HU222561B1 - Érdes felületű vízszigetelő lemez és eljárás annak előállítására - Google Patents

Abstract

Vízszigetelő lemez, melynek felületét legalább részben műanyag fóliaés/vagy műanyag kelme (3) borítja, mely vízszigetelő lemez a találmányszerint olyan, hogy a felületét borító műanyag fólia és/vagy műanyagkelme (3) külső felülete legalább részben kiemelkedésekkel (4)érdesített. Szigetelőlemezeken való elcsúszást megakadályozó rendszer,mely tartalmaz vízszigetelő lemezt, melynek felületét legalább részbenműanyag fólia és/vagy műanyag kelme borítja, valamint a vízszigetelőlemezzel való érintkezésre szolgáló, szálas szerkezetű érintkezőfelülettel ellátott tárgyat, mely rendszer olyan, hogy a vízszigetelőlemez felületét borító műanyag fólia és/vagy műanyag kelme külsőfelülete legalább részben kiemelkedésekkel érdesített, és az érintkezőfelület szálas szerkezete oly mértékben laza, és a szálakat olyansűrűségben és rétegvastagságban tartalmazza, hogy az érintkező felületszálai és az érdesített vízszigetelő lemez kiemelkedései közöttcsúszásgátló mechanikai kötés alakul ki. Eljárás érdes felületűvízszigetelő lemez előállítására, melynek során a vízszigetelő lemezegyik vagy mindkét fő külső felületét legalább részben műanyagfóliából és/vagy kelméből alakítják ki, úgy, hogy a kialakítás előttés/vagy után a műanyag fólia és/vagy kelme külső felületét legalábbrészben kiemelkedésekkel érdesítik. ŕ

Description

A leírás terjedelme 8 oldal (ezen belül 1 lap ábra)

HU 222 561 Β1

A találmány érdes felületű, épületszerkezetek vízszigetelésére alkalmas vízszigetelő lemezekkel, illetve azok előállításával kapcsolatos.

A vízszigetelő lemezek épületszerkezetek (például épületalapok vagy lapos vagy lejtős tetők stb.) nedvesség elleni szigetelésére használatosak. A felhasználás során a lemezeket (általában több rétegben) a szigetelendő felületre rögzítik, a legfelső réteget pedig vagy időtálló szerkezeti elemekkel (például palával, cseréppel, kaviccsal, betonnal stb.) fedik le, vagy a szigetelőlemez felületét készítik időtálló kivitelben (például palaszórással), mely kellő mértékben ellenáll az UV-sugárzásnak, valamint a hidegnek és melegnek. A szigetelőlemez általában többrétegű termék, és az egyes rétegek célja a lemez egyes lényeges tulajdonságainak biztosítása. A lemez leglényegesebb tulajdonságai a kellő mechanikai szilárdság, a könnyű, gyors és hibátlan leragaszthatóság vagy lerögzíthetőség, a kellő mértékű vízzáróság, a vízpárával kapcsolatos megfelelő viselkedés (például megfelelő párazáróság vagy páraáteresztés vagy párakiegyenlítés), a kellő felületi szilárdság, kopásállóság és tartósság, a szállítás és a beépítés ideje alatti könnyű és biztonságos kezelhetőség stb.

A szilárdságot adó réteg lehet például papír, üvegvagy műanyag kelme vagy műanyag vagy fémfólia, vagy ezek közül egyszerre több, és a szilárdságot adó réteg lehet a lemez belsejében vagy valamelyik külső felületén. A vízzáróságot adó réteg jellemzően valamilyen bitumenfajta (például oxidációs bitumen, desztillációs bitumen, modifikált bitumen stb.) vagy valamilyen műanyag (például plasztomer, elasztomer stb.). A vízzáró réteg általában ragadós jellege miatt a szigetelőlemez legalább egyik, de leginkább mindkét felülete olyan borítóréteggel van borítva, mely megakadályozza, hogy a lemez ragadós összetevője a lemez gyártása során a lemezt gyártó gép továbbítóhengereihez, a szállítás, raktározás és a beépítési művelet során vagy azt követően a környezeti tárgyakhoz, az emberek ruházatához vagy a feltekercselt lemez szomszédos meneteihez, nemkívánatos módon hozzátapadjanak. Ilyen formaleválasztó rétegként használatos a műanyag fólia vagy valamilyen felületi hintés, jellemzően finom vagy durva homok, talkum vagy palaőrlemény (utóbbi fedőrétegként is használható).

A kívánt párakiegyenlítő tulajdonságot biztosíthatják például azzal, hogy a szigetelőlemeznek az épület felé eső felületét műanyag kelme borítja, mely magassága és gázátjárhatósága révén éri el a kívánt hatást: távtartóként biztosítja a pára szabad közlekedését a lemez felülete mentén. Az említett kelme lehet nemszőtt, például hőkötéses kelme vagy filc is.

