HU222173B1 - Eljárás egyenáramú táplálású fénycsövek fényerő szabályozásához és fénycső előtét az eljárás megvalósítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás egyenáramú táplálású fénycsövek fényerő-szabályozására, amely eljárás során energiaforrás (1) feszültségét afénycső (6) munkafeszültségénél nagyobb egyenfeszültséggé alakítjákát. A találmány tárgya továbbá fénycsőelőtét egyenáramú táplálásúfénycsövek fényerő-szabályozásához, amely fénycsőelőtét bemenetérecsatlakozó vagy a fénycsőelőtétben elhelyezett, a fénycső (6)munkafeszültségénél nagyobb közbenső egyenfeszültségű áramforrás, vagyszinusz alakú váltakozó feszültségből közel állandó és a fénycsőmunkafeszültségénél nagyobb közbenső egyenfeszültség előállításáraalkalmas egyenirányító vagy egyenirányítót is tartalmazó prekonverter,vagy egyenfeszültségből a fénycső munkafeszültségénél nagyobb közbensőegyenfeszültség előállítására alkalmas konverter van. A találmányszerinti eljárásnak az a lényege, hogy az átalakítottegyenfeszültséggel táplált egyenáramot szolgáltató egyenáramúszaggatóáramkörrel (3) közvetlenül vagy közvetve táplálják afénycsövet (6). A találmány szerinti fénycsőelőtétnek az a lényege,hogy a közbenső egyenfeszültség kapcsai közé a fénycső (6)kimenőáramának szabályozására alkalmas egyenáramú szaggatóáramkör (3)csatlakozik, míg az egyenáramú szaggatóáramkör (3) kimeneteközvetlenül vagy közvetve csatlakozik a fojtótekerccsel (5) sorbakötött fénycső (6) kapcsaira. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás egyenáramú táplálású fénycsövek fényerő-szabályozására, amely eljárás során energiaforrás feszültségét a fénycső munkafeszültségénél nagyobb egyenfeszültséggé alakítjuk át. A találmány tárgya továbbá fénycsőelőtét egyenáramú táplálású fénycsövek fényerő-szabályozásához, amely fénycsőelőtét bemenetére csatlakozó vagy a fénycsőelőtétben elhelyezett, a fénycső munkafeszültségénél nagyobb közbenső egyenfeszültségű áramforrás, vagy szinusz alakú váltakozó feszültségből közel állandó és a fénycső munkafeszültségénél nagyobb közbenső egyenfeszültség előállítására alkalmas egyenirányító vagy egyenirányítót is tartalmazó prekonverter, vagy egyenfeszültségből a fénycső munkafeszültségénél nagyobb közbenső egyenfeszültség előállítására alkalmas konverter van.

Mint ismeretes, a fénycsövek olyan kisnyomású kisülőcsövek, amelyek begyújtásához több száz voltos feszültség szükséges. Begyújtáskor a kisülés az előfutött elektródák között indul meg, a begyújtás után azonban a fénycsőre jutó feszültség lecsökken az úgynevezett munkafeszültség szintjére. A munkafeszültség Zener-feszültség jellegű, tehát nagysága a fénycsövön átfolyó áram hatására csak kismértékben változik, mégpedig az áram erőteljes növekedése hatására a munkafeszültség enyhe csökkenést mutat. A munkafeszültség nagyságát elsősorban a fénycső hossza befolyásolja, míg az optimális munkaáram nagysága főleg a fénycső típusától függ. Egy-egy típuson belül a fénycső hossza nem befolyásolja a munkaáram nagyságát. A fénycső munkafeszültségére és áramára vonatkozó ezen összefüggések mind egyen-, mind váltakozó feszültségű táplálás esetére érvényesek. Alacsony hőmérsékletű környezetben --5 °C alatt -, avagy nagyon kis fényerővel üzemelő esetben a fénycsövek állandó fűtést igényelnek, mert az elektródák hőmérséklete a munkaáram hatására már nem lesz elegendően nagy az emisszió fenntartásához.

Mindebből következően az állandó nagyságú feszültségforrásról - hálózat, akkumulátor - a fénycsövet csak abban az esetben lehetséges táplálni, ha valamilyen módon korlátozzuk a fénycső áramát. A fénycső számára az áramgenerátoros táplálás az ideális, mert az optimális munkaárammal táplált fénycső kapcsain - a begyújtás után - a megfelelő nagyságú munkafeszültség automatikusan alakul ki. A fénycsövek üzemeltetéséhez tehát a fix feszültségű hálózat és a fénycső közé valamilyen áramkorlátozó eszközt - fénycsőelőtétet kell kapcsolni.

