HU217709B - Szerkezet mozgatható váltórészek véghelyzeteinek reteszelésére - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya szerkezet mozgatható váltórészek véghelyzeteinekreteszelésére, főként váltózár, amelynek két, legalább egymozgásirányban erőzáró helyzetbe eltolható, egymáshoz képestmozgatható szerkezetrésze van. A találmány lényege az, hogy azegymáshoz képest eltolható szerkezetrészek (2, 3) közül az egyikszerkezetrész (2) csőként, míg a másik szerkezetrész (3) egy csőbenmegvezetett csapként van kialakítva, és a szerkezet emellett különreteszelőelemeket (4), mint például sugárirányban elmozdíthatógolyókat vagy görgőket tartalmaz. ŕ

Description

A találmány tárgya szerkezet mozgatható váltórészek véghelyzeteinek reteszelésére, főként váltózár, amelynek két, legalább egy mozgásirányban erőzáró helyzetbe eltolható, egymáshoz képest mozgatható szerkezetrésze van.

A mozgatható váltórészek reteszelésére, főként a váltózárak kialakításánál ismert például az úgynevezett kampós váltózár. A váltózár ezen kialakítási formája két, egymáshoz képest mozgatható szerkezetrészt tartalmaz, ahol az egyik szerkezetrész a másik kivágásában van megvezetve, és ezt a szerkezetrészt a két lehetséges üzemi helyzet bármelyikének elfoglalásához a másik szerkezetrészhez képest az eltolási síkban el kell fordítani. Más kialakításoknál az eltolási síkból való kifordítás szükséges. Összességében valamennyi ismert váltózár úgy van kialakítva, hogy egy, többé vagy kevésbé összetett, tengelyiránytól eltérő, azon kívül eső mozgatást tesz szükségessé, ugyanakkor a záródást biztosító szerkezetrészek szabadon maradnak, így ki vannak téve az elszennyeződésnek. Elsősorban ez az elszennyeződés akadályozhatja meg a megbízható reteszelést.

Ilyen megoldást ismertet a DT 1755894 számú szabadalmi leírás.

A találmány által megoldandó feladat a bevezetőben ismertetetthez hasonlójellegű olyan szerkezet létrehozása mozgatható váltórészek véghelyzeteinek reteszelésére, amely egy teljesen zárt és ezáltal a szennyeződés behatolásától védett felépítést tesz lehetővé, és amely emellett kiküszöböli a reteszelőelemek élettartamot megrövidítő excentrikus igénybevételeit.

A kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan felépítésű szerkezettel oldottuk meg, amelynél az egymáshoz képest eltolható szerkezetrészek egyikét egy cső, míg a másik szerkezetrészt egy, a csőben megvezetett csap képezi, emellett pedig a szerkezet külön reteszelőelemeket, mint például sugárirányban elmozdítható golyókat vagy görgőket tartalmaz. Azáltal, hogy az egymáshoz képest eltolható szerkezetrészek kizárólag tengelyirányban tolhatok el egymáshoz képest, minthogy a két szerkezetrész egyikét egy, a másik szerkezetrészben tengelyirányban megvezetett alkatrész képezi, kiküszöböljük mindenekelőtt a tengelyen kívülre eső és excentrikus erők veszélyét, ugyanakkor azáltal, hogy a szerkezetrészek egyike egy cső, amely a másik szerkezetrészt körülveszi, egy teljesen zárt és szennyeződés behatolása ellen védett kialakítás válik lehetővé. Maga a reteszelés az ilyen kialakításnál külön reteszelőelemek által történik, amelyeket golyók vagy görgők képezhetnek. Görgők esetében ezeknek természetszerűleg viszonylag kis tengelyirányú hosszúsággal kell rendelkezniük és olyan tengelyek körül forgathatóan ágyazottnak kell lenniük, amelyek keresztezik a csap, illetve a cső hossztengelyét, hogy ne akadályozzák a két szerkezetrész egymásban való eltolódását. A reteszelőelemeket célszerűen úgy méretezzük, hogy azok az eltolódás során mindig a kívül levő szerkezetrész belső körvonala és a belül levő szerkezetrész külső körvonala között gördüljenek le, miközben a reteszelést a golyók vagy görgők sugárirányú elmozdításával érhetjük el.

