HU219100B

HU219100B - Berendezés és eljárás áramoltatható közegek, főleg folyadékok kezelésére

Info

Publication number: HU219100B
Application number: HU9702313A
Authority: HU
Inventors: Jan M. Maarschalkerweerd
Original assignee: Trojan Technologies Inc.
Priority date: 1994-10-17
Filing date: 1995-10-17
Publication date: 2001-02-28
Also published as: BR9509356A; EP0788462B1; AU706711B2; NZ293907A; EP0788462A1; NO971720L; KR970707049A; JPH10509372A; US5504335A; HUT77069A; FI971559A0; DE69507708T2; WO1996011879A1; FI971559A; TW346476B; CZ116397A3; ATE176455T1; NO971720D0; MX9702775A; ES2130655T3

Abstract

A találmány berendezés áramoltatható közegek, főleg folyadékokkezelésére. Ennek az áramló közeget befogadó háza (420) van, ez azáramló közeg számára beömlőnyílással (405), kiömlőnyílással (410) ésezek között elhelyezkedő kezelőszakasszal (415) van ellátva. Akezelőszakaszban (415) legalább egy sugárforrásmodul (425) vanelrendezve. Lényege, hogy a sugárforrásmodul (425) sugárforrása azárt, előnyösen csőszerű házban (420) a közegáramlás irányávalpárhuzamosan, a beömlőnyílás (405) és a kiömlőnyílás (410) között vanelrendezve. A sugárforrás támasztóelemhez tömítetten csatlakozik, atámasztóelem pedig a házhoz (420) tömítetten van rögzítve. A fentiberendezéssel foganatosítható eljárás lényege, hogy közegáramotvezetnek a beömlőnyíláshoz (405); ezt a közegáramot a beömlőnyílástól(405) bevezetik a kezelőszakaszba (415) a sugárforrással lényegébenpárhuzamos irányban. A kezelőszakaszban (415) a közegáramotsugárzásnak vetik alá, majd a közegáramot a kiömlőnyíláshoz (410)vezetik. A kezelés során a közegáramot a beömlőnyíláson (405), akezelőszakaszon (415) és a kiömlőnyíláson (410) keresztül lényegébenegy vonalban vezetik. ŕ

Description

A találmány tárgya berendezés és eljárás áramoltatható közegek, főleg folyadékok kezelésére.

Különböző folyadékkezelő berendezések és eljárások ismertek. Példaként utalunk az US-4482809, US-4872980, US-5006244 és US-5418370 számú szabadalmi leírásokra (ezek mindegyikének jogosultja megegyezik a jelen bejelentésével). A fenti nyomtatványok mindegyikénél gravitációs úton adagolják be a kezelendő közeget a berendezésbe, amely ultraviola sugárzást alkalmazva hatástalanítja a közegben lévő mikroorganizmusokat.

Az US-4482809, US-4872980 és US-5006244 számú szabadalmi leírások ultraviola-lámpával ellátott berendezést írnak le. Ezeknél felül nyitott csatornát használnak a kezelendő folyadék befogadására, amelybe kezelőkeretet süllyesztenek fentről, amely például tisztításhoz vagy karbantartáshoz kiemelhető elrendezésű. A kiemelhető kezelőkeret két függőleges karja között, folyadéktömören szigetelt burkolatokban vannak az ultraviola-lámpák egymástól oldalirányú és függőleges távközökkel elrendezve. Több ilyen keretet egymással párhuzamosan merítenek a kezelendő folyadékba, az előírt sugárkezeléshez.

A közegre ható sugárzás mértékét az határozza meg, hogy milyen távolságra helyezkedik el az adott folyadékrész az ultraviola-lámpáktól. Egy vagy több ultraviola-érzékelő alkalmazható arra a célra, hogy érzékelje a lámpák által kibocsátott ultra viola sugárzást, és általában gátakkal állítják be a nyitott csatornában a szükséges szintmagasságot. Mivel nagyobb folyadékáramoknál a helyes szintszabályozás igen nehezen oldható meg gravitációs beadagolású rendszereknél, ezeknél elkerülhetetlen a folyadékszint ingadozása. Ezek a szintingadozások viszont egyenetlen kezeléssel járnak.

