HU224860B1 - Power line for an electric vehicle - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 14 oldal (ezen belül 5 lap ábra)

1. ábra

HU 224 860 Β1 haladása után az esetlegesen képződött villamos ív hatására felhegedt vezető áthidalóelem (73) és a súlyánál fogva leeső alapszalag (63) érintkezőeleme (69) a feszültség alatt lévő első és földelt második vezeték között zárlatot hoz létre, aminek következtében fellépő túláram hatására vagy az olvadóbiztosítóként is kialakított áthidalóelem (73), vagy egy biztonsági kapcsoló választja le a feszültséget az illető fémlemezről (34), biztosítva ezáltal az elhaladt jármű (80) utáni fémlemezek (34) feszültségmentes állapotát.

A találmány tárgya erőátviteli vezeték villamos járműhöz, amelynek a villamos jármű haladási irányában egymástól villamosán elválasztottan elhelyezett több fémlemeze van; egy első polaritással működtetett első vezetéke van; egy második polaritással működtetett második vezetéke van; legalább egy szalagszerkezete van, amely az erőátviteli vezeték teljes hosszúságában a haladási irányban van elhelyezve; és egy hosszanti burkolata van, amely a szalagszerkezetet és az első és második vezetéket foglalja magában. Ilyen erőátviteli vezetéket ismertet a 219 264 számú német szabadalmi leírás.

A villamos járművekben alkalmazott erőátviteli vezetékeknél, mint amilyen a DE 219.264 számú szabadalmi leírás, egy olyan villamos vezetéket ismertet, amelynél ferromágneses anyagból lévő szalag van alkalmazva. A szalagot a járművön lévő mágnes erőtere villamos érintkező helyzetbe felemeli. Így a jármű haladása közben a szalagon egy hullám vonul végig, ami a szalag megfelelő villamos érintkezésével a jármű energiaellátását biztosítja.

Egy másik, villamos járművekben alkalmazott erőátviteli vezetéket ismertet a Ludwig Reihardt 1957. július 11-én közzétett 1.011.914 számú német szabadalom, amelynél egy hosszú, felül több, egyenes vonalban elhelyezett és egymástól elszigetelt vezetőlemez által lezárt szigetelőburkolat van. A burkolatban egy rugalmas alakváltozásra képes, ferromágneses anyagból készített vezetőszalag-elem van elhelyezve, melyet az elektromágnesek által létrehozott mágneses erőtér a vezetőlemezek felé vonz annak érdekében, hogy legalább egy vezető áramellátást kapjon.

Jean-Florent de Bruyn és José-Gaston de Bruyn 1.151.382 számú, 1958. január 29-én közzétett francia szabadalma egy olyan villamosjármű-áramellátó rendszert ismertet, amely egy üreges, hosszú szigetelőburkolatot tartalmaz, amelyet felül több, a haladási irányban elhelyezett és egymástól elszigetelt vezetőlemez zár le. A burkolatban egy rugalmas alakváltozásra képes vezetőszalag-elem van elhelyezve, amely a jármű haladási irányában halad végig és melynek egy ferromágneses anyagból levő szalagrésze van, amelynek felületére egy jól vezető szalagrész van elhelyezve. A ferromágneses anyagból levő szalagrészt a villamos járműre elhelyezett elektromágnesek mágneses erőterének vonzása a vezetőlemezek felé elhajlítja, legalább egy lemezzel érintkezve, azzal villamos csatlakozást hoz létre.

A fenti szabadalmakban leírt erőátviteli vezetékek olyan vezetőszalag-elemeket alkalmaznak, melyek rugalmas alakváltozásra képes ferromágneses anyagból levő rétegből vannak, melyek villamos áramot jól vezető anyaggal, például a vörösrézzel vannak burkolva. Számos üzemi feltétel esetében az ismert vezetékek nem képesek jó villamos és mechanikus érintkezést biztosítani a vezetőszalag-elem és a vezetőlemezek között, és a vezetőszalag-elem által vezetett áram következtében villamos ívek keletkezhetnek a vezetőszalag-elem és a vezetőlemezek között. Az ilyen ívek, amellett, hogy komolyan károsítják a vezetőszalag-elemet, előidézhetik a lemez egy része és a vezetőelem közötti összehegedést is, amely tartósan érintkezésben marad a vezetőlemezzel. Ha ez bekövetkezik, az erőátviteli vezeték teljesen használhatatlanná válik, mert a vezetőszalag-elem nem képes meghajtani a vezeték mentén más vezetőlemezek áramellátásához, és az a lemez, amelyre a vezetőelem ráhegedt, folyamatosan áram alatt marad, ami veszélyezteti mindazok biztonságát, akik a vezetéket megközelítik. Ami még veszélyesebb, az ismert erőátviteli vezetékeken nem alakítottak ki olyan eszközöket, amelyekkel a fenti álla30 pót érzékelhető lenne.

Jelen találmány egyik célja egy olyan erőátviteli vezeték kidolgozása villamos jármű számára, amely kiküszöböli az ismert vezetékek említett hátrányait.

A kitűzött célt a bevezetőben körülírt erőátviteli ve35 zetéknél a találmány szerint úgy értük el, hogy a szalagszerkezetnek egy rugalmas alakváltozásra képes alapszalagja van, amely legalább részben ferromágneses anyagból van; egy villamos kapcsolószalagja van, amely legalább részben felfekszik az alapszalag40 ra; az alapszalag és a villamos kapcsolószalag egymástól szétválóan érintkezik, az alapszalag nyugalmi állásában a nehézségi erő hatására egy alsó, alakváltozás-mentes helyzetben van, amelynél villamos csatlakozás jön létre a második vezeték és a fémlemezek között; a villamos járművön levő mágnes erőtere hatására kiemelt alapszalag által felemelt villamos kapcsolószalag az első vezeték és legalább egy fémlemez között villamos kapcsolatot hoz létre; a mágneses erőtér megszűnése után a villamos kapcsolószalag egy részének kiemelt érintkezőállásban maradása esetén a nehézségi erő hatására nyugalmi állásába leeső alapszalag a fémlemezen keresztül zárlatot hoz létre az első és második vezeték között, és hibajelzést állít elő.

A találmány egy előnyös kiviteli alakja szerint a szalagszerkezet mentén a villamos kapcsolószalagon térközökkel több, egymástól villamosán elválasztott, a kiemelt érintkezőállásban az első villamos vezeték és legalább egy fémlemez között villamos kapcsolatot lét60 rehozó vezető áthidalóelem van. Valamennyi vezető

HU 224 860 Β1 áthidalóelem egy meghatározott keresztmetszetű olvadóbiztosítót alkotó vezetőelemet tartalmaz.