Ezen kialakítás egyik különlegesen egyszerű kiviteli alakjára az jellemző, hogy az egymáshoz képest eltolható szerkezetrészek egy olyan helyhez kötött külső csőben vannak megvezetve, amelynek belső palástján legalább egy tengelyirányú, megnövelt belső keresztmetszetű szakasz van kialakítva. Egy ilyen külső cső alapvetően sugárirányban kifelé elmozdítható reteszelőelemeket vesz körül, így ezen a helyen is biztonságosan meg tudjuk akadályozni por vagy egyéb szennyeződések behatolását. Emellett egy ilyen külső cső mint önmagában zárt és védett szerkezeti elem lehetővé teszi szükség esetén egy átállító hajtás elrendezését is, amely így ebben a helyhez kötött külső csőben lehet elrendezve.

Különösen egyszerű módon történhet a reteszelés a sugárirányban elmozdítható reteszelőelemek révén oly módon, hogy a cső alakú, hossztengelye mentén eltolható szerkezetrész a reteszelőelemek befogadására alkalmas sugárirányú áttörésekkel van ellátva.

A belül levő, csap alakú, a csőben tengelyirányban megvezetett szerkezetrésznek a kívül levő, cső alakú, tengelyirányban eltolható szerkezetrészhez képesti viszonylagos eltolódása egyszerű módon azáltal határolható be, hogy a cső alakú, hossztengelye mentén eltolható szerkezetrész legalább egy befelé kiálló peremmel van ellátva, amelyhez egy vele együtt működő, a csap alakú, hossztengelye mentén eltolható szerkezetrészen kiképzett ütközőváll van hozzárendelve. Egy ilyen befelé kiálló perem emellett azzal az előnnyel is jár, hogy a befelé kiálló perem és a csap alakú szerkezetrész ezen peremmel együtt működő ütközőválla között egy rugót lehet elrendezni. Előnyösen ez a rugó csavarrugóként van kialakítva, és az ilyen kialakítás kedvező módon elősegítheti az átállítást, mivel az átállítási folyamat során egy-egy találmány szerinti szerkezetnek az egyes mozgatható sínekhez való hozzárendelése esetében először mindkét rugó összenyomódik, miáltal egy holtponti helyzet adódik, míg a mindenkori véghelyzetben az egyik rugó kitágul. A rugókarakterisztika megfelelő megválasztása esetén a mindenkori holtponti helyzetből kiindulva az átállítási mozgatás további támogatást kap, miközben emellett az a további előny jelentkezik, hogy egy ily módon működtetett vagy egy ilyen tulajdonságú zárótaggal felszerelt váltó a rugó ereje ellenében felvágható.

A találmány egyik különösen előnyös kiviteli alakja értelmében a csap alakú eltolható szerkezetrész hosszának egy szakasza kisebb átmérőjűre van lépcsősen lemunkálva. A csap alakú szerkezetrész hosszának így lemunkált szakasza mentén a reteszelőelemek sugárirányban befelé elmozdított helyzetükben le tudnak gördülni a csap hosszirányában, így az átállítási mozgásnak mind az előrefutása, mind pedig az utánfutása lehetővé válik, amelynek során a reteszelési helyzetet még nem érjük el. Miután egy kúpos felületen keresztül ráfutottak a csap nagyobb átmérőjére, a reteszelőelemek csak akkor tudnak sugárirányban kifelé kitérni, ha a cső alakú, kívül levő, tengelyirányban eltolható szerkezetrész áttörésein keresztül át tudnak lépni, és például a külső cső egy megfelelő gyűrűs hornyába vagy fészkébe be tudnak süllyedni. Csak ebben a második helyzetben válik lehetővé a reteszelés.

