HU230990B1 - Gyűrődő palack a túlnyomás és/vagy az állandó fajlagos szénsavtartalom megőrzéséhez - Google Patents

Description

GYÜRŐDŐ PALACK A TÚLNYOMÁS ÉS/VAGY AZ ÁLLANDÓ FAJLAGOS SZÉNSAVTARTALOM MEGŐRZÉSÉHEZ

A találmány szénsavas Italok tárolására szolgáló gyúródó palacknál alkalmazható a túlnyomás és/vagy az állandó fajlagos szénsavtartalom megőrzéséhez. A találmánnyal érintett palacknak rugalmas palástja és kézzel eltávolítható, tömítetten vísszazárhatő zárókupakja van. A palack palástja gyürődésirányitó vonalstruktúrávaí van ellátva, olyan önálló paiástelemeket meghatározva, amelyek a palack tengelyével párhuzamos Irányú összenyomásakor párban egymásra hajolnak.

Az utóbbi évtizedekben a szénsavas italok tárolását egyre inkább a szintetikus műanyagokból (pl,: polietilén, PÉT) gyártott tároló palackok használata jellemzi. Ismert jelenség a palack felnyitását kővető fokozatos szénsavvesztés, amely a termék élvezeti értékének csökkenését eredményezi (különösen érzéklehető mértékben a nagy - 2-2,51 - térfogatú palackoknál). Ennek az az oka, hogy a palackból kitöltött folyadék helyére íevegöoszlop kerül, ahová a visszamaradt folyadékból a magasabb nyomású szénsav szabadon távozik. Ahogy csökken a folyadék mennyisége a palackban, úgy csökken a folyadék fajlagos szénsavtartalma.

A probléma kiküszöbölésére született megoldás alapgondolata az, hogy ha a palack térfogata a benne lévő folyadék mindenkori mennyiségéhez igazítható, akkor a palackban állandó nyomást biztosítva nem tud a szénsav kilépni a folyadékból, legyen ez bármilyen kevés is. A palack térfogata az összenyomásával csökkenthető.

A legismertebb és egyben a legegyszerűbb megoldás egyik példája a CN 2400366. sz. használati minta leírásában látható, ahol az oldalfal harmonikasze rűen elrendezett, azonos, de váltakozó irányban bővülő csonka kúpfeiüietek alkotják. A palackot tengelyirányban kell összenyomni.

SZTNH-100191822

Ennél a megoldásnál azonban csak a térfogatcsökkentés problémájára figyeltek, de arra nem, hogy az összenyomott állapotot fenn is kell tartani. A müanyagpalackok ismert módon elég rugalmasak, maradandó deformációt csak erőteljes túldeformálással lehetne elérni, de ez folyadékot tartalmazó palack esetében járhatatlan út. Az üres palackot is csak úgy lehet összenyomott állapotban tartani, ha a zárókupakot az összenyomás után visszazárjuk, mert így a külső légnyomás összenyomott állapotban tarja. Mivel azonban a szénsavas italokból kilépő széndíoxidgáz kiegyenlíti a külső nyomást, így a palack nem marad összenyomott állapotban.

A jelenleg ismert palack-kialakításoknál a problémát tulajdonképpen az említett túldeformálás felhasználásával próbálták megoldani. Ehhez a kiindulást az előbb bemutatott, kúpfelületek által alkotott oldalfal adta úgy, hogy a túldeformálást az egymástól eltérd alakú szomszédos kúpfelületek teszik lehetővé.

A legegyszerűbb ilyen palack a WO 00/43276. sz.-ú szabadalmi leírásban látható, A palack fala harmonikaszerü kialakítású, de a szomszédos kúpfelületek kúpszöge eltérő nagyságú, ugyanakkor minden második kúpfelület egyforma. A palack axiális nyomására a kúpfelületek előbb kilapulnak, majd további nyomás hatására a kisebb kúpszögű kúpfelület átbillen, és befordul a nagyobb kúpszögü kúpfelületbe. Ebből a helyzetből csak erővel lehetne visszabíllenteni, de a folyadékból kilépő széndioxid gáz nyomása ehhez nem elegendő. így az adott két kúpfelület összenyomott állapotban marad.. Hasonló kialakítású a WO 00/44630. sz.-ú, a WO 01/02606. sz.-ú és az US 5348173. sz.-ú szabadalmi leírásból megismerhető palack is.

A kúpfelület átbillenését segíti az US 4773458. sz.~ú szabadalmi leírásban látható megoldás, ahol a kúpfelületek kisebb átmérőjű találkozásánál mély hornyok vannak. amelyek csuklópánthoz hasonlóan működnek. Ugyancsak a kúpfelület átbillenését,. és emellett ennek az állapotnak a stabilabb fenntartását segíti a KR 20070096271. sz.-ú, illetve az US 6508755. sz.-ú szabadalmi leírásban bemutatott kialakítás, ahol a kisebb kúpfelületet egy gömbfelület helyettesíti. Ezzel irányította válik a mozgása, és könnyebben behajlík az átbillentéskor.

Az előbbi kialakításoknál bizonytalan, hogy melyik kúpfelület-pár és mennyi fog deformálódni. Ha ez a palack folyadékszintje alatti magasságban következik be, a folyadék meglódul felfelé, magasabb folyadékszint esetén kifröcsköl a palackból. A kúpfelület-párok összenyomódásának sorrendjét különböző módon előre meg lehet határozni, Az EP 0287170, sz.~ú szabadalmi leírás szerinti palack oldalfala a kúpfelület-párok helyett olyan toroid felületekből áll, amelyeknek a szelvényük azonos, de az átmérőjük felfelé fokozatosan csökken, így felülről lefelé haladva következik be az összenyomódásuk.

