HU217124B

HU217124B - Eljárás (S)-(-)-alfa-etil-2-oxo-1-pirrolidin-acetamid-tartalmú, szorongás oldására alkalmas gyógyászati készítmények előállítására

Info

Publication number: HU217124B
Application number: HU9402704A
Authority: HU
Inventors: Eric Cossement; Jean Gobert; Alma Gower; Ernst Wülfert
Original assignee: Ucb S.A.
Priority date: 1993-09-24
Filing date: 1994-09-20
Publication date: 1999-11-29
Also published as: GB9319732D0; ATE191849T1; NZ264506A; RU2142274C1; NO943521L; SG86284A1; KR950007848A; NO943521D0; HUT68299A; ES2145818T3; ZA947444B; AU672334B2; DE69424009D1; AU7416994A; US5447952A; JP3688735B2; EP0645139B1; CA2132509A1; DE69424009T2; TW283642B

Abstract

A találmány tárgya eljárás hatóanyagként (I) képletű (S)-(–)- a-etil-2-őxő-1-pirrőlidin-acetamidőt tartalmazó gyógyszerkészítményekelőállítására. Az ismert módőn előállítőtt hatóanyagőt agyógyszerészetben szőkásős hőrdőzó-, vivő- és/vagy egyébsegédanyagőkkal összekeverve szőrőngás elleni gyógyszerkészítménnyéalakítják. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás hatóanyagként (I) képletű (S)-(-)-a-etil-2-oxo-l-pirrolidin-acetamidot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. Az ismert módon előállított hatóanyagot a gyógyszerészeiben szokásos hordozó-, vivő- és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverve szorongás elleni gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.

A balra forgató (S)-a-etil-2-oxo-l-pirrolidin-acetamid alkalmazása a központi idegrendszer hipoxiás és ischemiás típusú károsodásainak kezelésére és megelőzésére a 4 696 943, 4 837 223 és a 4 943 639 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokból ismert (mindhárom szabadalom esetében a bejelentő jelen találmány bejelentőjével azonos). Ez a vegyület szintén hatásosnak mutatkozott epilepszia kezelésére, amely terápiás indikáció esetében beigazolódott, hogy a fenti vegyület jobbra forgató enantiomerje az (R)-(+)-a-etil2-oxo-1-pirrolidin-acetamid teljesen hatástalan [Gower, A. J. és munkatársai: Eur. J. Pharmacol., 222, 193-203. (1992)]. Nem ismeretes azonban, hogy a balra forgató (S)-a-etil-2-oxo-1 -pirrolidin-acetamidot szorongásgátló szerként ajánlották vagy használták volna.

A fent említett 4 696 943,4 837 223 és 4 943 639 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások ismertetik az (S)-(-)-a-etil-2-oxo-l-pirrolin-acetamid előállítására szolgáló eljárást is. A fenti helyeken ismertetett eljárások magukban foglalják egy kiindulási anyag szintézisét, amelyet a megfelelő racemátból rezolválással állítanak elő. A 2 225 322 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban (ahol a bejelentő szintén jelen találmány bejelentője) e vegyület előállítására szolgáló eljárást ismertet. Ezen módszer előnye, hogy kiindulási anyagként olyan természetben előforduló aminosavat alkalmaznak, amely már a megfelelő sztereokémiái konfigurációt mutatja. így ezen eljárás feleslegessé teszi az enantiomerek fáradságos elkülönítését.

E területen végzett további kutatómunkánk során azt találtuk, hogy az (S)-(-)-a-etil-2-oxo-l-pirrolidinacetamid gyógyászati szempontból jelentős szorongásoldó tulajdonságokat mutat.

Ezen túlmenően megállapítottuk, hogy ezen szorongásoldó hatás nem jelentkezik a jobbra forgató enantiomemél az (R)-(+)-a-etil-2-oxo-l-pirrolidin-acetamidnál.

A találmány így új és hasznos gyógyszerkészítményt szolgáltat az arra rászoruló betegek szorongásának kezelésére, a kezelés során a kezelendő betegnek hatásos mennyiségben (I) képletű (S)-(-)-a-etil-2-oxo1 -pirrolidin-acetamidot adagolunk.

Az (S)-(-)-a-etil-2-oxo-l-pirrolin-acetamid szorongásgátló hatása különösen kifejezett olyan farmakológiái szituációkban, ahol a kezelt beteg kezdeti emocionális állapota súlyosbodott, így például, ha különösen érzékeny vagy idős állatokat választunk vagy olyan kísérleti körülményeket alkalmazunk, amelyeknél ellenséges (elzárkózó) inger fellépte várható.

A találmány szerinti (I) képletű vegyület szorongásoldó hatása és a kezdeti emocionális állapot intenzitása közötti összefüggés arra utal, hogy e vegyület gyógyászati alkalmazása előnyösen a patológiás, szorongásos állapot kezelésére irányul. Ez a szelektivitás világosan megkülönbözteti a találmány szerinti megoldásnál alkalmazott vegyületet az ismert benzodiazepin típusú szorongásoldó készítményektől, és ezen eltérő típusú termékekkel való kezeléshez viszonyítva jelentős előnyt mutat, minthogy az ismert hatóanyagok nem tudnak különbséget tenni a szorongásos állapotban lévő kezelt állat és a normális állapotú állat között. Ezen utóbbi esetben az ismert vegyületek alkalmazásánál a szorongásoldó hatás az általános normális viselkedésnél, a normális körülmények között meglévő gátlások megszüntetésével jár; ez az egészséges kezelt állatok vagy személyek nem megfelelő adaptációs válaszát váltja ki, ami nem kívánatos. Ezen vonatkozásban az (S)-(-)-a-etil-2-oxo-lpirrolin-acetamid megkönnyíti a patológiás szorongásos állapotokból a normális helyzetbe való visszatérést olyan megbetegedések esetében, amelyeket idős személyeknél stressz által előidézett neuroendokrin jelenségekre vezethetünk vissza, amely eseteknél a benzodiazepin-származékok alkalmazása nem segíti elő a normális állapotba való visszatérést. A benzodiazepin-származékok esetében nemkívánatos mellékhatásként ismeijük az amnézia és a neuromotoros rendellenességek jelentkezését, mint például az ataxia, az izomrelaxáció és szedáció nemkívánatos megjelenését [Woods, J. H. és munkatársai: Pharmacol. Rév., 39,251-419 (1987)], az (S)-(—)-oc-etil-2-oxo-1 -pirrolin-acetamid gyógyászatilag megfelelő dózisai nem befolyásolják kedvezőtlenül a memóriát és nem idéznek elő kényelmetlen neuromotoros zavarokat. Az állatok esetében a szorongásoldó dózis és a neurotoxikus vagy szedatív dózis között széles biztonsági határ van (lásd Gower, A. J. és munkatársai fent idézett közleményét).

Ezen túlmenően az (S)-(-)-a-etil-2-oxo-l-pirrolidin-acetamid eredményesen csökkenti a krónikusan alkalmazott benzodiazepin-származékok elvonását követő szorongásos állapotokat is.