HU 217 709 Β

A reteszelőelemeknek a mindenkori külső felületeken való érintkezésmentes legördülése érdekében célszerű a találmány szerinti szerkezet olyan kialakítása, ahol a csap alakú szerkezetrész kisebb átmérőjű szakasza és a helyhez kötött külső cső belső palástja közötti átmérőkülönbség, hasonlóképpen mint a csap alakú szerkezetrész nagyobb átmérőjű szakasza és a helyhez kötött külső cső megnövelt belső keresztmetszetű szakasza közötti átmérőkülönbség nagyobb, mint a reteszelőelemek átmérője.

A reteszelőelemek megfelelő ágyazásához és megvezetéséhez, valamint a reteszelőelemek kopásának csökkentése érdekében a találmány szerinti szerkezet célszerűen úgy van kialakítva, hogy a cső alakú eltolható szerkezetrész falvastagsága nagyobb, mint a golyók vagy görgők által képzett reteszelőelemek fél átmérője.

Amint azt már említettük, a reteszelés a találmány szerinti szerkezetnél azáltal történik, hogy a reteszelőelemek át tudnak lépni a cső alakú, tengelyirányban mozgatható szerkezetrész áttörésein keresztül, ahol a reteszelőhelyzetet akkor érjük el, ha a fenti módon sugárirányban kifelé elmozdított golyók vagy görgők a helyhez kötött külső cső belső palástján kialakított gyűrűs horonyba vagy fészekbe besüllyednek. A találmány értelmében előnyös, ha a helyhez kötött külső cső legalább két, a belső palástján egymástól adott tengelyirányú távolságra elrendezett gyűrűs horonnyal vannak ellátva.

A mindenkori engedélyezhetőségtől és vasútjogi rendeletektől függően a találmány szerinti váltózár közvetlenül mint egy váltó átállítását végző hajtás is alkalmazható, ahol előnyösen a szerkezet úgy van kialakítva, hogy az egymáshoz képest tengelyirányban eltolható szerkezetrészek egyike, főként a csap alakú szerkezetrész egy átállító hajtással van összekötve, amely átállító hajtás elrendezésére, amint azt már fentebb említettük, a helyhez kötött külső cső különösen alkalmas.

A találmányt részletesebben kiviteli példák kapcsán, a csatolt vázlatos rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti, mozgatható váltórészek véghelyzeteinek reteszelésére szolgáló szerkezet egy első lehetséges kiviteli alakjának hosszmetszetét mutatja, ahol a reteszelőelemek golyókként vannak kialakítva, a 2. ábra az 1. ábra II—II vonala szerinti keresztmetszet, ugyanakkor az 1. ábra a 2. ábra I-I vonala szerinti metszetet mutatja, a

3. ábra egy találmány szerinti, mozgatható váltórészek véghelyzeteinek reteszelésére szolgáló szerkezet másik lehetséges kiviteli alakját mutatja az 1. ábrához hasonló hosszmetszetben, ahol a reteszelőelemek görgőkként vannak kialakítva, a 4. ábra a 3. ábra IV-IV vonala szerinti keresztmetszet, ugyanakkor a 3. ábra a 4. ábra III—III vonala szerinti metszetet mutatja, az 5. ábra egy váltó vázlatos felülnézetét tünteti fel, amelynél találmány szerinti véghelyzetreteszelő szerkezetek kerülnek felhasználásra, a 6. ábra az 5. ábra VI-VI vonala szerinti metszet, a 7. ábra az 5. ábra VII-VII vonala szerinti metszet, ahol a 6. és 7. ábra szerinti kialakításnál a mozgatható csúcssínek között összekötő rudakkal rendelkező váltók nyomóerővel működő váltózára van szemléltetve, a 8a-8d ábrákon egy húzóerővel működő váltózár különböző állásai vannak feltüntetve találmány szerinti véghelyzet-reteszelő szerkezetek alkalmazása mellett, ahol az ábrázolás részben metszetben történt, a 9a és 9b ábrák szintén egy húzóerővel működő váltózár metszeteit mutatják a találmány szerinti véghelyzet-reteszelő szerkezetek vályús síneknél történő alkalmazása mellett, a 10. ábra egy, a 6. ábrához hasonló ábrázolásban egy összekötő rúd alkalmazását mutatja mozgatható csúcssínek átállítási segédszerkezeteként a találmány szerinti véghelyzet-reteszelő szerkezet alkalmazása mellett, a 11 a— 1 ld ábrák a 8a-8d ábrákhoz hasonló ábrázolásban egy nyomóerővel működő átállítási segédszerkezetet mutatnak a találmány szerinti véghelyzet-reteszelő szerkezet alkalmazása mellett, végül a 12a-12d ábrák egy, a 1 la— 1 ld ábrákhoz hasonló ábrázolásban egy nyomóerővel és húzóerővel működő átállítási segédszerkezetet tüntetnek fel találmány szerinti véghelyzetreteszelő szerkezetek alkalmazása mellett.

