HU217494B - Eljárás elektronikus hitelkártyák használatának egyszerűsítésére, valamint többcélú kártya az eljárás végrehajtására - Google Patents

Abstract

A találmány szerinti eljárás sőrán a kártya felhasználójának akártyahasználat időpőntjában készült aláírását összehasőnlítják egyközpőntilag vagy a többcélú kártyában eltárőlt aláírásmintával,melynek sőrán a többcélú kártya tárőlójában eltárőlt aláírásmintátmegjelenítik a többcélú kártya másődik kijelzőjén (12), és afelhasználó tényleges aláírásával szemrevételezés útjánösszehasőnlítják, vagy a felhasználó helyszíni aláírásávalösszehasőnlítandó aláírásmintát a többcélú kártyában vagy akártyakibőcsátók egy vagy több közpőntjában tárőlják el analóg vagydigitális főrmában, és a vizsgálóterminállal (30), amelybe a többcélúkártyát aktiválás űtán behelyezték, más adatőkkal együtt lekérdezik,és végül a helyszíni aláírással szemrevételezés útján vagy gépi útőndigitálisan összehasőnlítják. A találmány szerinti eljárásvégrehajtására alkalmas többcélú kártya úgy van kialakítva, hőgy avizsgálóterminálba (30) helyezett többcélú elektrőnikűs kártya (10)tárőlójában eltárőlt aláírásmintát szemrevételezésesösszehasőnlításhőz megjelenítő másődik kijelzője (12), valamint akártya felhasználójának a kártyahasználat időpőntjában készültaláírását egy közpőntilag vagy a többcélú elektrőnikűs kártyában (10)eltárőlt aláírásmintával egyeztető összehasőnlító egysége van. ŕ

Description

A leírás terjedelme 14 oldal (ezen belül 4 lap ábra)

HU 217 494 Β

A találmány tárgya eljárás elektronikus kártyák, mint például hitelkártyák, csekk-kártyák, ügyfélkártyák, igazolványok, bizonylatok, kulcsok, hozzáférési eszközök, mesterkulcsok stb. használatának egyszerűsítésére, valamint többcélú kártya az eljárás végrehajtására.

Az egyik ismert IC-kártya-használati rendszernél a különböző kártyakibocsátók által az IC-kártyán tárolt információk kölcsönös titokban tartását azáltal biztosítják, hogy az IC-kártya tárolóját több diszkrét tárolórészre osztják, amelyek mindegyike meghatározott és egymástól eltérő azonosító kóddal hozzáférhető (DE-A-38 09 028).

Ehhez egy terminálra van szükség, amely képes arra, hogy csak akkor írjon be egy azonosító kódot a kártyatároló megfelelő területére, ha olyan beviteli kód érkezett, amely megegyezik az ezen a területen korábban eltárolt kibocsátói kóddal.

Eközben annak is jelentősége van, hogy ennél az ICkártyánál olyan eszközről van szó, amelynek egy felhasználója van, de több hitelintézet információit tartalmazza, amelyek a már említett tárolóterületeken vannak eltárolva. Eközben biztosítva van, hogy mindegyik kibocsátó csak a tőle származó információkhoz férhessen hozzá. így tehát a többi kibocsátó adatai akkor sem lesznek hozzáférhetők, ha a közös IC-kártyát egy olyan speciális terminálba helyezik, amellyel az IC-kártyáról a szükséges információk, mint például banki folyószámla információk vagy hitelfolyószámla információk, kiolvashatók, vagy ami ugyancsak fontos szempont, a megfelelő tárolóterületre újabb információk beírhatok.

Annak érdekében, hogy az információkhoz hozzá lehessen férni, szükség van a kibocsátó és a felhasználó titkos azonosító kódjára. Az IC-kártya tehát csak akkor használható, ha mindkét kód rendelkezésre áll.

Ez az ismert IC-kártya-használati rendszer (DE-A-38 09 028) nem tartalmaz adatokat az IC-kártyák méretéről, felépítéséről és megjelenéséről, sőt még az sincs megadva, hogy az olvasó/író egység hogyan lép kapcsolatba az egyes tárolóterületekkel. Csak a felhasználó általi kezelés nyilvánvalóan nem szándék, mert az eltárolt információkhoz a hozzáférés csak akkor lehetséges, ha az olvasó- és íróegységgel ellátott speciális terminállal a kibocsátó kódját is meghatározták. Amint a kibocsátó és a felhasználó kódja meg van adva, a felhasználó hozzáférhet az eltárolt adatokhoz, és az is lehetővé válik, hogy az íróegységgel az IC-kártya megfelelő tárolórészébe adatokat írjanak. Ily módon lehetséges a kibocsátóktól származó információk egymás előtti kölcsönös titokban tartása. Ennél az ismert IC-kártya-használati rendszernél tehát minden esetben olyan IC-kártyákról van szó, amelyeknél a tárolótartalom minden használat során megváltozik, ellentétben a sokféle formában ismert hitelkártyákkal, amelyeket készpénz nélküli vásárlásokhoz, vagy egyéb célra, mint például csekk-kártyaként, ügyfélkártyaként és hasonlóként használhatók, és a kibocsátó intézmény neve, megjelölése és lógója mellett az érvényességi dátumot, speciális ügyfélszámot, valamint a tulajdonos aláírását tartalmazzák. Az ilyen hitelkártyák manapság a Föld szinte valamennyi országában elterjedtek, és egyre nagyobb számban és változatban állnak az egyes felhasználók rendelkezésére.

Ilyen, szabványosított méretű és a legkülönbözőbb célokra használható kártyákat általában egycélú kártyaként bocsátják az ügyfelek és felhasználók rendelkezésére, például egy adott cél elérésére, mint bérautók üzemeltetése, bankügyletek elintézése, utazási költségek kiegyenlítése, benzinkút-kezelőkártyaként, vendéglői fogyasztás, áruházi vásárlás kiegyenlítésére stb. Túl azon, hogy azonos célokra egy sor különböző hitelkártya létezik, amelyek, mint ahogy az mindenki előtt ismert, különböző kártyakibocsátóktól származnak (American Express, Visa, Diners Club stb.), van jó néhány különleges és egycélú kártya, úgyhogy nemritkán egy adott felhasználó vagy felhasználói csoport, például olyan országokban, ahol ilyen kártyák már hosszabb idő óta használatosak, mint az Egyesült Államokban vagy Angliában, nagyszámú ilyen kártyával rendelkezik. Az Egyesült Államokban így az átlagpolgárnak már több mint 16 kártyája van, miközben Nagy-Britanniában hozzávetőlegesen 8 kártya áll az átlagpolgár rendelkezésére, ami jelentős növekedési lehetőséget rejt magában nemcsak ezekben az országokban, hanem világszerte.

Ez nemcsak kényelmi szempontokból okoz gondot, mivel sokszor ténylegesen nagyobb számú kártyát kell a felhasználónak állandóan magánál tartania és használnia, hanem biztonsági kérdéseket is érinthet. Ha ugyanis valaki nagyszámú ilyen kártyát tart magánál, amelyeken ráadásul még a tulajdonos aláírása is világosan felismerhető, akkor végül is kézenfekvő az elvesztés vagy hamisítás veszélye. Egyébként a ma használatos kártyák viszonylag könnyen hamisíthatóak, úgyhogy az elveszített vagy hamisított kártyákkal okozott veszteségek már ma is rendkívül magasak, és a jövőben még jelentősen növekedhetnek is.