Megjegyezzük, hogy a fent ismertetett megoldásoknál számolni kell további hátrányokkal is. A kezelendő folyadék minőségétől függően az ultraviola-lámpákat határoló burkolatok óhatatlanul szennyeződnek idegen anyagokkal, ami az ultraviola sugárzás hatását lerontja. Az ilyen szennyeződések időszakonként ezekről a burkolatokról kézzel eltávolítandók. Tekintet nélkül arra, hogy az ultraviola-lámpák keretei nyitott, csatomaszerű vagy zárt rendszert képeznek, ez a tisztítási művelet kényelmetlen és költséges.

A fenti nyitott, csatomaszerű rendszereknél a kiemelhető keretként kialakított modulok foglalják magukban a burkolatokat, ezért a modulokat el kell távolítani a csatornából, és külön kezelőtartályba kell helyezni azokat, amelybe megfelelő tisztítófolyadékot öntenek. A hagyományos zárt rendszerű megoldásoknál a berendezést a kikapcsolás és az ultraviola-lámpák kivétele után tisztítják megfelelő tisztítófolyadékkal. Mindkét fentebb említett megoldásnál jelentős munkaidőkieséssel kell számolni, és jelentős költségekkel jár ez a tisztítási-karbantartási művelet.

Az US-5418370 számú szabadalmi leírás szerinti megoldás némiképp kiküszöböli a fentebb ismertetett megoldások hiányosságait. Megjegyezzük azonban, hogy ez a rendszer csak nyitott, csatomaszerű rendszerekhez alkalmazható, vagyis alkalmazása nem jöhet szóba a teljesen zárt rendszereknél, ahol a folyadékáram nyomás alatti csőben halad.

A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan tökéletesített megoldás létrehozása, amely egységesen alkalmazható áramló közegek kezelésére, még nyomás alatti csövekben vagy más szerkezetekben áramló folyadékok kezelésére is. Célunk továbbá az is, hogy ez a berendezés viszonylag könnyen tisztán tartható legyen használata közben.

A kitűzött feladatot olyan berendezéssel oldottuk meg, amelynek az áramló közeget befogadó háza van, ez az áramló közeg számára beömlőnyílással, kiömlőnyílással és ezek között elhelyezkedő kezelőszakasszal van ellátva, amelynél a kezelőszakaszban legalább egy sugárforrásmodul van elrendezve. A találmány szerinti berendezés lényege, hogy a sugárforrásmodul sugárforrása a zárt, előnyösen csőszerű házban a közegáramlás irányával párhuzamosan, a beömlőnyílás és a kiömlőnyílás között van elrendezve, valamint a sugárforrás karszerű támasztóelemhez tömítetten csatlakozik, a támasztóelem pedig a házhoz tömítetten, előnyösen oldhatóan van rögzítve.

A találmány szerinti berendezés célszerű kiviteli alakjánál az áramoltatható közeg számára kialakított beömlőnyílás, a kiömlőnyílás és a kezelőszakasz azonos áramlási keresztmetszetűek.

Olyan előnyös kiviteli alak is lehetséges, amelynél a beömlőnyílás, a kiömlőnyílás és a kezelőszakasz egy vonalban vannak elrendezve.

A találmány szerinti berendezés célszerű továbbfejlesztésénél a sugárforrásmodul legalább egy ultraviola-lámpát és előnyösen kvarcból készült hüvelyt foglal magában, amely az ultraviola-lámpa külső részének legalább egy része körül van elrendezve.

Olyan kiviteli változat is lehetséges, amelynek több sugárforrásmodulja van, ezek a ház kerülete mentén sugárforrásgyűrűt képezően vannak elrendezve.