E nem várt tulajdonságok eredményeként az (S)-(-)a-etil-2-οχο-1 -pirrolin-acetamid különösen alkalmas olyan szorongásos állapotok enyhítésére, mint az általános szorongás, pánik, tériszony, szociális fóbia, rögeszmeszerű kényszeres rendellenességek, az akut traumás stresszt követő szorongásos állapotok, fenyegető veszélyérzet, tónushiány, félelem és feszültség, amely állapotokat gyakran fiziológiás szimptómák - mint tachikardia, nehézlégzés, verejtékezés, reszketés, gyengeség vagy kimerültség kísérnek [International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems - 10. átdolgozás, 1. kötet, World Health Organization, Genf, (1992)].

A találmány szerinti gyógyszerkészítményben a szorongásos állapotok kezelésére hatásos dózisban adjuk az (I) képletű vegyületet. A találmány szerinti gyógyszerkészítménnyel a beadott dózisnak elég magasnak kell lenni ahhoz, hogy a szorongásos állapotot megszüntesse. Az (I) képletű vegyületet tartalmazó gyógyászati készítményeket beadhatjuk például orálisan vagy parenterálisan, így például intravénásán, intramuszkulárisan vagy szubkután úton.

Az orális beadásra szánt gyógyászati készítmények lehetnek szilárdak vagy folyékonyak, így például tab2

HU 217 124 Β letta alakúak, labdacsok, drazsék, zselatinkapszulák, oldatok, szirupok és hasonlók.

A gyógyászati készítmények előállítása céljából a hatóanyagot valamely közömbös hígítószerrel vagy gyógyászatilag megfelelő nem toxikus vivőanyaggal elegyítjük, ezek közül említjük meg például a keményítőt és a laktózt. Adott esetben a gyógyászati készítmények tartalmazhatnak valamely megkötőszert is, mint például mikrokristályos cellulózt, tragakant gumit vagy zselatint; szétesést elősegítő szert, mint például alginsavat; valamely csúsztatószert, mint például magnézium-sztearátot; sikosítószert, mint például kolloidális szilícium-dioxidot; édesítőszert, mint például szacharózt vagy szacharint; színezéket vagy ízanyagot, mint például borsosmentát vagy metil-szalicilátot. A találmány szerinti gyógyászati készítményekhez tartoznak azok is, amelyek lehetővé teszik a hatóanyag késleltetett leadását.

A parenterális célra szánt gyógyászati készítmények között megemlítjük az ismert vizes vagy olajos oldatokat vagy szuszpenziókat, amelyeket általában ampullában tárolunk eldobható fecskendőkkel; az oldatokat tölthetjük üvegből vagy műanyagból készült flakonokba vagy infúziós edényekbe.

Az oldatok és szuszpenziók a hatóanyag mellett adott esetben steril hígítószert, mint például injekciós célra szánt vizet, fiziológiásán megfelelő sóoldatot, olajakat, polietilén-glikolokat, glicerint, propilén-glikolt vagy egyéb szintetikus oldószert tartalmazhatnak, ezenkívül az oldatokban jelen lehet valamely antibakteriális szer, mint például benzil-alkohol; antioxidáns, mint aszkorbinsav vagy nátrium-hidrogén-szulfit; kelátképző szer, mint etilén-diamin-tetraecetsav; pufferanyagok, mint például acetátok, citrátok vagy foszfátok és az ozmotikus nyomás beállításához használható vegyületek, mint nátrium-klorid vagy dextróz.

A találmány szerinti gyógyászati készítményeket a gyógyszerészetben alkalmazott ismert módszerek szerint állíthatjuk elő.

A gyógyászati készítményekben a hatóanyag százalékos értéke széles koncentrációhatárok között változhat függően számos tényezőtől, mint például a kezelt beteg nemétől, korától, testtömegétől és egészségi állapotától, valamint a készítmény beadásának módjától. A beadásra szánt gyógyászati készítményekben a hatóanyag mennyisége legalább 0,5 tömeg, ez az érték akár a 80 tömeg%-ot is elérheti függően a készítmény tömegétől. Abban az esetben, ha orális készítményt választunk, a dózisegység hatóanyag-tartalma 50 mg és 1000 mg között van.

A parenterális készítményekben a hatóanyag mennyisége legalább 0,5 tömeg%, a hatóanyag koncentrációja a készítményben elérheti a 33 tömeg%-ot is. A parenterális készítmény esetében a dózisegység célszerűen 1 mg és 200 mg közötti tömegben tartalmaz hatóanyagot.

A napi dózis mennyisége széles határok között változhat dózisegységenként. A napi dózis mennyisége előnyösen 5 és 70 mg/testsúlykg között van. Egy átlagosan 250 mg-os dózist naponta kétszer beadva, általában a kezelt humán betegek esetében a szorongásos állapot enyhíthető. Meg kívánjuk azonban jegyezni, hogy a dózisértéket az adott esetnek megfelelően állapítjuk meg, függően a kezelt beteg szükségletével összhangban a kezelőorvos utasítása szerint. A fent megadott dózisértékek példaként szolgálnak, nem jelentik a találmány szerinti megoldás korlátozását.

(S) - (—)-a-etil-2-oxo-1 -pirrolin-acetamid-tartalmú készítményre nem korlátozó példaként az alábbiakban négy, orális beadásra szánt készítményt ismertetünk, amelyeket fehér és opálos zselatinkapszulákba töltünk le.

	Kapszula száma
1	1	1	0
(I) képletű vegyület	62,5 mg	125 mg	250 mg	500 mg
Laktóz	362,5 mg	264 mg	89 mg	50 mg
Magnézium- sztearát	1 mg	1 mg	1 mg	2 mg

Az (S)-(-)-a-etil-2-oxo-l-pirrolin-acetamidot szorongásos állapot kezelésére alkalmazzuk, a hatás mértékét az alábbiakban ismertetett állatkísérletek segítségével értékeljük, a vizsgálatokhoz standard módszereket használunk, amelyekről megállapítható, hogy alkalmasak az új vegyületek szorongásgátló hatásának bemutatására.

A szorongás különböző fiziológiai és patológiai alakban mutatkozhat meg. A szorongásos rendellenességek heterogén jellege klinikailag elfogadott, mint ahogy az is elfogadott, hogy az állatokkal végzett, a viselkedési változásokon alapuló különböző szorongásos vizsgálatok, érzékenyen reagálnak a különféle szorongástípusokra [Fiié, S. E.: „Animál models of Anxiety”, Biological Psychiatry, 2. kötet, Racagui, G. és munkatársai (kiadó) Excerpta Medica, Amsterdam, 596-599. oldal (1991)].

Annak igazolására, hogy egy adott magatartásvizsgálat valóban lehetővé teszi a szorongásoldó hatás ellenőrzését, azt klinikai vizsgálatokkal is ellenőrizni kell. A kezelt humán betegeken végzett vizsgálatok igazolják azt, hogy az (S)-(-)-a-etil-2-oxo-l-pirrolinacetamid különböző típusú szorongásos állapotok kezelésére használható.