A fénycsőelőtét felépítése a jelenlegi megoldásoknál nagymértékben függ attól, hogy váltakozó vagy egyenfeszültségű energiaforrás szolgáltatja az energiát a fénycsővilágításhoz, továbbá az is erősen befolyásolja a fénycsőelőtét felépítését, hogy magát a fénycsövet egyen- vagy váltakozó árammal tápláljuk.

Váltakozó feszültségű világítási hálózat esetén előtétfojtóval korlátozták a fénycső áramát. E megoldás azonban nagy meddőteljesítmény-felvételt okoz, amelynek megszüntetése érdekében fázisjavító kondenzátorokat alkalmaztak. Hátrányos, hogy az előtétfojtó és a fénycső teljesítménye szorosan összefügg, így a fényerő változtatása érdekében semmiféle szabályozási lehetőség nem áll rendelkezésre, továbbá az előtétfojtó és a fázisjavító kondenzátor külmérete, helyfoglalása nagy.

A miniatürizálás irányába történő legjelentősebb lépést az idézte elő, hogy elektronikus frekvenciaváltóval a fénycsőre jutó közel szinusz alakú váltakozó feszültség frekvenciáját jelentős mértékben megnövelték (20-50 kHz). Ez tette lehetővé, hogy a fénycső áramát korlátozó előtétfojtó a nagyfrekvenciás oldalra kerüljön, emiatt külmérete rendkívül erőteljesen lecsökkent. Ilyen megoldást ismertet például az International Rectifier: Electronic Ballast Using the Cost-Saving IR215X Drivers. Control Integrated Circuit Designer’s Manual, Application Notes, AN-995A. pp. C-59-C68 és az International Rectifier: Simple Electronic Ballast Using IR2151/52/55 Control ICs. Control Integrated Circuit Designer’s Manual, Design Tips DT° 94-3A. pp. C-99-C-100 cikk. Más esetben a rezonáns működésű frekvenciaváltó kimenőkörébe helyezték el a fénycsövet. Ilyen megoldás található Peter Wood: Ultra-Compact Fluorescent Ballasts Using the IR51HXXX Hybrids. International Rectifier, Application ENG. Design Tips DT° 95-3. pp. 1-3 cikkében. A rezgőkör paramétereit úgy választották meg, hogy a fénycső begyújtása után bekövetkező terhelésnövekedés a rezgőkört olyan mértékben hangolja el, hogy a fénycső megkívánt munkaárama kialakuljon. A nagyfrekvenciás táplálás hatására megszűnt a fénycső hálózati táplálás esetén tapasztalható vibrálása, mert nagyobb frekvencián erőteljesebben érvényesül a fénycső belső falára felvitt „lumineszkáló bevonat” utánvilágító hatása.

Az elektronikus fénycsőelőtétek rezonáns változatát elsősorban Peter Wood említett cikkében ismertetett kompakt fénycsövekben alkalmazzák. A miniatürizálást lehetővé tevő előnyök mellett azonban vannak számottevő hátrányai is a kompakt fénycsöveknek. A hálózatból a kompakt fénycsövekben alkalmazott fénycsőelőtét már nem vesz fel jelentős meddőteljesítményt, ezzel szemben rendkívül felharmonikus dús árammal terheli a hálózatot, mivel diódás egyenirányítással és szűréssel nyert egyenfeszültségből kiindulva állítja elő a frekvenciaváltó a fénycső táplálásához szükséges nagyfrekvenciás váltakozó feszültséget. Tényleges áramszabályozás ezeknél a megoldásoknál sem történik, a kapcsolás a fénycső munkaáramát a gyártás során mereven beállított paraméterekkel korlátozza, és a legtöbb esetben továbbra sem lehetséges a fényerő változtatása. E megoldások is közel szinusz alakú nagyfrekvenciás váltakozó árammal táplálják a fénycsövet.

