HU211110B - Process for producing mineral-filaments - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás ásványi szálak kialakítására, melynek során a szálasítandó anyagot olvadt állapotban öntjük egy nagy sebességgel forgó centrifugáló kerekekből (2, 3, 4) álló sorozat első tagjának a palástfelületére, azt ott jelentős mértékben felgyorsítjuk és visszaküldjük a második centrifugáló kerékre (3), amelyből az anyag egy részét szálakká alakítjuk át a centrifugális erő hatása alatt, a maradék részt lehetőleg visszaküldjük a következő centrifugális kerékre, és így tovább, és amelynek során a különböző centrifugáló kerekek (2, 3,

4) segítségével kialakított szálakat egy a centrifugáló kerekek sorozatát körülvevő gázárammal visszük el, melyet a centrifugáló kerekek (2, 3, 4) közvetlen közelében bocsátunk ki, lényegében a centrifugáló kerekek (2, 3,4) forgástengelyével párhuzamos irányban.

A találmány lényege abban van, hogy legalább az egyik centrifugáló keréknél (4) a gázáramot 250 és 900 °C közötti hőmérsékletre, előnyösen 300 és 600 °C közötti hőmérsékletre, még előnyösebben 500 ’C körüli hőmérsékletre hevítjük fel.

7777Z

Lábra

HU 211 110 B

A leírás terjedelme: 6 oldal (ezen belül 1 lap ábra)

HU 211 110 B

A találmány tárgya eljárás ásványi szálak kialakítására, mely ásványi szálakat, kőzetgyapotokat például hő és/vagy hangszigetelő termékek alapanyagaként használnak. Pontosabban a találmány tárgya egy magas olvadási pontú húzható anyag szálas formába történő átalakítására vonatkozó eljárás javítása, például bazaltüvegé, kohósalaké vagy más ennek megfelelő típusú anyagé, ahol a szál alakúvá átalakítandó anyagot, miközben az olvadt állapotban van, centrifugáló kerekek palástfelületét képező oldalcsíkjára öntjük, mely centrifugáló kerekeket forgatunk, és ezek a kerekek felgyorsítják az anyag mozgását, mely leválik a kerekekről. és a centrifugális erő hatására részben átalakul szálakká, egy a kerekek oldalcsíkjára érintő irányban kibocsátott gázáram magával viszi az így létrejövő szálakat egy fogadó eszköz irányába, és leválasztja azokat a nem szálasított anyagról.

A fentiekben röviden körvonalazott szálgyártási eljárásról és a például az EP 59 152 és 195 725 számú szabadalmi bejelentésekből ismert eljárásról azt mondják, hogy azok kizárólag szabad centrifugálási típusúak, amiről az jut eszünkbe, hogy az olvadt üveget nem osztják fel egy sor elemi sugárra (belső centrifugálás), továbbá hogy nem alkalmaznak gáz alakú továbbító eszközt, egy levegőárammal, melynek hőmérséklete és sebessége nagy. Ennek a már régóta ismert szál gyártási eljárásnak a hatékonysági színvonala és a szálak minősége messze alatta marad annak, amit más eljárásokkal el lehet érni, melyek esetleg kombinálják a centrifugális gyártási eljárást és a gáz alakú továbbítást, mindazonáltal a gyakorlatban ez az egyetlen, amelyet olyan körülmények között lehet használni, melyek gazdaságossági szempontból szóba jöhetnek az olyan anyagoknál, mint például a bazalt tartalmú salak, amelyekre jellemzőek a hagyományos szóda-kalcium üvegeknél megszokottaknál sokkal magasabb olvadási hőmérsékletek, jellemző rájuk továbbá a meglehetősen meredek viszkozitás-hőmérséklet görbe, és rendkívül gyorsan hajlamosak arra. hogy elveszítsék üvegszerűségüket, ami szükségessé teszi, hogy egy nagyon keskeny hőmérsékleti tartományban dolgozzák fel.