Eltekintve tehát attól a kellemetlenségtől, hogy nagyszámú kártyát kell magunkkal hordanunk, vagy a legalkalmatlanabb pillanatban kell megállapítanunk, hogy az éppen szükséges kártyát otthon hagytuk, a kártyák elvesztése, illetőleg a velük való visszaélés is egyre növekvő gondot jelent.

Ismertté váltak olyan multifunkciós kártyák is, amelyek a kártya használója számára lehetővé teszik a különféle felhasználásokat, mint például a hitelre történő vásárlást, banki ügyletek lebonyolítását, repülőgépjegyek megrendelését vagy szállodai szobák lefoglalását. Ilyen többcélú kártyát ismertet például az US 4,797,542 számú szabadalmi leírás. Annak érdekében, hogy a kártya mindezen célokra használható legyen, a kártyán egy külső működtető nyomógomb van elhelyezve, amelynek megnyomásával az egyes felhasználási lehetőségek a kijelzőn megjeleníthetők, és ezzel a felhasználó a felhasználási területet kiválaszthatja.

Ezenkívül egy második működtető nyomógomb is található ezen a kártyán, amely lehetővé teszi a már kiválasztott felhasználási területek vagy tranzakciók újbóli átnézését (history call-up) és esetleg ellenőrzését. Egy ilyen kártya tehát - a személyi számítógépekhez hasonlóan - lehetővé teszi, hogy egy kijelzőmezőben

HU 217 494 Β különböző folyamatokat láthatóvá tegyenek, vagy azért, hogy visszanézzék a régebbi eseményeket (history), vagy pedig azért, hogy a kártya különböző alkalmazási lehetőségeit (repülőgépjegyek megrendelése, szállodaiszoba-foglalás stb.) kiválasszák. Ehhez a kártyának külső villamos csatlakozásai vannak, amelyeken keresztül bemenőjelek vehetők, és a kártya belső tárolójában eltárolhatok. Ezenkívül lehetőség van a kártya funkcióit engedélyező titkos kód beadására, amely a felhasználó sajátja, és így az egyben a felhasználó személyi azonosító száma. Nincs azonban lehetőség ennél a kártyánál sem arra, hogy a meglévő nagyszámú hitelkártyánkat egyetlen kártyával helyettesítsük.

Egy másik ismert IC-kártya-rendszemél (US-A 4,742,215) a kártya tárolójában különböző, szegmentált területek vannak, amelyekhez különböző titkossági fokozatok rendelhetők hozzá úgy, hogy az egyes eltárolt adatok csak bizonyos személyek vagy intézmények számára hozzáférhetők, és így például az egészségügyi speciális adatok csak egy kiválasztott személyi kör, mint például orvosok és gyógyszerészek számára hozzáférhetők. A különböző biztonsági zónák definiálásával lehetővé válik, hogy a titkosan kezelendő adatok vagy információk hozzáféréséből a nem illetékes személyi kört kizárják, azaz más szavakkal különböző hozzáférési jogokat definiáljanak.

A csak korlátozottan hozzáférhető adatok betöltése, amit „személyre szabás”-nak is neveznek, háttértárolón, mint például merevlemezen, mágneslemezen vagy hasonlón tárolt adatoknak a kártya tárolójába történő áttöltésével történik.

A DE-GM 87 07 546.6 számú használati minta leírásából ismert továbbá egy olyan megoldás, ami lehetővé teszi, hogy az elektronikus egycélú csekk-kártyán a kártyatulajdonos aláírását titokban tartsák, és csak a tulajdonos által ismert és titokban tartandó azonosító szám megadása után tegyék láthatóvá. Ehhez úgy járnak el, hogy a kártyatulajdonos aláírását és esetleg a kártyaszámot hordozó ellenőrző csíkot egy takarólap mögött helyezik el a kétlapos kártyaház belsejében. A takarólap például folyadékkristályos kijelzőként úgy van kialakítva, hogy a titkos azonosító szám megadása után megfelelő vezérlés és polarizáció esetén átlátszóvá válik, miáltal a kijelző ablakban láthatóvá válik a kártyaszám és az aláírás. Az ehhez szükséges műveletet a kártyatulajdonos bármikor elvégezheti.

Ehhez a megoldáshoz hasonló a GB-A-2 201 125 számú szabadalmi leírás szerinti nyomásérzékeny írófelülettel ellátott Smart-Card. Az aktuális aláírást a kártyán belül eltárolt aláírásmintával hasonlítják össze. Az aláírás ellenőrzésére hasonló megoldást ismertet az EP-A-197 535 számú szabadalmi leírás.

A találmány alapja tehát az a feladat, hogy itt segítséget nyújtson, és tegye lehetővé, hogy az alapjában véve korlátlanul sok intézmény, cég, hatóság stb. által kínált kártyák és igazolványok birtoklásának és használatának lehetőségét megtartva csupán egyetlenegy kártya használatára és tartására legyen szükség, melynek biztonsági foka olyan magas, hogy elvesztéskor sincs lehetőség sem visszaélésre, sem valamilyen hamisításra; ezek nagyon magas szintű technológiai eszközöknek a hamisító, illetőleg a visszaélő oldalán történő alkalmazása esetén is kizárhatóak.

A találmány a feladatot olyan eljárás alapulvételével oldja meg, amelynek során egy közös többcélú kártyában úgy tárolják el az egyes kártyák adatait a hozzájuk rendelt tárolóterületeken, hogy az egyes kártyák adatait a többcélú kártya megfelelő tárolóterületébe töltik, és ott a felhasználó titkos kódjával biztosítják, amelynek megadásával a többcélú kártya aktívvá és használhatóvá tehető, továbbá adatként az adott kártyakibocsátóra vonatkozó adatokat, így legalább annak nevét vagy lógóját, az egycélú kártya érvényességi dátumát és kártyaszámát, valamint a kártyatulajdonos nevét, és eltárolják a többcélú kártya tárolójában, a felhasználó által kiválasztott egyes kártyakibocsátók adatait a többcélú kártya külső kapcsolóelemeinek működtetésével lehívják, ezeket az adatokat egymást követően a többcélú kártya legalább egy szabadon felhasználható kijelzőjén megjelenítik. A találmány szerinti eljárás során a kártya felhasználójának a kártyahasználat időpontjában készült aláírását összehasonlítjuk egy központilag vagy a többcélú kártyában eltárolt aláírásmintával, melynek során a többcélú kártya tárolójában eltárolt aláírásmintát megjelenítjük a többcélú kártya második kijelzőjén, és a felhasználó tényleges aláírásával szemrevételezés útján összehasonlítjuk, vagy a felhasználó helyszíni aláírásával összehasonlítandó aláírásmintát a többcélú kártyában vagy a kártyakibocsátók egy vagy több központjában tároljuk el analóg vagy digitális formában, és a vizsgálóterminállal, amelybe a többcélú kártyát aktiválás után behelyeztük, más adatokkal együtt lekérdezzük, és végül a helyszíni aláírással szemrevételezés útján, vagy gépi úton digitálisan összehasonlítjuk.