Az 1. és 2. ábrán egy találmány szerinti, mozgatható váltórészek véghelyzeteinek reteszelésére szolgáló szerkezet metszetei láthatók, ahol egy 1 külső csőben egymáshoz képest eltolható 2 és 3 szerkezetrészek vannak egy cső, illetve egy, a csőben tengelyirányban megvezetett csap formájában elrendezve. A házat képező 1 külső cső itt helyhez kötötten van elrendezve, és az egymáshoz képest eltolható szerkezetrészek, vagyis a cső alakú szerkezetrész, valamint a csap alakú 3 szerkezetrész egy mozgatható sínrésszel és/vagy egy hajtással vannak összekötve, amint az a további ábrákból még világosabban kitűnik. A cső alakú 2 szerkezetrész, valamint a csap alakú 3 szerkezetrész 4 reteszelőelemeken keresztül működik együtt, amelyek az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli alaknál golyókként vannak kialakítva. A házként kiképzett 1 külső csövet 5 fedél záija le, ugyanakkor a cső alakú eltolható 2 szerkezetrész és az 1 külső cső, illetve annak 5 fedele között 6 tömítések vannak elrendezve. További 7 tömítések vannak a csap alakú 3 szerkezetrész és a cső alakú 2 szerkezetrész között.

A csap alakú 3 szerkezetrész egy 8 résztartománnyal rendelkezik, amelynek külső átmérője a cső alakú 2 szerkezetrész belső átmérőjének felel meg. A csap alakú szerkezetrész a 8 résztartományhoz csatlakozva egy csökkentett átmérőjű lépcsősen lemunkált szakaszt határoló 9 ütközővállal van ellátva, amely a csap alakú

HU 217 709 Β szerkezetrész adott irányba történő eltolásakor a cső alakú 2 szerkezetrész 10 peremével működik együtt. A csap alakú 3 szerkezetrész a 11 nyíl irányába történő eltolása után a 9 ütközőváll 10 peremmel való együttműködése mellett a 4 reteszelőelemek a csap alakú 3 szerkezetrész egy ugyancsak csökkentett átmérőjű 12 szakaszára kerülnek és lehetővé teszik a csap alakú 3 szerkezetrész, valamint a cső alakú 2 szerkezetrész eltolódását a 11 nyíl irányában. A golyók formájában kiképzett 8 reteszelőelemek átérnek a cső alakú 2 szerkezetrész sugárirányú 13 áttörésein keresztül és az 1 külső csőben például hosszanti hornyokként kialakított, lépcsősen lemunkált, megnövelt belső keresztmetszetű 14 szakaszokon vannak megvezetve. A 9 ütközővállnak a 10 peremmel való együttműködése, valamint a csap alakú 3 szerkezetrész és a cső alakú 2 szerkezetrész ezt követő lehetséges eltolódása révén lehetőség nyílik mind előrefutásra, mind pedig utánfutásra valamely mozgatható váltórész átállítási mozgatása során, amint ez a későbbi ábrákból még szemléletesebben kitűnik. A cső alakú 2 szerkezetrész falvastagsága itt nagyobb, mint a 4 reteszelőelemeket képező golyók fél átmérője.