A találmány szerinti vezetéknek előnyösen első tartóeszköze van, melyet az alapszalag hordoz; és második tartóeszköze van, amely a villamos kapcsolószalag részét képezi és legalább egy fenéklapja van, amely a nehézségi erő hatására az alapszalagra felfekszik és legalább egy, az első tartóeszköz keresztirányú mozgását korlátozó oldalfala van.

Az első tartóeszköz egy olyan hajlékony tartószalag, amely az alapszalag mentén középen helyezkedik el; a második tartóeszköz tartalmaz egy pár hajlékony, két oldalon egymással párhuzamosan végigmenő hosszanti szigetelőszalagot, amelyek egymással az áthidalóelemekkel szilárdan össze vannak kapcsolva; az áthidalóelemek egyben oldalirányban távolságot tartanak a szigetelőszalagok között; a középső tartószalag ellentétes oldalfalain, a szigetelőszalagok egymás felé néző oldalfalai fekszenek fel, így a középső tartószalag oldalfalai a szigetelőszalag szemben álló oldalfalaival megakadályozzák a villamos kapcsolószalag oldalirányú elmozdulását a szalagszerkezetre keresztirányban.

Célszerű továbbá, hogy minden fémlemez egy első gyűjtősínnel és egy második gyűjtősínnel van kapcsolatban, melyek a burkolaton belüli üregben vannak elhelyezve; az üregen belül egy első vezeték és egy második vezeték van elhelyezve, amelyek egymástól szigeteden el vannak választva; nyugalmi állásában a szalagszerkezet villamos kapcsolatot hoz létre a második vezeték és az első gyűjtősín között; és a szalagszerkezet kiemelt állásában a villamos kapcsolószalag villamos áthidalókapcsolatot hoz létre az első vezeték és a második gyűjtősín között. Az első gyűjtősínek és második gyűjtősínek az üregben elhelyezett és annak két oldalán egymással szemben álló vezetőrészeket tartalmaz; az első vezeték és második vezeték az üregben a burkolat teljes hosszúságára kiterjed, és egymással szemben áll; a villamos kapcsolószalag a második gyűjtősínnel és az első vezetékkel, míg az alapszalag az első gyűjtősínnel és a második vezetékkel áll szemben; a villamos kapcsolószalag kiemelt érintkezőállásában legalább egy vezető áthidalóelem az első vezeték és legalább egy második gyűjtősín között villamos kapcsolatot hoz létre. Az első vezeték érintkező vízszintes része a második vízszintes gyűjtősínnel egy síkban van; minden vezető áthidalóelem szélessége nagyobb, mint a második gyűjtősín és első vezeték érintkezőrészeinek szomszédos élei közötti távolság; a kiemelt érintkezési állásban levő villamos kapcsolószalag legalább egy vezető áthidalóeleme a második vízszintes gyűjtősín és az első vezeték érintkező vízszintes része között villamos csatlakozást hoz létre.

A találmány egy még további előnyös kiviteli alakja szerint az alapszalagon, a szalagszerkezet mentén több, térközökkel elhelyezett villamos érintkezőelemek vannak, melyek az alapszalagtól a szalagszerkezetre keresztirányban el vannak választva; és a szalagszerkezet alakváltozás nélküli, nyugalmi állásában minden villamos érintkezőelem villamos csatlakozást hoz létre a második vezeték és az első gyűjtősín között. A szomszédos villamos érintkezőelemek a szalagszerkezet hossza mentén a szomszédos gyűjtősínek megfelelő részei közötti távolságnak megfelelő távolságban helyezkednek el, így a szalagszerkezet nyugalmi helyzetében az egyes villamos érintkezőelemek áthidaló villamos kapcsolatot hoznak létre a második vezeték és legalább egy megfelelő első gyűjtősín között. A második vezetéken lévő érintkező vízszintes rész azonos síkban van az első gyűjtősín érintkezőfelületével; a villamos érintkezőelemek hosszúsága nagyobb, mint az első gyűjtősín és a második vezeték szomszédos élei közötti távolság; az egyes villamos érintkezőelemek az alapszalag nyugalmi állásában az első gyűjtősín és a második vezeték érintkezőfelületeivel kapcsolódnak.

Előnyösen minden villamos érintkezőelem egy megfelelő hajlékony tartóeszközre csatlakozik, amely az alapszalagon helyezkedik el, amellyel a villamos érintkezőelem a szalagszerkezethez képest állítható.

Célszerűen egy feszültségforrás kimenete, valamint az első és második vezeték közé rövidzárlati túláram hatására lekapcsoló biztonsági kapcsoló van beiktatva.

A jelen találmány egy előnyös kiviteli alakját az alábbiakban ismertetjük a mellékelt rajzokra történő hivatkozással, ahol az

1. ábra a találmány szerinti, villamos jármű erőátviteli vezetékének hosszmetszete; a

2. ábra az 1. ábra szerinti erőátviteli vezeték ll-ll vonala menti keresztmetszete; a

3. ábra az 1. ábra szerinti erőátviteli vezeték lll-lll vonala menti keresztmetszete; a

4. ábra az 1. ábra szerinti erőátviteli vezeték IV—IV vonala menti keresztmetszete; az

5. ábra a 3. ábra szerinti keresztmetszet egy másik üzemi helyzetben; a

6. ábra az 1. ábra szerinti erőátviteli vezeték egy első részletének hosszmetszete; a

7. ábra a 6. ábra szerinti elem egy nagyított keresztmetszete; a

8. ábra az 1. ábra szerinti vezeték egy második részletének robbantott, perspektivikus rajza.

A 2., 3. és 4. ábrán egy villamos 80 járműhöz szolgáló teljes 1 erőátviteli vezeték keresztmetszete látható.

Az 1 erőátviteli vezeték több hosszú szigetelő- 4 burkolatot (modult) tartalmaz, melyek mindegyike meghatároz egy belső, hosszúkás, téglalap alakú 6 üreget, amely egy 8 tengely mentén egyenes vonalban húzódik.

Részletesebben, valamennyi 4 burkolat egy darabból készül és tartalmaz egy vízszintes alsó 10 falat; két függőleges szigetelő 11,12 oldalfalat, melyek merőlegesek a 10 falra és egy felső vízszintes szigetelő 15 fedőfalat, amely párhuzamos a vele szemben levő alsó 10 fallal.