A találmány szerinti eljárásnál a kezelést ház beömlőnyílása és kiömlőnyílása között elhelyezkedő kezelőszakaszában végezzük, amelyben legalább egy sugárforrást rendezünk el. Lényege, hogy a közegáramot a beömlőnyíláshoz vezetjük; ezt a közegáramot a beömlőnyílástól keresztülvezetjük a kezelőszakaszon, mégpedig a sugárforrással lényegében párhuzamos irányban; a kezelőszakaszban a közegáramot sugárzásnak vetjük alá, majd a közegáramot a kiömlőnyíláson keresztül elvezetjük. Továbbá a közegáramot a beömlőnyíláson, a kezelőszakaszon és a kiömlőnyíláson keresztül lényegében egy vonalban vezetjük.

A találmány szerinti eljárás célszerű foganatosítási módjánál a beömlőnyílás, a kiömlőnyílás és a kezelőszakasz áramlási keresztmetszetét lényegében azonosra választjuk.

Egy további foganatosítási módnál a sugárforrásmodulban legalább egy ultraviola-lámpát és ezt részben kívülről körülvevő hüvelyt alkalmazunk.

Olyan célszerű foganatosítási mód is lehetséges, amelynél a sugárfonás külsejéről a nemkívánatos anyagokat eltávolítjuk. Ez előnyösen történhet a hüvely vibrálásával.

HU 219 100 Β

A találmány szerinti folyadékkezelő berendezés és eljárás tehát lényegében sajátos zárt rendszerű folyadékkezelést valósít meg. A leírásban „zárt rendszer” alatt olyan rendszert értünk, amelyben a folyadékáram akár nyomás alatt van, és lényegében a kezelés közben teljesen zárt térben helyezkedik el. Itt tehát a nyitott, csatornaszerű rendszereknél a találmány szerinti megoldás nem alkalmazható, az ilyen rendszerek működtetésénél ugyanis a vízszint a csatornában és/vagy kezelőzónában változhat. A folyadékáram nyomásforrása természetesen nincs korlátozva, például a nyomást előállíthatjuk szivattyú révén vagy gravitációs úton.

A találmány szerinti megoldás előnyösen alkalmazható a hagyományos vízvezetékrendszereknél. A különböző alkalmazásmódoknál a csővezeték átmérője házilagos alkalmazásnál lehet például maximum 10 centiméter, nagyvárosi vízcsőhálózatoknál pedig a csőátmérő lehet 30 és 90 centiméter közötti. A berendezés házát képező csőszakasz tehát a karimáival egyszerűen, például a vízhálózati csőrendszerbe építhető az ivóvíz hatásos kezeléséhez.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti berendezés példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon

- az 1. ábra	a hagyományos zárt rendszerű berendezést szemlélteti oldalnézetben, részben kitörve;
- a 2. ábrán	a találmány szerinti berendezés első példakénti kiviteli alakja látható hosszmetszetben;
- a 3. ábra	a 2. ábrán III—III vonal mentén vett keresztmetszet;
- a 4. ábra	a találmány szerinti berendezés második példakénti kiviteli alakjának homloknézete;
- az 5. ábra	a 4. ábra szerinti megoldás hosszmetszete;
- a 6. ábra	a találmány szerinti berendezés harmadik példakénti kiviteli alakjának homloknézete;
- a 7. ábra	a 6. ábrán VII-VII vonal mentén vett metszet;
- a 8. ábrán	a 3. ábra részlete látható viszonylag nagyobb léptékű képben;
- a 9. ábra	a 8. ábrán IX-IX vonal mentén vett metszet;

- a 10. ábrán a 2-9. ábrák szerinti berendezés részlete hosszmetszetben látható, ahol feltüntettük a sugárforrásmodult is.

A rajzon a hasonló részleteket azonos vagy 100-zal növelt hivatkozási jelekkel jelöltük.

A találmány szerinti megoldás jobb megérthetősége végett az alábbiakban először a hagyományos megoldást ismertetjük az 1. ábra alapján.