A 3. és 4. ábrák szerinti kiviteli alaknál a mozgatható váltórészek véghelyzeteinek reteszelésére szolgáló szerkezet egy, az 1. ábra 11 nyila irányában eltolt helyzetben van, és jól látható, hogy a csap alakú 3 szerkezetrész a 9 ütközővállnak a cső alakú 2 szerkezetrész 10 peremével való együttműködése következtében a cső alakú 2 szerkezetrész eltolódását is kiváltotta a 11 nyíl irányában. Azáltal, hogy a csap alakú 3 szerkezetrész egy első eltolódása után a 4 reteszelőelemek a csap alakú 3 szerkezetrész lépcsősen lemunkált 12 szakaszára kerülnek, lehetővé válik a cső alakú 2 szerkezetrész eltolása az 1. ábrán bemutatott helyzeten túlra. A 3. és 4. ábra szerinti kiviteli alaknál a 4 reteszelőelemeket görgők képezik.

A lépcsősen lemunkáltan kialakított 12 és 14 szakaszok mélysége lényegében megfelel a 4 reteszelőelemek cső alakú 2 szerkezetrész falvastagságával csökkentett átmérőjének.

Az 5. ábrán vázlatosan egy olyan váltó látható, ahol a 15, 16 csúcssínek átállítása egy, a 17, 18 tősínekhez hozzásimuló helyzetbe több, 23 hivatkozási számmal jelzett váltózáron keresztül történik, amelyek mindegyike az 1 -4. ábrákon részletesebben ismertetett szerkezettel rendelkezik. A 15, 16 csúcssínek közé járulékosan 21 összekötő rudak vannak beépítve. A 17, 18 tősínek, valamint a 15, 16 csúcssínek általában önmagában ismert módon 22 aljakra (talpfákra) vannak ráfektetve, és csúszólemezek vagy alátétlemezek által vannak alátámasztva. A 15, 16 csúcssínek átállítási mozgatásához ezek között elrendezett 20 átállító hajtások vannak beépítve, amelyek együttműködnek az 1-4. ábrákon bemutatott szerkezetekkel. Emellett az 5. ábrán vázlatosan a 20 átállító hajtásokhoz tartozó 24 vezérlővezetékek is fel vannak tüntetve. Ezenkívül fel vannak tüntetve 25 kiértékelővezetékek is, amelyek például 26 végkapcsolókkal működnek együtt, és kijelzést adnak a mindenkori rásimuló csúcssínekről. 27 hivatkozási számmal jelöltünk egy vázlatosan feltüntetett közös kiértékelő- és szabályozó-, illetve vezérlőegységet.

A 6. és 7. ábrán a 17 és 18 tősíneknek 28 és 29 bordás lemezeken, illetve alátétlemezeken való rögzítése látható. A 6. ábrán látható továbbá a 21 összekötő rúd elrendezése a 15 és 16 csúcssínek között, amely 21 összekötő rúd biztosítja a kívánt távolságot a 15 és 16 csúcssínek között. A 15 és 16 csúcssínek önmagában ismert módon 30 váltósínszéken vannak eltolhatóan elrendezve.

A 7. ábrán jól látható, hogy mindegyik 15, illetve 16 csúcssínhez egy-egy találmány szerinti, mozgatható váltórészek véghelyzeteinek reteszelésére szolgáló szerkezet van hozzárendelve, ahol az egy ilyen szerkezet helyhez kötött 1 külső csövében megvezetett, eltolható cső alakú 2 szerkezetrész a mindenkori hozzárendelt 15, 16 csúcssín síntalpának belső oldalához nyomódik, míg a cső alakú 2 szerkezetrészben eltolhatóan megvezetett csap alakú 3 szerkezetrész egy vázlatosan feltüntetett és a 15,16 csúcssínek között elhelyezkedő 20 átállító hajtással működik együtt. A mozgatható váltórészek véghelyzetének reteszelésére szolgáló szerkezetekben levő csap alakú eltolható 3 szerkezetrészek megfelelő működtetésével következik be a 15, 16 csúcssínek átállítása.

