HU223895B1 - Eljárás adat elrejtésére és kiemelésére, mozgóképkódoló és- dekódoló rendszer, valamint programtároló eszköz - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya egy eljárás, amellyel kiegészítő adatokat ágyaznakbe videofilmbe anélkül, hogy alapvetően befolyásolnák a videofilmtömörítésének hatékonyságát, és anélkül, hogy a képminőségben alapvetőromlást okoznának. Az eljárásban a filmbe információt ágyaznak be úgy,hogy a keretben kijelölnek legalább egy beágyazózónát az információbeágyazására, a beágyazandó információnak megfelelően egybeágyazószabállyal meghatározzák a beágyazózóna keretközi predikcióstípusát, és a beágyazandó adat tartalmát egyeztetik a beágyazózónakeretközi predikciós típusával. Célszerű, hogy az a keret, amelyben abeágyazózóna van, kétirányú prediktív kódolású keret legyen. Amozgóképkódoló, -dekódoló rendszer, valamint a programtároló eszközkialakítása is ennek megfelelő. ŕ

Description

A találmány tárgya egy eljárás, amellyel kiegészítő adatokat rejtünk el médiaadatokban, és amellyel az elrejtett adatokat kiemeljük.

A multimédia-ipar fejlődésével nagy mennyiségű digitális videó- és audioinformáció kerül forgalomba Internet-rendszereken vagy CD-ROM-programokon. A digitális videó- és audioinformációkról bárki könnyedén, mindenféle minőségromlás nélkül tud tökéletes másolatot készíteni, így az illetéktelen használat és a szerzői jog kérdése egyre problematikusabb. A kiegészítő információk, például a szerzői aláírás elrejtésének technikája az eredeti médiaanyagban, egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, hogy megakadályozzuk, hogy egy harmadik fél illegális módon másoljon médiaadatokat, mint például videó- és audioadatokat. Amikor digitális videoadatokról vagy más hasonló adatokról illegális másolat készül, az felismerhetővé válik azáltal, hogy ellenőrizzük a másolaton az elrejtett aláírást és azonosítjuk a forrást. Az ilyen elrejtőtechnikát adatrejtésnek nevezzük.

Az 1. ábra egy autotípiát mutat, amelyet digitális adatok képernyőn való megjelenítésekor kapunk. Az 1a. ábra médiaadatában, amely egy digitális kép, az üzenetek, mint például óvónő, óvodások, folyó, madarak, rejtve vannak, ahogyan azt az 1b. ábra mutatja. A médiaadatot úgy kapják meg, hogy a képet (amely például egy fénykép) apró részekre osztják, és a részecskék világosságát és színezetét numerikusán határozzák meg. Az eredeti kép számértékeit kismértékben szándékosan megváltoztatják. Ha ez a változtatás megfelelően kismértékű, akkor a képen okozott változás olyan csekély, hogy az ember számára az nem is érzékelhető. Ezen módszer alkalmazásával teljesen más információkat, például kiegészítő adatokat rejthetnek el az eredeti videóban. A kiegészítő adat bármilyen információ lehet, például rácsminták, vonalak vagy a videofilm előállítójának aláírása. A médiaadatokban elrejtett kiegészítő adatokat egy speciális lejátszóprogrammal nyerhetik vissza. A kiegészítő adatok leolvasásával ellenőrizhető a médiaadatban bekövetkezett esetleges változás.

A mozgóképek (videoadatok) tömörítési eljárásai közül az egyik jól ismert a Moving Picture Experts Group (MPEG) eljárás. Amikor egy MPEG-video-bitsorozatba kiegészítő adatokat illesztenek, akkor általában a felhasználó adatmezőjében rejtik azokat el. Az ilyen eljárás után ezt az adatmezőt könnyen el lehet különíteni a médiaadatoktól, tehát az elrejtett kiegészítő adatok érzékelése és eltávolítása nem okoz nehézséget.

Az előbb említett probléma megoldására a találmány egyik célja egy újszerű eljárás kidolgozása, amellyel kiegészítő információt ágyazhatunk be a keretközti predikcióval tömörített mozgóképbe. A találmány másik célja egy olyan eljárás biztosítása, amelynek alkalmazásával a kiegészítő adatok beágyazása után alig romlik a kép minősége. A találmány további célja, hogy megnehezítsük a mozgóképbe beágyazott kiegészítő adatok eltávolítását.

A találmány egyrészt egy olyan adatrejtési eljárás, amellyel a több keretből álló mozgóképbe kiegészítő információkat ágyazhatunk. Az adatrejtési eljárás során kijelölünk legalább egy beágyazózónát a keretben az információ beágyazására; és a beágyazandó információnak megfelelően egy beágyazószabály szerint meghatározzuk a beágyazózóna keretközi predikció típusát, a szabályban a beágyazandó adatok tartalmát úgy határozzuk meg, hogy megegyezzen a beágyazózóna keretközi predikciótípusával. Célszerű, hogy az a keret, amely a beágyazózónát tartalmazza, két irányban prediktíven kódolt keret legyen.

Ebben az esetben célszerű a keretközi predikció típusát az előrepredikcióból, a hátrapredikcióból, a kétirányú predikcióból és a kereten belüli kódolásból megválasztani. Szintén célszerűen a beágyazószabályt úgy határozzuk meg, hogy az egyik bit értéke a kétirányú predikció értékével, a másik bit értéke az előrepredikció vagy a hátrapredikció értékével egyezzen. Továbbá a beágyazószabály miatt az adatbeágyazás tiltása megegyezhet a kereten belüli kódolással.

Hasonló módon, amikor a beágyazószabállyal meghatározott beágyazózóna keretközi predikciótípusában egy predikciós hiba meghalad egy adott értéket, célszerűen megakadályozzuk az adatbeültetést a beágyazózónába. Mivel a beágyazózóna predikciós típusát a beágyazószabály szerint határozzuk meg, a kép minősége csökkenhet. Ezért a képminőség színvonalon tartásához egy küszöbértéket állapítunk meg, és a beágyazószabályt alkalmazva célszerűen nem ágyazunk be adatot abban az állapotban, amikor a predikciós hiba meghaladja a küszöbértéket.

Továbbá, amikor a kétirányú prediktíven kódolt keretben az előrepredikció vagy a hátrapredikció referenciáinak száma kevesebb, mint egy meghatározott szám, megakadályozható az adatbeültetés a kétirányú prediktíven kódolt keret beágyazózónájába.

Például jelenetváltás esetén a változással összefüggő keretben az előrepredikció vagy a hátrapredikció referenciáinak számát jelentősen csökkentjük. Ebben az esetben, ha alkalmazzuk a beágyazószabályt és a predikciótípust meghatározzuk, lehetséges, hogy a képminőség romlik. így, ha egy keretben a predikció referenciáinak száma kevesebb, mint a meghatározott küszöbérték, célszerűen nem ágyazunk adatot a keretbe. Ezért a találmány továbbá biztosít egy olyan adatrejtési eljárást, amellyel a több keretből álló mozgóképbe kiegészítő információkat ágyazhatunk. Az eljárás során az információ beágyazására szolgáló beágyazózónával rendelkező keretben megszámoljuk az előrepredikció vagy a hátrapredikció referenciáinak számát; meghatározzuk az érintett beágyazózóna jellegzetességeit a beágyazandó információnak megfelelően a beágyazószabály szerint, ahol a beágyazandó adatok tartalmát úgy állapítjuk meg, hogy megegyezzenk a beágyazózóna jellegzetességeivel, amikor a referenciák száma nagyobb, mint egy meghatározott szám; és megakadályozzuk az adatbeültetést a keret beágyazózónájába, amikor a referenciák száma kisebb, mint egy meghatározott szám.