A 4 burkolatban található a 17 fémburkolat, amely belsejében hosszúkás téglalap alakú 18 üreget határoz meg, tartalmaz 20 fenékfalat, szemben a 10 fallal, két függőleges 21, 22 oldalfalat, melyek merőlegesek a 20 fenékfalra és fém 25 felső falat, amely érintkezik egy 15 fedőfallal és arra (nem ábrázolt) rögzítőelemekkel van felerősítve.

HU 224 860 Β1

A 17 fémburkolatban helyezkedik el az első villamos erősáramú 27 vezeték, mely a 18 üreg felső részében van, és amely villamosán el van választva a szomszédos fém 22 oldalfaltól és a 25 felső faltól. Részletesebben, a 27 vezetéknek lényegében L alakú keresztmetszete van, és van egy első sík 27a vízszintes része, amely szomszédos és párhuzamos egy első sík alakú 30 szigetelőfallal. A 30 szigetelőfal a 25 felső fal alatt van. A 27 vezetéknek második, sík alakú 27c függőleges része van, amely merőleges a vele egy darabból készített 27a vízszintes részre. A 27c függőleges rész a függőleges 32 szigetelőfalra fekszik fel, amely párhuzamos és szomszédos a függőleges fém oldalfallal.

A 17 fémburkolat második villamos erősáramú vezetéket határoz meg, amely lényegében a szigetelő- 4 burkolat teljes hosszúsága mentén halad.

Hivatkozással a 2., 3. és 4. ábrára, az 1 erőátviteli vezeték a 4 burkolaton kívül levő több, négyszögletes 34 fémlemezből áll.

Részletesebben, minden egyes 34 fémlemez a 15 fedőfalra van felerősítve egy 36 gumilap közbeiktatásával, majd a 4 burkolatra (nem ábrázolt) rögzítőelemekkel rögzítve van, és a 15 fedőfal szélességén túlnyúlik úgy, hogy a végső részei a 4 burkolat felett oldalirányban kiállnak.

Az 1 erőátviteli vezeték ezenkívül több 37 szigetelőelemet is tartalmaz (1. ábra), melyek a 4 burkolatokon kívül helyezkednek el, és a 8 tengelyirányában a 34 fémlemezek közé vannak helyezve. Részletesebben, minden egyes 37 szigetelőelem két szomszédos 34 fémlemez közé van behelyezve, és ezeket egymástól villamosán elválasztja.

Minden 34 fémlemez a 41 nyúlványon keresztül kapcsolódik a megfelelő villamos 40 betáplálóeszközre, amely 41 nyúlvány a 18 üreg belsejéből a 30 szigetelőfalon, a fém 25 felső falon (melytől el van szigetelve), a 4 burkolat 15 fedőfalán és a 36 gumilapon nyúlik át a 34 fémlemezhez és azzal villamos kapcsolatban van.

A villamos 40 betáplálóeszköz lényegében C alakú fémfalból áll, melynek egy sík alakú első vízszintes 45 gyűjtősínje van, ezt a fém 20 fenékfalon elhelyezett 47 szigetelőfal tartja. A 40 betáplálóeszköz C alakjának második 49 függőleges része a fém 21 oldalfallal szemben van, és attól villamosán egy 50 szigetelőfallal van elválasztva. A C alaknak egy harmadik, sík, a 30 szigetelőfallal érintkező vízszintes 51 gyűjtősínje van, amely merőleges a 49 függőleges részre és azzal egy darabból készül.

Az 51 és 45 gyűjtősínek ily módon párhuzamosak és a 18 üregen belül egymással szemben állnak. Az egyes 40 betáplálóeszközök az 51 és 45 gyüjtősínekkel együtt a 8 tengely mentén vannak elhelyezve, és a 4 burkolat teljes hossza mentén végighaladnak.

Az első 45 gyűjtősínek egy síkban vannak a második erősáramú 23 vezeték 20a vízszintes részével. A 45 gyűjtősín és a sík 20a vízszintes rész villamosán el van választva egymástól, és egymással szemben levő párhuzamos 45b és 20b éleik egymástól d távolságban vannak.

A második 51 gyüjtősín egy síkban van az első erősáramú 27 vezeték 27a vízszintes részével. Az 51 gyűjtősín és a 27a vízszintes rész egymástól villamosán el van választva, és egymással szemben álló párhuzamos 51 b és 27b éleik egymástól d távolságban vannak.

A 40 betáplálóeszköz egyben együttműködik egy vezető 60 szalagszerkezettel (1., 2. ábra), amely a 18 üreg belsejében van, és a 4 burkolat teljes hosszúságára kiterjed. A 60 szalagszerkezet (2. ábra) lényegében vízszintes és a 20 fenékfalra merőleges P síkra szimmetrikus. A vezető 60 szalagszerkezet tengelyirányú ellentétes szélein 60e végei vannak (6. ábra), melyek a 4 burkolat ellentétes végeinél a 62 tartó- és csatlakozóeszközre vannak szerelve (ezt részletesebben a későbbiekben ismertetjük).

A jelen találmány szerint a 60 szalagszerkezetnek (8. ábra) ferromágneses anyagból levő, hajlékony 63 alapszalagja van, amelynek első hosszúkás, négyszögletes 63a felső oldala és második hosszúkás, négyszögletes 63b alsó oldala van, és amelynek L szélessége nagyobb, mint a szemben álló 45b és a 20b élek közötti d távolság (3., 4. ábra). A 63 alapszalag közepén, annak teljes hossza mentén hajlékony szigetelőanyagból (például műanyagból) lévő 64 tartószalag van. A 64 tartószalagnak négyszög keresztmetszete van, amelynek hosszabbik oldala a 63a felső oldalra felfekszik, továbbá hosszanti 64a, 64b oldalfalai vannak, melyek a négyszög keresztmetszet rövidebb oldalainak felelnek meg. A 64a, 64b oldalfalak a 63 alapszalag hosszanti 63’, 63” éleitől azonos távolságban vannak.

A 64 tartószalag a 63 alapszalaghoz szigetelő- (például műanyagból gyártott) 65 csavarokkal van rögzítve. A bemutatott kiviteli példánál a 65 csavarok egyenletes, de nem szükségszerűen, D távolságban vannak egymástól. A 65 csavarok süllyesztett fejűek, amelyek a 64 tartószalagban kiképezett 66 átmenőfuratok kúpos részében helyezkednek el. A 65 csavar menetes szára a 64 tartószalag 66 átmenőfuratán átnyúlik, és a 63 alapszalagban kialakított, a 66 átmenőfurattal egytengelyű 67 furatba kapcsolódnak. A 63b alsó oldalból kiálló menetes szárra egy 65d anya van rácsavarva, amely a 63 alapszalaghoz szorul, ezzel a két részt egymáshoz kapcsolja.

