HU231081B1 - Rajoztató berendezés méhek számára - Google Patents

Abstract

A méhek rajzásának érzékelésére, a méhraj befogására, a méhrajt adó méhcsalád rajzást követő leröptetésére és a további rajzás meggátlására egyaránt alkalmas, anyagában fémből, fából, műanyagból vagy ezek kombinációjából készült, a kaptárhoz illeszthető és attól könnyen elválasztható méhészeti berendezés (1), amely legalább egy méhanya csapdával (4) és legalább egy mozgatható kapuval (7) van ellátva és a berendezés (1) környezettel határos rajoztató nyílásai (2) a munkásméhek számára átjárhatóak de a méhanya nem tud a rajoztató nyílásokon (2) keresztül a berendezésből (1) kijutni, azzal jellemezve, hogy a berendezés (1) a munkásméhek egy részét a munkásméhek fő kiáramlási pályájáról (19) letérítve legalább egy mellékes kiáramlási pályára (20) tereli és a méhanya csapda (4) a mellékes kiáramlási pálya (19) vonalában van, továbbá a berendezés (1) legalább egy szenzoréval (5) érzékeli a munkásméheknek a mellékes kiáramlási pálya (20) vonalában és a méhanya csapda (4) környékén jelentkező rajzásra specifikusan jellemző felhalmozódását is, továbbá a berendezés (1) meggátolja a herék bejutását a szenzorokkal (5) ellátott területekre, és a berendezésbe (1) a szenzorokkal (5) összekötött vezérlőegység (6) van, amely a rajzás érzékelésekor működésbe hozza a mozgatható kaput (7) és a mozgatható kapu (7) elmozdításával megakadályozza a raj méheinek visszajutását a kaptárba, továbbá a berendezés (1) a beépített, rajzásig lezárt lerepítő csatornát (12) megnyitja a kaptárból kijutni akaró méhek számára és lerepítő csatorna (12) a méheket a rajzást követően a rajoztató nyílásoktól (2) jelentős távolságba, a lerepítő nyílás (15) felé tereli, továbbá a lerepítő csatorna (12) és a lerepítő nyílás (15) térbeli elhelyezkedésének megváltoztatásával a lerepítő nyílásra (15) ösztönösen rátájoló, a rajzás után a kaptárból a berendezésbe (1) jutó méhek lerepítése többször is megvalósítható és a lerepítés addig folytatható, amíg a rajt adó család a további rajzásról le nem mond.

Description

Rajoztató berendezés méhek számára

A rajoztató berendezés egy olyan méhészeti berendezés, amely a rajzás folyamatának szabályozására és a rajok befogására alkalmas.

A találmány területe

A rajoztató berendezést azért fejlesztettünk ki, hogy a méhészetekben a rajzásból fakadó előnyöket ki lehessen használni és a rajoztatás a korszerű méhészeti technológiákban is biztonságos és jól használható módszeré váljon.

A rajoztató berendezéssel a természetes szaporítás könnyűvé és biztonságossá tehető. A rajoztató berendezés használatával a rajzást megakadályozó, munkaigényes beavatkozások nagy része feleslegessé válik, a méhészkedés megkönnyíthető és a munka hatékonyabbá tehető. A rajok megszökéséből és az elhúzódó rajzásból eredő veszteségek megszüntethetnek.

A rajoztató berendezés ugyanakkor megteremti a lehetőségét a varroa atka kór elleni hatékony védekezésnek is. Használatával megakadályozható az is, hogy különböző fertőző méhbetegséget, például nyúlás költesrothadást fenntartó és terjesztő rajok kerülhessenek a környezetbe.

A rajoztató berendezéssel annak általános használata esetén visszaszorítható egyes vad természetű, támadó méhfajok földrajzi terjeszkedése.

A találmány háttere

A rajzás biológiai szempontból a házi méh (Apis mellifera) egyik legfontosabb képessége. A méhcsalád a rajzással biztosítja fajának fenntartását. A rajzás összetett folyamat. Első lépésként, már napokkal a rajzás előtt fellép a rajzási láz. A rajzási láz kiváltásában több tényező Is szerepet játszik, amelyek közül a legfontosabb a fészek túlzsúfoltsága, de rajzási láz kialakulását kiválthatja táplálékhiány vagy betegség is. A rajzási láz kialakulását jelzi, hogy a méhek rajbölcső kezdeményeket húznak, amiket az anya bepetéz. A nyitott .hasítás mennyisége csökken. A méhek szinte alig hordanak virágpori és nektárt. A rajbölcsők kelése körüli időpontban, kedvező időjárás esetén a méhcsalád kiereszti az első raji. Az első rajjal együtt általában az öreg, korábban már párzott, petéző anya távozik a kaptárból. A rajzási láz azonban általában nem ér véget az első raj kiengedésével, hanem addig folytatódik, amíg a

HlllllilHN

SZTNH-100219655 rajokat adó méhcsalád népessége kellően meg nem fogy, A rajzás természetes és a méhek számára biológiai szempontból is kívánatos folyamat. A rajzás során a méhcsalád változatos korú munkás egyedeinek jelentős része a méhanyával együtt az eredeti méhlakásbók kaptárból vagy odúból rövid idő alatt távozik, és oda az esetek döntő többségében nem tér vissza. A raj méhei képesek azonnal családot alapítani. A rajjal szűz méhanyák is kirepülhetnek. Szűz méhanyák általában az első rajt követően hagyják el a kaptárt, de az első rajban is előfordulhatnak akkor, ha az öreg anya valamilyen okból elpusztul. A rajzás során a raj méhei egy ideig a levegőben köröznek, majd pár perc múlva letelepednek egy arra alkalmas helyre. A raj méhei felderítőket küldenek, akik a rajnak letelepedésre alkalmas új otthont keresnek. A felderítek visszatéréséi követően a raj elindul új otthona felé.

Amennyiben a rajjal távozó méhanya valamilyen okból elpusztul, a raj méhei rövid időn belül megérzik az anyáílanságot és visszahúzódnak a rajt eresztő kaptárba, majd ezt követően a kelő szűz anyával újramegrajzanak.

A raj nagysága igen változó, általában egy és öt kilogramm között van, de vannak igen kicsi rajocskák is, és vannak hatalmasok, amelyek több raj összeállóval jönnek létre.

Amikor a méhcsalád viszonylag szűk fészekkel rendelkezik, akkor egymást követően egy-két hónap alatt több rajt is ereszt. Az első raj általában a legnagyobb és ez a raj szinte mindig a régi anyával együtt távozik a kaptárból Amennyiben a méhcsalád a rajzás után még kellően erős, akkor pár nappal az első rajzást követően második rajt is ereszt. Ez a raj már lényegesen kisebb és szinte mindig frissen kikelt szűz rajanyával repül ki. A második rajt követő rajok az unokarajok, amelyek szinte mindig szűz anyával repülnek ki és lényegesen kisebbek, mint az első raj. A méhészeti szezon végén kirepülő méhrajok méhészeti szempontból értéktelenebbek, mivel önállóan nem tudnak telelésre alkalmas méhcsaládot alapítani.

A rajzás időszaka általában a méhcsaládok fejlődési csúcsára esik. Mérsékelt éghajlaton az északi félkörön ez a tavasz vége nyár eleji időpontra esik és egy-két hónapig tart. A rajzás mindig csak a kirepülésre alkalmas időjárásban lehetséges, hidegben vagy esőben nem. A rajzás általában a késő délelőtti óráktól a kora délutáni órákig következik be.

Az egyes méhfajták között jelentős eltérés van a rajzás! hajlam tekintetében. Vannak rajzásra igen haj lamos méhek. Ezek lényegesen gyakrabban rajzanak és rajaik kisebbek, sokszor csak pár maroknyi méhből állnak. Szinte az egész méhészeti szezonban folyamatosan rajozhatnak.

A rajzás megítélése méhészeti szempontból igen különböző. Régen a rajoztatós a szaporítás fő eszköze volt A kasos méhészkedésnél a rajzás kívánatos folyamat volt. A kaptárral történő méhészkedés elterjedésével párhuzamosan a rajoztatás háttérbe szorult.

A rajzás megelőzésével kapcsolatos méhészeti teendőket két fő részre lehet bontani.

Az első, és legfontosabb törekvés a rajzás! láz kialakulásának megelőzése. A rajzási láz kialakulását azért célszerű megelőzni, mivel a rajzási láz több hétig is eltarthat és a rajzaní akaró méhcsalád sokáig nem hord, és Hasítást sem nevel, ez pedig, igen jelentős termeléskieséshez vezethet, A rajzást láz kialakulását meggátló módszerek sokfélék. Ilyenek a méhlakás bővítése, a jobb szellőztetés, építtetés, a Hasítás petézésre alkalmas keretekkel túzdelése, a fedett Hasítás elvétele.

A második fő méhészeti törekvés rajzási láz kialakulása esetén, a rajzás meggátlása. Amikor a méhek rajbölcsőket húznak, és a méhanya azokat be is petézi már csak a méhcsalád megcsapolása, leröpítése, vagy végső esetben a rajbölcsök rendszeres lerombolása lehet többé-kevésbé hatékony rajzást gátló módszer.

Sajnos fenti módszerek sokszor nagyon munkaigényesek, másrészt a rajzási láz és a rajzás biztonságos megelőzésére kedvezőtlen időjárás esetén csak korlátozottan alkalmasak. A rajzási láz kialakulását ugyanis meghatározza egy igen fontos tényező, a fészek túlzsúfoltsága és a kevés nyitott Hasítás. Kedvezőtlen időjárás esetén a méhész egyszerűen nem tud kaptárt bontani, és az erős, túlzsúfolt fészkű méhcsaládoknál hamar kialakul a rajzás! láz, és bekövetkezik a rajzás. A probléma súlyosságát jelzi, hogy a hazai méhészetekben a méhcsaládok 10-70 %-a minden beavatkozás ellenére évente megrajzik.