A találmány szerinti eljárást pedig olyan többcélú kártyával valósítjuk meg, amelynél egy közös többcélú kártyában úgy vannak eltárolva az egyes kártyák adatai a hozzájuk rendelt tárolóterületeken, hogy az egyes kártyák adatai a többcélú kártya megfelelő tárolóterületén vannak eltárolva, és ott a felhasználó titkos kódjával biztosítva vannak, amelynek megadásával a többcélú kártya aktívvá és használhatóvá tehető, továbbá adatként az adott kártyakibocsátóra vonatkozó adatok, így legalább annak neve vagy lógója, az egycélú kártya érvényességi dátuma és kártyaszáma, valamint a kártyatulajdonos neve is el van tárolva a többcélú kártya tárolójában, a többcélú kártyának a felhasználó által működtethető, a kiválasztott egyes kártyakibocsátók adatait lehívó külső kapcsolóelemei vannak, ezeket az adatokat egymást követően a többcélú kártyán megjelenítő legalább egy szabadon felhasználható kijelző van. A találmány szerinti többcélú kártya úgy van kialakítva, hogy a vizsgálóterminálba helyezett többcélú elektronikus kártya tárolójában eltárolt aláírásmintát szemrevételezéses összehasonlításhoz megjelenítő második kijelzője, valamint a kártya felhasználójának a kártyahasználat időpontjában készült aláírását egy központilag vagy a többcélú elektronikus kártyában eltárolt aláírásmintával egyeztető összehasonlító egysége van.

HU 217 494 Β

A találmány szerinti megoldás rendelkezik azzal az előnnyel, hogy gyakorlatilag függetlenül attól, hány kártyát, milyen tetszőleges formában és milyen különleges célra, ideértve az igazolványokat és hasonlókat is, birtokol és szeretne használni a kártyák birtokosa, csak egy egyetlen, a következőkben többcélú kártyának nevezett kártyára van szükség, amely aktivált állapotban képes arra, hogy a felhasználói manipuláció, például a megfelelő gomb megnyomása hatására a kiválasztott egycélú kártyává alakuljon, azaz azzal megjelenésében és működésében azonos legyen.

Egy ilyen többcélú kártya olyan elektronikus kártya vagy komputerkártya, amely nem csupán egy egycélú kártya adatait tartalmazza elektronikus formában tárolva, hanem egy adott személy által használt és alkalmazott valamennyi kártya adatállományát tartalmazza úgy, hogy kívülről egy megfelelő művelettel gond nélkül lehetőség van arra, hogy az adott többcélú kártyát az éppen kívánt kártyává gyakorlatilag abban a pillanatban alakítsuk át, mikor arra szükség van.

Az ehhez szükséges eljárás viszonylag egyszerű, ugyanis akár egy nagy kapacitású elektronikus tár elhelyezése egy kártyához hasonló, legalább egy vagy több kijelzővel rendelkező, igen lapos házban technológiailag gond nélkül lehetséges, és egyébként manapság úgynevezett csekk-kártya-számológép formájában a gyakorlatban használatos, amelyek többnyire egyszerűbb számítási feladatok elvégzésére szolgálnak, és amelyek vastagsága a szokásos csekk- vagy hitelkártyák vastagságát alig haladja meg, továbbá amelyek rendelkeznek egy, a számítási eredményeket megjelenítő folyadékkristály-kijelző ablakkal.

Az a lehetőség, hogy csupán egyetlen elektronikus, többcélú kártyával rendelkezzünk, amelybe a felhasználó, ha kívánja, akár fokozatosan is, minden más kártyájának adatait átviheti, majd csak ezt az elektronikus, többcélú kártyát tartja magánál, jelentős könnyebbséget jelent az egyes felhasználóknak, és óriási előnyökkel bír a hamisításbiztonság, valamint az általános visszaélések vonatkozásában.

Különösen a hamisításbiztonság tekintetében kétszeres a biztosítás: a kártyabirtokos elektronikus tárolóban őrzött személyes aláírása csak akkor jelenik meg láthatóan a megfelelő kijelzőn, ha a kártyabirtokos egy titkos kód beadásával a kártyát aktiválta, és azt kiválasztással, azaz egy meghatározott intézmény (hitelkártyacég vagy hasonló) adatállományának kiválasztásával előkészítette. A személyes aláírás egyébként célszerűen csak akkor jelenik meg, ha az elektronikus kártyát behelyezték egy, a helyszínen, azaz az áruházban, vendéglőben stb. található különleges vizsgálóterminálba, majd azután, hogy a birtokos a titkos kódot beadta, a kijelzést lehívták. Egyidejűleg működésbe hozható a vizsgálóterminállal összekapcsolt bizonylatnyomtató, amelyik a számlát kinyomtatja, amelyet aztán, mint ahogy az manapság szokás, a kártyabirtokos aláír. Ebben a pillanatban megtörténik az aláírások összehasonlítása.

Az aláírás biztosításán túl a titkos kód biztosan meggátolja az elektronikus többcélú kártya általános visszaélésszerű használatát, mivel itt gond nélkül alkalmazhatóak a megszokott gátlóeszközök, amelyek előre megadott számú kísérlet után a helyes titkos kód megállapítására irányuló további kísérlet esetén a kártyát először adott időre letiltják, majd megadott maximális szám túllépésekor esetleg teljesen használhatatlanná teszik, azaz valamennyi adatot törlik. A megtaláló nem tudhatja továbbá, hogy a kártya bír-e még tartalommal, amely a titkos kód ismerete nélkül amúgy sem hozzáférhető.

A találmány így egy különösen egyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy egyetlen többcélú, elektronikus kártyával minden elképzelhető felhasználói és alkalmazói kívánságnak optimális biztonsági feltételek mellett eleget tegyünk.

Az aligénypontokban felsorolt eljárások lehetővé teszik a találmány előnyös továbbfejlesztését és javítását. Különösen előnyös az elektronikus, többcélú kártya egyszerű formája, amely szokásos hitel- vagy csekk-kártyák külső méreteivel, egy vagy több kijelzővel rendelkezik, amelyet a többcélú kártya billentyűinek működtetésével lehívott, egy előre meghatározott adatállomány tölt ki, miáltal a kártya egycélú kártyává alakul át, és használat után kikapcsolható, vagy önműködően, előre meghatározott idő után kikapcsolódik, és akkor gond nélkül más adatállomány lehívásával egy másik egycélú kártyává alakítható át, miközben az illető kibocsátó hitelkártyacég vagy bank megfelelő cégadatai és lógója, a kártyaszám és a lejárat dátuma, kívánság esetén tárolt igazolványkép, egyéb, géppel is olvasható adatok, valamint a felhasználó aláírása jeleníthető meg.

A többcélú kártya a tárolt adatállományok maradandó megőrzésének érdekében tartalmaz egy kis akkumulátort, amely például minden használatkor, mint például vizsgálóterminálba helyezéskor, utántöltést kap. Alternatíva- vagy kiegészítésképpen a többcélú kártyát napelemek használatával is üzemeltethetjük, amelyek az akkumulátort is tölthetik.

A találmány alkalmazásának példáit a rajzon ábrázoltuk, és a következő leírásban magyarázzuk. Az ábrák a következőket mutatják:

1. ábra alul kijelzővel és (rejtett) billentyűzettel ellátott elektronikus, többcélú kártya egy lehetséges kialakítása és az ábrán felül a tárolt adatbázisoknak megfelelő sok lehetőség egyikeként átalakítás egycélú kártyává;

2. ábra nagyobb számú, tetszőleges eredetű egyes kártyák adatai átvételének és a többcélú kártya vizsgáló- vagy nyomtatóterminál segítségével történő kiértékelésének egy lehetséges formája;

3. ábra egy olyan átvivőberendezés (mesterkészülék) lehetséges kialakítása, amelynek segítségével a kiinduló egycélú kártyák egyes adatállományai a többcélú kártyára átvihetők, és

4. ábra egy - célszerűen bizonylatnyomtatóval kombinált - vizsgálóterminál egy lehetséges kiviteli alakja.

