HU219658B - Alacsony építésű fedőelrendezés elektromágnesesen árnyékolt fémházakhoz - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya alacsony építésű fedőelrendezés elektromágnesesenárnyékolt fémházakhoz. A fedőelrendezésnek van egy alaplapja (B) éslegalább egy profilléce (PK, PF), amely az alaplap (B) egy oldalélére(S1, S2) ráhelyezhető. Egy profilléc kiképezhető érintkezőprofil-lécként (PK) vagy rugós profillécként (PF) rátűzött érintkezőrugó-léccel. Ezek előnyös módon egy alaplap (B) egymással szemben lévőoldaléleire (S1, S2) helyezhetőek rá. A találmány szerintifedőelrendezés előnye elsősorban a profillécek kis magassága, és ezzela fémház ideálisan egy síkban haladó elektromágneses árnyékolása,különösen több egymás mellett elhelyezett fedőelrendezés esetében.Építőegység-tartókban a találmány szerinti fedőelrendezés példáulhátoldali fedélként vagy elülső vakfedélként szolgálhat azépítőegységek számára szolgáló üres dugaszhelyeken. ŕ

Description

A találmány tárgya alacsony építésű fedőelrendezés elektromágnesesen árnyékolt fémházakhoz.

A villamos kapcsolásokat zavarmentes működésük céljából elektromágneses hullámoktól árnyékolni kell. Ezért a villamos kapcsolást körülvevő háznak túlnyomórészt fém házrészekből kell állnia. Az árnyékolás megakadályozza mind az elektromágneses hullámok behatolását a házba, mind azok kilépését a házból. Ehhez arra van szükség, hogy a fém házrészek között végig áramvezető kötések jöjjenek létre, elsősorban érintkezőrugóelemeken át. Az elektromágneses frekvenciák nagyságától függően ezeknek a kötéseknek lehetőleg hézagmenteseknek kell lenniük.

A DE 36 04 860 Al számú szabadalmi iratból ismert egy elrendezés építőegység-tartó készülékfiókja homloklapjának nagyfrekvenciás árnyékolására. A homloklapnak az egyik hosszoldala mentén van egy érintkezőléce és a szemben lévő hosszoldalon egy tartóléce a homloklap peremén túlnyúló, behelyezett csúszó rugóléccel. A homloklap az érintkezőléccel és a tartóléccel együtt egy darabként, folyatott profilként van kivitelezve.

A homloklapnak a szükséges önstabilitás végett megfelelő lapvastagsága kell hogy legyen. Ez megszabja az érintkezőléc és a tartóléc minimális vastagságát és minimális magasságát is. Egy homlokösszekötő elemmel a homloklap hátoldalán elhelyezett áramköri lap a belső részbe benyúló érintkezőléc és tartóléc miatt a homloklap irányában csak egy minimális távolságra látható el áramköri elemekkel. Az áramköri elemek elhelyezésére szolgáló felület különösen az építőegység-tartókba betolt áramköri lapok esetében korlátozott és nem bővíthető tetszőlegesen. Problematikus a csúszó rugóléc magassága által meghatározott, a házban viszonylag mélyen lévő érintkezési pont a csúszó rugóléc és egy szomszédos érintkezőléc között. A villamos érintkeztetésnek az emiatt befelé eltolt részei bizonyos mértékben negatívan hatnak a ház elektromágneses árnyékolására. Az elektromágneses hullámok ekkor a homloklapok közötti réseken behatolhatnak, és ezeket a hullámokat az érintkezőlécek és a csúszó rugólécek a homloklapok hátoldala mögött csak viszonylag messze fogják fel. Minél messzebb behatolnak az elektromágneses hullámok egy házba, annál nagyobb a lehetséges zavarópotenciáljuk.

A találmányunk elé kitűzött feladat hatékonyabb fedőelrendezés a ház elektromágneses árnyékolásához.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy az elektromágnesesen árnyékolt fémházhoz, elsősorban egy építőegység-tartóhoz szolgáló fedőelrendezésnek van egy alaplapja és legalább egy profilléce, amely az alaplap egyik oldalélére ráhelyezhető. A profillécnek van továbbá egy, az alaplap síkjára közelítőleg merőleges, léc alakú érintkezőszára és egy léc alakú felfekvési szára, amely az alaplappal összeköthető, és szögben úgy van meghajlítva, hogy a profilléc közelítőleg egy síkban van az alaplap homlokoldalával.

A találmány szerinti fedőelrendezés előnye a különálló profillécek kis magassága. A profillécek csak kissé nyúlnak be egy, például a fedőelrendezés hátoldalán merőlegesen rögzített áramköri lapba. Az áramköri lapon így a felület optimálisan kihasználható az építőelemek számára.

