HU217337B

HU217337B - Önzáró szorítóbilincs és fogó annak oldásához

Info

Publication number: HU217337B
Application number: HU9203854A
Authority: HU
Inventors: Hans Oetiker
Original assignee: Hans Oetiker Ag. Maschinen- Und Apparatefabrik
Priority date: 1991-12-06
Filing date: 1992-12-04
Publication date: 1999-12-28
Also published as: DE69212963T2; KR0153010B1; DE69212963D1; ATE141676T1; BR9204825A; ES2090466T3; JPH05262369A; AU655856B2; CA2084000C; SK281713B6; CZ350192A3; MX9207023A; AU2970292A; SK350192A3; HUT68665A; ZA929299B; EP0545378B1; JP3314172B2; EP0545378A1; CZ285240B6

Abstract

A találmány tárgya önzáró szőrítóbilincs, tömlőre való felszerelésre,amely rűgóacél szalagból van, és a szőrítóbilincset alkőtó szalagőnegymást átfedő szalagvégek vannak kialakítva, ahől is a belsőszalagvég nyelvszerű kiképzésű, és magánál a szalagnál kisebbszélességű, a külső szalagvégen pedig a nyelvszerű kiképzésű belsőszalagvéget átbújtatva, azt befőgadó kivágás található, tővábbá abelső szalagvég őlyan ütközőelemmel van ellátva, amely aszőrítóbilincs tömlőre felszerelt, zárt állapőtában az említettkivágásban helyezkedik el, a külső szalagvégen pedig őlyanrögzítőelemek vannak kiképezve, amelyek az ütközőelemekre támaszkődva,a szőrítóbilincsnek, annak szétfeszített állapőtában valómegtámasztására alkalmasak. A találmány lényege, hőgy a belsőszalagvég (21a) és a külső szalagvég (21b) szabad végei egymásrasiműló körív alakban, a szalagvégeken kialakítőtt kapcsőlóelemek útjánvannak egymáshőz rögzítve, példáűl a belső szalagvégen (21a) lévőkapcsőlóelem, mint példáűl lyűk (25), a külső szalagvégen (21b) lévőkapcsőlóelemmel, mint példáűl bütyökkel (26) való összekapcsőlódásútján. A találmányhőz tartőzik egy főgó is az önzáró szőrítóbilincsőldásáhőz, ahől a főgantyúknak (380, 380’) a szárak (361, 361’) alsórészéhez (361b, 361b’) kapcsőlódó végeinél U alakú csatlakőzósarűk(381, 381') vannak kiképezve. ŕ

Description

A találmány tárgya önzáró szorítóbilincs, tömlőre való felszerelésre, amely rugóacél szalagból van, és a szoritóbilincset alkotó szalagon egymást átfedő szalagvégek vannak kialakítva, ahol is a belső szalagvég nyelvszerű kiképzésű, és magánál a szalagnál kisebb szélességű, a külső szalagvégen pedig a nyelvszerű kiképzésű belső szalagvéget átbújtatva, azt befogadó kivágás található, továbbá a belső szalagvég olyan ütközőelemmel van ellátva, amely a szorítóbilincs tömlőre felszerelt, zárt állapotában az említett kivágásban helyezkedik el, a külső szalagvégen pedig olyan rögzítőelemek vannak kiképezve, amelyek az ütközőelemekre támaszkodva, a szorítóbilincsnek, annak szétfeszített állapotában való megtámasztására alkalmasak. A találmány tárgyához tartozik az önzáró szorítóbilincs oldására alkalmas fogó is.

A rugóacél huzalból vagy szalagból készült önzáró szorítóbilincsek a jelenlegi műszaki gyakorlatban már jól ismert kötőelemek. A kereskedelem több változatot is forgalmaz, ilyen például a Mubea márkanevű bilincs. Mint ismeretes, az önzáró szorítóbilincseknél a szorítóerő abból adódik, hogy az anyag rugalmassága révén a bilincs kisebb átmérőjűre igyekszik összehúzódni. Felszereléskor tehát a bilincset a rugóerő ellenében szét kell feszíteni. Ennek lehetővé tételére az ismeretes önzáró szorítóbilincsek olyan, kifelé álló kampókkal vagy fulecsekkel vannak ellátva, amelyekbe egy megfelelő feszítőszerszám bele tud kapaszkodni. Az ilyen, a szerszám támaszkodását biztosító, sugárirányban viszonylag messzire kiálló fulecsek azonban állandó sérülésveszélyt jelentenek a szerelési munkáknál, így például motorok közelében, valamint egyéb, nehezen megközelíthető helyeken, mint például az üzemanyagtartály, üzemanyag-vezetékek, adagolószelepek, egyéb csatlakozások környezete, arról a körülményről nem is beszélve, hogy számos alkalmazási területen, mint például a gépjárműveknél, kiálló alkatrészek jelenléte a helyszűke miatt egyébként is gondokat okoz.

A műszaki gyakorlatban ismeretesek olyan önzáró szorítóbilincsek is, amelyek nyitott, azaz előfeszített állapotban kerülnek kereskedelmi forgalomba. így például az EP 0 303 505 számú szabadalmi dokumentum több olyan kiviteli alakot ismertet, amelyeknél vagy egy külön távtartó betét van ráhelyezve a fulecsek kiálló végeire (lásd az EP 0 303 505 Al szabadalmi bejelentés 19. és 20. ábráját), vagy pedig a bilincset alkotó szalag egyik végén kiképzett, sugárirányban kiálló fülecs eltolható egy feszítőelem homlokfelületén, amely a bilincset nyitott, előfeszített állapotban tartja.

A DE 3633486 Cl, valamint DE 3832875 Cl német szabadalmi leírások a fentiektől eltérő önzáró szerkezeteket ismertetnek, ahol is a sugárirányban kiálló fülecseket a bilincs nyitott állapotának megfelelő helyzetben ideiglenesen rögzíteni lehet.

Az előzőekben hivatkozott, ismert önzáró szorítóbilincsek mindegyikének vannak bizonyos hátrányai. Közös vonásuk, hogy mindegyiknél megtalálhatók a sugárirányban viszonylag messzire kiálló fulecsek, amelyek a már említett sérülésveszély és az elhelyezési problémák miatt kedvezőtlenek, adott esetben az alkalmazás szempontjából elfogadhatatlanok. Ehhez járul még, hogy az ismert típusok közül számosnál különleges szerszámra van szükség a bilincs szétfeszítéséhez, és/vagy az ideiglenesen előfeszített bilincs zárásához a rögzítendő tömlőn. Ez megnehezíti az ilyen szorítóbilincsek forgalmazását az iparilag kevésbé fejlett országokban. Az ismert bilincseknél fennáll az a veszély, hogy ha szerelésüket az előírt szerszám nélkül végzik, a bilincs helytelenül lesz felillesztve, ebből reklamációk származhatnak, és a gyártó cégnek jelentős költséget okozhat annak bizonyítása, hogy a helytelen szerelésért nem terheli felelősség. Az ismert bilincseknek megvan továbbá az a hátrányuk is, hogy a belső felület kiképzése nem biztosít lépcső- és hézagmentes, tökéletes felfekvést, ami pedig a szivárgásveszély kiküszöbölése szempontjából igen fontos.

A találmány célja tehát olyan, rugóacélból készült, önzáró szorítóbilincs kialakítása, mely kiküszöböli a jelenleg ismeretes hasonló szerkezetek hibáit és hátrányait, és alkalmazásával igen egyszerű a tömlőknek csőcsonkra való ráerősítése, és a rögzítés helyén szivárgásmentes csatlakozást biztosít.