A nyomóerővel működő, 21 összekötő rúddal felszerelt váltózár 6. és 7. ábrán bemutatott kiviteli alakja különösen jól alkalmazható nagy sebességeknél használatos váltókhoz, ahol nemkívánatos a váltó felvágása, hanem a csúcssínek oldallengése kétoldali reteszelés révén kiküszöbölésre kerül. Összességében a véghelyzetek reteszelésére szolgáló szerkezetnek egy csupán nyomóerőre bekövetkező felfekvése adódik a 15 és 16 csúcssíneken, így nincs szükség hosszkiegyenlítő összekötő idomokra. Ugyanakkor kétoldali reteszelés jön létre a mindenkor csupán egyik oldalon elrendezett váltózár alkalmazása esetén a 15, 16 csúcssínekkel 31 csuklókon keresztül összekapcsolt 21 összekötő rúd járulékos alkalmazása révén.

A 8a-8d ábrákon egy húzóerővel működő váltózár látható találmány szerinti, mozgatható váltórészek véghelyzeteinek reteszelésére szolgáló szerkezetek alkalmazása mellett részben metszetben, a sínek különböző helyzeteit vázlatosan feltüntetve. A 15, illetve 16 csúcssínek ennél a kiviteli alaknál 32 csatlakozóidomokon keresztül közvetlenül vannak a mindenkor hozzájuk rendelt, a csúcssínek véghelyzetét reteszelő szerkezet cső alakú eltolható 2 szerkezetrészeivel összekötve. Az ugyancsak eltolható, csap alakú 3 szerkezetrészek ugyanakkor egy, a 15, 16 csúcssínek között elrendezett 20 átállító hajtással vannak összekötve. Emellett ennél a kiviteli alaknál a csap alakú 3 szerkezetrész 9 ütközőválla és a cső alakú 2 szerkezetrész hozzárendelt 10 pereme között 33 rugók, célszerűen nyomórugók vannak elrendezve, amelyek a mindenkor elfoglalt helyzetnek megfelelően vagy összenyomott, vagy kitágult (expandált) állapotban vannak.

A 8a-8d ábrákon egyébként a 15, illetve 16 csúcssínek átállítási mozgatásának egymás utáni fázisai láthatók. Az egymással összekötött, csap alakú eltolható 3 szerkezetrészek 20 átállító hajtás általi működtetésekor a 8a ábrán bemutatott helyzetből kiindulva a rajzon

HU 217 709 Β baloldalt feltüntetett 33 rugók összenyomódása megy végbe, és egyidejűleg megkezdődik a jobboldalt látható csúcssín eltolódási mozgása, miközben a 16 csúcssín még eredeti helyzetében marad. Csak a 8b ábrán bemutatott helyzetben következik be a cső alakú 2 szerkezetrész eltolódási mozgásának szabaddá válása a 4 reteszelőelemeknek a csap alakú 3 szerkezetrész lépcsősen lemunkált 12 szakaszára való lesüllyedése révén, így ezen helyzetből kiindulva most már a 15 csúcssín eltolódásával együtt a 16 csúcssín menesztése is bekövetkezik, amint az a 8c ábrán látható.

A 8d ábrán a második véghelyzet látható, amelyben a 16 csúcssín adott távolságra húzódik a 18 tősíntől, míg a 15 csúcssín a 17 tősínhez legközelebb eső helyzetében található. A csap alakú 3 szerkezetrészek eltolódási mozgásának korlátozására egy 34 ütköző van beépítve. Összességében jól látható, hogy két találmány szerinti, mozgatható váltórészek véghelyzeteinek reteszelésére szolgáló szerkezet összekapcsolása révén mind egy előrefutás, mind pedig egy utánfutás elérhető az átállítási mozgatás során, miközben a 33 rugók ezen folyamatokat elősegítik.

A 8a-8d ábrákon bemutatott kiviteli alak jól alkalmazható felvágható váltókhoz, mivel a nyitott csúcs kerül először felvágásra, és ezen az oldalon a váltózár nincs arretálva.