Mivel az olvadt üveg centrifugális feldolgozásánál az üveg intenzív hűtésén megy keresztül, az a vélemény, hogy ebben a szabad centrifugális kezelési eljárásban a szálakat kizárólag egy olyan tartományban alakítják ki, melyet a centrifugális kerék felületi tartománya és egy a kerék palástfelületétől sugárirányban kb. 5-10 mm-es távolságban lévő koncentrikus sáv határoznak meg. Mivel a szálakat kihúzzák, amint egy törés lép fel azoknak a kerékhez tapadó olvadt üvegcsíkjával való összeköttetésében, ez a törés olyan távolságban jön létre, mely jelentős mértékben eltérő az egyes szálak esetében, és ez a magyarázata annak, miért nehéz viszonylag ezt a „sávot” pontosan meghatározni.

Ennél a szálgyártási eljárásnál a szálakat a szálgyártó gép közvetlen közeléből egy érintő irányú gáz árammal viszik el, melyet a centrifugáló kerekek szélénél olyan irányban bocsátanak ki, mely derékszöget zár be a szálkibocsátás sugárirányával. A technika állásának megfelelően ezt az áramot egy hideg levegőáram vagy a környezeti hőmérsékletre hűtött füstgáz képezi, melynek közepes sebessége például 100 m/s, ez a hőmérséklet azonban széles határok között változhat az egyes berendezések esetében. Ez a közepes sebesség a gyakorlatban sokkal kisebb azon nem szálasított részek sebességénél, melyek a szálakat kísérik, és amelyeket üvegcseppek képeznek, melyek kicsöppennek, miután a kerekek forgatásával felgyorsították azokat, de nem tapadnak hozzá azokhoz, úgy hogy nincs húzóhatás; a centrifugáló kerekek gyorsítása ezeknek a nem szálasított részecskéknek elegendő sebességet ad át, úgy hogy a külső gázáramnak nincs jelentős hatása ezen részecskék röppályájára, ami ahhoz vezet, hogy ezeket az üvegcseppeket szétválasztják az üvegszálaktól, mely utóbbiakat másrészt azok kisebb sűrűsége és kisebb sebessége segítségével vezetik el.

Más ismert üvegszál vagy valamilyen hasonló anyagból készült szál gyártási eljárásainál a széleknél alkalmazott gázáramot más célokból bocsátják ki: elsősorban megkísérelhetik a centrifugával gyártott szálakat elvékonyítani (ebben az esetben általában egy belső centrifugálási eljárásról van szó); a gázsugarat ekkor egy égővel hevítik és magas hőmérsékleten és nagy sebességgel bocsátják ki, a gázok hőmérsékletének sokkal nagyobbnak kell lennie, mint az üveg lágyulási hőmérsékletének, hogy a szálak húzását elő tudják idézni (lásd az US-A 2 577 204 vagy az US-A 2 949 632 sz. szabadalmi leírást például).

Azonban az ilyen lánggal végzett húzási eljárásoknál feltételezik, hogy a húzandó anyagnak nem nagyon meredek a viszkozitás-hőmérséklet görbéje, ami lehetővé teszi, hogy egy viszonylag széles hőmérsékleti tartományban dolgozzanak, ami viszont olyan feltétel, ami nem teljesül az olyan anyagoknál, mint például a bazaltüvegek vagy kohósalakok, mint azt a fentiekben már jeleztük. Továbbá egy felhevített gázlángos húzóáram értelemszerűen sokkal drágább, mint egy hideg levegősugár. Más esetekben egy széleknél kilépő gázáramot alkalmaznak, melyet folyamatos kilövelléssel hoznak létre viszonylag alacsony hőmérsékleten (hevített gőz vagy kb. 200 °C), ami egy nagyon erőteljes és egyenletes impregnálást hoz létre a szálakon, amelynek a hatása az, hogy javítja azok mechanikai tulajdonságait (lásd az FR-A 1 169 358 sz. szabadalmi leírást); meg kell jegyeznünk, hogy ezt az impregnálási hatást nem bizonyították azoknál az anyagoknál, melyeket már lehűtöttek azok lágyulási hőmérsékleti pontja alá egy egyszerű centrifugálási hatással. Végezetül az FR-A 2 298 518 és FR-A 2 211 408 számú szabadalmi leírásokból ismeretes egy olyan eljárás, amelynek megfelelően folyamatos rostokat (elemi szálakat) akarnak eltörni egy széleknél kilépő gázárammal, melyet azok alakítási irányához képest derékszögben bocsátanak ki, az áram elegendően alacsony hőmérsékletű, úgy hogy az nem idézi elő az elemi szálak húzását, rendes körülmények között a környezeti hőmérséklethez közeli hőmérsékleteket alkalmaznak, éspedig 150 °C-nál kisebbet, előnyösen 65°-nál kisebbet.