Minden szigetelő- 65 csavar sík, téglalap alakú fém (például vörösréz) 69 érintkezőelemet tart, amely a 63 alapszalag 63b alsó oldalán van, és lényegében párhuzamos a 63 alapszalag alakváltozásnak ki nem tett síkjával. Minden 69 érintkezőelemnek a 69a rövidebb éle a 63', 63” élekkel párhuzamos és 69b hosszú éle az L szélességnek felel meg.

Részletesebben, a lapos, téglalap alakú 69 érintkezőelemek közepén egy átmenő- 70 furat van, ezen nyúlik át a 65d anyából kiálló menetes szárrész, amelyen egy, a 69 érintkezőelemet a 65 csavarhoz rögzítő második 65e anya van. A 65d és 65e anyák közötti távolság nagyobb, mint a 69 érintkezőelem vastagsága, ezáltal korlátozott állítási lehetőség biztosított a 63 alapszalaghoz képest. Egy (nem ábrázolt) rövid

HU 224 860 Β1 csavarrugó is elhelyezhető a 65 csavarra, melynek két vége a 65d anyán, illetve a 69 érintkezőelem szemben levő 63b alsó oldalán nyugszik, és ezáltal rugalmas tartóeszközt biztosít a 69 érintkezőelem beállításához.

Tekintettel az említett 65 csavarok térközére, a 69 érintkezőelemek a 60 szalagszerkezet mentén egyenletes távolságban vannak, ezek térköze megfelel a D távolságnak. A D távolság egyben megfelel annak a térköznek, mely a 8 tengellyel párhuzamos irányban mérve a szomszédos sík, vízszintes 45 gyűjtősínek közepei között van.

A 60 szalagszerkezetnek továbbá egy villamos 71 kapcsolószalagja van, amely a 63 alapszalagra fekszik fel. A 71 kapcsolószalag hordozóként egy pár párhuzamos, előnyösen műanyagból lévő 72 szigetelőszalagból, valamint ezeket egymással összekötő, villamos vezető anyagból lévő 73 áthidalóelemekből áll. A 72 szigetelőszalagoknak négyszög keresztmetszetük van, melyeknek négyszögletes 72a fenéklapjuk van (amely megfelel a négyszög keresztmetszet hosszabbik oldalának), és amely szemben áll a 63 alapszalag 63a felső oldalával. A 72 szigetelőszalagnak egy 72b felső lapja van, és a négyszög keresztmetszet másik hosszú oldalának felel meg. A 72 szigetelőszalagnak továbbá egy pár, egymással szemben álló 72c oldalfala van, ezek megfelelnek a négyszög keresztmetszet rövid oldalainak. A két 72 szigetelőszalag szemben álló 72c oldalfalait egy G szélességű térköz (8. ábra) választja el egymástól, amely egyenlő (vagy kissé nagyobb), mint a 64 tartószalag szélessége. A 72 szigetelőszalagok vastagsága a 64 tartószalagéval lényegében azonos.

Valamennyi vezető 73 áthidalóelem tartalmaz egy pár négyszögletes fém- (célszerűen vörösréz) 74 betétet, melyeket egy egyenes 75 vezetőelem (azaz vörösréz lamella) hidal át és köt össze. A 75 vezetőelemek középső részén kisebb keresztmetszetük van. Az egyes 73 áthidalóelemek 74 betétei a 72 szigetelőszalag 72b felső lapjára 76 csavarokkal vannak rögzítve. A vezető 73 áthidalóelemek a D távolságnál (nem szükségszerűen) kisebb V osztástávolsággal helyezkednek el egymástól (8. ábra). A szemléltetett kiviteli példánál a vezető 73 áthidalóelemek a 72 szigetelőszalagokat mechanikusan is összekötik, és azokat egymáshoz képest párhuzamosan tartják. A mechanikus csatlakozási feladatot azonban nyilvánvalóan el lehet látni műanyag áthidalóelemekkel is, melyek a 72 szigetelőszalagok között helyezkednek el. Ebben az esetben a vezető 73 áthidalóelemeknek kizárólag a később ismertetésre kerülő olvadóbiztosító szerepük lenne.

Nyugalmi állásban (lásd a 2. ábrát) a villamos 71 kapcsolószalag a nehézségi erő hatására ráfekszik a 63 alapszalagra úgy, hogy a 72 szigetelőszalagok 72a fenéklapjaikkal felfekszenek a 63 alapszalag érintkező 63a felső oldalára, és a 64 tartószalag ellentétes 64a, 65b oldalfalai szomszédosak a 72 szigetelőszalagok megfelelő 72c oldalfalaival. A 64 tartószalag (amely szilárdan van a 63 alapszalaghoz rögzítve) ily módon a két 72 szigetelőszalag közé kerül, melyek a keresztben álló vezető 73 áthidalóelemek által egymással szilárd kapcsolatban vannak. A 64a, 64b oldalfalakkal érintkező 72c oldalfalak által meghatározott keresztirányú korlátozás megakadályozza a villamos 71 kapcsolószalag oldalirányú elmozdulását a 63 alapszalaghoz képest.

Mindegyik szigetelt 4 burkolat két végén 62 tartó- és csatlakozóeszköz van, amelyek a vezető 60 szalagszerkezet tengelyirányú 60e végeit tartják, egyben lehetővé teszik a 60e végek függőleges irányú mozgatását.

Mindegyik 62 tartó- és csatlakozóeszköznek négyszögletes rugalmas, harmonikaszerű 100 fala van. A 100 fal keresztmetszete hullámos körvonalú, amelynek rugalmas 102 pereme illeszkedik és szilárdan, például ragasztással van a hosszúkás, téglalap keresztmetszetű 4 burkolat végén lévő 4’ záróélre rögzítve.

A 62 tartó- és csatlakozóeszköz ily módon lezárja a 4 burkolat végein levő nyílásokat, így megakadályozza a 6 és 18 üregekbe külső szennyező anyagok behatolását.

A vezető 60 szalag szerkezet mindkét 60e végét a 63 alapszalag megfelelő téglalap alakú 63e vége alkotja, amely keskenyebb, mint az L szélesség.