A G8 2475566. sz.-ú szabadalmi leírásban látható palack oldalfalát alkotó kúpfelüiet-párok estében is az átmérők csökkenek, mégpedig alulról és felülről közép felé egyformán, miközben a két kúpszög nem változik. Itt az oldalfal deformálódása középen indul meg. Az OS 2003/0121881, sz, szabadalmi leírásban bemutatott palack esetében a kúpfelület-párok külső és belső átmérője a palack teljes magasságában azonos, viszont a magasságuk középtől lefelé és felfelé folyamatosan növekszik. Mivel az alacsonyabb kúpfeiületek könnyebben deformálhatok, itt is középen indul meg az oldalfal deformálódása. A DE 19618750, sz. szabadalmi leírásból olyan palack ismerhető meg, ahol minden kúpfelület gömbfelülettel van helyettesítve, a felületek találkozásánál hajlítás segítő hornyok vannak, a gömbfelület párok magassága a teljes oldalfelületen egyforma, továbbá egyforma a gömbfelületek találkozásánál lévő külső átmérő, viszont a belső átmérő középtől lefelé és felfelé folyamatosan csökken. Az oldalfal deformálódása itt is középen indul mag. Végül az EP 0733557. sz, szabadalmi leírás szerinti palack oldalfelülete az előbbiektől annyiban tér el, hogy az oldalfelülete kettő helyet három szakaszra van osztva, a két szélsőben lefelé, a középsőben felfelé csökken a kúpfelület-párok átmérője.

Mind a palack összenyomódásának sorrendjét, mind az összenyomott állapot fenntartását merőben másképp oldja meg a GB 2321893. sz. szabadalmi leírásból megismerhető találmány. A palack palástja menetesen kialakított deformáló bordázattal van ellátva, A palackhoz tartozik egy csőszerű szerszám, amelynek a belső átmérője legalább akkora, mint az összenyomott állapotban lévő palack külső átmérője. A szerszám egyik nyílása körül egy kisebb átmérőjű belső perem, a másik nyílása körül egyetlen belső, a palack bordázatához illeszkedő menet van kialakítva. A szerszámot alulról vagy felülről rá kell csavarni a palackra, és miután a perem feltámaszkodott a palack fenekén vagy vállán, a további forgatással fokozatosan összehúzza a menetes palástot. A szerszám tehát nagyon óvatosan és kíméletesen nyomja össze a palackot, és az adott mértékig összenyomott állapotban meg is tartja.

Hasonló megoldás látható az US 4456134. sz. szabadalmi leírásban is. Ez emellett további összenyomást segítő készülékeket is ismertet. Az egyik egy, két vagy három, egymáshoz menetesen csatlakozó szakaszból álló, tokszerű eszköz, amelybe beleteszik a palackot, és a szakaszokat az egymáshoz viszonyított elforgatásukkal a menet összehúzza, ezzel a tokban lévő palackot axiálís irányban harmonikaszerűen vagy teleszkópszerűen összenyomja. Egy másik készülék külső hevederek segítségével zsugorítja a harmonikus palásté palackot.

Lényegesen könnyebb a deformációt az olyan megoldásoknál létrehozni, ahol a palást deformációját megfelelően elrendezett deformálódás segítő alakzat, ún. gyűrödésirányitó vonalstruktúra biztosítja, amelynek mentén összepréseléskor a palack előre meghatározott gyűrődés* séma szerint csuklik össze, ezáltal az öszszenyomás irányítottá tehető és meg is könnyíthetö. A gyűrödésirányitó vonalstruktúra például anyag vékony (fással, be-, illetve kinyomott élekkel, hornyokkal stb.-vel alakítható ki.

Ilyen megoldást mutat be például a KR 100652911. sz. szabadalmi leírás, A palack palástján olyan horony elrendezés - gyűrődésirányító vonalstruktúra - látható, amely vízszintes, függőleges és ferde vonalak által kialakított, háromszög alakú önálló palástetemeket határoz meg. A palack térfogata a tengelyirányú deformációjával csökkenthető. Ennek során a palack alsó és felső részének (fenekének és a nyakának) a relatív átfordításával a paíástelemek a hornyok mentén megbillennek egymáshoz és a palást tengelyéhez képest úgy, hogy együttesen egy spirál felületet alkotnak, amelynek a menetemelkedése az alsó és felső rész további forgatásával egyre csökken, folyamatosan csökkentve a palack magasságát és ezzel a térfogatát. Hasonló megoldás látható az US 3918603. sz. sza badaími leírásban is, amely fém italos dobozokhoz (sörös dobozokhoz és hasonlókhoz) lett kialakítva, bár ennek az a célja, hogy kiürülésük után kézzel minél kisebbre lehessen összenyomni.

A HU 229326. sz. szabadalmi leírásban bemutatott palack palástja is el van látva gyűrödésirányító vonalstruktúrávaí, amely vízszintes és ferde vonalak mentén elrendezett hornyokkal van kialakítva, és ugyancsak háromszög alakú önálló palástelemeket határoz meg. Ezeknek a háromszögeknek - a palást magasságához viszonyított - magassága kicsi, így elforgatás nélkül is behajtanak a palack tengelye félé, így a tengelyirányú nyomóerő hatására folyamatosan belapulnak.