A rajzási láz kifejlődésének megelőzésére és visszaszorítására alkalmas beavatkozások nem csak a rossz időjárás miatt maradhatnak el. Mivel a beavatkozások igen munkaigényesek és szűk időkeresztmetszetben kell azokat elvégezni, még méhészeti szempontból tartósan kedvező időjárás esetén is gyakori, hogy a méhek megrajzanak mivel nincs elegendő szakképzett munkaerő a szükséges feladatok elvégzésére.

Amikor a rajzás bekövetkezik, akkor a kirepült rajokat be kell fogni. A rajbefogásnak azonban jelentős korlátái vannak. A rajok egyszerűen elrepülhetnek nagy távolságra, ismeretlen helyre, főként, ha szűz anyával repültek ki. Sokszor előfordul, hogy a rajok olyan helyeken telepednek meg, ahonnan nem lehet őket befogni. .Ráadásul a rajzás követése arra alkalmas megfigyelőt kíván.

A raj befogására több módszert is kifejlesztettek. A módszerek jórészt a már kaptárból kirepült letelepedett raj befogására vonatkoznak, A letelepedett rajt abban az esetben könnyű, befogni, ha a raj alacsonyra szállt és méhei nyugodtak, az anya pedig Öreg. Ilyenkor a rajt le lehet rázni és a méheket zsongatással egy arra alkalmas kasba terelni.

Alkalmas módszer lehet a kirepüli raj vagy a kóbor rajok becsalogatására alkalmas kaptárak kihelyezése a méhes közelében. Az eredményességet fokozni lehet fiashásos lépek, vagy foromoncsapdák alkalmazásával. Az eljárások azonban munkaigényesek kevésbé hatékonyak, ráadásul megkövetelik azt is, hogy a méhész rajzás idején mindig a méhemél tartózkodjon.

'fa Iáim anyunk a rajoztató berendezés méhészen hasznosságát méhészeti az alábbiakban foglaltuk össze.

Λ rajoztató berendezés alkalmazásakor a rajzást nem kell megelőzni. A rajoztatás minden szempontból előnyös szaporítási módszerré válhat; A rajoztató berendezéssel elérhetjük azt is, hogy a rajt adó családot úgy legyöngítjük, hogy az lemondjon a további rajzásról. A rajoztató berendezés így lerepítö berendezésként is funkcionál, mivel vele a rajzás lezajlása mán a kívánt ideig és mértékben a kaptárból kirepülő méhek a rajhoz csatlakoztatbatóak.

A rajoztató berendezés használatával elérhetjük, hogy a rajzás egy lépcsőben végbemenjen, ezért a rajzást láz nem tart hosszú ideig és ezért a rajt adó család nem esik ki hosszú ideig a termelésből. Ezért a rajzást láz fellépése ellen nem kell védekezni, és ezért jóval kevesebbet kell a méhészetben dolgozni.

A rajoztató berendezéssel a rajt nagy biztonsággal, igen könnyen be lehet fogni. Az eddig alkalmazott módszerek ezt nem tették lehetővé.

A rajoztató berendezéssel a befogott rajt könnyen szállíthatjuk, és tetszőleges kaptárba telepíthetjük.

A rajoztató berendezéssel a rajban lévő anyákat a dolgozó méhektöl könnyen elkülöníthetjük, Eddig, tőként a szűz anyával kirepülő rajoknál ez igen lényeges problémát jelentett, men ha a raj befogása során az igen mozgékony szűz anya felröppent, akkor a raj megszökött.

A rajoztató berendezés alkalmazása esetén nem szökhetnek a környezetben olyan vad méhrajok, amelyek nagy távolságokra elrepülnek és veszélyt jelentenek az emberre és a háziállatokra. Ez főként az afrikanizált méhek esetében lehet igen hasznos.

A raj áztató berendezéssel megvalósítható rajoztatás méhészeti szaporítási módszerként is alkalmas mivel a raj változatos korösszetételé ménekből áll. A méhészek eddig fáradtságos munkával mesterséges, söpört vagy böngészett rajokat hozlak létre, amelyek nem érik el a természetes raj biológiai értékét.

A megszökött rajok méhbetegségek fenntartói és terjesztői lehetnek. A rajoztató berendezéssel olyan betegségek Is térhez köthetőek, amelyekre eddig a méhész nem volt képes. Ráadásul a befogott rajok és a rajt adó családok varroa és más betegségek ellen hatékonyan kezelhetővé válnak. A hatékony kezelést az teszi lehetővé, hogy a rajban nincs Hasítás, ezért egyszeri kezeléssel az atkák túlnyomó része a elpusztítható. A rajt adó méhcsaládban a rajzást követő második hétre az összes fedett Hasítás leket Mivel az új anya csak ebben az időpontban kezdi petéző tevékenységét, ezért a rajt adó családban az összes atka a kikelt méheken van és egyszeri kezeléssel könnyen elpusztítható.

A rajok igen jól építenek. Ezért a rajoztató berendezéssel a közvetve a viasztermelést is növelni lehet. A lépkészlet rendszeres megújítása segíti a méhmérgezések megelőzését is.

Hasonló megoldások

A rajzás szabályozására több módszert és eszközt is kifejlesztettek. Az eszközök ismertetését és az eszközökkel kapcsolatos eddig alkalmazott eljárásokat három fő csoportban látom célszerűnek ismertetni. .Az eszközök első csoportját azok a lerepítő berendezések képviselik, amelyekkel a lerepítést érik el a méhészek, és a lerepítés során az erős és rajzásra hajlamos méhcsaládot meggyengítik, hogy az a rajzásról lemondjon. Az eszközök második csoportját azok a berendezések képviselik, amelyekkel a méhcsaládokból a raj eltávozását, általában a méhanya kiszökését akarják a kaptárból meggátolni. A harmadik csoportba tartozó berendezésekkel a keletkezett rajokat fogják, be.

Az első csoportba tartozó lerepítö berendezéseket és a lerepítést eddig a méhészetekben szinte kizárólag a rajzás megelőzésére használták. A rajzást követően a lerajzolt, családot közvetlenül a rajzást követően két részre osztani azonban nagyon nagy hiba és felesleges méhészeti beavatkozás lenne. A képződön kicsinyke családok ugyanis nem tudnának felfejlődni áttelelésre alkalmas méhcsaládokká.

A váltókijárós röpietö kerettel a méhcsaládot a rajzás előtt lehet leröpíteni. Lényege, hogy a rajzásra hajlamos leröpítendő, erős méhcsaládot, és a kaptárt az eszközzel két részre osztjuk és ehhez a berendezésen váltakozó irányban nyitunk ki és zárunk be kapukat. Ezzel elérjük, hogy a lecsapolandó családrészből, a fészekből kijutó, a kapukra tájolt méheket megtévesszük és azok a gyengébb családot tartalmazó kaptárrészbe repüljenek. Ezzel az erős család fészke meggyengíthető és a méhcsalád a rajzásról lemond. A módszer hátránya, hogy a méhcsaládot megosztás előtt át kell vizsgálni, a fészket fáradtságos munkával át kell rendezni, mindkét részt anyabölcsővel vagy méhanyával el kell látni, emelgetni. Találmányunknak, a rajoztató berendezésnek az alkalmazásával a méhcsalád leröpítését nem a rajzás megelőzésére végezzük ei. hanem a rajzást követően azért, hogy a méhcsalád a további rajzásról lemondjon. Találmányunknál a leröpitést nem több kapu használatával érjük eh hanem egy, a térben mozgatható végű és alakú, perforált falú lerepitő csatornát alkalmazunk, amelynek térbeli elmozdításával érjük el a kívánt eredményt. A méhcsaládot találmányunk alkalmazásakor nem kell annak használata előtt átvizsgálni, és a fészekkel manipulálni, vagy bölcsöket áthelyezni. A rajoztató berendezés alkalmazásakor a kaptárból a rajzás után kirepülő méhek a meglévő, berendezésen csüngő rajt erősítik, és nem képeznek különálló méhcsaládot.

A második csoportba tartozó berendezések közül az egyik elgondolás jellemző az egész csoportra, ezért részletesebben azt ismertetem. Az USA-ban jelenleg is kapható Dadaut rajzásgátló kaptár lényege, hogy kaptár kialakítása miatt a rajzaní kívánt méhanya a kaptárból nem tud kirepülni, ezért a méhcsalád nem rajzik meg. Az anya kijutását a kaptárból nagy felületű anyarácsokkal akadályozzák meg. A munkásméhek zavartalan kijutását a kaptárból több kijáró és az anyarácsok együttes nagy felülete biztosítja. A megoldás azonban nem alkalmas a rajzási láz kifejlődésének a megakadályozására. Amennyiben a méhcsalád túlfej fedik, fellép a rajzási láz és a rajzás is bekövetkezhet. De a raj nem veszik el, mert a rajzó méhek a kaptárban rekedt anya miatt visszatérnek otthonukba. Azonban a rajzási folyamat ezzel nem ér véget, A rajzási láz elhúzódik, mivel a család újra meg újra rajozni kíván. Ez pedig hosszá távon a méhcsalád leromlásához vezethet. Ráadásul a méhcsalád nem hord. Szaporulat természetesen nem képződik. Ha a méhész valamilyen okból megbontaná a kaptár fészkét, a raj nagy valószínűséggel kiszökne a kaptárból A mi találmányunk, a .rajoztató berendezés sem engedi a méhanya kilépését az anyacsapdákkal határolt térből. Azonban a rajoztató berendezés ezen felül a rajt és a rajt adó méhcsaládot elkülöníti. A rajoztató berendezés az elhúzódó rajzási láz kialakulását is megakadályozza a rajzás utáni leröpítéssel A rajoztató berendezéssel biológiai szempontból is kedvező összetételű szaporulatot is létre lehet hozni.