A találmány továbbá egy olyan adatrejtési eljárás, amely redundáns információt ágyaz egy képbe. Elő2

HU 223 895 Β1 szőr a képben több beágyazózónát jelölünk ki ugyanannak az információnak a beágyazására. Azután ugyanazt az adatot beültetjük a megfelelő beágyazózónába a beágyazandó információnak megfelelően a beágyazószabály szerint. Például abban az esetben, amikor az 1 értékű adatbitet három beágyazózónába ültetjük be, a beágyazószabály szerint, amely egy beágyazózóna adatbitértékeit és jellegzetességeit (például a predikció típusát) határozza meg, három beágyazózónát jelölünk ki úgy, hogy az 1 adatbitértéknek megfelelő jellegzetességgel rendelkezzenek.

A találmány továbbá adatok kiemelésére szolgáló eljárás, amellyel a kódolt mozgóképbe beágyazott információkat kiemeljük. Egy keretben legalább egy beágyazózónát jelölünk ki. A kijelölt beágyazózónába beágyazott adatot egy kiemelőszabály szerint kapjuk meg, ahol a keretközti predikciót egyeztetjük a kiemelendő adat tartalmával.

Célszerűen az a keret, amely a beágyazózónát tartalmazza, egy kétirányú prediktív kódolású keret. Szintén célszerűen a keretközi predikció típusát az előrepredikcióból, a hátrapredikcióból, a kétirányú predikcióból és a kereten belüli kódolásból választjuk meg.

A kiemelőszabály miatt az egyik bitérték megegyezhet a kétirányú predikcióval, a másik bitérték megegyezhet az előre- vagy hátrapredikcióval. Továbbá a kiemelőszabály miatt a kereten belüli kódolás megegyezhet az adatbeágyazás tiltásával.

A találmány továbbá biztosit egy eljárást, amellyel kiemeljük a képbe beágyazott redundáns információt. Az eljárás során a képben több beágyazózónát jelölünk ki, amelyekben meghatározott adat (például az 1 értékű adatbit) van elhelyezve, és kiemeljük a beágyazott adatot (az előbb említett 1 értékű adatbitet), az érintett beágyazózóna jellegzetességei alapján, egy kiemelőszabály szerint, ahol a beágyazózóna jellegzetességeit egyeztetjük a kiemelendő adatbittel. Amikor az érintett beágyazózónákból különböző adatbiteket emelünk ki, a beágyazózónák számát összehasonlíthatjuk a kiemelt különböző adatbitekkel, és a nagyobb számú adatbitet jelölhetjük ki beágyazott információként (úgynevezett többségi határozat). Például feltételezzük, hogy az adatbitek, amelyeket a három, A, B és C beágyazózónából emeltünk ki, és amelyekben ugyanazt az adatbitet (egy 1 értékű adatbitet) kellett volna beágyazni, 1, 1, 0 bit értékkel rendelkeznek. Ebben az esetben két olyan beágyazózóna van, amelyekből a kiemelt bit értéke 1, és egy olyan beágyazózóna van, amelynek az értéke 0. Mivel azt mondhatjuk, hogy egy bitérték, amely gyakrabban fordul elő, pontosabb, elfogadjuk, hogy a beágyazott adat bitértéke 1. Ha 1 értékű adatbit volt beágyazva, akkor a három beágyazózónából kiemelt adatbit értéke 1 lesz. Akárhogy is, vannak esetek, amikor a beágyazott információ megváltozik, így a kiemelés, amely statisztikai módszert alkalmaz, indokolt. Ezért a képbe beágyazott redundáns információ kiemelésére szolgáló eljárás hatékony.

A találmány továbbá egy mozgóképkódoló rendszer információ beágyazására olyan videoadatba, amely több keretből áll, és keretközi predikciót alkalmaz. A rendszer tartalmaz egy hibaszámlálót, amely számol az előrepredikció alkalmazásával egy első predikciós hibát, amely mind az információ beágyazására szolgáló első keretben kijelölt beágyazózónán, mind egy második keretben egy referenciazónán alapul, amelyre a beágyazózóna utal, továbbá a hátrapredikció alkalmazásával megszámol egy második predikciós hibát, amely mind a beágyazózónán, mind egy harmadik keretben egy referenciazónán alapul, amelyre a beágyazózóna utal, továbbá a kétirányú predikció alkalmazásával megszámol egy harmadik predikciós hibát, amely azon a második és harmadik keretben lévő beágyazózónán és referenciazónán alapul, amelyre a beágyazózóna utal. A rendszer továbbá tartalmaz egy azonosítót. Az azonosító meghatároz egy keretközi predikciótípust a beágyazózónában a beágyazandó információ tartalmának megfelelően egy beágyazószabály szerint, amely meghatározza, hogy amikor egy adatbitet beágyazunk a beágyazózónába, a beágyazózónában a keretközi predikciótípusa vagy az előrepredikció, vagy a hátrapredikció, és amely meghatározza, hogy amikor egy másik adatbitet ágyazunk be a beágyazózónába, akkor a keretközi predikció kétirányú predikció. Az azonosító továbbá meghatározza az első, a második vagy a harmadik predikciós hiba bármelyikét a meghatározott keretközi predikciótípusnak megfelelően.

Az azonosító tartalmazhat egy első tiltóeszközt, amely megtiltja az adat beágyazását egy bizonyos beágyazózónába, amikor a beágyazózóna keretközi predikciótípusában a beágyazószabállyal meghatározott predikciós hiba meghalad egy adott küszöbértéket. A kijelölő tartalmazhat egy második tiltóeszközt is, amely megtiltja az adat beágyazását a két irányban prediktíven kódolt keret beágyazózónájába, amikor a két irányban prediktíven kódolt keretben az előrepredikció vagy a hátrapredikció referenciáinak száma kevesebb, mint egy adott érték.

A találmány továbbá egy mozgókép-dekódoló rendszer egy mozgóképbe beágyazott információ kiemelésére. A rendszer tartalmaz egy azonosítót, amely azonosít legalább egy zónát, amelyben információ van beágyazva. A rendszer továbbá tartalmaz egy kiemelőt, amely kiemeli a beágyazott információt a beágyazózóna keretközi predikciótípusából egy kiemelőszabály szerint, ahol a keretközi predikciótípust a beágyazózónában egyeztetjük a beágyazott információ tartalmával.