Ezeknél a megoldásoknál azonban nem lehet az önálló palástelemeket - az ©többi kúpos megoldásokhoz hasonlóan - túldeformální, így a palack, nem őrzi meg összenyomott állapotát, nem alkalmas a palackban uralkodó állandó nyomás biztosítására.

A palack térfogatcsökkentésére egy merőben más lehetőséget mutat be az US 2011/0192855, sz. szabadalmi leírás. A térfógatcsökkentés a palacknak a tengelyére merőleges összenyomással, azaz a palack összelőpításával történik. Azonban a palack ebben az állapotban nem marad meg, ezért a fal belső oldalán két átellenes palástalkotó mentén több patentszerű rögzítőeszköz elemei vannak elhelyezve. Ezekkel kell fenntartani a palack összenyomott állapotát.

Ugyancsak a palack tengelyére merőleges irányban keli összenyomni a WO 2014/082026. sz. szabadalmi leírás szerinti palack oldalait is. Ehhez a kocka alakú palack egy-egy szemközti oldalának közepében egy gyűrű alakú horony, ekörül függőleges, vízszintes és átlós irányú hornyok, a másik két oldalban a középponton átmenő egy-egy vízszintes horony van kialakítva. Azért, hogy a meghajló palástelemek találkozásánál ne alakuljon ki zárt tér, az egymás felé hajló palástelemek egyikén vagy mindkettőn, a hajtás irányától függően a külső vagy belső felületükön a hajtási vonal mellett vagy a környezetében ajtóűtközőhőz hasonló, folyamatos vagy pontszerű ütközők vannak elrendezve. Az ütközők találkozási felülete - részletesen nem ismertetett - tájoló és rögzítő eíempárokkal is ellátható, amelyekkel adott esetben a szomszédos palackokat Is egymáshoz lehet rögzíteni. Mivel ennek a megoldásnak csak az üres palack tárolási helyigényének a csökkentése a célja, a térfogatot nem lehet fokozatosan csökkenteni, ha az útközök el is vannak látva rögzítőelemekkel, ezek csak teljesen összenyomott állapotban működnek,

Ismert, hogy harmonikaszerű oldalfallal kialakított palackot nagyon régóta alkalmaznak a különböző - főleg háztartási - vegyszerek tárolásához-adagolásához, és ezek hibátlanul ellátják feladatukat. Ezek azonban egyrészt viszonylag lágy műanyagból készülnek, amelyek nagy rugalmas deformációra képesek, másrészt nem követelmény az összenyomott állapot megtartása, A szénsavas italokat tároló palackokat PÉT (políetilén-tereftalát) anyagból készítik, amely a palackokhoz felhasznált állapotban kifejezetten merev azért, hogy a használat ™ elsősorban szállítás - közben érő erőhatások ellenére sértetlen maradjon. A palack emiatt olyan merev, hogy a harmonika alakot csak korlátozott mértékben lehet összenyomni, ez azonban nem elég ahhoz, hogy a szerkezetileg kijelölt kúpfelület átbillenjen, és beforduljon a mellette lévő küpfelütetbe. A PÉT anyagú palack így nem őrzi meg összenyomott állapotát, nem alkalmas a palackban uralkodó állandó nyomás biztosítására.

Azoknál a palackoknál, amelyeknek a térfogatát tengelyre merőleges irányú öszszenyomással kell csökkenteni, a fokozatos térfogatcsökkentés gyakorlatilag nem valósithetö meg, csak kétféle állapot, ép és teljesen összenyomott létezik. Emellett még rögzítőelemekrőí is gondoskodni kell, mert enélkül az összenyomott palack visszaugrik eredeti állapotába.

A találmány célja a palack oldalfalának olyan kialakítása, amely kézzel könnyen deformálható, és a palást különböző kúpfelületeinek egymásba billentése nélkül is fenntartható az összenyomott állapota.

A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a palack palástjának deformált állapota akkor is fenntartható, ha az az - egyébként kézzel könnyen deformálható - gyűrődésírányító vonalstruktúra által meghatározott önálló palástetemekkel van ellátva abban az esetben, ha ezek a palástetemek, vagy legalább megfelelő részük, deformált állapotban valamilyen módon rögzíthető. Ez tehet egy palacktól független szerkezei Is, de a felismerés szerint magán a palack falán is ki lehet képezni olyan - önmagában ismert - szerkezeti elemeket, amelyek a palást őszszenyomásakor egymásba kapaszkodnak, és fenntartják az összenyomott állapotot. Ilyen lehet például egy patent két eleme, amelyek a deformáció során egymásra fekvő két palásielemen vannak kialakítva. Minél sűrűbben vannak kialakítva tengelyirányban a paláston az önálló palástelemek, annál finomabban lehet a térfogatot csökkenteni.

A találmány tehát olyan gyúródé palackra vonatkozik, amely a túlnyomás és/vagy az állandó fajlagos szénsavtartalom megőrzését biztosítja, A palacknak rugalmas palástja és kézzel eltávolítható, tömítetten visszazárható zárókupakja van. A palást önálló, a palacknak a tengelyével párhuzamos irányú összenyomásakor párban egymásra hajló palástelemeket meghatározó gyűrődésirányító vonalstruktúrával van ellátva. A találmány szerint a palástnak a gyürődésirányitó vonalstruktűrával ellátott részén, összezárt állapotban a palack tengelyére merőleges, legalább két különböző síkban, síkonként azonos osztással elhelyezkedő, önmagában ismert, rögzítöelem-párok vannak, amelyeknek egy-egy rögzítőeleme a gyűrődéskor párban egymásra hajló egy-egy palástetemen van kialakítva.