A találmány egy másik célja olyan, fenti típusú önzáró szorítóbilincs kialakítása, amelynek nincsenek viszonylag messzire kiálló elemei, és amelynek belső felülete gyakorlatilag lépcső- és hézagmentesen fekszik fel.

A találmány további célja olyan, fenti típusú önzáró szorítóbilincs kialakítása, amelynél nem áll fenn sérülésveszély, mivel nincsenek éles kiálló élei.

Ugyancsak további célja a találmánynak olyan önzáró szorítóbilincs kialakítása, amely egyszerűen, csekély költséggel gyártható, szétfeszítése egy egyszerű szerszámmal elvégezhető, és az ideiglenesen rögzített, szétfeszített állapotból csupán ujjnyomással, vagy pedig valamilyen megfelelő, szokványos szerszám segítségével könnyen zárható.

A jelen találmány rendkívül egyszerű megoldással kiküszöböli az említett hibákat és hátrányokat; a találmány szerinti önzáró szorítóbilincs könnyen előállítható, és mind szétfeszítése, mind pedig felszerelése igen egyszerű.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti önzáró szorítóbilincs, tömlőre való felszerelésre, amely rugóacél szalagból van, és a szorítóbilincset alkotó szalagon egymást átfedő szalagvégek vannak kialakítva, ahol is a belső szalagvég nyelvszerű kiképzésű, és magánál a szalagnál kisebb szélességű, a külső szalagvégen pedig a nyelvszerű kiképzésű belső szalagvéget átbujtatva, azt befogadó kivágás található, továbbá a belső szalagvég olyan ütközőelemmel van ellátva, amely a szorítóbilincs tömlőre felszerelt, zárt állapotában az említett kivágásban helyezkedik el, a külső szalagvégen pedig olyan rögzítőelemek vannak kiképezve, amelyek az ütközőelemekre támaszkodva, a szorítóbilincsnek, annak szétfeszített állapotában való megtámasztására alkalmasak, oly módon van kialakítva, hogy a belső szalagvég és a külső szalagvég szabad végei egymásra simuló körív alakban, a szalagvégeken kialakított kapcsolóelemek útján vannak egymáshoz rögzítve, például a belső szalagvégen lévő kapcsolóelem, mint például lyuk, horog vagy orr a külső szalagvégen lévő kapcsolóelemmel,

HU 217 337 Β mint például bütyökkel, lekerekítéssel vagy horoggal való összekapcsolódás útján.

A bújtatópánton egy, a bütyöknek megfelelő alakú nyílás, például lyuk van kiképezve, és úgy elhelyezve, hogy a bilincs szétfeszítésekor a bütyök, a bilincs rugalmassága folytán, e nyílásba becsappanjon, s ezáltal a bilincs az adott állapotban rögzítve legyen. A belső és a külső szalagvég szabad vége célszerűen enyhén fel van hajlítva, hogy a szereléshez használt szerszám megtámaszkodjon. A nyelvszerű belső szalagvég illeszkedése a bújtatópánt alá biztosítja, hogy a bilincs belső felülete gyakorlatilag lépcső- és hézagmentesen fekszik fel.

A találmány szerinti szorítóbilincs egy másik kiviteli alakjánál a szerszám megtámaszkodását biztosító felületet a külső szalagvégen a bújtatópánt végének homlokfelülete képezi, míg a belső szalagvégen ez a felület úgy van kialakítva, hogy a belső szalagvég homlokfelülete kissé kiemelkedik a bilincs kerületéből. A nyelvszerű kiképzésű belső szalagvég egy, a külső szalagvégen kiképzett, megfelelő szélességű kivágáson van átbújtatva.

Az említett bütyök lehet kör, félkör, négyszög, ovális vagy egyéb, a célnak megfelelő alakú, kialakítása

- miután a szalagon megfelelő bemetszést végeztek hidegsajtolással történik. Bütyök helyett alkalmazható hidegsajtolással kiképzett, horogszerű elem is.

A bújtatópánt, amely kétoldalt enyhe lépcsővel emelkedik ki a külső szalagvég síkjából, olyan magasságú, hogy a nyelvszerű kiképzésű belső szalagvég éppen egy síkba essék a külső szalagvéggel.

A találmány egy további jellemző vonását jelenti az

- a sérülésveszély további csökkentését eredményező

- kialakítás, miszerint mind a külső szalagvég, mind pedig a belső szalagvég szabad végei kis görbületi sugárral vannak kihajlítva, és a visszahajtott szakaszok homlokfelületei képezik a szétfeszítő szerszám részére a támaszkodó felületeket.

A visszahajtás kialakítható akár a bilincs külső, akár pedig belső oldala felé. A kifelé visszahajtott külső szalagvég kiképezhető oly módon, hogy a hurokszerűen visszahajló szabad vég sugárirányban befelé mutat, s közte és a bilincs külső felülete között akkora hézag van, hogy a szétfeszítéskor a belső szalagvégen található bütyök itt átcsúszik, s a bilincs nyitott marad. A visszahajtott külső szalagvég ilyenkor rugalmasan megemelkedik, majd pedig - ahogy a bütyök elhagyja a visszahajtott részt - a rugóerő hatására visszaugrik, és rögzíti a bilincset az adott állapotban. Hasonlóképpen lehetséges az a megoldás is, hogy a belső szalagvég van kifelé visszahajlítva, és ez a visszahajlított, lekerekített rész képezi a rögzítőbütyköt.

A találmány tárgyát képezi továbbá egy, a találmány szerinti, különböző kivitelű önzáró szorítóbilincsek szétfeszítésére és zárására szolgáló különleges fogó is, amely egyszerű szerkezetű, gyártása és összeszerelése könnyű, és a használat során igen megbízható működésű.

A találmány említett és további jellemzői és előnyei világosan kitűnnek az itt következő részletes leírásból, amely kapcsolódik a találmány több - de korántsem valamennyi - lehetséges kiviteli alakját bemutató ábrasorozathoz, ahol is az

1. ábra a találmány szerinti önzáró szorítóbilincset tömlőre szerelt állapotban, elölnézetben mu5 tatja be; a

2. ábra az 1. ábrán látható szorítóbilincset szintén elölnézetben, de szétfeszített állapotban mutatja; a

3. ábra az 1. ábrán látható szorítóbilincs felülnézete, a bilincs zárt állapotában; a

4. ábra a 2. ábrán látható szorítóbilincs felülnézete, a bilincs szétfeszített, ideiglenesen rögzített állapotában; az

5. ábra az 1. ábrán 5-5 jelű síkban felvett metszet; a

6. ábra az 1. ábrán 6-6 jelű síkban felvett metszet; a

7. ábra az 1. ábrán 7-7 jelű síkban felvett metszet; a

8. ábra az 1. ábrán 8-8 jelű síkban felvett metszet; a

9. ábra az 1. ábrán bemutatott szorítóbilincsnek a bilincset alkotó szalag középvonalában felvett metszete, amelyen a szerkezeti elemek a bilincs zárt állapotának megfelelő helyzetben láthatók; a

10. ábra a 9. ábrához hasonló metszet, amelyen a szerkezeti elemek a bilincs szétfeszített állapotá25 nak megfelelő helyzetben láthatók (vö. a 2.