A szigetelőlemezek gyártása során rendszerint a szilárdságadó réteget áttekerés közben impregnálással vagy más módon ellátják a vízzárást biztosító réteggel (például bitumennel), majd a lemez külső felületeire műanyag fóliát vagy kelmét laminálnak és/vagy (például homokból, talkumból, palából vagy másból álló) port hintenek, mellyel egyben a további hengereken való továbbítás számára az esetleges ragacsos rétegek formaleválasztását is biztosítják. A laminálásra használt műanyag fólia tartalmazhat mikroperforálással készített apró lyukakat, melyek a lamináláskor segítik a nemkívánatos légzárványok eltávolítását, és ezzel a fóliának a lemezre való tökéletes felfekvését.

A szigetelőlemezek általában tekercs formájában kaphatók, és alsó, közbenső vagy fedő szigetelőréteg kialakítása során átlapolt sávok alakjában fektetendők le, de vannak olyan alkalmazások is, melyekben a szigetelőlemezből előre alakos elemeket, zsindelyeket alakítanak ki, melyeket például lejtős tetők fedőrétegeként lehet alkalmazni.

A legtöbb esetben a vízszigetelő lemeznek legalább az egyik határoló felülete műanyag fólia, még abban az esetben is, ha ez a fólia nem azonos a lemez szilárdságbiztosító hordozórétegével. Ez azért terjedt el, mert a felületet borító műanyag fólia egyszerre biztosít formaleválasztást (tehát megakadályozza a ragadós anyag nemkívánatos, idő előtti átragadását más felületekre) és előnyös felragaszthatósági tulajdonságot. A lemezt a beépítéskor az előkészített szerkezeti felületre, és általában a már korábban felragasztott, másik szigetelőlemezre (részleges vagy teljes átfedéssel) kell felragasztani. A korszerű szigetelőlemezek ragasztásához szükséges bitument a lemezre a lemez gyártása során hordják fel, így ezeket úgynevezett leolvasztásos ragasztással építik be. Fektetésükhöz speciálisan kialakított, lánggal olvasztó berendezéseket használnak, melyekkel a szigetelőlemez-tekercs legörgetése közben a lemezek egymásra gördülő felületein lévő bitument megolvasztják, és ezzel ragasztják össze az egymásra gördülő felületeket Az említett fóliabevonat előnye ez esetben az, hogy a (jellemzően vékony) fólia gyorsan és könnyen elolvad,, szinte egy pillanat alatt eltűnik a láng hatására, és lényegében nem akadályozza, lassítja vagy szennyezi a bitumenes felületek összeragasztását.

A korszerű szigetelőlemezek egy másik jellemző felragasztási módja az, hogy a szigetelőlemez alsó felülete öntapadós kivitelű, és azt rátapasztják az alant lévő, előkészített szigetelendő felületre és a már korábban felragasztott lemezek felső felületére. Ilyenkor az említett felületeknek tisztának és pormentesnek kell lenniük, melyet ideálisan biztosít az, ha a szigetelőlemez felső felületét műanyag fólia borítja.

A szigetelőlemezek vízszintes vagy lejtős felületre való fektetésekor, az első szigetelőréteg kivitelezése közben vagy egy, már meglévő szigetelőréteg felett kialakított további lemezréteg fektetése során a már lefektetett szigetelőlemezeken a dolgozók szükségszerűen járkálnak, közlekednek. A munkavégzés biztonsága szempontjából egyáltalán nem közömbös, hogy a lefektetett szigetelőlemezek szabad, felső felülete mennyire csúszós. Mivel az említett (a leolvasztásos ragasztás szempontjából egyébként előnyös) sima felületű műanyag fólia, különösen lecsapódott harmat vagy dér jelenlétében, nagyon csúszós felületet kölcsönöz a felületnek, általában a szigetelőlemezek felső oldalra szánt felületét nem műanyag fóliával, hanem szemcsehintésű felületi bevonattal látják el, mely bevonat azonban nem ideális a leolvasztásos ragasztási folyamat sebessége, energiaigénye és tisztasága szempontjából. Is2

HU 222 561 Β1 mertek olyan szigetelőlemezek is, melyeknek mindkét felületét műanyag fólia borítja, ezek mindkét oldalon igen könnyen olvaszthatok, így alsó vagy közbenső szigetelőrétegként könnyen ragaszthatok, de a rajtuk való közlekedés nehézkes és veszélyes, éppen a csúszósságuk miatt.

A szigetelőlemezek lefektetés előtti méretre szabása, pozicionálása (különösen lejtős tetők esetében) sok esetben nehéz azért, mert a lemezek (különösen, ha sima műanyag réteg borítja a felületüket) túl könnyen elcsúszkálnak az alapfelületen és egymáson.