Mindezekben az ismert megoldásokban a centrifu2

HU gáló eszközök szélénél kibocsátott gázáram hőmérséklete tehát vagy nagyon forró (tipikusan nagyobbak 1000 °C hőmérsékletnél) vagy hideg (vagy környezeti hőmérséklet körüli értékek, vagy pedig 150 *C körüli értékek, amikor gőzt használtak - mint például a legrégebbi berendezésekben, amelyeknek nincsen nagyon nagy teljesítményű légsűrítőjük).

Ezekkel a megoldásokkal ellentétben a találmány szerzői az eljárást meleg környezetben hajtották végre, vagyis olyan gázárammal, amelynek hőmérséklete 250 ’C és 900 ’C között, előnyösen 300 ’C és 600 ’C között, még előnyösebben 500 ’C körüli hőmérsékleten van. Más szavakkal a találmány szerint ásványi szálak kialakítására olyan eljárást javasolunk, amelyben a szálasítandó anyagot olvadt állapotban egy sor nagy sebességgel forgó centrifugáló kerék első tagjának palástfelületére öntjük, ott nagy mértékben felgyorsítjuk, és a második kerékre vezetjük, ahol az anyag egy részét szálakká alakítjuk át a centrifugális erő hatásával, a megmaradó részt pedig rá lehet vezetni a következő kerékre, stb., továbbá az eljárásban a különböző centrifugáló kerekekkel kialakított szálakat egy gázárammal visszük el, melyet nagy sebességgel a centrifugáló kerekek sora körül áramoltatunk, és amelyet a fent említett kerekek közvetlen közelében bocsátunk ki olyan irányban, mely lényegében párhuzamos a kerekek forgástengelyeivel. A találmány szerinti megoldásban az az új, hogy legalább az egyik centrifugáló kerék a kibocsátott gáz hőmérséklete 250 ’C és 900 ’C, előnyösen 300 ’C és 600 ’C között van.

Igen meglepő módon azt találtuk, hogy ez az intézkedés önmagában nagyon jelentős mértékű javulást eredményezett a berendezéssel előállított szálak minőségében, különösen a szálfinomság nagyobb fokában, továbbá a szemcsék alacsony szintjében (a „szemcsék” kifejezést olyan részecskék jelölésére használjuk, amelyek nagyobbak 100 mikronnál, és amelyeket a végtermékben találunk).

Tehát lehetségesnek tűnik a szálak húzásának gáz halmazállapotú árammal történő befolyásolása, mely áramnak a hőmérséklete azonban sokkal alacsonyabb annál a hőmérsékletnél, mely a szálasítandó anyag lágyulási hőmérsékleti pontjának felel meg. A bazalt tartalmú üveg az olvadt környezetből olyan hőmérséklettel lép ki, mely például nagyobb lehet 1500-nál, és ennélfogva a technika állása szerint eleve nem jöhetne szóba a gázzal történő szálhúzás olyan gázzal, melynek hőmérséklete 500 ’C nagyságú. Itt tehát nem arról van szó, hogy magát a szálhúzást végezzük az 500 'C-os gázzal, hanem arról, hogy az ilyen hőmérsékletű gáz a centrifugálással végrehajtott szálhúzást előnyösen befolyásolja, és azt kiegészíti.

