk, a fenti (II) - (V) általános képletű vegyületekben

Rj/, ^r2'' ^r3' és R₄í és R₁₍ R₂, R₃ és r₄ olyan csoportokat, illetve atomokat jelentenek, melyek átalakíthatók azokká és kívánt vagy adott esetben Ri',R2', r₃t és/vagy R4' csoportokat, amennyiben eltérnek R^, R2, R3 és/vagy R4 jelentésétől, a megfelelő Rj, R2, R3 és/vagy R4 csoportokká alakítjuk és/vagy Rj/, R2'/ ^R3' és/vagy r₄ < csoportokat, amennyiben jelentésük egyezik R_x, R2, R3 és/vagy R₄ csoportok jelentésével, egy másik Rj_r, R2', R3' és/vagy R₄r csoportokká alakítjuk, és a kapott terméket kívánt esetben gyógyászatilag elfogadható sóvá alakítjuk.

Ha R_x jelentése hidroxil- és R₂ jelentése aminocsoport, akkor az (I) általános képletű vegyület egy guaninszármazék.

Ha R-l jelentése aminocsoport és R₂ jelentése hidrogénatom, akkor az (I) általános képletű vegyület egy adeninszármazék.

Ha Rj jelentése hidroxilcsoport és R2 jelentése hidrogénatom, akkor az (I) általános képletű vegyület egy hipoxantinszármazék.

Ha Rí és R2 azonosan aminocsoport, akkor az (I) általános képletű vegyület egy 2,6-diamino-purin-származék.

Az (I) általános képletű vegyületek gyakran guanin- vagy adeninszármazékok.

Az acilcsoport megfelelő példái, amennyiben R3 jelentése aciloxi-metil-csoport, magukba foglalják a karboxilcsoportokat, mint például az 1-7 szénatomos alkanoilcsoportokat és az adott esetben a fenilgyürüben az R5/R6 jelentésénél az alábbiakban megadottakkal szubsztituált benzoilcsoportot.

Az acilcsoportok előnyös példái magukban foglalják az acetil-, propionil-, butiril-, heptanoil- és hexanoilcsoportokat.

R₅ és Rg megfelelő példái magában foglalják a következőket: hidrogénatom, metil-, etil-, n- és izopropil-, η-, szék-, izo- és terc-buti1-csoport, fenilcsoport, amely adott esetben 1-3 atommal szubsztituált, ahol a szubsztituens lehet halogénatom, mint például fluor-, klór-, brőmatom vagy 1-4 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoport, ahol az alkilcsoport a fentiekben megadottak bármelyike lehet.

Az (I) általános képletű vegyületek gyógyászatilag elfogadható sóinak példái a gyógyászatilag elfogadható savakkal, mint például hidrogénkloriddal, orto-f oszforsawal és kénsawal alkotott savaddiciós sói. A gyógyászatilag elfogadható sók magukban foglalják a szerves bázisokkal, előnyösen aminokkal, mint például etanol-aminokkal vagy diaminokkal alkotott sókat, és az alkálifémsókat, mint például nátrium- és káliumsókat.

Timikor az (I) általános képletű vegyület tartalmaz egy foszfonátcsoportot, akkor a megfelelő sók magukban foglalják a fémsókat, például az alkálifémsókat, például a nátrium- és káliumsókat, az alkáliföldfémsókat és az ammónium- vagy a szubsztituált ammóniumsókat, mint például a kis szénatomszámu alkilaminokat, mint a trietil-amint, hidroxi-szénatomszámu alkil-aminokat, mint például a 2-hidroxi-etil-amint, bisz-(2-hidroxi-etil)-amint vagy a trisz-(2-hidroxi-etil)-amint.

Megjegyezzük, hogy számos (I) általános képletű vegyület, különösen azok, amelyeknél R3 jelentése hidrogénatomtól eltérő, egy aszimmetriacentrummal rendelkeznek, és ennél fogva képesek több mint egyfajta sztereoizomer formában létezni. A találmány szerinti eljárással előállíthatok ezek a formák elkülönítve és keverékként is, ideértve a racemátkeveréket is. Az izomereket ismert módon választhatjuk el kromatográfiás módszerekkel vagy rezolválószer alkalmazásával. Mindemellett a különféle izomereket előállíthatjuk aszimmetriás szintézis úton királis intermedierek alkalmazásával.

Az (I) általános képletű vegyületek és alkálifémsóik alkothatnak szolvátokat, mint például hidrátokat és a továbbiakban ezeket is értjük az (I) általános képletű vegyületek illetve sóik alatt.

Megjegyezzük, hogy amennyiben az (I) általános képletben R1 jelentése hidroxilcsoport, akkor a vegyület az (IA) szerkezettel jellemző túlsúlyban lévő tautomer formában létezik, mikoris X jelentése előnyösen egy formil-amino-csoport, az a) eljárást kivitelezhetjük egy ciklizációs kondenzálőszer használatával, mint például dietoxi-etil-acetát vagy trietil-ortoformiát vagy fúzióval.

A b) eljárást végrehajthatjuk az EP-A-242 482. számú közzétételi iratban leírt eljárások szerint, mely anyagot beépítettük jelen bejelentésünkbe is.

A c) eljárást végrehajthatjuk a Q csoport megfelelő példáival, ideértve a halogénatomokat, mint például klór-, bróm- és jódatomot, előnyösen jódatomot alkalmazunk, vagy más olyan csoport alkalmazásával, melyek könnyedén helyettesíthetők nukleofilekkel, példának említjük a meziloxi- vagy toziloxicsoportot. A reakciót előnyösen inért oldószerben, mint például dimetil-formamidban bázis jelenlétében, mint például kálium-karbonát, 0-50 °C-on, előnyösen a környezet hőmérsékletén hajtjuk végre. Mindemellett Q jelentése lehet hidroxilcsoport és ez esetben a reakciót dehidratáló katalizátor jelenlétében hajtjuk végre. Dehidratáló katalizátorra példa a dietil-azodikarboxilát és trifenil-foszfin.

A különböző csoportok átalakítására a következő példákat soroljuk fel:

R^' — R]_

a) Egy R^ = hidroxicsoport átalakítható egy Rj_' = klóratom szubsztituenssé klórozószer, mint például foszfor-oxiklorid használatával, előnyösen tetraetil-ammónium-klorid és dimetil-anilin (savmegkötőszer) jelenlétében CH3CN oldószerben reflux hőmérsékleten. A reakciót a M.J. Robins és B. Ozanski Can. J. Chem. 59, 2601 (1981) szerint végezzük el.

b) Egy Rjy = klóratomot átalakíthatunk R^ = hidroxilcsoporttá hidrolízissel, melyet vizes ásványi sav, előnyösen hidrogénklorid sav használatával végzünk. Még előnyösebben egy szerves savat, mint például hangyasavat alkalmazunk emelt hőmérsékleten, előnyösen 70-150 °C-on, még előnyösebben 100 °C körül.

c) Egy R-l* = klóratom szubsztituenst átalakíthatunk egy R^ = aminocsoporttá ammóniával való kezeléssel, melyet kis szénatomszámu alkanolban, mint például etanolban vagy metanolban egy autoklávban 100 °C-on kb. 7 órán át végzünk. Egy másik megoldás szerint dimetil-formamidban nátrium-azidos kezelést végzünk (R^ = N3 intermediert alakítunk ki), majd metanolban ammónium-formiát/csontszenes palládiummal redukálunk.

d) Egy R]/ = alkoxicsoportot, például metoxicsoportot mint például metoxicsoportot átalakíthatunk egy R^ = = hidroxilcsoporttá a D.R. Haines, J. Med. Chem. 1987, 30, 943 és K.K. Ogilvie és H.R. Hanna, Can. J. Chem. 1984, 62 _f 2702 szerinti eljárással.

e) Egy Rj/ védett aminocsoport, mint például trietil-aminocsoport átalakítható aminocsoporttá vizes ecetsavas kezeléssel, melyet előnyösen 80 %-os ecetsavval emelt hőmérsékleten kb. 80 °C-on végzünk. R^r lehet egy ftálimidocsoport is, amelyet átalakíthatunk aminocsoporttá metilhidrazinnal vagy hidrazinnal végzett kezeléssel, melyet inért oldószerben, mint például diklór-metánban környezeti hőmérsékleten hajtunk végre.

^R2' ” ^R2

a) R2' lehet egy védett aminocsoport, mint például formil-aminocsoport, amelyet átalakíthatunk egy R2 = aminocsoporttá hidrolízissel vagy R2' lehet egy di-t-butiloxi-karbonil-amino-csoport.

R3' “ ^r3

a) Hidroxil- vagy hidroxil-metil-csoport átalakítható aciloxi- vagy aciloxi-metil-csoporttá önmagában ismert acilezési eljárásokkal.

b) Védett hidroxil- vagy védett hidroxil-metil-csoport átalakítható hidroxil- vagy hidroxil-metil-csoporttá önmagában ismert védőcsoporteltávolítási eljárásokkal.

Az EP-A-242 482. számú közzétételi irat megfelelő példákat sorol fel a védőcsoportokra illetve azok eltávolítására szolgáló eljárásokra. Egy különösen megfelelő védőcsoport az acetilcsoport, amely hidrolízissel eltávolítható.

R4· - R4

Amennyiben az R4 jelentésében szereplő R₅ és Rg csoportok hidrogénatomtól eltérőek, akkor ezeket R5 és Rg = = hidrogénatommá alakíthatjuk dezészterező reagensekkel, mint például trimetil-szilil-bromiddal egy aprotikus oldószerben, mint például diklór-metánban vagy dimetilformamidban a környezet hőmérsékletén (lásd C. E. McKenna és mtsai, J.C.S. Chem. Comm., 1979, 739).

Az R5 és Rg csoportok egyikének hidrogénatommá történő szelektív konverzióját végrehajthatjuk hidroxid ionos kezeléssel (lásd Rabinowitz JACS 1960, 82, 4564).

Ciklusos foszfonátok, amelyeknél R3 és R4 a meghatározásnak megfelelően egymáshoz kapcsolódik, előállíthatok a megfelelő (I) általános képletű vegyületből, ahol R5 és Rg jelentése hidrogénatom és R₃ jelentés ehidroxilcsoport úgy, hogy a vegyületet N,N-diciklohexil-4morfolino-karboxamidinnel és egy dehidratáló reagenssel, mint • ·

- 10 diciklohexil-karbodiimiddel reagáltatjuk.

Megjegyezzük, hogy a fenti átalakítások bármilyen kívánt vagy szükséges sorrendben végrehajthatók az előállítani kívánt (I) általános képletnek megfelelően.

A (II) általános képletű intermedierek előállíthatok a megfelelő (VI) általános képletű vegyületekből az (V) általános képletű intermediereken keresztül, amelyben Q jelentése OH-csoport, mint azt a fentiekből meghatároztuk, az EP-A-242 482. számú közzétételi iratban leírt eljárásoknak megfelelően, azaz az (V) általános képletű vegyületet, ahol Q jelentése OH-csoport ftálimido-oxi-származékká alakítjuk át, majd metil-hidrazinnal reagáltatjuk.

A (VI) általános képletű vegyületek, melyeknél jelentése klóratom és R2' jelentése aminocsoport, ismert vegyületek, melyeket leírtak a Temple és mtsai, J. Org. chem., 40 (21), 3141, 1975 műben.

Azok a (VI) általános képletű vegyületek, amelyeknél R]/ klóratom és R₂' hidrogénatom, kereskedelemben hozzáférhető vegyületek.

A (III) általános képletű intermedierek előállíthatók az EP-A-242 482. számú közzétételben általánosan leírt eljárások szerint.

A (IV) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk az EP-A-313 289. és az EP-A-319 228. számú közzétételi iratban leírtak szerint, azaz egy (VI) általános képletű vegyületből, -ahol az 5-aminocsoport formilezett egy R7ONH2 vegyülettel, ahol R₇ jelentése védőcsoport - végrehajtott reakcióval. Az

Az így kapott (VII) általános képletű vegyületet ciklizálhatjuk dietoxi-metil-acetáttal és így kapjuk a (IV) általános képletű vegyületet, ahol az OH-csoport védett.