Különösen előnyös, hogy két szomszédos fedőelrendezésnél az első fedőelrendezés rugóprofilléce és a második fedőelrendezés érintkezőszára közötti érintkezési pont közel az alaplapok hátoldalának magasságában van. Ezáltal az egyes fedőelrendezések, illetőleg más szomszédos házrészek homlokoldalával közel egy síkban lévő villamos érintkeztetés jön létre, ami a ház közel ideális elektromágneses árnyékolását hozza létre.

A találmány szerinti fedőelrendezés további előnye a külön gyártott profilléc, amely például rugóprofillécként alakítható ki. A rugóprofilléc külön előállítása elsősorban a profil, mint olyan, finomabb kidolgozását teszi lehetővé a folyatási eljárásban. Ily módon előnyösen egységes profilt és egy egységes rugóalakot lehet alkalmazni az elektromágnesesen árnyékolt házban szükséges minden érintkezőrugó-lécnél és -profil-lécnél. Ezáltal egy házban például előnyös módon lehetséges az érintkezőrugók egyetlen kiviteli alakjának használata. Elsősorban olyan profilalak alkalmazható, amelyre egy érintkezőrugó-lécet előnyös módon rá lehet tűzni.

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra egy találmány szerinti fedőelrendezés egy alaplappal és két, az alaplap oldaléleire felhelyezett profilléccel, amelyek közül az egyik érintkezőprofil-lécként, a másik érintkezőrugó-lécként van kiképezve, a

2. ábra az 1. ábra szerinti fedőelrendezés keresztmetszete, és a

3. ábra egy találmány szerinti fedőelrendezés az alaplap két oldalsó mélyedésébe behelyezett profillécekkel.

Az 1. ábrán példaképpen egy, a találmány szerinti fedőelrendezés egy kiviteli alakját ábrázoltuk egy B alaplappal és két, az alaplap SÍ és S2 oldalélére felhelyezett PK és PF profilléccel. Ezeket főleg csavarozás vagy szegecselés köti össze az LE furatokon át a B alaplappal. Az egyik profilléc előnyös módon érintkező PK profillécként, a másik profilléc rugós PF profillécként, F rugóelemmel, jelen esetben érintkezőrugó-léccel van kiképezve.

A találmány szerinti fedőelrendezésnek az 1. ábrán példaképpen ábrázolt kiviteli alakja például egy ház homlokoldalának folytonos elektromágneses árnyékolására szolgál. Több ilyen fedőelrendezés szoros, egy sík mentén történő egymáshoz sorolásával egy első fedőelrendezés F rugóelemét, azaz érintkezőrugó-lécét egy szomszédos második fedőelrendezés érintkező PK profillécének léc alakú K érintkezőfelületéhez sajtoljuk. Ezzel áramvezető villamos kötés jön létre az egyes fedőelrendezések között, és így létrejön az elektromágneses ámyékolóhatás.

A 2. ábrán egy elektromágnesesen árnyékolt fémház találmány szerinti és az 1. ábrán példaképpen ábrázolt fedőelrendezésének keresztmetszete látható. A fedőelrendezésnek van egy B alaplapja és legalább egy, a B alaplap SÍ, illetőleg S2 oldalélére felhelyezett PK, illetőleg

HU 219 658 Β

PF profilléce. A PK, illetőleg PF profilléc tartalmaz egy, a B alaplap síkjára közelítőleg merőlegesen elhelyezett, léc alakú KS, illetőleg KF érintkezőszárat, valamint egyegy léc alakú AS felfekvési szárat. Az utóbbi a B alaplappal összeköthető, úgyhogy a PK, illetőleg PF profilléc közelítőleg egy síkban van a B alaplap homlokoldalával.

Ezenkívül a találmány szerinti fedőelrendezés egyik kiviteli alakjában a PK, illetőleg PF profillécnek a KS, illetőleg KF érintkezőszár és az AS felfekvési szár között előnyös módon van egy, a B alaplap homlokoldalával közelítőleg egy síkban lezáró DS távtartó szára. Ezáltal a PK, illetőleg PF profilléc hátoldalán a KS, illetőleg KF érintkezőszár és az AS felfekvési szár között egy G mélyedés keletkezik. Elsősorban azáltal, hogy az egyik PF profilléc rugós profillécként van kialakítva, F rugóelemeket, elsősorban érintkezőrugó-lécet lehet erre rátűzni, amelyek a PF profilléctől oldalt rugósán elállnak. A G mélyedés itt elsősorban az F rugóelem minél messzebb lenyúló és a rugószárral szemben lévő BK szorítókengyelének befogadására szolgál.