Az elektronikus fénycsőelőtétek a világítási hálózat számára abban az esetben válnának ideális ohmikus fogyasztóvá, ha az energiaátalakítás első lépését végző egyenirányító-szűrő „hálózatbarát” tulajdonságokkal rendelkezne, azaz az egyenirányító a hálózatot a feszültséggel fázisban lévő szinuszos árammal terhelné. Hálózatbarát egyenirányító kialakítását különböző elvek alapján többféle módon végzik. Ilyen megoldások talál2

HU 222 173 Bl hatók például J. Klein-M. K. Nalbant: Power Factor Correction - Incentives, Standards and Techniques. PCIM June 1990. pp. 26-31 és M. Marx-D. Schröder: Single-Stage High Power-Factor Electronic Ballast. PEMC’96 Budapest, Hungary, 1996. Proceedings pp. 2/296-2/299 c. cikkekben. A kisebb teljesítményű egyfázisú alkalmazások esetében - mint például a tápegységek és a fénycsőelőtétek - szinuszos burkológörbéjű, nagyfrekvenciás háromszög alakú áramimpulzusok által elosztott energiaátvitelre épülő megoldás a legcélravezetőbb. Ehhez egyszerű teljesítményelektronikai kapcsolás szükséges, vezérlésük, szabályozásuk a kereskedelemben kapható céláramkörökkel (PFC - Power Factor Conroller) megoldható. Ezt a megoldást például Lehrmite, F.-Alberkrack, J. H.-Barrow, S. M.: An Economical Controller Corrects Power Factor, PCIM Europe, January/February 1994. cikk ismerteti.

A hálózatbarát egyenirányító kialakítására alkalmas teljesítményelektronikai kapcsolások a közismert záróüzemű konverterek körébe tartoznak, ilyen az irodalomból jól ismert úgynevezett BOOST, FLYBACK és BUCK-BOOST-konverter. Az előbbi a be- és kimenet között nem teszi lehetővé a galvanikus leválasztást, az utóbbi kettő transzformátoros csatolású, ezért galvanikus leválasztásra is alkalmas.

A hálózatbarát tulajdonságot kialakító konverter prekonverter elnevezése arra utal, hogy az energiaátalakításban elsőként részt vevő prekonvertert további energiaátalakító konverter kapcsolások is követhetik.

A fénycsövek egyenfeszültségről való veszteségmentes táplálását az elektronikus eszközök elterjedése tette lehetővé. Egyenáramú szaggatóval (Chopperrel) ugyanis széles tartományban változó egyenfeszültségből állandó áramot szolgáltató áramgenerátort is ki lehet alakítani, amelynek kimenő egyenáramával közvetlenül is táplálni lehet a fénycsövet.

A fénycsövek egyenfeszültségű táplálásából számos előny származik: mivel a „lumineszkáló bevonat” utánvilágító hatása nem játszik szerepet a fényáram lüktetésének eliminálásában, a fénycső egyenletesen, mindig a legnagyobb fényáramot szolgáltatja, ezáltal végképp megszűnik a fénycsövek vibrálása, a mozgó alkatrészekről visszatükröződő stroboszkóp hatás, a plazmarezonancia esélye, továbbá lényegesen jobb hatásfok érhető el. A hagyományos előtétfojtós megoldáshoz képest több mint 30%-os többletenergia takarítható meg. A fényerő-szabályozásra elektronikus úton nyílik lehetőség, többfajta fénycsőhöz is használható, emellett a fénycsőelőtét rendkívül egyszerű felépítése gazdasági szempontból is kedvező.

Fénycsövek egyenáramú táplálása azonban hátrányos következményekkel is járhat. A fénycsövek gázterében normál üzemi állapotban telített higanygőz, illetve a gyújtást és a higany fokozottabb ibolyántúli sugárzását elősegítő nemesgáz van. (lásd V. G. Lukacser: Fénycsőszerelés. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1962. 14. old.) A kis nyomás miatt elsősorban a higany ultraibolya frekvenciatartományba eső rezonanciavonala gerjed, amelyet a fénycső falára felvitt fénypor alakít látható sugárzássá. A higanyt a gyártás során adagolják a fénycső belső terébe. A higanyionok egyenáramú táplálás esetén a katódoldal felé vándorolnak (elektrovagy kataforézis, lásd Lukacser idézett könyve), ezért az anódoldalon - különösen azoknál a fénycsöveknél, amelyekbe a gyártás alkalmával kevesebb higany került - meghatározott üzemidő után fokozatos elsötétedés mutatkozik. Ha a fénycső polaritását felcseréljük, az ilyen fénycsőegyed egy ideig újra teljes hosszában világít, majd az anódoldali fokozatos elsötétedés hasonló idő múlva elkezdődik. Az észrevehető elsötétedés bekövetkezésének időtartama erősen függ a fénycső belső légterében lévő higany mennyiségétől, a környezeti hőmérséklettől stb., tehát az időtartam gyártmány-, típus-, egyed- és kömyezetfüggő. Egyes fénycsőegyedeknél a jelenség be sem következik, másoknál pár órás vagy egy-két hetes üzem után tapasztalható.