Az R7 csoport megfelelő példái magukba foglalják a benzilcsoportot, amely hidrogénezéssel eltávolítható és a tetrahidropirán-2-il-csoportot, amely 80 %-os ecetsavas kezeléssel távolítható el környezeti hőmérsékleten.

Az (V) általános képletű intermedier vegyületek, amelyeknél Q jelentése hidroxilcsoport, ismert vegyületek, vagy pedig analóg módon előállíthatok a szerkezetileg hasonló ismert vegyületekből.

Amikor R3 jelentése hidrogénatom, a vegyületek előállíthatok a megfelelő R4/CI képletű vegyületnek tioetanollal való reagáltatásával, mely reakciót bázis jelenlétében, mint például nátrium-hidrid/kálium-jodid jelenlétében végzünk egy inért oldószerben, mint például tetrahidrofuránban (lásd 1. intermedier előállítási példa).

Az (V) általános képletű vegyületek, melyeknél R₃ / jelentése hidroxi-metil-csoport, előállíthatok az a) reakcióvázlat szerint.

Amennyiben R3 jelentése hidroxi-metil-csoport, akkor az (V) általános képletű intermediernek az oldalláncban található egyik hidroxilcsoport szelektív védelme szükségeltetik. Ezt megoldhatjuk trimetil-ortoformiáttal történő reagáltatással, melyet egy savkatalizátor, mint például p-toluol-szulfonsav jelenlétében végzünk.

A gyógyászatilag elfogadható sókat ismert módon állíthatjuk elő, például a savaddiciós sók esetében egy megfelelő szerves vagy szervetlen savval történő reagáltatással.

Megjegyezzük, hogy találmányunkkal eljárást szolgáltatunk az R₃ helyén hidroxil-metil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek olyan eljárás előállítására, mely szerint az R₃ helyén védett hidroxil-metil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületről a védőcsoportot eltávolítjuk. A védőcsoport-eltávolításra megfelelő eljárásokat a fentiekben ismertettünk, ideértve az acetilcsoport eltávolítását is.

A találmány szintén szolgáltat eljárást azon (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R5 és Rg jelentése hidrogénatom oly módon, hogy a megfelelő R₅ és Rg helyén egyformán alkil- vagy adott esetben szubsztituált fenilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket dezészterezzük.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek hatásosan alkalmazhatók vírusok által okozott fertőzések kezelésénél különösen DNS vírusok és retrovírusok esetében. A DNS vírusok példái magukba foglalják a herpeszvírusokat, mint például a herpes simplex 1 és 2 tipusuakat, a varicellazoster vírust, az Epstein-Barr vírust és a citomegalovírust. A retrovírusok magukba foglalják a lentivírusokat, mint például a visna vírust és a humán immunhiányos betegséget okozó vírust (1. és 2. törzs).

A találmány szerinti vegyületek tumort okozó vírusok inhibitorai és/vagy hatásosak daganatos megbetegedéseket, mint például rákot okozó betegségek kezelésében.

A találmány szerinti vegyületeket alkalmazhatjuk gyógyászati készítmények előállítására is.

Ennek megfelelően találmányunk egy további tárgyát képezi egy olyan eljárás, mellyel az (I) általános képletű vegyületeket vagy gyógyászatilag elfogadható sóit a gyógyszerkészítmények előállításánál szokásosan alkalmazott hordozó- és/vagy vívőanyagokkal gyógyászati készítménnyé alakítjuk.

Az orálisan alkalmazható kompozíciók lehetnek szirupok, tabletták vagy kapszulák. Amikor a kompozíció tabletta formájú, bármilyen szilárd készítmények előállításához alkalmazható gyógyászati hordozót tartalmazhat, például magnézium-sztearátot, keményítőt, laktózt, glükózt, rizs- vagy lisztport vagy mészkőport.

A készítmény lehet emészthető kapszulaformáju is, például a vegyületet tartalmazó zselatinkapszula, vagy szirupformáju vagy egy oldat vagy egy szuszpenzió. A megfelelő folyékony gyógyászatilag elfogadható hordozók magukba foglalják az etil-alkoholt, a glicerint, sós vizet és vizet, mely utóbbihoz ízesítő- és szinezőszereket is adhatunk szirup formában. A vegyületeket kiszerelhetjük steril folyékony hordozóba injektálás céljára.

A készítményeket kialakíthatjuk bőr és szem helyi kezelésére alkalmas formává.

A bőr helyi kezelésére alkalmas készítmény lehet krém, % 9

- 14 oldat vagy kenőcs formájú. Ezeket a kiszerelési módozatokat ismert formulázási eljárásokkal állíthatjuk elő lásd például a gyógyászati és kozmetikai készítmények területén általánosan használt Harry-féle Cosmeticology könyvét (Leonard Hill Books and the British Pharmacopaeia).

A szem kezelésére alkalmas készítmények lehetnek szokásos szemcseppkészítmények vagy kenőcs kompozíciók.

A találmány szerinti készítmények előnyösen dózisegység formájuak és számos esetben egyszeri dózisban alkalmazhatók. Egy megfelelő dózisegység tartalmazhat 50 mg - 1 g aktív anyagot, például 100 - 500 mg-ot.

Az ilyen adagok 1-4-szer, még gyakrabban 2-3-szor alkalmazhatók naponta. A vegyületek hatásos dózisa általában 1,0 - 20 mg/testsulykg/nap általánosabban 2,0 - 10 mg/testsulykg/nap tartományban van.

A fentiekben megadott dózisszinteknél nem jelentkezik nem elfogadható toxikológiai hatás.

A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületek vagy gyógyászatilag elfogadható sóik aktív terápiás anyagok, különösen vírusos fertőzések kezelésére.

A találmány szerinti vegyületek feltehetően szinergetikus antivirális hatást fejtenek ki az interferonnal együtt alkalmazva. Ennélfogva a találmány tárgyát képezik azok a kombinációs készítmények is, melyek magukba foglalják a fenti két komponens egymást követő vagy együttes alkalmazását ugyanolyan vagy eltérő módon.

• a

- 15 * A találmány szerinti vegyületek hatékonyságát az alábbi módon vizsgáltuk.

Antivirális aktivitás vizsgálata

1. CPE inhibició teszt (replikálódó sejtek) herpes simplex vírus 1 esetében

MRC-5 sejtek (5 % újszülött borjúszérumot tartalmazó Eagle MÉM hordozóban) szuszpenzióját SC16 törzsbeli herpes simplex vírus 1-gyel fertőzzük. (Kb. egy fertőző részecske 10 sejtenként.) A fertőzött sejtszuszpenzió 100 mikroliterjeit (kb 2xl0⁴ sejtet tartalmaznak) viszünk egy 96 lyuku mikrotiter tányér lyukjaiba, melyek egyforma térfogatban tartalmazzák a hordozóval (5 % újszülött borjúszérumot tartalmazó Eagle-féle MÉM hordozó) együtt alkalmazott vizsgálandó vegyületet. A koncentrációtartomány 200 - 0,06 yug/ml volt. A koncentráciősorozatot háromszoros hígításokkal készítettünk, így a végső koncentrációk 100 - 0,03 yug/ml között mozogtak. A tányérokat 37 °C-on 5 % széndioxidot tartalmazó nedves atmoszférában inkubáltuk 3 napon át, míg a vírus okozta citopatikus hatás a kontrolledényekben 100 %-ot el nem ért. A tányérokat formol sós vízben készült oldatával fixáltuk, majd karbolos fuxinnal színeztük. Ezután a tányérokat megvizsgáltuk, hogy meghatározzuk a vizsgált vegyület azon koncentrációját, amelynél a vírus indukált citopatikus hatás 50 %-ra csökken. (IC5Q). A nem fertőzött sejteket tartalmazó tányérokat párhuzamosan felhasználtuk a vizsgált vegyületek citotoxicitást okozó minimális koncentrációjának a meghatározásához.

* »· «« * * · » « ·« · » 4* 4* • ·· 4 « »·>· k * « A « «*

2. Plakkcsökkentő teszt a herpes simplex vírus 2-re

MRC-5 sejteket növesztünk 24 lyuku multi-funkcionális edényekben (1,5 cm lyukátmérő). A leszárított sejt egyrétegek mindegyikét a herpes simplex vírus 2 (HSV-2; MS-törzs) 100 yuliter foszfát-pufferolt sóoldatban képszült oldatával fertőzzük úgy, hogy kb. 50 fertőzőrészecske jut mindegyik lyukba. A vírust 1 órán át szobahőmérsékleten adszorbeáltatjuk. Az adszorpciót követően az oltóanyag maradékát eltávolítjuk a lyukakból és 5 % újszülött borjúszérumot és 0,9 % agarózt (A37) tartalmazó Eagle-féle MÉM hordozóval helyettesítjük. Mikor az agaróz beállt, a vizsgálandó vegyület oldatait adtuk a lyukakhoz, melyeket Eagle-féle MÉM hordozóban készítettünk el (5 % újszülött borjúszérumot tartalmaz). Mindegyik lyuk 0,5 ml fölül elhelyezkedő folyadékot kapott. A vizsgált vegyületet a következő higítási sorban alkalmaztuk: 200, 60, 20, 6 ... ... 0,6 yug/ml. így a végső koncentrációtartomány 200 yug/ml és 0,03 yug/ml között volt. A fertőzött kultúrákat 37 °C 5 % C0₂-t tartalmazó nedves atmoszférában inkubáltuk addig, míg a plakkok tisztán láthatóvá váltak (általában 1 nap).

3. Plakkcsökkentő teszt varicella zoster vírus-ra

MRC-5 sejteket növesztünk 24 lyuku multi-funkcionális edényekben (1,5 cm lyukátmérő). A leszárított sejt egyrétegek mindegyikét a varicella zoster vírus (VZV; Ellen törzs)) 100 yuliter foszfát-pufferolt sóoldatban készült oldatával fertőzzük úgy, hogy kb. 50 fertőzőrészecske jut mindegyik lyukba. A vírust 1 órán át szobahőmérsékleten « · ···· ·* ·>·

- 17 adszorbeáltatjuk. Az adszorpciót követően az oltóanyag maradékát eltávolítjuk a lyukakból és 5 % magzati borjúszérumot és 0,9 % agarózt (A37) tartalmazó Eagle-féle MÉM hordozóval helyettesítjük. Mikor az agaróz beállt, a vizsgálandó vegyület oldatait adtuk a lyukakhoz, melyeket Eagle-féle MÉM hordozóban készítettünk el (5 % hővel inaktivált magzati borjúszérumot tartalmaz). Mindegyik lyuk 0,5 ml fölül elhelyezkedő folyadékot kapott. A vizsgált vegyületet a következő higítási sorban alkalmaztuk: 200, 60, 20, 6 ...

... 0,6 yug/ml. így a végső koncentrációtartomány 200 yug/ml és 0,03 /ug/ml között volt. A fertőzött kultúrákat 37 °C 5 % CO2^-t tartalmazó nedves atmoszférában inkubáltuk addig, mig a plakkok tisztán láthatóvá váltak (általában 5-6 nap).

Majd ezt követően a 2. és 3. tesztekből származó tenyészeteket formolos sóoldattal fixáltuk, az agaróz fedőrétegeket óvatosan mostuk, majd ezt követően a sejt egyrétegeket karbolos fuxinnal színeztük. Egy sztereomikroszkóppal összeszámoltuk a plakkokat. A vizsgált vegyületre vonatkozó IC5Q értéket (olyan hatóanyagkoncentráció, amely 50 %-ban csökkenti a plakkok kialakulását a vírus kontroll egyrétegekhez viszonyítva) kiszámítottuk. Ezen felül az egyrétegeket megvizsgáltuk a hatóanyag által okozott citotoxicitás bizonyítására. Feljegyeztük azt a minimális koncentrációt, amely citotoxicitást okozott.