ábrával); a

11. ábra a találmány szerinti szorítóbilincs egy másik kiviteli alakjának elölnézetét mutatja, a bilincs zárt állapotában; a

12. ábra a 11. ábrán látható szorítóbilincset szintén elölnézetben, de szétfeszített állapotban mutatja; a

13. ábra all. ábrán látható szorítóbilincs felülnézete, a bilincs zárt állapotában; a

14. ábra a 12. ábrán látható szorítóbilincs felülnézete, a bilincs szétfeszített állapotában; a

15. ábra a 14. ábrán 15-15 jelű síkban felvett metszet;

a

16. ábra a találmány szerinti szorítóbilincs egy másik kiviteli alakjának elölnézetét mutatja, a bilincs zárt állapotában; a

17. ábra a találmány szerinti szorítóbilincs ismét másik kiviteli alakjának elölnézetét mutatja, a bilincs zárt állapotában; a

18. ábra a 17. ábrán látható szorítóbilincset szétfeszített állapotban mutatja be; a

19. ábra a 17. ábra felülnézete, a bilincs zárt állapotában; az ábra bemutatja, hogyan lehet a bilincset szokványos csípőfogó segítségével nyit50 ni; a

20. ábrán a 17. ábrán bemutatott szorítóbilincs részlete látható, zárt állapotban; az ábra bemutatja, hogyan lehet a bilincset szokványos laposfogó segítségével nyitni; a

21. ábrán a 17. ábrán bemutatott szorítóbilincs részlete látható, szétfeszített állapotban; az ábra bemutatja, hogyan lehet a bilincset szokványos csőfogó segítségével nyitni; a

22. ábrán - a 20. és a 21. ábrákhoz hasonlóan - a 17.

ábrán bemutatott szorítóbilincs részlete látha3

HU 217 337 Β tó, a bilincs zárt állapotában; az ábra bemutatja, hogyan lehet a bilincset különleges fogó segítségével nyitni; a

23. ábrán a 18. ábrán bemutatott szorítóbilincs részlete látható, a bilincs szétfeszített állapotában; az ábra bemutatja, hogyan lehet a bilincset szokványos csavarhúzó segítségével zárni; a

24. ábra a találmány szerinti szorítóbilincs ismét másik kiviteli alakjának elölnézetét mutatja, a bilincs zárt állapotában; a

25. ábra a 24. ábrán látható bilincs felülnézete, a bilincs zárt állapotában; a

26. ábra a 24. ábrán látható bilincs oldalnézete a 24.

ábrán 26-26 jelű irányból; a

27. ábra a 14. ábrán bemutatott szorítóbilincsnek a bilincset alkotó szalag középvonalában felvett metszete, amelyen a szerkezeti elemek a bilincs zárt állapotának megfelelő helyzetben láthatók; az ábra bemutatja, hogyan lehet a bilincset különleges fogó segítségével nyitni; a

28. ábra - akárcsak a 25. ábra - a 24. ábra felülnézete; az ábra bemutatja, hogyan lehet a 24. ábrán látható bilincset szokványos csípőfogó segítségével nyitni; a

29. ábra a 24. ábrán látható bilincs egy részletét mutatja metszetben (a metszősík megegyezik a 27. ábrán alkalmazottal), de itt az alkatrészek a bilincs szétfeszített állapotának megfelelő helyzetben vannak, és az ábra bemutatja, hogyan lehet a bilincset a különleges fogó segítségével zárni; a

30. ábra - a 29. ábrához hasonlóan - a 24. ábrán látható bilincs egy részletének metszetét mutatja, a bilincs szétfeszített állapotában; az ábra bemutatja, hogyan lehet a bilincset egyszerű csavarhúzó segítségével zárni; a

31. ábrán a 17-30. ábrákon bemutatott kivitelű szorítóbilincs szereléséhez használható különleges fogó elölnézete látható; a

32. ábra a 31. ábrán látható különleges fogó felső részének másik oldalát mutatja be; a

33. ábra pedig a 31. és 32. ábrákon bemutatott különleges fogónak a 32. ábrán 33-33 jelű síkban felvett metszete.

A bemutatott ábrákon az azonos tételszámok mindenütt ugyanazt a szerkezeti elemet jelölik. A részletes leírás során először is az 1-10. ábrákra hivatkozunk. A 20 szorítóbilincs megfelelő rugóacél szalagból készül; a 21 szalag két vége, azaz a 21a belső szalagvég és a 21b külső szalagvég átfedik egymást. A 21b külső szalagvégen egy téglalap alakú 22 kivágás található, amely olyan széles, hogy a nyelvszerű kiképzésű 21a belső szalagvég átbújhasson rajta. A 21b külső szalagvégen egy közelítőleg U alakú 23 bújtatópánt van kiképezve, amelynek magasságát a kétoldalt kialakított 24 lépcsők (lásd a 6. ábrát) határozzák meg, amelyek a 23 bújtatópántot kiemelik a 21b külső szalagvég felületéből. A 23 bújtatópánt célszerűen annyira emelkedik ki, hogy a nyelvszerű kiképzésű 21a belső szalagvég belső felülete egy síkba essék a 21b külső szalagvégnek a 24 lépcsők két oldalán elhelyezkedő 21b’ belső felületével (lásd a 7. ábrát). Gyakorlatilag tehát a 23 bújtatópánt a 21 szalag vastagságának megfelelő mértékben van megemelve, s figyelembe véve a szorítóbilincsek gyártásához alkalmazott szalaganyag vastagságát, ez a kiemelkedés egyáltalán nem számottevő. Mint az elsősorban az 1. és 9. ábrákon jól látható, a nyelvszerű 21a belső szalagvég és a 23 bújtatópánt két oldalán elhelyezkedő 21b’ belső felületek lépcső- és hézagmentes felfekvést biztosítanak a 20 szorítóbilincs belső oldalán, azaz a 21a belső szalagvég és a 21b külső szalagvég úgy illeszkednek, hogy kör alakú, a felerősítendő tömlő átmérőjének tűréséhez alkalmazkodó belső felfekvőfelület alakul ki. Azt, hogy a bilincs a megfelelő felfekvést biztosító, kívánt alakot jól megtartsa, a bilincs megfelelő, egyébként szokványos eljárással végrehajtott hőkezelése biztosítja.

A 23 bújtatópánton egy 25 lyuk található, amelybe a 21a belső szalagvégen kiképzett 26 bütyök illeszkedik. Az 1 -10. ábrákon bemutatott kiviteli alaknál a 26 bütyök félkör alakú; kialakítása úgy történik, hogy a 21a belső szalagvégen megfelelő alakú bemetszést végeznek, és itt az anyagot kihajlítják. A 26 bütyök alakja azonban a találmány lényege szempontjából nem meghatározó, az lehet akár négyszögletes, háromszögletű, ovális vagy kör alakú is, vagy pedig az US 4299 012 szabadalomban leírt horogszerű elem is alkalmazható. A 25 lyuk alakját a 26 bütyök alakjához igazodva kell kialakítani. Mint az a

7. ábrán látható, a 26 bütyök külső felülete a 21a belső szalagvég szabad végével ellentétes irányban lejt, így a 26 bütyök besiklik a 23 bújtatópánt alá, és ennek során enyhén megemeli a rugalmas 21 b külső szalagvéget.