Ismert másfelől a PCT/HU98/00010 számon közzétett szabadalmi bejelentés. A bejelentés hőre lágyuló műanyag fóliák érdesítésére szolgáló eljárást ismertet, melyben az érdesíteni kívánt hőre lágyuló fólia felület összehegedésre alkalmas állapotának fenntartásához elegendő hőtartalommal rendelkező félkész termék érdesíteni kívánt felületére vagy ilyen hőmérsékletre melegített egyik vagy mindkét fóliafelületre a fólia anyagából és/vagy azzal összehegedni képes más műanyagból képezett, megfelelő méretű és/vagy kívánt kopási szilárdságú részecskéket juttatunk, megfelelő sűrűségben és alakzatban eloszlatva, és az érdesített felület ezen állapotát a kívánt összehegedés létrejöttéig tartjuk fenn. Az idézett találmány célkitűzése érdesített csomagolófóliák alkalmazásával a csomagok egymáson való elcsúszásának csökkentése. Az idézett bejelentés továbbá eljárást ismertet hőre lágyuló műanyag fóliák egymáson való elcsúszásának megakadályozására, melyben a rögzítendő fóliákból, melyek közül legalább az egyik érdesített, és kapcsolóelemből álló rendszert képezünk, úgy, hogy olyan érdesített fóliát alkalmazunk, amelyen a megfelelő sűrűségben felületi kiemelkedések vannak, a fóliára vagy annak meghatározott részeire, a teljes felületre vagy felületrész(ek)re laza szálas szerkezetű, önálló szilárdsággal rendelkező kapcsolóelemet helyezünk, amely az elemi szálakat olyan sűrűségben és rétegvastagságban tartalmazza, hogy a kapcsolóelem elemi szálai és az érdesített fólia kiemelkedései között mechanikai kötés alakul ki. Az idézett találmány szerint a kapcsolóelem lehet megfelelően megválasztott, előnyösen nemszőtt, műanyag kelme.

Jelen találmány célkitűzése olyan vízszigetelő lemez, mely, kiküszöbölve a technika jelenlegi állása szerinti hiányosságokat, olyan külső műanyag felületi réteggel rendelkezik, mely lényegében nem csúszik a rajta való járás, közlekedés közben, még akkor sem, ha a felület nedves vagy deres, és ezzel biztonságos munkavégzést tesz lehetővé a szigetelést kivitelező dolgozók számára. Célkitűzésünk az ilyen vízszigetelő lemez gyártásához szükséges új eljárás ismertetése is. Célkitűzésünk olyan rendszer ismertetése, mely megkönnyíti a lefektetendő szigetelőlemezek pozicionálását, és csökkenti azok csúszkálását.

Felismertük, hogy amennyiben a szigetelőlemez külső felületét alkotó műanyag fóliaként kiemelkedésekkel érdesített fóliát alkalmazunk, úgy a szigetelőlemezhez szilárdan laminált fóliának, és a fóliához szilárdan rögzült, kifelé álló, külső érdességet adó kiemelkedéseknek köszönhetően a szigetelőlemez külső felülete az azon való járás, közlekedés szempontjából többé nem csúszós, hanem kellően magas súrlódási együtthatóval rendelkezik, így az ilyen termék alkalmas a célkitűzés megvalósítására. Ugyanakkor a kiemelkedéseket előnyösen alkotó (előnyösen műanyag anyagú és előnyösen behegedéssel rögzített) szemcsék, aránylag kis felületi sűrűségük miatt, a szigetelőlemez leolvasztásos ragasztása során nem okoznak lényeges káros hatást a ragasztás sebessége, energiaigénye, tisztasága, biztonsága stb. szempontjából, így az ilyen szigetelőlemez igen előnyösen alkalmazható leolvasztásos ragasztással. Az itt említett érdesítőszemcsék felületi sűrűsége (azaz a szigetelőlemez egységnyi felületére jutó kiemelkedések vagy szemcsék száma) elegendően nagy ahhoz, hogy a kívánt csúszásgátlást megvalósítsa, de annál nem szükségszerűen nagyobb, tehát az ismert porhintéses formaleválasztás céljára alkalmazott (például homokszemcsékből álló) szemcseréteggel ellentétben az érdesítőszemcsék előnyös esetben ritkábban helyezkednek el a felületen annál, semhogy önmagukban tökéletes formaleválasztó hatást tudnának biztosítani, hiszen a formaleválasztást ez esetben nem maguk a szemcsék, hanem az alattuk levő, őket hordozó műanyag réteg biztosítja, és a szemcsék szerepe csak a kellő súrlódási együttható biztosítása, melyhez sokkal ritkább szemcsesűrűség is elegendő, mint a porhintéses formaleválasztás esetében.

A találmány szerinti érdes felületű vízszigetelő lemez tehát lényegében vízszigetelő lemez, melynek felületét legalább részben műanyag fólia és/vagy műanyag kelme borítja, mely vízszigetelő lemez a találmány szerint olyan, hogy a felületét borító műanyag fólia és/vagy műanyag kelme külső felülete legalább részben kiemelkedésekkel érdesített.

A találmány szerinti vízszigetelő lemez előnye, hogy a műanyag borítóréteg egyéb előnyeinek megtartása mellett a jelenleg ismert vízszigetelő lemezeknél nagyobb felületi súrlódási együtthatóval rendelkezik, mely jelentősen növeli a lemezeken közlekedők biztonságát.

A kiemelkedések sokféle módon kialakíthatóak, de a kiemelkedések csúszásgátló hatása és élettartama szempontjából előnyös, ha a kiemelkedések a műanyag fólia vagy kelme külső felületéhez szilárdan rögzített (előnyösen tömör) szemcsék. A kiemelkedések anyaga bármilyen alkalmas anyag (például homok, talkum, pala, agyag stb.) lehet, de a leolvasztásos ragasztás gyorsasága és energiamegtakarítása szempontjából előnyös, ha a kiemelkedések anyagának fajhője nem lényegesen nagyobb (előnyösen nem nagyobb), mint a műanyag fajhője, még előnyösebb, ha a kiemelkedések anyaga műanyag. A leolvasztásos ragasztás szempontjából előnyös, ha a műanyag fólia és/vagy a műanyag kelme és/vagy a kiemelkedések anyaga hőre lágyuló műanyag.