A 9a és 9b ábrákon egy hasonló, nyomóerővel működő, vályús sínekhez szánt váltózár véghelyzetei vannak feltüntetve. A vályús sín merev részei 35, illetve 36 hivatkozási számmal vannak jelölve, míg a mozgatható sínrész, illetve a mozgatható váltórész 37 hivatkozási számmal van feltüntetve. A belül levő merev 36 sínrészen áthatol a cső alakú 2 szerkezetrész, amely össze van kötve a mozgatható 37 sínrésszel. A vályús sín belül levő 36 sínrészén van emellett a helyhez kötött 1 külső cső elrendezve. A hajtás itt hasonlóképpen van kialakítva, mint a 8a-8d ábrák szerinti kiviteli alaknál, ugyanakkor itt lemondtunk a nyomórugók segítő hatásáról.

A 10. ábrán a 6. ábrához hasonlóan a két 15 és csúcssín között 21 összekötő rúd van elrendezve.

Ehhez tartozóan a 1 la-1 ld ábrákon egy nyomóerővel működő átállítási segédszerkezet van feltüntetve, amely kiviteli alaknál a csap alakú, eltolható 3 szerkezetrészek a 15, 16 csúcssínek síntalpának belső felületén fekszenek fel. A cső alakú 2 szerkezetrész ugyanakkor a helyhez kötött, házként kialakított 1 külső csőben van eltolhatóan ágyazva, ugyanakkor a csap alakú, mozgatható 3 szerkezetrész 9 ütközőválla és a 2 szerkezetrész 10 pereme között itt is egy-egy 33 rugó van elrendezve. Ennél a kiviteli alaknál a csap alakú 3 szerkezetrész egy, az előző kiviteli alakok váltózáraihoz kialakított, lépcsősen lemunkált 12 szakasznak megfelelő kerület menti 38 gyűrűs horonnyal rendelkezik, amelybe az egymással összekötött, csap alakú 3 szerkezetrészek megfelelő helyzetében a 4 reteszelőelemek besüllyedhetnek, így a cső alakú 2 szerkezetrész eltolása is lehetővé válik az 1 külső csőben. A 38 gyűrűs horonynak megfelelően az 1 külső cső a belső palástján legalább egy 39 gyűrűs horonnyal rendelkezik, amely az előző kiviteli alakoknál említett megnövelt belső keresztmetszetű 14 szakasznak felel meg. A csúcssíneknek a 11a ábrán bemutatott kiindulási helyzetből a 1 ld ábrán látható második véghelyzetbe való átállításakor a tárolt rugóerő, amint azt a 1 lb és 11c ábrákon érzékeltettük, a záródó csúcssínre, vagyis a 1 la-1 ld ábrákon a jobb oldalon látható 15 csúcssínre adódik át.

A 12a-12d ábrákon megint csak egy átállítási segédszerkezet látható a találmány szerinti, mozgatható váltórészek véghelyzeteinek reteszelésére szolgáló szerkezetek alkalmazása mellett, ahol ellentétben a 1 la-1 ld ábrák szerinti kialakítással, 40 csuklóidomokon keresztül összeköttetés jön létre a csap alakú 3 szerkezetrészek és a 15, illetve 16 csúcssínek síntalpa között, amely 40 csuklóidomok 41, illetve 42 pontokban csuklósán csatlakoznak a síntalphoz, illetve a mindenkori csap alakú eltolható 3 szerkezetrészhez. Ezáltal egy húzó- és nyomóerővel működő átállítási segédszerkezet adódik, így lemondhatunk az összekötő rúd alkalmazásáról. Az átállítási mozgatás hasonlóan megy végbe, mint a 1 la— 1 ld ábrákon bemutatott kiviteli alaknál, ugyanakkor járulékosan a mindenkori csúcssín helyzetéhez való pontos igazodás érdekében a 40 csuklóidom egy 43 csatlakozóeleme becsavarozható a csap alakú 3 szerkezetrész végén levő 44 fészekbe. A 33 rugók tárolt rugóereje ennél a kiviteli alaknál is az eltolás során a záródó csúcssínre adódik át.