Az ábrákon bemutatott kiviteli alaknál a 21b külső szalagvégen a feszítőszerszám megtámasztására szolgáló felületet egy kihajlított 27 feszítőorr képezi, amely azonban a 20 szorítóbilincs felületéből csak kismértékben áll ki, mivel csupán enyhe szögben van kihajlítva. A 21a belső szalagvégen a szerszám megtámasztására egy sugárirányban kihajlított 28 feszítőorr szolgál, amely szintén csak csekély mértékben áll ki a 20 szorítóbilincs felületéből. Elképzelhető lenne olyan kialakítás, hogy a 27, 28 feszítőorrok által képezett támasztófelületek a 21a belső szalagvég, illetve a 21b külső szalagvég teljes szélességét kitöltik, célszerű azonban, ha csupán a fél szélességet foglalják el, a fennmaradó fél szélességben pedig a 21a belső szalagvégen egy 29 nyúlvány, a 21b külső szalagvégen pedig egy 30 nyúlvány van kialakítva, amelyek a 20 szorítóbilincs felületéből enyhén kiemelkedve, annak görbületét követik, és az a szerepük, hogy rajtuk keresztül befelé vagy kifelé mutató sugárirányú erőt lehessen kifejteni, például az előfeszített 20 szorítóbilincs zárásához. A 29 nyúlvány egy gyakorlatilag sugárirányú 29a lábrészből és az ahhoz csatlakozó, gyakorlatilag érintőirányú 29b fejrészből tevődik össze. A 21a belső szalagvég és a 21b külső szalagvég végfelületei, azaz a 27, 28 feszítőorrok felső pereme sugárirányban csak csekély mértékben emelkedik ki a 20 szorítóbilincs körvonalából, a 20 szorítóbilincs felszínétől mért távolság legfeljebb körülbelül a szalagvastagság ötszöröse, vagy éppenséggel csupán háromszorosa.

HU 217 337 Β

A 20 szorítóbilincs alaphelyzete a kisebb átmérőjű, zárt állapot (lásd az 1. és 9. ábrát), forgalmazható azonban a kereskedelemben nyitott, előfeszített állapotban is (lásd a 2. és 10. ábrát), azaz abban az állapotban, ahogyan fel kell helyezni az előzőleg egy 50 csőcsonkra felillesztett 40 tömlőre. A felhelyezés után az előfeszített 20 szorítóbilincset a kiálló 29 nyúlványra gyakorolt nyomással egyszerűen össze lehet zárni. A 21 szalag anyagától és vastagságától függően elegendő lehet az ujjal kifejtett nyomás is. Ha szükséges, a szerelés egyszerű csavarhúzó vagy ahhoz hasonló szerszám segítségével végezhető.

A 11-15. ábrák a találmány szerinti szorítóbilincs egy másik kiviteli alakját mutatják be; az ábrákon az azonos elemek jelzésére ugyanazokat a tételszámokat használjuk, mint az előző ábráknál. Ez a kiviteli alak annyiban különbözik az 1-10. ábrákon bemutatottól, hogy elmarad a 25 lyuk és a 27 feszítőorr, s ez utóbbi szerepét a 23 bújtatópánt 23’ homlokfelülete tölti be. Ezen túlmenően, a 21a belső szalagvégen a feszítőszerszám megtámasztását biztosító felületet a 29a lábrészből és 29b fejrészből kialakított 29 nyúlvány vége képezi, amely 29 nyúlvány itt a 21a belső szalagvég teljes szélességét kitölti. Az egyéb részleteket illetően a 11-15. ábrákon bemutatott kiviteli alak szerkezete és működése megegyező az 1-10. ábrákon látható kiviteli alakéval, az ott elmondottak tehát erre a kiviteli alakra is érvényesek. A 20 szorítóbilincs szétfeszítéséhez használható szokványos csípőfogó - ennek alkalmazására a 19. ábra kapcsán még kitérünk -, használható továbbá szokványos laposfogó is, vagy pedig olyan speciális, laposfogó jellegű szerszám, amelynél a 23’ homlokfelületre feltámaszkodó fogópofa középen olyan kivágással van ellátva, amelyen a 26 bütyök keresztülfér, amely 26 bütyök viszont csökkentett szélességű is lehet.

A 16. ábrán látható kiviteli alak abban különbözik a 11-15. ábrán bemutatottól, hogy a 21b külső szalagvégen nincsen olyan 23 bújtatópánt, mint amilyen az 1-10. ábrákon látható, hanem ehelyett maga a 21b külső szalagvég egy viszonylag nagy sugarú 21b’” lekerekítéssel vissza van hajlítva, s a 180 fokban visszahajlított, érintőirányban elhelyezkedő rész alkot egy 21b’ pántot, amely egy újabb 21 b”” lekerekítéssel egy sugárirányban befelé mutató 21b” orrban végződik, amelynek vége annyira visszahajlik, hogy közte és a 21b külső szalagvég felület között kisebb a távolság, mint a 26 bütyök magassága. A bilincset valamilyen alkalmas szerszám segítségével szétfeszítve, a 26 bütyök átcsúszik a 21b” orr alatt, azt rugalmasan megemeli, majd pedig a visszacsappanó 21b” orr és a belülre került 26 bütyök rögzítik a 20 szorítóbilincset a nyitott állapotban. A feszítőszerszám megtámaszkodására szolgáló felületeket a 21b külső szalagvégen a 21b’” lekerekítés, a 21a belső szalagvégen pedig a 21a’ visszahajtással kiképzett 21a” lekerekítés biztosítja. A 16. ábrán látható kiviteli alak a nagy sugarú 21b’”, 21a” lekerekítéseknek, valamint a 21b” orr és a 21a’ visszahajtás befelé mutató kiképzésének köszönhetően a sérülésveszély kiküszöbölése szempontjából fokozott biztonságot nyújt. A belső szalagfelület lépcső- és hézagmentes felfekvését itt is biztosítja a nyelvszerű kiképzésű 21a belső szalagvég illeszkedése a 22 kivágásba, miáltal a 21a belső szalagvég és a 21b külső szalagvég tökéletes kör alakban csatlakozik egymáshoz.

Míg az 1-16. ábrákon bemutatott kiviteli alakok elsősorban vékonyabb szalagból készült, viszonylag kisebb szorítóerőt adó bilincseknél nyújtanak megfelelő megoldást, a 17-30. ábrákon látható kiviteli alakok nagyobb igénybevételre készülő, erősebb rugóacélból gyártott, viszonylag nagyobb szorítóerőt kifejtő bilincseknél jelentenek célszerű konstrukciós megoldást.

A 17-22. ábrákon bemutatott 120 szorítóbilincs meghatározott rugójellemzőkkel bíró 121 szalagból készül. A 121a belső szalagvég nyelvszerű kiképzésű, és beleilleszkedik a 121b külső szalagvégen található, téglalap alakú 122 kivágásba. A 121b külső szalagvég szabad végén, körkörös visszahajtással, egy 125 horog van kiképezve, amely a bújtatópánt szerepét tölti be, és amelyen két kör alakú 126, 127 lyuk található. A körkörösen hajlított 125 horog körülbelül 270 fokot fog át. A téglalap alakú 122 kivágásnak a 125 horogban elhelyezkedő végénél egy 128 kampó van kihajlítva, amely célszerűen el van látva egy háromszög alakú 129 bevágással, amelyben a 120 szorítóbilincs szétfeszítéséhez használható 160 csípőfogó vagy ahhoz hasonló szerszám éle megkapaszkodhat (lásd a 19. ábrát).

