HU222387B1 - Fékbetét-felerősítés, különösen sínjárművek számára - Google Patents

Abstract

Fékbetét-felerősítés, különösen sínjárművek fékberendezései számára, abetéttartó talpán vezetett, legalább egy súrlódóbetétet (9) hordozóbetéthordozóval, a betéttartó (5) hátára felfekvő rugószerkezettel,ami legalább egy helyen a betéthordozó oldala alá van feszítve. Atalálmányra jellemző, hogy a rugószerkezet lemez- vagy kengyelrugókat(37) tartalmaz, amelyek rendre a betéttartó (5) hátoldala mentén,hossztengelyének mindkét oldalán helyezkednek el, a lemez- vagykengyelrugók (15) végei olyan benyúlásokra (17) támaszkodnak, amelyeka betéthordozó (7) oldalából nyúlnak befelé, a betéttartót (5) mindkétoldalon körülfogó módon, és a lemez- vagy kengyelrugók (15) végeikközött olyan módon vannak meggörbítve, hogy a rugók közepére gyakorolterő által azok megfeszíthetőek úgy, hogy a rugóvégek a benyúlásokra(17) támaszkodnak, és így a betéthordozót (7) a betéttartó (5)talpának irányába feszítik elő. ŕ

Description

A találmány tárgya fékbetét-felerősítés, különösen sínjárművek fékberendezései számára.

Az olyan sínjármű-fékbetétek, melyek betéttartók fecskefark-vezetékeibe vezethetők be, bizonyos játék okozta hátránnyal terheltek. A fékbetét a fékpofák fékoldása után a fecskefark-vezetékes betéttartótól a féktárcsa felszínének irányában mozdulhat el. Ezáltal a súrlódóbetéteknek a féktárcsákon való csiszolódása következik be. A következmény fokozott betétkopás, ferde kopás, valamint tárcsakopás is, különösen nagy tárcsafordulatszámoknál, tehát a nagy sebességű vonatoknál, illetve a motortengely tárcsásfékeiben történő alkalmazás esetén. Az említett probléma még nagyobb a nehéz betétek, tehát színtereit fékbetétek esetén.

Ismertek olyan újszerű betétvezetékek is, melyeknél egy betéthordozó legalább részben körülfog hevederekkel egy azt tartó betéttartót, és egy homlokoldalon legalább egy csappal megakasztható az eltolódással szemben. Egy ilyenszerű betéthordozó talpán rugalmasan van ágyazva több csoport betételem, hordozólemezekre szerelve. A betételemek rugalmas ágyazása ellenére itt is hátrányos, ha a betéthordozó a fék oldása után a féktárcsa tárcsafelszínének irányában eltolódik, és például ferde kopás következhet be.

A US 2077551 számú dokumentum olyan féktuskórögzítési megoldást mutat be, amelynek ékkel megfeszíthető rugója van a féktuskóhordozó hátoldala és a féktuskótartó között. A rugó kizárólag rugalmas közbetétként működik, ami a féktuskóhordozó és féktuskótartó közé bevezetett alakzáró ékkel feszíthető meg.

Ebből kiindulva a találmány feladata abban áll, hogy úgy alakítson ki egy megfelelő fékbetét-felerősítést, hogy abszolút biztonságosan és egyszerű eszközökkel kiiktatódjon a betéthordozó játéka a betéttartóval szemben. Emellett egyszerű módon lehetségesnek kell lennie a fékbetétcserének, ha ezt a kopási helyzet megkívánja.

Találmányunk tehát fékbetét-felerősítés, különösen sínjárművek fékberendezései számára, a betéttartó talpán vezetett, legalább egy súrlódóbetétet hordozó betéthordozóval, a betéttartó hátára felfekvő rugószerkezettel, ami legalább egy helyen a betéthordozó oldala alá van feszítve. A találmányra jellemző, hogy:

a) a rugószerkezet lemez- vagy kengyelrugókat tartalmaz, amelyek rendre a betéttartó hátoldala mentén, hossztengelyének mindkét oldalán helyezkednek el,

b) a lemez- vagy kengyelrugók végei olyan benyúlásokra támaszkodnak, amelyek a betéthordozó oldalából nyúlnak befelé, a betéttartót mindkét oldalon körülfogó módon,

c) a lemez- vagy kengyelrugók végeik között olyan módon vannak meggörbítve, hogy a rugók közepére gyakorolt erő által azok megfeszíthetőek úgy, hogy a rugóvégek a benyúlásokra támaszkodnak és így a betéthordozót a betéttartó talpának irányába feszítik elő.