4. Plakkcsökkentő teszt citomegalovírus-ra

MRC-5 sejteket növesztünk 24 lyuku multi-funkcionális edényekben (1,5 cm lyukátmérö). A leszárított sejt egyrétegek ·*·· ·« . ·· ^ _*

mindegyikét a citomegalovírus (CMV; AD-169 törzs)) 100 yuliter foszfát-pufferolt sóoldatban képszült oldatával fertőzzük úgy, hogy kb. 50 fertőzőrészecske jut mindegyik lyukba. A vírust 1 órán át szobahőmérsékleten adszorbeáltatjuk. Az adszorpciót követően az oltóanyag maradékát eltávolítjuk a lyukakból és 5 % magzati borjúszérumot és 0,9 % agarózt (A37) tartalmazó Eagle-féle MÉM hordozóval helyettesítjük. Mikor az agaróz beállt, a vizsgálandó vegyület oldatait adtuk a lyukakhoz, melyeket Eagle-féle MÉM hordozóban készítettünk el (10% hővel inaktivált magzati borjúszérumot tartalmaz). Mindegyik lyuk 1 ml fölül elhelyezkedő folyadékot kapott. A vizsgált vegyületet a következő higítási sorban alkalmaztuk: 200, 60, 20, 6 ...

... 0,6 yug/ml. így a végső koncentrációtartomány 200 yug/ml és 0,03 yug/ml között volt. A fertőzött kultúrákat 37 °C 5 % CO2^_t tartalmazó nedves atmoszférában inkubáltuk addig, míg a plakkok tisztán láthatóvá váltak (általában 126 nap) .

A tenyészeteket formalinos sóoldattal fixáltuk, az agaróz fedőrétegeket óvatosan mostuk, majd ezt követően a sejt egyrétegeket karbolos fuxinnal színeztük. Egy sztereomikroszkóppal összeszámoltuk a plakkokat. A vizsgált vegyületre vonatkozó IC50 értéket (olyan hatóanyagkoncentráció, amely 50 %-ban csökkenti a plakkok kialakulását a vírus kontroll egyrétegekhez viszonyítva) kiszámítottuk. Ezen felül az egyrétegeket megvizsgáltuk a hatóanyag által okozott citotoxicitás bizonyítására. Feljegyeztük azt a minimális koncentrációt, amely citotoxicitást okozott.

·«· · • ·

5. CPE inhibiciős teszt ( lenti vírusra

Egy 96 lyuku (mélyedéses) mikrotiter tányér minden egyes lyukába 3xl0⁴ juh plexus chorodiens sejtet (SCP) viszünk 100 /ul Eagle-féle MÉM közegben, amely 10 % inaktivált magzati borjúszérumot (FCS) tartalmazó Hanks-féle sót tartalmaz. Timikor az egyrétegek kialakultak (1 vagy 2 nap növekedést követően) azokat 200 /1 fenntartó közeggel (Eagle-féle MÉM közeg 0,5 % Hanks-féle sóval), majd 100 yul fenntartó közegben (30 TCIK5Q/ml) lévő visna vírussal (K184 törzs) fertőztük. Tesztmintákat hígítottunk további 96 lyukuzatu mikrotiter tányérokon 200-0,06 yug/ml koncentrációtartományban háromszoros higítási lépésekben. A hígított mintáknak 100 yuliterjeit vittük egyenesen a vírusfertőzött egyrétegekre a végső koncentrációtartomány ennélfogva 100-0,03 /ug/ml) majd azokat 5 %-os széndioxidot tartalmazó nedves atmoszférában inkubáltuk addig, míg a vírus inkulált citopatikus hatás (CPE) maximális nem lett a nem kezelt vírusfertőzött kontrolloknál (általában 12-14 nap). A tányérokat formolos sóoldattal fixáltuk, majd kristályviolettel színeztük. A virusindukált CPE-t mikroszkóppal határoztuk meg és a sejt egyrétegek teljes védelmét biztosító minimális koncentrációt (MIC) határoztuk meg.

6. A humán immunhiánvosságot okozó vírus (HÍV) esetében a) Sejt citotoxicitási teszt

Perifériás humán limfocitákat izoláltunk sűrűség-gradienses centrifugálással egészséges önkéntesek

··· ···· ·· ·· • · · · • · · · ·· ·· vérmintáiból. A buffy coat frakcióit a mintáknak véradó központok szolgáltatták.

A buffy coat frakciót 1:1 arányban hígítottuk steril foszfáttal pufféról sóoldattal (PBS; 50 mmol/liter nátrium-foszfát, pH = 7,4, 0,9 % nátrium-klorid) majd ezt követően Ficoll-t rétegeztünk föléje. Centrifugálást követően (30 perc 400 gén) a felülúszó réteget eldobtuk és a limfocitákat tartalmazó közbülső fázist kinyertük. A limfocitákat PBS-sel mostuk kétszer, majd végül sejttenyésztő közegben szuszpendáltuk.

Az életképességi színezést a tripánkék szinezéskizárásos eljárással határoztuk meg. A sejteknek a szuszpenzióban lévő koncentrációját és életképes sejtek százalékát számoltuk ki. Ezt követően a sejtszuszpenzió koncentrációját lxlO⁷ sejt/ml koncentrációra állítottuk be. Ezt a sejtszuszpenziót szövettenyésztő edényekbe vittük: a sejtszuszpenzió kétharmadát poliklonálisan aktiváltuk fitohemagglutinin adagolásával (végső koncentráció 5 /_ug/ml). A sejtszuszpenzió egyharmadát nem stimuláltuk.

A limfocitákat egy inkubátorban tenyésztettük 5 %-os nedves atmoszférában 48-64 órán át 37 °C-on. Az inkubálási időszakot követően a sejteket centrifugálással gyűjtöttük össze, majd tenyésztőközegbe leszuszpendáltuk és összeszámoltuk. A stimulált és nem-stimulált sejteket 2:1 arányban egyesítettük, majd a koncentrációt kétszer 10⁶ sejt/ml koncentrációra állítottuk be sejttenyésztő közeggel, amely 10 egység/ml humán rekombináns interleukin-2-t is tartalmazott.

Csak azokat a limfocita készítményeket alkalmaztuk további vizsgálatra, amelyekben a stimulált limfocitáknak több mint 70 %-a expresszálta a CD 25 antigént és több mint 45 %-a expresszálta a CD 4 antigént.

Ezeknek a limfocita szuszpenzióknak 100 yug-ját adtuk a mikrotiter tányérok minden egyes lyukába, amelyek a tesztvegyület higítási szériáit tartalmazták a 100 - 0,1 yumol/liter tartományban. Ezt követően a mikrotiter tányérokat 4 napon át 37 °C-on tenyésztettük.

A vegyület jelenlétében növekvő limfociták túlélését és osztódásos szaporodását kvantitatív kolorimetriás méréssel határoztuk meg. Az életképes sejteket MTT 3-4,5-(dimetil-tiazol-2-il)-3,5-difeniltetrazólium tenyésztjük, melyek redukálják ezt a sápadt sárgaszínü anyagot lila színű forazánná mitokondriális dehidrogenáz aktivitásukkal fogva.

Azok termék mennyiségét, amely sejtszám illetve sejti metabolikus aktivitást mutat fotometriásan határoztuk meg. Ezzel a módszerrel a vegyületeknek a limfocitákkal szembeni potenciális citotoxicitási és citosztatikus hatását határoztuk meg pontosan.

A mikrotiter tányérokat 5 percen át 900 g-n centrifugáltuk. A felülúszó részt eldobjuk, majd minden egyes lyuk sejtjeit 50 yuliter sejttenyésztö közegben, amely 2 _ug/ml MTT-t tartalmaz, mégegyszer leszuszpendáljuk. 37 °C-on végzett inkubálást követően 100 /ul oldószert (izopropanol 0,04 mol/liter HCl-lel és 10 v% Triton 100-za.l) adunk minden

egyes lyukba. A mikrotiter tányérok rázásával a formazant szolubilizáltuk. Ezt követően a tányérokat ELISA fotométerben értékeltük kettős hullámhossz módszerrel (mérésre alkalmazott hullámhossz: 550 nm; referencia hullámhossz: 690 nm) .

Minden egyes lyukra az abszorpció különbségét számoltuk (abszorpció 550 nm - 690 nm). Ezek az adatok szolgáltatták a további citotoxicitási tesztek számolásának az alapját. Minden egyes vegyület körülbelüli CD5Q értékét (félmaximális citotoxicitási dózis) számoltuk.

b) HÍV elnyomási teszt

Perifériás humán limfocitákat preparáltunk, tenyésztettünk és gyűjtöttünk össze a fentiekben leírtak szerint. A limfocita felületi markerek meghatározását követően a nemstimulált és a mitogén stimulált sejteket 1:2 arányban egyesítettük.

Biztonsági körülmények között a sejteket HÍV standard preparátumokkal fertőztük. A sejteket centrifugálással szediméntáltűk. A felülúszó réteget eldobtuk és a sejteket HÍV oldóanyagban leszuszpendáltuk.

Ez az oltóanyag a HIV-1 vírustörzsnek egy folyékony szuszpenziója, amelyet előre vizsgáltak és egy olyan titerre állítottak be, amely a p24 vírus mag fehérje szintézisét 100 ng/ml koncentrációnál nagyobb koncentrációban eredményezi egy nap alatt a leírás szerinti négy egymást követő humán limfocitával végzett fertőzést követően.

3x10® limfocitát reszuszpendáltunk 1 ml Hív oltóanyagban, majd 37 °C-on 60 percen át inkubáltunk. Ezt követően a sejteket kétszer mostuk 50 ml tenyésztőközeggel és reszuszpendáltuk 10 egység/ml humán rekombináns interleukin-2-t tartalmazó tenyésztőközegben és így 2xl0⁶ sejt/ml sejtkoncentrációt kaptunk. Ennek a sejtszuszpenziónak 100 yuliter-jét adtuk a vegyületek hígított oldatait tartalmazó mikrotiter tányérok minden egyes lyukába. A mikrotiter tányérokat 5 %-os széndioxidot tartalmazó nedves atmoszférában inkubáltuk 37 °Con.

Mindemellett a limfociták egy frakcióját álfertőztük ugyanazzal a víruskészítménnyel, amelyet a fertőzést megelőzően inaktiváltunk (30 perc alatt 56 °C-on).

A fertőzést követő 2., 3. és 4. napon mindegyikén a mikrotiter tányérok egyikét, amelyet 3 példányban hoztunk létre, a vírusreplikáció meghatározására készítettünk elő. A vírus RNS-t a sejten belül határoztuk meg, ahol a p24 vírus mag fehérjét a limfocita tenyészet felülúszőjában határoztunk meg. Ennek megfelelően minden egyes lyukból 150 yuliter felülúszót eltávolítottunk és azokat egy 50 yuliter/ lyuk SDS (nátrium-dodecil-szulfát, 0,08 %) tartalmazó mikrotiter tányér lyukaiba vittünk. Ezeket a tányérokat fagyasztottan tároltuk. 50 yuliter leállító oldatot (1 % SDS, 20 mmol/liter nátrium-acetát, pH = 5,0 és 200 yug/heparin) adtunk minden egyes lyukban maradó sejttenyészethez. A tányérokat fagyasztottan tároltuk.

A HÍV fertőzött sejtek által szintetizált p24 koncentrációt szendvics ELISA-módszerrel határoztuk meg még a vírus RNS koncentrációt nukleinsav hibridizációval határoztuk meg a vírus genom gag/pol régiójára vonatkozó ³²P-cimkézett

DNS próbák használatával. A minták vírus antigén és RNS abszolút szintjeit a nemkezelt vírusfertőzött kontrollokhoz hasonlítottuk és a %-os inhibiciót számítottuk. Az 1-5 tesztek eredményeit az alábbi táblázatok tartalmazzák.

Antivirális aktivitás DNS vírusokkal szemben

IC50 (/ug/ml)

Példa	Herpes Simplex	Varicella Zoster vírus	Citomegalo- vírus
vírus 1. típus	2. típus
	SC16 törzs	MS törzs	Ellen törzs	AD169 törzs
	MRC-5	MRC-5	MRC-5	MRC-5
	sejtekben	sejtekben	sejtekben	sejtekben
2	20	3,2	0,6	1,5
6	20	100	3,8	3,5
11	100	100	40	55
12	20	NT	4,1	4,3

/ug/ml koncentráció alatt egyik vegyület sem volt citotoxikus a tesztekben használt sejt egyrétegekre.