Amint az 1. ábrán látható, a hagyományos folyadékkezelő 10 berendezésnek 12 háza van, ez a folyadék számára 14 beömlőcsonkkal és 18 kiömlőcsonkkal van ellátva. A 14 beömlőcsonknak 16 pereme, a 18 kiömlőcsonknak pedig 20 pereme van. A 12 házban sugárforrásként 22 ultraviola-lámpák vannak elrendezve, amelyek mindegyikét 24 kvarchüvelyben rendezték el. A 12 háznak továbbá a 26 karimához csatlakozó 28 tárcsája van, ezek egymással 30 csavarok és 32 anyák révén vannak összecsavarozva, és külön nem ábrázolt tömítés van közéjük helyezve, amely hermetikusan lezárt kapcsolatot biztosít.

A 12 háznak a másik végén 38 karimája van, amelyhez 40 tárcsa kapcsolódik 42 csavarok és 44 anyák révén. Ezek közé ugyancsak hermetikusan záró tömítés van építve, amelyet külön ugyancsak nem ábrázoltunk. A tömítések elrendezése és alkalmazása az átlagos szakember számára nyilvánvaló.

Használat közben a 14 beömlőcsonk 16 peremét a külön nem ábrázolt csővezetékre kötjük. A 18 kiömlőcsonk 20 peremét külön nem ábrázolt visszatérítő vezetékre csatlakoztatjuk. Az A nyíllal jelölt irányból a folyadék belép a 12 házba a 14 beömlőcsonkon keresztül. A folyadékot itt a 22 lámpák ultraviola sugárzása éri, és kilép a 12 házból a 18 kiömlőcsonkon keresztül, amit B nyíllal jelöltünk.

Az 1. ábra szerinti hagyományos 10 berendezés hiányossága, hogy a 12 házban jelentős hidraulikus nyomásesés következik be, amelynek oka először is az, hogy a 12 ház 14 beömlőcsonkja és 18 kiömlőcsonkja lényegesen kisebb átmérőjű, mint maga a 12 ház; másrészt a folyadékáram viszonylag bonyolult pályán kényszerül áthaladni a 12 házon. Ez pedig ahhoz vezet, hogy a 12 házban a sraffozott és 46,48 hivatkozási számokkal jelölt szakaszokon úgynevezett „holtzónák” jönnek létre, amelyekben a folyadékáram egyenetlen kezelést kap.

Jóllehet a fenti hagyományos berendezés a gyakorlatban bizonyos alkalmazásmódoknál bevált, a jelen találmány feltalálója célul tűzte ki annak olyan értelmű továbbfejlesztését, hogy a fenti hiányosságokat kiküszöbölje.

A találmány szerinti megoldást az alábbiakban ismertetjük.

A 2. és 3. ábrán látható a találmány szerinti folyadékkezelő 200 berendezés első példakénti kiviteli alakja, amelynek 220 háza 205 beömlőnyílással, 210 kiömlőnyílással és ezek között kialakított 215 kezelőszakasszal van ellátva. A 220 házban a jelen esetben két, központosán, egy vonalban és tükörképszerűen elrendezett 225 sugárforrásmodul van elrendezve. Mindkét 225 sugárforrásmodul 230 szerelőlappal van a 220 házhoz szerelve, amire alább térünk ki részletesebben. A 220 ház 235 sugárérzékelőkkel van felszerelve. A 225 sugárforrásmodulok mindegyike egy-egy villamos 240 vezetékkel van kapcsolatban, ezek 245 elágazódobozra csatlakoznak, amely 255 főtápvezetékre van kötve.

A 205 beömlőnyílásnak 250 karimája, a 210 kiömlőnyílásnak pedig 260 karimája van. A 235 sugárérzékelők egy-egy villamos 265 vezetékkel rendelkeznek, amelyek villamos 270 elágazódobozra csatlakoznak, és ez külön nem ábrázolt fő villamos kábelre csatlakozik.

A 2. és 3. ábra szerinti folyadékkezelő 200 berendezés úgy van kialakítva, hogy az a meglévő vezetékrendszerbe, például vízvezeték-hálózatba építhető. így a

HU 219 100 Β mindenkori alkalmazásmódnál célszerűen a 215 kezelőszakaszt úgy kell kialakítani, hogy lényegében azonos áramlási keresztmetszet alakzatú legyen, és azonos átmérőjű legyen a meglévő csővezetékkel. A 250 és 260 karimák lehetővé teszik, hogy a meglévő csővezeték csőcsatlakozó karimái közé a találmány szerinti folyadékkezelő 200 berendezést beépítsük.