A kiemelkedéseket képező szemcsék a műanyag fóliához vagy kelméhez többféle módon rögzíthetőek, például ragasztóval, lakkal stb., de a költségtakarékosság szempontjából előnyös, ha a kiemelkedéseket képező szemcsék a műanyag fóliához vagy kelméhez hegesz3

HU 222 561 Β1 téssel vannak rögzítve. Ebből a szempontból előnyös, ha a kiemelkedéseket képező szemcsék anyaga és az azokat hordozó műanyag réteg anyaga azonos vagy egymással hegedni képes más műanyag.

A kiemelkedések alakját a tapadósság és a felületi kopásállóság szempontjából megfelelő módon előnyös kialakítani. A laposabban elterülő, kis meredekséggel kiálló kiemelkedések a kopással, letöréssel szemben ellenállóbbak, míg a meredekebben kiugró, esetleg alapvetően konkáv jellegű burkológörbével rendelkező kiemelkedések a csúszásgátlást javítják. A kiemelkedések és az azokat hordozó műanyag réteg (például fólia vagy kelme) közötti rögzítés mechanikai szilárdsága elegendően nagy kell hogy legyen ahhoz, hogy az adott alkalmazással járó igénybevételnek ellenálljon.

Mint láttuk, a lehetséges alkalmazások egy részében a műanyag fólia és/vagy kelme tapadásnövelő, csúszásgátló kiemelkedésekkel érdesített. Ugyanakkor a kiemelkedések alkalmasak lehetnek arra is, hogy a beépítés után, távtartóként szerepelve, páraáramlást biztosítsanak a szigetelőlemez felülete mentén. Ezekben az alkalmazásokban a kiemelkedések mérete, alakja, sűrűsége, hőállósága, időtállósága, mechanikai szilárdsága olyan, mely alkalmas a hosszú távú, tartós párakiegyenlítő működésre. Ezekben az alkalmazásokban tehát a műanyag fólia és/vagy kelme páraáramlást lehetővé tévő kiemelkedésekkel érdesített.

A leolvasztásos ragasztás gyorsasága szempontjából előnyös, ha a műanyag fólia vagy kelme viszonylag vékony, ugyanakkor a csúszásgátlás szempontjából előnyös, ha a kiemelkedések viszonylag magasak. így a termék egyik előnyös kiviteli alakjában a kiemelkedéseknek a műanyag fólia vagy kelme külső szintjéből való kiemelkedésének átlagos magassága és a műanyag fólia vagy műanyag kelme vastagsága közötti arány nagyobb, mint 2, előnyösebben nagyobb, mint 5, még előnyösebben nagyobb, mint 20, és még előnyösebben nagyobb, mint 60.

A leolvasztásos ragasztás gyorsasága szempontjából előnyös, ha a kiemelkedések a felületen nem túl nagy sűrűségben vannak elhelyezve, hiszen minél kevesebb kiemelkedés (például szemcse) van egy egységnyi felületen, a felületen lévő bitumen megolvasztásához (és eközben a kiemelkedések vagy szemcsék kellő felmelegítéséhez vagy megolvasztásához) annál kevesebb hő és idő szükséges. Ebből a szempontból előnyös, ha a kiemelkedések felületi sűrűsége az érdesített felületrészeken kisebb, mint 100 darab/cm², előnyösebben kisebb, mint 50 db/cm², még előnyösebben kisebb, mint 20 db/cm², és még előnyösebben kisebb, mint 10 db/cm².

A csúszásgátlás szempontjából előnyös, ha a kiemelkedések felületi sűrűsége minél nagyobb. így azokban az esetekben, mikor a csúszásgátlás nagyon fontos szempont (például lejtős tetők esetében), előnyös, ha a kiemelkedések felületi sűrűsége az érdesített felületrészeken nagyobb, mint 0,1 darab/cm², előnyösebben nagyobb, mint 10 db/cm², még előnyösebben nagyobb, mint 50 db/cm², és még előnyösebben nagyobb, mint 100 db/cm².

Az érdesítés a szigetelőlemez különböző felületrészein lényegében egyforma vagy különböző is lehet, így például a szomszédosán fektetett lemezek közti átlapolásra szolgáló felületrész és az ezen kívüli, egyébként szabadon maradó felületrész érdesítése eltérhet egymástól. Az egyes felületrészek lehetnek sűrűbben vagy ritkábban érdesítettek, mint más felületrészek, vagy egyes felületrészek mentesek lehetnek az érdesítéstől. Például az átlapolás révén más szigetelőlemez öntapadós ragasztására szolgáló felületrész, az öntapadó ragasztás megkönnyítésére, mentes lehet az érdesítéstől, vagy lehet csak olyan mértékben érdesített, mely még nem akadályozza a megfelelő öntapadó ragasztás létrejöttét.

