HU213285B - Oldható csőkötés tartószerkezetekhez - Google Patents

Abstract

Oldható csőkötés tartószerkezetekhez, amely egy menetes száron elhelyezett két belső kúppal kialakított, palástján legalább egy alkotó irányú hasítékkal ellátott kúpos gyűrűből, két kúpos feszítőelemből és egy mozgató elemmel ellátott menesztöanyából áll, amely a menetes csapon oldhatatlan kötéssel van rögzítve, és a menesztőanya egy az összekötendő csövek átmérőjével megegyező méretű mozgató-elemmel van ellátva, hol a menetes szárnak (1) a menete az egyik végétől a menesztőanyáig (5) tart, a menetes szárnak (1) a menetes végével ellentétes oldalán egy a forgástengelyére merőleges támasztófelülete (13) van, amely támasztófelületre (13) a menetes száron (1) elforgatható és egyben tengelyirányban is elcsúsztatható kúpos feszítőelem (2) homlokfelülete támaszkodik fel

Description

A leírás terjedelme: 7 oldal ezen belül 3 lap ábra)

HU 213 285 B

HU 213 285 Β

A bejelentés tárgya oldható csőkötés tartószerkezetekhez, amely egy menetes csapon elhelyezett kettő, belső kúppal kialakított, palástján legalább egy alkotó irányú hasítékkal ellátott gyűrűből, két kúpos feszítőelemből és egy mozgató elemmel ellátott menesztőanyából áll, amely a menetes csapon oldhatatlan kötéssel van rögzítve, és a menesztőanya egy az összekötendő csövek átmérőjével megegyező méretű mozgatóelemmel van ellátva. A találmány szerinti csőkötés elsősorban csővázas bútorok csőidomainak gyors összeszerelésére szolgál, azonban alkalmas minden olyan helyen, ahol csöveket, vagy csöveken elhelyezett különböző szerkezeteket kell meghatározott pozícióban, pontosan, szilárdan rögzíteni úgy, hogy a csőkötés esztétikus, könnyen és gyorsan szerelhető legyen, valamint alkalmas legyen teherviselésre.

Csőbútorok és különböző csőidomok szerelésére különböző megoldások léteznek. Az US 4 903 924 számú szabadalom leírása olyan két egytengelyű cső oldható összekapcsolására szolgáló kapcsolót mutat be, amelynél a csöveknek ugyanazon keresztmetszetben a homlokfelületükhöz közel két szemben elhelyezkedő szögletes nyílásuk van. A kapcsoló két kapcsoló részből, egy kapcsoló csavarból, valamint központosító elemekből áll.

Az első kapcsolórészt az egyik cső végébe és a második kapcsolórészt pedig a másik cső végébe kell behelyezni. Az első kapcsolórész egy két félből összeillesztett hüvelyből áll legalább két sugár irányú visszaugró támasztó füllel, melyek bepattinthatóak a csöveken kiképzett szögletes nyílásokba.

A kapcsolócsavar a kapcsoló tengelye körül elfordítható. A kapcsolócsavaron egy központosító rész van, amely egy egytengelyű gyűrűvel biztosítva van a kapcsolócsavarral való elfordulás ellen.

A kapcsolócsavar elforgathatóan egy fejjel fekszik fel a hüvelyre és magában foglalja a szemközti végen lévő keresztdarabot, aminek a szélessége kisebb, mint a tengelyirányú hosszúkás nyílásé. A második kapcsolórészen rendelkezik további radiális visszaugró támasztófulekkel, bepattintva a másik cső szögletes nyílásaiba. A rendszerben a keresztdarab hosszúkás nyíláson keresztül való csúsztatása és a kapcsolócsavar elfordítása után a keresztdarab rögzít a második kapcsolórészen. A két csodarabot a kapcsolócsavar fogja össze és az adódó terhelés gyakorlatilag a csövek szögletes nyílásaiba illesztett füleket terheli. A leírásban ismertetett megoldás, mint azt a címe is jelzi, csak a csővégek összekapcsolására és nem teherviselésre alkalmas összekötésére szolgál. Miután a terhelés a csővégekbe pattintott füleken nyugszik és azok műanyagból vannak, az összeköttetés nem tekinthető véglegesnek, mert a műanyag deformálódik, végső esetben elfárad, és a kapcsolat a két cső között megszűnik. Ennek a megoldásnak bonyolultsága mellett az a további hátránya, hogy csak tengelyirányban terhelhető. Több alkatrészből áll, amelyek pontos illesztést igényelnek. Ha túlterhelés vagy pontatlan illesztés miatt a központos illesztések nem valósulnak meg, a kapcsoló nem bírja el a kívánt terhelést. Nem alkalmas egymással szöget bezáróan elhelyezkedő csövek összekötésére. Esztétikai szempontból sem felel meg az igényesebb kivitelű bútorok követelményeinek, mivel az összekötött csövek között a kapcsoló forgató elemének vállai nagyobb átmérőjüek a csöveknél.