A folyadékkezelő 200 berendezés működtetésekor a 205 beömlőnyíláson nyomás alatt belépő folyadékáram párhuzamosan halad a 215 kezelőszakaszon a 225 sugárforrásmodulok lámpáival, és végül irányváltozás nélkül távozik a 210 kiömlőnyíláson keresztül. Ezáltal minimalizáljuk a hidraulikus veszteségeket a folyadékáramban, és kiküszöböljük a holtzónák kialakulásának és ezzel az elégtelen kezelésnek a veszélyét, vagyis a sugárzással való folyadékkezelés hatékonysága jóval nagyobb, mint a hagyományos megoldásnál.

A 4. és 5. ábrán a találmány szerinti folyadékkezelő berendezés második példakénti kiviteli alakját tüntettük fel (a hasonló részletekre alkalmazott hivatkozási számokat 100-zal megnöveltük). Amint itt látható, a folyadékkezelő 300 berendezésnek 305 beömlőnyílása, 310 kiömlőnyílása, valamint ezek közötti 315 kezelőszakasza van, a csőszakaszként kialakított 320 házban. A jelen esetben, a 320 házban, a kerület mentén egymástól 180°-ra hat 325 sugárforrásmodul van elrendezve. Ezek mindegyike a 320 házhoz 330 szerelőlapon keresztül csatlakozik, amire alább térünk ki részletesen.

Továbbá a 320 ház alul két 335 sugárzásérzékelővel van ellátva. A 325 sugárforrásmodulok mindegyikének egy-egy villamos 340 vezetéke van. A 340 vezetékek 345 elágazódobozra csatlakoznak, amely 355 főtápvezetékre van kötve. A 305 beömlőnyílás 350 karimával, a 310 kiömlőnyílás pedig 360 karimával van ellátva. A 335 sugárérzékelők mindegyike egy-egy villamos 365 vezetékkel van ellátva, ezek 370 elágazódobozra csatlakoznak, amelyből külön villamos kábel vezet ki (külön nem ábrázoltuk).

A 4. és 5. ábra szerinti kiviteli alak működésmódja lényegében megegyezik a fentebb ismertetettével, de itt a sugárkezelés intenzitása még hatásosabb lehet.

A 6. és 7. ábrán a találmány szerinti folyadékkezelő 400 berendezés harmadik példakénti kiviteli alakja látható. Ennek 405 beömlőnyílása, 410 kiömlőnyílása és ezek közötti 415 kezelőszakasza van, amelyek a csőszakaszként kialakított 420 házban egy vonalban vannak elrendezve. A 420 ház itt tizenhat 425 sugárforrásmodullal van ellátva, ezek mindegyike a 420 házhoz 430 szerelőlapon keresztül csatlakozik. A 420 ház két 435 sugárérzékelővel van ellátva. A 425 sugárforrásmodulok mindegyike egy-egy villamos 440 vezetékkel rendelkezik. A 440 vezetékek villamos 445 elágazódobozra csatlakoznak, amely 455 főtápvezetékre van kötve.

A 405 beömlőnyílásnak 450 csatlakoztatókarimája, a 410 kiömlőnyílásnak pedig 460 karimája van. A 435 sugárérzékelők mindegyike egy-egy villamos 465 vezetékkel van ellátva, ezek 470 elágazódobozra csatlakoznak, amely villamos kábellel van kapcsolatban (külön nem ábrázoltuk).

A találmány szerinti folyadékkezelő 300 berendezés (4. és 5. ábra), valamint a 400 berendezés (6. és

7. ábra) lényegében hasonló módon építhető be a kezelendő folyadék csőhálózatába, mint ahogy azt fentebb ismertettük a 200 berendezésnél (2. és 3. ábra).