1. Lyukas táblával végzett vizsgálat (felderítési tevékenység)

A lyukas tábla alkalmazásával egyszerű módszer áll rendelkezésünkre a rágcsálók magatartásának ellenőrzésére, továbbá annak értékelésére, hogy valamely állat egy számára nem ismerős környezetre hogyan reagál. Ez a reakció, amelyet felderítési tevékenységnek is neveznek, érinti az állat kíváncsiságát, valamint a természetes harci és menekülőreakcióját, amely reakciók a pszichoaktív gyógyszerek révén befolyásolhatók. Ez a módszer különösen eredményesnek mutatkozott a benzodiazepin-származékok szorongásoldó hatásának előrejelzésére [Nolan, N. A. és Parkes, M. W., Psychopharmacologia (Béri.), 29,

HU 217 124 Β

277-288. (1973)]. Boissier, J. R. és Simon, P. módszerét alkalmazva [Arch. Int. Pharmacodyn., 147, 372-387. (1964)] a vizsgálat során egy négyszögletes tábla közepére helyezzük a vizsgált egeret, a táblán szabályos távolságokban 16 perforált nyílás található, egy 5 perces vizsgálati időtartam alatt megszámoljuk, hogy az állat hányszor dugja be a fejét a nyílásokba. A vizsgálatokhoz három genetikailag eltérő törzset használunk; a normál NMRI-törzshöz tartozó egereket, valamint két olyan törzset választottunk, amelyekhez tartozó állatok emocionálisan érzékenyebbek; ezek közül az egyik törzshöz tartozó állatoknál zaj/hang hatására rohamok lépnek fel [hígított Brown Agouti-leszármazottak (ezen belül DBA-leszármazottak)], a másik törzshöz tartozó állatok esetében a normális harc- vagy menekülésreakció félelem által blokkolva van (C57 feketeegér-törzsek).

A három törzshöz tartozó állatokkal összehasonlító vizsgálatokat végzünk, ennek során értékeljük az (S)(-)-a-etil-2-oxo-1-pirrolidin-acetamid (I számú vegyület), e vegyület (R)-(+)-a-etil-2-oxo-l-pirrolin-acetamid képletű jobbra forgató enantiomeije (II számú vegyület), valamint a diazepam által előidézett hatást. A találmány szerinti vegyületeket intraperitoneális injekció formájában (10 ml/kg/testtömeg) adjuk az állatoknak 30 perccel a táblára való felvitel előtt. A kontrollcsoportban lévő állatok csak a vivőanyagot kapják.

Az I. táblázatban tüntetjük fel a 16 állat által felkutatott nyílások átlagszámát (X±SEM) minden egyes törzscsoportnál (kezelt és kontrollállatok esetében); az állatoknak a táblázatban feltüntetett dózist adtuk (SEM15 az átlagtól való standard deviáció értéke). A kontroll, csoportokhoz viszonyított változás m értékét a táblázatban százalékban is feltüntetjük.

I. táblázat

Lyukas táblával végzett vizsgálat

Vizsgált vegyület	Dózis (mg/kg)	DBA leszármazott törzs	C57 feketeegér-törzs	NMRI-törzs
X+SEM	változás %-ban	X+SEM	változás %-ban	X+SEM	változás %-ban
(I) képletű vegyület	9,5	16,1+3,1	80,9	22,5+3,1	47,1	NT
	17,0	21,5+3,4*	141,6	21,0+2,7	37,3	NT
	30,6	17,1+2,1*	92,1	24,9+3,3*	62,7	29,4+2,8	-10,1
	kontroll	8,9+1,4	-	15,3+2,6		32,7+2,5	-
(11) képletű vegyület	9,5	9,9+1,4	0
	17,0	7,9+2,0	-20,2	NT		NT
	30,6	10,1+2,7	2,0
	kontroll	9,9+2,4	-
Diazepam	0,5	19,7+2,7*	45,9	33,7+3,0*	60,5	49,8+3,8*	25,4
	1,0	14,9+3,0	10,4	42,1+3,4*	100,5	51,1+2,9*	28,7
	kontroll	13,5+1,9	-	21,0+3,3		39,7+2,5	-

NT=kezeletlcn (*)=szignifikáns hatásnövekedés a kontrollcsoporthoz viszonyítva: P<0,05, Mann-Whitney U-módszer

Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált három különböző törzshöz tartozó állatcsoport egymástól eltér az alapszint tekintetében (lásd a kontrollvizsgálat eredményét). Az alapszint értéke lényegesen magasabb a normál NMRI-egér esetében, mint a két másik törzshöz tartozó állatcsoportnál. Ismeretes, hogy a felkutatott nyílások száma lényegesen csökken olyan szorongásgátló szerek hatására, mint koffein és yohimbin [Lister, R., Pharmacol. Ther., 46, 321-340. (1990)]. Következésképpen a nem egészséges DBA-leszármazottak, valamint a C57 feketeegér-törzshöz tartozó kontrollcsoportoknál észlelt alacsony szint jól tükrözi ezen két törzsnél jelentkező magasabb szintű belső szorongás intenzitását.

A diazepammal összehasonlítva az (S)-(-)-a-etil-2oxo-l-pirrolin-acetamid lényegesen növeli a DBA-le45 származottak és C57 feketeegér-törzshöz tartozó állatoknál mért vizsgálati értéket, de ellentétben a diazepammal, az (I) képletű vegyület nem fejt ki szorongásoldó hatást a normál NMRI-törzsre. Ez utóbbi törzsre vonatkozóan a diazepam intenzív hatást fejt ki, és az eredményekben mutatkozó növekedés jól tükrözi a benzodiazepin-származékok gátlásszüntető hatását. Az (I) képletű vegyületeknek a törzs típusától függő szorongásgátló hatása, továbbá e hatás kifejezett szelektivitása olyan törzsekkel kapcsolatosan, amelyek beteges mértékű szorongást mutatnak, arra utal, hogy az (I) képletű vegyület különösen hasznos súlyos érzelmi állapotok kezelésére, függetlenül a viselkedésre vonatkozó bármilyen gátlásoldó hatástól. Az (R)-(+)-a-etil2-oxo-1-pirrolidin-acetamid enantiomer [(II) vegyület] ezen törzsekre nem fejt ki hatást.

