HU215442B - Eljárás az alumínium felszívódását gátló, szabályozott hatóanyag-leadású, alumíniumtartalmú antacid és egyéb gyógyszerkészítmények előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás antacid hatású és/vagy adszőrbens ésadsztringens gyógyszerkészítmények előállítására. Az eljárás abbanáll, hőgy antacid hatóanyagként híg sósavőldatban őldódó,gyógyászatban használatős alűmíniűmvegyületeket és/vagy természetes,illetve mesterséges alűmíniűm-magnéziűm tartalmú vegyületeket, illetveezek különböző keverékeit alkalmaznak 100 tömegegységnyi me nyiségben,amelyhez 2–300 tömegegységnyi száraz vagy előzetesen 2–50-szeresmennyiségű vízzel megdűzzasztőtt, kőrlátőzőtt dűzzadásúhidrőkőllőidőt, előnyösen félszintetikűs vagy szintetikűs pőlimerts/vagy annak sóját, és/vagy növényi eredetű, kőrlátőzőtt dűzzadásúhidrőkőllőidőt, és/vagy kőrlátőzőttan dűzzadó, kereszttérhálóspőlimert kevernek, ezt követően 2–150 tömegegységnyi vízőldható és/vay vízőldhatatlan főszfátvegyületet kevernek, azt tablettává,szűszpenzióvá vagy kapszűlázőtt szilárd gyógyszerkészítménnyéalakítják. ŕ

Description

A gyomor- és bélrendszerben létrejövő protektív és agresszív (sósav, pepszin, epesav, lizolecitin, nikotin, alkohol, stressz, Helicobacter pylori stb.) tényezők egyensúlyának megbomlása különböző megbetegedések kialakulásához vezethet.

A fekélybetegség, valamint az azt megelőző állapotok (hyperaciditás stb.) kezelésére alkalmazott antacid hatású gyógyszerkészítmények jelentős része tartalmaz alumíniumvegyületeket.

A szervezetbe került és ott felszívódott alumíniumion veszélyes mellékhatásai (osteomalacia, osteodystrophia, neuropátia, Alzheimer-kór stb.) csak az elmúlt néhány évben közzétett orvosi kutatási eredmények tükrében [Gitzinger, C.: Fortschritte dér Medizin, 105, 3 (Suppl. 19), 1987; Kurtz, W.: ibid.: 105, 5 (Suppl. 19), 1987] váltak ismertté.

Tovább növelték az alumíniumion felszívódási és ezzel nem kívánt mellékhatásai valószínűségét azok a próbálkozások (például Borella, L. E. és munkatársai: EP Pat. No. 220 849), amikor az alumínium alapú [alumínium-hidroxid, magnézium-aluminát-hirdát (magaldrat) stb.] folyékony gyógyszerkészítmény (orális szuszpenzió) végső pH-értékét citoprotektív hatást feltételezve savasra (pH=2,25-3,25) állították be. Ezzel megegyező eredményhez vezet az a megoldás is (Wu, C. C. és munkatársai: US Pat. No. 4704278), amikora rendszer, részben a gyors belépő hatás elérése, részben kolloidikai szempontok miatt számottevő mennyiségű citrátiont tartalmaz.

Minden tényező ugyanis, amely növelheti az alumíniumvegyületek oldhatóságát (például citrátion), fokozza a felszívódás kockázatát.

Kedvezőbb megoldásnak tűnik az az eljárás (Schanz, K.: US Pat. No. 4639362), ahol főképp magnézium- és alumíniumkomponensekből olyan molekulákat hoznak létre (például magaldrat stb.), ahol az alumínium százalékos részvételi aránya a szokásos antacid formulákhoz viszonyítva kisebb. Ezekben az esetekben problémát jelenthet, hogy a magnézium arányának növelésével annak laxans hatása nem kívánt mértékben növekedhet.