Antivirális aktivitás Visna vírussal szemben

Példaszám

MIC yug/ml)

100

100

0,3

Antivirális aktivitás HÍV vírussal szemben

Inhibíció a fertőzést követő

3. és 4. napon

Példaszám Koncentráció Vírus antigén Vírus RNS

3. nap 4. nap 3. nap 4. nap

2	10	0	77	0	69
6	10	86	48	85	61
A vizsgált	koncentrációnál (10	/umol/liter)	egyik	vegyület sem

volt citotoxikus a nem fertőzött perifériális humán limfocitákra.

A további példákkal ismertetjük találmányunkat közelebbről.

1. intermedier előállítási példa /(V) általános képletű intermedier az 1-4. példák számára/

Dietil-2-hidroxi-etil-tiometil-foszfonát

Nátrium-hidridet (1,5 g, 80 %, 50 mmol) adunk részletekben tioetanolt (3,9 g, 50 mmol) száraz tetrahidrofuránban (50 ml) készült kevert oldatához szobahőmérsékleten. A keveréket 0,5 órán át keverjük, majd frissen őrölt és szárított kálium-jodidot (0,5 g, 3,0 mmol) adunk hozzá, majd ezt követően dietil-klór-metil-foszfonát (9,3 g, 50 mml) száraz tetrahidrofuránban készült oldatát adagoljuk 5 perc alatt (exoterm reakció, a reakcióhőmérséklet 50 °C-ra emelkedik). A reakciókeveréket 80 °C-on 18 órán át keverjük. A hűtött reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk, majd a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagéltöltetet és eluensként kloroformot alkalmazva. 8,0 g (79 %) olajszerű termék formájában kapjuk a cím szerinti vegyületet. ^max (fűm) 3380, 2980, 2900, 2860, 1475 és 1440 cm ’i;

A (CDC1₃) 1,35 (6H, t, J 7 HZ, 2 x CH₃), 2,80 (2H, d, J 13 Hz, PCH₂S), 2,87 (2H, t, J 5 Hz, SCH₂CH₂), 3,8 (2H, széles s, CH₂OH), 3,92 (1H, széles s, D₂ kicserélhető, OH), 4,2 (4H, m, 2 x CH₂OP), Elemanalizis a C7H17O4PS.O.5H₂O képlet alapján: számított: C% 35,46; H% 7,64; M⁺228; talált: 35,43; 7,64; M⁺ NH3 Cl 229.

2. intermedier előállítási példa (II. számú intermedier az 1. és 2. példa számára)

a) N-(2-Dietoxi-foszforil-metil-tio)-etoxi-ftálimid

Dietil-azodikarboxilátot (3,8 g, 22 mmol) adunk dietil27

-2-hidroxi-etil-tiometil-foszfonát (4,5 g, 20 mmol), N-hidroxi-ftálimid (3,26 g, 20 mmol) és trifenil-foszfin (5,78 g, 22 mmol) száraz dimetil-formamidban (50 ml) készült oldatához 0,5 °C-on. A keveréket ezt követően szobahőmérsékleten keverjük 18 órán át. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, majd a maradékot dietil-éterben (75 ml) oldjuk, majd 0-5 °C-ra hűtjük 5 órán át. A szilárd anyagot kiszűrjük, majd a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltet és eluensként dietil-étert alkalmazva. 5,3 g (71 %) cím szerinti vegyületet kapunk sápadt olaj formájában.

Vmax (film) 2970, 2920, 2900, 1730, 1460 és 1435 cm;

(CDC1₃) 1,35 (6H, t, J 7 Hz, 2xCH₃) , 2,85 (2H, d, J 13 Hz, PCH₂S), 3,13 (2H, t, J 6,5 Hz, CH₂S), 4,20 (4H, m, 2xCH₂OP), 4,42 (2H, t, J 6,5 Hz, CH₂ON), 7,80 (4H, m, Ar) Elemanalizis a C₁₅H₂qNO₆SP képlet alapján: számított: M⁺ 373,0749. talált: M⁺ 373,0751.

b) Dietil-2-amino-oxietil-tiometil-foszfonát

Metil-hidrazint (0,56 g, 12 mmol) adunk N-2-(dietil-oxi-foszforil-metiltio)-etoxi-ftálimid (3,0 g, 8 mmol) száraz diklór-metánban készült oldatához 0-5 °C-on. A keveréket 2 órán át keverjük, majd szűrjük és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot kromatográfiásan tisztítjuk etil-acetát . metánnal = 97 : 3 arányú eluenst alkalmazva. 1,6 g (84 %) cím szerinti vegyületet kapunk olaj formájában, ^max (fűm) 3460, 3300, 2980, 2890, 1590, 1470, 1440, 1385 és 1365 cm¹ [(D₃) 1,24 (6H, t, J6,5Hz, 2xCH₃), 2,83 (2H, t, J

6,5 HZ, CH₂S), 2,90 (2H, d, J 13 HZ PCH₂S), 3,68 (2H, t, J 6,5 HZ, CH₂ONH₂), 4,03 (4H, m 2x CH₂OP), 6,0 (2H, széles s, kicserélhető D₂O, NH₂).

Elemanalizis a C7H13NO4PS képlet alapján:

számított: C% 34,56; H% 7,45; N% 5,76;

talált: 34,95; 7,40; 5,63;

c) 4-Klór-6-r(2-dietoxi-foszforil-metiltio)- etoxi!-amino-2,5-diformamido-pirimidin

2-Amino-oxietil-tiometil-foszfonát (1,6 g, 6,6 mmol),

4,6-diklór-2,5-diformamido-pirimidin (2,54 g, 6,5 mmol) és diizopropil-etil-amin (1,7 g, 13 mmol) száraz diglikol-dimetil-éterben (10 ml) készült oldatát 100 °C-on 2,5 órán át hevítjük. A lehűtött reakcióelegyet szűrjük, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagéltöltet és diklór-metán : metanol — 97 : 3 eluenst alkalmazva. 6,9 g (30 %) cím szerinti vegyületet kapunk sárga olaj formájában.

^max (MeOH) 226 és 287 mm ( £ 9750 és 12656);

%_ax (fűm) 3200, 2970, 2920, 1700, 1690, 1585, 1475 és 1415 cm^-1;

ΓΗ t(CD₃)₂SO] 1,₂3 (6H, t, J 6,5 Hz, 2xCH³), 2,9 (4H, m, PCH₂S és CH₂S), 4,0 (6H, m 2 x CH₂0P és CH₂ON), 8,14 (1H, s, ONH) , 9,26 (1H, széles s, CHO), 9,4 (1H, széles s, D₂O kicserélhető NH), 10,8 (2H, m, D₂O kicserélhető NH + CHO).

Elemanalizis a C13H21N5O4SPCI képlet alapján:

számított: M⁺ 441.0639 talált: M⁺ 441.0633.

3. intermedier előállítási példa /(V) képletű intermedier az 5 - 9. példák számára/

a) 1,3-Dibenzil-oxipropán-2-oxi-trif luor-metán-szulfonát

1,3-Dibenzoil-oxipropanol (5,4 g, 20 mmol) és 4-dimetilamino-piridin (3,0 g, 20 mmol) száraz diklór-metánban (75 ml) készült oldatát trifluor-metán-szulfonsav-anhidriddel (96,7 g, 24 mmol) kezeljük 0-5 °C-on. A keveréket 1 órán át keverjük, majd hideg vízzel mossuk és szárítjuk (MgSO4), majd szűrjük és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltetet és etilacetát : hexán =50 : 50 eluenst alkalmazva. 6,6 g (82,5 %) cím szerinti vegyületet kapunk sápadt olaj formájában.

V max (film): 3090, 3060, 3020, 2870, 1610, 1590, 1500, 1455, 1410 cm^-1;

_H (CDCI3) : 3,65 (4H, d, J 7Hz, 2 x OCH₂), 4,5 (4H, S,

PhCH₂), 5,1 (4H, kvintett J 7Hz), CH); 7,3 =10H, m, ArH) .

b) Dietil-1,3-dibenzil-oxipropán-2-tiometil-foszfonát Dietil-metil-foszfonát (1,1 g, 6 mmol) száraz tetrahidrofuránban (20 ml) készült oldatát nátrium-hidriddel (0,15 g, 6,25 mmol) kezeljük 0-5 °C-on, majd 1 órát keverjük szobahőmérsékleten. Az oldatot ezt követően 0-5 °C-ra hűtjük és 1,3-dibenzoil-oxipropán-2-oxi-trif luor-metán-szulf onát (2,65 g, 6,5 mmol) száraz tetrahidrofuránban (10 ml) készült oldatával kezeljük. A reakcióelegyet ezt követően 3 órán át keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, majd a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, szilikagél töltetet és etil-acetát : hexán =60 : 40 eluenst alkalmazva.

1,9 g (74 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olaj formájában.

Vmax (fü®)	3060, 3015,	2980,	2905, 2860,	1960,	1875, 1810,
1605,	1590, 1495,	1475,	1450, 1390 és	1365	m”l;
Í{ (CDC13) 1,	3 (6H, t, J	7Hz, 2	X CH3), 2,85	(2H,	d J 13 Hz),
PCH2S)	, 3,4 (IH, m	., CH),	3,7 (4H, d J	7 HZ,	2 X CH20),

4,15 (4H, m, 2 x CH₂), 4,5 (4H, s, CH₂Ph) és 7,3 (10H, m, Ar H)

Elemanalizis a Cj₂₂H3iO₅PS képlet alapján:

számított: C% 60,25; H% 7,12 talált: 60,41; 7,33.

c) Dietil-1,3-dihidroxi-propán-2-tiometil-foszfonát

1,3-Dibenzil-oxipropán-2-tiometil-foszfonát (1,5 g, 3,4 mmol) metanolban 20 ml) készült oldatát metanolos hidrogénkloriddal (0,5 ml) kezeljük, majd %-os csontszénre felvitt palládium (1,7 g) jelenlétében hidrogénezzük addig, míg a hidrogénfelvétel megszűnik (122 ml H₂ + 36 ml katalizátor felvétel). A reakcióelegyet szűrjük, majd az oldószerelegyet vákuumon eltávolítjuk. A maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, szilikagél töltetet és diklór-metán : metanol = 95 : 5 eluenst alkalmazva. 0,7 g (80 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olaj formájában.

• ·

- 31 ^max (film) 3400, 2990, 2940, 2940, 2920, 2880, 1650, 1472, 1445, 1320 és 1390 cm¹;

(CD₃)SO 1,24 (tH, t, J 7 Hz 2 x CH₃), 2,9 (2H, d, J 13 Hz PCH₂S), 2,91 (1H, m, CH), 3,6 (4H, m, 2 X CH₂OH), 4,0 (4H, m, 2 x CH₂), 4,7 (2H, t J 5,5 Hz D₂O kicserélhető 2 X OH) ;

Elemanalizis a C3H9O5PS képlet alapján:

számított: C% 37,20 ; H% 7,41 MH⁺ 259.0769;

talált: C% 36,39; H% 7,65.

d) Dietil-l-acetoxi-3-hidroxi-propán-2-tiometil-foszfonát Dietil-1,3-dihidroxi-propán-2-tiometil-foszfonát (2,1 g, 8,1 mmol) száraz tetrahidrofuránban (30 ml) készült oldatát trimetil-ortoformiáttal (3,7 g, 30 mmol) és p-toluol-szulfonsawal (0,2 g, 1 mmol) kezeljük és 18 órán át szobahőmérsékleten keverjük. 5 mol/literes hidrogénklorid savat (5 csepp) adunk az elegyhez, majd a keverést további 20 percen át folytatjuk. Az oldószert vákuumban elpárologtatjuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltetet és kloroform eluenst alkalmazva. 1,8 g (75 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olaj formájában ^max (fűm) 3400, 2980, 2930, 1740, 1440, 1380 és 1240 cm~l <T_H (CD₃)₁₁₂SO 1,24 (6H, t, J 7 Hz, 2 X CH₃), 2,0 (3H, s,

CH₃), 2,95 (2H, d, J 13, PCH₂S), 3,2 (1H, m, CH) 3,6 (2H, m, CH₂0H), 4,1 (4H, m, 2 x CH₂), 4,2 (2H, m, CH₂0Ac), 4,9 (1H, t J 5,5 Hz kicserélhető D₂O-val, OH) Elemanalizis a CioH^OgPS képlet alapján:

számított: C% 40,00; H% 7,05;

talált: 39,39; 7,23.