HU 217 124B

2. Négy lemezzel végzett vizsgálat (A viselkedés büntetése)

E vizsgálatok során azon elv alapján járunk el, hogy egy bizonyos válasz inhibitálását idézzük elő olyan stimulus alkalmazásával, amely ellenszenvet vált ki a válaszadás időpontjában. A „négy lemez” módszere könnyen elvégezhető vizsgálat, amelyet első alkalommal Boissier, J. R. és munkatársai ismertetnek [Eur. J. Pharmacol., 4, 145-151. (1968)]; e módszerrel értékelték az előállított új vegyületek esetleges szorongásoldó hatását laboratóriumi állatok alkalmazásával. Első lépésben az egereket számukra idegen környezetbe helyezzük, ahol is a felületen négy fémlemez található, a lemezekbe elektromos áramot vezetünk, majd egy adott időtartam alatt megszámoljuk, hányszor haladnak át az állatok a lemezek felszínén egyik lemezről a másikra (büntetlen átkelés). A vizsgálat második részében az állatokat a talpukra adott elektromos ütéssel büntetjük minden esetben, amikor a felszínen áthaladnak (büntetett átkelés), ami az állatoknál reakcióként mozdulatlanságot vált ki. A büntetés körülményei között (büntetett átkelések), a környezet felkutatása céljából a lemezeken való áthaladás száma erősen csökken. Ugyanakkor azon állatoknál, amelyeket előzőleg szorongásoldó szerrel kezelünk, a büntetés körülményei között sem jelentkezik csökkenés az átkelések számában.

Az (I) képletű vegyületet [(S)-(-)-a-etil-2-oxo-lpirrolidin-acetamidot], valamint klór-diazepoxidot intraperitoneális injekció formájában adjuk be az állatok10 nak (10 ml/testtömegkg) 30 perccel a vizsgálat beindítása előtt. A kontrollcsoporthoz tartozó állatok csak a vivőanyagot kapják. A II. táblázat tünteti fel a 30, NMRI-fajtájú egérből álló csoportoknál a büntetés körülményei és a büntetlen átkelés körülményei között észlelt átkelési szám átlagértékét (X+SEM), az átkelések számát 1 perc alatt határozzuk meg a feltüntetett dózisértékek mellett.

A táblázatban ezenkívül feltüntetjük a kontrollcsoportoknál mért átkelési számhoz viszonyított százalé20 kos változást is.

II. táblázat

Négy lemezzel végzett vizsgálat

Vizsgált vegyület	Dózis (mg/kg)	Átkelés száma
Büntetett átkelések	Büntetlen átkelések
X±SEM	változás %-ban	X±SEM	változás %-ban
(I) képletű vegyület	30,6	7,8+0,6	16,4	14,7+0,7	3,5
	54,0	8,9+0,6*	32,8	12,7+0,7	-10,6
	95,2	8,5+0,5*	26,9	13,7+0,6	-3,5
	kontroll	6,7+0,4	-	14,2+0,8	-
Klórdiazepoxid	2,0	10,9+0,5	18,5	17,4+1,0	13,7
	4,0	10,9+0,5*	18,5	16,1+0,7	5,2
	8,0	13,2+0,6*	43,5	22,7+0,8*	48,4
	16,0	13,7+0,7*	48,9	22,8+1,0*	49,0
	kontroll	9,2+0,5	-	15,3+0,8	-

(*)=szignifikáns változás a kontrollcsoporthoz viszonyított aktivitás tekintetében: P < 0,05, Mann-Whitney U-módszer

Az eredményekből kitűnik, hogy a büntetés körülményei között az átkelések száma alacsonyabb, mint büntetlen körülmények között mind a kezelt csoportokban, mind a kezeletlen állatoknál.

Az (I) képletű vegyület, valamint a klórdiazepoxid beadása megnöveli az átkelések számát a büntetés körülményei között, ellentétben az (I) képletű vegyülettel, a klórdiazepoxid ugyanilyen hatást vált ki a büntetlen átkelés körülményei között is a normális viselkedésnél jelentkező gátlások szüneteltetése révén.

Az eredmények azt mutatják, hogy az (S)-(-)-aetil-2-oxo-l-pirrolidin-acetamid [(I) képletű vegyület] kedvezőbb hatású, mint az ismert gyógyszerek, minthogy az (I) képletű vegyület szorongásoldó hatását csak olyan körülmények között fejti ki, amelyek egyébként súlyos szorongást okoznának és nem pedig normális feltételek között.

Az (I) képletű vegyület szelektivitása lehetővé teszi, hogy a szorongásoldó hatást megkülönböztessük egy olyan hatástól, ami önmagában véve a mozgékonyság fokozását idézné elő.

3. Magas labirintus beiktatásával végzett vizsgálat Ez a vizsgálat gyorsan és könnyen elvégezhető módszer, amelyet széles körben alkalmaznak új vegyü55 letek szorongásoldó hatásának ellenőrzésére. Ellentétben számos szorongásra vonatkozó vizsgálattal, ahol nem észlelhető stimulusokat, így például elektromos sokkot alkalmaznak, jelen vizsgálat az állatoknak kizárólag azon spontán reakcióját méri, amely akkor lép fel, ha természetes, szorongást okozó szituációval találkoz5

HU 217 124 Β nak, ahol az állat két ellentétes tendenciája közötti konfliktus jelentkezik: egy új környezet felderítésére irányuló vágy és egy nyitott, magasra emelkedő területtől való menekülés vágya közötti konfliktus. Egy labirintus nyitott vagy zárt nyílásának a felkutatása az állat szorongásos állapotát jól tükrözi; amennyiben a nyitott szárny felkutatásának száma lecsökken, ez az állat szorongásos állapotára utal [Pellow, S. és munkatársai, J. Neurosci. Methods, 14, 149-167. (1985)].

Szorongásoldó vegyülettel kezelt állatoknál megnövekszik a nyitott szárnyban tett látogatások száma, valamint a felkutatásra fordított időtartam; ezzel szemben az állatoknak benzodiazepin-származékokat adva e növekedés részben annak tulajdonítható, hogy a gyógyszer a beadott dózisok mellett bizonyos sztereotípiát idéz elő [Faltér, U. és munkatársai: Behav. Processes, 29, 128-129. (1993)]. A vizsgálatnál alkalmazott technikát Rodgers, R. J. és munkatársai által módosított Pellow, S. módszere szerint végezzük: [Psychopharmacology, 106, 102-110. (1992)]. A módosítás lényege abban áll, hogy az állatok szorongásos állapotát oly módon fokozzuk, hogy az állatokat a vizsgálatot megelőzően magasra helyezett négy nyitott nyílású labirintusra helyezzük (elővizsgálat); ennek következtében lecsökken a nyitott nyílások felderítésére irányuló kísérletek száma (alapvonal), amikor 24 órával később az állatokat olyan hagyományos labirintusra helyezzük, amelynek két nyitott és két zárt szárnya van.

Az (S)-(-)-a-etil-2-oxo-l-pirrolin-acetamid [(I) képletű vegyület), a (II) képletű jobbra forgató enantiomer, továbbá a klórdiazepoxid által előidézett hatást ezen vizsgálattal ellenőrizzük. A vizsgálati vegyületeket Sprague-Dawley-féle patkányoknak adjuk intraperitoneális injekció formájában (10 ml/kg testtömeg) 60 perccel a vizsgálat kezdete előtt. A kontrollcsoportot képező állatoknak 0,9%-os NaCl-tartalmú sóoldatot adunk.