A 11. és 12. ábrákon bemutatott kiviteli alakoknál külön hajtást alkalmazunk az átállításhoz, amely hajtás önmagában ismert, és ezért nincs is részletesebben feltüntetve.

Összességében a találmány szerinti mozgatható váltórészek véghelyzeteinek reteszelésére szolgáló szerkezetről elmondható, hogy valamennyi fő alkotórésze, mégpedig az 1 külső cső, a cső alakú eltolható 2 szerkezetrész, valamint a csap alakú eltolható 3 szerkezetrész forgástestből áll, és ily módon egymáshoz képest egymással koaxiálisán, illetve egymásban eltolhatok. Emellett a helyhez kötött 1 külső cső könnyen letömíthető.

Elmondható továbbá, hogy valamennyi váltózárelem, illetve az átállítási segédszerkezet valamennyi eleme csak hosszirányban tolható el egymáshoz képest, így összességében egy egyszerű felépítmény adódik, és a szerelés a sínhez képest a két mozgatható csúcssín közötti aljon történhet.

Egy váltóhoz, főként egy nagy görbületi sugarú, nagy sebességnél használatos váltóhoz általában nyolc váltózárat alkalmazunk.

Claims (11)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Szerkezet mozgatható váltórészek véghelyzeteinek reteszelésére, főként váltózár, amelynek két, legalább egy mozgásirányban erőzáró helyzetbe eltolható, egymáshoz képest mozgatható szerkezetrésze van, azzal jellemezve, hogy az egymáshoz képest eltolható szerkezetrészek (2, 3) közül az egyik szerkezetrész (2) csőként, míg a másik szerkezetrész (3) egy csőben megvezetett csapként van kialakítva, és a szerkezet emellett külön reteszelőelemeket (4), mint például sugárirányban elmozdítható golyókat vagy görgőket tartalmaz.

   HU 217 709 Β
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az egymáshoz képest eltolható szerkezetrészek (2, 3) egy helyhez kötött külső csőben (1) vannak megvezetve, amelynek belső palástján legalább egy tengelyirányú, megnövelt belső keresztmetszetű szakasz (14) van kialakítva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a cső által képzett, hossztengelye mentén eltolható szerkezetrész (2) a reteszelőelemek (4) befogadására alkalmas, sugárirányú áttörésekkel (13) van ellátva.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a cső alakú, hossztengelye mentén eltolható szerkezetrész (2) legalább egy lefelé kiálló peremmel (10) van ellátva, amelyhez egy vele együtt működő, a csap alakú, hossztengelye mentén eltolható szerkezetrészen (3) kialakított ütközőváll (9) van hozzárendelve.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csap alakú eltolható szerkezetrész (3) hosszának egy szakasza (12) kisebb átmérőjűre van lépcsősen lemunkálva.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csap alakú szerkezetrész (3) kisebb átmérőjű szakasza (12) és a helyhez kötött külső cső (1) belső palástja közötti átmérőkülönbség, hasonlóképpen, mint a csap alakú szerkezetrész (3) nagyobb átmérőjű szakasza és a helyhez kötött külső cső (1) megnövelt belső keresztmetszetű szakasza (14) közötti átmérőkülönbség nagyobb, mint a reteszelőelemek (4) átmérője.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a cső alakú eltolható szerkezetrész (2) falvastagsága nagyobb, mint a golyók vagy görgők által képzett reteszelőelemek (4) fél átmérője.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hagy a cső alakú eltolható szerkezetrész (2) befelé kiálló pereme (10) és a csap alakú eltolható szerkezetrész (3) ütközőválla (9) között egy rugó (33), főként csavarrugó van elrendezve.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a helyhez kötött külső cső (1) legalább két, a belső palástján egymástól adott távolságra elrendezett gyűrűs horonnyal (39) van ellátva.
10. 10. Az 1 -9. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az egymáshoz képest tengelyirányban eltolható szerkezetrészek (2,3) egyike, főként a csap alakú szerkezetrész (3) egy átállító hajtással (20) van összekötve.
11. 11. A 10. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az átállító hajtás (20) a helyhez kötött külső csőben (1) van elrendezve.