A találmány alapgondolata abban áll, hogy egy elektronikus memóriával ellátott, többcélú, elektronikus kártyát teremtsünk, amely nagy számú eredeti hitelkártya, csekk-kártya, igazolvány stb. adatbázisát tartalmazza, és amely úgy van kiképezve, hogy a szelektív

HU 217 494 Β bevitelnek megfelelően a többcélú kártya a szabad kijelzőmezőjén mindig egy adatbázis adatait jeleníti meg - például egy bizonyos hitelkártyáét, csekk-kártyáét stb. és ezzel tetszőleges és így akár szokásos felhasználásra is hozzáférhetővé válik. A felhasználónak ezután csak ezt az egy többcélú kártyát kell magánál tartania, amely nem aktivált helyzetben semleges elektronikus kártya, és amelyen gombnyomásra az adatablakban vagy adatablakokban a kártyakiadó cég lógója, a birtokos fényképe, aláírása és egyéb idetartozó adatok látható formában megjeleníthetők.

Egy ilyen többcélú kártya a fentieken túlmenően még egy sor további funkciót is átvehet, használható például általános azonosítási célokra, mint jogosítvány, személyi igazolvány, klubkártya, időellenőrzésre, belépés-ellenőrzésre, tankolási adatkártyaként, továbbá készpénz-automatizálásra. Mindezek a funkciók egyetlen többcélú, elektronikus igazolvánnyal biztosabban és hatékonyabban kezelhetőek.

Az 1. ábrán a többcélú, 10 elektronikus kártya egy elképzelhető kialakítását láthatjuk; a kártya rendelkezik egy nagyobb 11 kijelzővel és egy további 12 kijelzővel, amelyek először tetszőleges számok, formák, betűk és hasonlók megjelenítésére alkalmasak, például szokásosan folyadékkristály-kijelzőként vagy hasonlóként kialakítva.

Itt természetesen minden elképzelhető más, és a technológia mindenkori állásának megfelelő kijelzőformát ugyancsak alkalmazhatunk. Már ma is lehetséges például színes kép, mint például igazolványkép, vagy az ilyen kártyákat kibocsátó cégek lógójának megjelenítése. Kártyacégek számára az ilyen lógók színes megjelenítése nagyon fontos lehet, úgyhogy például ezek a területek színesen, míg az egyéb adatok egyszínűén jeleníthetőek meg. Egy ilyen többcélú, 10 elektronikus kártya rendelkezik még egy sor beviteli 13 külső kapcsolóelemmel, például billentyűkkel, és rendelkezhet még külön beviteli 14 külső kapcsolóelemekkel, például billentyűkkel is, amelyek különleges funkciók lehívására lehetnek alkalmasak.

Egy ilyen kártya az 1. ábrán ábrázoltnak megfelelő nem aktivált formájában úgyszólván egy tiszta lapnak felel meg; rendelkezik azonban a ma már magától értetődően szokásos elektronikus áramköri eszközökkel, például mikroprocesszor- és számítógép-tulajdonságokkal, tehát órajel-generátorral, folyamatvezérlővel, különösen egy problémamentesen és egyszerűen kialakítható elektronikus memóriával és hasonlókkal. Továbbá célszerűen külső, az 1. ábrán nem ábrázolt mechanikus érintkezőket is elhelyezhetünk, amelyek vízsgálóterminállal vagy mesterkészülékkel történő adatcserénél bizonyulnak célszerűnek. Itt arra is lehetőség van azonban, hogy érintkező nélküli eszközökkel, például induktívan vagy fotoelektromos elemekkel vagy hasonló módon adatokat vigyünk be vagy kérdezzünk le. Magától értetődik továbbá, hogy alkalmazunk legalább egy elektromosenergia-tárolót, például akkumulátorként szokásos gombelemeket, és ha igény van rá, tartaléktárolót is, amely a főakkumulátor kimerülésekor az adatokat megőrzi.

A találmány alapgondolata továbbá abban áll, hogy egy ilyen többcélú, elektronikus kártyára egymás után tetszőleges hitelkártya-kibocsátó cégek tetszőleges egyéni kártyáinak, csekk-kártyáknak, ügyfélkártyáknak, igazolványoknak és hasonlóknak adatállományai egymás után átvihetők, miközben adott memóriaterületet foglalnak el az egyes adatállományok, amelyeket aztán megfelelő, kívülről beviendő címzés segítségével ismét egyesével lekérdezhetünk, például egymást követő billentyűnyomások segítségével.

Egy ilyen adatátvétel első lehetősége abban áll, hogy a 3. ábrán ábrázolt 15 mesterkészülék segítségével adatátvitelre kerül sor, mint ahogy azt a 2. ábra mutatja. A 2. ábrán tetszőleges, ismert 20, 21, 22 egycélú kártyák vannak megadva, hitelkártyák vagy 23 csekk-kártyák vagy 24 igazolványok stb., amelyek egyébként úgy vannak kiképezve - ami ma már magában nézve ismert -, hogy tartalmaznak egy integrált komputercsipet vagy más elektronikus tárat, saját, kiegészítő elektronikus kapcsolással.

A csip tárolja továbbá az adott, ismert kártya megjelenési képéhez fontos valamennyi kártyaadatot, valamint a felhasználó aláírását és igazolványképét együtt a kártyacég lógójával.

A tárolt adatok a csipből lekérdezhetőek úgy, hogy a többcélú kártya használója a számára rendelkezésre álló 20, 21, 22... egycélú kártyákat egymás után, mint látható, behelyezi a 15 mesterkészülékébe, amely átfogó, kívülről elérhető 15a billentyűzetével képessé teszi arra, hogy lekérdezze az egyes 20, 21, 22 egycélú kártyák komputercsipjében található adatokat, és azokat adatállományként átvigye az ugyancsak behelyezett többcélú (10) elektronikus kártyába, pontosabban annak memóriájába. A többcélú (10) elektronikus kártyába történő adatátvitelnek ez az első módja feltételezi, hogy a hitelkártyacégek vagy a csekk-kártyákat kiadó más intézmények, mint bankok, cégek, hatóságok, klubok és hasonlók a 20, 21, 22 egycélú kártyák új generációjába komputercsipeket integrálnak, ami természetesen a kártyák alkalmazhatóságát is jelentősen javíthatja.

A többcélú (10) elektronikus kártyába történő adatbevitel tetszőleges, további változatai is elképzelhetőek és lehetségesek; például úgy, hogy a kártyát kiadó hely (képviselve a hitelkártyacégeket, bankokat, hatóságokat, intézményeket és hasonlókat) a felhasználónak a megbízás és hasonlók elintézése után vagy felvételénél egy adathordozót ad át, például flopi, PROM stb. formájában, együtt a mesterkészülék megfelelő kiképzésével, hogy ez utóbbi az adathordozót le tudja kérdezni, és az adatokat egy többcélú, elektronikus kártyába át tudja vinni.

Az is elképzelhető, hogy a többcélú (10) elektronikus kártya tulajdonosa elküldi a kártyáját a kiadó intézménynek, vagy elmegy egy ügynökséghez, hogy ott tölthessék fel a többcélú 10 elektronikus kártya memóriáját a megfelelő adatokkal.