AIII. táblázatban tüntetjük fel a labirintus szárnyaiba való belépések átlagszámát, a nyitott szárnyba való belépés %-át az összes belépések számához viszonyítva, a nyitott szárnyak felkutatására fordított időt; a vizsgálatokat 15-15 patkányból álló négy csoporttal végez20 zük (a feltüntetett, növekvő dózissal kezelt állatok csoportja, valamint a kontrollcsoportok), a méréseket a labirintusba való helyezést követő 4 perc alatt végezzük.

III. táblázat

Magasra helyezett labirintussal végzett vizsgálatok

Vizsgált vegyületek	Dózis (mg/kg)	Belépések össz-száma	Nyitott szárnyak
Belépés %-ban	Idő (mp)
X+SEM	X+SEM	X+SEM
Kontroll		8,6+1,0	10,3+3,0	5,2+2,0
(I) képletű vegyület	17,0	11,9+0,7*	20,2+3,0*	16,1+3,1*
(II) képletű vegyület	17,0	8,3+0,9	10,9+3,1	5,7+2,2
	54,0	9,2+0,7	11,8+2,7	6,8+1,6
Klórdiazepoxid	5,0	15,0+1,3*	27,1+2,7*	27,1+3,7*

(*)=az állatok aktivitásában szignifikáns növekedés van a kontrollcsoportokhoz viszonyítva: P < 0,05, Mann-Whitney U-módszer

A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a kontrollcsoporthoz tartozó állatok esetében a nyitott szárnyakba való belépések száma az összbelépések számához viszonyítva csak alacsony százalékot tesz ki.

Az állatokat (I) képletű vegyülettel vagy klórdiazepoxiddal kezelve számottevően megnövekszik a nyitott szárnyakba való belépés száma, valamint a szárnyak felkutatására szánt idő. Ezzel szemben a (II) képletű vegyület nem mutat hatást.

Ezen eredmények igazolják, hogy az (I) képletű vegyület a patológiás szorongásos állapotok kezelésére eredményesen alkalmazható.

4. Fokozott riasztással végzett vizsgálat

Valamely erős hangra vagy zajra (zajagresszió) adott megriadási választ felerősítjük azáltal, hogy szimultán fénystimulust adunk, ahol a fényjelet megelőzőleg az állatok talpába adott elektromos sokkal párosítottuk. Ez esetben a zaj és fény kombinációja (fokozott riasztás) olyan szorongást vált ki, amely egy fájdalmas és kellemetlen esemény megsejtésén és attól való félel45 mén alapul [Davis, M.: Psychopharmacology, 62, 1-7.(1979)].

Olyan szorongásoldó vegyületek, mint a benzodiazepin vagy buspiron, a fokozott riasztásra adott válasz amplitúdóját a beadott dózissal arányosan csökkentik [Green, S. és munkatársai: Animál Modell of Anxiety, „Behavioural Models in Psychopharmacology” című monográfiában, Willner, P. (szerkesztő), Cambridge Univ. Press, 21-49. (1991); Davis, M.: Trends Pharmacol. Sci., 13, 35-41. (1992)].

E vizsgálatnál alkalmazott módszer Dawis, M. fenti közleményében javasoltakkal összhangban áll és lényegében két lépésből tevődik össze:

1. lépés: tréning: az állatoknak a fénybehatással egyidejűleg a talpukra elektromos sokkot adunk, és gyakoroljuk az erre adható reakciót;

HU 217 124 Β

2. lépés: a vizsgálat fő része: az állatok zajhatással együtt fénystimulust kapnak elektromos sokk nélkül; 20 vizsgálat során ellenőrizzük a megriadási reakció amplitúdóját (PSR: felfokozott megriadási reakció), ezenkívül mérjük az állatok megriadási válaszának amplitúdóját az esetben, amikor csak zajt hallanak fény behatás és elektromos sokk nélkül - 20 vizsgálat - (ASR: akusztikus megriadási válasz).

10-10, Sprague-Dawley-fajtájú hím patkányokból álló csoportokat használunk. Vizsgálati vegyületként (S)-(-)-a-etil-2-oxo-l-pirrolidin-acetamid [(I) vegyület] és klórdiazepoxid szolgál. E vegyületeket intra10 peritoneális injekció formájában adjuk (1 ml/testtömeg kg) az állatoknak 60 perccel a fő vizsgálatot megelőzően. A kontrollcsoportban lévő állatoknak csak

0,9% nátrium-klorid-tartalmú sóoldatot adunk. A vizs5 gálát időtartama alatt mindegyik állatot ketrecbe helyezzük, a ketrec olyan gyorsulásmérővel van összekapcsolva, amely automatikusan méri az állatok megriadását és a válasz amplitúdóját önkényes egységekben adja meg.

A IV. táblázatban tüntetjük fel az ASR- és PSR-válaszoknál kapott átlagamplitúdók értékét a feltüntetett dózisok beadását követően.

IV. táblázat

Fokozott riasztással végzett vizsgálat

Vizsgált vegyület	Dózis (mg/kg)	PSR X±SEM	ASR X±SEM
Kontroll		22 965 ±4760*	17 326±3126
(I) képletű vegyület	17,0	14 817±3056**	14 388±2214
Klórdiazepoxid	5,0	10 393±2079**	8759±2352**

(*) a PSR- cs ASR-vizsgálatoknál mért szignifikáns differencia: P < 0,05;

(**) a kezelt és kezeletlen csoportoknál mért szignifikáns differencia·. P < 0,05.

A kontrollcsoportban lévő állatoknál mért eredmények azt mutatják, hogy a PSR-válasz a várakozásnak megfelelően intenzívebb, mint az ASR-vizsgálatnál kapott válasz. Az (I) képletű vegyület erősen csökkenti a felfokozott riasztás után kapott válasz amplitúdóját (PSR), de csak kismértékű hatást fejt ki az akusztikus úton kifejtett riasztásra adott válasznál (ASR).

A klórdiazepoxid azonban a kétféle válasz amplitúdóját lényeges mértékben csökkenti. A benzodiazepinnek az ASR-re kifejtett hatása jól szemlélteti ezen csoportba tartozó vegyületekkel járó hátrányos tulajdonságokat, amelyek e vegyületek szedatív hatásának tudhatok be.

Olyan vegyület, mint az (S)-(-)-a-etil-2-oxo-lpirrolidin-acetamid, amely specifikusan hat a PSR-válaszra, várhatóan a patológiás szorongásos esetek kezelésénél nagyobb specifitást fog mutatni, ezért a már ismert alkalmazott terápiás módszerekkel szemben jelentős előnyt biztosít.

5. Stresszre adott neuroendokrin válasz

A stresszre adandó adaptív válaszok, ideértve a hipotalamus-agyfüggelék-adrenerg-rendszer negatív visszatáplálási kontrollmechanizmusát, nagymértékben gyengül az idős korú patkányoknál. Ezen idős korral kapcsolatos gyengülést szemléltethetjük az alap-plazmakortikoszteronszint mérésével, ami sokkal magasabb az idős korú vizsgált alanyoknál, mint a fiataloknál [Sapolsky, R. M., Neurobiol. Aging, 13, 171-174. (1991)].