A találmány továbbá egy, az adatrejtési folyamat végrehajtására szolgáló programtároló eszköz, amely egy számítógéppel beágyazza az információt a több keretből álló mozgóképbe. A programtároló eszköz a keretben kijelöl legalább egy beágyazózónát, amelybe az információt beágyazzuk, meghatározza beágyazózónában a keretközi predikció típusát a beágyazandó információnak megfelelően a beágyazószabály szerint, ahol a beágyazandó információ tartalmát egyeztetjük a beágyazózóna keretközi predikciótípusával.

A találmány továbbá egy, az adatkiemelési folyamat végrehajtására szolgáló programtároló eszköz, amely egy számítógéppel kiemeli a kódolt mozgókép3

HU 223 895 Β1 be beágyazott információt. A programtároló eszköz meghatároz a keretben legalább egy beágyazózónát, amelyben információ van beágyazva, és kiemeli a beágyazott információt a beágyazózóna keretközi predikciótípusának megfelelően a kiemelőszabály szerint, ahol a beágyazózóna keretközi predikció típusát egyeztetjük a kiemelendő adattal.

Az ábrák rövid ismertetése.

Az l.ábra egy autotípiát mutat, amelyet digitális adatok képernyőn való megjelenítésekor kapunk;

a 2. ábra a keretközi predikciótípus egyik elrendezésének példáját mutatja;

a 3. ábra egy B keretben lévő makroblokkok vázlatos rajza;

a 4. ábra a predikciótípus és a makroblokk predikciós hibájának összefüggését mutatja;

az 5. ábra a referenciaképek vázlata a jelenetváltáskor;

a 6. ábra egy mozgóképkódoló rendszer vázlata; és a 7. ábra egy mozgókép-dekódoló rendszer vázlata.

A találmány egy lehetséges megvalósítása például a következő.

(1) Adatbeágyazás

Először azt az esetet ismertetjük, amikor kiegészítő információt ágyazunk be egy MPEG videoadatfolyamba. Az MPEG egy előző referenciakereten alapuló előrepredikciót, egy következő referenciakereten alapuló hátrapredikciót és mind az előző, mind a következő kereten alapuló kétirányú predikciót alkalmazza. A 2. ábra a keretek sorozatát mutatja. Ahogyan azt az ábrán látjuk, a keretek sorozata három típusú keretet tartalmaz, egy I keretet, P kereteket és B kereteket, a kétirányú predikció meghatározására.

Az I keret egy belül kódolt keret, és ebben a keretben minden makroblokkot kereten belüli kódolással tömörítettünk (keretközi predikció nélkül). A P keret egy (előre) prediktív kódolású keret, és ebben a keretben minden makroblokkot kereten belüli kódolással vagy előrepredikciós kódolással tömörítettünk. Továbbá a B keret egy két irányban prediktív kódolású keret. A B keretben a makroblokkokat alapvetően előrepredikció, hátrapredikció, kétirányú predikció vagy kereten belüli kódolással kódolhatjuk. Az I keretet és a P kereteket ugyanolyan sorrendben kódoljuk, mint az eredeti mozgóképet. A B kereteket beillesztjük az I keret és a P keretek közé, és miután az I keretet és a P keretet feldolgoztuk, a B kereteket kódoljuk.

A kiegészítőadat-beágyazó zóna a B keret makroblokkja, és egy makroblokkba egybitnyi kiegészítő információt ágyazhatunk be. Ezért, amikor a kiegészítő adat több bitből áll, akkor a beágyazófolyamatot úgy kell végeznünk, hogy a makroblokkok száma megegyezzen a kiegészítő adat bitjeinek számával. A 3. ábra egy B keret makroblokkjainak elrendezését mutatja. A makroblokk a predikció egysége. A makroblokk a mozgáskiegyenlítés 16* 16-os egysége, amely a videoadatot az ideiglenes redundancia csökkentésével tömöríti.

A B keretben lévő makroblokkokat a következő négy csoportba sorolhatjuk a predikció típusa szerint.

Belül kódolt makroblokk:

A belül kódolt makroblokk egy olyan makroblokk, amelyet csak a makroblokkban lévő információval kódolunk, keretközi predikció nélkül.

Előreprediktív makroblokk:

Az előrepredikciós makroblokk egy olyan makroblokk, amely előreprediktív és a kódolása vagy az előző belül kódolt keretre (I keretre), vagy az előző előreprediktíven kódolt keretre (P keretre) való hivatkozással történik. Jellemzően a 16*16-os képelem egynégyzetnyi területét, amely majdnem azonos az előző referenciakerettel, visszakeressük, és így megkapjuk a makoroblokk predikciós hibáját (ΔΡ), amely az előző referenciakeret és a visszakeresett négyzetterület közötti különbség, továbbá információt kapunk egy térbeli viszonylagos elhelyezésről (egy mozgásvektorról). A ΔΡ predikciós hibát a 16* 16-os képelemre kapott fény vagy szín különbségeként fejezzük ki. Meg kell jegyezni, hogy a hasonló négyzetterületek kiválasztása a kódolótól függ.

Hátraprediktív makroblokk:

A hátrapredikciós makroblokk egy olyan makroblokk, amely hátraprediktív és a kódolása vagy a következő belül kódolt keretre (I keretre), vagy a következő előreprediktíven kódolt keretre (P keretre) való hivatkozással történik. Egy területet, amely majdnem azonos egy következő referenciakerettel, visszakeresünk, így megkapjuk ennek a makroblokknak a predikciós hibáját (AN), amely a következő referenciakeret és a visszakeresett terület különbsége, továbbá információt kapunk egy térbeli viszonylagos elhelyezésről (egy mozgásvektorról).

Két irányban prediktív makroblokk:

A két irányban prediktív makroblokk egy olyan makroblokk, amely két irányban prediktív, és a kódolása egy előző referenciakeretre és egy következő referenciakeretre való hivatkozással történik. Visszakeresünk egy területet, amely mind az előző, mind a következő referenciakerethez leginkább hasonló, így megkapjuk ennek a makroblokknak a predikciós hibáját ((ΔΝ+ΔΡ)/2), amely a referenciakeretek és a két terület képelemenkénti különbsége, továbbá információt kapunk a közöttük lévő térbeli viszonylagos elhelyezésről (két mozgásvektorról).

A kiegészítő adat beágyazásához először a B keretben kell kijelölni legalább egy makroblokkot, amely a beágyazófolyamatot végzi. Megfelelő makroblokknak (beágyazózónának) meghatározhatjuk például, a B keret első és harmadik sora közötti makroblokkot vagy lehet egy bizonyos keret összes makroblokkja. A kijelölt makroblokkok elhelyezésének formátumát ezenkívül egy algoritmussal is meghatározhatjuk. A kijelölt makroblokkok algoritmussal való elhelyezésére például a 8-159330 számú japán szabadalmi leírásban ismertetett algoritmust használhatjuk.