4. intermedier előállítási példa /(V) képlet vegyületek a 12. és 13. példák számára/

a) (R)-l-Benziloxi-3~t-butil-difenil-szililoxi-propán-2-ol (S)-l-Benziloxi-3-t-butil-difenil-szililoxi-propán-2-ol (5 g, 11,9 mmol), trifenil-foszfin (3,93 g, 15 mmol) és hangyasav (0,7 g, 0,57 ml, 15,1 mmol) száraz tetrahidrofuránban (50 ml) készült oldatát 0-5 °C-ra hűtjük, majd dietil-azodikarboxilát (2,61 g, 2,35 ml, 15 mmol) száraz tetrahidrofuránban (15 ml) készült oldatával kezeljük. Az oldatot egész éjen át szobahőmérsékleten keverjük, majd 35 %-os vizes ammóniaoldattal kezelve (5 ml) pH-értéket 11-re állítjuk. Az oldatot egész éjen át keverjük, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Az anyagot kromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltetet és eluensként hexánban készült 5 %-os aceton oldatot alkalmazva. Kitermelés: 4,7 g. Kis mennyiségű (5 %) ujrarendeződött anyagot (a második hidroxilcsoportra történő szilil vándorlás következtében) detektálunk az ÍH-NMR segítségével. A keveréket száraz tetrahidrofuránban (3 ml) oldjuk, majd imidazolt (0,076 g, 1,1 mmol) adunk. A keveréket ezt követően t-butil-difenil-szilil-kloriddal (0,3 g, 1,1 mmol) kezeljük, majd szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük. Az oldószert elpárologtatjuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltetet és eluensként hexán : etil-acetát : 90 : 10 elegyet alkalmazva. 4,2 g (84 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olaj formájában.

^max (fűm) 3450, 3060, 2920, 2860, 1470, 1450, 1430, 1390, • · «« · · ·· · » • · * · · · ·

- 33 1360 és 1110 cm^-1;

ÍH NMR: _H [(CD₃)₂SO] 0,97 (9H, s, CH₃x3), 3,45 (IH, m, s

CH₂ CH-ja), 3,60 (2H, m, CH₂), 3,77 (IH, m, CH), 4,5 (IH, s, CH₂), 4,85 (IH, d, J = 5Hz, D₂O kicserélhető, OH), 7,25 - 7,5 (11H, m, ArH), 7,70 (4H, m, ArH). Elemanalizis a C₂5H₃₂O₃SI képlet alapján:

számított: C% 74,24; H% 7,67% talált: 74,16; 7,57.

MS. (70eV) m/z 421 (MH⁺); [X]D25 = + lz⁹° (CHC113).

b) (R) vagy (S)-l-Benziloxi-3-t-butil-difenil-szililoxipropán-2-trifluor-metán-szulfonát (R) vagy (S)-l-Benziloxi-3-t-butil-difenil-szililoxi-propán-2-ol (4,2 g, 10 mmol) és 4-dimetilamino-piridin (1,35 g, 11 mmol) száraz diklór-metánban (50 ml) készült oldatát trifluor-metán-szulfonsav-anhidriddel (3,1 g, 11 mmol) kezeljük 0-5 °C-on. A keveréket 1 órán át keverjük, majd ezt követően hideg vízzel mossuk (2x50 ml) és szárítjuk (MgSO₄). Szűrést és vákuumban végzett bepárlást követően a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, szilikagél töltetet, eluensként etil-acetát : hexán = 5 : 95 elegyet alkalmazva. 4,4 g (80 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olaj formájában.

y max (film( 2956, 2935, 2860, 1253, 1181 és 1079 cm^-1;

¹H NMR:^jj (CDC1₃) 1,04 (9H, s, CH₃x3) , 3,74 (2H, d, J = 5Hz,

CH₂O), 3,87 (2H, dd, J = 5 és 2 Hz, CH₂O), 4,53 (2H, s, Ph CH₂O), 5,04 (IH, m, CH), 7,25 - 7,8 (15 H, m, ArH);

• · *

- 34 E-^c<ZJd²'^' (CHCI3) (S)-enantiomer - -4,8°, (R)-enantiomer = + 5,4°.

c) ÍR) vagy (S) Dietil-l-benziloxi-3-t-butil-difenilszililoxi-propán-2-tiometil-foszfonát

Dietil-tiometil-foszfonát (1,33 g, 7,2 mmol) száraz tetrahidrofuránban (50 ml) készült oldatát nátrium-hidriddel (0,175 g, 7,2 mmol) kezeljük 0-5 °C-on, majd az elegyet szobahőmérsékleten keverjük 1 órán át. Ezt követően az oldatot 0-5 °C-ra hűtjük és (R) vagy (S)-l-benziloxi-3-t-butildifenil-szilioxi-propán-2-trifluor-metán-szulfonát (4,0 g, 7,2 mmol) száraz tetrahidrofuránban (20 ml) készült oldatát csepegtetjük 10 perc alatt a keverékhez. Ezt követően a reakciókeveréket 18 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltetet és eluensként etil-acetát : hexán = 20 : 80 elegyet alkalmazva. 2,8 g (66 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olaj formájában.

V _max (film) 3067, 2977, 2929, 2856, 1471, 1453, 1427, 1389, 1361, 1253 és 1112 cm^-1;

Ó~ _H (CDCI3) 1,01 (9H, S, CH₃X3), 1,29 (6H, t, J = 7 Hz

2xCH₃CH₂), 2,75 (2H, dd, J = 13,4 és 2 Hz, PCH₂S), 3,24 (1H, m, CH), 3,78 (2H, m, CH₂), 3,9 (2H, m, CH₂), 4,11 (4H, m, 2xCH₂CH₃), 4,53 (2H, s, PhCH₂ ( 7,25 - 7,5 (UH, m, ArH) 7,68 (4H, m, ArH).

Elemanalizis a C₃₃iH₄₃₃O₅PSSi képlet alapján:

számított: C% 63,45; H% 7,38;

» «·· * **· · * a * · a · B • · * · <··· *» »* talált: 63,45; 7,44.

MS. (70eV): m/z = 587 (MH⁺) [<<]_D25 (CHCI3) (R(-enantiomer = 1,03°; (S)-enantiomer = = 0°.

d) (R) vagy (S)-Dietil-3-t-butil-difenil-szililoxi-3-hidroxi-propán-2-tiometil-foszfonát (R)- vagy (S)-dietil-benziloxi-3-t-butil-difenilszililoxi-2-tiometil-foszfonát (1,1 g, 1,8 mmol) 95 %-os metanol/víz elegyben (30 ml) készült oldatához 20 %-os szénre felvitt palládiumot (3 g) adunk nitrogén atmoszférában. A keveréket ezt követően standard hőmérsékleten és nyomáson hidrogénezzük addig, míg a hidrogénfelvétel megszűnik. Az oldatot szűrjük és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél tölteltet, eluensként hexán : etil-acetát =9) : 10 elegyet alkalmazva. 0,56 g (60 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olaj formájában.

V max (film) 3400, 2930, 2850, 1470, 1425, 1390, 1240 és 1110 cm^-1;

(CDCI3) 1,05 (9H, s, CH₃x3), 1,32 (6H, t, J = 7Hz, CH₃CH₂x2), 2,75 (2H, m, PCH₂S), 3,1 (1H, m, CH), 3,75 4,0 (4H, m, CH₂ x 2(, 4,1 (4H, CH₃CH₂x2-ben), 7,3 - 7,5 (6H, m, ArH) , 7,65 (4H, m, ArH) .

Elemanalizis a C₂₄H3₇O₅PSSi képlet alapján:

számított: C% 58,03; H% 7,51;

talált: 57,98; 6,97;

MS(70eV): m/z = 497 (MH⁺). [cA]_D25 (CHCI3) (R)-enantiomer *«··

- 36 = +8,5°; (S)-enantiomer = -6,9°.

Az előállított (I) általános képletű vegyületeket az 1. táblázat tartalmazza. A táblázatban megadott szubsztituensek jelentését az (IB) általános képlet alapján kell értelmezni.

*·4· ·· ·« ·» » • · · * · · · « • ·· · ··« · • · · * · * » ·· ·· ·*·· »t ···

1. táblázat

A vegyület/ példa száma	B	Bb	Bj	Ba
1	G	EtO	H	Et
2	G	HO	H	H
3	A	EtO	H	Et
4	A	HO	H	H
5	G	EtO	CH20H	Et
6	G f	HO	ch2oh	H
7	A	EtO	CH20Ac	Et
8	A	EtO	ch2oh	Et
9	A	HO	ch2oh	H
10	A		och2-	Na+
11	G		och2-	Na+
12	G	HO	ch2oh	H (R)-izomer
13	G	HO	ch2oh	H (S)-ixomer

G = guanin

A - adenin

1. példa

9-Γ2- (Dietoxi-foszforil-metiltio)-etoxil-guanin

a) 4-Klór-6- £(2-dietoxi-foszforil-metiltio)-etoxiJ amino-2,5-diformamido-pirimidin (0,9 g, 2,0 mmol) dietoxi-metil-acetátban (2 ml) készült oldatát 120 °C-on 2,5 órán át • ·· · ··· V • · · · · · · ·· ·· ···· ·· ···

- 38 hevítjük. A lehűtött reakcióelegyet vákuumban bepároljuk. A maradékot metanolban (5 ml) feloldjuk, ammőniaoldattal (0,880,1 ml) kezeljük, majd 15 percen át szobahőmérsékleten hagyjuk állni. Az oldatot vákuumban bepároljuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltet és eluensként diklőr-metán : metanol = 98 : 2 arányú elegyet alkalmazva. Dietil-éter/aceton elegyből végzett átkristályosítást követően 0,8 g (93 %) 6-klőr-9- (2-dietoi-foszforilmetiltio)-etoxi -2-formamido-purint (0,8 g, 93 %( kapunk színtelen kristályok formájában. Olvadáspont: 74-5 °C.

*^max (MEOH) 232, 255 és 292 nm ( £ 10,454, 3556 és 4103)

V max (KBr) 3200, 3100, 2960, 2900, 1685, 1600, 1570, 1500, 1475 és 1430 cm^-1;

[(CD₃)₂SOJ 1,23 (6H, t, [(CD₃)₂SO] 6,5 Hz 2 X CH₃),

3,0 (2H, d, J 13 Hz, PCH₂S), 3,1 (2H, t, J 5,6 Hz, CH₂S) 3₂S), 4,0 (4H, m, 2 X CH₂0P), 4,6 (2H, t, (f_H [(CD₃)₂SO]j

6,5 Hz, CH₂0N) 8,7 (1H, S, 8-H), 9,4 (1H, széles S, CHO), 11,3 (1H, széles s, D₂O kicserélhető NH).

Elemanalizis a C13H19N5O5OSCI képlet alapján: számított:C% 36,84; H% 4,52; N% 16,52; M⁺ 423.0533 talált: 36,58; 4,51; 16,17; M⁺ 423.527.

b) 6-Klór-9-[2-(dietoxi-foszforil-metiltio)-etoxi]-2formamido-purin (0,7 g, 1,65 mmol) 80 %-os hangyasavban (10 ml) készült oldatát 80 °C-on 1,5 órán át hevítjük. A lehűtött oldatot vákuumban bepároljuk és a maradékot metanolban oldjuk, majd 0,880 ammóniávan (1 ml) kezeljük. Az oldatot 15 percen át hagyjuk szobahőmérsékleten állni. Az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, majd a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltetet és eluensként diklór-metán : metanol = 95 : 5 elegyet alkalmazva. Metanol/víz elegyből végzett kristályosítást követően 0,4 g (64 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen kristályok formájában. Olvadáspont 190 - 191 °C.

^•max (EtOH) 255nm (£14,391); Vmax (KBr) 3320, 3150, 2970, 2870, 2840,

2730, 1690, 1640, 1600, 1570, 1530 and 1470 cm¹ [(CD₃)₂SO] 1.23 (6H, t, J 7Hz, 2 X CH₃), 3.01 (2H, t, J

6.5Hz, SCH₂), 3.03 (2H, d, J 13Hz PCH₂__S), ₄._{03 (4H}, _m, 2 X CH₂0P), 4.5 (2H, t, J 6.5Hz, CH₂ON,), 6.6 (2H, széles s, D₂0 kicserélhető NH2). 7.9 (1H, s, 8-H), 10.6 (1H, széles s, D₂0 kicserélhető NH).