Az adatátvitelt egyébként a felhasználó részletekben is elvégezheti, egészen addig, míg valamennyi, tetszőleges formájú kártyáját átviszi adatállomány formá5

HU 217 494 Β jában a 10 elektronikus kártyába; a tulajdonos ezután már csak a többcélú 10 elektronikus kártyát kell, hogy magánál tartsa.

Visszatérve az 1. ábrához, világossá válik a folyamat további része; például az A, illetve B billentyűk működtetésével - miután például a 13 billentyűk segítségével a felhasználó megadta személyes, titkos számát - egymás után, például többszöri billentyűzéssel, vagy akár adott cím megadásával különböző egycélú kártyaformákat lehet előhívni. Ha például az A billentyűt működtetjük, akkor elsőként a 11 kijelzőn megjelenő megfelelő kijelzéssel egy adott hitelintézet egycélú kártyája választható ki, itt „Visa” megjelöléssel, lógóval, kártyaadatokkal, a birtokos képével, kívánság esetén aláírással is. Ezenközben a többcélú kártya elektronikája célszerűen úgy van kialakítva, hogy az aláírás csak a vizsgálóterminál tartományában válik láthatóvá, éspedig a 12 kijelzőn.

Ily módon a többcélú 10 elektronikus kártya adatállományainak teljes tartományát úgymond át lehet lapozni, miközben az A billentyű minden további működtetésére mindig más hitelkártya-kibocsátó, bank vagy hasonló adatai, dátumai és lógója jelenik meg a 11 (és 12) kijelzőn. Más szavakkal: a többcélú kártya a kártyabirtokos kívánságára mindig annak a 20, 21, 22 egycélú kártyának formáját veheti fel, és mint olyan használható is, amelyikét a kártyabirtokos kívánja, és magától értetődő feltétel, hogy a hitelkártyacégnél vagy banknál a kártyabirtokos ügyfél.

Billentyűnyomásra tehát a többcélú kártya adatablakában vagy adatablakaiban látható formában megjelenik a lógó, cím és megjelölt kártyacég, esetleg egy fotó és (később) az aláírása.

A már most rendelkezésre álló csípek és a technológiai terület új fejlesztéseinek alapján időközben nagyon nagy memóriakapacitás áll rendelkezésre, úgyhogy a többcélú kártya adatállományok formájában gyakorlatilag korlátlan, értelmes számú egycélú adatot tud felvenni és eltárolni.

A többcélú 10 elektronikus kártya használata és alkalmazása ezek szerint a következőképpen játszódik le:

Először a felhasználó - hacsak nem áll már rendelkezésére - beszerzi a megfelelő egycélúkártya-adatokat, amennyiben releváns adataival például egy bank vagy egy hitelkártya-szervezet űrlapját kitölti, az űrlapra aláírását is rávezeti, és mellékel egy igazolványképet.

Ha a kártyacég az adatokat megvizsgálta és elfogadta, úgy a felhasználó egy adathordozót kap a kiállítóhelytől, amely az említett adatállomány fajtájának megfelelő valamennyi adatot tartalmazza.

Ez az adathordozó, mint már említettük, vagy egy komputercsippel integrált normál 20, 21, 22 egycélú kártya, vagy akár egy PROM, flopi vagy hasonló lehet. Egy ilyen adatállomány tartalmazza legalább a bank, illetőleg a kibocsátóhely adatait, tehát a lógót, a megjelölést stb., valamint a felhasználóra vonatkozó adatokat, mint kártyaszám és a lejárat dátuma, tárolt igazolványkép és a felhasználó aláírása.

A továbbiakban a felhasználó, amennyiben még nem rendelkezik többcélú 10 elektronikus kártyával és megfelelő 15 mesterkészülékkel, mint ahogy azt a

3. ábra mutatja, úgy kaphat a kibocsátóhelytől egy ilyen többcélú 10 elektronikus kártyát 15 mesterkészülékkel együtt. Ez utóbbi, mint ahogy a 3. ábra mutatja, rendelkezik az adathordozók befogadására egy 15b fiókkal, valamint a többcélú 10 elektronikus kártya befogadására egy 15c fiókkal.

A felhasználó az adatok adathordozóról történő átvitele céljából - amennyiben kapott egy csipkártyát a kibocsátóhelytől - behelyezheti a mesterkészüléke 15b fiókjába, a másik 15c fiókba helyezheti a többcélú 10 elektronikus kártyát, minekutána a megfelelő külső billentyű működtetésével lehetővé válik a 10 elektronikus kártya 11, 12 kijelzőin az adatok megjelenítése és felülvizsgálata.

Amennyiben minden rendben van, úgy a felhasználó, és csakis ő még egy titkos számot határoz meg, melyre azért van szükség, hogy később a többcélú 10 elektronikus kártyát aktiválhassa. Ezt a titkos számot csak a felhasználó ismeri, és például a többcélú 10 elektronikus kártya 15 mesterkészüléke segítségével adható meg. Ez a titkos szám, vagy általánosabban szólva egy ilyen titkos kód általánosan érvényes, hogy egyáltalán hozzáférést nyisson a többcélú 10 elektronikus kártyához, miközben magától értetődő, hogy az egyes, különböző 20, 21, 22 egycélú kártyákra vonatkozó adatbázisokat vagy egy kód segítségével történő megfelelő címzéssel hívjuk le, vagy például, mint már említettük, billentyűk ismételt megnyomásával úgymond átlapozhatjuk őket.

A titkos kódot csak a felhasználó ismeri, és így az, legalábbis néhány kísérlettel, nem törhető fel.

Az eredeti adathordozót ezután vissza lehet adni a kibocsátóhelynek, például a komputercsipkártyát, a PROM-ot, a flopit, ugyanakkor csipkártya kiadásánál a felhasználó azt adathordozóként meg is tarthatja, például minden eshetőségre gondolva másodkártyaként trezorjában.

Ha a felhasználó valahol a kártyájával akar fizetni, akkor az egyetlen, magánál tartott többcélú 10 elektronikus kártyát a titkos kód beadásával aktiválja, majd eldönti, melyik kártyakibocsátó szervezetet vagy bankot akarja alkalmazni.

Ezután billentyűnyomással egymás után megjeleníthetőek a tárolt szervezetek, mint Visa, Diners, Avis, Shell stb., majd a kártyát az immár látható információkkal, beleértve a felhasználó képét, átadhatja az eladónak vagy a kártyát kiértékelő helynek.

Ez a kiértékelőhely rendelkezik egy vizsgálóterminállal, amely, mint egyébként a 15 mesterkészülék is, problémamentes, egyszerű felépítésű lehet. Egy ilyen 30 vizsgálóterminál látható a 4. ábrán. Ennek 31a fiókjába helyezhető a többcélú 10 elektronikus kártya a megjelenített adatokkal együtt. Csak ekkor jelenik meg a felhasználó aláírása az 1. ábra 12 kijelzőjén. Ez egy célszerű kialakítás.

Abból a célból, hogy a 30 vizsgálóterminál a 10 elektronikus kártyával együtt tudjon működni, az utóbbi kifelé mutató kis érintkezőkkel rendelkezhet, például valahol a szélén, amelyekkel a 30 vizsgálóterminál 31a fiókjában található érintkezők mechanikusan érint6

HU 217 494 Β keznek, aminek következtében a 30 vizsgálóterminál beadhatja az aláírás-aktiváló kódot, és lekérdezheti a kártyakibocsátó szervezet általános adatait, vagy a kiolvasás érintkező nélkül, önmagában ismert, tetszőleges más módon történik, például optikai, induktív, kapacitív vagy más alkalmas eszközzel. A 10 elektronikus kártya elektromos energiát tároló akkumulátorai a 30 vizsgálóterminál 31a fiókjába helyezve feltöltődnek.