A gyógyászati célra alkalmazott antacid, adszorbens vagy adsztringens hatású alumíniumvegyületek Al-tartalma kioldódásának, és így felszívódásának csökkentésére más irányú lehetőségként kínálkoznak a gyógyszertechnológiai módszerek.

A duzzadó hidrokolloidokat eddig az in situ kialakuló mátrix létrehozása céljából alkalmazták. Például a nafroil-oxalát hatóanyag esetében olyan hidrokolloidot tartalmazó mátrixtabletták állíthatók elő, amelyek az alkalmazott hidrokolloid mennyiségétől függően különböző felszabadulási sebességgel jellemezhetők (Waaler, P. I, et al.: Int. J. Pharm., 87: p. 229-237, 1992). Előállíthatok olyan hidrokolloid rendszerek is, amelyekben a felhasznált anyagok 0-rendű felszabadulás-sebességi kinetikával képesek a hatóanyagot leadni (Mockel, J. E:, Lippold, B. C.: Pharm. Rés., 10: p. 1066-1070, 1993), azonban ez a megoldás antacid készítmények esetén nem alkalmazható, mert nélkülözi az elhúzódó hatást megelőző kezdeti gyors hatásbalépést.

Egyes eljárások a hidrofil gélbe való beágyazás módszerén alapulnak, például: EP A 0003589(The Wellcome Foundation Limited, 1979) eljárása, amely gyorsan széteső és gyorsan ható antacid készítmény előállítása céljából alkalmaz hidrokolloidot.

Más esetben a viszkózus gélszerkezet hatóanyagdiffúziót lassító hatása érvényesül, és a késleltetett kioldódás (retardálás) ennek alapján valósul meg. Például az EP A 0484106 (Merck & Co. Inc., 1992), amely szerint Mg- és Na-kationok algináttal való reakciója során képződő duzzadó hidrokolloidok hatóanyag-felszabadulást lassító hatása érvényesül teofíllin hatóanyag esetében.

Ezzel szemben eljárásunk lényegét az a kölcsönhatás képezi, amely az antacid savval való reakciója során felszabaduló Al³⁺-ion és a duzzadó hidrokolloid között létrejön foszfátvegyület jelenlétében, melyben szerepet játszik az alumíniumion kolloid állapotú rendszerekre gyakorolt koaguláló hatása, egyaránt eredményezve a retardizáló hatást, valamint az Al-felszívódás gátlását. Ez a megoldás egyedülállóan újszerű a gyógyszertechnológiában és az idevágó szakirodalomban is.

A lehetséges gyógyszertechnológiai módszerek tanulmányozása során azt a meglepő és újszerű megfigyelést tettük, hogy az alumíniumtartalmú gyógyszeranyagokkal adott makromolekulás hidrokolloidok bizonyos fajtái, valamint vízoldható és/vagy vízoldhatatlan foszfátvegyületek együttes jelenlétében a vizes közegből az alumínium kioldódása felszívódásra képes, oldható formában jelentős mértékben csökkenthető, illetve teljesen meggátolható.

Ez az újszerű megfigyelés minden olyan esetben tapasztalható volt, amelyben az alumíniumtartalmú vegyület száraz vagy nedves állapotban korlátozott duzzadású hidrokolloidok [például cellulóz-glikolsav, keményítő-glikolsav, poliakrilsav, akrilsav-metakrilsav kopolimer, alginsav (polimannuronsav), polivinil-pirrolidon] kíséretében vízoldható és/vagy vízoldhatatlan foszfátvegyületekkel (például nátrium-dihidrogén-foszfáttal, dinátrium-hidrogén-foszfáttal, trikalcium-foszfáttal, kalcium-hidrogén-foszfáttal, trimagnézium-foszfáttal, magnézium-hidrogén-foszfáttal) való kezelés során előzetes duzzasztáson ment keresztül, vagy száraz kezelés útján közvetlen tablettázással tablettakészítménnyé alakítottuk, és az utóbbi készítmény az emésztőnedvekkel való érintkezés során történő duzzadás által vált korlátozott vagy gátolt alumínium-leadó rendszerré. Sőt, meglepő módon a megfigyelt jelenség akkor is tapasztalható volt, ha a leírt komponenseket tartalmazó rendszereket a hidrokolloid előzetes duzzasztását követő nedves kezelés során szuszpenziós gyógyszerformává alakítottuk.