Az EP 0 477 707. sz. szabadalomban ismertetett megoldásnál a 10. ábra olyan csőkötést ábrázol, amely egy mindkét végén menetes szárból, azon felfűzött belső kúppal és felfekvö vállakkal perselyként kialakított és felhasított kettő darab hüvelyből és feszítőelemből, valamint a száron oldhatatlan kötéssel rögzített menesztőanyából áll. A 9. ábrán a menetes szár felső végében a kúpos hüvely és a feszítőelem helyett egy menetes persely csatlakozik a menetes szárra és szerelés után egy átmenő csappal van azon rögzítve. A felfekvő vállakkal kiképzett belső kúpos hasított hüvely pereme az összekötendő csővégen támaszkodik fel és feszül a száron lévő menesztőanyának, amely menesztőanya a szerelhetőség miatt kisebb méretű, ill. átmérőjű a cső külső méreténél. A két kúpot vagy a 9. ábra szerinti megoldásnál a hengeres menetes perselyt és a kúpos feszítőelemet a menesztőanya elfordításával a meneteken való elmozdulással közelítik egymáshoz és a hasított kúpos felületek létrehozzák a feszítést a csőkötés megvalósításához.

Amikor az összekötő elem a zárás állapotában van, a csővégek nem érnek össze, köztük helyezkedik el a menesztőanya. Ez a megoldás egyik hátránya; azaz ahhoz hogy, a csatlakozó esztétikailag megfeleljen, a menesztőanya és a két csővég közötti hézag egy külső burkolattal van eltakarva. További hátránya a megoldásnak, hogy szereléskor - a menesztőanya elforgatásakor - a két kúp közelít egymáshoz, de a menethézagok pontatlansága miatt nem mindig azonos mértékben mozdulnak el, így a csővégek pozicionálása lehetetlen a csövek végső, valószínűleg kismértékű elforgatása nélkül. Ezzel a megoldással ezért nem lehet zárt csővázakat összeállítani. Hátránya még a megoldásnak az is, hogy az anya esetleges túlfeszítése esetén a menetes csatlakozás egy kisebb terhelés hatására is megszűnik, és a két csővég a csövek közötti hézagban összecsúszik. Nem kellő mértékű meghúzás esetén a kúpos kötés gyengül.

Egy másik, a gyakorlatban elterjedt legegyszerűbb megoldás, amikor a csővégeket menettel látják el és közvetlenül összecsavaiják, amely megoldás ugyan esztétikailag megfelelő, de nem használható olyan esetekben, amikor a csodarabok helyzetét pozícionálni szükséges, vagy amikor a csőidomokon különféle felépítmények vannak, vagy amikor a csődarabok hajlított kivitelűek.

A menetes csatlakozás másik formája is elterjedt a gyakorlatban, amikor a csatlakozó csövek végei kívül vagy belül menetesek és egy belül vagy kívül menetes csőtoldat kapcsolja össze a csővégeket. Ezek a csőkötések is az előbbi hátrányaival rendelkeznek, továbbá a belső csőtoldat szerelése nehézkes, a külső csőtoldat pedig nem esztétikus. Ezenkívül nem biztosítanak stabil csatlakozást.