A makroblokk kijelölése után a beágyazófolyamat következő lépésenként egy makroblokkba egybitnyi adatot ágyazunk be a beágyazószabály szerint. A be4

HU 223 895 Β1 ágyazószabályban a bitinformációt egyeztetjük a makroblokk predikciós típusával. A beágyazószabály például a következő:

A beágyazandó bitinformáció A makroblokk keretközi predikciótípusa

A bitérték 1 Két irányban predikciós makroblokk (B)

A bitérték 0 Előrepredikciós makroblokk (P) vagy hátrapredikciós makroblokk (N)

Tiltás beágyazása Kereten belül kódolt makroblokk

Például vegyük azt az esetet, amikor az 1010 kiegészítő adatot ágyazzuk be. A négy adatbitet egymás után négy beágyazózónába (makroblokkba) ágyazzuk be az első sor bal első makroblokkja és a bal negyedik makroblokkja között, ahogyan azt a 3. ábrán mutatjuk. Az első adatbit 1, tehát a bal első makroblokk (az első beágyazózóna) kétirányú predikció (B) típusú az előbb ismertetett beágyazószabály szerint. A predikciós hiba ebben az esetben olyan predikciós hiba, amely egy előző referenciakerettel majdnem azonos terület és a következő referenciakerettel majdnem azonos terület közötti különbségből adódik.

A következő adatbit 0. Ezért a második makroblokk (a második beágyazózóna) vagy előrepredikciós (P) vagy hátrapredikciós (N) a beágyazószabály szerint. Ebben az esetben hogy megakadályozzuk a képminőség romlását, az előrepredikció predikciós hibáját és a hátrapredikció predikciós hibáját összehasonlítjuk, hogy kiválaszthassuk azt a típusú predikciót, amelyik predikciós hibája kisebb. A 3. ábrán, mivel az előrepredikció predikciós hibája kisebb, mint a hátrapredikció predikciós hibája, az előrepredikciót (P) választjuk a második makroblokknak.

Hasonló módon járunk el a harmadik és a negyedik beágyazózóna esetében is. Ennek megfelelően a harmadik makroblokk kétirányú predikciós (B) típusú lesz, a negyedik makroblokk pedig hátrapredikciós (N) típusú lesz, mivel a predikciós hiba a hátrapredikcióban kisebb.

Az előzőekben ismertetettek alapján az elsőtől a negyedik beágyazózónáig a keretközi predikció a BPBN, és ezekbe a zónákba négy adatbitet, az 1010 biteket (kiegészítő adatokat) ágyaztunk be. Ha egy bizonyos beágyazózónába adatbiteket akarunk beágyazni, lesznek esetek, amikor a képminőség jelentősen romlik. Ilyenkor nem ágyazunk be adatokat a beágyazózónába, és a beágyazózóna predikciós típusa belül kódolt makroblokk, amely megtiltja a beágyazást.

(2) Adatkiemelés

A továbbiakban az előbb ismertetett eljárással beágyazott adatok kiemelésének módját ismertetjük. A kiegészítő adat kiemeléséhez először meg kell adni azt az információt, amellyel meghatároztuk azt a makroblokkot, amelybe a kiegészítő adatokat beágyaztuk. A meghatározó információt megadhatjuk egy külső eszköz alkalmazásával, de az is lehetséges, hogy előzetesen, a kiegészítő adatba magába ágyazzuk be azt. Továbbá abban az esetben, amikor a beágyazózóna elhelyezése szabvány szerint történt, vagy ismerjük az elhelyezés sorrendjének algoritmusát, a kiegészítő adatot kiemelhetjük. Például a már említett 8-159330 számú japán szabadalmi leírásban ismertetett technikát használhatjuk az olyan kiegészítő adatok kiemelésére, amelyek elhelyezkedése sorrendiséget követ.

Ezután a meghatározott beágyazózóna predikciós típusából egy kiemelési szabály szerint kiemeljük a beágyazott információt. Ez a kiemelési szabály egy olyan szabály, amelyben a makroblokk predikciós típusát egyeztetjük a bitinformációval, és ezt a kiemelőszabályt kell megadnunk információként a kiemelési művelet során. A kiemelési szabály például a következő. Megjegyzendő, hogy ebben a kiemelési szabályban a megfelelő predikciótípus és a bitinformáció közötti összefüggés ugyanaz, mint az ismertetett beágyazószabályban. Továbbá abban az esetben, amikor a predikció belül kódolt makroblokk típusú, akkor abba a beágyazózónába nem történt adatbit-beültetés.

(Kiemelési szabály)
A makroblokk keretközi predikciótípusa	A kiemelendő bitinformáció
Két irányban predikciós makroblokk (B)	A bitérték 1
Előrepredikciós makroblokk (P) vagy hátrapredikciós makroblokk	A bitérték 0 (N)
Belül kódolt makroblokk	Adatbit nem lett beágyazva
Leírásunkban azt az esetet ismertetjük, amikor a kiegészítő adatot a 3. ábrán mutatottak szerint ágyaztuk

be. Feltételezzük, hogy ismert, hogy előzőleg az ábra első sorában lévő első négy makroblokk beágyazózónájába kiegészítő adatbitek lettek beágyazva. Mivel a bal oldali első makroblokk predikciós típusa kétirányú predikció (B), ezért az előbb említett kiemelési szabály szerint a kiemelt bit értéke 1. A második makroblokk predikciós típusa előrepredikció (P), tehát a kiemelési szabály szerint a kiemelt bit értéke 0. A másik két makroblokk esetében hasonló módon végezzük el a műveleteket, így a következő két kiemelt bit értéke sorrendben 1 és 0. Eredményképpen az 1010 kiegészítő adatbiteket emeltük ki ezekből a beágyazózónákból.

Ha a negyedik makroblokk predikciós típusa szerint belül kódolt makroblokk, akkor az előzőekben ismertetett kiemelési szabályból az következik, hogy abba a makroblokkba nem lett beágyazva kiegészítő adatbit, így a kiegészítő adatbitek értéke 101 lesz.

(3) A képminőség biztosítása (a küszöbérték ismertetése)

Egy kódoló az egyes keretek megengedett tartományán belül szabadon megválaszthatja a makroblokk predikciós típusát. Általában a legkisebb predikciós hibával rendelkező makroblokk kerül kiválasztásra. Ennek a megvalósításnak a jellegzetessége, hogy a makroblokk predikciós típusát az előzőekben ismertetett beágyazószabály szerint választjuk meg. Mivel a kiemelési szabályban a predikció típusa és a bitinformáció közötti kapcsolat ugyanolyan, mint amelyet a beágyazószabály ismertetett, a beágyazott adatot pontosan kiemelhetjük a kiemelési szabállyal.

HU 223 895 Β1

Ha a predikció típusát a beágyazószabály szerint választjuk meg, akkor fennáll annak a lehetősége, hogy olyan predikciós típust választunk ki, ahol a predikciós hiba olyan nagy, hogy a képminőség romlása szemmel érzékelhető. Sok esetben a predikciós hiba abszolút értékének összegét vagy négyzeteinek összegét alkalmazzák az egyes képelemek hibapredikciójára, de az MPEG nem szabja meg, hogy mit használjunk, így a kódoló szabadon használhat bármilyen szabványt a predikciós hibára. Mindegy, hogy milyen szabványt használunk, ha olyan predikciótípust választunk, ahol a predikciós hiba túl nagy, a kép minősége romlani fog. Ezért a predikciós hibához előzőleg egy bizonyos küszöbértéket állapítunk meg. Abban az esetben, ha a kiválasztott predikciós típusban a predikciós hiba nagyobb, mint a küszöbérték, célszerű, ha az adatbitet nem ágyazzuk be a makroblokkba. Ilyenkor a makroblokk belül kódolt makroblokk predikciós típusú lesz a beágyazószabály szerint.