A 63e vég a 17 fémburkolatból kinyúlik (6. ábra) és a 4 burkolat felől a 100 falból alkotott 105 zsebben helyezkedik el. A 105 zseb körülbelül a 100 fal közepén helyezkedik el, így az első 100a hullámos részek a 105 zseb és a 10 fal között, a második 100b hullámos részek a 105 zseb és a 15 fedőfal között helyezkednek el. A 62 tartó- és csatlakozóeszköz gondoskodik a vezető 60 szalagszerkezetek és a szigetelő- 4 burkolatok csatlakoztatásáról is. E célból (6. ábra) a szigetelő4 burkolatok végei egymással szemben vannak elhelyezve, egymással szemben vonalba állított 105 zsebekkel. Az egyik 105 zseb (és a benne lévő megfelelő 63e vég) egy 110 áthidalóeszköz segítségével van összekapcsolva a másik 4 burkolat 105 zsebével (és a benne lévő megfelelő 63e véggel). A 110 áthidalóeszköz (7. ábra) tartalmaz egy négyszögletes 115 lemezt, valamint vele szemben egy párhuzamos, négyszögletes 120 lemezt. A 115 lemezen egy központi átmenő122 furat van egy 123 csavar 123a menetes szárának befogadására, amely 123 csavar be van csavarva a 120 lemezben lévő központi 125 menetes furatba. A 105 zsebek kényelmesen elhelyezhetők a 115 és 120 lemezek között, a 123 csavar két ellentétes oldalán. A 123 csavarnak a 125 menetes furatban történő meghúzásakor a 105 zsebek a 115, 120 lemezek közé szorulnak, így a megfelelő 105 zsebekben levő 63e végek összekapcsolódnak.

A tényleges felhasználásnál az 1 erőátviteli vezetéket a 4 burkolatoknak a 80 jármű haladási irányában egymás után helyezésével alakítjuk ki. A szomszédos 60e végeket a fentiek szerint, a 110 áthidalóeszközzel páronként mechanikusan összekapcsoljuk, így hozunk létre egy olyan teljes szalagelemet, amely az 1 erőátviteli vezeték teljes hosszúságára kiterjed, és amelyet a különböző rákapcsolt 4 burkolatok 60 szalagszerkezetei alkotnak. A 4 burkolat villamos 27 és 23 vezetékeit (nem ábrázolt) külső kábelek segítségével villamosán rákapcsoljuk a szomszédos 4 burkolat megfelelő villamos vezetékeire.

HU 224 860 Β1

Csupán példaként, az 1 erőátviteli vezeték lefektethető egy (nem ábrázolt) vasúti vágány (nem ábrázolt) sínjei közé, ahol a 4 burkolatok egy, a (nem ábrázolt) kavicságyban kialakított téglalap alakú fészekbe kerülnek. Ilyen fektetésnél a 34 fémlemezek felfelé állnak és lényegében egy síkban vannak a (nem ábrázolt) sínekkel. Az erősáramú 23 vezetéket célszerűen földpotenciálra kapcsoljuk, míg az erősáramú 27 vezetéket egy pozitív tápfeszültségre csatlakoztatjuk.

Az 1 erőátviteli vezetéket egy villamos 80 járművel kapcsolatosan alkalmazzuk, például egy villamos vasúti 80 járműnél (amely vázlatosan szerepel az 1. ábrán), amely a (nem ábrázolt) vasúti vágányon halad.

A villamos 80 járműnek a középső részén egy 82 padozat van, amely a 34 fémlemezekkel párhuzamos és azokkal szemben helyezkedik el, és belsejében a 82 padozatból egy pár, a 4 burkolatok felé ható mágneses erőteret létrehozó 84 elektromágnest (vagy állandó mágnest) tartalmaz.

Amikor az 1 erőátviteli vezeték a villamos 80 jármű által nincs áram alá helyezve, a vezető 60 szalagszerkezet nyugalmi állásában van (2. ábra), ahol lényegében nincs kitéve alakváltozásnak és párhuzamos a 20 fenékfallal.

Részletesebben: nyugalmi állásban (2. ábra) a 63 alapszalag lényegében nem szenved alakváltozást, és egy síkban van egy, a 20 fenékfallal lényegében párhuzamos síkkal. A 72 szigetelőszalagok, melyek a 63 alapszalagra fekszenek fel, szintén nem szenvednek alakváltozást, és egy, a 20 fenékfallal párhuzamos síkban helyezkednek el. Minden lapos és négyszögletes 69 érintkezőelemnek van egy, az erősáramú 23 vezeték részét képező 20a vízszintes résszel érintkező első vége és egy 40 betáplálóeszköz 45 gyűjtősínével érintkező második vége. így egy 69 érintkezőelem villamos áthidalócsatlakozást hoz létre az erősáramú 23 vezeték 20a vízszintes része és a 40 betáplálóeszköz egy megfelelő 45 gyűjtősínje között. A 69 érintkezőelemek közötti D távolság megfelel a vízszintes 45 gyűjtősínek közötti térköznek, amely lényegében egyenlő a szomszédos 40 betáplálóeszközök közötti távolsággal, ezért a vezető 60 szalagszerkezet nyugalmi állásában villamos csatlakozás jön létre a 23 vezeték és a 45 gyűjtősínek, vagyis az összes 40 betáplálóeszköz (és a 34 fémlemezek) között.

Amikor a vezető 60 szalagszerkezet nyugalmi állásban van, a 34 fémlemezek mind földpotenciálra vannak kapcsolva. Az 1 erőátviteli vezeték ezért alaphelyzetében szigetelt, amennyiben az összes külső része (34 fémlemezek) földpotenciálon van, és az áram alatt levő részek (27 vezeték) a szigetelő- 4 burkolat belsejében (az 1 erőátviteli vezeték szigetelése) és a 17 fémburkolatokon belül (az 1 erőátviteli vezeték árnyékolása) helyezkednek el. Nyugalmi állásban a (pozitív) erősáramú 27 vezeték lényegében az 1 erőátviteli vezeték összes többi fémrészétől el van szigetelve, és a 17 fémburkolaton belül van elhelyezve. A 27 vezeték a 71 kapcsolószalagtól és a második 51 gyűjtősíntől el van szigetelve, és fizikailag is el van választva.

Az egyes lapos négyszögletes 69 érintkezőelemek felülete sokkal kisebb, mint a 63b alsó oldal teljes felülete, így a 63 alapszalag és a rajta levő 71 kapcsolószalag által meghatározott többrétegű szerkezet súlya teljes mértékben a 69 érintkezőelemekre terhelődik, ezért ez jelentős nyomást gyakorol a 20a vízszintes részre és a 45 gyűjtősínre annak érdekében, hogy e részek között jó villamos érintkezést biztosítson.