A találmány célja olyan, egyenáramú táplálásra alkalmas fénycsőelőtét kialakítása, amely úgy teszi lehetővé a jelenleg használatos fénycsövek egyenáramú táplálását, hogy az ismert nagyfrekvenciás váltakozó áramú táplálást megvalósító elektronikus fénycsőelőtétek előnyeinek megtartása mellett azok hibáit kiküszöböli, és így az egyenáramú táplálás eddigi akadályát, a fénycső elsötétedését is kiküszöböli.

A találmány alapja az a felismerés, hogy ha olyan elektronikus fénycsőelőtétet hozunk létre, amelynek a teljesítmény áramkörében valamilyen alkalmas eszközzel - például prekonverterrel - a fénycső munkafeszültségénél megfelelő mértékben nagyobb egyenfeszültséget állítunk elő és az áramszabályozást egyenáramú szaggatóáramkörrel (chopper) végezzük, akkor a fénycső egyenáramú táplálása csaknem veszteségmentesen valósítható meg, ha pedig az áramszabályozó után polaritásváltó invertert is csatlakoztatunk, akkor a változtatható polaritású egyenárammal történő táplálás is létrehozható az elsötétedési jelenségre érzékeny fénycsövek számára.

Amíg az egyenáramú táplálásra alkalmas - elsötétedésijelenség-mentes - fénycsövek kifejlesztésre nem kerülnek, amely az egyenáramú táplálás műszaki és gazdasági előnyei miatt előbb-utóbb bekövetkezik, az elsötétedésre hajlamos fénycsőtípusok egyenáramú táplálása az említett módon úgy valósítható meg, hogy a fénycsőtípustól függő meghatározott idő után ellentétes irányban kényszerítjük át a fénycsövön az egyenáramot. Minden fénycsőtípus számára egyaránt megoldást jelent, ha az áramirányváltást automatikussá tesszük. Az egyenáramú fénycsőtáplálás által elérhető energiamegtakarítás ugyanis abban az esetben is bekövetkezik, ha elektronikus eszközök felhasználásával - például inverter segítségével - periodikusan, lehetőleg egyenlő időközönként, meghatározott frekvenciával felcseréljük a fénycsőre jutó feszültség - és ezáltal a fénycsövön átfolyó áram - polaritását. Az inverter ebben az esetben áraminverter szerepet tölt be: változtatható polaritással kényszeríti át a chopper sima egyenáramát a fénycsövön. Ha tehát az inverterben keletkező veszteségektől eltekintünk, akkor az egyenáramú fénycsőtáplálással egyenrangú helyzetet teremtünk a fénycső energiahasznosítása szempontjából, ugyanis változatlanul

HU 222 173 Β1 sima egyenáram folyik át a fénycsövön, bár az áramirány időnként megváltozik, a polaritásváltás (kommutáció) pillanatszerű. Mivel az inverter kapcsolási frekvenciája nem kritikus (pár ezred Hz-től pár kHz is lehet), továbbá csupán néhány tized amper nagyságrendű áramot kell az invertemek kommutálnia, az inverter alkalmazásával járó hatásfokcsökkenés csaknem elhanyagolható. Természetesen az áraminverter alkalmazása többletköltséget jelent, ezt azonban ellensúlyozza a szélesebb körű alkalmazhatóság.

A találmány szerinti eljárásnak az a lényege, hogy az átalakított egyenfeszültséggel táplált egyenáramot szolgáltató egyenáramú szaggatóáramkörrel közvetlenül vagy közvetve tápláljuk a fénycsövet. A találmány szerinti fénycsőelőtétnek az a lényege, hogy a közbenső egyenfeszültség kapcsai közé a fénycső kimenőáramának szabályozására alkalmas egyenáramú szaggatóáramkör csatlakozik, míg az egyenáramú szaggatóáramkör kimenete közvetlenül vagy közvetve a fénycső kapcsaira csatlakozik.