Egyidejűleg a 30 vizsgálóterminál bizonylatot is előállíthat, mivel célszerűen csatlakoztatva van még egy 31 bizonylatnyomtató is, miután az eladó a számla adatait bevitte a terminálba.

A bizonylatot a felhasználó a jelenleg is szokásos módon aláírja, miáltal egyidejűleg aláírás-összehasonlításra is mód van. A felhasználó megkapja a bizonylat másodpéldányát.

A találmány egy sor biztonsági intézkedést tesz lehetővé, amelyek általa megvalósíthatóak, és amelyek biztosítják, hogy az ilyen többcélú 10 elektronikus kártya a mai, könnyen hamisítható hitel- és bankkártyákkal összehasonlítva jelentősen jobb és biztonságosabb. Az is előnyként mutatkozik, hogy az ilyen többcélú 10 elektronikus kártyának nem kell a ma szokásos 20, 21, 22 egycélú kártyákon alkalmazott mágnescsíkkal rendelkeznie, amit a figyelmetlenség könnyen károsíthat működésében úgy, hogy adatai, például mágneses behatásra, egészben vagy részben törlődhetnek.

Jelen találmány biztonsági intézkedései a következők :

- a PIN kódnak is nevezett titkos kódot a felhasználó maga határozza meg és adja be - csak a felhasználó ismeri ezt a kódot, amely természetes számok és betűk kombinációja is lehet.

- A titkos kódot csak akkor lehet meghatározni, ha rendelkezésre áll a 3. ábrának megfelelő 15 mesterkészülék, és mint a 3. ábra mutatja, a 15 mesterkészülék rendelkezik számbeadásra és alfanumerikus bevitelre alkalmas eszközzel. Helytakarékossági okokból egyébként célszerű lehet a többcélú 10 elektronikus kártya 13, 14 billentyűit többszörösen kihasználni, amelyek között megadott billentyűkkel, például a vonatkoztatási jellel (14 billentyűvel) lehet átkapcsolni.

- A 3. ábra 15 mesterkészüléke úgy alakítható ki, hogy csak akkor működőképes, ha a kibocsátóhely (hitelkártyacég, bank és hasonló) eredeti csipkártyáját helyezzük be. A kártya vagy a PROM továbbá úgy alakítható ki, hogy csak egy korlátozott működési időtartam áll rendelkezésre, azaz ezek az elemek egy úgynevezett dátumzárral rendelkezhetnek, úgyhogy a csipkártya vagy a PROM egy előre megadott idő után már nem működőképes.

- A csipkártya továbbá úgy programozható, hogy csak egyszeri működése van megengedve, és az első vizsgáló ellenőrzés után működésen kívül helyezi magát.

- Egy további biztonsági intézkedés abban áll, hogy a felhasználó aláírását és/vagy képét a kibocsátóhely a 20, 21, 22 egycélú kártya csipjébe vagy a PROM-ba beadhatja, és azok csak az aktiválás első lépésében, tehát a többcélú kártya töltésénél válnak láthatóvá.

A megtaláló, vagy olyan személy, aki egy ilyen többcélú 10 elektronikus kártyát szándékosan eltulajdonít, nem rendelkezik aláírásmintával, mivel nem ismeri a többcélú kártyát aktiváló titkos kódot.

- Ha a megtalálónak vagy a szándékos eltulajdonítónak sikerül is a titkos kód birtokába jutni, például úgy, hogy korábban megfigyelt egy aktiválást, még mindig nem ismeri az aláírást, mert a többcélú kártya és a 30 vizsgálóterminál úgy van kialakítva, hogy az aláírás csak a 30 vizsgálóterminálba való behelyezéskor válik láthatóvá. Másrészről pedig a felhasználót aláírás adására kérik, ha a kártyát használni akarja. Csak a 4. ábra 30 vizsgálótermináljába történő behelyezéssel válik az aláírás láthatóvá, amelyet aztán a felhasználó által produkált aláírással hasonlítanak össze.

- Jelen találmány további biztonsági jellege abban áll, hogy a megtaláló egyáltalán nem tudja, hogy a kártyának van-e még tartalma; azt sem tudja, hány és milyen lógó van tárolva és egyáltalán miről van szó.

- A többcélú kártya továbbá úgy van elektronikusan kialakítva, hogy a titkos kód megfejtésére történő néhány hibás kísérlet után a kártya működésképtelenné válik.

- Lehetőség van ezenkívül arra, hogy egy olyan vizsgálóterminállal, amely on-line kapcsolattal rendelkezik egy központi számítógéppel, vagy egy „feketelistának” megfelelően van programozva, a többcélú kártyát - ha az szükségesnek tűnik - azonnal használhatatlanná tegyük, például a tártartalom törlésével.

A találmány további előnye abban áll, hogy amennyiben a felhasználó egy kereskedelmi forgalomban kapható számítógéppel, például egy PC-vel rendelkezik, az egy adapterrel és megfelelő programmal úgy alakítható ki, hogy a 20, 21, 22 egycélú kártya, PROM, valamint a 3. ábra 15 mesterkészüléke nélkül özhetővé válik, és egy ilyen számítógép segítségével a szükséges adatállományok közvetlenül átvihetők a többcélú 10 elektronikus kártyába, amennyiben a megfelelő programmal együtt az adatokat a kibocsátóhely, tehát a bank vagy hitelkártyacég, egy szokásos mágneslemezen a felhasználónak megküldi.

A beolvasás után a felhasználó egy menü segítségével és megfelelő felhasználóvezetés után pontosan tudja, mit kell tennie.

Itt is a számítógép billentyűzetével adható meg a titkos kód, és utána, ha szükséges, a flopi biztonsági okokból törölhető.

A felhasználó személyes aláírása ellenőrzésének tekintetében a találmány különösen előnyös kialakítása még abban áll, hogy az ellenőrzés egy önmagában már ismert eljárás alkalmazásával nem a személyzet általi szemrevételezéssel, hanem gépi/elektronikus úton történik.

Ebben az esetben a többcélú 10 elektronikus kártya felhasználója vagy alkalmazója az aláírást a készülék saját alátétén végzi, úgyhogy a terminál, illetve annak logikai számítógép-kapcsolása, illetve a komputer képes arra, hogy az aláírást felvegye és a tárolt aláírással összehasonlítsa.

Előnyös, ha mind az aláírás tárolása, mind az aláírás felvétele a terminálon, valamint a gépi/elektronikus aláírás-összehasonlítás digitális formában történik.

HU 217 494 Β

Ezzel összefüggésben két további, előnyös változat adódik, amelyek abban állnak, hogy a tárolt aláírás, tehát az, amellyel a felhasználó által produkált aláírást gépi/elektronikus úton összehasonlítják, akár központilag, a kártyakibocsátó hely(ek)en tárolható, úgyhogy a terminál számítógépe vagy komputere a bemutatott, illetőleg behelyezett kártya amúgy is szükséges, például hitelképességre és más azonossági jellemzőkre történő ellenőrzése során egyidejűleg egy további, kiegészítő lépésben a központban a kártyához tárolt aláírást is lehívja, amely digitálisan, minden szükséges jellemzővel együtt kerül átvitelre.