Az alacsony költségek és a könnyű leolvaszthatóság érdekében előnyös, ha a műanyag (előnyösen poliolefin-, például polietilén- vagy polipropilén-) fólia vékonyabb 20 mikronnál, még előnyösebben vékonyabb 10 mikronnál, még előnyösebben 8 mikronos vagy még vékonyabb.

A kedvező tapadás érdekében előnyös, ha a kiemelkedések legalább egy részének az alaprétegből kiálló magassága nagyobb, mint 20 mikron, előnyösebben nagyobb, mint 100 mikron, előnyösebben nagyobb, mint 150 mikron, még előnyösebben nagyobb, mint 250 mikron, és még előnyösebben nagyobb, mint 400 mikron vagy még nagyobb.

Egy lehetséges kiviteli alak esetében a vízszigetelő lemez olyan, hogy a lemez mindkét fő felületén a felületét borító műanyag fólia és/vagy műanyag kelme külső felülete legalább részben kiemelkedésekkel érdesített.

A lemez hosszabb élettartama szempontjából előnyös, ha a felületét borító műanyag fólia és/vagy kelme (és előnyösen a kiemelkedések is) UV-sugárzástól védő, előnyösen azáltal, hogy fekete színű műanyagból van. Ugyanakkor előnyös lehet, ha az érdességet adó kiemelkedések színe eltér (előnyösen feltűnően eltér) az azokat hordozó műanyag felület színétől, mert ez felhívja a figyelmet az érdes minőségre, és ezzel a javított tapadásra, mely kereskedelmi és/vagy biztonságtechnikai szempontból lehet jelentős. Az érdes felület kiemelkedéseinek elrendezése és/vagy színe képi információt (például márkajelet, emblémát stb.) is képezhet.

Az érdesített felületükkel egymás felé fordított szigetelőlemezek a beépítés folyamán, például előzetes méretre szabás, pozicionálás közben kevésbé hajlamosak arra, hogy egymáshoz képest nem kívánt módon elcsússzanak, mint a sima fóliafelülettel borított lemezek. Ezt az előnyös hatást tovább fokozhatjuk olyan kiviteli alak alkalmazásával, melyben a szigetelőlemez felületének legalább egy részéhez elcsúszás ellen olyan laza, szálas szerkezetű, önálló szilárdsággal rendelkező kapcsolóelem van rögzítve, amely a szálakat olyan sűrűségben és rétegvastagságban tartalmazza, hogy a kapcsolóelem szálai és egy másik darab érdesített szigetelőlemez kiemelkedései között, a kettő egymásra fektetésekor, mechanikai kötés alakul ki. A kapcsolóelem lehet megfelelően megválasztott, előnyösen nemszőtt, műanyag kelme, például 10.. .20 g/m² nehézségű, polietilén- vagy po4 ί

HU 222 561 B1 lipropilénflisz. A kapcsolóelem a szigetelőlemezhez képest elcsúszás ellen rögzítve van, mely rögzítés lehet ragasztás vagy egyéb ismert megoldás, és/vagy (kihasználva a kiemelkedések és a kapcsolóelem egymáson való erős tapadását) a szigetelőlemeznek a kapcsolóelem által lefedett felülete lehet legalább részben kiemelkedésekkel érdesített. A szigetelőlemezhez rögzített kapcsolóelem (például polipropilénflisz) a szigetelőlemezzel a fektetés közben átlapolva érintkezésbe kerülő más szigetelőlemez-darabokkal (pontosabban azok érdesítő kiemelkedéseivel) erős, elcsúszást akadályozó mechanikai kötést hoz létre, így megakadályozva az átlapolva érintkezésbe hozott lemezek egymáshoz képesti további elcsúszását.

Az említett növelt tapadású szigetelőlemez tehát lényegében vízszigetelő lemez, melynek felületét legalább részben műanyag fólia és/vagy műanyag kelme borítja, mely vízszigetelő lemez a találmány szerint olyan, hogy a felületét borító műanyag fólia és/vagy műanyag kelme külső felülete legalább részben kiemelkedésekkel érdesített, és a felületének legalább egy részéhez elcsúszás ellen olyan laza, szálas szerkezetű, önálló szilárdsággal rendelkező kapcsolóelem van rögzítve, amely a szálakat olyan sűrűségben és rétegvastagságban tartalmazza, hogy a kapcsolóelem szálai és a vele kapcsolatba hozandó érdesített szigetelőlemez kiemelkedései között mechanikai kötés alakul ki.

A kapcsolóelemet a szigetelőlemez tartalmazhatja egyik vagy mindkét fő felületén, a felületek teljes egészén vagy csak egy részén, tartalmazhatja sávokban vagy foltokban elrendezve vagy bármilyen más, alkalmas elrendezésben.