A villamos 80 jármű 84 elektromágnesei erőtereinek hatására mágneses vonzerő jön létre a 84 elektromágnesek és a 63 alapszalag között, így az ív alakban felfelé kihajlik a 84 elektromágnesek felé. A 63 alapszalag meghajlásával együtt a rajta lazán felfekvő 71 kapcsolószalag 72 szigetelőszalagokat is ív alakban felemeli, amint az az 1., 3. és 4. ábrán látható.

Részletesebben: a 84 elektromágnesek alatt levő villamos 71 kapcsolószalag bekapcsolt állásba kerül, amelyben legalább egy vezető 73 áthidalóelem az erősáramú 27 vezeték érintkező 27a vízszintes részével és legalább egy második 51 gyűjtősínnel érintkezésbe kerül. Ezáltal villamos kapcsolat jön létre az első erősáramú 27 vezeték és a második 51 gyűjtősín, és ezzel együtt a 34 fémlemez között. A 73 áthidalóelemek L szélessége nagyobb, mint a második 51 gyűjtősín 51b éle és az első 27 vezeték szomszédos 27b éle közötti d távolság.

Az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál a 84 elektromágnesek alakja és elrendezése olyan, hogy három szomszédos 73 áthidalóelem két szomszédos 40 betáplálóeszköz második 51 gyűjtősínjeivel érintkezik először, ezáltal két szomszédos 34 fémlemez kapcsolódik rá a pozitív erősáramú 27 vezetékre. A vezető 60 szalagszerkezet alakváltozást szenvedett részének lapos 69 érintkezőelemei felemelkednek az erősáramú 23 vezeték alattuk levő 20a vízszintes részéről és a 45 gyűjtősínekről, így azok lekapcsolódnak a negatív erősáramú 23 vezetékről.

Amikor a 80 jármű és az általa hordozott 84 elektromágnesek az 1 erőátviteli vezetéken túlhaladnak, a 75 vezetőelem előzőleg vonzás hatásának kitett része semmiféle vonzerőnek nincs már kitéve, így a 63 alapszalag a ráhelyezett 71 kapcsolószalaggal együtt a nehézségi erő hatására leesik a 20 fenékfal felé.

Az első erősáramú 27 vezeték és a 40 betáplálóeszköz második 51 gyűjtősínje között a vezető 73 áthidalóelemek által létrehozott villamos kapcsolat megszakad, és villamos kapcsolat jön létre az erősáramú 23 vezeték és ugyanannak a 40 betáplálóeszköznek az első 45 gyűjtősínje között.

Abban az esetben, ha a vezető 73 áthidalóelem és az első erősáramú 27 vezeték és/vagy a második 51 gyűjtősín között villamos ív keletkezik, és ezáltal egy vezető 73 áthidalóelem szilárd kapcsolatát hozza létre (a megolvadt fémrész összehegedése miatt) az első erősáramú 27 vezetéken vagy a második 51 gyűjtősínen, és így a vezető 73 áthidalóelemet nem lehet lekapcsolni az első erősáramú 27 vezetékről vagy a második 51 gyűjtősínről, még akkor sem, ha a mágneses vonzerő megszűnik (5. ábra). Ebben az esetben a 71 kapcsolószalag összehegedt része kiemelt állásban

HU 224 860 Β1 marad, szilárdan kapcsolódik a második 51 gyűjtősínhez és a 27 vezetékhez, míg a 63 alapszalag, amely előzőleg felemelte a 71 kapcsolószalagot, a nehézségi erő hatására leesik. A leesés következtében a 63 alapszalag azonnal elválik a 71 kapcsolószalagtól, ezzel a 64 tartószalag a villamos 71 kapcsolószalag két hosszanti 72 szigetelőszalag közötti résből leválik. A leeső 63 alapszalag nyugalmi helyzetbe kerül, és a 69 érintkezőelemeken keresztül az erősáramú 23 vezeték érintkező 20a vízszintes része villamos kapcsolatba kerül a 45 gyűjtősínnel. Ebben az állásban egyidejűleg ugyanaz a 40 betáplálóeszköz rákapcsolódik a pozitív erősáramú 27 vezetékre és a negatív villamos 23 vezetékre, ezzel rövidzárt hoz létre a 23 vezeték és a 27 vezeték között. A mágneses vonzerő megszűnése után ezt a meghibásodást a zárlat jelzi. A találmány szerinti 1 erőátviteli vezeték egyben rákapcsolódik egy ismert 200 biztonsági kapcsolóra (melyet vázlatosan szemléltetünk), amely egyenfeszültségű 202 feszültségforrás bemenetére, például egy váltakozó feszültséget egyenirányító hídra van kapcsolva. Ennek kimenetei a 23, illetve 27 vezetékekre kapcsolódnak, és abban az esetben, ha a fenti zárlat miatt túl nagy áramfelvétel keletkezne, ez a 200 biztonsági kapcsoló gondoskodik a 202 feszültségforrás 1 erőátviteli vezetékről történő azonnali lekapcsolásáról. Ha a 200 biztonsági kapcsoló nem lépne működésbe (például a 200 biztonsági kapcsoló meghibásodása következtében), a nagy zárlati áram a 73 áthidalóelem egy 75 vezetőelemének olvadóbiztosítót alkotó rövid középső részén átfolyik, melyet a zárlati áram gyorsan felhevít és ez gyorsan (néhány századmásodperc alatt) kiolvad. Ezzel lekapcsolja a villamos 23 és 27 vezetékeket, és lekapcsolja az előzőleg áram alatt levő 34 fémlemezt a pozitív villamos 27 vezetékről. Az áramellátás így még a 200 biztonsági kapcsoló segítsége nélkül is lekapcsolódik a 34 fémlemezről, amely a fenti hiba miatt áram alatt maradt.

A villamos 80 járműnek legalább egy 87 áramszedő eszköze van (1. ábra), amely a 82 padozat alatt, a 84 elektromágnesek közelében van elhelyezve, és amely az áram alatti 34 fémlemezekkel érintkezve a villamos 80 jármű hajtásához szükséges villamos áramot továbbít.

A vezető 60 szalagszerkezet felemelt rész melletti részei a felemelt részhez képest elhajlanak, és a nehézségi erő hatására a 10 fal felé lejtenek. Ezek a 601 ferde részek egymástól bizonyos térközre vannak, és villamosán el vannak választva a második 51 gyűjtősíntől és az első 45 gyűjtősíntől (3. ábra), ugyanakkor el vannak választva az első erősáramú 27 vezetéktől és a második erősáramú 23 vezetéktől is (3. ábra).