A találmány szerinti fékbetét-felerősítés előnyös kiviteli alakjának a betéttartóból kinyúló, horonnyal ellátott rögzítőkaijai vannak, melyekbe a lemez- vagy kengyelrugók középső része a megfeszítés során beakasztható.

A találmány szerinti fékbetét-felerősítés további előnyös kiviteli alakjában a súrlódóbetét a betéthordozó hordozólemezére rögzített több betételemet tartalmaz.

A befogómechanizmus segítségével megfeszíthető és a betéttartó hátoldalán haránt irányban és/vagy hosszirányban kiterjedő rugóelhelyezés által egyszerűen lehet a betéttartót befogni. Ezáltal elkerülhető a fékbetét csörgése a betéttartóban, együtt a zörej és a kopás hátrányaival; a fékbetét a fék oldásakor követi a fékbetéttartót, különösen nincs lehetőség a ferde kopásra ferdén elhelyezkedő betétek esetén.

A rugó megfeszítésére a betéttartó hátán alkalmazhatók egyszerű, mechanikusan ható eszközök, így például excenterműködtetések, amelyek közösen alkalmazhatók több, a betéttartón egymástól valamilyen távolságra elhelyezett rugó számára. A rugók kiterjedhetnek a betéttartó, illetve a betéthordozó harántirányában és/vagy hosszirányában is, amikor a rugóvégek mindig a rugóhordozó két oldalán annak benyúlásain támadnak, akár átmenőhevedereknél, akár a betéthordozó, illetve hordozólemez részszakaszokra kiterjedő hevedereinél.

A találmányt a következőkben kiviteli példák kapcsán ismertetjük a mellékelt ábrákra való hivatkozás mellett.

Az 1-3. ábrák a találmány szerinti, fecskefarkvezetékben tartott betéthordozón alkalmazott fékbetét-felerősítés metszetei; és a 4. ábra az 1-3. ábrák metszeteivel szemben egy fékpofa erősen kicsinyített felülnézete, amelynél a betéthordozó a rajta tartott betételemcsoportokkal a betéttartót benyúlások révén legalább részben körülfogja, és legalább egy csap révén végoldalon biztosítva van a betéttartón.

Az 1. ábrán metszetben egy hagyományos 1 fékbetét van feltüntetve, amely egy 5 betéttartó 3 fecskefarkvezetékébe van betolva. A fékbetét a 7 hordozólemez alakjában levő betéthordozóból és a tulajdonképpeni 9 súrlódóbetétből áll. A 9 súrlódóbetét önmagában ismert módon van a 7 hordozólemezzel összekötve, így például összeragasztva, összeszegecselve vagy hasonlóan összekötve. A 7 hordozólemeznek van egy, a 3 fecskefarkvezetéknek megfelelő 11 vezetékszakasza, amely (nem ábrázolt módon) végoldalon a betéttartó fején, illetve egy elfordítható záróreteszen vagy hasonlóan van megtartva.

Azért, hogy beépített állapotban, oldott fék mellett elkerüljük a fékbetét egymásra merőleges irányú mozgásait a betéttartóhoz viszonyítva, hogy tehát kizárjuk a betét csörgését, elő van irányozva egy találmány szerinti 13 rugó- és megfeszítőmechanizmus. A betéttartó felső oldalán, azaz annak hátán legalább egy haránt irányban kiterjedő 15 lemezrugó van előirányozva, mely mindkét végével aláfog a 7 hordozólemez befelé görbített 17 benyúlásainak. A 15 lemezrugó a hossz és hajlítási mozgathatóság bizonyos szabadsági fokával van a betéttartó hátoldalán lekötve 19 megakasztóele2

HU 222 387 Bl mek, például fejes szegecsek által. A lemezrugó vezethető ilyenszerű megakasztóelemek nélkül is, ami a 15 lemezrugó 17 benyúlások alatti két 21 szárának megfelelő méretezésétől függ.