A 8. és 9. ábrán példaként a 230 szerelőlapnak a 220 házhoz való rögzítésmódját mutatjuk be részletesebben. A fentiekből következik, hogy a 220 háznak olyan nyílása van a palástján, amely befogadja a 225 sugárforrásmodult. Ennek a nyílásnak a mérete célszerűen hasonló a 230 szerelőlapéhoz, de a nyílás mérete kissé kisebb, mint a 230 szerelőlapé. így 275 perem alakul ki, amely lefedi a 220 házban kialakított nyílást, és a tömített kapcsolat érdekében a 275 perem és a 220 ház palástja közé 280 O gyűrű van építve. A 275 perem külön nem ábrázolt csavarok sorozatával van ellátva. A 230 szerelőlap a csavarok átvezetéséhez nyílásokkal van ellátva. A 230 szerelőlapnak 290 fedőlemeze is van, amely a 275 peremmel együtt megfelelő fészket képez a 280 O gyűrű számára. A 275 perem kiálló csavarjai menetesen kapcsolódnak 285 anyákkal.

A fenti kiviteleknél a sugárforrásmodult a következőképpen építettük be (lásd például 3. ábra).

A 225 sugárforrásmodul végét a 230 szerelőlappal együtt behelyeztük a 220 ház nyílásába. Ezután a 230 szerelőlapot úgy rendeztük el, hogy a 275 perem kiálló csavarjait keresztülvezettük a nyílásokon. Ezt követően a 285 anyákat felcsavartuk és meghúztuk, mégpedig olyan erővel, hogy ezzel előfeszítsük a 280 O gyűrűt, amivel hermetikusan, azaz tömítetten lezárt kapcsolatot biztosítottunk a 215 kezelőszakasz és a 220 ház külső tere között (8. és 9. ábra).

A 10. ábrán a 225 sugárforrásmodul részletei láthatók viszonylag nagyobb méretarányban. A szakember számára ebből világosan kitűnik, hogy a 225 sugárforrásmodul hasonló a 325 sugárforrásmodulhoz (4. és

5. ábra), valamint a 425 sugárforrásmodulhoz (6. és 7. ábra). (Az ilyen sugárforrásmodulok leírása megtalálható például az US-08/325 949 számú szabadalmi leírásunkban, amelyre referenciaként utalunk.)

Amint a 10. ábrán látható, a 225 sugárforrásmodulnak a kezelőtérbe nyúló, könyökszerű 115 támasztóeleme van, és ebből 120 sugárforrásegységig nyúlik ki. A 230 szerelőlapnak az a rendeltetése, hogy a 225 sugárforrásmodult rögzítse a 220 ház palástjához. A 230 szerelőlap 232 nyílásokkal van ellátva, amelyek a 275 perem csavaijait (külön nem ábrázoltuk) fogadják be (2., 3., 8. és 9. ábra).

A 120 sugárforrásegységnek 130 szűkítőidoma van, amely a 115 támasztóelemmel egyetlen darabként alakítható ki, vagy külön kialakítva ahhoz hegeszthető. A 130 szűkítőidomhoz 135 gyűrű van rögzítve, amely viszont 140 hüvelyhez kapcsolódik. A 140 hüvely vége koncentrikus a 130 szűkítőidom csatlakozóvégével, és menetes 145 szakasszal rendelkezik. A 140 hüvelyben belső 150 hüvely van elrendezve, amelynek menetes 145 szakasza a 160 fedélhez menetesen kapcsolódik. A belső 150 hüvelynek olyan fészkei vannak, amelyek 165 és 170 O gyűrűket fogadnak be. A belső 150 hüvely vége koncentrikus a 130 szű4

HU 219 100 Β kítő-idom csatlakozóvégével, és rugalmas 175 tömítőgyűrűvel van ellátva. A 140 hüvelynek a menetes 145 szakasza 180 gyűrűvel menetesen kapcsolódik, és érintkezik a 175 tömítőgyűrűvel. A menetes 180 gyűrű 185 szerszámnyílásokkal van ellátva, amelyek a megfelelő szerszámot befogadóan vannak kialakítva, ezáltal becsavarva a menetes 180 gyűrű tömített kapcsolatba hozható a 140 hüvellyel.