Az US 1410444 számú szabadalmi leírás olyan kaptárt ismertet, amelyből nem jön létre rajzás. A kaptár lényegében két részből áll, a felső anyátlan részen független kijáró van kiképezve.

amelyen a méhek szabadon közlekednek ki és be. A kél rész között határoló kerül beépítésre, amelyen keresztül a munkásméhek tudnak közlekedni, de csak egy irányban alulról felfelé, a herék és a méhanya a határolón nem tud átjutni. Az alsó részből a herék és a méhanya szintén nem tud kijutni.

Az a viszonylag egyszerű rajzásgátló megoldás, amelynek során a kaptár kijárójához anyarácsot illesztenek, fentieken túl több szempontból is kifogásolható, és csak rövid ideig alkalmazható. A munkásméhek a viszonylag kis felületű anyarácson csak korlátozottan tudnak átjutni, ami a méhcsalád gyűjtő és élettevékenységét korlátok közé szorítja, és ezért a méhcsalád leromlásához vezet.

A harmadik csoportba tartozó berendezéseket, vagyis azokat, amelyeket a képződő rajok befogására fejlesztettek ki, az alábbiakban ismertetem. Ezekre a berendezésekre több szabadalmi bejelentést is tettek.

Az US 1462933 számú leírás összecsukható here és anyacsapdát ismertet. A berendezés a kaptár homlokfalához, annak kijárója elé illeszthető. Λ berendezésből a méhanya és a herék nem tudnak kilépni, mivel az anyaráccsal határolt. A rajzás során a kaptárból a berendezésbe jutó méhanya és a herék a berendezés csapdarészébe kerülnek. A munkásméhek számára a berendezés átjárható. A feltaláló szerint szerkezetének előnye, hogy különböző méretű kaptáruk elé lehel a csapdát felfüggeszteni. A berendezés kihajtható és összecsukható, a csapdában lévő méhek szállíthatóak.

A berendezés lényegében alkalmas a kaptárból kijutó herék és méhanya csapdázására. Azonban nem alkalmas rajok biztonságos befogására, mivel a raj mehetnek a kaptárba visszajutását nem akadályozza meg. Nem alkalmas a berendezés a méhcsalád leröpitésére és a rajzás szabályozására sem. Találmányunkkal a raj fogó berendezéssel szemben a leírás nem ismertet olyan eljárást, amely alkalmas a rajzás időpontjának pontos megállapítására. A leírásban ismertetett berendezés abban hasonlít találmányunkra, a rajfogó berendezésre, hogy a méhanya csapdázására ez is alkalmas. Azonban a leírásból megismert módon a méhanya csapdába a herék bejutása is lehetséges, ami a csapda megfelelő működtetését a méhanya kivételét és a rajzás pontos detektálását igen megnehezíti.

Az USÍ 896925 számú leírás rajcsapdát ismertet. Az ismertetett berendezés feltalálója szerint a berendezés automatikusan felismeri a rajzó méheket, és megakadályozza kijutásukat a környezetbe. A kaptárból kijutó rajzó méhek a berendezésbe épített kiegyensúlyozott bülenöszerkezeten haladnak át. A billenőszerkezet elmozdulása megakadályozza a méhek kijutását a berendezésből és a méhek egy tárolóban halmozódnak tel. A berendezés tehát érzékeli a kaptárból kiáramló nagy mennyiségű mehet és azokat egy tárolóban befogja. A billenöszerkezet elmozdulását a kaptárból kiáramló méhek nagy súlya okozza. Fenti számó leírás és a mi találmányunkban a közös az, bogy mindkettő a méhek felhalmozódását mérve detektálja a rajzás bekövetkezését. Azonban a méhek felhalmozódásának mérésében lényeges különbségek vannak. Az US 1896925 számú leírásban ismertetett berendezés ugyanis a rajzás során felhalmozódott méheket, illetve azok tömegét a méhek fő áramlási pályáján méri, vagyis ott, ahol a méhek a rajzás során a berendezésen keresztül áthaladnak. A problémát az jelenti, hogy a méhek nem csak rajzás során halmozódnak fel nagy számban az adott irányban. Jó hordásban, zivatarok előtt, tájoláskor rendszeresen előfordul, hogy a méhek a io áramlási pályán keresztül nagy számban áthaladnak. A méhek gyakori felhalmozódása pedig a berendezést akkor is működésbe hozza, amikor nincsen rajzás. Fenti leírásból nem ismerhető meg olyan eszköz, amely a méhek rajzáson kívüli, egyébként naponta többször is bekövetkező felhalmozódásának problémáját a rajzás pontos érzékelése érdekében kiküszöbölné. Az eszköz nem alkalmas a rajzási folyamat lerövidítésére sem, mivel rajzás után a rajt adó méhcsalád népességét nem lehet vele szabályozni.

Az US2644175 számú szabadalmi leírás anya és herecsapdát ismertet. A csapda két részből áll a méhanya és a herék kiszökését gátló alsó és fölső részből. A két rész között a méhanyát az alsó részből a felső rész felé terelő szöktető van elhelyezve. A berendezés a rajok befogására csak korlátozottan alkalmas, mivel az anyátlanságot megérző raj többnyire a kaptárba húzódik vissza. .A berendezés nem alkalmas a rajzás szabályozására sem.

Az US2607053 számú szabadalom egy rajzást kontrolláló berendezést ismertet, A berendezés a kaptárból kijutó méhanyát és heréket passzív úton kényszeríti csapdába. A leírás olyan here és anyacsapdát ismertet, amely az előzőekben ismertetett elven a heréket és a méhanyát nem engedi kilépni a berendezésből, hanem azokat felfele tereli. A csapdába került méhanya és herék a berendezés alagútján keresztül egy felső csapdarészbe kerülnek, ahol megszorulnak. A rajjal távozó munkásméhek az anyátlanságot megérezve a berendezésre visszaszállnak. Lényeges probléma azonban, hogy fenti számú leírásból megismert berendezésben a munkásméhek csak egy szűk szöktető» keresztül képesek ki és bejutni, ami a munkásméhek gyűjtő tevékenységet nagyon megzavarja, és azok állandó torlódását okoz. További probléma, hogy fenti számon ismertetett berendezés esetében a csapdarészbe került méhanyára az esetlegesen képződő raj egésze nem vagy csak ritkán száll vissza, mivel a raj méhei eleve a kaptár ereded fészke félé akarnak visszatérni, tehát a berendezés raj befogására csak igen kis hatékonysággal alkalmazható. A berendezés nem méri a méhek felhalmozódását és nem képes a rajzás bekövetkezésének érzékelésére. Λ berendezés nem alkalmas a méhcsalád további leröpítésére és a rajzás szabályozására sem.

Az US2578634 számú leírás szintén egy anya és herecsapdát ismertet, amellyel a kaptárból kijutó heréket és a méhanyát lehet csapdázni. A csapdának elmozdítható üveg teteje van, amely biztosítja a méhész számára az átláthatóságot. A csapda a raj befogására és a rajzás szabályozására fém leírtak miatt nem alkalmas.

A GB235I35 számú leírás szintén raj befogására kitalált eszközt ismertei. Az eszköz a raj méheinek nyomását érzékeli. Amennyiben a 'kiáramló méhek hatására a kijárónyílás közvetlen közelébe beépített billentyű elmozdul, a raj kiáramló méheineksúlyát a röpdeszka érzékeli, A súly hatására a méhek útja a raj fogó láda felé terelődik, amelynek kapuja bezárul. Lényegében tehát itt is a kiáramló méhek súlyának érzékeléséről van szó. A súlyt azonban a röpdeszka tájékán, vagyis ott méri az eszköz, ahol a méhek felhalmozódása rajzáson kívüli okok miatt rendszeresen bekövetkezik. Ez pedig a korábban leírt problémákhoz vezet. A berendezés nem alkalmas a lerajzolt család erősségének szabályozására és a további rajzás megelőzésére sem, mivel a máheket a rajzást követően nem röpíti le, A mi találmányunk képes a méhek rajzáskor specifikusan jelentkező felhalmozódását előidézni és a felhalmozódást mérni.

A GB2445861 számú szabadalmi leírás egy csapdát ismertei. A csapda két ernyőből áll, amelyek mindegyike átengedi a munkásméheket, de a heréket, és a méhanyát nem. Az első ernyőn egy olyan kónuszosán kiképzett rés van kialakítva, amely egy irányba lehetővé teszi a méhanya és a herék kijutását a két ernyő közé. A berendezés lényegében nem alkalmas a raj megfogására, és a rajzás szabályozására sem.

A GÖ 578919 számú szabadalmi leírásból megismerhető olyan berendezés, amely a feltaláló szerint alkalmas a raj befogására. A berendezés az előzetesen sugárforrással megjelölt méhanyát érzékeli, és érzékelés esetén a méhanya és a méhek ólját kapukkal szabályozza, megakadályozva azok rajt adó családhoz visszatérését. A rajfogó berendezéssel mi is mozgatható kapukkal szabályozzuk a méhek útját, de lényeges, bogy mi ezt más időpontokban is megtesszük a rajzást megelőzően és a rajzást követően többször is. Lényeges eltérést jelent továbbá, hogy találmányunk esetében a rajoztató berendezés működtetéséhez nem kell feltétlenül a méhanyát megjelölni a rajzás érzékeléséhez. Mi nem elsősorban a méhanyát, hanem a rajzó méhek felhalmozódását mérjük. Ez jelentős előnyt jelent, mivel a rajokkal sokszor a jelöletlen, frissen kelt szűz anyák távoznak a kaptárból, ami a befogás esélyeit lényegesen rontaná. Ráadásul a szűz anyák megjelölése az anyák fürgesége miatt és az idő hiányában szinte lehetetlen vállalkozás lenne, A mi találmányunk a rajzás folyamatának lerövidítésére is alkalmas, Fenti számú leírásban ismertetett berendezés a méheket a rajzáskor lerepíti ugyan, de további lerőpítésre és a további rajzás megelőzésére csak korlátozottan alkalmas, és erre eljárást nem is ismertet.