A stresszhelyzet gyorsan fokozza a plazma-kortikoszteronszintet mind a fiatal, mind az idős állatoknál, azonban ez utóbbiaknál a stresszből való felépülés lassabban következik be és nem teljes mértékben [Sapolsky,

R. M. és munkatársai; Exp. Gerontol., 18, 55-64. (1983); Issa, A. M. és munkatársai: J. Neurosci., 10,

3247-3254.(1990)].

A kortól függő hatások következményei igen jelentősek, igaz, hogy a glukokortikoidok jelenléte fontos a túléléshez és különböző stresszhelyzetekhez való adaptációhoz, azonban hosszabb ideig nagy mennyiségű glukokortikoidnak kitéve az a szervezet számára káros hatású lehet.

A vizsgálathoz Sapolsky, R. M. (1983, fent megadott közleménye) által ismertetett immobilizációs módszert használjuk. Valamely állatot 5 percig kény40 szerzubbonyba helyezzük oly módon, hogy a mozgása teljes mértékben korlátozva legyen (immobilizációs stressz), ekkor szorongásos választ ad, amelynek eredményeként a kortikoszteron szintje gyorsan növekszik.

A vizsgálatokhoz 4-8 (2 hónapos korú) állatból álló csoportokat, valamint 4-8, 20-21 hónapos korú állatokból álló csoportokat használunk; vizsgálati állatként Sprague-Dawley-féle patkányok szolgálnak. A kezelt csoporthoz tartozó állatoknak 17 mg/kg (I) képletű vegyületet vagy 5 mg/kg klórdiazepoxidot adunk per os 60 perccel az immobilizációs vizsgálat kezdete előtt. A kontrollcsoportokhoz tartozó állatok csak 0,9% NaCl-tartalmú sóoldatot kapnak. A plazma kortikoszteronszintjét mérjük a stresszvizsgálat előtt, a stressz megszüntetése után, majd 30 perccel később annak érdekében, hogy megállapítsuk, milyen mértékben épülnek fel az állatok a stressz után.

Az V. táblázatban tüntetjük fel a különböző csoportokhoz tartozó állatoknál mért plazma-kortikoszteron60 szintet, amit a fenti körülmények között mérünk.

HU 217 124 Β

V. táblázat

Immobilizációs stresszre adott válasz

Állatok/kezelés	A plazma kortikoszteronszintje (ng/ml)
Alapérték	A stressz megszűntekor	30 perccel ezt követően
X±SEM	X±SEM	X±SEM
Fiatal/kontroll	19±4	1333±980	163±10
Idős/kontroll	238±60	1034 ±94	933±145
Idős/(I) képletű vegyület (17 mg/testtömegkg)	83±21*	1294±101	480±54*
Idős/CDP (5 mg/testtömegkg)	78±23*	1533±128*	1182±185

CDP=klórdiazcpoxid (*)=az idős/kontroll állatcsoportnál mért szignifikáns differencia: P < 0,05.

A vizsgálati eredmények igazolják, hogy a kontrollcsoportokhoz tartozó idős patkányok alap-kortikoszteronszintje lényegesen magasabb, mint a fiatal patkányoké. A stresszperiódus végén ez a szint lényegesen megnövekszik mindkét csoportnál, de 30 perccel a stresszperiódus befejeződését követően ez a szint még mindig magas értéken marad a kontrollcsoportba tartozó idős állatoknál. Vagyis ezen állatok felépülése, rendeződése lassabb, mint a fiatal patkányoké.

Az idős állatokat tartalmazó csoportoknál, amelyeket (I) képletű vegyülettel vagy klórdiazepoxiddal kezeltünk, az alap-kortikoszteronszint alacsonyabb, mint az idős kontrollállatoknál mért eredmények, azonban magasabb, mint a fiatal kontrollállatoknál kapott adatok.

A stressz lényeges mértékben megnöveli a plazma kortikoszteronszintjét az idős állatoknál, azonban az (I) képletű vegyülettel kezelt állatok gyorsabban rendeződnek, mint a klórdiazepoxiddal kezelt patkányok, ezt igazolja a stresszhelyzet befejeződése után 30 perccel később mért kortikoszteronszint. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy klórdiazepoxiddal ellentétben az 40 (S)-(-)-a-etil-2-oxo-l-pirrolin-acetamid kedvező hatást fejt ki az idős, stresszhatás alatt álló kezelt alanyokra, e vegyület beadása megkönnyíti a stresszállapothoz való fiziológiás adaptációt.

6. Benzodiazepinek elvonásával járó szindróma 45

A benzodiazepin-származékokkal végzett, hosszabb ideig tartó gyógyászati kezelés hirtelen félbeszakítása gyakran elvonásos tüneteket okoz, amikor is a gyógyszerfüggőség pszichikai tüneteinek széles skáláját észlelhetjük, így például reszketést, hányingert, szédülést 50 vagy magas vérnyomást, hogy csak néhányat említsünk, továbbá a szorongásos szimptómákat, amelyek humán betegeknél különösen intenzívek [Woods. J. H. és munkatársai: Pharmacol. Rév., 39, 251-419. (1987)]; Lader, Μ. H. „Abuse Potential, Tolerance and 55 Depence on Chronic Anxiolytic Treatment” a „Target Receptors fór Anxiolytics and Hypnotics: From Molecular Pharmacology to Therapeutics” monográfiából, Mendlewicz, J. és Racagni, G. (szerkesztők), Karger, Basel, 3. kötet, 46-54. oldal (1992)]. 60

Arra az észlelésre alapítva, hogy az elvonásos tünetek szorongást előidéző stimulussal vannak kapcsolatban javasolták, hogy az elvonásos tünetek észlelésére alkalmazhatók volnának az állatokkal végzett szorongásos modellek (Emmet-Oglesby, M. W. és munkatársai: Psychopharmacology, 101, 292-309. (1990)].

A diazepam elvonása nyomán fellépő szorongásos válaszokat elsősorban patkányokkal végzett kísérletekkel vizsgálták; ehhez a magasra helyezett labirintussal végzett szorongásos vizsgálatot alkalmazva; az elvonás hatására a nyitott szárny felkutatásának számában lényeges csökkenés volt észlelhető [Fiié, S. E. és munkatársai: Psychopharmacology, 105, 578-582. (1991)].

Ugyanez a modell alkalmazható a klórdiazepoxid elvonása nyomán fellépő szorongásos szimptómák tanulmányozására, valamint az (S)-(-)-cc-etil-2-oxo-lpirrolin-acetamid [(I) képletű vegyület] által e szindrómára kifejtett szorongásoldó hatás ellenőrzésére.

egérből álló (NMRI) csoportokat alkalmazunk az alábbi felosztásban:

1. csoport: az állatokat intraperitoneálisan beadott injekcióval kezeljük naponta kétszer 21 napig, növekvő dózisú klórdiazepoxidot adunk, ahol a dózis 10-40 mg/testtömegkg között van; az utolsó injekciót 60 perccel a vizsgálat kezdete előtt adjuk;

2. csoport: a klórdiazepoxid elvonását 24 órával a vizsgálat kezdete előtt indítjuk, az állatoknak az elvonást követően fiziológiás sóoldatot adunk;

3. csoport: az elvonást követően az állatoknak (I) képletű vegyületet adunk intraperitoneálisan 17 mg/testtömegkg dózisban;

4. csoport: az elvonást követően az állatoknak (I) képletű vegyületet adunk intraperitoneálisan 54 mg/testtömegkg dózisban.