Elemanalízis a C₁₂H₂o^N5^sp képlet alapján:

számított: C% 37,30; H% 5,40; N% 18,12;

talált: 37,41; 5,22; 18,29 m/z (tioglicerol) 378 (MH+ 100%).

2. példa

9-[2—(Foszfono-metiltio)-etoxi]-guanin

1. módszer

Trimetil-szilil-bromidot (1,62 g, 10,6 mmol) adunk a 9-[2-(dietoxi-foszforil-metiltio(-etoxi]-guanin (0,4 g, 1,06 mmol) oldatához szobahőmérsékleten, majd a reakciókeveréket 3 órán át állni hagyjuk. Az oldószert vákuumban elpárologtatjuk és a maradékot metanolban oldjuk, majd az oldatot 5 percen át állni hagyjuk. A metanolt vákuumban elpárologtatjuk és a mara40 dékot megszilárdítjuk, majd kristályosítjuk vízből. 0,08 g (23 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen kristályok formájában. Olvadáspont 253 - 3 °C.

max (EtOH) 255nm ( 11,857); ymax (KBr)

3310, 3120, 2900, 2740, 1745, 1705, 1660, 1630, 1550, 1470, and 1410 cm^-1;

r _H [(CD₃)₂SO] 2.7 (2H, d, J 13Hz PCH₂S), 3.0 (2H, t, J 6.5Hz, CH₂S), 4.4 (2H, t, J 6.5Hz, CH₂ON), 6.6 (2H, széles s, D₂0 kicserélhető NH).

Elemanalízis a CgH₁₂N5O₅SP képlet alapján:

számított: C% 29.90; H% 3.76; N% 21.80% talált: 30.23; 3.96; 21.63.

2. módszer

a) 2-Di-t-butoxi-karbonil-amino-9-hidroxi-6-metoxi-purin (0,5 g, 1,3 mmol), dietil-2-hidroi-etil-tiometil-foszfonát (0,3 g, 1,3 mmol és trifenil-foszfin (0,37 g, 1,4 mmol) száraz tetrahidrofuránban (20 ml) készült oldatát 0,5 °C-ra hűtjük, majd dietil-azodikarboxiláttal (0,25 g, 1,4 mmol) kezeljük. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 18 órán át keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, majd a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltetet és eluensként etil-acetátot alkalmazva. 0,51 g (65 %) 9-[(2-dietoxi-foszforil-metiltio)-etoxi]-2-di-t-butoxi-karbonil-6-metoi-purint kapunk ragacsos anyag formájában. Vmax (film) 2960, 2890, 2850, 1790, 1760, 1690, 1470, 1390 és 1365 cm^-1.

Γ

H [(CD₃)₂SO] 1,22 (6H, t, J 7 Hz 2 X CH₃), 1,4 (18 H, S, 6 X

CH₃), 3,0 (2H, d, J 13 Hz PCH₂S), 3,06 (2H, t, J 7Hz

CH₂CH₂S), 4,05 (4H, m, CH₂OP), 4,07 (3H, s, OCH₃),

4,6 (2H, t, J 7Hz OCH₂CH₂), 8,7 (1H, s 8-H)

Elemanalizis a C₂3H₃8N50gSP képlet alapján: számított: C% 46.69; H% 6.47; N% 11.84, talált: 46,20; 6,56; 11,34.

b) 9-[2-(Dietoxi-foszforil-metiltio)-etoxi]-2-di-t-butoxi-karbonil-amino-6-metoxi-purin (0,51 g, 0,84 mmol( száraz diklór-metánban (10 ml) készült oldatát szobahőmérsékleten trimetil-szilil-bromiddal (2,57 g, 16,8 mmol) kezeljük, majd a keveréket 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot metanolban oldjuk, majd az anyagot szárazra pároljuk. A maradékot vízből átkristályosítva 0,2 g (77 %) cím szerinti vegyületet kapunk. Olvadáspont 253 - 255 °C.

3. példa

9-Γ 2-(Dietoxi-foszforil-metiltio)-etoxi]-adenin

a) 9-Hidroxi-6-ftálimido-purin (0,5 g, 2,2 mmol), dietil2-hidroxi-etil-tiometil-foszfonát (0,45 g, 2 mmol) és trifenilfoszfin (0,52 g, 2 mmol) száraz tetrahidrofuránban (20 ml) készült oldatát -5 °C-ra hűtjük. Dietil-azodikarboxilát (0,348 g, 2,0 mmol) száraz tetrahidrofuránban (10 ml) oldatát csepegtetjük keverés közben az elegyhez, majd az adagolást követően a reakció teljessé tétele érdekében a keveréket 18 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltetet és eluensként etil-acetát : metanol = = 98 : 2 elegyet alkalmazva. 0,45 g (56 %) 9- 2-(dietoxi-foszforil-metiltio)-etoxi -6-ftálimido-purint kapunk fehér szilárd anyagként aceton/dietil-éter elegyből történő átkristályosítással. Olvadáspont 115-116 °C.

% max (EtOH) 271mm (£ 14020) (KBr) 3100,

3060, 2960, 2900, 1780, 1725, 1650, 1600, 1580, 1453,

1400, 1380, 1360, 1320, 1280, 1240, and 1200 cm^-1,

H [(CD₃)₂SO] ii²⁵ (^6H/ ^{J 7Hz 2 x} CH₃), 3,0 (2H, d, J

13Hz, PCH₂S), 3,1 (2H, t, J 7Hz CH₂0, 4,0 (4H, m, 2 x CH₂), 4,7 (2H, t, J 7HZ, CH₂S), 8,1 (4H, m, Ar Η), 9.0 (1H, S, 2H), 9,1 (1H, s, 8-H).

Elemanalízis a C₂QH₂₂N50gPS képlet alapján:

számított: C% 48,87; H% 4,51; N% 14,25; talált: 48,65; 4,55; 14,23.

b) 9-[2-(Dietoxi-foszforil-metiltio)-etoxi]-6ftálimido-purin (0,56 g, 1,1 mmol) oldatát 0-5 °C-ra hűtjük és N-metil-hidrazinnal (0,86 g, 1,8 mmol) kezeljük. A keveréket 1 órán át keverjük, majd ezt követően szűrjük és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltetet és eluensként diklőr-metán :

: metanol = 97 : 3 elegyet alkalmazva. 0,3 g (75 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen kristályok formájában acetonból végzett kristályosítást követően. Olvadáspont: 93 95 °C.

^max (MeOH) 260 nm ( £ 12670) Ϋ max (KBr) 3360, 3280,

3140, 2995, 1685, 1610, 1570, 1480, 1410, 1370, 1330, 1300, és 1260 cm”l;

[(CD₃)₂SO] 1.25 (6H, t, J 8Hz 2 X CH₃),

3,0 (2H, d, J 13Hz PCH₂S), 3,1 (2H, t, J 7Hz, CH20),

4,1 (4H, m, 2 x CH₂), 4,6 (2H, t, J 7Hz, CH₂S), 7,4 (2H, széles s, kicserélhető D₂0, NH2), 8,15 (1H, s, 8,5 (IH, S 2-H), 8,4 (IH, s, 8-H),

Elemanalizis a Ci₂H₂qN5O₄PS képlet alapján:

számított: C% 39,88; H% 5,58; N% 19,38; (M+, 361.0974) talált: 39,84; 5,51; 19,26. (M⁺ 361.0981)

4. példa

9-r2-(Foszfono-metiltio)-etoxi)-adenin

9-[2-(Dietoxi-foszforil-metiltio)-etoxi]-adenin (0,1 g, 0,27 mmol) száraz diklór-metánban készült oldatát brómtrimetil-szilánnal (0,46 g, 30 mmol) kezeljük szobahőmérsékleten, majd az elegyet 3 órán át állni hagyjuk.

Az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk és a maradékot metanolban oldjuk, majd az elegyet 5 percen át állni hagyjuk. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot vízből átkristályosítjuk. 0,06 g (71 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen kristályok formájában. Olvadáspont 211-213 °C.

y max (KBr) 3060, 2960, 1695, 1600, 1555, 1470, 1450,

1400, 1350 és 1300 cm^-1;

[(CD₃)₂SOJ 2,7 <^2H/ ^{d J} 13HZ, PCH₂S), 3,1 (2H, t J 6,5Hz, CH₂0), 4,6 (2H, t J 6,5Hz CH₂S), 7,4 (2H, széles s, kicserélhető D₂0-vel, NH2), 8,15 (IH, s, 2-H), 8,4 (IH, s, 8-H).

Elemanalízis a CqHi₂N5O4PS képlet alapján:

számított: C% 31,47; H% 3,96; N% 22,95;

talált: 31,58; 3,92; 23,26.

5. példa

9-Γ 3-Hidroxi-2-dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxv)-quanin

a) 2-Bisz-t-butoxi-karbonil-amino-9-hidroxi-6-metoxi-purin (0,7 g, 1,8 mmol), dietil-l-acetoxi-3-hidroxi-propán-2-tiometil-foszfonát (0,55 g, 1,8 mmol) és trifenil-foszfin (0,75 g, 2,8 mmol) száraz tetrahídrofuránban 920 ml) készült oldatát 0-5 °c-ra hütjük, majd dietil-azodikarboxiláttal (0,48 g, 2,75 mmol) kezeljük. Az oldatát egész éjen át keverjük, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltetet és eluensként etil-acetátot alkalmazva. 1,0 g (85 %) 9- 3-hidroxi-2-dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxy -guanint kapunk sárga olaj formájában.

max (EtOH) 256nm (£ 12410) ;-/_max (film) 3110, 2990, 2940, 1795,

1750, 1720, 1600, 1475, 1460, 1425, 1395 és 1370 cm^-1 ;

í [(CD₃)₂SO] 1,21 (6H, t, J 7Hz 2 x CH₃) 1,4 (18H,

S, 6 X CH₃) 2,03 (3H, S, COCH₃) , 3,1 (2H, d, J 13Hz PCH₂S) , 3,6 (IH, m, CH) , 4,01 (4H, m, 2 X CH₂), 4,07 (3H, S, OCH₃), 4,4 (2H, m, CH₂0Ac), 4,6 (2H, m, CH₂).

Elemanalízis a C26^H42^N5°11^PS képlet alapján:

számított: C% 47,05; H% 6,38; N% 10,55;

talált: 47,25; 6,37; 10,40;

b) 9-[3-Acetoxi-2-(dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxi]-

2-di-t-butoxi-karbonil-amino-6-metoxi-purin (0,6 g, 0,9 mmol) etanolban készült oldatát 0,5 ml 5 mól/literes sósavoldattal kezeljük, majd ezt követően refluxáltatás mellett 5 órán át hevítjük. Az oldatot hűtjük és AMBERLITE IR 240H gyantával semlegesítjük, szűrjük, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltetet és eluensként metanol : diklór-metán = 20 80 elegyet alkalmazva. Metanol/aceton elegyből végrehajtott kristályosítást követően 0,15 g (41 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen kristályok formájában. Olvadáspont 144 - 146 °C.

^max (EtOH) 254 (£19,200), 265nm ( £16,150) ; -/_max (KBr)

3320, 3160, 2980, 2920, 2360, 2230, 1690, 1650, 1600,

1580, 1535, 1470, 1380, és 1330 cm^-1;

[(CD₃)₂SO] 1,25 (6H, t, J 7,0Hz 2 X CH₃),

3,0 (2H, d, J 13,7Hz, PCH₂S), 3,75 (2H, m, CH₂0H), 4,1 (4H, m, 2 X CH₂), 4,4, (2H, m, OCH₂), 5_r0 (1H, t, j=5,5Hz, CH₂CH), 6,6 (2H, széles s, kicserélhető D₂Oval, NH2) 7,9 (1H, s, e-H), 10,6 (1H, széles s, kicserélhető D₂0-val, NH), m/z (f.a.b. + ion NoBA) 408 (MH+) Elemanalízis a Ci₃J₂₂N50gPS képlet alapján:

számított: C% 38,24; H% 5,44; N% 17,19; talált: 37,93; 5,40; 17,22.