A találmányt részletesebben az ábrákon bemutatott kiviteli példák segítségével ismertetjük, az 1. ábrán a találmány egy kiviteli példája szerinti fénycsőelőtét tömbvázlatát szemléltetjük, a 2. ábrán a találmány szerinti fénycsőelőtét egyenáramú szaggatóáramkörének egy kiviteli példáját mutatjuk be.

Ha az 1. ábra szerinti fénycsőelőtétben lévő vagy a fénycsőelőtéthez csatlakoztatható 1 energiaforrás kimenete a fénycső munkafeszültségénél nagyobb közbenső egyenfeszültségű kimenet, akkor közvetlenül, egyébként 2 energiaátalakító fokozaton keresztül 3 egyenáramú szaggatóáramkörre (chopper) van kötve. A 3 egyenáramú szaggatóáramkör kimenetei egyenáramú fénycsőtáplálás esetén 5 fojtótekercsen át, változtatható polaritású egyenárammal történő fénycsőtáplálás esetén 4 polaritásváltó inverteren és 5 fojtótekercsen keresztül 6 fénycső bemenetelre csatlakoznak.

Ha az 1 energiaforrás kimenetei a 6 fénycső munkafeszültségénél nagyobb közbenső egyenfeszültséget szolgáltató kimenetek, akkor a 2 energiaátalakító fokozatra nincs szükség. Ha az 1 energiaforrás kimenetei a 6 fénycső munkafeszültségénél kisebb egyenfeszültséget szolgáltató kimenetek, akkor a 2 energiaátalakító fokozat DC/DC konverter, míg ha az 1 energiaforrás váltakozó feszültségű, például hálózat, akkor a 2 energiaátalakító fokozat AC/DC egyenirányító, illetve egyenirányítót is tartalmazó prekonverter.

A 2. ábrán olyan általánosan elteijedt 3 egyenáramú szaggatóáramkör találmány szerinti kialakítását szemléltetjük, amelyhez 7 prekonverter csatlakozik. A 3 egyenáramú szaggatóáramkör átalakítását az indokolja, hogy a 3 egyenáramú szaggatóáramkörben lévő 8 elektronikus kapcsoló 10 vezérlő áramkörének közös potenciálú kapcsa ugyanarra a bemeneti kapocsra csatlakozhasson, mint 7 prekonverter külön nem ábrázolt vezérlő áramkörének közös potenciálú kapcsa, amely össze van kötve a 7 prekonverter egyik kimeneti kapcsával. Ebben az esetben ugyanis a 3 egyenáramú szaggatóáramkört és a 7 prekonvertert bár külön-külön, de ugyanolyan típusú áramkörrel vezérelhetjük, továbbá a 8 elektronikus kapcsoló és a 10 vezérlő áramkör közös potenciálú kapcsa közé lehet a 3 egyenáramú szaggatóáramkörben a 9 árammérő eszközt elhelyezni. Ez az átalakítás azzal a következménnyel jár, hogy a 3 egyenáramú szaggatóáramkör kimenete - a szokásos kialakításoktól eltérően - nem a vezérlő áramkör közös potenciálú kapcsa és a kimenet, hanem a pozitív kapocs és a kimenet közé kerül.

A találmány szerinti fénycsőelőtét a következőképpen működik.

A 2 energiaátalakító kimenetén létrejött közbenső egyenfeszültség egy vagy több fénycsövet táplálhat. Egy-egy fénycső táplálása sima egyenárammal vagy változtatható polaritású egyenárammal is lehetséges. A 6 fénycsövet gyakorlatilag minden esetben az 5 fojtótekercsen keresztül tápláljuk. Az 5 fojtótekercsnek a 6 fénycső begyújtásához szükséges nagyfeszültség előállításában van szerepe, a begyújtás! módok önmagában ismert módon többféleképpen valósíthatók meg.

A 6 fénycső egyenáramú áramgenerátoros táplálását a 3 egyenáramú szaggatóáramkör biztosítja. A 8 elektronikus kapcsolót, diódát, induktivitást, kondenzátort és 10 vezérlő áramkört tartalmazó 3 egyenáramú szaggatóáramkör önmagában ismert módon épül fel és működik. A 6 fénycső egyenáramú táplálása esetében a 3 egyenáramú szaggatóáramkör kimenőárama közvetlenül táplálja az 5 fojtótekerccsel sorba kapcsolt 6 fénycsövet.