A találmány szerinti gyűrödő palack egyik előnyös kiviteli alakjánál a rögzítőelemek legalább szoros illesztéssel egymásba illeszkedő idomok, amelyek közül az egyik egy, a palástelembe süllyesztett fészek, a másik egy, a palástelemből kiemelkedő bütyök.

A találmány egy kiviteli példa alapján ismerhető meg részletesebben a mellékelt rajzok segítségével, ahol az

1. ábra a találmány szerint kialakított palackot oldalnézetben, eredeti alak- jában. a

2. ábra a palack oldalfalát az 1. ábrán jelölt I. - II. függőleges lépcsős met- szetben, kissé felnagyítva, a

3. ábra a palackot tengelyirányban részlegesen összenyomott állapotban, a

4. ábra a palack oldalfalának összenyomott részét a 3. ábrán jelölt III füg- gőleges metszetben, kissé felnagyítva, végül az

5. ábra a palack oldalfalának összenyomott részét a 3. ábrán jelölt III. füg- gőleges metszetnek megfelelően, de a rögzítőelem-pár más elrendezésével, kissé felnagyítva mutatja be.

A találmány szerint kialakitott 1 palack 1. ábrán bemutatott kiviteli változatának VB belső terét egy lényegében hengeres kialakítású 2 palást, az azt alulról lezáró 3 fenék és a felülről hozzá csatlakozó 4 nyak határozza meg. A 4 nyakon az ismert menet van kialakítva, amelyre a menetes 5 zárókupak csavarható rá.

Az 1. ábrából jól látható, hogy a 2 palást - a szokásos sima felület, vagy az adott gyártó márkára jellemző alak helyett - 6 gyürődésirányító vonalstruktúrával van ellátva. A 6 gyürődésirányító vonaístruktúra kialakítására számos olyan megoldás született, amely a jelen találmány megvalósításánál is alkalmazható lehet. Ennél a kiviteli változatnál a 6 gyűrődésirányító vonaístruktúra egy hálót alkotó vs vonalszakaszok mentén kialakított 7 vízszintes hornyokból és 8 ferde hornyokból áll. A 6 gyürődésirányító vonaístruktúra és a deformálódási segítő 7 vízszintes hornyok és 8 ferde hornyok kialakítását a korábbi hasonló megoldásokkal kapcsolatban már alaposan ismertették. így ezzel itt nem kell bővebben foglalkozni.

Előre kell bocsátani, hegy mivel a találmánnyal érintett 1 palackok használat közbeni helyzete általában függőleges, a továbbiakban ehhez a helyzethez képest van értelmezve a 1 palack T tengelyére merőleges síkba eső vízszintes irány, az ezzel szöget bezáró ferde irány és a felfelé vagy lefelé irány.

A 7 vízszintes hornyok a 1 palack T tengelyére merőleges síkokban, körbefutő. párhuzamos gyűrűket alkotnak. A dv távolság minden 7 vízszintes horony között egyenlő.

A 8 ferde hornyok két irányban haladnak a 2 paláston, a 7 vízszintes horonnyal azonos nagyságú, de ellenkező előjelű szöget zárnak be, és a 7 vízszintes hornyokon keresztezik egymást. A df távolság minden 8 ferde horony között mindkét dőlési irányban egyforma, de jói láthatóan eltér a 7 vízszintes hornyok közötti dv távolságtól

A 7 vízszintes hornyok és a 8 ferde hornyok az elrendezésüknek köszönhetően összességében olyan azonos méretű,, egyforma, önálló F palástelemeket határoznak meg, amelyeknek az alakjuk egy nagyon elnyújtott, tompaszögű egyenlőszárú háromszög, a 7 vízszintes horonyra, azaz az ezt kijelölő vs vonalszakaszra merőleges mv magasságuk megegyezik a 7 vízszintes hornyok közötti dv távolsággal (Értelemszerűen mivel hengeres felület F palástelemeiről van szó, szabályos háromszög alakról matematikai értelemben csak a síkba terített F palástelemeknél lehetne beszélni.)

A 7 vízszintes hornyok és a 8 ferde hornyok elrendezéséből következik, hogy az F palástelemeket meghatározó háromszögek két 7 vízszintes horony között váltakozva a csúcsukkal felfelé vagy lefelé állnak, az egymás feletti, szomszédos háromszögek pedig párban szimmetrikusak a közöttük lévő 7 vízszintes hornyokra, azaz az ezek helyét kijelölő vs vonalszakaszokra, azaz felváltva vagy a csúcsuk vagy az alapjuk érintkezik egymással.

Ahogy a 2. ábrából látható, amely a 2 palást eredeti, összenyomás előtti állapotát mutatja, a 7 vízszintes hornyoknak és a 8 ferde hornyoknak a 2 palásthoz viszonyított elrendezése nem egyforma. Az ábrán a felső négy 7 vízszintes horony van feltüntetve, és az F1 palástelem a felülről második 7 vízszintes horony felett, az F2 palástelem alatta helyezkedik el Látható, hogy a 7 vízszintes hornyok az 1 palack VB belső tere felé befelé, a 8 ferde hornyok kifelé vannak domborítva. A 7 vízszintes hornyok és a 8 ferde hornyok keresztezésénél lévő C csomópontokban a 7 vízszintes hornyok meg vannak szakítva, és a 2 palást itt is a 8 ferde hornyoknak megfelelően kifelé van domborítva.