A 601 ferde részek akkor szűnnek meg, ha egy 69 érintkezőelem a második 23 vezeték 20a vízszintes részére és a 40 betáplálóeszköz első 45 gyűjtősínére fekszik fel, így az 1 erőátviteli vezeték összes feszültségmentes 34 fémlemeze a földelt 23 vezetékre csatlakozik.

A villamos 80 járműnek legalább egy második 88 áramszedő eszköze is van (1. ábra), amely a szemléltetett kiviteli alaknál a 82 padozat alatt, a 84 elektromágnesek előtt/mögött és a villamos 80 jármű haladási irányának megfelelő irányban van elhelyezve. A 88 áramszedő eszköz érintkezik a 23 vezetékre kapcsolt 34 fémlemezzel, így a villamos 80 jármű hajtásához negatív villamos feszültséget szolgáltat. Ha a negatív villamos feszültséget egy (nem ábrázolt) külső villamos vezeték, például egy, a 34 fémlemezek egyik oldalával érintkező (nem ábrázolt) fém villamos vezető szolgáltatja, akkor a második 88 áramszedő eszköz a 82 padozat alatt és a szomszédos 34 fémlemezeknek a villamos 80 jármű haladási irányának megfelelő tengelyéhez képesti egyik oldalra van elhelyezve.

Amint a villamos 80 jármű halad, a 60 szalagszerkezet egymást követő részei alakváltozást szenvednek, így az ívelt rész, a villamos 80 jármű mozgását követve, hullámszerűen végighalad az 1 erőátviteli vezeték részét alkotó egymás utáni 4 burkolatok mentén. Amikor a hullám az egyik 4 burkolat végét eléri, átlép a szomszédos 4 burkolat elejére.

A 110 áthidalóeszköz (6. ábra) gondoskodik az építőkocka-rendszerű 1 erőátviteli vezeték szomszédos 4 burkolatai 60 szalagszerkezete 60e végeinek szilárd összekapcsolásáról oly módon, hogy amikor a 60 szalagszerkezet ívelt része eléri az egyik 4 burkolat végét, a következő 4 burkolat szalagelemének vége automatikusan felhajlik és az ívelt rész hullámszerűen halad át a szomszédos 4 burkolatra.

A találmány szerint kialakított 60 szalagszerkezet számos előnye a következőkben foglalható össze:

a 60 szalagszerkezet a 200 biztonsági kapcsolóval együtt gondoskodik (a vezeték rövidre zárásával) a hiba azonnali jelzéséről, amely azáltal következik be, hogy a 60 szalagszerkezet egy része tartósan kiemelt állapotban marad;

a hiba jelzésén túlmenően, a 60 szalagszerkezet egyben közvetlenül biztosítja a 34 fémlemez áramtalanítását az olvadóbiztosító révén;

a 69 érintkezőelemek által a második 23 vezeték 20 fenékfalára és a 40 betáplálóeszköz első 45 gyűjtősínjére kifejtett erős nyomás jó villamos érintkezést biztosít a negatív áramot továbbító 34 fémlemezek felé.

Ezen túlmenően, az 1 erőátviteli vezeték egyben úgy van tervezve, hogy valamennyi külső vezetőrésze (34 fémlemezek) alaphelyzetben, vagyis ha az 1 erőátviteli vezetéket a villamos 80 jármű nem helyezi áram alá, földpotenciálra (erősáramú 23 vezetékre) van kapcsolva. A 34 fémlemezek csak akkor vannak rákapcsolva az erősáramú 27 vezetékre (azaz a pozitív potenciálra), ha az 1 erőátviteli vezetéket a villamos 80 jármű áram alá helyezi; és ami még fontosabb, az áram alatt levő 34 fémlemezek a villamos 80 jármű alatt helyezkednek el és így nem hozzáférhetők.

Az 1 erőátviteli vezeték ezért rendkívül biztonságos (minthogy nincsenek állandóan áram alatt levő részei), és így a 80 jármű utasai és a személyzet által használt helyeken is alkalmazható.

Az 1 erőátviteli vezeték egy rendkívül egyszerű, megbízható elektromechanikus szerkezettel rendelkezik, nem tartalmaz bonyolult meghajtóáramköröket, és

HU 224 860 Β1 könnyű a gyártása, olcsó a karbantartása. Felfelé húzva az 1 erőátviteli vezeték 60 szalagszerkezetét egyszerűen emelt, vonzásnak kitett helyzetben lehet tartani, és nincs szükség más műveletre a 34 fémlemezek áramszolgáltatásának szinkronozásához. Végül, ha az 1 erőátviteli vezeték a villamos 80 jármű által nincs bekapcsolva, nem vezet áramot.

Claims (13)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Erőátviteli vezeték (1) villamos járműhöz (80), amelynek

   - a villamos jármű (80) haladási irányában egymástól villamosán elválasztottan elhelyezett több fémlemeze (34) van;

   - egy első polaritással működtetett első vezetéke (27) van;

   - egy második polaritással működtetett második vezetéke (23) van;

   - legalább egy szalagszerkezete (60) van, amely az erőátviteli vezeték (1) teljes hosszúságában a haladási irányban van elhelyezve; és

   - egy hosszanti burkolata (4) van, amely a szalagszerkezetet (60) és az első és második vezetéket (27, 23) foglalja magában, azzal jellemezve, hogy a szalagszerkezetnek (60):

   - egy rugalmas alakváltozásra képes alapszalagja (63) van, amely legalább részben ferromágneses anyagból van;

   -egy villamos kapcsolószalagja (71) van, amely legalább részben felfekszik az alapszalagra (63);

   - az alapszalag (63) és a villamos kapcsolószalag (71) egymástól szétválóan érintkezik,

   - az alapszalag (63) nyugalmi állásában a nehézségi erő hatására egy alsó, alakváltozás-mentes helyzetben van, amelynél villamos csatlakozás jön létre a második vezeték (23) és a fémlemezek (34) között;

   - a villamos járművön (80) levő mágnes erőtere hatására kiemelt alapszalag (63) által felemelt villamos kapcsolószalag (71) az első vezeték (27) és legalább egy fémlemez (34) között villamos kapcsolatot hoz létre;