A 4. ábra egy grafikon, amely egy makroblokk predikciós típusa és a predikciós hiba közötti összefüggést mutatja. Az ábrán az ordinátatengelyen jelöltük a predikciós hibát, és minél nagyobb a predikciós hiba, annál jobban romlik a kép minősége. Továbbá a még elfogadható predikciós hiba nagyságához megállapítottunk egy küszöbértéket, egy olyan értéket, amelynél a képminőség romlása nem észlelhető. A 4. ábrán egy függőleges vonallal összekötött három vízszintes vonal (i), (ii) és (iii) jelzi egy makroblokk előrepredikciójának, hátrapredikciójának és kétirányú predikciójának három predikciós hibalehetőségét. A küszöbérték és a három predikciós hiba közötti összefüggés szerint a makroblokkokat négy típusba (a), (b), (c) és (d) sorolhatjuk. Azaz az (a) típus, amikor mind a három predikciós hiba kisebb, mint a küszöbérték, a (b) típus, amikor az egyik predikciós hiba meghaladja a küszöbértéket, a (c) típus, amikor két predikciós hiba haladja meg a küszöbértéket és a (d) típus, amikor mindhárom predikciós hiba meghaladja a küszöbértéket.

A (d) típusú makroblokk esetében bármelyik predikciós hibát választjuk, mindegyik meghaladja a küszöbértéket, és a képminőségben jelentős romlás következik be, ezért ezt a típusú makroblokkot nem célszerű beágyazózónaként használni. Ebben az esetben ez a makroblokk egy belül kódolt makroblokk lesz a beágyazószabály szerint. Bár az MPEG-ben a B keret legtöbb makroblokkja keretközi predikcióval (előrepredikcióval, hátrapredikcióval vagy kétirányú predikcióval) rendelkezik, és valójában kicsi a valószínűsége az ilyen típusú makroblokk létrejöttének.

Az (a) típusú makroblokk esetében bármelyik predikciót választjuk, a predikciós hiba biztosan nem haladja meg a küszöbértéket. Azaz bármilyen kiegészítő adat beágyazásával a képminőség romlása nem lesz észlelhető, így ezt a típusú makroblokkot használhatjuk beágyazózónaként. Továbbá abban az esetben, ha a (b) típusú makroblokkot használjuk beágyazózónaként, még mindig nem észlelhető a képminőség romlása. Általában kizárt annak a lehetősége, hogy egy kétirányú predikciós hiba lesz a legrosszabb a három predikciós hiba közül (azaz kizárt annak a lehetősége, hogy a kétirányú predikciós hiba az (i) vízszintes vonal legyen). Az előzőekben ismertetett beágyazószabály szerint mind az 1, mind a 0 bit érték beültethető az ilyen típusú blokkba anélkül, hogy meghaladnák a küszöbértéket. Ezért, amikor a beágyazószabályt használjuk, az adatbiteket az (a) típusú és a (b) típusú makroblokkokba ágyazzuk be, így alapvetően nem okozunk képminőség-csökkenést.

A (c) típusú makroblokkot nem célszerű beágyazózónaként használni. Abban az esetben, amikor a kétirányú predikciós hibát az (iii) vízszintes vonal jelöli, mind az előrepredikciós hiba, mind a hátrapredikciós hiba meghaladja a küszöbértéket, és a beágyazandó adatbittől függően a képminőség romlása következik be. Bár még ebben az esetben is, ha az aktuális beágyazandó adatbitnek megfelelő predikciótípus predikciós hibája nem haladja meg a küszöbértéket (azaz abban az esetben, amikor a predikciós hiba egy beágyazószabály szerint beágyazott adott bitérték esetén kisebb, mint az (iii) vízszintes vonallal jelzett küszöbérték), használhatjuk ezt a típusú blokkot beágyazózónaként.

Az előbbiek következtében a predikciós hibáknak három típusát kapjuk egy bizonyos makroblokk számára, amelybe adatot ágyazunk. Abban az esetben, ha a makroblokk predikciótípusának predikciós hibája, amelyet a beágyazószabályra alapozva határoztunk meg, meghalad egy meghatározott küszöbértéket, célszerű elkerülni az adatbeágyazást. Ilyenkor annak a makroblokknak a predikciótípusa, amelybe a beágyazást megtiltottuk, kereten belüli kódolású lesz a beágyazószabálynak megfelelően.

Meg kell jegyeznünk, hogy a (c) és (d) típusú belül kódolt makroblokkok olyan érvénytelen bitek lesznek, amelyeket nem lehet adatbeágyazó zónaként használni. Bár amint azt az előzőekben már ismertettük, az előfordulási arányuk kicsi, tehát az ilyen érvénytelen biteket kiegyenlíthetjük hibajavító kódolással, ha a beágyazandó információ rendelkezhet redundanciával.

A találmány szerinti megvalósítás során a makroblokktípust és a beágyazandó adatbitet egyeztetjük, és meghatározzuk a mozgókép kódolásakor. Ezért a kiegészítő adatot beágyazhatjuk a mozgóképbe anélkül, hogy alapvetően befolyásolnánk a mozgókép tömörítését, és anélkül, hogy alapvető képminőségromlást okoznánk. Továbbá ily módon megnehezítjük a beágyazott kiegészítő adat eltávolítását a mozgóképből. Továbbá, mivel a beágyazandó információ mennyisége majdnem független a kép tartalmától, lehetővé válik a kiegészítő adatok hatékony beágyazása.

(4) A képminőség biztosítása (ellenintézkedés jelenetváltáskor)

Ismert, hogy jelenetváltáskor az I keret és a P keret között vagy a P keretek között lévő B keretek legtöbb makroblokkja (c) típusú a jelenetváltás előtt és után, ahogyan azt a 4. ábrán mutatjuk. Az 5. ábra a referenciaképek magyarázatának vázlata abban az esetben, amikor jelenetváltás következik be. Az 5(a). ábra azt az esetet mutatja, amikor nincs jelenetváltás, az 5(b). ábra pedig azt az esetet, amikor a második és a harmadik

HU 223 895 Β1 keret között jelenetváltás történik. Az ábrán a két szélső keret I keret vagy P keret, a két középső keret B keret. Az ábrán egy nyíl mutatja a keretek közötti referenciakapcsolatot.