Igen előnyösen ezt a melegített környezetet minimális költséggel kialakíthatjuk annak a füstgáznak a kihasználásával, mely a szálasító anyag kohósításához alkalmazott környezetből származik; ezt a füstgázt általában nem hasznosítják, mivel a túlságosan „hideg” ahhoz, hogy azt gazdaságosan visszaáramoltassák abba a környezetbe, ahonnan származik.

Minden egyéb dolog ugyanolyan, a hevített környe110 B zettel kapott kőzetgyapotnak kisebb a hővezető képesség szintje, mint annak, amelyet hideg környezetben, környezeti hőmérsékleten kapunk. Az így kapott hőellenálló képesség javulások például megfelelnek annak, mintha a centrifugáló kerekek forgási sebességét kb. 20%-kal megnöveltük volna, vagy ha azt a hőmérsékletet, amellyel az üveget az első kerékre öntjük, több mint 50 ’C-kal megnöveltük volna. Miután a találmány szerinti hevített környezet megvalósítása nem nagyon drága, a másik két módszer sokkal kevésbé érdekes, mivel ezek egy nagyobb szintű mechanikai kopást és elhasználódást, és nagyon magas energiafogyasztási költségeket eredményeznek.

A gázáramban a gázok sebessége előnyösen 50 m/s-nál nagyobb, még előnyöseben 100 m/s-nál nagyobb, ami lehetővé teszi, hogy a szálhúzási körülményeket optimalizáljuk. A „húzási körülmények” kifejezés ebben az esetben úgy értendő, hogy ez a turbulencia területek kialakulását jelenti, mely hozzájárul az egyedi szálak szétválasztásához és korlátozza azok hajlamát arra, hogy újra csoportokat képezve forgácsokká alakuljanak, melyek aztán ismét találkozva egymással összecsomósodnak a végtermékben, amelyek a mechanikai szilárdságot hátrányosan befolyásolják.

A turbulencia területeknek ez a hatása valószínűleg nagyobb, ha a találmány szerinti eljárást hevített környezetben alkalmazzuk, mivel a gázfizikusok azt tanítják, hogy ennek a közvetlen hatása egy nagyobb kinetikus energia a környező gázáramban. Továbbá, tanulmányok ténylegesen kimutatták, hogy a szálhúzás lényeges hőfelszabadulást idéz elő a viszkózus struktúra átrendeződési munkája révén, de ez a hőfelszabadulás rendes körülmények között önmagában nem elegendő a húzáshoz szükséges hőmérsékleti feltételek támogatására, továbbá figyelembe kell venni az intenzív hűtést, melynek a szálak ki vannak téve a centrifugális feldolgozás miatt; ennélfogva semmi ok sincs arra, hogy ne tételezzük fel, hogy a találmány szerinti hevített környezet elegendő lehet - a minimális nagyságú hőbetáplálás következtében - annak létrehozására, ami öntámogató jelenség a húzási körülmények vonatkozásában. Mindenesetre csak kevés elméleti kísérlet történt ennek a jelenségnek egy széles és még nem megmagyarázott fokú körben történő meghatározására, és az mindezek mellett igaz, hogy a találmány szerinti hevített környezet kétségkívül előnyös hatásokat eredményez, mely műszaki szempontból az egyetlen valóban fontos pont.