A megfelelő laza, szálas szerkezetű anyagok és az érdesítő kiemelkedések között létrejövő, elcsúszást gátló tapadó hatás kihasználható a szigetelőlemez érdesített felületén járkáló személyek biztonságának további növelésére, oly módon, hogy a lemezen mozgó személyek lábbelijének talpa és/vagy ruházatuknak további elemei olyan laza, szálas szerkezetű érintkező felülettel rendelkeznek, melynek a szigetelőlemez megfelelően érdesített felületével való érintkezésekor az érintkező felület szálai és a szigetelőlemez érdesített felülete között csúszásgátló mechanikai kötés alakul ki. Ez különösen előnyös lehet lejtős tetők esetében. Amennyiben az említett érintkező felülettel tárgyak (például létrák, szerszámok, közlekedésre alkalmas pallók stb.) támaszkodó felületét látjuk el, úgy ezen tárgyak az elcsúszás veszélye nélkül helyezhetők a szigetelőlemez érdesített felületére, melynek igazi jelentősége ismét abban rejlik, hogy ezek lejtős tetőn való elcsúszását is megakadályozza az említett tapadás.

Ez a szigetelőlemezen való elcsúszást megakadályozó rendszer tehát lényegében egy rendszer, mely tartalmaz vízszigetelő lemezt, melynek felületét legalább részben műanyag fólia és/vagy műanyag kelme borítja, valamint a vízszigetelő lemezzel való érintkezésre szolgáló, szálas szerkezetű érintkező felülettel ellátott tárgyat, mely rendszer a találmány szerint olyan, hogy a vízszigetelő lemez felületét borító műanyag fólia és/vagy műanyag kelme külső felülete legalább részben kiemelkedésekkel érdesített, és az érintkező felület szálas szerkezete oly mértékben laza, és a szálakat olyan sűrűségben és rétegvastagságban tartalmazza, hogy az érintkező felület szálai és az érdesített vízszigetelő lemez kiemelkedései között csúszásgátló mechanikai kötés alakul ki.

Az érdesített felületű vízszigetelő lemez gyártására alkalmas eljárás a hagyományostól lényegében annyiban különbözik, hogy tartalmaz olyan jellemzőt, mely biztosítja a termék felületének érdességét.

Az érdes felületű vízszigetelő lemez előállítására alkalmas eljárás lényegében tehát eljárás, melynek során a vízszigetelő lemez egyik vagy mindkét fő külső felületét legalább részben műanyag fóliából és/vagy kelméből alakítjuk ki, mely eljárás a találmány szerint olyan, hogy a kialakítás előtt vagy/és után a műanyag fólia és/vagy kelme külső felületét legalább részben kiemelkedésekkel érdesítjük.

Szintén alkalmas az érdes felületű vízszigetelő lemez gyártására az az eljárás, melynek során a vízszigetelő lemez egyik vagy mindkét fő külső felületét legalább részben műanyag fóliából és/vagy kelméből mint határoló rétegből alakítjuk ki, mely eljárás a találmány szerint olyan, hogy határoló rétegként legalább a külső felületnek szánt felületén legalább részben kiemelkedésekkel érdesített műanyag fóliát és/vagy kelmét alkalmazunk.

Az eljárásnak az a megvalósítási módja, melyben az érdesítés a műanyag fólia vagy kelme mint felületi réteg kialakítása után, például szemcseszórással és a szemcsék felületre rögzítésével történik, abból a szempontból előnyös, hogy hagyományos, érdesítetlen fólia vagy kelme alkalmazható kiindulási anyagként, és az érdesítés a szigetelőlemez-gyártásban egyébként is szokásos formaleválasztó porhintéshez hasonló módon valósítható meg, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a szemcsék anyaga, a kialakított felületi sűrűségük és rögzítésük módja nem a korábbi formaleválasztó hatás, hanem a csúszásgátlás és a könnyű leolvaszthatóság szempontjából optimalizálható. Előnyösen műanyag fólia alkalmazható, melyet a forró bitumenes szigetelőlemezre laminálunk, majd a meleg vagy képlékeny állapotú műanyag felületre műanyag részecskéket viszünk fel, előnyösen szórással, esetleg olvadt vagy képlékeny állapotban, és a felületen hegesztéssel és/vagy ragasztással rögzítjük a részecskéket. Alkalmazhatunk műanyagból készített port, például polietilénből darált port, vagy például hot melt ragasztóból álló részecskéket is.

Az eljárásnak az a megvalósítási módja, melyben a szigetelőlemez határoló rétegét már előre érdesített fóliából vagy kelméből alakítjuk ki, abból a szempontból előnyös, hogy a szigetelőlemez rétegeinek összeépítésekor, például a bitumenes szigetelőlemez rétegeinek áttekerés közbeni egymáshoz laminálásakor nem szükséges szemcseszórást végeznünk, így a forró bitumenes lemez laminálása és a műanyag fólia érdesítése időben elválasztható egymástól, mely azért lehet előnyös, mert mindkét folyamat adott esetben más és más körülmények között optimális. így például a félkész, forró bitumenes lemezt mindkét oldalon sima polietilénfóliá5

HU 222 561 Β1 val lamináló, hagyományos eljárást csak annyiban szükséges módosítani, hogy egyik vagy mindkét oldalon az eddigi sima fólia helyett érdesített fóliát alkalmazunk, és az így módosított eljárás máris alkalmas a csúszásgátolt szigetelőlemez előállítására. Ennek előnye, hogy a szigetelőlemez laminálási technológiájában igen kevés változtatás szükséges, és a lényegi technológiamódosítás a fóliagyártásban jelenik meg, mely gazdasági szempontból jelentős előny lehet (a fóliagyártás módosítása adott esetben könnyebben és rugalmasabban elvégezhető, mint a bitumenes technológiai sor megváltoztatása).