6. példa

9-Γ 3-Hidroxi-2-foszfono-metiltio)-propoxvl-guanin

9-[3-Hidroxi-2-dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxy]-guanin (0,15 g, 0,36 mmol) száraz dimetil-formamidban (20 ml) késztült oldatát bróm-trimetil-szilánnal (1 ml, 7,5 mmol) kezeljük szobahőmérsékleten, majd a reakcióelegyet 3 órán át keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot metanolban (20 ml) oldjuk, majd vákuumban bepároljuk. Tiszta ragacsos anyagot kapunk. Ezt az anyagot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk C18 szilikagél töltetet és eluensként vizet alkalmazva. A megfelelő frakciókat vákuumban töméynítjük és a terméket vízből átkristályosítjuk. 0,05 g (41 %) cím szerinti vegyületet kapunk. Olvadáspont 201 - 203 °C.

max (^h2°) 253nm ( £ 13,140) ; y_max (KBr) 3300, 3130, 2900, 2320, 1710, 1640, 1590, 1450 és 1370 CirT¹;

[(CD₃)₂S0J 275 (2H, dd, J 14 és 2Hz PCH₂S), 3,3 (IH, m, CH), 3,7 (2H, m, CH₂0), 4,4 (2H, m, CH₂0H), 6,6 (2H, széles s, kicserélhető D₂0-val, NH2), 7,9 (IH, s, 8-H), 10,7 (IH, széles s, kicserélhető D₂0-val, NH) m/z (f.a.b. + v ion; tioglicerol) 352 (MH+)

Elemanalízis a CgH^^OgPS képlet alapján: számított: C% 30,77; H% 4,01 N% 19,93; talált: 30,00; 4,19; 19,49.

7. példa

9-Γ 3-Acetoxi-2-(dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxy]-adenin

a) 9-Hidroxi-6-ftálimido-purin (0,53 g, 1,8 mmol), dietil-l~acetoxi-3-hidroxi-propán-2-tiometil-foszfonát (0,56 g, 1,8 mmol) és trifenil-foszfin (0,56 g, 2,1 mmol) száraz dimetil-formamidban (20 ml) készült keverékét 0-5 °C-ra hűtjük és dietil-azodikarboxiláttal (0,37 g, 2,1 mmol) kezeljük. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 18 órán át keverjük, majd ezt követően az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltetet és eluensként etil-acetátot, majd etil-acetát : metanol = 95 : 5 arányú elegyet alkalmazva. 0,7 g (70 %) 9-£3-acetoxi-2-(dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxyJ -6-ftálimido-purint kapunk sárga olaj formájában.

Ά max (EtOH) 271nm (L14,815); V_max (film)

3580, 3450, 3100, 3050, 2970, 2920, 1790, 1730, 1595,

1575, 1450, 1400 és 1300 cm^-1;

ζ [(CD₃)₂SO] 1,22 (6H, t, J 7Hz, 2 X CH₃), 2,1 (3H, S,

CH₃C0) , 3,2 (2H, dd, J 14 és 2Hz, PCH₂S) , 3,7 (1H, m, CH) , 4|1 (4H, m, 2 X CH₂), 4,5 (2H, m, CH₂0) 4,75 (2H, m, CHtOAc), 8,1 (4H, m, ArH) 9,0 (1H, S, 2-H), 9,1 (1H, S, 8Elemanalízis a C₂₃H₂₆N₅O₈PS képlet alapján:

számított: C% 49,02; H% 4,65; N% 12,43; M⁺ 563.1240 talált: 49,21; 4,93; 12,24; M⁺ 563.1267.

b)

9-[3-Acetoxi-2-(dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxy]-

6-ftálimido-purint (0,7 g, 1,24 mmol) diklór-metánban készült oldatát 0-5 °C-ra hűtjük és N-metil-hidrazinnal (0,085 g, 1,84 mmol) kezeljük. Az oldatát 2 órán át keverjük, szűrjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot oszlopkromatográfiásan szilikagél töltetet használva 0,4 g (75 %) 9-[3-acetoxi-2-(dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxy]-6-ftálimido-purint kapunk szíbtelkeb ragacsos anyagként.

fi max (EtOH). 260nm ( 13,820) A^max (film) 3330, 3190, ’ 2990, 2910, 1745, 1640, 1600, 1470, 1450, 1412, 1390, és 1330 cm¹;

[(CD₃)₂S0] 1,2 (6H, t, J 7Hz 2 X CH₃), 2,1 (3H, s, CH₃), 2(1 (3H, s, CH₃C0) , 3(1 (2H, d, J 13_f5HZ, PCH₂S), 3_f6 (1H, m, CH) , 4,0 (4H, m, 2 X CH₂), 4_f4 (2H, m, CH₂0), 4(6 (2H, m, CH₂0Ac) , 7(4 (2H, széles s, kicserélhető D₂O-val, NH2) 8_fl (1H, s, 2-H), 8,4 (1H, S, 8-H)

Elemanalizis a CigH^NgOgPS képlet alapján:

számított: C% 41,56; H% 5,58; N% 16,16; M⁺ 433.1185 talált: 41,07; 5,72,- 15,67 M⁺ 433.1196.

8. példa

9-r3-Hidroxi-2-(dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxvl-adenin

9-[3—Acetoxi—2-(dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxy]-adenint (0,4 g, 0,92 mmol) etanolban (10 ml) készült oldatát 5 mol/literes sósavoldattal (0,4 ml, 2,0 mmol) kezeljük, majd 5 órán át refluxáltatás mellett telítjük. A lehűtött oldatot AMBERLITE IR 45 OH gyantán semlegesítjük, majd az oldatot szűrjük és vákuumban bepároljuk. A maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltetet és eluensként kloroform : metanol = 95 : 5 arányú elegyet alkalmazva. 0,3 g (83 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen ragacsos anyag formájában.

^max (EtOH) 260nm (13,700); Xnax (film) 3320, 3180,

2970, 2800, 1640, 1590, 1460, 1405, 1380, 1320 és 1290 cm^-1; t(CD₃)₂SO] 1,2 (6H, t, J 7HZ, 2xCH₃) ; 3,1 (2H, d, J

13_f5Hz, PCH₂S), 3(7 (1H, m, CH of CH₂0H), 3,9 (1H, m,

CH₂0H-nak a CH-ja), 4,0 (4H, m, 2 x CH₂) , 4,6 (2H, m, CH₂0), 5,2 (1H, t, J 5.5Hz, kicserélhető D₂O-val, OH), 7,4 (2H, széles s, kicserélhető D₂O-val, NH₂), 8,2 (1H, s, 2H) ; 8,4 (1H, s, 8-H);

Elemanalizis a C₁₃H₂₂N5O5PS képlet alapján: számított: C% 39,90; H% 5,66; N% 17,90; M⁺ 391.1079 talált: 38,70; 5,75; 18,00; M⁺ 391.1082.

9. példa

9- Γ3-Hidroxi-2-(foszfono-metiltio)-propoxvl-adenin

9-[3-Hidroxi-2-(dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxy]-adenin (0,265 g, 0,67 mmol) száraz diklór-metánban (20 ml) készült oldatát bróm-trimetil-szilánnal (1,53 g, 10 mmól) kezeljük szobahőmérsékleten, majd az elegyet 6 órán át állni hagyjuk. Az oldószert csökkentett nyomás alatt eltávolítjuk és a maradékot metanolban oldjuk, majd az anyagot 5 percen át állni hagyjuk. Az oldatot csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, majd újra feloldjuk metanolban és az oldatot

AMBERLITE IR 45 OH gyantával semlegesítjük, majd szűrjük és vákuumban bepároljuk. A maradékot vízből kristályosítva 180 mg (80 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen kristályok formájában. Olvadáspont 195 - 197 °C.

'2 max (^H2°) ^260nm ( 14,000), y_max (KBr) 3320, 3110,

2920, 1720, 1595, 1550, 1490, 1460, 1405, 1340 és 1300 cm^-1;

[(CD₃)₂SO] ²;⁷⁰ (2H,d, ^J 13.5Hz, PCH₂S), 3_f3 (1H, m, CH), 3,7 (1H, m, CH of CH₂0H), 3,8 (1H, m, CH of

CH₂0H), 4,6 (2H, m, CH₂0), 7,6 (2H, br s, kicserélhető ♦ <

- 50 D₂O-val,NH2), 8.2 (1H, s, 2-H), 8.46 (1H, s, 8-H).

10, példa

9-f 3-Hidroxi-2-(oxatia-foszforinán-5-il)-metoxvl-adenin-nátriumsó

9-[3-Hidroxi-2-(foszfono-metiltio)-propoxi]-adenin (0,2 g, 0,59 mmol) és N,N-diciklohexil-4-morfolino-karboxamidin (0,175 g, 0,59 mmol) terc-butanol és víz 50:50 arányú elegyében (30 ml) készült oldatát enyhe refluxáltatás mellett hevítjük. N,N-diciklohexil-karbodiimid (0,615 g, 2,98 mmol) terc-butanolban (13 ml) és dimetil-formamidban (2 ml) készült oldatát adjuk hozzá csepegtetéssel 0,5 óra alatt. A reakciókeveréket ezt követően hevítjük, majd további 5,5 órán át keverjük. A lehűtött reakciókeveréket vákuumban bepároljuk, majd a maradékot vízben oldjuk és szűrjük. A szűrletet vákuumban bepároljuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk Sephadex (DEAE, HCO₃ forma) töltetet, eluensként pedig trietil-ammónium-karbonát puffer lienáris gradiens oldatát alkalmazva (0,001 - 0,2 mol/liter). 15 ml-nyi frakciókat gyűjtünk és a 36-42 frakciókat egybegyüjtjük, majd vákuumban bepároljuk. A maradékot együttpárologtatjuk etanollal (20 ml), mig a trietil-amim ki nem mutathatóvá válik (háromszori kezelés). A maradékot vízben oldjuk és Dowex 50 XA gyantával Na⁺ forma kezelve kapjuk a nátriumsót. Szűrést követően az oldószert vákuumban töményítjük és liofilizáljuk az anyagot. 0,140 g (60 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen por formájában. Olvadáspont 300 °C.

Xmax (^Η2θ) 260.4 nm (14,350); V_max (KBr) 3200, 2950,

2895, 1700, 1610, 1470, 1415, 1340, 1305 és 1190 cm^-1;

[(CD₃)₂SOJ ²·⁶⁰ (^1H/ t/ J = 15.4HZ, H of PCH₂S) , 3.02 (1H, dd, J = 11.2 és 10.2Hz, H of PCH₂S), 4.5 - 4.75 (4H, m, 0CH₂ és OCH₂CH), 7.46 (2H, s, D₂0 kicserélhető NH2), 8.16 (1H, s, 2-H), 8.44 (1H, s, 8-H), m/Z (FAB +ve ion, tioglicerol), 340 (MH+)

Elemanalízis a CgH^L^C^PSNa képlet alapján:

számított: C% 31,86; H% 3,26; N% 20,64; talált: 32,22; 3,49; 20,31.

11. példa

9-r3-Hidroxi-2-(oxatia-foszforinán-5-il)-metoxil-quanin-nátriumső

9-[3-Hidroxi-2-foszfono-metiltio)-propoxi]-guanin (0,2 g, 0,56 mmol) és N,N-diciklohexil-4-morfólino-karboxamidin (0,165 g, 0,59 mmol) terc-butanol és víz 50:50 arányú elegyében (30 ml) készült oldatát enyhe refluxáltatás mellett hevítjük. N,N-diciklohexil-karbodiimid (0,58 g, 2,8 mmol) terc-butanolban (13 ml) és dimetil-formamidban (2 ml) készült oldatát adjuk hozzá csepegtetéssel 0,5 óra alatt. A reakciókeveréket ezt követően hevítjük, majd további 5,5 órán át keverjük. A lehűtött reakciókeveréket vákuumban bepároljuk, majd a maradékot vízben oldjuk és szűrjük. A szűrletet vákuumban bepároljuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk Sephadex (DEAE, HCO^_3 forma) töltetet, eluensként pedig trietil-ammónium-karbonát puffer lienáris gradiens oldatát alkalmazva (0,001 - 0,25 mol/liter). 15 ml-nyi frakciókat gyűjtünk és a 35-48 frakciókat egybegyüjtjük, majd • *

- 52 vákuumban bepároljuk. A maradékot együttpárologtatjuk etanollal (20 ml), mig a trietil-amim ki nem mutathatóvá válik (háromszori kezelés). A maradékot vízben oldjuk és Dowex 50 XA gyantával Na⁺ forma kezelve kapjuk a nátriumsót. Szűrést követően az oldószert vákuumban töményítjük és így 0,150 g (74 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen kristályok formájában. Olvadáspont 300 °C.