A találmány lényegét a fentebb leírtak szerint tehát egy hidrokolloid duzzadási mechanizmusa által szabályozott foszfátfelszabadító rendszer képezi, amelynek vázlatos működési elvét a magaldrát hatóanyag esetében az 1. ábra szemlélteti. A gyomortartalomba szekretált sósav feleslegét (AC) az OH~-fluxus semlegesíti (N). A semlegesítési folyamat során oldatba kerülő alumíniumionokat a hidrokolloid-foszfát rendszer (P+HY) köti

HU 215 442 Β a foszfát-hidrokolloid-alumínium rendszerhez (PHAS), amelynek kialakulását a hidrokolloid duzzadást folyamata és a foszfátfluxus (B) eredményezi. A hidrokolloid-foszfát rendszer az alumínium kioldódását és megkötését is szabályozza, részben egy adott térben (gyomor) a kialakuló pH-változás által vezérelt oszcillációs reakciómechanizmus (lásd 2. ábra, G=gyomor, I=bél), részben a hidrokolloidhoz (előnyösen kereszttérhálós hidrofil polimerhez) való kötődés révén.

Ennek, a vázolt mechanizmusok alapján működő, pH-szenzorizált alumíniumcsapdának az elve tehát részint az alumínium-hidroxid és az alumínium-foszfát pH-fuggő oldékonysága között mutatkozó több nagyságrendnyi különbségen (lásd 3. ábra), részint a hidrokolloid duzzadásakor kialakuló alumíniumkötő hidrokolloid-foszfát rendszer működésén alapul. A vázolt alumíniumcsapda működése nem csökkenti az alumíniumvegyület savmegkötő képességét a gyomor savas pH-viszonyai között, de gátolja a gyomorból és a magasabb pH-értékű duodenumszakaszból az alumínium felszívódását. A rendszer szabályozó mechanizmusának működését bizonyítja a 4. ábrán szemléltetett pHpotenciometriás méréssel alátámasztott kísérletes tapasztalat, amely szerint 500 ml 0,01 n HCl-oldat (pH=2) 1,0 n NaOH-dal történő potenciometriás titrálása különböző komponensek [A1C1₃, Nymcel ZSB-10 mint korlátozott duzzadású hidrokolloid (alacsony szubsztitúciós fokú karboxi-metil-cellulóz-nátrium), illetve NaH₂PO₄ χ 2H₂O] jelenlétében különböző lefutású potenciometriás görbéket eredményezett.

1. görbe (tömör pont): 0,01 mól AlCl₃-ot tartalmazó 500 ml 0,01 n HCl-oldat; 2. görbe (x jelzés): 0,01 mól AlCl₃-ot és 0,001 mól NaH₂PO₄-ot tartalmazó 500 ml 0,01 n HCl-oldat; 3. görbe (tömör négyzet): 0,01 mól AlCl₃-ot és 1 g Nymcel ZSB-10-et tartalmazó 500 ml 0,01 n HCl-oldat; 4. görbe (üres négyzet): 0,01 mól AlCl₃-ot, 0,001 mól NaH₂PO₄-ot és 1 g Nymcel ZSB - 10-et tartalmazó 500 ml 0,01 n HCl-oldat. A potenciometriás görbe inflexiós pontja az AlCl₃-hidrokolloid-foszfát komponensek együttes jelenlétében mutatta a legalacsonyabb lúgfogyás értéket, tehát ebben az esetben a legkevesebb az oldott alumínium, és így gátolható az alumínium in vivő felszívódása is.