A DE 1288356 számú leírás rajfogó berendezési ismertet. A kaptárból a rajzás során kijutó méhanya egy hosszú alagúton keresztül a kaptártól távol lévő anyacsapdába kényszerül, A raj mehet erre a esapdarészre szállnak rá. Találmányunkkal ellentétben leírás nem ismertet mozgatható kapukat és a rajzás felismerésére alkalmas eljárást, valamint a raj kaptárba visszajutását megakadályozó módszert. A berendezés szűk bejárata miatt a kaptárból ki és berepülő méhek számára jelentős torlódást okoz. További problémát jelent, hogy az anyacsapdába vezető járatot a herék elzárhatják, mivel oda szabadon bejuthatnak. A. fenti számú leírásban ismertetett berendezéssel a rajokat nem lehet hatékonyan megfogni, mivel az anyaesapdáig esetlegesen elvergődő méhanya a raj méheinek egy részét vonzza csak a csapda irányába.

A DE 602410 számú leírás egy kaptár röpnyílásához illeszthető raj és herefogó berendezést ismertet. A berendezés a méhanyát olyan csapdába tereli, amely a herék elöl ei van zárva. A berendezésnek abból a részéből, ahol a herék összegyűlhetnek, a heréket ki lehet engedni. A berendezés azonban a méhek rajzáskori felhalmozódását nem méri, és nem működtet mozgatható kapukat sem. Csupán a méhanya elkülönítésével és csapdázásával a korábban leírt okok miatt nem lehet a méhrajt hatékonyan befogni. Fenti leírásban ismerteteti berendezés találmányunkkal ellentétben nem méri a méhek felhalmozódását sem és nem alkalmas a rajzás utáni további lerőpítésre sem.

A DE 2264601 számú szabadalmi leírás a röpnyílás elé szerkesztett berendezést ismertet, amelynek hátsó fala a kaptár kíjárójához illeszkedik, és első falán csak a munkásméhek tudnak átjutni. A berendezésbe jutott heréket ki lehet engedni a berendezésből. A berendezés a kaptárból kijutó méhanyát és heréket trapézformájú kiképzése miatt előre tereli, és méhanya a berendezés csapdarészébe kerül. A raj megfogására itt is a csapdázott méhanya szolgál. A megoldás előnye, a korábbiakban ismertetett szabadalmi leírásokhoz képest, hogy a munkásméhek. közlekedése kevéssé akadályozott. A berendezés csapdarészébe jutott nagyszámú here azonban torlódást okozhat és a méhanya útját is lezárhatja. A berendezés csapdarészébe került méhanyára a raj méheinek egy része rárepül. A berendezés nem alkalmas a rajzás utáni leépítésre. Lényeges eltérés, hogy a mi találmányunk, a rajfogó berendezés a heréket nagy felületű herék áljutását megakadályozó rácsokkal zárja el már jóval a méhanya csapdába kerülése előtt. További lényeges eltérés, hogy találmányunk a rajzást érzékelni képes a méhek felhalmozódásának mérésével, és a kaptárba visszajutni akaró méhek útját a rajzás érzékelésekor lezárja. A leírásban ismerteteti megoldástól eltérően találmányunk alkalmas a rajzás láz lerövidítésére is.

A hasonló megoldásokat áttanulmányozva találtunk a szabadalmi adatbázisokban a találmányunkhoz egyes részeiben hasonló megoldásokat. Ezek közé tartozik a herék és a méhanya átjuíását megakadályozó rácsok és csapdák alkalmazása. Ide tartozik a rajzó méhek áramlásának vagy súlyának hatására elmozduló billentyűk alkalmazása, és mozgatható kapuk alkalmazása. Azonban a találmányunkat nem lehel az eddigi találmányok részeiből Összerakni. Egyik találmány sem ismertet olyan eljárást, amely a méhek rajzásra jellemző léi halmozódását a munkásméhek egyéb okokból történő felhalmozódásától képes elkülöníteni. A találmányok egyikéből sem ismerhető meg olyan eszköz vagy eljárás még részeiben sem, amely a rajzás után a méhcsalád további leraj zásának megakadályozására, és az egész rajzást folyamat szabályozására képes lenne,

A rajoztató berendezés ismertetése

A rajoztató berendezés megalkotásakor legfőbb célunk az volt, hogy képessé váljunk a házi méh biológiai szempontból teljes értékű szaporodási folyamatának, a rajzásnak az egyszerű szabályozására. A megfelelő szabályozás birtokában a rajoziatás a korszerű méhészetekben hasznos és biztonságos szaporítási módszerré válhat, alapvetően megváltoztatva az eddigi méhészkedesi technológiákat.

Célunk eléréséhez olyan berendezést kellett kifejlesztenünk, amely a rajzási folyamat egészét szabályozza, és a rajzás! láz időtartamát lerövidíteni képes.

A rajoztató berendezéssel a rajt adó méhcsalád kívánt mértékű meggyőngítését, a leröpítést a raj befogását követően hatékonyan el lehet elvégezni. A rajzást, követő leröpítés előnye, hogy ezzel lerövidítjük a rajzási láz időtartamát és azért a rajzó méhcsalád csak rövid ideig esik ki a hordásból. A leröpítés további előnye, hogy megakadályozzuk a sokszor értelmetlen utórajzást, ugyanis a gyenge vagy késön kirepülő rajok már nem tudnak átteidésre alkalmas méhcsaládot képezni.

A rajoztató berendezés képes a méhrajok biztonságos és hatékony befogására.

A rajoztató berendezés megalkotásához szükséges lépések három fő pontban foglalhatnak össze:

A. rtpbzmfo ^rewító megalkotásával a numkásméhek rajzásra specifikusan jellemző jelhalmazódását idéztük elő a berendezésben. Ezt azzal értük el hogy a munkásméheket több kiáramlást pályára kényszeríledük és a munkásméhek felhalmozódást ott mértük ahol az csak a rajzáskor jelentkezik, ezzel pontosan meg tudtuk határozni a rajzás időpontját.

Felismertük, hogy a mmikásméhek felhalmozódásának mérése hatékonyan használható a rajzás pontos idejének meghatározására, ha a munkásméhek nem rajzás miatt jelentkező gyakori felhalmozódását, mint zavaró tényezőt ki tudjuk zárni a megfigyelés során. Ezt úgy értük el, hogy a rajoztató berendezéssel a munkásméheket több kiáramlást pályára tereltük. z\ fő kiáramlást pályán, vagyis ott ahol a munkásméhek többsége a kaptárból kilépve a rajoztató berendezésen keresztül a környezet irányában áthalad a munkásméhek felhalmozódása rendszeresen jelentkezik, mivel számukra ez jelenti legoptimálisabb közlekedési útvonalat. A munkásméhek télhalmozódását okozhatja az intenzív hordás, a tájolás, hirtelen jelentkező zivatar, a rablás és az intenzív kutatás is. A fö kiáramlási pályától eltérő mellékes kiáramlás! pályákon a munkásméhek csak kis számban haladnak át. és ezekre a munkásméheket kényszerítjük, vagy ezekre a mellékes kiáramlás!, pályákra csaljuk. Mivel a munkásméhek kijutása a mellékes kiáramlási pályákon csak nehézkes, ezért ezekre a már kijutott munkásméhek nem tájolnak rá. A munkásméhek szinte kizárólag a fö kiáramlás! pálya irányában elhelyezkedő rajoztató nyílásokra tájolnak rá, és ezért akarnak azokon a berendezésbe, maid azon keresztül a kaptárba visszajutni. Ezért a munkásméhek fel halmozódása tájoláskor, intenzív hordáskor, rabláskor csak a fö kiáramlás! pálya irányában jön létre.

Felismertük, hogy a mellékes kiáramlási pályákon és azok irányában olyan területek jönnek létre, ahol a méhek nagymértékű felhalmozódása csak a rajzáskor, arra specifikusan jelentkezik. A méhek rajzásra specifikusan jellemző felhalmozódásának mérésével pedig lehetségessé válik a rajzás időpontjának pontos meghatározása.

A méhészek már nagyon régen megfigyelték, hogy a rajzó méhek megérzik a méhanya jelenlétét, és arra ráhúzódnak. Ezt a jelenséget használtak ki arra, hogy a rajzó, már a berendezésből kijutott munkásméhek egy részét a berendezésre visszacsaljuk. A méhanyák befogását a berendezésben lévő anyacsapdák végzik el. A rajoztató berendezésben az anyacsapdák a berendezés olyan helyeire kerülnek, ami kívül esnek a méhek fö kiáramlás! pályájának vonalán.

Meghatároztuk az anyacsapdák optimális alakját is. Az anyacsapdák optimális alakja olyan, hogy felületük térfogatukhoz képest nagy legyen, de egyúttal kellően kicsi méretűek legyenek, hogy a rajzáskor a munkásméhek felhalmozódása nagyobb valószínűséggel létrejöjjön.

Felismertük azt is, hogy a munkásméhek felhalmozódását az anyacsapdák környékén azzal is fokozhatjuk, hogy az anyacsapdákat csak időszakosan tesszük a munkásméhek számára átjárhatóvá,

Felismertük, hogy a munkásméhek anyacsapdákban létrejövő, rajzáskor jelentkező felhalmozódását a méhanya jelenlétén kívül a rajzó, kaptárból kijutni akaró munkásméhek fő kiáramlási pályán létrejövő torlódása és arról nagyobb arányú letérése is elősegíti.