Változtatható polaritású egyenárammal történő fénycsőtáplálás azáltal valósítható meg, hogy a 3 egyenáramú szaggatóáramkör kimeneti egyenáramának irányát 4 polaritásváltó inverter közbeiktatásával periodikusan megváltoztatjuk. A 4 polaritásváltó inverter célszerűen két hídágból és vezérlő áramkörből önmagában ismert módon felépített teljes hídkapcsolás 50-50%-os kivezérléssel, ezért a 6 fénycsőre ebben az esetben azonos időtartamon át folyik egyik vagy másik irányban az áramgenerátor egyenárama.

A 3 egyenáramú szaggatóáramkör építőelemeinek célszerű átrendezésével különösen előnyös áramköri elrendezéshez jutunk, ha a 3 szaggatóáramkört 7 prekonverterből álló 2 energiaátalakító táplálja. A 2. ábrán látható átrendezés következtében a 3 egyenáramú szaggatóáramkör önmagában ismert működése nem változik meg, azonban eléijük azt, hogy a 3 egyenáramú szaggatóáramkör 8 elektronikus kapcsolóját vezérlő 10 vezérlő áramkör közös potenciálja és a 7 prekonverter kapcsolóeszközét vezérlő áramkör közös potenciálja egymással a 7 prekonverter egyik kimenetén közösíthető legyen. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a 7 prekonverter és a 3 egyenáramú szaggatóáramkör különkülön azonos típusú vezérlő áramkörrel vezérelhető, a vezérlő áramkörök közös tápfeszültségforrásról táplálhatók, továbbá a 8 elektronikus kapcsoló árama a 10 vezérlő áramkör közös potenciálú kapcsa és a 8 elektronikus kapcsoló közé iktatott 9 árammérő eszközzel egyszerűen visszacsatolható. A 9 árammérő eszköz a legegyszerűbb esetben például sönt is lehet.

Claims (4)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás egyenáramú táplálású fénycsövek fényerő-szabályozására, amely eljárás során energiaforrás feszültségét a fénycső munkafeszültségénél nagyobb egyenfeszültséggé alakítjuk át, azzal jellemezve, hogy az átalakított egyenfeszültséggel táplált egyenáramot szolgáltató egyenáramú szaggatóáramkörrel (3) közvetlenül vagy közvetve tápláljuk a fénycsövet (6).
2. 2. Fénycsőelőtét egyenáramú táplálású fénycsövek fényerő-szabályozásához, amely fénycsőelőtét bemenetére csatlakozó vagy a fénycsőelőtétben elhelyezett, a fénycső munkafeszültségénél nagyobb közbenső egyenfeszültségű áramfonás, vagy szinusz alakú váltakozó feszültségből közel állandó és a fénycső munkafeszültségénél nagyobb közbenső egyenfeszültség előállítására alkalmas egyenirányító vagy egyenirányítót is tartalmazó prekonverter, vagy egyenfeszültségből a fénycső munkafeszültségénél nagyobb közbenső egyenfeszültség előállítására alkalmas konverter van, azzal jellemezve, hogy a közbenső egyenfeszültség kapcsai közé a fénycső (6) kimenőáramának szabályozására alkalmas egyenáramú szaggatóáramkör (3) csatlakozik, míg az egyenáramú szaggatóáramkör (3) kimenete közvetlenül vagy közvetve csatlakozik a fojtótekerccsel (5) sorba kötött fénycső (6) kapcsaira.
3. 3. A 2. igénypont szerinti fénycsőelőtét, azzal jellemezve, hogy az egyenáramú szaggatóáramkör (3) kimenete polaritásváltó inverteren (4) keresztül csatlakozik a fojtótekerccsel (5) sorba kötött fénycső (6) kapcsaira.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti fénycsőelőtét, azzal jellemezve, hogy prekonverter (7) alkalmazása esetén az egyenáramú szaggatóáramkörben (3) lévő elektronikus kapcsoló (8) vezérlő áramkörének (10) közös potenciálú kapcsa ugyanarra a bemeneti kapocsra csatlakozik, mint a prekonverter (7) vezérlő áramkörének a közös potenciálú kapcsa.