Mihelyt a felhasználó a terminál előtt aláírását még egyszer produkálta, digitális összehasonlítás történik, amikor is az összehasonlítás során nemcsak az aláírások azonosságát vizsgáljuk, hanem az ezenközben felismerhető más jellemzőket is, például az aláírásvégzés dinamikus lefutását, amely nem feltétlenül tekinthető azonosnak az aláírásvégzés sebességével, hanem egy sor jellemzőt fog át, amelyeket a „tárolt aláírás” fogalom magában foglal.

Egy másik változat abban áll, hogy a felhasználó aláírása, amennyiben szükséges, a központban digitálisan tárolt aláíráson túlmenően a többcélú 10 elektronikus kártya memóriájában is digitálisan le van téve, úgyhogy mindenkor, ha a terminál egy adott időpontban nincs abban a helyzetben, hogy lehívja a központban tárolt aláírást és/vagy a kártya használata egy olyan országban történik, ahol bizonyos okból egyébként sincs lehetőség arra, hogy a többcélú kártyában elektronikusan tárolt aláírást előhívják, az aláírást egy megfelelő titkos kód segítségével magából a kártyából lehet lekérdezni, és aztán a közvetlenül a terminálnál produkált aláírással összehasonlítani. A terminál ebben az esetben is egyszerű helyes/hibás kijelzéssel ellenőrizni tudja a produkált és a tárolt aláírás azonosságát.

Itt további biztosítékokat is beépíthetünk; például a terminál két- vagy háromszori próbálkozást engedhet meg - amennyiben a produkált aláírás még mindig nem egyezik meg a tárolttal (akár a központból lekérdezettel, akár a kártyából nyerttel), úgy a többcélú kártya teljes tartalma törölhető, tehát a kártya megsemmisíthető.

Magától értetődően annak a terminálnak a közelében, ahol az aláírást végre kell hajtani, kell lennie egy megfelelő, érzékelőkkel ellátott felvevőmezőnek, amelyet hívhatunk például többérzékelős lemeznek, és amely az aláírás finom részleteinek letapogatására megfelelő nagyságú, olyan eloszlású szemcsékkel rendelkezik, hogy lehetővé váljon a produkált aláírás digitális letapogatása és további feldolgozása.

A többcélú kártyához való hozzáféréshez így mindig legalább két titkos kódra van szükség, nevezetesen egyszer a mindenképpen csak a felhasználó számára hozzáférhető PIN kódra, amellyel a felhasználó a kártyát aktiválhatja, és a legalább egy kijelző segítségével úgymond átlapozhatja, míg a másik titkos kód az aláírás hozzáférési kódja, amelyet rendesen csak a terminálról lehet aktiválni, feltéve hogy a többcélú kártya egyáltalán tárolja az aláírás kódját, és nem részesítjük már kezdettől fogva azt a megoldást előnyben, hogy az aláírás-vizsgálat a többcélú kártyától teljesen függetlenül történjen, amennyiben az aláírást, mint azt az előzőekben említettük, digitális formában a központból kérdezzük le, és hasonlítjuk össze a produkált aláírással. A terminál-számítógép természetesen el tudja végezni a lekérdezést, mert az előbbi a többcélú kártya bevitelével annak egyéb adatait is tárolni tudja, és azokat fel tudja használni a központtal való kommunikációhoz.

Itt egyébként még az az előny is világossá válik, amelyik a felhasználói oldalon adódik - amennyiben ugyanis a felhasználó nagyobb számú egycélú kártyával rendelkezik, amelyek például szintén adott PIN kódokkal lehetnek biztosítva, úgy legalábbis a szokásos felhasználó alig van abban a helyzetben, hogy nagyszámú 20, 21, 22 egycélú kártyája összes PIN kódját megjegyezze, úgyhogy ez a biztonsági funkció amúgy is veszendőbe megy, illetőleg nem valósítható meg. Ugyanakkor egy felhasználó számára sem jelenthet gondot, hogy az immár egyetlen példányban létező többcélú kártyája aktiválásához és átlapozásához szükséges egyetlen titkos kódot, illetőleg PIN kódot megjegyezze.

A többcélú kártya előnyösen legalább egy, de célszerűen kettő tölthető akkumulátorral rendelkezik, amelyek közül az egyik a biztonsági akkumulátor, amely a főakkumulátor kimerülése esetén a memóriatartalom megőrzését biztosítja. A többcélú kártya előnyösen napelemekkel is rendelkezhet az akkumulátorok töltésére, illetve a kapcsolás áramellátására.

A találmány használható kulcsként, vezérkulcsként, épületekbe, autóba való bejutás lehetővé tételére stb.

így a leírásban, az igénypontokban és rajzokon rögzített valamennyi jellemző akár egyenként, akár egymással tetszőlegesen kombinálva a találmány szempontjából lényeges lehet.

Claims (22)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás elektronikus kártyák, mint például hitelkártyák, csekk-kártyák, ügyfélkártyák, igazolványok, bizonylatok stb. használatának egyszerűsítésére, melynek során egy közös, többcélú kártyában úgy tároljuk el az egyes kártyák adatait a hozzájuk rendelt tárolóterületeken, hogy az egyes kártyák adatait a többcélú kártya megfelelő tárolóterületébe töltjük, és ott a felhasználó titkos kódjával biztosítjuk, amelynek megadásával a többcélú kártya aktívvá és használhatóvá tehető, továbbá adatként az adott kártyakibocsátóra vonatkozó adatokat, így legalább annak nevét vagy lógóját, az egycélú kártya érvényességi dátumát és kártyaszámát, valamint a kártyatulajdonos nevét is eltároljuk a többcélú kártya tárolójában, a felhasználó által kiválasztott egyes kártyakibocsátók adatait a többcélú kártya külső kapcsolóelemeinek működtetésével lehívjuk, ezeket az adatokat egymást követően a többcélú kártya legalább egy szabadon felhasználható kijelzőjén megjelenítjük, azzal jellemezve, hogy a kár8