Csőbútorok összeszerelésénél ismert az a megoldás, amikor a csővégekbe egy-egy közepén menetes furattal ellátott tárcsa van hegesztve vagy ragasztva és ezekbe a menetes tárcsákba van behajtva a két csövet összekötő menetes csap, amely egyben a bútor különböző szerelvé2

HU 213 285 Β nyeit is tarthatja. Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy az egyik csatlakoztatott csövet kell körkörösen mozgatni miközben a menetes szárra felcsavatjuk, amely kizárja, hogy ezzel a megoldással valamilyen irányban hajlított alakos csöveket szereljünk össze. Ennél fogva a csőbútorok esetében nem használható.

Egy másik ismert megoldás, ahol a csatlakoztatni kívánt csővégekbe hegesztett tárcsák belső kúpos furattal vannak ellátva, amelyek a belső kúpos felületükön kettő vagy több csappal vannak kialakítva. A kötést végző alkatrész két végén kialakított kúpokban a csapok számával megegyező számú menetesen emelkedő horony van kiképezve. Csatlakoztatáskor a csapok a hornyokba illeszkednek és az egyik csodarab elfordításával rögzíthető a csatlakozás. Ennek a csőkötésnek is legszembetűnőbb hátránya, hogy rögzítéskor a csövet el kell forgatni.

Csöbútorok szerelésénél egy másik gyakran alkalmazott megoldás, amikor a két csatlakoztatandó cső közé egy belső betétet illesztünk és azt több csavarral sugárirányban rögzítjük. Ez a csatlakozási mód nehezen szerelhető, a belső betét illesztése sokszor türelmet próbára tevő tevékenység.

Találmányom elé a fenti hátrányok kiküszöbölését tűztem ki célomul, azaz olyan csőkötő elem kidolgozását, amely szilárd, esztétikus rögzítést biztosít úgy, hogy az összekötendő két cső egymáshoz viszonyított pozíciója bármely állapotban rögzíthető legyen, valamint, hogy a csőkötő elem a csövek külső alakját követő, ahhoz esztétikusán illeszkedő legyen, továbbá olyan csőkötés megvalósítása, amely előre gyártható, ezért szerelése gyors, oldható és ezért többszöri és többféle összeállítást is lehetővé tesz.

Találmányom azon a felismerésen alapul, hogy az egyik kúpos feszítőelem laza, forgástengelye körül elfordítható és függőleges irányban is elmozdítható elhelyezésével kiküszöbölhetőek a menetes csatlakozás bizonytalanságai, amelyeket a menet túlfeszítése vagy nem kellő erősségű meghúzása okozhat. Alkalmazása következtében az összekötendő csövek bármely helyzetben, ill. pozícióban rögzíthetőek anélkül, hogy el kellene őket fordítani.

A szilárd és biztos csőkötést a kúpos felületeken fellépő eredő erők biztosítják, ezért a kúpszög emelésével erősebb és pontosabb csőkötés létesíthető.

A találmányom elé kitűzött célt olyan csőkötés megvalósításával értem el, amely egy menetes száron elhelyezett két belső kúppal kialakított, palástján legalább egy alkotó irányú hasítékkal ellátott gyűrűből, két kúpos feszítőelemből és egy mozgató elemmel ellátott menesztőanyából áll, amely a menetes csapon oldhatatlan kötéssel van rögzítve, és a menesztőanya egy az összekötendő csövek átmérőjével megegyező méretű mozgató elemmel van ellátva, ahol a menetes szárnak a menete az egyik végétől a menesztőanyáig tart, a menetes szárnak a menetes végével ellentétes oldalán egy a forgás tengelyére merőleges támasztófelülete van, amely támasztófelületre a menetes száron elforgatható és egyben tengelyirányban is elcsúsztatható kúpos feszítőelem homlokfelülete támaszkodik fel.

Találmányom egyik lehetséges kiviteli példáját rajzok segítségével mutatom be.

1. ábra az oldható csőkötést ábrázolja félnézetfélmetszetben

2. ábra egy lehetséges összekötendő zárt alakzatú csőidomot ábrázol

3. ábra az oldható csőkötés elemei alkatrészenként, összeszerelési sorrendben.