   - a mágneses erőtér megszűnése után a villamos kapcsolószalag (71) egy részének kiemelt érintkezőállásban maradása esetén a nehézségi erő hatására nyugalmi állásába leeső alapszalag (63) a fémlemezen (34) keresztül zárlatot hoz létre az első és második vezeték (27 és 23) között, és hibajelzést állít elő.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti vezeték, azzal jellemezve, hogy a szalagszerkezet (60) mentén a villamos kapcsolószalagon (71) térközökkel több, egymástól villamosán elválasztott, a kiemelt érintkezőállásban az első villamos vezeték (27) és legalább egy fémlemez (34) között villamos kapcsolatot létrehozó vezető áthidalóelem (73) van.
3. 3. A 2. igénypont szerinti vezeték, azzal jellemezve, hogy valamennyi vezető áthidalóelem (73) egy meghatározott keresztmetszetű olvadóbiztosítót alkotó vezetőelemet (75) tartalmaz.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti vezeték, azzal jellemezve, hogy első tartóeszköze van, melyet az alapszalag (63) hordoz; és második tartóeszköze van, amely a villamos kapcsolószalag (71) részét képezi és legalább egy fenéklapja (72a) van, amely a nehézségi erő hatására az alapszalagra (63) felfekszik és legalább egy, az első tartóeszköz keresztirányú mozgását korlátozó oldalfala (72c) van.
5. 5. A 4. igénypont szerinti vezeték, azzal jellemezve, hogy az első tartóeszköz egy olyan hajlékony tartószalag (64), amely az alapszalag (63) mentén középen helyezkedik el;

   a második tartóeszköz tartalmaz egy pár hajlékony, két oldalon egymással párhuzamosan végigmenő hosszanti szigetelőszalagot (72), amelyek egymással az áthidalóelemekkel (73) szilárdan össze vannak kapcsolva; az áthidalóelemek (73) egyben oldalirányban távolságot tartanak a szigetelőszalagok (72) között;

   a középső tartószalag (64) ellentétes oldalfalain (64a, 64b), a szigetelőszalagok (72) egymás felé néző oldalfalai (72c) fekszenek fel, így a középső tartószalag (64) oldalfalai (64a, 64b) a szigetelőszalag (72) szemben álló oldalfalaival (72c) megakadályozzák a villamos kapcsolószalag (71) oldalirányú elmozdulását a szalagszerkezetre (60) keresztirányban.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti vezeték, azzal jellemezve, hogy minden fémlemez (34) egy első gyűjtősínnel (45) és egy második gyűjtősínnel (51) van kapcsolatban, melyek a burkolaton (4) belüli üregben (6,18) vannak elhelyezve;

   az üregen (6, 18) belül egy első vezeték (27) és egy második vezeték (23) van elhelyezve, amelyek egymástól szigetelten el vannak választva;

   nyugalmi állásában a szalagszerkezet (60) villamos kapcsolatot hoz létre a második vezeték (23) és az első gyűjtősín (45) között; és a szalagszerkezet (60) kiemelt állásában a villamos kapcsolószalag (71) villamos áthidalókapcsolatot hoz létre az első vezeték (27) és a második gyűjtősín (51) között.
7. 7. A 6. igénypont szerinti vezeték, azzal jellemezve, hogy az első gyűjtősínek (45) és második gyűjtősínek (51) az üregben (6, 18) elhelyezett és annak két oldalán egymással szemben álló vezetőrészeket tartalmaz;

   az első vezeték (27) és második vezeték (23) az üregben (6, 18) a burkolat (4) teljes hosszúságára kiterjed, és egymással szemben áll;

   a villamos kapcsolószalag (71) a második gyűjtősínnel (51) és az első vezetékkel (27), míg az alapszalag (63) az első gyűjtősínnel (45) és a második vezetékkel (23) áll szemben;

   a villamos kapcsolószalag (71) kiemelt érintkezőállásában legalább egy vezető áthidalóelem (73) az első vezeték (27) és legalább egy második gyűjtősín (51) között villamos kapcsolatot hoz létre.
8. 8. A 7. igénypont szerinti vezeték, azzal jellemezve, hogy az első vezeték (27) érintkező vízszintes része

   HU 224 860 Β1 (27a) a második vízszintes gyűjtősínnel (51) egy síkban van;

   minden vezető áthidalóelem (73) szélessége (L) nagyobb, mint a második gyűjtősín (51) és első vezeték (27) érintkezőrészeinek szomszédos élei (51b, 27b) közötti távolság (d);

   a kiemelt érintkezési állásban levő villamos kapcsolószalag (71) legalább egy vezető áthidalóeleme (73) a második vízszintes gyűjtősín (51) és az első vezeték (27) érintkező vízszintes része (27a) között villamos csatlakozást hoz létre.
9. 9. A 6-8. igénypontok bármelyike szerinti vezeték, azzal jellemezve, hogy az alapszalagon (63), a szalagszerkezet (60) mentén több, térközökkel elhelyezett villamos érintkezőelemek (69) vannak, melyek az alapszalagtól (63) a szalagszerkezetre (60) keresztirányban el vannak választva; és a szalagszerkezet (60) alakváltozás nélküli, nyugalmi állásában minden villamos érintkezőelem (69) villamos csatlakozást hoz létre a második vezeték (23) és az első gyűjtősín (45) között.
10. 10. A 9. igénypont szerinti vezeték, azzal jellemezve, hogy a szomszédos villamos érintkezőelemek (69) a szalagszerkezet (60) hossza mentén a szomszédos gyűjtősínek (45, illetve 51) megfelelő részei közötti térköznek megfelelő távolságban (D) helyezkednek el, így a szalagszerkezet (60) nyugalmi helyzetében az egyes villamos érintkezőelemek (69) áthidaló villamos kapcsolatot hoznak létre a második vezeték (23) és legalább egy megfelelő első gyűjtősín (45) között.
11. 11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti vezeték, azzal jellemezve, hogy a második vezetéken (23) lévő érintkező vízszintes rész (20a) azonos síkban van az első gyűjtősín (45) érintkezőfelületével;

    a villamos érintkezőelemek (69) hosszúsága nagyobb, mint az első gyűjtősín (45) és a második vezeték (23) szomszédos élei (45b, 20b) közötti távolság (d);

    az egyes villamos érintkezőelemek (69) az alapszalag (63) nyugalmi állásában az első gyűjtősín (45) és a második vezeték (23) érintkező felületeivel kapcsolódnak.
12. 12. A 9-11. igénypontok bármelyike szerinti vezeték, azzal jellemezve, hogy minden villamos érintkezőelem (69) egy megfelelő hajlékony tartóeszközre csatlakozik, amely az alapszalagon (63) helyezkedik el, amellyel a villamos érintkezőelem (69) a szalagszerkezethez (60) képest állítható.
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti vezeték, azzal jellemezve, hogy egy feszültségforrás (202) kimenete, valamint az első és második vezeték (27 és 23) közé egy rövidzárlati túláram hatására lekapcsoló biztonsági kapcsoló (200) van beiktatva.