Felismertük, hogy a munkásméhek letéritését a fö kiáramlás! pályáról optikai eszközökkel és terelő alagutak alkalmazásával érhetjük el. A fény pozitív fototropizmus révén a fö kiáramlási pályán mozgó munkásméhek egy részét az anyacsapdák irányába csalja, és letéríti a mellékes kiáramlási pályák irányába. A terelő alagutak falai a munkásméhek számára átjárhatóak ugyan, de ívűk követi a méhek által kedvelt felfelé ívelő szökési irányt, ezért a fö kiáramlási pályáról már letérített munkásméhek zöme a mellékes kiáramlási pályákon marad.

Felismertük, hogy az munkásméhek rajzásra specifikusan jellemző felhalmozódását mérő szenzorok érzékelési területeit le kell védeni a zavaró hatásoktól, széltől, rákerülő élőlények okozta stdyterheléstőh

A herék szenzorok körüli felhalmozódásának megakadályozása további fontos feladat volt. A herék rajzás idején nagy számban vannak, jelen a kaptárban és a kaptárból rendszeresen kijutni akaró herék a berendezés anyacsapdáiba jutva ott felhalmozódnának. Ennek lehetőségét megfelelő méretű rácsok alkalmazásával akadályoztuk meg. Ezeken a rácsokon a méhanya és a dolgozó méhek képesek átjutni, de a herék nem, mivel ők rendelkeznek a legszélesebb méretekkel. További problémái jelenthet a herék felhalmozódása a rácsok előtt, ugyanis ez torlódást okoz, és a munkásméhek átjutását nehezíti vagy lehetetlenné teszi, ami a méhcsalád életvitelét jelentősen akadályozza. Felismertük, hogy a kaptárban felhalmozódon heréket rajzástól eltérő időpontokban a kaptárból kiengedve a torlódás megakadályozható.

& A megfelelően kialakitott és elhelyezett anyacsapdák alkalmazásával elértük. hogy az omgyÁró/ megfosztott és az megérző raj méhei visszarepüljenek a berendezéshez. A méhek berendezésből a kaptárba történő visszajutását a rajzás érzékelésével párhuzamosan megakadályoztuk. Fenti elértük, hagy a rajzó méhek a berendezésen és az előtt tartósan megmaradjanak és onnan a raj ne fiadon megszökni.

A berendezéssel nem csak a méhek mellékes kiáramlást pályákon létrejövő, specifikusan, a rajzásra jellemző fokozott kiáramlása miatti felhalmozódását tudjuk elemi, és mérni. A méhanya csapdázasával a rajjal kirepült méheket vissza tudtuk csalni a kaptárhoz. Felismertük, hogy ha a méhek visszajutását a kaptárba megakadályozzuk, akkor a rajoztató berendezésre visszarepülő raj ménéi is a rajoztató berendezésen fognak csüngeni. Mivel az anyacsapda távolsága a rajban csüngő méhektöl kicsi, ezért a raj méhei idővel ráhúzódnak az anyacsapdára és a csapdába került méhanya mellől nem távoznak el önként. Ezzel elértük, hogy a rajt tetszőleges ideig helyhez kössük.

A méhek kaptárba visszatérését a rajoztató berendezésbe épített időzítetten működtethető mozgatható kapuval tudtuk megakadályozni. Felismertük, hogy a mozgatható kapu működését célszerű időzítetten szabályozni.

C Λ rajoztató berendezés megalkotásakor megvalósítottuk a további rajzásgátlást is.

A raji adó méhcsalád kívánt mértékű lerepitését úgy értük el, hogy a rajoztató berendezésen létrehoztunk egy lerepítö csatornát, amelynek nyílását csak, a rajzás után tettük a kaptárban lévő méhek számára átjárhatóvá.

Felismertük, hogy a kaptárba visszavezető út lezárása után célszerű a kaptából kijutni akaró méhek számára egy lerepítö csatorna megnyitása.

Felismertük, hogy a mozgatható kapu alkalmas lehet a kaptárban rekedt herék időszakos kiengedésére is.

Felismertük., hogy a lerepítő csatorna térbeli alakjának változtatásával a lerepítés többször is elvégezhető. A. rajt adó méhcsalád így annyira meggyengíthető, hogy a további rajzásról teljesen lemond. Felismertük, hogy a terepi tő csatorna falának perforálásával a lerepítés hatékony sága fo kozható.

Felismertük, hogy a lerepített méhek a rajhoz csatlakoztathatóak, és ezzel nem vésznek, kárba.

Felismertük, hogy a rajoztató berendezés a varroa atka elleni kezelés, hatékony eszköze is lehet.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti megoldás legáltalánosabb megvalósítási, formáját az 1. igénypont szerint valósíthatjuk meg. Az alkalmazási eljárás legáltalánosabb formája az eljárási ^igénypontból ismerhető meg. Az egyes kiviteli módokat az aligenypontokban ismertetjük.

A megoldás általánosan egy rajoztató berendezés méhek számára, különösen a méhek rajzásának érzékelésére, a méhraj befogására, méhrajt adó méhcsalád rajzást követő leröptetésére és a további rajzás meggátlására, amely kaptárhoz van illesztve, és amely legalább egy méhanya csapával, legalább egy mozgatható kapuval és a méhanya átfutását gátló rajoztató nyilasokkal van. ellátva.

A találmány jellegzetessége, hogy munkásméhek számára azokat a munkásméhek fő kiáramlásai pályájáról letérítő mellékes kiáramlás! pályája is van, a mellékes kiáramlási pályán pedig méhanya csapda helyezkedik ek továbbá a munkásméhek rajzás-specifikus felhalmozódásának érzékelésére legalább egy szenzorral rendelkezik, amely a mellékes kiáramlási pályával van összeköttetésben, továbbá a szenzor vezérlő egység útján a méhraj visszatéréséi gátló, mozgatható kapuval van összekötve, továbbá változtatható irányú lerepítő nyílással bíró lerepító csatornával rendelkezik, a lerepítő csatorna bementi nyílását a mozgatható kapu határolja.

Különböző kiviteli példa lehet, ha a mellékes kiáramlási pályát terelő alagút alkotja, a terelő alagút a méhanya csapdába nyúlik bele, a terelő alagút a méhanya kijutását gátló, de a munkásméheket átengedő méretű perforációkkal van ellátva.

Ugyancsak különböző kiviteli példa lehet, ha a méhanya csapda a méhanya csapda falán lévő rajoztató nyílások átjárhatóságát szabályozó térelemekkel rendelkezik, továbbá a fő kiáramlásai pálya mentén, valamint a terelő alagút mentén elhelyezkedő rajoztató nyílások a lezárásukat szabályozó vezérlő egységgel vannak, összeköttetésben.

További kiviteli példa lehet, ha a méhanya csapdához annak súlyára Összenyomódó rugós szerv van hozzárendelve.

A találmány általános alkalmazása során a berendezést kaptárhoz illesztjük, a rajzás során a méhanya mozgását pedig a munkásméhektől eltérően szabályozzuk. Az alkalmazás jellegzetessége, hogy a munkásméhek egy részét fő kiáramlási pályájukról mellékes kiáramlás! pályára irányítjuk, szenzorok útján érzékeljük a méhek rajzás-specifikus felhalmozódását a méhanya csapda környékén, meggátoljuk a herék bejutását a fő kiáramlás! pályára és a mellékes kiáramlás! pályára, a rajzás érzékelésekor mozgatható kapu útján megakadályozzuk a méhek kaptárba való visszajutását és megnyitjuk a lerepítö csatornái, és a méheket lerepítjük, majd szükség szerint a lerepítő csatorna lerepítö nyílásának térbeli elhelyezkedését megváltoztatjuk, és a lerepítési a lerepítő nyílás megnyitásával megismételjük.

Az eljárás végrehajtható úgy is, ha a berendezést úgy alakítjuk ki, és úgy helyezzük el, hogy a terelő alagútba jutó természetes tény a fö kiáramlási pályára jutó természetes fény mennyiségét meghaladja.

Az eljárás végrehajtható olyan módon is, hogy a méhanyát megjelöljük, a szenzorral pedig érzékeljük a méhanya méhanya csapdába való bejutását, maid a vezérlő egység útján a bejutást jelezzük, és a mozgatható kaput zárjuk.

Az eljárás végül végrehajtható úgy is, hogy a berendezés falait légmentesen lezárjuk, a rajokat pedig varroa atka ellen kezeljük.

A találmányt a csatolt ábrák segítségével ismertetjük a továbbiakban részletesebben, amelyekben a rajoztató berendezés néhány előnyős megoldását ismertetjük.

Az ábrák rövid ismertetése

Az l . számú ábra a rajoztató berendezés olyan megoldását szemlélteti oldalnézetből, amelyet főként rakódó kapiárakban célszerű alkalmazni. A rajoztató berendezés egyik tagja a kaptár alá, a másik a káplár elé kerül felhelyezésre.

A 2. számú ábra olyan megoldást szemléltet oldalnézetből, amelyet fekvő kantáraknál is lehet alkalmazni. A berendezés a kaptár homlokfalához van erősítve, a berendezés bemeneti nyílása közvetlenül a kaptár kijárójához Illeszkedik,

Az ábrák részletes ismertetése

Az 1 berendezést még jóval a föhordás és a rajzási szezon előtt érdemes a kaptárhoz csatlakoztatni, hogy a munkásméhek megszokják, arra rátájoljanak és a méhek gyűjtő tevékenységét ne akadályozza. Az 1 berendezés hatékony működése érdekében fontos, hogy a kaptárból ki és bejutó méhek ne tudják az l berendezést megkerülni, és a kaptárból kijutó rajzó méhek csak az l berendezésen keresztül juthassanak a környezetbe. Fentiek miatt az 1 berendezés illeszkedéseinél és a kaptáron másutt nem lehet a méhek kijutására alkalmas rés.