A 7 vízszintes hornyok alakja és mérete úgy van megválasztva, hogy az 1 palack összenyomásakor biztosítsa a két oldalán lévő két F palástelem egymásra fekvését.

ΙΟ

Ahogy az 1. és 2. ábrán látható, egyes olyan egymás feletti F palástelemeken, amelyek az alapjukkal érintkeznek egymással, 9 rögzítőelem-pár van kialakítva.

A 9 rögzítőelem-pár az egymásba illeszkedő, összenyomással záródó patentok hex hasonló, ennek megfelelően az egyik 10 rögzítőeleme egy, az F palástelembe süllyesztett kör keresztmetszetű fazékszerű fészek, a másik 11 rögzítőeleme egy, az F palástelemből kiemelkedő ugyancsak kör keresztmetszetű fazékszerüen kialakított bütyök. A 10 és 11 rögzítőelemek a 7 vízszintes hornyokhoz illetve 8 ferde hornyokhoz hasonlóan magából az 1 palást anyagából vannak kidomborítva.

Mindkét, 10 és 11 rögzítőelem 12, illetve 13 oldalfelülete hengeres, a bütyökként kialakított 11 rögzítőelem külső Ab keresztmetszete és a fészekként kialakított 10 rögzítőelem belső Af keresztmetszete szorosan illeszkedik egymáshoz.

A két 10 és 11 rögxítöelem a közöttük lévő 7 vízszintes horonytól egyenlő távolságban és a 2 palást azonos pa palástalkotóján, más szóval az 1 palack, azonos maridiánsíkjában van elhelyezve. A bütyökként kialakított 11 rögzítőelem úgy van elhelyezve az F palástetemen, hogy az 1 palack VB belső teréhez viszonyítva kifelé áll a 2 palástból, míg a fészekként kialakított 10 rőgzítöelem értelemszerűen a VB belső térhez viszonyítva befelé van besüllyesztve.

A találmány szerinti kialakítás működése, azaz az 1 palack használata a 2. és 4. ábra összevetésével érthető meg.

A 2. ábrán, amelyen a 2 palást eredeti, összenyomás előtti állapotában látható, a felső négy 7 vízszintes horony van feltűntetve, és az F1 palástelem a felülről második 7 vízszintes horony felett, az F2 palástelem alatta helyezkedik el.

Amikor az 1 palackban lévő folyadék szintje a felülről harmadik 7 vízszintes horony alá süllyed, csökkenteni lehet az 1 palack VB belső terének szabad térfogatát. Ehhez az 1 palack 4 nyakát az 5 zárókupakra kifejtett erővel az 1 palack T tengelye irányában lefelé kell nyomni. (Mivel ennél a kiviteli alaknál a 6 gyűrődés irányító vonalstruktúra elrendezése nem biztosítja automatikusan a gyűrődés! sorrendet, ezért érdemes kézzel segíteni a kívánt F palástelemek deformációját.)

A 4 nyakra kifejtett nyomás hatására (és adott esetben az említett kézi irányítással) megindul a deformáció. Az első három 7 vízszintes horony mentén az F palástelemek megdőlnek úgy, hogy azoknak a 7 vízszintes hornyoknak a mentén, amelyet az alapjukkal érintenek, kifelé, amelyet a csúcsukkal érintenek, befelé hajolnak. Ennek megfelelően a 2. ábrán látható F1 és F2 palástelem a második 7 vízszintes horony mentén fog kifelé hajolni. A 2 palást - a 3. ábrán látható módon - megroskad, és a 7 vízszintes hornyok között létrejönnek a G gyűrődés! sávok. Látható, hogy minden G gyűrődés! sávban felváltva vannak a felette lévő, illetve alatta lévő 7 vízszintes hornyok mentén kihajtó F palástelemek.

További nyomás hatására az ugyanazt a 7 vízszintes hornyot alulról és felülről érintő, egymás feletti F palásteiemek, így az FI és F2 paíásteiem is egyre jobban összehajtanak egymás felé. Eközben az egymásra hajlő FI és F2 palástelemeken lévő 10 és 11 rögzítőelem egymás fölé kerül.

Végül az F1 és F2 palástelem - a 4. ábrán látható módon - teljesen egymásra fekszik. Ekkor az egymás felett lévő 10 és 11 rőgzítöeíemet az Fl, F2 paíásteiem csúcsára kézzel kifejtett erővel - patentként - egymásba lehet nyomni. Ezzel a 9 rögzítőelem-pár egymáshoz rögzíti az F1 és F2 palástelemet, és megakadályozza, hogy az 1 palack 4 nyakára kifejtett nyomás megszüntetése után az összehajtott F1, F2 palásteiemek újra kiegyenesedjenek.

A 2. és 4. ábrán szaggatott vonallal van jelölve a 2 palást gyűrődés előtti pa palástalkotója. Látható, hogy a deformáció végeredményeképpen az a 7 horony, amely mentén az F1 és F2 palástelem meghajlott, kiegyenesedik, és a pa palástalkotón belülre kerül, míg a csúcsuk kinyúlik a pa palástalkotón kívülre. Ennek köszönhetően a deformáció során a 2 palást kerületének nem kell megváltoznia, amihez az 1 palack anyagának merevsége miatt sokkal nagyobb deformációs munkára lenne szükség, mint az egyszerű hajlításhoz.