A kontrollcsoporthoz tartozó állatok mindössze 10 ml/testtömegkg dózisú fiziológiás sóoldatot kapnak.

A VI. táblázatban tüntetjük fel a labirintus nyitott szárnyaiba való összes belépések átlagszámát, továbbá a nyitott szárnyba való belépés százalékos arányát az összbelépések számához viszonyítva, valamint a nyitott

HU 217 124 Β szárny felkutatására fordított átlagidőt minden egyes állatcsoportban a kontroll- és kezelt állatoknál egyaránt.

VI. táblázat

Benzodiazepinek elvonásával járó szindróma vizsgálata

Magasra helyezett labirintussal végzett vizsgálat

Állat- csoportok	Belépések össz-száma	Nyitott szárnyak
Belépés %-ban	Időtartam (sec)
X± SEM	X±SEM	X ±SEM
Kontroll	13,1 ±0,4	23,9±1,5	26,7±2,3
1.	22,9±l,0	44,0±3,5	72,1 ±6,0
2.	9,8±0,6	10,1 ±2,9	8,8±3,0
3.	12,5±0,7	15,5 ±2,7	16,8±4,1*
4.	12,2±0,5	23,5±3,6*	27,3±5,4*

(*)=szignifikáns növekedés a 2. csoporthoz viszonyítva: P < 0,05; Mann-Whitncy U-vizsgálat

A vizsgálati eredmények jól mutatják a klórdiazepoxid szorongáshatását e gyógyszerrel krónikusan kezelt állatok esetében (1. állatcsoport) a kontrollállatcsoporthoz viszonyítva, a kezelés következtében megnövekszik a labirintus nyitott szárnyaiba való belépések száma és a szárnyak felkutatására fordított időtartam. A gyógyszer elvonása (2. állatcsoport) szorongást idéz elő, ami a belépések számának nagymértékű csökkenésében nyilvánul meg; ugyanakkor az (S)-(-)-a-etil-2oxo-l-pirrolin-acetamidot [(I) képletű vegyületet] 54 mg/kg dózisban adva az állatoknak (4. csoport), ez a klórdiazepoxid elvonásával járó szorongásos tüneteket megszünteti, és a kezelt állatok magatartását a szokásos szintre emeli, ami azonosnak mutatkozott a kontroli-állatokéval.

7. Vízlabirintus-vizsgálat

Eredetileg Morris, R. [J. Neurosci. Methods, II, 47-60. (1984)] vezette be a vízlabirintus-vizsgálatot, amelynek során a patkányok megtanulják és memorizálják, hogyan tudnak úszással a vízből egy elrejtett padozatra menekülni, ahol a padozat egy nem átlátszó, vízzel töltött, nagy, kerek alakú medence egy adott pontjához van rögzítve. Minthogy a padozat közvetlenül a víz felszíne alá van süllyesztve, nem látható, és az állatnak távol eső utasításokat kell észlelnie és meg15 tanulnia annak érdekében, hogy a padozatot (menedék) megtalálja. A vizsgálatnál jól tükröződik némely gyógyszernek, így különösen a benzodiazepin-származékoknak, mint a klórdiazepoxidnak amnéziás hatása.

A tanulási folyamatot azzal az idővel jellemezzük (sec-ben kifejezve), ami szükséges ahhoz, hogy az állat megtalálja a padozatot 4 egymást követő napon végzett ismételt tréning folyamán. Egy vizsgált gyógyszer amnéziás hatása növeli azt az időtartamot, ami szükséges ahhoz, hogy az állat a menedékre eléljen [McNaughton,

N. és munkatársai: Behav. Brain Rés., 24, 39-46. (1987)]. A vizsgálatokhoz 8-8 Sprague-Dawley-patkányból álló csoportokat használunk. A kezelt állatok (I) képletű vegyületet vagy klórdiazepoxidot kapnak orális úton 60 perccel a vizsgálat kezdete előtt. A kontrollcso30 porthoz tartozó állatok mindössze 5 ml/testtömegkg dózisú fiziológiás sóoldatot kapnak.

A VII. táblázat tünteti fel a padozat eléréséhez szükséges átlagidőt, mind a kontrollcsoporthoz tartozó állatok, mind a kezelt állatok esetében, ahol a kezelést a táblázatban feltüntetett dózisértékekkel végezzük.

VII. táblázat Vízlabirintus-vizsgálat

Vizsgálathoz alkalmazott vegyület	Dózis (mg/kg)	A padozat megtalálásához szükséges időtartam (sec)
1. nap	2. nap	3. nap	4. nap
X±SEM	X±SEM	X±SEM	X±SEM
(I) képletű vegyület	17	230±21	132±26	54±7	53±4
	54	230±20	88± 16	53±7	35±7
	170	235±34	155±41	88±28	46±6
	kontroll	197±18	124±15	56±5	43±6
Klórdiazepoxid	2,5	378±26***	288±37*	217±52	128±48*
	5,0	307±26	274±57	195±46	201±55**
	10,0	404±31***	309±54	299±48***	244±43***
	kontroll	241 ±21	198±35	116±23	62± 18

*=P<0,05 **=p=o,oi ***=p=o,ooi Mann-Whitney U-vizsgálat

HU 217 124 Β

A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a klórdiazepoxid amnéziás hatást fejt ki az állatokra, ez a hatás a padozat megtalálásához szükséges idő lényeges növekedésében manifesztálódik. A természetes tanulás ellenére, aminek következtében a tréning előrehaladásával a megtaláláshoz szükséges idő csökken, a kezelt állatoknál a klórdiazepoxid amnéziás hatása a kontroliállatokhoz viszonyítva a 4. napon már egészen nyilvánvaló. Másrészről az (S)-(-)-a-etil-2-oxo-l-pirrolidinacetamidot [(I) képletű vegyület] még a legnagyobb dózisértékben (170 mg/kg) sem okoz jelentős eltérést a padozat megtalálásához szükséges idő tekintetében a kontrollállatcsoporthoz viszonyítva. Az (I) képletű vegyület nem mutatja a klórdiazepoxid amnéziás tulajdonságait, amelyek a benzodiazepin-származékokkal végzett szorongásoldó kezelés nemkívánatos mellékhatásainak tekintendő [Woods, J. H. és munkatársai: Pharmacol. Rév., 39, 251-419. (1987)].

8. Neurotoxicitás

Az (I) képletű vegyület neurotoxikus hatását a diazepam és klórdiazepoxidéval hasonlítottuk össze egereken végzett két összehasonlító vizsgálat segítségével (Irwin-féle vizsgálat és forgórudas módszer).