A 15 lemezrugóhoz egy, az 5 betéttartón forgatható 23 excenter van hozzárendelve, amely forgáskor egy, az 1. ábra szerint lefelé irányuló erőt képes kifejteni a 15 lemezrugóra, olyképpen, hogy a lemezrugó végei ennek reakciójaképp felfelé irányulva megfeszítődnek. A 21 szárak tehát felemelik a 7 hordozólemezt a betéttartó irányában, miáltal megvalósul a kívánt rugófeszítés.

Az előírt rugófeszítés egyszerű módon szüntethető meg, amennyiben a 23 excenter az ábrázolás szerint az óramutató járásával ellentétes irányban fordul el. A lemezrugó oldott állapotában minden további nélkül lehetséges az 1 fékbetét kihúzása a 3 fecskefarkvezetékből. A fékbetét beépítési állapotában megfeszített lemezrugó mellett elérhető az abszolút csörgésmentes vezeték előnye; ki van tehát zárva oldott fék mellett a súrlódóbetét hozzáverődése a sínjármű féktárcsájának súrlódó felületéhez.

A 2. ábrán feltüntetett - találmány szerinti - kiviteli alak messzemenően megfelel az 1. ábrán láthatónak, azzal a kivétellel, hogy a 15 lemezrugó szerszámmal vagy kézzel végezhető lefelé irányuló megfeszítés mellett beakasztható egy, a betéttartóval összekötött 27 ágyazat 25 hornyába. Az a lehetőség is fennáll, hogy több 25 hornyot biztosítsunk a 27 ágyazat szerkezeti hossza mentén, hogy más-más rugó-előfeszítéseket hozzunk létre.

Az előbbiekben a találmányt az 1. ábra és a 2. ábra segítségével egyetlen, a betéttartó harántirányában kiterjedő lemezrugóra hivatkozva magyaráztuk el. Természetesen alapjában több ilyenszerű lemezrugó irányozható elő a fékbetét szerkezeti hossza mentén, egymástól bizonyos távolságra; a lemezrugók adott esetben hossz-szalagok révén össze lehetnek kötve egymással. A lemezrugókat egy központi működtetőegységgel is meg lehet feszíteni, például egy olyan excenterrel, amely excenter henger alakjában húzódik az összes lemezrugó felső oldalán, és egy közös emelőkarral működtethető.

A 3. ábrán feltüntetett - találmány szerinti - kiviteli alaknál a rugóerőt nem merőlegesen, hanem közelítőleg a tárcsával párhuzamos irányban alkalmazzuk. Egy 29 excenter által megfeszíthető 31 feszítőrugó van előirányozva, mely 33 szárainak végeivel feszíthető meg a 7 hordozólemez 17 benyúlásaival szemben.

A 3. ábrán baloldalt a 31 feszítőrugó és a 17 benyúlás között 90° szög van feltüntetve, míg a 3. ábra szerintijobb oldali kivitelben 90°-nál kisebb szög van ábrázolva. Az utóbbi esetben kiegészítésül el lehet émi a betéttartóval szemben a fékbetétnek egy bizonyos merőleges irányú megfeszítését.

A 4. ábrán egy fékbetét rugófeszítésének egy kiviteli alakja látható, amelynél egy 35 betéttartó hátoldalán, annak hosszanti középvonalával párhuzamosan kitérj edve két 37 ívben hajlított lemezrugó van előirányozva. A betéttartó 4. ábra szerint elfordított oldalán egy pontvonallal ábrázolt 39 betéthordozó van, amelyen hordozólemezek vannak előirányozva, rajtuk elhelyezett 41 betételemekkel. A pontvonalasan ábrázolt 41 betételemek részletesen nem megvilágító módon vannak csoportos alakban (a nem ábrázolt) hordozólemezeken egymáshoz hozzárendelve. A 39 betéthordozó az 1-3. ábrák szerinti kiviteli alakokkal ellentétben nincs ellátva egy átmenő 3 fecskefarkvezetékkel, hanem szerkezeti hosszának csupán egy részén fogja körül a 43 benyúlások révén a 35 betéttartó külső élét. A betéthordozó ezzel rátolható a betéttartóra, és végoldalon tengelyirányban biztosítva lehet egy 45 csap révén. A 45 csap egy részleteiben közelebbről nem ábrázolt módon felemelhető a rugófeszítés ellenében, és nyugalmi pozícióban belenyúlik egy, a betéthordozó végén levő szembe, úgyhogy ez a 43 benyúlásokban az axiális eltolódásokkal szemben le van biztosítva.