A 1 palack VB belső terének előbbi lecsökkentése után az 1 palackot le lehet zárni, ehhez egyszerűen fel lehet csavarni az 5 kupakot. Előnyösebb azonban kifejezetten erre a feladatra kialakított kupakot alkalmazni. Az ilyen kupakon szeleppel ellátott légzönyilás van, így a kupakot a palack összenyomása előtt rá lehet zárni a palack nyakára, csak a szelepet kell nyitva tartani a palack összenyomása alatt, illetve elzárni az összenyomás végeztével.

A folyadék fogyásakor újabb F palástelemek összehajtásával és egymáshoz rögzítésével G gyűrődés! sávonként lépésről lépésre tovább lehet csökkenteni az 1 palack VB belső terét.

Az 1 palack összenyomását elvileg az előbb ismertetettnél korábban is el lehetne kezdeni, de kockázatos, mert egyrészt nem lehet tudni, hogy az 1 palack VB belső terének már üressé vált része van-e akkora, mint az összenyomással járó térfogatcsökkenés, másrészt erőteljesebb nyomás esetén esetleg több G gyűrödési sáv is összenyomódhat. Mindkét esetben kilökődhet a folyadék, így ebből a szempontból biztonságosabb, ha a folyadék szintje több 7 vízszintes horony alá ér.

A működés egy eddig nem ismertetett elrendezési követelményt is meghatároz.

Jól érzékelhető, hogy ha az összenyomott 2 palást csak egy ponton van rögzítve, az anyag rugalmassága következtében az összeszorítő erő megszüntetése után a többi részen újra szétnyílna, és az 1 palack féloldalra dőlne. Ezért az összezárt 9 rögzítőelem-párral szemben legalább egy további összezárt 9 rögzítöelempárra is szükség van, mégpedig úgy, hogy a két összezárt 9 rögzitőelem-pár a 3. és 4 ábrából látható módon egy közös, a 9 palack T tengelyére merőleges S síkban helyezkedjen el.

A rögzítés biztonsága miatt célszerű minél több olyan 9 rögzítőetem-párt alkalmazni, amelyek összezárt állapotban egy közös S síkban helyezkednek el, ezeket körben azonos osztással kell elrendezni, mert ellenkező esetben ugyancsak előfordulhat, hogy ferde lesz az összenyomott rész.

Az 1 palack fokozatos összenyomásának biztosítására a 9 rögzítöeiem-párokat természetesen úgy kell elrendezni, hogy az összezárt 9 rögzítőelem-párok több S síkban helyezkedjenek el, amely S síkok az 1 palack 3 fenekétől különböző magasságokban vannak. Jelen esetben ez könnyen teljesíthető azzal, hogy a 10, 11 rögzítőelemeket az egymás feletti G gyűrődés! sávokban alakítják ki,

A most bemutatott kiviteli alak a találmány legegyszerűbb képviselőié mind a S gyürődésirányítö vonalstruktúra, mind a 9 rögzítőelem-párok elrendezését és kialakítását tekintve. A találmány természetesen az előbbitől eltérő kiviteli alakokban is megvalósítható. A továbbiakban néhány ilyen változatról lesz sző. Mivel az eltérések nem jelentősek, általában nincs szükség külön szemléltető ábrákra.

Az előbb bemutatott kiviteli változatnál is alkalmazhatók a 10, 11 rögzítőeiamek kialakításával kapcsolatos módosítási lehetőségek.

Az előbbi kiviteli változatnál a 9 rögzítőelem-pár rögzítési szilárdságát csak a 10, 11 rögzítőelemek hengeres 12 és 13 oldalfelüíete közötti szoros illesztés biztosította. Ez jelentősen megnövelhető, ha mindkét 10, 11 rögzítőelem 12, 13 oldalfelülete - a 2. ábra jelöléseit felhasználva - enyhén kúpos, az Ab, illetve Af keresztmetszetűk a 2 palást felületétől távolodva növekszik, és a bütyökként kialakított 11 rögzítőelem külső Af keresztmetszete legalább a 15 tetőpontjánál és a fészekként kialakított 10 rögzítőelem belső Ab keresztmetszete legalább a 2 palást felületénél lévő 14 szájánál felfedéssel illeszkedik egymáshoz.

Mivel az 1 palack anyaga a saját síkjában nehezen deformálható, a kör keresztmetszetű 10, 11 rögzítőelemek viszonylag nehezen nyomhatók össze, az összepattintásuk az 1 palack falvastagságától függően lehet könnyebb, vagy nagyon nehéz is. Megkönnyíthető a művelet a 10, 11 rögzitőelemek olyan kialakításával, ahol az Ab, illetve Af keresztmetszetük a hengeres helyett hosszúkás téglalap. Ez is készíthető párhuzamos paiástalkotókkal, és az 1 palást, felületétől távolodva növekvő keresztmetszetű gúlaként. Ennek az alaknak az az előnye, hogy a Koszszúkás egyenes 12, 13 oldalfelületek könnyebben deformálhatok, mint a hengeresek.

1.4

Ugyancsak könnyebb rögzítés biztosítható, ha a két 10, 11 rögzítőetem At illetve Ab keresztmetszete a 2 palást felületétől távolodva csökken, más szóval egymásba illeszkedő kúp, csonkakúp, gúla vagy csonkagúla az alakjuk. A kúpszöget, illetve a gúla oldallapjainak a hajlásszögét az 1 palack anyaga és felületi minősége által meghatározott súrlódási félkúpszög figyelembevételével megválasztva a kúp-, illetve gúlafelületek önzáróak.