A belső 150 hüvely belsejében körkörös, piezoelektromos kerámiából készült transzduktor van elrendezve, amely laminált szerkezetű, és körkörös piezoelektromos kerámiatranszduktorok sorozatából van kialakítva, amelyek egymáshoz vannak rögzítve (ezt külön nem ábrázoltuk). A 190 transzduktor egyik vége a belső 150 hüvellyel érintkezik, a másik vége viszont vagy közvetlenül, vagy közvetve, a kvarcból készült 195 hüvely nyitott végével érintkezik. Amint a 10. ábrán látható, a kvarcból készült 195 hüvely szemben fekvő vége lezárt.

A kvarcból készült 195 hüvelyben 196 sugárforrás van elrendezve, amely a jelen esetben ultraviola-lámpa. Az ultraviola-lámpa típusának megválasztása a szakember hatáskörébe tartozik. A kvarcból készült 195 hüvelyben két 197 távtartó van elrendezve, amelyeknek az a feladatuk, hogy központosítsák a 196 sugárforrást a 195 hüvelyben, és helyzetében megtartsák. (A 196 sugárforrás villamos csatlakoztatása és vezérlése a szakember számára kézenfekvő.)

Amint az részletesen ismertetésre kerül a fentiekben már idézett US 08/323808 számú szabadalmi leírásban, a javasolt 225 sugárforrásmodul öntisztuló képességű a 190 transzduktor megszakított vagy folyamatos működtetése révén, miközben a folyadékáramot folyamatosan besugárzásnak vetjük alá. A 190 transzduktor működtetésével idézzük elő a kvarcból készült 195 hüvely vibrációját, mégpedig a 195 hüvely hosszközépvonalával párhuzamos irányban. Ez a vibráció létrehozható piezoelektromos transzduktor - főleg piezoelektromos kerámiatranszduktor - alkalmazásával. A piezoelektromos kerámiatranszduktorokat széles körben alkalmazzák. A megfelelő piezoelektromos kerámiatranszduktor a kereskedelmi forgalomban egyszerűen beszerezhető a találmány szerinti 225 sugárfonrásmodulban való alkalmazáshoz. Ilyen lehet például az amerikai egyesült államokbeli „ETO” Corporation (Salt Laké City, Utah) gyártmánya, amely lényegében kerámiakomponensből áll. (Ez megfelel az US. Navy 1. vagy 3. típusának.) A szakma átlagos szakembere számára nyilvánvaló, hogy az US. Navy 1. típusú leírásában ismertetett kerámia kemény ólom-cirkonát-titanát, amelynek a Curiehőmérséklete nagyobb mint 310 °C. Továbbá az US. Navy 3. típusú leírásában ismertetett kerámia igen kemény ólom-cirkonát-titanát, amelynek a Curie-hőmérséklete nagyobb mint 290 °C körüli hőmérséklet. Ezeknek a kerámiáknak a részletes leírása megtalálható az USA Védelmi Minisztériumának katonai szabványai között (TOD-STD 1376A/SH, 1984. február 28.), amelynek tartalmára itt referenciaként utalunk.

Lényegében a piezoelektromos transzduktor, célszerűen körkörös piezoelektromos transzduktor, olyan szerkezeti egység, amely működtethető körülbelül kHz és 100 kHz közötti tartományban, főleg 10 kHz és 20 kHz közötti tartományban, előnyösen 10-15 kHz közötti tartományban.

Természetesen a szakma átlagos szakembere számára nyilvánvaló, hogy a fentiekben ismertetett sugárforrásmodulok kiviteli alakja változhat a különböző folyadékkezelő berendezéseknél, anélkül azonban, hogy a jelen találmány alapgondolatától eltérnénk. Például a tömítőgyűrűk száma, típusa és elrendezése változhat tetszés szerint a hermetikusan tömített kapcsolat létrehozása érdekében. Továbbá adott esetben a helyszínen szükség esetén a sugárforrásmodul külön is tisztítható. Ilyen esetben olyan tisztítószerkezetet célszerű alkalmazni, amely eltér a fentiekben ismertetett vibrációs tisztítókészüléktől.