Az l berendezés a kaptárhoz többféleképpen is csatlakoztatható, attól függően, hogy az 1 berendezést milyen kaptártípushoz kell illeszteni. Az l berendezés szerkezeti megvalósítása, több módon is lehetséges. Alábbiakban két különösen előnyős megoldást ismertetünk. Az 1. számú ábrán ismertetett megoldás szerint az 1 berendezés két egymáshoz kapcsolható fő alegységből áll, és az egyik alegység a kaptár aljához, az alul lévő fiókhoz csatlakoztatható, az 1 berendezés másik alegysége pedig a kaptár homlokfalához Is illeszkedik. Ez a megoldás főként rakódó rendszereknél előnyös. Ennél az. elrendezésnél a kaptárból kirepülni akaró munkásméhek az 1 berendezés kaptárhoz alulról csatlakoztatott alegységén keresztül jutnak a kaptár előtt lévő alegységbe és innen jutnak a szabadba. Ilyenkor célszerűen a kaptár aljához csatlakoztatott alegységbe kerül beépítésre a nagy felületű 11 herék átjutasát megakadályozó rács. Ezzel a II herék átjutóját megakadályozó rács a munkásméhek torlódása nélkül akadályozza meg az esetlegesen nagy létszámban jelen lévő here bejutását a kaptár előtt elhelyezett alegységbe. Az 1 berendezés kaptár előtti alegysége a kaptárról és az I berendezés másik alegységétől könnyen leválasztható és a rajjal együtt a kaptár megemelése nélkül eltávolítható.

Az l berendezés másik előnyös elrendezése fekvő és rakódó kaptárnál is lehetséges. Ezt az elrendezést a 2. számú ábra ismerteti. Ebben az esetben az I berendezés nem tagolódik alegységekre és a kaptár homlokfalára, a kijárónyílás környékére illeszthető. Ilyenkor az 1 berendezés pontos illeszkedése a kaptár homlokfala és az I berendezésnek a kaptár felé eső lő külső fala közé illesztett térkitöltő adapter segítségével is megvalósítható. A térkitöltő adaptert előnyös még az 1 berendezés kaptárra felfüggesztése előtt a kaptárra szerelni. Az 1 berendezés könnyű fél-és leszerelhetöségét a kaptárra vagy a térkitöltő adapterre szerelt felfüggesztő kampók segítségével is lehet biztosítani, amelyekre az I berendezés egy mozdulattal felakasztható.

Az 1 berendezés kaptárra szerelése után a 1 berendezésből kirepülő munkásméhek 19 fő kiáramlási pályájának ívét keresztező lemezt kissé célszerű elmozdítani, hogy a munkásméhek átjutása az 1 berendezésen lényegesen könnyebb legyen. Miután a munkásméhek az I berendezést megszokták és arra rátájoltak, a munkásméhek 19 fő kiáramlási pályájának ivét keresztező 2 rajoztató nyílásokat tartalmazó lemez a helyére kerülhet. Fenti módszerrel a munkásméhek az 1 berendezési kezdettől fogva könnyen elfogadjak és azon keresztül közlekedve akadálytalanul folytathatják megszokott gyűjtő tevékenységüket.

.Az l berendezés kaptártól messze elörenyúló teteje és 16 külső falai védik az 1 berendezés előtt felhalmozódó méheket a csapadéktól és a tűző naptól. Az egymás melletti kaptárra szerelt 1 berendezések eltérő színeikkel az eltájolás lehetőségét csökkentik.

Az 1 berendezés többféle anyagból készíthető, előnyösen fémből, fából, műanyagból vagy ezek kombinációjából. Az I berendezés optikai szempontból úgy van kialakítva, hogy a belsejébe beeső természetes fény a 4 anyacsapdához vezető 3 terelő alagutat jobban megvilágítja, mint annak környezetéi és a beáramló fény a 19 fő kiáramlási pályáról a méhek egy részét pozitív fototaxls révén a 4 anyacsapda irányába csalja.

Az 1 berendezésbe 11 herék átfutását megakadályozó rács helyezhető, amelynek falain lévő perforációk akkorák, hogy megakadályozzák a herék átfutását, de a méhanya és a munkásméhek átjutását még lehetővé teszik, A 11 herék átfutását megakadályozó rács úgy van az 1 berendezésbe beépítve, hogy a herék áljutását az 1 berendezés 5 szenzorokkal ellátott részei és a 2 rajoztató nyílások felé megakadályozza, így megakadályozható, hogy a herék az 1 berendezés azon területeire juthassanak, amelyekben a munkásméhek felhalmozódása a rajzásra jellemző módon specifikusan jelentkezik, mivel az a beépített 5 szenzorok működését zavarná. Ilyenek területek az 4 anyacsapdák és azok környéke. A 7 mozgatható kapuhoz beépített 11 herék átjutását megakadályozó ráccsal megelőzzük, hogy az 4 anyacsapdákból egyébként kijutni nem tudó herék az 4 anyacsapdákba juthassanak, és azokban felhalmozódhassanak. A torlódás elkerülése és a herék biológiai funkcióinak fenntartása érdekében célszerű, hogy a 11 herék átjutását megakadályozó rács előtti területeken a kaptárban vagy az 1 berendezésben rekedt heréket időszakosan ki lehessen engedni. A herék kijuttatására a célszerű megoldás az, hogy a feltorlódott heréket a rajzással nem jellemezhető napszakokban a 7 elmozdítható kapu mozgatásával a 12 lerepitő csatorna 13 bemeneti nyílását szabaddá téve a 15 lerepítő nyílás irányába tereljük.

Az. I berendezésbe épített 12 lerepítő csatorna 13 bemeneti nyílása a 7 mozgatható kapa fele néz, és ahhoz pontosan illeszkedik. Rajzásveszély esetén a 7 elmozdítható kapu mozgatásával a 12 lerepítő csatorna 13 bemeneti nyílását lezárjuk. Ezt követően a megfelelő áramforrás beiktatásával az 5 szenzorokat is működésbe hozzuk. A 7 mozgatható kapu rajzáskor bekövetkező elmozdulásával a 12 lerepitő csatornát a méhek számára megnyitja.

Rajzás során a kaptárból a rajjal együtt a kaptárból távozó méhanya először átpréselödik a 11 herék átj utasát megakadályozó ráesőn, amelynek rései akkorák, amik a méhanya áíjutását még lehetővé teszik, de a herék áíjutását már megakadályozzák. A méhanya ezt követően a 20 mellékes kiáramlási pálya irányában a 3 terelő alagúton keresztül a 4 anyacsapdába jut. A méhanya 4 anyacsapdába maradását több tényező is elősegíti. Mivel a 3 terelő alagút falán lévő 8 perforációk és a 4 anyacsapda falain lévő 2 rajoztató nyílások a méhanya számára nem átjárhatóak, ezért a méhanya nem tud a környezetbe kijutni, viszont a munkásméhek áíjutását még lehetővé teszik. A méhanya nagy valószínőséggel a kaptárba sem tud visszajutni, mivel az 4 anyacsapda mérete a 3 terelő alagút 9 kimeneti nyílásához képest nagy és a 9 kimeneti nyílás vége függőleges irányban feltélé néz és a 3 terelő alagút vége messze benyúlik az 4 anyacsapdába. Mivel a méhanya nem tudja a raj méheit követni és a raj munkás méheivel együtt a környezetbe távozni, mivel bent reked a 4 anyacsapdában, ezért a raj egymással kommunikáló, a méhanya hiányát érzékelő munkásméhei rövidesen visszafordulnak a rajt eresztő kaptár félé. A kaptárt elhagyó raj a méhanya feromonjait és egyéb jeleket érzékelve nagy valószínűséggel visszaszáll a 4 anyacsapdára, és ott viszonylag kis felületen felhalmozódnak.

A munkásméhek 4 anyacsapda körüli rajzáskor specifikusan jelentkező felhalmozódása több okból is létrejön.

Az első ok, hogy a kaptárból kirepülő, az 1 berendezésen keresztül a környezetbe jutó kijutó rajzó munkásméhek az anyátlanságot rövid időn beiül észlelik és ösztöneiknél fogva vissza akarnak repülni a kaptárba. Eközben a kaptár télé visszarepülő munkásméhek egy része a méhanya feromonjait és a méhanya által kibocsátott egyéb jeleket érzékelve az 4 anyacsapdára száll, és annak környékén felhalmozódik.

A második ok, ami a munkásméhek 4 anyacsapda körüli rajzásra specifikusan jelentkező félhalmozódását elősegíti az, hogy a rajzó munkásméhek rövid idő alatt, igen nagy tömegben hagyják el a kaptárt. Az időegység alatt a kaptárból kiáramló méhek száma rajzáskor akár tízszeresére is megnő, a. tájoláshoz vagy az intenzív hordáshoz képest. A rajzáskor tömegével az 1 berendezésbe jutó munkásméhek nem tudják torlódás nélkül az. 1 berendezést a 19 fö kiáramlás! pályán keresztül az I berendezésnek a fö röppálya irányába eső 2 rajoztató nyílásain át elhagyni. A méhek egy része ezért a 20 mellékes kiáramlási pályákra terelődik és a 8 terelő alagúton keresztül a 4 anyacsapda irányába kényszerül. Rajzáskor a 20 mellékes kiáramlási pálya irányában a 4 anyacsapdákba jutó munkásméhek száma időegység alatt nagy. A munkásméhek a 4 anyacsapdákban fölhalmozódnak, és a nagy számban jelenlévő munkásméhek a 4 anyacsapdák falán csak lassan tudnak átjutni, ráadásul a 4 anyacsapdák mérete (térfogata) viszonylag kicsi, A 4 anyacsapda mérete és súlya a 4 anyacsapdára várhatóan visszarepülő méhek számának és a méheket érzékelő 5 szenzor érzékenységének megfelelően előre optimalizált. A 4 anyacsapdán lévő 2 rajoztató nyílások a tér több irányában helyezkedve elősegítik, hogy a méhek a 4 anyacsapdában rekedt méhanya által kibocsátott feromonokat és egyéb jeleket hatékonyan érzékeljék és a 4 anyacsapdára nagy valószínűséggel visszaszálljanak, és ott viszonylag kis területen fölhalmozódjanak.