Az S alakban meghajlított 121a belső szalagvég egy, a sugáriránnyal hegyesszöget bezáró 131 egyenes szakaszban végződik, ezen ugyancsak megtalálható egy háromszög alakú 132 bevágás, amelybe a 160 csípő fogó másik éle illeszkedhet (lásd a 19. ábrát). A 131 egyenes szakaszt egy 133 lekerekítés követi, majd ezután egy újabb, a 131 egyenes szakasszal gyakorlatilag párhuzamos 134 egyenes szakasz következik. Ez egy 135 lekerekítéssel kapcsolódik egy 136 átvezetőszakaszhoz, amely végül is érintőlegesen belesimul a 120 szorítóbilincs körvonalába. Az enyhén kifelé hajló 136 átvezetőszakasz itt az emelőbütyök szerepét tölti be, a bilincs szétfeszítésekor ugyanis megemeli a 125 horgot, amely aztán a rugóerő hatására visszaugrik, és 125’ belső pereme, megtámaszkodva a 135 lekerekítés túlsó oldalán, rögzíti a 120 szorítóbilincset a szétfeszített állapotban, mint az a 18. ábrán látható.

Mint azt a 19. ábra mutatja, a nyelvszerű kiképzésű 121a belső szalagvég és a teljes szélességű 121 szalag csatlakozásánál kétoldalt ferde 140 letörések vannak kiképezve. A 121 szalag egyszersmind hosszanti 141 kivágásokkal van ellátva, ezek csökkentik a 120 szorítóbilincs merevségét, s biztosítják, hogy az kellő mértékben szétfeszíthető legyen.

A 120 szorítóbilincs zárt állapotában (lásd a 17. és 20. ábrákat) a 121a belső szalagvég, a 121b külső szalagvég és a 122 kivágás kiképzése, illetve ezek egymáshoz való illeszkedése révén lépcső- és hézagmentes belső felület alakul ki, amire már az 1-16. ábrák kapcsán is utaltunk.

A 17. ábrán látható, zárt 120 szorítóbilincs szétfeszítése végezhető szokványos csípőfogóval; a 160 csípőfogó alkalmazását a 19. ábra, a szétfeszített állapotot a 18. ábra mutatja be. Alkalmazható szokványos lapos5

HU 217 337 Β fogó is, amelynek 161a, 162a fogópofái - lásd a 20. ábrát - a kihajlított 128 kampóra és a kiálló 131 egyenes szakaszra támaszkodnak fel.

A 21. ábra szokványos csőfogó alkalmazását mutatja a zárt 120 szoritóbilincs (lásd a 17. ábrát) szétfeszítéséhez, amikor is a 161b, 162b fogópofák a 125 horogra és a 131 egyenes szakaszra támaszkodnak fel.

A 22. ábra egy, a későbbiekben részletesen ismertetett, 160 különleges fogó alkalmazását mutatja be. A 160 különleges fogó elsősorban a 24-30. ábrákon bemutatott kiviteli alakok szereléséhez lett kifejlesztve, a 22. ábrán azonban jól látható, hogy a 161c, 162c szerszámpofák jól illeszkednek a 17. ábrán látható kiviteli alakhoz is.

A 23. ábra bemutatja, hogyan lehet egy egyszerű 163 csavarhúzó segítségével a szétfeszített és ebben az állapotban rögzített 120 szorítóbilincset (lásd a 18. ábrát) oldani, hogy az a zárt helyzetbe (lásd a 17. ábrát) ugorjon. A 163 csavarhúzót a 128 kampó alatt bedugjuk a 122 kivágásba, mégpedig úgy, hogy a 163 csavarhúzó vége a 136 átvezetőszakaszra feküdjön fel. Elfordítva a 163 csavarhúzót, a nyelvszerű kiképzésű 136 átvezetőszakasz lenyomódik, és a 135 lekerekítés kiakad a 125 horog alól, miáltal a 120 szorítóbilincs, rugalmassága folytán, kisebb átmérőjűre húzódik össze, és felveszi a 17. ábrán látható, a zárt állapotnak megfelelő alakot.

Mint az a 17. ábrán jól látható, ebben az állapotban a 135 lekerekítés sugárirányban távolabbra kerül, mint a 125 horog visszahajló vége, úgyhogy amikor a 120 szorítóbilincset valamilyen szerszám segítségével szétfeszítjük, a 136 átvezetőszakasz megemeli a rugózó 125 horgot.

A 24-30. ábrákon bemutatott önzáró 220 szorítóbilincsre is érvényes, hogy az meghatározott rugójellemzőkkel bíró, megfelelő vastagságú rugóacélból gyártott 221 szalagból készül, ahol is az anyagjellemzők és a vastagság célszerű megválasztása biztosítja a kívánt önzáró jelleget. A 220 szorítóbilincsen, amelynek kialakítása bizonyos mértékig hasonló a 16. ábrán bemutatott kiviteli alakéhoz, egy 221a belső szalagvég és egy 221b külső szalagvég van kiképezve. A 221b külső szalagvégen itt is megtalálható egy téglalap alakú 222 kivágás, amelynek elhelyezkedése legjobban a 27. ábrán ismerhető fel. A 221b külső szalagvég szabad vége villás kiképzésű, ahol is kétoldalt egy-egy befelé lehajlított 225a, 225b orr van kialakítva, amelyeket egy 226 bemetszés választ el egymástól. A 226 bemetszés benyúlik a 225a, 225b orrokat követő, négyszögletes 227 hídba is, amelyhez a 225a, 225b orrok egy-egy 229a, 229b lekerekítéssel csatlakoznak. A 227 híd után egy visszahajló 228 lekerekítés következik, amely átvezet a 222 kivágással ellátott 221b külső szalagvégbe, ahol is a 222 kivágás a 221b külső szalagvéget két 221b’, 221b” pántra osztja (lásd a 26. ábrát). Míg a 229a, 229b lekerekítéseken keresztül a 225a, 225b orrok derékszögben csatlakoznak a 227 hídhoz, addig a 228 lekerekítés - mint az a 24. ábrán látható - 180 foknál nagyobb szöget fog át. Ennél a kiviteli alaknál a 225a, 225b orrok, a 227 híd és a 228 lekerekítés töltik be az előzőekben hivatkozott bújtatópánt szerepét.

A nyelvszerű kiképzésű 221a belső szalagvég egy befelé kör alakban visszahajtott 231 horogban végződik, amely egy 232 átvezetőszakasszal csatlakozik a 220 szorítóbilincs körvonalához. A körkörös 231 horog 180 foknál nagyobb szöget - például 270 fokot - fog át, kialakítása és elhelyezkedése a 24., 27. és 30. ábrákon jól látható. A nyelvszerű kiképzésű 221a belső szalagvég és a 221 szalag csatlakozásánál kétoldalt 240 letörések vannak kialakítva (lásd a 25. ábrát). A 221 szalag hosszanti 241 kivágásokkal van ellátva, ezek csökkentik a 220 szorítóbilincs merevségét, és biztosítják, hogy az kellő mértékben szétfeszíthető legyen.