Mivel a hevített környezetnek a szálképzés feltételeire kifejtett hatása alapvető, fontos, hogy a gázáramot a centrifugáló kerekek közvetlen közelében bocsássuk ki, előnyösen úgy, hogy azokkal együtt áramoljanak. Továbbá a szálak csatornaszerű megvezetésének tökéletesen hatékony megvalósításához előnyös, ha a gázáramot olyan zárt térben áramoltatjuk, melynek fala jelentős távolságban van a kerekektől. Ezen két követelménynek az egymáshoz való közelítése feltételezi, hogy a levegőáram sebessége nagyon nagy, melyet 250 ’C és 900 ’C közötti hőmérsékletre hevítünk fel. Ezeket az áramlási sebességeket nagy mértékben lehet csökkenteni, ha két

HU 211 110 Β gázáramot használunk, egy fő gázáramot és egy segéd gázáramot, melyet a centrifugáló kerekektől bizonyos távolságban hozunk létre, és amelynek lényegében ugyanolyan az iránya, mint a fő érintő irányú gázáramé. Ebben az esetben a segéd gázáramot nem hevítjük fel ismét, ami jelentős mértékű energia megtakarítást tesz lehetővé, ami akár 30-50%-át is elérheti annak a teljes gázáramnak, amelyet a berendezésbe befújunk, amit ezzel a segéd gázárammal tudunk elérni.

A találmány szerinti szálkészítési eljárást nagyon könnyen meg lehet valósítani bármilyen ásványi gyapot szálasító berendezéssel, szabad centrifugálással. Az itt javasolt hőmérsékletek mindig viszonylag alacsonyak, csak nagyon egyszerű óvintézkedésekre van szükség, melyek bizonyos alkatrészek hűtésére irányulnak, de természetesen figyelembe kell venni mindazokat az óvintézkedéseket, amelyeket rendes körülmények között az olvadt üveg magas hőmérsékletével kapcsolatban előírnak.

A körülményektől függően, különösen, ha a rendelkezésre álló forró gáz mennyisége korlátozott, lehetséges az is, hogy a forró levegőáramot mindenhová eljuttassuk, vagy pedig csak bizonyos centrifugáló kerekekhez, különösen azokhoz, melyek az anyag haladási útvonalának a végén helyezkednek el. Előnyös lehet az is, ha azt a gázáramot sokkal jobban előmelegítjük, amelyeket az utolsó kerekekhez akarunk fúvatni, amelyekhez viszonylag hidegebb üveget adunk.

Előnyösen azt a berendezést lehet használni, melyet a jelen találmány bejelentőinek a nevében 1990. január 16-án a 9 000 420 számú francia szabadalmi bejelentésben leírtunk. Ez a berendezés egy sor centrifugálókereket tartalmaz, melyek egy olyan elrendezés szerint vannak elhelyezve, mely azok szélső felületeit egymáshoz közel viszi, a kerekeket nagy sebességgel forgatjuk oldalt, a centrifugáló kerekek sorából képezett szerelvényen kívül elrendezett motorok segítségével, és ezeket a kerekeket olyan mechanikus erőátvitelek segítségével hajtjuk meg, melyek úgy vannak elrendezve, hogy lehetővé teszik a levegő áramlását a centrifugáló kerekek során keresztül és a szálasítandó anyag haladási útvonalában lévő kerekek közül a két egymást követő kereket mindig ellentétes irányban forgatjuk, az olvadt anyagot adagoló tartályt felemeljük oly módon, hogy az anyagot rá lehet önteni az első centrifugáló kerék külső felületére, továbbá a berendezés tartalmaz egy első befúvó eszközt, mely a centrifugáló kerekekből álló sor körül egy 250 ’C és 900 °C közötti hőmérsékletű hevített gázáramot állít elő, párhuzamosan a fent említett centrifugáló kerekek forgástengelyével, valamint egy második befúvó eszközt, mely egy hideg segéd gázáramot állít elő a centrifugáló kerekektől bizonyos távolságban és lényegében ugyanabban az irányban, mint a hevített gázáram iránya.

A találmány szerinti eljárást az alábbiakban a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesebben, melyen az

1. ábrán egy szál előállító berendezés elölnézete látható, melynél külső centrifugálást alkalmazunk és amely három centrifugáló kereket tartalmaz.