(λ _max (H₂0) 253.5 és 266 nm (9570 és 7610);

V max (KBr) 3390, 1700, 1610, 1460, 1370, 1210, és 1170 cm^-1;

Ó'h [(CD₃)₂SOJ 2.16 (1H, t, J = 14Hz,H of PCH₂S), 2.6 (1H, dd, J = 14 és 14Hz, H of PCH₂S), 2,85 (1H, m, CHS), 4.35-4.7 (4H, m, OCH₂ és OCH₂CH), 7.95 (1H, s, 8-H); m/z (FAB +ve ion tioglicerol), 356 (MH+)

Elemanalízis a CgH3iN5O5OSNa	1,5 H20 képlet alapján:
számított:	C% 28,27; H% 3,66; N%	18,31;
talált:	28,48; 3,67;	18,44.
12. és	13. példák

(R)- vagy (S)-9-[3-Hidroxi-2-(foszfono-metiltio)-propoxi]guanin

a) 2-t-Butoxikarbonil-amino-9-hidroxi-6-metoxi-purin (0,39 g, 1,02 mmol) (R)- vagy (S)-dietil-3-t-butil-difenilszililoxi-l-hidroxi-propán-2-tio-metil-foszfonát 90,5 g, 1,0 mmol) és trifenil-foszfin (0,32 g, 1,22 mmol) száraz tetrahidrofuránban (20 ml) készült oldatát 0-5 °C-ra hűtjük, majd dietil-azodikarboxilát (0,21 g, 1,2 mmol) száraz tetrahidrofuránban (5 ml) készült oldatát adjuk hozzá. A keve-

réket szobahőmérsékleten 18 órán át keverjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltetet és eluensként etil-acetát : hexán =30 : 70 elegyet alkalmazva. 0,5 g (58 %) (R) - vagy (S)-9- 3-t-butil-difenil-szililoxi-2-(dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxi-di-t-butoxikarbonil-amino-6-metoxi-purint kapunk sápadt sárga olaj formájában.

max	(film): 3070, 2980, 2930, 2860,	1795,	1760, 1590, 1470,
1425, 1390, 1365 és 1250 cm-1;
íh nmr	(CDC13) 1.06 (9H, S, CH3 X	3), 1.	3 (6H, t,
J	= 7HZ, CH3CH2X2), 1.43 (18H, s,	CH3 X	6), 2.75 (2H,
m,	PCH25), 3.5 (1H, m, CH), 3.9 -	4.2 (9H, m,

CH3CH2 x2 + 0CH₃ + CH₂) 4.7 (2H, m, CH₂), 7.3 - 7.5 (6H, m, ArH), 7.6 - 7.7 (4H, m, ArH). 8.0 (1H, s, 8-H).

Elemanalízis a C4QH53N5O1QPSSÍ képlet alapján: számított: C% 55,86; H% 6,79; N% 8,14; talált: 55,36 6,86; 8,11.

p25 (R)-enantiomer = + I.80; (S)-enantiomer = -1.2o;

MS. (70ev): m/z = 860.

b) (R)- vagy (S)-9- 3-t-butil-difenil-szililoxi-2-

-(dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxi -di-t-butoxi-karbonil-amino-6-metoxi-purint (0,45 g, 0,52 mmol) adunk víz (1,5 ml) és trifluor-ecetsav (4,5 ml) keverékéhez, majd az elegyet szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük. Az oldatot telített etanolos ammóniaoldattal kezeljük, a pH-érték 11-re való beállítása végett. Az oldatot kloroformmal (3 x 50 ml) extraháljuk, majd a szerves rétegeket egyesítjük és szárítjuk (MGSO₄)· Szűrést és vákuumban végzett bepárlás után a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk szilikagél töltetet és eluensként kloroform : metanol = 95 : 5 elegyet alkalmazva. 0,16 g (72 %) (R)- vagy (S)-2-amino-9-[2-(dietoxi-foszforilmetiltio)-3-hidroxi-propoxi]-6-metoxi-purint kapunk színtelen ragacsos anyagként.

max (film) 3340, 3220, 3120, 2980, 1620, 1585, 1500,

1480, 1450, 1390, 1330 és 1260 cm^-1; 1H NMR óg _H (CD)₃S0 1.22 (6H, t, J 6HZ, CH₃ X 2) 3.06 (2H,d,

J = 12.5Hz, PCH₂S), 3.35 (1H, m, CH of CH₂), 3.66 (1H, m, CH of CH₂), 3.8 (1H, m, CH),3.96 (3H, s,

OCH₃), 4.02 (4H, m, CH₂x2), 4.46 (2H, m, CH₂),

5.06 (1H, t, J = 5.5Hz, D₂0 kicserélhető OH), 6.6 (2H, széles s, D₂O kicserélhető NH2), 8.1 (1H, s, 8-H),

Elemanalízis a C₁₄H₂₄N₅O₆PS (0.5 H₂0) képlet alapján: számított: C% 39,06; H% 5,80; N% 16,24;

talált: 39,03; 5,70; 15,89;

MS.(70eV): m/z = 422 (MH⁺); [Á]g25 (CHC1₃) (S)-enantiomer = +1.8o; (R)-enantiomer = -1,3°.

c) (R)- vagy (S)-2-amino-9-[2-(dietoxi-foszforilmetiltio)-3-hidroxi-propoxi]-6-metoxi-purin (0,14 g, 0,33 mmol) száraz diklór-metánban (20 ml) készült oldatát bróm-trimetil-szilánnal (0,86 ml, 1,0 g, 6,5 mmol) kezeljük, majd az oldatot 4 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Az oldószert elpárologtatjuk és a maradékot kromatográfiásan tisztítjuk Sephadex töltetet és eluensként trietil-ammónium-karbonát puffer lienáris grandiens oldatát alkalmazva (0,001 - 0,6 mol/liter). Metanol : víz = 95 : 5 arányú elegyből végrehajtott kristályosítást követően (0,105 g, 90 %) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen kristályok formájában. Olvadáspont 300 °C.

^λ max (^H2°) ^254nm (12,563); V_max (KBr) 3320, 3140, 1720, 1640, 1600, 1460,1390, és 1370 cm~l;

!h NMR _H [(CD₃)₂SO] 2.75 (2H, dd, J = 13.5 és 2Hz,

PCH₂S), 3.3 (1H, m, CH), 3.6 (1H, m, CH₂~nek a CH-ja),

3.8 (1H, m, CH of CH₂), 4.4 (2H, m, CH₂0) 6.6 (2H, széles s, D₂0 kicserélhető NH2), 7.9 (1H, s, 8-H), 10.6 (1H, széles s, D₂0 kicserélhető NH);

Elemanalízis a CgH₁₄N5O₆PS (0,5 Et₃N) képlet alapján: számított: C% 35,86; H% 5,37; N% 19,17;

talált: 35,82; 5,55; 19,57.

MS.(70 eV) m/z = 352 (MH⁺);

= °o; (R)-enantiomer = 0°.

1)2 5 (H₂) (S)-enantiomer =

Claims (7)

1. Eljárás az antivirális hatású (I) általános képletű vegyületek - a képletben jelentése hidroxil- vagy aminocsoport,

R₂ jelentése hidrogénatom vagy aminocsoport,

R₃ jelentése hidrogénatom, hidroxi-metil- vagy aciloxi-metil-csoport,

R4 jelentése egy (a) képletű csoport - ahol

R5 és Rg jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy adott esetben szubsztituált fenilcsoport -,

R₃ és R₄ együtt egy (b) képletű csoportot jelent ahol R₆ jelentése a fentiekben megadott - és gyógyászatilag elfogadható sóinak előállítására, azzal jellemezve, hogy

a) egy (II) általános képletű vegyületet egy imidazolgyürüt eredményező ciklizálási reakcióba visszük - a képletben X jelentése egy imidazolgyürüt eredményező ciklizáláshoz alkalmas csoport - mint például aminocsoport, vagy aminoszármazék, előnyösen formil-aminocsoport - vagy

b) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén - ahol R₃ jelentése hidroxil-, R₂ jelentése aminocsoport egy (III) általános képletű vegyületet - a képletben Y jelentése amino- vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport - egy 2-es helyzetű R₂' szubsztituenst hordozó pirimidingyürü kialakítására képes kondenzálószer jelenlétében

- 57 pirimidingyürüt eredményező gyürüzárási reakcióba visszük,

c) egy (IV) általános képletű vegyületet egy az oldalláncot hordozó (V) általános képletű vegyülettel - a képletben Q jelentése egy távozó csoport - kondenzáljuk, a fenti (II) - (V) általános képletű vegyületekben ^Rl', ^r2'· ^r3' és ^r4' jelölések a megfelelő R_lz R₂, R₃ és R4 csoportokat jelentik, vagy olyan csoportokat, illetve atomokat jelentenek, melyek átalakíthatok azokká és kívánt vagy adott esetben Ri/,R₂',

R₃, és/vagy R₄/ csoportokat, amennyiben eltérnek R_lf R₂, R₃ és/vagy R₄ jelentésétől, a megfelelő R_lz R₂, R₃ és/vagy R₄ csoportokká alakítjuk és/vagy R-jy, R₂·, R₃' és/vagy

R₄/ csoportokat, amennyiben jelentésük egyezik R_lz R₂, R₃ és/vagy R₄ csoportok jelentésével, egy másik Rj/, R₂', R₃> és/vagy R₄' csoportokká alakítjuk, és a kapott terméket kívánt esetben gyógyászatilag elfogadható sóvá alakítjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan vegyületek előállítására, melyeknél R₃ jelentése hidroxilcsoport és R₂ jelentése aminocsoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagot alkalmazzuk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan vegyületek előállítására, melyeknél R₃ jelentése aminocsoport és R₂ jelentése hidrogénatom, , azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagot alkalmazzuk.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás olyan vegyületek előállítására, melyeknél R₃ jelentése hidroximetil-csoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindu- • ·« • « * · • ·· • ·»«

- 58 lási anyagokat alkalmazzuk.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás olyan vegyületek előállítására, melyeknél R₅ és Rg mindegyike hidrogénatom, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.

6. Az 1. igénypont szerinti eljárás

9-[2-(dietoxi-foszforil-metiltio)-etoxi]-guanin,

9-[2-(foszfono-metiltio)-etoxi]-guanin,

9- [2-(dietoxi-foszforil-metiltio)-etoxi]-adenin,

9-[3-hidroxi-2-dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxi]-guanin,

9-[Hidroxi-2-dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxy]-guanin

9-[3-Hidroxi-2-foszfono-metiltio)-propoxy]-guanin

9-[3-Acetoxi-2-(dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxy]-adenin,

9-[3-hidroxi-2-(dietoxi-foszforil-metiltio)-propoxi]-adenin,

9-[3-Hidroxi-2-(foszfono-metiltio)-propoxy]-adenin,

9-[(2-hidroxi-2-oxo-l,4,2-oxatia-foszforinán-5-il)-metoxi]-adenin-nátriumsó,

9-[(2-hidroxi-2-oxo-1,4,2-oxatia-főszfórinán-5-il)-metoxi]-guanin-nátriumsó, (R) -9-[3-Hidroxi-2-(foszfono-metiltio)-propoxi]guanin (S) -9-[3-Hidroxi-2-(foszfono-metiltio)-propoxi]• ·· · ··*» · « · V · · · ·· ··«· ·4 ··· guanin előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.

7. Eljárás gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1-6. igénypontok bármelyike szerint előállított hatóanyagot vagy azok gyógyászatilag elfogadható sóját a gyógyászati készítmények előállítására szokásosan alkalmazott vivőanyagokkal és/vagy hordozóanyagokkal és/vagy szinergetikus hatást nem mutató más hatóanyagokkal összekeverve gyógyászati készítménnyé alakítjuk.