A 221a belső szalagvégnek a 221b külső szalagvéghez, különösképpen pedig a 222 kivágáshoz való illeszkedése, az említett elemek különleges kiképzése ennél a kiviteli alaknál is lépcső- és hézagmentes belső felfekvőfelületet eredményez az önzáró 220 szorítóbilincs zárt állapotában (lásd a 24-27. ábrákat). A 220 szorítóbilincs szétfeszítéséhez vagy a találmány szerinti 260 különleges fogó alkalmazható, amely különleges kiképzésű 261, 262 szerszámpofákkal rendelkezik (lásd a 27. ábrát), vagy pedig megoldható a szétfeszítés szokványos csípőfogóval is (lásd a 28. ábrát), amikor is az egyik 261a fogópofa a 222 kivágás felső végét lezáró 222’ lekerekítésbe, a másik 262a fogópofa pedig a 231 horog felületére támaszkodik fel. A befelé mutató 225a, 225b orrok 225’ belső pereme és a 221b külső szalagvégből kialakított 221b’, 221b” pántok felszíne közötti hézag kisebb, mint a 221a belső szalagvégen kiképzett 231 horog sugárirányú magassága, így a 220 szorítóbilincs szétfeszítése során a 232 átvezetőszakasz megemeli a 225a, 225b orrokat, a 231 horog átcsúszik azok alatt, majd a visszacsappanó 225a, 225b orrok, feltámaszkodva a 231 horog külső oldalán, rögzítik a 220 szorítóbilincset a szétfeszített állapotban. A szétfeszítéshez használt csípőfogó 262a fogópofájának megkapaszkodásához a 231 horog külső felületén célszerűen egy 237 bevágás van kiképezve, ezt a 28. ábra szaggatott vonallal tünteti fel. A 27. ábrán ugyancsak szaggatott vonallal jelzett, a későbbiekben részletesen ismertetendő 260 különleges fogó egyik 261 szerszámpofájának szélessége kisebb, mint a 226 bemetszésé, így a 261 szerszámpofa 261’ bemarással ellátott vége feltámaszkodik a 222 kivágás 222’ lekerekítésére (lásd a 25. ábrát). A másik 262 szerszámpofa belső oldalán kialakított 262’ bemarás viszont a 231 horog körkörös külső felületére támaszkodik, a 261, 262 szerszámpofák tehát olyan alkalmas kialakításúak, hogy azok a 27. ábrán nyíllal jelölt irányban összezárhatok.

Ugyanezen 260 különleges fogó használható a szétfeszített 220 szorítóbilincs zárásához is (lásd a 29. ábrát). Ez esetben a 261, 262 szerszámpofákat úgy támasztjuk meg, hogy a 262 szerszámpofa a 226 bemetszésbe, a 261 szerszámpofa pedig a 222 kivágásba nyúl be, úgyhogy a két 261, 262 szerszámpofának a 29. ábrán nyíllal jelölt irányban való zárásával a 262 szerszámpofa lenyomja a 231 horgot, miáltal megszűnik a 220 szorítóbilincs rögzítése. A másik 261 szerszámpofa ezenközben megemeli a 221b külső szalagvéget, nevezetesen a 227 hidat, a 228 lekerekítési és a 225a, 225b

HU 217 337 Β orrokat, hozzásegítve ezáltal a rögzített állapot oldásához.

A rögzítés nem csak a 260 különleges fogóval oldható; e célra, mint az a 30. ábrán látható, egy egyszerű 263 csavarhúzó is megfelel, amelyet a 222 kivágásba - az ábrán jobb oldalról - bevezetve, azzal lenyomjuk a 231 horgot, vagy pedig, egy másik lehetséges módon, egy 263’ csavarhúzóval a másik oldalról nyúlunk be a 226 bemetszésbe, s ily módon nyomjuk le a 231 horgot, miáltal a 220 szorítóbilincs összezárul. A 231 horog lenyomását egyszerűen a 263, 263’ csavarhúzó elfordításával végezzük. A 263, 263’ csavarhúzóval axiális irányból is benyúlhatunk a 227 híd és a 231 horog közé, ez esetben a 263, 263’ csavarhúzó el fordításával úgyszintén lenyomódik a 231 horog, és oldódik a 220 szorítóbilincs rögzítése.

A 31-33. ábrákon látható 360 különleges fogó a 17-23. ábrákon bemutatott 120 szorítóbilincs, valamint a 24-30. ábrákon bemutatott 220 szorítóbilincs szerelésére szolgál; a szerszám alkalmazására a 22. ábra (160 különleges fogó), továbbá a 27. és 29. ábra (260 különleges fogó) kapcsán már hivatkoztunk. A 360 különleges fogó szerkezete a hagyományos lapos- és csípőfogók felépítését követi; fő elemeit két 361, 361 ’ szár alkotja, amelyek egy-egy, azonos szélességű 361a, 361 ’a felső részből és 361b, 361’b alsó részből tevődnek össze, amelyeket egy-egy, ezeknél vastagabb, és ezekkel közelítőleg legalább derékszöget alkotó 361c, 361’c kereszttag köt össze. A két 361c, 361’c kereszttagot egy szokásos kivitelű 362 csukló kapcsolja össze, amely célszerűen egy 363 csapszeget, 364 sasszeget és egy közéjük helyezett 365 alátétet foglal magában. A 361, 361’ szárak 361a, 361’a felső részére egy-egy különleges kiképzésű 370, 370’ szerszámpofa van célszerűen 367 csavarokkal felerősítve. Mint az a 32. és 33. ábrákon látható, a 370, 370’ szerszámpofák ugyanolyan szélesek, mint a 361a, 361’a felső részek, amelyekre felfekszenek. A 361a, 361’a felső részek és a 361c, 361’c kereszttagok közötti vastagságkülönbséget az egyik oldalon 366,366’ lépcsők hidalják át, mégpedig oly módon, hogy a 370, 370’ szerszámpofák a 360 különleges fogó működtetésekor közös síkban fordulnak el. A két 361b, 361’b alsó rész lefelé négyszögletes 361d, 361’d nyélben folytatódik, amelyekre 383 szegecsekkel van felerősítve a 380, 380’ fogantyúk ugyancsak négyszögletes kiképzésű 381,381’ csatlakozósaruja. A 361b, 361’b alsó részek és a 361d, 361’d nyelek közötti vastagságkülönbséget 368, 368’ lépcsők hidalják át, így a 380, 380’ fogantyúk is közös síkban mozognak. Míg a 361, 361’ szárakat, valamint a 370, 370’ szerszámpofákat megfelelő vastagságú acéllemezből alakítják ki, egyszerű kivágással, a 380, 380’ fogantyúk U keresztmetszetűek, és az U szelvény két szára közötti távolság valamivel nagyobb, mint a 361 d, 361 ’d nyelek vastagsága, úgyhogy az utóbbiak beilleszkednek az U szelvény két szára közé. A 380, 380’ fogantyúk alsó része tetszőleges kialakítású, célszerű az ábrán látható, enyhén ívelt forma. A 360 különleges fogó alaphelyzete célszerűen a nyitott állapot, ezt a 380, 380’ fogantyúkra felerősített 390, 390’ laprugók biztosítják, ahol is a 390’ laprugó vége benyúlik a 390’ laprugón kiképzett 391 kivágásba. A 360 különleges fogó maximális nyitását egy körcikk alakú 395 ütköző korlátozza, amelynek síkban lemart oldala képezi a 395a ütközőfelületet (lásd a 31. ábrát); a 395 ütköző úgy van excentrikusán, egyszersmind beállítható módon, célszerűen egy 396 csavarral a 361b alsó rész belső oldalára felerősítve, hogy a 361 ’c kereszttag 369’ legömbölyített sarka a 360 különleges fogó bizonyos mértékű szétnyitása esetén felütközik a 395a ütköző felületre, s ily módon a szerszám legnagyobb szétnyílása be van határolva. A 361 ’b alsó rész belső oldalára viszont egy korong alakú 395’ ütköző van excentrikusán felerősítve, amelynek megfelelő beállításával a szerszám tetszőleges, akár nyitott, akár zárt helyzetben rögzíthető oly módon, hogy a 361c kereszttag 369 legömbölyített sarka felütközik a 395’ ütközőn.