   HU 217 494 Β tya felhasználójának a kártyahasználat időpontjában készült aláírását összehasonlítjuk egy központilag vagy a többcélú kártyában eltárolt aláírásmintával, melynek során a többcélú kártya tárolójában eltárolt aláírásmintát megjelenítjük a többcélú kártya második kijelzőjén (12), és a felhasználó tényleges aláírásával szemrevételezés útján összehasonlítjuk, vagy a felhasználó helyszíni aláírásával összehasonlítandó aláírásmintát a többcélú kártyában vagy a kártyakibocsátók egy vagy több központjában tároljuk el analóg vagy digitális formában, és a vizsgálóterminállal (30), amelybe a többcélú kártyát aktiválás után behelyeztük, más adatokkal együtt lekérdezzük, és végül a helyszíni aláírással szemrevételezés útján, vagy gépi úton digitálisan összehasonlítjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a többcélú kártyában analóg vagy digitális módon eltárolt aláírást akkor jelenítjük meg a többcélú kártya hozzárendelt kijelzőjén (12) a személyzet számára az optikai szemrevételezéssel történő összehasonlításhoz, ha a vizsgálóterminálba behelyezett többcélú kártya aláírásos titkos kóddal lett aktiválva.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a felhasználó többcélú kártya tárolójában eltárolt személyes aláírásmintáját a vizsgálóterminállal lekérdezzük, és egy, a helyszínen egy megfelelő érzékelőterületen készült aláírással gépi úton, digitálisan összehasonlítjuk.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adott egycélú kártya (20, 21, 22) adatait a kibocsátóhelytől származó adathordozóról visszük át a többcélú kártyába, miközben a többcélú kártyát egy átviteli készülékbe helyezzük be és ott beleírjuk az adatokat.
5. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kártyakibocsátó adatait tartalmazó adathordozó egy szokásos, ezeket az adatokat tartalmazó elektronikus csipet magában foglaló hitelkártya (csipkártya), mágneslemez, PROM, vagy más olvasható memória, amelyet a többcélú kártyával együtt helyezzük az átviteli készülékbe.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy átviteli készülékként mesterkészüléket (15) használunk, amelynek az adathordozót befogadó fiókja (15b), a többcélú kártyát befogadó fiókja, valamint legalább a felhasználói titkos kódnak a többcélú kártyába történő beadására szolgáló billentyűzete (15a) van.
7. 7. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy átviteli készülékként számítógépet használunk, amelyhez egy adapter segítségével csatlakoztatjuk a többcélú kártyát, és a szoftverként (mágneslemez) rendelkezésre álló adatokat a többcélú kártyába átvisszük, miközben a billentyűzetről a felhasználó titkos kódját is bevisszük.
8. 8. Az 1 - 7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a többcélú kártyát a kívánság szerinti egycélú kártyaként történő használat előtt a megfelelő titkos kód megadásával aktiváljuk, majd a kártyát fizetési eszközként vagy igazolványként elfogadó hely vizsgálótermináljába (30) helyezzük, ezután a felhasználó aláírását automatikusan vagy lehívás alapján vizuális ellenőrzés céljára megjelenítjük a többcélú kártya kijelzőjén (12), és a felhasználó aláírásának hatására a vizsgálóterminálhoz (30) rendelt bizonylatnyomtatón (31) befejeződik az elszámolási folyamat, miközben egyidejűleg a produkált aláírást és a kijelzett aláírást összehasonlítjuk.
9. 9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a többcélú kártya elektromos energiát tároló akkumulátorát a vizsgálóterminál (30) fiókjába (31 a) való behelyezéskor feltöltjük.
10. 10. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vizsgálóterminál (30) fiókjába (31a) helyezett többcélú kártya elektromos érintkezőinek közvetlen érintkezése révén végezzük az adatok kiolvasását a kiértékeléshez, vagy ez a kommunikáció érintkezés nélküli.
11. 11. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy visszaélés esetén a vizsgálóterminállal (30) a többcélú kártya teljes tárolt tartalmát töröljük.
12. 12. Többcélú kártya, különösen az 1-11. igénypontok szerinti elektronikus kártyák, mint például hitelkártyák, csekk-kártyák, ügyfélkártyák, igazolványok, bizonylatok stb. használatát egyszerűsítő eljárás végrehajtására, ahol egy közös többcélú kártyában úgy vannak eltárolva az egyes kártyák adatai a hozzájuk rendelt tárolóterületeken, hogy az egyes kártyák adatai a többcélú kártya megfelelő tárolóterületén vannak eltárolva, és ott a felhasználó titkos kódjával biztosítva vannak, amelynek megadásával a többcélú kártya aktívvá és használhatóvá tehető, továbbá adatként az adott kártyakibocsátóra vonatkozó adatok, így legalább annak neve vagy lógója, az egycélú kártya érvényességi dátuma és kártyaszáma, valamint a kártyatulajdonos neve is el van tárolva a többcélú kártya tárolójában, a többcélú kártyának a felhasználó által működtethető, a kiválasztott egyes kártyakibocsátók adatait lehívó külső kapcsolóelemei (13, 14) vannak, ezeket az adatokat egymást követően a többcélú kártyán megjelenítő, legalább egy szabadon felhasználható kijelző (11, 12) van, azzal jellemezve, hogy a vizsgálóterminálba (30) helyezett többcélú elektronikus kártya (10) tárolójában eltárolt aláírásmintát szemrevételezéses összehasonlításhoz megjelenítő második kijelzője (12), valamint a kártya felhasználójának a kártyahasználat időpontjában készült aláírását egy központilag vagy a többcélú elektronikus kártyában (10) eltárolt aláírásmintával egyeztető összehasonlító egysége van.
13. 13. A 12. igénypont szerinti többcélú kártya, azzal jellemezve, hogy a többcélú kártyának a tároló-, valamint az alapfúnkciók, mint például az adatok kijelzésének aktiválását akadályozó biztonsági áramköre van, amely a felhasználói titkos kód beadásával kikapcsolható.
14. 14. A 12. igénypont szerinti többcélú kártya, azzal jellemezve, hogy a többcélú kártya el van látva az egycélú kártyának megfelelő egyes adatállományok átlapozására szolgáló (egymás után működtethető) billentyűkkel, valamint a felhasználói titkos kód beadására szolgáló, célszerűen alfanumerikus billentyűkkel.
15. 15. A 14. igénypont szerinti többcélú kártya, azzal jellemezve, hogy a többcélú kártya számítógép-vezérlés

    HU 217 494 Β esetén úgy van kialakítva, hogy a saját működtetőbillentyűje kizárásával a felhasználó aláírásának megjelenítése kizárólag a külön vizsgálóterminálba 30 történő beadása és az aláírási tartománynak az utóbbi által történő aktiválása után lehetséges.
16. 16. A 15. igénypont szerinti többcélú kártya, azzal jellemezve, hogy az aláírás-tartomány aktiválására és a felhasználó aláírásának egyidejű megjelenítésére egy további, az intézmény által ismert titkos kódot a vizsgálóterminálba (30) csatlakoztatás után eljuttató érintkezője is van.
17. 17. A 13. igénypont szerinti többcélú kártya, azzal jellemezve, hogy a többcélú kártyának a titkos kód beadására reagáló reteszelő-, illetőleg biztonsági kapcsolása úgy van kialakítva, hogy egy előre megadott számú téves kísérlet után a titkos kód bevitele egy adott időtartamra letiltódik és/vagy a teljes tártartalom kitörlődik.
18. 18. A 12. igénypont szerinti többcélú kártya, azzal jellemezve, hogy bizonyos adatokat, mint például lógót, igazolványképet színesen megjelenítő kijelzője (11, 12) van.
19. 19. A 12. igénypont szerinti többcélú kártya, azzal jellemezve, hogy a többcélú kártya legalább egy, de célszerűen két utántölthető akkumulátorral rendelkezik, amelyek közül az egyik a biztonsági akkumulátor, amely a főakkumulátor kimerülésekor, utántöltésekor és/vagy kivételekor a memóriatartalmat biztosítja.
20. 20. A 12. igénypont szerinti többcélú kártya, azzal jellemezve, hogy a többcélú kártya a kapcsolás és a tároló ellátására és/vagy az akkumulátorok) töltésére napelemekkel rendelkezik.
21. 21. A 12. igénypont szerinti többcélú kártya, azzal jellemezve, hogy a mesterberendezés (15), illetőleg a vizsgálóterminál (30) érintkezőivel való elektromos kapcsolat felvételére a többcélú kártya elektromos érintkezőkkel rendelkezik, és/vagy érintkező nélküli, ahol az adatok elektromágneses átvitelét lehetővé tevő kapcsolási elrendezést alkalmazunk.
22. 22. A 21. igénypont szerinti többcélú kártya, azzal jellemezve, hogy az érintkező nélküli kapcsolóeszközök optikai adókat és optikai vevőket tartalmaznak, illetőleg induktív vagy kapacitív működésűek.