Az alumínium-felszívódás csökkenését alátámasztó in vivő vizsgálati eredményeket egészséges férfi önkéntes személyek esetében az I. táblázat tartalmazza, a 24 óra alatt vizelettel ürült alumínium atomabszorpciós analitikai módszerrel történt meghatározása alapján, a gyógyszeralkalmazást megelőző normál alumíniumürítés alapértékéhez viszonyítva. A Student-féle egymintás t-próba eredményei 5%-os szignifikanciaszinten igazolták, hogy a magaldrát hatóanyagnak foszfáthidrokolloid rendszerrel együtt történő alkalmazása után, a vizelettel 24 óra alatt ürült alumínium mennyisége nem változott szignifikáns mértékben az előző napi kontrollértékekhez viszonyítva.

A találmány szerinti eljárás megvalósítási módjait az alábbi példák szemléltetik.

Antacid hatású tablettázott készítményt formulálunk az alábbi összetételek szerint:

1. példa
hidratáléit trikalcium-foszfát	1000 tablettára 500 g 70 g
Polyplasdone XL*	90 g
Polyplasdone XL*	10 g
talkum	20 g
magnézium-sztearát * kereszttérhálós polivinil-pirrolidon	10 g
A tabletta belső fázisát alkotó porokat (a hidrotalcitot és a trikalcium-foszfátot) összekeveijük. A kereszttérhálós polimert a granuláláshoz szükséges mennyiségű (körülbelül 60-75 ml) vízzel 2 órán át duzzasztjuk, majd a porkeverékkel összegyúrjuk. A nedves masszát 1,4 mm fonalközű szitán való áttöréssel szemcsésítjük, megszárítjuk 2,5% nedvességtartalomig, majd 0,8 mm fonalközű szitán regranuláljuk. A granulátumhoz hozzákeverjük a külső fázist alkotó poralakú összetevők 0,32 mm fonalközű szitán átszitált keverékét, majd a homogén keveréket 0,7 g tömegű tablettákká préseljük.
2. példa	1000 tablettára
alumínium-hidroxikarbonát	600 g
trimagnézium-foszfát	34 g
Nymcel ZSB-10*	10 g
Ac-Di-Sol**	10 g
burgonyakeményítő	50 g
talkum	24 g
magnézium-sztearát	12 g
Nymcel ZSB-10*	10 g
* alacsony szusztitúciós fokú karboxi-metil-cellulóz-nátrium ** kereszttérhálós karboxi-metil-cellulóz-nátrium
A granulálási és a tablettakészítést az 1. példánál leírt módon végezzük, a belső fázisban lévő polimere-
két (Nymcel ZSB-10 és Ac-	Di-Sol) előzetesen
80-100 ml vízzel 3 órán át duzzasztjuk. A granulátum,
valamint a szétesést elősegítő és	csúsztató anyagokat
tartalmazó külső fázis keverékét 0,75 g tömegű tablet-
tákká préseljük.
3. példa	1000 tablettára
magaldrat	750 g
kalcium-hidrogén-foszfát	450 g
Nymcel ZSB-10	273 g

magnézium-sztearát 25 g

Aerosil R 972 2 g

A granulálási és a tablettakészítést az 1. példánál leírt módon végezzük, a belső fázisban lévő polimert (Nymcel ZSB-10) előzetesen 80-100 ml vízzel duzzasztjuk 3 órán át. A granulátum, valamint a szétesést elősegítő és csúsztató anyagokat tartalmazó külső fázis keverékét 1,3 g tömegű tablettákká préseljük.

HU 215 442 Β

4. példa

1000 tablettára alumínium-hidroxid 375 g trikalcium-foszfát 100 g

NymcelZSB-10 200 g

Avicel PH 102* 825 g * mikrokristályos cellulóz közvetlen tablettázáshoz

A por alakú komponenseket 0,32 mm fonalközű szitán való átszitálás után összekeverjük, majd közvetlen tablettázással 1,5 g tömegű tablettákká préseljük.