A 370, 370’ szerszámpofák egymással szembenéző felületei olyan köríves 371, 371’ bemarásokkal vannak ellátva, és felső végükön olyan 372, 372’ orrok vannak kiképezve, amelyeknek alakja és méretei mind a szétfeszítés, mind pedig a zárás műveleténél optimálisan illeszkednek a találmány szerinti szorítóbilincsen a szerszám megtámasztására kialakított felületekhez. A 372, 372’ orrok célszerű kiképzését jól szemlélteti a 22., 27. és 29. ábra.

A találmány szerinti 360 különleges fogó számos előnyös tulajdonsággal bír. A 361, 361’ szárak, valamint a 370, 370’ szerszámpofák más-más minőségű és vastagságú lemezanyagból, egyszerű kiütőművelettel gyárthatók. A 370, 370’ szerszámpofák anyaga célszerűen jó minőségű szerszámacél, míg a 361, 361’ szárak készülhetnek olcsóbb, gyengébb minőségű acélból. A 360 különleges fogó alkatrészeinek összeszerelése rendkívül egyszerű; a szerszámot más-más kialakítású, cserélhető 370, 370’ szerszámpofákkal szerelve, különböző alkalmazási területeken használható fogók készíthetők egységes kivitelű 361, 361’ szárak és 380, 380’ fogantyúk felhasználásával. A találmány szerinti 360 különleges fogó maximális nyitása egyszerűen szabályozható, s ez igen kényelmessé teszi használatát akár a 17-23., akár pedig a 24-30. ábrákon bemutatott kivitelű 120,220 szorítóbilincseknél. További konstrukciós előny, hogy mind a 361, 361’ szárak, mind pedig a 370,370’ szerszámpofák és a 380, 380’ fogantyúk páronként azonos elemek, azaz egy szerszámhoz mindegyikből két darab használható fel.

A részletes leírás során bemutattuk a találmány szerinti szorítóbilincs több kiviteli alakját, hangsúlyozandó azonban, hogy a lehetséges konstrukciós megoldások köre jóval szélesebb. így például a nyelvszerű kiképzésű 21a belső szalagvég egy, a 21b külső szalagvég felületéből csupán csekély mértékben kiemelkedő, hegyesszögben felhajlított végződéssel is kiképezhető. Ez a kialakítás még fokozottabban kielégíti a kiálló részek kiküszöbölését célzó követelményt. Az 1-15. ábrán bemutatott kiviteli alaknál a 21a belső szalagvég és a 21b külső szalagvég szabad végei kiképezhetők a 16. ábrán látható, visszahajtott formában is, oly módon, hogy a visszahajtások célszerűen a szalagvégek teljes szélességét átfogják. További konstrukciós lehetőség, hogy a

HU 217 337 Β

360 különleges fogót két különböző 370, 370’ szerszámpofával szereljük, amelyek egymástól például a 371, 371’ bemarások alakjában különböznek. Apróbb módosításokkal tehát a gyakorlott konstruktőr a találmány szerinti szorítóbilincsnek és különleges fogónak még számos változatát alakíthatja ki, éppen ezért a fentiekben bemutatott és leírt példák korántsem tekinthetőek korlátozó jellegűnek, s a találmány oltalmi köre a szabadalmi igénypontokkal átfogott összes változatra kiterjed.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Önzáró szorítóbilincs, tömlőre való felszerelésre, amely rugóacél szalagból van, és a szorítóbilincset alkotó szalagon egymást átfedő szalagvégek vannak kialakítva, ahol is a belső szalagvég nyelvszerű kiképzésű, és magánál a szalagnál kisebb szélességű, a külső szalagvégen pedig a nyelvszerű kiképzésű belső szalagvéget átbújtatva, azt befogadó kivágás található, továbbá a belső szalagvég olyan ütközőelemmel van ellátva, amely a szorítóbilincs tömlőre felszerelt, zárt állapotában az említett kivágásban helyezkedik el, a külső szalagvégen pedig olyan rögzítőelemek vannak kiképezve, amelyek az ütközőelemekre támaszkodva, a szorítóbilincsnek, annak szétfeszített állapotában való megtámasztására alkalmasak, azzal jellemezve, hogy a belső szalagvég (21a, 121a, 221a) és a külső szalagvég (21b, 121b, 221b) szabad végei egymásra simuló körív alakban, a szalagvégeken kialakított kapcsolóelemek útján vannak egymáshoz rögzítve, például a belső szalagvégen (21a, 121a, 221a) lévő kapcsolóelem, mint például lyuk (25), horog (125) vagy orr (225a, 225b) a külső szalagvégen (21b, 121b, 221b) lévő kapcsolóelemmel, mint például bütyökkel (26), lekerekítéssel (135) vagy horoggal (231) való összekapcsolódás útján.
2. Az 1. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a belső szalagvég (21a, 121a, 221a) és a külső szalagvég (21b, 121b, 221b) szabad végei a szorítóbilincs (20, 120, 220) körvonalához képest a szabad végek közül legalább az egyik az érintőiránnyal hegyesszöget alkot.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a belső szalagvég (21a, 121a, 221a) és a külső szalagvég (21b, 121b, 221b) szabad végei közül legfeljebb az egyik emelkedik ki a szorítóbilincs (20, 120, 220) körvonalából a szalagvastagság legfeljebb ötszörösének megfelelő távolságra.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a belső szalagvég (21a, 121a, 221a) és a külső szalagvég (21b, 121b, 221b) közül legalább az egyik ívelt kialakítású.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a belső szalag vég (21a, 121a, 221a) és a külső szalagvég (21b, 121b, 221b) közül legalább az egyik vissza van hajtva.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a külső szalagvégen (21b) kiképzett rögzítőelem egy, a külső szalagvég (21b) felületéből kiemelkedő bújtatópánt (23) szélessége nagyobb, mint a nyelvszerű kiképzésű belső szalagvégé (21a), belső magassága pedig olyan, hogy a szorítóbilincs (20) szétfeszítése során a belső szalagvégen (21a) található bütyök (26) átcsúszik a bújtatópánt (23) alatt, majd a szorítóbilincs (20) rugalmas összehúzódásakor a bújtatópánttal (23) összekapcsolt állapotban van.
7. A 6. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a bütyök (26) és a bújtatópánt (23) összekapcsolódása azáltal valósul meg, hogy a bütyök (26) a bújtatópánton (23) kialakított lyukba (25) illeszkedik, vagy pedig a bújtatópánt (23) homlokfelületére (23’) támaszkodik fel.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a bütyök (26) felszíne a belső szalagvég (21a) szabad végével ellentétes irányban lejtős kialakítású.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a bütyök (26) kialakítása hideg sajtolással történik, alakja pedig felülnézetben kör, félkör, ovális vagy négyszögletes.
10. A 6-9. igénypontok bármelyike szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a bújtatópánt (23) kétoldalt lépcsőkkel (24) emelkedik ki a külső szalagvég (21b) felületéből, és belső magassága gyakorlatilag a szalagvastagsággal megegyező.
11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy mind a belső szalagvégen (21a, 121a, 221a), mind pedig a külső szalagvégen (21b, 121b, 221b) olyan felületek vannak kiképezve, amelyeken a szorítóbilincs (20, 120, 220) szétfeszítéséhez használt szerszám pofái megtámaszkodnak.
12. A 11. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a belső szalagvég (21a, 121a, 221a) és a külső szalagvég (21b, 121b, 221b) szabad végei közül legalább az egyik kifelé felhajlított kialakítású.
13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy olyan szerkezeti elemekkel van ellátva, amelyek gyakorlatilag lépcső- és hézagmentes belső felfekvőfelületet biztosítanak.
14. A 13. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy az említett szerkezeti elem a külső szalagvégen (21b) található bújtatópánt (23), amelynek szélessége a nyelvszerű kiképzésű belső szalagvég (21a) szélességénél nagyobb, belső magassága pedig olyan, hogy a belső szalagvég (21a) alsó felülete egy síkba esik a külső szalagvégnek (21b) a bújtatópánt (23) két oldalán elhelyezkedő belső felületeivel (21b’), és ily módon lépcső- és hézagmentes belső felfekvőfelület alakul ki.
15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a külső szalagvégen (21b) a szétfeszítő szerszám megtámasztására szolgáló felületet a bújtatópántnak (23) a külső szalagvég (21b) szabad vége felé eső homlokfelülete (23’) képezi
16. Az 1. vagy 13. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a külső szalagvég (21b) kifelé vissza van hajtva, és egy olyan, sugárirányban befelé mutató orrban (21b”) végződik, amely a szorítóbilincs (20) szétfeszített állapotában rögzítőelemként szolgál.