A már említett 37 ívben hajlított lemezrugók a

2. ábra szerinti kiviteli alakhoz hasonlítható módon egy-egy 47 ágyazaton beakaszthatók, miközben a 49 ívszakaszok a 37 ívben hajlított lemezrugók két végén részlegesen aláfognak a 43 benyúlásoknak, ahogy ez összehasonlíthatóan és vázlatosan ábrázolva van az 1-3. ábrák szerinti kiviteli alakokra való hivatkozás mellett; azzal a különbséggel azonban, hogy a 37 ívben hajlított lemezrugók a betéthordozó hosszirányában terjednek ki, tehát nem erre keresztben, mint ahogy ezt az 1-3. ábrák szerinti kiviteli alakok tartalmazzák. A 37 ívben hajlított lemezrugók 51 végei a lebiztosítás céljára beültethetek a betéttartó hátoldalán levő furatokba. A két 37 ívben hajlított lemezrugó középső szakasza - mint korábban említettük - egy 47 ágyazaton megfeszítés mellett mindenkor beakasztható, éspedig egy horony alakú alámetszésbe, mint ahogy ezt megvilágítottuk a 2. ábra szerinti kiviteli alakra vonatkozólag a 25 horonyra való hivatkozás mellett. A 37 ívben hajlított lemezrugók megfeszítésekor, vagyis a 4. ábra szerinti elölnézetben elfordított irányú megfeszítésnél és beakasztásnál a mindenkori 47 ágyazaton a végoldali 49 ívszakaszok választott konfigurációja következtében elérhető azok megfeszítése, azaz egy, a 43 benyúlások irányába irányított megfeszítés. Ez oda vezet, hogy a 39 betéthordozó az általa hordozott 41 betételemekkel a 35 betéttartó irányában megfeszítődik, tehát erre ráhúzódik. Ezáltal is lehetővé van téve az 1-3. ábrák szerinti kiviteli alakhoz hasonlítható módon a fékbetét lényegében játékmentes vezetése. Ezzel a fék oldott állapotában kiküszöbölődik minden játék a betéttartó és a betéthordozó között. A fékbetét kiszereléséhez csupán az szükséges, hogy kinyomjuk a 47 ágyazatban levő hornyából mindkét 37 ívben hajlított lemezrugót olyképpen, hogy a rugófeszültség megszűnjön, és a betéthordozó a 45 csap oldása után hosszirányban lehúzható legyen a betéttartó mentén.

Claims (3)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Fékbetét-felerősítés, különösen sínjárművek fékberendezései számára, betéttartó (5, 35) talpán vezetett, legalább egy súrlódóbetétet (9,41) hordozó betéthordo3

   HU 222 387 BI zóval (7, 39), a betéttartó (5, 35) hátára felfekvó rugószerkezettel, ami legalább egy helyen a betéthordozó (7, 39) oldala alá van feszítve, azzal jellemezve, hogy:

   a) a rugószerkezet lemez- vagy kengyelrugókat (15,

   37) tartalmaz, amelyek rendre a betéttartó (5, 35) 5 hátoldala mentén, hossztengelyének mindkét oldalán helyezkednek el,

   b) a lemez- vagy kengyelrugók (15,37) végei olyan benyúlásokra (17,43) támaszkodnak, amelyek a betéthordozó (7, 39) oldalából nyúlnak befelé, a betéttar- 10 tót (5, 35) mindkét oldalon körülfogó módon,

   c) a lemez- vagy kengyelrugók (15, 37) végeik között olyan módon vannak meggörbítve, hogy a rugók közepére gyakorolt erő által azok megfeszíthetőek úgy, hogy a rugóvégek a benyúlásokra (17, 43) támaszkodnak, és így a betéthordozót (7, 39) a betéttartó (5, 35) talpának irányába feszítik elő.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti fékbetét-felerősítés, azzal jellemezve, hogy a betéttartóból (5, 35) kinyúló, horonnyal ellátott rögzítőkaijai (27, 47) varnak, melyekbe a lemez- vagy kengyelrugók (15, 37) középső része a megfeszítés során beakasztható.
3. 3. A 1. igénypont szerinti fékbetét-felerősítés, azzal jellemezve, hogy a súrlódóbetét a betéthordozó (39) hordozólemezére rögzített több betételemet (41) tartalmaz.