5. példa

1000 tablettára alumínium-hidroxid 375 g

Avicel PH 102 400 g

Nymcel ZSB-10 200 g trikalcium-foszfát 100 g

Avicel PH 102 425 g

A 4. példánál leírtak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy 2 rétegű tablettát alakítunk ki oly módon, hogy az antacid hatóanyagot a mikrokristályos cellulózzal külön rétegként sajtoljuk, majd rápréseljük a többi komponensből és a mikrokristályos cellulózból álló második réteget.

6. példa

1000 tablettára alumínium-hidroxid 375 g

Avicel PH 102 400 g

Nymcel ZSB-10 200 g

Avicel PH 102 250 g trikalcium-foszfát 100 g

Avicel PH 102 175 g

A 4. és 5. példánál leírtak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy az eljárás többrétegű tablettakészítmény előállítására szolgál, azzal jellemezve, hogy közvetlen rápréseléssel alakítjuk ki a háromrétegű készítményt.

7. példa

1000 tablettára alumínium-hidroxid 375 g

trikalcium-foszfát	100 g
Eudragit L 100-55*	7,5 g
izopropanol	60 g
Nymcel ZSB-10	200 g

Avicel PH 102 825 g * akrilsav-metakrilsav-észtcr kopolimer

A 4. példánál leírtak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy a foszfáttartalmú összetevő szemcséit fluidizált állapotban Eudragit L 100-55 izopropanolos oldatának rápermetezésével, majd megszárítással lakkbevonattal látjuk el, és a bevont szemcséket a többi komponenshez keverjük.

8. példa

Az előző (7.) példánál leírt módon és összetétel alapján járunk el, azzal a különbséggel, hogy a trikalcium-foszfátot 30 ml acetonban oldott 4,5 g cellulózacetát-ftalát-oldat segítségével vonjuk be.

9. példa

Antacid hatású szuszpenziót formálunk az alábbi

összetétel szerint:	1000 ml
magaldrat	szuszpenzióra 200 g
Ac-Di-Sol	50 g
trikalcium-foszfát	75 g
trimagnézium-foszfát	75 g
HPMC-4000*	12 g
metil-p-oxibenzoát	10g
etil-alkohol	10 g
desztillált víz	ad 1000 ml
* hidroxi-propil-mctilcellulóz 2%-os oldatának viszkozitása 4000 cP

A szuszpenziót úgy készítjük, hogy a korlátozott duzzadású hidrokolloidot a viszkozitásnövelő stabilizálószer (HPMC) oldatában előzetesen 4 órán át duzzasztjuk, majd szuszpendáljuk benne a poralakú komponensek homogén keverékét. Végül a mikrobiológiai stabilizálószer (metil-p-oxibenzoát) alkoholos oldatát elegyítjük hozzá.

10. példa

1000 ml szuszpenzióra alumínium-hidroxid 100 g alginsav 140 g nátrium-dihidrogén-foszfát 140 g

HPMC-4000 12 g propil-p-oxibenzoát 2,5 g metil-p-oxibenzoát 2,5 g etil-alkohol 10 g desztillált víz ad 1000 ml

A 9. példánál leírtak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy az alginsavat a nátrium-dihidrogénfoszfátot is tartalmazó savas pH-jú HPMC-oldatban 2 órán át duzzasztjuk, és így biztosítjuk a hidrokolloid korlátolt duzzadású formájának képződését.

11. példa

Antacid hatású kapszulakészítményt alakítunk ki az alábbi összetétel szerint:

1000 kapszulára alumínium-hidroxid 250 g nátrium-dihidrogén-foszfát 100 g alginsav 100 g

Aerosil R 972 0,5 g

A por alakú komponensek keverékét száraz úton granuláljuk, vagy a szükséges mennyiségű víz hozzákeverésével szemcsésítjük, majd szárítjuk, és a száraz gra4

HU 215 442 Β nulátumhoz keverjük az Aerosil R 972 síkosító anyagot. A keverékből 0,45-0,45 g-ot töltünk be kemény zselatinkapszulákba.