Az 1. ábra egy szál előállító berendezés nézete a szálak oldaláról nézve és lényegében a fent említett FR 9 000 420 számú szabadalmi bejelentés kitanításának megfelelően. Ez a berendezés tartalmaz egy 1 szerelvényt, mely három darab 2, 3 és 4 centrifugáló kerékből áll, melyek egy szerelvénynek megfelelően vannak elrendezve, amely azok külső palástfelületeit egymáshoz közel hozza. Ezeket a 2, 3 és 4 centrifugáló kerekeket 5, 6 motoregységek hajtják 7 szíjhajtásokon keresztül, a két jobboldali 2 és 4 centrifugáló kereket például az óramutató járásával ellentétes irányban, míg a baloldali 3 centrifugáló kereket az óramutató járásának megfelelő irányban, hogy a szálasítandó anyag haladási útvonalában (ahol az anyag a legmagasabban elhelyezkedő 2 centrifugáló kerék felől a legalacsonyabban levő 4 centrifugáló kerék felé halad) két egymást követő 2, 3 illetve 4 centrifugáló kereket ellentétes irányban forgatjuk.

A 2, 3, 4 centrifugáló kerekekből álló sort egy a palástoknál elhelyezett 10 fúvatóeszközzel zárjuk körül, melyet egy folytonos fúvókasor képez, mely hevített gázáramot bocsát ki lényegében párhuzamosan a 2, 3, 4 centrifugáló kerekek forgástengelyével, emögött egy nagy átmérőjű 11 fúvókákból álló szerelvény található, mely hideg levegőt fúj ki hasonló módon lényegében párhuzamosan a fő gázárammal.

Továbbá itt nem ábrázolt eszközök szolgálnak arra, hogy kötőanyagot permetezzünk a kialakított szálakra.

Egy ilyen típusú, három darab 300 mm átmérőjű 2, 3, 4 centrifugáló kereket tartalmazó berendezést használtunk a különböző vizsgálatokra, melyek során a fő gázáramban a gázok hőmérsékletét változtattuk. Az alkalmazott üveg bazalt tartalmú üveg, mely az alábbi összetételű volt (súlyszázalékokban):

SiO₂ = 44,50%

AI₂O,= 14,70%

Fe₂O₃ = 12,50%

CaO = 10,50%

MgO = 8,90%

Na₂O = 4,25%

K₂O = 0,95%

TiO₂ = 2,60%

Egyéb = 1,10%

Ennek az üvegnek a viszkozitása 10², 1O'~⁷ 10’ dPas 1235, 1300 és 1435 ’C-os hőmérsékleten. Tehát ez tipikusan egy olyan üveg, amelynek viszkozitáshőmérséklet görbéje erősen ívelt a viszkozitás tartományban, ami megfelel a szálhúzáshoz. Az öntést 1540 ’C-on hajtottuk végre, ami megfelel annak, hogy az első 2 centrifugáló keréknél a hőmérséklet 1280 ’C volt, amit vizuális pirométerrel ellenőriztünk, és az üveg áramlási sebessége 350 kg/h volt. A gázfúvási sebesség 2400 m³/h a fő gázáramban (az áramlási sebességet 20 ’C-ra számítva) és 1000 m³/h volt a hideg segédáram esetében.

Egy ilyen berendezést alapul véve a fő áram levegőjének hőmérsékletét változtattuk, a 2, 3, 4 centrifugáló kerekek forgási sebességére 6000 fordulat/perc értéket választottunk. Ezután az ilyen módon előállított szálakból különböző mintákra mértük a „fasonaire”

HU 211 110 Β értéket 5 g alatt, mely „fasonaire” értéket rendesen úgy definiálják, mint egy pontosan meghatározott körülmények között kibocsátott gázáram áramlási sebességét és úgy mértük, hogy 5 g szál összesajtolt mintáján keresztül engedtük a gázt. Anélkül, hogy pontosabb részletekbe mennénk bele, minél nagyobb a „fasonaire” érték, annál jobb a minta minősége, azaz annál jobbak annak szigetelési tulajdonságai.