A félkész szigetelőlemez felületére laminált érdes műanyag fólia vagy kelme, mint láttuk, külső felületén vagy külső és belső felületén is érdesített. A belső felületén is érdesített műanyag réteg alkalmazása abból a szempontból lehet előnyös, hogy elősegíti a szigetelőlemez bitumenrétege és a határoló műanyag réteg közti erős kötés létrehozását, megakadályozza az említett rétegek egymás közti elcsúszását, így stabilizálja, sima állapotban tartja a külső (jellemzően vékony) műanyag réteget. Ennek azért lehet jelentősége, mert a forró bitumenes lemez a lamináláskor annyira felmelegítheti a vele kapcsolatba kerülő hőre lágyuló műanyag fóliát, hogy az elveszti szilárdságát, és emiatt megsérül, kilyukad, elszakad vagy ráncolódik. A fóliának a bitumenbe nyomódó kiemelkedései azt is megakadályozzák, hogy a fóliában a meleg hatására esetleg felszabaduló orientációs feszültség miatt a fólia nemkívánatos módon zsugorodjék.

A műanyag felületi réteg és az érdesség sértetlensége szempontjából előnyös, ha az alkalmazott műanyag fólia vagy kelme, és az azon kiemelkedéseket képező részecskék hőállósága elegendően magas ahhoz, hogy a forrón laminált bitumenes szigetelőlemez által a fóliába vagy kelmébe és a kiemelkedésekbe juttatott hő hatása alatt is kellő mértékben megtartsák alakjukat és szilárdságukat. A szokásos bitumenes szigetelőlemezek esetén jellemzően elegendően magas hőállóságú anyagok, ezért alkalmasan használhatók a műanyag réteg és a kiemelkedések anyagaként a polietilén, előnyösebben nagy sűrűségű polietilén és a polipropilén.

A találmány szerinti, érdesített felületű vízszigetelő lemezt a továbbiakban az 1. ábrával illusztrált példa segítségével mutatjuk be. Az 1 m széles és 25 m hosszú szigetelőlemez szilárdságadó rétege az 1 üvegszövet, melyet impregnál és mindkét oldalról körülvesz a vízzáróságot biztosító 2 modifikált bitumenréteg. A bitumenrétegeket kívülről, mindkét oldalon, formaleválasztó rétegként 9 mikron átlagos vastagságú, nagy sűrűségű polietilénből készült 3 fólia borítja, mely a bitumenhez laminálással és meleg ragasztással van rögzítve, ahol a ragasztást a bitumennek a fólia anyagához való tapadása biztosítja. A fóliák a szigetelőlemez mindkét szélén kb. 15 mm-rel lelógnak, a bitumenes rétegen túl. A fóliák anyaga fekete színű műanyag. A szigetelőlemez egyik (fektetéskor felső oldalra szánt) fő felületén a polietilénfóliához kívülről hegesztéssel szilárdan rögzített szemcsék képeznek kiemelkedéseket, melyek a 4 csúszásgátló réteget alkotják. A szemcsék anyaga nagy sűrűségű polietilénpor, melynek mérete a 100...350 mikron tartományba esik, azon belül a szemcsék 95%-a 300 és 350 mikron közötti méretű. A szemcsék anyaga fehérre színezett műanyag. Az érdesített fóliaréteg teljes szélességében, nagyjából egyenletesen érdesített, a kiemelkedések sűrűsége a felületen kb. 25 kiemelkedés/cm².

A szigetelőlemezen való elcsúszást megakadályozó rendszert az alábbi példával illusztráljuk. A rendszer részét képező vízszigetelő lemez azonos az 1. példában bemutatott termékkel. A vízszigetelő lemezzel való érintkezésre szolgáló, szálas szerkezetű érintkező felülettel ellátott tárgy a példa esetében egy laza, szabad hurkokkal rendelkező velúrkelmével ellátott talpú lábbeli, melynek rendeltetése, hogy viselőjének munkavégzés közben biztonságos közlekedést biztosítson a szigetelőlemezeken. A lábbeli talpfelületének egy részét burkoló velúrkelme szálas szerkezete oly mértékben laza, és a szálakat olyan sűrűségben és rétegvastagságban tartalmazza, hogy az érintkező felület szálai és az érdesített vízszigetelő lemez kiemelkedései között csúszásgátló mechanikai kötés alakul ki.

Az érdes felületű vízszigetelő lemez előállítására szolgáló eljárásokat az alábbi példákkal mutatjuk be.

Az első eljáráspéldában 1 méter széles üvegszövethordozót áttekerés közben forró, olvadt bitumennel impregnálunk, és így kb. 4 mm vastagságú félkész terméket állítunk elő. Ezután a még mindig forró állapotú fő felületekre 12 mikron vastagságú, nagy sűrűségű polietilénfóliát laminálunk, és ezzel mindkét fő felületen kialakítjuk a formaleválasztó rétegeket. Ezt követően az egyik fő felületre teljes szélességében, a lemez további áttekeréssel történő továbbítása közben forró hot melt polimer részecskéket spriccelünk, és oszlatunk szét a fólia külső felületén, nagyjából egyenletes eloszlásban, kb. 5 db részecske/cm² átlagos sűrűséggel és kb. 500 mikronos átlagos kiemelkedő magassággal. A termék lehűtésével a kiemelkedéseket megszilárdítjuk, majd a terméket 25 méteres darabokban feltekerjük, és csomagoljuk.