A fedőelrendezés találmány szerinti kialakítása révén a KS, illetőleg KF érintkezőszámak különösen kicsi lesz a H2 magassága, és így az ezekhez szükséges tér a minimumra csökken. Az F rugóelemek P érintkezési pontjának Hl magassága a találmány szerinti fedőelrendezésben közelítőleg megegyezik a B alaplap vastagságával. A P érintkezési pont így rendszerint a B alaplap hátoldalának magasságában van, és így rugózva és áramvezetően felfekszik a szomszédos házrészekre. Ez előnyös módon a ház közelítőleg ideális, folytonos elektromágneses árnyékolását hozza létre. Ehhez a szomszédos fedőelrendezések egyik PK profilléce érintkezőprofil-lécként van kiképezve. A hátra irányuló, léc alakú KS érintkezőszámak van egy kívül lévő K érintkezőfelülete, amely elsősorban ellen-érintkezőfelületként szolgál az F rugóelemekhez.

A fedőelrendezés 2. ábra szerinti kiviteli alakjában példaképpen egy-egy PK és PF profilléc van a B alaplap két egymással szemben lévő SÍ és S2 oldalélén. A PK és PF profillécet elsősorban AS felfekvési szárán keresztül lehet a B alaplappal az SÍ, illetőleg S2 oldalélnél SE süllyesztett fejű csavarokkal összecsavarozni.

A 3. ábrán a találmány szerinti fedőelrendezés olyan kiviteli alakja látható, amelyet elsősorban építőegység-tartóknál lehet használni. Itt a B alaplap tartalmaz legalább egy oldalsó A mélyedést, amelybe egy PK, illetőleg PF profilléc a B alaplap külső, SÍI és S12, illetőleg S21 és S22 oldalélével közelítőleg egy síkban és párhuzamosan van behelyezve. A B alaplap sarkaiig érő PK, illetőleg PF profillécek akadályoznák a fedőelrendezésnek például egy építőegység-tartó felső és alsó kereszt- és/vagy hosszsínein való rögzítését. A B alaplapnak így például a felső és az alsó oldalperemén PK és PF profilléc nélküli sík felülete van, amely a fedőelrendezésnek egy építőegység-tartón csavarozással történő rögzítésekor LB furatokkal van ellátva.

Elsősorban építőegység-tartók esetén a találmány szerinti, elektromágnesesen árnyékoló fedőelrendezés például mind homloklapként, mind hátoldali fedélként vagy elülső vakfedélként szolgálhat az építőegységek számára szolgáló üres dugaszhelyeken.

A találmány szerinti fedőelrendezés előnye elsősorban a különálló PK, illetőleg PF profilléc kis magassága és ezzel a fémház ideálisan egy síkban haladó elektromágneses árnyékolása, különösen több egymás mellett elhelyezett fedőelrendezés esetében. A különálló, rugós profillécként kiképzett PF profilléc előnyös módon úgy van kialakítva, hogy a házban egy egyszerűen feltűzhető érintkezőrugónak csak egyetlen kiviteli alakját kell alkalmazni.

Claims (7)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Fedőelrendezés elektromágnesesen árnyékolt fémházhoz, elsősorban egy építőegység-tartóhoz, amelynek van

   a) egy alaplapja (B) és

   b) legalább egy profilléce (PK, PF), amely az alaplap (B) egyik oldalélére (SÍ, S2) ráhelyezhető kialakítású, azzal jellemezve, hogy bl) a profillécnek van egy, az alaplap (B) síkjára merőleges, léc alakú érintkezőszára (KS, KF) és b2) egy léc alakú felfekvési szára (AS), amely az alaplappal (B) összeköthető és szögben úgy van meghajlítva, hogy a profilléc (PK, PF) egy síkban van az alaplap (B) homlokoldalával.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti fedőelrendezés, azzal jellemezve, hogy a profillécnek (PK, PF) az érintkezőszár (KS, KF) és a felfekvési szár (AS) között van egy, az alaplap (B) homlokoldalával egy síkban lezáró távtartó szára (DS).
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti fedőelrendezés, azzal jellemezve, hogy az összekötést a profilléc (PK, PF) felfekvési szára (AS) és az alaplap (B) között annak oldalélénél (SÍ, S2) csavarozással, például süllyesztett fejű csavarokkal (SE) hozzák létre.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti fedőelrendezés, azzal jellemezve, hogy az alaplapban (B) van legalább egy oldalsó mélyedés (A), amelybe a profilléc(ek) PK, PF) az alaplap (B) külső oldaléleivel (SÍI, SÍ2, S21, S22) egy síkban és párhuzamosan van(nak) behelyezve.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti fedőelrendezés, azzal jellemezve, hogy a hátrafelé irányuló, léc alakú érintkezőszár (KF) a profilléctől (PF) oldalt rugózva elálló rugóelemeket (F), elsősorban érintkezőrugó-lécet feltűzhető kialakítású.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti fedőelrendezés, azzal jellemezve, hogy a profilléc (PK) léc alakú érintkezőszárának (KS) van egy kívül lévő érintkezőfelülete (K).
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti fedőelrendezés, azzal jellemezve, hogy az alaplap (B) legalább két egymással szemben lévő oldalélén (SÍ, S2) egy-egy profilléc (PK, PF) van elhelyezve.