Végül megemlítjük, hogy a találmány szerinti megoldást fentebb néhány példakénti kiviteli alak kapcsán ismertettük ugyan, azonban a jelen találmány nem korlátozódik azokra, vagyis számos más változata és kombinációja is elképzelhető az igényelt oltalmi körön belül. „Áramoltatható közegek” alatt főleg folyadékokat, de adott esetben porszerű vagy nagyobb viszkozitású folyóképes anyagokat is értünk.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Berendezés áramoltatható közegek, főleg folyadékok kezelésére, amelynek az áramló közeget befogadó háza van, ez az áramló közeg számára beömlőnyílással, kiömlőnyílással és ezek között elhelyezkedő kezelőszakasszal van ellátva, amelynél a kezelőszakaszban legalább egy, sugárforrással, például ultraibolya-lámpával felszerelt sugárforrásmodul van elrendezve, azzal jellemezve, hogy a sugárforrásmodul (225; 325; 425) sugárforrása (196) a zárt, előnyösen csőszerű házban (220; 320; 420) a közegáramlás irányával párhuzamosan, a beömlőnyílás (205; 305; 405) és a kiömlőnyílás (210; 310; 410) között van elrendezve, valamint a sugárforrás (196) a támasztóelemhez (115) tömítetten csatlakozik, a támasztóelem (115) pedig a házhoz (220; 320; 420) tömítetten, előnyösen oldhatóan van rögzítve.
2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a háznak (220; 320; 420) a beömlőnyílása (205; 305; 405), a kiömlőnyílása (210; 310; 410) és a kezelőszakasza (215; 315; 415) azonos áramlási keresztmetszetűek.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a ház (220; 320; 420) csőszakaszként van kialakítva, amelyben a beömlőnyílás (205; 305; 405), a kiömlőnyílás (210,310; 410) és a közöttük elhelyezkedő kezelőszakasz (215, 315,415) egy vonalban helyezkednek el.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a sugárforrásmodul (225; 325; 425) legalább egy sugárforrása (196) ultraviola-lámpát és előnyösen kvarcból készült hüvelyt (195) foglal magában, amely az ultraviola-lámpa külső részének legalább egy része körül van elrendezve.

HU 219 100 Β
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy több sugárforrásmodulja (425) van, ezek a ház (420) belső kerülete mentén sugárforrásgyűrűt képezően vannak elrendezve.
6. Eljárás áramoltatható közegek, főleg folyadékok 5 kezelésére, amelynél a kezelést ház beömlőnyílása és kiömlőnyílása között elhelyezkedő kezelőszakaszban végezzük, amelyben legalább egy sugárfonást rendezünk el, azzal jellemezve, hogy a kezelendő közegáramot a beömlőnyíláshoz (205; 305, 405) vezetjük, majd a közegáramot a beömlőnyílástól (205; 305, 405) a kezelőszakaszon (215, 315,415) vezetjük keresztül, mégpedig a sugárforrással (196) párhuzamos irányban; a kezelőszakaszban (215,315,415) a közegáramot sugárkezelésnek vetjük alá, majd a közegáramot a kiömlőnyílá- 15 són (210; 310; 410) keresztül elvezetjük, amelynél a közegáramot a beömlőnyíláson (205; 305, 405), a kezelőszakaszon (215, 315, 415) és a kiömlőnyíláson (210;

310; 410) keresztül lényegében egy vonalban áramoltatjuk.
7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a beömlőnyílás (205; 305, 405), a kiömlőnyílás (210; 310; 410) és a kezelőszakasz (215, 315, 415) áramlási keresztmetszetét azonosra választjuk.
8. A 6. vagy 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sugárforrásmodulban (225; 325; 425) legalább egy ultraviola-lámpát és ezt részben kívülről

10 körülvevő, előnyösen kvarcból készült hüvelyt (195) alkalmazunk.
9. A 6-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sugárforrás (196) külsejéről a nemkívánatos anyagokat, például szennyeződéseket, eltávolítjuk.
10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hüvelyről (195) a nemkívánatos anyagokat a hüvely (195) vibrálásával távolítjuk el.