HU 217 337 Β
17. A 16. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a belső szalagvégen (21a) található, a rögzítőelemhez kapcsolódó ütközőelem egy kihajlított bütyök (26), vagy egyéb hajlított, íves elem, vagy pedig magának a belső szalagvégnek (21a) visszahajtott szakasza.
18. Az 1. vagy 13. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a belső szalagvég (21a) egy hurokszerű visszahajtásban (21a’) végződik, és ez a visszahajtás (21a’) a külső szalagvég (21b) pedig visszahajtott végén egy sugárirányban befelé mutató orrban (21”) végződik, és ezek egymáshoz való kapcsolódásakor a belső szalagvég (21a) egy kivágáson (22) átbuktatva csatlakozik a külső szalagvéghez (21b).
19. Az 12. vagy 18. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a kifelé visszahajtott külső szalagvég (221b) két, sugárirányban befelé mutató orrban (225a, 225b) végződik, amelyeket egy bemetszés (226) választ el egymástól, a két orr (225a, 225b) egy lényegében véve négyszögletes hídban (227) folytatódik, amely egy íves lekerekítéssel (228) csatlakozik a külső szalagvéghez (221b), a belső szalagvég (221a) vége pedig befelé hurokszerűen vissza van hajtva, és egy horogban (231) végződik, amelyet egy átvezetőszakasz (232) köt össze a nyelvszerű kiképzésű belső szalagvéggel (221a), és a befelé mutató orrok (225a, 225b) belső pereme (225’) és a külső szalagvég (221b) külső felülete közötti hézag kisebb, mint az ütközőelemként szolgáló horog (231) sugárirányban mért magassága.
20. A 19. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a külső szalagvég (221b) végén kiképzett orrokat (225a, 225b) és a hidat (227) lekerekítések (229a, 229b) kötik össze, a bemetszés (226) a lekerekített szakaszon át bizonyos hosszban benyúlik a hídba (227) is, a külső szalagvégen (221b) található kivágás (222) pedig a hidat (227) csatlakoztató lekerekítésben (228) is folytatódik, és a kivágást (222) itt lezáró lekerekítés (222’) a szétfeszítéshez használt szerszám megtámasztására alkalmas felületet képez, továbbá mind a belső szalagvégen (221a) kiképzett horog (231), mind pedig a hidat (227) csatlakoztató lekerekítés (228) 180 foknál nagyobb szöget fog át.
21. Az 1. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a külső szalagvég (121b) ívelten visszahajtott horogban (125) végződik, amely rögzítőelemként szolgál, a nyelvszerű kiképzésű belső szalagvég (121a) pedig S alakban van meghajlítva, ahol is a külső ívet alkotó lekerekítés (135) az ütköző szerepét tölti be.
22. A 21. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a belső szalagvég (121a) szabad vége S alakban meg van hajlítva, és egy egyenes szakaszban (131) végződik, ezt egy lekerekítés (133) köti össze egy, az előbbivel gyakorlatilag párhuzamos, másik egyenes szakasszal (134), amely viszont újabb lekerekítéssel (135) csatlakozik egy átvezetőszakaszhoz (136), amely végül érintőlegesen kapcsolódik a nyelvszerű kiképzésű belső szalagvéghez (121a), a külső szalagvég (121b) szabad végén pedig mintegy 270 fokot átfogó, körkörös visszahajtással egy horog (125) van kialakítva, a téglalap alakú kivágás (122) részben a horogba (125) is benyúlik, és az itt található végén egy, a horogból (125) kinyúló kampó (128) van kiképezve, továbbá a horog (125) visszahajló végének belső pereme (125’) és a külső szalagvég (121b) felülete közötti hézag kisebb, mint amennyire az átvezetőszakasz (136) lekerekítéssel (135) lezárt vége sugárirányban kiemelkedik a szorítóbilincs (120) felületéből.
23. Fogó az 1-22. igénypontok önzáró szorítóbilincs oldásához, amelynek része két acéllemezből kivágott szár (361,361’), amelyek felső részét (361a, 361’a) és alsó részét (361b, 361’b) egy kereszttag (361c, 361’c) köti össze, a két felső részre (361a, 361’a) egyegy szerszámpofa (370, 370’), a két alsó részre pedig egy-egy fogantyú (380, 380’) van felerősítve, a két szárat (361, 361’) pedig a kereszttagnál (361c, 361’c) csukló kapcsolja össze, azzal jellemezve, hogy a fogantyúknak (380, 380’) a szárak (361, 361’) alsó részéhez (361b, 361’b) kapcsolódó végénél U alakú csatlakozósaruk (381, 381’) vannak kiképezve, a szárakon (361, 361 ’) pedig a szerszámpofák (370, 370’) és a fogantyúk (380, 380’) egymáshoz viszonyított közös síkban való mozgását megengedő lépcsők (366, 366’, 368, 368’) vannak kialakítva, valamint a szerszámpofák (370, 370’) a találmány szerinti szorítóbilincs (120,220) szétfeszítéséhez alkalmas profillal vannak ellátva.
24. A 23. igénypont szerinti különleges fogó, azzal jellemezve, hogy a szerszámpofák (370, 370’) maximális szétnyitását korlátozó, valamint a szárakat (361, 361 ’) egymáshoz képest tetszőleges helyzetben rögzítő, beállítható elemekkel van ellátva.
25. A 24. igénypont szerinti különleges fogó, azzal jellemezve, hogy az említett beállítható elemek a szárak (361, 361 ’) alsó részének (361b, 361 ’b) belső felületére excentrikusán felerősített ütközők (395, 395’), amelyekre a szembefekvő kereszttag (361c, 361 ’c) felütközik.
26. A 23-25. igénypontok bármelyike szerinti különleges fogó, azzal jellemezve, hogy a szerszámpofák (370, 370’) végén olyan, egymással szembenéző orrok (372, 372’) vannak kiképezve, amelyek illeszkednek a szorítóbilincsen (120, 220) kialakított támasztófelületekhez.
27. A 23-26. igénypontok bármelyike szerinti különleges fogó, azzal jellemezve, hogy a fogantyúk (380, 380’) a szárak (361, 361’) alsó részéhez (361b, 361 ’b) oldhatatlan kötéssel vannak odaerősítve, a szerszámpofák (370, 370’) pedig a szárak (361, 361’) felső részén (361a, 361 ’a) cserélhető kialakításúak.