12. példa

Antacid és adsztringens hatású tablettázott készítményt formálunk az alábbi összetétel szerint:

1000 tablettára alumínium-hidroxid 500 g alumínium-glicinát 500 g cellulóz-glikolsav* 250 g

Carbopol 934P** 25 g trimagnézium-foszfát 100 g magnézium-sztearát 23 g

Aerosil R 972 2 g * karboxi-metil-cellulóz-nátriumból sósavas-alkoholos kezeléssel előállított korlátozott duzzadású hidrokolloid ** gyógyszerészetileg elfogadható minőségű poliakrilsav-származék

A szokásos módon járunk el, a Carbopolt tartalmazó oldatban 24 órán át duzzasztjuk a cellulóz-glikolsavat, majd az így nyert folyadékot a porkeverék nedves granulálásakor használjuk fel. A tablettakészítményt az 1. példánál leírtak szerint alakítjuk ki.

Claims (5)

1. Eljárás antacid és/vagy adszorbens és adsztringens hatású hatóanyagként híg sósavoldatban oldódó alumíniumvegyületeket, előnyösen alumínium-hidroxidot, alumínium-hidroxikarbonátot; és/vagy természetes, illetve mesterséges alumínium-magnézium tartalmú vegyületeket, előnyösen alumínium-magnézium-hidroxikarbonátot, alumínium-magnézium-hidroxi-szulfátot, illetve ezek különböző keverékeit tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy 100 tömegegységnyi hatóanyaghoz 2-300 tömegegységnyi száraz, vagy előzetesen 2-50-szeres mennyiségű vízzel megduzzasztott, korlátozott duzzadású hidrokolloid jellegű félszintetikus vagy szintetikus polimert és/vagy annak sóját, előnyösen karboxi-metil-cellulóznátriumot, és/vagy növényi eredetű, korlátozott duzzadású hidrokolloid jellegű alginsavat, és/vagy korlátozottan duzzadó, kereszttérhálós karboxi-metil-cellulóznátriumot és/vagy kereszttérhálós polivinil-pirrolidont keverünk, ezt követően 2-150 tömegegységnyi vízoldható és/vagy vízoldhatatlan, esetenként oldódást késleltető poliakrilsav/metakrilsav kopolimer tartalmú bevonattal ellátott foszfátvegyületet, előnyösen nátrium-dihidrogén-foszfátot, trikalcium-foszfátot, kalcium-hidrogén-foszfátot, trimagnézium-foszfátot keverünk - a keveréket granulálás után egy- vagy többrétegű tablettává vagy szuszpenziós gyógyszerkészítménnyé alakítjuk, viszkozitást növelő segédanyag, előnyösen hidroxipropil-metilcellulóz és/vagy karboxi-metil-cellulóz-nátrium hozzáadása után.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a korlátozott duzzadású polimert és a foszfátvegyületet a tablettakészítmény belső és/vagy külső fázisában alkalmazzuk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szükséges összetevőket tartalmazó keveréket víz hozzáadása nélkül közvetlen tablettázással tablettává vagy kapszulázott készítménnyé alakítjuk.

4. Az 1., 2. és 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vízzel előzetesen megduzzasztott polimert és az antacid hatású alumíniumvegyületet tartalmazó nedves masszához folyékony diszperzió készítéséhez elegendő mennyiségű vizet keverünk, a keveréket 0,2 mm-nél kisebb szemcsékké diszpergálva, szuszpenziós készítményt állítunk elő.

5. Az 1., 2. és 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan foszfátvegyületet alkalmazunk, amelyre előzetesen oldódást késleltető vagy gyomorsav-rezisztenciát biztosító poliakrilsav/metakrilsav kopolimer tartalmú bevonatot vittünk fel 100 tömegegység foszfátvegyületre 2,5-15 tömegegységnyi mennyiségben alkalmazva.