Az 1 berendezésben több anyacsapda is kialakítható, amelyek az 1 berendezésről könnyen levehetöek, és a 4 anyacsapdákhoz anyazárkák csatlakoztathatók. A 4 anyacsapdákba vezető 3 terelő alagutak 9 kimeneti nyílása rajzás esetén lezárható, és a 4 anyacsapdákban egyszerre több méhanya is biztosan megfogható.

Az 1 berendezésnek része legalább egy, a 2 rajoztató nyílások átjárhatóságát megváltoztató mozgatható 18 térelem is, aminek mozgatásával a munkásméhek átfutása, az átjutásra rendelkezésre álló idő hossza és az átjutás gyakorisága az 1 berendezés olyan területein szabályozható, amelyek az 5 szenzorok érzékelési zónájában vannak. A 18 térelemmel a munkásméhek rajzáskor jelentkező felhalmozódásának mértéke fokozható és jól érzékelhetővé válik még kis népességgel rendelkező méhcsaládok esetében is, és így az l berendezés 2 rajoztató nyílásai az. eltérő méretekkel rendelkező mákfajták méreteihez állíthatóak.

A munkásméheknek az anyacsapdákon létrejövő rajzáskor jelentkező nagymértékű fölhalmozódása fokozható azzal, hogy az 1 berendezés 2 rajoztató nyílásait a 4 anyacsapdák falain az 1 berendezés szőkébbre állítja a 2 rajoztató nyílások átjárhatóságát szabályozó 18 térelemmel, ezért azokon a munkásméhek csak még lassabban vagy időszakonként egyáltalán nem tudnak útpréselódni.

A rajzó munkásméheknek az 1 berendezés által létrehozott csak rajzáskor jelentkező felhalmozódása különbözik a méhek más okokból létrejövő fölhalmozódásától, mivel attól térben elkülönülten jelentkezik. Ezért az 1 berendezéssel a méhek rajzásra specifikusan jellemző lel halmozódását tudjuk elérni, amit fel tudunk használni a rajzás időpontjának pontes detektálásához,

A műnk asm éhek felhalmozódását 20 mellékes kiáramlási pályák irányában az 1 berendezésbe épített 5 szenzorok érzékelik. Az 5 szenzorok lehetnek súlyt, hőt, hanghullámot, mozgást érzékelő és optikai 5 szenzorok egyaránt, illetve ezek kombinációi. Az 5 szenzorok a zavaró külső környezeti hatásokkal szemben le van árnyékolva.

A 4 anyacsapdában vagy annak környezetében elhelyezett 5 szenzor a méhanya 4 anyacsapdába jutását is képes érzékelni. Az 5 szenzor az előzetesen megjelölt méhanya érzékelésére alkalmas. A méhanya jelölésével megfelelően párosított, optikai vagy mágneses jeleket érzékelő vagy KEID 5 szeuzora méhész számára fény vagy hangjelzéssel jelzi, ha a méhanya a 4 anyacsapdába kerül, A méhanya 4 anyacsapdába kerülése esetén a raj kaptárba visszajutását megakadályozó 7 mozgatható kapu bezárul.

Az 5 szenzor az I berendezés homlokfalától, és a 2 rajoztató nyílásoktól legalább olyan távolságban, hogy az 1 berendezés előtt nagy melegben több rétegben förtben csüngő, tőgyelő méhek az 5 szenzort ne zavarják. Az 5 szenzorok érzékelés esetén jelet adnak a 6 vezérlőegységnek, ami a beépített 17 motor segítségével időzítetten működteti a 7 mozgatható kaput. Az 5 szenzorok olyan területeken is mérik a méhek, felhalmozódását, ami a méhek 19 fö kiáramlási pályájának és fő röppályájának vonalába esnek,

A kaptár alá szerelt súlyt érzékelő 5 szenzorok képesek a rajzás és lerepités során a méhcsalád által elszenvedett súlyveszteséget mérni, A súlyváltozást érzékelni lehet beépített 10 rugós szervek segítségével is, ezek alkalmazása esetén a 4 anyacsapdán és a 4 anyacsapda körül felhalmozódó méhek együttes tömegének hatására a 10 rugós szervek összenyomóduak és egy, az 1 berendezésbe épített áramkört zárnak, ezzel a 6 vezérlőegységet működésbe hozzák.

Más megoldásnál a létrejövő súlyváltozás hatására egy beépített erőkar mozdul el, és az elmozdulás hatására a 6 vezérlőegység bekapcsol. Mechanikai szempontból valamennyivel bonyolultabb megoldást jelent, ha a 7 mozgatható kaput a 4 anyacsapdák súlyát érzékelő és a változó súlyhatásra elmozduló erőkar mechanikai áttéteken keresztül hozza működésbe. Utóbbi megoldásnál az 1 berendezés akár áramforrás nélkül is üzemeltethető.

A 6 vezérlőegység alkalmazása több okból is előnyös. A 6 vezérlőegység segítségével az 1 berendezés képes az 5 szenzorokból érkező jelek elemzésére is, ezáltal az 1 berendezés képessé válik az 5 szenzorok környezetében létrejövő, nem rajzásból fakadó jelek és a valódi rajzásból adódó jelek elkülönítésére, és a 7 mozgató kapu időzített működtetésére. Amennyiben az 5 szenzorokra történő hatás tartósan, a rajzásra jellemző idő nagy részéig fennáll, akkor a 6 vezérlőegység működésbe hozza a 7 mozgatható kaput. Amennyiben a szenzorokra ható behatás csak rövid ideig áll fenn, akkor a 6 vezérlőegység által működtetett 7 mozgatható kapu nem mozdul el.

Az 5 szenzorok egy részét az 1 berendezés olyan területeire is beépíthetjük, amelyek kívül esnek azokon a területeken, ahol a méhek rajzáskor specifikusan jelentkező felhalmozódása, megfigyelhető. Ezek a szenzorok érzékelik a méhek nem rajzásból eredő felhalmozódását, intenzív hordás, tájolás vagy rablás esetén. Az ezekből az 5 szenzorokból érkező jeleket a 6 vezérlőegység összeveti a méhek rajzásból eredő specifikus felhalmozódását mérő 5 szenzorokból érkező jelekkel. így lehetőség nyílik az 5 szenzorokra ható nem a rajzásból fakadó zavaró jelek analizálására is.

Az 1 berendezésbe a 6 vezérlőegységgel összekapcsolva legalább egy 17 motor van beépítve, melynek működését a 6 vezérlőegység szabályozza, és a 17 motor mozgatja a 7 mozgatható kaput és a 18 rajoztató nyílások átjárhatóságát szabályozó térelemet. A 6 vezérlőegység már az 5 szenzorokra gyakorolt, rajzásra specifikusan jelentkező hatás fellépésének kezdetén, vagy időszakosan is működésbe hozhatja a beépített 17 motort. A beépített 17 motor ekkor a 4 anyacsapda 2 rajoztató nyílásait úgy szűkíti le, hogy a 18 rajoztató nyílások átjárhatóságát szabályozó térelemet elmozdítja. Ezzel a munkásméhek á (jutását a 4 anyacsapda falain keresztül még jobban lelassítja, vagy bizonyos ideig szabályozottan leállítja. A 17 motor energiaellátását az 1 berendezésbe épített tápegység biztosítja.

A munkásméhek rajzásra specifikusan jelentkező félhalmozódása esetén az 5 szenzorok által beérkezett jelek alapján a 6 vezérlőegység működésbe hozza a 7 mozgatható kaput, és azt úgy mozdítja el, hogy a méhek visszajutását a kaptárba megakadályozza.

Az l berendezés alkalmazásával az egyik fő cél az egész raj befogása, attól függetlenül, hogy a méhanya a rajzás elején, közepén vagy végén távozik a kaptárból Abban az esetben, amikor a méhanya csak a rajzás végén távozna a kaptárból, de az 5 szenzorok a méhek felhalmozódása miatt már a rajzás kezdetén jelet adnak a 6 vezérlőegységnek és az 1 berendezés 7 mozgatható kapuja már a rajzás teljes folyamatának lezáródása előtt bezárul, akkor a méhanya valamint a raj egy része a kaptárban rekedhet. Megfordítva, amennyiben az 5 szenzorok csak a raj méheinek visszatérését követően érzékelik a munkásméhek felhalmozódását a 4 anyacsapda körül akkor az is előfordulhat, hogy a rajzó munkásméhek egy része már visszajut a kaptárba a 7 mozgatható kapu elmozdulása, élőit. Az első esetben problémát jelentene a méhanya távozása és a raj megszökése a 12 lerepítö csatorna idő előtti megnyitása miatt. Ennek a problémának a kivédésére a 6 vezérlőegység úgy van programozva, hogy a 7 mozgatható kaput pár perces időeltolással működteti. A második esetben az 1 berendezésbe épített 12 lerepítö csatorna 13 bemeneti nyílásának megnyitása biztosítja, hogy a kijáró korú munkásméhek és herék a 15 lerepítö nyíláson keresztül a környezetbe jussanak és a befogott rajhoz csatlakozzanak. A raj legfiatalabb munkásméhei csak lassan képesek a kaptárba behúzódni, ezért ők általában kint rekednek még a 7 mozgatható kapu késedelmes záródása esetén is. A 4 anyacsapdában rekedt méhanya a biztosítéka a raj hatékony megfogásának. Az l berendezés 16 külső falai a raj megfogása után a kóbor anyák bejutásának megakadályozása érdekében anyaráccsal lezárhatóak.