Ha nincs jelenetváltás, akkor a B keretben nagyszámú két irányban utasított makroblokk van jelen. Mégis, amikor jelenetváltás következik, ahogyan azt az 5(b). ábrán mutatjuk, a második keret hátrapredikciós és két irányban predikciós makroblokkjainak száma jelentősen csökken, és a legtöbb makroblokk előrepredikciós makroblokk lesz, tehát a predikciós hibák kisebbek lesznek, mint a 4. ábrán jelzett küszöbérték. Továbbá a harmadik keret előrepredikciós és két irányban predikciós makroblokkjainak száma jelentősen csökken, és a legtöbb makroblokk hátrapredikciós makroblokk lesz, tehát a predikciós hibák kisebbek lesznek, mint a 4. ábrán jelzett küszöbérték. Ezért az ilyen keretekbe nem célszerű adatokat beágyazni. Továbbá az előrepredikciós makroblokkok számát és a hátrapredikciós makroblokkok számát ellenőrizzük, és amikor ez a szám kisebb, mint egy meghatározott küszöbérték, akkor úgy ítéljük meg, hogy jelenetváltás következett be. Ebben az esetben az ilyen keretekbe nem célszerű adatokat beágyazni (azaz a beágyazószabály szerint célszerű, ha a predikció típusa belül kódolt makroblokk lesz).

(5) A képminőség biztosítása (ellenintézkedés okklúzióra)

Az okklúzió azt jelenti, hogy egy adott tárgy mozgatásával valami, amit a tárgy eltakart, előtűnik, vagy fordítva, amit eddig láttunk, azt eltakarja. Okklúzió esetén az okklúzióval kapcsolatos makroblokkok a kereten belül a 4. ábra szerinti (c) típusú makroblokkok. Ebben az esetben, ahogyan azt az előzőekben ismertettük, ha a beágyazószabály szerint meghatározott predikciós típus predikciós hibája kisebb, mint egy küszöbérték, nem lesz probléma, de más esetben a képminőség jelentősen romlani fog. Amikor a kép adott minősége nagy jelentőséggel bír, a romlását egy hibajavító kód alkalmazásával kerülhetjük el. Azaz egybitnyi információt nem egyetlen makroblokkal fejezünk ki, hanem inkább többletet adunk az információhoz, és az egybitnyi információt makroblokkcsoporttal fejezzük ki. Ebben az esetben egyetlen beágyazózóna több makroblokkból áll.

Például vegyük azt az esetet, amikor az egybitnyi információt három makroblokkal fejezzük ki. Ilyenkor, még ha a három makroblokkból egy is olyan predikciós típusú lenne, amely ellentétes a kifejezendő adatbittel, az adatbitet pontosan ki tudjuk fejezni a maradék kettő makroblokkal. Ha egy meghatározott számnál több belül kódolt makroblokkot tartalmaz az egybitnyi információt kifejező makroblokkcsoport, akkor abba a makroblokkcsoportba nem ágyazunk adatbitet. Ha két vagy több makroblokk a 4. ábra szerinti (c) típusú, akkor szükségszerű, hogy néhány makroblokk belül kódolt makroblokk legyen, hogy világosan látszódjék, hogy nem lett beágyazva adat. Statisztikai módszerrel ezt hasznosíthatjuk a beágyazásban és a kiemelésben is. Azaz amikor statisztikai módszert alkalmazunk, több beágyazózónát (például száz zónát) készítünk, és egybitnyi információt több zónával fejezhetünk ki. Ebben az értelemben a találmányban a redundancia azt jelenti, hogy egybitnyi információt nem egyetlen zónához rendelünk, hanem több zónához.

Okklúzió esetén az okklúziós szakaszokban lévő több, egymással szomszédos makroblokk a 4. ábra szerinti (c) típusú. Ennek következtében a hibajavító kódot tartalmazó makroblokkcsoport esetén célszerű olyan makroblokkokat hasznosítani, amelyek a keretben egymástól távolabb helyezkednek el.

Míg az előzőekben ismertetett megvalósítást az MPEG-re vonatkozóan végeztük, a találmány nemcsak az MPEG eljárás alkalmazásával valósítható meg. A találmány alkalmazható más, keretközi predikciós kódolású módszerrel történő képtömörítés esetén is. A találmány szerint a beágyazózóna nem korlátozódik makroblokkokra.

Az előzőekben ismertetett beágyazószabály és kiemelőszabály csak egy példa, tehát a találmány nem korlátozódik csak ezekre a szabályokra, más szabályokat is alkalmazhatunk. Például az is lehetséges, hogy három adatértéket ágyazunk be egyetlen makroblokkba úgy, hogy egy előrepredikciós makroblokkot, egy hátrapredikciós makroblokkot és egy kétirányú predikciós makroblokkot egyeztetünk külön-külön a 0, az 1 és a 2 bit értékekkel.

Továbbá, míg az ismertetett megvalósítást a B keretre, azaz a két irányban predikciós keretre vonatkozóan tettük, az is lehetséges, hogy az adatokat a P keretbe ágyazzuk be. Mivel a P keretet tartalmazó makroblokkok előrepredikciós makroblokkokból és egy belül kódolt makroblokkból állnak, a bitértékeket ezekkel a makroblokkokkal egyeztetjük. Mégis, a képminőség romlásának megakadályozása és az adatok mennyiségének növelése miatt, célszerű, ha az adatokat inkább a B keretbe ágyazzuk be a P keret helyett. Ez azzal magyarázható, hogy ha egy olyan makroblokkot, amely belül kódolt, kényszerűen előrepredikciós makroblokká alakítunk a beágyazószabállyal, a képminőség romlani fog, míg ellenkező esetben az adatmennyiség fog nőni.

(6) Mozgóképkódoló rendszer

A 6. ábra egy, a találmány szerinti, mozgóképkódoló rendszer vázlata. A 61 mozgóképadat-memória tárolja a több keretből álló mozgóképadatokat. A 62 előző keretmemória az előző referenciakeretet tárolja és a 63 következő keretmemória a következő referenciakeretet tárolja a lejátszás sorrendjében. Egy 64 zónameghatározó meghatároz egy helyet, ahova a kiegészítő adatot beágyazzuk. Ezért egy keretben legalább egy zónát meghatározunk. Egy 65 hibaszámoló megszámol egy előrepredikciós hibát, egy hátrapredikciós hibát és egy kétirányú predikciós hibát a 62 előző keretmemóriában és a 63 következő keretmemóriában tárolt adatokra alapozva. Az előrepredikciós hibát az előrepredikció alkalmazásával számolja ki a beágyazózónából és az előző referenciakeret referenciazónájából, amelyre a beágyazózóna utal. A hátrapredikciós hibát a hátrapredikció alkalmazásával számolja ki a beágyazózónából és a következő referenciakeret referenciazónájából, amelyre a beágyazózóna utal. Továbbá a kétirányú

HU 223 895 Β1 predikciós hibát a kétirányú predikció alkalmazásával számolja ki a beágyazózónából és mind az előző, mind a következő referenciakeret referenciazónájából, amelyre a beágyazózóna utal. Egy 66 azonosító beágyazza a beágyazandó adatokat egy beágyazózónába úgy, hogy a beágyazószabálynak megfelelően ellenőrzi a beágyazózóna jellegzetességeit. Jellemzően, amikor egyetlen adatbitet ágyazunk be a beágyazózónába, a beágyazószabály előírja, hogy ilyenkor a beágyazózónában a predikció típusa vagy előrepredikció, vagy hátrapredikció. Továbbá, amikor a másik adatot ágyazzuk be, akkor megszabja, hogy a predikció típusa kétirányú predikció legyen. A 66 azonosító meghatározza a beágyazózónában a keretközi predikció típusát a beágyazandó információ tartalmának megfelelően, továbbá a meghatározott keretközi predikciótípusnak megfelelően meghatároz egy referenciazónát, amelyre a beágyazózóna utal, és továbbá meghatározza vagy az első, vagy a második vagy a harmadik predikciós hibák egyikét. Ezután egy 67 kódoló kódolja azt a jelet, amely a 66 azonosítóból érkezik.