Az 1 menetes szárra vannak felfűzve a 2, 3 kúpos feszítőelemek, amely 2, 3 kúpos feszítőelemek a palástj án felhasított belső kúpos 4 gyűrűkben vannak elhelyezve. A 4 gyűrűkben eléhelyezett 2,3 kúpos feszítőelemek az 1 menetes szárra vannak felfűzve, ill. a 3 kúpos feszítőelem az 5 menesztőanyáig tartó menetes részre van felcsavarozva. A 2, 3 kúpos feszítőelemek egymásnak tükörképeként a 5 menesztőanyától növekvő átmérővel vannak felszerelve. Az 5 menesztőanyára egy az összekötendő csővéggel megegyező átmérőjű hengeres 6 mozgatóelem van illesztve, amelyben egy a forgástengelyére merőleges zsákfurat van.

A 8, 9 csővégekbe dugjuk az oldható csőkötés kúpos 4 gyűrűit úgy, hogy a 8, 9 csővégek a 6 mozgatóelemen kiképzett 12 vállakon (3. ábra) felfeküdjenek és a két összeillesztendő csővéget a megfelelő pozícióba állítva a 6 mozgatóelem elfordításával rögzítjük. Az 5 menesztőanya elfordításával tulajdonképpen az 1 menetes szárat forgatjuk, amely a 8, 9 csöveken belül tengelyirányban elmozdulva a kúpos feszítőelem forgástengelyére merőleges 13 támasztófelületén felfekszik, miközben az 1 menetes száron lévő menet segítségével a 2, 3 kúpos feszítőelemeket húzzuk össze vagy távolítjuk el egymástól. Ennek a mozgásnak eredményeképpen a belső kúpos 4 gyűrűket a 2, 3 kúpos feszítőelemek szétfeszítik, ill. ellazítják az összekötendő 8,9 csővégek belső falán és a szétfeszülő hasított kúpos 4 gyűrűk rögzítik a 8,9 csővégeket a megfelelő pozícióban. Az 5 menesztőanyát a 6 mozgatóelemmel tudjuk elforgatni, amelyet a 7 zsákfuratába (3. ábra) illesztett, célszerűen kialakított szerszámmal pl. ívkulccsal forgatunk.

A 2. ábra az oldható csőkötés egyik lehetséges alkalmazását mutatja be, ahol az ábrán a 10 csőkötéssel különböző alakosan hajlított 11 csőidomokat kötünk össze anélkül, hogy szerelés közben a 11 csőidomokat el kellene forgatni.

Mint látható, a találmányom elé kitűzött célt a fentiekben ismertetett oldható csőkötéssel elértem. A lazán illesztett menet nélküli feszítőelem alkalmazásával kiküszöböltem a menetes csőkötés bizonytalanságait, megoldottam a szereléskori pozicionálást. Olyan csőkötést sikerült vele megvalósítani, amely esztétikusán illeszkedik a csőbútorokhoz, gyorsan szerelhető és biztonságos, szilárd csőkötést biztosít.

Claims (1)

1. Oldható csőkötés tartószerkezetekhez, amely egy menetes száron elhelyezett két kúpos feszítőelemből, az azokat körülvevő belső kúppal kialakított, palástján leg3

HU 213 285 Β alább egy alkotó irányú hasítékkal ellátott kúpos gyűrűből és egy mozgató elemmel ellátott menesztőanyából áll, amely a menetes csapon oldhatatlan kötéssel van rögzítve, és a menesztőanya egy az összekötendő csövek átmérőjével megegyező méretű mozgató-elemmel van 5 ellátva, azzal jellemezve, hogy a menetes szárnak (1) a kúpos feszítőelem (3) megvezetésére a menete az egyik végétől a menesztöanyáig (5) tart, a menetes szárnak (1) a menetes végével ellentétes oldalán egy a forgástengelyére merőleges támasztófelülete (13) van, amely támasztó felületre (13) a menetes száron (1) elforgatható és egyben tengelyirányban is elcsúsztatható kúpos feszítőelem (2) nagyobb külső átmérőjű homlokfelülete támaszkodik fel.