Ugyancsak alkalmazható a részletesen bemutatott kiviteli változatnál a következő módosítási lehetőség is, A bütyökként kialakított 11 rögzítésiem és a fészekként kialakított 10 rögzítőelem az 1 palack VB bslsö teréhez képest az előbbivel ellentétesen is elrendezhető, azaz - ahogy az 5, ábrán látható - a bütyökként kialakított 11 rögzítőeíem az 1 palack VB belső teréhez viszonyítva befelé áll, a fészekként kialakított 10 rögzítőeíem pedig a VB belső tér felöl kifelé van domborítva. A két egymásra hajló F2 és F3 palásfelem most két külön 7 vízszintes horony, azaz hajlítási vs vonalszakasz mentén hajlik meg, és a háromszög alak csúcsánál hajlik össze egymásra.

Az egymásba illeszkedő 10, 11 rögzítőetemeket a két, F2, F3 palástelemre kézzel kifejtett erővel lehet összezárni. Ezt könnyebben tehet végrehajtani, mivel csak a két érintett F2, F3 palástelem, pontosabban az ezen a szinten lévő F palástelemek deformációjára van szükség.

Ahogy szó volt róla, az 1 palack fokozatos összenyomása során az a kívánatos, hogy először a legfelső első G1 györődési sáv F palástelemei záródjanak egymásra, majd az alatta lévő második, harmadik, negyedik és így tovább (G2; G3;

A részletesen bemutatott kiviteli változatnál azonos méretűek a háromszög alakú F palástelemek. így bizonytalan, hogy melyik 7 vízszintes horonynál kezdődik el a gyűrődés, ezért ezt a sorrendet kézzel kell segíteni.

A találmány szerinti 1 palacknál is alkalmazhatók azok a ~~ korábbi megoldásokból ismert - kialakítások, amelyekkel a 1 palack T tengelye irányában a gyűrődés sorrendje szabályozottá tehető. Ehhez például a részletesebben bemutatott kiviteli változatot úgy lehet módosítani, hogy a szomszédos 7 vízszintes hornyok kö zöfti dv távolság, más szóval az F palástetemeknek a hozzájuk tartozó hajlítási vs vonalszakaszra merőleges mv magasságuk az 1 palack T tengelye irányában felfelé haladva fokozatosan csökken. Mivel az alacsonyabb palástelemek egymásra hajtása kisebb erőt igényel, így legfeiülröl lefelé haladva következik be a gyűrődés.

A 8 ferde hornyok elrendezését természetesen hozzá kell igazítani a 7 vízszintes hornyok dv távolságához.

Ismeretes a gyártó cégeknek az a törekvése, hogy a márkára jellemző alakú vagy mintázatú palackokat alkalmazzanak. Tulajdonképpen, a találmány szerinti követelmények teljesítése esetén, ennek a törekvésnek továbbra sincs akadálya, a 6 gyűrödésirányitó vonalstruktúrát számtalan változatban ki lehet alakítani, így például bár jelenleg háromszög alakú F palástelemeket alkot a 6 gyűrödésirányitó vonaístruktúra, természetesen megfelelnek más alakok is, például a trapéz, vagy amelyet a 7 vízszintes hornyok közötti hullámvonal határoz meg. Magukat a gyűrűszerű vs vonalszakaszokat is ki lehet ívekkel alakítani, és a többi vs vonalszakasz is lehet íves.

A 7 vízszintes hornyok helyett a 2 paláston menetszámon kialakított spirális hornyok is alkalmazhatók. Ekkor az összenyomással egyidejűleg el is kell fordítani egymáshoz képest az 1 palack 3 fenekét és 4 nyakát. Ez jelentősen megkönnyíti az 1 palack VB belső terének a csökkentését. A 9 rögzitöelem-párckat olyan F palástelemeken tehet kijelölni, amelyek a spirális horony két oldalán, hosszabb vonalszakaszon érintkeznek egymással, és a gyűrődés során egymásra hajlanak. A 2 paláston legalább két, egymással párhuzamosan futó spirális hornyot kell készíteni, így biztosítható, hogy legalább két összezárt 9 rögzítöelem-pár essen egy, az 1 palack T tengelyére merőleges, közös S síkban.

A szabályozott gyűrődés! sorrend természetesen ennél a kialakításnál is megvalósítható.

Az eddigiekből külön magyarázat nélkül is könnyen belátható, hogy a találmány szerinti megoldás működését nem befolyásolja az, hogy a 9 rögzítőelem-párokat hordozó F palástelemek vízszintes vagy ferde vs vonalszakasz mentén hajlanak egymásra, a lényeg az, hogy

- az 1 palack deformációja után a 9 rögzítőelem-párok összetalálkozzanak,

- és legalább két olyan 9 rögzítőelem-pár legyen, amelyek összezárt állapotban egy, az 1 palack T tengelyére merőleges, közös S síkban · a 2 palást kerületén azonos osztással helyezkednek el.

Az ismertetésből jól láthatók a találmány előnyei.

A találmány szerinti megoldás alkalmazásával könnyebben lehet zárt állapotba összenyomni a palackot, mint a harmonikaszerü palásttal kialakított palackot, mert nem kell a kűpfelületeket átbillentem. Ugyanakkor a rögzitőeíem-párok tartósan biztosítják a palack összenyomott állapotát.