A 66 azonosítót úgy tervezzük, hogy megtiltsa az adatbeágyazást egy olyan beágyazózónába, amelyben a beágyazószabályban meghatározott keretközi predikciótípusban a predikciós hiba meghalad egy adott küszöbértéket. így a beágyazás nem okoz képminőségromlást. A 66 azonosítót továbbá úgy tervezzük, hogy megtiltsa a keret beágyazózónájába való adatbeágyazást akkor, amikor a kétirányú predikciós keretben az előrepredikció referenciaszáma vagy a hátrapredikció referenciaszáma kisebb, mint egy meghatározott szám. A referenciaszámokat számolva érzékelhetjük a jelenetváltást. így jelenetváltáskor megtiltja az adatbeágyazást a váltással összefüggő keretbe. Ezáltal elkerülhetjük a képminőség romlását.

(7) Mozgókép-dekódoló rendszer.

A 7. ábra a találmány szerinti mozgókép-dekódoló rendszer vázlata. A 71 memória tárolja azokat a mozgóképadatokat, amelyekbe kiegészítő információt ágyaztunk. Egy 72 zónaazonosító egy keretben azonosít legalább egy beágyazózónát, amelybe kiegészítő információ van beágyazva. A 73 kiemelőeszköz kiemeli a beágyazózónába beágyazott kiegészítő információt a beágyazózóna keretközi predikciótípusából a kiemelési szabálynak megfelelően. Ezután egy 74 dekódoló dekódolja a 73 kiemelőeszközből érkező kódolt adatokat, így rekonstruálva a mozgóképet.

(8) Ujjlenyomat beágyazása.

Az MPEG-ben a B keretekre nem utalnak más keretekkel, így még ha a B keretben a makroblokk predikciós típusa megváltozna, a változás nem befolyásolná a többi keretet. Ezt a tényt hasznosítva ujjlenyomatot ágyazhatunk be. Az ujjlenyomat egyéni információt ad tulajdonosáról. Az ujjlenyomat hasznosításának tipikus példája az az eset, amikor a mozgóképadatokat egy harmadik félnek adják ki. A forgalmazó előzőleg beágyaz egy jelet a mozgóképadatokba, így a harmadik fél, amely egy fogadóállomás, azonosítható. Ily módon azonosítható a másolat forrása, amikor egy illegális másolat készül. így az illegálisan forgalmazott videók után büntetést lehetne kiszabni. Továbbá, a rejtjeles videótermék rendelkezik a törvényes tulajdonost regisztráló információkkal, és ezekkel az információkkal együtt az ujjlenyomatukat is beágyazhatjuk.

Ahova ujjlenyomatot ágyazunk be, alapvetően mind az olyan két irányban predikciós makroblokkot, mind az olyan előrepredikciós makroblokkot, mind az olyan hátrapredikciós makroblokkot, ahol a predikciós hiba kisebb, mint amelyet az MPEG-kódolás során kapunk, fenntartjuk. Azután egy megfelelő makroblokkot választunk a harmadik félnek, egy fogadóállomásnak megfelelően. Még ha így is teszünk, nem lesz befolyással más keretekre vagy adatrétegre (például egy szeletrétegre), amely magasabb, mint a megfelelő keret makroblokkrétege.

A találmány szerint a mozgóképbe kiegészítő adatokat ágyazhatunk be anélkül, hogy alapvetően befolyásolnánk a mozgókép tömörítésének hatékonyságát, és anélkül, hogy a képminőség alapvetően romlana. Továbbá, mivel a kiegészítő adatot egy olyan részbe ágyazzuk be, amely a mozgókép kódolásához szükséges, a beágyazott adat eltávolítása a mozgóképből a képminőség romlása nélkül nehéz. Továbbá, mivel a beágyazandó információ mennyisége majdnem független a videoadat tartalmától, a kiegészítő adatok beágyazása hatékony.

Claims (22)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Adatrejtő eljárás, amely során több keretből álló mozgóképbe információt ágyazunk be úgy, hogy a keretben kijelölünk legalább egy beágyazózónát az információ beágyazására, azzal jellemezve, hogy a beágyazandó információnak megfelelően egy beágyazószabállyal meghatározzuk a beágyazózóna keretközi predikciós típusát, és a beágyazandó adat tartalmát egyeztetjük a beágyazózóna keretközi predikciós típusával.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti adatrejtő eljárás, azzal jellemezve, hogy az a keret, amelyben a beágyazózóna van, kétirányú prediktív kódolású keret.
3. 3. A 2. igénypont szerinti adatrejtő eljárás, azzal jellemezve, hogy a keretközi predikció típusát az előrepredikcióból, a hátrapredikcióból, a kétirányú predikcióból és a kereten belüli kódolásból választjuk ki.
4. 4. A 3. igénypont szerinti adatrejtő eljárás, azzal jellemezve, hogy a beágyazószabály az egyik bitértéket a kétirányú predikcióval teszi megegyezővé, és a másik bitértéket az előrepredikcióval vagy a hátrapredikcióval teszi megegyezővé.
5. 5. A 4. igénypont szerinti adatrejtő eljárás, azzal jellemezve, hogy a beágyazószabály a kereten belüli kódolás esetén megtiltja az adatbeágyazást.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti adatrejtő eljárás, azzal jellemezve, hogy megtiltjuk az adatbeágyazást egy bizonyos beágyazózónába, amikor a beágyazózóna beágyazószabállyal meghatározott keretközi predikciós típusában a predikciós hiba meghalad egy adott értéket.
7. 7. A 6. igénypont szerinti adatrejtő eljárás, azzal jellemezve, hogy megtiltjuk az adatbeágyazást a két irány8