- Az Irwin-féle vizsgálat [Irwin, S.: Psychopharmacologia (Béri.), 13, 222-257. (1968)] egy rendszeres megfigyelési vizsgálatot jelent, ahol ellenőrizzük egy vizsgált gyógyszer neurotoxikus hatását a vizsgált rágcsáló, patkány vagy egér fiziológiás állapotában vagy általános viselkedésében bekövetkező változás alapján. Az állatok viselkedésének és állapotának különböző paramétereit vizsgáljuk, a paraméterekben fellépő változá5 sokat feljegyezzük és értékeljük O-tól 9-ig teijedő önkényes skála segítségével, az összehasonlítást a kontrolláltatok magatartásbeli paramétereihez viszonyítjuk. A vizsgált vegyületeket intraperitoneálisan adjuk be egereknek növekvő dózisban;

az áltatok viselkedését: 5, 10, 30, 60 és 120 perccel az injekció beadása után ellenőrizzük.

A forgórúd-vizsgálat során ellenőrizzük egy patkány vagy egér azon képességét, hogy képes-e 60 másodpercig egyensúlyát megőrizni egy 3 cm átmérőjű,

6 fordulat/perc sebességgel forgó rúdon [Dunham, N. W. és munkatársai: J. Am. Pharm. Assoc., XLVI, 208-209. (1957)]. A vizsgált vegyületeket intraperitoneálisan adjuk az egereknek növekvő dózisban 60 perccel a vizsgálat kezdete előtt.

A VIII. táblázat tünteti fel az Irwin-féle vizsgálat során alkalmazott dózisértékeket (mg/testtömeg kg értékben), amely beadása esetén a vizsgált paraméterek első észlelhető változásai jelentkeznek. A forgórúdvizsgálatra vonatkozóan a VIII. táblázat a vizsgált ve25 gyületek ED₅₀-dózisértékeit (mg/testtömegkg) tünteti fel, vagyis azt a dózist, amely beadása mellett a vizsgált egerek 50%-a nem képes a forgó rúdon 60 másodpercig egyensúlyát megőrizni.

VIII. táblázat Neurotoxicitás

Paraméterek	(I) képletű vegyület (mg/testtömegkg)	Diazepam (mg/testtömegkg)	Klórdiazepoxid (mg/testtömegkg)
Irwin-féle vizsgálat Csökkent spontán aktivitás	NE	0,9	10,8
Csökkent reakcióképesség a manipulációra	NE	2,8	33,5
Hanyatló éberség	NE	2,8	33,5
Izomrelaxáció	540	0,9	3,4
Motoros inkoordináció	NE	2,8	10,8
A felegyenesedés reflexének csökkenése	1700	2,8	6,1
F orgórúd-vizsgálat ED₅₀	1700	2,8	5,7

NE: 1700 mg/testtömegkg alatt nem jelentkezik hatás

Az eredmények azt igazolják, hogy az (S)-(-)-aetil-2-oxo-l-pirrolidin-acetamid [(I) képletű vegyület] neurotoxikus hatása először igen magas dózisoknál jelenik csak meg. Első szimptómaként izomrelaxáció jelentkezik 540 mg/testtömegkg-nál, majd a legmagasabb vizsgált dózisnál, 1700 mg/testtömegkg-nál a felegyenesedési reflex zavara láthatóvá válik. Ez utóbbi dózis a szorongásoldó dózis 100-szorosát képezi.

Ezzel szemben a diazepam és a klórdiazepoxid már viszonylag alacsony dózisértékek beadása után csökkenti az aktivitást, éberséget, reakcióképességet, izomrelaxációt és a motorikus koordináció romlását idézi elő, olyan alacsony dózisértékeknél, amelyek a szorongásoldáshoz alkalmazott dózisértékeknek mindössze 2szerese vagy 3-szorosa. Az állatkísérleteknél megállapítható volt, hogy az (I) képletű vegyület alkalmazásánál a szorongásoldó dózis és a neurotoxikus dózis közötti gyógyászati határsáv lényegesen nagyobb, mint a benzodiazepin-származékok esetében.

9. Klinikai vizsgálat

Az (S)-(-)-a-etil-2-oxo-l-pirrolin-acetamid szorongásoldó hatását klinikai vizsgálatokkal ellenőriztük, ehhez 76 mindkét nemhez tartozó pácienst választottunk, a kezelt betegek átlagkora 39 év, a betegek különböző tí10

HU 217 124 Β pusú szorongás állapotát mutatják, fóbiát, pánikot, általános szorongást és rögeszmés rendellenességeket.

A vizsgálati vegyületet a pácienseknek orálisan adjuk be, 250 mg átlagdózist naponta kétszer, 4 héten keresztül. A kezelt betegek szorongást szintjét a Hamilton-féle szorongást skálával értékeljük [Hamilton, M., Brit. J. Med. Psychol., 32, 50-55. (1959)]. A vizsgált vegyület hatásosnak mutatkozott, a szorongás szintjét minden esetben legalább 30%-kal csökkentette.

A vizsgált vegyület 56 páciensnél mutatkozott hatásosnak, legjobban azon betegek reagáltak a kezelésre, akik pszichikus eredetű szorongásos állapotban voltak, ellentétben azokkal, akiknél a szorongásos állapot pszichoszociális eredetű volt. Némely beteg esetenként álmatlanságról panaszkodott, de ez a panasz nem volt súlyos, amelyet nem lehetett szedációnak tekinteni. A kezelés hatására a szellemi képességek, figyelem és memória a vizsgálatok tanúsága szerint nem romlott.

Claims

1. Eljárás hatóanyagként (I) képletű (S)-(—)-oc-etil-2oxo-1-pirrolidin-acetamidot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az ismert módon előállított hatóanyagot a gyógyszerészetben szokásos hordozó-, vivő- és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverve szorongás elleni gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.

2. Eljárás hatóanyagként (I) képletű (S)-(-)-a-etil2-oxo-1-pirrolidin-acetamidot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az ismert módon előállított hatóanyagot a gyógyszerészetben szokásos hordozó-, vivő- és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverve, poszttraumás stresszállapot által okozott szorongás elleni gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.

3. Eljárás hatóanyagként (I) képletű (S)-(-)-a-etil-2oxo-1-pÍHolidin-acetamidot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az ismert módon előállított hatóanyagot a gyógyszerészetben szokásos hordozó-, vivő- és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverve, krónikusan adagolt benzodiazepinszármazékok elvonása által előidézett szorongásos állapot enyhítésére alkalmas gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy terápiásán hatásos mennyiségként 5-70 mg/testtömegkg napi dózist tartalmazó gyógyszerkészítményt állítunk eló.

5. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy terápiásán hatásos mennyiségként 5-70 mg/testtömegkg napi dózist tartalmazó gyógyszerkészítményt állítunk elő.

6. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy terápiásán hatásos mennyiségként 5-70 mg/testtömegkg napi dózist tartalmazó gyógyszerkészítményt állítunk elő.