A második eljáráspéldában 1 méter széles üvegszövet-hordozót áttekerés közben forró, olvadt bitumennel impregnálunk, és így kb. 5 mm vastagságú félkész terméket állítunk elő. Ezután a még mindig forró állapotú fő felületeken formaleválasztó rétegeket alakítunk ki azáltal, hogy az egyik fő felületet laminálással bevonjuk egy 8 mikron vastagságú, nagy sűrűségű polietilénfóliával, és a másik fő felületre olyan nagy sűrűségű polietilénfóliát laminálunk, melynek vastagsága szintén 8 mikron, és amelynek a szabadon maradó oldalán a fóliába hegedt szemcsék által képezett kiemelkedései vannak. A szemcsék anyaga közepes sűrűségű polietilén. A kiemelkedések a teljes fóliafelületet egyenletesen beborítják, kb. 35 db kiemelkedés/cm² sűrűségben. A kiemelkedések magassága 150 és 400 mikron közötti. A laminálás során a szigetelőlemez által a fóliának átadott hőmennyiséget olyan alacsony szinten tartjuk, hogy a fólia érdessége lényegében ne változzon meg a hő hatására. A terméket lehűtjük, majd 10 méteres darabokban feltekeqük, és csomagoljuk.

Claims (12)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Vízszigetelő lemez, melynek felületét legalább részben műanyag fólia és/vagy műanyag kelme (3) borítja, azzal jellemezve, hogy a felületét borító műanyag fólia és/vagy műanyag kelme (3) külső felülete legalább részben kiemelkedésekkel (4) érdesített.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti vízszigetelő lemez, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedések (4) a külső felülethez szilárdan rögzített, előnyösen tömör szemcsék.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vízszigetelő lemez, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedések (4) anyaga műanyag, előnyösen hőre lágyuló műanyag.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti vízszigetelő lemez, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedéseket (4) képező szemcsék a műanyag fóliához és/vagy kelméhez (3) hegesztéssel vannak rögzítve.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti vízszigetelő lemez, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedéseknek (4) a műanyag fólia vagy kelme (3) külső szintjéből való kiemelkedésének átlagos magassága és a műanyag fólia vagy kelme (3) vastagsága közötti arány nagyobb, mint 2.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti vízszigetelő lemez, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedések (4) felületi sűrűsége az érdesített felületrészeken kisebb, mint 100 darab/cm².
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti vízszigetelő lemez, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedések (4) felületi sűrűsége az érdesített felületrészeken nagyobb, mint 0,1 darab/cm².
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti vízszigetelő lemez, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedések (4) legalább egy részének az alaprétegből (3) kiálló magassága nagyobb, mint 20 mikron.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti vízszigetelő lemez, azzal jellemezve, hogy felületének legalább egy részéhez elcsúszás ellen olyan laza, szálas szerkezetű, önálló szilárdsággal rendelkező kapcsolóelem van rögzítve, amely a szálakat olyan sűrűségben és rétegvastagságban tartalmazza, hogy a kapcsolóelem szálai és a vele kapcsolatba hozandó érdesített szigetelőlemez kiemelkedései (4) között mechanikai kötés alakul ki.
10. 10. Szigetelőlemezen való elcsúszást megakadályozó rendszer, mely tartalmaz vízszigetelő lemezt, melynek felületét legalább részben műanyag fólia és/vagy műanyag kelme borítja, valamint a vízszigetelő lemezzel való érintkezésre szolgáló, szálas szerkezetű érintkező felülettel ellátott tárgyat, azzal jellemezve, hogy a vízszigetelő lemez felületét borító műanyag fólia és/vagy műanyag kelme külső felülete legalább részben kiemelkedésekkel érdesített, és az érintkező felület szálas szerkezete oly mértékben laza, és a szálakat olyan sűrűségben és rétegvastagságban tartalmazza, hogy az érintkező felület szálai és az érdesített vízszigetelő lemez kiemelkedései között csúszásgátló mechanikai kötés alakul ki.
11. 11. Eljárás érdes felületű vízszigetelő lemez előállítására, melynek során a vízszigetelő lemez egyik vagy mindkét fő külső felületét legalább részben műanyag fóliából és/vagy kelméből alakítjuk ki, azzal jellemezve, hogy a kialakítás előtt vagy/és után a műanyag fólia és/vagy kelme külső felületét legalább részben kiemelkedésekkel érdesítjük.
12. 12. Eljárás érdes felületű vízszigetelő lemez előállítására, melynek során a vízszigetelő lemez egyik vagy mindkét fő külső felületét legalább részben műanyag fóliából és/vagy kelméből, mint határoló rétegből alakítjuk ki, azzal jellemezve, hogy határoló rétegként legalább a külső felületnek szánt felületén legalább részben kiemelkedésekkel érdesített műanyag fóliát és/vagy kelmét alkalmazunk.