   HU 223 895 Β1 bán prediktíven kódolt keret beágyazózónájába, amikor a két irányban prediktíven kódolt keretben az előrepredikció referenciaszáma vagy a hátrapredikció referenciaszáma kisebb, mint egy meghatározott szám.
8. 8. Adatrejtő eljárás, amely során több keretből álló mozgóképbe információt ágyazunk be úgy, hogy egy, információ beágyazására szolgáló beágyazózónát tartalmazó keretben megszámoljuk az előrepredikció referenciaszámát vagy a hátrapredikció referenciaszámát; a beágyazandó információnak megfelelően meghatározzuk az illető beágyazózóna jellegzetességeit a beágyazószabály szerint, ahol a beágyazandó adat tartalmát egyeztetjük a beágyazózóna jellegzetességeivel, amikor a referenciaszám nagyobb, mint egy meghatározott szám, azzal jellemezve, hogy megtiltjuk a keret beágyazózónájába az adatbeágyazást, ha a referenciaszám kisebb, mint egy meghatározott szám.
9. 9. Adatrejtő eljárás, amely során egy képbe információt ágyazunk be úgy, hogy a képben több beágyazózónát jelölünk ki ugyanazon információnak a beágyazására, és a megfelelő beágyazózónákat egy beágyazószabállyal úgy határozzuk meg, hogy a beágyazandó információ szerinti jellegzetességekkel rendelkezzenek, ahol a beágyazandó adat tartalmát egyeztetjük a beágyazózóna jellegzetességeivel, azzal jellemezve, hogy a megfelelő beágyazózónába ugyanazt az adatot ágyazzuk be.
10. 10. Adatkiemelő eljárás, amelynek során a mozgóképbe beágyazott információt kiemeljük úgy, hogy meghatározunk legalább egy beágyazózónát, amelybe információ van beágyazva; és kiemeljük a beágyazott információt a beágyazózóna keretközi predikciós típusából egy kiemelési szabály szerint, azzal jellemezve, hogy a beágyazózónában a keretközi predikció típusát egyeztetjük a kiemelendő adat tartalmával.
11. 11. A 10. igénypont szerinti adatkiemelő eljárás, azzal jellemezve, hogy az a keret, amelyben a beágyazózóna van, kétirányú prediktív kódolású keret.
12. 12. A 11. igénypont szerinti adatkiemelő eljárás, azzal jellemezve, hogy a keretközi predikció típusát az előrepredikcióból, a hátrapredikcióból, a kétirányú predikcióból és a kereten belüli kódolásból választjuk ki.
13. 13. A12. igénypont szerinti adatkiemelő eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiemelési szabály az egyik bitértéket a kétirányú predikcióval teszi megegyezővé, és a másik bitértéket az előrepredikcióval vagy a hátrapredikcióval teszi megegyezővé.
14. 14. A13. igénypont szerinti adatkiemelő eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiemelési szabály a kereten belüli kódolást egyezteti az adatbeágyazás tiltásával.
15. 15. Adatkiemelési eljárás, amelynek során egy képbe redundanciával beágyazott információ kiemelését végezzük úgy, hogy a képben meghatározunk több beágyazózónát, amelybe ugyanazok az adatbitek vannak beágyazva; kiemeljük a megfelelő beágyazózónába beágyazott adatbiteket a megfelelő beágyazózóna jellegzetességeiből egy kiemelési szabály szerint, ahol a beágyazózóna jellegzetességeit egyeztetjük a kiemelendő adatbittel, amikor a megfelelő beágyazózónából különböző adatbiteket emelünk ki, összehasonlítjuk a beágyazózóna egy számát a kiemelt különböző adatbitek mindegyikével, azzal jellemezve, hogy a nagyobb értékű adatbitet jelöljük ki beágyazott információként, és így a redundanciával a képbe beágyazott információt kiemeljük.
16. 16. Adatkiemelő eljárás, amelynek során egy képbe beágyazott információt kiemelünk úgy, hogy meghatározunk a képben több beágyazózónát, amelyben a beágyazott adatbit értéke 1, azzal jellemezve, hogy kiemeljük az adatbitet a meghatározott több beágyazózóna jellegzetességei szerint egy kiemelési szabállyal, és a beágyazózóna jellegzetességeit egyeztetjük a kiemelendő adatbittel.
17. 17. Mozgóképkódoló rendszer információ beágyazására olyan képbe, amely több keretből áll, és keretek közötti predikciót alkalmaz, a rendszer tartalmaz egy hibaszámlálót (65), amely megszámol egy első predikciós hibát, amely az első keretben kijelölt, az információ beágyazására szolgáló beágyazózónán és a második keret referenciazónáján - amelyre a beágyazózónával előrepredikcióval utalunk - alapul, továbbá megszámol egy második predikciós hibát, amely a beágyazózónán és egy harmadik keret referenciazónáján amelyre a beágyazózónával hátrapredikcióval utalunk - alapul, továbbá megszámol egy harmadik predikciós hibát, amely a beágyazózónán és a második, valamint a harmadik referenciazónán - amelyekre kétirányú predikcióval utalunk - alapul; azzal jellemezve, hogy továbbá tartalmaz egy azonosítót (66), amely meghatároz a beágyazózónában a beágyazandó információ tartalmának megfelelően egy keretközi predikciós típust egy beágyazószabály szerint, amely előírja, hogy egy adatbit beágyazózónába való beágyazásakor a beágyazózóna keretközi predikciós típusa vagy előrepredikció, vagy hátrapredikció, továbbá előírja, hogy egy másik adatbit beágyazózónába való beágyazásakor a keretközi predikció típusa kétirányú predikció, az azonosító (66) továbbá meghatározza az első vagy a második, vagy a harmadik predikciós hibák egyikét a meghatározott keretközi predikciótípus szerint.
18. 18. A 17. igénypont szerinti mozgóképkódoló rendszer, azzal jellemezve, hogy az azonosító (66) tartalmaz egy első tiltóeszközt, amely megtiltja a beágyazózónába való adatbeágyazást, amikor a beágyazózóna predikciós típusában a beágyazószabály szerint meghatározott predikciós hiba meghalad egy adott küszöbértéket.
19. 19. A 18. igénypont szerinti mozgóképkódoló rendszer, azzal jellemezve, hogy az azonosító (66) tartalmaz egy második tiltóeszközt, amely megtiltja a kétirányú prediktív kódolású keret beágyazózónájába való adatbeágyazást, amikor az előrepredikció referenciaszáma vagy a hátrapredikció referenciaszáma a kétirányú prediktív kódolású keretben kisebb, mint egy adott érték.
20. 20. Mozgókép-dekódoló rendszer a mozgóképbe kódolt információ kiemelésére, azzal jellemezve, hogy a rendszer tartalmaz egy zónaazonosítót (72), amely azonosít legalább egy beágyazózónát, amelyben információ van beágyazva, és egy kiemelőeszközt (73),

    HU 223 895 Β1 amely a beágyazott információt kiemeli a beágyazózóna keretközi predikciós típusából egy kiemelési szabály szerint, ahol a beágyazózóna keretközi predikciós típusát egyeztetjük a beágyazott adattartalmával.
21. 21. Programtároló eszköz, amely végrehajt egy 5 adatrejtési folyamatot, azzal jellemezve, hogy a végrehajtás során a programtároló eszközzel egy keretben legalább egy beágyazózóna van meghatározva, amelybe adat van beágyazva, és a beágyazózónában a keretközi predikció egy típusa a beágyazandó információnak 10 megfelelően egy beágyazószabály szerint van kijelölve, ahol a beágyazandó adatok tartalma egyeztetve van a beágyazózóna keretközi predikciós típusával.
22. 22. Programtároló eszköz, amely végrehajt egy adatkiemelési folyamatot, azzal jellemezve, hogy a végrehajtás során a programtároló eszközzel egy keretben legalább egy beágyazózóna van meghatározva, amelybe adat van beágyazva, és a beágyazott információ a beágyazózóna keretközi predikciós típusának megfelelően egy kiemelési szabály szerint van a programtároló eszközzel kiemelve, ahol a beágyazózóna keretközi predikciós típusa egyeztetve van a kivonandó adat tartalmával.