Emellett kisebb annak a veszélye, hogy a nagyobb nyomóerő következtében esetleg nem kívánt mértékben csökkenjen a palack térfogata.

Mivel a rőgzítőelem-párok külön működtethetők, nem kell a teljes deformálást a palack kerületén egyszerre befejezni. Ez az jelenti, hogy az adott térfogatcsökkentési művelet úgy is elvégezhető, hogy a palackot kicsit féloldalasén nyomják össze, és amikor a korábban összeérő rögzítőelem-párokat összepatbntják, utána össze lehet nyomni a palackot a másik oldalon is, és itt is össze lehet pattintani a rögzitöelemeket. Ezzel is csökkenteni lehet az összenyomáshoz szükséges erőt.

A rögzítőelem-párokat különböző módon lehet kialakítani, ilyen előnyös kialakítások lehetnek például, ahol

- az egymásba illeszkedő rögzítőelemek kör keresztmetszetű fazékszerü idomok,

- az egymásba illeszkedő rögzítőeiemek hosszúkás téglalap keresztmetszetű idomok,

- az egymásba illeszkedő, hosszúkás téglalap keresztmetszetű rögzítőelemek oldalfelületének palástalkotóí párhuzamosak egymással, ~ az egymásba illeszkedő rögzítőelemeknek a palást felületétől távolodva növekvő keresztmetszetük van,

- a fészekként kialakított rögzítésiem belső keresztmetszete legalább a palást felületénél lévő szájánál és az ebbe illeszkedő, bütyökként kialakított rögzítőelem külső keresztmetszete legalább a tetőpontjánál falfedéssel illeszkedik egymáshoz, vagy

- az egymásba illeszkedő rögzítőelemek kúp, csonkakúp, gúla, csonkagúla alakú idomok valamelyike, amelyeknél a kúpszőg, illetve az oldallapok közötti hajlásszögek közül legalább egy önzáró,

A találmány; bár elsődlegesen a PÉT anyagú palackok összenyomásánál felmerült probléma megoldására lett kidolgozva, természetesen nem csak PÉT anyagú palackokhoz használható.

További előnyös kiviteli alakokban, a gyűrődésirányító vonalstruktúra változtatásával egyéb formatervezési vagy marketing igényeknek megfelelő összecsuklási alakzat is megvalósítható. Ilyen előnyös változatok lehetnek például, ahol

- a gyűrődéskor egymásra hajló, rőgzítöelem-párokkal ellátott paíástelemeknek a hozzájuk tartozó hajlítási vonalszakaszra merőleges méretük a részükre kijelölt minden szinten egyforma,

- a gyűrődéskor egymásra hajló, rögzítőelem-párokkal ellátott, palástelemeknek a hozzájuk tartozó hajlítási vonalszakaszra merőleges méretük a palack tengelye irányban felfelé egyre kisebb,

- a gyűrődéskor egymásra hajló palástelemekhez tartozó hajlítási vonalszakaszok a palack tengelyére merőleges síkban vannak,

- a gyűrődéskor egymásra hajtó palástelemekhez tartozó hajlítási vonalszakaszok a palack tengelyére merőleges síkban gyűrűszerűén vannak elrendezve,

- a gyűrődéskor egymásra hajló palástelemekhez tartozó hajlítási vonalszakaszok a palack tengelyére merőleges síkkal szöget, zárnak be, vagy

- az irányított gyűrődéskor egymásra hajló palástelemek közötti a palack tengelyére merőleges síkkal szöget bezáró vonalszakaszok spirálvonalat alkotnak.

Összefoglalva tehát; a találmány szerint a palack térfogatának csökkentése köny~ nyen és megbízhatóan hajtható végre, ami előnyös a használat során is,, mert a palack térfogatának csökkentése megakadályozza a folyadékban oldott szénsav kiválását, ezáltal megőrzi a palackban tárolt termék minőségét, előny a tárolásnál is, mert a zsugorítás folytán egyre kevesebb helyet foglal el tároláskor, és előny a hulladék kezelés szempontjából is, mert ma már a szelektív gyűjtésnél elvárt a huiladékpalack összepréselése, összegyúrásé.

Claims (2)

1. Szabadalmi igénypontok:

   1.) Gyűrödő palack a túlnyomás és/vagy az állandó fajlagos szénsavtartalom megőrzéséhez, amelynek rugalmas palástja (2) és kézzel eltávolítható, tömítetten visszazárható zárókupakja (5) van, a palást (2) önálló, a palacknak (1) a tengelyével (T) párhuzamos irányú összenyomásakor párban egymásra hajló palástetemeket (F) meghatározó gyűrődésirányító vonalstruktúrával (6) van ellátva, azzal jellemezve, hogy palástnak (2) a gyűrődésirányító vonaístruktúrával (6) ellátott részén összezárt állapotban a palack (1) tengelyére (T) merőleges, legalább két különböző síkban (S)< síkonként (S) azonos osztással elhelyezkedő, önmagában ismert, rögzítőeíem-párok (9) vannak, amelyeknek egy-egy rögzítőeleme (10; 11) a gyűrődéskor párban egymásra hajló egy-egy paíásteíemen (F) van kialakítva.
2. 2.) Az 1. igénypont szerinti gyűrödő palack azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemek (10; 11) legalább szoros Illesztéssel egymásba illeszkedő idomok, amelyek közül az egyik egy, a palástelembe (F) süllyesztett fészek, a másik egy, a palástetemből (F) kiemelkedő bütyök.