A következő eredményeket kaptuk:

Befúvási hőmérséklet	„Fasonaire”
25 ’C	280
250 ’C	300
500 ’C	325
700 ’C	335

A felhevített gázárammal kapott szálak tehát olyan minőségűek, ami lényegesen jobb a környezeti hőmérsékleten kapott szálakhoz viszonyítva, még akkor is, ha azt az áramot vehetjük figyelembe, melyet viszonylag langyoshőmérsékleten, például mindössze 250 °C-on kaptunk. Továbbá, ha összehasonlítjuk az 500 °C-on és 700 °C-on kapott értékeket, az eredményben bizonyos kiegyenlítődést lehet megfigyelni. Vagyis 500 ’C körül van egy optimum, ez az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelyen érdemes dolgozni, és amely ennélfogva a leggazdaságosabb, de amely elegendően magas ahhoz, hogy a szálminőségben javulást érjünk el.

A „fasonaire” értékben elért javulás lehetővé teszi olyan végtermék gyártását, amelynek térfogata 10%kal kisebb, az ugyanilyen szigetelési tulajdonságú termékkel összehasonlítva, de amelyet környezeti hőmérsékletű gázárammal állítottak elő.

A javulás hasonlóképpen alapvető az eljárás teljes hatékonyságát tekintve is, ahol az eljárás hatékonyságát úgy definiáljuk, mint a kinyert üveg tömegét a végtermékben összehasonlítva azzal a teljes tömeggel, amelyet az első centrifugáló kerékre öntöttünk. Egy 500 ’C hőmérsékletű levegőáram lehetővé teszi a hatékonyságnak megközelítőleg 5-10%-os javítását; ami olyan javulás, mely annál inkább elismerésre méltó, mivel a javulás szintje - vagyis a termékben jelenlévő 100 mikronnal nagyobb méretű részecskék százaléka önmagában nagyon csekély mértékben csökken, és ez a termék minőségében javulást jelent.

Claims (7)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás ásványi szálak kialakítására, melynek során a szálasítandó anyagot olvadt állapotban öntjük egy nagy sebességgel forgó centrifugáló kerekekből álló sorozat első tagjának a palástfelületére, azt ott jelentős mértékben felgyorsítjuk és a második centrifugáló kerékre vezetjük, ahol az anyag egy részét szálakká alakítjuk át a centrifugális erő hatásával, a maradék részt a következő centrifugáló kerékre vezetjük, és így tovább; a különböző centrifugáló kerekek segítségével kialakított szálakat egy a centrifugáló kerekek sorozatát körülvevő gázárammal visszük el, melyet a centrifugáló kerekek közvetlen közelében bocsátunk ki, lényegében a centrifugáló kerekek forgástengelyével párhuzamos irányban, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik centrifugáló keréknél (4) a gázáramot 250 ’C és 900 *C közötti hőmérsékletre, előnyösen 300 ’C és 600 ’C közötti hőmérsékletre, még előnyösebben 500 ’C körüli hőmérsékletre hevítjük fel.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gázáramot 50 m/s-nál nagyobb sebességgel bocsátjuk ki.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gázáramot 100 m/s-nál nagyobb sebességgel bocsátjuk ki.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a hevített gázáram mellett egy környezeti hőmérsékletű segéd gázáramot is előállítunk a centrifugáló kerekektől (2, 3, 4) meghatározott távolságban, és a segéd gázáramot lényegében ugyanabba az irányba irányítjuk, mint a fő gázáramot.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hevített gázáramot kizárólag a szálasítandó anyag haladási útvonalában utolsóként elhelyezkedő centrifugáló kerekek (4) palástjánál bocsátjuk ki.
6. 6. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szálasítandó anyag nyomvonalán elhelyezkedő centrifugáló kerekeknél (2, 3, 4) a haladás irányában egyre nagyobb hőmérsékletű hevített gázt állítunk elő.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hevített gázáramot egy abban a kohóban keletkező füstgázzal melegítjük fel, amelyben a szálasítandó anyagot megolvasztjuk.

   HU 211 110 Β Int. Cl.⁶: C 03 B 37/04