Az l berendezés nem csak a rajt képező méhek befogására képes. Az 1 berendezéssel a további rajzásokat is meg tudjuk akadályozni, és a rajzás! láz időtartamát is le tudjuk rövidíteni. A 12 lerepítö csatorna a rajzás lezajlása után a méhcsalád kijáró korú egyedeit új röppályára tereli. A 1 berendezésbe épített 12 lerepítö csatorna 13 bemeneti nyílása rajzáskor a 7 mozgatható kapu elmozdulását követően a kaptárból kirepülni akaró méhek számára szabaddá válik. A kirepülő méhek a 12 lerepítő csatorna 14 testén felfelé ívelő pályán haladhatnak, maid a 12 lerepítö csatorna kimeneti nyílásán a 15 lerepítő nyíláson jutnak a környezetbe. A 12 lerepítő csatorna 14 teste perforált falú és a 4 anyacsapdához közel helyezkedik el. A 12 lerepítö csatorna egy része a 1 berendezésen ormányszerűen Túlnyúlik és a 12 lerepítö csatorna csonkja körül a 12 lerepítö csatorna végső szakasza térben elforgatható. A 12 lerepítö csatorna fala perforált, ami megnehezíti a rátájolást a 15 lerepítö nyílásra. Mivel a kaptárból kirepülő méhek a rajzást kővetően az eredeti, rajzás előtti röppályán akarnak a kaptárba visszajutni, és errefelé az átjárás lehetősége kizárt, ezért ezek a méhek a már befogott, az 1 berendezésen csüngő rajt erősítik. A rajzást követő napon a 12 lerepítö csatorna 1 berendezésen ormányszerüen túlnyúló részét kilencven fokkal elfordítva a 15 lerepítő nyílást horizontális irányba lehet pozícionálni. Ezzel elérhető, hogy a kaptárból kirepülő korúvá vált méhek a befogott rajhoz csatlakozzanak. A fenti műveletet naponta célszerű, megismételni és a 15 lerepítő nyílás térbeli helyzetének megváltoztatásával a rajt adó méhcsaládot addig lehet csapolni, amíg az le nem mond a további rajzásról. A leröpítés mértékét az 1 berendezésbe épített súlyt érzékelő 5 szenzorokkal is meg lehet határozni, és ezzel a leröpítés mértékét optimalizálni.

Két>három nap múlva, a leröpítés végeztével az 1 berendezést, annak. 16 külső falait dobozszerűén összehajtva, a kaptárról a rajjal együtt leemelve rajszállító ládává lehet átalakítani. Abban a kiviteli alakban, amelyben az 1 berendezés egyik alegysége a kantár alá van szerelve, az 1 berendezés alegységei könnyen szétválaszthatóak, és a kaptár előtti alegység egy mozdulattal a kaptárról leemelhető.

Szükség esetén az 1 berendezés újra a kaptárhoz csatlakoztatható. Az 1 berendezéshez a raj táplálását lehetővé tévő légfékes etető csatlakoztatható.

Célszerű a méhészetben lévő Összes kaptárra 1 berendezést szerelni, hogy a kirepülő rajok ne találkozhassanak más családokból származó anyákkal, mivel azokkal egyesülve nem térnének vissza. Leröpítés során a kijáró méheit elvesztett családot folyamatosan etetni kell.

Az 1 berendezésből a kaptárban rekedt herék távozását időszakosan a 6 vezérlőegység által működtetett 7 mozgatható kapu teszi lehetővé. A 6 vezérlőegység olyan időpontokban működteti rövid ideig a 7 mozgatható kaput, vagy annak egy részét, amikor a rajzás nagy valószínűséggel nem következik be. Ezek a kora reggeli és a késő délutáni órák. A kinyitott 12 lerepítö csatornán keresztül ilyenkor a herék kiröpülése lehetővé válik és a herék fel torlódása az 1 berendezésben 5 szenzorokkal ellátott részeiben és a kaptárban elkerülhető. A környezetbe jutó, kaptárba a 2 rajoztató nyílásokon visszatérni nem tudó herék más családokhoz kéredzkednek be.

A kaptár megfelelő szellőztetése még nagy melegben is lehetséges, melyei az 1 berendezés 2 rajoztató nyílásainak együttes nagy felülete biztosít. Ugyanez teszi lehetővé, hogy a méhek még nagy hordás esetén se torlódjanak az 1 berendezésben.

Az 1 berendezéshez virágporszedő ráes csatlakoztatható, és az 1 berendezés a virágporszedő rács felhelyezésével rajzási szezonon kívül külső virágporszedőként is használható. Ekkor az l berendezés alján elhelyezett taposórácson keresztül az alul elhelyezett kihúzható fiókba hull a gyűjtött virágpor, és ez az 1 berendezésből kivehető és tisztítható.

Az 1 berendezés több okból is kiváló hatékonysággal használható varroa betegség elleni védekezésre, A raj igen nagy hatékonysággal kezelhető, mivel fiasítása nincs. A rajt adó családnál a rajzást követő második hét végére minden fiúsítás lekel és legfeljebb csak fiatal korú nyitott fiúsítás található és ez kiváló lehetőség a hatékony atka elleni védekezésre, A varroa atka elleni kezeléshez az 1 berendezés falai légmentesen lezárhatók.

Az 1 berendezés 6 vezérlőegysége megfelelő jeladóval összekötve a méhészetétől távol lévő méhésznek is továbbíthat információt, például a rajzás bekövetkeztéről, rablásról, a leröpítés mértékéről, a méhcsalád súlyveszteségérök

Claims (7)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK.

   L Rajoztató berendezés méhek számára, különösen a méhek rajzásának érzékelésére, a méhraj befogására, méhrajt adó méhcsalád rajzást követő leröptetésére és a további rajzás mcggátlására, amely kaptárhoz van illesztve, és amely legalább egy méhanya csapdával (4), legalább egy mozgatható kapuval (7) és a méhanya átlátását gátló rajoztató nyílásokkal (2) van ellátva, azzal jellemezve, hogy munkásméhek számára azokat a munkásméhek fö kiáramlásai pályájáról (19) letérítö mellékes kiáramlási pályája (20) is van, a mellékes kiáramlási pályán (20) pedig méhanya csapda (4) helyezkedik el, továbbá a munkásméhek rajzás-specifikus felhalmozódásának érzékelésére legalább egy szenzorral (5) rendelkezik, amely a mellékes kiáramlási pályával (20) van összeköttetésben, továbbá a szenzor (5) vezérlő egység (6) útján a méhraj visszatérését gátló, mozgatható kapuval (7) van összekötve, továbbá változtatható irányú lerepítő nyílással (15) bíró lerepítő csatornával (12) rendelkezik, a lerepitő csatorna (12) bemeneti nyílását (13) a mozgatható kapu (7) határolja.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a mellékes kiáramlási pályát (20) terelő alagút (3) alkotja, a terelő alagút (3) a méhanya csapdába (4) nyúlik bele, a terelő alagút (3) a méhanya kijutását gátló, de a munkásméheket átengedő méretű perforációkkal (8) van ellátva,
3. 3. Az 1, vagy 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a méhanya csapda (4) a méhanya csapda (4) tálán lévő rajoztató nyílások (2) átjárhatóságát szabályozó térelemekkel (18) rendelkezik, továbbá a fö kiáramlásai pálya (19) mentén, valamint a terelő alagút (3) mentén elhelyezkedő rajoztató nyílások (2) a lezárásukat szabályozó vezérlő egységgel (6) vannak összeköttetésben.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a méhanya csapdához (4) annak súlyára összenyomódó rugós szerv (10) van hozzárendelve.
5. 5. Eljárás az 1. igénypont szerimi, méheket rajoztató berendezés alkalmazására, amelynek során a berendezést (1) kaptárhoz illesztjük, a rajzás során a méhanya mozgását a munkásméhektől eltérően szabályozzuk, azzal jellemezve, hogy a munkásméhek egy részét fő

   SZTNH-100210656 <-· f kiáramlás! pályájukról (19) terelő alagút (3) alkalmazásával mellékes kiáramlási pályára (20) irányítjuk, szenzorok (5) útján érzékeljük a méhek rajzás-specifikus felhalmozódását a méhanya csapda (4) környékén, herék átjutását megakadályozó rács (11) útján meggátoljuk a herék bejutását a fő kíáramlásí pályára (19) és a mellékes kiáramlás! pályára (20), a rajzás érzékelésekor mozgatható kapu (7) útján megakadályozzuk a méhek kaptárba való visszajutását és megnyitjuk a lerepítő csatornát (12), és a méheket lerepítjük, maid szükség szerint a lerepítő csatorna (12) lerepítő nyílásának (15) térbeli elhelyezkedését megváltoztatjuk, és a lerepítést a lerepítő nyílás (12) megnyitásával megismételjük.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szenzorral (5) érzékeljük a méhanyának a méhanya csapdába (4) való bejutását, majd a vezérlő egység (6) útján a bejutást jelezzük, és a mozgatható kaput (7) zárjuk.
7. 7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a berendezés (1) falait légmentesen lezárjuk.